Do you believe in beasts? ~ 5.rész

-Mi? Hol? El tudok menni egyedül is.
-Yoongi elhoz. Pakolj össze! Itt találkozunk, szia!
-De... Csak egyszer várnád meg, hogy elköszönök te bunkó. - fortyogott Nari, ám azonnal pakolni kezdett. Legalább egy napnyi idegesség után végül csak megengedik neki, hogy lássa párját, aki kórházban fekszik. Ennek már örült, bár volt mondanivalója a drága bátyusnak ezzel kapcsolatban majd, ha találkoznak.



Hamar elkészült egy kisebb táskával, benne minden szükséges holmijával, utána pedig csak idegesen várakozott lakásában, hogy este megérkezzen Yoongi doki, aki majd elviszi őt párjához. Nem mintha nem tudna ő is közlekedni, ám valamiért Jin nem szerette volna, ha egyedül megy, vagy ha megtudja, hova kell menni. Nem volt biztos egyik okban sem, de abban igen, hogy rendesen össze fog veszni a bátyussal emiatt. Ezen rágódott hosszú ideig, míg este meg nem érkezett az idegen, akire rá kellett bíznia magát. Bár eszébe sem jutott félni tőle, pedig lehet kellett volna, hiszen egyáltalán nem ismerte, soha nem is látta újdonsült sofőrjét, ő mégsem tette. Inkább siettette, hogy minél hamarabb megfoghassa párja kezét.
-Messze van? - érdeklődött az autóban ülve, ahogyan elhagyták a várost.
-Egy kicsit. Még kettő óra minimum, inkább két és fél, de ha fáradt vagy, nyugodtan aludj.
-Nem, nem vagyok fáradt... Mióta ismered Jungkookot? - próbált beszélgetni és némi információhoz jutni.
-Nagyon régóta, gyerekkora óta, nagyjából.
-Együtt nőttetek fel?
-Mondjuk. De nem szeretek beszélgetni. Szóval aludj csak.
-Oh. Biztosan Seokjinnel vagytok jobb viszonyban. Ő is kicsit bunkó.
-Egyforma a viszonyom mindenkivel. - zárta le a rövid beszélgetést Yoongi.
Amúgy sem tűnt túl kedvesnek már az első pillanattól fogva, a csevegés pedig nem változtatott ezen semmit. Nari fel is adta a próbálkozást és utána már csak az ablakon bambult kifelé a sötétbe. Lassan egyre kevesebb fény tárult szeme elé, a lámpák is fogyatkoztak a házakkal együtt. Ritkábban lakott vidékre értek, talán egy apró falucskába, ahol már inkább kis kunyhók sorakoztak és nem is mindegyikben éltek emberek. Amiket kiszúrt egy-egy egyedül maradt oszlop fényénél, azok között volt nagyon romos állapotban ácsorgó is, melyben kötve hitte, hogy bárki is lakna. Ez az elhagyatott, Isten háta mögötti település felkeltette Yeongnari érdeklődését, ám még csendesebb helyre vitte őt az ismeretlen, kitől tartani kezdett, mert a szellem járta falucskán túl, egy erőbe vezetett utuk, ahol végképp nem tárult szemük elé egy csepp világosság sem hosszú időn keresztül, csupán a fényszóró vezető sugarai. Félelmetes volt, akár egy horrorfilmben és kezdte magát tehetetlen áldozatnak érezni. A másik haragját pont ezért nem szerette volna felkelteni, így nem szólt semmit, csak reménykedett, hogy tényleg nem lesz baj. Végül meglepetésére Yoongi törte meg a sötétbe meredő bambulását.
-Meg is jöttünk. - vette elő telefonját, amint kiértek az erdőből a tisztásra, melynek távolabbi végében állt egy sokkalta szebb és nagyobb ház, mint a kis roskadozó kunyhók korábban. Nem volt egy hatalmas kastély, inkább amolyan nyaraló, hétvégi ház egy nagyobb családnak, külseje pedig cseppet sem hivalkodó. Környezetbe illő erdei színekben díszelgett a semmi közepén egyetlen világító ablakkal - Itt vagyunk. - mondott csupán ennyit mobiljába.
Még pár percig autóztak a kitűzött cél felé a nem túl tökéletes út miatt, mire végre megálltak és kinyújtóztathatták végtagjaikat. Kivették cuccaikat a kocsiból, miközben megjelent egy kedves hölgy, aki azonnal üdvözölte őket, de főleg Yeongnarival foglalkozott.
-Sokat hallottam már rólad drága gyermekem. Gyere, had segítsek. - vette el cuccát és beljebb kísérte a házba.
-Remélem csak jót.
-Jobbnál jobbat. De Jungkookot most nem tudod meglátogatni, alszik és pihenésre van szüksége. Viszont reggel azonnal mehetsz hozzá, ahogy felkeltél.
-Itt van Jungkook? De nem kórházban kéne lennie? - állt meg az ajtótól pár lépésre a házban Nari.
-Már elhoztuk. Viszont itt is mindent megkap, nem lesz semmi baja.
-Khm! - állt a küszöb túloldalán Yoongi és hatalmasat krákogott.
-Ohh, bocsáss meg. Gyere be! - figyelt fel rá a hölgy és behívta.
-Köszönöm.
-Szóval Jungkook itt is jó kezekben van, semmi okod aggódni. Most pihen és mint mondtam, holnap már meglátogathatod. Megmutatom a szobád, ahol lepihenhetsz addig. Gyere! - indult meg cuccaival.
-Te hol leszel Yoongi?
-A saját szobámban. - pakolt ki egy orvosi dobozt táskájából a bejárat mellett álló asztalra, majd egészen más irányba kezdett lépkedni.
-És az merre van?
-Félsz egyedül? - fordult vissza Nari felé.
-Talán.
-A pincében van nekem egy kis szoba. Azon az ajtón lehet lemenni. - biccentett fejével arra, amerre indult - Ha kell valami, ott megtalálsz. De jó lenne, ha az estéket a szobádban töltenéd és nem járkálnál, meg kutakodnál. Ne érezd otthon magad! Jó éjszakát! - hagyta is ott a lányt, aki elméletben rá volt bízva.
Így tökéletesen ismeretlen helyen maradt teljesen idegen emberekkel. Még a hölgyet sem ismerte, aki megmutatta szobáját, nevét sem árulta el, csak hogy sokszor segít Jungkooknak és a bátyjának. Ennyi volt az összes információ, amit megtudott róla, de ettől még kedvesnek tartotta, ám távozásakor kicsit elbizonytalanodott magában.
-Jobb lenne, ha az estéket itt töltenéd és nem nagyon mászkálnál ki. Neked is biztonságosabb.
-Miért mondja maga is ezt? - kérdezett vissza.
-Mert valóban biztonságosabb. Jó éjszakát!

Yeongnari az első este szót fogadott nekik, mert egyáltalán nem tudta, mi, merre van, kutakodni pedig tényleg nem szeretett volna vendégségben, így kibírta reggelig, amikor zajra ébredt. Kicsit még fáradt volt, nem kelt fel teljesen, ezért néhány pillanatig eltartott, mire kimászott a takaró alól és kibotorkált a nappaliba, ahol lámpák adtak fényt az ablakok helyett, mik be voltak sötétítve.
-Reggel van, nem? - érdeklődött.
-De igen. Jó reggelt! - köszöntötte egy ismeretlen alak, de annál ismerősebb hang, tulajdonosát pedig éppen Yoongi látta el.
-Jó reggelt! - pattant fel a székről a doki - Felkeltél.
-Igen. Zajt hallottam.
-Az én lehettem. Sajnálom, hogy felébresztettelek. - folytatta az ismerős.
-Nem baj. A hangod alapján Seokjin lehetsz. - ment oda a fiúkhoz.
-Igen. - pislogott fel rá a férfi - Jungkook bátyja vagyok. Ő nem tudom, hogy alszik-e még? - nézett a mellette ácsorgó Yoongira.
-Őőő... szerintem már kipihente magát. Ha gondolod bemehetsz hozzá. - válaszolt Narinak.
-Végre, köszönöm. Az vér? - nézett a másik kezében tartott kötszerre.
-Igen. Pár napja ért egy kis háztartási baleset, Yoongi pedig kötést cserél nekem. - beszélt Seokjin a másik helyett.
-Igen. Épp azt csináljuk. - ült vissza Yoongi, majd folytatta dolgát.
-Balszerencsés egy család vagytok ti. Folyton összetöritek magatokat. - indult volna párjához Nari - Öhmm... Merre is van Jungkook?
-Yoongi?
-Az az ajtó, amit mutattam. Abból nyílik egy rögtön jobbra. Onnan tudsz menni hozzá. Hátul van.
-Hátul? Nagyobb ez a ház, mint gondoltam.
Valóban sokkal több lakozott benne. Az este, a sötétben nem tűnt olyan hatalmasnak, mivel pedig hátra volt hosszabb, mint kiderült, így senkinek sem szúrt szemet, ahogyan neki sem. Kicsit bizonytalanul sétált ezért párja felé, mert nem szeretett volna több meglepetésben részesülni, pláne nem kellemetlenben, amiből az utóbbi időben rendesen kapott. Ezért felkészült arra, hogy Kook nagyon rossz állapotban lesz, ám nem így lett. Amint benyitott azonnal meglátta párját, ki még csukott szemmel feküdt ágyában, körülötte pedig néhány kórházi állvány és egy monitor ácsorgott, amik valószínűleg korábban őrizték egészségét, mert éppen ki volt kapcsolva minden. Csupán egyetlen egy infúzió volt bekötve bal karjába, ami érdekes volt, hiszen mikor elváltak egymástól még gipsz vigyázott csontjaira, de ez érdekelte most a legkevésbé. Nari becsukta maga mögött az ajtót, majd halkan párja ágyához sétált. Nem tűnt túlságosan sérültnek, ezért azt gondolta, máshol lesznek sebei, így óvatosan ért teljesen szabad jobb kezéhez, hogy véletlenül se zavarjon, mire Kook azonnal kinyitotta szemeit, mint bármikor máskor.
-Szia! - fordult párja felé - Hogy vagy?
-Szia! Ezt pont te kérdezed? - mosolygott rá Yeongnari.
-Igen. Mert én jól vagyok. Milyen utad volt?
-Érdekes. Yoongi kicsit bunkó volt. Próbáltunk beszélgetni, de nem ment.
-Nem szeret ismerkedni.
-Feltűnt. Mi történt veled? - tért is a lényegre.
-Rossz helyen, rossz időben. Kicsit hosszú lenne elmondani, de megtámadtak és kicsit alulmaradtam. Viszont már remekül érzem magam, csak fáradt vagyok, ám az hamar elmúlik, ha itt vagy. - ült fel lassan Jungkook, majd nagyot sóhajtott.
-Kik támadtak meg és miért?
-Utcai suhancok, valószínűleg pénzért. De nem számít, mert itt vagy már és minden rendben. Nem fekszel ide hozzám? Bár, ha nem vagy álmos, megértem. Én még sokat alszok. Tuti most is azonnal elaludnék.
-De, odafekszek. Alszunk akkor kicsit együtt. - mászott is fel az ágyra.
-Szuper. Ez hiányzott a legjobban. - ölelte magához a lányt, pár pillanattal később pedig már tényleg nem volt magánál.
Nari végigtapogatta Kook hasát és mellkasát, melyeken bánatára felfedezett egy-egy bekötözött sebet, így már értette, miért került kórházba. Viszont tovább nem merte fogdosni a másikat, nehogy az felébredjen, ezért csak ott feküdt mellette míg el nem aludt ő is egy kis időre.

Nem nagyon mert mászkálni napközben, inkább az utolsó pillanatig húzott mindent azt is, hogy otthagyja kicsit Jungkookot és elmenjen elintézni szükségleteit, melyekkel sietve végzett. Szeretett volna minél több időt tölteni párjával, azért még az ebédet is ő vitte neki, amit az ismeretlen kedves hölgy készített mindannyiuknak. Így együtt ehettek és tudtak kicsit beszélgetni másról is, nem csak a történtekről, ami kicsit visszahozta nyugalmukat. Kook pedig ezek után már nem szeretett volna visszaaludni, inkább ment volna sétálni, mert ki akarta nyújtóztatni elgémberedett tagjait, ám párja ezt ellenezte, viszont sajnos nem sok beleszólása volt. Jungkook makacs férfinek bizonyult és erősnek, így Nari hiába segített volna neki, inkább magától küzdött meg fájdalmaival, majd kibotorkáltak ketten a nappaliba bátyjához, kinek panaszkodni kezdett Yeongnari, hogy parancsoljon rá, feküdjön, ám az nem tett így. Öccsére bízta a döntést és nem szeretett volna ebbe beleszólni.
-Érdekesek vagytok. - nézett fintorogva Seokjinre.
-Te is. Nézőpont kérdése.
-Még mennyi időnk van? - kutakodott a hűtőben Jungkook.
-Nagyjából egy óra.
-Meddig? - érdeklődött a lány.
-El kell mennünk kicsit. - világosította fel a nagy testvér.
-De hát alig áll a lábán.
-Akkor is. Majd vigyázok rá.
-Akkor én is megyek.
-Nem tudsz jönni kicsim. Ez csak a kettőnk dolga sajnos. - egyenesedett fel Jungkook, kezében csokoládéval, amit azonnal enni kezdett.
-Ne aggódj gyermekem. - nyújtott neki teát a kedves hölgy - Nem lesz semmi gond. Inkább igyál egy teát. Ez Jungkook kedvence. Fogadni mernék, hogy még sosem mondta.
-Nem igazán. Köszönöm.
-Akkor megbeszéltük. Felkeltem Yoongit, hogy szedje össze magát. Ő is itt lesz, meg dadus is rendelkezésedre áll. - hagyta ott őket Seokjin.
-Tényleg ne aggódj kicsim. - nyugtatta szerelmét Jungkook - Most nem történhet baj. - mosolygott.

Ám némi kételkedésre adott okot ezek után az, hogy Yeongnari legközelebbi visszakérdezésére már azt válaszolták, mehet velük. Meglepődött a fordulaton, viszont az éjszaka közepén felriadva rá is jött, miért voltak hirtelen kedvesek vele. Még azelőtt elaludt, hogy Jungkook és Seokjin elmentek volna, ami azért volt különös, mert napközben rengeteget pihent, így cseppet sem volt fáradt később. Magán végignézve pedig azt is látta, hogy még aznapi ruhájában van, ezért sejteni kezdte, hogy nem véletlenül szakadt meg napja, bár nem akarta ezt elhinni arról az emberről, akit szeretett. Még kicsit kábultan mászott ki az ágyából és óvatosan lenyomva kilincsét ment a nappaliba, ahol minden tárva nyitva állt. Emiatt rettentő hideg uralkodott a házban, amin szinte átfújt a szél. A sötétség és az elhagyatottság nem volt túl biztató, hirtelen pedig úgy érezte, mintha egészen máshova került volna, hiszen teljesen megváltozott az a kép, amit megismert egy nap alatt. Körbejárt, kereste a többieket, de nem talált senkit, még Yoongit sem igen különös szobájában. Egyedül volt az egész házban és mivel ennek okáról fogalma sem volt, így gondolta segítséget kér, bár azt nem tudta hova, hiszen hollétéről vajmi keveset tudott. Remélte, majd el tudja magyarázni a rendőröknek, merre is van, miközben járkált a nappaliban és tárcsázott.
-Mit csinálsz? - ijesztette halálra a mellette felbukkanó Yoongi, kin csupán egy köntös volt.
-Te jó ég! - ejtett el majdnem telefonját - Biztos nem vagy rokona Kooknak? Uramisten.
-Nem. Mit csinálsz? Miért nem vagy a szobádban?
-Felriadtam. És kijöttem körbenézni, mert nem emlékeztem, hogy aludtam el. Hogy aludtam el?
-Rosszul voltál és dadus besegített a szobádba. Jobb is lenne, ha visszamennél, sápadtnak tűnsz.
-Tök sötét van, honnan látnád ezt?
-Este is sápadt voltál mikor betántorogtál. Na, menj vissza! - próbálta elindítani.
-Nem akarok. - lépett hátrébb Yoongitól.
-Nem i - hagyta félbe mondatát kellős közepén, amint kinézett az ablakon - Nincs erre időm. - pillantott vissza a lányra és hamar elérte, hogy megragadja karját.
-Ne fogdoss! - próbálta magáról lerázni, de erősebb volt a másik, aki azonnal húzta is szobája felé - Engedj el! - küzdött Yoongi ellen - Hallod?
-Ne kapálózz! Figyelj! - fordult vissza Nari felé, aki azonnal orrba vágta, így ki tudott szabadulni kezei közül, majd elrohanva tőle szeretett volna telefonálni - Na jó! Most lett elegem. Kook, meg a hülye kívánságai! - morgott Yoongi - Add azt ide! - ért meglepően gyorsan Yeongnari mellé és kitépte kezéből a mobilt, majd messzire dobta - Szót fogsz fogadni, vagy mindketten itt döglünk. Értve vagyok! - világítottak fel vörösen szemei, miközben arca mintha eltorzult volna.
-Mi a f - akadt el Yeongnari lélegzete. Biztos csak rémálmodik.
-Gyere! - kapta el karját Yoongi és háta mögé csavarva azt vitte szobájához mely előtt megállt, még csak a küszöbre sem lépett, majd belökte az ajtón, mintha nem is egy emberről lenne szó - Maradj bent! - parancsolt rá. Nari nem is tervezte, hogy a másik közelébe megy ezek utána, mivel pedig úgy tűnt, a neki kijelölt helyre az be nem lép, így nem szándékozta azt elhagyni a közeljövőben. Ledöbbenve állt csak Yoongit nézve és valami választ keresve erre hatalmas váltásra, mikor a férfi megfordult és beszélni kezdett valakihez - Ne! Várj! Te mondtad, nem jöhet ki. Emlékszel? A lelkemre kötötted! - mentegette magát, közben pedig hallani vélt valamit Yeongnari. Mintha egy kutya morgott volna, bár számára elég halk volt - Kook, te mondtad! Ne! - Menekült el Nari ajtójából Yoongi és a lány akkor látta, hogy egy hatalmas fenevad rugaszkodott el felé. Hátralépkedett félelmében, nehogy őt kapja el lendületében, ám erre esély sem volt. Az óriási farkast nem engedte be valami. Mintha egy láthatatlan fal állta volna útját, mert annak ütközve a földre zuhant, ám onnan hamar feltápászkodott és megrázta magát - Nem esett baja! Nem bántottam, csak azt tettem, amire megkértél. - hátrált Yoongi, a fenevad pedig lassan, vicsorogva, morogva követte őt - Az Isten szerelmére Kook. Nem bízol bennem? - lépkedett a kijárat felé, viszont mielőtt elérte volna azt a Kooknak nevezett szörnyeteg újra támadásba lendült, ami elől ezúttal Yoongi nem szándékozott kitérni. Inkább mintha vetkőzött volna, egy pillanattal később pedig, már egyáltalán nem hasonlítva magára, állt a farkas köreinek és fogainak szolgálatára, amint azzal harcba kezdett.
Nari a sötétben nem látta jól az küzdőfeleket, csupán fekete alakjukat, amint épp a berendezés elpusztításába fogtak, miközben fülsüketítő  és vérengző fenevadakhoz méltó hangokat hallattak. Utolsó kép, amit megjegyzett, az egy magas, emberszabású, ám szárnyas lény felegyenesedése és a morgó farkas két lábra állása volt, amiben meglepő, de szintén látszódott némi emberi vonás. Talán ez volt az éjszaka legjellegzetesebb jelenete, melyet egy újabb teremtmény érkezése szakított félbe, aki szinte teljesen olyan volt, mint a farkasszerű lény, csak sokkalta testesebb, erősebb, mint az első. Szembe állt vele az ember kinézetűt védve, mire mindannyian lenyugodtak, a szárnyas valami pedig alakot váltva esett a falnak. Még így, a sötét rajzolatot látva is tökéletesen kivehető volt, hogy nagyon rosszul jött ki ebből a kis összecsapásból.
-Kellett neked kijönni abból a szobából. - szólalt meg és Yoongi volt az - Miért nem hallgatsz másokra? Most nyöghetem a te hibádat.
-Yoongi. Jól vagy? - rohant volna hozzá, de az ajtó előtt még megtorpant, mert két csillogó szempár is rászegeződött a vaksötétben, amitől nem mert mozdulni.
-Ne merj kijönni onnan! - tántorgott szobája felé - Ha nem akarsz meghalni, nem jössz ki.
-De... ez biztos csak álom. Hülyeséget álmodok. Lehet tényleg beteg vagyok. - nézte a felegyenesedett fenevadakat, melyek még pár pillanatig viszonozták tekintetét, majd a nagyobb mozdult elsőnek.
A harcot kezdeményezőhöz ment, ki összehúzva magát feküdt a földre. Fel sem mert pillantani az erősebbre, füleit is hátracsapta, csak hogy ne bántsa őt társa. Az azonban nem úgy tűnt, mint aki kárt szeretne tenni a másikban. Fölé magasodott ugyan, éreztette, ő az úr, de semmi több. Pár pillanat múlva pedig már le is ereszkedett és a kijárat felé haladt, melyben megállva várta a kisebbet, az azonban nem követte. Azon a ponton, ahol volt, felült, mint egy jól nevelt ám hatalmas házi kedvenc. Maradni akart, melyet megengedett neki az erősebb és egy fújtatással otthagyta őt Narival a házban.


(Erről nincs mit mondanom :D Következő résszel is igyekszem. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Suga X Kook Yaoi 2. rész ~ Ismerkedés

Namjoon

*Felébred.* Kabát? *Furcsállja, hogy került rá egy. Feláll, leporolja magát. Rendet rak a tűzrakó hely körül, karjára teríti a kabátot. Nem ismerős neki. Elviszi a tisztítóba, úgy véli, ráér utána megkeresni a gazdáját. Azután haza megy.*

Suga

*Most egy vér vörös kabátban sétálgat, arcát fekete sáljával takarja. Leül arra a padra, melyen tegnap is helyet foglalt. Kesztyűit levette és gyógytapaszokat ragasztott sebeire. Ujjain pár gyűrűt lecserélt, de lényegében ugyan azok maradtak rajta. Leheletével próbálja mindkét kezét felmelegíteni, melyek a hideg miatt bepirosodtak.*

Namjoon

*Besétál.* Üdv! *Megáll a fiú előtt. Rémlik, hogy őt látta tegnap.*

Suga

*Sokat pislogva néz cipőjére, aztán az előtte állóra pillant.* Mit akarsz?

Namjoon

Nem tudod, kié ez a kabát? *A karján lógó, tisztítóból hozott ruhadarabra mutat, amit reggel magán talált. Átlátszó fóliában van.*

Suga

*Kabátjára pillant. Undorodva néz újból a fiúra.* Nem, mást fárassz ezzel. *Hazudja rezzenéstelen arccal.*

Namjoon

*Meghajol, távozik.*

Suga

*Gúnyosan mosolyodik el, kíváncsi meddig fog még azzal szerencsétlenkedni.*

Egy kis ideig még csendben ücsörög a padon, majd nézelődve megpillant egy párt.

Suga *Unottan néz az előtte elhaladóra a köszönést mellőzve. Undorodva fordítja el inkább fejét, hogy ne lássa, ahogy ölelkeznek. Nem azzal van a baja, hogy két férfi teszi. Kirázza a hideg arra a gondolatra, mi lenne, ha őt is megölelné valaki. Hitetlenkedve sóhajt fel és inkább a támlának dől, gyűrűivel játszadozva.*

Kook

*Fülhallgatóval a fején sétál, célirányosan az udvarba majd megtámaszkodik a fa törzsének és telefonján kezd el intézkedni közben.*

Suga

*A fülhallgatós fiúra összpontosít. Csak bámulja, megszólítani viszont nem akarja.*

Kook

*Mint mindig most is megérzi, ha valaki nagyon figyeli így féloldalasan elmosolyodik majd anélkül, hogy felnézne, direkt eltűnik Suga látóteréből, majd egy kis idő után megjelenik a fiú mellett a pad másik végén ülve.*

Suga

*Azt hiszi, hogy káprázik a szeme. Ijedtében levegőt is elfelejt venni, amint érzékeli, hogy leült valaki mellé.* Idióta. *Morogja oda neki, köszönés helyett.*

Kook

Félős. *Vigyorog rá, ahogy látta a fiú reakcióját és kicsit oldalra fordul, hogy teljesen rá tudjon nézni* Micsoda kabát... ez igen... Sokkal jobb, mint a tegnapi. *Méri végig. *

Suga

Nem vagyok félős, pusztán csak benned nem bízom. *Kihívóan méregeti.* Igen, ez jobban tetszik nekem is. *Simít végig a selymes, puha anyagon.* Nem is olyan rég, az, aki itt kint aludt, elém állt a kabátommal. *Elhúzza száját.* Remélem, egészségben fogja hordani. *Nem mondja el, hogy hazudott neki.* Utálom a betegségem, bárcsak gyorsabban gyógyulnék. *Sóhajt lemondóan.* Bízok benne, hogy használni fogja, mert ha nem, kifizettetem vele. *Tisztában van azzal, hogy önszántából adta oda neki, de nem akarja, hogy kárba vesszen.*

Kook

Ne is. Hisz nem ismersz. Megbízni emberekben vakon pedig hülyeség. Csak magadban bízhatsz meg teljesen. *Bólint, majd kihívóan néz vissza rá.* Nahát, tényleg adakozó lelkű vagy. *Vigyorog.* Bár ha azt nézzük nem hordtad volna, már úgy sem nyilván neki adod nem de? *Néz rá.* Ennek is időre van szüksége, mint oly sok mindennek légy türelmes és akard. De szerintem az is jó hogy a padon ücsörögsz. *Mondja.* Valós hogy ki is fizesse neked, főleg ha odaadtad neki. *Nevet.*

Suga

Még sem vagy annyira féleszű, mint hittem. *Gúnyosan néz rá.* Adakozó, de készültem mára. *Leveszi meleg sálját.* Ez használható pokrócnak is, tehát nem fogok több kabátot elpazarolni. *Visszahelyezi nyakába és ízlésesen nyakaköré csavarja.* Áá, igen. *Előveszi a fertőtlenítőt és a fiú felé nyújtja.* Most megtapasztalhatod, mennyivel jobb az én hajam tapintása, mint a tiéd. *Megvillannak szemei, biztosra veszi győzelmét, ebben is.*

Kook

Meglepő mi? Nem nézted volna ki belőlem... Ne legyél naiv Suga. *Kacsint.* Helyes, tanulékony vagy egy sállal sokra mennek majd. *Vigyorog és megpillantja a fiú kezét.* Betapaszoztad? Még mindig nem mondod el mi lett a kezeddel? *Dönti oldalra a fejét.* Látom új gyűrűk is kerültek ujjaidra. *Vigyorog, szeret minden részletet észrevenni és megemlíteni.* Nah lássuk a medvét. *Fogja meg a tubust és rendesen lefertőtleníti a kezét.* Utána a hajamat is lefertőtleníted, hogy megérintsd vagy mi? Csak mert ez kettőn múlik. *Vigyorog, majd közelebb csúszik hozzá egy kicsit és azonnal beletúr a fiú rózsaszín tincseibe.*

Suga

Nem vagyok naiv. *Vágja rá egyből.* Pusztán azt akartam kifejezni, mennyire butának nézlek. *Elfordítja fejét, enyhén durcásan.* Nem csak helyes, de eszméletlen is. *Tetőzi dicséreteit. Újból ránéz és kelletlenül simít végig kézfején.* Eltaláltad, nem fogok róla egy idegennek beszámolni erről, hiszen még a nevedet sem tudom. *Válaszolja egyszerűen.* Igen, ezek különleges darabok. *Csillannak fel szemei, ahogy a fiú észrevette új ékszereit.* Szerettem volna valami karkötőt is, de az már túlzás lett volna. Lehetséges, de előtte meg kellene várnom, míg megszárad a hajad. *Nem zavarja, hogy közelebb csusszant hozzá, kissé hátra dől a hevességtől, de mosolyogva tűri, hogy kiélvezze haja okozta selymességet.*

Kook

Akkor ezek szerint te is buta vagy. Hiszen elég rendesen tudunk kommunikálni egymással. *Vigyorodik el gúnyosan.* Nem kell elszállni, vannak helyesebbek is körülötted példának okáért én. *Mutat magán végig.* Érdekel a nevem? Mellesleg nem vagyunk már teljesen vad idegenek egymásnak. *Keresztezi lábát ültében.* Csak nem saját magad hibájából történt a dolog? *Kérdezgeti.* Látom... nem is nagyon láttam még hasonlókat... *Figyelgeti az ékszereket.* Azért csak csinnyán ezekkel is a kevesebb néha több. *Vigyorog.* Hm... *Hümmög egyet mély hangján és továbbra is a fiú haját piszkálja tarkójánál is.*

Suga

Beteg vagy, szent igaz, de ez nem vonatkozik rám is. *Vág vissza.* Persze, akkor inkább a fát hoztad volna fel példaként. *Folytatja a csipkelődést.* Te is tudod már az enyémet, tehát illene elmondanod, nemde? Mondhatjuk úgy is... *Kezét nézi. Tegnap orvosa véletlen hozzáért, így miközben durván dörzsölgette a víz alatt mancsát, kikarmolta kézfejét.* Tudom, ezért nem vettem... *Morran fel.* *Amint meghallja a fiú hangját, nem tétovázik a kérdéssel.* Szeretném, ha majd felénekelnél nekem valamit, egy lánnyal. Időközben a nem messze lévő pár tőlük hangos vitába kezdtek. Suga *Megriad a kiabálás miatt, és az előttük elhaladó fiú után pillant. Kíváncsi természete miatt tudni szeretné mi történhetett, de úgy van vele, nem ismeri őket így felesleges lenne, pont, mint anno Lisa-nál.*

Kook

Elég beteg elméd van neked is megnyugtatlak. *Pillant rá.* Akkor menj és beszélgess inkább azzal a szép fával. *Forgatja meg szemeit unottan.* De én megmondtam az okát is miért nem lenne jó, ha tudnád. De felőlem aztán. JungKook vagyok *Mondja. Elgondolkodva nézi, hosszasan a fiú kezét majd becsukja szemeit és felsóhajt.* Sajnálom *Mondja alig hallgatóan inkább csak maga elé mintsem a másiknak.* Nahát, nem mondod. *Pislog, rá nagyokat majd felröhög.* Hogy mi? *Lepődik, meg és hátra hőköl egy kicsit.* Fejtsd, ki kérlek mi volt ez hirtelen. *Mutogat és érdeklődve néz rá. Utalva a felkérésre.* Hoppááá zajlik az élet a szerelmeseknél... vagy is.... valóban azok lennének? *Nézi merengve az elrohanó fiút ő is.*

Suga

Köszönöm, ezt sokan mondták már. Elmehetek, de akkor még mindig te lennél a klinikai eset, mert a levegőnek bókolnál folyamatosan. *Gúnyosan mosolyodik el.* Nem emlékszem az okára, szóval kérlek, magyarázd el még egyszer. *Valójában nem érti az okát.* JungKook... *Ejti ki a fiú nevét lassan és elgondolkodva.* Jól hallottad, szeretném, ha felénekelnéd a dalom egy lánnyal. *Bólint komolyan.* Ha az meg lesz, és felvettem, akkor békén hagylak vele. *Elszántan néz Kook szemeibe.* Zajlik, de végtére is nem minket érint. *Tesz úgy mintha nem érdekelené.*

Kook

Még is ki bókol folyamatosan? *Emeli fel szemöldökét.* Ha én bókolok az nem ilyen.. és más fajta az teljesen. *Fonja össze maga körül karjait és elfordítja fejét.* Ahhoz lusta vagyok most. Majd talán máskor. Vagy majd megtapasztalod. *Von vállat.* Bár nem kell téged félteni, ahogy elnézem. *Fintorodik, el majd elmosolyodik.* Hát őőőő okkéééé miért is ne. *Von vállat.* Milyen dalról lenne szó és ki az a lány? *Kérdezősködik fejét megtámasztva, tartva a szemkontaktust.* Hát nem minket attól függetlenül kíváncsiak vagyunk mi is történhetett... *Vigyorog.* Bár könnyen össze lehet rakni a dolgokat, már ha füleltél is hozzá. *Nevet.*

Suga

Te bókolsz. *Mutat a szemben ülő mellkasára.* Nem is tudom, talán most hazudsz, hogy másképp bókolsz. Nem bízok benned, te babo. *Gúnyosan mosolyog rá.* Én most szeretném, ne legyél lusta. *Komolyan szeretné tudni, miért nem akarta elmondani a nevét.* Mi az, hogy félteni? Engem? *Hitetlenkedve fújja ki a levegőt.* Egy ujjal lenyomlak, te ropi. *Fenyegetően mutatja fel mutatóujját.* Yuna a lány neve, tehetséges. Egy szomorú dalt írtam, melyet zongora hangja kísér. *Teljesen lelkes lesz a témától.* A telefonomban meg van a szöveg, de majd csak akkor adom oda, ha kinyomtattam. *Ő is tartja a szemkontaktust, versenyre véve a helyzetet. Az utolsó mondatára inkább nem mondd semmit, nem akar vele egyetérteni.*

Kook

Talán-talán. Eléggé bizonytalan vagy. *Vigyorodik el ugyan úgy kihívóan.* Ne is... *Mosolyodik el féloldalasa és beharapja saját ajkát egy pillanatra.* De én meg nem most akarom majd máskor. *Válaszolja higgadtan.* Ahhoz előbb hozzám kéne érned. És a látszat sokszor csal Suga. *Vigyorog magabiztosan és kitárja karjait jelezvén jöhet úgy is lenyomja.* Yuna? *Lepődik meg.* Sikeresen megtaláltad azt a személyt, akit még ismerek is. *Nevet.* Vele szívesen dolgozok. *Bólint.* Rendben kíváncsian várom majd. *Mosolyodik el és könnyedén tartja a szemkontaktust pislogás nélkül.* Nehezedre esik veszíteni bármiben is nem de?

Suga

Sose vagyok bizonytalan... *Néz rá szúrósan. Ahogy a fiú beharapja, alsó ajkát gúnyosan szólal meg.* Most te csábítani akarsz? Igaz, de ne hidd azt, hogy nincs több fertőtlenítő nálam. *Gonoszan vigyorodik el és úgy csinál, mintha leakarná lökni, de egy ujjal sem ér hozzá.* Tehát akkor jó lányt választottam hozzád, nemde? *Önelégülten dől a pad háttámlának.* *Erősen koncentrál, nehogy pislogjon. Szemei egyre kezdenek kiszáradni, végül elfordítja fejét és sokat pislog.* Utálom ezt a játékot.

Kook

Hát persze hagyjuk a dumát. *Legyinti le.* Nem csak száraz a szám kifújta a szél. *Mondja könnyedén és végig nyal ajkain.* Én nem csábítgatok, én támadok. *Vigyorog.* Hűűű most aztán a szívem is megállt úgy megijedtem. *Forgatja meg szemeit unottan egyáltalán nem ijedt meg.* Úgy tűnik. Végre valami értékelhető. *Nevet fel gonoszan.* Jah mert nem te nyertél ettől függetlenül csak tesztelni akartál. *Vigyorog, majd becsukja szemeit és felnéz az égre.* Én nyertem. *Nyújtja ki a nyelvét.*

Suga

*Szinte már megverte szemével, úgy méregeti. Nem szólal meg, bosszantja, hogy nem tudott nyerni. Hirtelen ötlettől vezérelve felveszi kesztyűit, melyeket zsebeibe rejtett. Erősen meglöki a fiút mellkasánál, de csak annyira, hogy hátra dőljön.* Most ki a vesztes? *Néz rá önelégülten.*

Kook

*Meglepődik erre tényleg nem számított és félig le is csúszik a padról, de megtartja magát még időben. Nagy szemekkel pislog, a fiúra majd elvigyorodik.* Ügyes vagy.... *Vigyorog diadalittasan, hiszen pontosan erre ment ki a játék.*

Suga

Ügyes? *Néz rá villámokat szóró szemekkel.* Mi az, hogy ügyes? *Nyársalja fel szemeivel.* Nyertem, hát nem látod? *Mutat végig magán hevesen.*

Kook

Ember most vagy háromszor kinyírtál a szemeiddel. *Röhög fel.* Igen nyertél... bizony *Vigyorog, majd feláll és zsebre dugja kezeit úgy áll meg előtte.*

Suga

Pedig jó pár dolog megfordult a fejemben, hogy filézzelek ki. *Néz rá, és ahogy feláll Kook, felkészül arra, hogy a fiútól elköszönjön.*

Kook

Pedig csak segítettem neked. *Vigyorog és lehajol hozzá.*

Suga

*Tányér méretű szemekkel veti hátát a pad támlájának, ezzel valamennyire eltávolodva tőle. Össze van zavarodva, azt hitte, hogy elmegy.*

Kook

Bocs. *Egyenesedik ki újra és csak rá mosolyog.* Béke van nyuga. *Mutat peace-t.* Nem megyek, még csak felálltam még mielőtt megint lelöknél. *Nevet.* Tegnap jól elviharzottál.

Suga

Mit akartál csinálni? *Kérdezi teljesen őszinte kíváncsisággal.* Igen, mert az orvosom fuvaroz, és nem illik megváratni. *Nem mondja el, hogy csak heccből tett úgy, ahogy.*

Kook

Aha... na persze. Bunkó. *Vigyorog, nem hisz a fiúnak.* Semmit. Csak az arcvonásaidat néztem. Miért azt hitted meg akarlak csókolni? *Néz rá gúnyosan.*

Suga

Bunkó? *Hitetlenkedve mered rá.* Te vagy az! Tudod jól, hogy nem szeretem, ha közel vannak hozzám az emberek! *Hangja nyugodt, de legbelül már forr a méregtől.* Pff. *Elfordítja fejét és úgy csinál, mintha Kook ott se lenne.*

Kook

Még is te értél hozzám gondolkodás nélkül. *Vigyorodik el.* És nem voltam ám olyan közel hozzád figyeltem rád. *Mondja sóhajtva.* Ne durcázzál nem történt semmi. *Fordítja el a fejét.*

Suga

Azért, mert kihoztad belőlem. Ja, és kesztyűvel értem hozzád. *Néz rá újból. Az utolsó két mondatra nem reagál.*

Kook

Nem kesztyűvel. *Rázza meg a fejét.* Igen direkt volt és ezért mondtam, hogy ügyes vagy ahhoz képest haladás. *Kacsint.*

Suga

Kesztyűvel volt... és ne kacsintgass, nem vagyok tinilány, akinél ez működne. *Fonja össze karjait mellkasa előtt.* Nem löklek meg, de biztos jobb ott állni? Így rosszabbat is tudok veled csinálni. *Bök a lába közötti részre, utána saját lábára.*

Kook

Még is mi okod lenne impotensé tenni? Mit ártottam neked? *Húzza, fel szemöldökét majd leül inkább a fiú mellé a távolságot tartva.* Akkor legyen kesztyűvel a lényeg ugyan az. *Von vállat.* Ember nekem nem tudsz megtiltani semmit ha, akarok veled csinálni valamit meg teszem, nem kell a beleegyezésed. *Morog, rá majd elfordítja fejét puffogva.*

Suga

Az okom a következő: olyan dolgot csináltál, amit nem szeretek. Pff. *Méri végig a mellé ülőt és csendben hallgat. Nem tudja, ilyenkor mit kéne tennie.* Kellene a beleegyezésem, mivel az én testem, lelkem. *Teszi hozzá nem azért, hogy cukkolja.*

Kook

Mi nem tetszett, amit csináltam az előbb, hogy ágyékon rúgj ha? *Mered rá kissé idegesen.* Normál esetben más lenne a helyzet természetesen. De mivel klinikai eset vagyok és nem mellesleg rosszmájú... *Vonja fel szemöldökét.*

Suga

*Nem mondd semmit, inkább feláll.* Tudod, nagyon megköszönném, ha nem állnál be így elém. *Ugyan azt csinálja, mint azelőtt Kook.* Másrészt ezt is mellőzhetnéd. *Hajol a képébe, erősen koncentrálva, ne húzódjon el.* Megértetted, hogy miért vagyok mérges?

Kook

*Nagy szemekkel néz Suga-ra. Ugyan nem zavarja a közelsége még is hátrébb húzódik kicsit.* Ne haragudj. *Csak ennyit mondd, miközben le sem veszi róla szemeit.*

Suga

*Halványan elmosolyodik és felegyenesedik.* Nem kell bocsánatot kérned, elvégre én gyaláztalak egész este. *Visszaül mellé.* Bocsánat. *Ezt kivételesen őszintén mondja.*

Kook

*Vállat von.* Igazából már megszoktam... de azért kösz. *Hajtja le fejét mosolyogva. Jól esik neki azért a bocsánat kérés. Nem sűrűn hall ilyet. Általában mindig ő kér mindenért, még ha nem is ő a hibás bár most kicsit ő is annak érezte magát, így hogy kölcsönösen beszéltek egymással őszintén jobban tetszett neki.*

Suga

Megszoktad? *Kíváncsian pillant rá.* Hogy-hogy?

Kook

Mindig mindent elvártak tőlem. És ha nem volt tökéletes, amit csináltam rendesen kaptam a beszólásokat és a lelki verést. *Mondja.* Iskolában is mindig piszkáltak, mert színes volt a hajam, mert szeretem a színeket. *Mutat piros hajára példaként.* Meg hát az utcai kölykök persze. *Nevet fel gúnyosan, ahogy rájuk gondol.* Szóval érted. *Von vállat.*

Suga

Meg kellett felelned mindenkinek... Miért? *Tényleg nagyon kíváncsi a fiú múltjára.* Igaz, észre sem vettem. Jól áll neked. *Bólint elismerően.* Utcai kölykök? *Kíváncsian fürkészi arcát.* Nekem nem volt szerencsém olyanokhoz...

Kook

*A fiúra néz, és csak csendben nézi.* Én nem... vagy is... *Kissé gyorsabban kezdi el venni a levegőt.* M-még is miért akarod te tudni? Semmi közöd hozzá idegen vagy. *Mondja bár egyáltalán nem határozottan, de próbálja úgy mondani, ahogy Suga mondta neki ezt a mondatot.*

Suga

*Nyugodtan vizslatja arcát és végül szemeibe néz.* Nem akarsz róla beszélni? *Teszi fel a kérdést még mindig nyugodtan nézve rá.* Talán ez egy olyan emlék, amelyre nem szívesen emlékszel vissza... *Bólint egyet jelezve, hogy megértette a célzást. Megnyugtatgatná, de sajnos fránya betegsége ellenezné. Ennek ellenére kesztyűs kezét vállára helyezi.* Ha nem akarsz valamiről mesélni, csak mondd el. *Megveregeti vállát és elveszi onnan kezét.*

Kook

*Még mindig kissé zaklatott és a vállán lévő kézre néz majd vissza a fiúra.* Majd talán máskor elmondom... *Mondja halkan rá nézve.*

Suga

Rendben, akkor nem erőltetem. *Mosolyogva nézi tovább.* Tényleg jól áll neked ez a hajszín.

Kook

Hőh? *Pislog fel hajára és kicsit megpiszkálja vörös tincseit.* Valóban? *Vigyorodik el.*

Suga

Igen. *Bólint.* Ha gondolod, a kabátomat neked adom, és te leszel a Mikulás.

Kook

Jaaah *Röhög fel.* Bár rohadtul tetszik, a kabátod nem kell. De a sálat adhatod. Kicsit fázok. *Nevet.* Ne vegyél azért megint egy újabb kabátot. A héten már sokat elfogyasztottál úgy tűnik. *Vigyorog.*

Suga

*Leveszi sálját és a kezébe nyomja.* A kabátot is szívesen odaadom, tudod te más vagy mit azok, akik csak úgy elalszanak előttem. *Komolyan és őszintén mondja.* Plusz, ez lehetne a farsangi jelmezed is. Csak kitömöd magad hastájékon, és egy kis szakáll sem ártana. *Elemezgeti mosolyogva a fiút.*

Kook

Köszönöm. *Veszi el a sálat és a nyaka köré tekeri, majd az arcába húzza így csak a szeme látszik ki.* Még is miben lennék én más? *Dönti oldalra a fejét.* Hagyjál, már látod? Ezért nem kell a kabátod. *Nevet.* Akkor már inkább vörös démonnak öltöznék pf. *Vigyorog, de mivel a sál eltakarja száját így csak a szemén látszik.*

Suga

*Egyszeriben csak felnevet. Rettentően aranyosnak találja őt így.* Ne haragudj, de aranyos vagy így. *Mondja ki azt, amire gondolt.* Akkor legyél démon, szerintem tudnánk szerezni még vasvillát is… *Teszi keresztbe az egyik lábát és a térdére támasztva könyökét, tenyerébe helyezi állát. Úgy néz még mindig Kook-ra.*

Kook

*Meglepetten pislog, ahogy hirtelen felnevet a fiú és értetlenül néz magán végig. Köhint egyet, ahogy learanyosozta a fiú és sokat pislog egyszerre.* Naah rendben szerezzünk meg kell egy vagány szarv és én lennék a legszexibb vörös démon. Jó kis cosplay lenne. *Nevet.* Most mit nézel ennyire? *Pislog rá kíváncsian.* Összepiszkoltam magam?

Suga

Talán még azt is szerezhetünk. *Bólogat egyetértően.* Csak azt, hogy mikor mosolyogsz és az arcodat a sál takarja, mennyire aranyos így az összkép. *Válaszolja egyszerűen.*

Kook

Nah.. majd ha megnyerem, az első díjat majd megemlítelek, mint segítőm. *Nevet.* Őőő kösz.... asszem... *Pislog rá zavartan és pír jelenik meg arcán közben.*

Suga

Segítő? Ez olyan... *Nem jön a szájára a megfelelő szó.* Így lefényképeznélek. *A piruló arctól újból felakarna nevetni, de még sem teszi.* Vagy szimplán lehetnél egy pirulós, nem szexi démon... *Játszik el a gondolattal és erősen koncentrál, nehogy elnevesse magát.*

Kook

Jó hagyjál. Kímélj meg a szivatásaidtól most. *Sóhajt fel és felhúzza lábait törökülésbe.* Mintha te sose pirultál volna el. *Forgatja meg szemeit.*

Suga

*Úgy tesz, mintha nagyon törné fejét arról, hogy ő valaha el pirult-e.* Talán kétszer, de az is csak azért, mert anyám spontán mutogatta a kiskori képeim a vendégeknek, valamelyik party-n. *Kezdenek benne az emlékek egyre jobban felelevenedni.* Borzalmas egy este volt. *Azután az est után, vagy hat lány akarta megtudni a számát. Nem is érti, mit szeretnek ezen a nők. Hirtelen egy dudaszót hall meg. Orvosa autója parkol a kapun kívül.*

Kook

Komolyan? Megnéztem volna az arcodat. *Nevet fel majd a távolba néz.* Ez az orvosod autója ugye? *Néz ki majd vissza a fiúra.*

Suga

Nincs azaz Isten, hogy én megint elpiruljak. *Nevet fel újból és csak bólint. Feláll, és a fiúra néz.* Használd. *Bök ujjával a sálra.* Ha nem használod, halott vagy. Oh, majd beszerzek mindent farsangra, ne aggódj. *Hecceli egy kicsit, majd meghajol.* Jó éjt. *Mosolyog rá és elsiet. Beszáll az anyósülésre, és elhajtanak.*

Kook

Majd meglátjuk. *Nevet.* Igenis értettem. *Vágja haptákba magát szórakozottan.* Kösz-kösz számítok rád. *Vigyorog, majd ő is meghajol a fiú előtt.* Neked is. *Integet, majd sarkon fordul és elmegy* Facebook oldalunk-->LINK K.A.R.D rajongók-->LINK