Just watch me 4. rész: Előkészületek

-Rendben. - követte őt az említett és a többieket sem zavarta meg ez a kis kitérő. Nyilván való volt, hogy ez fog következni, hiszen az előző kiadónál sem tudta néhány emberen kívül senki, mikor született, hol, vagy mi a neve, ezt pedig szerették volna megtartani. Ez volt az, amivel rajongókat csábítottak magukhoz, így minél kevesebben tudta róla, annál biztosabb volt, nem derül ki véletlenül sem majd semmi.

Miután megírtak ők is rendesen mindent, még a titoktartási szerződést is tökéletesen összeállították, Europe csatlakozott a többiekhez. Mivel vele mindig külön papírmunka volt, így megszokottá vált a plusz várakozás a csapat részéről.
-Minden simán ment? - érdeklődött a leader?
-Igen. Minden rendben ment. Kiemelten fog kezelni. Csak ő és a titkárnője tudják a személyazonosságomat és komoly titoktartásit kötöttünk azonnali hatállyal, ami addig érvényes, míg én önként fel nem fedem arcomat.
-Remek. Ennek örülök. Akkor mehetünk ebédelni ezek szerint, nem? - nézett a többiekre.
-De igen! Juhéééé! - örült magának Lovely - Végre sínen vagyunk. - ment is előre.
-Ne olyan hangosan. Még pár napig ne híreszteld! - kiabált utána Youngjoo.
-Úgyis még ma megírják a szennylapok, szóval tök mindegy.
-Azért ne rögtön azzal kezdjük a munkánkat, hogy mi szivárogtatunk ki titkos információkat.
-Jó-jó. De siessetek, éhes vagyok! - sétált tempósan a metró felé, hogy kedvenc éttermében ehessen végre hosszú idő után először.
-Nem csak neked kopognak a szemeid. - szólt utána Europe.
-Mert az enyémek csengetnek. Szeretem a nemzeted szólásait Europe. - maradt le, hogy beszélgetésbe kezdjen unniejával - Viccesek.
-Az angolban sokkal viccesebbek vannak. Azoknak néha semmi értelme, csak megtanulod mire mondják és mit akarnak vele.
-Például? - kérdezett vissza a kisebb és ezúttal a legidősebb tag önként vette ki részét a maknae lekötéséből.
Türelmesen hallgatta, válaszolt kérdéseire, míg a többiek egymással beszélgettek, vagy telefonjukat nyomkodták. Felvette a nagy testvér szerepét és foglalkozott törpéjükkel, hogy a lányok pihenhessenek.

-Imádom ezt a csirkét. Köszönöm! - nézett fel a pincérre Lovely.
-Nagyon szívesen hölgyem. Esetleg készíthetek önnel egy közös képet?
-Persze! - állt fel a maknae, miközben a többiek forgatták szemüket.
-Nem értem mire számítottatok. - vette kezébe pálcikáit Lucky - Én mondtam.
-Csak nem hittem el. - pillantott rá Youngjoo.
-Megint csupa kaja lesz a maszkom. - nézte tálját Europe.
-Húzd fel az orrodra.
-Azt szoktam minden falatnál, tudod jól.
-Amúgy nagy szerencséd van, hogy alig vannak és be tudtunk ülni a sarokba.
-Jahp. Na, jó étvágyat!
-Neked is Unnie. - látott is hozzá Lucky.
-Jó kép lett, köszönöm. - ült vissza a maknae.
-Én is köszönöm. Jó étvágyat hölgyeim! - ment el a pincér.
-Köszikeeee. Haaah! Még az illata is mennyei. - vett mély levegőt a fiatalabb.
-Egyél. Az előbb még farkas éhes voltál, most meg fotózkodsz és szagolgatod a kajád. - nézett rá a leader.
-Mindjárt. Csak kiélvezem. - kezdett lassan hozzá ebédjéhez.
Hosszú idő óta először tudtak kedvenc éttermükben enni, ugyanis a turné kezdete óta nem jártak ott. Mivel sajnos a kiadóval folyó viták miatt spórolniuk kellett, így otthon főztek maguknak, nem mentek sehová enni. Ezért is mondták azt, ezzel fognak ünnepelni. Étkezésüket pedig némi süteménnyel koronázták, amit valószínűleg megint majd jó darabig nem ehetnek és pont emiatt akarták kihasználni az utolsó alkalmat

-Akkor igazából pakolhatok, mintha mennék haza. - léptek be lakásukba délután, miközben Europe beszélt - Csak ti is pakoltok velem.
-Hát a költözés az ilyen. - dobta le kulcsát a bejárat mellett álló kis asztalra Youngjoo.
-Kelleni fog sooook sok doboz. - huppant le a kanapéra Lovely.
-Meg erős kar. - ült mellé Lucky és ölelgetni kezdték egymást.
-Jönnek majd költöztetők, emiatt nem kell aggódnunk. - nyugtatta őket a leader.
-Azért pár dolgot ki is dobhatnánk. Ha már új kezdet, új lakás. - simogatta nekik örülő kutyájukat Europe, miközben javaslatot tett a többieknek.
-Jah, minden kacatot én sem szándékoztam elvinni. - ment a konyhába Youngjoo.
-De a fanok ajándékait nem dobhatjuk ki! - aggódott a maknae.
-Nem is fogjuk!
-Oh! Oké. - fészkelte magát vissza kényelembe társa mellé a legfiatalabb.
Lassan, ahogy mindenki lepihent otthon, elkezdett foglalkozni saját kis dolgával és haladtak némileg az idősebbek a pakolással is, úgy a maknae line két tagja elaludt a kanapén a tévé előtt. Persze emiatt nem lehetett porszívózni, de nem volt baj. Rengeteg más dolga akad még az idősebbeknek.

Amint telt az a néhány nap, míg nem jelent meg hivatalos közlemény arról, tényleg a BigHithez mennek, ők csomagoltak és átköltöztek az új kiadójuk által szerzett lakásba, ami csupán néhány utcányira állt a központtól. Ez idő alatt rengeteg teória reppent fel, mi is történt velük, mikor pedig elfoglalták új helyüket az újságírók kezdtek beletalálni a pontos információkban. Hamarosan meg is erősítette őket kiadójuk néhány részlettel kapcsolatban és belefogtak az új munkálatokba. Előbb kaptak menedzsert, akinek segítségével új napirendet állítottak össze, egy olyat, ami a fiúkéhoz is klappolt. Kaptak némi oktatást a BigHit saját kiképzőitől, hogy az ő bandáik miként szoktak nyilatkozni, hogyan zajlanak belső ügyeik és milyen koncepciót szeretnének nagyjából létrehozni a két korántsem mindennapi bandával. A lányok persze jó diák módjára hallgattak, figyeltek, majd szintén ötletelésbe fogtak. Hamarosan megkapták angol tanáraikat is, Europe pedig új koreai oktatóját, mert még mindig nem volt tökéletes nyelvezete. Előző cégük ugyanis elhanyagolta taníttatását, mert nem szerették, ha sokat beszélt. Ezzel próbálták megelőzni azt, hogy akcentusából bárki is rájöjjön, hova valósi, viszont ennek rengeteg hátránya is adódott. A Fansign-okon nem tudott úgy kommunikálni rajongóival, az interjúk alatt nehezen adott sokszor választ és nem tudta kisegíteni társait a dalszövegek terén sem. Ám a BigHit nem szerette volna, ha ez folytatódik. Arra hajtottak, hogy szerves része legyen a bandának lassan és a lányok is maguknak alkossák meg albumjaikat, slágereiket, de ehhez az kellett, hogy ő is beszélje a lehető legtökéletesebben a nyelvet, ne keljen angollal váltakozva kommunikálnia. Ezért az első egy-két hétben igazából az ő nyelvezetét húzták fel és az egész banda kondícióját, mert a fiúk erőnléte messze jobbnak bizonyult a felmérések alapján, mint az övéké.

-Holnap találkozunk először a Bangtan fiúkkal. - vacsoráztak együtt otthon - Remélem felkészültetek. - folytatta falatozását a leader.
-Ha az annak számít, hogy sajog mindenem, akkor igen.  - nyafogott Lucky.
-Nem is te vagy a legidősebb. - nyelte le falatját Europe - Nekem kéne fájjon mindenem.
-Mert, most neked nem fáj?
-De igen. Csak nem mondom.
-Akkor joggal hoztam fel.
-Mindenkinek fáj mindene. - tette le pálcikáit Youngjoo - De muszáj kicsit megközelítenünk a fiúkat, különben nem fogunk tudni lépést tartani. Elméletben Son nagyon erős tempót diktál nekik, nekünk pedig muszáj lesz bírnunk. Bár Europe térdei nem tudom, mennyire fogják bírni a tempót.

-Jelenleg még megy. Majd, ha hidegebb lesz, fog fájni mindenem, de szerzek gyógyszert. - evett tovább.
-Szerintem nem lesz baj. Nekem tetszik ez a hajsza. - mondta el véleményét Lovely - Mi van? - kérdezett vissza, ahogy mindenki őt nézte.
-Tetszik, hogy fáj? - érdeklődött a leader.
-Érzem, hogy élek.
-Ahh, értem. Szóval holnap a srácok jönnek. Ezért pihenjétek ki magatokat. Remek formában kell lennünk, nem írhatnak le bennünket.
-Nem fognak. Minden rendben lesz. - falatozott Europe.
-Próféta szóljon belőled.
A hosszú nap után nagyjából ez volt az össz amit beszélgettek. Többre nem maradt energiájuk, egy gyors zuhanyt letudva pedig úgy zuhantak be az ágyba, mintha mázsás kövekből lett volna testük. Lassan talán kezdték megbánni, hogy minden feltételt elfogadtak, de muszáj volt. Ezen múlott jövőjük.

Másnap nagyon korán reggel keltek és kezdtek visszaszokni ahhoz, hogy sosem képesek eleget aludni. Már elfelejtették a kényszer szabadság alatt, de könnyebben ment az alkalmazkodás, mint gondolták.
-Mindenetek megvan? - zárt be menedzserük, Chunghoo.
-Igen. - ásított a maknae.
-Nem jövünk vissza estig. Rengeteg dolgotok van.
-Tudjuk. De mehetünk. - indult álmosan a lifthez a leader.
Hullák voltak, csak csinálták azt, amit mondtak nekik addig, míg meg nem itták első kávéjukat. Ekkor muszáj is volt felébredniük, mert interjúra mentek Korea egyik legnépszerűbb újságjához és oda kellett figyelniük mit válaszolnak. Persze legszívesebben minden kommunikációt a vezetőre hagytak volna, ám voltak olyan kérdések amik konkrétan egy-egy taghoz szóltak, ekkor pedig muszáj volt másnak is beszélnie. Viszont nagyon jól sikerült a kis interjú, mely után fotózásra is kellett menniük a cikk miatt, hisz külön fotósorozatot szeretett volna velük kiadni a magazin. Meglepő volt ugyan számukra, hogy annyi lehúzás után ilyen nagy felhajtást kaptak, de amit elértek az tényleg nem volt kis szó. Csúnyán váltottak kiadót, nehezen, de sikerült. Ezzel pedig példát mutattak más bandáknak akik hasonló gondokkal küzdöttek és rengeteg bántalmazott fiatalnak is.
Miután ezt a délelőtti programot letudták volt egy kis idejük késői ebédjükre, ám ettől még rohantak tovább a próbaterembe, hogy találkozzanak új munkatársaikkal, vagy ha jobban tetszik, új csapattársaikkal, bár közös nevet nem készültek felvenni.
-Meg is jöttünk. - léptek be a táncterembe - A fiúk kicsit később jönnek, de addig be tudjátok fejezni az ebédet, meg el tudtok menni mosdóba. - engedte be őket a menedzser - Pihenjetek kicsit, mert utána jönnek a fiúk és játszotok. Össze kell ismerkednetek.
-Rendben. Köszi Chunghoo.
-Milyen szép! - nézelődött Lovely.

-Szívesen. Én pedig megyek vissza a céghez. Van egy kis papír munkám. Szóljatok, ha baj van.
-Rendben. Szia! - köszöntek el tőle.
-Sziasztok! - hagyta ott őket.
-Máris játszunk? Én azt hittem kicsit cseverészünk és megyünk megint kondizni. - telepedett le Lovely.
-Nem. - ment utána a leader - Ma ismerkedünk. Holnap meg kezdünk dolgozni az új számokon a fiúkkal.
-Jah, igen. Arra már írtam egy két dolgot. Vannak ötleteim, remélem majd össze tudjuk hozni velük. - ült le egy székre Lucky.
-Reméljük minden zökkenőmentesen fog zajlani.
-Én nem sokat beszélnék, ha nem gond. - szólt közbe Europe, mialatt kezdte otthon érezni magát. Rég jártak utoljára kifejezetten próbateremben.
-Nem. Ez csak természetes. A maszkod se kell levenned, amíg te nem akarod. Ezt beszéltük meg Chunghooval is.
-Szuper köszönöm.
-Igazából én azt hallottam, hogy pont a dalszövegírójuk és zeneszerzőjük az, akivel nehéz összebarátkozni. - ette a maradék ebédjét Lovely - Suga elméletben egy igazi tahó.
-Igen, - válaszolt neki Lucky - én is így tudom, de remélem azért elfogad. Van mögöttünk sok dolog, egy minimális tiszteletet remélek tőle.
-Hát hamarosan kiderül. Megyek mosdóba. - indult kifelé Youngjoo - Remélem megtalálom.
-Oksa.

-Jó újra itthon. - sóhajtott Europe közben.
Még volt pár percük és azt pont úgy, ahogyan menedzserük mondta kihasználták. Europe kivételével mindenki ébren maradt, csak a legidősebb tag volt az aki kidőlt. Táskáját párnának használva aludt társai mellett, míg azok elfoglalták magukat.

-Mi ez a hangzavar? - pillantottak nem sokkal később az ajtó felé.

-Jó hangosak a fiúk. - mocorgott Europe.

-Azt hiszem ideje felkelned. Mutatkozz be megfelelően! - lökdöste meg Younjoo.

-Mindjárt. - fordult át másik oldalára, a bejárat pedig nyílt is, így munkatársaik lármája már tisztán kivehetővé vált.

(Folytatjuk :) Ezeket a részeket előre írtam meg nektek, szóval mikor ezt olvassátok majd én valószínűleg tanulni fogok épp, ezért szurkoljatok :D mert nagyon szenvedek. :D
Facebook oldalunk --> LINK )