Just watch me 0. rész: Prológus

Harmadik fél szemszöge

Mindannyiunknak vannak hatalmas álmai, melyekre szinte semmi esély. Meg is kapjuk ezért majdnem mindenkitől körülöttünk azt, hogy lehetetlen, örökre csak álom marad. DE! Miért is kéne így lennie? Miért kéne hinnünk azoknak, akik ezt gondolták saját álmaikról ezért bele sem kezdtek? Mért ne próbálhatnánk meg? Mi történhet? Belebukunk és nem sikerül? Akkor mi van? Mi legalább megpróbáltuk nem úgy, mint mindenki más. Mi legalább tettünk érte, így máris többek vagyunk bárki másnál, aki még ennyit sem volt hajlandó cselekedni, mert félt és hitt a hitetleneknek.
Ám mi van akkor, ha megpróbáljuk és sikerül? Mi van akkor, ha mi szerencsével járunk? Elvégre Kopernikusznak sem hittek, majdnem megégették, Einsteint is őrültnek tartották, a televízióra pedig azt mondták, soha sem lesz képes sokáig fennmaradni, a film pedig sohasem fogja lekörözni a könyveket. Nem lesz hosszú életű. Annyi mindenben nem hittek az emberek és oly sok dologra mondták, biztos nem, hogy már magam sem hiszek nekik. De főszereplőnk sem hitt egy percig sem.

-Holnap indul a repülő. Összepakoltál? - jelent meg a gondoskodó anya.
-Igen. Minden kész. - fújt nagyot történetünk főhőse.
-Maszkjaidat is elraktad?
-Igen. Már a reptéren is rajtam lesz egy.
-Rendben..... azért.... majd néha hívj fel minket.
-Amikor csak tudlak. Köszönöm anya. - ölelte meg édesanyját.
-A gyermekeimért bármit. Ha pedig baj van, csak szólj.
-Reméljük nem lesz baj.
-Reméljük. Na akkor aludjunk. Holnap korán kelünk.
-Hugiékat ki viszi iskolába, ha ti velem jöttök? - engedték el egymást.
-Szomszéd. Úgyis viszi a sajátjait, eldobja a testvéreidet is. Elköszöntél tőlük?
-Igen és szétosztottam a plüsseim.
-Így legalább nem fognak annyira hiányolni. - sétált a szoba ajtajába édesanyja - És majd milyen néven is kell keresni téged? - fordult vissza.
-Europe.
-Húúú, valaki nagyon kreatív volt.
-Ha rajtam múlt volna, jobbat kapok.
-Gondoltam. Na jó éjszakát! Reggel időben kelj!
-Jó éjt! - csukódott be az ajtó.
-Utolsó este. Holnaptól... gyakornoki élet. Csak minden menjen simán. - dőlt be ágyába Europe.

Aznap este alig aludt, ám még ez nem jelentett problémát. A repülő út majdnem egy teljes napot vett igénybe, így azalatt kipihente magát. Mikor pedig leszállt és lába érintette Dél-Korea földjét már maszk fedte arcát. Legelső maszkja, mely még hosszú időn keresztül volt legjobb barátja. Nem vehette le szinte soha, nem akarták megmutatni őt az embereknek, ezzel szerették volna megfogni a rajongókat, egy titokzatos külföldivel, kiből idolt csináltak. Ez volt a terv, mely többé-kevésbé be is vált. Trainee időszaka alatt rengeteg esetlegesen felmerülő helyzettel szembesítették megbeszélés nélkül és mindnek az volt a lényege, hogy véletlenül se áruljon el magáról semmi személyeset. Ugyan az elején még volt egy-két alkalom, mikor elbukott, ám hamar megtanulta, nem hiába kapott álnevet, használatra van. Így azok, akik sohasem pillanthattak bele aktájába, vagy nem voltak hivatalos személyek semmit sem tudtak róla.

Miután pedig sikeresen átment minden teszten bemutatták őt a Világnak. Egy olyan Világnak mely a sokszínűséget és az elfogadást hirdette, ám hamar kimutatta foga fehérjét. De ez nem gátolta meg őt és csapatát semmiben. Kemény lányoknak bizonyultak, kik dolgoztak kifulladásig, akiknek a zene volt az életük és ezért mindent meg is tettek, elviseltek mindaddig, amíg új menedzsert nem kaptak.
-Hibáztál! Hibáztál a színpadon! - ordibált az egyik taggal, Lovelyval.
-Tudom és sajnálom. Többet nem fogok, nagyon röstellem magam.
-Miért nem figyeltél oda jobban?! Tudod mekkora kiesést jelenthet ez?!
-Emberek vagyunk, hibázhatunk. - szólt bele Europe.
-Téged nem kérdezett senki, te korcs! - kiabálta le - Holnaptól extra edzést tartasz Lovely.
-De hát holnap van az egyetlen szabadnapunk hónapok óta. - remegett meg a hangja. A turné időpontjai nagyon egymásra csúsztak a különböző fesztiválok miatt, így úgy várták azt a huszonnégy óra pihit, mint a Messiást.
-Neked nincs.
-Csak egy nap.
-Ne beszélj vissza! - pofozta fel őt a menedzser, mire a másik három lány egymásra nézett mögöttük. Őket épp öltöztették, ahogyan közben Lovelyt is, csak körülötte nem voltak annyian.
-Sajnálom. - fogta arcát és nem mert a menedzser szemébe nézni többé.
-Holnaptól mit csinálsz?
-Pihen. - szólt bele Europe. A kezdetekben még megtűrte, hogy olykor-olykor kezet emelet a kiadó embere társára, ám azt is csak azért, mert a többiek figyelmeztették, milyen kultúrában is élnek és mi lehet a következménye, ha fellázad. Ám ezúttal látta csapattársai szemében, nem érdekli már őket, segítséget akarnak bármi áron.
-Mit mondtam neked? Szólt hozzád valaki?! - irányult rá a menedzser dühe.
-Igen. Maga, most. - fordult felé - Én nem félek magától. - tette csípőre kezeit - Nem hagyom, hogy többé így bánjon velük és bárkivel körülöttünk.
-Te nem parancsolsz. Te csak egy bábú vagy, egy eszköz. Neked nincs szavad itt. Senkit sem érdekelsz. Csináld amiért fizetnek, vagy húzz haza a szaros kis országodba!
-Ezerszer szívesebben megyek haza, mint hogy magát elviseljem.
-Mi pedig követjük, ha kell. - nézett fel rájuk a széken ülő Youngjoo, a banda leadere - Ki van rúgva.
-Hogy merészelsz ilyet mondani?! - ütötte volna meg őt is, ha Europe nem lép közbe és löki el - Ezt még nagyon megbánjátok! - kiabált tovább a menedzser, kit éppen most fosztottak meg munkájától - Nem rúghattok ki, nem nektek dolgozok. De ha az ügynökség megtudja, milyen engedetlenek vagytok, búcsút mondhattok a szerződéseteknek.
-Igaza van, - állt fel a leader - nem nekünk dolgozik, éppen ezért nem parancsolhat nekünk. A Hypnotic pedig felbontja az Entertainmenttel kötött szerződését embertelen bánásmód címszó alatt. Nem vagyunk kötelesek továbbiakban semmilyen pénzbírságot fizetni, vagy a kiadónak költségtérítést, épp ellenkezőleg. Bepereljük a kiadót gyorsított eljárásban. Maga pedig ki lesz rúgva.
-Miből gondolod ezt?
-Maga miatt a kiadó elveszti a legjövedelmezőbb bandáját. Ennek nem fognak örülni. Biztonságiak!
-Ezt még megkeserülitek.
-Dobják ki ezt az embert! Többé nem dolgozik nekünk. - kérte meg a kétajtós szekrény méretű férfiakat, kik az este folyamán védték őket, aktivizálják kicsit magukat - Köszönöm!

Így történt meg az, hogy a négy és fél év alatt szinte a legtöbbet profitáló lánybanda felmondott a turnésorozat kellős közepén. A sok verés megtűrése után végre elengedték Europeot, hagyták a saját kultúrája után menni és hálásak voltak neki. Megvédte őket, megvédte az életüket, megvédte a lelküket. De hogy innen hogyan tovább? Erről fogalmuk sem volt.

(Startolunk! Reméljük tetszeni fog a kis sztorink, ami elég rejtélyesnek készül, legalábbis a főszereplő szempontjából. Hosszabb lesz, mert sok ötletünk van és hiszünk benne, közben is jön majd még. De csak hetente lesz rész! Így reméljük menni fog a rendszer és sose lesz kiesés. Az elején még többet adunk ki, főleg most hétvégén, mert az 5. részig nincs benne Bangtan, viszont azért fontos lenne, ha olvasnátok, de utána marad a heti egy. Jó olvasást!
Facebook oldalunk --> LINK )