Harmadik fél szemszöge
(Zene oldalt, JWM 1!)
A színpad egy olyan hely, melyre először mindenki fél fellépni. Az emberek rettegnek, hasuk görcsbe szorul, hangjuk és kezeik remegni kezdenek. Talán ez a legnagyobb akadály, amit ha sikerül leküzdeni, többé semmi miatt sem kell aggódni. Az első néhány alkalom így telik, ám a sokadiknál már nem emiatt folyik az izgalom. Akkor az ember alig várja, hogy végre újra a rivaldafény világítsa meg és ismét megmutathassa, mire is képes. Persze ekkor még néha átszalad az agyában minden sztárnak, elfut, hagyjuk az egészet, de ez általában csak akkor bukkan fel koncentrálni vágyó elméjükben, mint zavaró mumus, ha előtte durva kritika sújtotta labilis, fáradt lelküket. Ám van aki erre sem gondol, csak a következő egy órára. Amint mélyeket lélegzik, szívét csillapítja, majd kinyitja szemeit már csak a jövő lebeg előtte. A következő szám, a legelső lépés, mozdulat, szó, amit tökéletesen szeretne csinálni és melyet már rengetegszer véghez is vitt hibátlanul. Ezúttal azonban sokkal szabadabban áll a színpadra, mint eddig bármikor. Már nem rabszolga többé, már senkinek sem tulajdona, már önmaga ura, társai pedig hálával tartoznak neki ezért, hogy felszabadította őket és megmentette egy sanyargató kiadó karmaiból tehetségüket. Habár ezzel hatalmas veszélybe sodorta főleg magát, ám már nem tudta egyikük sem elviselni azt a bánásmódot, melyet feléjük tanúsítottak. Így most először, de lehet utoljára is, úgy állhattak mind a négyen színpadra, hogy bármit mondhattak, bármit tehettek, nem volt kiadó aki a későbbiekben ezért fenyítéssel jutalmazta volna őket. Ugyan kellett új cég, ám megegyeztek valamiben. Turnéjuk utolsó állomásán, szabadságuk első fellépésén, az elmúlt három hónap záró produkcióján elengedik magukat és olyan műsorral jutalmazzák hű rajongóikat, amelyen ők is képesek kikapcsolódni, melyen önmagukat adják hamisítatlanul.
A csapat különlegessége pedig éppen ezen volt. Ő következett, megszokott szólójára készült, ám ezúttal nem volt cenzúra, így most új covert tervezett saját torkából énekelni élesben. Szerette élőben hallatni a hangját, nem a playback-re tátogni, de ezt ritkán engedte nekik kiadójuk, viszont már nem voltak szabályok. Többé nem fogta őket vissza senki, így szabadon tehettek bármit, Europe pedig pont erre készült. Végleg feloldódott és megszokta, a maga ura.
-Öt másodperc. - mondták fülére, ő pedig leguggolt, hogy a színpad egy a mélyből felemelkedő négyzetén minél később lássák meg a fanok, ezzel pedig meglepetést hozzon számukra. Közben újra végigpörgette fejében a lépéseket és minden szót, melyet majd énekelnie kellett pont úgy, ahogyan addig minden egyes alkalommal - Indul. Mindenki a helyére! - vette kezdetét lassan szólója, Europe pedig utolsókat sóhajtotta.
Nyugtatta magát, amint pedig lassan újra a rivaldafényben tündökölt, szíve mintha fittyet hányt volna eddigi próbálkozásaira és őrült tempóba kezdett. Hiába állt már ott rengetegszer, most valahogyan ez nem számított. A szokásos módon külseje kifogástalan volt, de ezúttal nem cukis, inkább kemény, csajos magassarkúban. Ezzel meglepte a rajongókat, kik a turné állomásai alatt folyamatosan újdonságokkal szembesültek. Ahogyan pedig elindult a zene szintén látni lehetett szemükben, erre nem számítottak, ám mivel oly sokszor idézett már posztjaiban ebből a kicsit mixelt dalból, tudták jól, mit fog énekelni.
-I wanna be on the front line, knotted up suit ties, talkin' like a headstrong mama. - kezdett is neki, amint lement a felvezető dallam és a táncosok is elfoglalták helyüket.
Imádta ezt a számot, pont olyan dolgokról szólt, amit ő is el szeretett volna mondani mindenkinek, ezért boldogan készült fel rá, végül pedig kemény koreoval és hatalmas lelkesedéssel vitte színpadra. Pályafutása során pedig talán, ha harmadszor fogott mikrofont a kezében és dalolta végig valójában is azt, amit kellett, nem csak részleteket egy rögzített valamibe. Jól érezte magát, tökéletesen adta elő a kemény csajt, mert önmagát is annak érezte, főleg az új, fanok által készített szájmaszkban, ami igazán ütős mintával rendelkezett. Így szépen meghúzta a hajlításokat is, miközben már javában kapkodta a levegőt, de akkor is kiénekelt minden hangot és végiglépett minden lépést.
-I don't wanna come back down, I don't wanna touch the ground. - adott bele mindent, mikor pedig a refrén végére ért újból egy olyan koreot mutatott, amit lány bandáktól nem igazán várt volna senki és bár a csapat másik három tagja éppen átöltözött, lassan ők is készültek becsatlakozni, de csak a szám vége felé.
Mikor pedig a második refrénbe kezdett fel is sétáltak hozzá, végig az egész kifutón, rutinosan. majd becsatlakoztak. Szépen felosztották a sorokat, hogy mindenkinek legyen kiemelt része, de ugyanakkor kórusban is énekeltek miközben a koreot sem felejtették el, ami a három lányosabb hölgyemény miatt lazábbá vált és szexibb lett. Ugyan talán ezzel visszatértek újra az alap stílusukhoz, a közönség akkor is örvendezett az újítás, de főleg Europe hangja miatt. Még ők sem hallották igazán, csak a playbacket többnyire és az utolsó turnéállomás volt az, ahol minden segítséget kilőttek, a rajongók pedig először élvezhették kedvenceik hangját hamisítatlanul.
-Los Angeles! - kezdett bele búcsúszövegébe Youngjoo - Nagyon köszönjük nektek ezt az estét! - álltak egymás mellett miután lenyomtak még egy számot az albumukról Europe szólója után - Nagyon boldoggá tettetek bennünket ma este és minden Hypnotized az elmúlt időszakban. - nyelt nagyot a leader - Kemény időszak áll mögöttünk és talán még keményebb előttünk és szeretnénk, ha végig velünk maradnátok. Europe se véletlenül választotta azt a számot amit, reméljük tudjátok. - vigyorogtak mindannyian, bár a banda egyetlen európaijának csak a szemén látszott ez, hiszen a arca többi részét maszk fedte - Arra kérünk benneteket, ne higgyetek el mindent amit hallani fogtok. Csak annak higgyetek, amit mi mondunk. Mi értetek is dolgozunk magunk mellet, szeretjük ezt csinálni és imádunk titeket boldoggá tenni, ezért csak ránk hallgassatok és támogassatok továbbra is minket. Csak bennünket figyeljetek.
-Igen - szólt közbe Europe - és tudjátok, most ez az alkalom miért különösebb? - kérdezte a közönséget, kik ezernyi választ ordítottak be - Neeeem, nem. Most mást vártam, de cukik vagytok. - mosolygott - Azért... - nézett körbe - azért, mert azt mondták nekünk, ennyi volt, ezzel végünk. Hogy, ha felmondunk, soha többé nem állhatunk színpadra. A mai nap zárásával nem lesz kiadónk többé. Ezért támogatnotok kell minket továbbra is, hogy visszatérhessünk, mert mikor azt mondták, nem sikerülhet, mi azt mondtuk, csak figyelj! Szóval mi küzdünk tovább, de rátok is szükségünk van. Számíthatunk rátok? - kérdezte újra a rajongókat kik torkuk szakadtából ordították, igen.
-Reméljük, még sokszor találkozhatunk majd. - folytatta a leader - Támogatásotok meghálálása érdekében pedig ráadááááás! - fogadta kitörő öröm a meglepetésszámot, az utolsót, amit még biztosan előadhattak, mert onnantól tényleg nem tudták, mi fog következni.
Így turnéjuk végső állomásán hatalmas sikert arattak és remélték, rajongóik tényleg kitartanak majd mellettük, mert ez volt az, ami számított a kiadóknak. Hiszen hiába voltak híresek, ismerték az ipart és aggódtak. Ezért mikor már hazafelé repültek Koreába, a repülőgépen az addig összeírt kiadók listáját olvasgatta Youngjoo.
-Europe! - szólt társának, ki csak bambult ki az ablakon míg a többiek aludtak.
-Hmmm? - fordult felé.
-Még Los Angelesben telefonáltam pár kiadóval. Ha hazaértünk jelenésünk is van néhányuknál, bár sokan szerintem csak formalitásból hívnak be, de nem akarnak fölvenni. Őket csillagoztam. - mutatta a papírt.
-SM-hez nem is akarok menni.
-Hát szerintem egyikünk se, de minden kapaszkodót meg kell most ragadni.
-Úgysem vesznek be, mert nem fogadunk szót, ha bajunk lehet belőle. - dőlt inkább vissza székébe és tovább vizslatta a felhőket körmét harapdálva, mert maszkját kicsit feltolta.
-Hát igen. Ne rágd a körmöd!
-Csak harapdálom, nem eszek belőle.
-Azt se! - húzódott vissza saját helyére a leader is - Szerinted sikerülhet?
-Muszáj.
-És, ha nem? Ha nem vesz fel senki?
-Fel fognak.
-De mi van, ha nem?
-Fel se merüljön benned a bukás. - pillantott fiatalabb társára Europe - Felvesznek, más végkifejlet elfogadhatatlan.
-Legyen igazad.
-Igazam lesz, mint mindig. - tért vissza felhőihez.
Azért attól függetlenül, hogy ő annyira magabiztos volt szóban, lélekben tényleg aggódott pont annyira, mint a leader. Neki sajnos sokkal több forgott kockán, hiszen ha rövid időn belül nem talált munkáltatót, akkor kitoloncolás várta, amit nem engedhetett meg magának. Túl sokat küzdött, túl sok erőt igényelt az egész családtól az, hogy csak az ő álmát valóra váltsák és pont akkor ütött be a krach, amikor épp elkezdte szüleinek utalni fizetése egy részét havonta. Mert ezt ígérte otthon, ez volt minden vágya, hogy egy nap majd ő tarthassa el családját.
-Kár, hogy innen nem telefonálhatok. - tette le papírját és tollát Youngjoo.
-Benned van a dolgozhatnék?
-Nagyon csinálnám. Bosszant ez a bizonytalanság és hogy nem teszek semmit.
-Pedig még van pár óra hátra. Aludj inkább, mint a többiek. Hosszú napunk volt csodálom, hogy nem vagy fáradt.
-Te sem alszol.
-Majd fogok.
-Nem vagyok ám álmos. - sóhajtott - De el kell terelnem a gondolataimat, vagy mire leszállunk bekattanok.
-Nézzünk filmet! - nyomta be a kis monitort az előtte lévő ülés fejtámláján - Bár csupa gagyi van itt, de megteszi szerintem.
-Füles?
-Elvileg a tálca alatti zsebben kell lennie. - kutakodtak.
Végül minden meglett és bár nem szokott Europe senkihez sem nagyon érni, még a bandából sem, most megengedte leaderének, hogy a vállára dőljön és úgy nézze a filmet. Tudta, ez megnyugtatja, ő pedig nem pusztult bele. Így legalább pár órára megfeledkezett a munkáról, az aggódásról olyannyira, hogy el is aludt. Ráfért a pihenés, mert a turné mindannyiukból sokat kivett, ám valamiért Europe nem bírt álomba merülni. Talán jobban görcsben volt a gyomra, mint addig bármikor, ami csak fokozódott mikor talpa újra érintette hőn szeretett országa földjét.
(Folytatjuk :D Mint ígértem, több rész a hétvégén, de ne aggódjatok,a többi sztorit sem felejtettük el. Igyekszünk :)
Szavazni továbbra se felejtsetek el jobb felül!
Facebook oldalunk --> LINK )
-Öt másodperc. - mondták fülére, ő pedig leguggolt, hogy a színpad egy a mélyből felemelkedő négyzetén minél később lássák meg a fanok, ezzel pedig meglepetést hozzon számukra. Közben újra végigpörgette fejében a lépéseket és minden szót, melyet majd énekelnie kellett pont úgy, ahogyan addig minden egyes alkalommal - Indul. Mindenki a helyére! - vette kezdetét lassan szólója, Europe pedig utolsókat sóhajtotta.
Nyugtatta magát, amint pedig lassan újra a rivaldafényben tündökölt, szíve mintha fittyet hányt volna eddigi próbálkozásaira és őrült tempóba kezdett. Hiába állt már ott rengetegszer, most valahogyan ez nem számított. A szokásos módon külseje kifogástalan volt, de ezúttal nem cukis, inkább kemény, csajos magassarkúban. Ezzel meglepte a rajongókat, kik a turné állomásai alatt folyamatosan újdonságokkal szembesültek. Ahogyan pedig elindult a zene szintén látni lehetett szemükben, erre nem számítottak, ám mivel oly sokszor idézett már posztjaiban ebből a kicsit mixelt dalból, tudták jól, mit fog énekelni.
-I wanna be on the front line, knotted up suit ties, talkin' like a headstrong mama. - kezdett is neki, amint lement a felvezető dallam és a táncosok is elfoglalták helyüket.
Imádta ezt a számot, pont olyan dolgokról szólt, amit ő is el szeretett volna mondani mindenkinek, ezért boldogan készült fel rá, végül pedig kemény koreoval és hatalmas lelkesedéssel vitte színpadra. Pályafutása során pedig talán, ha harmadszor fogott mikrofont a kezében és dalolta végig valójában is azt, amit kellett, nem csak részleteket egy rögzített valamibe. Jól érezte magát, tökéletesen adta elő a kemény csajt, mert önmagát is annak érezte, főleg az új, fanok által készített szájmaszkban, ami igazán ütős mintával rendelkezett. Így szépen meghúzta a hajlításokat is, miközben már javában kapkodta a levegőt, de akkor is kiénekelt minden hangot és végiglépett minden lépést.
-I don't wanna come back down, I don't wanna touch the ground. - adott bele mindent, mikor pedig a refrén végére ért újból egy olyan koreot mutatott, amit lány bandáktól nem igazán várt volna senki és bár a csapat másik három tagja éppen átöltözött, lassan ők is készültek becsatlakozni, de csak a szám vége felé.
Mikor pedig a második refrénbe kezdett fel is sétáltak hozzá, végig az egész kifutón, rutinosan. majd becsatlakoztak. Szépen felosztották a sorokat, hogy mindenkinek legyen kiemelt része, de ugyanakkor kórusban is énekeltek miközben a koreot sem felejtették el, ami a három lányosabb hölgyemény miatt lazábbá vált és szexibb lett. Ugyan talán ezzel visszatértek újra az alap stílusukhoz, a közönség akkor is örvendezett az újítás, de főleg Europe hangja miatt. Még ők sem hallották igazán, csak a playbacket többnyire és az utolsó turnéállomás volt az, ahol minden segítséget kilőttek, a rajongók pedig először élvezhették kedvenceik hangját hamisítatlanul.
-Los Angeles! - kezdett bele búcsúszövegébe Youngjoo - Nagyon köszönjük nektek ezt az estét! - álltak egymás mellett miután lenyomtak még egy számot az albumukról Europe szólója után - Nagyon boldoggá tettetek bennünket ma este és minden Hypnotized az elmúlt időszakban. - nyelt nagyot a leader - Kemény időszak áll mögöttünk és talán még keményebb előttünk és szeretnénk, ha végig velünk maradnátok. Europe se véletlenül választotta azt a számot amit, reméljük tudjátok. - vigyorogtak mindannyian, bár a banda egyetlen európaijának csak a szemén látszott ez, hiszen a arca többi részét maszk fedte - Arra kérünk benneteket, ne higgyetek el mindent amit hallani fogtok. Csak annak higgyetek, amit mi mondunk. Mi értetek is dolgozunk magunk mellet, szeretjük ezt csinálni és imádunk titeket boldoggá tenni, ezért csak ránk hallgassatok és támogassatok továbbra is minket. Csak bennünket figyeljetek.
-Igen - szólt közbe Europe - és tudjátok, most ez az alkalom miért különösebb? - kérdezte a közönséget, kik ezernyi választ ordítottak be - Neeeem, nem. Most mást vártam, de cukik vagytok. - mosolygott - Azért... - nézett körbe - azért, mert azt mondták nekünk, ennyi volt, ezzel végünk. Hogy, ha felmondunk, soha többé nem állhatunk színpadra. A mai nap zárásával nem lesz kiadónk többé. Ezért támogatnotok kell minket továbbra is, hogy visszatérhessünk, mert mikor azt mondták, nem sikerülhet, mi azt mondtuk, csak figyelj! Szóval mi küzdünk tovább, de rátok is szükségünk van. Számíthatunk rátok? - kérdezte újra a rajongókat kik torkuk szakadtából ordították, igen.
-Reméljük, még sokszor találkozhatunk majd. - folytatta a leader - Támogatásotok meghálálása érdekében pedig ráadááááás! - fogadta kitörő öröm a meglepetésszámot, az utolsót, amit még biztosan előadhattak, mert onnantól tényleg nem tudták, mi fog következni.
Így turnéjuk végső állomásán hatalmas sikert arattak és remélték, rajongóik tényleg kitartanak majd mellettük, mert ez volt az, ami számított a kiadóknak. Hiszen hiába voltak híresek, ismerték az ipart és aggódtak. Ezért mikor már hazafelé repültek Koreába, a repülőgépen az addig összeírt kiadók listáját olvasgatta Youngjoo.
-Europe! - szólt társának, ki csak bambult ki az ablakon míg a többiek aludtak.
-Hmmm? - fordult felé.
-Még Los Angelesben telefonáltam pár kiadóval. Ha hazaértünk jelenésünk is van néhányuknál, bár sokan szerintem csak formalitásból hívnak be, de nem akarnak fölvenni. Őket csillagoztam. - mutatta a papírt.
-SM-hez nem is akarok menni.
-Hát szerintem egyikünk se, de minden kapaszkodót meg kell most ragadni.
-Úgysem vesznek be, mert nem fogadunk szót, ha bajunk lehet belőle. - dőlt inkább vissza székébe és tovább vizslatta a felhőket körmét harapdálva, mert maszkját kicsit feltolta.
-Hát igen. Ne rágd a körmöd!
-Csak harapdálom, nem eszek belőle.
-Azt se! - húzódott vissza saját helyére a leader is - Szerinted sikerülhet?
-Muszáj.
-És, ha nem? Ha nem vesz fel senki?
-Fel fognak.
-De mi van, ha nem?
-Fel se merüljön benned a bukás. - pillantott fiatalabb társára Europe - Felvesznek, más végkifejlet elfogadhatatlan.
-Legyen igazad.
-Igazam lesz, mint mindig. - tért vissza felhőihez.
Azért attól függetlenül, hogy ő annyira magabiztos volt szóban, lélekben tényleg aggódott pont annyira, mint a leader. Neki sajnos sokkal több forgott kockán, hiszen ha rövid időn belül nem talált munkáltatót, akkor kitoloncolás várta, amit nem engedhetett meg magának. Túl sokat küzdött, túl sok erőt igényelt az egész családtól az, hogy csak az ő álmát valóra váltsák és pont akkor ütött be a krach, amikor épp elkezdte szüleinek utalni fizetése egy részét havonta. Mert ezt ígérte otthon, ez volt minden vágya, hogy egy nap majd ő tarthassa el családját.
-Kár, hogy innen nem telefonálhatok. - tette le papírját és tollát Youngjoo.
-Benned van a dolgozhatnék?
-Nagyon csinálnám. Bosszant ez a bizonytalanság és hogy nem teszek semmit.
-Pedig még van pár óra hátra. Aludj inkább, mint a többiek. Hosszú napunk volt csodálom, hogy nem vagy fáradt.
-Te sem alszol.
-Majd fogok.
-Nem vagyok ám álmos. - sóhajtott - De el kell terelnem a gondolataimat, vagy mire leszállunk bekattanok.
-Nézzünk filmet! - nyomta be a kis monitort az előtte lévő ülés fejtámláján - Bár csupa gagyi van itt, de megteszi szerintem.
-Füles?
-Elvileg a tálca alatti zsebben kell lennie. - kutakodtak.
Végül minden meglett és bár nem szokott Europe senkihez sem nagyon érni, még a bandából sem, most megengedte leaderének, hogy a vállára dőljön és úgy nézze a filmet. Tudta, ez megnyugtatja, ő pedig nem pusztult bele. Így legalább pár órára megfeledkezett a munkáról, az aggódásról olyannyira, hogy el is aludt. Ráfért a pihenés, mert a turné mindannyiukból sokat kivett, ám valamiért Europe nem bírt álomba merülni. Talán jobban görcsben volt a gyomra, mint addig bármikor, ami csak fokozódott mikor talpa újra érintette hőn szeretett országa földjét.
(Folytatjuk :D Mint ígértem, több rész a hétvégén, de ne aggódjatok,a többi sztorit sem felejtettük el. Igyekszünk :)
Szavazni továbbra se felejtsetek el jobb felül!
Facebook oldalunk --> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése