Do you believe in beasts? ~ 11. rész

-Sajnos. Pihenjetek! - indult lefeküdni Seokjin is - Holnap már egy fokkal nehezebb lesz.
-Muszáj aludnom. Egész este futottunk. Sajnálom. - engedte el párját Jungkook.
-Semmi baj amíg egyben vagy.
-Ez azért picit túlzás. - szégyellte el magát mosolyogva Jungkook.
-Mi történt?
-Hát csak... nem fontos. - rázta fejét.



-Ne hagyd félbe a mondandód! Nem szeretem. Mi történt?
-Akkor remélem nem gond a csonka pasi.
-Csonka?
-Ellőtte a jobb fülem egy részét. - söpörte arrébb rövid tincseit az említett szerve fölül - A tetejéből hiányzik egy kis darab, látod?
-Aaah! Biztos fájt. - nyúlt porcos szervéhez Nari.
-Hát nem esett jól. Ráadásul farkasként sokkal rosszabb, mert nagyobb. De ne nagyon nyomogasd, még nem teljesen forrt össze.
-Bocsánat. - vette el kezét fülétől Jungkook fülétől.
-Semmi gond. Lefekszel velem? - mosolygott csillogó szemekkel.
-Aludni? Igen, de én aludtam este.
-Ahhj! Esélyem sincs, ugye?
-De. Ha hazamentünk.
-Jó. - lépett el párjától - De akkor legalább feküdj mellém aztán, ha nagyon kényelmetlen, elmehetsz.
-Rendben.
-És úriember leszek míg haza nem megyünk. - emelte kezét, hogy felajánlja azt Yeongnarinak - Lenne kedved akkor velem jönni?
-Természetesen! Bár így köntösben azért nem érezni az eleganciát. - indultak Jungkook hálószobája felé.
-Miről beszélsz? Az igazi grófok is így feszítenek.
-Jaj igen, persze.
Lépkedtek a kijelölt szoba felé míg váltottak pár szót még a reggel folyamán. Rövid kis beszélgetés volt, de megnyugtatta őket, hiszen az este végét jelentette, ami szerencsére különösebb gond nélkül telt.

-Hogy vagy képes ezt elviselni? Bűzlik a ház tőlük, a lányról meg nem is beszélve. Így jó? - fogta össze haját Lovisa, kivel szemben párja állt.
-Igen. Egy tincs sem lóg ki.
-Köszönöm. De tényleg. Nagyon erős a szaguk. És még a barátnőjét is érezni az erdőben. Minek kellett most kivinnie? Várhatott volna még egy hónapot, mikor nem vagyok itt.
-Ne légy morcos! Én már teljesen megszoktam őket. Nem olyan vészes ám.
-Te könnyen beszélsz. Rossz az orrod. Én sokkal jobban érzem őket.
-Csak megszokás. Naaa! Ne morogj. Inkább aludjunk. Hosszú volt az este. - fordult ágya felé Yoongi és míg Lovisa folytatta mondandóját, ő lefeküdt.
-Erről jut eszembe. Rosszul csináljátok. Ne ő irányítson, ti tereljétek. Neked lehetne ennyi eszed, hogy ezt tudd.
-Kettőnk közül te vagy az idősebb, te többet tudsz, ilyeneket én nem tudok.
-Te is kerültél szembe vadásszal. - ült le párja mellé az ágyra.
-Igen, de még soha sem volt hajtóvadászat. Én városban éltem mindig. Ekkora hely sosem volt. Akiket pedig én megöltem, nem voltak túl nagy falatok.
-Akkor kérhetted volna előbb a segítségemet.
-Utálod őket, ezért nem zargattalak ezzel. - fordult hátára Yoongi - Nem a te gondod.
-Minden vadász, aki ezen a Földön él, az én gondom is.
-Te visszamész Svédországba és máris megszűnt a problémád. De nekem ez az otthonom.
-Akkor a te logikádból induljunk ki. Ha nem rád vadászik, miért szállsz vele szembe, nem a te gondod.
-De egyszer az lehet még.
-Látod? Pont ezért az én gondom is. A mi életünkben már nincs olyan, hogy otthonom, mert annyit élünk, hogy az egész bolygó az otthonunk. Minden probléma a miénk is, nem csak az érintették. Ezért ne habozz segítséget kérni.
-Látszik a korkülönbség közöttünk.
-És ez zavar?
-Áááh, dehogyis. Kétszáz év ide, vagy oda, pfff. Kit zavar?
-Látszik, sokat vagy velük. - feküdt le.
-Miért?
-Hogy viccelődsz mostanában.
-Nem tetszik? - ölelte át Lovisat.
-Még kiderül.
-Remélem tetszeni fog. De addig legyenek szép álmaid!
-Köszönöm. Remélem nem járok alva és nem harapom meg a lánykát.
-Éhes vagy?
-Nem-nem. Kibírom. Most álmos vagyok inkább. Szép álmokat Suga! - feküdtek le a ház többi tagjával nagyjából egy időben.
Mindannyian kifáradtak az esti hajszában, melynek úgy tűnt sosem lesz vége. A vadász valami hihetetlen módon gyorsabb volt náluk és sokkal ügyesebb. Még Lovisa sem tudta elérni, bár ebben közrejátszott az is, hogy nem ismerte az erdőt. Így sejtették, nem teljesen ember az ellenség sem és készültek a sokkalta nehezebb kihívásra, mert azt viszont, hogy miféle teremtmény valójában, nem tudták. De ereje és állóképessége miatt cseppet sem volt derűs a következő este számukra, így mindent megtettek, hogy a lehető legfelkészültebben tudjanak a legközelebbi alkalommal útnak indulni, ezzel is növelve esélyeiket az ellenséggel szemben. Bár igazából nem tudták, mennyire bízhatnak erejükben, mert még a másikat sem ismerték teljesen, emiatt pedig némileg idegesen ébredtek fel egymás után, ahogy a Nap is ereszkedni kezdett.

-Remélem jól aludtatok. - fogadta Jungkookot Seokjin - Beszélnünk kéne Yoongiékkal míg lehet.
-Csak had igyak előbb. - keresett elő magának egy poharat a legfiatalabb.
Yeongnari már ébren volt jó ideje párjával ellentétben, így váltott néhány szót a bátyussal, kitől olyanokat is megkérdezett addigra, amiket Kooktól nem mert, ezért cseppet idegesen mászkált a házban. Rossz ötlet volt annyi infót kiszedni az idősebből, de talán még feszültebb lett volna, ha nem tudakolja meg azokat, amiket szeretett volna. Természetesen idegességét Jungkook érezte, de nem tudott mit kezdeni vele. Ő sem volt sokkal jobb állapotban ahogyan lassan magához tért, miközben a délután vége közeledett, Yoongi és Lovisa pedig ismertette a két fiúval az est tervét. Az átgondolt csapatmunka és a konkrét ötletek olyan hatást keltettek, mintha egy háborúban vennének részt, melyben egy hibás lépés is halálhoz vezethet, ami valamilyen szinten igaz volt. Pont ezért feszült egyre jobban az egész ház, ahogyan közeledett az este.
-Bármi probléma van fiúk lányok, itt leszek. Most nem megyek haza. - nyugtatta meg főleg Narit a dadus, ki így legalább nem maradt egyedül.
-Nem sokat ér néni. Ha valamelyikünk megsérül, akkor az nem áll többé lábra. - szólalt meg Lovisa.
-De reméljük nem lesz baj. - sóhajtott Yeongnari - Vigyázzatok magatokra és egymásra!
-Ha nem jössz ki a szobádból, akkor a tervemmel ma este legyőzzük a vadászt és többé nem kell aggódni miatta. Viszont, ha Jungkookot megzavarja a szagod, akkor mindannyian ott maradhatunk. Remélem ez érthető.
-Igen, már tegnap is felfogtam, hogy maradnom kell.
-Remek.
-Mindenesetre. Ha bármi gond adódna, tudok segíteni. Mint ember, engem nem támadna meg, így ha probléma lesz, hívjatok. - ajánlotta fel segítségét a dadus.
-Majd vonyítunk. Nem fogod összekeverni mással, mert most csendben leszünk, ha a dolgok jól mennek. - világosította fel az este egyik változásáról Seokjin.
Még néhány dolgot tisztáztak és megosztották vele konkrét elképzeléseiket, míg Jungkook inkább a szobájába terelgette barátnőjét.
-Létezik más ember is, nem csak én. - álltak meg a küszöbön.
-Ne mondj ilyeneket, nem lesz gond!
-De, ha mégis lenne, ne ragadj le nálam, mint Jin. Folytasd az életed.
-Hagyd ezt! Visszajössz épségben és folytatjuk az életünket, együtt.
-Igyekszem ezt megadni neked.
-Csak menj biztosra. Ne kockáztass.
-Ez most nem ilyen egyszerű. Mennem kell lassan.
-Nem vagy egyedül, úgyhogy de, ilyen egyszerű.
-Sietek vissza.
-Rohanj! - csukódott az ajtó kettejük között.
-Szeretlek!
-Gyere vissza érte és én is kimondom. - ajánlott még egy alkut párja számára, ám ez a történet ezúttal nem volt ilyen egyszerű.

Amint lement a Nap, helyét pedig a Hold vette át, Jungkook és a bátyja új testben indult a veszélyes útnak Yoongi és Lovisa égbeli kíséretében. Mivel számukra volt a leggyorsabb és könnyebb terepszemlét tartani, így ők is tették meg ezt elsőnek, míg a két vadállat lassan kereste a vadász nyomát, melyet nem leltek. Az erdő nyugodtan bizonyult, még halvány szagát sem érezték az idegennek, hogy napközben járt volna a fák között, mint korábban. Úgy tűnt, mintha feladta volna a vadászatot, mintha továbbállt volna és már nem is érdekelné a prédája, miért annyira küzdött. Hiába keresték nyomát az este első felében, még egy kis részét sem találták, ám ahogyan a szél megfordult egy közelgő vihar jeleként, úgy söpört a farkasok orrába egy ismerős illatot, melyre azonnal kaptak. Szinte az egész erdőn végig kellett rohanniuk, nem is lassítottak egy pillanatra sem, így az őrült tempójukat alig tudták tartani Yoongiék. Azonban változott a szél iránya, mitől elvesztették a célt és csupán tapogatóztak a sötétben. A vérszívók egy-egy magasabban nyújtózó, vaskosabb ágra telepedtek szemlélve az alattuk keresgélő fenevadakat és remélve, ha veszély közeleg, hamarabb észreveszik, ám hiába láttak mindent a sötétben éles szemük által, a vadász továbbra sem bukkant fel. Azonban Jungkook hamarosan újra orrában érezte az ismerős illatot melynek forrása közelebb volt hozzájuk, mint gondolta. Egy pár lépésre lévő félig kidőlt fa ágain csüngött a ruha, melyből Nari illata áradt. Ezért rohantak fejvesztve, hiszen tartottak a bajtól, ám ha ezt Lovisa érezte volna a magasból, valószínűleg nem hagyta volna, hogy beleszaladjanak az átlátszó csapdába. Amint észrevette, Kook felegyenesedik, majd karmai közé fogja az anyagot, úgy leszállt hozzá, miután pedig tudatosult benne az ok, hatalmas düh ébredt szívében Kook iránt, amit nem tölthetett már ki senki máson, csak a következő pillanatban felbukkanó vadászon, ki nem bízta a véletlenre a történésetek. Lovisa tudta, a fő célpont nem ő és a csali köré biztosan fegyver van kihelyezve a forrófejű farkas számára, így azt ellökte magától. Igaza volt, mert a következő pillanatban már egy ezüsttel bevont csapdában találta magát, mi földhöz szegezte, de neki még így sem ártott olyan mértékben, ahogyan Jungkooknak tette volna. Mielőtt azonban a vadász ellen lépni tudtak volna az olyan sípot fújt meg, mely füleiknek gyötrő hangot hallatott. Míg tüdejéből telt nem engedte halkulni, így azonban még Yoongi is szenvedve koppant a földön, amint elvesztette egyensúlyát.
-Milyen okos kis banda. - indult Lovisa felé, ám az igazi cél Jungkook volt - De én okosabb vagyok. - hallatszott mozgásából, igen felszerelt öltözékben halad feléjük, de némi plusz zaj is társult lépteihez, mégpedig négy mancs izgatott rohanása a kiszemelt áldozat felé - Ostoba szerelmes farkas. - biztosította ki puskáját, Kook pedig igyekezett eltávolodni tőle, ám mivel szédülése nem enyhült, ez igen nehéznek bizonyult.
Yoongi szedte össze magát elsőre, amiben az is szerepet játszott, hogy párját féltette, így ő állta útját a vérszomjas vadásznak. Azonban még nem volt tökéletes formában, így hiába próbálta elkapni, az ki tudta kerülni támadását, hatalmas körmeinek suhintása elől könnyedén ugrott arrébb, majd mikor már Lovisa előtt tántorgott párja, szenteltvizet locsolva rájuk nyugtatta le őket. Yoongi és Lovisa megsebesültek, bőrüket felmarta a folyadék, így a felmerülő újabb kín már térdre kényszerítette a szabad vérszívót is. A vadásznak tehát szabad volt az útja Jungkookhoz, ki a szerzett másodpercekben messzebbre botorkált, így most bátyja állt közelebb az ellenséghez, aki körül a kutya veszettül ugatva ugrált. Seokjin felegyenesedett az ember útját állva és egy rövid vonyítással adta tudtára mindenkinek, talán az este mégsem a tervek szerint halad.
-Tudom, hogy te vagy az alfa és megalázó lehet, hogy nem téged akarlak, de fogadd el. - kezelte le őt a vadász.
Jin tántorgott, nem volt biztos két lábában, sem tartásában, szédült még a fülét érő károk miatt, ám nem volt választása. Szembe kellett szállnia az emberrel és így is tett. Nem volt pontos célzása, nem is bírta elkapni a másikat és rengeteg megmozdulása veszett kárba, többször is a földre esett emiatt, viszont csak egyszer kellett sikerrel járnia, melynek el is jött az ideje. A vadász ruháját elkapta, így magához tudta húzni és hiába fáradt ki, karmaiban még ott volt az ereje, melyet ki is mutatott. Végre, az este folyamán először, a támadót sérülés érte és elesett puskájától, ám nem viselte sokáig, hogy ilyen közel áll hozzá egy farkas. Hamar előkapta ezüst láncát, melyet Seokjin vastag karja köré tekerve hagyott hátra, amint az a fájdalomtól elrúgta magától a másikat. Így az Yoongi és Lovisa mellé került, ám már nem volt szerencséje, mert a tapasztalt hölgy kihúzva magát esett neki, miközben Jin utolsó problémáját zavarta el, a kutyát. Lovisa taktikusabb volt, láthatóan jobban tisztában volt dolgával és lényegesen többször érte el ellenfelét annak ellenére is, hogy ő sem állt biztosan lábain. Meg akarta harapni a vadászt, megízlelni vérét és kitépni ereit nyakából, ám ezt már nem hagyta neki. Emberfeletti erejével meg tudta védeni legsebezhetőbb pontját, mikor pedig lehetősége nyílt rá, egy újabb üveget húzott elő valahonnan kabátjából, melynek Lovisa számára maró tartalmát leöntötte torkán, ezzel pedig hosszú időre mozgásképtelenné tette a nőt. Így már nem állt útjába senki, még Seokjint is könnyedén ledöntötte arcába fújt farkasölőfű porával, ki ezzel hosszú időre elesett szeme világától, az orráról nem is beszélve. Mindenkit leküzdött a tapasztalt vadász, ki Jungkook után lépkedett, hisz a fiatalabbnak volt ideje messzebbre mennie. Viszont nem akart ő sem örökké menekülni. Ennek a pillanatnak el kellett érkeznie, csak az ideje volt a kérdés. Így Jungkook, a sérült füleivel összeszedte magát és utolsóként állt a harcolók sorába, mialatt bátyja újabb vonyítást eresztett torkából az erdő fái közé. Kook az életéért szállt harcba, kezdeményezett csatát és előle már nem tért ki a betolakodó. Hagyta, hogy a farkas leterítse, majd közelharcot kezdeményezett vele. Azonnal Jungkook fogai közé került egyik karja, mivel arcát védte, miközben előhúzta hatalmas pisztolyát. Kook azonban figyelt, leszorította szabad kezét, szinte teljes súlyával nyomta azt a földhöz, miközben változott helyzetük. A vérengző vadász torkának szeretett volna esni, ám az nem adta ilyen könnyen magát. Orrba vágta a farkast, kinek ez cseppet sem esett jól. Megingott tartása, így ellenfelének lehetősége nyílt újabb eszközt bevetni ellene. Ő is kapott a porból elvesztve szaglását és látását, mitől sajnos a vadász keze szabaddá vált. Seokjin egyre erősebben vonyított, valamiféle segítség után sóhajtozott, miközben könnyes szemeivel lassan, túl lassan feltápászkodva látta, amint öccsére fegyvert szegez a felálló ellenség.
-Elég! - ért oda reménye, ám egy pillanat alatt szertefoszlott, mikor a vadász szeme sem rebbent, ahogyan egyszerre lőtte le a pár mindkét tagját.
Yeongnari azonnal összeesett, de még így is szerencséje volt, hogy nem halálos sebet kapott, ám Kook már nem bizonyult annak. Testét átfúró ezüst golyó szinte belülről marta szét, amint pedig közelebb lépett hozzá ellensége, úgy az egyre több lövedék gyorsan tette mozdulatlanná, végül pedig utolsó csepp véréért lihegve feküdt már csak a földön bízva benne, csupán egy rossz álomba került és hamarosan felébred mielőtt még elvesztene mindent és mindenkit.
-Jungkook... neh... - nézte végig párja haláltusáját.
-Sajnálom Nari. Pedig embernek kedves volt. - tartotta fegyverét továbbra is Kookra - Nem lövöm át a fejed, mert kell. A bundád már így is lyukas. Tudod, csak egyetlen dolgot tartok kegyetlennek ebben. Hogy ki kell vérezned, aminél nagyon rosszabb halál talán nincs is. De így kapom csak meg a kis díjam, amire szükségem van. - vette le maszkját - Bár, ha jobban mutatod nekem a szíved, nem kéne szenvedned most. De hát... ez van. - rántott vállat.
-Jungkookh... ne add fel! Gyorsan gyógyulsz, én tudom. Túl éled ezt is.
-Ó, nem Nari, ezt most nem fogja. - csillogtak a vadász szemei.
-Menj a pokolba Aaron.
-Felismerted a hangom! Jó vagy! - dicsérte meg őt a vadász kicsit lenézően.
-Jungkook, gyere vissza hozzám! Gyere vissza hozzám, hogy elmondhassam, mennyire szeretlek. Ne hagyj egyedül! - mászott oda párjához és megsimogatta bundáját - Had mondjam el, mit érzek.
-Na! - rúgta arrébb a lány kezeit Aaron - Tartsd a távolságot ember! - szólt rá, végül pedig meggondolta magát - Tudod mit Jungkook-ah? Nem érdekel még egy lyuk a bundádon. - húzta meg a ravaszt és a pisztoly eldördült, leadva az est utolsó lövését, melynek ára ezúttal egy életet számlált.



(Utolsó rész jön a főszálból, ez BIZTOS! Viszont! Lesz Suganak és Jinnek is néhány része. Hogy meséljek kicsit róluk és megismerjétek az ő életüket is. Szóval tartsatok velünk!
ÉS CSÜTÖRTÖKÖN DRUKKOLJATOK! Át kell mennem, nem bukhatok meg. ToT
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )