Jin&J-Hope BoysLove Oneshot

Harmadik fél szemszöge

 

Talán nincs még egy olyan fontos ünnep a Bangtan számára, mint saját születésnapjuk. Ezt az ARMYk is nagyra tartják, ők is dolgoznak rengeteget ilyenkor a Világ minden táján, hogy különböző módokon kifejezhessék, mennyire imádják a fiúkat. Bár ezen a napon a banda inkább a hálaadásra koncentrál a rajongók felé, kik kitartóan támogatják őket. Keményen dolgoznak mindannyian ennek viszonzása érdekében, még azt is meg merném kockáztatni, a legkeményebben, csak azért, hogy a rajongóknak feledhetetlen élményt nyújtsanak. Így a harmadik évfordulóra sem készültek máshogy. Szinte halálra melózták magukat, de megérte ez számukra a leghűségesebb fanokért.
-Cypher, Cypher, Cypher! - ugrált Tae a dormban, miközben épp arról beszélgettek, mit is kéne összehozni a szülinapra.
-És akkor mi meg táncolunk. - dőlt a szék támlájának a leader.
-Mindenki azt csinálja, amiben gyenge. - mondta Sejin.
-De Kook és Jimin jó táncosok. - jegyezte meg Hope.
-De Kooknak a Felnőtté avatási ceremóniája lesz részben. Azért táncolnak.
-Mi meg égetjük magunkat. - morgott Suga.
-De jó lesz. Élvezni fogjátok.
-A rajongók. Ők élvezni fogják. Mi nem. - folytatta.
-Én mondjuk várom azért. - tette hozzá J-Hope - Ki fognak nevetni, de jó lesz.
-De azt honnan veszitek, hogy mi Jinnel képesek leszünk minőségi előadást nyújtani? - érdeklődött a leader.
-Nem a minőségin van a hangsúly Nam, hanem hogy megpróbáljátok. A fanok úgyis odáig lesznek.
-Az tuti. - szólt közbe Jin - Ráadásul te mindig irigykedsz a dance linera. Most kipróbálhatod magad.
-Jó de... nem így szerettem volna. - húzta a száját Rap Monster - És mit kell táncolnunk?
-Amit akartok.
-És Sonnak lesz erre ideje, hogy betanítsa?
-Nem. Hopi és Jimin fogják majd betanítani.
-Mert nekik több idejük van?
-Nem. - szólalt fel Jimin - Éppen ezért javasolt a mi koreoinkból választani.
-Mi?! - lepődött meg Seokjin - De hát nektek iszonyat nehéz koreoitok vannak.
-Ez igaz. De segítünk. Menni fog. - biztatta őket Hoseok.
-Hát.... remélem. - vakarta tarkóját Namjoon.
Nem igazán tetszett nekik az ötlet először, ahogyan a rap linenak sem a vokál rész, de amint gyakorlásba fogtak és a szokásos odaadással támogatták egymást jobb lett a helyzet. Boldogan dolgoztak, komolyan vették a feladatot és megpróbáltak mindent beleadni. Még Suga is gyakorolt, pedig rengeteget dolgozott.

Így hatalmas energiát fektettek a szülinapba, miközben egyre közelebb kerültek egymáshoz olyan tagok, akik amúgy nem töltenek el sok időt együtt. Rap Monster és Jin ugyanis keveset voltak a fiatalokkal, főleg Jiminnel, ám mivel a táncórákat sokszor négyen húzták tovább, így jobban összeismerkedtek. Természetesen volt, hogy csak egy páros uralta a próbatermet, de ettől még többet voltak egymás közelében, jobban a másikra voltak utalva, mint korábban bármikor.
-És utána hogyan tovább? - állt a tükör előtt Jin hatalmas pulcsijában, mellette pedig Hope.
-Hát most van az, hogy lemész a földre. Utána van a legnehezebb rész, de menni fog. - lihegett - Azt így csinálod. - mutatta meg lassan a lépéseket - Forgásból. De ide lépsz és akkor nem esel el. Csalsz kicsit.
-Várjál, még egyszer. Mit? - próbált figyelni Jin, ki már nagyon elfáradt a sok gyakorlástól. Nem szokott hozzá ennyi próbához.
-Ne pihenjünk inkább? - ült le a földre Hoseok - Órák óta itt vagyunk.
-Nem kell. Bírom. - törölte meg homlokát Seokjin.

-De, pihenjünk, elég lesz ez mára. - kelt fel - Nagyon jól megy, de most pihi. Holnap folytatjuk. - ment a zenét biztosító géphez és kikapcsolta azt.
-Csak utoljára mutasd meg újra!
-Nem Jin. Elég lesz tényleg. Fújd ki magad. - csitítgatta, miközben cuccait is elkezdte összeszedni.
-Rendben. - lélegzett mélyeket az idősebb, majd ő is pakolásba fogott.
Rendet raktak maguk után, miközben Seokjin fejében végig a lépések jártak, mielőtt azonban hazaindultak volna még lezuhanyoztak. J-Hope külön örült most annak, hogy két fülke is rendelkezésükre állt, ám idősebb társát ez nem érdekelte. Őt csak a tánc izgatta, hogy azt tökéletesen csinálhassa, profi legyen és ne hibázzon majd.
-Hobi. Hogy is volt a lemenetel? - bújtatta ki fejét a függöny mögül.
-Hyung mondtam, - követte példáját a másik - majd legközelebb megmutatom.
-De csak magyarázd el.
-Inkább engedd el kicsit ezt. Ne feszülj rá ennyire.
-Muszáj tökéletesnek lennem. Nem hibázhatok.
-Hahh, hyung. Nyugalom. - mászott át inkább hozzá Hoseok annak ellenére, hogy ezt egyáltalán nem szerette volna. Ám igyekezte elterelni a figyelmét és nem Seokjin testét vizslatni megállás nélkül - Lazíts. A zuhany alatt állsz, most pont nem kéne munkán gondolkoznod. Ki kéne fújnod magad egy kicsit. - kezdte masszírozni társa hátát.
-De én nem vagyok jó táncos. Viszont ez hatalmas lehetőség és nem akarok rontani.
-Nem fogsz. Menni fog. Csak pihenj is közben különben túlságosan ráfeszülsz és rossz lesz az egész. Tanulj meg kikapcsolni kicsit. Az sokat tud segíteni, engedd el magad. - folytatta a masszázst Hopi, Seokjin pedig próbált tényleg lazulni.
Hoseok érezte amint ujjai alatt társai izmai engednek a feszülésből, de csak egy kicsit. Valahogy hyungja nem volt képes teljesen kiütni állandóan pörgő elméjét, ám lehet, ez most jól jött, mert amint végigtapogatta izmos vállait és nyakát, úgy J-Hope kezdett lassan gondolkozni egy olyan dolgon, amin nem kellett volna.
-És a kart merre viszem fel? - szólalt meg pár perc múlva Jin, ezzel pedig még épp időben rántotta vissza a másikat a valóságba.
-Nem. - hagyta ott az idősebbet Hobi és visszamászott saját fülkéjébe - Ma nem tanulunk több táncot. - menekült el.
Seokjin csak nagyot sóhajtott, de nem tudott mit tenni, elfogadta.

Amint este hazaértek a dormba persze a csapat legidősebb tagjának azonnal lett is feladata. Mivel a többiek szintén készültek saját produkcióikra így senki sem ügyelt a rendre, a tisztaságra, a nap végén pedig semmi erejük nem maradt egy vacsorához, ezért ahogy meghallották, Seokjin hazaért, indult is a sírás némi meleg étel után. De szerencséjük volt, mert ezúttal is az mentette meg őket, hogy a csapat legidősebbje szintén éhes volt, mivel pedig a futárnak idő kellett volna, ezért inkább csinált valami ehetőt maguknak, addig is csipegetett a hozzávalókból. Szeretett ugyan főzni, ám most igazán fáradt volt, ezért kicsit nyafogott közben, viszont így legalább nem ólálkodott senki körülötte. Hamar összedobta a vacsorát maguknak és a fáradtságra való tekintettel szinte kivétel nélkül mindenki a saját szobájában vacsorázott. Volt aki azonnal ki is feküdt utána.
-Köszönjük a vacsorát hyung. - találkoztak a konyhában Hoseokkal és Taehyunggal.
-Szívesen. - pakolt be a mosogatóba - De én le is fekszem. Jó éjszakát! - indult vissza saját kuckójába.
-Jin! - ment utána Hopi.
-Tessék? - állt meg és visszafordult.
-Lazíts!
-Majd most. Alszok és akkor. - folytatta útját.
-Éreztem, nagyon feszülnek az izmaid. Mit szólnál egy rendes masszázshoz a vacsiért cserébe. - sokszor türtőztette magát, mindennap milliószor, de azért néha volt, hogy nem bírt mit tenni.
-Háááát.... ha nagyon akarod, nem ellenkezek. Jól esne. - mentek be szobájába.
-Aaaaa, szóval Suga fürdik. - jelentette ki felfedezését.
-Igen. Ő odaült be a vacsorájával. - dőlt be az ágyba Jin.
-Azt hittem Nam az.
-Nem. Nam lement sétálni.
-Ahh. Na őmm.... - tétovázott kicsit Hoseok, de végül csak becsukta maga mögött az ajtót. Szíve szerint ki is akasztott volna egy zoknit a kilincsre, de azt nem lehetett... több okból is - Felkészültél?
-Mindjárt elalszom.
-Ezt igennek veszem. - ült csípőjére Hoseok - Azért a pólódat leveheted.
-Jóh! - emelkedett fel, majd ledobta felsőjét - Tényleg elalszok.
-Máris. Ettől viszont biztosan elfogsz.
-Nem baj. - dörmögte párnájába.
J-Hope örömmel fogott hozzá társa kényeztetéséhez és ez látszott is arcán, még szerencse, hogy Jin a hasán feküdt. Ahogyan jártas ujjai végigjárták legidősebb társa hátát, úgy az lassan nyögdécselni kezdett az élvezettől. Hoseok ettől még boldogabb lett, de apró gondjai adódtak, amiket nem szeretett volna. Számára kínos volt és nem akart lebukni hyungja előtt, ám nem hagyhatta ott, most már nem, ha egyszer belekezdett.
-Aahhh.... de jóóóóó!
-Többször kéne ilyet csinálnunk. - vigyorgott Hobi.
-Egyetértek. Legközelebb viszont én masszírozlak téged.
-Ugyan már. Te csak pihenj. Had foglalkozzak veled én.
-Mintha egy rossz pornófilm elején lennénk. - jegyezte meg Jin kicsit kuncogva.
-Om... bocsánat. - nyelt nagyok Hoseok.
-Ahhh. Semmi baj. Nagyon jó vagy. - nyögött fel újra Seokjin. J-Hope azonban innentől nem szeretett volna megszólalni, mert átgondolta mondandóját és minden alkalommal perverz megnyilvánulásai lettek volna, ezért inkább hallgatott. Így is megjegyezte a pornót társa, nem akart még nagyobb bajba kerülni - Hobi. Ne gondolj pornóra, ha rajtam ülsz.
-Tessék?
-Tarts kordában magad kérlek. - Hoseok nem tudta mire gondol a másik, amíg az meg nem mozgatta csípőjét és fel nem tűnt neki, már lecsúszott róla lábaira, így merev férfiassága hozzáért a másik formás fenekéhez.
-Uhh! - pattant fel - Bocsánat. - rohant az ajtóhoz - Sajnálom! - loholt ki rajta és már ott sem volt.
-Hoseok? - támaszkodott fel Jin. Nem értette. Látták már egymást meztelenül is sok helyzetben, de még sosem reagált ilyenre így a másik. Pedig csak megemlített neki egy apró gondot ami nem is volt nagy szó, akkor mért kellett neki most elrohanni.

Attól az estétől kezdve J-Hope jobban odafigyelt reakcióira és mondataira. Nem akart kínos helyzetbe kerülni megint társa előtt, aki mindig kiváltotta belőle azokat. Ám ez korántsem volt olyan egyszerű, mert gyenge pillanataiban imádott a másik közelében lenni. Így sokszor bújt hozzá és ölelgette társát, de a táncpróbák alatt igyekezett normálisan viselkedve csak a munkára fókuszálni.
-Így? - kérdezett vissza Jin.
-Nem. Engedd el magad jobban. Így. - mutatta meg Hoseok, hogyan is mozgassa csípőjét.
-Na várjál. - nézte magát a tükörben Jin és próbálkozott.
-Lazábban. Menni fog.
-De neked hogy mozog úgy? - morgott az idősebb - Nekem mért nem megy?
-Na várj! - állt mögé Hopi és csípőjére fogott, majd magához húzva mozgott - Látod megy ez. Nem, nem, ne vidd utána a törzsed. Azt tartsd a helyén.
-Jól van igyekszem.
-Menni fog. Nyugalom. Mintha a szerelmedet szeretnéd kielégíteni. Szexben is kell a csípő, gondolj inkább arra. Akkor hogy mozogsz?
-Az kicsit más mozgás. - nevetett Jin.
-Jó na! - ejtette homlokát a másik vállára Hoseok - Az erőteljes lökések sorozata. - vigyorgott.
-Ahogy mondod. Ez pedig lágy körzés. Teljesen eltérő.
-Igen... teljesen más. - bújt az idősebb nyakába és megérezte illatát, amit mélyen be is szippantott.
-Jól vagy?
-Fogjuk rá.
-Pihenj le, ha rosszul érzed magad. - álltak meg inkább a mozgásban és Jin Hoseok fejét kezdte simogatni.
-Nem kell. - lépett hátra az idősebbtől - Most már megy egyedül is én lezuhanyzok. Megyek gyakorolni Sugaval az éneket. - szedte össze cuccait.
-De nélküled, hogy táncoljak? Hoseok ne rohanj el, segítened kell!
-Már megy neked. Tudod az egészet. Csak gyakorolni kell. - indult a zuhany felé.
-És a tanárom nélkül hogy? - állította meg Seokjin - Most tényleg itt hagysz?
-Meg tudod csinálni nélkülem is.
-Most mi a baj Hoseok? Mit mondtam, vagy tettem?
-Te semmit. Nehogy most emiatt rosszul érezd magad. - fordult vissza hozzá.
-De biztos én hibáztam valamit, amiért itt hagysz. Mert csak úgy elmész, minden nélkül.
-Jaj hyung, ne gondolj ilyesmire! - dobta le táskáját mosolyogva.
-Akkor mért mész el?
-Mert gyakorolnom kell Sugaval.
-De azt mondtad, nyolcig táncolunk. Még csak hat óra. Ne hazudj nekem! Túl fárasztó vagyok? Vagy mért mész el.
-Mert.... most mondjam azt, amire gondolok?
-Igen! - fonta össze karjait mellkasa előtt Seokjin a válaszra várva.
-Mert túl jó az illatod.
-És ez mért baj? - értetlenkedett Jin.
-Pont most, pont itt? Nem így kéne elmondanom.
-Mit?
-Egy hatalmas titkot ami csak az enyém.
-De csak ketten vagyunk. Max én tudnám meg, az mért baj? - faggatózott tovább.
-Mert... te vagy a lényeg benne. - kerülte társa tekintetét.
-Egyre jobban érdekel. Most már mond el.
-Biztos akarod te ezt? Én inkább elmennék most és majd legközelebb gyakorlunk tovább. - vakarta tarkóját Hopi.
-Igen. - lépett közelebb hozzá - Most már ki vele. Ha rólam van szó, jogom van tudni.
-Hát én... azt hiszem érzek valamit irántad.
-Mint...
-Mint... partner. Mármint, vonzódás egy kicsit más szinten, ami nem feltétlen jelent jót.
-Ahh..... aha. - esett le Seokjin álla.
-Szóval... mára elég is lesz szerintem. Később találkozunk. Most megyek. - vette fel táskáját Hoseok és otthagyta társát. Az annyira ledöbbent, hogy nem tudott mit válaszolni, így Hopi el tudott menekülni.
Végül még este is vagy kerülték egymást, vagy figyelmen kívül hagyták mindketten ezt a tényt annak ellenére, hogy megállás nélkül foglalkoztatta ez őket. Seokjin próbálta feldolgozni, Hoseok pedig reménykedett, nem lesz belőle semmi baj. Még másnap is tabu témának számított végül hosszú időre eltemették a közös különmunka ellenére. Inkább csak dolgoztak és nem foglalkoztak mással, mert nem tudták, hogyan oldják meg. Ám ez olyan feszültséget eredményezett néha, ami kihatott olykor-olykor megjelenésükre. Ezért Jin úgy döntött, a szülinap után Hoseok lesz az első akihez fordul és megbeszéli ezt.

-Mindenki megvan? - érdeklődött Sejin a kocsiban ülve.
-Hoseok mindjárt jön, én pedig fennhagytam a szemüvegem. Mindjárt jövök. - ugrott ki a kocsiból Jin, majd felrohant cuccáért, de útközben belefutott társába.
-Hova rohansz? - érdeklődött a lépcsőn megállva.
-A szemüvegemért.
-Nálam van. Az asztalon volt, hozom. - folytatta útját.
-Ohh, rendben, köszönöm. - fordult vissza és együtt sétáltak lefelé - Mond csak, ma ráérsz? - aznap akarta megtárgyalni a problémáikat, így ki is használta az alkalat, hogy kétszemélyes találkát beszélje meg vele.
-Hát... este maximum. Mért?
-Gondoltam megbeszélhetnénk a közös gondjainkat. Most talán van rá erőnk.
-Gondjaink? - nyelt nagyot.
-Hát az érzéseid. Nem mintha azok gondok lennének, csak a helyzet az. - magyarázkodott Jin.
-Aha, értem.
-Akkor este eljössz velem vacsorázni?
-Még nem tudom hogyan érek haza, de elmehetünk, ha időben.
-Szuper. - sóhajtott egyet - Oké.
Így indult reggelük alig pár órányi alvás után, ám nem is az jelentette aznap a problémát, hogy nem pihentek. Inkább a közös beszélgetésük és az enyhe randifelkérés Seokjin részéről, ami Hope fejében gonosz gondolatokat keltett hiszen úgy fogalmazott, gondjaink. Nem hitte eddig Hobi, hogy az érzései terhek lennének, mert imádta Seokjint, de ettől álláspontot váltott. Hatalmas probléma, amitől jobb megszabadulni. Ezért nem tervezte, hogy időben hazaér mi több, társát is kerülni szerette volna, ezáltal enyhíteni érzéseit. Így késő este még javában gyakorolt a táncteremben, mikor Jin otthon várta, ám nem sokáig húzta az időt az idősebb, lement hozzá.
-Hoseok! - üvöltött amint belépett az ajtón. Túl akarta kiabálni a hangos zenét - Hoseok!
-Mi?- fordult felé a táncos, ezzel pedig félbeszakította edzését - Jin? - lepődött meg. Ezt akarta elkerülni.
-Ahh, de hangos volt. - kapcsolta ki a gépet, így csend lett végre - Hoztam vacsorát. - kezdett kipakolni a terem közepére.
-De miért? - követte pillantásával társát.
-Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. - csomagolt ki - Jó étvágyat! - nyújtotta az étellel teli dobozt társának.
-Nem kellett volna. - sétált oda hozzá és elvette - Köszönöm.
-Szívesen. Nem ülsz le? - pislogott fel rá Jin.
-De. - foglalt helyet Hoseok.
-Nos. - kezdett majszolni Seokjin, miközben a beszélgetést is elindította - Mondtam, ma beszéljük meg, erre te hirtelen pluszban gyakorolsz. Szóval, gondolkoztam azon, amit mondtál. - vett egy nagy falatot szájába.
-Szuper. - túrt csak bele vacsorájába. Nem volt éhes. Igazából görcsbe állt gyomra a témától, így nem tudott enni.
-Azh. - tele volt Jin szája.
-És mire jutottál?
-Hogy aranyos vagy.
-Az kedves. - mosolygott halványan Hobi - De most jön a de. Gondolom.
-Képzeld, nem. - nyelt egyet Seokjin.
-Tényleg? - nézett végre rá Hoseok.
-Igen. Az elmúlt napokban figyeltelek, minden tetted nyomon követtem. Főleg, ha felém nyilvánultak meg.
-Hát ez szuper.
-Igazából eleinte undorodtam a gondolattól is.
-Gondoltam, hogy ez lesz. - pillantott vissza inkább ételébe J-Hope.
-De aztán elgondolkoztam, mért lehet ez? Mit láthatsz bennem? Az is felmerült bennem, hogy hogyan érezheted magad miattam és rájöttem, nem sokban változna a kapcsolatunk. Elvégre most is együtt élünk, ölelgetjük a másikat. Csak pár aprósággal bővülne ez.
-Az a pár apróság a leglényegesebb. Szex és csók.
-Tudom tudom és már utánajártam. Nem mondom... megdöbbentő. - pislogott nagyokat az emlékek felmerülésétől - De rólad van szó. Ennyit tudok engedni. Vagyis, próbáljuk meg és majd meglátjuk nem?
-Jin. - nézett rá Hoseok.
-Mi az?
-Ez nem olyan egyszerű, mint gondolod.
-Majd kiderül. Vágjunk bele és kiderül minden. - biztatta Seokjin. Nem akarta maga miatt szomorúnak látni a másikat.
-Ha nem bírod magad úgy elképzelni, akkor elviselni sem fogod.
-De bármi lehet. Csak próbáljuk meg. Max ha nem, akkor elfelejtjük.
-Szerinted képes lennék elfelejteni téged, miután megcsókoltalak? Miután szeretkeztünk egész éjjel és valóra vált az álmom? Szerinted ez menne nekem úgy, hogy mindennap, minden percében veled vagyok? Belerokkannék. Inkább meg se próbáljuk.
-Akkor inkább szenvedsz csendben tovább, minthogy esélyt adj annak, hogy sikerülhet is?
-Jin, én belepusztulnék, ha megpróbálnák, megérezném az ízért és aztán mégsem ízlelhetném többé. Kérlek, ne játszunk ezzel. - bújt újra ételébe szemeivel - Szívesebben álmodozok és élek boldog tudatlanságban, minthogy biztos legyek benne, lehetetlen.
-Az Isten szerelmére Hoseok! -tápászkodott fel Jin - Tedd azt le!
-Hyung?
-Ne ellenkezz! - fogta tenyereibe társa arcát - Néha nagyon hülye vagy! - förmedt rá, majd társára tapadt.
Alig mozdult, csupán megszokásból vette puha párnái közé egyetlen apró mozzanattal a másik csábítóan telt alsó ajkát, ki nem hitte el a történéseket. Nem is eszmélt időben, nem viszonozta szerelme tettét, csak hatalmasakat pislogott amíg az hosszú másodpercekig el sem engedte. Még utána is dermedten ült helyén abban a pózban, amiben Jin lerohanta, míg az idősebb zavartan szedte össze magát.
-Jó étvágyat... újra. - folytatta vacsoráját, ám Hoseoknak kellett pár perc míg felfogta, mi történt és újra meg tudott mozdulni.
-Te most... megcsókoltál?
-Igen. Hátha... meggondolod magad. Na de - állt fel - további jó próbát. - indult kifelé a teremből kezében vacsorájával.
-Várj Jin! - mászott egy kicsit felé a földön négykézláb.
-Tessék? - fordult az vissza.
-Hogy érzed magad?
-Jól vagyok.
-De, undorodsz tőlem? Vagy nem? - reménykedett lelke legmélyén a fiatalabb.
-Nem tudom. Nem csináltál semmit. Nem volt különleges.
-És megengeded, hogy csináljak valamit? - állt fel hozzá, majd közelebb is lépett társához.
-Eddig nem akartad, mert mi van, ha nem jó. Most mért akarod? - hátrált Jin. Ettől a lendülettől azért kicsit megijedt.
-Elragadott a hév. Mint mikor egész nap tartom a távolságot és te leülsz mellém vacsorázni. Most pont ez van. - vigyorgott csillogó szemekkel - Akkor szabad?
-Ugye tudod, hogy most félek? - ért háta az ajtóhoz.
-Nincs mitől félned. Jelzel és leállok. - simított Seokjin csípőjére, mire az lehajtotta fejét - Szabad akkor? - bújt hozzá.
-Lassan. - szorította magához vacsoráját - Ne kapkodj! Ettől még furcsa, csak felhúztál.
-Ahh, értem. - lépett inkább egyet vissza - Akkor hagyjuk. - szomorodott el.
-Ne! Ne lépj el. - nyelt egyet - Csak.... csak ne kapkodj.
-Akkor... most mi legyen? - fürkészte Jin tekintetét, amit viszont nem tudott elkapni.
-Lépésenként. Lassan. - pillantott végre társára.
-Rendben. - mosolygott Hopi - Akkor vacsorázunk együtt?
-Igen.
-Gyere. - fogta meg társa kezét és szívében óriási reménnyel vonta vissza magához a terem közepére, hogy együtt egyenek.

Itt kezdődött drága Hoseok álmának megvalósulása, mely lassan tényleg igaz lett és bár szíve szerint még aznap este ledöntötte volna másikat, visszafogta magát. Nehezebb volt ez számára, mint bármikor máskor, de az apró jutalmak csak megerősítették, jól csinálja. Ahogyan Jin egyre közelebb engedte magához a napok múlásával, úgy ő egyre boldogabb lett.
-Hiányoztál! - lihegett Hobi, amint elengedte egy pillanatra párja ajkait, a fürdőszobában. Társa direkt bevitt egy bögrét és megbízta a másikat mosogasson el, aki becsületesen összeszedett minden mosatlant teljesen önként.
-Te is nekem. - válaszolt kapkodva Seokjin, aki a hetek alatt lassan ráfüggött J-Hope csókjaira.
-Utálom, hogy csak pár percünk van.
-Én is!
-Ezt jó hallani. - tapadt újra az idősebb ajkaira és nyelvük összefonódott, amint megízlelték egymást.
Hoseok ekkor viszont olyanba is belekezdett, amit már jó ideje próbálgatott, ám párja mindig megfogta a kezét, hogy még nem kész rá, de attól még ő lelkesen kísérletezett. Ezúttal pedig úgy tűnt, célba ért... mert most teljesen más okból állították le.
-Neh! - szakadt el tőle Jin, ki elkapta csuklóit, amik hevesen csatolták ki övét.
-Bocsánat. - végezte visszafelé a műveletet a fiatalabb.
-Nem azért, amiért gondolodh. - lihegett, Hoseok pedig meglepetten nézett lassan szemeibe - Csakh... itt nem tudjuk úgy, hogy... mindenki itthon van, titokban... a fürdőbenh. - pislogott megszeppenve párjára, ki csak tátott szájjal bámulta pár pillanatig őt.
-És ezek után álljak leh. - sóhajtott - Huh. Ezt nem mondod komolyan.
-Sajnos de. De kibírod. Találunk közös időt.
-Ahhh. - harapott alsó ajkába, társát pedig övénél fogva rántotta magához - Nem akarok addig várni. Nem bírom kih. - csókolta meg Seokjint.
-Mmm. - tolta el magától a másikat - Deh. Menni fogh.
-Aaaahh. Neeeee! Kérlek. Most akarom. - nézett rá kérlelő tekintettel.
-Kibírod addig. Intézünk valamit a héten. Addig türtőztesd magad. Csak pár nap. - mosolygott.
-Te könnyen beszélsz. Én lassan a mosolyodtól is felállok. Az a pár nap kész szenvedés lesz. Kínzás.
-Menni fog. Igyekszem majd, jó?
-Ajánlom is.... Bhaaa, megőrjítesz. - fordított inkább hátat neki és felkapva a bögrét kiloholt a fürdőből. Úgy érezte, ha még egy percig is tovább marad nem lesz képes türtőztetni magát.
Egy mosolygó Jint hagyott maga után, ki napok óta ezzel küzdött, hogy mikor kéne ezt elmondania neki és hogyan, végül azonban a legkézenfekvőbbet választotta. A legidősebb nagyon boldog lett, hogy láthatta társa csillogó szemeit, amint tudatosult benne, szeretkezni akar vele. Ám még erre várniuk kellett. Seokjin ugyan már kitervelte, mivel zavar el mindenkit otthonról, de a terv aktivizálása előtt be kellett avatnia társát is, így csak erre várt. Miután pedig sikerrel nyugtázta azt a pillanatot sietett a zuhannyal, hogy utána bele is kezdhessen.
A terv nem volt bonyolult, valójában rém egyszerűnek bizonyult és hatásosnak, hiszen mikor megemlítette a tagoknak, nagytakarítást akar tartani, hirtelen mindegyiküknek lett programja arra az egy délutánra. Természetesen akkor még Hoseokot is biztatta, menjen csak táncolni akkor a dance line-al, ám párja nem szeretett volna, viszont jó indoka nem volt a maradásra. De Seokjin erre is számított. Mondta neki, majd azzal az indokkal lépjen le hamarabb, hogy rosszul van a gyomra. Akkor nem fognak gyanakodni, haza tud menni és a lakás még üres lesz. Ennek az ötletnek J-Hope nagyon örült. Valóban tökéletesnek bizonyult ezért már alig várta azt a takarítós napot, hogy mehessen szerelméhez szeretkezni.

-Jin hyung majd biztos csinál neked gyomornyugtató teát. - veregette meg vállát Tae.
-Remélem. Nem vagyok túl jól. - színlelet tüneteket elég jól.
-Csak hazáig bírd ki.
-Meglesz. Jó gyakorlást fiúk! - lépett ki az ajtón.
-Jobbulást! - zengték szinte egy emberként.
Természetes amint kilépett az épületből futásnak eredt. A Nap már lement és hideg volt, ám nem gombolta össze rendesen kabátját. A rohanástól úgysem fázott, időt pedig nem akart erre pazarolni. Csak kedveséhez szaladt és semmi sem érdekelte, maga körül. Loholt, mint egy őrült, még a lépcsőházban is futott felfelé, így lihegve toppant be az ajtón.
-Megh... jöttemh. - dobta le cuccát - Szerelmemh? - nézett körbe.
-Szobában vagyok. - kiabált ki neki.
-Ohh. - indult levegőt kapkodva a hang irányába.
-Még nem végeztem. - rendezkedett az idősebb amint Hoseok odaért hozzá.
-Nem igazánh - nyelt egyet - érdekelh.
-Csak pár perc. - állt fel és társa felé fordult - Futottál? - mosolygott.
-Gyorsabban vágtáztam, mint a versenylovakh.
-Nem kellett volna. - indult a fiókok felé, hogy elpakolja ruháit.
-De igen. Érted rohanok. Nah! Gyere ide! - állt párja mögé és derekára simítva bújt nyakába.
-Csak elpakolok. Azt még bírd ki!
-Napok óta csak türtőztetem magam. Had ne keljen már tovább!
-Mindjárt.
-Ahhh Jin! - morgott és párja nyakát kezdte csókolgatni.
-Ne csináld ezth. - nyögött aprót társa ajkaitól az idősebb.
-Mért? Talán rossz?
-Nemh.... nem tudok pakolni. Rossz helyre rakom. - hunyta be szemeit.
-Mindjárt rakok én valamit egy nagyon jó helyre.
-Perverz.
-Csak kívánlak. Már nagyon nagyon régóta. Hahh. - bújtatta ujjait társa öve alá - Még itt is bársonyos a bőröd.
-Hoseokh! - remegtek meg Jin ajkai.
-Mi azh? - lihegett az idősebb fülébe - Ne csináljam? Csak egy szavadba kerül.
-Énh.....  - kapaszkodott meg a szekrényben és újból felnyögött - Az ágyban.
-Akkor gyere. - húzta magával J-Hope.

Nem kapkodott vele annak ellenére, hogy benne tombolt a tűz. Széttépte volna társát ám inkább annak igényeit tartotta szeme előtt és lassított magán. Teljes mértékben Jinre figyelt, minden rezzenését követték szemei, amint megszabadultak ruháiktól. Végig azon volt, hogy az eddig felélesztett szerelmet éltesse a másikban és az ne tudjon elgondolkodni azon, hogyan is állt ehhez a kezdetekben. Csak kényeztette minden lehetséges módon, szeretgette és még magáról is megfeledkezett közben, pedig Seokjin viszonozni kívánta mindazt, amit kapott, de nem engedte neki. Ő bármilyen külön figyelem nélkül is készen állt, hogy a tettek mezejére lépjen, mert társa meztelen látványa már önmagában felizgatta, nyögése pedig csak olaj volt a tűzre. Legszívesebben minden előkészület nélkül lépett volna, de nem akarta elvenni a másik kedvét a jövőbeli szeretkezéstől, így mindenre gondosan ügyelt az utolsó pillanatig.
-Na milyen? - foglalta el teljes mértékben helyét a másikban, mozdulni pedig még jó darabig nem is készült. Csak megtámaszkodott Jin felett és próbálta leolvasni arcáról, mit is érez.
-Hahh. - akadozott lélegzete - Nagyh. - hunyta be szemeit, miközben apró, édes hangokat hallatva kapaszkodott társa karjaiba feje mellett.
-Nagyon remélem, hogy nem választ fogsz adni, de ha igen, akkor is szót fogadok. Kivegyem?
-Neh... nem kellh. - rázta fejét és nagyot nyelve próbált rendesen lélegezni - Csakh - nyitotta ki szemeit - várj mégh.
-Nyugalom kincsem. - támasztotta homlokát a másiknak - Lazíts. Csak én vagyok. Nem lesz semmi baj.
-Tudomh. Mindjárt megszokomh. - vett mély levegőket.
-Csak lassan. Nem sietünk.
-Rendben. Huhhh. - sóhajtott hatalmasat - Csak Hoseok. A szerelmem. Ez így rendben van. Minden rendben. - próbálta magát nyugtatni - Hobi azh.
-A szerelmed? - mosolygott lágyan a másik.
-Igenh. Baj?
-Dehogyis. Nagyon boldoggá tettél ezzel. - bújt a másik nyakába - Ha nem akarod, nem kell. Majd máskor csináljuk.
-Te nem akarod már?
-Mióta először ráébredtem, vonzódom hozzád, azóta akarom.
-Akkor mért mondod ezt?
-Nem akarom rád erőltetni. De mint érzed, nem lankad a lelkesedés. - emelkedett fel.
-Akkor csináljuk. Mert én is szeretném. Csak nehéz nekem.
-Nekem is az első lesz, ha ez a probléma. - mosolygott.
-Tudomh. Lassan... próbálj mozogni.
-Rendben.
Amint pedig egy cseppet is változtatott helyzetén Seokjin felnyögött és szorította társa kezét. Nem szerette volna, ha nem folytatja, ezért biztatta. Tudta, ha nem esnek át ezen, akkor sosem fognak szeretkezni, mert meg kell szoknia a fájdalmat, azt pedig máshogy nem lehet. Ezért óvatosan indítottak a mindig figyelmes Hoseokkal, ki ezúttal is csak párjára koncentrált. Seokjin igyekezett lazítani melynek következtében hamarosan már semmilyen fájdalmat sem érzett az idősebb, azonban társa lüktető férfiasságát jobban, mint bármikor. Ő ezt élvezte, amint tudatosult benne és mikor elmerengett J-Hopeot nézve, egyre boldogabb lett. Társán látta, valóban hatalmas élvezetet nyújtott neki teste, mely nagy örömmel árasztotta el szívét. Ugyan ő nem érezte azt a különlegest, amiről annyit olvasott, de erre nem is számított a legelső alkalommal, szerencsére pedig Hoseok sem. Ezért igyekezte egyik kezét szabaddá tenni és azzal Seokjint is izgatni minél jobban. Így viszont az idősebb már nagyon is élvezte a helyzetet és csak kapaszkodott társába, miközben lassan megfeledkezett környezetéről. Felgyülemlett testében minden érzés, mellyel nem bírt, ám nem is akart megküzdeni. Elengedte magát, csupán nyögött az élvezettől, amint Hope kezétől hasfalára folyt nedve.
-Hoseokhh! - sóhajtott fel és összezárt szemekkel feszítette meg izmait, mialatt társába kapaszkodott görcsösen.
-Ohh! Jinh! Hahhh!  - támaszkodott vissza az idősebb mellé.
Orgazmust átélő testét látva azonban már nem bírt sokáig talpon maradni. Viszont csak akkor vesztett a harcban mikor Seokjin vágyakozó tekintettel pillantott szemeibe néhány röpke pillanattal később. Ez neki mindennél többet jelentett és olyan mértékig fokozta élvezeteit, hogy nem bírta tovább. Elérte a csúcsot szerelme testében, melyről addig csak álmodott minden este. Nem tudta szavakba önteni azt, ami akkor átjárta minden porcikáját, így meg sem próbálta. Túl sokat fantáziált a pillanatról és hitte azt lehetetlennek, így mikor valóra vált minden másodpercet örökké szeretett volna megélni. Ám ez sem tarthatott a végtelenségik, de nem is bánta, mert mikor Jinre pillantott éledező elméjével, az hasonló tekintettel nézett vissza rá, így megnyugodott, nem ez volt az utolsó alkalom. Boldogabb volt mint addigi életében akármikor és ezt meg szerette volna hálálni párjának, ezért apró csókok hadával lepte el nyakától válláig minden porcikáját.

-Köszönöm. Nagyon köszönöm. Elmondani sem tudom, mennyire hálás vagyok. - puszilgatta a kimelegedett bőrt.
-Nem azért tettem, hogy megköszönd. - simogatta társát.
-Ezért még hálásabb vagyok.
-Hoseok.
-Tessék. - emelkedett fel és figyelte a másik kívánságát.
-Nem volt rossz?
-Úgy tűnt, hogy rossz? - vigyorgott.
-Nem csak... ha rossz voltam, szólj. Változtatok rajta.
-Ne változtass semmin. - bújt Jinhez és csókot nyomott ajkaira - Tökéletes volt. Remélem te is kellőképpen élvezted.
-Igen. - karolt nyakába - Pedig féltem, nem fog tetszeni.
-És tetszett?
-Igen.
-Akkor majd ismétlünk még néhányszor.
-De ha itthon vannak, hogyan?
-Megoldjuk. Kitalálunk valamit, de lehet az ágyas megoldást el kell engedned.
-Csak az elsőt akartam mindenképpen itt.
-Akkor simán megoldjuk. - mosolygott - Szeretnél fürdeni?
-Lehet kellene. Nem is értem, hogy izgulhattál rám, hiszen egész nap dolgoztam. Kicsit sincs jó illatom.
-Elhiszed, hogy ez érdekelt a legkevésbé?
-Igen.
-Na gyere! - ült sarkaira Hoseok - Fürödjünk! - nyújtotta kezét párjának.
-De csak fürdés. Nem vagyok kész még egy másodikra. - fogta meg a karcsú ujjakat Seokjin.
-Én sem. Tényleg csak fürdünk, esküszöm. - húzta fel magához az idősebbet - Kis szerelmem.
-Menjünk, mert még hazaérnek míg elvagyunk. - mászott ki az ágyból Jin.
-Na mi az, zavarba estél? - vigyorgott Hopi.
-Gyere!
-Jaaaaj, látom a füleden. Te pirulsz. - követte párját.
-Ne! Hoseok! Ne mondj ilyeneket!
-De kis cukiiiiii.
-Állj le! - sétáltak a fürdőszoba felé, míg Hoseok a ritkán adódó pillanatot kihasználta párja cukkolására. Csupán néha sikerült ilyen zavart hoznia rá, de olyankor végig húzta is vele társát, aki csak pirult szavaira. Sohasem kapott ilyen bókokat senkitől, ezért nem tudta megfelelően kezelni őket, de nem is volt ezzel semmi baj. Sosem lett igazi vita a kis civakodásukból és mindannyiszor ugyan ott kötöttek ki. Egymás karjaiban a másik ajkát ízlelve, boldogan úszva a rózsaszín felhők rengetegében, melyben hosszú idő óta lubickoltak, mint egy pár. Örültek végül, hogy megpróbálták, mert megérte és akármennyire is titkolni kellett, nem bánták. Van amiért érdemes bármit megtenni, számukra pedig ez volt az, amiért minden áldozatot meghoztak volna, hiszen az boldogság, a szerelem kárpótolta őket minden alkalommal.


(Nem folytatjuk, egy részes. :P Továbbra is kérnélek titeket, hogy az oldalon kiírt szavazásnál szavazzatok. Ugyan még van időtök, de ne felejtsétek el. Plusz türelmet kérnék tőletek és megértést, amit eddig nem kellett, mert bennetek volt alapból. Csak mostanában megbolondult mindenki, így muszáj ezt is. Iskolába járok, elég húzós, közben nincs is mindig kedven és ihletem írni. Az pedig, hogy mit ígérek egy következő részbe és mi lesz eltérhet. De akkor is, ha nem következő akkor az utánalévőben lesz. Csak kell átvezetés, felépítés. Nem csaphatom össze hiszen nem ezért szerettek. Szóval legyetek türelemmel, minden lesz amit valaha mondtam, csupán várni kell. Ti se értek rá non-stop mindenre.
Köszönöm!

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )