2017. április 13., csütörtök

Suga X Kook Yaoi 4/2 rész ~ Első éjszaka

Suga
*Meglepetten és ijedten néz a fiú után majd csuklóját nézi. Tényleg megharapta, ezt nem képzelheti, hisz a csuklóján van a bizonyíték. Azonnal feláll és Jungkook után megy. Amint meglátja, az erkélyen leguggol mellé és megöleli.*
-Minden rendben? - Kérdezi, bár tudja, hogy ez hülye kérdés. -  Pontosabban ki vagy te? - Kedvesen beszél, a fiú hátát simogatja.
 Kook
*Remegve bújik a fiú ölelésébe és mély levegőket vesz.*
-Nem akartalak megharapni... én szóltam... Figyelmeztettelek téged... – Suttogja. -  Egy fura srác vagyok... - Válaszolja remegő hangon összeszorított szemekkel.
Suga
*Szorosan magához öleli.*
-Ne aggódj, csak kapaszkodj. - Veszi karjaiba és beviszi a szobájába, majd miután leültette ágyára elé guggol. -  Ne aggódj a csuklóm miatt, nem lesz semmi baja. - Legyint. -  Azt mondd el, hogy ki vagy. - Mondja ismét.
Kook
*Szorosan kapaszkodik a fiúban és miután leült az ágyra lehajtott fejjel szigorúan a földet nézi.*
-Egy senki vagyok... ki lennék? - Direkt értetlenkedik.
Suga
-Ne értetlenkedj már. - Türelmetlenül néz rá. -Ha elmondod, kapsz jutalmat! - Néz rá komolyan.
Kook
-De tényleg nem értem. Hogy ki vagyok... – Motyogja. -  Kisebb koromban egy pszichológus talált rám az utcán mikor anyám kirakott otthonról csak, úgy mert olyan kedve volt. Magához vett és rajtam gyakorolt valami hipnózisféleséget. - Kezd el mesélni nagyon halkan. -  Azóta vagyok ilyen és fura meg ijesztő és minden. – Magyarázza.
Suga
-Értem... - Bólogat. - Tehát akkor hipnózis miatt vagy ilyen... - Felsóhajt, majd feláll. - Mivel elmondtad az igazat, kaphatsz jutalmat. - Lenéz rá, majd kitárja karjait.
Kook
-Valami olyasmi... - Nagyon szégyelli magát nem akarta elmondani. -  Hagyjál. - Csapja el a másik kezét és elfordítja a fejét. Nem akarja elsírni magát, de közel, jár hozzá.
Suga
-Most mi a baj? Nem ítéllek el, ha azt tenném, kiraktalak volna. Örülök, hogy nem csak én vagyok az egyetlen szerencsétlen ezen a világon. Tehát ne kéresd magad, és csináld azt, amit szeretnél. - Újból felemeli kezét, felkínálkozva neki. - Használd ki ezt az alkalmat, mert csak a kedvedre szeretnék tenni.
Kook
*Felnéz rá és újból szaporábban kezdi el venni a levegőt a csuklóját nézve. Küzd magával, de nem tud mit kezdeni a kényszerrel és a felkínálkozó alkalomra így ölébe húzva a fiút ugyan ott, mint az előbb elkezdi kiszívni, de legördül egy könnycsepp arcán közben.*
Suga
*Meglepetten találja magát ölében. Ahogy szívni kezdi sebét kelletlenül nyög fel, majd a könnycseppet szabad kezével letörli, és egy puszit nyom arcára, hogy megnyugodjon.*
Kook
*Tudja, mikor kell leállnia, így erőt véve magán abbahagyja, és lenyalja ajkait, majd mellkasának dönti fejét és kezével elszorítja a fiú vérző kezét, hogy csillapodjon neki.*
Suga
-Aish... - Szisszen fel, ahogy eltűnnek a fiú fogai sebéből.  -  Jobb így már? - Kérdezi nyugodt hangon. -  Ennyit szerettél volna csak? - Utal arra, hogy még mindig áll az ajánlata, miszerint ma azt csinál vele, amit akar.
Kook
-Kösd be... - Mondja halkan. -  Kicsit... kösz. - Sóhajt fel. -  Miért mit kéne még csinálnom.. nem foglak veszélyeztetni ennél is jobban. - Emeli fel kicsit a fejét, de csak a másik nyakáig és beleszuszog.
Suga
-Rendben. - Helyezkedik el ölében, azt mutatva, ő bizony nem most akar felkelni. -  Kicsit? - Lepődik meg. - Még is mitől nyugodnál meg teljesen? Lassú vagy, JungKook. - Megborzong, ahogy beleszuszog nyakába. - Nagyon lassú.  - Mosolyodik el, de ezt a fiú nem láthatja.
Kook
*Felszusszan, ahogy mocorogni kezd ölében.*
-Nem tudom. Majd egyszer csak elmúlik. Mint általában... – Válaszolja. -  Miért vagyok lassú? Most ezt miért mondod? - Háborodik, fel közben ajkai súrolják a fiú bőrét.
Suga
-Pff, akkor ez a fáradozásom mind... Hiába való volt?  - Úgy tesz, mintha gondolkodna ezen. -  Azért... - Köhint egyet, hogy ne adja jelét annak, hogy jól esik neki ez a fajta közeledés. - Azért, mert... - Nem tud mit kitalálni, kimondani az igazat pedig végképp nem akarja.
Kook
-Nem volt felesleges... Inkább életmentő volt... ki voltam száradva. – Mondja. -  Mi van, még kitalálni sem tudsz semmit? Akkor az igazat mondd, miért vagyok lassú. - Nyal, végig nyelve hegyével nyakán majd elhajol, tőle mielőtt megint megharapná.
Suga
-Oh, mióta nem ittál... vért? - Nehéz magának is bevallania, hogy ez lehetséges dolog egyáltalán, hogy nem-e képzelődik, de sajgó sebe emlékezteti, hogy ez nem álom. Sajog a sebe, de nincs energiája felkelni a fiú öléből. -  Nem mondom, mert az nem hozzám való lenne. - Nyel egyet zavarában, ahogy megérzi a fiú nyelvét nyakán.
Kook
-Hát vagy két hete... igazából nem halok bele, ha nem iszok, de rendesen legyengülök.. A poén az, hogy megöltem azt a nyomorékot, aki ezt csinálta velem szóval esélytelen vissza változtatni. - Sóhajt fel és észre sem veszi, hogy ezt hangosan is kimondta csak derekánál öleli át a fiút szorosan. -  Most mondjad már... hát nem mindegy? Én is elmondtam. - Von vállat. -Ennél furábbak nem leszünk úgy sem.
Suga
-Hm, tehát két hetente kell vérbanknak lennem. - Elgondolkodik. - Rendben, fizethetsz érte, megengedem. - Nevet fel. - Hogyan ölted meg? - Kérdezi kíváncsian. - Héé. - Üti meg a vállát, gyengén. -  Ha megakarsz fektetni, akkor csináld, ne szórakozz. - Forgatja meg szemeit. -  Vagy ennyire szeretetre vagy kiéhezve?
Kook
-Ezt hogy érted, hogy kell lenned? - Néz fel rá meglepetten. - Fizet neked a halál. – Röhög. -  Miért vagy rá kíváncsi? Elég beteg dolog még elszaladsz. - Fintorodik el. -  Mi a. - Röhög fel, ahogy mint egy lány üti meg őt. -  Megfektetni? - Lepődik meg. -  Találok én magamnak olyat, akinek csak csettintek és kiélhetem rajta perverz vágyaimat. - Mondja nyugodtan és készül elengedni a fiút. -  Nincs szükségem szeretetre... csak fájdalmat okoz.
Suga
-Nem kellene? Vagy mással is eljátszod, ugyan ezt? - Cinikusan néz rá. -  Ne nevess, vagy az arcodra kenem a fertőtlenítőt. - Komolyan mondja. -  Hát, akkor spurizz haza. - Kel fel kissé megsértetten. Tényleg csak a kedvére akart tenni, de ha nem, hát nem. -  A szeretet nélküli ember...  - Elharapja a mondat végét, majd kimegy a fürdőbe, hogy lekezelje csuklóját.
Kook
-Istenem olyan sértődékeny, vagy de komolyan... Rajtad kiigazodni. - Néz utána és elfekszik, az ágyon alkarját szemére helyezi. - Suga.....
Suga
-Nem vagyok az! - Kiabálja a fürdőből, majd miután egy nagy tapaszt nyomott a csuklójára kimegy. Sose volt jó a sebek kezelésében. -  Vennem kéne valami új pizsamát... - Hajol le a szekrényéhez, és kipakolgatja alvókáit.
Kook
-Minek? Van egy szekrényi. – Nevet. -  Hallod mondom, kösd be.... a sebtapasz szart se ér... csak megint megérzem a véred így és letámadlak, aztán leshetsz. - Néz rá.
Suga
-Mert ezek unalmasak. Plusz, szerintem híztam. - Áll a tükör elé, és magához méri alvókáját. -
Te gondod, majd adok csipeszt. - Vigyorodik el gonoszan még mindig a tükör előtt állva.
Kook
-Egyáltalán minek külön pizsama? – Értetlenkedik. -  Némá hogy illegeti magát. – Röhög. -
Húzd, fel a pólód had nézzem azt a pók hasadat. – Vigyorog. -  Majd ezt mondd éjszaka, hogy az én bajom. - Forgatja meg szemeit.
Suga
-Azért kell külön pizsama, mert az alvókáimat ritkán szoktam váltogatni. Ideje vennem. - Össze hajtja, a fehér anyagot majd kivesz a sok közül egy citromsárga színűt. - Másrészt jobb az, ha van, mint az hogy nincs. - Áll be ismét a tükör elé. - Hé! - Fordul meg mérgesen. - Az én hasam lapos, mint a járda. Megmutatnám, de káprázna a szemed. - Néz rá cinikusan. -
Jajj, ne aggódj, bezárlak a fürdőbe a szuper szaglásoddal együtt. - Vigyorog rá gúnyosan, majd a tükörben magához méri a textilt. Bólogat magának, majd ami a kezében van, az ágyra hajítja, a többit pedig lehajolva pakolgatja vissza.
Kook
-Micsoda levezetés. - Mondja gúnyosan vigyorogva. -  Most mondtad, hogy híztál. – Röhög. - Akkor csak nem olyan lapos a kockásat meg se merem már említeni. - Vigyorog szórakozottan. - Még az is kényelmesebb lenne, mint azon a kanapén. -Morran fel. -  Suga. - Vigyorog rá.
Suga
-Jó vagyok a levezetésekben. - Rázza meg fenekét, ezzel is idegesítve. Miután mindent elpakolt leül mellé. -  Híztam, de nem annyit, hogy pókhasam legyen. - Morogja. - Mit vársz egy "Tatától"? Tudod, rajzolhatok rá, vagy megkérek valakit, hogy sminkelje oda... tudod a napokban láttam, hogy a férfiak ezt szokták csinálni. - Védekezően emeli fel kezeit. - Ne kérdezd honnan, hogyan láttam. Hát... tudod, legszívesebben hazáig kergetnélek. - Húzza el száját. Mostantól Suga leszek?
Kook
-Teh.. népművészeti agyagedény. - Röhögve takarja el szemeit. Furán néz, a fiúra majd kitör belőle a nevetés és abba sem tudja hagyni. Már könnyei is folynak a nevetéstől. -  Hjaaaj ez jó volt. - Kapkodja levegőt és törölgeti szemeit. -  Most ne mondd, hogy nem élvezed a társaságom... jobb mintha egyedül kéne unatkoznod nem? - Emeli fel szemöldökét. -
Suga.... Dragon.... éppen melyik. -Vonja meg vállát, és felnéz rá nagy szemekkel.
Suga
-Miért lennék agyagedény? - Nevet. - Én virág vagyok, kikérem magamnak. - Mosolyogva nézi, ahogy nevet Kook. Ezt akarta elérni, így büszke magára, hogy sikerült neki. - Tudod... ma még nem is nyúltam egy papírhoz sem, szerintem elvonási tüneteim vannak. Mit akarsz? - Néz rá gyanakodva. - Nem kapsz többet. - Mutatja fel leragasztott csuklóját.
Kook
-Jaaaah rózsaszín virág. - Utal hajszínére röhögve. - És olyan illatú akár a kórházé. – Röhög. -
Tudom, hogy nem nyúltál.. de ne mondd, hogy nem volt jó kicsit nem gondolkodni meg csak úgy lenni, hm? – Vigyorog. -  Nem is kell csak rád néztem mit vagy úgy oda? – Fordítja el fejét és felfújja arcát.
Suga
-Nem is... van parfümöm... - Mutat az egyik polcra, amely különböző színű üvegekkel van teli. - Jó volt, de hiányzik a munka... - Rántja meg a vállát. - Miért nézel rám így? - Kíváncsi lesz. - Talán rájöttél, hogy én vagyok a legszebb ebben a világban?
Kook
-Úúúú de menő. - Csillannak fel szemei és azonnal a polchoz pattan, majd kíváncsian nézi a különböző színű és formájú üvegcséket meg is szimatolja egy némelyiket. - Akkor dolgozzál, ha annyira akarsz, segíthetek, ha akarod. - Még mindig az üvegeket nézi. - Nem közel sem te vagy a legszebb közel sem. - Mondja egyszerűen. - De nem tagadom helyes, vagy amivel úgy is tisztában vagy. - Von vállat.
Suga
-Tudom, hogy menő. - Büszkén kihúzza magát. - Ha tetszik valamelyik, nyugodtan megkaphatod. Amúgy is csak van a legtöbbje... Pff... este már a halott se dolgozik. - Dől el ágyán. - Akkor ki a legszebb? Az ex-ed? - Oldalra fordul és felkönyökölve megtámasztja fejét.
Kook
Úúú! - Vigyorodik el boldogan és egy koponyás üvegcsét vesz magához, amin van egy korona. - Ennek pont olyan az illata, mint a halálnak.. ez kell nekem. - Nevet majd vissza huppan az ágyra a fiú mellé és szembe fordul vele. - Na, akkor meg ne panaszkodjál. - Nyújtja ki nyelvét. -  Nincs ex-em.... – Válaszolja.
Suga
-Hogy...  - Lepődik meg. - Halál? - Inkább megrázza fejét, nem akar tudni róla. - Nincs ex-ed? Voltál te már valakivel együtt? - Néz rá kíváncsian.
Kook
*Szórakozottan nevetgél, a fiún majd hirtelen hagyja abba és elvörösödik, majd csak megrázza a fejét.*
Suga
-Nem voltál még senkibe se szerelmes? - Néz rá hatalmas szemekkel. - Az igen, akkor neked csak a test számít, mi? - Beszél gúnyosan. - Ne vörösödj el, mikor ezt. - Mutat nyakára, ahol a folt van. - És ezt. - Mutat csuklójára. - Csináltad, akkor nem voltál ennyire pirulós.  -Röhög gonoszan.
Kook
-Most mit csináljak? És nem csak a test számít, de akikkel eddig voltam csak egy éjszakát akartak semmi többet. Én meg csak férfi vagyok. - Von vállat. - Nyomorék személyisége volt az összesnek még is hogy lettem volna szerelmes? – Motyogja. - Te voltál már? - Pillant rá. -
De az teljesen más... - Vágja rá egyből.
Suga
-Tehát a vöröslámpások közt sétálgattál. - Undorodva húzza el száját. - A lényegen nem változtat, fiatalka. - Fölényesen elmosolyodik. - Csak velük kezdtél, mert tudtad, egy este után mennek a következő vendéghez. Ejjnye... - Rosszallóan pislog rá. -  Már miért lenne más? Leteperni letudod az embert, de ilyenkor pirulgatsz? - Néz rá számon kérően. - Ugyan kérlek...
Kook
-Ja hogy jaaah! - Esik le neki mit is jelent nála a vöröslámpás szó majd felkiállt. – Hyaaa!! - Néz rá dühösen mivel pontosan ezt mondta rá még evés közben. -  Mi bajod a korommal? - Morog rá. -  Másnak úgy sem kellenék így könnyebb volt. - Von vállat. - Hát... - Kezd, el hebegni nem igazán tud mit válaszolni így csak össze húzza száját magában fortyogva. – Mondjad-mondjad. - Pislog rá és közelebb csúszik, hozzá kezd megint fázni.
Suga
-Csak most esett le? - Nevet fel hangosan, kiterpeszkedik ágyán. - Semmi, tudom, hogy fiatalabb vagy nálam, tehát igazából... ezért vagy Fiatalka. Miért ne kellenél másnak? Mondjuk, ha kiszívod az emberek vérét az elég fura, nemde? - Gúnyosan elvigyorodik. - Tehát így állunk... Ch, és még azt hittem, hogy tökös vagy... Nem emlékszem, mit kezdtem el mondani. - Hazudja.
Kook
-Hát mondom én így még nem hallottam ezt a szót paraszt. - Löki meg. -  Ez logikus.. nem szoktam meg a logikus dolgokat. - Vigyorog. - 22 vagyok. Hát pont ezért meg is válaszoltad a saját kérdésed. - Mondja pislogva. -  Hát jobban az vagyok, mint te ez is hót ziher. - Ölt nyelvet pimaszul. -  Persze... akkor ne válaszoljál rá. – Fújtat.
Suga
-Ne lökdöss, éppen relaxálok. - Motyogja. - Nos, látszik is az az 5 év köztünk. - Fordítja, felé fejét majd végig méri. - Helyesebb vagyok. Tessék? - Ül fel azonnal. - Fogadni akarsz?
Voltam már egyszer szerelmes. - Válaszolja meg végül.
Kook
-Boccs má. - Csusszan még közelebb. -  Hát akkor helyesebb vagy kit érdekel. Nem dől össze a világ ettől megváltoztatni nem tom az arcom. – Fintorog. - Mit fogadjunk? Eddig mindig én nyertem. – Vigyorog. -  Ki volt az? És mi lett vele? - Kérdezi kíváncsian.
Suga
*Nem veszi észre, hogy a fiú közeledik hozzá, nagyon a fogadás tétjén töri fejét.*
-Nos. Mivel azt mondod, hogy annyira férfias vagy nálam... Fogadjunk abban, hogy ki tudja előbb a másikat zavarba hozni. - Csettint egyet kezével. - Lehet, de most én nyerek. A vesztes pedig megteszi a győztes kívánságát, legyen az bármi. Egy fiú volt, aki csak ki akart használni. Ennyi...
Kook
-Micsoda? Na, nem én nem fogadok veled. - Vágja rá csípőből. -  De rossz... - Biggyeszti le száját.
Suga
-Miért nem? - Lepődik meg. - Eddig mindig te nyertél... Rossz, de legalább nem csalódtam nagyot.
Kook
-Eddig jól mondod. - Hajtja le fejét. -  Nem csalódtál nagyot? De most attól még nagyon rosszul esett nem? - Néz rá.
Suga
-Miért, most nem te nyernél? - Nevet gúnyosan. - Nem esett rosszul, annyira, mint megszokták játszani az emberek, vagy lehet volt baj akkoriban... Történetesen a fiúval le se feküdtem, tehát nem is volt miért szomorkodnom, hiszen hamar lebukott. Igaz, akkoriban még csak aligha voltam gazdag... - Rátör a nosztalgia. - Akkoriban más voltam, nagyon más. - Zárja le végül a témát.
Kook
-Ne nevessél. - Teszi kezeit mellkasára és le akarja gurítani őt az ágyról. Figyelmesen hallgatja, majd csak bólint egyet. - Miben voltál más? Még ennél is parasztabb voltál? - Mondja flegmán.
Suga
-Hé! - Löki el kezeit, hogy ne lökje le őt ágyról. - Nem bírsz a véreddel? A véremmel? - Javítja ki magát. - Naiv voltam, és nem, rendesebb. Ohó, ilyenkor meg játszod az "én nálad is férfiasabb vagyok" szereped... - Röhög fel szemrehányóan. - Kíváncsi vagyok, melyik lehetsz te... A kis pirulgatós, vagy az, aki tényleg tökös...
Kook
-Nah... - Közelebb csúszik, hozzá megint most már elég közel vannak egymáshoz. -
Szerep mi? Talán te nem játszol folyton egy színjátékot? - Méregeti gúnyosan. - Mindkettő... helyzettől függően. - Válaszolja egyértelműen.
Suga
*Furcsállva nézi őt, de nem szólal meg a közeledése miatt.*
-Én? - Mutat magára hitetlenkedve. - Én ilyen vagyok. - Rántja meg vállát. - Pff.. - Fordítja el fejét. - Tehát ha szakadék szélén állok, és azt mondom, hogy elloptam a pénzed, férfias leszel, és behúzol egyet? - Magában jót szórakozik rajta.
Kook
-Jah utána már leszédülsz magadtól is a szikláról. - Röhög. - De mi volt ez a fura hasonlat? – Vigyorog.
Suga
-Öhm... csak szövögettem terveim? - Bizonytalanul kérdezi, egyenesen a szemébe nézve.
Kook
*Nyel egy nagyot.*
-Gonosz. - Suttogja szemeibe nézve. -  Hyung.... Lett volna alkalmad amúgy bántani még sem tetted... Miért nem? - Kérdezi hirtelen.
Suga
*Meglepődik azon, hogy Hyungnak hívja, de hamar elterelődnek gondolatai.*
-Hiába akartalak volna, ha nem tudtam volna megtenni. - Válaszolja egyszerűen. - Meg biztosra veszem, hogy nem hagytad volna magad. - Elgondolkodik, majd még hozzáteszi. - Plusz utána én sem.
Kook
*Nagy szemekkel pislog rá a hallottak után.*
-Nem tudtad volna megtenni? - Ismétli meg.
Suga
-Hm, ezt mondtam volna? - Kérdezi tőle direkt. - Igen, nem tudtam volna. - Mondja újra.
Kook
-Ahhaaa ezt mondtad. - Pislog és magukra húzza a nagy takarót. - Én sem akartalak bántani... - Suttogja.
Suga
-Álmos vagy? - Kezd forgolódni. - Nem is bántottál. - Néz rá kérdőn. - Ez nem annak számít. - Mutatja csuklóját. - Viszont ez, talán. - Mutat a foltra nyakán. - Tudod te, hogy mennyi sálat kell majd vennem, miattad? Ha ezt bent a cégnél meglátják, mindannyian lehidalnak, majd jön a sok pletyka.
Kook
-Majd én veszek neked sok különleges sálat jó? - Mosolyog majd egy finom puszit ad nyakára. - Tanuld meg kezelni az ilyen dolgokat is. - Válik el nyakától lassan.
Suga
-Heh? Na, nem, az ízlésem nagyon másabb, mint a tiéd. - Megborzong a puszi miatt. - Ha szeretnél belőlem, a csuklómat ajánlom fel, a nyakam tabu!
Kook
-Nem akarom... - Suttogja és hozzá bújik mellkasára hajtva fejét. - Annyira nem egyébként. – Mondja.
Suga
*Furcsa számára ez így, de hagyja, hogy hozzábújjon.*
-Akkor előbb is fürödjünk le... - Kikecmereg az ágyból, majd kivesz az egyik szekrényéből két törölközőt. Az egyiket Kook fejére dobja. - Ha végeztél öltözz át, és ha van kedved, öntsd le magad fertőtlenítővel. - Néz rá gúnyosan. Felkapja az ágyról pizsamáját, majd átballag a másik fürdőbe.
Kook
*Nyöszörögni kezd majd nagy nehezen a fürdőbe totyog es lezuhanyozik majd fintorogva néz a fertőtlenítőre* Annyira utálom.... - Rázza, ki a hideg majd magára önti. - Nem lesz vészes ez az egy hónap tök béna. - Röhög, majd felveszi pizsijet es vissza totyog. Pont akkor jön ki mikor a másik is így sikeresen neki ütközik a fiúnak nagy lendülettel.
Suga
*Miután bement a fürdőbe irtózva kezdi magáról ledobálni a ruhákat, majd beáll a zuhany alá. Jól lemossa magát, majd megszárítkozva felöltözik és kimegy. Belépve a szobába nem látja Kook-ot, így a fürdő ajtójához sétál azzal a céllal, hogy az akasztóra rakja törcsijét. Másképp sült el, hatalmasat puffan a földön.*
-Mondd, te komolyan vak vagy? - Kérdezi mérgesen.
Kook
*Kiterül a földön fekvő fiún.*
-Csak álmos... Mit kerestél az ajtó előtt? – Pislog. -  Ne legyél már mérges.... Chö.
Suga
*Nyekken egyet a fiú súlyától.*
-Kukkoltalak.. - Hazudja egyszerűen.
Kook
-Hagyjuk, már ne kamuzz. - Röhög, de azért zavarba is jön a gondolattól és köhint, egyet majd feláll róla és felsegíti a nagyobbat. -  Ne kukkolj... - Motyogja és bemászik az ágyba.
Suga
*Jót vigyorog magában a fiún.*
-Hű, néha eldönthetnéd, hogy most melyik szerepedet mutatod. - Biccent neki köszönetképp, majd ő is bebúj mellé. - Jó... Rossz éjt. - Mondja, majd a párna alá rejti sebes, és csupasz csuklóját, majd elhelyezkedve lehunyja szemeit, és már szuszog is.
Kook
-Abban mi lenne a poén? - Kuncog. - Rémes éjszakát. - Vigyorog, majd miután elaludt a másik félig rá fekszik es fejére húzva a takarót mélyen elalszik szuszogva a nagyobbon.



(Facebook oldal -->LINK
K.A.R.D oldal -->LINK)


2017. április 11., kedd

Do you believe in beasts? [Jin's story] ~ 3. rész

Toporzékolva távozott, mert volt még ennyi önuralma. Nem szerette volna ott, az étterem közepén annyi ember szeme láttára megveri barátját, így jobbnak látta elmenni. Betelt a pohár, elég volt mindenkiből és mindenből. Nyugalmat szeretett volna már, hogy ezzel senki se zaklassa többé, így meghozta döntését.


A kritikus időszakik még várt, türelmesen viselte azt a pár napot, amit kellett neki, miközben úgy tett, mintha semmi sem történt volna, de kerülte ismerőseit jobban, mint addig bármikor.
-Siyeong, kimenőt adok magának az elkövetkezendő egy hétre. - tudatta az említettel, amint az egyik este még lefekvés előtt bement Chaeyeonghoz ellenőrizni, hogy minden rendben van-e vele.
-De akkor ki fog a kisasszonyra vigyázni uram? - aggódott - Nem szeretnék önnek ellent mondani, de féltem őt.
-Már megoldottam ezt a problémát. - állt fel szokásos helyéről Jin - Nincs mitől félnie.
-Hát rendben uram. Bízom önben és köszönöm a kimenőt.
-Megérdemelte már.
-Köszönöm. - hajolt meg - Holnap össze is pakolok.
-Ahogy kényelmes magának, de mikor hazaérek délután, már ne legyen itt.
-Ahogy kívánja. Jó éjszakát! - indult vissza saját szobája felé.
Seokjin hatalmasat sóhajtott, amint Siyeong ennyivel elfogadta a kimenőt és nem aggodalmaskodott tovább, hiszen így már többé nem állt senki sem tervei útjában. Nyugodtan tudott készülni az elkövetkezendő időszakra, senki sem szólt bele, nem vitatta döntését, nem próbálta megváltoztatni azt.

Ezért másnap reggel azzal a tudattal kelhetett fel, hogy egy rövid munkanap után végre léphet valamerre ebből a patthelyzetből, amiben évek óta állt, ám előtte még beszélnie kellett valakivel.
-Zavarok öcsi? - nyitott be Jungkook irodájába, ki nagyon bújta papírjait.
-Nem. Mondjad csak. - olvasgatott és fel sem nézett testvérére.
-Tudom, hogy most meghívtak titeket kicsit lazulni, ezért azt a pár kegyetlen napot máshol töltitek.
-Igen.
-Szeretném, ha jól éreznétek magatokat.
-Remélem jól fogjuk. - pillantott végre rá Jungkook.
-Én is. Tudod, furcsa lesz nélküled. - sétált oda hozzá testvére.
-De már voltunk külön. - zavarodott össze Kook.
-Igen tudom, csak az rég volt. De szeretném, ha majd nem töprengenél ezen és nem vennéd magadra. Mert ez most így alakult. Ettől én még a testvéred vagyok és nagyon szeretlek.
-Kezdesz megijeszteni. Miről beszélsz?
-Nekem most lehet majd hosszabb időre el kell mennem és nem tudom, mikor jövök vissza, aztán nem szeretném, ha rosszul lennél, mert nem vagyok itt.
-Úgyis beszélünk majd. Nem lesz gond. - mosolygott - Nem vagyok már kisgyerek.
-Igen, tudom... Na gyere, adj pár másodpercet a drága idődből és ölelj meg! - állt testvére mellé, ki fel is tápászkodott székéből, majd átkarolta Seokjint - Remélem majd Nari vigyáz rád helyettem is.
-Nari mindenkire vigyáz.
-Ez igaz... Na megyek.  - engedte el egy nagy sóhaj után testvérét - Legyetek jók és vigyázzatok magatokra. - indult a kijárat felé.
-Te is!... Ne csinálj semmi hülyeséget, jó? - szólt utána Kook.
-Kettőnk közül te vagy a fiatalabb.
-Ettől még az ember szokott hülyeségeket csinálni.
-Ez igaz. - mosolygott - Igyekszem majd. Szia öcsi!
-Szia! - köszönt el bátyjától némi félelemmel szívében. Sosem viselkedett így még korábban, hasonlóan sem nagyon, ezért adott okot az aggodalomra rendesen, melyet Jungkook megosztott Yoongival.

Barátjuk nem akart belekotnyeleskedni Seokjin dolgaiba, hiszen legutóbbi találkozásuk nem éppen a legkellemesebben végződött, ezért eszében sem volt társa után menni a vidéki házba. Inkább más ötlete támadt, amit véghez is vitt azután, hogy Jungkook és Jin már egy napja távol voltak.
-Siyeong! Hol van maga? Engedjen be! - hívta fel a komornyikot, hogy engedje be a zárt ajtón.
-Sajnálom uram, Seokjin kimenőt adott nekem a hétre, nem vagyok ott, hogy beengedjem.
-És ki vigyáz Chaeyeongra?
-Azt mondta, megoldotta.
-Köszönöm Siyeong! - tette le a telefont bármiféle formalitás megtartása nélkül, majd első gondolatát véghez is vitte.
Betörte Seokjin lakásának ajtaját, mintha az egy darab kartonból lett volna és már rohant is Cheayeong szobája felé, hogy ránézzen a lányra és megnyugtassa magát, semmi butaságot nem fog tenni barátja, de csalódnia kellett.
-Te bolond, szerelmes hülye! - fordult meg előkapva mobilját, majd futásnak eredt.
Chaeyeong ágyában ugyanis nem feküdt senki. Jin elvitte magával azon a napon, mikor elment a vidéki házba és hátrahagyott minden eszközt, kütyüt, gyógyszert ami ott volt mellettük. Úgy tűnt, semmit sem pakolt el és nem tervezte hosszúra a távollétet, ezért Yoongi aggódott, mire is készül barátja. Volt sejtése róla, de reménykedett benne, nem azt fogja választani, amire ő gondol.
Ezért az éjszaka kellős közepén felkeltett mindenkit, akitől csak kérhetett segítséget ez ügyben, ám egy valakit nem ért el. Pont azt, akit a legfontosabb lett volna megkérdeznie Jint illetően. Így kérdés sem volt, hogy azonnal el kell indulniuk hozzá a vidéki házhoz és ellenőrizni, mi is történik ott, nehogy olyat tegyen, amit majd később megbán. Még az öccsét is sikerült megmozdítani, hiszen olyan közegben volt azon az estén, ahol erre barátok lehetőséget biztosítottak, így Yoongi nyugodt szívvel hagyta hátra Busant és vele minden holmiját Lovisával oldalán, hogy vigyázzanak régi barátjára még mielőtt túl késő lenne.

Sokat kockáztattak azzal, hogy városok felett repültek át bármiféle körbetekintés nélkül, de nem volt választása. Minden perc számított, időben kellett odaérniük, mikor pedig ez megtörtént Yoongi reménykedve rohant a bejárat felé bármiféle ruha nélkül annak ellenére, hogy milyen szégyenlős is volt. Lendületesen nyitott ajtót, ami nem volt bezárva, ám hamar megtorpant a látottak miatt.
-Yoongi! - lepődött meg a dadus, ahogy megpillantotta őt - Annyira nagy szükség lett volna rád. Én mondtam neki, de nem akart hívni. Azt mondta, engem is elküld, ha megteszem, de nem hagyhattam magukra őket... viszont nem tudtam segíteni. - ült sarkain a földön Chaeyeong mellett.
-Hol van Jin?
-Elment miután megharapta. Fél a végkifejlettől. - vitte vissza tekintetét a lányra, ki már élettelenül hevert csak előtte - És jogosan. Ha ezt megtudja...
-Muszáj lesz pedig megbirkóznia ezzel. De majd csak reggel. Most ki tudja, mit tenne ezzel az erővel. - léptek beljebb a házba Lovisával és bezárták maguk mögött az ajtót.
-Nem tudsz segíteni? Te megharaphatnád őt és vámpírrá változtathatnád? - keresett kétségbeesetten megoldást a dadus, amint Yoongi helyet foglalt Chaeyeong másik oldalán.
-Hallottat már nem tudok feltámasztani. - nézett végig a lányon, míg Lovisa hozott neki köntöst, mellyel betakarta párját.
-Seokjin ebbe bele fog rokkanni. - zuhant magába utolsó reményét is elvesztve a dadus.
-Én is ettől félek. - gondolkodott Yoongi, hátha tudna valamiféle megoldást találni a kialakult helyzetre.
Az egész estét ott töltötték várva a többieket, hogy érkezésükkel segítsenek majd, ám nem sok idejük volt reggelig, így nem látszott sok esély megjelenésükre, hiszen sokuknak el kellett bújni a Nap elől félúton. Ezért Yoongi lassan készítette fel magát, hogy egyedül kell megoldania ezt a problémát. Besötétítette az egész házat, mert ő szerette volna fogadni barátját reggel, mikor az hazaesik. Ő akarta ápolni lelkét és támogatni ebben a nehéz pillanatban, mert mindazok ellenére, amiket mondott neki, tudta jól, mennyire fájdalmas is lesz számára párja végleges elvesztése. Fel-le járkált a házban és várta barátját, ki napfelkelte után nem sokkal dörömbölt is az ajtón.
-Miért van ez bezárva? Dadus engedj be!
Yoongi azonnal beeresztette mérges barátját és közben ügyelt arra, hogy ő legyen az első akit meglát.
-Hívhattál volna. - kezdett mondandójába.
-Mit keresel itt?
-Mint barátod jöttem, hogy támogassalak.
-Hol van? Engedj beljebb! - lökte félre társát, de csupán néhány lépést tett, míg meg nem látta Chaeyeongot letakarva a földön.
-Tudom, hogy nehéz neked. Én nem tudom, hogyan viselném ezt, de nem jól.
-Miket beszélsz? Nem tudod mit érzek. Sose tudtad, sosem éreztél velem együtt.
-Gonosz volt amit mondtam, de mindig melletted álltam és tudom, hogyan szenvedtél. Megpróbáltam mindig átérezni és most is.  Segíteni szeretnék, melletted állni, mint barát.
-Te csak ne állj mellettem sehogyan! - hallatszott harag a hangjából - Szerintetek már rég hallott és én öltem meg. De a ti hibátok miatt. Bezzeg Narira tudtatok vigyázni, de rá nem. Ő rá nem figyeltetek. Bezzeg más élhet a párjával, de én nem. Tőlem feltétlen el kell venni, aztán pedig dolgozzam ki a lelkem, hogy másoknak jó legyen. - morgott és egyre hevesebben kezdett lélegezni, amint ökölbe szorultak kezei.
-Jin tudom, az élet igazságtalan. De másokkal is. Túl fogod élni. Időbe telik, de fel fogod dolgozni.
-Elvesztettem életem értelmét. Az egyetlen okot az életre. Hogy mondhatsz olyat, amiről fogalmad sincs. - fordult felé haragosan - Ne próbálkozz hazugságokkal! Nem tudod mit érzek! Hogy ez milyen!
-Seokjin nyugalom. - próbálta a dadus csillapítani.
-Ne nyugtass! - mordult rá és lassan kifordult önmagából - Mind csak hazudtok! A levegőbe beszéltek, miközben fogalmatok sincs semmiről!
-Barátom! - próbált hozzáérni Yoongi.
-Nem vagy a barátom! - lökte el a kezét, végül pedig teljesen elvesztette a fejét.
A nap elején, mikor a Holdnak semmi ereje nem volt felette, átváltozott. A dühtől és szomorúságtól mely eluralkodott rajta végül elvesztette emberi felét. Pusztító fenevaddá alakult át, aki nem ismert kegyelmet, így legjobb barátjának is gondolkodás nélkül esett neki. Ám mivel Yoongi nem volt egyedül, ezért végül a túlerő legyőzte Jint és elmenekült a házból. Barátja szívesen ment volna utána, de sajnos a Nap miatt erre nem volt lehetősége.
-Sosem láttam még ilyet. - kaparta össze magát a földről Yoongi - Csak hallottam.
-Bánthatja a falut? - aggódott a dadus az emberekért, amint előbújt Nari szobájából.
-Mészárlásos farkasok nem nagyon voltak még emiatt. Általában vadász késébe szaladtak önként, felfedték magukat az emberek előtt, hogy azok öljék meg őket, vagy öngyilkosok lettek, esetleg örökre eltűntek. Mivel bánatból szabadultak meg emberi felüktől, így az vezérelte őket és nem bántottak soha ártatlanokat. Legalábbis én a múltban ilyenekkel találkoztam... és meg is öltem néhányat. - tájékoztatta őket Lovisa, miközben párjával foglalkozott, hogy az jól van-e.
-De valakinek utána kéne mennie. Még baja esik.
-Ő már nem az az ember, akit maga ismert. Ez már csak egy vadállat tele bánattal.
-Valamit tennünk kéne érte. Megérdemli, hogy vigyázzunk rá.
-Nem lehet. Már nem önmaga, nem ismer fel senkit. Állat és nem ember.
-Mi történt itt? - állt a küszöbön Jungkook és megdöbbenten nézett körbe a szinte lerombolt szobán.
-Chaeyeong meghalt, a bátyád pedig kifordult önmagából. - világosította fel Lovisa.
-Kook, meg kell keresnetek! Farkas és az erdőben van, de agresszív. - kérte barátja segítségét Yoongi.
-Nem szabad utána mennetek, mert megöl titeket. Már nem ismer meg senkit. - beszélt párja ellen Lovisa.
-De muszáj. Te vagy már az egyetlen, akire még hallgathat.
-Öm... jó, de hol van?
-Lovisa azt mondja, meg akar majd halni. Hova menne, ha meg akarna halni?
-Talán a vadász. Oda úgyis halálos emlékek fűzik. - jutott eszébe elsőnek ellenfelük.
-Ez elég logikus lenne. Remény, hátha felkel és őt öli meg ezúttal. - helyeselt Lovisa.
-Menjetek oda! Más ötletem nekem sincs, hogy hol keressük. - küldte el Kookot és az idő közben megérkező Narit Yoongi.

Igyekeztek, hogy minél hamarabb odaérjenek a szoborhoz, annak közelében pedig lelassítottak, hogy ha mégis ott találják Seokjint, akkor az ne feltétlenül vegye észre őket azonnal, hiszen lehet, megtámadná mindkettejüket. Ám feleslegesnek bizonyult az óvatosság, mert nem volt senki a szobor környékén.
-Hál'istennek, hogy itt vagytok. - jelent meg Chaeyeong az erődből abban a fényben pompázó lénynek alakjában, bár ezúttal sokkal halványabb volt - Segítenetek kell!
-Chaeyeong! Istenem, de rég hallottam a hangod. - lepődött meg Kook.
-Jungkook-ah! Segítened kell! Az én csizmásom, a drága kandúrkám nem hallgat rám többé.
-Mi történt?
-Hozzám jött. Segítségért, válaszért, hogy miért alakult mindez így. Hogy, ha már ez lett, akkor öljem meg, mert nélkülem nem akar élni. De nem tehetem és képes sem vagyok rá. Nem tudom elvenni az életét, ahhoz túlságosan szeretem. Ám ettől csak mérgesebb lett. Már haragszik rám, átnéz rajtam, nem foglalkozik velem. Azt hiszi, direkt hagytam el, hogy nem szeretem. De ez nem igaz. Viszont mérges lett és megtámadta a falut, ártatlanokat mészárol.
-De miért?
-Dühös a Világra és rám is, igazságtalannak érez mindent és ezért mindenkin bosszút akar állni. Jungkook-ah... meg kell ölnöd a bátyádat.
-Na nem! Ezt nem kérheted tőlem. Nem is vagyok farkas és ő a testvérem. Sosem bántanám, nem tudom. - állt el a feladattól.
-Emberként mi kevesek vagyunk hozzá Chaeyeong. - szólalt meg Nari - Nem tudsz más megoldást? esetleg a vadász. Ahogy Kookot is feltámasztottad, úgy őt is fel tudnád.
-A vadász csak büntetésben van. Ha Kook meghal, feltámad. Ez volt az üzlet. Egy élet egy másikért.
-Hát most itt van Jin. Az ő élete a vadászért. Egyiküknek meg kell halnia és akkor ott az élet.
-Nem lehet, a vadász és a csizmásom is már rossz emberek. Öltek, így pedig nincs itt kéznél ártatlan, akit fel tudnék támasztani helyettük.
-Te nem tudsz cserélni vele? - ötletelt Kook - Te ártatlan vagy.
-Hát... rövid időre talán, mert nem igazán vagyok élő. De, ha sikerül, akkor nem segíthetek nektek. Egyedül kell nyernetek ellene.
-Megoldjuk. - válaszolt Yeongnari.
-Rendben. - szomorodott el Chaeyeong - De mondjátok meg a vadásznak, hogy csak őt bánthatja és ha elvégezte dolgát, el kell mennie az országból, vagy megölöm. Nem fog érdekelni, milyen büntetést kapok még érte.
-Oké. Tájékoztatom majd.
-Jungkook-ah. - fordult a fiatalabb felé - Ne hagyjátok szenvedni. Kérlek! - ám Kook nem válaszolt, csak gondterhelt arccal bólintott.

Ezalatt Seokjin belelendült a pusztításba. Nem érdekelte, hány ismerős barátot öl meg abban a faluban, melyben annyi számára kedves ember lakott. Semmi sem izgatta többé, csak az, hogy addig álljon bosszút a Világon míg valaki őt meg nem öli mindezért. Vérben forogtak szemei, miközben lelke mélyén zokogott szerelme elvesztésétől. Állati énje uralkodott már rajta és mészárolta a falut, melynek lakói eddig kérdés nélkül szolgálták őket. Mindaddig rombolt, öldökölt, míg őt meg nem támadták és ellenfélre nem lelt. A vadász volt az, ki lehagyva Jungkookékat sokkalta előbb érkezett a falu megmentésére hatalmas vigyorral, csillogó szemekkel, hogy végre megölhet egy ekkora farkast. Seokjinben az addig tomboló harag csak tovább erősödött, hiszen gyűlölte ellenfelét, így minden erejét ellene fordította. Neki esett, mintha nem is lenne körülöttük senki és semmi más. Rombolásba fogtak, amint egymással birkóztak, miközben Aaron is rájött, ez a Jin már sokkalta erősebb, mint akkor este az erdőben, hiszen már nincs emberi oldala, csak egy vérengző fenevad, kinek az élet semmilyen formája sem szent. Pont ezért, hogy nem foglalkozott semmivel, volt olyan pusztító erőben, hogy még a vadász is csak nehezen bírt vele, főleg ennyire hiányos felszereléssel. Megdolgozott rendesen a jutalmáért, szembenézett a hatalmas, véres körmökkel és fogakkal, került Seokjin óriási mancsai alá, hogy megfosszák őt fejétől, de végül mindig sikerült megmenekülnie. Ugyan sokszor kapott azoktól az erős karoktól ütést, ám ő is osztott ki sérülést a fenevadnak, viszont azt mintha ez nem is érdekelte volna. Teljesen sérthetetlennek látszott, mint aki nem ismer fájdalmat és fáradtságot, így Aaronnak segítségre volt szüksége, ami hamarosan Jungkook képében meg is érdekezett.
-Tereld el a figyelmét! - kérte támogatását a vadász, ki már inkább csak próbálta kikerülni Jin fájdalmas mancsait.
Jungkook azonnal lépett és valami fegyvert keresett, egy eszközt, amellyel fájdalmat tud okozni testvérének, de nem nagyon talált a sok fatörmelék között. Ám barátnőjének, ki majd kiköpte tüdejét a sok futkározástól, jobb ötlete támadt.
-Seokjin! Chaeyeong sosem szeretett! - fogott bele mondandójába, mellyel azonnal el is érte célját, hiszen az említett fülelni kezdett - Csak beképzelted magadnak, majd mikor kezdtél legbelül erre ráébredni, akkor elintézted, hogy ne tudjon elhagyni!
Jin már fenevad volt, ám a szerelme iránt táplált érzései még ott voltak szívében, így nagyon fájtak neki Nari szavai, ezért a lánnyal kezdett foglalkozni. Békén hagyta a vadászt és vicsorogva indult felé, míg az hátrált. Szét akarta tépni őt több okból is, de nem kapkodott. Lehet azért, mert nem tartotta ellenfélnek, ám az is lehet az oka, hogy Jungkook odaugrott elé és Seokjinben még volt annyi kötődés, hogy testvérét, kivel annyi mindenen mentek keresztül, nem akarta bántani. Bármi is legyen az oka ez pont elég volt arra, hogy Aaron előnyhöz jusson. Jin háta mögé került, majd ráugorva beleszúrta kését. Így tudott mibe kapaszkodni, rá tudta kötni arra drótját melyet körbetekert nyaka körül. Minden erejéből fojtogatni kezdte ellenfelét, miközben a fém lassan átvágta nyakát. Seokjin hiába próbálta lerázni magáról, nem bírt vele, nem tudott tőle megszabadulni, hamarosan pedig fogyni kezdett ereje. Haláltusába kezdett, melynek végén kilógó nyelvvel rogyott össze. Kimerült, nem volt képes tovább küzdeni. Aaron ekkor csak leugrott hátáról, majd szembeállva vele szemébe nézett, ahogy egy igazi vadász teszi, hogy lássa kihunyni az életet benne, ám megdöbbenésére ez most nem töltötte el elégedettséggel. Inkább szomorúsággal, mert az amit megpillantott benne felért a Világ minden fájdalmával. Egy szenvedő lelket látott benne, ki szinte könyörgött azért, hogy ölje meg valaki, szabadítsa meg ettől a sok kíntól, Aaron pedig úgy érezte, megteszi most ezt a szívességet az egyre halkabban nyüszítő lénynek, habár ez alkalommal nem vélte helyesnek cselekedetét. Olyan hosszú időn keresztül még soha nem sajnálta meg egyetlen ellenségét sem, de ezúttal Jin szemében embert látott a zord küldő ellenére is és emiatt bűnösnek érezte magát, hiába teljesítette annak kérését.
-Drága kis csizmásom. - jelent meg Caeyeong Jin mellett, amint annak szemében egyre halványult a fény - Annyira hiányoztál. - térdelt mellette és simogatta szerelmét - Úgy sajnálom. - bújt hozzá - De most már együtt lehetünk. Te meg én, csak mi ketten. Drága szerelmem. - folytak végig könnyei arcán, mialatt Aaron elengedte a drótot és szótlanul ellépett tőlük - Köszönöm vadász. Nincs több dolgod. - halványult el lassan a lány, ki nem eresztette párját. Úgy tűnt, magával viszi ezúttal, Jungkook és Nari pedig csak remélték, hogy egy jobb helyre.


-Hát itt vagy Jungkook-ah! - bukkant fel az erdőből Yoongi, majd odasétált barátjához, ki farkas alakjában ült a tó partján és csak bambulta annak vizét, ahogyan az utóbbi néhány hónapban minden Holdtöltekor.
Majdnem fél év telt el testvére elvesztése óta, de ő nem bírt megszabadulni teljesen a hiányérzettől. Minden hónapnak annak az öt napjának estéjén, amit vadállat alakjában kellett töltenie, odajárt ki a tóhoz és várt némi választ, hogy mi, miért is történt, valamiféle üzenetet, hogy bátyja jól van, végre boldog, nincs mi miatt aggódnia, de nem kapott. Pedig nagyon bízott egy jelben és hitt benne, kapni is fog, csupán várnia kell rá. Talán pont ez volt az, ami erőt adott neki a temetésen is, ahol annyian megtisztelték testvérét jelenlétükkel és ahol olyan nehezen köszönt el tőle utoljára, véglegesen.
-Túl sokat jársz ide. - állt meg társa mellett Yoongi. Neki is hiányzott jó barátja, ám ő már valamivel jártasabb volt az emberek elvesztésének kezelésében, hiszen rengeteg életet látott megszületni és meghalni, így jobban viselte. Bár teljesen megszokni sosem sikerült neki sem - Nem biztos, hogy jót tesz ám neked. Ne legyél olyan, mint Jin. Még a végén te is beleőrülsz. - intette óvatosságra Jungkookot, ki csak fújt egy nagyobbat, miközben lassan csóválta fejét - Tudom, pont én beszélek. De én csak egy, maximum két nap nézek ki ide egy héten és akkor sem töltöm itt az estémet. - próbálta menteni magát, holott tudta, pont ugyanolyan a két helyzet, semmivel sem másabb - Neked járőrözni is kéne, ha jól tudom. - ám Kook csak morgott, miszerint nincs kedve - Hát te tudod. - pislogott rá, néhány csendes pillanattal később pedig hozzáért barátja puha bundájához - Már biztos boldog és vigyáz rád fentről, hogy ilyen ne eshessen meg veled. Ha már nem járőrözöl, miért nem mész vissza legalább Narihoz. Csak ül a tévé előtt és unottan bambulja azt. Miért nem használod ki az időt, hogy már nem téped darabokra, ha nem gátol semmi? - figyelte Kookot, de az semmilyen reakciót nem adott - Rendben. Nem faggatlak tovább. - tekintett vissza a tóra - Milyen tiszta most minden. Rég volt utoljára ennyire sima a víz is.
-Bocsássatok meg, hogy megvárattunk titeket. - hallottak meg egy ismerős hangot.
-Úgy tűnik nem hiába. - figyelték a hatalmas tavat.
-Siettünk, de nem volt egyszerű. - bukkant fel végre a tükörsima vízen az, akit annyira vártak. Chaeyeong.
Jungkook felsóhajtott és le sem tagadhatta volna, hogy némi köze van a kutyákhoz, mert azonnal felugrott, majd csóválni kezdte farkát.
-Merre jártál eddig? El sem hiszed, mennyire aggódtunk. - jelent meg halvány boldogság Yoongi arcán, ki nem igazán szerette volna ezt kimutatni.
-Sajnos a kis pusztítás miatt volt némi problémánk, hogy hogyan is legyen a jövőben. Két külön helyre akartak minket küldeni, ami nem igazán tetszett nekünk. - pillantott párjára, ki lassan bukkant fel mellette egy talán még hatalmasabb, még feketébb, állatibb farkas alakjában, mint amilyen korábban volt - De hosszas vita után megkaptuk amit akartunk, még ha nem is ott, ahol szerettük volna.
-Szóval Jint a Pokolba akarták küldeni, téged pedig a Mennybe.
-Mondhatjuk így is.
-Végül pedig megengedték nektek, hogy itt maradjatok.
-Igen. De elég nehezen. Így végre együtt lehetünk. - bújt a puha farkashoz, kinek bundáján mintha csillagok csillogtak volna - És rátok is vigyázhatunk, ha itt vagytok. Mostantól az erdő a mi otthonunk, mindenkire pedig, aki idetéved és tiszta lelkű, arra vigyázni fogunk. Így itt mindig megtaláltok majd, azt pedig szeretnénk is kérni, hogy néha látogassatok meg, mert előre félek, mennyire unalmas is lesz majd néha csak kettesben.
-Hát... szerintem nem kell aggódnotok emiatt. Kook már így is be van zsongva.
-Látom. - mosolygott - A vadász?
-Elment. Kicsit megtörten, ahogy észrevettem. Sikerült vele beszélgetnem és mintha hitét vesztette volna mindabban, amiben addig vakon bízott. Elérted azt, amit akartál szerintem. Át fogja gondolni a munkáját.
-Az jó. Nagyon jó.
-Az... Örülök, hogy boldogok vagytok.
-Én is. Végre... Jungkook-ah! Van kedved játszani? - simogatta Seokjint, ki megállás nélkül járkált körülötte - Mert a bátyád már nem bír megülni a seggén. - A fiatalabb pedig csak ugrált örömében válaszul - Akkor fussunk egy kört. Gyere te is Yoongi! - engedte előre a fiúkat Chaeyeong.
-Én öreg vagyok már ehhez.
-De te nem öregedsz. Ne legyél ilyen! Mutasd meg, hogy nem vagy gyenge.
-Hát jó, de csak most az egyszer. - indult lassan barátai után.
-Rengeteg időnk van ahhoz, hogy ilyen felelőtlen ígéretet tégy. De siessünk! Már elég messze járnak!

Chiara Bautista munkája



(Jin történetének ezzel vége itt. Remélem tetszett és majd velünk tartotok Yoongi történetében is. Ő talán még ennél is rövidebb lesz. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

2017. április 9., vasárnap

[Képzeld el!] Fejdíszt viszel fansignra

Fansignon ahogyan a többi fan is, te is viszel ezúttal minden tagnak 1-1 kis díszt, hogy rakják a fejükre. Nézzük, hogyan is reagálnak rájuk!




Jin

A kezébe veszi, míg mosolyogva beszélget veled. Pár szó után, mialatt kikérdezett, hogy hogyan érzed magad, a hajába tűzi a rózsaszín virágot és elkéri az albumod, hogy ott írja alá, ahol te szeretnéd.


Suga

Mikor fel szeretnéd tenni a fejére elhúzódik, de azért elveszi a kezedből. Kiskutya szemekkel néz rád, hátha elengeded neki és nem kell felvennie, ám mivel szépen kéred megteszi neked egy hatalmas sóhaj kíséretében. "Remélem elégedett vagy" arcot vág, míg aláírja az albumod, ám a végén már csak mosolyog, hogy miket meg nem tesz a fanokért.

J-Hope

Mikor meglátja a kezedben a pántot azonnal ráugrik és vigyorogva veszi el tőled. Neked kérned sem kell, mondjuk időd sem lenne rá, mert egy pillanat alatt a fején lenne a díszecske. Aegyozik neked benne, majd még nagyobb vigyorral, már ha ez lehetséges, aláírja az albumod.

Rap Monster

Mivel minden fannak a kedvében szeretne járni, ezért ő is felveszi, bár nem olyan lendülettel, mint Hopi. Mosolyogva fogad téged, miközben pedig eltársalogtok arról, melyik a kedvenc számod az albumról és miért, aláírja neked a neki szánt oldalt.





Jimin

Elveszi tőled a hajpántot, ám nem teszi fel azonnal. Maga előtt tartja csak és grimaszol, végül pedig inkább leteszi az asztalra, mert látja rajtad, a kis cuki mosolya és arca levett a lábadról, így ki tud cselezni.

V

Tátott szájjal fogadja a díszt, majd azonnal fel is veszi. Széles vigyorral köszönt, miután pedig felszabadultak kezei, elkapja a tiedet. Az ujjaiddal játszik és kedvenc állatodról kérdez, míg mosolyogva aláírja neked az albumodat.

Jungkook

Ő biztosra megy.
"Szeretnéd, hogy felvegyem?" kérdezi, mielőtt még tényleg a fejére tenné, hátha meggondolod magad. Mivel azonban bólogatsz kénytelen felvenni, de ettől még mosolyog, hiszen örül, hogy téged boldoggá tett. Míg aláírja az albumod te kikeresed az ajándékod neki, mert tudod, nem igazán szereti a hajpántokat, ezért készültél, hogy azért mégis hagyj neki valamit, amit imádni fog. A terved pedig hibátlan. Nagyon örül a meglepetésnek.



By Sayu & Mayu

(Ha lenne bármilyen helyzet, amiről szívesen várjátok hasonló leírásunkat, akkor írjatok kommentet ide, vagy a Facebook OLDALUNKRA, melynek linkjét oldalt megtaláljátok, vagy dobjatok meg egy e-maillel. Minden információt az új menüpontban, aminek a címe "Képzeld el!" és fent található, megtaláltok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

2017. április 4., kedd

[Képzeld el!] A fansignon sírva fakadsz

Képzeld el, hogy a fansignon annyira boldog vagy, hogy nem tudod abbahagyni a sírást, ezért a fiúk próbálnak megnyugtatni a következő módokon.



Jin

Azonnal elkapná a kezed és kedves szavakkal kezdene nyugtatgatni. Fogná és simogatná, miközben végig arról beszélne, hogy ők is emberek, semmiben sem másabbak, mint te. Pont ugyanúgy izgulnak minden alkalommal, mint te, mert új fanokkal is találkoznak és nem akarnak hibázni. A meleg kezétől és közvetlenségétől pedig lassan el is múlna sírásod, de ő csak akkor engedné el az ujjaidat, ha már a következő taghoz mennél tovább. Addig csak mosolyogna ás játszadozna velük, míg aláírja neked az albumod.


Suga

Nem tudná rögtön, hogyan kezelje azt, hogy sírsz előtte. Nem túl jártas az ilyesmiben, de megpróbálná. Először szívecskékkel hülyéskedne, hátha azzal sikerül megnyugtatnia, így azon ritka pillanatok egyikét élhetnéd át, mikor hülyét csinál magából. Végül azonban új ötlettel állna elő. Levenné fejéről a díszt, majd a tiédre tenné és azt mondaná:
"Most már olyan vagy, mint én. Én pedig nyugodt vagyok. Nyugodj meg te is."
Nem éppen a legmegfelelőbb szöveg, de valahogy a hangja és közvetlensége kicsit segítene, hogy végre tudj neki mondani pár szót, míg aláírja az albumot neked.



J-Hope

Grimaszolással derítene jobb kedvre. Mindenféle tipikus Hobi arcot látnál tőle, elővenné az igazán lökött énjét, csak hogy egy picit enyhítse sírásodat. Az első keze ügyébe akadó holmival azonnal játszani kezdene, aminek lehet az a plüss már annyira nem örülne. Majd miután kellően meglepődtél, ami miatt enyhült kicsit sírásod, mással folytatná.
"Naaa Jagiyaaa! Semmi baj. Csak én vagyok, Hobi Oppa! Meg szeretnéd fogni a gödröcskéimet? Tessék!" hajolna oda hozzád "Csak nyugodtan!" mosolyogna, amint félve, még könnyes szemekkel egy pillanatra megérintenéd arcát.



Rap Monster

Információkat mondana. Olyan tényeket, amire egyáltalán nem voltál kíváncsi, de érdekesek és viccesek is egyben. Ő biztosan ilyesmikkel nyugtatna, miközben csak néz és próbál mosolyogni.
"Tudtad, hogy az ősi egyiptomiak elvesztettek egy csatát, mert az ellenfeleik macskákat használtak ellenül és az egyiptomiak féltek, megijednének az állatok, így nem bántották az ellenséget? Már akkor is a macskák döntöttek el mindent és azóta is, csak jól titkolják. És hogy két műholdat, akik kergették egymást a Föld körül állandó távolságban, úgy hívtak, hogy Tom és Jerry? A wombat pedig kocka alakút kakil. Milyen fájdalmas lehet, nem igaz?" Addig abba nem hagyná az ilyen összefüggéstelen tények sorolását, míg el nem mosolyodsz és csak utána térne át az albumod dedikálására.



Jimin

Jimin a cukiságával próbálna kicsit megnyugtatni. Ugyan annyira nem szereti, de aegyozna neked amíg jobban nem leszel. Kis cuki pufi mosolygó arcával pedig azonnal levenne téged a lábadról. Főleg aranyos szemeivel, amik azonnal eltűnnek, mikor vigyorog. Még a Gwiyomi dalt is elénekelné neked és a teljes koreográfiát megcsinálná csak azért, hogy ne sírj, hanem élvezd a fansignot.



V

 Nem tudná megállni, hogy ne érjen hozzád. Amint meglátná, hogy folynak a könnyeid nagyon megijedne. Gyorsan letörölné azokat, majd az asztalra feküdve mosolyogna és próbálna vele beszélgetni a napodról, hogy kicsit elterelje a gondolataidat és jobban érezd magad. Közben is fogdosná a kezed, az újabb könnyektől pedig azonnal megszabadítana, mert kötelességének érezné, hogy letörölje azokat és ne lássa senki, hogy sírsz.

Jungkook

Először kicsit aegyozna, de csupán azért, mert legtöbbször mindenki ezt akarja tőle és kíváncsi, hogyan reagálsz rá. Ám hamar feladná, nagyon hamar és inkább felajánlaná, hogy játszatok valamit. Az albumod egyik üres lapját bevonalazná, majd amőbázna veled, amiben látványosan hagyná magát, hogy te győzz könnyeid és szipogásod ellenére is. Végül odahajolna hozzád, majd mosolyogva sugdosni kezdene.
"Tudod, senki sem győzött még le engem semmiben. A hyungok irigyek lesznek rád, majd mutasd meg nekik, de csak miután elmondtad egy nagy titkodat. Ugye, én vagyok a kedvenced? Nekem nyugodtan elmondhatod, tőlem senki nem tudja meg. A többiek pedig úgysem hallják most."


By Mayu & Sayu

(Ha lenne bármilyen helyzet, amiről szívesen várjátok hasonló leírásunkat, akkor írjatok kommentet ide, vagy a Facebook OLDALUNKRA, melynek linkjét oldalt megtaláljátok, vagy dobjatok meg egy e-maillel. Minden információt az új menüpontban, aminek a címe "Képzeld el!" és fent található, megtaláltok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Képzeld el!

Patreon, mert egymás nélkül nem létezhetünk 

Nos az újdonság nálunk egy ilyen Imagine sorozat elindítása!

Ezek arról szólnak, hogy adott egy helyzet és elképzeljük azt, hogyan reagálnának rá a srácok. Sok ilyet olvastunk már angolul, de magyarul nem nagyon találtunk ilyeneket, ezért gondoltuk, elindítjuk most ezt a 'Képzeld el!' sorozatot a blogon egy külön menüponttal.

Ez nagyban rátok épül! A külföldi oldalakon is nagyrészt olyanok ezek a posztok, hogy a fanok írnak egy adott helyzetet az oldal tulajdonosának, hogy írja le, szerinte miket reagálnának rá a fiúk és ossza meg hasonló gifekkel, mint a reakciók. Ezt szeretnénk mi is megtartani, így ha bármilyen helyzetet szeretnétek olvasni, akkor nyugodtan írjátok meg itt, vagy Facebook-on, vagy e-mailben, hogy mit szeretnétek, mi pedig, ha van rá ötletünk, akkor meg is írjuk az adott kéréssel a posztot és kitesszük az oldalra. Kérünk benneteket írjatok majd nevet, hogy tudjuk kinek megköszönni a kérést!

Igyekezni fogunk a sok kérés teljesítésével ezen a részlegen HÁRMAN is. Ugyanis ebben nagyon sokat segít egy jóbarátom, Sayu!

Facebook oldalunk!
E-mail címünk: btsfanfictionsmayu@gmail.com


Eddigi 'Képzeld el!' bejegyzéseink:


A fansignon sírva fakadsz
Fejdíszt viszel fansignra
Fanboy a koncerten
Fanfictiont találnak
Tahó fan a fansignon
Zavarba jönnek saját képük miatt