Just watch me

A történet egy európai, természetesen magyar lányról szól, akit nem kis áron juttattak ki gyermekeikért mindent megtevő szülei, hogy álmait valóra válthassa. Természetesen nem hitt a tündérmesékben, tudta jól, mit vállal, ám voltak olyan problémák, amire nem számított senki sem. A kezdeti csapaton belül problémákat a Hypnotic-kal sikerült megoldaniuk, ám azt is csak azért olyan gyorsan, mert más gond adódott, amitől összetartóbb lett a négy lány. Miután pedig több, mint négy éve voltak színpadon és a Világ szeme előtt, igazán híressé és jól profitáló csapattá váltak, a kiadójuk elvétett egy lépést. A négy lány kezébe vette sorsát és olyat léptek meg, amibe más bandák kivétel nélkül elbuknak. Náluk is rezgett a léc, de végül megmutatták, nem kispályások.
Így most a BigHit-en a sor, hogy megmentse a bandát, miközben mindannyiuknak el kell viselni a normál és fizetett hatereket is. Ezt még meg is beszélték a kiadóval, hogy nem szeretnék, ha miattuk mennének csődbe, emiatt nem is aggódtak annyira, ám egy másik dolog miatt igen. A BigHit ugyanis formabontó ötlettel állt elő. Album sorozat a BTS-el. Egy vegyesen fiú-lány bandát akartak a piacra dobni így, hogy ezzel is szélesítsék a rajongói köreiket.

Vajon képes lesz a két banda jól kijönni egymással? Vajon a Hypnotic fogja marcangolni magát azért, hogy miattuk támadják a haterek kegyetlenül a BigHit-et de legfőképp a Bangtan Boys-t? Ha igen, képesek lesznek elviselni, vagy inkább feláldozzák magukat mások lelki békéjének érdekében? Nem tudjuk, még nem tudunk semmit, de egy biztos. Ezek a lányok már nem kislányok többé. Ahogy pedig a hitetleneknek is mondták: Csak figyelj!

Prológus
1. rész: Csillogó lázadó
2. rész: A semmiből hirtelen
3. rész: Fúziós terv
4. rész: Előkészületek
5. rész: Első találkozások
6. rész: Majd megtudjátok
7. rész: Kellemetlen változás
8. rész: Az új lakásban
9. rész: Elfelejtve
10. rész: Felesleges maszk
11. rész: Féltékeny?
12. rész: Téli fájdalmak
13. rész: "A" hyung
14. rész: Fel kell zárkózni!
15. rész: A tánc a kulcs

Just watch me 0. rész: Prológus

Harmadik fél szemszöge

Mindannyiunknak vannak hatalmas álmai, melyekre szinte semmi esély. Meg is kapjuk ezért majdnem mindenkitől körülöttünk azt, hogy lehetetlen, örökre csak álom marad. DE! Miért is kéne így lennie? Miért kéne hinnünk azoknak, akik ezt gondolták saját álmaikról ezért bele sem kezdtek? Mért ne próbálhatnánk meg? Mi történhet? Belebukunk és nem sikerül? Akkor mi van? Mi legalább megpróbáltuk nem úgy, mint mindenki más. Mi legalább tettünk érte, így máris többek vagyunk bárki másnál, aki még ennyit sem volt hajlandó cselekedni, mert félt és hitt a hitetleneknek.
Ám mi van akkor, ha megpróbáljuk és sikerül? Mi van akkor, ha mi szerencsével járunk? Elvégre Kopernikusznak sem hittek, majdnem megégették, Einsteint is őrültnek tartották, a televízióra pedig azt mondták, soha sem lesz képes sokáig fennmaradni, a film pedig sohasem fogja lekörözni a könyveket. Nem lesz hosszú életű. Annyi mindenben nem hittek az emberek és oly sok dologra mondták, biztos nem, hogy már magam sem hiszek nekik. De főszereplőnk sem hitt egy percig sem.

-Holnap indul a repülő. Összepakoltál? - jelent meg a gondoskodó anya.
-Igen. Minden kész. - fújt nagyot történetünk főhőse.
-Maszkjaidat is elraktad?
-Igen. Már a reptéren is rajtam lesz egy.
-Rendben..... azért.... majd néha hívj fel minket.
-Amikor csak tudlak. Köszönöm anya. - ölelte meg édesanyját.
-A gyermekeimért bármit. Ha pedig baj van, csak szólj.
-Reméljük nem lesz baj.
-Reméljük. Na akkor aludjunk. Holnap korán kelünk.
-Hugiékat ki viszi iskolába, ha ti velem jöttök? - engedték el egymást.
-Szomszéd. Úgyis viszi a sajátjait, eldobja a testvéreidet is. Elköszöntél tőlük?
-Igen és szétosztottam a plüsseim.
-Így legalább nem fognak annyira hiányolni. - sétált a szoba ajtajába édesanyja - És majd milyen néven is kell keresni téged? - fordult vissza.
-Europe.
-Húúú, valaki nagyon kreatív volt.
-Ha rajtam múlt volna, jobbat kapok.
-Gondoltam. Na jó éjszakát! Reggel időben kelj!
-Jó éjt! - csukódott be az ajtó.
-Utolsó este. Holnaptól... gyakornoki élet. Csak minden menjen simán. - dőlt be ágyába Europe.

Aznap este alig aludt, ám még ez nem jelentett problémát. A repülő út majdnem egy teljes napot vett igénybe, így azalatt kipihente magát. Mikor pedig leszállt és lába érintette Dél-Korea földjét már maszk fedte arcát. Legelső maszkja, mely még hosszú időn keresztül volt legjobb barátja. Nem vehette le szinte soha, nem akarták megmutatni őt az embereknek, ezzel szerették volna megfogni a rajongókat, egy titokzatos külföldivel, kiből idolt csináltak. Ez volt a terv, mely többé-kevésbé be is vált. Trainee időszaka alatt rengeteg esetlegesen felmerülő helyzettel szembesítették megbeszélés nélkül és mindnek az volt a lényege, hogy véletlenül se áruljon el magáról semmi személyeset. Ugyan az elején még volt egy-két alkalom, mikor elbukott, ám hamar megtanulta, nem hiába kapott álnevet, használatra van. Így azok, akik sohasem pillanthattak bele aktájába, vagy nem voltak hivatalos személyek semmit sem tudtak róla.

Miután pedig sikeresen átment minden teszten bemutatták őt a Világnak. Egy olyan Világnak mely a sokszínűséget és az elfogadást hirdette, ám hamar kimutatta foga fehérjét. De ez nem gátolta meg őt és csapatát semmiben. Kemény lányoknak bizonyultak, kik dolgoztak kifulladásig, akiknek a zene volt az életük és ezért mindent meg is tettek, elviseltek mindaddig, amíg új menedzsert nem kaptak.
-Hibáztál! Hibáztál a színpadon! - ordibált az egyik taggal, Lovelyval.
-Tudom és sajnálom. Többet nem fogok, nagyon röstellem magam.
-Miért nem figyeltél oda jobban?! Tudod mekkora kiesést jelenthet ez?!
-Emberek vagyunk, hibázhatunk. - szólt bele Europe.
-Téged nem kérdezett senki, te korcs! - kiabálta le - Holnaptól extra edzést tartasz Lovely.
-De hát holnap van az egyetlen szabadnapunk hónapok óta. - remegett meg a hangja. A turné időpontjai nagyon egymásra csúsztak a különböző fesztiválok miatt, így úgy várták azt a huszonnégy óra pihit, mint a Messiást.
-Neked nincs.
-Csak egy nap.
-Ne beszélj vissza! - pofozta fel őt a menedzser, mire a másik három lány egymásra nézett mögöttük. Őket épp öltöztették, ahogyan közben Lovelyt is, csak körülötte nem voltak annyian.
-Sajnálom. - fogta arcát és nem mert a menedzser szemébe nézni többé.
-Holnaptól mit csinálsz?
-Pihen. - szólt bele Europe. A kezdetekben még megtűrte, hogy olykor-olykor kezet emelet a kiadó embere társára, ám azt is csak azért, mert a többiek figyelmeztették, milyen kultúrában is élnek és mi lehet a következménye, ha fellázad. Ám ezúttal látta csapattársai szemében, nem érdekli már őket, segítséget akarnak bármi áron.
-Mit mondtam neked? Szólt hozzád valaki?! - irányult rá a menedzser dühe.
-Igen. Maga, most. - fordult felé - Én nem félek magától. - tette csípőre kezeit - Nem hagyom, hogy többé így bánjon velük és bárkivel körülöttünk.
-Te nem parancsolsz. Te csak egy bábú vagy, egy eszköz. Neked nincs szavad itt. Senkit sem érdekelsz. Csináld amiért fizetnek, vagy húzz haza a szaros kis országodba!
-Ezerszer szívesebben megyek haza, mint hogy magát elviseljem.
-Mi pedig követjük, ha kell. - nézett fel rájuk a széken ülő Youngjoo, a banda leadere - Ki van rúgva.
-Hogy merészelsz ilyet mondani?! - ütötte volna meg őt is, ha Europe nem lép közbe és löki el - Ezt még nagyon megbánjátok! - kiabált tovább a menedzser, kit éppen most fosztottak meg munkájától - Nem rúghattok ki, nem nektek dolgozok. De ha az ügynökség megtudja, milyen engedetlenek vagytok, búcsút mondhattok a szerződéseteknek.
-Igaza van, - állt fel a leader - nem nekünk dolgozik, éppen ezért nem parancsolhat nekünk. A Hypnotic pedig felbontja az Entertainmenttel kötött szerződését embertelen bánásmód címszó alatt. Nem vagyunk kötelesek továbbiakban semmilyen pénzbírságot fizetni, vagy a kiadónak költségtérítést, épp ellenkezőleg. Bepereljük a kiadót gyorsított eljárásban. Maga pedig ki lesz rúgva.
-Miből gondolod ezt?
-Maga miatt a kiadó elveszti a legjövedelmezőbb bandáját. Ennek nem fognak örülni. Biztonságiak!
-Ezt még megkeserülitek.
-Dobják ki ezt az embert! Többé nem dolgozik nekünk. - kérte meg a kétajtós szekrény méretű férfiakat, kik az este folyamán védték őket, aktivizálják kicsit magukat - Köszönöm!

Így történt meg az, hogy a négy és fél év alatt szinte a legtöbbet profitáló lánybanda felmondott a turnésorozat kellős közepén. A sok verés megtűrése után végre elengedték Europeot, hagyták a saját kultúrája után menni és hálásak voltak neki. Megvédte őket, megvédte az életüket, megvédte a lelküket. De hogy innen hogyan tovább? Erről fogalmuk sem volt.

(Startolunk! Reméljük tetszeni fog a kis sztorink, ami elég rejtélyesnek készül, legalábbis a főszereplő szempontjából. Hosszabb lesz, mert sok ötletünk van és hiszünk benne, közben is jön majd még. De csak hetente lesz rész! Így reméljük menni fog a rendszer és sose lesz kiesés. Az elején még többet adunk ki, főleg most hétvégén, mert az 5. részig nincs benne Bangtan, viszont azért fontos lenne, ha olvasnátok, de utána marad a heti egy. Jó olvasást!
Facebook oldalunk --> LINK )

Jin&J-Hope BoysLove Oneshot

Harmadik fél szemszöge

 

Talán nincs még egy olyan fontos ünnep a Bangtan számára, mint saját születésnapjuk. Ezt az ARMYk is nagyra tartják, ők is dolgoznak rengeteget ilyenkor a Világ minden táján, hogy különböző módokon kifejezhessék, mennyire imádják a fiúkat. Bár ezen a napon a banda inkább a hálaadásra koncentrál a rajongók felé, kik kitartóan támogatják őket. Keményen dolgoznak mindannyian ennek viszonzása érdekében, még azt is meg merném kockáztatni, a legkeményebben, csak azért, hogy a rajongóknak feledhetetlen élményt nyújtsanak. Így a harmadik évfordulóra sem készültek máshogy. Szinte halálra melózták magukat, de megérte ez számukra a leghűségesebb fanokért.
-Cypher, Cypher, Cypher! - ugrált Tae a dormban, miközben épp arról beszélgettek, mit is kéne összehozni a szülinapra.
-És akkor mi meg táncolunk. - dőlt a szék támlájának a leader.
-Mindenki azt csinálja, amiben gyenge. - mondta Sejin.
-De Kook és Jimin jó táncosok. - jegyezte meg Hope.
-De Kooknak a Felnőtté avatási ceremóniája lesz részben. Azért táncolnak.
-Mi meg égetjük magunkat. - morgott Suga.
-De jó lesz. Élvezni fogjátok.
-A rajongók. Ők élvezni fogják. Mi nem. - folytatta.
-Én mondjuk várom azért. - tette hozzá J-Hope - Ki fognak nevetni, de jó lesz.
-De azt honnan veszitek, hogy mi Jinnel képesek leszünk minőségi előadást nyújtani? - érdeklődött a leader.
-Nem a minőségin van a hangsúly Nam, hanem hogy megpróbáljátok. A fanok úgyis odáig lesznek.
-Az tuti. - szólt közbe Jin - Ráadásul te mindig irigykedsz a dance linera. Most kipróbálhatod magad.
-Jó de... nem így szerettem volna. - húzta a száját Rap Monster - És mit kell táncolnunk?
-Amit akartok.
-És Sonnak lesz erre ideje, hogy betanítsa?
-Nem. Hopi és Jimin fogják majd betanítani.
-Mert nekik több idejük van?
-Nem. - szólalt fel Jimin - Éppen ezért javasolt a mi koreoinkból választani.
-Mi?! - lepődött meg Seokjin - De hát nektek iszonyat nehéz koreoitok vannak.
-Ez igaz. De segítünk. Menni fog. - biztatta őket Hoseok.
-Hát.... remélem. - vakarta tarkóját Namjoon.
Nem igazán tetszett nekik az ötlet először, ahogyan a rap linenak sem a vokál rész, de amint gyakorlásba fogtak és a szokásos odaadással támogatták egymást jobb lett a helyzet. Boldogan dolgoztak, komolyan vették a feladatot és megpróbáltak mindent beleadni. Még Suga is gyakorolt, pedig rengeteget dolgozott.

Így hatalmas energiát fektettek a szülinapba, miközben egyre közelebb kerültek egymáshoz olyan tagok, akik amúgy nem töltenek el sok időt együtt. Rap Monster és Jin ugyanis keveset voltak a fiatalokkal, főleg Jiminnel, ám mivel a táncórákat sokszor négyen húzták tovább, így jobban összeismerkedtek. Természetesen volt, hogy csak egy páros uralta a próbatermet, de ettől még többet voltak egymás közelében, jobban a másikra voltak utalva, mint korábban bármikor.
-És utána hogyan tovább? - állt a tükör előtt Jin hatalmas pulcsijában, mellette pedig Hope.
-Hát most van az, hogy lemész a földre. Utána van a legnehezebb rész, de menni fog. - lihegett - Azt így csinálod. - mutatta meg lassan a lépéseket - Forgásból. De ide lépsz és akkor nem esel el. Csalsz kicsit.
-Várjál, még egyszer. Mit? - próbált figyelni Jin, ki már nagyon elfáradt a sok gyakorlástól. Nem szokott hozzá ennyi próbához.
-Ne pihenjünk inkább? - ült le a földre Hoseok - Órák óta itt vagyunk.
-Nem kell. Bírom. - törölte meg homlokát Seokjin.

-De, pihenjünk, elég lesz ez mára. - kelt fel - Nagyon jól megy, de most pihi. Holnap folytatjuk. - ment a zenét biztosító géphez és kikapcsolta azt.
-Csak utoljára mutasd meg újra!
-Nem Jin. Elég lesz tényleg. Fújd ki magad. - csitítgatta, miközben cuccait is elkezdte összeszedni.
-Rendben. - lélegzett mélyeket az idősebb, majd ő is pakolásba fogott.
Rendet raktak maguk után, miközben Seokjin fejében végig a lépések jártak, mielőtt azonban hazaindultak volna még lezuhanyoztak. J-Hope külön örült most annak, hogy két fülke is rendelkezésükre állt, ám idősebb társát ez nem érdekelte. Őt csak a tánc izgatta, hogy azt tökéletesen csinálhassa, profi legyen és ne hibázzon majd.
-Hobi. Hogy is volt a lemenetel? - bújtatta ki fejét a függöny mögül.
-Hyung mondtam, - követte példáját a másik - majd legközelebb megmutatom.
-De csak magyarázd el.
-Inkább engedd el kicsit ezt. Ne feszülj rá ennyire.
-Muszáj tökéletesnek lennem. Nem hibázhatok.
-Hahh, hyung. Nyugalom. - mászott át inkább hozzá Hoseok annak ellenére, hogy ezt egyáltalán nem szerette volna. Ám igyekezte elterelni a figyelmét és nem Seokjin testét vizslatni megállás nélkül - Lazíts. A zuhany alatt állsz, most pont nem kéne munkán gondolkoznod. Ki kéne fújnod magad egy kicsit. - kezdte masszírozni társa hátát.
-De én nem vagyok jó táncos. Viszont ez hatalmas lehetőség és nem akarok rontani.
-Nem fogsz. Menni fog. Csak pihenj is közben különben túlságosan ráfeszülsz és rossz lesz az egész. Tanulj meg kikapcsolni kicsit. Az sokat tud segíteni, engedd el magad. - folytatta a masszázst Hopi, Seokjin pedig próbált tényleg lazulni.
Hoseok érezte amint ujjai alatt társai izmai engednek a feszülésből, de csak egy kicsit. Valahogy hyungja nem volt képes teljesen kiütni állandóan pörgő elméjét, ám lehet, ez most jól jött, mert amint végigtapogatta izmos vállait és nyakát, úgy J-Hope kezdett lassan gondolkozni egy olyan dolgon, amin nem kellett volna.
-És a kart merre viszem fel? - szólalt meg pár perc múlva Jin, ezzel pedig még épp időben rántotta vissza a másikat a valóságba.
-Nem. - hagyta ott az idősebbet Hobi és visszamászott saját fülkéjébe - Ma nem tanulunk több táncot. - menekült el.
Seokjin csak nagyot sóhajtott, de nem tudott mit tenni, elfogadta.

Amint este hazaértek a dormba persze a csapat legidősebb tagjának azonnal lett is feladata. Mivel a többiek szintén készültek saját produkcióikra így senki sem ügyelt a rendre, a tisztaságra, a nap végén pedig semmi erejük nem maradt egy vacsorához, ezért ahogy meghallották, Seokjin hazaért, indult is a sírás némi meleg étel után. De szerencséjük volt, mert ezúttal is az mentette meg őket, hogy a csapat legidősebbje szintén éhes volt, mivel pedig a futárnak idő kellett volna, ezért inkább csinált valami ehetőt maguknak, addig is csipegetett a hozzávalókból. Szeretett ugyan főzni, ám most igazán fáradt volt, ezért kicsit nyafogott közben, viszont így legalább nem ólálkodott senki körülötte. Hamar összedobta a vacsorát maguknak és a fáradtságra való tekintettel szinte kivétel nélkül mindenki a saját szobájában vacsorázott. Volt aki azonnal ki is feküdt utána.
-Köszönjük a vacsorát hyung. - találkoztak a konyhában Hoseokkal és Taehyunggal.
-Szívesen. - pakolt be a mosogatóba - De én le is fekszem. Jó éjszakát! - indult vissza saját kuckójába.
-Jin! - ment utána Hopi.
-Tessék? - állt meg és visszafordult.
-Lazíts!
-Majd most. Alszok és akkor. - folytatta útját.
-Éreztem, nagyon feszülnek az izmaid. Mit szólnál egy rendes masszázshoz a vacsiért cserébe. - sokszor türtőztette magát, mindennap milliószor, de azért néha volt, hogy nem bírt mit tenni.
-Háááát.... ha nagyon akarod, nem ellenkezek. Jól esne. - mentek be szobájába.
-Aaaaa, szóval Suga fürdik. - jelentette ki felfedezését.
-Igen. Ő odaült be a vacsorájával. - dőlt be az ágyba Jin.
-Azt hittem Nam az.
-Nem. Nam lement sétálni.
-Ahh. Na őmm.... - tétovázott kicsit Hoseok, de végül csak becsukta maga mögött az ajtót. Szíve szerint ki is akasztott volna egy zoknit a kilincsre, de azt nem lehetett... több okból is - Felkészültél?
-Mindjárt elalszom.
-Ezt igennek veszem. - ült csípőjére Hoseok - Azért a pólódat leveheted.
-Jóh! - emelkedett fel, majd ledobta felsőjét - Tényleg elalszok.
-Máris. Ettől viszont biztosan elfogsz.
-Nem baj. - dörmögte párnájába.
J-Hope örömmel fogott hozzá társa kényeztetéséhez és ez látszott is arcán, még szerencse, hogy Jin a hasán feküdt. Ahogyan jártas ujjai végigjárták legidősebb társa hátát, úgy az lassan nyögdécselni kezdett az élvezettől. Hoseok ettől még boldogabb lett, de apró gondjai adódtak, amiket nem szeretett volna. Számára kínos volt és nem akart lebukni hyungja előtt, ám nem hagyhatta ott, most már nem, ha egyszer belekezdett.
-Aahhh.... de jóóóóó!
-Többször kéne ilyet csinálnunk. - vigyorgott Hobi.
-Egyetértek. Legközelebb viszont én masszírozlak téged.
-Ugyan már. Te csak pihenj. Had foglalkozzak veled én.
-Mintha egy rossz pornófilm elején lennénk. - jegyezte meg Jin kicsit kuncogva.
-Om... bocsánat. - nyelt nagyok Hoseok.
-Ahhh. Semmi baj. Nagyon jó vagy. - nyögött fel újra Seokjin. J-Hope azonban innentől nem szeretett volna megszólalni, mert átgondolta mondandóját és minden alkalommal perverz megnyilvánulásai lettek volna, ezért inkább hallgatott. Így is megjegyezte a pornót társa, nem akart még nagyobb bajba kerülni - Hobi. Ne gondolj pornóra, ha rajtam ülsz.
-Tessék?
-Tarts kordában magad kérlek. - Hoseok nem tudta mire gondol a másik, amíg az meg nem mozgatta csípőjét és fel nem tűnt neki, már lecsúszott róla lábaira, így merev férfiassága hozzáért a másik formás fenekéhez.
-Uhh! - pattant fel - Bocsánat. - rohant az ajtóhoz - Sajnálom! - loholt ki rajta és már ott sem volt.
-Hoseok? - támaszkodott fel Jin. Nem értette. Látták már egymást meztelenül is sok helyzetben, de még sosem reagált ilyenre így a másik. Pedig csak megemlített neki egy apró gondot ami nem is volt nagy szó, akkor mért kellett neki most elrohanni.

Attól az estétől kezdve J-Hope jobban odafigyelt reakcióira és mondataira. Nem akart kínos helyzetbe kerülni megint társa előtt, aki mindig kiváltotta belőle azokat. Ám ez korántsem volt olyan egyszerű, mert gyenge pillanataiban imádott a másik közelében lenni. Így sokszor bújt hozzá és ölelgette társát, de a táncpróbák alatt igyekezett normálisan viselkedve csak a munkára fókuszálni.
-Így? - kérdezett vissza Jin.
-Nem. Engedd el magad jobban. Így. - mutatta meg Hoseok, hogyan is mozgassa csípőjét.
-Na várjál. - nézte magát a tükörben Jin és próbálkozott.
-Lazábban. Menni fog.
-De neked hogy mozog úgy? - morgott az idősebb - Nekem mért nem megy?
-Na várj! - állt mögé Hopi és csípőjére fogott, majd magához húzva mozgott - Látod megy ez. Nem, nem, ne vidd utána a törzsed. Azt tartsd a helyén.
-Jól van igyekszem.
-Menni fog. Nyugalom. Mintha a szerelmedet szeretnéd kielégíteni. Szexben is kell a csípő, gondolj inkább arra. Akkor hogy mozogsz?
-Az kicsit más mozgás. - nevetett Jin.
-Jó na! - ejtette homlokát a másik vállára Hoseok - Az erőteljes lökések sorozata. - vigyorgott.
-Ahogy mondod. Ez pedig lágy körzés. Teljesen eltérő.
-Igen... teljesen más. - bújt az idősebb nyakába és megérezte illatát, amit mélyen be is szippantott.
-Jól vagy?
-Fogjuk rá.
-Pihenj le, ha rosszul érzed magad. - álltak meg inkább a mozgásban és Jin Hoseok fejét kezdte simogatni.
-Nem kell. - lépett hátra az idősebbtől - Most már megy egyedül is én lezuhanyzok. Megyek gyakorolni Sugaval az éneket. - szedte össze cuccait.
-De nélküled, hogy táncoljak? Hoseok ne rohanj el, segítened kell!
-Már megy neked. Tudod az egészet. Csak gyakorolni kell. - indult a zuhany felé.
-És a tanárom nélkül hogy? - állította meg Seokjin - Most tényleg itt hagysz?
-Meg tudod csinálni nélkülem is.
-Most mi a baj Hoseok? Mit mondtam, vagy tettem?
-Te semmit. Nehogy most emiatt rosszul érezd magad. - fordult vissza hozzá.
-De biztos én hibáztam valamit, amiért itt hagysz. Mert csak úgy elmész, minden nélkül.
-Jaj hyung, ne gondolj ilyesmire! - dobta le táskáját mosolyogva.
-Akkor mért mész el?
-Mert gyakorolnom kell Sugaval.
-De azt mondtad, nyolcig táncolunk. Még csak hat óra. Ne hazudj nekem! Túl fárasztó vagyok? Vagy mért mész el.
-Mert.... most mondjam azt, amire gondolok?
-Igen! - fonta össze karjait mellkasa előtt Seokjin a válaszra várva.
-Mert túl jó az illatod.
-És ez mért baj? - értetlenkedett Jin.
-Pont most, pont itt? Nem így kéne elmondanom.
-Mit?
-Egy hatalmas titkot ami csak az enyém.
-De csak ketten vagyunk. Max én tudnám meg, az mért baj? - faggatózott tovább.
-Mert... te vagy a lényeg benne. - kerülte társa tekintetét.
-Egyre jobban érdekel. Most már mond el.
-Biztos akarod te ezt? Én inkább elmennék most és majd legközelebb gyakorlunk tovább. - vakarta tarkóját Hopi.
-Igen. - lépett közelebb hozzá - Most már ki vele. Ha rólam van szó, jogom van tudni.
-Hát én... azt hiszem érzek valamit irántad.
-Mint...
-Mint... partner. Mármint, vonzódás egy kicsit más szinten, ami nem feltétlen jelent jót.
-Ahh..... aha. - esett le Seokjin álla.
-Szóval... mára elég is lesz szerintem. Később találkozunk. Most megyek. - vette fel táskáját Hoseok és otthagyta társát. Az annyira ledöbbent, hogy nem tudott mit válaszolni, így Hopi el tudott menekülni.
Végül még este is vagy kerülték egymást, vagy figyelmen kívül hagyták mindketten ezt a tényt annak ellenére, hogy megállás nélkül foglalkoztatta ez őket. Seokjin próbálta feldolgozni, Hoseok pedig reménykedett, nem lesz belőle semmi baj. Még másnap is tabu témának számított végül hosszú időre eltemették a közös különmunka ellenére. Inkább csak dolgoztak és nem foglalkoztak mással, mert nem tudták, hogyan oldják meg. Ám ez olyan feszültséget eredményezett néha, ami kihatott olykor-olykor megjelenésükre. Ezért Jin úgy döntött, a szülinap után Hoseok lesz az első akihez fordul és megbeszéli ezt.

-Mindenki megvan? - érdeklődött Sejin a kocsiban ülve.
-Hoseok mindjárt jön, én pedig fennhagytam a szemüvegem. Mindjárt jövök. - ugrott ki a kocsiból Jin, majd felrohant cuccáért, de útközben belefutott társába.
-Hova rohansz? - érdeklődött a lépcsőn megállva.
-A szemüvegemért.
-Nálam van. Az asztalon volt, hozom. - folytatta útját.
-Ohh, rendben, köszönöm. - fordult vissza és együtt sétáltak lefelé - Mond csak, ma ráérsz? - aznap akarta megtárgyalni a problémáikat, így ki is használta az alkalat, hogy kétszemélyes találkát beszélje meg vele.
-Hát... este maximum. Mért?
-Gondoltam megbeszélhetnénk a közös gondjainkat. Most talán van rá erőnk.
-Gondjaink? - nyelt nagyot.
-Hát az érzéseid. Nem mintha azok gondok lennének, csak a helyzet az. - magyarázkodott Jin.
-Aha, értem.
-Akkor este eljössz velem vacsorázni?
-Még nem tudom hogyan érek haza, de elmehetünk, ha időben.
-Szuper. - sóhajtott egyet - Oké.
Így indult reggelük alig pár órányi alvás után, ám nem is az jelentette aznap a problémát, hogy nem pihentek. Inkább a közös beszélgetésük és az enyhe randifelkérés Seokjin részéről, ami Hope fejében gonosz gondolatokat keltett hiszen úgy fogalmazott, gondjaink. Nem hitte eddig Hobi, hogy az érzései terhek lennének, mert imádta Seokjint, de ettől álláspontot váltott. Hatalmas probléma, amitől jobb megszabadulni. Ezért nem tervezte, hogy időben hazaér mi több, társát is kerülni szerette volna, ezáltal enyhíteni érzéseit. Így késő este még javában gyakorolt a táncteremben, mikor Jin otthon várta, ám nem sokáig húzta az időt az idősebb, lement hozzá.
-Hoseok! - üvöltött amint belépett az ajtón. Túl akarta kiabálni a hangos zenét - Hoseok!
-Mi?- fordult felé a táncos, ezzel pedig félbeszakította edzését - Jin? - lepődött meg. Ezt akarta elkerülni.
-Ahh, de hangos volt. - kapcsolta ki a gépet, így csend lett végre - Hoztam vacsorát. - kezdett kipakolni a terem közepére.
-De miért? - követte pillantásával társát.
-Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. - csomagolt ki - Jó étvágyat! - nyújtotta az étellel teli dobozt társának.
-Nem kellett volna. - sétált oda hozzá és elvette - Köszönöm.
-Szívesen. Nem ülsz le? - pislogott fel rá Jin.
-De. - foglalt helyet Hoseok.
-Nos. - kezdett majszolni Seokjin, miközben a beszélgetést is elindította - Mondtam, ma beszéljük meg, erre te hirtelen pluszban gyakorolsz. Szóval, gondolkoztam azon, amit mondtál. - vett egy nagy falatot szájába.
-Szuper. - túrt csak bele vacsorájába. Nem volt éhes. Igazából görcsbe állt gyomra a témától, így nem tudott enni.
-Azh. - tele volt Jin szája.
-És mire jutottál?
-Hogy aranyos vagy.
-Az kedves. - mosolygott halványan Hobi - De most jön a de. Gondolom.
-Képzeld, nem. - nyelt egyet Seokjin.
-Tényleg? - nézett végre rá Hoseok.
-Igen. Az elmúlt napokban figyeltelek, minden tetted nyomon követtem. Főleg, ha felém nyilvánultak meg.
-Hát ez szuper.
-Igazából eleinte undorodtam a gondolattól is.
-Gondoltam, hogy ez lesz. - pillantott vissza inkább ételébe J-Hope.
-De aztán elgondolkoztam, mért lehet ez? Mit láthatsz bennem? Az is felmerült bennem, hogy hogyan érezheted magad miattam és rájöttem, nem sokban változna a kapcsolatunk. Elvégre most is együtt élünk, ölelgetjük a másikat. Csak pár aprósággal bővülne ez.
-Az a pár apróság a leglényegesebb. Szex és csók.
-Tudom tudom és már utánajártam. Nem mondom... megdöbbentő. - pislogott nagyokat az emlékek felmerülésétől - De rólad van szó. Ennyit tudok engedni. Vagyis, próbáljuk meg és majd meglátjuk nem?
-Jin. - nézett rá Hoseok.
-Mi az?
-Ez nem olyan egyszerű, mint gondolod.
-Majd kiderül. Vágjunk bele és kiderül minden. - biztatta Seokjin. Nem akarta maga miatt szomorúnak látni a másikat.
-Ha nem bírod magad úgy elképzelni, akkor elviselni sem fogod.
-De bármi lehet. Csak próbáljuk meg. Max ha nem, akkor elfelejtjük.
-Szerinted képes lennék elfelejteni téged, miután megcsókoltalak? Miután szeretkeztünk egész éjjel és valóra vált az álmom? Szerinted ez menne nekem úgy, hogy mindennap, minden percében veled vagyok? Belerokkannék. Inkább meg se próbáljuk.
-Akkor inkább szenvedsz csendben tovább, minthogy esélyt adj annak, hogy sikerülhet is?
-Jin, én belepusztulnék, ha megpróbálnák, megérezném az ízért és aztán mégsem ízlelhetném többé. Kérlek, ne játszunk ezzel. - bújt újra ételébe szemeivel - Szívesebben álmodozok és élek boldog tudatlanságban, minthogy biztos legyek benne, lehetetlen.
-Az Isten szerelmére Hoseok! -tápászkodott fel Jin - Tedd azt le!
-Hyung?
-Ne ellenkezz! - fogta tenyereibe társa arcát - Néha nagyon hülye vagy! - förmedt rá, majd társára tapadt.
Alig mozdult, csupán megszokásból vette puha párnái közé egyetlen apró mozzanattal a másik csábítóan telt alsó ajkát, ki nem hitte el a történéseket. Nem is eszmélt időben, nem viszonozta szerelme tettét, csak hatalmasakat pislogott amíg az hosszú másodpercekig el sem engedte. Még utána is dermedten ült helyén abban a pózban, amiben Jin lerohanta, míg az idősebb zavartan szedte össze magát.
-Jó étvágyat... újra. - folytatta vacsoráját, ám Hoseoknak kellett pár perc míg felfogta, mi történt és újra meg tudott mozdulni.
-Te most... megcsókoltál?
-Igen. Hátha... meggondolod magad. Na de - állt fel - további jó próbát. - indult kifelé a teremből kezében vacsorájával.
-Várj Jin! - mászott egy kicsit felé a földön négykézláb.
-Tessék? - fordult az vissza.
-Hogy érzed magad?
-Jól vagyok.
-De, undorodsz tőlem? Vagy nem? - reménykedett lelke legmélyén a fiatalabb.
-Nem tudom. Nem csináltál semmit. Nem volt különleges.
-És megengeded, hogy csináljak valamit? - állt fel hozzá, majd közelebb is lépett társához.
-Eddig nem akartad, mert mi van, ha nem jó. Most mért akarod? - hátrált Jin. Ettől a lendülettől azért kicsit megijedt.
-Elragadott a hév. Mint mikor egész nap tartom a távolságot és te leülsz mellém vacsorázni. Most pont ez van. - vigyorgott csillogó szemekkel - Akkor szabad?
-Ugye tudod, hogy most félek? - ért háta az ajtóhoz.
-Nincs mitől félned. Jelzel és leállok. - simított Seokjin csípőjére, mire az lehajtotta fejét - Szabad akkor? - bújt hozzá.
-Lassan. - szorította magához vacsoráját - Ne kapkodj! Ettől még furcsa, csak felhúztál.
-Ahh, értem. - lépett inkább egyet vissza - Akkor hagyjuk. - szomorodott el.
-Ne! Ne lépj el. - nyelt egyet - Csak.... csak ne kapkodj.
-Akkor... most mi legyen? - fürkészte Jin tekintetét, amit viszont nem tudott elkapni.
-Lépésenként. Lassan. - pillantott végre társára.
-Rendben. - mosolygott Hopi - Akkor vacsorázunk együtt?
-Igen.
-Gyere. - fogta meg társa kezét és szívében óriási reménnyel vonta vissza magához a terem közepére, hogy együtt egyenek.

Itt kezdődött drága Hoseok álmának megvalósulása, mely lassan tényleg igaz lett és bár szíve szerint még aznap este ledöntötte volna másikat, visszafogta magát. Nehezebb volt ez számára, mint bármikor máskor, de az apró jutalmak csak megerősítették, jól csinálja. Ahogyan Jin egyre közelebb engedte magához a napok múlásával, úgy ő egyre boldogabb lett.
-Hiányoztál! - lihegett Hobi, amint elengedte egy pillanatra párja ajkait, a fürdőszobában. Társa direkt bevitt egy bögrét és megbízta a másikat mosogasson el, aki becsületesen összeszedett minden mosatlant teljesen önként.
-Te is nekem. - válaszolt kapkodva Seokjin, aki a hetek alatt lassan ráfüggött J-Hope csókjaira.
-Utálom, hogy csak pár percünk van.
-Én is!
-Ezt jó hallani. - tapadt újra az idősebb ajkaira és nyelvük összefonódott, amint megízlelték egymást.
Hoseok ekkor viszont olyanba is belekezdett, amit már jó ideje próbálgatott, ám párja mindig megfogta a kezét, hogy még nem kész rá, de attól még ő lelkesen kísérletezett. Ezúttal pedig úgy tűnt, célba ért... mert most teljesen más okból állították le.
-Neh! - szakadt el tőle Jin, ki elkapta csuklóit, amik hevesen csatolták ki övét.
-Bocsánat. - végezte visszafelé a műveletet a fiatalabb.
-Nem azért, amiért gondolodh. - lihegett, Hoseok pedig meglepetten nézett lassan szemeibe - Csakh... itt nem tudjuk úgy, hogy... mindenki itthon van, titokban... a fürdőbenh. - pislogott megszeppenve párjára, ki csak tátott szájjal bámulta pár pillanatig őt.
-És ezek után álljak leh. - sóhajtott - Huh. Ezt nem mondod komolyan.
-Sajnos de. De kibírod. Találunk közös időt.
-Ahhh. - harapott alsó ajkába, társát pedig övénél fogva rántotta magához - Nem akarok addig várni. Nem bírom kih. - csókolta meg Seokjint.
-Mmm. - tolta el magától a másikat - Deh. Menni fogh.
-Aaaahh. Neeeee! Kérlek. Most akarom. - nézett rá kérlelő tekintettel.
-Kibírod addig. Intézünk valamit a héten. Addig türtőztesd magad. Csak pár nap. - mosolygott.
-Te könnyen beszélsz. Én lassan a mosolyodtól is felállok. Az a pár nap kész szenvedés lesz. Kínzás.
-Menni fog. Igyekszem majd, jó?
-Ajánlom is.... Bhaaa, megőrjítesz. - fordított inkább hátat neki és felkapva a bögrét kiloholt a fürdőből. Úgy érezte, ha még egy percig is tovább marad nem lesz képes türtőztetni magát.
Egy mosolygó Jint hagyott maga után, ki napok óta ezzel küzdött, hogy mikor kéne ezt elmondania neki és hogyan, végül azonban a legkézenfekvőbbet választotta. A legidősebb nagyon boldog lett, hogy láthatta társa csillogó szemeit, amint tudatosult benne, szeretkezni akar vele. Ám még erre várniuk kellett. Seokjin ugyan már kitervelte, mivel zavar el mindenkit otthonról, de a terv aktivizálása előtt be kellett avatnia társát is, így csak erre várt. Miután pedig sikerrel nyugtázta azt a pillanatot sietett a zuhannyal, hogy utána bele is kezdhessen.
A terv nem volt bonyolult, valójában rém egyszerűnek bizonyult és hatásosnak, hiszen mikor megemlítette a tagoknak, nagytakarítást akar tartani, hirtelen mindegyiküknek lett programja arra az egy délutánra. Természetesen akkor még Hoseokot is biztatta, menjen csak táncolni akkor a dance line-al, ám párja nem szeretett volna, viszont jó indoka nem volt a maradásra. De Seokjin erre is számított. Mondta neki, majd azzal az indokkal lépjen le hamarabb, hogy rosszul van a gyomra. Akkor nem fognak gyanakodni, haza tud menni és a lakás még üres lesz. Ennek az ötletnek J-Hope nagyon örült. Valóban tökéletesnek bizonyult ezért már alig várta azt a takarítós napot, hogy mehessen szerelméhez szeretkezni.

-Jin hyung majd biztos csinál neked gyomornyugtató teát. - veregette meg vállát Tae.
-Remélem. Nem vagyok túl jól. - színlelet tüneteket elég jól.
-Csak hazáig bírd ki.
-Meglesz. Jó gyakorlást fiúk! - lépett ki az ajtón.
-Jobbulást! - zengték szinte egy emberként.
Természetes amint kilépett az épületből futásnak eredt. A Nap már lement és hideg volt, ám nem gombolta össze rendesen kabátját. A rohanástól úgysem fázott, időt pedig nem akart erre pazarolni. Csak kedveséhez szaladt és semmi sem érdekelte, maga körül. Loholt, mint egy őrült, még a lépcsőházban is futott felfelé, így lihegve toppant be az ajtón.
-Megh... jöttemh. - dobta le cuccát - Szerelmemh? - nézett körbe.
-Szobában vagyok. - kiabált ki neki.
-Ohh. - indult levegőt kapkodva a hang irányába.
-Még nem végeztem. - rendezkedett az idősebb amint Hoseok odaért hozzá.
-Nem igazánh - nyelt egyet - érdekelh.
-Csak pár perc. - állt fel és társa felé fordult - Futottál? - mosolygott.
-Gyorsabban vágtáztam, mint a versenylovakh.
-Nem kellett volna. - indult a fiókok felé, hogy elpakolja ruháit.
-De igen. Érted rohanok. Nah! Gyere ide! - állt párja mögé és derekára simítva bújt nyakába.
-Csak elpakolok. Azt még bírd ki!
-Napok óta csak türtőztetem magam. Had ne keljen már tovább!
-Mindjárt.
-Ahhh Jin! - morgott és párja nyakát kezdte csókolgatni.
-Ne csináld ezth. - nyögött aprót társa ajkaitól az idősebb.
-Mért? Talán rossz?
-Nemh.... nem tudok pakolni. Rossz helyre rakom. - hunyta be szemeit.
-Mindjárt rakok én valamit egy nagyon jó helyre.
-Perverz.
-Csak kívánlak. Már nagyon nagyon régóta. Hahh. - bújtatta ujjait társa öve alá - Még itt is bársonyos a bőröd.
-Hoseokh! - remegtek meg Jin ajkai.
-Mi azh? - lihegett az idősebb fülébe - Ne csináljam? Csak egy szavadba kerül.
-Énh.....  - kapaszkodott meg a szekrényben és újból felnyögött - Az ágyban.
-Akkor gyere. - húzta magával J-Hope.

Nem kapkodott vele annak ellenére, hogy benne tombolt a tűz. Széttépte volna társát ám inkább annak igényeit tartotta szeme előtt és lassított magán. Teljes mértékben Jinre figyelt, minden rezzenését követték szemei, amint megszabadultak ruháiktól. Végig azon volt, hogy az eddig felélesztett szerelmet éltesse a másikban és az ne tudjon elgondolkodni azon, hogyan is állt ehhez a kezdetekben. Csak kényeztette minden lehetséges módon, szeretgette és még magáról is megfeledkezett közben, pedig Seokjin viszonozni kívánta mindazt, amit kapott, de nem engedte neki. Ő bármilyen külön figyelem nélkül is készen állt, hogy a tettek mezejére lépjen, mert társa meztelen látványa már önmagában felizgatta, nyögése pedig csak olaj volt a tűzre. Legszívesebben minden előkészület nélkül lépett volna, de nem akarta elvenni a másik kedvét a jövőbeli szeretkezéstől, így mindenre gondosan ügyelt az utolsó pillanatig.
-Na milyen? - foglalta el teljes mértékben helyét a másikban, mozdulni pedig még jó darabig nem is készült. Csak megtámaszkodott Jin felett és próbálta leolvasni arcáról, mit is érez.
-Hahh. - akadozott lélegzete - Nagyh. - hunyta be szemeit, miközben apró, édes hangokat hallatva kapaszkodott társa karjaiba feje mellett.
-Nagyon remélem, hogy nem választ fogsz adni, de ha igen, akkor is szót fogadok. Kivegyem?
-Neh... nem kellh. - rázta fejét és nagyot nyelve próbált rendesen lélegezni - Csakh - nyitotta ki szemeit - várj mégh.
-Nyugalom kincsem. - támasztotta homlokát a másiknak - Lazíts. Csak én vagyok. Nem lesz semmi baj.
-Tudomh. Mindjárt megszokomh. - vett mély levegőket.
-Csak lassan. Nem sietünk.
-Rendben. Huhhh. - sóhajtott hatalmasat - Csak Hoseok. A szerelmem. Ez így rendben van. Minden rendben. - próbálta magát nyugtatni - Hobi azh.
-A szerelmed? - mosolygott lágyan a másik.
-Igenh. Baj?
-Dehogyis. Nagyon boldoggá tettél ezzel. - bújt a másik nyakába - Ha nem akarod, nem kell. Majd máskor csináljuk.
-Te nem akarod már?
-Mióta először ráébredtem, vonzódom hozzád, azóta akarom.
-Akkor mért mondod ezt?
-Nem akarom rád erőltetni. De mint érzed, nem lankad a lelkesedés. - emelkedett fel.
-Akkor csináljuk. Mert én is szeretném. Csak nehéz nekem.
-Nekem is az első lesz, ha ez a probléma. - mosolygott.
-Tudomh. Lassan... próbálj mozogni.
-Rendben.
Amint pedig egy cseppet is változtatott helyzetén Seokjin felnyögött és szorította társa kezét. Nem szerette volna, ha nem folytatja, ezért biztatta. Tudta, ha nem esnek át ezen, akkor sosem fognak szeretkezni, mert meg kell szoknia a fájdalmat, azt pedig máshogy nem lehet. Ezért óvatosan indítottak a mindig figyelmes Hoseokkal, ki ezúttal is csak párjára koncentrált. Seokjin igyekezett lazítani melynek következtében hamarosan már semmilyen fájdalmat sem érzett az idősebb, azonban társa lüktető férfiasságát jobban, mint bármikor. Ő ezt élvezte, amint tudatosult benne és mikor elmerengett J-Hopeot nézve, egyre boldogabb lett. Társán látta, valóban hatalmas élvezetet nyújtott neki teste, mely nagy örömmel árasztotta el szívét. Ugyan ő nem érezte azt a különlegest, amiről annyit olvasott, de erre nem is számított a legelső alkalommal, szerencsére pedig Hoseok sem. Ezért igyekezte egyik kezét szabaddá tenni és azzal Seokjint is izgatni minél jobban. Így viszont az idősebb már nagyon is élvezte a helyzetet és csak kapaszkodott társába, miközben lassan megfeledkezett környezetéről. Felgyülemlett testében minden érzés, mellyel nem bírt, ám nem is akart megküzdeni. Elengedte magát, csupán nyögött az élvezettől, amint Hope kezétől hasfalára folyt nedve.
-Hoseokhh! - sóhajtott fel és összezárt szemekkel feszítette meg izmait, mialatt társába kapaszkodott görcsösen.
-Ohh! Jinh! Hahhh!  - támaszkodott vissza az idősebb mellé.
Orgazmust átélő testét látva azonban már nem bírt sokáig talpon maradni. Viszont csak akkor vesztett a harcban mikor Seokjin vágyakozó tekintettel pillantott szemeibe néhány röpke pillanattal később. Ez neki mindennél többet jelentett és olyan mértékig fokozta élvezeteit, hogy nem bírta tovább. Elérte a csúcsot szerelme testében, melyről addig csak álmodott minden este. Nem tudta szavakba önteni azt, ami akkor átjárta minden porcikáját, így meg sem próbálta. Túl sokat fantáziált a pillanatról és hitte azt lehetetlennek, így mikor valóra vált minden másodpercet örökké szeretett volna megélni. Ám ez sem tarthatott a végtelenségik, de nem is bánta, mert mikor Jinre pillantott éledező elméjével, az hasonló tekintettel nézett vissza rá, így megnyugodott, nem ez volt az utolsó alkalom. Boldogabb volt mint addigi életében akármikor és ezt meg szerette volna hálálni párjának, ezért apró csókok hadával lepte el nyakától válláig minden porcikáját.

-Köszönöm. Nagyon köszönöm. Elmondani sem tudom, mennyire hálás vagyok. - puszilgatta a kimelegedett bőrt.
-Nem azért tettem, hogy megköszönd. - simogatta társát.
-Ezért még hálásabb vagyok.
-Hoseok.
-Tessék. - emelkedett fel és figyelte a másik kívánságát.
-Nem volt rossz?
-Úgy tűnt, hogy rossz? - vigyorgott.
-Nem csak... ha rossz voltam, szólj. Változtatok rajta.
-Ne változtass semmin. - bújt Jinhez és csókot nyomott ajkaira - Tökéletes volt. Remélem te is kellőképpen élvezted.
-Igen. - karolt nyakába - Pedig féltem, nem fog tetszeni.
-És tetszett?
-Igen.
-Akkor majd ismétlünk még néhányszor.
-De ha itthon vannak, hogyan?
-Megoldjuk. Kitalálunk valamit, de lehet az ágyas megoldást el kell engedned.
-Csak az elsőt akartam mindenképpen itt.
-Akkor simán megoldjuk. - mosolygott - Szeretnél fürdeni?
-Lehet kellene. Nem is értem, hogy izgulhattál rám, hiszen egész nap dolgoztam. Kicsit sincs jó illatom.
-Elhiszed, hogy ez érdekelt a legkevésbé?
-Igen.
-Na gyere! - ült sarkaira Hoseok - Fürödjünk! - nyújtotta kezét párjának.
-De csak fürdés. Nem vagyok kész még egy másodikra. - fogta meg a karcsú ujjakat Seokjin.
-Én sem. Tényleg csak fürdünk, esküszöm. - húzta fel magához az idősebbet - Kis szerelmem.
-Menjünk, mert még hazaérnek míg elvagyunk. - mászott ki az ágyból Jin.
-Na mi az, zavarba estél? - vigyorgott Hopi.
-Gyere!
-Jaaaaj, látom a füleden. Te pirulsz. - követte párját.
-Ne! Hoseok! Ne mondj ilyeneket!
-De kis cukiiiiii.
-Állj le! - sétáltak a fürdőszoba felé, míg Hoseok a ritkán adódó pillanatot kihasználta párja cukkolására. Csupán néha sikerült ilyen zavart hoznia rá, de olyankor végig húzta is vele társát, aki csak pirult szavaira. Sohasem kapott ilyen bókokat senkitől, ezért nem tudta megfelelően kezelni őket, de nem is volt ezzel semmi baj. Sosem lett igazi vita a kis civakodásukból és mindannyiszor ugyan ott kötöttek ki. Egymás karjaiban a másik ajkát ízlelve, boldogan úszva a rózsaszín felhők rengetegében, melyben hosszú idő óta lubickoltak, mint egy pár. Örültek végül, hogy megpróbálták, mert megérte és akármennyire is titkolni kellett, nem bánták. Van amiért érdemes bármit megtenni, számukra pedig ez volt az, amiért minden áldozatot meghoztak volna, hiszen az boldogság, a szerelem kárpótolta őket minden alkalommal.


(Nem folytatjuk, egy részes. :P Továbbra is kérnélek titeket, hogy az oldalon kiírt szavazásnál szavazzatok. Ugyan még van időtök, de ne felejtsétek el. Plusz türelmet kérnék tőletek és megértést, amit eddig nem kellett, mert bennetek volt alapból. Csak mostanában megbolondult mindenki, így muszáj ezt is. Iskolába járok, elég húzós, közben nincs is mindig kedven és ihletem írni. Az pedig, hogy mit ígérek egy következő részbe és mi lesz eltérhet. De akkor is, ha nem következő akkor az utánalévőben lesz. Csak kell átvezetés, felépítés. Nem csaphatom össze hiszen nem ezért szerettek. Szóval legyetek türelemmel, minden lesz amit valaha mondtam, csupán várni kell. Ti se értek rá non-stop mindenre.
Köszönöm!

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Blogkészítési segítség

Nos először is köszönjük ezt a rengeteg megnyitást, ami 500 000+ már. :D Ezt sohasem gondoltuk volna és nagyon hálásak vagyunk nektek, mert ezt ti hoztátok össze, tőletek függött és megcsináltátok, szóval nagyon hálásak vagyunk.

Ennek alkalmából pedig gondoltam összehozok nektek egy ilyet. Mivel már rengetegen kerestetek fel különböző blogos kérdésekkel és úgy magyarázni igen nehéz, főleg ha telefonról válaszolok és nem látom a blogom, így képekben fogom nektek elmutogatni, mit, hol, hogyan tudtok megvalósítani. Minden általam fontos dolgot beleírtam, de nem mindent, amit lehet a Bloggerrel csinálni. Az túl sok lenne, plusz én sem szoktam minden funkciót használni. Lesz szó, a chatről, a zenéről, a menüpontokról és természetesen egy bejegyzés szerkesztéséről is. Ezeket pedig szóban és képben, vagy csak az egyikben fogom elmagyarázni, ami inkább kép. Úgy jobban látjátok, jobban értitek.


Ajánlom mindenkinek a próbálkozást külön a saját blogján, ugyanis amíg nem mentitek el, nem történik semmi változás csak a szerkesztő felületen az előnézeten. De akkor kezdjük is!

(Ha túl kicsik a képek akkor kattintsatok rá és megnyitja nagyobban, elvileg. Ha nem, szóljatok!)
Először is! Én csak a blogger.com-ot használom, ami a Google programja. Olyan, mint a gmail, a drive, a fordító, a térkép stb. A Google-ös e-maileddel simán be tudtok jelentkezni. Mivel az alap e-mailemmel már van egy blogom és nektek a legeslegelső lépésektől szerettem volna megmutatni, azért pár perc erejéig egy másik böngészővel, egy másik e-maillel csináltam egy blogot.

Tehát:  https://www.blogger.com

Ez a kezdő oldal. Itt a "HOZZ LÉTRE SAJÁT BLOGOT" feliratra kattintva kezdhetitek.

Itt kihozza nektek, hogy akik a blogotokat olvassák látni fogják az igazi profilotokat. De persze ezt ki lehet kerülni. Elvégre én sem örülnék, ha a családtagjaim a Google+-on olvasgatnák a blogom. Tudják miről írok, de nekik is jobb, ha nem olvassák. Ezért válasszátok a profilotok alatt lévő kékkel írt linket. Váltás korlátozott Blogger profilra. Erről később mutogatok rendesen, mert később is tudjátok használni, de érdemes már ilyenkor ezt megcsinálni. A Blogger mindent leír érthetően magyarul. Nem kellek én ehhez igazából, de később azért magyarázok.
Ha készen vagytok akkor kattintsatok a sárga "Továbblépés a Blogerbe" gombra.

A Bloggerben több blogotok is lehet egyszerre. A baloldalon található "Új blog" gombbal tudtok mindig újabbat csinálni.
(Alatta pedig a "Hozzáadás"-sal olyan blogok linkjeit adhatjátok hozzá, akiket olvasni szeretnétek, de nincs kedvetek mindig külön rákeresni, hogy van-e új rész. Mikor már a nagy profilomról fogok mutogatni (mindjárt) látni fogjátok, azokat rakja ki oda, akik legutóbb írtak. A legfrissebb részek lesznek felsorolva, kivéve ha újonnan adtok hozzá egy blogot, mert akkor annak a blognak az összes részét hozza előre. Ez szerintem gáz benne, de lehet ár kiküszöbölték azóta ezt a bugot.)

Itt adhatjátok meg a névnél a Blog nevét. Ugye a mi nevünk a BTS fanfic a csajoknak (jó szar név, nem voltam kreatív). Ide szinte bármit írhattok, nincs megkötés, hogy már van. Alatta viszont olyan linket kell kitalálnotok, ami még nem létezik az éterben. Ez lesz a blogotok linkje!
Ha ez sikerült és a "Blog létrehozása"-ra kattintottatok akkor jön a következő kép. (Itt ugrani fogunk egyet hozzám!)

Nos most már engem látunk. Az alap nagyot. Mint látjátok, nekem be van téve néhány blog oldalt a megfigyeltek közé. Azért van az egyiknek nagyon hülye neve, mert a Google nem ismeri fel, hogy az Blog. Ilyen lehet az olyan blog oldal ami bejelentkezős, vagy nem is blog, hanem oldal szimplán, csak blogolásra használják, de igazából nem arra lett kitalálva. Pl.: g-portal oldalak. Ezeknek az új bejegyzéseit nem fogja külön kidobni, így a névre kattintva kell ellenőriznetek.
Viszont ott van a blogunk. Mint látjátok, van egy pár oldalmegjelenítésünk és bejegyzésünk. A bejegyzés szám nem a valós, ugyanis a piszkozatokat is beleszámolja. Tehát az nem csak a publikáltak száma. Innen többféleképpen is tovább mehetünk blogunk kezelőfelületére. Kattinthattok bármire. Oldalmegjelenítés a statisztikára visz. Blog megtekintés az olvasós felületre, a sárga négyzetben lévő ceruza pedig rögtön új bejegyzés írásába visz. Meg a többi gond ezer más felé, de nem szoktam használni. (Max meglesem a követőimet :3)

Itt láthatjátok a bejegyzéseket és azt is, vannak piszkozataink. Baloldalt van a menüsor. Ott kiválaszthatjátok azt, mivel szeretnétek most foglalkozni. Jobb oldalt felül pedig van egy olyan gomb, szürke háttéren, hogy "Összes címke". Én mindig így nézem a blogom, csak akkor nem, mikor új linket rakok a helyére. Olyankor mondjuk kiválasztom a Three sides címkéjét és odatekerek ahhoz a poszthoz, amiben a linkeket gyűjtjük. (Hogy mért posztba pakoljuk a linkeket azt majd később mondom el, mikor az oldalon található Hentai, Yaoi stb. menüsort magyarázom.)

Következő fontos a "Megjegyzések" menüpont.

Itt láthatjátok, hogy jött-e megjegyzés, kitől, melyik ficihez, mi és mikor. A fici címére kattintva pedig oda is dob titeket az oldalra és már válaszolhattok is.

Statisztika!

Ezt én külön szeretem nézegetni. Itt láthatjátok, hogy aznap és előzőnap hányszor nyitották meg az oldalt. Figyelem! Nem hányan hanem HÁNYSZOR! (Ennek szintén a menüsorunk taglalásakor lesz jelentősége, bár a bejegyzás legvégén. Oda sikerült.). Továbbá a múlthónap megjelenítése is ott van és az összesítette is, plusz a követők száma.
A statisztikának vannak további funkció, amiket szeretek én is nézegetni. Milyen böngészőből, milyen oprendszeres gépről, melyik országból, hányan, melyik ficit nyitották meg a legtöbben illetve, ha Google keresőbe írták be, akkor onnan milyen szóra való keresés folytán jutottak hozzátok. Plusz forgalom forrásai. Google, Facebook, Twitter ilyenek.

AdSense!

Ezt csak azért mutatom meg nektek, mert ha nagyon olvasottak vagytok feldobhatja nektek a Google, ám mivel valós emberekről írunk kamu sztorikat, így ez jogszabályt sért és nem lehet belőle pénzt keresni. SZÓVAL NEM HASZNÁLHATJÁTOK! Börtön is járhat érte, mert valós személyek és nem engedélyezték és KAMU! Becsület sértés egyéb perek lehetnek belőle, ha pénzszerzésre használjátok.
Ám ha minden kitalált, vagy saját magatokról írtok és nem sérti senkinek sem a személyiségi jogait, akkor használhatjátok (FANFICEK MINDIG SÉRTIK EZEKET A JOGOKAT) és kereshettek.
Mint látjátok, mi is kereshetnénk, zsebpénz kiegészítésnek jó is lenne, pedig múlt hónapban csak 8 bejegyzésünk volt, abból is max 4 volt fici. Szóval nekünk jó lenne, de törvényellenes.

Elrendezés!

Ez talán a leglényegesebb, melyre érdemes időt szánni, mert sok múlhat rajta.

Innen több dolog is érdekelhet titeket. Itt adhatjátok hozzá az oldalatokhoz például a képeket, a kiemelt bejegyzést, hozhattok létre a szavazásokat és egyebek. Csupán a "Modulok hozzáadása" gombra van szükségetek, mely után feldob nektek egy nagyobb listát amiről válogathattok. Én csak nektek azokat fogom kiemelni, amik a legtöbb problémát szokták nektek okozni, illetve amik a legfontosabbak.

1. Tudjátok van egy vízszintes menüsorunk a blogon, hogy Főoldal, Yaoi, Hentai bla bla bla. Nos ezek nem menüpontok. Ezek linkek. Bejegyzéseik linkjei. Mint mikor kirakom nektek Facebookra az új részt, olyan linkek. Ezt a menüsort úgy tudjátok létrehozni, hogy a modul hozzáadásával létrehoztok egy "Oldalak" modult (amit érdemes ott felül elhelyezni, a modulok helyét pedig úgy tudjátok változtatni, hogy simán rákattintotok és arrébb húzzátok).

Itt pedig a "+ Külső link hozzáadása'-val adjátok hozzá a bejegyzéseik linkjeit és adtok neki olyan nevet, amit menüpontként akartok használni. (Azt, hogy a bejegyzésekbe hogyan tudtok linket tenni, külön majd a bejegyzés írásánál fogom megmutogatni.)

2. Zene az oldalra. Ehhez az SCM Music Player-re van szükségetek. http://scmplayer.net/ Az oldal angol, de könnyű használni főleg, hogy megmutatom. Először is így néz ki:

Legelőször azt kell kiválasztanotok, hogy majd a blogotokat nézve felül (vagy alul) milyen formában jelenjen meg. Vannak alap sablonok, de ott a szöveg + 4000 Custom Skins. Nekünk is onnan van már a különleges kinézet. Arra kattintva kereshettek más stílust.
Utána lejátszási listát szerkesztünk.

Kell egy videó linkje (ami alatt megy a kívánt zene). Ez nekem mindig YouTube, de szerintem más videós oldalak linkjeivel is működik, nem tudom, sose próbáltam. Szóval baloldali oszlopba megy majd az a név, amit a lejátszási listában szeretnétek majd látni. Jobboldali oszlopba pedig megy a link. Meg is tudjátok hallgatni, hogy biztos jó linket raktatok-e be.

Utolsó lépés az SCM oldalán.

Állítsátok be, hogy automatikusan induljon-e, milyen hangerőn szóljon, ismételje-e a számokat illetve, hogy az oldalon hol legyen majd megtalálható. Top az alap, de ezen változtathattok nyugodtan. Done-ra kattintás után pedig feljön egy ilyen naaaagyon ronda szöveg.

Ezt fogjátok és kimásoljátok! Majd a moduloknál hozzáadtok egy HTML/JavaScript modult, de nem adtok neki címet!!! Ha adtok, nem fog működni a lejátszó.

A "Tartalom"-ba beillesztitek azt a ronda szöveget, mentitek, majd az elrendezést is ("Elrendezés mentése") és kész. Onnantól, ha rámentek az oldalatokra, ott lesz a lejátszó úgy, ahogyan ti megszerkesztettétek.
Jó hír! Ha utólag akartok hozzáadni zenét, a lejátszó megjegyez, így ha újból felmentek az oldalra alapból ott lesz az eddigi lejátszótok, nektek pedig csak hozzá kell adnotok, vagy elvennetek a zenéket, majd végig okézni mindent, végül az ÚJ ronda szöveget bemásolni a tartalomba és elmenteni. (Viszont ha másik gépről akartok dolgozni sincs probléma, bár bonyolultabb kicsit. Nekem is most meg kellett csinálnom, mert letöröltem minden cookie-t, de aki ilyen gondba ütközik az szóljon, segítek és beadunk egy Bilobilt az SCM-nek. XD)

3. Chat az oldalra. Ehhez nem csináltam külön képeket, meg leírást, mert nagyon sok lenne pluszba, viszont van egy oldal, ahol nagyon szépen elmagyarázzák nektek, mondhatni szájba rágják. http://blogsegitseg-erikaholland.blogspot.hu/2011/04/chat-ablak-blogra-lepesenkent.html

A többi modulra pedig magatoktól rá fogtok jönni szerintem! Ha valamelyiknél nem látjátok a mentés gombot, akkor tegyétek ki teljes képernyőre. Akkor rendesen meg fog jelenni minden.

Sablon!

Itt állíthatjátok be blogotok megjelenését telefonra és PC-re. A Mobilos verzióval nincs sok dolgotok. Ott a kis fogaskerékre kattintva feldobja a szerkesztő felületet.

Ajánlom az "Egyéni" beállítást és a mobilos verziót, mert úgy sokkal könnyebb az olvasóknak olvasni, plusz az egyéninél úgy fog kinézni mobilon, mint a rendes verzió picibe.

Viszont, ha a Sablon oldalon állva lejjebb tekertek változtathattok a blogotok alap elrendezésén.

Ha pedig a "Személyre szabás" sárga gombra kattintotok az "Aktuális blog" képe alatt, akkor jönnek a magasabb szintű formázások. Ezek sem nehezek. Le vannak egyszerűsítve és van előnézet is szerkesztés közben, de azért mutatom ezeket is, nálam hogyan néznek ki.
Ezen belül is van Sablon.

Hátteret adhattok hozzá.

Elrendezés, hogy a modulok hogyan jelenjenek meg a bejegyzés mellett.

Végül a "Speciális". Na ez a legfontosabb. Itt szerkeszthettek MINDENT. De tényleg MINDENT.
FONTOS! Mindent kijelöl a Blogger, hogy éppen mit szerkesztetek. Így csak ha azt nem értitek érdemes ezt végig olvasni, ami most jön. Egyébként egy kicsit gondolkodó ember saját kútfőből rá tud jönni mindenre.

Első az "Oldal szövege". Betűtípus, nagyság, szín. Másik a "Hátterek", amit én nem használok. Ott nekem minden #000000-on áll. Harmadik a "Linkek színe". Remélem tudtok olvasni és értitek, nincs kedvem ilyen egyértelmű dolgokat magyarázni, mindjárt lesz kép. Aztán "Blog leírása", de csak a színe. A leírást máshol szerkeszthetitek, azt is fogom mutatni. Majd "Lapok szövege". Ez az oldalak modulra vonatkozik. "Lapok háttere". Érdemes átlátszóra állítani, de ha ki akarjátok emelni, akkor lehet neki hátteret adni. Aztán "Dátum fejléce" szintén betűtípus, szín, méret. Majd "Bejegyzés", itt a "keret színe" a betűre vonatkozik és állíthattok neki hátteret, de én itt is átlátszót használok. Következő a "Bejegyzés lábléce", itt a lábléc szövegszínét állíthatjátok, a többi linknek számít, azt azért nem. Aztán "Modulok" melyeknek szintén a címét módosíthatjátok, majd "Lábléc" színei, végül "Lábléc linkjei"-nek a színei. Most pedig mindez képekben!

Most térjünk át a következő nagy menüpontra, ahol a blog védelmére szolgáló pontokat találjuk. Itt rengeteg mindent találtok, aki pedig jobban ért az informatikához, az ügyködhet is, bár még én sem szoktam.

Na itt szerkeszthetitek a blog leírását. Továbbá blog nevet is változtathattok, ami nekem nagyon érik, mert ez kicsit sem tetszik. :D Továbbá az "Alap" beállításokban adhattok hozzá még szerkesztőt a blogotokhoz, de csak gmail-es e-mailcímmel.

És itt állíthatjátok át privátra is a blogot, amivel fenyegetőztem. Akkor csak azok látják akik közvetlen linket kapnak.

Következő a "Bejegyzések, megjegyzések és megosztások menü. Itt beállíthatjátok, hogy a  Főoldalon egyszerre hány bejegyzés legyen látható, ha csak a sima linkre mentek, ami nálunk a btsfanficsneked.blogspot.hu . Plusz a megjegyzéseket is módosíthatjátok, amint látjátok. A többit pedig nem tudom, hogy valaha is használtam-e volna.

"E-mail" menüpontot kihagyjuk, az egyszerű, oda nem kellek. Így a következő a "Nyelv és formázás". Aki kezdetek óta olvas minket annak feltűnhetett, az elején rohadtul nem a magyar időt mutatta a  Blogger. Ez azért van, mert a csendes-óceánit használja, ezt pedig nekünk át kell állítanunk a magyarra, ami GMT+1. De ott lesz, hogy Budapest. Utána pedig a többi idővel kapcsolatos megjelenést állíthatjátok. Például, hogy 24-es mérték legyen, ne 12-es angol.

A következő a "Keresési preferenciák". Ez nagyjából annyi, hogy ha a Google összesített keresőben dob ki, akkor ezt a kis szöveget fogja még odatenni, mint mini reklám. Szóval röviden összegezzetek, miről írtok. Max 150 karaktert enged.

Most pedig az egyik LEGFONTOSABB! "Egyéb". Naaaaagyon nagyon fontos, nem győzöm hangsúlyozni mennyire, ugyanis itt csinálhattok biztonsági mentést blogotokról. Ezt használjátok bizonyos időközönként, bizonyos mennyiségű kiadott fici után KÖTELEZŐEN! "Tartalmak biztonsági mentése"!!! Majd "Mentés a számítógépen" és olyan helyre rakjátok, ahol mindig meglesz. Gyűjtsétek egy mappába csak azt, esetleg néha küldjétek el az e-mailetekre, hogy mindig meglegyen. Ez mindent lement, az összes ficit és kommentet időbélyegzővel, így ha valami gáz lenne a Blogger rendszerével, vagy feltörnék a blogotokat, esetleg csak más blogos oldalt akartok használni, át tudjátok vinni az egészet, biztonságban tudjátok tartani.

Utolsó előtti pedig amit a legelején mondtam. Blogger profil módosítás. Mivel én FireFoxot használok, mint böngésző, ezért nekem jobb oldalt felül van erre lehetőségem, de ahogy láttam a többi böngészőben is ott lesz.

A Mayu mellett láttok egy nyilat lefelé. Azt ha én lenyitom, akkor tudom is szerkeszteni a Bloggeres profilom, amit ti láttok.

Érdemes használni!


Végül, ami a legfontosabb egy blogon, bejegyzés írása. Erre úgy van lehetőségetek, hogy vagy a bal oldalt felüli szürke gombra kattintotok, amin egy ceruza van, vagy a sárgára a Blogger irányítóközpontjában, amint szintén egy ceruza van.
Én most nektek ezen a bejegyzésen fogom megmutatni.

Nos hát néhány dolgot mondanék csak el, ami talán nem magától értetődő. Majd egy külön képen megmutatom, hogyan néznek ki a "menüpontjaink" amik, mint már mondtam, igazából bejegyzések.
Felül, a cím alatt található az eszköztár. Nem túl sok, nem is túl kevés, egy bloghoz pont elég, szerintem. Első fontos dolog, ne parázzatok, ha megszakad az internetkapcsolat, vagy összeomlik a gépetek. A Blogger egy bejegyzés írása közben folyamatosan ment. Maximum az utolsó 2-3 szót nem fogja elmenteni, de amint elkezdtek egy bejegyzést az bekerül a piszkozatokhoz, még ha egyszer sem mentettetek manuálisan. Ha nagyon széthúz a végleges kinézetben a fici, akkor láthattok baloldalt fent egy T betűt egy piros kis X-el jobb alsó sarkában. Jelöljétek ki az egész szöveget majd kattintsatok erre. Ez mindennemű formázást levesz, így a hiba is eltűnik, ha nem tudjátok mitől volt. Viszont amit akartok bele formázást azt kézzel utólag kell újra.
Jobboldalt állíthattok címkét, de az a bejegyzések menüben is tudtok, a bejegyzés cím emellett balra van egy négyzet, bekattintjátok, majd a kis címkével ellátott gombot megnyomjátok, lenyílik az eddigi címke lista, de adhattok hozzá újat is, rákattintotok arra, amelyikkel el akarjátok látni a kijelölt ficit és KÉSZ!
Szintén jobb oldalt állíthattok neki dátumot, vagy ütemezhetitek be, hogy automatikusan kirakja a Blogger valamikor, adhattok meg helyet, ha szeretnétek és módosíthattok a linken, amíg nem adjátok ki. Én például kiadás után szoktam az "Állandó link"-ből a linket kiszedni és vinni tovább, osztani Facebookon. Ezt jegyezzétek meg, hamarosan kell még.

Másik nagyon fontos a kép beillesztése. A "Link" felirat mellett láthattok egy kis kép ikont. Először álljatok a bejegyzésben oda, ahova a képet szeretnétek tenni (érdemes előtte és utána néhány entert tenni, majd utólag letörlitek, ha nem kellenek), majd "Fájlok kiválasztása", ekkor a számítógépetekről választotok képet, de mint látjátok, a blogra valaha feltöltött képekből is válogathattok, vagy Drive-ból, esetleg a telefonotokról, ha az össze van kötve a Google-el.

Miután feltöltöttétek kattintsatok a képre, vagy képekre. Ha valamelyiket közben mégsem szeretnétek felrakni, akkor kattintsatok rá megint, akkor megszűnik a kijelölés, majd "Kijelölt hozzáadása". Ekkor a Blogger feltölti a képeket a bejegyzésben oda, ahol álltatok. Ezek után jöhet a kép méret- és helybeli szerkesztése.

Itt mindig csak "Nagy"-ra állítom, mert az jól látható, a "Nagyon nagy" pedig annyira széles, hogy lehetne oldalra görgetni a blogot, amivel szerintem sokkal kacifántosabbnak tűnne, így azt csak akkor használom, ha szerkesztem, benyomom és nem jelenik meg csúszka alul. Mellette igazíthatjátok jobbra, balra, középre. Adhattok neki feliratot, illetve a tulajdonságok alatt még neki címet meg helyettesítő szöveget (sosem használtam). Ha pedig máshová kattintotok, akkor befejeztétek a szerkesztését. Újra rákattintva ismét előhozza ezt nektek.

Végül jöjjenek a linkek és a blogos menü magyarázása. Ezt sokatok nagyon nehezen értette meg, így remélem most le tudom írni úgy, hogy értsétek.
Ugye mondtam, hogy az oldalak modullal hozzuk létre a menüsorunkat. Ugyanis, mikor kiposztolok egy ficit, akkor igazából egy új oldalt hozok létre, ami viszi az alap oldal minden formáját, csak a szövege más. Minden ficinek van külön linkje amit az "Állandó link"-nél találtok, mint már mondtam. Az a link kell nekünk. Kimásoljuk és az oldalak modulnál ezt adjuk hozzá. Ilyen egyszerű ez a része.
De most jön a csavar. Csináltunk egy menüpontot, vagyis egy üres bejegyzést, amit utólag akármikor szerkeszthetünk (akárcsak a többi bejegyzést), mi pedig ezt ki is használjuk. Így néz ki az a bejegyzés, melynek a linkjét az oldal modulokba beraktuk és melyet mindig szerkesztünk, ha új fici jön ebben a témában.

Mint látjátok, ez a Yaoi menünk. Tele van linkkel. Minden link egy fici, vagy ahogy a hosszabb sztorik esetében, egy hasonló bejegyzés, mint ez, amiben egyesével vannak a részek linkjei. A Three sides-nak a linkje például egy újabb ilyenre mutat, ahol minden rész ott van és válogattok. Ha linket akartok létrehozni, akkor kattintsatok oda, ahova szeretnétek majd létrehozni, majd kattintsatok a "Link" feliratú gombra az eszközsávban. Ekkor kijön egy hasonló ablak, csak teljesen üresen.

A "Megjelenítendő szöveg"-hez azt írjátok, amit majd szeretnétek, hogy az olvasók lássanak. Az alatta lévő URL-es sorba pedig a kimásolt linket rakjátok, mint "Internetcím". Alul pedig beállíthatjátok, hogy új lapon nyissa-e meg majd a böngésző az embereknek, vagy ne. Nekem ez össze-vissza van bekattintva, de úgy állítsátok be, ahogy ti is élveznétek használni a blogot. Majd "OK" és kész! Már ott is van a menütök a linkkel.
Az előnézetben pedig természetesen mindig ellenőrizhetitek a bejegyzéseteket, hogy hogyan fog kinézni. Ekkor egy új ablakban nyitja meg, amire ráírja, "Előnézet". Én nagyon ritkán használom.

Na hát azt hiszem, ennyi volt. Többet nem tudok mondani, de ha mégis és kihagytam és rákérdeztek, akkor pótlom a válaszadás után persze. Igyekeztem érthetően magyarázni, minél több képpel, de nyugodtan nyomkodjátok a blogot, ismerkedjetek vele, nekem nem segített anno senki, mégis rájöttem, szóval nektek is menni fog.
Mondanám, röviden összefoglaltam, de az nem lenne igaz, szóval.... csak összefoglaltam nektek. :D

Végül pedig köszönjük újból az 500 000 megnyitást ami azért van, és most elmondom mért, mert az, hogy ti a menükre kattintotok +1 megnyitásnak számít, onnan pedig mentek tovább a ficire, ami megint +1 megnyitás. Szóval a menüs bejegyzéseinken ilyen 10-en meg 20-on ezer megtekintés van. :D Így az nem releváns, csak a link nélküli fici részek, OS-ek. Így ne is számoljátok, hogy hányszor lett megnyitva a menü, mert kamu. A ficiket nézzétek. Szóval nekünk ezért van 500 000 ezer, de ez még így is nagy szó. Másfél év alatt hoztátok ezt össze számunkra és ezt nagyon köszönjük! Igyekszünk majd meghálálni még több ficivel, reméljük menni fog. Tartsatok ki mellettünk, olvassatok lelkesen és ne feledjetek el nyomot hagyni.

Szeretünk titeket!