Three sides of life 80. rész: Hatalmas erő csöppnyi testben

-De mi meg látunk este és szeretem a fényeket. Na de mindegy. Aludjatok jól, aztán holnap mászkálunk megint.
-Jah. Szép álmokat! - bújt párjaihoz Taetae.
-Jó éjszakát! - ölelte magához lábát Kookie, miközben Jin hasához bújt.
-Jó éjt kis aranyosok!

Úgy tűnt, kezdik megszeretni ezt az esti pózt. Jin és Tae homloka összeért, miközben a kisebb hol az egyik, hol a másik hasát használta párnának a forróságban. Párjai melegítették, ami talán egy téli éjszakán jól is jött volna, ám most kifejezetten zavarta az alvásban. Forgolódott, majd szép lassan megszabadult ruháitól, mikor pedig boxerját is messzire dobta csak remélte, most már fog tudni aludni. Végül azonban még így is melege volt párjai között, kiket sikeresen arrébb lökdösött kis esti akciójában, ezért már nem olyan könnyen választott magának párnát az alváshoz, mint a kezdetekben, de nem is bánta. Ahogy kezdett kintről behallatszódni a madárcsicsergés, ő azzal a lendülettel adta is fel az alvást, mert ha idáig nem ment, akkor sajnos ezután sem fog. Kicsit álmosan ült fel két alvó szerelme között, pár pillanat múlva pedig szemeit dörzsölte meg, majd lassan mászott ki az ágyból. Természetesen Jjanggu már ott ugrált lábainál, hisz ilyenkor szokta kelteni mélyen alvó gazdáit, kik felveszik magukhoz a pihe-puha takaróra, ám ezúttal nem járt szerencsével, mert volt egyetlen egy személy kivel kivételesen egyszerre ébredtek.
-Te legalább aludtál és most kelsz. Én végigvirrasztottam. - beszélt a kiskutyához, miközben felállt és alsóját kezdte keresni.
Pár perc múlva meg is lett ám csak annyi időre vette vissza, amennyi alatt friss ruhát kotort magának, majd eljutott a zuhanyig. Jjanggut ezúttal beengedte magához, mert nyitva hagyta a fürdő ajtaját, ám a kicsi nem szeretett volna vizes lenni, így biztos távolból várta meg legfiatalabb gazdáját. Miután Kook elkészült, már körbe is nyalta bokáját a kutyus örömében, hogy foglalkoznak vele, végül kikísérte a konyhába a cica hapci tiszta Jungkookot.
-Reggelizni kéne valamit. - nyitotta ki a hűtőt, de abban nem sok reggelire való finomság ácsorgott - Talán tej. - fogta meg a dobozt, de annak aljában csupán néhány korty lötyögött - Hahh! - tette vissza nagyot sóhajtva - Mit gondolsz Jjanggu? - fordult a kutya felé becsukva a hűtőt - Szerezzünk reggelit, vagy szerezzünk reggelit? - hajolt le hozzá, mire a kis házi állat hátsó két lábára állt, Jungkook pedig megsimogatta az akrobatát - Szerzünk reggelit. - ment is a kutyus pórázáért.

Miután Jjanggut és magát is felkészítette az útra, ami abból állt, hogy utcai ruhát öltött magára, a kutya pedig nyakörvére plusz kelléket kapott, melynek másik végén Jungkook díszelgett, már indultak is reggeli után. Kooknak pontos elképzelése volt, hol fognak valami ehetőt szerezni és azt is kitalálta már, hogy mivel térnek haza, mert nem csak magának, de társainak is szeretett volna reggelinek való finomságot varázsolni az üresen ácsorgó konyhába. Ezért lendületesen indult meg a kiskutyával, ám a heves tempó hamar lassúra váltott a még nem is olyan meleg időben, hiszen Jjanggu kiélvezte a sétát, Jungkook pedig nem merte siettetni. Szívesen hagyta rohangálni a nem túl zsúfolt utcán, bár nem engedte messzire. Féltette az idegenektől akiket viszont így sem tudott elkerülni.
-Jaaaaj, de aranyoooos! - guggolt le három lány a kis házi kedvenc köré, ki kifejezetten élvezte, hogy ő került a figyelem középpontjába. - Hogy hívják? - érdeklődtek.
-Jjanggu.
-De cukorka! - folytatta egy másik lány - Hány éves?
-Még nincs egy éves, alig pár hónapos.
-Hát akkor azért ilyen cuki. - simogatták a kis szőrcsomót.
-Sokszor hozod erre? - érdeklődtek, miközben már Kookra is csillogó szemekkel pillantottak fel.
-Nem az enyém és csak reggeliért jöttünk. Mennénk is, ha elengedtek. - vonta el Jjanggut a nyivákoló lányoktól.
-Rendben, sajnáljuk, hogy feltartottunk benneteket. - vették zokon Jungkook rohanni vágyását - Azért szebb napot!
-Nektek is. - pislogott álmosan a célja felé - Jjanggu túl cuki vagy. - léptek párat, majd inkább karjaiba vette az említettet - Mindenki leáll veled partyzni. Mostantól nem állunk meg a pékségig. - Lépkedett is lendületesen az üzlet felé.
Odaérve tette csak le a kiskutyát, de a pórázt nem vette le róla, hiszen nem vihette be, így árnyékos helyre kellett ültetnie. Lelkére kötötte a szerény jószágnak, nem megy sehova és nem fogad el senkitől semmit, míg ő távol lesz, az okos Jjanggu pedig nem is tervezett mással foglalkozni miután eltűnt gazdája. Rendületlenül nézte az üvegajtót, melyben önmagát látta, de reménykedett, gazdája visszajön majd és nem hagyja őt ott örökre. Már kezdett is elszomorodni, mikor sokadik perc után sem bukkant fel Kookie, mikor már negyedszerre nyílt legalább a bejárat és nem az lépett ki rajta, kire ő számított. Lefeküdt, fülei is lekonyultak, éppen nyüszítésbe szeretett volna fogni amint meghallotta a jól ismert lépteket és inkább felpattant. Lendületesen kezdte csóválni apró farkát, majd felborult örömében, mikor a végtelenségnek tűnő idő után végre felbukkant Jungkook.
-Ennyire hiányoztam? - guggolt le hozzá és megsimogatta - Pedig alig volt pár perc az egész. - kötötte is ki a pórázt, hogy indulhassanak haza.
Így, egyik kezében a reggelivel, másikban a Jjanggut irányító kellékkel, kezdett hatalmas léptekbe, amiben a kis kutya megint nem értett egyet. Barátkozott volna, körbe nyalt volna minden gyereket és lányt, kik megálltak vele foglalkozni, de Kooknak egyre jobban fogyott türelme, végül pedig akkor veszett el az utolsó csepp is, mikor ismerős, de kellemetlen hang szólalt meg mögüle.
-Aranyos. A te kutyád Jungkook-ah? - érdeklődött az, kitől görcsbe rándult éhes gyomra és már nem is kívánta a reggelit.
-N-nem, nem az enyém. - fordult csak aprót, jelzés értékűt fejével a jól ismert alak felé, miközben Jjanggut próbálta rávenni, itt az ideje távozni.
-És mi járatban errefelé? - állt mellé Wonmin és kedvesen mosolygott rá.
-Csak.... csak reggeliért jöttem, már megyünk is. - tessékelte odébb a kutyust, ki apró lábait kezdte is szedni hazafelé Jungkook másik oldalán, mert ő is tartott valamiért a férfitól. Talán megérezte gazdája félelmét.
-És milyen volt a gumicukor? - érdeklődött a férfi, ki kísérte őket.
-Még nem bontottam fel. - nyelt nagyot a kisebb, ki kerülte tekintetét.
-Ohh, értem. De majd edd meg. Ne hagyd kárba veszni.
-N-nem fogom.
-De ha gondolod, a lehozhatod a bárba. Vodkával egészen különleges íze van.
-Ohh neeeem. Köszönöm szépen a meghívást, de nem. - rázta fejét, miközben egyre jobban félt főleg azért, mert olyan sikátorok előtt haladtak el, amik miatt normál esetben a túl oldalt választotta volna, ám most nem szeretett volna ezzel civódni pluszban, de nem is tudott
-De mért nem? Én ott leszek, bajod nem eshet, Taehyungie sem fog vissza, szabad lennél, kiélhetnéd magad. Bulizhatnál rendesen.
-Nem szeretek Taetae és Jin nélkül bulizni. Bulizni sem szeretek.
-Jaj, ne hazudj itt nekem! - mordult rá az idősebb, mitől Jungkook megtorpant, Wonmin pedig így még elé is került - Tudom, hogy imádsz bulizni.
-De csak Taetaeval és Jinnel.
-Viszont én csak téged hívtalak. Hidd el, nélkülük is tudnád élvezni az estét. - lépett közelebb hozzá a kicsit sem szimpatikus férfi.
-Nem, köszönöm. - hadarta el válaszát és kerülte volna ki Wonmint, ám az elkapva őt tessékelte a sikátorba az ébredő Nap sugarai elől.
-Legalább gondold át. Mi bajod eshetne? - közeledett felé, de Jungkook inkább hátrált be a sötét, szűk utcába, hiszen most nem tudta, melyiktől fél jobban.
-Umm.... nem tudom.
-Na látod. Akkor jössz este?
-N-n-nem tudom.
-Mit nem lehet ezen tudni? - nyomta a falnak Jungkookot, ki félelmében el is ejtette a reggelivel teli szatyrot. - Csak bökj ki egy igent - támaszkodott meg mellette Wonmin, így pedig nem tudott menekülni sem - és gyere le este.
-Még még meggondolom. - nyelt nagyot, miközben igyekezett úrrá lenni félelmein.
-Ne gondolkozz! - hajolt füléhez az idegen, Jungkook pedig kezdett egyre rosszabbul lenni - Csak add át magad nekem. - vezette szabad kezét Kook derekára.
-Nem szeretném. - lökte el a gyengéden induló kezet, mely hamar erőteljesre váltott és inkább az ő karját hessegette el.
-Ne merj nekem ellent mondani! - lihegett már Jungkook nyakába. Tisztán érezte bőrén.
-Ne, kérem! - félt a továbbiaktól, ezt pedig már Jjanggu is megérezte és bár kiskutya volt még, de belekezdett rendületlen ugatásába.
-Nem tudsz mit tenni. Erősebb vagyok. - harapott nyakába, mire Kook ellökte magától, ám nem sikerült elég messzire - No no no! - fogta is le csuklóinál - Azért jó leszel. Kezdesz még jobban tetszeni. - vigyorgott.
-Hagyjon! - lihegett Jungkook.
-Pár perc és hagylak. - tért vissza nyakához, miközben egy kezébe fogta össze törékeny csuklóit, szabaddal pedig már kezdte is kigombolni farmerját.
-Ezt ne! Nem akarom!
-Az nem számít, mert én akarom. - sugdosta fülébe, ujjai pedig lassan becsúsztak Kook nadrágjába, ki azonnal ellenállást tanúsított.
Minden erejét összeszedte, amit még a félelem engedett, és a férfiak leggyengébb pontját becélozva rúgott egyet, karjaival pedig megpróbálta messzire lökni Wonmint, ki kifejezetten szívósnak tűnt, így alig tudott megtenni egy lépést máris újból a falnak nyomták, ám ezúttal sajnos háttal volt a támadónak.
-De kis sunyi dög vagy te. - lihegett fájdalmában - Pont a farkamat mi? Na ezt még nagyon megbánod. - csavarta ki Kook kezeit.
-Áááá, ez fáj! Ne! Kérem ne!
-Így legalább nyugton maradsz. - kényszerítette kis terpeszbe, majd szabad kezével már nyúlt is előre a kigombolt nadrághoz, ám ezúttal nem elégedett meg ennyivel, rögtön a boxerba kúsztak ujjai - Pont, mint amire számítottam. - ért Jungkook férfiasságához, a fiatalabb arcán pedig könnyek futottak végig amint tudatosult benne, mi is következik.
-Könyörgöm engedjen el. Én ezt.... ezt nem akarom. Kérem ne!
-Dehogynem szeretnéd. Majd rájössz, milyen kellemes is.
-Segítség! - kiáltott felmentésért.
-Csak csendesen! Vagy Heesooról is tudni fog mindenki. - fenyegette meg. Tudta jól, Heesooról nem tudhatnak túl sokat Jungkook párjai, illetve párja, mert azt nem tudta viszont, hogy hárman vannak a kapcsolatban.
-Heesoo csak.... ő csak segített.
-Óóóóó tudom én azt. Szexben is, igaz? - masszírozta Kook nemességét.
-Nem.... ő csak.....
-Ha azt akarod, hogy ne mondjam el senkinek, akkor most szépen csendben maradsz.
-De..... ő csak......
-Csssssss. - lehelte fülébe a csitító szót, miközben ujjai egyre kellemetlenebb helyre csúsztak.
-Ne. Segítség. Valaki....... segítsen. - zokogott behunyt szemekkel és bár ember nem hallotta szavát, vagy nem akarta meghallani, valaki más figyelt rá, apró termete ellenére pedig mindent megtett, hogy megmentse elkeseredett gazdáját.
-A rohadt dög! - rázta le lábáról Jjanggut Wonmin, mérgében pedig egy pillanatra meg is feledkezett Kookról, ki azonban ekkor ébredt meg és nem arra, hogy enyhült a szorítás, hanem arra, hogy felnyüszített kis társa, aki valószínűleg életével játszott, amikor gazdájáért mozdult.
-Ne bántsa! - húzta ki karjait az ellenség ujjai közül, majd lendületesen megfordulva rúgta is messzire magától az erőszakos lelket - Jjanggu! - Kapta fel a kicsi állatot, ki éppen feltápászkodott, majd minden hátrahagyva kezdett sebes vágtába karjaiban megmentőjével.

-Taetae..... kicsim! - ébresztgette párját Jin - Jó reggelt kicsim! - térdelt felette, így mikor kinyitotta szemeit Seokjin volt az első kit meglátott.
-Hány óra?
-Fél kilenc.
-Ahh, Jiiiiiin. - fordult másik oldalára, hogy aludni akar még.
-Taetae hazavitted Jungkookot?
-Nem.
-Oh..... oké. - mászott ki az ágyból Jin, ám Taehyung kapcsolt.
-Mert? Nincs itt? - pillantott párjára.
-Lehet csak átugrott Junához reggelire. - nyugtatta Seokjin.
-Hagyott papírt? - ült fel és már nem is volt álmos.
-Nem. Ezért gondolom. Biztos csak pár emelettel van feljebb. - mosolygott kedvesen - Megyek is, megnézem.
-Jin! - mászott ki az ágyból - Megyek veled.
-Ne ne. Te aludj csak még.
-Nem vagyok álmos. - kereste papucsát - Hé.... hol van Jjanggu?
-Hát.... biztos magával vitte.
-Jin ez nem vicces.
-Mindjárt meglesz. - csapódott is ki a bejárati ajtó - Látod? Mondtam. - indultak volna a hazatért maknae felé, ám az előbb ért eléjük és térdre is rogyott.
-Én annyira, de annyira sajnálom. - szipogott, miközben hadarni próbált.
-Jungkook. - guggoltak le hozzá - Mi a baj picur? - simogatta karját Jin.
-Jjanggu. Bántotta, pedig Jjanggu csak segíteni akart. - engedte ki karjaiból a kiskutyát, ki nem úgy tűnt, mint akinek baja van, miközben tovább hullottak könnyei.
-Nyugalom Kookie. Mond el, mi történt. - próbált segíteni Taetae a kisebbnek, miközben saját vérnyomását már tolta fel. Félt a választól, félt attól, igaza lesz és attól is, hogy nem fogja tudni kezelni érzéseit, ha tényleg az történt amire gondolt.
-Jin! - kapta el az említett pólóját - Én voltam Heesoonál, de nem történt semmi. Csak Taehyung miatt mentem, hogy segítsen, hogy segítsek rajta. Én csak segítséget szerettem volna. Aztán megtanított csókolni, de esküszöm, nem történt semmi több. Végig rátok gondoltam. Én csak meg akartam felelni. Csak jó akartam lenni valamiben. Könyörgöm Jin, ne hagyj el. - zokogott tovább, miközben Jjanggu körbeugrálta őt.
-Úristen Jungkook mi történt? Te jó ég, nyugodj le! - húzta magához a kicsit és megölelte.
-Esküszöm, többé nem megyek egyedül sehova. A postaládáig sem.
-Kook hol voltál? - kérdezte nyugodtságot színlelve Tae, miközben már forrt a vére, kezei pedig ökölbe szorultak. Wonmin volt a ludas mindezért, tudta jól.
-Én csak.... elmentem reggeliért.
-És mi történt?
-Jöttem haza. - bújt Seokjinhez, miközben félszemmel mert csak másik párjára pislogni - De Wonmin... ott termett.
-Hozzád ért?
-I-igen. - nyelt nagyot, miközben könnyeivel küzdött.
-Hol?
-Én....... erős volt. - hunyta be szemeit
-Ó hogy az a.... - kezdett Istent nem ismerő káromkodásba Tae, miközben felpattant és ruhát keresett magának, amiben utcára mehet, Jjanggu pedig ezúttal őt követte.
-Mi történt Jungkook? - simogatta fejét a legidősebb, míg Taehyung csak morgott magában mérgesen.
-A nadrágomba férkőzött - kezdett mesélni, bár alig kapott levegőt - és azt mondta, ha ellenkezek, elmondja neked Heesoot. - esett lassan pánikba.
-Nyugalom, semmi baj. Itt vagyok Jungkook, itt biztonságban vagy. - próbálta csillapítani a kicsit, amint elvesztette légzése felett a kontrollt olyannyira, hogy beszélni sem tudott.
-Megölöm. - trappolt ki Taehyung a szobából.
-Hova mész?! - kiáltott utána Jin.
-Most mondtam. Megölöm! - kapta fel cipőjét, majd az ajtót becsapva maga után tűnt is el szemeik elől.
-Nem akarom, hogy még egyszer úgy érjen hozzám. - szólalt meg néhány pillanattal később Kook.
-Nem fog soha többet. Sehogy sem fog hozzád érni. - dühödött fel most már Jin is. Tisztán látta a jelekből, Tae mérgéből és Jungkook pánikrohamából mesélése közben, mi is történt, ezért nem erőltette tovább a reggel elmondását.
-Jjanggu.... - ugrált mellettük a kutyus - Jjanggu megsérült. Állatorvoshoz kell vinnünk. - távolodott el az idősebbtől Kookie.
-Előbb te jössz rendbe.
-Nem! Jjanggut el kell vinnünk. Megmentett. Vigyük orvoshoz. - vette karjaiba újra a kis kedvencet, ki azonnal puszit akart adni neki - Vigyük el. - pillantott könnyes szemekkel Seokjinre, miközben még hatalmas cseppek gördültek le arcán.
-Hahh.... rendben. - hevert darabokban lelke. Összetört attól, ami Jungkookkal történt, de legjobban attól, hogy azt mennyire nem érdekli, mennyire nem akar vele foglalkozni és inkább Jjanggura koncentrál, mert ebből tudta, ez talán rosszabb, mint bármilyen rémálom, hiszen ez most valóra vált, átélte, ezúttal pedig beleszólása sem volt a történésekbe, fel sem tudott ébredni a szörnyűségből, csak bízhatott a szerencsében, mely Jjanggu képében jelent meg.


(Folytatjuk :D Bár ez nem éppen vigyorgós rész lett :/ Tudom, korábbra ígértem, de ezt nem akartam elkapkodni. Akkor akartam nektek megírni, mikor jött rendesen ihlet, mert ez nem egy filler, ez a lényege az egésznek. Őszintén szólva nekem is nagyon nehéz volt ezt megírni, mert minden pillanatot elképzeltem és hiába vagyok én az író, azért azt a tehetetlenséget, hogy nem írhattam bele, hogy egy katanával ezernyi darabra szeli két másodperc alatt, nem kívánom senkinek. De legalább izgalmas, érdekes sztori lett. Tyűűűűű......
[FONTOS] Új koncert kampány indult és a My Music Taste Facebook csoportjában pedig most játék is, ahol minden kampányban van játék és majd az első 3 helyezett kap értékes nyereményeket. Azaz 12 nyertes lesz! Ne hagyjátok ki, nem érdemes!
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )