Three sides of life 78. rész: Gumicuki

Egy pillanat alatt szúrta ki a piros foltokat, melyeket gyűlölt, rosszul lett tőlük, még ha a kisebbnek tetszettek is, de közben újra izgult Kookra. Ezzel kész, elbukott, elvesztette az állat énjével folytatott heves harcot és előre félt a folytatásól.
-Basszamegh! - kelt fel inkább, majd rohant a fürdőbe. Hideg kell, jéghideg zuhany jegesmedvék és pingvinek társaságában, vagy vér fog még folyni az este.

Mérgesen állt a csobogó víz alá, melytől megváltást remélt. Dühöngött, tajtékzott, hogy még ez is beleszól az életébe. Sikerült megoldani egy problémát, tud aludni és a kicsi rájött az új gyógymódra, ha mégse sikerülne, most meg ez.... amivel már nem tud mit kezdeni, ami újabb küzdelmet jelentene mindannyiuknak, ha nem tudja lefékezni önmagát. Heesoo ezúttal nem merülhetett fel, hiszen a megcsalás fogalmát messze kimerítették volna a kezeléssel, ráadásul a kórházban kötöttek volna ki megint, mint régen mindig. Így most magára maradt, neki kellett megoldania problémáját, melyre csak azt a kiutat látta, hogy nem izgulhat fel ennyire párjaira soha. Valamivel el kell vonnia figyelmét, elterelni gondolatait, kicsit kizökkentenie önmagát, dolgozni az élvezkedés ellen, különben hatalmas károk keletkezhetnek még a kisebb testében, de Jinében is egyaránt. Könnyek hullanának vércseppek kíséretében, földet érő koppanásukat pedig csak csontroppanás nyomná el.
-Kicsim? - nyitott be hozzá Seokjin - Minden rendben?
-Hmm? - próbálta összekaparni magát és eltávolodni kicsit a faltól, mert annak döntve homlokát ostorozta lelkét gyengeségéért, hiszen nem tudta visszafogni állati felét.
-Mi a baj? - lépett be hozzá a zuhany alá, de a hideg cseppektől inkább távol maradt - Megfázol. - változtatott inkább a hőfokon.
-Nem fogok, jó ez így. - próbált érzelemmentesen válaszolni, miközben kerülte tekintetét.
-Akkor én fázok meg. - figyelte társát, majd pár pillanat múlva folytatta - Mi a baj? - ért kezéhez és lassan húzta maga felé, miközben Taetae ujjaik találkozására szegezte szeme világát.
-Semmi. Semmi baj. Megoldom.
-De mit? Hogy vad vagy? - forgatta szembe magával a kisebbet és állánál fogva emelte kicsit feljebb fejét - Még nem volt vészes. Csak egy picit lágyabban. - mosolygott rá, mire Tae végre engedett és összetalálkozott tekintetük.
-Sokkal lágyabban. Nem akarom bántani, nem akarom megharapni, nem akarok újra olyan lenni. Figyelni fogok mostantól, visszafogom magam.
-De ne vegyél le az élvezetből. Ezt pont ezért csináljuk, hogy örömet nyújtsunk egymásnak. - fogta meg csípőjét - Legfeljebb kapsz szájkosarat. - vigyorgott, de Tae csak felsóhajtott - Kicsim. Élvezd te is. Szívesen teljesítjük a kéréseidet, mert akkor mindenki boldog. A végén úgyis egymás kezeiben fogunk kikötni, szívünk egymásért fog dobogni.
-De ha ezt folytatom, a tietek nem fog. Ez csak a jéghegy csúcsa hyung. Viszont lehet még tudom kezelni. Most megfogom. Nem engedem elszabadulni. - ölelte át párját a zubogó cseppek alatt állva.
-Hát rendben kicsim. - simogatta hátát - Ahogyan gondolod. Csak ne rohanj így el, mert a szívbajt hozod rám. - csókolt fejére.

Végül hosszú percek után lenyugodott a kisebb párja karjai között, az este folyamán pedig továbbra is igényelte párja érintését, miközben Jungkook sem engedte őt messzire.
-De most Jin álla alá fogok bújni. - mocorogtak a takaró alatt, míg az idősebb elpakolt mindent, hiszen rengeteg "kelléket" vett elő Tae, melynek csak egy részét használták, így időbe telt visszarakni mindent eredeti helyére.
-De engem is ölelgess. - karolta át társát a legkisebb, ahogyan még egymással szemben feküdtek és Taehyung előre törlesztette esti törődését a kicsinek.
-De most Jin fog engem.
-Akkor befekszek én középre.
-Én akarok Jinhez menni. - fészkelődtek tovább.
-De elbújok köztetek elférek. - mászott át Vn Jungkook.
-Koooookie! Én akarok! - állította meg a kisebbet, ki így csípőjére ült a takaró alatt, mikor Seokjin visszaért.
-Ummm... - nyammogott egy szem epren, amint megtántorodott a küszöbön - Visszajöjjek később?
-A picur akar középen aludni, de én akarok most az állad alá bújni. - hallatszott ki Tae válasza a takaró leple alól.
-De beférek középre. - húzta ki csuklóit a másik szorító ujjai közül és befeküdt a Jin feléhez közelebb eső részre.
-Aaaa! Jin szólj rá! - ült fel Taehyung és végre látszódott arca.
-El fogunk férni rendesen. Kapcsolhatok villanyt?
-Igen! - vigyorgott Kook kidugva fejét a takaró alól, mire Seokjin sötétséget teremtett a hálóban.
-Jjanggu, ne állj elém! - csoszogott lassan az ablak felé, hogy felhúzza a redőnyt és a város fényei világítsanak tovább, miközben kiskutyája ott toporzékolt lábai alatt. Végül Jin inkább szabad kezébe vette, majd az ablakhoz érve tette le, falta be epre utolsó falatját, majd megnyalva ujjait varázsolt kellemes félhomályt a szobába - Szóval hol alszok? - fordult párjai felé.
-Itt! - mutatott maga mellé Kook.
-De ha középre fekszek, akkor mindketten tudtok bújni hozzám.
-Én az állad alá akarok szerelmem. - húzta száját a legkisebb miatt V.
-Én is! De elférek a pocidon közted és Tae között is.
-Biztos? Nem leszünk szűkösen? - sétált az ágyhoz, majd mászott fel rá.
-Amúgy is úgy vagyunk. Omnomnom. - lopta is el a távolságot kettejük közül Jungkook.
-Így nem fér ide Taetae.
-Lejjebb megyek.  - bújt is inkább két párja hasa közé.
-Ez fura. - jegyezte meg Jin.
-De legalább tényleg ideférek. Picur meg elviseli, hogy rárakom a lábam.
-Nem zavar. - karolta is át a kisebb.
-Hát, ha nektek kényelmes akkor szép álmokat. - simogatta meg a legkisebb fejét Seokjin, majd Taehyung arcát is - Bármi van, keltsetek fel. - cirógatta tovább a mostanában szenvedő.
Végül egész kényelmesen aludtak így hárman, bár Tae az éjszaka közepén újból rossz állapotba került. Ezúttal azonban tett rá egy lapáttal emléke a picurról és annak foltjairól, fájdalmas nyögéseiről, ellenkezéséről, menekülni akarásáról, így mikor az ezúttal is édes csókjával keltette Taehyung szíve majd megszakadt. A kisebb annyira szerette, ő pedig ezzel hálálta meg, hogy fájdalmat okozott neki, kárt tett testében. Ezért őt ölelve tervezte, hogy visszaalszik miután csillapodott szíve, melyben Jin látványa segített. Az idősebb fáradtan pislogott rá és láthatóan boldog volt, amiért ennyire foglalkozik Kookkal, hiszen mosolygott, majd ő is odaférkőzött hozzájuk, bár csak a legkisebb hajába bújt orrával, ki halkan nyögött fel, hogy ne zavarják meg újból, de nem is tervezték. Csak egymáshoz szerettek volna érni mindannyian míg édes álmaikat alusszák.

Reggel viszont már nem együtt végezték dolgaikat. Taet elrángatta Hoseok és Jimin időre, így ő korábban kelt Jinnel, ám Jungkook nem tervezte követni társait, ezért egyedül maradt a puha takaró alatt. Seokjin is csak kifeküdt pizsamában egy finom kávéval a kanapéra, míg Taetae rendbe szedte magát, majd elköszönt legidősebb szerelmétől.
-Sietek vissza. - engedte el Jin ajkait, majd még lehajolva mosolygott rá.
-Nem kell kicsim, élvezd ki a társaságot, ne hanyagold el őket.
-Nem fogom. - húzta ki magát - De azért még jobban szeretek itt lenni. - indult az ajtó felé, Jin pedig legalább addig kikísérte.
-Még. - kuncogott.
-Aztán majd elmegy a kedvem. - lépett is ki a lakásból.
-Akkor majd az ágyhoz kötözlek.
-Úúú. - fordult vissza és Seokjin füléhez hajolt - Akkor már most sincs kedvem.
-Szerzek estére akkor hozzávalókat.
-Vagy hozok otthonról. - vigyorgott a kisebb kicsit eltávolodva társától.
-El is felejtettem, neked mindened van.
-Nem, egy dolgom nincs.
-Na mi az? - lepődött meg Jin - Mi nincs neked?
-Szüzességem.
-... Jól van, jó mulatást! - csukta volna be az ajtót a fárasztó vicctől Seokjin, miközben Tae mosolygott és megakadályozta benne.
-Sietek vissza. - nyomott egy gyors csókot ajkaira, majd rohant is a lift felé.
Míg pedig ő barátaival töltötte a napot, párjai ugyanúgy együtt lustálkodtak a legidősebbnél, ki a nap első részében még nézhette sorozatát csendes magányában, míg a picur fel nem kelt pisilni és oda nem ment hozzá a kanapéhoz, hogy ne egyedül keljen folytatnia szundiját. Szó nélkül feküdt társára, ki alatt átdugta karjait, így ölelgetve pihent a másikon.
-Ideje lenne felkelni. - simogatta Jin.
-Mmmmmm. - nyöszörgött. Nem szeretett volna még, de muszáj volt.
Hosszú percekig nehezedett párjára, ki csak cirógatta és igazából nem akarta felébreszteni. Elvoltak békében, nyugalomban, semmi program sem siettette őket, így kényelmes napot terveztek. Ám a picur lassan tényleg magához tért. Pislogott csak a tévére Jin mellkasán fekve, majd feltápászkodva az idősebbről kezdte rendbe szedni magát aznapra, ám még a készülődés előtt jelentette be társának, éhes. Reggelire tudott is neki mit csinálni párja, viszont ebédre ötlete sem volt, mit készíthetne, hiszen majdnem üresen állt a hűtő.
-El kell mennünk vásárolni, ha ettél. - kócolta össze a kisebb haját, mit épp most fésült meg tulajdonosa, ahogyan a hálóba indult Seokjin.
-Mmmm. - nyelte le a falatot az asztalnál ülő - Most fésülködtem.
-A te hajad úgyis visszaáll. - kiabált ki a szobából az idősebb.
Jin is felöltözött vásárlásoz méltóan, mire pedig Jungkook jóllakott addigra ő is készen állt.
-Mehetünk is. - rakta zsebre cuccait, mialatt a kisebb még leöblítette reggelijét.
-Óóóóó. - tette le poharát szomorkodva.
-Mi az? - pislogott rá érdeklődve Jin.
-Túl jól nézel ki.
-És? - mosolyodott el ezen a másik.
-Rád mozdulnak a csajok. - kerülte társa tekintetét a pulton támaszkodva Kookie.
-Mert rád nem. Az új ruháidban olyan vagy, mint valami idol. - sétált hozzá Seokjin, majd megcsókolta homlokát - Na gyere, menjünk. Ha pedig ránk mozdulnak akkor majd tudtukra adjuk, van párunk. - indult az ajtóhoz.
-Megcsókolsz a boltban? - követte őt Jungkook elkerekedett szemekkel.
-Nem.
-Aaaaaa, pedig már azt hittem. - léptek ki az ajtón, a legkisebb pedig elszomorodott, mert nagyon örült volna az ilyen megnyilvánulásoknak, melyek sosem történtek meg még véletlenül sem.

Seokjin úgy tervezte, kedvenc boltjába mennek, útközben pedig beugranak a fűszereshez is a különlegességekért, ám végül a forróság miatt inkább nem tettek meg nagy távot.
-Hahh! Itt sokkal jobb idő van. - fújta ki magát Jungkook, amint beléptek az áruházban.
-Veszünk valami hűtött üdítőt is hazaútra. - hozott egy kosarat Jin, majd azt tolva haladtak beljebb - Mit szeretnél enni ma meg holnap?
-Én választhatok?
-Persze. Szívesen megcsinálok neked bármit.
-Hmm. Nem tudom. Three sidesos kajákat is tudsz? - gondolkozott el a kisebb.
-Hát mondjad mire gondoltál és majd mondom, hogy igen, vagy nem.
Jungkook el is kezdte sorolni, mik a kedvencei, melyből igazából választania kellett volna, így nem segített egyáltalán társának. Főleg nem akkor, mikor az édességek színáradata magával ragadta, ő pedig ráncigálta társát is.
-Ne fogdoss össze mindent!
-Mért ne? Be vannak csomagolva. - vette le a sokadik gumicukrot a polcról.
-Amúgy is, már választottál.
-Mást nem lehet? - nézett rá Kookie.
-Hát ez nem elég? Így sem fog elfogyni napokig.
-De igen. Holnapra semmi nem lesz belőle.
-Meg belőled sem, ha ezt mind megeszed. - sétált mellé Jin - Inkább rakd vissza és nézzünk ebédnek valót. - vette ki kezéből a zacskót Seokjin.
-Aaaaa. - sétáltak el az édességektől, miközben a kisebb húzta száját.
-Ismered azt a szószt, amit múltkor is öntöttünk a husira Namnál ugye? - álltak meg.
-Ahha. - bólogatott Jungkook.
-Akkor hozz nekem olyat, míg elmegyek húsért. Meg hozhatsz olyan grillfűszert is, ha pedig szeretnél este sütit, hozz díszítőcukrokat.
-Sütsz is? - vigyorgott Kookie.
-Gondoltam Taenak a  beígért tortát, de ha nem is azt, akkor valami édességet.
-Óóóóó, benne vagyok. Hozok cukrokat.
-De fűszert is.
-Oké-oké, hozok azt is. - indult is útjára, Jin pedig a húspulthoz.
Szerencsére a Seokjin által kért dolgok egymás közelében voltak elhelyezve, direkt azért sorolta is így fel őket, hogy a kisebb hamar rájuk leljen, ami sikerült is. Jungkook egyből megtalálta azt, amit keresett, majd a szószt és a fűszert összeszedve ácsorgott a cukrok előtt. Válogatott, milyen alakút szeretne a süteményre, mert mindegyik olyan jól nézett ki, hogy kellett egy kicsit dilemmázni az ügyön.
-Bocsánat. - hessegette arrébb egy másik vásárló, kinek útban volt.
-Elnézést. - lépett is el.
-Semmi baj. - nézett rá az idegen - Ohh! Szia! Jungkook, igaz?
-Hmm? - pillantott rá az említett és meglepetésében még szét is váltak ajkai, amint felgyorsult szíve.
-Jungkooknak hívnak ugye?
-I..... igen.
-Akkor még jó a névmemóriám. Örülök, hogy újra találkozunk. - pakolta be kosarába az elvett árut Wonmin, ám Kook nem viszonozta kedvességét. Ő nem így gondolta már mióta tudatosult benne, követi őt a férfi - Nem kell félni tőlem, nem eszlek meg. - mosolygott kedvesen.
-Umm. - csukta be végre száját, majd alsó ajkát kezdte rágcsálni.
-Mi járatban? Anyud küldött?
-Umm... Jin..... egy barátommal jöttem. Szakács, csinál nekem ebédet. - nem tudott értelmes választ adni, csak információkat közölt, bár nem értette, ez pont mért volt fontos.
-Cukrász is, hogy itt nézelődsz?
-É-ért hozzá. - pillantott inkább újra a polcokra, hogy végre válasszon és felszívódjon, ezért le is vett egy cukrot, melyen elsőre akadt meg szeme - Megyek is. Viszlát! - indult a húspulthoz Jinhez, ám Wonmin ment vele.
-Szerintem egy irányba megyünk. Nem baj, ha elkísérlek? - érdeklődött.
-Nem. - rázta fejét a fiatalabb, miközben az ellenkezőjére gondolt.
-Úúú. Gumicukik. - jegyezte meg az édességes sor előtt megállva a férfi, majd el is kapta Kook felsőjét - Kérsz valamit?
-Márt vettünk. - állt meg Jungkook.
-Ohh. Akkor segíts nekem választani. - húzta maga után a sorok közé - Én sosem tudok.
-Nekem is nehezen megy. - nyelt nagyot.
-Két kedvencem is van, de nem akarok kettőt venni, mert akkor egyszerre megeszem és rosszul leszek. - vette le Jungkook legjobban kedvelt gumicukrait a polcról - Szerinted? - nézett rá.
-Hát.... nem tudom. Én is ezeket szeretem a legjobban.
-Ahh, akkor jó embert hoztam. - mosolygott, majd újra a csomagolásokra nézett - Inkább megveszem mindkettőt és az egyiket megkapod. - pakolta be kosarába.
-Nem kell köszönöm. - indultak tovább.
-Ó, dehogynem. Majd sorsolunk, így én sem leszek rosszul holnap, de nem is kell válasszak.
-Umm.
-És hol a barátod, akivel jöttél?
-Húst vesz.
-Ohh. Akkor tényleg egy irányba megyünk. - közeledtek is a hentespult felé, hol már Jint szolgálták ki - Ohh a magas fiú nem? Vele láttalak este is.
-I-igen. - sietett társához a kisebb, kit megijesztett hirtelen érkezésével.
-Ahh, Kook! Mondtam már, ne ijesztgess. - pakolt a kosárba közben - Köszönöm szépen!
-Ő Jin gondolom. - szólalt meg Wonmin, mire az említett felismerve a hangot kicsit sem örült tulajának. Bár csak egyszer hallotta, de Tae idegességétől megjegyezte egy életre.
-Mit keres maga itt? - tette az utolsó szatyrot is a kosárba, majd megfogva Kook pólóját húzta inkább maga mögé a kisebbet, bár nem volt rá szükség, ment ő noszogatás nélkül is.
-Vásárolgatok, ahogy minden vevő.
-A környéken lakik esetleg?
-Fogjuk rá. - válaszolt, de látszott rajta, Seokjinnek nem örül, inkább zavarja, hogy ott van.
-Akkor jó vásárlást, nekünk most mennünk kell. - tolta is el a kosarat, miközben Kook átrohant azon oldalára, ahol a legmesszebb volt az idegentől.
-Lehet még összefutunk, nem olyan nagy ez a bolt. - szólt utánuk.
-Kétlem.
-Örültem a találkozásnak.
-Mi nem. - siettek mind messzebb, majd már a sokadik sort elhagyva szólalt csak meg Jin - Mostantól inkább együtt mászkálunk, ha tovább is tart.
-Ez jó ötlet.
-Taenak pedig egy szót se.
-Eszembe se jutott.

(Folytatjuk :D Lassan, de biztosan. Na most fognak jönni azok a napok, amikben tutira fullra vagyok táblázva és láttam előre, de megpróbálok előre gyártani. Mondjuk eddig semmi írással kapcsolatos tervem nem jött össze XDDD szóval meglátjuk :D
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )