A főnök 18. rész: Zöld szemű szörny

– Miért? – próbálta követni Namjoon óriási lépteit.
– Mert nagyon szar napom volt és ahelyett, hogy segítenél rajtam, csak még jobban felidegesítesz. Szóval most velem zuhanyozol – nyitotta ki a kabin ajtaját, majd betuszkolva Hoseokot becsukta azt maguk mögött és megnyitotta a vizet.

– De le sem vetkőztünk. Mindenünk vizes lesz – próbált kilépni a cseppek alól, ám Nam nem hagyta neki.
– Nem érdekel. Fogalmam sincs, mi bajod van, de nem akarok többet arról hallani, hogy mással összefekszem rajtad kívül. Hogy jut eszedbe ilyesmi? Egyáltalán miért? – hőbörgött tovább Namjoon, mialatt bőrig áztak.
– Nem tudom – kapkodott levegő után.
– Jön a heat megint?
– Mm… – gondolkozott el. – Igen, hamarosan.
– Így már értem… De megtennéd, hogy nem akkor féltékenykedsz, mikor nincs türelmem hozzá, hanem mondjuk szex után? Akkor még én is jobban tudom kezelni – kezdett megszabadulni nedves cuccaitól.
– De mitől van nő szagod?
– Az egyik klubban voltam ma. Szerinted?
– Ahh… – játszott saját hibridfarkával. – És… szép volt?
– Hoseok! Mivel tudnálak leállítani?
– Bocsánat – kerülte Nam tekintetét a másik.
– Van egy ötletem. Jelölj meg, ahogyan korábban! Amit én nem érzek. Csak előbb ezt vedd le! – nyújt Hoseok felsője alá. – Aztán szexeljünk, különben ma még falnak megyek ettől a sok szartól.
– Szóval nem volt szép? – vetkőzött le a hópárduc.
– Prosti volt, ráadásul nekem dolgozik. Alkalmazottakkal már csak elvből sem fekszem össze, a prostikért pedig sosem rajongtam. Ez kielégítő válasz? – dobta ki ruháikat a zuhanykabinból.
– Akkor nem történt semmi?
– Na jó! Ennél többet nem vagyok hajlandó foglalkozni a témával. Csak rád áll fel. Most pedig csináld azt a megjelölős dolgot, izgulj rám és dugjunk a zuhany alatt! – ölelte magához a hibridet.
– Ne ölelgess más nőt! – bújt Nam nyakába.
– És pasit szabad?
– Namjoon! – simult a másik testéhez.
– Muszáj velük foglalkoznom. Státuszszimbólum. De veled élem ki minden vágyamat, ha ez számít.
– Büdösek – harapta meg Namjoon nyakát.
– De neked finom az illatod – simogatta a hibridet.
– És most neked is az lesz…
– Igen.

Hoseokon ugyan eluralkodott a féltékenysége, ám mivel Nam ráerőltetett néhány dolgot, így képes volt átlépni ezen. Végül annyira jól túltette magát rajta, hogy ő ugrott rá párjára és nem fordítva, pedig Namjoon volt az, akinek nyugtatásra volt szüksége. Hoseok egyik pillanatról a másikra változott meg, miközben saját illatával fedte el a másikét. Készséggel belement egy gyors, indulatoktól fűtött menetbe Nammal, kinek minden mozdulatából sugárzott a feszültség. Erőteljes volt, kicsit agresszív és önző, pedig korábban sosem viselkedett így, ám Hoseok valahol megértette ezt, hiszen előre szólt, milyen rossz napja volt ráadásul még veszekedtek is kicsit mielőtt egymásnak estek volta, ezért nem lepődött meg. Inkább hagyta magát, meglepetésére pedig kifejezetten élvezte, hogy Nam ennyire erőteljes oldalát is megmutatta. Biztosan Yoongitól maradt hátra benne ez a kis apróság, de nem bánta, hiszen jól esett neki bármi, amit Namjoon csinált.
– Nem volt hideg a csempe? – simogatta Hoseok combjait, mikor már az ágyban feküdve derekán ült a hibrid.
– Csak egy pillanatig – dobolt lágyan Nam hasán ujjaival, hosszú hibridfarkát pedig maga mögött lengette.
– Még mindig féltékeny vagy?
– Egy picit – hajtotta füleit fejére és kerülni kezdte a másik pillantását.
– De miért? Minden szabadidőmet veled töltöm. Hogyan tudnék bárkivel is összefeküdni?
– Yoongin mindig éreztem valaki más illatát mikor bejött hozzám.
– Mert ő olyan. Jaj, hányszor mondjam még, hogy nem hasonlítok rá? Mit kéne tennem, hogy végre megbízz bennem?
– Semmit… Ez az én gondom.
– Az enyém is, ha ennyire zavar. Szóval beszéljük meg! Nem fekszem össze senkivel, nem csókolok senki mást. Jó, néha megnézek egy-egy szebb nőt és ölelgetni is szoktam őket, de csak a klubjaimban, mikor meglátogatom őket és pusztán azért, mert így van meg a megszokott maffiavezér kisugárzásom. De nem vonzódok hozzájuk, nem érzek irántuk semmit és ami a legfontosabb, akkor sem akarok tőlük semmit, mikor nehéz napom van. Csak tőled. Mit szeretnél még hallani?
– Tudom, hogy már beszéltünk róla, de… sok párod volt korábban? – kerülte továbbra is Nam pillantását.
– Nem. Miért hozod fel megint?
– Csak mert… olyan természetesen közeledtél felém. Egy pillanatig sem kételkedtél benne.
– Ezt hogy érted?
– Pontosan tudtad, hogyan kell egy férfival. Nem tétováztál soha…
– Szóval a párok alatt most nem kifejezetten nőkre gondolsz?
– Nem… Sokan voltak? – simogatta Namjoon hasát.
– Míg fiatal voltam apám végig azt mondogatta, éljem ki magamat. Próbáljak ki mindent, mivel pedig benne nem volt sok érzelem soha, ezért a mindent mindenre kell érteni. Ő is csapongott fiatalként, pedig akkor korántsem volt ennyire elfogadott a dolog, főleg nem a maffiában. Szóval kipróbáltam mindent – fésülte hátra Hoseok haját, majd cirógatni kezdte arcát. – Húszas éveim előtt elég sok partnerem volt mindkét nemből, innen a tapasztalat.
– De végül a nők mellett állapodtál meg – bújt Nam tenyerébe és dorombolni kezdett, amivel saját magát akarta megnyugtatni.
– Mivel semmi időm nem volt egy rendes kapcsolatra és gyerek kellett. De ezt megbeszéltük már. Vagy most ismétlünk? Mert akkor megspórolnék egy kis időt. Gyereket sok módon lehet csinálni, de ennyire boldog rég nem voltam. Ugye most jobb?
– Igen – nézett végre Namjoon szemeibe. – Köszönöm – mosolygott.
– Csak ne aggódj kettőnk miatt! Viszont mostantól figyelni fogok a heatedre... Ha időben szólsz.
– Minek?
– Hogy ne legyenek ilyen féltékenységi rohamaid.
– Nem kell. Majd megpróbálok uralkodni rajta.
– Inkább figyelek. Úgy mindkettőnknek könnyebb.
– Nem vagy maffiavezér – harapott alsó ajkába Hoseok.
– A szobán kívül nagyon is az vagyok. Szóval, mesélj! Milyen napod volt? – érdeklődött a hópárduc után, ki boldogan mesélt Namjoonnak.

Miután feloldották a feszültséget magukban, majd beszélgettek egy kicsit lefekvés előtt teljesen megnyugodtak. Már Hoseok sem rugózott azon, hogy Namnak milyen illata van, vagy merre járt, kikkel találkozott, így teljesen ellazulva pihent meg párja mellett, bár reggel ettől még nehezen engedte el dolgozni. Azonban akadt neki is kötelessége, mint például foglalkozni a magányos macskával, mely miatt hajlandó volt emberi időben kimászni az ágyból és felöltözni. Viszont mikor bekopogott Jiminhez nem kapott választ, mivel a hibrid nem aludt saját szobájában. Keresni kezdte a másikat mikor erre rájött, ám képtelen volt azonnal rátalálni a fiatalabbra, mígnem olyan információhoz nem jutott, ami egyszerre megnyugtatta és féltékennyé is tette.
– Hahó! – nyitott be óvatosan Jungkookhoz. – Fiúk?
– Mmm? – nyöszörgött a nyúl. – Hoseok?
– Igen. Hát itt vagytok. Már mindenütt kerestem Jimint.
– Mennyi az időt? – ült fel Jungkook.
– Hát már nincs reggel. Hogy-hogy még alszotok?
– Én ilyenkor még szoktam – vette kezébe mobilját, majd visszadőlt.
– Hoseok? – bújt ki a takaró alól Jimin. – Hoseok! – mosolygott, hogy szemei szinte eltűntek. – Feküdj ide hozzánk!
– Nem akarok zavarni. De te mit keresel itt?
– Rosszat álmodtam. Hozzátok nem akartam menni, mert… Mégis csak a főnök. Úgyhogy idejöttem, hátha idefeküdhetek a földre melléjük, de végül Seokjin nem akarta, hogy lent aludjak a padlón.
– Értem… – nyelt nagyot Hoseok. – Akkor nem zavarok, aludjatok csak.
– Ne, hyung! Gyere ide! Feküdj mellénk!
– Nem hiszem, hogy Jungkook vagy Seokjin örülne, ha befeküdnék az ágyukba.
– Engem nem zavar, csak csendet szeretnék – dörmögött párnájába Jungkook.
– Gyere, hyung! – csinált helyet a hópárducnak Jimin.
Hoseok nem örült a helyzetnek, de annak meg főleg nem, hogy a macska került középre. Úgy érezte, Jungkook ezzel elrabolta tőle a másik figyelmét és innen csak lejjebb vezet az út, minek a végén majd teljesen kiszorul a körükből és megint egyedül marad egész napra. Rettenetesen félt ettől, de nem tudott túl sokat tenni ellene, mert Jimin erőltette, hogy együtt töltsék mind a hárman az idejüket. Szíve szerint elmenekült volna, viszont nem akarta megsérteni a macskát, így túlélte a napot, minek folyamán végig Jungkookot figyelte, hogy az mégis hogyan viszonyul a másikhoz. Nem tűnt olyannak, mint aki nagyon ragaszkodna hozzá, azonban egyre inkább élvezte Jimin társaságát, ami tisztán látszott rajta. De persze Hoseok azt már nem vette észre, hogy vele is próbált kicsit ellazulni, hiszen nem erre koncentrált, hanem kizárólag Jiminre. Alig várta a nap végét, Seokjin érkezését és Namjoon hazatértét, mivel ez többnyire azt jelentette, hogy a macska visszatér saját szobájába. Bár már ebben sem lehetett olyan biztos, mint néhány nappal ezelőtt.
– Hoseok? – csukta be szobájának ajtaját Namjoon miután hazaért. Eleinte nem látta a sötétben, hol fekszik a hópárduc, kiről emberei azt mondták, meglepően hamar bekuckolta magát Nam szobájába, ám amint felkapcsolta a villanyt észrevette a hibrid hosszú farkát, mely kilógott a takaró alól. – Valami baj van? – lazította meg nyakkendőjét, majd azonnal megszabadult tőle, ahogyan zakójától is.
– Jimin Jungkookkal és Seokjinnel aludt – mozgatta idegesen hópárducfarkának végét.
– Hogy-hogy? – tapogatta meg az ágy sarkát, nehogy ráüljön a másikra, majd letelepedett.
– Rosszat álmodott és aludni akart valakivel, de nem mert hozzám jönni, mert te itt vagy és fél tőled – beszélt továbbra is a takaró alól Hoseok.
– Mondjuk én nem is engedtem volna, hogy velünk aludjon. Max veled a te szobádban.
– Tudom…
– Akkor… mi a gond?
– Hogy Jungkookkal volt.
– De hát… Most, ha a te agyaddal gondolkodok, akkor nem jó az, hogy Jimin nem volt egyedül mikor félt?
– De, de… – bújt ki a takaró alól. – Még reggel is ott aludt Jungkookkal mikor Seokjin már dolgozott.
– Szóval a féltékenységed erősebb, mint az, hogy jót akarsz Jiminnek? Ez maffiához méltó gondolkodás.
– Miért nem lehet úgy, hogy Jimin nincs egyedül, de nem is melegednek össze Jungkookkal?
– Mert nincs másik hibrid a házban ő pedig teljesen egyedül van? Seokjin meg azért nem terepen dolgozik, mert túl anyáskodó? Nem szívesen mondom ezt, de minden összejátszik ellened.
– Ahhh! – bújt vissza a takaró alá. – Most mit csináljak?
– Maffiaszemszögből, öld meg Jungkookot és rendezd meg úgy, mintha lelépett volna. De te nem vagy ilyen, ráadásul nem értesz hozzá és Seokjin meg is torolná a dolgot szóval… Próbálj inkább te is összebarátkozni Jungkookkal. Akkor nem esel ki a körből – állt fel az ágyról Namjoon.
– De nekem csak Jimin kell.
– Ez sértő, ugye tudod? – tűnt el a fürdőben Nam.
– Nem úgy értettem – bukkant fel újból, ledobva magáról a takarót.
– Akkor gyere ide és magyarázd el, hogyan értetted!
– Szex? Komolyan ezzel akarsz megoldani mindent?
– Csak a feszültséget, hogy utána tiszta fejjel tudjuk megbeszélni a gondjainkat. Nos?
– Hmm… – gondolkozott el Hoseok. – De most nem akarok a hideg csempének dőlni – mászott ki az ágyból.

Namjoon technikája nagyjából bevált, mivel a hópárduc tényleg megnyugodott és beismerte, talán valóban jobb taktika lenne összebarátkozni a nyúllal, mintsem ellenállni a történéseknek. Megadta ennek az esélyt, hogy jobban jönnének ki belőle mindannyian, ám továbbra is akadt néhány fenntartása, viszont ezek már inkább a közelgő hormonhullámnak voltak köszönhetőek, nem a nyúl hibridnek. Namjoon már előre aggódott, hogy mi lesz akkor, ha ezek felerősödnek, mivel ennyi libidóval még meg tudott birkózni, de többel már nem és tapasztalatból tudta, milyen erős lesz néhány nap múlva a hópárduc étvágya. Abba pedig már bele sem mert gondolni, hogy majd akkor mennyire lesz féltékeny Jiminre, így inkább arra kérte Hoseokot, töltse majd szobájában a nehéz napjait. De persze próbálta leplezni ennek okát és arra hivatkozott, csupán azért kéri ezt tőle, nehogy másra irányítsa vágyait, ha már ennyire összebarátkozott Jiminnel. Elvégre ő sosem féltékenykedett, így éppen itt volt már az ideje ennek is. Természetesen Hoseok megígérte, eleget tesz Namjoon kívánságának, ám míg volt néhány napja a heat előtt úgy gondolta, nem lesz gond, ha ezt a kis időt továbbra is Jiminnel és Jungkookkal tölti majd, ezért a nyűgös este után másnap reggel azonnal a macska szobája felé indult, amint Nam elment dolgozni.
– Jimin… – nyitott be halkan a macska szobájába. Remélte, ezúttal a saját ágyában lel rá a másikra és így is lett.
– Hoseok! – pattant fel Jimin. – Olyan aranyos vagy! – mászott ki a takaró alól, majd rögtön a másik nyakába ugrott.
– Ohh… Miért is? – ölelte magához a macskát, majd annak válla felett átpillantva látta, miért örül neki ennyire a másik. – Hát végre megszerezte neked Seokjin.
– Igen! – engedte el a hópárducot Jimin. – Annyira kedves tőled! Köszönöm szépen!
– Szívesen. Így legalább nem kell egyedül aludnod. Ha szeretnéd, ráhúzatjuk az egyik kezére valamelyik pólómat és akkor olyan lesz, mintha velem aludnál.
– Tényleg?
– Persze. Nem szeretném, ha egyedül éreznéd magadat.
– Olyan kedves vagy hozzám! – ölelte újból magához az idősebbet Jimin.
– Örülök, hogy jó kedved van. Hogy aludtál?
– Remekül. Mikor este megjöttem, már itt várt egy kis üzenettel. Gyere, feküdjünk be mellé! – fordult vissza ágyához és húzta magával Hoseokot is.
– De hisz te is alig férsz el mellette az ágyban.
– De elférünk hárman. Gyere! – másztak fel mindketten a matracra az óriás mackó mellé.

(Jaj, de arik! Hát meghalok! Szerdán folytatjuk! XD
LoL-os ARMYk pedig jöjjenek! Nem kell tapasztalat, se div, csak annyi, hogy ne most vágjatok bele a játékba! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 17. rész: A zord külső

– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

– Um… – pirosodott el kicsit Hoseok arca. – Őket nem szeretted?
– Nem igazán. Már elég régóta nem szerettem egyik barátnőmet sem.
– Akkor miért voltál velük?
– Hát… – játszadozott Hoseok tincseivel. – Kell utód, de nincs időm kapcsolatra. Egy ideje már nem is kerestem igazi társat, csak egy donort a gyerekeimnek. De erre sem volt elég időm. Túl sok a munka.
– Szóval… előttem sokáig nem is volt senkid?
– De. Lakott itt egy nő egy másik szobában. Pont akkor hagyott el, mikor te beköltöztél.
– És nem esett rosszul? – kérdezősködött tovább Hoseok.
– Nem. Ami azt illeti meglepődtem, hogy nem hagyott el korábban. Hetek óta nem szakítottam rá időt, mire elhagyott. Szóval jogos volt a részéről.
– Értem… De apukádnak is lett felesége emellett, nem? Ő hogyan csinálta?
– A szüleim sztorija maffia tündérmese nagyjából. Apám még csak építgette a birodalmát, mikor találkozott anyámmal. Pultos volt egy sztriptíz bárban, aztán később kiderült, ő volt a tulaj igazából, nem az a pali, akivel apám „tárgyalt” úgymond.
– Miért titkolta?
– Hogy komolyan vegyék. Bár azt mindenki tudta, hogy a tulaj kegyetlen, csak azt nem, hogy egy nő az. Végül nagy nehezen megállapodtak, ami nem kis feszültséget váltott ki a többi maffiánál és egy kisebb harcba torkollott egyik este. Akkor derült ki, hogy anyám a tulaj és az is, hogy mennyire kegyetlen, de ezt neked nem részletezném.
– És azonnal össze is jöttek? – fektette farkát Namra maga mellé, miközben hatalmas szemekkel figyelte a másikat, amint az tovább mesélt.
– Nem. Apám nem szerette az embereket. Kifejezetten gyűlölte mindet és nem rázta meg, ha valakit meg kellett ölnie. Kicsit pszichopata. A nőket sem becsülte sokra, ezért nem maradt meg mellette senki hosszabb ideig. Azonban anyámmal elég sokat beszéltek az üzlet miatt, mivel egymásra találtak a kegyetlenségükkel. Aztán valahogy szóba jött a család, anyám pedig elmondta, miből fakad ez az erőszakos oldala. Apámat valósággal levette a lábáról a gyerekkori sztorijával és ekkor szeretett bele. Rajta kívül máshoz sohasem kötődött igazán. Minket még szeretett, hiszen a gyerekei vagyunk és érezte, hogy ez súlyos dolog, de senki máshoz nem ragaszkodott.
– Értem… Miatta nem ragaszkodsz te se senkihez?
– De, én képes vagyok szeretni. Érzek szerelmet, szomorúságot, meg minden emberit, csak nincs időm rá, sem energiám. Én nem akarok egy olyan nőt, mint anyám. Hiába volt jó anyám, jó felesége apámnak, nem akarok egy pszichopatát. Szeretem és tisztelem, de ha olyan feleségem lenne, mint ő, én félnék, hogy álmomban egyszer megöl. Mivel egyszer már valaki megpróbálta, aki hasonlóan jéghegy volt, mint anyám fiatalon.
– Tőlem nem féltél?
– Dehogyis. Rajtad látni, mire gondolsz. Nem félek tőled. Túlságosan tiszta vagy ahhoz, még ránézésre is, hogy megpróbálj kinyírni – mosolyodott el.
– Nem tudnálak bántani – feküdt vissza Namjoon mellkasára.
– Ebben biztos vagyok, pont ezért nem félek tőled.
– És… mit tervezel velem? – hallgatta Nam szívét a hópárduc.
– Ezt hogy érted? – simogatta fejét.
– Én nem vagyok jó gyerekdonor. Nálam rosszabbat nem is találhatnál.
– Attól, hogy nem tudsz nekem szülni, még nem foglak lecserélni. Ezernyi más módon lehet gyereket csinálni, ha elhatározzuk magunkat.
– Gondolkodtál már ezen?
– Minden alkalommal, mikor lelépett egy nőm – sóhajtott nagyot.
– Akkor nem gond, hogy nem vagyok donor?
– Nem, mert sokkal jobb vagy egy sima donornál. Rég lemondtam erről, hogy bárkivel is ilyen kapcsolatom lehessen. Fájt, de muszáj volt elengednem. Viszont visszahoztad ezt. Rég nem szerettem senkit, rég nem aludtam át egy éjszakát, rég nem mosolyogtatott meg senki előtted és el is felejtettem, milyen ez. Örülök, hogy Yoongi kidobott, különben nem tudnám, milyen veled – ölelte magához a hópárducot.
– Ez jól esik. Kedves tőled.
– Hoseok, bárki mondhat bármit, de én boldog vagyok, hogy mikor hazajövök, te ott fekszel az ágyamban. Ne félj, hogy megválok tőled, mert nem fogok. Hiszen csak miattad tudok aludni, ez pedig egy olyan luxus, amit imádok.
– Én is nagyon szeretlek – bújt Namjoon nyakába.
– Megint azt csinálod, amit a múltkor? – simogatta a hópárduc hátát.
– Igen… Ez a szeretetem jele.
– Rendben, ezt megjegyzem… Dorombolsz közben nekem?
– Örömmel – adta ki magából az elégedettség hangját.

Persze a hópárduc rituáléja után elkerülhetetlen volt a szex, viszont ezt a beszélgetést követően már egyikük sem bánta. Nam korábban sohasem mesélt senkinek a családjáról, egyik barátnője sem tudott ennyi mindent róluk és magán is meglepődött, hogy milyen könnyedén osztotta meg ezeket az információkat a hibriddel, de örült neki. Úgy érezte, tényleg bízhat benne és a másik is így gondolkozik vele kapcsolatban, ezért olyan közel engedte magához, mint még senkit, amivel rávette a hópárducot, hogy picit elgondolkozzon. Namjoon tényleg komolyan ragaszkodott hozzá, valóban megtett volna érte bármit és érződött minden egyes szavából, mozdulatából, hogy komolyan gondolja a dolgot, ami megnyugtatta Hoseokot. Így már bátrabban ment Jungkookhoz másnap Jiminnel az oldalán. Nem félt a magánytól, mert tudta, Namjoon mindent megtesz majd érte, ha mégis egyedül maradna.
– Jungkook? – kopogott be az említett ajtaján Hoseok.
– Igen!? – hallatszott a válasz, mire be is nyitottak a szobájába.
– Lenne kedved megnézni egy filmet velünk? Csinálunk pattogatott kukoricát – kezdeményezett Hoseok.
– Umm… – fordult meg Jungkook a gurulós székében ülve, majd visszapillantott a monitorjára, végül újra Hoseokékra.
– Van kólánk is – szólalt meg Jimin.
– Rendben… – pislogott nagyokat.
– Tényleg? – lepődött meg Hoseok.
– Igen – rántott vállat, miközben kivette nyakából a fülesét.
– De jó! – ugrott egyet örömében Jimin, majd gyorsan visszafogta magát.
Érdekes fordulat volt ez, melyre nem számított egyikük sem, bár Jimin reménykedett benne, hogy a nyúl majd egy nap közelebb engedi magához a ház másik két hibridjét is, de amilyen távolságtartó volt eddig, ez csupán távoli álomnak látszott. Ám mikor igent mondott a mozizásra, a macska rettentő boldog lett. Olyannyira, hogy bár Hoseok lelkét megnyugtatta Namjoon, azonban ettől a kitörő örömtél mégis féltékeny lett egy kicsit, így próbálta Jimint kisajátítani a film közben. Ám nem járt sikerrel, hiszen a másik ismerkedni akart, amibe nem szólhatott bele, csak látványosan, melyet igyekezett elkerülni, ezért kénytelen volt megengedni Jiminnek a nyúlhoz való közeledést. Azonban az csendes volt továbbra is, elég visszahúzódó és zárkózott. Nem úgy tűnt, mint akit érdekel a macska, inkább csak mint akit megtűr, ami megnyugtatta Hoseok szívét. Nem fogja tőle elvenni senki Jimint, még ez a cuki nyulacska sem. Viszont ezzel az ismerkedős filmnézéssel igazán furán telt a nap mindannyijuk számára egészen addig a pillanatig, míg Namjoon haza nem ért és Seokjin fel nem állt asztalától. Akkor ugyanis mindenki visszatért a saját kis magánéletéhez, melytől Hoseok is végleg megnyugodott, hiszen Jimin egyedül maradt a szobájában… Teljesen… egyedül.
– Namjoon – fésülgette az említett haját ujjaival, miközben az feltűrve Hoseok felsőjét, annak hasán feküdt. Éppen tévét néztek, vagyis nézett a hópárduc, mialatt a maffiavezér pihent.
– Tessék?
– Nem aludhatna ma velünk Jimin is?
– Mi? – emelte fel fejét Nam és kérdően pillantott fel a hibridre.
– Olyan egyedül van. Én itt vagyok veled, ő meg ott van egyedül a szobájában.
– Mikor megérkezett még fújtál rá, most meg féltékeny vagy, hogy Kook elveszi tőled és aggódsz érte, hogy egyedül van. Mi történt?... Megcsalsz vele?
– Nem, én nem! – emelte fel kezeit megadóan Hoseok, miközben fülei fejére lapultak. – Csak tudom milyen egyedül. Nem jó érzés.
– Értem… De sajnálom, akkor sem aludhat velünk – csókolt Hoseok bőrére, pont oda, ahol meglőtték a hópárducot. – Viszont ha akarod, alhatsz vele.
– És veled mi lesz?
– Néha egyedül alszom majd. Legalább nem hiszik azt, hogy elgyengítesz – feküdt vissza Hoseok hasára.
– Nem. Szeretek veled aludni. Csak… sajnálom Jimint.
– Ha ennyire sajnálod, gondold át az ajánlatomat – sóhajtott nagyot Namjoon.
– Kikapcsoljam?
– El tudok aludni a zajánál is.
– Kikapcsolom – nyomta le a tévét.

Hoseok tényleg rosszul érezte magát, amiért Jimint így egyedül hagyta minden este, de Namjoont nem tudta volna nélkülözni egyetlen alkalommal sem, ezért kénytelen volt valami alternatív megoldást találni. Mivel nem sokat zaklatták Jungkookot, hogy mozduljon ki a barlangjából, ezért kezdetben úgy érezte, elég lesz néhány délutáni szundi a macskával, mikor is az kiélheti ragaszkodását rajta. Ám hamar rájött, hogy ő is szívesebben ébred Nam mellett és tölti párja nélkül a napot, mint fordítva, ezért segítséget kért.
– Hoseok, szia! – örült meg neki Seokjin, amint bátortalanul belépett az irodájába. – Mit szeretnél? – mosolygott.
– Szükségem lenne valamire.
– Valóban? – lepődött meg Seokjin. Hoseok sosem kért semmit, csak kizárólag akkor, mikor az egészsége múlott rajta. – És mi lenne az?
– Egy óriás mackó. De vagy két méteres. Puha és selymes – játszadozott zavarában hópárduc farkával.
– Tényleg? Az igen! Felírom – vette kezébe mobilját.
– Nem nekem kell.
– Hanem? – pillantott fel rá Seokjin.
– Jiminnek szeretném.
– Miért?
– Olyan egyedül van este. Nincs kivel aludnia. Talán ez segítene neki.
– Értem – mosolyodott el Seokjin. – Igyekszem beszerezni.
– Köszönöm szépen – indult kifele az irodából.
– Szívesen – tért vissza munkájához Seokjin.
Hoseok nem akarta elmondani Jiminnek, hogy milyen ajándékot talált ki neki, inkább meglepetésnek szánta, ezért ameddig meg nem érkezett a maci, addig titkolta is. Közben próbált mindent megtenni a macskáért, hogy az picit se érezze magányosnak magát, de úgy gondolta, ezt képtelen megoldani így. Hiába nem mondta a másik, mennyire egyedül van, sosem panaszkodott róla, Hoseoknak mégis tépte a lelkét a tudat, miszerint Jimin egyedül fekszik és egyedül ébred.
– Jimin, Hoseok? – kopogott be Jimin ajtaján bátortalanul egyik nap Jungkook.
– Hm? – kapták fel fejüket mindketten a nyúlra. Éppen tévéztek, mily meglepő.
– Lenne kedvetek játszani velem?
– Mi? – döbbent meg Hoseok, azonban Jimin azonnal felpattant.
– Igen! – vigyorgott a macska. – Játszunk!
Jungkook sohasem hívta őket semmire, mindig nekik kellett megkérdezni a nyuszikát, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzájuk, amire persze sohasem mondott nemet, ám ez most mégis meglepő fordulat volt mindkettejük számára. Jimin nagyon örült a meghívásnak, azonban Hoseok kezdetben nem így érzett. Voltak némi fenntartásai a helyzettel kapcsolatban miközben a fiatalokat figyelte, amint a nyúl éppen oktatta a macskát, hogyan is kell videójátékkal játszani. Jungkook és Seokjin szobája ugyanis tele volt kütyükkel, ilyen-olyan konzollal és kiegészítőkkel, amik közül sokat még ő sem látott, csupán képről, Jimin pedig még onnan sem. Így persze óriási fölényből indult a nyúl, de mikor sokadjára győzedelmeskedett a másik felett és látta annak arcán, mennyire elszomorodott, hagyta magát lenyomni. Ezzel járt Jimin kedvében, minek hatására az még jobban közeledett felé, a közös pontnak hála hamarosan pedig kezdtek összemelegedni, miközben Hoseok valahogy kicsit kiszorult a képből. Pont ettől félt, ám hiába aggódott, Jimin nem hagyta, hogy akár csak egy napot is külön töltsenek. Ő mindig hívta a hópárducot és mindig úgy helyezkedett, hogy mindkét társával megfelelően tudjon beszélgetni, vagy éppen ölelkezni, ha olyan pillanata támadt.
– Érdekes játék, látjátok? – kockult egyik nap Jungkook, miközben Jimin Hoseokon feküdt.
– De ijesztő – bújt a hópárduchoz, ki érdeklődve figyelte a képernyőn folyó történéseket.
– Viszont a sztori nagyon jó. Néha megijed az ember, jah, de amúgy nagyon király. Játszotok akkor velem?
– Ez egyszemélyes, nem? – kérdezősködött Hoseok.
– De igen. Csak segíthetnétek eldönteni, hogy mikor mit csináljak. Meg nézhetnénk együtt, hogy alakul a történet.
– Nem akarod egyedül játszani? – pillantott Jungkookra, ki fejére ejtette óriási nyuszifüleit, majd Hoseokra nézve válaszolt.
– Nem igazán. Néha tényleg ijesztő.
– Akkor hárman játszunk. Jó így, Jimin? – ölelte magához a macskát.
– Rosszat fogok álmodni.
– Majd aludhatsz a párnámmal, rendben?
– Jó… – simult Hoseokhoz.

Ugyan Jungkook szeretett volna minél tovább foglalkozni a játékkal, azonban mikor lement a nap leszavazták a nyúl terveit. Egyikük sem akart sötétben horror sztorival foglalkozni, inkább elterelték volna erről gondolataikat, így inkább tévénézéssel folytatták napjukat, míg Namjoon haza nem ért. Hoseok egyenesen a nyúl szobájából indult meg, ám tett még egy kisebb kitérőt Seokjinhez. Rég megrendelte már azt a mackót és érdeklődni akart, merre jár.
– Úristen! Teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj! Holnap pótolom – kapta el a keresett személyt a folyosón Hoseok. – Úszok a munkában, de holnap megszerzem.
– Rendben. Nagyon szépen köszönöm.
– Szívesen. De most rohannom kell. Tényleg, ne haragudj!
– Nem gond.
– Jó éjt, Hoseok! – szaladt tovább dolgára Seokjin.
A hópárduc folytatta útját, mely most már egyenesen Nam szobájába vitte, ahol meglepetésszerűen fogadta őt a nagy főnök. Éppenhogy bezárult mögötte az ajtó, a másik máris átölelte, felemelte, majd az ágy felé indult vele.
– Namjoon! Mi történt? – kapaszkodott a másikba, míg az le nem dobta őt az ágyra.
– Borzasztó napom volt – fogott azonnal vetkőzésbe Nam. – Szörnyű, rettenetes, fárasztó, frusztráló. Neked? – dobta el ingét.
– Játszottunk. Semmi extra. Baj van? – pislogott nagyot Hoseok, mialatt próbálta hosszú farkát maga mellé fektetni, nehogy megint megsérüljön.
– Feszült vagyok. Nagyon feszült – támaszkodott meg a hópárduc felett. – Szeretnék veled beszélgetni, de előbb másra van szükségem – bújt Hoseok nyakába, majd csókolgatni kezdte a hibrid puha bőrét, miközben az halkan sóhajtozott.
– Nam… – csapta meg egy illat az orrát, amitől hirtelen ideges lett. – Namjoon! – próbálta leállítani a másikat.
– Mi az? – harapdálta gyengéden a hópárducot.
– Nő szagod van… Nagyon erős.
– Oh! – emelkedett fel róla Namjoon. – Sajnálom – nézett Hoseok szemeibe.
– Lefeküdtél vele?
– Mi?! – lepődött meg Nam. – Ezt meg honnan veszed?
– A bőrödből árad a szaga. Én egyáltalán nem érződöm rajtad.
– De… Jól vagy?
– Igen.
– Akkor hogy jut eszedbe ilyesmi? – kelt fel Namjoon az ágyról. Eddig is borzasztó és feszült napja volt, azonban Hoseok ezzel a kérdéssel csak rátett még egy lapáttal.
– Mert nő szagod van.
– Máskor is volt már, akkor nem foglalkoztál vele. Most miért?
– Mert… – hajtotta fejére füleit, mialatt Namjoon mérges arcát nézte. – A bőrödből ömlik az illata. Mintha… lefeküdtél volna vele.
– Ó, te jó ég! – sóhajtott nagyot Nam. – Gyere! Szedd a lábadat! – ragadta meg Hoseok csuklóját, majd a fürdőbe indult vele.
– Miért? – próbálta követni Namjoon óriási lépteit.
– Mert nagyon szar napom volt és ahelyett, hogy segítenél rajtam, csak még jobban felidegesítesz. Szóval most velem zuhanyozol – nyitotta ki a kabin ajtaját, majd betuszkolva Hoseokot becsukta azt maguk mögött és megnyitotta a vizet.

(A zord külső érző szívet takar! Robogunk tovább menetrendszerűen. Holnap este újabb rész! :D LoL-os ARMYkat pedig továbbra is várjuk csapatunkba! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 16. rész: Nyuszika

– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

Hoseok egyik kellemetlen helyzetből került a másikba és semmi beleszólása sem volt a dolgok folyásába. Nem örült Jungkooknak, hiszen Jimin is sok küzdelembe került számára, mivel eleinte egyáltalán nem kedvelte, csak elviselte. A nyúllal kapcsolatban sem számított másra, viszont miatta akadt még egy problémája. Jimin túlságosan örült a hírnek, ezért nagy veszélyt jelentett Hoseok társaságára nézve az új hibrid. Így igyekezett lefoglalni a macskát, hogy annak ne legyen lehetősége a beköltözés napján összefutni a nyuszikával, ám az nagyon kíváncsi volt.
– Neked sokkal hosszabb a farkad, mint az enyém – simogatta Hoseok hópárducfarkát a földön fekve Jimin.
– Irigykedsz? – ült nem messze tőle a másik, ki a tévét nézte.
– Egy kicsit. A tiéd jobban tetszik. Puhább is, szebb is – ölelte magához.
– Már a te bundád is puha – pillantott a macskára.
– De nem ennyire, mint a tied.
– Mert nem eszel elég vitamint.
– Nem szeretem a zöldségeket.
– Ettől még enned kell, hogy hízz egy kicsit és jobb formában legyél.
– De most híztam – ült fel. – Tegnap mértük és szedtem fel néhány kilót.
– Hmm… Mondjuk picit látszik az arcodon is. Jól áll.
– Köszönöm… Hoseok – mászott oda a hópárduchoz.
– Mi az?
– Nem köszönünk Jungkooknak? Már biztosan bepakoltak mindent – ült le a másik előtt.
– Szerintem elég sok dolga van most. Majd holnap – tért vissza a tévéhez, miközben a szabadon hagyott farka vége mozogni kezdett.
– Egy köszönésre biztos van ideje – mosolygott Jimin.
– Hagyjuk inkább! – pillantott szúrós tekintettel a macskára, ki azonnal lehajtotta füleit és ölébe vette farkincáját.
– Rendben – mászott fel inkább az ágyra, majd elterült azon.
Hoseok nagyon nem rajongott az ötletért, de rosszul érezte magát, hogy ennyire mogorván válaszolt a másiknak, ki emiatt ott is hagyta őt. Akármennyire is kerülni szerette volna a találkozást, Jimin kedvét nem akarta letörni. Ezért inkább belement a dologba, melyhez fapofát vett fel. Kezdte átérezni Namjoon helyzetét.
– De ha ennyire szeretnél találkozni vele, talán benézhetünk hozzá néhány percre.
– Biztos?
– Igen… De csak ha te szeretnéd.
– Veszek papucsot! – pattant ki az ágyból.

Hoseok igyekezte nem kimutatni érzelmeit a helyzettel kapcsolatban, ami nehezére esett, hiszen állati felét az elmúlt időszakokban eléggé elengedve. Nem volt egyszerű visszanyerni felette a kontrollt, de megküzdött érte, miközben elvezették őket Jungkook és Seokjin közös lakrészéhez. A hibrid még javában kifelé pakolt, melyben Seokjin is segített neki, hogy minél hamarabb végezzenek, mikor Hoseok felbukkant az ajtójukban, oldalán Jiminnel.
– Sziasztok! – szólalt meg halkan, de ettől még észrevették őket.
– Ó, sziasztok! – üdvözölte őket Seokjin. – Jungkook, ő Hoseok, ő pedig Jimin. Róluk meséltem.
– Igen – húzódott Seokjinhez a nyúl hibrid. Tényleg zárkózottnak tűnt. – Sziasztok.
– Szia! Üdv itt! – vette át a szót Jimin, kit inkább nézett Hoseok, mint a nyuszikát. – Nagyon finom itt az étel. Remélem, majd egyszer eszünk együtt – mosolygott. Ő tényleg nagyon örült a másiknak, ellentétben a hópárduccal.
– Talán.
– Jungkook, én sokat dolgozom – fordult felé Seokjin. – Nem kuksolhatsz majd egész nap idebent a géped előtt. A fiúk kedvesek, biztosan jól éreznéd magadat velük – magyarázott a fiatalabbnak, kinek hatalmas nyúlfülei lassan saját fejére lapultak.
– Nem harapunk – jegyezte meg Jimin is.
– De most csak köszönni jöttünk – vette át a szót Hoseok. – Biztos sok a dolgotok. Majd még találkozunk – fordult meg a hópárduc és már vissza is indult Jimin szobája felé.
– Sziasztok! – köszönt el Jimin, ki egy pillanattal később visszatapadt Hoseokra.
A macskát nagyon feldobta az új jövevény, viszont a hópárduc csak ideges lett tőle. Ugyan érezte Jungkook illatán Seokjinét, így biztos volt benne, hogy Namjoon nincs veszélyben, azonban barátját féltette tőle. Aggódott, majd jobban fogja kedvelni a nyuszikát, mint őt, végül pedig elfelejti és ezt nem akarta hagyni. Emiatt igyekezte lefoglalni Jimint szinte mindennap. Ezzel tartotta távol a nyúltól, bár nem volt nehéz dolga, hiszen az alig mozdult ki a szobából, így ritkán futottak össze vele, ha pedig mégis találkoztak, Jungkook elég hallgatag volt. Nem igazán lehetett vele beszélgetni, amint pedig esélye adódott, lelépett. Felszívódott a szemük elől, mintha ott sem lett volna, melynek Hoseok ugyan örült, viszont rajta kívül senki más.

– Holnap itthon maradok – dobta le nyakkendőjét Namjoon.
– Tényleg? – emelte magasba füleit Hoseok, miközben az ágyon feküdve nézte a másikat, ahogyan az vetkőzött. – Hogy-hogy?
– Nem árt egy kis pihenés a sok munka után – vette le zakóját is.
– Ezt már mondtam neked többször is.
– Igen. Meg aztán, Seokjin is megkért, hogy ebédeljünk együtt – kezdte kigombolni ingét.
– Oh… Gondolom Jungkookkal.
– Igen. Kicsit bosszantja, hogy Kook nem jár ki a szobából és nem ismerkedik veletek. Úgyhogy Jimin is hivatalos az ebédre.
– Remek.
– Még mindig nem örülsz Jungkooknak? – szabadult meg ingétől is.
– Jó ez így. Nem kell erőltetni az ismerkedést. Mi megvagyunk Jiminnel, ő Seokjinnel. Minden tökéletes.
– Hoseok – mászott fel az ágyra az említetthez. – Jungkook kedves és nem fogja elvenni tőled Jimint. De tényleg jobb lenne, ha összeismerkednétek. Csak ti vagytok hibridek a házban. Össze kéne tartanotok. Még a maffiák is összefognak, ha közös az ellenség.
– Nekünk is van ellenségünk?
– Mindenki a házban. Emlékszel? Mikor begubóztál a takaród alá és nem akartad többé elhagyni a szobádat? Nekik sem jobb a helyzetük.
– Jó… beszélgetek kicsit vele.
– Szeretlek – csókolta meg a hópárducot Namjoon. – Eljössz velem zuhanyozni?
– Igen – keltek fel mindketten az ágyról.

Hoseok idegesen ült le másnap az ebédnél az asztalhoz, de legalább ott volt oldalán Nam és Jimin is, akik kellemesebbé tették a helyzetet. Jungkook továbbra sem volt valami beszédes, így a társalgás nagyját Seokjin és Namjoon vitte, azonban próbálkoztak a másik szórabírásával, ki néha hatalmasokat ásított. Mint kiderült, késő estig játszott a gépén mindennap, ami miatt általában délben kelt. Ez felkeltette kicsit Jimin érdeklődését, viszont Hoseokot még messzebb lökte a nyuszikától. Ő nem szerette a kütyüket, mivel szívesebben töltötte az idejét olyanokkal, akiket kedvelt. Így az ebéd végén csupán Jimin volt az, aki megkedvelte Jungkookot és úgy tűnt, hogy sajnos a nyúl is meglágyult vele szemben. Már csak ez hiányzott Hoseoknak, ki a nap hátralévő részében Namjoonnal volt, nem Jiminnel, aki az utolsó mondatok alapján inkább a nyúl társaságát választotta, mivel Seokjinnek dolgoznia kellett.
– Na, mit gondolsz? – záródott be mögöttük Namjoon szobájának ajtaja.
– Nem szeretem – dőlt le az ágyra Hoseok.
– Miért?
– Mert… Mert nem.
– Pedig kedves. Mi a gondod vele?
– Csak nem szeretem – bújt a másik párnájába.
–Az a baj, hogy most elmentek Jiminnel játszani?
– M… Nem!
– Hoseok.
– Jó! De… Jimin az én barátom. Most pedig ott játszanak, miközben én itt vagyok veled.
– Inkább lennél velük, mint velem?
– Nem! – fordult Namjoon felé. – Inkább veled vagyok, de nem szeretném, ha nagyon összemelegednének, mert akkor Jimin inkább lesz vele, mint velem, én meg újra egyedül maradok a szobámban.
– Tényleg úgy gondolod, hogy Jimin egyik pillanatról a másikra elfelejtene téged? – ült le Hoseok mellé az ágyra.
– Hát… nem tudom – hajtotta hátra füleit.
– Nem téged akarlak megsérteni, de Jimin is egy kisállat, mint te. Azok pedig ragaszkodnak azokhoz, akik kedvesek velük. Te voltál az egyetlen, aki foglalkozott vele, miután idekerült. Szerintem nem hanyagolna el Jungkook miatt. De neked is össze kéne barátkoznod vele és akkor nem kéne ilyesmitől félned… Hoseok? Figyeltél?
– Én is csak a kisállatkád vagyok?
– Ezt nem így értettem. Csak a hibrid feledre utaltam. Tudod, arra amelyik rátenyerel a képernyőre egy kis madárka miatt és majdnem összetöri magát. Amelyik dorombol, ha simogatom – vakargatta meg lágyan Hoseok egyik fülét. – És amelyik annyi szexet akar, ha olyan napjai vannak, hogy alig bírom tartani vele a lépést.
– Akkor nem vagyok a háziállatod? – pislogott nagyokat Namjoonra, miközben sikertelenül próbálta elfojtani dorombolását.
– Nem. Te inkább a párom vagy és nagyon szeretlek.
– Mm… Jó, megpróbálok összebarátkozni Jungkookkal – dobálta ide-oda maga mögött óriási hópárduc farkát.
– Köszönöm – puszilta meg arcát. – Bíztam benne, hogy meg tudlak győzni és nem kell parancsba adnom – állt fel az ágyról. – Nem örültem volna, ha a hatalmamat kellett volna ilyesmire használnom.
– Nekem úgysem parancsolhatsz.
– Tényleg? – fordult vissza Hoseokhoz. – Valaki elbízta magát – mosolyodott el.
– Nem tudnál bántani.
– Biztos?
– Igen.
– Sajnos igazad van – húzta a száját. – Szeretnél kimenni a hóba?
– De te fázol.
– Rendesen felöltözök és akkor annyira nem fogok. Viszont nem maradunk kint egy óránál többet.
– Jó! – pattant fel Hoseok. – Menjünk!
Namjoon az egyetlen szabadnapjának minden percét Hoseokra szerette volna áldozni, így olyasmiket csináltak, amit a másik szeretett. Még a hóban is tovább maradt kint, mint tervezte, hiszen a hópárduc imádta a hideget, ezért addig húzta az időt, ameddig csak tudta. Végül, mikor már majd lefagytak ujjai, bemenekült a hideg elől a meleg házba, ahová természetesen Hoseok is követte, bár ő még maradt volna. Viszont Namtól nem számíthatott a közeljövőben még egy közös napra, ezért próbált ő is a másik kedvében járni. Ennek lett az a vége, hogy míg a főnök nagyban zuhanyozott, némi felmelegedés reményében, addig a hibrid titkon összevadászott maguknak rengeteg nassolni valót, amit Namjoon imádott. Ezzel akarta kényeztetni és megköszönni, hogy olyan kedves vele, mint még soha senki sem volt egész életében.

– Most meg melegem van – sóhajtott nagyot Namjoon, amint kilépett a fürdőből félmeztelenül. – Ez meg mi?
– Tudom, hogy nem rég ettünk, de mind csak apróság egy jó film mellé – nézett végig a két tálcán. – Van itt sajt, meg bor is neked. Sonka, a kedvenc bagetted, csokoládé, csipsz, keksz, minden.
– És mi az alkalom, hogy ennyi mindent hoztál nekem? – ment az ágyhoz, majd az mellett megállva felemelte az egyik tálcát és beleevett a sajtba.
– Hogy szabadnapot vettél ki miattam.
– Szóval nincs szülinapod, vagy ilyesmi, ugye? Ezekben rossz vagyok – ment asztalához, majd letette a tálcát.
– Csak kedveskedni akartam neked – követte végig tekintetével Namjoont.
– Nagyon aranyos vagy, de tegyük ezeket félre és feküdjünk le filmezni, ami közben majd úgyis elalszol rajtam – pakolt arrébb az ágyról.
– Most igyekszem ébren maradni – segített neki Hoseok.
– Engem nem zavar. Mindig dorombolsz közben és azt nagyon szeretem – feküdt le a hópárduc mellé.
– Azt hittem, azért hozod fel, mert zavar.
– Ha zavarna már az első alkalommal szóltam volna. Mit akarsz nézni? Keress valamit! – vette kezébe mobilját.
Hoseok a szokásukhoz híven választott egy filmet, mely őt érdekelte, amint pedig elindult, Nam igyekezett figyelni és minél hamarabb megszabadulni mobiljától, amin akadt munka dögivel. Szeretett volna a másikra koncentrálni, ezért lenémította telefonját és olyan messze rakta, amennyire csak tudta. Mindketten a tévére meredtek, miközben Namjoon lassan simogatni kezdte Hoseok fejét. Az együtt töltött idő alatt ugyanis ez már annyira a szokásává vált, hogy észre sem vette, belekezdett.
– Így biztosan el fogok aludni – kezdett halk dorombolásba Hoseok.
– Nyugodtan.
– De nem akarok.
– Hát ez egy patthelyzet, mert én viszont simogatni foglak.
– És ha szexelünk? – emelkedett fel Hoseok, hogy Nam szemeibe nézhessen.
– Most pihenni akartam, nem dugni.
– De el fogok aludni – tette le állát Nam mellkasára.
– Aludj nyugodtan.
– Akkor megint elmegy a nap és alig csináltunk valamit.
– Mit szeretnél még csinálni? – érdeklődött Nam, mikor pedig beszédre nyitotta Hoseok a száját, még gyorsan megjegyezte. – A szexen kívül.
– Mondjuk beszélgetni? Vagy játszhatnánk is valamit. Főzhetnénk esetleg.
– Borzalmas vagyok a konyhában. De a beszélgetés tetszik. Miről akarsz beszélgetni? – halkította le a tévét.
– Nem tudom… – gondolkozott el. – Oh! Sok barátnőd volt?
– Ahhoz képest, hogy nem tudod, elég kemény témával kezded – húzta fel meglepetten egyik szemöldökét. – Biztos érdekel ez téged?
– Igen. Sokan voltak előttem?
– Volt néhány.
– És… mindegyikkel így voltál, mint velem?
– Egyik sem volt ennyire rám utalva, ha erre gondolsz.
– Nem – emelkedett fel Hoseok. – Hanem, hogy… Másokkal is ennyire kedves voltál?
– Hát… egy időben… – emlékezett vissza Namjoon.
– Csak egy időben?
– Amíg fiatalabb voltam és az apám vitte az üzletet, addig volt időm nőzni, meg udvarolni. De már rég nem csinálom egyiket sem. Egyszerűen nem érek rá.
– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

(Nagyon aranyosak, nem? :D Most egy beszélgetés közepén hagytuk abba a részecskét, de holnap jön a következő és folytatjuk néhány érdekességgel :3 Mellesleg... olyan dolgok jönnek még amire nem is gondoltok :D
Plusz, még mindig várjuk a gamer ARMYkat kis csapatunkba lol-ban! :)

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 15. rész: Kapcsolatok

– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

Nem sokat beszélgettek azután, hogy Jimin visszaült a helyére, mivel Hoseok kezdte kényelmetlenül érezni magát. Inkább visszaküldte a macskát a szobájába, ő maga pedig meglátogatta Seokjint. Elújságolta neki, megfogadta a tanácsát és meglátogatta Jimint, aminek a másik nagyon örült. Viszont ezúttal nem töltött olyan sok időt Seokjin közelében. Már most le akart szokni a simogatásról, hogy ne hirtelen kelljen majd akkor, mikor Jungkook beköltözik. Így akadt egy kis ideje magára, amit a szobájában töltött tévézéssel, fürdéssel és lustálkodással.
– Hoseok! – nyitott be hozzá Namjoon az este folyamán. – Mit keresel itt?
– Mi? Miért? – ült fel ágyában.
– Gyere hozzám! Az én szobámba. Azt hittem, ott fogsz várni, ha hazajövök – állt az ajtóban, miközben Hoseok felkelt és elindult felé. – Szia! – köszönt halkan a hibridnek, kit meg is ajándékozott egy gyors csókkal.
– Szia! – viszonozta Hoseok, majd folytatta útját. – Milyen napod volt? – sétált Namjoon oldalán, kezeiben hibridfarkával.
– Fárasztó, zsúfolt. Szokásos. Neked?
– Találkoztam Jiminnel.
– Ó, igen? Na és? Mit gondolsz róla?
– Aranyos… Sovány…
– Ugye nem vagy féltékeny?
– Nem… annyira. Nem – nézett fel Namjoonra.
– Semennyire ne legyél! Nincs miért annak lenned – állt meg saját szobája előtt. – Menj csak előre!
– Rendben – lepődött meg kicsit Nam gesztusán, ám mikor benyitott és meglátta, ajándék dobozok vannak Nam ágyán, teljesen elámult.
– Néhány apróság. Seokjinnel intéztettem. Reméltem, mire hazaérek mindet kinyitogatod, de szépen meghiúsítottad a terveimet – tessékelte beljebb Hoseokot, majd becsukta maguk mögött az ajtót Namjoon, ezzel pedig végre kettesben maradtak.
– Miket vettél nekem? – ment az ágyhoz és bátortalanul felemelte az egyik kisebb dobozt.
– Ruhák, ékszerek, de ami a legfontosabb, van itt egy telefon is valahol, meg egy laptop – nézett körbe Nam. – Meg is van! Ez a laptop – tette arrébb az egyik lapos ajándékot. – Ez meg a telefon. Előbb ezt nyisd ki! – adta Hoseok kezébe a dobozkát.
– Nem kellett volna ennyit költened rám – nézett Namjoon szemeibe.
– De igen. Már csak azért is, mert hiányoztál napközben és beszélni szerettem volna veled ebéd alatt, de nem tudtam. Ezzel majd elérlek végre – ült le az ágyra. – Na, nyisd ki!
– Köszönöm – telepedett le mellé Hoseok. – Kibontod majd velem a többit is?
– Ha ezt szeretnéd – nézte a hópárducot, amint az elkezdte kinyitni az új szerzeményt.

Boldogan fedezte fel az ajándékokat, miközben egy pillanatra sem feledkezett meg Namjoonról. Mindent neki mutatott meg először, még ő sem nézte meg igazán a meglepetést, máris Nam kezébe nyomta azt, hogy ő mit gondol róla. Számára ez volt a legfontosabb, hogy a másiknak mi a véleményen, hogy tetszik neki, mire szánta.
– Beírtam a számomat, jó? – feküdt hanyatt az ágyban Namjoon, Hoseok telefonjával a kezében. – Itt van Seokjin is – mutatta neki a mobilt.
– Köszönöm.
– Itt le tudsz tölteni rá játékokat, ha szeretnél. Állíthatsz be hátteret, csengőhangot, mindent. Kösd össze a laptoppal és tudsz rátölteni bármit – adta Hoseok kezébe a telefont.
– Köszönöm, Namjoon.
– Neked szívesen. Így legalább hallhatom a hangodat napközben – kelt fel, majd megpuszilta a hópárduc arcát. – Lezuhanyozok – ment a fürdőbe.
Hoseok az új holmiknak ugyan örült, de nem akart túl sok időt elfecsérelni a laptopra, vagy a mobiljára. Inkább töltötte az idejét a másikkal, vagy a tévével, a hóval, vagy Seokjin közelében, minthogy nyomkodta volna a kütyüit. Még Jiminnel is szívesebben találkozgatott, ki napról napra jobban ragaszkodott hozzá.
– Hoseok, te mi vagy Namjoonnak? – ült ágyán Jimin, miközben egy szelet húst evett magában.
– Ezt hogy érted? – pihentette fejét Jimin takaróján, miközben a puha szőnyegről nézte a macska tévéjét.
– Hallottam egy-két dolgot, de nem szeretem a pletykákat.
– Jah, értem már. Hát én Namjoonnal járok… azt hiszem. Együtt vagyok vele, miért? – pislogott álmosan. Kicsit ellustult, mivel egész nap nem csinált semmit, csak lézengett néhány perccel ezelőttig a házban.
– És ha veled barátkozok, akkor nem kell félnem tőle?
– Látom, számító kis macska vagy – húzta száját, miközben lassan mozgatni kezdte farkát.
– Nem-nem. Csak azt mondták nekem, mázlim van. Mert miattad Nam engem nem fog bántani.
– Amúgy sem bántana. Emlékszel? Mondtam, hogy ártatlanokat nem bánt és Á! – ugrott fel ijedtében, majd megpillantotta Jimint, amint az nagy, kerek szemekkel pislogott rá nem messze tőle, miközben lefogta Hoseok eddig mozgó farkincáját.
– Bocsánat… – húzódott picit visszább.
– Csak megijesztettél. Nem számítottam rád – mocorgott tovább hópárducfarka, melyre azonnal rászegeződött Jimin tekintete.
– Elnézést…
– Semmi gond – figyelte a másik macskát, hamarosan pedig már egyre jobban dobálta ide-oda farkincáját, hogy Jimin játszhasson vele.

Nagyon megtetszett neki, hogy hibrid társa ilyen aranyosan viselkedett. Sosem gondolt bele, vajon ő hogyan nézhet ki kívülről, viszont most megértette, miért kapcsolt Nam állandóan madarakra a tévében. Tényleg mosolyt csal az ember arcára ez a látvány, ennek hála pedig meglágyult Jiminnel szemben. Már nem tartotta annyira a távolságot tőle, mint korábban, ahogyan pedig egy hibridhez illett, óriásléptekben haladtak tovább.
– Mi a vacsi? – robbant be a házba Namjoon. Láthatóan nem volt jó kedve, de nem üvöltözött rögtön, így még nem féltek tőle annyira.
– Pizzát sütöttek a konyhán. A kedvenc háziját, főnök – mentek utána emberei szobája felé.
– Ahh, pont erre van szükségem. Egy finom vacsorára – nyitotta ki ajtaját Nam. – Hol van Hoseok? – fordult embereihez.
– Őőő… – gondolkoztak el. – Előkerítjük.
– Minél gyorsabban – kötötte ki nekik.
Hamar szétszéledtek a házban, míg pedig ők a rájuk osztott feladatot végezték, Namjoon gyorsan lezuhanyozott és átöltözött, hogy megvacsorázzon. Viszont a pizzával együtt végre hír is érkezett a hópárducról, akit egészen addig a pillanatig keresgéltek a házban.
– Hoseok Jimin szobájában van, főnök – tette le a tálcát Mansik, rajta étellel és itallal.
– Szóltatok neki, hogy hazaértem?
– Alszik, főnök. Nem akartuk felkelteni.
– Oh… Jiminnel alszik? – érzett némi féltékenységet ezúttal ő.
– Igen. Felkeltsük?
– Nem kell, felkeltem én – állt fel ágyáról. Végigcsoszogott papucsában az egész házon, mialatt nyomában rohant egyik embere, ahogyan mindig. Halkan nyitott be a macska szobájába, de nagyon megkönnyebbült, amint meglátta a két fiút ruhában együtt aludni. Eleinte teljesen másra gondolt, azonban örült, hogy tévedett. – Hoseok – szólt halkan a hópárducnak, majd beljebb osont egészen az ágyig és folytatta. – Hoseok – simogatta meg a hópárduc fejét, mire az megrázta füleit, lassan pedig hátára fordult, majd Namjoonra nézve kinyitotta szemeit.
– Nam… Szia! – mosolyodott el.
– Szia! Átjössz hozzám? – cirógatta arcát.
– Mindjárt megyek – tért vissza Jiminhez és óvatosan kihúzta alóla kezét, de a másik ettől még felébredt. – Aludj, Jimin! Én átmegyek Namjoonhoz.
– Mmm – nyüszögött halkan. – Jó… Holnap is meglátogatsz?
– Igen. Szép álmokat! – kelt ki az ágyból Hoseok.
– Nektek is… hyung…
– Látom, megkedvelted – suttogott Nam, miközben elhagyták a macska szobáját.
– Igen. Aranyos és így legalább nem vagyok egyedül egész nap.
– Remélem, nem fogsz elhanyagolni miatta.
– Féltékeny vagy? – sétáltak Nam szobája felé.
– Talán, egy kicsit…
– Értem – mosolygott Hoseok. – És milyen napod volt?
– Ahh, ne beszéljünk róla!

Azonban Namjoon mégis megtette, annyira felbosszantotta a napja. Persze csak azután kezdett bele a monológjába, mikor már bezáródott mögöttük az ajtó és nem hallották emberei. Sosem panaszkodott ennyire, ezért Hoseok picit aggódott miatta. Nam nagyon feszültnek tűnt és amint egyre inkább belemerült a mesélésbe, idegesebbnek is, így nem volt meglepő, hogy a hópárduc egyszer csak egy csókkal hallgattatta el, majd szexbe fullasztotta az estét. Így legalább Namjoon lenyugodott és elfelejtette a stresszt, ami végigkísérte a napját.
– Megharagudnál, ha minden este ezt csinálnánk? – ölelte magához a meztelen Hoseokot, miközben csupasz vállát cirógatta ujjaival.
– Nem. Szeretek veled lenni.
– Akkor lehet, most sokszor fogjuk így zárni a napot. Nagyon balhés mostanában a helyzet az üzletben. Kikészít – masszírozta saját orrnyergét.
– Engem nem zavar – bújt Namjoon nyakába. – Lehet egy kérésem?
– Ezer is.
– Megjelölhetlek az illatommal?
– Azt hogyan kell? – bámult a plafonra Nam.
– Semmi gusztustalanra ne gondolj. Neked semmi dolgod, csak feküdj itt. Megengeded akkor?
– Persze. Amit szeretnél. De mire számítsak?
– Még egy menetre – látott hozzá Hoseok.
Csókolgatni kezdte Namjoon nyakát, majd hamarosan hangos dorombolásba fogott közben. Egyre jobban hozzásimult a másik a testéhez, lassan pedig elérkezett a pillanat és állát a másik bőrének nyomta. Sokszor megismételte ezt a mozdulatot pont úgy, ahogyan a macskák szokták, és habár Nam nem érzett semmilyen illatot, Hoseok azonban igen, amitől újból felizgult.
– Hoseok – simogatta a másik combját. – Minden rendben?
– Namh – kapkodta hangosan a levegőt. – Ahh, Namjoonh!
– Ezt többször kéne csinálnunk! – harapott alsó ajkába Nam.
Még néhány pillanatig nem tudta elkapni a hópárducot egy csók erejéig sem, ám nem sokkal később úgy esett neki a hibrid, mintha évek óta nem szeretkeztek volna, ami nagyon megtetszett a maffiavezérnek. Hoseok még sohasem volt ennyire heves egy alkalommal sem, de Namnak imponált ez az oldala. Igazi hópárducként viselkedett, kicsit erőszakosan, ám ugyanakkor nagyon éhesen is, mellyel ámultba ejtette Namjoont. Egyszer sem gyönyörködött korábban ennyit a másikban szex közben, viszont ezúttal nem tudott betelni vele. Sajnos azonban emiatt nem is bírta sokáig a második menetet, de reménykedett benne, hogy még lesz része hasonlóban, mivel Hoseok egy pillanatig sem gondolkozott közben, csak azt tette végre, amit ösztönei súgtak.

Szíve szerint megint otthon maradt volna egy napot a hópárduc miatt, annyira szerette volna újra látni a másikat ilyen felajzott állapotban, azonban már nem tehette ezt meg. Rengeteg munka gyülemlett fel, ráadásul a területek szétosztása sem ment túl simán, mivel az újdonsült vezérek elég kezdők voltak az uralkodáshoz, ami szinte minden egyes alkalommal megmutatkozott. Ezzel több fejfájást okoztak neki, mint amire számított, de meg kellett küzdenie vele, hiszen más nem tette meg ezt helyette. Viszont emiatt minden este kikészülve ért haza, de szerencsére Hoseok örömmel segített rajta. Szinte napi program lett a szex, főleg abban az időszakban, mikor a hópárduc heatje betoppant kapcsolatukba. Namjoont alig hagyta pihenni, bár ennek a másik eleinte kifejezetten örült. Sosem volt része korábban még ennyi szexben, sem ennyire hevesben. Hoseok által úgy érezte magát, mintha egy félisten lett volna, annyira kívánta minden porcikáját a hibrid. Olyan nyomokat hagyott bőrén, melyeket máskor soha, ami tovább fokozta a helyzetet, melyet csak másnap reggel érzett igazán. Egy percet sem aludt és már mehetett is dolgozni, ami miatt feszültebben kezelte a különböző problémákat és olykor hosszú csend előzte meg egy-egy válaszát, amíg küzdött magával, nehogy kimondja azt, amire valóban gondolt. Ezek miatt néhány nap után kicsit elege lett Hoseok szexuális éhségéből és hamarosan felvetette, hogy aludjanak külön, amíg a másiknál le nem cseng ez az időszak. Kicsit rosszul érintette a hibridet ez a döntés, eleinte meg is sértődött, duzzogott, látni sem akarta a másikat, ám amint rendeződtek a hormonjai, már máshogyan gondolkodott az egészről.
– Sajnálom Namjoon – ült az említett derekán, míg az hason feküdve pihent. – Remélem, nem haragszol.
– Nem. Seokjin mondta, hogy ez kritikus időszak neked. Semmi gond.
– Köszönöm – masszírozta Namjoont. – Ki tudtad pihenni magadat?
– Fogjuk rá. Hiányoztál az ágyamból. Ahh… de jó vagy!
– Köszönöm – mosolygott Hoseok. – De mostantól újra veled alszom.
– Ennek nagyon örülök. Mmmm, de jól esik!
– Legalább holnap már jobban fog telni a napod.
– Jó is lenne, de holnap költözik Kook, így még itthon is nagy felfordulás lesz.
– Már holnap? Így elrepült az idő? – lepődött meg.
– Igen. Amíg te önmagaddal küzdöttél, addig Jin megállapodott vele végre.
– Oh… ennek örülök.
– Tényleg? Nem úgy hallom.
– Csak még egy hibrid… Jimin is… De persze ő alapból Seokjin párja, nem lesz gond vele.
– Nem ám. Jungkook önálló, megvannak a maga dolgai, meg embere. Nem fog zavarni téged, meg engem sem.
– Remélem.
– Na! – emelkedett fel Namjoon és megfordulva ledobta magáról Hoseokot. – Ennyire féltékeny vagy?
– Igazából… Miatta le kellett szoknom Seokjinről. Jimin pedig… Mikor megtudta, hogy lehet, lesz még egy hibrid a házban, felderült. Csillogtak a szemei és körbe ugrálta a szobáját. Nem szeretném megint egyedül tölteni a napjaimat – hajtotta tincsei közé füleit.
– Nem fogod. Jungkook nem fogja elvenni tőled a macskát. De mi lenne, ha inkább vele is számolnál és nem zárnád ki? Seokjin azt mondta, a hibridek szeretik egymás társaságát.
– Igen… de nem ismerem Jungkookot.
– Kedves kis nyuszi, nincs miért aggódnod – mosolygott, melyet még mindig ritkán tett.
– Te találkoztál már vele?
– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

(Itt vagyok! Csúsztunk picit, de sebaj!
LoL-os csapatunkba pedig továbbra is várjuk az ARMYkat! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 14. rész: Jimin

– De megígérem neked, hogy kiviszlek a hóba – döntötte homlokát Hoseokénak. – Sőt, bárhová elviszlek, ahova csak szeretnéd. Csak egy szavadba kerül és bármit megadok neked.
– Nam – fogta az említett arcát kezeibe.
– Igen?
– A nyelvedet kérem! – pislogott nagyokat egy komoly arc kíséretében.
– Máris – mosolyodott el, majd megcsókolta Hoseokot.

Namjoon kivette a hetet, már amennyire tudta, hiszen ettől még akadt néhány dolog, amit muszáj volt elintéznie, de ideje nagyját a hibriddel töltötte. Ezzel alátámasztottak minden pletykát, ami róluk keringett a házban, de így legalább mindenki számára tisztává vált a közöttük lévő kapcsolat. Most már tudták, hogyan viszonyuljanak Hoseokhoz, ki ezalatt a pár nap alatt Namjoon embereivel is jobban összebarátkozott. Néhányuknak a nevét is megjegyezte, de csak azokét, akik sokat voltak a főnök, vagy az ő oldalán. Ugyanis Namnak néhányszor el kellett mennie este, egy-egy fontos jelenés miatt, olyankor pedig Hoseok magára maradt, amit viszont sokkal nehezebben viselt, mint korábban. Megszokta Namjoon társaságát, hogy sosincs csönd a közelében és valaki mindig foglalkozik vele, ezért mikor Nam felszívódott, az embereihez fordult. Ám azok a lágyabb kapcsolat ellenére nem léptek át egy határt, így igazi törődést hiába várt tőlük. Ezért végül gyakran Seokjin közelében kötött ki.
– Ha Namjoonnak is hibrid orra lenne, már leszedte volna a fejemet – simogatta a hópárducot, ki minden kérlelés ellenére továbbra is a földre ült le és úgy bújt a másik keze alá, miközben annak derekát ölelgette.
– De neki nincs – pihentette fejét Seokjin egyik combján.
– Viszont Jungkooknak igen. Hamarosan pedig visszajön és beköltözik. Nem akarok ebből problémát majd.
– Ohh... – szomorodott el. – Akkor majd nem fog simogatni?
– Nem hiszem. Elég féltékeny tud lenni. Sajnálom Hoseok.
– Mikor jön?
– Pontosan nem tudom. Egy hét múlva tér vissza Koreába. Majd utána valamikor.
– Akkor még van egy hetem. Addig nem gond, ugye?
– Nem. De neked csak társaság kell, nem? Az mindegy, hogy kicsoda, csak társaság legyen.
– Hát... Namjoon többi embere rideg. Nem nyúlnak hozzám – sóhajtott nagyot.
– Mert Nam letöri a kezüket, ha megteszik. De akkor... olyan kell, aki simogat? Esetleg valami más még?
– Nem feltétlen kell simogatnia. De szeretem.
– És mit szeretsz még?
– Az ölelést.
– Ezeket a hibridek többsége szereti, ugye?
– Általában. De nem mindenki. Miért? – nézett fel Seokjinre.
– Namjoon befogadott egy hibridet. Azt hiszem, meglágyítottad a szívét, ezért tette.
– Tudok róla. Egy macska – komolyodott el tekintete. Láthatóan nem örült ennek a ténynek.
– Igen. Ő nagyon egyedül van. Nem jár be hozzá senki. Hozzád bejárt Namjoon, de hozzá nem szokott. Néha ránéz, de semmi több. Szegény egész nap a szobájában van egyedül, mivel nagyon vékony még a munkához. Neki is csak egy tévéje van, ahogyan neked is. Ő biztosan örülne, ha meglátogatnád és összebarátkoznátok. Már csak amiatt is, mert hibrid vagy.
– Lehet – feküdt vissza Seokjin combjára.
– Biztosan jól kijönnétek. Elég visszahúzódó, fél mindenkitől, soványka, kis gyengusz. Biztosan örülne valakinek. Látogasd majd meg!
– Jó... – kezdett alig észrevehetően mozogni hópárducfarkának vége.
– Nem örülsz neki? – szúrta ki ezt Seokjin. Amióta Hoseok elkezdte felkeresni őt a gondjaival, azóta egyre több időt fordított a hibridekkel kapcsolatos tudnivalókra, hiszen éppen összeköltözni készült eggyel és rájött, elég hiányos a tudása ehhez, amit gyorsan pótolni akart.
– Nincs gondom vele.
– Nem csak Namjoonnak nem ajánlatos hazudni... Szóval?
– Namjoon szereti a hibrideket?
– Azt hiszem. Az állatokat nagyon szereti, de a hibridekről sosem mondott semmit. Viszont mivel félig állatok vagytok, gondolom. Miért?
– Ő is hibrid... Ő is macska, mint én. Namjoon azt mondta, befogadta, mint engem – nyelt nagyot.
– Féltékeny vagy rá? – simogatta továbbra is Hoseok fejét.
– Nem tudom...
– Ha Namjoont érdekelné Jimin, akkor többet járna be hozzá. De veled tölti minden idejét, nem vele.
– Yoongi is így kezdte... – sóhajtozott.
– Yoongi teljesen más. Ezt már sokszor mondtuk neked sok dologgal kapcsolatban. Nem hasonlítanak egymásra. Namjoon hűséges. Mindig megtartja a szavát és komolyan beszél. Ráadásul utál új kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Számára túl sok idő és energia, amilye nincs feleslegesen. Szóval ne aggódj Jimin miatt ilyen téren. Kétlem, hogy Namjoon bármikor is úgy gondolna rá, mint rád. Viszont Jiminnek szüksége lenne valakire. Eddig nem igazán volt szerencsés az élete.
– Rendben.
– Akkor bemész majd hozzá? – érdeklődött Seokjin a rövid válasz után.
– Nem tudom – bújt a másik keze alá még jobban Hoseok. Azzal akart foglalkozni, nem pedig az új hibriddel.
– Ha megjön Jungkook, ő biztosan össze akar majd barátkozni mindkettőtökkel. Már csak azért is, hogy biztosra menjen, nem közeledtek felém – nevette el magát Seokjin.
– Átgondolom.
– Jó. Nem mondom többet Jimint. De azért ne feledkezz el róla. Alig nyomott negyven kilót, mikor Nam befogadta. Szóval... inkább abbahagyom. Majd meglátod – tért vissza munkájához.

Hoseok még ott maradt Seokjin mellett néhány percig, míg az rendületlenül simogatta puha haját és füleit. Élvezte a törődést, bár rendesen belerondított a képbe a másik hibrid emlegetése, melytől picit feszült lett. Hiába volt más Namjoon, mint Yoongi, ettől még fenyegetve érezte magát, hogy majd lecserélik. Ezért szeretett volna távolságot tartani közben, de ugyanakkor érdekelte is őt a másik hibrid. Kíváncsi volt a macskára, így úgy döntött, majd meg fogja látogatni, ha Nam visszatér rendesen a munkába. De addig még szerette volna kiélvezni az időt a főnökkel, ami már csak néhány napot takart.
– A forrócsokik, főnök – tett le egy tálcát Namjoon egyik embere a teraszon álló kisasztalra.
– Húúú, végre – vette egyiket jéghideg kezeibe. Ő fagyoskodott a mínusz fokokban, miközben Hoseok fáradtságot nem ismerve játszott a hóban. – Hoseok, itt a csokid! – szólt a hibridnek, ki a másik hangja hallatán végre kicsit megállt az ugrálásban és fetrengésben.
– Megyek! – indult meg a nagy hóban, mely a kertet fedte. Úgy ugrált, ahogyan az egy hópárduchoz illett. Hol eltűnt a nagy kupacban, hol előbukkant belőle, mire végre megjelent a terasz lépcsőin és kezeibe vette a bögrét.
– Bemehetünk végre?
– Be szeretnél? – nézett csillogó szemekkel Namra, ki dideregve simult a forrócsokoládéhoz.
– Én be is fogok hamarosan, különben megfagyok.
– Mert nem mozogsz.
– Nem szeretem a hideget, ezen a mozgás se segít.
– Nem maradunk még egy kicsit? Csak egy kicsit! – kérlelte Namot.
– Több, mint egy órája kint vagyunk. Már a nap is lement, csak a lámpák miatt látom az alakodat néha. Te maradhatsz, ha szeretnél, de én veszek egy forró fürdőt addig – sétált oda Hoseokhoz, majd megpuszilta fejét.
– Aaaa... jó. Menjünk be!
– Maradhatsz, ha szeretnél – ölelte át derekát egyik kezével. Könnyű dolga volt, hiszen a hópárduc sokkal vékonyabban volt felöltözve, mint ő, mivel igen ritkán fázott.
– Nem. Menjünk be és vegyünk egy forró fürdőt! Nem szeretném, ha miattam megfáznál. Megyek veled és felmelegítelek.
– Rendben – mosolygott egy pillanat erejéig Hoseokra, mivel még mindig ódzkodott tőle, hogy más is lássa ilyennek az arcát. – De söpörd le a havat magadról, mielőtt bejössz. Vastagon takarja a füledet és a hajadat is – indult a házba.

Hoseok jól megrázta magát, füleit is egyesével, haját is megtisztogatta ujjaival, majd ruháját, mielőtt betette volna a lábát a meleg szobába, de még így is olvadt le róla néhány csepp hó. Ő ezt meg sem érezte, azonban Namjoon nagyon. Főleg akkor, mikor a hópárduc nem mert beszállni mellé az óriási kádba, mert olyan forró volt számára a víz, melyet igazából csak ő érzett a nagy hőkülönbség miatt. Nam hosszú percekig melengette a hibrid kecses ujjait, arcát, fülét, és hibridfarkát, mire végre sikerült olyan állapotba hozni őt, hogy beült mellé a kádba a habok közé. Amint vizet ért máris feloldódott és játszadozni kezdett. Az elmúlt néhány nap alatt, de főleg Namjoon szavai hatására, nagyon megváltozott a főnök közelében. Jobban kiengedte macskafelét, mint korábban, sokkal kevésbé gondolkozott el azon, mit kéne csinálnia, inkább az ösztöneire hallgatott, amiket Nam mindig megerősített. Ő ugyanis örült, hogy a kemény napok végén, mikor hazaér, ilyen nyugalom és jókedv fogadja, ezért sosem állította le a másikat, sőt, inkább még rátett egy lapáttal és olyan természetfilmet kapcsolt be, amitől Hoseok csak izgatottabb lett. Imádta nézni a hibridet, amint az hegyezte füleit, vagy mozgatta farkincáját izgatottságában, ezért sokszor kereste is az ilyen pillanatokat. Szinte majdnem mindennap, mielőtt pedig visszatért volna a kötelező rutinjához annyira felingerelte Hoseokot, hogy az még a tévére is tenyerelt, melynek éppenhogy nem lett rossz vége.
– Hoseok! – pattant fel mögüle Namjoon, amint elkezdett dőlni a lapos nagy képernyő, hogy elkapja azt, mielőtt az említett fején koppant volna.
– Huh? – ijedt meg a hópárduc, ki szinte mozdulatlanul nézte végig Namjoon akcióját. Az sem tudatosult benne, hogy arrébb kéne menni, nehogy ráessen a tévé.
– Ezt többet ne csináld! – kapkodta a levegőt Nam, miközben visszatette a kütyüt a helyére. – Az ütő is megállt bennem. Jól vagy? – támaszkodott meg az állványon.
– Igen... Bocsánat – szólalt meg halkan hátrahajtva füleit.
– Semmi gond. Huh – fújt nagyot. – A vér is megfagyott bennem. Ülj vissza az ágyra hozzám! Nem akarom ezt még egyszer eljátszani! – simogatta meg a másik fejét, majd visszadőlt a puha matracra.

Hoseok követte őt, innentől pedig Namjoon egyszer sem hagyta, hogy a másik elérhető távolságra telepedjen el a tévé elé. Inkább ott tartotta maga mellett a hópárducot és valahogyan mindig elérte kezével, így meg tudta volna akadályozni még idejében a további hasonló történéseket. Azonban hamarosan vissza kellett mennie dolgozni. Újból a szokásos időben kezdték kelteni emberei, reggelit vittek neki, majd már rohant is az autóhoz, hogy elhagyja a házat. Hoseok ezzel megint egyedül maradt, ám most sokkal hosszabb időre, mint máskor, hamarosan pedig kezdett kevés lenni Nam illata. Gondolkodott rajta, hogy meglátogatja Seokjint némi törődés reményében, de eszébe jutott Jungkook, meg a másik macska és úgy döntött, jobban teszi, ha leszokik Seokjin kedvességéről, hiszen hamarosan kénytelen lesz teljesen megválni tőle. Ezért nem is kelt ki sokáig Namjoon ágyából, csak mikor már nagyon zavarta a csend. Kicsit vacillált, mit is szeretne, de végül rávette magát, hogy eleget tegyen a kérésnek és meglátogassa az új hibridet.
– Elviszel Jiminhez? – pislogott Namjoon egyik emberére, akivel kicsit jobb kapcsolatban volt már.
– Ha szeretnéd, persze.
– Köszönöm – követte a férfit Hoseok, ki a ház túlsó végébe vitte.
– Ez az ő szobája – kopogott be, majd választ nem várva ki is nyitotta az ajtót, azonban nem találtak ott senkit. – Hmm. Megkeressük, jó? – fordult vissza.
– Rendben – maradt a másik nyomában továbbra is.
Egy ideig járkáltak, hogy hol is lehet a macska, miközben Hoseok próbált illat alapján rájönni, merre van Jimin, de nem sikerült neki. Végül kiderítették, a szobalányokkal látták korábban a macskát, így utánuk mentek. Amint meglettek a takarító hölgyemények, Jimin szaga is erősebbé vált, mely zavarta Hoseok orrát. Nem volt rossz illata, de a hópárducnak más miatt akadtak rossz érzései vele kapcsolatban, ezért nem örült neki.
– Jimin, hát itt vagy! – léptek be az egyik szobába, mire a macska felkapta tekintetét rájuk. A földön ült az egyik szekrény előtt, egy nedves ronggyal kezeiben. Valóban rettentően vékony volt és még gyengének is látszott, ahogyan Seokjin mesélte. – Neked nem feküdnöd kellene és híznod?
– Én... Elnézést! – pattant fel. – Azonnal visszamegyek a szobámba – állt meg előttük. Fülei fejére lapultak, farkát pedig igyekezte elrejteni a kíváncsi szemek elől.
– Várj még egy kicsit! Először is, ettél te ma rendesen?
– Igen! – bólogatott serényen, miközben a földet bámulta.
– És mit?
– Pirítóst... meg egy szendvicset.
– Ahh, ha ezt Nam meghallja, biztosan a fejünket szedi. Mondtuk már, egyél rendesen!
– Igen, sajnálom. Mindjárt eszek megint – játszadozott saját pólójának aljával.
– Jól teszed. De nem emiatt jöttem. Ő itt Hoseok – állt arrébb, hogy az említett szem elé kerüljön. – Ő keres igazából.
– Oh? – pillantott fel félve Jimin, majd amint meglátta, a másik is egy hibrid, felemelte végre fejét és felderült arca.
– Hoseok vagyok... Hópárduc.
– Én Jimin. Egyszerű házimacska.
– Igen, tudom... Akarsz enni valamit?
– Uhum – bólogatott.
– Junsu, lemegyünk akkor a konyhába enni – pillantott fel Nam emberére. – Nem gond?
– Menjetek csak.
– Rendben. Gyere, Jimin! – indult útnak Hoseok.

A macska készségesen követte, miközben gyorsan megvált a rongytól menet közben. Ugyan végig Hoseok mögött sétált, mégis érezte rajta a másik, hogy egy kicsit fél, hiszen az illatából ez számára kiderült. Azonban mikor kettesben maradtak a nagy asztalnál egy-egy tál forró jjigaevel, Jimin úgy szívta magába az étel illatát, mintha napok óta nem evett volna. Látszott rajta, nagyon örül a ragunak, de türtőzteti magát, hiszen még szinte bugyogott, annyira meleg volt. Hoseok végignézte ezt az egészet és közben kezdett kicsit meglágyulni vele szemben. Eszébe jutott, hogy hogyan fogalmazott Namjoon, mikor először került szóba a macska, majd az is, neki milyen sorsa volt Yoonginál.
– Nem kérsz előtte egy kis banchant?
– Banchan? – pillantott fel rá Jimin. – Az mi?
– Oh... nem tudod?
– U-u – rázta fejét. – Bocsánat – hajtotta le füleit szőke tincsei közé.
– Semmi baj. A banchan az ilyen kis előétel. Hozok neked. Így tudsz enni picit, míg vársz, hogy kihűljön – állt fel az asztaltól Hoseok, amint pedig Jimin is megmozdult, maradásra intette. – Mindjárt jövök. Ülj csak vissza! – rohant ki a konyhába.
Rendesen összepakolt a macskának minden kis finomságot, így az annyit evett, amennyi csak pocakjába fért. Szinte mindent eltüntetett az asztalról, majd rengetegszer megköszönte Hoseoknak, hogy ennyi étellel megkínálta, ami már kezdte frusztrálni a hópárducot, ezért elterelte a témát. Beszélgettek egy kicsit, de még nem tértek rá arra, hogy ki hogyan élt eddig. Csupán apró, hétköznapi dolgok kerültek szóba, mely közben Hoseok megjegyezte, mennyire sovány a másik.
– Igen... umm. Seokjin azt mondta, ez nem egészséges. De én nem tudom. Mindig ilyen voltam – vette fel lábait a székre.
– Viszont igaza van. Tényleg, nyugodtan egyél amennyit csak akarsz. Pár kilót fel kéne szedned, nehogy valami bajod legyen.
– Aggódsz értem? – lepődött meg Jimin.
– Csak... Nem akarom, hogy beteg legyél.
– Értem... Igyekszem majd enni.
– Jól teszed.
– Kérdezhetek valamit?
– Nyugodtan.
– Szerinted Namjoon elégedett lesz a munkámmal?
– Biztosan. De... ezt miért kérdezed?
– Nem szeretnék meghalni – ölelte magához térdeit. – És nem tudom, mit vár el.
– Nem tudom, neked mit mondott, de tőlem nem várta el, hogy dolgozzak.
– Azt mondta, szabad vagyok.
– Oh! – ismerte fel a hasonlóságot kettejükben, melynek kicsit sem örült. – És hogy-hogy még itt vagy?
– Hova mehetnék? Nincs senkim. Itt pedig jobb, mint az utcán. Csak annyit mondott, tegyem magam hasznossá, ha maradok. De Seokjin azt mondta, először erősödjek meg.
– Akkor miért nem pihensz és eszel rendesen?
– Nem akarok teher lenni.
– Ahogy őt ismerem, szerintem nem vagy az. Mondom, tőlem sem várta el, hogy dolgozzak, csak ha azt akartam, hogy tiszteljenek.
– Nekem is ezt mondta végül, de félek tőle – bújt térdeihez.
– Namjoon tartja a szavát – jutott eszébe Seokjin. – Nem fog bántani. Szereti az állatokat és így szerintem téged is. Ráadásul ártatlanokat nem bánt. Te az vagy, nem? Nem bántottál még senkit.
– Nem! Senkit! – ült fel és maga alá gyűrve lábait sarkára telepedett, miközben magasba emelve füleit figyelt Hoseokra.
– Akkor nincs mitől félned – nyugtatta őt meg a hópárduc.
– Ahh... Akkor pihenhetek a szobámban egész nap?
– Igen.
– És tényleg ehetek annyit, amennyit csak akarok?
– Igen.
– Tényleg?
– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

(UwU, JIMIN! ♥
Továbbra is várjuk sok szeretettel a League of Legends-el játszó ARMykat! :D Ha érdekel valakit!)

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )