Kitty kitty 12. rész: Ne nevess ki! (+18)

Ám választ nem kapott már a fiatalabbtól, még egy bólintást sem, mielőtt az bekapta volna ujját. Első alkalom, amire készült és tudta, hogy ha máskor nem, majd Jimin heatje alkalmával kell megejteniük, ám mégis izgult. Meglepte ez az izgalom, még sosem érzett ilyesmit mással, maximum hasonlót, amely egy csók hatására el is múlt, ám ez nem. Ez csak rosszabbodott. Miféle trükk ez a calico részéről?

– Biztos vagy benne? – vetkőztette a fiatalabbat Yoongi, miután átverekedték magukat a lakáson a hálószobába, majd letelepedtek az ágyra.

– Milyen kérdés ez? – foglalt helyet Yoongi ölében a fiatalabb és amint megszabadult felsőjétől már vadászta is párja ajkait.

– Még nem láttalak meztelenül – simogatta Jimin immár csupasz felsőtestét, mely izmos volt ugyan, de nem az edzéstől, hiszen nem járt el a fiatalabb, sokkal inkább a soványságtól.

– Sok a duma! – csókolgatta megállás nélkül az idősebbet, mialatt igyekezte megszabadítani a másikat is ruháitól.

– Izgulok – vallotta be félelmét Yoongi. Nem szokása ilyesmi, de az is igaz, hogy még sosem aggódott ennyire, hogy majd elront valamit.

– Miért? – ostromolta az idősebb nyakát, majd csak annyi időre engedte pihenni párját, míg le nem küzdötte róla pólóját. Egy pillanat volt csupán és Jimin máris kulcscsontját kezdte kóstolgatni.

– Nem tudom – sóhajtozott, miközben tovább simogatta a fiatalabbat. – Talán miattad.

– Nem kell – döntötte le Yoongit az ágyra. Kicsit kifordult önmagából, bár még látszott rajta az a félénk természet, hiszen teljesen kipirult arca, fülei pedig behajtva ékeskedtek puha tincsei között. Kerülte is a másik tekintetét míg melegítőjétől próbálta megfosztani, mert érezte, most rendesen felmérik testét.

– Segítek – emelte fel csípőjét Yoongi, hogy a másiknak könnyebb dolga legyen, majd amint már landolt is a földön nadrágja, Jimin a maradék ruháit kezdte ledobálni magáról, ám valahogy a boxer fennmaradt rajta, ahogyan a házurán is. Így ült Yoongi csípőjére, majd megtámaszkodva mellkasán enyhén ringatózni kezdett. Alsó ajkába harapott, láthatóan jól esett neki az előjáték, de ugyanakkor behunyta szemeit és saját dereka köré fonta macskafarkát. Zavarban volt. – Szép vagy.

– Hm? – dermedt le egy pillanatra Jimin és elkapta Yoongi tekintetét.

– Szerintem szép vagy és vonzó – ült fel hozzá Yoongi, majd ezzel a lendülettel le is döntötte a fiatalabbat az ágyra miközben megcsókolta. – Szép vagy – puszilt állára. – Gyönyörű. Az illatod pedig észveszejtő – sóhajtott nagyot Jimin nyakába bújva. Lágyan simogatta a fiatalabb bőrét és próbálta apró puszikkal ellazítani a már érezhetően feszült, ugyanakkor felizgult partnerét az idősebb, ugyanis Jimin alig engedte őt letelepedni lábai közé. Amint pedig Yoongi elindult lefelé mellkasán, majd ujjaival a fiatalabb boxerét igyekezett lassan eltűntetni, Jimin azonnal összezárt, amitől Yoongi alig tudott megmoccanni. – Baj van? – emelte fel tekintetét az alatta fekvőre, ki karjai mögé bújva kerülte párja pillantását amint levegő után kapkodott.
– Ne nevess! – lihegett.
– Miért nevetnék?
– Ne nevess ki! – rejtőzködött továbbra is társa elől Jimin, mialatt nem engedett combjai szorításából. – Ígérd meg!
– Ígérem, nem fogok – húzta össze szemöldökeit Yoongi. Volt tippje, mire érti Jimin, de nem volt biztos benne, hiszen ki tenne ilyet? Kellett még néhány mély lélegzet a fiatalabbnak mire engedett a szorításból és Yoongi folytatni tudta megkezdett mozdulatsorát, melyet már inkább a kíváncsiság vezérelt. Amint megszabadult a felesleges ruhadarabtól rögtön igazolódott sejtése, ám nem nézhette meg jobban magának párját, mert az azonnal bevetette macskafarkát és eltakarta a számára oly kínos területet. Bujkált az idősebb elől, aminek Yoongi egyáltalán nem örült. – Jimin – tért vissza inkább a fiatalabb nyakához néhány apróbb csókkal, miközben próbálta elhessegetni arcát takaró kezeit.
– Hm? – kukucskált ki a fiatalabb.
– Ehhez bizalom kell baby. Hagyjuk abba?
– Nem! Ne... – nyelt nagyot, de továbbra sem tudott engedni szorongásából, ezért Yoongi lépett helyette. Elhúzta egyik karját arca elől, így végre elkaphatta tekintetét, és felült. Az idősebb szemei rávették Jimint, hogy bújjon elő a burkából, mikor pedig végre nem rejtőzött tovább Yoongi pillantása lassan szaladt végig testén, miközben Jimin izgult, hogy mit fog majd látni párja arcán. Félelme megalapozott volt, de mint kiderült, felesleges Yoongival szemben. Az idősebb nem nevette ki, még csak el sem mosolyodott miután Jimin macskafarkát elhessegetve szemügyre vette méreteit, majd simogatva legféltettebb kincsét újra a fiatalabb szemébe nézett.
– Imádom – játszadozott vele tovább Yoongi.

Jiminnek kellet egy kis idő mire végleg megszabadult szorongásától, amiben párja nagyon nagy segítséget nyújtott. Újra átvette az irányítást a heat és többé nem érdekelte, mit gondol róla Yoongi. Csak azzal foglalkozott, hogy minél hamarabb kielégítse éhségét, mely rendszerint nem uralkodott el rajta ennyire, köszönhetően bogyóinak, azonban párja közelsége rendesen felerősítette minden ösztönét. Fojtogató vanília és karamella illat lengett körülöttük a hosszú este alatt, miközben lassan teljesen kiismerték egymás testét. Jimin önmaga volt, nem figyelt már semmire. Fülei végig fejére lapultak, ám macskafarka ezúttal szabadon lengett és engedelmeskedett érzéseinek. Sohasem volt útban, még akkor sem mikor Yoongi hátulról ölelte magához a sokadik menet alkalmából, hogy teste minden porcikáját érezhesse. Máskor már a harmadik, vagy maximum a negyedik alkalommal kidőlt volna, ám a fiatalabb feromonjaitól egy cseppet sem érezte magát kimerültnek. Nem tudott megállni míg Jimin ott nyögött ágyában. Képtelen volt pihenni, csak arra tudott koncentrálni, hogy a másikat kielégítse, melynek minden pillanatát kiélvezett. A fiatalabb hangja minden alkalommal csak jobban felizgatta, macskafülei valósággal könyörögtek néhány foglenyomatért, formás hátsójáról pedig nem tudta levenni tekintetét, amint az újra és újra elnyelte nemesebbik felét. Jimin elképesztő volt számára, mintha egy angyalt sodort volna az élet kezei közé, ő pedig úgy is bánt vele. Mindent megengedett és megadott neki, még azt is, hogy lefogva kezeit lovagolja meg úgy, ahogyan kívánja. Nem sietve, nem kapkodva, nem olyan szögben és tempóban, ahogyan ő akarta, hanem ahogyan a fiatalabb, még akkor is, ha nem láthatta közben azt, amit szeretett volna, csupán hallhatta a nyögdécselő Jimint kin már érződött, kifáradt. Ám Yoongi segített neki és inkább átvezette tenyereit saját mellkasára, hogy ott támaszkodjon meg kényelmesen a másik, majd megtartva társát egy bizonyos magasságban kezdett inkább ő mozogni. A fiatalabb úgy helyezkedett ahogyan a legélvezetesebb volt számára, Yoongi pedig igyekezett gyönyörködni a felette nyögdécselő calicoban és nem koncentrálni arra, mennyire fájdalmas már az este. Ám mivel órák óta csak egymással foglalkoztak Jimin megedződött, így nem volt olyan egyszerű dolga. Végül hiába küzdött, megadta magát a fájdalmának és inkább megpihent.
– Sajnálomh – lihegett amint megállt. – Nem bírom már. Fájsz – ültette inkább hasára Jimint, egyik kezével pedig saját magát kezdte masszírozni. – Sajnálom – sziszegett a levegő fogai között, de nem tudott mit tenni. Rég volt része ilyesmiben és teljesen elszokott tőle, nemesebbik részéről nem is beszélve.
Jimin nem örült amiért félbeszakították, de nem volt túl sok ereje a másik ellen. Rögtön magára fogott és ott folytatta, ahol abbahagyták. Nem kellett már igazán sok neki, végül pedig hajába túrva érte el az este folyamán már sokadszorra a csúcsot amint ott ült Yoongi hasán. Az idősebb örült, hogy ilyen kilátás tárult elé, egész végig erről fantáziált, ám ahogyan Jimin kezdett lenyugodni, majd fáradtan el is dőlt mellette, kicsit rosszul érezte magát.
– Szomjas vagyok – nyammogott behunyt szemekkel, amint Yoongi cirógatni kezdte kipirult arcát.
– Hozok neked inni, aztán kicsit rendet rakunk – viszont Jimin nem válaszolt, csak hümmögött. – Elég mára? – érdeklődött mielőtt elrohant vonna vízért.
– Tudnám még, de te nem – bújt párnájába.
– Hát sajnálom – hajtotta le füleit Yoongi. – Hozok inni – mászott ki az ágyból.

Jimin nem igazán volt használható a rendrakást tekintve. Ahogyan megitta a pohár vizet már aludt is volna, ha Yoongi nem zaklatja egy-két dologgal. Ám pizsamát így sem sikerült ráadni, aminek az lett a következménye, hogy reggel, melyen ezúttal nem kellett munkába készülődni, feltűnően szégyenlőssé vált.
– Nem jössz ide? – bújt hajába Yoonig miközben ébredezett.
– Itt vagyok.
– Csak a fejed. Had öleljelek meg! – kúszott volna be keze a másik takarója alá, ám az azonban nem hagyta. – Haragszol rám? – nyitotta ki szemeit és megpróbálta elkapni Jimin pillantását.
– Nem – pislogott laposakat.
– Akkor mi a baj?
– Fázok – kamuzott a fiatalabb.
– Nem nevetlek ki – lepődött is meg Jimin, amint Yoongi belelátott gondolataiba. – Este sem tettem, most sem fogom.
– Kisebb... mint a tiéd.
– Szerintem nagyon édes... – próbálta megnyugtatni Jimint. – Had öleljelek meg. Legalább hátulról akkor, kis kiflim. – Jimin nem válaszolt erre semmit, ám gondosan ügyelt arra, nehogy kivillanjon bármilyen testrésze is, miközben közelebb húzódott párjához, ahogyan az kérte. – Így szeretek ébredni – sóhajtott nagyot a fiatalabb illatából.
– Reggeliznünk kellene. Nagyon éhes vagyok – játszadozott Yoongi ujjaival.
– Még egy picit várj!
– Nem tudok...
– Rendben – húzta el kezét. – Akkor menj és egyél! Itt megvárlak.
– Te nem eszel velem? – ült fel Jimin a takaróba bugyolálva.
– Én még szundizok.
– Egyél velem hyung! – bújt a másik arcához.
– Inkább megeszlek téged. Mit szólsz? Hamm! – csattantak fogai, mire Jimin mosolyogva meghátrált.
Soha nem csinált ilyesmit Yoongi, ez volt az első alkalom. De imádta a fiatalabb mosolyát, ha pedig ezekkel meg lehet nevettetni, akkor elhatározta, fog még hasonlóakat művelni, ugyanis Jimin vigyora mindig feltöltötte őt energiával. Ezúttal is csak emiatt tudott kimászni az ágyból, mely mágnesként vonzotta. Nagy nehezen megreggeliztek, bár Yoongit inkább egy kávé érdekelte, mintsem némi szilárd táplálék. Miközben az asztalnál falatozott Jimin, már érezte az idősebb a levegőben szállingózó hormonokat, éppen ezért kereste elő a fiatalabb bogyóit, hogy nagyon gyorsan vegye be a napit, mivel azt minden reggel szokta szedni. Jimin szót fogadott, bár hozzátette, ettől még este muszáj lesz az idősebbnek újra foglalkoznia vele.
– Nem tudom, mennyire tudom teljesíteni majd a vágyaidat – dőlt le a kanapéra Yoongi. Szinte azonnal el is aludt volna, ha Jimin nem kapcsol tévét és nem kezd beszélni hozzá.
– Miért? – ült le mellé nagy pulcsijában és boxerében.
– Még nem vagyok százas.
– Miért? Megnézhetem?
– Csak, ha én is téged – nyitotta fel álmos szemeit Yoongi.
– Ahh... – hajtotta le füleit Jimin, majd ujjaival macskafarkát kezdte gyömöszölni. – Akkor pihenj ma. Hazamegyek aludni és tudsz pihenni este.
– Láttalak este Jimin – fogta meg egyik karját Yoongi. – Szerintem nagyon édes vagy – húzta magára párját.
– Kicsi – bújt hozzá.
– Engem nem zavar. Érdekes mód pedig nagyon izgató méreteid vannak. Kifejezetten tetszik.
– Tényleg?
– Igen. Ne legyél előttem szégyenlős, mert nincs miért – puszilt a fiatalabb fejére Yoongi, miközben az lassan nyakába bújt pihenni.
– Igyekszem majd – fonta össze macskafarkát az idősebbével.
– Helyes. Viszont én még nagyon álmos vagyok – simogatta Jimint, olykor kitérve füleire is. – Ha nem haragszol meg, akkor még aludnék. Te csinálhatsz bármit, amit szeretnél. Érezd otthon magad – helyezkedett el Yoongi.
– Pihenek veled.
– Rendben. Csak takarózz be! – sóhajtott nagyot.
Jimin azonnal magukra terítette a kanapé végében mindig ott pihenő pokrócot, majd a Yoongi nyújtotta melegben kényelembe helyezkedett és lassan elaludt, ahogyan társa is. A kimerítő és hosszú éjszaka után nem csoda, hogy szükségük volt még egy kis pihenésre. Bár ha Yoongi nem lett volna ilyen álmos, akkor Jimin biztosan nem hagyja délelőtt sem nyugton. Ő folytatta volna amit félbehagytak, viszont szerencsére még nem volt annyira kimerült fejben, hogy ne tudott volna uralkodni magán, így csatlakozott egy délelőtti hosszú szundításhoz.

Előbb ébredt, mint párja, viszont arra gondolt, nem kel fel róla, elvégre Yoongi olyan kellemesen meleg volt, hogy nem akart kikelni a takaró alól. Ám telefonja hamarosan elkezdett rezegni. Üzenete érkezett, majd nem sokkal később rá még egy és még egy, alig akarta abbahagyni a zizegést, mire Jimin kíváncsiságból mégis feladta a pihenést. Óvatosan mászott le Yoongiról, bár ebben nem volt jó és az idősebb a végén már inkább segített is neki, csak ne térdeljen bele megint a gyomrába. Érdeklődve szemlélte mobilján az üzenetek sorát, melyek egytől egyig Jungkooktól jöttek. Az első néhány nagyon izgatott volt tele információval, hogy talált valakit a nyúl, akivel nagyon egy hullámhosszon vannak, ezt pedig muszáj volt megosztania vele, hiszen megvolt az első randi és minden klappol. A következőek már kicsit nyugodtabban hatottak, mivel afelől érdeklődött, mi van velük. Végül amiért sokáig nem kapott reakciót, az elméje viszont tovább gondolkozott, jött egy ötlet, hogy tartsanak dupla randit egyik nap és akkor meg tudnak beszélni mindent, plusz még össze is tud majd Jimin ismerkedni az újdonsült párjával. Rengeteg információ volt ez így hirtelen Jiminnek főleg egy ilyen este után, de azért próbált mindent befogadni és támogató barátként válaszolni, még ha legbelül kicsit féltékeny is volt a másika. Ahogyan Kook, úgy ő is kicsit tulajdonjának érezte barátját, ezért eleinte mindig volt benne némi keserű érzés, de végül minden alkalommal boldog volt amiért a másik szerelmes lett valakibe aki ezt viszonozta. Ezért bár nem kérdezte meg Yoongit, mégis igent mondott a dupla randira. Volt még néhány perce, hogy beszélgessen barátjával míg az idősebb fel nem ébredt, ám kiderült, igazából mindketten elfoglaltak, csak Jungkooknak muszáj volt ezt megosztania valakivel, Jimin pedig boldog volt, amiért rá gondolt. Amint Kook elköszönt, Jimin is letette mobilját. Vissza akart mászni Yoongihoz a takaró alá, viszont párja már ébren volt és nem engedte ezt neki úgy, ahogyan szerette volna.
– Nem fogsz megint belém térdelni – húzódott beljebb, majd felemelte a takarót. – Gyere ide!
– Beszélgettem Jungkookkal – feküdt le az idősebb mellé Jimin.
– Tényleg? – pattantak ki Yoongi szemei. Emlékezett rá, hogy a nyúl segített legutóbb Jimin nehéz napjain, így nagyon nem örült, amiért pont most merült fel megint a neve. – Miről?
– Képzeld, talált magának valakit és be akarja mutatni nekem.
– Ez megnyugtató – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Úgyhogy majd lesz egy dupla randink.
– Ömm... Nekünk? Én nem igazán vágyok a nyulad társaságára.
– Nem mehetek egyedül. Ott lesz a barátja.
– És miért nem mehetsz emiatt egyedül?
– Mert... akkor ki fog engem megvédeni?
– Mitől kell téged védeni? – értetlenkedett Yoongi.
– Egy ember pasija van – támaszkodott fel Yoongira nézve Jimin. – Nem akarok vele egyedül találkozni.


( Haladunk szépen lassan tovább, ahogyan időm engedi. Sajnos azonban jön a kórházi gyakorlatom, így aludni sem lesz időm, de mindent meg fogok tenni a tételek, szakdoga, gyakszi és egyebek mellett, hogy folytassuk a Kitty kittyt! Szóval kitartást nekem meg nektek is!
Jah és sok sikert az érettségihez, ennél csak nehezebb lesz az élet :D
Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty 11. rész: Jimin titka

– Ezt valahogyan megértem... Hát... Ki nem dobhatlak. De még korán van a pizsamához.

– Nem érdekel, hogyan mutatok az ágyadban? – mosolygott halványan is Jimin.

– Ahhoz is korán van! – kelt fel a kanapéról. – Rendeljünk előbb enni, aztán majd utána a többi – sétált oda Jiminhez és átkarolta annak derekát. – Mit gondolsz?

– Jó... Rákot kérek.

– Tempurázottat, tudom – csókolta meg.

Jimin remekül érezte magát a sajátjához képest hatalmas lakásban, de csak akkor, mikor Yoongi a közelében volt. Ment utána, mint egy kiskutya és minden percben vele akart lenni. Rózsaszín felhők között úszkált lelkiekben, akárcsak az összes többi szerelmes. Ugyan tervei között volt, hogy minél hamarabb elcsábítsa Yoongit, mégis végül olyan pizsamát választott amely takarja testét, bár ezt sem vitte túlzásba. Egy nagy pulcsit öltött magára a frissítő forrófürdő után, amiben már rég volt része, ugyanis ő nem tartott otthon illatos habfürdőket, sókat és fürdőbombákat, az idősebb viszont igen. Természetesen Jimin mindent kipróbálhatott ő pedig élt a lehetőséggel, így illatosan tipegett ki a nappaliba vizes fülekkel és farkincával.

– Jól esett? – érdeklődött Yoongi, amint Jimin ledobta magát mellé és nekidőlt.

– Igen. Köszönöm szépen! – bújt az idősebbhez. Feltűnően jó kedve volt, mintha teljesen elvarázsolódott volna.

– Vizes maradtál. Nem szeretnél megszárítkozni? – karolta át Jimint Yoongi és kiélvezte a lehetőséget, hogy ölelgetheti titokban a másikat.

– Nem – sóhajtott nagyot. – Jó ez így – simult oda párjához, ahogy pedig elhelyezkedett dorombolni kezdett, bár nem tudatosan. Yoonginak azonban nagyon tetszett.

– Akkor takarózz be legalább. Ne fázz meg – nyúlt át a fiatalabbon Yoongi, hogy egy takarót rá tudjon teríteni párjára, közben még jobban összebújtak.

Olyanok voltak mint egy turbékoló gerlepár. Jimin minden lehetőséget kihasználva mászott rá az idősebbre, ki egy ideig hagyta is ezt neki egészen addig, míg be nem feküdtek az ágyba és a fiatalabb el nem kezdett másban gondolkodni.

– Nyugalom – simogatta meg Jimin arcát kézfejével, miközben az a nyakába bújt. Lábai közé fogta Yoongi combját és mocorogni kezdett néhány apró nyögés kíséretében, ezért szólalt fel az idősebb, hogy vegyen vissza. – Holnap munka.

– Nem akarsz előtte lazítani? – súgta fülébe Jimin, majd nyakát kezdte csókolgatni.

– Most nem – nyelt nagyon Yoongi. Igazából de! Viszont két napja alkotnak valamiféle párt, így a helyes válasz a nem.

– Biztos? Hyung... Vagy az "oppat" jobban szereted? – szorította Yoongi felsőjét egyik kezébe, miközben próbálta rávenni társát a mozgalmas éjszakára.

– Nem – kapta el Jimin csuklóját. Hamar elege lett a helyzetből, így fordult a kocka és a fiatalabbat ledöntve az ágyra fölé könyökölt. – Állj le! – nézett a sötétben a két csillogó szembe. Csak azok fénylettek az éjszakában, bár az is körvonalazódott előtte, hogy a másik füleit a végletekig hátracsapta Yoongi morcos mély hangjára. – Nem, most az illatoddal sem tudsz meghatni – hazudozott. Remélte, Jimin nem szedi össze hirtelen minden bátorságát és fog rá, különben azonnal lebukik.

– B... bocsánat. Kimehetek aludni a kanapéra – húzta össze magát. A másik felől áradó szigorból rájött, átlépte a határokat, ezért menekülőre fogta.

– Nem! Maradsz, ha már itt alszol. Csak vegyél vissza. Hozzám bújhatsz, szeretném is, de semmi szex, világos? – morgott, Jimin pedig nem is mert igazán válaszolni, így csupán bólintott, ami a sötétben kicsit nehezen kivehető volt. – Ez a beszéd. Gyere ide! – dőlt le és már vonta is magához Jimint, ki félve helyezkedett el, de így volt tökéletes. Legalább Yoongi tudott irányítani, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan azt ő szeretné.

A kis incidens után azonban jól aludtak. Jimin nagy meglepetésére Yoongit nem zavarta, hogy folyton hozzá szeretett volna bújni, vagy fogni akarta kezét. Sőt, ami azt illette a fiatalabb fel is ébredt egyszer, amint társa éppen egy teljes fordulat után úgy döntött, inkább az ő derekát szeretné szorongatni. Bár az elején Yoongi még úgy gondolta, nem fog tudni sokat pihenni, reggel azonban kiderült, tévedett. Úgy kelt, mint máskor, csak ezúttal Jiminnel oldalán. Akadálymentesen zajlott a készülődés is, csupán az indulás csúszott picit, amint a fiatalabb végre összeszedte magát és kinyögte, hogy szeretne csókot a másiktól. Valahogy sejtette, hogy Yoongi nem akarja az utcán kimutatni az embereknek kettejük kapcsolatát, hiszen előző este is ilyesmi felé akarta terelni a beszélgetést, ezért előre szólt a szükségleteiről. Így még az ajtó előtt megálltak egy csókra, mely jobban elhúzódott, mint várták. Teljesen megfeledkeztek az időről, csak egymásra figyeltek és élvezték a másikat, így majdnem el is késtek. Azzal viszont nem foglalkoztak, hogy külön érkezzenek munkahelyükre, elvégre máskor is léptek már be egyszerre az épületbe, viszont az kiemelt szerepet kapott, hogy napközben ne vonzódjanak egymáshoz annyira, mint szeretnék. Megalkották a maguk kis szabályait, de mivel nem akartak változtatni semmin, nehogy szagot fogjanak kollégáik, így ebédelni továbbra is együtt jártak, amiből minden esetben egy apró randi lett. Jobban kerülték a közönséget, ezért eldugottabb asztalokhoz ültek, az utcán pedig tartották a két lépés távolságot, ám az ebéd közbeni turbékolásuk mégis eluralkodott rajtuk néha. Ez főleg akkor volt meglepő, mikor Yoongi lépett valamit, hiszen Jiminnel ellentétben ő csak egy-egy alkalmat ragadott meg néha, nem pedig az összeset. Így ismerkedtek óvatosan, napról-napra, mialatt a fiatalabb lassan szinte beköltözött az idősebbhez. Kezdetben ráerőltette a másikra magát, ő gondolta ki, hogy mikor megy át hozzá és mennyi időt lesz ott, amivel szemben néha tiltakozott Yoongi, de sosem bizonyult eredményesnek ellenállása. Néhány hét után azonban egy olyan beszélgetéshez érkeztek, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodását és sokban azt is, miként tekint Jiminre.
– Örülök, hogy foltos vagyok, mert egyedi, de nem tudok semmit sem felvenni ami jól állna. Nincs szín ami minden foltomhoz menne – feküdt Yoongin a fiatalabb, miközben épp egy divatműsort néztek, természetesen nem az idősebb kedvéért.
– Óriási gondok – bambult lapos tekintettel a tévére, miközben Jimin haját simogatta. Nem sok kedve volt ehhez a műsorhoz, de a fiatalabb szerette és sokszor engedett neki ilyesmiben.
– Az ám. Mikor végre eljutok oda, hogy vegyek valami új ruhát magamnak, akkor is olyan nehezen találok.
– Nehéz különlegesnek lenni – sóhajtott hatalmasat Yoongi.
– Te már csak tudod – emelkedett fel Jimin, majd mosolyogva kapta el párja tekintetét.
– Mit szeretnél?
– Kezdjem el sorolni? – vigyorgott, hogy szemei alig látszódtak.
– Csak a top egyet. A többi nem érdekel, amíg az nincs meg.
– Top egy? – gondolkozott el Jimin. – Egy hét nyaralás veled!
– Ez a top egy? Azt hittem megint a szexszel jössz.
– Az egy hét alatt úgyis beadnád a derekadat.
– Lehetséges... – simogatta meg Jimin fejét és puha füleit. – Ha tényleg szeretnéd, nyáron elutazhatunk kicsit ketten.
– Szeretném, nagyon. De nincs ilyesmire pénzem – ült fel Jimin, mosolyát pedig egy kis keserűség vette át.
– Ha nyár végére foglaljuk, akkor addig tudunk minden hónapban félretenni. Nekem pedig nem kell luxus, csak csend.
– Én nem tudok félretenni sajnos.
– Vegyél kevesebb ruhát, ha már úgyis olyan nehéz találni – mosolyodott el Yoongi, de hamar eltűnt az ő arcáról is, amint látta, Jimin nem veszi igazán úgy a dolgot, ahogyan azt ő akarta. – Rosszat mondtam? – simogatta Jimin combjait.
– Nem, csak nem tudsz mindent – dőlt le Yoongi és a kanapé háttámlája közé. – Elkapcsolhatsz – bújt a másikhoz, ki tovább ölelgette.
– Belekezdtél valamibe. Folytasd! – fordult felé.
– Mit?
– Nem tudok mindent, ami miatt nem tudunk nyaralni menni... Már ha jól értem. Szóval mond, mit kell tudnom?
– Csak sok költségem van, amiből nem tudok leadni.
– Hitel?
– Olyasmi.
– Semmi megtakarításod?
– Semmi. Mindig mindent teljesen elköltök.
– Tényleg?
– Igen. Mindig számolok, meg beosztom.
– És most? Hó végén? – érdeklődött Yoongi. Nem nézte ki a másikból, hogy ennyire vékony jégen jár.
– Hát... Még tudok néhányszor enni, de a hűtőm üres.
– Mire megy el pontosan? Milyen hitel ez?
– Nem az enyém, de miattam van. Szüleimnek adom minden nélkülözhető wonomat, mert mikor tanultam, vettek fel hitelt, hogy egyetemre járhassak. Nővéremnek is vettek fel előttem, így elég sokat kell fizetniük havonta, ezért mindketten minden felesleges pénzünket hazaadjuk.
– Nem lenne gazdaságosabb, ha addig együtt laknátok? Akkor azért mégis csak több maradna.
– Van vőlegénye, vele él. Míg nem volt, együtt laktunk, mert tényleg könnyebb, de aztán elköltözött, én pedig nem tudtam volna fizetni így azt a lakást és nekem is mennem kellett.
– Ezért olyan pici a lakásod.
– Igen. De szeretem – nézett fel Yoongira mosolyogva. – Otthonos, könnyű takarítani, meg rendet tartani.
– Ezért szeretnél ilyen sokat nálam lenni? – érdeklődött tovább Yoongi komoly arccal, hiába vigyorgott Jimin. Számára sokkal szívszorítóbb volt a másik helyzete, mint azt a fiatalabb gondolta.
– Miattad szeretnék itt lenni – hajtotta hátra füleit. Talán picit zavarba esett, de ettől még az az aranyos mosoly nem tűnt el arcáról.
– De ha én nem lennék, most mit ennél?
– Nem tudom. Lehet Kook meglátogatna és hozna valamit, vagy Taehyung.
– Ha ők sem lennének?
– Hát... Ebédelnék majd holnap.
– Szóval nem ennél semmit majd egy napig.
– Lehet... – bújt el Yoongi szeme elől annak nyakába inkább. Próbálta az elején még a pozitív dolgok felé terelni a beszélgetést, de az idősebb mindenféleképpen szerette volna kipuhatolni a negatív oldalát helyzetének, amiről nem szívesen beszélt senkinek.
– Sokszor csinálod ezt? – simogatta Jimint.
– Néha.
– Ne csináld többet!
– Igyekszem.
Yoongi elgondolkozott azokon a dolgokon amiket együtt csináltak. Hogy hányszor fizetett helyette a fiatalabb. Bár nem volt gyakori eset, mégis úgy érezte, már azt a néhány alkalmat sem szabadott volna megengednie neki. Hamar jutott arra a döntésre, hogy mostantól csakis ő költheti a pénzét kettejükre. Nincs újabb meghívás egy kávéra, vagy ebédre, még csak egy süteményre sem. Innentől Yoongi fizet, legyen bármi.
– Éhes vagy? – bambult a plafonra.
– Nem. Nem azért mondtam, hyung! – ölelte át párját Jimin, miközben továbbra is annak nyakába bújt.
– Holnap is itt alszol?
– Úgy volt hazamegyek. Te is azt mondtad, hogy egyszer aludjak otthon.
– Meggondoltam magamat.
– Akkor maradhatok? – támaszkodott fel Jimin hatalmas vigyorral az arcán.
– Igen. Szeretném is, ha maradnál – nézett szemeibe Yoongi, miközben az ő arcán is megjelent egy apró mosoly.
– Köszönöm! – csókolta meg az idősebbet Jimin. – Akkor csak munka után hazaugrok ruháért – fogta kezei közé Yoongi arcát. – Sietek majd és idefele hozok valamit enni.
– Ne hozz! Majd rendelünk, ha ideérsz.
– Úgy is jó – mosolygott Jimin.
Yoongi közelebb vonta magához a calicot, hogy sokadik alkalommal is megkóstolhassa ajkait, mialatt új ötlete támadt, bár ezt még nem szerette volna megosztani a fiatalabbal. Rendesen át akarta gondolni, kitapasztalni kettejük kapcsolatát mielőtt javaslatot tesz bármire is. Egy próbaidőszakot is fontolóra vett, ami így, hogy Jimin valószínűleg több időt fog nála tölteni, meg is fog valósulni. Azonban addig, míg nem ismerték ki a másik szokásait legalább nagyjából, még elhallgatta gondolatait. Elvégre, még akadt egy hatalmas lépcsőfok, amit meg kellett volna lépniük a következő szint előtt, ő pedig halogatta ezt. Bár már nem sokáig, mert Jimin illata napról napra erősödött, amit egyre nehezebben viselt.

Így ezután a beszélgetés után Jimin szinte átköltözött hozzá. Hamarosan már ott tárolta ruhái egy részét is, amikről csupán néhány nap után derült ki, az az összes hordható cucca. Yoongi még jobban sajnálni kezdte a fiatalabbat, de ugyanakkor tisztelte is. Jimin nem hangoztatta, milyen helyzetben van, nem nyafogott és nem sírt soha. Kerülte ugyan a témát, de nem várta el senkitől aki jobb helyzetben volt nála, hogy oldja meg ezt a gondot. Igazi érett felnőttként viselkedett aki tényleg küzd az életben maradásért. Csak akkor változott át kismacskává, mikor eluralkodtak rajta hormonjai úgy, hogy Yoongi a közelében volt és magukra maradtak.
– Mi a baj? – ültek egymással szemben az idősebb lakásában az asztalnál.
– Tudod te, mi bajom – vált nyafogóssá hangja szinte azonnal, miközben rögtön felállt és otthagyta társát. Erőtlenül dőlt a kanapéra arccal a párnába, így legalább a másik nem látta őt.
– Érzem rajtad. Ennyire nem? – várt Yoongi valamiféle választ, azonban nem kapott. – Jimin, azért túléled?... Jimin?
– Igen – szipogott.
– Naaa. Azért ennyire csak nem elviselhetetlen – ment oda Jiminhez Yoongi.
– De igen – gömbölyödött össze a fiatalabb egy párnát szorongatva és abba temetkezve. – És te nem akarsz szexet, mert nem tetszem neked, nem is érzel irántam semmit, nem vagyok vonzó – tekerte farkincáját combja köré, miközben fülei majd eltűntek kócos hajában, annyira hátrahajtotta őket.
– Látom neked is teljesen hülyeségek jutnak eszedbe ilyenkor – ült le mellé.
– Szexeljünk, vagy hazamegyek – csuklott el hangja, mialatt a vanília illat már fojtogatni kezdte az idősebbet.
– Így nem mászkálhatsz éjszaka az utcán – simogatta Jimin arcát, ki azonnal elengedte a párnát, hogy az idősebb tenyerébe bújhasson. Máskor dorombolt volna, most azonban nyüszített. – Nem szabadna ilyen helyzetben megejtenünk az elsőt.
– Én szeretném.
– Csak ha dorombolsz nekem utána – simogatta hüvelykujjával Jimin alsó ajkát és utánozva a fiatalabbat, ő is eltátotta száját.
Ám választ nem kapott már a fiatalabbtól, még egy bólintást sem, mielőtt az bekapta volna ujját. Első alkalom, amire készült és tudta, hogy ha máskor nem, majd Jimin heatje alkalmával kell megejteniük, ám mégis izgult. Meglepte ez az izgalom, még sosem érzett ilyesmit mással, maximum hasonlót, amely egy csók hatására el is múlt, ám ez nem. Ez csak rosszabbodott. Miféle trükk ez a calico részéről?


(Nyomjuk tovább bár rendesen belassulva. Sajnos az egyetem az most visz mindent, de igyekszem a kis kevéske időmet írással tölteni. Szeretem ezt a sorit és szeretném befejezni is, még idén :D Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty 10. rész: Ellenállhatatlan

Márpedig ki mástól függött volna a dolog? Biztos volt benne, az idősebb nem fogja kirakni este, hogy menjen haza, de ő tutira akart menni, ezért nem időzött sokat. Amint meggyőződött róla, Yoongi már nincs a közelben, rohant a fürdőbe szalonképessé tenni magát. Ha pedig azt nézzük, az idősebb mennyire meg szerette volna tartani a távolságot, akkor még azt is mondhatjuk, Jimin indokolatlanul túlzásba vitte a dolgot. Bár... neki más tervei voltak, mint társának.

Yoongi esze azonban kitisztult a hazafele vezető út "friss" levegőjétől. Ugyan nem teljesen, de eltűnt orrából Jimin illata és elkezdett gondolkozni. Hamar eljutott arra a pontra mikor úgy vélte, óriási hibát vétett. Megcsókolni a calicot hatalmas felelőtlenség volt. Ezek után hogyan fognak együtt dolgozni? Munkatárssal összejönne igazi baklövésnek bizonyult minden alkalommal, pont ezért nem akart Jimin felé lépni, de végül csak elfeledkezett róla. Elgondolkozott, hogy lehet még most kéne véget vetni mindennek, mielőtt komolyra fordulna bármi is és belegabalyodnának a helyzetbe. Arra jutott, talán ennyire az elején még Jimint sem fogja olyan rosszul érinteni, hogy meggondolta magát és holnap ezt meg is mondja majd a caliconak. Elhatározta, másnap azonnal áthívja a fiatalabbat és leül vele beszélgetni erről, ám mikor vetkőzni kezdett, hogy lezuhanyzik, majd áthúzta fején a kölcsön kapott pulcsit újból meggondolta magát. Számíthatott volna erre az illatbombára, hiszen egész nap Jimint ölelgette, ezért várható volt, hogy átitatódik mindene a vaníliával. Ez rendesen összezavarta, már nem volt olyan biztos a döntéseiben, emiatt pedig ha korábbi énje fejével nézzük, a lehető legrosszabb emberhez fordult segítségért, Hoseokhoz.

"Éberen vagy?"

"Igen. Mi van?"

"Ma Jiminnel töltöttem a napomat.

Randiztuk."

"Ó.TE JÓ. ÉG!

Ez komoly? Mi történt? Megcsókoltad? Mond,

hogy megcsókoltad!"

"Igen."

"IGEN! Akkor most jártok!

Hát ez nagyon jó!"

"Nem. Nem jó. Most mit csináljak?"

"Hát... Feküdj le vele?"

"NEM! Ő a kollégám. Ezt nem szabad!"

"De, szabad. Majd szépen kettéválasztjátok!

Menni fog."

"Hát szerintem nem. Nem jó ötlet ez.

Még most meg kéne neki mondanom, hogy

ne is bonyolódjunk bele. Csak nem tudom, hogyan."

"SEHOGYAN! Szépen megbeszélitek

a munkaügyeket és rohadtul EGYÜTT

MARADTOK!"

"Szerinted működne?"

"IGEN! Lebetűzzem?"

"Nem... De szerintem nem fog

működni a dolog. Sosem működött."

"Működni fog. Na de mesélj! Milyen volt?

Mit csináltatok? Hol voltatok?"

Hoseok a legjobb taktikát választotta, hogy barátját meggyőzze. Akarata ellenére vette rá, gondoljon vissza a napra és élje át újra minden percét, miközben rendületlenül faggatta őt. Sikerrel járt, a fekete macska végig Jiminről mesélt mielőtt elaludt volna, a végére pedig már arról áradozott rá nem illő módon, hogy bár fojtogató tud lenni a calico tömény vaníliája, ő mégis imádja és ha tehetné, abban fürödne mindennap. Hoseok nem mondta, de magában arra gondolt, igaza van, akármennyire is ellenkezik barátja. Fülig szerelmes a kis foltos macskába ezt pedig nem szabad letagadnia, hiszen nyilvánvaló. Azt sem említette meg neki, mennyire kifordult magából, mert akkor biztosan elhallgatott volna. Yoongi ilyen volt. Mindenkinek a komor, goromba külsejét mutatta, de ha szerelmes lett rá sem lehetett ismerni. Azonban a múltból tanulva tudta, nem szabad ezt megemlíteni neki, különben újra magára húzza kagylóhéjait és semmit sem fog tudni a kapcsolatáról. Éppen ezért teljesen elengedte a másikat, had meséljen alakulóban lévő kapcsolatáról, melynek eredményeképpen Jiminnel a gondolataiban aludt el.

Másnap a calico úgy kelt, mintha munkába menne. Nem tudott tovább pihenni annyira izgatott volt a programja miatt. Még sosem járt Yoonginál, de ezúttal meghívta magához a fekete macska. Történelmi pillanatnak vélte a lehetőséget ezért igyekezett teljesen felkészülni. Összepakolt már előző este egy táskába mindenfélét, hiszen ő ott szeretett volna aludni majd az este, míg pedig a másik nem írt neki, hogy hova kell menni csak szenvedett. Olyan lassan telt az idő így, mint még soha. Ám miközben unatkozva fetrengett ágyában megcsörrent a telefonja. Először azt hitte, Yoongi az, de igazából Jungkook kereste.

– Szia, Jimin! Na milyen volt a tegnap? – érdeklődött kedvesen.

– Szia Jungkookie! Nagyon jó volt, sokkal jobb, mint vártam.

– Ennek örülök. Mit csinálsz ma?

– Yoonginál leszek – vigyorgott és akármennyire is akart, nem mondott többet a másiknak. Tudta, nagyon ragaszkodik hozzá a nyúl, éppen emiatt nem szeretett volna úgy mesélni kettejükről, hogy az nem konkrétan érdeklődik, hiszen lehet, rosszul esett volna neki.

– Tényleg? Na, hogy-hogy?

– Tegnap megcsókolt, ma pedig áthívott magához – játszadozott foltos farkincájával Jimin.

– Oh... Hát... Azt hiszem akkor gratulálnom kell. Örülök neked.

– Nem kell hazudnod Jungkook.

– Nem hazudok. Neked örülök, tényleg... De azért szólj, ha szakítotok, rendben?

– Rendben – mosolyodott el Jimin. – Veled minden oké?

– Persze. Nem ez az első ilyen alkalom.

– Akkor jó...

– Viszont így tárgytalan a hívásom. Érezzétek jól magatokat, aztán majd értesíts!

– Biztos?

– Igen. Érdekel, mi van veled. Meg aztán Taehyung is kíváncsi lesz. Gondolom, neki sem mondtad még.

– Nem, senkinek.

– És elmondhatom?

– Persze.

– Okés. Akkor nem kell hazudnom, miért nem jössz velünk mozizni.

– Mit néznétek meg?

– Még nem tudjuk. De így lényegesen könnyebb lesz dönteni, ha csak ketten vagyunk. Nem akarlak feltartani, Jimin.

– Nem tartasz, de ti is mentek. Jó szórakozást! Majd meséltek?

– Igen. Neked mindig – sóhajtott nagyot Jungkook a telefon túlvégén. – Van még pénzed?

– Van. Tegnap az ebédet ő fizette.

– Szuper. Ez a minimum, ha már elvesz tőlem – mosolyogtatta meg Jungkook Jimint. – Na leteszlek. Írj, ha valami gond van!

– Oké. Köszönöm Kook.

– Bármikor. Szia, Jimin!

– Szia, Kookie! – tette le vigyorogva a telefont.

Kicsit aggódott a fiatal nyúlért, ahogyan mindig, ha sikerült párt találnia magának. Jungkook nagyon ragaszkodott hozzá, az első néhány alkalommal pedig rendkívül le is tört, de az már rég volt. Azóta sok minden változott ezért bízott benne, jobban fogja kezelni a helyzetet, elvégre már máskor is sikerült neki. Picit azért féltette társát, ám amint csipogott a telefonja, miszerint üzenete érkezett, megfeledkezett a nyusziról. Felpattant és ezúttal nem tűnt el mosolya. Yoongi volt az a címmel, hogy hova kell mennie, Jimin pedig már rohant is. Szeretett volna minél több időt tölteni az idősebbnél, egy percet sem akart elpazarolni, így óriásléptekkel tartott lakása felé. A fekete macska egy gazdagabb környéken lakott, mint a calico. Az utcákról is virított, jobban élnek ott az emberek, Yoongi háztömbjébe lépve pedig egyenesen elámult. Jungkook és Taehyung is szép helyen élt, de valahogy sosem tudta megszokni, hogy léteznek az ő lakásánál sokkal nagyobbak és modernebbek.

– Yoongi? – lépett be az idősebb ajtaján. Nyitva állt mikor odaért, csak ezért mert bemenni.

– Gyere csak! – kiabált. – Teregetek a fürdőben.

– Oké – dörmögte magának Jimin, majd bezárva az ajtót és ledobva táskáját meg cipőjét a földre, indult befele. Sokkal nagyobb volt az övénél, hiszen külön nappali és háló is volt a lakásban. Látszott, az idősebbnek csak magáról kellett gondoskodnia, senki másról. – Yoongi? – lépett be a fürdőszobába Jimin.

– Szia, Jimin! – pillantott rá Yoongi, majd folytatta a teregetést. – Mindjárt kész vagyok. Könnyen idetaláltál?

– Igen... Bezártam az ajtót.

– Köszönöm. Éhes vagy?

– Még nem igazán.

– Oké... – foglalkozott Yoongi a dolgával. Még volt pár ruhadarab.

– Szép lakásod van.

– Köszönöm.
– Segítsek?
– Nem. Már csak ez a nadrág van meg a póló – rázta le a farmert majd ki is terítette. Míg pedig ő pakolászott Jimin ugyan nem mozdult meg mögüle, viszont foltos macskafarkával Yoongi földre fektetett fekete farkincáját kereste, mely olyan kis flegmán terült el a kövön. – Mivel jöttél? – mosolyodott el, amint megérezte a másik közeledését, majd nem csak szavakkal reagált rá.
– Busszal, meg gyalog.
– Hamar ideértél.
– Siettem.
– Gondoltam – fordult végre Jimin felé amint végzett és rögtön közelebb is lépett hozzá, így már össze tudtak fonódni macskafarkaik is. – Mihez lenne kedved? – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Film? Gondolom társasjátékod nincs – merült el lassan az idősebb tekintetében.
– Nincs. Akkor film... Üdvözöllek nálam – csókolta meg a calicot, ki végre nem izgult annyira, mint előző nap, így természetesebben tudott reagálni. Reflexszerűen Yoongi nyakába karolt, mintha már régóta egy pár alkotnának, nem csupán egy napja.
Yoongi el is felejtette a kezdetekben, hogy meg kéne beszélniük egy-két dolgot. Jiminnel foglalkozott, hogy körbevezesse a lakásban, biztonságot nyújtson neki és elérje, ellazuljon mellette, ugyanis a fiatalabbon látszott az idegen környezet, hiszen ha Yoongi egy kicsit is ellépett tőle annyira, hogy már macskafarka sem érte el, akkor az azonnal saját combja köré tekeredett. Ugyan végtelen aranyos volt így, de az idősebb szerette volna, ha otthonosan mozog nála, mivel sok időt szeretett volna még eltölteni vele kettesben. Annyira belemerült ebbe, hogy csak akkor jött rá, akart valamiről beszélni a calicoval, mikor a film felénél annak fejét simogatva a fiatalabb dorombolni kezdett.
– Jimin, ébren vagy?
– Igen – mocorgott Yoongin fekve.
– Van valami, amiről beszélnünk kellene.
– Igen? Miről? – kérdezett vissza és el is hallgatott a dorombolás. Pedig Yoongi nem hagyta abba simogatását.
– Mi kollégák vagyunk. Ez nehezít néhány dolgon.
– Biztos? – bújt jobban az idősebbhez.
– Biztos – sóhajtott nagyot. – Nem szabadna ebbe belekezdenünk. De... ha már ez van akkor van néhány fontos követelmény – tolmácsolta előzőnapi gondolatait, miközben teljesen más véleményen volt éppen, köszönhetően a rajta fekvő caliconak, ki csak úgy öntötte magából a feromonokat, de szerencsére még nem olyan erősen, mint heatjei alatt.
– Ez... valami szabályzat a cégnél? – bújt nyakába.
– Ez nálam szabály. Figyelj Jimin ez... Ne csináld ezt, mikor próbálok komoly dolgokról beszélni! – fogta meg a fiatalabbat és eltolta magától, hogy szemeibe nézve tudjon vele társalogni, mert ez eddig nehezen ment, hiszen Jimin apró csókokkal próbálta elterelni figyelmét, melyeket nyakára nyomott.
– Bocsánat – támaszkodott meg Yoongi mellkasán, majd füleit hátrahajtva ült fel és helyet foglalt az idősebb egyik combján.
– Szóval... – sóhajtott nagyot a fiatalabbat figyelve. – Ne!... Ne húzd el! – fogott rá gyengéden a kettejük macskafarkából álló kis csomóra, hogy Jimin ne tudjon eltávolodni tőle. – És nézz rám! – a fiatalabb úgy emelte rá tekintetét, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált és lebukott. Alig mert szemkontaktust létesíteni, de végül mégis sikerült, amitől Yoongi szíve elolvadt. Mit is akart mondani? Nem igazán emlékezett. Csupán gyönyörködött Jiminben, aki ellen most egyetlen érvet sem tudott felhozni.
– Szóval... – próbálta folytatni a beszélgetést a fiatalabb, bár sok bátorság kellett neki már ehhez az egy szóhoz is, mely után rögtön el is akadt.
– Szóval... Fested a szempilláidat?
– Igen.
– Jól áll.
– Köszönöm – mosolyodott el zavarában Jimin, majd az újból felbukkanó csend hatására úgy döntött, megpróbál visszasettenkedni Yoongi nyakához.
Félve simított végig az alatta fekvő ruhával takart hasfalán, miközben az idősebb reakcióját figyelte, meg nem bontva a szemkontaktust. Yoongi csak pislogott, nem reagált semmit, nem tiltakozott, csupán elveszett a másik tekintetében és végül akkor eszmélt, mikor a fiatalabb már újból félve puszilgatta nyakát.
– Ez katasztrófa.
– Rosszul csinálom? – dermedt le Jimin.
– Nem-nem. Jól, nagyon jól – mosolyodott el. – Az a katasztrófa, hogy nem tudok neked ellenállni és nem tudom elmondani, amit szeretnék, mert rád nézek és... elfelejtem a saját szabályaimat – simogatta Jimint, miközben a plafonra pislogott. – Tegnap este még azon gondolkodtam, nem szabad ezt folytatnunk, ma meg amint megláttalak csak azon, hogyan fogsz mutatni az ágyamban. Mintha egy teljesen másik ember lennék melletted.
– Szeretnéd megnézni, hogyan festek az ágyadban? – sugdolózott Yoongi fülébe.
– Ne tedd ezt velem. Még nem akarom ezt. Kicsit sietős, nem gondolod? – tartózkodott a választól Yoongi, miközben Jimin lassan felkelt róla. – Te nem érzed ezt korainak? Mármint, persze, vonzó vagy és nagyon szeretném, de... Az mi? – pillantott a Jimin kezében lévő nagy sporttáskára.
– Hoztam pizsamát – mosolygott a fiatalabb, miközben úgy járt maga mögött macskafarka, hogy szemmel alig bírta követni az idősebb.
– Minek?
– Hogy ne meztelenül kelljen aludnom melletted.
– Mellettem aludni? Te... – támaszkodott fel. – Te itt akarsz aludni?
– Igen. Gond? – szomorodott el, ám mielőtt Yoongi kigondolt volna valami kegyes kis indokot a vanília felhőben, hogy miért kéne hazamennie estére, Jimin már folytatta is. – Nem szeretek sötétben az utcán sétálni egyedül. A veled töltött idő után pedig... olyan illatom van, mintha épp a kényes napokban lennék és mindenki rám akaszkodik. Kicsit félek így az utcán – dobott be mindent, hogy végül Yoongi ne döntsön ellene.
– Ezt valahogyan megértem... Hát... Ki nem dobhatlak. De még korán van a pizsamához.
– Nem érdekel, hogyan mutatok az ágyadban? – mosolygott halványan is Jimin.
– Ahhoz is korán van! – kelt fel a kanapéról. – Rendeljünk előbb enni, aztán majd utána a többi – sétált oda Jiminhez és átkarolta annak derekát. – Mit gondolsz?
– Jó... Rákot kérek.
– Tempurázottat, tudom – csókolta meg.


(Nagy vizsgázgatások között gyorsan összedobtam nektek egy Kitty kitty-t, hogy pörgessük tovább. :D Igyekezni fogok nektek továbbra is, de nem ígérhetek sajnos semmit. Azért remélem, tetszett!
Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty 9. rész: Kioltják egymást

– Édes vagy, ahogyan durmolsz – távolodott el egy picit a másiktól Yoongi a már ismerős hangra.

– Izgulok.

– Nem kell. Ígérem, nem döntelek ágynak ma – mosolygott az idősebb, Jiminnek pedig elakadt a szava. – De azt add ide! – vette el tőle a hajszárítót. – Zavar – akasztotta fel a helyére, közben pedig a calico elfojtotta a dorombolását. – Folytasd még! Szeretem – csókolta meg újból Yoongi.

Jimin titkos álma vált valóra amint saját lakásában bújhatott Yoongihoz első, majd második csókjuk alkalmával. Nem tudott ellenállni egy pillanatnál tovább a másiknak és szinte azonnal dorombolni kezdett, miközben foltos macskafarka összefonódott Yoongi fekete farkincájával. Önmagát adta, bár kicsit félt, ahogyan mindig, de mégis felengedett végre az idősebb mellett, ki még hosszú percekig élvezte puha ajkait. Viszont Yoongi nem szerette volna túlzásba vinni már az első alkalommal. Ő is érezte, ha ezt sokáig folytatja akkor nem fogja tudni visszafogni vágyait, ezért kénytelen volt elválni a fiatalabbtól. Nehezére esett elengedni Jimint, pont emiatt tette úgy, hogy mégis összebújva maradhassanak. Puszikat nyomott a fiatalabb arcára szája sarkától egészen hátrahajtott foltos macskafüleiig, miközben derekát átkarolva ölelte magához.
– Jobb? – bújt hajába.
– Kicsit – simult Yoongihoz Jimin. Örült, hogy a másik nem távolodott el, így legalább nem láthatta, mennyire zavarban van, mialatt dorombolásával önmagát próbálta nyugtatni.
– Rendeljünk enni, mielőtt megszegem az ígéretemet.
– Mit szeretnél?
– Mindegy. Amit te – simogatta Jimin hátát. Nem mert bemerészkedni pulcsija alá, de nem a fiatalabb miatt, hanem maga miatt.
– Tempurázott rák?
– Csak azt? Az sok lesz.
– Pizza?
– Jó – lépett el Jimintől, hogy láthassa arcát, viszont erre a mozdulatra elhallgatott dorombolása.
– Milyet szeretsz? – engedte el gyorsan Yoongi felsőjét. Nem szeretett volna már most tapadósnak tűnni.
– Bármit, ami húsos.
– Oké... Akkor rendelek valamit – fordult lassan el az idősebbtől és ameddig csak lehetett, tartották a szemkontaktust.
Jimin zavarban volt, bár ez nem meglepő, hiszen ő könnyen elpirult a hasonló történésektől, ám Yoongi már nem. Az idősebbet nehéz volt ilyen helyzetbe hozni, de valahogy Jimin mellett most neki is sikerült egy kicsit elvörösödnie főleg akkor, mikor épp távozni készült az ebéd miatt és csak egymás szemeit nézték. El sem hitte, hogy meglépte azt, amit. Megcsókolta a calicot minden megfontolás nélkül, bele sem gondolt, milyen következményei lehetnek majd tettének a jövőben, de nem is érdekelte. Jimin illata megszédítette, majd puha bőre, elpirosodó arca és végül az, hogy olyan heves lélegzetekkel reagált minderre. Nem gondolkodott, meglépte amit ösztönei súgtak, ezúttal pedig jól is tette, hiszen a teste akarata ellenére öntötte magából a feromonokat főleg azután, hogy Jimin elkezdett dorombolni. Boldog volt a kis calico reakciójától ezért úgy döntött, még egy ideig nem is akar elmélkedni a következményeken, csupán élvezni a jelent. Éppen emiatt szedte össze gyorsan magát, míg a fiatalabb az ebéden gondolkozott.
– Sikerült? – lépett ki a fürdőből szexi kócos hajjal.
– Nem tudok dönteni – ült ágyán Jimin kezében telefonjával.
– Mutasd! – dőlt le mellé Yoongi, mire a calico újból hátrahajtotta füleit. Nem szokta meg még ilyen hamar, hogy megváltozott a kapcsolatuk.
– Halas... vagy csirkés tojásos – mutatta a képeket, hogy melyik kettő között vacillál.
– Mindkettőből egy kisebb és én fizetem – pillantott Jiminre. Nem merte még átkarolni, hogy ne erőltesse rá magát a másikra, csak közel ült hozzá, így combjaik összeértek, sunyiban pedig fekete macskafarkával a másik foltosa után kutatott.
– N-nem kell... Úgyis tartozok. Hoztál nekem rákot mikor beteg voltam. Nekem kell fizetni – bújt mobiljába.
– Nem. Én fizetem, ne vitatkozz, inkább fogadd el!
– De van rá pénzem, hyung – pillantott fel egy röpke másodpercre az idősebbre.
– Akkor legyen rá mikor nem vagyok itt. De most itt vagyok, úgyhogy én fizetem.
– Jó... De akkor kérek még rákot is – nézett visszafojtott vigyorral Yoongira.
– Csak nyugodtan – mosolygott az idősebb.
– Hát jó.

Kicsit furcsán telt napjuk hátralévő része és annak ellenére, hogy nem tervezték együtt tölteni az egész szombatot, mégis sikerült. Yoongi nem akart hazamenni, Jimin pedig nem engedte volna akkor se, ha megpróbálja. Bár kissé furcsán viselkedtek egymás közelében. Ez főleg az újdonság varázsa miatt volt. Még nem ismerték eléggé a másikat ahhoz, hogy bátran merjenek bármit is csinálni, vagy mondani ezek után egymás előtt, ezért sokszor állt be közöttük kínos csend, de ez nem jelentett problémát. Yoongi ugyanis imádta az ilyen pillanatokat kihasználni egy-egy hosszabb csók eltulajdonítására. Pont emiatt került alá Jimin, bár azt pontosan nem tudta, hogyan sikerült így leteríteni a fiatalabbat.
– Ezt direkt csinálod? – engedte el lihegve a calico ajkait.
– Mit? A farkam? Zavar? – húzta volna vissza magához farkincáját, mely Yoongiéval fonódott össze, ám az idősebb nem hagyta.
– Nem azt. Az illatod – vett egy hatalmas mély levegőt. – Mindjárt belefulladok a vaníliába.
– A te karamellád is erős – csúsztak le Yoongi nyakából Jimin kezei.
– Alig érezni a tiedtől. Milyen bogyókat szedsz te?
– Erőset – pislogott nagyokat Yoongira.
– Nem elég erőset.
– Többitől rosszul vagyok – ejtette mellkasára kezeit és körmeivel kezdett játszani.
– Akkor majd kitalálok valamit. Nem veszek levegőt maximum.
– Felöltözök jobban... Veszek fel műanyag esőkabátot. Az lehet visszafogja. De van fóliám is – fogta kezei közé Yoongi arcát. – Becsomagolom magam legközelebb, hátha nem fogok illatozni... Mi az?
– Csak elképzeltelek ruha nélkül fóliába csomagolva magam alatt. Nem tetszik – fintorgott.
– Nem tudok mást az illatomra – fancsalodott el Jimin.
– Én tudok – puszilta meg arcát Yoongi.
– Mit?
– Annak még nincs itt az ideje. Addig meg kibírom – kezdte nyalogatni a calicot.
– Azt hiszem, tudom mire gondolsz.
– Ha arra, hogy jó lenne egyet szundítani, akkor jól hiszed.
– Nem erre – mosolygott Jimin.
– Mocskos a fantáziád – dőlt le a fiatalabb mellé az ágyra és magához vonta. – Ha akarod, nézheted a tévét, de én el fogok aludni szerintem. Remélem, nem baj.
– Nem – bújt Yoongihoz.
Jimin eredetileg nem akart elszundítani, de olyan kényelmesen feküdt félig a másikon és annyira kellemesen melegnek bizonyult teste, hogy nem volt választási lehetősége. Viszont korántsem pihent annyit, mint az idősebb. Éppen csupán egy pillanatra hunyta be szemeit, bár mire kinyitotta azokat már véget ért a műsor, amit nézett. Igazából az éhség tartotta vissza egy kisebb délutáni alvástól, ám mikor végigpillantott az alatta fekvőn nem tudta elhagyni az ágyat. Sosem látta így még őt, ilyen nyugodtan és szelíden, ezért gyönyörködni kezdett benne. El sem hitte, hogy valóra vált a kívánsága, szeretett volna biztosra menni, nem csak képzelődik, ezért óvatosan megmozdult, majd megbirizgálta Yoongi egyik fekete fülét. Az idősebb megrázta álmában, hogy ne zavarják, ám Jimin vigyorogva játszott tovább az idősebbel, ki hamarosan fészkelődni kezdett és oldalára fordult. Viszont a fiatalabb nem adta fel, ezúttal pedig farkincáját vetette be. Yoongi arcát kezdte vele simogatni, mivel pedig éppenhogy hozzáért bőréhez puha szőre, csikizte őt. Az idősebb grimaszolt, macskafüleit rázogatta, miközben nem viselte jól a játékot, ezért hamarosan felébredt álmából. Jimin volt az első akit megpillantott és tudta, ő szórakozik vele, viszont nem szólt semmit, csak nézte a ledermedt calicot.
– Éhes vagyok... – szólalt meg néhány pillanat után. Kicsit félt a fekete macskától.
– Ezért keltettél fel? – húzta fel egyik szemöldökét.
– Bocsánat... Nem akartalak azzal felkelteni, hogy átmászok rajtad.
– Inkább soha ne kelts fel! – bújt a párnába Yoongi.
– Kérsz enni?
– Nem.
– Rendben – verekedte át magát Yoongin, vagyis próbálkozott vele.
– Az a vesém Jimin – nyögött fel az idősebb. – Az meg a farkam! – mordult újabbat. – Milyen macska vagy te? – segített inkább a fiatalabbnak felkelni magáról mielőtt az beletérdelt volna gyomrába is.
– Balszerencsés.
– Akkor mostantól szerencsés leszel – segített felállni Jiminnek, miközben ő kiült az ágy szélére. – Fekete macska balszerencsét hoz tudod – folytatta amint a másik kérdően nézett rá. – A két balszerencse kioltja egymást.
– Jó lenne... Biztosan nem eszel velem?
– Nem vagyok éhes. De egy kávét szívesen innék, bár – nézett az órára. – Mennem kéne lassan.
– Maradj még! Még csak... fél hat... – szomorodott el Jimin. Nem érezte, hogy így repül az idő.
– Nem akarom itt tölteni az éjszakát és messze lakok – állt fel Yoongi. – De még úgyis találkozunk.
– Megvárod míg megvacsorázok legalább?
– Igen.
Jimin nem szívesen engedte haza Yoongit, ezért a lehető leglassabban evett. Már lement a Nap is, mire a fekete macska kilépett az ajtón, viszont onnan is csak sokkal később sikerült elindulnia. A calico feltartotta és kérdezgette. Érdeklődött, hogy mivel bírhatná maradásra, ám Yoongi hajthatatlan volt. Még a legaranyosabb külsőt felöltve sem sikerült rábírnia az idősebbet, hogy töltse nála az éjszakát, viszont egy kis sikere azért mégiscsak volt.
– Pedig elaludnék én a kádban is. Kényelmes és próbáltam már – gyűrögette felsőjének alját Jimin.
– Akkor sem akarok itt aludni. Még nem. Majd eljön az ideje ennek is – támaszkodott az ajtófélfának Yoongi a küszöb túloldalán.
– Pedig nem keltenélek fel reggel.
– Nem. Jimin, ma nem alszom itt – csókolta meg.
– És holnap? Mehetnénk együtt munkába.
– Nem. Nem szeretném elkapkodni.
– Akkor legalább gyere át holnap is!
– Hmmm – gondolkozott el Yoongi. Végül is nem volt terve másnapra, csak a lustálkodás, Jimin illata pedig még mindig ott ült az orrában, így nagyon megtetszett neki egy másik ötlet. Megtarthatná ezzel a határokat, melyeket nehezére esett nem átlépni, és még Jimint is újra láthatná. Vonzó ajánlat.
– Csinálok ebédet. Nem kell pizzát ennünk. Hagylak szundítani délután és nem mászok át rajtad – győzködte a calico.
– Van egy jobb ötletem – szólt közbe amint Jimin levegőt vett.
– Mi?
– Gyere át hozzám te. Én már sokat voltam itt, de te még nem jártál nálam. Itt lenne az ideje. Mit gondolsz? – harapta be alsó ajkát.
– Jó! – derült fel arca, mint egy kisgyereknek. – Vigyek valamit?
– Csak magadat, meg némi ruhát. Meztelenül ne gyere – vigyorgott Yoongi.
– Ahh, nem ilyesmire gondoltam.
– Tudom – puszilta meg Yoongi, Jimin pedig reflexből hátrahajtotta füleit. – Megyek, mert sose érek haza. Holnap elküldöm, hova gyere.
– Rendben. Írsz, ha hazaérsz? – lengette maga mögött foltos farkincáját Jimin. Láthatóan jó kedve volt a másiktól, hiszen ritkán engedte el így magát.
– Ha szeretnéd, igen. Sietek haza.
– Várom a holnapot.
– Én is. Szia, Jimin! – indult el Yoongi, bár nehezen engedte el a másik tekintetét.
– Szia, hyung! – állt az ajtóban Jimin. Addig nézte a másikat míg arra rá nem zárult a lift ajtaja, de még utána is próbált az ablakból rálátni az utcára, hogy az idősebb merre indul haza.

Nem akarta elengedni a másikat, de kénytelen volt, mert az nagyon menni akart. Viszont annak örült, hogy másnapra meghívta magához és míg az ablakból próbálta meglesni távozását meg is alkotta tervét vasárnapra. Yoonginál lesz, ha pedig rajta múlik, akkor ott is fog aludni. Márpedig ki mástól függött volna a dolog? Biztos volt benne, az idősebb nem fogja kirakni este, hogy menjen haza, de ő tutira akart menni, ezért nem időzött sokat. Amint meggyőződött róla, Yoongi már nincs a közelben, rohant a fürdőbe szalonképessé tenni magát. Ha pedig azt nézzük, az idősebb mennyire meg szerette volna tartani a távolságot, akkor még azt is mondhatjuk, Jimin indokolatlanul túlzásba vitte a dolgot. Bár... neki más tervei voltak, mint társának.


(Pörög tovább! Már a vége is megvan és ha továbbra is ilyen nagy kényszert érzek kifejteni a cuki részeket, mint ez meg az előző, akkor olyan 20 részre saccolom a sorozatot, tehát még lesz pár. Remélem tetszett nektek és továbbra is velünk maradtok! FOLYTATJUK!
Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty 8. rész: Karamella?

A meghívást pedig... hogyan is utasíthatta volna el Jimin idejét, főleg azzal a tudattal, hogyha ezt megteszi, akkor lehet megint Jungkook oldalán köt ki, amit egyáltalán nem akart. Ezért belement a múzeumba, pedig nem rajongott értük, viszont a kis aranyos calicoért már annál inkább. Lassan kezdte ő is elfogadni ezt, de még csak felvetette annak a lehetőségét, hogy ez így van. Talán tényleg érez valamit iránta. Ám szigorúan csupán TALÁN! Elvégre olyan aranyos, ki tudna ennek ellenállni?

Annak ellenére, hogy Yoongi belekavarodott az érzelmeibe nem változtatott semmit a kettejük között lévő kapcsolaton. Ugyanúgy sokat volt csendben a munkában, azon kívül pedig elég elérhetetlennek bizonyult Jimin részéről, de legalább a közös ebéd megvolt. Bár abból is az első alkalmak érdekesen teltek. Hiába magyarázta meg a calico, miért is volt az a kínos helyzet Jungkookkal, valahogyan nem érezte, hogy ezzel sikerült feloldania a feszültséget kettejük között. Valamilyen szinten igaza volt, hiszen Yoongi továbbra is elmélkedett valamin és elég feszült lett ezektől a gondolatoktól, de egyáltalán nem Jimin tehetett ezekről. Vagyis... nem rossz értelemben.

– Hyung? – érdeklődött félénken az egyik ebéd alkalmával hátra hajtott fülekkel. – Minden rendben?

– Hm? Persze – folytatta az evést Yoongi.

– Biztosan?

– Biztos, Jimin. Semmi gond.

– Oké... – tekerte össze jobban foltos farkincáját ölében.

Érezte, hogy a másiknak van valami problémája és félt tőle, hogy mi lehet az. Yoongi nem mondott soha sokat gondolatairól, ami másoknak is sokszor jelentett aggodalmat, bár az esetek többségében feleslegesen, hiszen mielőtt döntést hozott volna végül mindig megbeszélte a dolgokat az érintett személlyel. De természetesen ezt Jimin nem tudhatta, mivel még nem ismerték annyira egymást. Így eléggé aggódott, pont emiatt pedig a hétvége előtt még felvetette Yoonginak, hogy nem kötelező ám vele mennie a kiállításra, ha nem akar. Persze a fekete macska azonnal kizökkent erre az ajánlatra gondolataiból és hevesebben tiltakozott, mint az tőle megszokott volt. Jimint ezzel megnyugtatta valamilyen szinten, hogy mennyire szívesen megy vele a múzeumba. Azt gondolta, így nem vele van a probléma, hanem valami más nyomja a vállát, ezt pedig a kettesben töltött napon szerette volna megtudakolni. Arra számított, ha majd együtt vannak, csak ők és senki ismerős nincs az oldalukon, vagy a környékükön, szívesebben beszél majd a másik a gondolatairól. Felkészült rendesen a faggatózásra is, ám a fő célja az volt, hogy elcsábítsa Yoongit, ezért pedig majd egy órán keresztül csak azzal foglalkozott, hogyan áll rajta ruhája. Még hajára is külön szánt harminc percet mielőtt úgy vélte, elfogadható a külseje és elindult. Szerencsére kalkulált a készülődésre szánt idővel, ezért nem késett el, ellentétben társával, aki úgy tűnt, nem a pontosság híve.

– Szia! Bocsánat, sokat vártál rám? – kortyolt bele kávéjába.

– Szia! – mosolygott Jimin és azonnal letekeredett combjáról macskafarka. – Nem.

– Remek. Akkor mehetünk?

– Kávéval nem lehet bemenni, hyung – lengette maga mögött foltos farkincáját örömében.

– Ohh... Akkor gyorsan megiszom. Kérsz esetleg? – kortyolt hatalmasat belőle.

– Egy keveset maximum.

– Tessék. Meg is ihatod, ha gondolod – adta oda neki a poharat.

– Köszönöm – vette el Jimin és igyekezett a lehető legaranyosabbnak mutatkozni.

Yoongi azonban nem őt figyelte, ahogyan iszogat, hanem nézelődni kezdett, emiatt Jimin úgy érezte, ez a próbálkozás kudarcba fulladt, de igazából pont azért nem mert rápillantani az idősebb, hogy nehogy lebukjon, mennyire kedveli a kis foltos calicot. Ezt csinálta végig a kiállítás alatt is, ha a fiatalabb figyelte őt, ám mikor az inkább egy műdarabban gyönyörködött, akkor titkon megcsodálta társát. Reggel még őrültségnek, meggondolatlanságnak és hatalmas hibának tartotta, hogy Jiminhez vonzódik, vagy hogy egyáltalán akar tőle valamit, mivel munkatársak, viszont mikor a közelében tartózkodott és néha megcsodálhatta, ezekről mind elfeledkezett. Mintha nem is léteztek volna soha, úgy bámulta Jimint miközben repdesett szíve. Végig csak arra gondolt, mennyire jól érzi magát a másikkal, hogy milyen jól esik a társasága, melyet először élvezhetett csak ő, egy személyben, időkorlát nélkül. Nem figyelt a kiállításra, nem tudott koncentrálni, de ez cseppet sem zavarta. Jimin egymaga egy művészeti alkotás volt és őt szívesebben szemlélte, mint bármi mást.

– Én nem hoztam ernyőt – álltak meg a múzeum bejáratánál az egyik boltív alatt, miközben a szakadó esőt nézték.

– Nem számítottam rá én sem – rázta fejét Jimin.

– Menjünk még egy kört? – érdeklődött Yoongi a másikra pillantva.

– Nem – viszonozta Jimin.

– Akkor megvárjuk itt – támaszkodott a falnak. – Elég hirtelen jött. Hátha hirtelen megy is.

– Engem nem zavar az eső.

– Engem sem, ha nem szakad ennyire. Bőrig áznánk.

– Szeretek elázni.

– Tényleg? – lepődött meg Yoongi. A macskák nem szeretik a vizet, elvileg.

– Szeretem a nyári záporokat is, ha át tudok öltözni utána.

– De most nem tudnál. Vagy akkor nem ebédelünk, hanem hazamegyünk.

– Tudok adni ruhát, hyung. Ebédet pedig rendelhetünk hozzám. Persze csak, ha nem gond neked – esett zavarba lassan Jimin. Konkrét randira invitálta magához ezzel Yoongit, melyet meg sem próbált leplezni, mivel nem gondolta át rendesen mondandóját. – De megvárhatjuk az eső végét. Nem vagyok éhes annyira – csapta hátra foltos füleit is, miközben inkább újra a záport kezdte figyelni társa helyett.

– Én viszont nagyon éhes vagyok – egyenesedett fel Yoongi. – Ha tényleg van ruhád nekem, akkor menjünk.

– Van-van. Biztos jó rád. Hajszárítóm is van – vigyorgott Jimin és úgy lengette farkincáját maga mögött, mintha valamiféle kutya hibrid lenne, nem is macska.

– Akkor mehetünk... – pillantott a záporozó cseppekre. – Sosem áztam még el önként.

– Pedig nagyon jó! – hajtotta le füleit Jimin, hogy ne zubogjon bele a víz, majd meg is indult. – Máshogy kell hozzáállni – sétált előre, miközben haja kezdett lelapulni fejére.

Yoongi követte és igyekezett optimistán állni a dologhoz, de eléggé zavarta, hogy két pillanat alatt szinte alsógatyájáig átázott ruházata. A múzeum bejárata körül sok fa állt, Jimint követve pedig szinte mindegyik védelmező lombozata alá besétált.

– Nem hinném, hogy a kedvencem lesz ez a tevékenység – ért oda a fiatalabbhoz, ki már a szűk kis egyirányú utca járdájának szélén várta.

– Pedig olyan jó! Természetes, kellemes – mosolygott lágyan Jimin.

– Vizes – fintorgott Yoongi.

– Igen – vigyorgott. – Én imádom ezt, de nem vagyunk egyformák persze – simította hátra szemébe lógó vizes haját.

– Lehet én is megszeretem majd idővel – csodálta a fiatalabbat.

– Lehet... Akkor ne sétáljunk? Fogjunk taxit? Vagy buszozzunk?

– Ha szeretnél, akkor sétálunk.

– Biztos?

– Biztos.

– Rendben – mosolygott Jimin.

– Van még valami amit szeretsz annak ellenére, hogy macska vagy? – érdeklődött Yoongi továbbra is ott állva a calico előtt az esőben.

– Umm... Ha simogatnak.

– Azt sok macska hibrid is szereti.

– Ölelgetés. Az nem macskás.

– Nem annyira – veszett el Jimin tekintetében lassan az idősebb. Ha lett volna még ép területe elméjének, amit nem hódított meg a fiatalabb, akkor biztos, hogy továbbindult volna már, ám így csak közelebb lépni sikerült társához. – Még? Nekem elmondhatod, nem tudja meg senki.

– Szeretem a tejet, bár néha kicsit rosszul vagyok tőle.

– Akkor majd figyelek a kávékra.

– A fahéjat is imádom – lopta le a távolságot Jimin is.

– Attól én tüsszögök – mosolyodott el végre halványan Yoongi is.

– Akkor kidobom mindet.

– Miattam nem kell.

– De. Kell.

– Aranyos – simogatta meg Jimin arcát, ki azonnal a tenyerébe is bújt, mielőtt pedig feleszmélt volna, feltört torkából a dorombolás, melyet egy pillanattal később fülig pirulva fojtott el, de már késő volt. Yoongi felkapta a hangra az addig hátrahajtott füleit.

– Jó meleg a kezed – tévedt pillantása a földre. Ennél jobban el sem árulhatta volna magát.

– Menjünk gyorsan mielőtt megfázol! – lépett arrébb Yoongi.

– Jó – indultak haza Jiminhez a fiatalabb bánatára. Reménykedett benne, hogy még történni fog valami, így sajnálta mikor Yoongi továbbsétált, de azért bízott is, hogy majd ha hazaérnek, akkor lesz lehetősége máshoz.

– Nem akarok beljebb menni. Még ömlik belőlem a víz – állt meg a bejáratban Yoongi.

– De gyere csak. Majd feltörlöm – rohant a fürdőszobába Jimin, az ösztönzésre pedig követte őt az idősebb. – Tessék, törülköző – adott az idősebbnek egy nagy fürdőlepedőt. Mindjárt hozok száraz ruhát – kezdett vetkőzni, Yoongi pedig próbált minél messzebb megállni tőle, bár a fürdő elég picike volt. Végül leült a kád szélére és haját kezdte törölgetni, mialatt a fiatalabb boxerig vetkőzött. – A telefonomnak semmi baja. Megint. Sose ázik be valahogy – tette ki az említett kütyüt a mosdó szélére, majd bebugyolálta magát az órási törülközőjébe. – Hozok ruhát. Pólót, vagy pulcsit nézzek?

– Mindegy.

– Oké – mosolygott Jimin, majd eltűnt.

Yoongi tekintete a földre hányt ruhákra tévedt és csak azután folytatta a szárítkozást, hogy azokat jól megbámulva hatalmasat sóhajtott. Megszabadult felsőjétől és nadrágjától is, a fiatalabb pedig arra ért vissza, hogy éppen vizes zokniját veszi le.

– Egy... egy pulcsit hoztam – nyelt nagyot, hogy folytatni tudja. Yoongi majdnem meztelenül ült ott előtte a kád szélén, amitől kicsit meglepődött. – Meg egy melegítőt, hogy ne fázz. Keresek zoknit is – tette le a ruhákat a szennyestartóra.

– Nem kell. Jó lesz ez így, köszönöm – mosolygott a már felöltözött zavarban lévő calicora.

– Rendeljek ebédet? – játszadozott saját ujjaival, miközben farka újból combja köré tekeredett. Így Yoongi számára is egyértelművé vált, hogy a fiatalabb kicsit feszeng.

– Inkább gyere ide!

– Hm?

– Gyere ide! – támaszkodott térdein Yoongi. Jimin félve lépett oda hozzá, amint pedig elérhető távolságba ért a fekete macska benyúlt a hatalmas pulcsi alá és csípőjére fogott. Ezúttal hidegek voltak ujjai, melyek félig Jimin bőrén pihentek, ettől pedig meg is rezzent a calico.

– Nem vettél alá semmit – nézett fel a fiatalabb szemeibe.

– Nem – alig tudta kinyögni ezt az egy szót is, annyira zavarban volt. Mit szeretne a másik? Mit akar tőle? Még csak nem is csókolóztak! Előbb azt kéne, nem? Nem szexelni! Már ha egyáltalán azt akarja Yoongi.

– Meg fogsz fázni – simogatta a másik puha bőrét, majd hasára tévedtek ujjai.

– Nem... Hideg a kezed – fogta le a másikat a pulcsin keresztül, mialatt alig hallhatóan beszélt.

– Bocsánat – maradt mozdulatlanul Yoongi, míg a fiatalabb szorítása nem enyhült. Végül elhúzta kezeit a calico bőrétől, ám nem hagyta abba a közeledést. Feltűrte a pulóvert és magához vonva Jimint puszilt köldökébe.

– Hyung – kapkodta a levegőt Jimin.

– Csak engem tisztelsz meg a vaníliával? – pillantott fel újra a fiatalabbra. Végre mindketten tisztában voltak azzal, hogy tetszenek a másiknak.

– Karamella? – nyelt nagyot Jimin.

– Lebuktam – engedte el a calico pulcsiját, mely visszahullva hasára újból eltakarta puha bőrét. – Tetszik?

– Szeretem a karamellát – lapultak fülei fejére.

– Én is a vaníliát – várta Yoongi, hogy lépjen valamit a fiatalabb, mivel ő enyhén szólva megsértette a határokat kettejük között és nem merte súlyosbítani a helyzetet. Ha elkapkodja, az sosem sül el jól. Ám nem olyannak tűnt Jimin, mint aki elég bátor ahhoz, hogy megmozduljon.

– Meg fogsz fázni... – túrt félve a másik hajába egyik kezével. – Vizes a hajad.

– A tiéd is – jelent meg egy halvány mosoly Yoongi arcán.

– Megszárítom... – simogatta még néhány pillanatig az idősebb fejét, majd végül menekülőre fogta. Ellépett Yoongitól ahelyett, hogy megcsókolta volna, pedig mindketten csak erre vártak. Ám Jimin nem állt valami bátor cica hírében, ezek után pedig a másik számára is világos lett, hogy mennyire félénk és ha akar valamit, akkor bizony neki kell lépnie. Mosolygott magában amint a calicot nézte, hogy az szárítkozik, valahányszor pedig összeakadt a tekintetük a tükörben Jimin arca újra elvörösödött. Yoongi közben felöltözött és várt a sorára, hogy majd a fiatalabb foglalkozzon vele is, ha végzett.

– És az én hajam? – szólalt fel, amint Jimin visszaakasztotta a hajszárítót a helyére.

– Megszáríthatod – fordult felé a fiatalabb.

– Szárítsd meg nekem!

– Jó... – nyelt nagyot Jimin.

Láthatóan izgult, eleinte pedig bátortalanul ért a másikhoz, de néhány pillanat után már összeszedte magát. Próbált csak a feladatra koncentrálni, ám Yoongi tett róla, hogy ne feledkezzen meg, kivel is foglalkozik éppen.

– A farkamata is megszárítod? Mármint – mosolyodott el Jimin szemeit fürkészve. – A macskafarkamra gondoltam.

– Azt... nem merem... Magamat is megégetem... néha – rágcsálta alsó ajkát.

– Megéri a kockázatot.

– Nem szeretnélek megégetni.

– Nem fogsz.

– Nem vagyok benne biztos.

– Vérzik a szád.

– Mi? – pillantott végre Yoongi szemeibe.

– Az alsó ajkad. Vérzik – tapogatta meg Jimint.

– Ohh... – érintette meg ő is a saját sebét, miközben abbahagyta a másik hajának szárítását, majd meg is nyalta száját, amint tekintete ujjaira tévedt. Tényleg véres.

– Nem a saját ajkaidat kéne harapdálnod.

– Rossz szokás.

– Fáj is?

– Csíp.

– Segítek – állt fel hirtelen Yoongi, ezzel elvéve a leehetőséget Jimintől, hogy ő lépjen.

Hátrált egy fél lépést a fiatalabb mielőtt a fekete macska megcsókolva magához húzta. Meglepte, de meg is könnyebbült, hogy nem neki kellett kezdeményeznie, mert abban nem jó. Yoongi lágy volt, kedves és figyelmes. Érezhetően vigyázott a sebes puha ajkára és nem kapkodott. Nem zaklatta azonnal nyelvével a másikat, csupán kóstolgatta, végük pedig puszilgatta a vérző száját. Jimin szíve szinte szárnyalt, hiszen egy álma vált valóra, ahogyan Yoongi kezeibe simulva, arcát simogatva viszonozhatta a csókot. Foltos macskafarkát örömében a másik köré tekerte, meglepetésére pedig az idősebb is így tett. Összefonódott a fekete a kis tarkával, mire Jimin dorombolni kezdett.

– Édes vagy, ahogyan durmolsz – távolodott el egy picit a másiktól Yoongi a már ismerős hangra.

– Izgulok.

– Nem kell. Ígérem, nem döntelek ágynak ma – mosolygott az idősebb, Jiminnek pedig elakadt a szava. – De azt add ide! – vette el tőle a hajszárítót. – Zavar – akasztotta fel a helyére, közben pedig a calico elfojtotta a dorombolását. – Folytasd még! Szeretem – csókolta meg újból Yoongi.

(Jaj, de jó lett már! Nekem nagyon tetszik, hogy ilyen aranyosak és remélem, nektek is. Tök cukik, de ezzel nincs vége a sorozatnak. FOLYTATJUK!

Facebook oldalunk --> LINK )