Suga&Yo 8.rész

-Rendben! Csak figyeljen! - megfordultam és köszönés nélkül hazaindultam.
-Yoongiiii! - hallottam Yo hangját még, de azt is, hogy csukódik az ajtó, és ő a másik felén ragadt. Talán sosem fájt még ennyire női hang, de most fontosabb dolgom van. Majd élvezem puha bőrét és hülye becenevemet, ha ezzel végeztem.

-Na mi volt? - vette fel a telefont Rapmon, de nem is köszönt, azonnal kérdezett.
-Szükségem volna a segítségedre. - sétáltam hazafelé.
-Hova kérjek mentőt?
-Ahhj! Nem kell mentő.
-Biztos? Ha megverik az embert, akkor akár belső sérülései is lehetnek.
-Nem vertek meg.
-Oh...... akkor. Figyelek.
-Pénz kéne.
-Mennyi?
-Nagyon sok, nagyon rövid idő alatt.
-Öhmm..... akkor... mi van? - nem igazán kapcsolt.
-Yo apja azt akarja, hogy mutassam meg, hogy akár most is el tudnám tartani, és akkor elengedi velem.
-Na végre értem mi van! És hogy tervezted ezt kivitelezni?
-Gondoltam majd te segítesz egy kicsit.
-Ez egyre jobb. És még is hogyan? Ugye tudod, hogy még nem nyertem a lottón?
-Mi az, hogy nem?! Azt mondtad ma összejön! - vigyorogtam kicsit.
-Hát.... másik péntek lesz. Na, de komolyan. Hogyan tudnék pont én segíteni?
-Úgy, hogy te egy zseni vagy, és pont erre van szükségem.
-Ez hízelgő, de ettől sem leszek gazdag.
-Van egy ötletem mellesleg.
-Na ez már érdekel. Mondjad!

Suga POV end

Yo POV

-Apa engedj utána! - próbáltam az ajtóhoz jutni.
-Nem! Itthon maradsz!
-Ne legyél már ilyen. Mért félsz tőle ennyire? Ki mondta, hogy ő lesz a férjem?
-Ha nem vagy benne biztos, akkor még inkább nem értem, mért engednélek utána. - zárta be az ajtót és a kulcsokat elrakta.
-Had érezzem már jól magam! Hisz folyton az van amit te akarsz. Én nem lehetek boldog?
-Épp azon vagyok, hogy boldog légy.
-Úgy, hogy eltiltasz tőle?
-Igen. Ha nem tud majd eltartani, akkor csak szenvedni fogtok. Ha pedig nem ő lesz férjed, akkor szakítotok és szintén szenvedni fogsz. Jobb, ha lemondasz róla. - sétált el mellettem.
-Anyaaaaaaaaa! Beszélj apával! - rohantam a nappaliba, majd megálltam anyám és a tévé között, hogy rám figyeljen.
-Apádnak igaza van. - nézett fel rám.
-Hogy mondhatod ezt? Az nem számít semmit, hogy én őt szeretem?
-Pontosan.
-Hápfck...... Áááááááááááááh! Alig várom, hogy elköltözzek! - téptem a hajam és toporzékolva rohantam a szobámba, de apámat még hallottam.
-Most viszont még itt élsz. Ha pedig nem akarsz az utcán lakni, akkor szót fogadsz!
-JÓ! - csaptam be az ajtómat.
Hah Suga! Nem tudom mit tervezel, de remélem összejön. Plusz azt is, hogy elég hamar. Muszáj beszélnem veled. Hol a telefonom?
Amit megtaláltam a mobilomat azonnal írta neki, de csak sokkal később válaszolt. Érdekelt, hogy mégis hogyan akarja megoldani ezt a hatalmas problémát, de nem árult el semmit. Az egyetlen amit megtudtam az annyi volt, hogy mostantól rengeteg dolga van, de ha kell még a beadandómhoz, szakít rám egy kis időt. Így bár már készen voltam, de ettől még meg akartam vele beszélni valami találkát. Hirtelen viszont nem tudta mikor ér rá.


"Tényleg nem tudom. Majd szólok, ha lesz egy kis időm."

"Ohm :( rendben."

"Csak ezt bírd ki, aztán rohanok amint szólsz"

"Jó, de mennyit kell kibírnom?"

"Nem tudom. Remélem azért két hónapnál nem tart tovább."

"Két hónap? :O Most ugye viccelsz velem? ToT"

"Sajnálom. De sietek. Csak.... bírd ki. De rohanok. Dolgom van."

"Jó, rendben. Jó éjt!"

"Neked is."


Két hónap? Hogy fogom én azt túlélni? Ez után a beszélgetés után nem is tudom mit csináljak.
Csak fetrengtem az ágyamon és szenvedtem. El se tudtam képzelni, mit akar két hónap alatt összehozni, ami annyira elveszi az idejét, hogy rám sem lesz egy szabad perce. De azt nagyon reméltem, hogy valami fenomenális ötlet, amivel utána azonnal félreállíthatja apámat. Jaaaaaahj, de meg fogok halni két hónap alatt, előre érzem.

Másnap pont olyan nyomottan keltem, mint ahogy előző nap lefeküdtem. Persze este még futottunk pár kört anyámmal és apámmal, de nem értem el semmit. Csak dühösebbek lettek, ráadásul bevezették a "mostantól hozunk-viszünk" szabályt, szóval már sétálni sem sétálhattam, amit hétfő reggel meg is éreztem. Anyum vitt be, amitől nem tudtam megállni a kedvenc pékségemnél, mert az túl "putris". Ha tudná, hogy minden reggel ott eszek és mennyire ismernek az eladók, még nyomkövetőt is kapnék, az biztos. Mellesleg így, hogy nem vettem reggel kaját, köthettem a pénzem az egyetemen. A félretett pénzem! Amit a polimer gyurmára raktam félre és kuporgatok vagy már három hete, mert "Minek az? Van neked ezernyi más gyurmád."! Hát kösz. De tudjátok én művészetibe járok, és itt különböző anyagokkal tanulunk dolgozni, hogy fejlődjünk! Áááá!
Szinte látszott rajtam, hogy fájdalmasan engedem ki a markomból a pénzemet, és még egy láthatatlan könnycseppet is eleresztettem, amikor megláttam a visszajárót, majd világfájdalmas képpel leültem a csajok mellé.
-Na mi van Yo? Siettél reggel? Hogy-hogy itt veszel kaját? - kérdezte legjobb barátnőm Hjojon.
-Rövid pórázra fogtak. Nem sétálok többet, a jelenlegi felállás szerint. Gyerekek én ezt nem fogom bírni. - sírtam nekik bánatom és fejemet az asztalra ejtettem.
-Suga miatt? - kérdezte Juna, mire csak bólogattam.
-Hát valahogy sejtettük, hogy apudék ellenezni fogják. Nem is tudom mire számítottál. Amilyen konzervatívak néha. Még engem is majdnem eltiltottak tőled, mert nem vagyok koreai. - evett tovább Jessie.
-Ne is mond. El sem hiszitek, mennyire felidegesít ez. És még Suga sem ír vissza. - vettem elő a mobilom - Mi több! Fent se járt azóta a facebookon. Ebbe tényleg bele fogok halni. Két napja nem beszéltünk. - ejtettem le telefonomat az asztalra és mellé feküdtem.
-De.... most akkor szakítottak, vagy mi van? - érdeklődött az eddig csöndben ülő Hayoung.
-Nem. - egyenesedtem fel és hátradőltem a széktámlának - Apám azt a feltételt szabta, hogy ha megmutatja, hogy már most el tudna tartani akkor elenged vele. Erre ő elfogadta a játékszabályokat, majd elment.
-És azóta nem beszéltetek?
-De igen. Este egy induripindurit, míg közölte velem, hogy nagyjából két hónapig bírjam ki.
-Mi van? - nézett Hjojon - Ez komoly? De ugye addig összefuttok?
-Nem hiszem. - sóhajtottam - Mondom, hogy meghalok.
-Őőőőőő.... az durva. Megnézlek titeket. De biztos nem találkoztok?
-Azt mondta, hogy ha kell még a beadandómhoz, akkor szívesen szán rám egy kis időt, de amúgy sok a dolga.
-Mond, hogy nem közölted vele, hogy befejezted? - tette össze két kezét Juna.
-Isten ments. Akkor még ez az egy százalék esélyem sem lenne rá, hogy lássam.
-Na! Okos. Szóval mikor taliztok?
-Nem tudom. Nem ér rá.
-Milyen gyorsan milyen elfoglalt lett! Na már engem is furdal a kíváncsiság, hogy mit csinál. Járjunk utána! - szólalt meg újra Jessie.
-Nem tudunk. - jegyeztem meg, hogy nem mehetek sehova.
-Csak te nem. Mi igen. - vigyorgott Hjojon - Szóval akkor ma elnézünk a kosárlabda pályára, holnap meg a sulijába.
-Rohadjatok meg. - pislogtam rájuk - De azért ha meglátjátok, csináljatok képet róla könyörgök! Nagyon hiányzik.
-Jó, persze.

A közös ebéd után mindenki ment a maga órájára, én pedig megfűszereztem ezt egy kis szenvedéssel is. Egész délután egyedül ültem az előadásokon a csajok nélkül, ráadásul Suga még mindig nem válaszolt. Úristen Yoongi! Legalább egy "Élek még, szeretlek." vagy valami! Ez így iszonyat gáz lesz.
Szó szerint végig vergődtem a délutánt, majd a hazafelé utat is anyám mellett, aki másról sem tudott beszélni, csak az új körméről és a szalonban hallottakról. Most komolyan. Kit érdekel a pletyka? Azt a sok energiát valami hasznosra is fordíthatná! Nem is értem, hogy imádhatják ennyire az emberek a semmit tevést. Én tuti becsavarodnék.
Mikor végre hazaértünk, azonnal kipattantam a kocsiból és a szobámba menekültem. Végre élvezhettem a csendet.... plusz vergődhettem tovább egyedül. Ahh nem akarok szenvedni! Teljen már az idő! Inkább alszok! Akkor röpülni fog..... remélem.
De amint elhatároztam magam, írtak a lányok, hogy nem találták meg az én Sugámat. Körbejárták a környéket és sehol sem látták. Viszont másnap az egész sulit tervezték bejárni, így ne aggódjak, mert akkor biztos belefutnak.

Hát nem így lett. Hiába lógtak el egy teljes napot, Yoongit akkor sem látták sehol. Mi több, a haverját se, akivel egy suliba járnak. Ezáltal minden reményem elveszett, hogy hamarabb fussunk össze, viszont néhány nap már eltelt, amit a naptáramban pedánsan jeleztem is. Hahh! Már nem is olyan sok....... Mit hazudok? Ez rengeteg! Mihez kezdjek addig magammal?


(Folytatjuk :D és utolsó epizód következik :D)

Suga&Yo 7.rész

-Jó na! - vörösödött el - Nem kaptam levegőt.
-Hát most se fogsz. - fogtam egy kezembe arcát, és vad csókba hívva döntöttem végig az ágyon.

Lábai közé térdeltem azonnal, közben pedig pólója alá nyúltam. Végigsimítva oldalán húztam egyre feljebb róla a hatalmas ruhadarabot, és arcát cirógató kezem is megindult nyaka vonalán lefelé. Már nem volt olyan zavarban, így hamar útra keltek hideg ujjai, amitől élesen szívtam be a levegőt. Igyekezett lépést tartani velem és hasonló vadsággal viszonozni minden érintésemet. Gerincvonalamon vezette végig hideg ujjbegyeit, amitől megborzongtam és elváltam ajkaitól.
-Imádlak.
-Suga..... ne hagyd abba!
-Na, - néztem szemeibe - ezt a becenevet még megbeszéljük.
-Nem! - húzott magához lábaival, és lélegzetem is elakadt ettől a hirtelen változástól. Tegnap még szégyenlősködött - Jó lesz ez! - húzta végig körmeit mindkét oldalamon.
-Huh.... - nyeltem nagyot. Erre tényleg nem számítottam - Ha te ilyen maradsz, akkor lehetek Suga.
-Rendben. - mosolygott.
Felkeltem róla és sarkaimra ültem, miközben elkezdtem róla levenni a pólómat. Kicsit azért még szégyenlős volt, mindazok után is, hogy milyen bátran indított, de ahelyett, hogy kezeivel csak takargatta volna magát, inkább lesimított hasamon és boxeromon keresztül ellenőrizte a helyzetet. Megnyalta alsó ajkát, én pedig nagyot sóhajtottam, ahogy végignéztem rajta, miközben már csak egy aprócska bugyiban feküdt előttem. Kétoldalt megfogtam pántjait a vékony ruhadarabnak és lehúztam róla. Lábait egyik vállamon pihentette, míg messzire hajítottam a kék kis anyagot és füleltem.
-Mi az? - kérdezte miközben simogattam puha, fehér bőrét.
-Csak.... - hallgatóztam tovább, majd ahogy hallottam becsukódni az ajtót folytattam - Most már kiadhatod a hangod. - vigyorogtam és egyik lábát átraktam a másik vállamra.
-Ohh. Elment anyud? - kezdett vörösödni.
-Igen. - csúsztam lejjebb.
-M..... mit tervezel? - jött egyre jobban zavarba, ahogy már sejtette, mire készülök.
-Csak foglalkozok veled. Érdekel milyen vagy, ha nem fogod vissza magad. - adtam puszit belső combjára és nem vettem le tekintetem arcáról.
Aprókat kezdett nyögdécselni, ahogy egyre közelebb adtam csókot célomhoz, én pedig egyre jobban vigyorogtam. Forró puszit leheltem csiklójára, mire a lepedőt markolva sóhajtozni kezdett. Gyengéden megnyaltam legérzékenyebb pontját és a nevemet ismételgette, miközben már fejét hátradöntve kapkodott levegő után. Hosszú percekig kényeztettem nyelvemmel, mialatt édes nyögései megöltötték a szobát és elvették az eszemet. Iszonyat kényelmetlenné vált a boxerem és már én szenvedtem, hogy csak játszadozok vele.
-Ahhhh Yoongihhh! Kérlekhh. - próbált egy pillanatig szemkontaktust tartani velem, mikor megálltam szavai miatt, de nem sikerült neki.
Engem viszont teljesen levett a lábamról, ahogy megláttam, hogy mennyire vonaglik az ágyamon. Lekaptam magamról az utolsó ruhadarabot és megtámaszkodtam Yo fölött. Megnyaltam száraz ajkait, ő pedig körbefont karjaival. Egyik kezét levezette hátamon, majd hasamon húzta végig körmeit, majd ráfogott kemény péniszemre, mire felmordultam és ráharaptam alsó ajkára. Szinte semmi dolgom sem volt, mert ő húzott magába. Egy papír lap sem fért volna közénk, annyira simult hozzám, miközben lassan mozogni kezdtem. Magára hagytam édes ajkait és nyakát kezdtem harapdálni, ő pedig kiengedte élvezettel teli nyögéseit, amikre már annyira kíváncsi voltam. Minden hangja csak egyre jobban izgatott, ahogy fokozatosan gyorsítottam. Teljesen elvesztette utolsó csepp józan eszét is, amikor kicsit jobban megemelte csípőjét és a legmélyebbre értem benne.
-Yohh.... - haraptam meg nyakát, mert már igazán közel jártam, mire háta ívbe feszült és a lepedőt markolta.
Kiengedtem fogaim közül puha bőrét, majd kicsit felemelkedtem, hogy lássam azt az élvezetet, amit hallok is, de mikor megpillantottam csukott szemeit és piros, szétnyílt ajkait, ahogy levegő után kapkod, már nem bírtam tovább. Az utolsó legdurvább mozdulataim közben ért a csúcsra, amitől teljes testében megremegett, mialatt rám szorított és egy élvezettel teli nyögés is elhagyta torkát. Kezeivel karjaimra fogott, ahogy legutolsó lökésemmel végül én is elélveztem, de a lehető legmélyebben maradt benne. Egy csókot nyomtam álla vonalára, majd újra birtokba vettem nyelvét. Immár az ő kezei is sokkal lágyabban simítottak végig hátamon, de gerincvonalamon megtett útjától még mindig megborzongtam kicsit.
-Most már jobbhh? - kérdezte, ahogy kezdett visszatérni józanságunk.
-Egy kicsit. - vigyorogtam.
-Csak egy kicsit? - kérdezte teljesen elkerekedett szemekkel, amin jót nevettem magamban.
-Hát, ráérünk egész nap, nem? - emelkedtem fel, hogy jobban lássam, miközben mosolyom továbbra sem enyhült.
-Azért haza kell majd mennem délután.
-Jah..... tényleg. - húztam a számat végül. Tényleg haza kell mennie..... ráadásul az apjával még gondok is vannak - Jut eszembe. Mi van apáddal?
-Ezt pont most kell megbeszélnünk? - mosolygott kicsit.
-Mert?
-Hát..... nem öltözhetnék fel előtte? Vagy legalább a farkadat húzd ki. - kuncogott egyet mondata végén.
-Jah. Hehe, tényleg. Jó akkor egy pillanat.

-Szóval - csuktam be a hűtőajtót és leültem az asztalhoz, ahol Yo már nagyban falatozott - az apádnak az a baja, hogy nem vagyok gazdag? - emeltem fel kanalam, hogy én is belekezdjek a müzlimbe így dél tájt.
-Igen. - nyelt egyet - Szerinte te, mint zeneszerző, nem fogsz tudni eltartani, mivel én nem fogok dolgozni, amit nem tudom honnan vesz.
-De.... mért jár már egyből ott, hogy mi biztosan összeházasodunk majd? - néztem Yora kérdően, mire megállt.
-Egy bocs vagy valami?
-Minek?
-Hát.... azért ez így jól esett.
-Jó nem az, hogy nem szeretlek, mert de, csak azért ez még kicsit korai a részéről, nem gondolod? - kezdtem reggelizni.
-Mit mondtál?
-Csak azt, - nyeltem le gyorsan amit bekaptam - hogy ez még korai.
-Nem azt. Előtte.
-Mit? Hogy szeretlek.
-Igen azt. - vigyorgott - Szép mentés. Én is...... szeretlek.
-Jó. Szóval, korai még amit apád gondol.
-Nem vagy egy romantikus alkat, mi?
-Úgy nézek ki, mint aki az? - folytattam reggelimet.
-Nem. De amúgy igen. Én is ezt mondta neki. Hogy nem biztos ám, hogy te leszel a gyermekeim apja, szóval jó lenne, ha nem aggódna.
-Mire ő?
-Meg ne tudjam, hogy találkoztatok!
-Az szép. Na figyelj, délután hazakísérlek és beszélek vele jó?
-Ez biztos, hogy jó ötlet? Jobb lenne, ha nem tennéd. Én fogok kapni. - hajtotta le fejét.
-Akkor hazamész, és majd később betoppanok, hogy otthon vagy-e, mert rég nem láttalak.
-Akkor jó későn kell jönnöd, mert nem hiszem, hogy tíz előtt hazaér.
-Holnap hétvége. Ráérek, ne aggódj.
-Hát jó. Aranyos vagy...... kis cuki Suga. - vigyorgott.
-Na ezt beszéljük csak meg! - dőltem hátra a széktámlájának.
Hosszú társalgásba kezdtünk, hogy mért kell állandóan becéznie, és hogy én ezt nem szeretem, de végül abban maradtunk, hogy ezt szabad neki. Viszont csak ezt az egyet használhatja rám, mert ez még nem olyan gáz. Majd a nap maradék részét, ami csupán néhány óra volt együtt töltöttük, szerencsétlenségemre ruhában. Meg is kaptam Yotól, hogy egy nimfomániás állat vagyok, mire visszavágtam, hogy ha a helyemben lenne egy ilyen szép teremtés mellett, ő is nehezen bírná. Így megdicsért és örült az ezerévenként egyszer megmutatkozó romantikus énemnek.

-Biztos ne kísérjelek tovább? - álltunk meg egy utcasarkon félúton az otthona felé.
-Nem. Arra már sok az ismerős. Még a végén  megemlítik, hogy egy fiúval láttak, és otthon meghalok. De köszönöm, hogy elkísértél. - kaptam egy gyors puszit a számra.
-Este megyek.
-Rendben. Szia Suga. - fordult meg és továbbsétált.
-Szia... Yo. - néztem végig, ahogy elér az első sarokig és lefordul. Istenem de szexin lépked! Istenem de szűk a nadrágom! Basszameg!
Gyorsan meg is fordultam és hatalmas léptekkel rohantam haza. Otthon összefutottam a húgommal, aki csak vigyorogva köszönt rám, de nem faggatott. Tudtam, hogy Yo miatt mosolyog ennyire és minden érdekli, de nem meri megkérdezni, én pedig ha szóba hozom a hatalmas vigyort az arcán, tuti nem menekülök, így azonnal eltűntem a szobámban. Rapmonnal beszélgettem a fennmaradó időben és zenéket írtam, mert volt ötletem, mialatt azzal traktált, hogy majd fogjam vissza magam.
-Inkább elkísérlek.
-Hagyjál már a hülyeségeiddel. - dörmögtem a fülesem mikrofonjába.
-De te olyan gyökér tudsz lenni. Még hazafelé megvereted magad. Vagy már ott az apjával. Vagy akkora hülyeséget mondasz, hogy elköltöznek a közeledből, csakhogy ne fussatok össze Yoval.
-Szerintem meg meg tudom oldani egyedül.
-Úgy mint legutóbb?
-Az régen volt.
-Lehet túl régen, hogy emlékezz mekkora pöcs voltál és mi lett a vége.
-Nem felejtettem el. - tettem le ceruzámat, ahogy előjöttek az emlékek és kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Suga. Jól vagy? Mi ez a csend? - érdeklődött pár perc után.
-Látom kár volt neked elmondanom, mit kaptam Yotól.
-Hát az lehet. De már most ennyi felhúztad magad? Biztos, hogy el akarsz menni, ha ilyen könnyen bedühödsz?
-Igen biztos. És nem vagyok dühös.
-Jah..... azért tetted le a ceruzád is.
-Milyen rohadt érzékeny ennek a szarnak a mikrofonja!
-Hehe. Ugye? Na megyek. Még dolgom van. Hívj, hogy mi volt!
-Ok hívlak.
-Na csá!
-Hello. - nyomtam ki a skypeot és levettem a fülest.
Lehet tényleg nem kéne elmennem, ha már csupán egy emléken ennyire felhúzom magam. De az már rég volt! Csak tudok uralkodni a hülyeségeimen. Nem fogom elszólni magam és nem leszek paraszt. Beszélek az apjával és ráveszem, hogy elengedje el velem Yot. Menni fog!
Lenyugtattam magam és miközben öltöztem bíztam benne, hogy így is lesz.
-Anya elmentem!
-Hová?
-Yohoz. Majd jövök. Sziasztok!
-Rendben, de vigyázz magadra!
-Jó-jó. Szia!
-Szia! - csuktam be az ajtót, ahogy elköszönt.
Egész úton gondolkoztam, hogy majd mit kéne mondanom, mégis mivel győzhetném meg. A "Nem fogom elvenni a lányát" kicsit sem jó sőt, egyenesen szar, mert akkor mért engedné el velem randizni, ha úgysem akarok többet. Szóval valami nagyon ütős érv kell. De hogy mi, arról fogalmam sincs. Nem baj! Még van egy fél órám kitalálni, ha ennyire rohanok végig.

Mély levegőt vettem és igyekeztem nem idegeskedni azon, hogy mi lesz, majd becsöngettem.
-Igen? - nyitott ajtót az apja - Ó! - lepődött meg, de látszott, hogy kicsit sem örül nekem - Szia Yoongi!
-Jó estét mister Chegal! - hajoltam meg a lehető legmélyebben - Yot keresem. Itthon van?
-Igen, de nem ér rád. - nézett rám gyilkos tekintettel - Mit szeretnél?
-Csak megkérdezni, hogy mért nem látom mostanság. Nem tudja, mért kerül engem? Nekem nem válaszol.
-Azért kerül mert megtiltottam neki, hogy veled legyen.
-De..... - tettettem, hogy meglepődök - Mégis mért? Rosszat tettem?
-Csak annyit, hogy művész lettél. Mint zeneszerző soha nem tudnád ellátni az én kislányomat megfelelően . Így aztán fölösleges is belekezdeni bármibe.
-Szerintem rosszul látja a dolgokat uram. Elég tehetséges vagyok és már most sokan nagy lehetőségeket látnak bennem. Biztosan el tudnám majd látni a lányát, ha eljutunk odáig. De jelenleg még túl fiatalok vagyunk, hogy ennyire előre gondolkodjunk Yoval. - próbáltam nem az arcába köpni, ahogy kicsit felidegesített a hülyeségével.
-Ki az apa? - jelent meg jó messze az apja háta mögött az említett.
-Ezért vagyok én, - intette csendre - hogy helyettetek gondolkozzak. Nem találkozhattok, és ezen nem változtatok.
-Apa kérlek! - esedezett Yo, de nem foglakozott vele.
-Rendben. Akkor mit tegyek, hogy bebizonyítsam, téved? - bátorodtam fel és eleresztettem magam. Fog a franc egyenesen állni, mint egy jó kisfiú, ha amúgy is lenéz.
-Höh. - lepődött meg a hirtelen váltástól, de nem akadt fent túlságosan a dolgon - Bizonyítsd, hogy eltudnád tartani akár már most! - azt hitte lehetetlent kér.
-Rendben! Csak figyeljen! - megfordultam és köszönés nélkül hazaindultam.
-Yoongiiii! - hallottam Yo hangját még, de azt is, hogy csukódik az ajtó, és ő a másik felén ragadt. Talán sosem fájt még ennyire női hang, de most fontosabb dolgom van. Majd élvezem puha bőrét és hülye becenevemet, ha ezzel végeztem.


(Folytatjuk :D És nem tudom még mennyi rész lesz... lehet csak egy, de meglátjuk :D )

Suga&Yo 6.rész

-Yoongihh...... - vált el tőlem és továbbra is lihegve kezdte hajamat birizgálni - Zuhanyoznunk kéne.
-Jóhh. - nyeltem egyet - Persze. Csak még egy kicsit maradjunk így. Nem bírok betelni veled. - ettől persze újra zavarba jött, mert kezdett már magához térni - Még mindig aranyos, mikor pirulsz. - vigyorogtam.

-Mit csinálsz? - kérdezett Yo, miközben bezártam a fürdő ajtaját belülről.
-Öhmmm.... - fordultam meg - Bezárom az ajtót, hogy ne nyissanak ránk?
-De.......de..... - kezdett megint elvörösödni.
-Csak nem zavarban leszel? - vigyorogtam - Alig pár perce még szeretkeztünk tök meztelenül, és te most egy egyszerű fürdés miatt zavarban lennél?
-Jó, de az mégiscsak más.
-Ahh. - sétáltam oda hozzá és megfogtam a rajtalógó pólóm alját - Nem foglak... Nem ez nem igaz. Megfoglak bámulni, de rajtam sem lesz ruha. - magyaráztam egyenesen a szemeibe meredve hatalmas mosollyal.
-M..... muszáj? - pislogott
-Igen. Sajnálom. - vettem le róla a felsőmet - Hahhj - sóhajtottam és ledobtam a földre - Nem takargathatod magad végig. - kezdtem vetkőzni én is.
-Majd meglátjuk. - nézett végig rajtam, ahogy az én pólóm is a földre ért.
-Hogy is van ez? - léptem közelebb hozzá - Én nem nézhetlek, de te bámulhatsz engem? Nem érzem igazságosnak. - húztam magamhoz csípőjénél fogva.
-Van ilyen. Az élet nem mindig igazságos. - nézett más irányba egy apró mosoly kíséretében.
-És ha a bugyidat is leveszem, hogy fogsz védekezni, hmm? - bújtattam ujjaimat az említett ruhadarab pántja alá.
-De te is vedd le! - hunyorgott rám.
-Egyszerre csak egy emberről tudom. - vigyorogtam - Viszont segíthetsz. Nincs megtiltva.
-Hmm. Rendben. - nyomult nekem, hogy véletlen se lássak semmit, miközben belekapaszkodott boxeromba.
-Jaj te! Ezen a szégyenlősségen változtatunk.
-Szeretnéd, ha mutogatnám magam?
-Azt azért nem. Max nekem. Na szabaduljunk meg ettől! - húztam le róla a bugyiját, mire újra mellkasára kapta kezeit és lábaival is próbálta takarni magát - Ez várható volt. - kuncogtam.
-Gonosz vagy.
-Persze-persze, tudjuk. Na! - nyúltam be a zuhanycsaphoz - Állítsd be ahogy neked tetszik. - de már be is ugrott a csobogó víz alá, pedig jobban meg akartam nézni magamnak.
-És te meg végig kukkolni fogsz? - bújt a függöny mögé.
-Nem. - vettem le a boxerom - Látod? én nem vagyok szégyenlős.
-Chh. - forgatta szemeit - Várj! - állított meg, mielőtt beléphettem volna mellé a zuhany alá.
-Mi az?
-Nincs egy csatt, vagy valami? Vizes lesz a hajam.
-Jah, uhh. Anyámnak vagy húgomnak tuti van itt valamije. - léptem a szekrényhez.
-Na most kéne a rajztáblám.
-Mért? - találtam pár csatot neki és mentem is vissza hozzá.
-Szexi volt a beállásod. - vette el, mialatt beléptem mellé a víz alá és végre megcsodálhattam - Legalább ne ilyen látványosan! - szólt is rám.
-Jó, na! Mit vártál, ha folyton takargatod magad? - húztam magamhoz - Biztos jó így a víz? Csak mert én melegebben szoktam.
-Jah, akkor nyugodtan. Nem mertem melegebbre, mert a pasik nem bírják.
-Hát látod. Nem vagyunk egyformák. - tekertem kicsit feljebb a hőfokot - Na, így jó lesz. - néztem le rá, ahogy még mindig karajaimban szorongattam.
-Mi az? - pislogott - Nem fürdünk?
-Hány kiló vagy?
-Hogy lehet ilyet kérdezni egy nőtől? - ráncolta szemöldökét.
-Jahj, nem az. Vékony vagy, de hány kiló?
-Én dolgom.
-Akkor majd meglátjuk, meddig bírlak el, ha nem válaszolsz. - karoltam át feneke alatt és felkaptam, majd a falhoz nyomtam, miközben lábait körbekulcsolta derekamom, hogy tudjon kapaszkodni.
-Yoongi az előbb volt! - fonta össze karjait nyakam körül, hogy azzal is megtartsa magát, bár meg tudtam  volna tartani anélkül is.
-Nem tehetek róla. Túl szép vagy. - csókoltam meg.
-És.... semmi előjáték?
-Hmm, várjál! - engedtem el egyik kezemmel és ellenőriztem, hogy van-e szüksége rá - Ahogy érzem, nem kell az neked. - mosolyogtam, ahogy egyre jobban elpirult az ujjaim miatt, amik igen gyenge pontját kezdték simogatni.
-De..... itth? - kezdett aprókat nyögni - Nem bírod ki az ágyig? - harapta be alsó ajkát.
-Hát úgy érzed? - hajoltam füléhez, miközben újra mindkét kezemmel fogtam és éreztettem vele, hogy mennyire kezdek beindulni.
-És méghh..... nekem van hiányom mih? - csókolta meg vállamat, ami alig pár centire volt édes ajkaitól.
-Egy szóval semhh... mondtam, hogy nekem nincsh. - kezdtem lassan nekidörzsölni férfiasságom, hogy teljes méretemmel hatolhassak majd be.
Kezeim viszonylag kevés teret kaptak, de pont jó helyen voltak, így élvezhettem formás fenekét is. Nyakát harapdáltam, miközben ujjai végigsiklottak karjaimon és mindenhol, ahol csak elért. Hiába nem rég váltunk csak el, én már készen voltam a következő menetre. Ez a kis idő éppen elég volt rá.
-Felfallakh Yoh! -  haraptam meg fülcimpáját, miközben feljebb emeltem, és apró nyögés hagyta el ajkait.
-Yoonghiiihhh - tette egyik kezét szája elé, ahogy elkezdtem ráengedni kemény péniszemre.
Szerettem volna hallani hangját, de akkor biztosan felébredt volna mindenki, így inkább csak orrommal elhessegettem ujjait és megcsókoltam, ezzel elnyelve kis nyögdécseléseit. A lehető legbiztosabban igyekeztem a levegőben tartani miközben mozogni kezdtem, ő pedig a hajamat tépte. Egyre gyorsítottam és minden porcikám megfeszült, de segített nekem és megtámaszkodott a vállamon. Megszakította csókunkat, fejét hátravetette és levegő után kapkodott. Egyre jobban igyekezett mindig a lehető legjobb pillanatban összeszorítani izmait, amitől lassan kezdtem megőrülni.
-Yoongihhh..... - markolt vállaimra.
-Elveszed az eszem. - csókoltam meg kulcscsontját, ahogy éreztem , hogy egyre jobban fokozódik bennem az élvezet, amit már nem sokáig bírok.
-Yoongihh - váltott át a hangja egy kicsit aggódóra, és felnéztem szemeibe - Nem kapokhh.... leveghőth. Túl páráshh. - ejtette a mondat végére vállamra fejét, én pedig teljesen el is feledkezve arról, hogy épp minek a közepén tartunk, félrerántottam a zuhanyfüggöny és kiléptem vele a karjaimban a hűvösebb levegőre.
-Így jobb? - terítettem le a szőnyegre és megtámaszkodtam mellette.
-Igenhh. - kapkodott oxigén után - Köszönöm.
-Szólhattál volna korábban is. - keltem fel hogy elzárjam a vizet.
-Azt hittem kibírom és nem kell félbeszakítanom a dolgot. - lihegett.
-Szólj, ha van valami. Velem ne foglalkozz. - fogtam meg törölközőmet és derekam köré tekertem. Jó! Nem mondom, hogy rosszabbkor nem is szakíthatta volna félbe, de nem akarom, hogy megfulladjon, vagy más baja legyen.
-Ez a legnagyobb törülközőnk. - vettem elő a szekrényből egy hatalmas, puha törcsit és ráterítettem.
-De jó puha! Ezzel alszok. - ült fel.
-Nah! Azt hittem velem.
-Veled is. - mosolygott.
-Biztos jól vagy?
-Igen, már semmi bajom.
-Akkor jó. Na gyere! - keltem fel - Aludjunk!
-És veled mi lesz? - jött utánam, miközben körbetekerte maga körül a törülközőt.
-Kibírom reggelig.

-Te Yoongi! - fészkelődött mellettem az ágyban, ahogy nekem háttal feküdt, és átkaroltam.
-Gyorsan mond, mert mindjárt elalszok. - dörmögtem a lehető leghalkabban.
-Biztos kibírod - tolta nekem fenekét - így?
-Ha nem böködöd a seggeddel, akkor igen. - mosolyogtam kicsit, mert valóban nem olyan állapotban voltak odalent a dolgok, mint amilyenben kellett volna lenniük.
-Hát jó. Jó éjt!
-Neked is! - sóhajtottam.
-Yoongiii - suttogott pár perccel később, nekem pedig már nem volt erőm válaszolni, csak hümmögtem egyet, hogy figyelek - Suga lesz a beceneved. Mert olyan kis kedves vagy velem, meg aranyos, meg olyan édesen mosolyogsz. - mivel még mindig nem tudtam válaszolni, annyira hulla voltam, így csak egy hosszabb morgás közben befogtam a kis száját, ezzel rábírva, hogy hallgasson és aludjon.

-Hova mész? - éreztem ahogy kikel mellőlem és résnyire nyitottam szememet.
-Pisilni. Sietek. - kaptam egy puszit, majd hangtalanul próbált kiosonni az ajtón.
Azonnal visszaaludtam, ahogy becsukta maga mögött. Észre se vettem, hogy nem jött vissza, csak amikor egy hatalmas dübörgésre megfordultam és még mindig nem volt ott mellettem. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már tíz óra is elmúlt. Nem értettem merre lehet, vagy hogy ki randalírozik a lakásban, ezért felkeltem és egy szál boxerban meg pólóban lecsoszogtam a földszintre. Az ajtót már csak csapódni láttam, majd beszélgetést hallottam a konyhából. Yo és anyám hangja volt, így bementem hozzájuk.
-Jó reggelt kisfiam! Épp rólad beszélgettünk. - mosolygott rám anyám az asztalnál ülve kávéval a kezében.
-Gondoltam. Úristen! - lepődtem meg Yon, hogy arcmaszkot erőszakolt rá anyám - Anya! Mit ettél vele?
-Csak egy arcmaszk Suga. - pislogott Yo és nyelvet öltött.
-Igen. De mindjárt le is kell venni. - nézett édesanyám a falon lógó órára.
-Mióta tart fogságban? - hajoltam füléhez.
-Csak egy órája szorongatom. - válaszolt anyám - Előtte a húgod kínozta. - állt fel és a mosogatóhoz sétált.
-Gyere inkább. - fogtam meg Yo kezét - Feküdjünk vissza.
-És ha nem álmos? Ne kínozd a lustaságoddal, édes fiam!
-Ami azt illeti. Elég későn feküdtünk le. - fordult vissza Yo felé - Köszönöm az arcmaszkot.
-Szívesen. Akkor viszont jó pihenést!
-Köszönjük.
-Kösz anya.
-Neked amúgy ma nincs egyetem?! - kiabált utánunk, miközben már a lépcső felénél jártunk.
-Szabadnapot vettem ki! - vezettem a fürdőbe Yot, ahol azonnal meg is szabadult a kozmetikumoktól - Bocsánat, anyám mániája az ilyesmi.
-Semmi baj. Szeretem ezeket. Viszont én bocsi. Elkaptak mikor kijöttem a mosdóból és nem tudtam menekülni. - törülte meg arcát - Még a hajam is összevissza áll. Nézd meg! - fordult felém.
-Hmm... - néztem végig rajta - Na jó, reggel van! Eddig bírtam. - kaptam el csuklóját és magam után húztam a szobámba.
-Mi?..... Jah... - kuncogott magában.
-Én elmegyek mire felkeltek, úgyhogy sziasztok! - üvöltött fel anyám.
-Oké szia! - csaptam be az ajtót.
-Goromba vagy anyukáddal. - tessékeltem az ágy felé Yot.
-Nem igaz. - löktem le a puha matracra és lekaptam pólómat.
-Na mi az? - harapta be alsó ajkát - Mit álmodtál, hogy pár percig sem bírod ki nélküle?
-Hát csak azt, - hajoltam közel hozzá - hogy valaki pont az előtt szakít félbe, hogy elélveznék. - vigyorogtam és vártam a cuki reakcióját, ami hamar meg is mutatkozott.
-Jó na! - vörösödött el - Nem kaptam levegőt.
-Hát most se fogsz. - fogtam egy kezem be arcát, és vad csókba hívva döntöttem végig az ágyon.


(Folytatjuk a kanos Sugával :D Kicsit hosszabb lesz, mint a Jimin&Iseul, de nem lesz vészes srácok :) )

Suga&Yo 5.rész

-M-M-Mindenki....... lefiuzott téged. - nyeltem hatalmasat, ahogy egyre hevesebben vert szívem.
-Akkor bejött a tervem.
-De....... akkor mért nem akartál velem szemtől szembe találkozni? - támaszkodtam meg mellette kétoldalt, de nem válaszolt csak nagyot sóhajtott - Yo kérlek! El sem hiszed milyen rosszul esik, hogy sosem válaszolsz.

-Én nem akartalak megbántani. Sajnálom. - fogta kezei közé arcomat és szívszorítóan szomorú arcot vágott - Nem akartam bajt belőle. Főleg nem neked.
-Nekem mért lenne bajom belőled? - húztam le maszkját, hogy lássam gyönyörű ajkait.
-Az apám miatt. - ahh Istenem te láááááááány!
-Hülye vagy. - hadartam el, majd nem bírtam tovább. Megcsókoltam...
Nagyon hiányzott már és nem tudtam máshogy kifejezni mennyire örülök neki. Ujjaim a falon támaszkodva lassan ökölbe szorultak, ahogy ő a puha kezeivel csak húzott magához, miközben faltuk egymást. Hamar beengedett nyelvéhez, mintha ez nem is az első lett volna, hogy így egymásnak estünk. Ujjai lassan átvándoroltak a nyakamba, majd teljes testével hozzám simulva csimpaszkodott belém, mire átkaroltam derekát és a lehető legszorosabban tartottam  karjaim közt.
-Mondtam, hogy Hyung meleg! - hallottam meg Jungkook hangját a folyosó végérő, mire lassan elváltam Yotól.
-Hát nem tudom Kook. - ismertem fel Rapmont is és felnéztem rájuk, ahogy közeledtek.
-Jó, hogy jöttök. Ő itt Yo. - biccentettem a jelenleg fülig elpiruló kis szépség felé, akit még mindig nem engedtem el.
-Azt hittem csaj. - vigyorgott Namjoon, ahogy odaértek hozzánk, miközben Yo kuncogott egyet.
-Az Istenit már! - rántottam  le róla a kapucnit és végre eleresztettem, így feléjük tudott fordulni.
-Sziasztok! - hajolt meg azonnal - Chegal Yo vagyok. - közben  követték őt a srácok is.
-Én pedig
-Kim Namjoon. Tudom. - mosolygott, ahogy Rapmon ledöbbent, hogy ismerik.
-Hallod Hyung, félek a csajodtól. - nézett inkább rám.
-Én pedig Jeon Jungkook vagyok.
-De mért mászkáltál ilyen álruhában? - tette fel Namjoon a legjobb kérdést.
-Apám megöl, ha rájön, hogy a kis cukimmal vagyok. Azért.
-És akkor most ezt hogy tervezed megúszni? - folytattam, miközben a fiúk illedelmesen továbbindultak a mosdó felé, Yo pedig felém fordult.
-Elvileg egy barátnőmnél alszok. Apám úgy tudja. De igazából csak megkérdeztem a csajt, hogy beugorhatok-e hozzá, ha nem maradtok sokáig.
-Értem. Szóval nálam alszol. Oks. - bólogattam.
-Nem.
-De. Nem foglak elengedni, ha van rá lehetőségem, hogy veled lehessek. Nem menekülhetsz. - hajoltam közelebb az utolsó mondatom közben Yohoz.
-Igen is. - helyeselt, majd számra tévedtek szemei.
-Na elmegyek vécére. - indultam a srácok után, kicsit szivatva Yot, hogy érezze, milyen szar volt nekem - El ne tűnj, míg végzek!
-N-Nem fogok. Mosdóban leszek. - mutatott a női vécére.
-Oké.

-Szóval Yo. Örülök, hogy végre megismerhettelek. Már értem, mért mondta le Yoongi a kosarat. - vigyorgott Jin.
-Nem maradunk ám sokáig így srácok. - tereltem el a szót róla, mert hirtelen ő lett a középpont.
-Naaaaaaaaa! - nyavajgott Taehyung - Mért?
-Mert nem akarok vele olyan későn mászkálnia városban.
-Elkísérünk. - ajánlotta fel Jimin.
-Nem kell kösz.
-De ne lépjetek már le!
-Jimin, gondolkodj már egy kicsit könyörgöm! - dörzsölgette halántékát Hoseok.
-De most tök hamar lelépnek? Nem ezért jöttünk. - szomorodott el.
-Istenem Jimin, komolyan nem hiszlek el! Szerinted, ha Yo ma este ráér, akkor mért dobbantanak majd korábban? Komolyan, még ő is érti. - mutatott Yora, aki igyekezett elbújni karomban, annyira elpirult.
-Jó na felfogtam. - durcázott be.
-Ehh - legyintett Hoseok és felénk fordult - Majd, ha leesik neki máshogy fog reagálni. De ugye azért egy sörre még maradtok? Az max fél óra. Kereken éjfél lesz és mehettek.
-Jó azt még megvárjuk.
A srácok szépen bemutatkoztak neki, a különböző cikis sztorijaikkal, amiket egymásról meséltek, de sajnos engem sem hagytak ki. Viszont jókat nevetett és csak ekkor jöttem rá, hogy még nem is láttam mosolyogni.
-Akkor mi megyünk is. - álltam fel Yoval.
-Oké. - kelt fel Rapmon, hogy kieresszen minket - Én holnap lehet nem leszek délelőtt.
-Én meg ha nem leszek délelőtt, akkor délután se. Majd beszélünk. Na csá fiúk!
-Sziasztok! - köszöntek el együtt - További kellemes estét! - tette hozzá még Hoseok hatalmas vigyor kíséretében.
Elköszöntünk a pultosoktól is, felmentünk a lépcsőn és kiléptünk az utcára.
-Te nem fázol? - kérdezte Yo félúton - Csak egy póló van rajtad.
-Nem fázok, ne aggódj. Mert te igen?
-Egy kicsit.
-Hát nem tudok semmit sem adni, de sietünk, jó? Mindjárt odaérünk.
Kapkodtuk a lábainkat, nehogy megfázzon.

Hazaérve a lehető leghalkabban osontunk fel a szobámba.
-Kérsz valamit inni vagy enni? - pakoltam ki az asztalra cuccaim.
-Igen, köszönöm.
-Nem tom mi van itthon, de szerzek valamit. - léptem ki az ajtómon.
Elég nehezen jutottam döntésre, hogy mit vigyek fel enni, ám végül két chips mellett tettem le a szavazatom. Reggelig jó lesz. Így egy ásvány kíséretében tértem vissza.
-Értelmes kaja nem nagyon van. - léptem be az ajtómon és becsuktam magam után - De ez jó lesz reggelig. - torpantam meg. - Te mit csinálsz?
-Pizsit keresek. De nadrág nem nagyon lesz nekem szerintem. - kutakodott a szekrényemben, már az én pólómban és egy bugyiban, amit alig takart a felsőm.
-És ezt muszáj így tenni? Mért nem tudtál megvárni?
-Hogy előtted öltözzek át? - fordult felém.
-Hát..... m-m-mondjuk. - mosolyogtam és az asztalomhoz mentem, hogy lerakjam a kajákat, ő pedig végig követett szemeivel.
-Perverz vagy. - fordult vissza a szekrény felé.
-Ezek után? Még szép hogy. - átkaroltam dereket, és ledőltem az ágyra hanyatt fekve, hogy ő pont rajtam landoljon.
-Yoongiiiiii! - dorgált meg és menekülni akart, de egyik kezét szorosan tartottam, így esélye sem volt.
Csukott szemmel mosolyogtam, ahogy fészkelődött egy darabig, majd megunta. Pár pillanatig meg sem mozdult, ahogy mellettem térdelt az ágyon. Aztán egyik kezével bebújt a pólóm alá, mire kinyitottam szemeimet, de nem szóltam semmit. Puha ujjai végigsiklottak hasamon egészen mellkasomig, ahol megállt, megtámaszkodott rajtam és előrehajolt, hogy egy csókkal ajándékozzon meg. Arcára simítottam, hogy véletlenül se meneküljön olyan hamar, csuklóját pedig elengedtem, majd elkezdtem feltűrni rajta felsőjét. Immár szabad kezével megfogta az én felfedező úton járómat, és elvált tőlem.
-Jó...... - simítottam vissza oldalára a pólót - Akkor csak....... feküdj ide.
-Csak........ - vett mély levegőt. Láttam, hogy küzd, mert nagyon zavarban van - Mennyire vékonyak a falak? - na ezen meglepődtem.
-Hát..... ne sikíts! - vigyorogtam, miközben ő egyre jobban elpirult - Vicces, hogy mennyire zavarba tudsz jönni. - simítottam fenekére, miközben kicsit felemeltem fejem, mire sóhajtott egyet, és igyekezett elbújni a pólómba - Imádom ezt. - mosolyogtam - Aranyos vagy. - feküdtem vissza párnámra.
-Te meg szemtelen. - tolta el kezemet és a csípőmre ült.
-Héj! - kaptam el combjait, majd kicsit megemeltem - Óvatosan, hogy hol foglalsz helyet! - szívtam be a levegőt, miközben egy kicsit kényelmesebb pontra irányítottam.
Apró mosoly szökött arcára és felbátorodott. Mindkét kezével feltűrte rajtam pólómat, én pedig levettem, majd azonnal áttértem formás fenekére. Úgy nézett végig rajtam mintha még sohasem látott volna felső nélkül, pedig gyönyörködhetett már bennem egy pár órát legutóbb. Hamar meguntam, hogy csak simogat és kicsit megemelte, így előre dőlt, én pedig birtokba vehettem édes ajkait. Két oldalán felvezettem kezeimet és ennek köszönhetően elég hamar rájöttem, hogy nem lesz sok dolgom a vetkőztetésével, mert csak annyi ruha van rajta amennyit láttam. Megszabadítottam pólójától, de kezeivel takarta magát, aminek egyáltalán nem örültem. Megfogtam csuklóit és rávettem, hogy mutassa meg milyen csodás is valójában minden egyes porcikája.
-Nagyon szép vagy. - puszilgattam csupasz vállát, hogy ne érezze magát kényelmetlenül.
Végigkarmolt oldalamon, amitől megborzongtam és mordultam is egyet. Kész! Ennyi! Most nem tudok lusta férfit játszani!
Hirtelen megfordítottam, hogy én kerüljek fölülre és amíg kulcscsontját csókolgattam, bugyiját kezdtem levenni róla. Bátortalanul, de bele ment, mert egyre hevesebb lettem. Végigsimítottam puha lábain, amelyeket már korábban kiszemeltem magamnak, míg ő egyik kezével beletúrt hajamba, másikat pedig szájára tapasztotta, miközben halkan nyögött egyet. Végre hallottam ezt a fajta hangját is, ami csak még jobban beindított. Saját nadrágomat kezdtem kicsatolni és odahajoltam egyik füléhez.
-Hiányoztál. - pusziltam meg vékony bőrét mögötte - Nyugodtan szólj, ha valamit nem akarsz. - egyenesedtem fel, hogy megszabaduljak farmeromtól és el is hajítottam.
Nem válaszolt, csak végighúzta mind a tíz körmét mellkasomon, amit mozdulatlanul hagytam neki, miközben végig arcát kémleltem. Kellemes érzés futott végig rajtam, ahogy megláttam, hogy szemeivel követi ujjait és még alsó ajkába is beleharap. Boxeromhoz érve bebújtatta ujjait a széle alá és kérdően nézett fel rám, mire csak mosolyogtam. Kíváncsi voltam mit tesz. Nagyot nyelt zavarában, majd lassan kezdte lehúzni, de nem vártam már meg, hogy ezután mi lesz. Megtámaszkodtam mellette és újabb csókot loptam tőle. Segítettem neki lehámozni magamról az alsómat, majd előrebillentettem csípőmet, amit mindketten hatalmas sóhajjal nyugtáztunk. Hátamba karmolt, miközben fejét hátravetette levegő után kapkodva. Iszonyatosan szenvedtem fölötte, de muszáj volt megfelelően felizgatnom, különben egyikünk sem élvezte volna a dolgot. Ezért kicsit lejjebb csúsztam és formás melleit kezdtem nyalogatni, mire újabb nyögések hagyták el torkát. Percekig játszottam hol az egyik, hol a másik mellbimbójával, és ő egyre többször hallatta hangját, mialatt kezei egy pillanatra sem pihentek. Végigsimítottam lábai közt, majd egy ujjal kezdtem kényeztetni. Egy hangosabb nyögés hagyta el torkát, mire azonnal megálltam és felnéztem rá.
-Csssssss. - intettem csendre, amire válaszul azt kaptam, hogy fejemre ütött, majd arcát kezeibe temette - Inkább hagyjuk is ezt. Úgysem bírom már. - tápászkodtam fel, de elkapta a karomat.
-Ha azért mész akkor....... nem kell. - pislogtam, mert.....  mért ne kellene? Nem akarok kis Yoongit még - Ahh! - szorította össze szemeit - Tabletta.
-Ohh..... - lepődtem meg. Akkor.... ez igazán feledhetetlen este lesz.
Nem is várakoztattam meg, mert én sem bírtam már. Átkaroltam dereka alatt, enyhén megemeltem és lassan nyomultam be, miközben nagyokat sóhajtozott. Igyekezte visszafogni hangját, de nem nagyon ment, így inkább birtokba vettem ajkait, hogy segítsek neki. Lassan kezdtem mozogni, miközben hajamba túrt és szabad kezembe kapaszkodott. Mindketten levegő után kapkodtunk, ezért kénytelen voltam elereszteni nyelvét.
-Ahhh..... Yoongihhhhhh. - nyögdécselt édes hangján.
Másik kezemmel is dereka alá nyúltam, majd óvatosan, hogy ki ne csússzak, felültem vele. Egyből nyakamba kapaszkodott, én pedig fenekét fogva irányítottam. Ajkait összeszorította, de így is hallottam, hogy mennyire élvezi. Kihasználtam az időnket és különböző szögekben hatoltam be, minden egyes alkalommal. Hatalmas sóhajok között remegett meg újra és újra kezeim között, amitől én is fel-fel mordultam, miközben egyre erősebben markoltam fenekébe. Szerettem volna látni teljes egészében mozgását, ezért most én kerültem alulra ő pedig lovagló ülésben folytatta, már teljesen szabadon, kedve szerint azt, amit elkezdtünk. Nem is törődött vele, hogy gyönyörködöm egész testében, csak megtámaszkodott rajtam és ütemesen mozgott. Nem tudom, hogy csinálta, de egyik alkalommal úgy ereszkedett vissza kőkemény férfiasságomra, amitől hajamat kezdtem tépni.
-Úristen Yohh! - sóhajtottam és igyekeztem mély levegőket venni, nehogy még előtte élvezzek el, de ő inkább ellenem dolgozott. Lassabb tempóra váltott, és legközelebb már apró izmait is összeszorította, úgy ismételte meg a mozdulatsort - Megőrülök. - tartottam vissza levegőmet, miközben combjaiba markoltam és szemeibe néztem.
De ő csak tovább kínzott. Úgy kezdte mozgatni csípőjét, hogy minden egyes lakalommal a lehető legmélyebbre érjek benne. Egyre gyorsabb lett, kezeim pedig remegni kezdtek a felgyülemlett élvezettől. Igyekezte visszafogni hangját az ezernyi sóhaj között, ahogy egyre közelebb került ő is a csúcshoz.
-Nem bírom..... Yoongihhh..... hahhh. - nyíltak szét ajkai, miközben belém karmolt.
-Yohh..... imádlakhh. - tért át mindkét kezem fenekére.
Felültem és azonnal ajkai után kaptam, még épp időben, így orgazmusának hangjait el tudtam nyelni. Összefonta karjait nyakam körül, miközben egyre jobban rám szorított. Felmordultam, ahogy én sem bírtam már és elélveztem. Lassan folytatta mozgását, majd megállt, mialatt még mindig csókolóztunk, bár már jóval visszafogottabban. Remegett ölemben ülve, én pedig magamhoz szorítottam.
-Yoongihh...... - vált el tőlem és továbbra is lihegve kezdte hajamat birizgálni - Zuhanyoznunk kéne.
-Jóhh. - nyeltem egyet - Persze. Csak még egy kicsit maradjunk így. Nem bírok betelni veled. - ettől persze újra zavarba jött, mert kezdett már magához térni - Még mindig aranyos, mikor pirulsz. - vigyorogtam.


(Eeeeeeeej :D Folytatjuk :D )

Suga&Yo 4.rész

-Igen, de a szám adatok neked nem mondanak semmit.
-Mi több, nem is érdekelnek. - terültem el a padon.
-Na csendet kérek fiatalemberek! - szólt a proff és mi elhallgattunk.
Hurrá! Kezdődik az év legunalmasabb órája. Már most elalszok, pedig még csak két perce beszél.

-Suga! - bökött oldalba sokadszorra is Rapmon.
-Ébren vagyok. - egyenesedtem fel a padról és hátradőltem a székben.
-Látom. - húzta száját, miközben folytatta a jegyzetelést.
Még szenvedtünk ott két órát, ami alatt engem ezerszer keltett fel Rapmon, míg nem végre eltelt az idő, és befejezte az órát a professzor.
-Jössz a pályára? A srácok most ráérnek és Jiminben túlteng az energia, úgyhogy kint lesznek. - pakolta el cuccait Namjoon.
-Ááááá. Nem hiszem. Álmos vagyok. Szerintem hazamegyek és kidőlök. - tápászkodtam fel egy nyújtózkodás kíséretében.
-Na! - állt meg hirtelen és engem bámult.
- Mi va'? - néztem rá kérdően .
-A kosarazást sosem szoktad lemondani. Ennyire kikészít, hogy Yo nem ér rád?
-Csak fáradt vagyok. Ráadásul tudod múltkor milyen meccset nyomtam. Hagyjál ezzel! - húztam a számat és felvettem táskámat, mire ő folytatta a pakolást.
-Jah igen. Lusta vagy. - indultunk meg a kijárat felé - De tuti nem jössz? Jin már hiányolt múltkor is.
-Akkor dolgoztam, most meg fáradt vagyok. Majd máskor, jó?
-Hát jó. De szomorú lesz, hogy nincs kivel beszélgetni az őrült fiatalokról. - vigyorgott - Nekem viszont még fel kell ugranom a dékánhoz. - léptünk ki a teremajtón.
-Oké. Akkor holnap reggel. Szia! - intettem és hazaindultam.
-Csá! - nyomkodta a telefonját.

-Ki az?! - kérdezte húgom az emeletről, mert most nem üvöltöttem el maga, hogy hazaértem.
-Csak én. - jegyeztem meg halkan, de így is meghallott.
-Yoongiiiiiiiiiii! - állt meg a lépcső tetején vigyorogva - Mi a baj? - váltott azonnal komolyra, de nem jött le hozzám, szerencsére.
-Csak hosszú napom volt és fáradt vagyok. Tanultál? - kérdeztem, majd a konyhába indultam.
-Még most is. Nem zavarlak akkor. Pihend ki magad. Yo meg biztos imád. - ment vissza szobájába.
Jah..... biztos. Tudom, hogy a húgom levette mi bajom van és az, hogy hazudtam neki, csak azt jelezte, hogy nem akarok erről beszélni, így legalább békén hagyott.
Szereztem egy tábla csokoládét az egyik szekrényből, magamhoz vettem egy üveg vizet, majd felindultam a szobámba. Megváltás volt beülni a világ legkényelmesebb fotelébe, aztán csak bambultam magam elé. Érdekes mennyire tud hiányozni Yo, pedig alig találkoztunk.
Ahogy azon gondolkoztam mi bajom és mért, rezgett a telefonom a zsebemben. Lassan előhúztam a nálam okosabb mobilom és láttam, hogy Yo írt. Mióta beültem arra a rém unalmas szarra, nem beszéltünk, mert elvileg figyeltem, gyakorlatilag meg aludtam. Így nagyon örültem az üzenetének, ami megint csak egy kép volt. Feküdt valahol és az arca csupa festék volt. Annyit írt mellé, hogy beadandót csinált egész délután és most végzett. Aranyosan festett mint mindig, így nem tudtam válasz nélkül hagyni a dolgot. Ezért küldtem neki egy selfiet a tábla csokival a számban, mire visszaírta, hogy édes vagyok. Ekkor megint felhoztam, hogy ráér-e másnap, ha már ilyen cukinak tart, de azt mondta nem. Szóval megint szar kedvem lett, és mivel ha az van alszok, ezért elköszöntem, gyorsan lezuhanyoztam, végül pedig bedőltem az ágyamba.
-Hülye nők - dörmögtem a párnámba - se veletek, se nélkületek.
Már épp elaludtam volna amikor kopogtak az ajtómon.
-Jól vagy kisfiam? - állt meg az ajtóban anyám. Megszólalni már nem nagyon tudtam, csak mordultam egyet, meg legyintettem - Rendben. Jó éjszakát. - hagyott végül magamra..

Hahh! Túl korán van! Hiába feküdtem le előbb, ugyan olyan fáradt vagyok, ha nem fáradtabb, mint minden reggel.
Nagy nehezen feltápászkodtam ágyamból, elvégeztem a reggeli dolgaim, majd bevonszoltam magam az egyetemre, ahol Namjoon már várt rám.
-Ma se nézel ki jobban. - jegyezte meg, ahogy leültem mellé.
-Nem is érzem jobban magam.
-Yo?
-Este beszéltünk, de ma is beülök veled az órára.
-Na jó. Te beteg vagy. Így tényleg kénytelen leszek elráncigálni téged egy buliba. Ma úgyis inni akarnak a srácok, mert nincs holnap délelőtt órájuk. Én mondtam nekik, hogy nem akarsz majd menni, de így nem érdekel mit akarsz. Jössz és kész.
-Hát azt meglátjuk. - kapcsoltam be laptopomat.
-Rád uszítsam Hjonat?
-Utálom, hogy jóban vagy a húgommal. - forgattam szemeimet - Jóhh, elmegyek.
-Na ez a beszéd.
Mivel így rohadt sokáig kell majd ébren lennem, ráadásul aludni sem fogok tudni utána és alapból fáradt vagyok, ezért szerintem az egész napot átalszom. Persze csak azután, hogy az értelmes előadásokon figyeltem.
Gondolatmenetemet a proff beszólása szakította félbe, aki egy késő diákot dorgált éppen. Bár még nem kezdtünk, de ez a tanár folyton meg szidta azokat, akik öt perccel az előadás előtt értek csak be. Pedig még időben voltak bőven.
-Remélem legközelebb időben toppan majd be. - jegyezte meg utoljára hangosan, ahogy szegény srác kapkodva rohant el mellettünk. Ugyan az volt akire tegnap rácsuktam az ajtót, és megint tetőtől talpig be volt öltözve.
-Mi lenne, ha nem ilyen látványosan bámulnád szegény srácot? Még a végén tényleg lebuziznak.
-Csak figyeltem az eseményeket. - fordultam vissza, miután végignéztem, ahogy a leghátsó sorban  letelepszik - Tényleg nem láttam még itt soha. Ezen az órán sem. - erre Rapmon is megfordult és megnézte magának.
-Én se. De mint mondtam, sokan járnak ide.
-Csendet, vagy kivágom magukat!
-Elnézést! - kért bocsánatot helyettem is Namjoon és elkezdődött az óra.
Unalmasan telt az egész nap. Még a kedvenc előadásomon is volt egy-két alkalom, amikor azt hittem leragad a szemem. A nap második feléről meg ne is beszéljünk. Az egész órát átaludtam. Elfoglaltuk a mellettünk lévő plusz három széket, és azon elterülve szunyókáltam, míg Hyung nagyban figyelt. Majd a legvégén felkeltett azzal, hogy hozzám vágott egy ceruzát.
-Keljél! Végeztünk. - pötyögött még a laptopján.
-Király. - ásítottam és felültem arccal felé - Milyen volt?
-Szokásos. Csak egy pill és mehetünk.
-Oké. - néztem szét az előadóban álmos szemeimmel. Az ismeretlen srácot azonnal kiszúrtam, a terem leghátuljában és rajtunk kívül ő volt az egyetlen, aki még nem szedelőzködött. Valamit csinált ugyan, de nem jöttem rá mit.
-Kilenckor találkozunk amúgy a többiekkel, a ZAK-ban.
-Ok. Majd igyekszek nem elkésni. - fordultam lassan vissza Namjoon felé.
-Szuper. Na! - csukta le laptopját - Mehetünk is.
Összeszedte cuccait, én is felkaptam táskámat, és hazaindultunk. A suli előtt még beszélgettünk egy sort, hogy mégis hogy készüljek, meddig akarnak maradni, mikor az ismeretlen új diák elszelelt mellettünk. Kíváncsi voltam ki az, viszont lusta is utána eredni, így hagytam elmenni.
Szokásos csigatempómban csoszogtam hazafelé, amikor kiszúrtam, hogy a srác jön utánam. Nem tudtam, hogy arrafelé lakik, amerre én. Gondoltam  majd az utolsó zebránál, amikor megáll mellettem megkérdezem, hogy mióta lakik erre felé, de ott már nem volt a közelben.
Hazaérve közöltem a húgommal, hogy ha majd anyám betoppana, mit mondjon neki, majd lezuhanyoztam, felöltöztem, zsebre vágtam a legfontosabb dolgaim (pénztárca, telefon, kulcs), és elindultam Namjoonhoz. Írtam neki, hogy inkább beugrok hozzá és menjünk együtt, mert ha otthon leülök míg várok, tuti elalszok. Persze belement, csak menjek velük inni.

-Yo írt már? - kérdezte miközben felkapott egy trikót.
-Nem. - válaszoltam, miközben az ágyán feküdtem és a plafont vizslattam.
-Hmm..... biztos sok a dolga.
-Lehet..... nem tom.
-Anya! Hol a fekete hosszú ujjú pólóm?? - üvöltött ki a szobája nyitott ajtaján, miközben a szekrényében kutakodott.
-Itt van a szárítón! Kivasaljam?
-Nem fontos!
-Azért kivasalom!
-Oké, köszi! De siess kérlek! Kérsz enni valamit? - fordult felém és kicsit visszavett a hangjából - Ne éhgyomorra igyál.
-Akkor valamivel megdobhatsz. - könyököltem fel.

-Hallod egész jól nézünk ki. - állt meg a bejárati tükrük előtt, és én is megnéztem miről beszél.

-Jah. Nem is rossz. - dugtam zsebre kezeimet - Mehetnénk már? Napszemüveg meg minek kell sötétben?
-Úúú, ma becsajozok! -nézet meg magát még utoljára a tükörben - Amúgy meg azért, mert így teljes az összeállításom. - folytatta útját, és hangos köszönés kíséretében kiléptünk az ajtón. sose értettem ezt a divatmániáját.
Útközben találkoztunk Hoseokkal és Jinnel, mert ők is közel laknak egymáshoz, ráadásul ugyan azon az úton kell menniük mint nekünk. Jin azonnal letámadott, hogy már kezdte egyedül érezni magát a hiperaktív társaság közepén, de most, hogy végre itt vagyok, már sokkal jobb.

-Na első körre a vendégeim vagytok.
-Taehyuuuung! - üdvözöltük egy emberként utolsó tagját is csapatunknak, aki azonnal hozott hét darab soujot.
-Te kis alkesz. - csúszott arrébb Jungkook, hogy legyen helye.
-Helló haver! Na fáj még a vállad a tegnapitól? - vigyorgott.
-Ne is mond te állat. Többet nem leszek ellened.
-Mért mi történt? - érdeklődtem - Lemaradtam.
-Hát igen. Aki nem jön kosarazni lemarad. - jegyezte meg Jimin.
Jókat nevetgéltünk a sztorin, hogy Jungkook beállt Taetae elé, aki azonban ügyet sem vetve rohant át rajta, mire a kis Kook a földön kötött ki. Na meg persze a többi sztorizgatáson is, ami az este folyamán ment. Mikor egyszer felálltam pár sörért, kiszúrtam az egyetemes ismeretlen kis srácot a kocsmában, aki a pultosokkal beszélgetett, napszemüvegben és maszkban. Minek azok neki idebent? Viszont sajnos nem tudtam odamenni hozzá azonnal, hogy tudjak vele beszélni, és legközelebb mikor kerestem már nem találtam a helyén. Az este folyamán a kocsma különböző pontjain szúrtam ki, de mire le tudtam volna szólítani, mindig felszívódott, ám egyszer észrevettem, hogy a mosdók felé veszi az irányt.
-Elrohanok hugyozni. - pattantam fel és utána eredtem - Hé srác! - szóltam, ahogy a mosdók folyosójára értem, de rám sem hederített csak kapkodni kezdte a lábát - Hozzád beszélek, állj már meg! -kapcsoltam magasabb fokozatra és pár lépés múlva utol is értem a hosszú folyosón, ami a mosdókhoz vezetett. Elkaptam vállát és a falnak löktem - Ki vagy te? Nem akarlak bántani csak beszélgetni.
-Öhm, khm - krákogott - B-B-Bae vagyok. - torzította el a hangját.
-Ne kamuzz! És ne beszélj ilyen hülye hangon! Napszemüveg meg minek kell estére?! - kaptam le az arcáról.
-Ne! - kapott utánam és meghallottam igazi hangját. Szabad kezemmel elkaptam arcát, maj az immár fedetlen szemeibe néztem.
-M-M-Mindenki....... lefiuzott téged. - nyeltem hatalmasat, ahogy egyre hevesebben vert szívem.
-Akkor bejött a tervem.
-De....... akkor mért nem akartál velem szemtől szembe találkozni? - támaszkodtam meg mellette kétoldalt, de nem válaszolt csak nagyot sóhajtott - Yo kérlek! El sem hiszed milyen rosszul esik, hogy sosem válaszolsz.


(Folytatjuk :DDDD Remélhetőleg 18+-al, de nem tudom mikor. Lehet csak egy hét múlva.)