Just watch me 11. rész: Féltékeny?

-Maradhatok.
-Helyezd magad kényelembe és kérdezz csak! Biztos van ami érdekel. - ajánlotta fel a lehetőséget neki.
-De azokra nem fogsz válaszolni. - ült le végre úgy a kanapéra, ahogyan a normális emberek szoktak.
-Próbáljuk meg. Kérdezz, én pedig eldöntöm, mit mondok.
-Rendben... Hogy hívnak igazából?
-Hmm...


-Gondolom nem fogod megmondani.
-Maradjon még egy kicsit ez az én titkom.
-A bizalomba az is beletartozik, hogy elmondod a neved. - próbált hatni rá Namjoon.
-Persze, tudom. De... Maradjon a kis titkom. Mert amúgy azonnal megtaláltok mindenhol, ha elmondom a nevem.
-Akkor hány éves vagy?
-Még Jinnél is öregebb vagyok egy kicsit. De ez nem nagy szó, hiszen Youngjoo is öregebb.
-De pontosan mennyivel? - fordult Europe felé felvéve lábait.
-Eléggel. - mosolygott Europe.
-Van valamilyen végzettséged?
-Van. Itt fejeztem be.
-És milyen?
-Ezt talán tudhatod. Testnevelési egyetemet végeztem. Edző is lehetnék.
-Na végre valami! - sóhajtott fel Namjoon - És mi az anyanyelved?
-Rossz kérdés. Vagy várj csak... - gondolkozott el - Sajnálom, a válaszok előre be vannak programozva, csak jól kell kérdezni. - idézett, mire Rapmon összehúzott szemöldökkel elgondolkozva pillogott rá - Egy filmből van.
-Szóval filmrajongó vagy?
-Fogjuk rá. És te?
-Nem mondanám magam rajongónak, csak átlagos embernek, aki szereti a filmeket. De inkább olvasok.
-Miket olvasol?
-Mostanában inkább európai szépirodalmat a koncephez. De szeretem a koreai és japán írókat is.
-Akkor te igazán művelt ember vagy. Ki a kedvenc íród?
-Hú hát nehéz lenne választani. Nem is tudom... Várjunk csak! Nekem kéne téged megismerni, nem fordítva. - kapott észhez.
-Oda-vissza játszik a dolog, nem? Bizalom, bizalom, bizalom. Ismernem kell téged, hogy bízzak, nemde? - mosolygott maszkja alatt Europe.
-De rólam sokkalta több mindent megtudsz internetről, mint én rólad.
-Személyesen akkor is jobb.
-Ügyes vagy nagyon.
-Köszönöm.
Nyugtázta sunyi kis tettét Europe, majd folytatták a beszélgetést, mely közben nagyon figyelt, hogy Namjoon ne tudjon sokat kérdezni. Úgy gondolta, nem tenne jót, ha már az elején ilyen sokat megtudna róla. Hiszen lassan jobb megismerni a másikat, sokkalta élvezetesebb és élményekben gazdagabb, mint egyszerre megszerezni minden információt róla. Így hiába beszélgettek majdnem két órán keresztül, ő rendkívül ügyelt rá, mennyit is mond magáról, ezért nem távozott olyan hatalmas tudással Namjoon, mint szeretett volna.

Mivel azonban nem töltöttek még el teljes napokat a fiúkkal, így nem is szereztek olyan sok közös emléket együtt, mint azt a fiúk érdeklődőbb fele szerette volna. Másnap sem voltak túl sokat egy légtérben, csak annyi ideig, míg próbatermet cseréltek. Mikor megérkeztek a srácok, a lányok még az utolsót próbálták, ám Europe kivételével. Ő csak ült a falnál és nézte társait, amint azok befejezik a fiúk szeme előtt az edzést. Persze ez nem tett jót annak, hogy Suga nem szereti őt, mert ez alapján még azt is gondolta, hogy lusta a munkához is, ami természetesen nem így volt. De pihenésének okát akkor nem tudták meg sajnos, Yoongi pedig nem hangosan morgott, ezért nem osztották meg a fiúkkal a kellemetlen információt.
-Hoztunk nektek mochit a kedvenc helyünkről. - guggolt le Europehoz J-Hope, kezében egy kis dobozkával - Nem tudtuk, hogy ettetek-e már vagy sem, ezért ebédet nem hoztunk. De ezt el tudjátok tenni, ha még nem ettetek volna. Nem romlik meg addig.
-Köszönjük. - kelt fel hozzá Europe, és minden koreai tiszteletet megtartva vette át az édességeket - Egy perc és végeznek a lányok.
-Nem sietünk. Addig bemelegítünk. Maradj csak.
-Nem-nem. Ti jöttök. Köszönjük szépen a mochikat. - ment el Hoseok mellett, majd elpakolta táskájába a kis ajándékot és összeszedte cuccait, míg társai végeztek.
Youngjoo váltott néhány szót a fiúkkal a próbákról és a közelgő edzésekről, amiket lassan együtt fognak csinálni. Folyt róla a víz, nem győzte törülgetni, miközben Namjoonnal beszélt, pedig a próbájuk még meg sem közelítette a fiúk napi ütemtervét.
-Tudom, nem sikerült semmi komolyabb eredményt elérni Europenál, de majd szép lassan. Ha elkezdődnek a közös edzések jobb lesz. - nyugtatta Namot.
-Remélem. Köszönöm.
-Akkor mi megyünk is, hagyunk titeket edzeni. Holnap este együtt vacsorázunk tudjátok, ugye? - lépett el Namtól táskája felé, miközben még a következő napi programot vitatta meg a fiúkkal.
-Igen. Már nagyon várjuk. - válaszolt leaderük, miközben Sugán látszott, ő teljesen más véleményen van.
-Akkor holnap. Este meg otthon találkozunk. - ment oda táskájához, majd sietve ő is elpakolta cuccait, ahogyan a többiek már előtte - Jó edzést! - köszönt el ő is tőlük.
Amint pedig csukódott az ajtó mögöttük, Yoongi rá is kezdett.
-Ezt kedveljem benne? Hogy próbán is csak ül és nézi a társait? - morgott.
-Biztos jó oka volt rá. - próbálta csitítani kicsit Namjoon - Nem látunk a dolgok mögé.
-Jah, jó oka volt, az hogy lusta.
-Nem feltétlen. Lehet rosszul lett, vagy valami más.
-Na persze. Szerintem csak simán kihasználja, hogy ő az idősebb, mert így nem cseszegethetik a többiek.
-Én is szoktalak téged, ez nem igazán számít, ha nem ő a leader. Nyugodj meg Suga. Inkább adj egy esélyt neki. Majd ha megtudjuk, miért pihent, akkor alkotunk róla véleményt. - igyekezett véget vetni a hőbörgésnek.
-Azért az tényleg különös, hogy a többiekről folyt a víz, ő meg alig volt kimelegedve. - fűzte hozzá a beszélgetéshez észrevételét Hoseok.
-Már te is ellene vagy? - pillantott rá Namjoon, miközben előpakolta cuccait - Pont te?
-Nem, csak megjegyeztem. Biztos volt rá oka. Majd kiderítjük.
Mindenesetre Suga folyamatos elégedetlenkedése lassan megértő fülekre talált, ugyanis ez volt az első alkalom, mikor a többiek is valahol ugyanazt gondolták, amit ő, csak nem merték megemlíteni. Ez pedig nem kecsegtetett túlságosan szép jövővel a lányok számára.

-Akkor nem kell téged orvoshoz vinni? - érdeklődött Chunghoo, mikor este már hazafelé fuvarozta a lányokat. Még úton voltak, így semmi akadálya sem volt annak, hogy egy doktor felé kanyarodjanak.
-Nem kell. Van saját gyógytornászom, majd beszélek vele, hogy mikor ér rá. De még kinezio tapem is van. Azt is fel tudom tenni egyenlőre, az is segít. Meg ő se tud vele többet. Maximum gyógyszerért kell majd elmennem igazi orvoshoz, de arra is van emberem.
-És milyen gyógyszer kell neked? - pillantott hátra a visszapillantóban Chunghoo.
-Csak fájdalomcsillapító. Lehetőleg nem benzoldiazepines.
-Allergia?
-Erős függőséget okoznak. Azt nem akarok.
-Értem. Akkor írassak neked? Holnap tudok is hozni.
-Ne! Majd én elmegyek és megbeszélem az orvossal. Ne szegjünk szabályokat csak azért, mert van pénzünk és kapcsolatunk. Meglátogatom a dokit, beszélgetek vele, és majd én kiváltom a gyógyszerem.
-Ahogy gondolod. - nyugtázta Chunghoo, hogy Europe nem engedi meg neki, hogy időt spóroljanak - De a napi terv emiatt nem csúszhat meg.
-Nem fog, ne aggódj.
-Nem bír, mert mi holnap egyetemen vagyunk. Addig minden gond nélkül megoldja. - erősítette meg társát Youngjoo.
-Kíváncsi leszek, hogy fog egyedül közlekedni a városban. A tömegközlekedés sok gondot tudott már eddig is okozni neki. - szólalt meg Lucky.
-Menni fog szerintem. - válaszolt halál nyugodtan Europe.
-Ahh! - mordult fel a maknae - Unnie csináld meg! - nyújtotta át Luckyn telefonját Europenak.
-Nem akarsz kicsit gondolkozni rajta? Miért én oldjam meg? - vette el a mobilt.
-Mert te tudsz angolul.
-De ennek pont az a lényege, hogy te is tanulj meg rendesen. Ez nem is nehéz, gondolkozz! - adta vissza, majd elkezdtek veszekedni rajta, ki csinálja meg a játékot.
Persze Europe ezt nehezen viselte. Nem szeretett ilyen gyerekes dolgokon ennyire vitatkozni, mert kimerítő volt. Felesleges energiapazarlás, ám mielőtt még beadta volna derekát, a köztük ülő Lucky lerendezte a dolgot, és inkább megcsinálta ő az elég egyszerűnek bizonyuló feladványt.
Ennek a kis műsornak hála pedig Chunghoo is kicsit képbe került, milyenek is a lányok, mikor csak maguk között vannak. Hogy mennyire el tudnak lazulni, ha semmi szükség arra, hogy komolyak legyenek. Így kezdte kitapasztalni újdonsült csapatát, hogy mégis hogyan kell hozzájuk viszonyulnia, mennyire kell aggódnia, ha valamit esetleg ő ront el. Hát... nem igazán. Valahogy az ilyen lazább csapat jobban megnyugtatta. Nem kellett tőlük annyira félnie, hogy majd a lányoktól kap valamiféle szemrehányást, ha valami nem úgy alakul, ahogy tervezték, vagy morgást, amiért nem az van amit szeretnének. Pedig eleinte azt hitte, minden baki miatt aggódnia kell tekintve azt, hogyan váltak meg előző menedzserüktől.
-Akkor reggel jövök mindenkiért. Viszek iskolába mindenkit. Europeot akkor... nem? Bár szívesen elviszlek. - állt a lányok ajtajában Chunghoo.
-Nem kell köszönöm.
-Rendben. A többiek minél több dolgot próbáljanak majd elintézni, este pedig vacsora a fiúkkal. Nem lesz nehéz napotok.
-Hál'istennek. Már jól jött egy kis pihenő. - dőlt el a kanapén Lovely.
-Akkor jó éjszakát, holnap találkozunk. - köszönt el tőlük menedzserük.
-Segítsek feltenni a szalagot Europe? - érdeklődött leaderük.
-Nem kell, köszönöm. - vonult el szobája felé. Még nyugodtan sétált, miközben megszabadult maszkjától, hiszen a srácok egyenlőre nem jártak a lakás közelében sem.
Így az "ő" kanapéjukra ült le fürdés után, messze társaitól. Ugyan máskor is szenvedett már a hideg idővel érkezett fájdalmaitól, de sosem szerette ezt kimutatni társainak. Nem akarta, hogy aggódjanak miatta, vagy emiatt visszahúzza teljesítményüket, így ha kezelésre volt szüksége, akkor általában elkerülte ennek az információnak a kiszivárogtatását. Persze ettől még tudtak bajairól a többiek, csak nem kötötte orruk alá a gyógyszerek bevételét, vagy a szalag felhelyezését, esetleg azt, mikor van gyógytornán, ezért ezúttal is inkább előlük elbújva ragasztotta azt fel, a fiúk üres felén. Igyekezte gyorsan felhelyezni az enyhülést hozó színes csíkokat, hogy minél előbb visszamehessen saját felükre és ne kelljen kínos beszélgetésbe elegyednie a fiúkkal. Ám valahogy ezt nem sikerült megúsznia. Miután visszavonult saját lakásrészükre, majd hazaértek a srácok, muszáj volt velük csevegnie. Elvégre újabb tagok mentek át hozzájuk kicsit ismerkedni a többiekkel is, nem csak Lovelyval.
-Van még a mochiból amit hoztatok. Nem kértek? - sétálgatott körülöttük Youngjoo, majd leült a telt kanapé elé a földre tévézni.
-Uh! Én kérek. - jelentkezett Hoseok, majd vett is egyet, míg Jin valami témán gondolkozott.
-Holnap akkor iskolában vagytok? - jutott is eszébe valami.
-Aha! - válaszolt teleszájjal Youngjoo.
-Te is jársz még Europe?
-Nem. De nekem más dolgom lesz.
-Kár. Pedig jó lett volna, ha el tudsz jönni velünk edzésre. Kis közös idő sokat segítene az összerázódáson. - szólt közbe Hoseok is.
-Tudom. De annak is eljön majd az ideje.
-Persze-persze. De kis családias hangulat lenne, ha mégis ráérsz majd.
-Nem hiszem, de még meglátom. - válaszolt tömören. Igazából esélyét sem látta, elvégre hamar megfájdultak térdei ebben a hideg időben, melyek egész nap sajogtak. Ezen pedig csak a pihenés segített, nem az edzés. - Bocsánat! - csörrent meg telefonja - Ezt fel kell vennem. - kelt fel a kanapéról és elvonult.
-Ki keresi ilyen késő este? - érdeklődött Seokjin.
-Hát... ez egy elég nagy titok. De nem kell féltékenynek lenned. - vigyorgott Youngjoo.
-Az nem én vagyok, aki féltékeny rá egy éjszakai hívásért.



(Folytatjuk lassan, de biztosan. Bár nem érzem olyan hű de nagyszerűnek a történetet, de igyekszem. Kicsit kijöttem a gyakorlatból, ami ezt illeti. De a többi jól megy, amikor van időm. :)
Közben alakul a második blog, amin nem fici lesz, hanem mint minden más. Ha érdekelnek a fejlemények, akkor lessetek fel a Facebookunkra.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Második blog témája

Ti döntöttetek.

Nos eldőlt, hatalmas különbséggel, hogy lesz második blogunk.
Viszont a témájának eldöntésében továbbra is kikérjük a véleményeteket. Nekünk lenne néhány ötletünk, mivel már megvitattuk ezt rengetegszer.

Itt vannak a mi ötleteink:

- Szépségápolás koreai módra
- A koreai divat
- Koreai történelem
- K-Pop
- Koreai bulvár
- Néhány tanács, vagy lifehack tőlünk

Bár a mi kedvencünk az egy semleges, mindenes blog lenne. Ahova mindenféle bejegyzés kerülne fel. Hol korai kozmetikumokról, szépségápolásról, k-popról, doramakról, esetleg könyvekről, néha nem feltétel koreaiakról, csak simán olyanokról, amiket mi szeretünk, vagy szerintünk jó lett.
Szóval tényleg egy vegyes blog lenne, ahova saját szájízünk szerint kerülnének fel a dolgok. Bár többnyire valószínűleg koreai bejegyzések lennének, valamilyen koreai termékről, vagy zenéről egyebek. Esetleg kis hangul olvasás, írás, az alapok.
De várjuk véleményeiteket azért kommentben itt, vagy Facebookon!

Szösszenet 1.

Egy pillanat a hétköznapokból... avagy, útravaló kedvencetekkel. Álmodozás is ON!



-Miért van egy párna és egy takaró néhány lépésnyire a bejárattól? Mész valahova? - lépett be nagy Őm lakásomba. Először jártunk nálam.
-Hogy ha hazaérek egy hosszú műszakból, le tudjak feküdni aludni. - mentem beljebb a nappali felé - Gyere csak! - pakoltam le cuccaimat.
-Most költöztél be?
-Nem. Miért?
-Mert úgy tűnik. Alig vannak bútorjaid.
-Jah, igen. Nem tartottam fontosnak. Nagy részt dolgozok, vagy veled vagyok. Csak aludni jövök haza.
-Értem... És itt miért van egy takaró és egy párna a földön? - tekintett le a nappaliban. A falmentén ugyanis ott is állt egy kis összetekert kupac.
-Szintén amiatt, hogy ha hazaérek műszakból és álmos vagyok, tudjak aludni.
-Aha... - tudta le ennyivel a kérdezgetést.
Majd körbevezettem picike, üres lakásomban, végül pedig együtt töltöttük a maradék délutánt. Másnap mentem dolgozni, ahogyan ő is, ezért minden percet kihasználtunk. Elég kevés időnk volt együtt, de ezeket próbáltuk a lehető leghasznosabban eltölteni.

Ritkán találkoztunk, főleg comeback és turné időszak alatt. Hiszen, ha neki volt egy szabad fél napja, akkor valószínűleg én nem értem rá, ha pedig nekem volt egy kis időm, akkor többnyire neki nem. Ezért telefonon tartottuk a kapcsolatot, egy idő után pedig kulcsokat cseréltünk. Úgy döntöttünk, persze a többi tag beleegyezés emellett, hogy ha valamelyikünk tudja, a másiknak lesz egy csöppnyi ideje, akkor hozzá megy haza aludni. Ha már többre nem is telik. Elsőre pedig én használtam ki ezt a lehetőséget.
Hajnalban végeztem a tizenkét órás műszakom után. Hulla voltam, szokás szerint, de átmentem hozzájuk. Tudtam jól, alszanak, hiszen nem rég feküdtek le, de azzal is tisztában voltam, hogy hamarosan kelniük kell. A halomnyi mosatlan mellett pedig már csak neveltetésem miatt sem tudtam elmenni. Ezért átérve hozzájuk ledobtam csak cuccaimat. Utam mentén voltak széthajigálva, de a konyha ajtaján benézve megtorpantam. Gondolkoztam néhány pillanatig, majd eldöntöttem. Elmosogatok. Neki is álltam, bár majdnem elaludtam közben. Viszont ha már ott voltam, akkor csináltam nekik reggelit. Sütöttem tojást, készítettem elő kenyeret, mézet, miközben főztem kávét és melegítette kakaót. Mindenkinek csendben vittem be a szobájába, majd letettem mindannyiuknak kedvenc reggeli ébresztőitalukat az éjjeliszekrényükre. Tudtam már, mit szeretnek, töltöttünk együtt egy kis időt és társam is árulkodott. Legutolsónak pedig pont neki csempésztem oda bögréjét. Gondoltam, azzal a lendülettel be is dőlök hozzá, de aztán még egy dolog jutott eszembe, amiért kimentem a konyhába. A gabonapelyhet is elővettem nekik, még tányérokat is raktam ki, hogy válogassanak csak és egyenek, ne induljanak útnak megint bármiféle reggeli nélkül. Ám ezután már nem maradt erőm visszavonulni kedvesemhez, főleg hogy szerintem az ő ébresztőjét hallottam meg előkészületeim közben. Csupán elcammogtam félútig, a kanapéjukig, majd mint egy zsák krumpli, eldőltem rajta és rögtön el is aludtam. Nem bírtam tovább. Több mint egy napja voltam ébren munkám, plusz saját teendőim miatt.
Nem hallottam semmit, hogy mocorognának, csak megébredtem mikor valaki észrevétlenül próbált alám nyúlni. Úgy tűnt, mintha egy percet sem hagyott volna pihenni, ám mivel már teljesen fel volt öltözve - éreztem pulcsiba tekert karjait - ez valószínűleg nem így volt. Először nem jöttem rá, ki is próbál mozgatni. Erőtlenül kapálóztam, gondoltam segítek neki és belekapaszkodok, de olyan voltam, mint akit most hoztak ki életében először a Mátrixból, így értelme nem volt mozdulataimnak. Majd mikor felemelt az egyik kedves tag, megéreztem illatát és rájöttem, ki is próbálkozik. Párom volt az. Az én társam, ki indulás előtt úgy döntött, átrak az ágyába ruhástul, betakargat, majd csókkal elköszön tőlem.
-Megyek dolgozni. Este beszélünk. - hallottam szavait, de nem bírtam válaszolni. Az agyam egy cseppnyi része volt csupán ébren, de neki egyáltalán nem volt semmi jogosultsága, ami a reakciókat illette. Csak befogadott információt, de ki nem engedett.

Sok hasonló reggel volt még, amelyek után mindig megköszönték, hogy készítettem nekik reggelit, kávét, vagy rendet csináltam valahol helyettük. Pedig szerintem ez természetes volt. Vagyis, én így nevelkedtem.
Ám nem csak náluk, az ő lakásukban volt tapasztalható, hogy mennyire gyorsan kidőlök, miután letudtam minden feladatomat. Páromnak is volt kulcsa hozzám, ahogyan nekem is hozzájuk, a különbség csak annyi volt, hogy én egyedül laktam, nem kellett másra is figyelnem. Hagyhattam rendetlenséget, mosatlanokat és nem éreztem kényszert arra sem, hogy bárkinek is összekészítsek némi reggelit. Így történt egyszer az, hogy végre megértette, miért is van bizonyos távolságokra a szobáimban takaró és párna.
-Kicsim! Itt aludtál el? - keltett szerelmem. Szerencséjére pedig néhány órája már ott feküdtem, három lépésre a bejárattól a földön betakarózva, így ki tudtam nyitni szemeimet.
-Igen.
-De... miért? Az ágyban nem lenne kényelmesebb? - rendezgette hajamat miközben mellettem térdelve nézett szemeimbe. Még ő sem vetkőzött le. Csupán cipőjétől szabadult meg.
-Messze van.
-Hosszú műszakod volt? - húzta száját. Mintha ő nem aludna el mikor leül valahova öt percre.
-Tizenhat óra. Beteget jelentett a részidős nővér. Nem volt más, maradnom kellett.
-Oh, szegényem. De ne itt aludj tovább! Gyere, beviszlek. - nyúlt alám már rutinosan, nekem pedig ezúttal volt erőm, így tudtam neki segíteni.
-Neked milyen napod volt?
-Laza. Ma csak egy interjúnk volt, aztán megegyeztünk, hogy mivel ma te sem dolgoztál sokáig, átjövök hozzád, és nem tartunk próbát. Kicsit pihen mindenki. Gondoltam kialszod magad, mire ideérek, de nem tudtam, hogy négy órával tovább voltál bent.
-Alszol velem?
-Naná! - tett le az ágyamba, majd hallottam szöszmötölni kicsit. Megszabadult némi ruhájától, mert mikor bemászott hozzám már nem volt rajta nadrág, vagy pulcsi, csak egy póló és boxer.
-Szép álmokat! - markoltam bele felsőébe, majd ökölbe zártam kezemet, hogy ne tudjon menekülni, miközben nyakába bújtam és átkarolt.
-Neked is szerelmem. - csókolta meg homlokomat - Pihenj csak.



(Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Szavazás! Mi legyen MOST?

Sziasztok!

Nem fici, de elég sok ráhatása lehet a fanfiction blogra a további tervek megvalósulásának.

Sajnos, mint ti is észrevettétek, a nyárral nem, hogy több fanfictiont tudtunk hozni, hanem még kevesebbet. Ugyan már előtte is hiányzott a rendszeresség és a több tartalom, én ezt azonban szeretném visszahozni.
 

Az, hogy ennyire megfogyatkoztak a részek mindenből, sok dolog eredménye. Ezt azonban szeretném valahogyan kiküszöbölni. Ezért gondolkodok egy második blogban. Ez nem fanfiction lenne. Igazából még fogalmam sincs, hogy milyen témában futna, bár van 1-2 ötletem. Mindenképpen olyat szeretnék, ami számotokra érdekes lehet. Akár több témával is foglalkozó blogot. Ennek több oka is van, mivel pedig szeretek egyenes lenni, ezért ezeket meg is osztom veletek.

1. Szeretném visszahozni a kedvemet az íráshoz. Szeretek írni, de folyton csak fanficet már nem annyira. Az elmúlt lassan 3 év alatt kicsit ráuntam. Abbahagyni nem szeretném, de arra rájöttem, hogy szükségem van némi színre, ami az írást illeti, ahhoz, hogy ezt is tudjam folytatni. Ezért akarok blogot.

2. Szeretnék végre információkat is átadni nektek. Átadni a tapasztalatokat, esetleg azt a tudást, amit én eddig összeszedtem bizonyos témakörökben. Szeretem másokkal megosztani a tudásomat, és talán így lenne a legkönnyebb.

3. Nyáron még annyit sem írtam, mint egyetem közben, ez pedig annak tudható be, hogy dolgoztam. (Aminek hála rájöttem, ennél jobb munkát akarok, így tanulok mint az állat.) Viszont a lényeg az, hogy ez vette el az időmet akkor, a jövőben pedig lehet, hogy a maradékot is ez fogja. Nem azért, mert imádok dolgozni (bár lenne olyan munka), hanem mert egyszerűen szükségem van a pénzre, akárcsak mindenki másnak. Viszont a fici és a munka üti egymást, ezt tapasztalhattuk. Ezért a 2. blogon biztos, hogy lenne AdSense. Ez a Google egyik szolgáltatása, ami annyit tesz, hogy a keresési előzményeitek alapján reklámokat helyez a blogra, mikor pedig ti meglátogatjátok a blogot AdBlock nélkül, akkor én kapok néhány fillérnyit. (1 ember nem 1 forint, kevesebb, ezért fillér.) Sajnos a jelenlegi blogomra nem tudok ilyet tenni (aki egy kicsit jártasabb ezekben az tudja, miért nem), ezért tervezem ezt a másodikra. Azonban ez csak akkor éri meg, ha ott is ennyien és ilyen rendszerességgel jelentek meg, mint itt. Ha ez megvalósulna, akkor nem keresnék munkát, viszont tudnék írni valószínűleg rendszeresebben.

4. Fel akarom rázni ezt a BLOGOT!!! Imádom, mindazok ellenére is, hogy picit ráuntam. Imádom a likejaitokat, a kommentjeiteket, hogy én is izgulok, mit fogtok reagálni a történésekre, én is rágom a körmöm, beleszeretek az udvarlókba és az egyes párokba. Ezt akarom csinálni, tényleg nagyon szeretem. Csak úgy érzem tényleg kell egy kis szín is ehhez. De vissza akarom hozni a rendszerességét is, mert azért azt is imádom valamilyen szinten. Ezt egy picike légkör változás lehet meg is hozná. Inkább biztos. 90% na!

Szóval ezért gondolkozok egy másik blogon. Első körben egy igen-t, vagy nem-et szeretnék. Hogy szerintetek jó ötlet-e, és próbáljam meg, be is néznétek néha, miről szól, vagy nem jó ötlet, nem érdekel titek csak a fici és inkább annak feküdjek neki 100%-ban.

Ha pedig mégis az igen vezetne majd 1 hét múlva, akkor utána jöhetnek az ötletek. Titeket mi érdekel, miről olvasnátok. Persze ehhez már írok én is ötleteket nektek, hogy én mikben gondolkozok. Hiszen elég régóta töprengek ezen.

Szavazás!!!

Előre is köszönöm nektek, ha elolvassátok és szavaztok!

~Mayu

Three sides of life 98. rész: Megnyugodtam... egy percre

-De hát kint állunk a folyosón! - nyitotta ki maga mögött az ajtót Kook, miután felvette társa mobilját - De ha tudsz várni egy pillanatot...
-Nem! Most csókolj meg! - hajolt közelebb a fiatalabbhoz, majd lopott egy gyors puszit ajkairól.
-Gyere beljebb, - húzta magával párját Jungkook - aztán most kapsz jobbat, csak ne nyisd ki a szemed. - vigyorgott.
-Nem nyitom... Mi ez az illat?
-A meglepetésed, miután Jungkook letolta a nyelvét a torkodon. - hallotta meg Taehyung hangját az idősebb.



-Szóval már kinyithatom? - dobta le megszokott cipőit Seokjin.
-Még nem. Gyere! - vonta beljebb a lakásban Jungkook, miközben Jjanggut is hessegette, nehogy véletlen rálépjenek - Na most! - állította meg párját, ki ahogy megkapta az engedélyt, már nyitotta is fel szemeit.
-Hoztatok vacsorát? - lepődött meg.
-Nem. Ezt mi csináltuk! - állt büszkén Jin mellett a legkisebb.
-Bár használtunk telefonos segítséget, és a konyhát se nézd meg, csak az asztalra koncentrálj, de igen, mi csináltuk. - támaszkodott az egyik széken Taehyung - Remélem, nem vacsoráztál.
-Nem, még nem. Tényleg ti csináltátok? - esett le az álla. Ez azért nagyobb szó, mint az, hogy elugrottak vacsoráért egy étterembe. Párjai nem voltak annyira jártasak az ilyesmiben, nem igazán értettek hozzá, így az, hogy ketten készítették el az egészet, mely még gusztán is nézett ki, szépen is volt tálalva, megterítve, teljesen romantikussá volt varázsolva a lakás az asztalon égő gyertyáktól, és a hangulatvilágítástól, számára hatalmas ajándéknak bizonyult.
-Igen. Taetae ötlete volt, de a gyertyák már az enyém. Akkor tetszik?
-Igen. Nagyon tetszik. Gyere ide! - ölelte magához Jungkookot. Furcsa volt, hogy amennyire aggódik miattuk egész nap, minden percben fél attól, kiderül az igazság, annyira megnyugtatja őt az, ha hozzáérnek. Pedig pont az ellenkezőjét feltételezte, hogy majd a különlét hozza meg ezt számára.
-Ideférek még? - ment oda hozzájuk Taehyung.
-Persze. - ölelte át őt is Seokjin - Nagyon köszönöm srácok. Nem is tudom, mikor ettem ma utoljára, úgy rohantunk. Nagyon jól esik ez most tőletek. - bújt hajukba, miközben mélyen beszívta illatukat - Szeretlek titeket.
Egész nap a titkán görcsölt, már a fiúk gondolatától is frusztrált lett. Rettegett, hogy bármikor, bármelyik szavából rájönnek, megtudnak mindent és összedől az élete, hogy a két számára legfontosabb ember majd elhagyja őt egyik pillanatról a másikra, és úgy gondolta, csak akkor maradhat minden úgy, ahogyan van, ha nem találkozik velük. De az érintésük... nem hitte volna, hogy majd ennyire megnyugtatják, viszont mikor erre ráébredt, akkor már nem akarta elengedni őket.
-Mi is szeretünk édesem. - válaszolt Tae - Remélem nem volt borzalmas napod.
-Csak a szokásos. Szeretnétek a tévé előtt ülve vacsorázni? - engedte el párjait Seokjin.
-Beteg lennél? - nézett rá furcsán Taehyung.
-Én szeretnék! - vigyorgott a legfiatalabb.
-Nem vagyok beteg. - mosolygott Jin - Akkor, ha nektek nem baj, hogy a szép terítéket csak megdicsérem, akkor együnk ott, mit szóltok?
-Rendben, hozom a tányérom! - ment is el a legkisebb.
-Telepedj akkor oda szerelmem, odaviszem neked. - ajánlotta fel Seokjinnek Taehyung.
-Nem kell, hozom én.

A fiatalabbak kicsit sem voltak morcosak, amiért a szépen megterített asztal helyett a kanapéra telepedve vacsoráztak. Seokjin ölében ült Jungkook, mellettük pedig Taehyung, így a legidősebb hol az egyikük, hol a másikuk tányérjából szemezgetett annak ellenére, hogy ott volt Taetae lábán az övé is. Végül azonban csak elfogyott minden, míg pedig társai elpakoltak helyette, mert nem hagyták mozogni még munka után, majd Taehyung megetette Jjanggut, addig Jungkook nekilátott saját tervének, melyet napközben halasztania kellett.
-Nagyon fáradt vagy? - ült Seokjin lábain vele szemben.
-Egy kicsit. Milyen volt ma nélkülem itt?
-Rossz. Szerettem volna valamit, de Taetae nem engedte, mert nem vagy itt. De most itt vagy és fáradt sem vagy annyira.
-Mit szeretnél?
-Kipróbálni néhány kelléket. Mondjuk megmutatni neked is, milyen a gyűrű, vagy a szájpecek, - hajolt oda párja füléhez Kook - vagy az a rúd, ami legutóbb még bennem volt és olyan nagy örömmel húztad ki.
-Na ehhez nincs energiám Kook. - pihentette kezeit a fiatalabb combjain.
-Biztos, hyung? - csókolt Seokjin nyakára.
-Biztos. - csipkedte Jungkook combjait, amit a fiatalabb rosszul viselt és felnevetett, de legalább visszaült a helyére.
-Ne csipkedj! - próbálta elkapni Seokjin kezeit.
-Csak ha abbahagyod és nem próbálsz szexet kicsikarni belőlem.
-Mindenki megvonja tőlem.
-Mit? - tért vissza Taehyung.
-A szexet. Így ne csodálkozzatok, ha a kádban foglalkozok majd magammal. - fonta össze karjait mellkasa előtt és duzzogni kezdett.
Társai jót szórakoztak rajta, míg Jungkook próbált érvelni, miért is nem szabad ezt az estét ennyiben hagyni. Ám nem sikerült neki, nem egyeztek bele a mozgalmas éjszakába, inkább csak egymáshoz bújva szerették volna tölteni a késői órákat semmi több.
-Na, beváltottad a fenyegetést picur? - pillantott rá fél szemmel Taehyung, miközben Jinnel az oldalán telefonjukat nézegették az ágyban fekve.
-Nem. Más ötletem támadt. - tette le telefonját az éjjeli szekrényre - Mindjárt jövök. - ment ki a szobából és vitte magával Jjanggut.
-Nincs valami olyan gyógyszer, ami elveszi a kedvét a szextől? - kérdezte Taehyung.
-Brómos tea. De nem fogom mérgezni. Nem katona és kegyetlen sem vagyok. Csak fiatal.
-Akkor az anyját fogom emlegetni. Hátha majd az.
-Te kint maradsz Jjanggu! - tért vissza hamarosan Jungkook, kezében egy székkel.
Miután kizárta a ház őrét, az ággyal szemben leült az étkezőszékre, majd letolta kicsit boxerját. Rögtön tudták társai, hogy mi a terve, de próbáltak nem figyelni rá. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Taehyung le is tette pár pillanat múlva a mobilját és csak pislogott Kookra, ki direkt kiengedte hangját, hátha sikerül társait rábírni arra, amire szeretné. Seokjin azonban próbált erős lenni, így csak fél szemmel pillantott néha oda a kisebbre, de... ezt azért ő sem tudta sokáig tartani. A hangok kizökkentették, és egyszer csak arra eszmélt, hogy már rá sem néz a telefonjára, csak Kookot bámulja, amint az a széken ülve saját magát elégíti ki. Nagyot nyelt, amint ráeszmélt, ez a látvány mennyire felizgatta, mikor pedig épp megmozdult volna, akkor Taehyung kelt fel mellőle. Egyenesen Jungkookhoz sétált, majd haját húzva határozottan megcsókolta. El sem engedte ajkait, miközben a kisebb kezére fogott, mely péniszét ölelte körül, és segített neki. Először úgy tűnt csatlakozni akar hozzá, de végül tisztázódott mindannyiukban, csak le szerette volna zárni az estét. Nem hagyta Kookot megpihenni, inkább rásegített, így a fiatalabb néhány pillanattal később már a csókba nyögve élvezett el.
-Szedd rendbe magad, aztán feküdj be hozzánk! - puszilta meg még arcát Tae, mielőtt visszadőlt volna az ágyba.
Jungkook arcán meglepettség mutatkozott és némi szégyen, amiért ilyen ridegen kezelte a másik a történéseket. Ugyan nem szidta meg, de ő mégis úgy érezte, most meg lett dorgálva rendesen a kis terve miatt, így inkább nem szólt semmit. Csak megcsinálta, amit mondtak neki, majd bebújt a takaró alá. Seokjin szerencséjére pedig nem tudta, hogy egy hajszálon múlt az, hogy nem az lett, amit szeretett volna. Ha Taehyung egy picit is később mozdul meg, valószínűleg az idősebb kel fel előbb és belemegy a játékba, de ezt nem tervezte elmondani a kisebbnek. Nem szerette volna ha az tudja, hogy ilyesmivel akármikor elérheti amit akar, akárcsak a mosolyával.

-Most is mész? - csimpaszkodott Jin pólójában Jungkook reggel, miközben az próbált kimászni az ágyból, ami igen nehezére esett. Kookot még csak-csak elhúzza, de azon Taehyung lógott, így mozdulni sem bírt az ágy mellől anélkül, hogy ne hallotta volna saját pólójának "mindjárt szétszakadok" hangját.
-Igen. Mennem kell dolgozni. Kinek a házában fogunk lustálkodni, ha nem megyek? Na, eressz el picur! - próbálta lefejteni a kisebb ujjait magáról - Elszakítod a felsőm.
-Maradj!
-Siess haza! - mondta Taehyung félálomban.
-Sietek. Jungkook kérlek! Engedd el a pólómat. Kookie nagyon szépen kérlek. - hajolt le hozzá és puszilgatta, míg a fiatalabb úgy döntött, inkább a nyakába fűzi karjait.
-Maradj még! Csak egy kicsit.
-Mennem kell. Kutyafáját, de erős vagy. - fejtette le magáról Kook ujjait, majd azonnal hátrébb lépett, nehogy elkapja megint párja - Sietek haza. Aludjatok csak. - hagyta el a szobát.
Taehyung visszahúzta magához a legkisebbet, legközelebb pedig akkor mozdult meg, mikor Seokjin visszajött hozzá, hogy puszit nyomjon az ő arcára is és megkérje, legalább porszívózzanak fel, ha nincs más dolguk. Taetae csak bólogatott, közben felírta képzeletbeli jegyzetfüzetébe a kérést, majd Jungkookot szorongatva újra visszaaludt egészen tizenegy óráig. Arra kelt, hogy párja sokadszorra fordul mellett. Fészkelődik, sehogy sem kényelmes, de nem szólna, hogy ébren van, inkább látványosan szenved.
-Felkeljünk?
-Ahha! - ült fel Jungkook - Már egy órája fent vagyok, csak nem akartalak felkelteni.
-Jól van, mindjárt felkelek. - beszélt tovább csukott szemmel Tae.
-De ha aludni szeretnél még, aludhatunk.
-Nem vagyunk ám összenőve picur. Ha fel szeretnél kelni, nyugodtan. Ott van Jin laptopja, tudsz játszani és tévét nézni. A konzol is itt van, azon is játszhatsz.
-De nélküled nem szeretnék.
-Akkor mindjárt felkelek én is, és levisszük Jjanggut, jó?
-Rendben.

Közben Seokjin boldogan és kicsit nyugodtabban ment reggel a munkába, mint előző nap, Namjoonnal összefutva pedig meg is akarta osztani vele, milyen volt előző napja.
-Jó reggelt főnök! Képzeld, milyen jó volt tegnap hazaérni! - mesélt boldogan.
-Na! Mondtam én, hogy velük kell lenned. - reggelizett asztalánál Namjoon.
-Végig görcsben volt a gyomrom. Aztán Jungkook ott várt, már kint állt a folyosón, hozzám ért és bumm. Úgy megnyugodtam, még a telefonomat is elejtettem. Csoda, hogy nem tört össze. - dobta le magát a kanapéra Jin.
-Na ezt örömmel hallom. - mosolygott Namjoon - Akkor végképp a legjobb döntés volt, hogy téged hazaküldtelek.
-Igen, jó ötlet volt, köszönöm. Vacsorával vártak, szép terítékkel, romantikus hangulattal. Nagyon jó volt hazaérni hozzájuk.
-Ennek örülök. De nekem is van mesélni valóm a tegnap estéről.
-Na! Egy estét kihagyok és máris sztori van?
-Fogjuk rá. Tudod ki volt tegnap este a vendégünk az étteremben?
-Valami híresség? - kezdett érdeklődni Seokjin - Csak nem egy idol, esetleg valami amerikai sztár járt erre?
-Nem. Nagyon jó, hogy nem maradtál, mert Youngbumnak volt itt randija. Ráadásul azt hiszem az egyik szomszédoddal. Valami Jura, vagy Juka, vagy ilyesmi. Emlékszem, mert összefutottam a lánnyal nálad anno párszor, és mindig annyira odavolt érted, de nem jegyeztem meg a nevét. Mindennek tetejében pedig Youngbum meg akarta köszönni a séfnek, hogy ilyen nagyszerűt főzött. Azaz rád utazott. Tiszta szerencse, hogy hazazavartalak, nem gondolod?


(Folytatjuk! Mindenkinek sok sikert közben az iskolához, tanuljatok jól és kitartás. Ez határozza meg az életeteket, hogy egy gyárban güriztek kenyérre valóért, vagy egy irodában az audira spóroltok. Fighting!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )