[Képzeld el!] A fansignon sírva fakadsz

Képzeld el, hogy a fansignon annyira boldog vagy, hogy nem tudod abbahagyni a sírást, ezért a fiúk próbálnak megnyugtatni a következő módokon.

Jin

Azonnal elkapná a kezed és kedves szavakkal kezdene nyugtatgatni. Fogná és simogatná, miközben végig arról beszélne, hogy ők is emberek, semmiben sem másabbak, mint te. Pont ugyanúgy izgulnak minden alkalommal, mint te, mert új fanokkal is találkoznak és nem akarnak hibázni. A meleg kezétől és közvetlenségétől pedig lassan el is múlna sírásod, de ő csak akkor engedné el az ujjaidat, ha már a következő taghoz mennél tovább. Addig csak mosolyogna ás játszadozna velük, míg aláírja neked az albumod.

Suga

Nem tudná rögtön, hogyan kezelje azt, hogy sírsz előtte. Nem túl jártas az ilyesmiben, de megpróbálná. Először szívecskékkel hülyéskedne, hátha azzal sikerül megnyugtatnia, így azon ritka pillanatok egyikét élhetnéd át, mikor hülyét csinál magából. Végül azonban új ötlettel állna elő. Levenné fejéről a díszt, majd a tiédre tenné és azt mondaná:
"Most már olyan vagy, mint én. Én pedig nyugodt vagyok. Nyugodj meg te is."
Nem éppen a legmegfelelőbb szöveg, de valahogy a hangja és közvetlensége kicsit segítene, hogy végre tudj neki mondani pár szót, míg aláírja az albumot neked.

J-Hope

Grimaszolással derítene jobb kedvre. Mindenféle tipikus Hobi arcot látnál tőle, elővenné az igazán lökött énjét, csak hogy egy picit enyhítse sírásodat. Az első keze ügyébe akadó holmival azonnal játszani kezdene, aminek lehet az a plüss már annyira nem örülne. Majd miután kellően meglepődtél, ami miatt enyhült kicsit sírásod, mással folytatná.
"Naaa Jagiyaaa! Semmi baj. Csak én vagyok, Hobi Oppa! Meg szeretnéd fogni a gödröcskéimet? Tessék!" hajolna oda hozzád "Csak nyugodtan!" mosolyogna, amint félve, még könnyes szemekkel egy pillanatra megérintenéd arcát.

Rap Monster

Információkat mondana. Olyan tényeket, amire egyáltalán nem voltál kíváncsi, de érdekesek és viccesek is egyben. Ő biztosan ilyesmikkel nyugtatna, miközben csak néz és próbál mosolyogni.
"Tudtad, hogy az ősi egyiptomiak elvesztettek egy csatát, mert az ellenfeleik macskákat használtak ellenül és az egyiptomiak féltek, megijednének az állatok, így nem bántották az ellenséget? Már akkor is a macskák döntöttek el mindent és azóta is, csak jól titkolják. És hogy két műholdat, akik kergették egymást a Föld körül állandó távolságban, úgy hívtak, hogy Tom és Jerry? A wombat pedig kocka alakút kakil. Milyen fájdalmas lehet, nem igaz?" Addig abba nem hagyná az ilyen összefüggéstelen tények sorolását, míg el nem mosolyodsz és csak utána térne át az albumod dedikálására.

Jimin

Jimin a cukiságával próbálna kicsit megnyugtatni. Ugyan annyira nem szereti, de aegyozna neked amíg jobban nem leszel. Kis cuki pufi mosolygó arcával pedig azonnal levenne téged a lábadról. Főleg aranyos szemeivel, amik azonnal eltűnnek, mikor vigyorog. Még a Gwiyomi dalt is elénekelné neked és a teljes koreográfiát megcsinálná csak azért, hogy ne sírj, hanem élvezd a fansignot.

V

 Nem tudná megállni, hogy ne érjen hozzád. Amint meglátná, hogy folynak a könnyeid nagyon megijedne. Gyorsan letörölné azokat, majd az asztalra feküdve mosolyogna és próbálna vele beszélgetni a napodról, hogy kicsit elterelje a gondolataidat és jobban érezd magad. Közben is fogdosná a kezed, az újabb könnyektől pedig azonnal megszabadítana, mert kötelességének érezné, hogy letörölje azokat és ne lássa senki, hogy sírsz.

Jungkook

Először kicsit aegyozna, de csupán azért, mert legtöbbször mindenki ezt akarja tőle és kíváncsi, hogyan reagálsz rá. Ám hamar feladná, nagyon hamar és inkább felajánlaná, hogy játszatok valamit. Az albumod egyik üres lapját bevonalazná, majd amőbázna veled, amiben látványosan hagyná magát, hogy te győzz könnyeid és szipogásod ellenére is. Végül odahajolna hozzád, majd mosolyogva sugdosni kezdene.
"Tudod, senki sem győzött még le engem semmiben. A hyungok irigyek lesznek rád, majd mutasd meg nekik, de csak miután elmondtad egy nagy titkodat. Ugye, én vagyok a kedvenced? Nekem nyugodtan elmondhatod, tőlem senki nem tudja meg. A többiek pedig úgysem hallják most."

By Mayu & Sayu

(Ha lenne bármilyen helyzet, amiről szívesen várjátok hasonló leírásunkat, akkor írjatok kommentet ide, vagy a Facebook OLDALUNKRA, melynek linkjét oldalt megtaláljátok, vagy dobjatok meg egy e-maillel. Minden információt az új menüpontban, aminek a címe "Képzeld el!" és fent található, megtaláltok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Képzeld el!

Patreon, mert egymás nélkül nem létezhetünk 

Nos az újdonság nálunk egy ilyen Imagine sorozat elindítása!

Ezek arról szólnak, hogy adott egy helyzet és elképzeljük azt, hogyan reagálnának rá a srácok. Sok ilyet olvastunk már angolul, de magyarul nem nagyon találtunk ilyeneket, ezért gondoltuk, elindítjuk most ezt a 'Képzeld el!' sorozatot a blogon egy külön menüponttal.

Ez nagyban rátok épül! A külföldi oldalakon is nagyrészt olyanok ezek a posztok, hogy a fanok írnak egy adott helyzetet az oldal tulajdonosának, hogy írja le, szerinte miket reagálnának rá a fiúk és ossza meg hasonló gifekkel, mint a reakciók. Ezt szeretnénk mi is megtartani, így ha bármilyen helyzetet szeretnétek olvasni, akkor nyugodtan írjátok meg itt, vagy Facebook-on, vagy e-mailben, hogy mit szeretnétek, mi pedig, ha van rá ötletünk, akkor meg is írjuk az adott kéréssel a posztot és kitesszük az oldalra. Kérünk benneteket írjatok majd nevet, hogy tudjuk kinek megköszönni a kérést!

Igyekezni fogunk a sok kérés teljesítésével ezen a részlegen HÁRMAN is. Ugyanis ebben nagyon sokat segít egy jóbarátom, Sayu!

Facebook oldalunk!
E-mail címünk: btsfanfictionsmayu@gmail.com

Eddigi 'Képzeld el!' bejegyzéseink:

A fansignon sírva fakadsz
Fejdíszt viszel fansignra
Fanboy a koncerten
Fanfictiont találnak
Tahó fan a fansignon
Zavarba jönnek saját képük miatt

Do you believe in beasts? [Jin's story] ~ 2. rész

Próbálta szenvedését mindenki szeme elől elrejteni, mely ilyenkor csak rontott állapotán, hiszen nem volt kire támaszkodnia. Senki sem állt mellette, akinek elmondhatta volna, mit érez és ez kezdte összeroppantani, mert már a munka sem merítette ki eléggé ahhoz, hogy ne gondolkodjon ilyeneken. Ezek tetejébe pedig újra hallotta azt a becenevet, melyet csak Chaeyeong használt, mi még jobban feltépte sebeit. Így magába roskadt valami megoldást remélve a problémára, ami úgy látszott, elevenen felfalja.



-Tudod mit szeretnék egyszer? - feküdt Seokjin és Chaeyeong már teljes sötétben az ágyban.
-Mit?
-Ugyanígy feküdni a csillagok alatt veled. Egy szebb napon, mikor akár el is aludhatunk. Bámulni az eget, miközben ölelgetlek. Talán nincs is most más, amit jobban szeretnék.
-Elviszlek majd. - csókolt fejére Jin - Elviszlek egy ilyen helyre. Hallgatjuk majd a ciripelő tücsköket, láthatjuk majd a sok szentjánosbogarat amint villognak körülöttünk, miközben nézzük a sok hullócsillagot. Megígérem, elviszlek egy ilyen helyre és valóra váltom az álmod.

-Uram, elnézést kérem, hogy zavarom. - állt meg az ajtóban Siyeong és nem nézett Seokjinre, ki kicsivel mellette ült egy fotelben párja ágyával szemben. Térdein támaszkodott lehajtott fejjel, miközben halkan zokogott - Vendége érkezett.
Jinnek kellett pár perc, amit a komornyik türelmesen kivárt. Próbálta összeszedni magát, nem gondolni azokra az emlékekre melyeket annyira szeretett és úgy hiányoztak, hogy fizikailag fájt tőlük szíve. Mély lélegzeteket vett, titokban próbálta letörölni könnyeit, bár felesleges volt. Siyeong jól ismerte már, előtte nem kellett titkolóznia, mert teljesen megértette. Nem tartotta emiatt kevesebbnek, mint másokat.
-Ki az?
-Yoongi, uram.
-Máris megyek. - állt fel.
-A kisasszonyt is látni szeretné.
-Rendben. - sóhajtott nagyot.
Pár pillanat múlva már vizsgálgatta is barátja Chaeyeongot, bár csupán felszínesen, hogy minden rendben van-e miközben kicsit félve kezdeményezett beszélgetést.
-És te hogy vagy? - érdeklődött.
-Megvagyok.
-Ez nem túl biztató. Több, mint két hete volt a szülinapja, de te még mindig olyan vagy, mintha ma lett volna. Pedig általában egy-két nap és rendbe jössz. - állt meg Jinnel szemben.
-Jól vagyok. - válaszolt, mint egy kimért, érzelemmentes férfi, de arca árulkodott hangja helyett is.
-Na persze. Sokkal jobban szenvedsz, mint máskor. Nem tudsz kimászni a gödörből mióta hazajöttünk. Nari szavai miatt? Amit az erdőben mondott?
-Az puszta véletlen volt. Biztos Kook mesélte neki.
-Ne hazudj tovább! Tudod, hogy ez nem igaz. Figyelj, nem tudom, mi volt az a valami, de ha válaszokra vágysz, talán ott megtalálod. - próbált segíteni neki Yoongi.
-Nem hagyom itt feleslegesen!
-Nem feleslegesen. Ha arra gondolsz, hogy Chaeyeong volt, ami lehet, akkor ott lehetséges, hogy újra megtalálod és beszélhetsz vele. Nem mondom biztosra, de egy próbát megér. Már nincs mit vesztened, nem igaz?
-És mi van, ha nem? - gyúlt némi remény szívében, amit azonnal meg is cáfolt a mostanában feltámadó pesszimista fele.
-Ha nem, akkor tuti Kook mesélt rólad, te pedig rendbe jössz. Próbáld meg! Ennyit megtehetsz érte.
-Köszönöm a tanácsot.
-Szívesen. Csak ezért jöttem, drága barátom. - tette kezét a másik vállára - Rossz nézni szenvedésed. Aggódom. Remélem, az erdőben válaszra lelsz majd. Jó éjszakát Jin! - köszönt el társától és indult is a kijárat felé.
-Jó éjt! - válaszolt Seokjin, kit a szobában hagyott.
Elgondolkozott Yoongi szavain és rendesen fontólra vette a javaslatát. Általában vakon hitt neki ezekben a dolgokban kora miatt, ám ezúttal félelme szállt szembe bizalmával. Nem tudta, mit fog találni, milyen választ kap. Ha szerelme csak elköszönne tőle, akkor abba biztosan belepusztulna, de ha semmi sem történne, lehet tovább szenvedne gondolataitól és az elvesztett reménytől, hogy a jövőben még kapcsolatba léphet vele. Nehéz döntés. Elhagyni a biztos jelent és jövőt, melyben ott fekszik szerelme és mindennap láthatja egy olyanért, amiről semmit sem tud, amiben eleshet a másiktól örökre, a kapaszkodótól, mi lelkét még életben tartja az üresség sötét szakadéka felett.

Aludt rá pár napot. Sokat gondolkodott rajta, érvelt mellette és ellene. Párjának is elmondta, bár választ továbbra sem kapott, pedig nagyon szeretett volna valamit, ám ez egy olyan döntés volt, amit magának kellett meghoznia, viszont mielőtt megtette volna még beszélt valakivel, akinek szavaira bízta magát.
-Nagy döntés előtt állok ami mindent megváltoztathat. Nem igazán tartozik rád, de valahol mégis. Mit éreztél az erdőben? Mi volt az, ami irányított? - kérdezte Narit. Bekéredzkedett öccsének lakásába egyik este pár percre, hogy beszélhessen vele, hátha kap majd olyan információt, ami segít neki.
-Akkor elvesztettem a hitem. Amint Kook meghalt előttem úgy éreztem, mindennek vége. Hogy már nincs mit veszítenem. Csak néztelek téged ahogyan küzdesz és közben kiürült az agyam. Akkor hallottam meg, hogy valaki a segítségem kéri. Azt mondta, ő meg tudja oldani a helyzetet, de engedjek neki míg nem késő. Igazából nem kérdeztem vissza, nem érdekelt ő sem. Csak eleget tettem neki, megengedtem, hogy azt tegyen, amit szeretne. Akkor átvette az uralmat felettem, én pedig mintha kilökődtem volna a testemből. Azt mondta, ne menjek messzire és próbáltam kapaszkodni magamba, amíg ő megmentett mindenkit. De nem éreztem semmi mást.
-Az érzéseit sem? Nem mondott még mást neked?
-Ömmm... nem igazán. Viszont mikor elment megköszönte, hogy megmenthette a szeretteit. Ezt tudom, mert majdnem teljesen így mondta.
-Köszönöm. - gondolkozott el.
-Jungkook mondta, hogy mi van veled mostanában. Beszélgettünk erről nagyon sokat és támadt egy ötletem. - folytatta Yeongnari, mert látta Seokjinen, hogy nincs jó passzban - Te megharaptad Yoongit aki emiatt küzdött a ti "véretek" ellen. Ha megharaptok valakit, akkor az átváltozik, nem?
-De. - figyelt a lány szavaira.
-A párod már hosszú ideje fekszik mozdulatlanul, úgymond betegen. Tudom, hogy nem sok esély van már rá, hogy felébredjen, ezért arra gondoltam, hogy lehet, meg kéne harapnod. Arra felkelne és mikor átváltozna meggyógyulna. Újra veled lehetne.
-Ez nem ilyen egyszerű. Ezt sokszor olyanok sem élik túl akik egészségesek. Ő évek óta fekszik, lefogyott, a szervezete harmat gyenge. Nem bírná ki.
-De már nincs más lehetőséged. Tudom, nehéz döntés, mert belehalhat. De... mi van, ha szerencséd lesz? Ez szörnyű gondolat, de már így is halott. Csak a teste van ott veled, ő maga nincs. Szerintem ez az utolsó lehetőséged.
-Nem tudod, miről beszélsz! Ebbe lehet, te is belehalnál. - mordult rá - Nagyon kevesen élik túl.
-Csak segíteni akartam.
-Köszönöm! Eleget segítettél. Add át öcsémnek az üdvözletem! - hagyta ott Narit bármiféle köszönés nélkül.
Felbőszítette a lány. Ilyen meggondolatlan ötletet! Szinte halálos ítéletet jelentene Chaeyeong számára, ha ennyire kimerült állapotban még megfertőzné a kórral. Biztosan nem élné túl az első éjszakát, de talán az első egy órát sem. Rettentően felháborodott ezen. Már csak a teste van ott, meg így is halott? Ezzel nagyon a lelkébe tiport a lány. Szerinte badarságokat beszélt és félvállról vette ezt a komoly problémát a másik. Ám emellett a harag mellett még mással is távozott tőle Seokjin. Némi biztatással, hogy tényleg vissza kéne mennie az erdőbe és ott keresnie valamiféle megoldást. Ezért még aznap este összepakolt, majd elindult a vidéki házhoz.

Csak reggel ért oda, mert elég későn kelt útra, így azonnal lefeküdt aludni. Fel sem ébredt késő délutánig, hiszen eléggé kimerült volt több okból is. Még akkor sem szeretett volna kimászni az ágyból, mikor a Nap lefelé kezdett mászni a horizonton. Félt, rettegett attól, hogy mi fog történni és legszívesebben megállította volna az időt, hogy sohase derülhessen erre fény, de nem tehette meg. Nem volt efelett hatalma még neki sem, miatta pedig nem állt meg, ahogyan mások miatt sem. Ezért kénytelen volt felkelni, majd miután evett valami konzervet, ami mindig volt a konyhában, egy zseblámpával elindult az erdőbe. Csak egyetlen helyet tudott, ahol érdemes lett volna elkezdenie a kutatást valami után, így értelemszerűen oda is vitte első útja, a vadász szobrához. Nem tudta, mit keres, de rendesen megvizsgálta ellensége nyomát, hátha valamiféle jelre lel, ami majd segíti útján, ám semmit sem talált.
-Egy ötletem volt csak. - sóhajtott a kővé dermedt embert nézve - Lehet össze kellene törnöm.
-Nem. - kapott választ az erdőtől.
-Te vagy az?! - nézett körbe - Bár nem tudom ki vagy, de hozzád jöttem.
-Tudom. A tónál megtalálsz. - kapott segítséget.
Gondolkodás nélkül eredt futásnak a birtok egyetlen tava felé, ami így, két lábon, igen messzinek bizonyult és majd kiköpte tüdejét mire odaért. Rendesen elfáradt, le is ült volna, ha nem izgult volna annyira.
-Itt vagyokh. - lihegett pár percig, majd folytatta - Ki vagy te?
-Mindig itt vagy mellettem, de mégis annyira hiányzol. Szenvedsz az oldalamon és ezt rossz látnom. Megszakad a szívem. - jelent meg a fényből álló lány a tó közepén immár inkább Chaeyongnak abban az alakjában, amikor még egészséges volt.
-Nem hagylak el, soha. - dobbant nagyot Seokjin szíve, miközben könnyek lepték el szemét. Olyan rég látta szerelmét, hogy nem tudta megállni elérzékenyülés nélkül főleg most, egy ilyen lelkiállapotban.
-De már nem lehetünk együtt úgy, ahogyan szeretnénk. Ez nem olyan. Csak megvisel téged, én pedig ezt nem akarom.
-Ha néha láthatlak, akkor nem fogok szenvedni.
-Dehogynem. Egy idő után ez mindkettőnknek kevés lesz. Sok döntést kell majd hoznod a közeljövőben. De csak egy dolog vezéreljen majd ekkor, hogy mitől leszel újra olyan boldog, mint régen. Viszont bárhogyan is döntesz, én itt fogok várni rád, ezért most csak magadra gondolj, a saját, önfeledt boldogságodra az életben, mert neked még élned kell.
-Neked is kell! - folytak végig könnyei arcán. Bárcsak ne érezte volna úgy párja szavaitól, hogy semmi remény már együttlétükre, mert ettől elviselhetetlen fájdalom támadt szívében.
-Drága kis kandúrom. Már rég nem.
-Ne mond ezt! - sóhajtott mélyeket, ahogyan próbált uralkodni zokogásán.
-Döntened kell. A dolgoknak változniuk kell, mert nem mehet ez így tovább. Ha pedig döntöttél, engem itt megtalálsz. Most viszont, bármennyire nem akarok, de mennem kell. Szükség van rám.
-Megvárlak.
-Nem. Menj haza és dönts úgy, amitől a legboldogabb leszel! Jó éjszakát!
-Visszajövök!
-Várni foglak. - váltak el egymástól és Seokjin kifakadt.
Túl erősen érzett, sok volt neki az a fájdalom, ami összegyűlt szívében párja szavaitól. De megpróbált ezen felülkerekedni és nem hinni neki, hogy nem fordulhat jobbra a helyzet. Bízott a szerelemben, annak erejében, ami eddig gyötörte. reménykedett benne, hosszú idő után most az egyszer végre segít neki, nem kínozni fogja, hanem boldoggá teszi majd. Hogy a döntés, amit meghoz, ezt fogja szolgálni, ennek érdekében születik meg és többé nem kell majd küzdenie torkában a gombóccal, mikor szülinapot ünnepel, mellkasában szívével, amint az párjáért kiált.

Ezért miután sikerült kicsit talpra állnia hazament, hiszen ezt kérte tőle élete értelme. Visszatért Busanba, hogy meghozzon egy nehéz döntést, ami nem ment egyből. Veszélyes volt, mindent, vagy semmit. Morális kérdés, melyre fel kellett készülnie, de nem szerette volna ha bárki is beleszól ebbe, mert neki kellett választania. Így teljesen elszigetelődött azoktól az emberektől, akik tudták, min is rágódik és tanácsot mertek volna adni ezzel kapcsolatban.
-Mi a baj? - tűnt fel a semmiből egy láthatóan mérges Yoongi az étteremben, ki azonnal le is ült Seokjinnel szemben.
-Magányra van szükségem.
-Mi történt az erődben?
-Ez csak az én dolgom. - maradt halál nyugodt, miközben Yoongit ezzel felbőszítette.
-A barátod vagyok. Nem is akármilyen. Ez nem csak a te dolgod.
-De, most az. Most egyedül kell megbirkóznom ezzel.
-Az Isten szerelmére! - csapott az asztalra - Állandóan ezt játszod, nekünk pedig el kell viselnünk, hogy egy számunkra fontos embert szenvedni látunk. Térj már észhez! Nem csak a halott barátnőd létezik.
-Ő nem halt meg.
-De igen! - emelte fel hangját.
-Nem! - felpattanva üvöltött vissza rá Jin, ki pillanatok alatt olyan ideges lett, mint barátja.
-De igen! - követte Yoongi - Meghalt, még azon az estén! Senki nem meri mondani neked, de nekem elegem van. Chaeyeong meghalt, Jin! Az csak egy lélektelen test. Egy porhüvely. Az már nem ő! Lépj tovább!
-Nem! Ő a mindenem! - találták szíven barátja szavai, de próbált nem ott összetörni - Még nem halt meg! Amíg én itt vagyok, ő nem halt meg!
-Ez nem így működik! Nem vagyunk istenek, itt senki sem az, még te sem! Nincs jogod tovább kínozni őt!
-Én nem kínzom! - mordult rá, Yoongi pedig meghátrált, amint meghallotta farkasi hangját, melyre egyáltalán nem számított, hiszen még volt néhány napja a kritikus időszakig.
-Elvesztetted önmagadat Jin. Valahol a múltban ragadtál, de nem élhetsz tovább ott. Veszélyt fogsz jelenteni magadra és ránk is, ha így teszel. Változtass, mert ez így nem mehet tovább.
-Azt majd én eldöntöm, hogy mi, hogyan mehet tovább! - hagyta ott dühében társát.
Toporzékolva távozott, mert volt még ennyi önuralma. Nem szerette volna ott, az étterem közepén annyi ember szeme láttára megveri barátját, így jobbnak látta elmenni. Betelt a pohár, elég volt mindenkiből és mindenből. Nyugalmat szeretett volna már, hogy ezzel senki se zaklassa többé, így meghozta döntését.


(Utolsó rész jön sajnos, de utána jön egy kis Yoongi is. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 89. rész: Egy zacskó eper

Tae ezért nem állt meg, csak előrehajolt a kisebb lapockáihoz, melyeket összeharapdálva szép is nyomokat hagyott, miközben Kook egy-egy fájdalmasabb nyögést is kieresztett torkából a hegyes fogak miatt.
-Ezt most megúsztadh! Aahh! - merült el a lehető legmélyebben a kisebben és élvezett el végül ő is, miközben tarkójához bújva sugdosott - De legközelebbh... nem marad ki a pálca sem. Hahh! Meg a többih! - csapott erősen Jungkook fenekére, melyet egy hatalmas csattanás és a kisebb nyüszítése jelzett.

Kimerítő éjszaka volt, nem kicsit vette igénybe mind a három fiút az este, így nem is vesződtek sokat a rendrakással, tisztálkodással és öltözködéssel. Teljesen meztelenül aludtak el szanaszét hagyva a kellékeket. Úgy nézett ki Seokjin hálója, mintha egy orgia végigvonult volna rajta, ez pedig nem állt távol a valóságtól. Neki is ez jutott eszébe először, mikor körbe nézett, de számára plusz döbbenet volt párjainak látványa, amint Jungkook a takaróba tekerte Taetaet és úgy ölelgette, így viszont nem csak felsőtestét, de formás fenekét sem takarta semmi, amin egy szép piros tenyérlenyomat díszelgett, mint az előző este árulkodó nyoma. Húzta száját emiatt a legidősebb, mert nem tetszett neki a folt, ám már nem tehetett ellene semmit, így csak betakarta Kookot, majd felöltözött és halkan összepakolta a földről a sok holmit, mielőtt még beengedte volna Jjanggut, ki az ajtó előtt szundizott, amiről az árulkodott, hogy azonnal beesett azon, amint gazdája kinyitotta. Nagyon boldog lett és örömében még ugatni is kezdett a kis szőrgombóc, Jin pedig csitítani próbálta, nehogy felébressze a többieket.
-Ne! Cssss! Jjanggu! Rossz kutya! - csukta be maga mögött az ajtót - Hallgass! - vette fel kezébe kis kedvencét, majd a konyhába indult vele.
Mivel nem volt benne biztos, hogy este adott neki enni, így reggel ezt pótolta, miközben ő is ajszolt valamit a kanapéba süllyedve. A tévét bámulta falatozása közben mialatt visszagondolt az estére. Hogy kikötözték őt a többiek, amitől kicsit kényelmetlenül érezte magát, de aztán teljesen megváltozott a véleménye, amint játszadoztak vele. Azok a csillogó szemek, kéjes nyögések, izgató csókok elfeledtették vele, hogy éppen mi is történik körülötte annyira, hogy még a későbbiekben sem kapcsolt. Akkor sem jutott el tudatáig mikor Kook nyüszített, hiszen végül nem azért húzta ki a rudat, mert megsajnálta, hanem mert rendkívül izgatónak találta a helyzetet. Ez a tudat kicsit megrémítette. Sosem gondolta volna, hogy végül ilyen szexet is élvezni fog, bár Tae azt mondta, legközelebb mást is fognak használni, ettől pedig még mindig félt. Minél több kellék, minél több új póz, annál inkább mennek majd bele a legdurvább helyzetekbe is, melyekről azért volt némi fogalma. Látott egy-két dolgot magányos évei alatt, mellesleg vannak érdekes barátai is, akik előszeretettel tolták szemei elé a furábbnál furább pornóvideókat.

-Jó reggelt édesem! - trappolt ki a nappaliba álmos fejjel Taehyung ádámkosztümben, szemét dörzsölve, Seokjin pedig feleszmélve bambulásából kapta rá tekintetét és majd félrenyelt.

-Jó reggelt! Khm. Nem szeretnél, felöltözni?

-Ááá, nem! Kookienak jöttem valami hidegért. - nyitotta ki a fagyasztót - Ez jó lesz. - vett ki egy csomag fagyasztott epret, majd visszaindult a hálóba.

-Mije fáj?

-A piros tenyerem. - vigyorgott önelégülten álmos párja, amint eltűnt a folyosón nyomában Jjangguval.

Visszafeküdtek aludni a fiatalok, míg Seokjin morcos lett. Tudta, hogy így fog végződni az este, másnapi fájdalommal, de mégis mindannyian belementek. Mint amikor tudjuk jól, másnaposok leszünk és az borzalmas, mégis iszunk. Na Jin ugyanolyan lendülettel, mint a másnaposok, fogadta meg, nem lesz többé ilyen este, nem is érdekli őt semmi további extra, hiszen egy sérüléssel járt az első is, ami egyáltalán nem tetszett neki. Ne érje fájdalom meg egyiküket se, főleg ne Jungkookot, akire már csak azért is vigyáznia kell, mert a bátyja leszedi a fejét, ha nem teszi. Így kis nyom miatt nem csupán morcos volt, de cseppet bántotta lelkiismerete is, ezért nem merte felkelteni társait. Inkább lefoglalta magát amíg fel nem ébredtek, amiben sokat segített kiskutyája, a tévé és az internet. Böngészte a netet receptek, hírek után, vicces képeket keresett és végignézte a közösségi oldalakat, hátha történt valami érdekes az este, mikor egy rég nem látott barátjától kapott e-mailt jelzett telefonja.

Szia Jin!

Olyan rég beszéltünk! Remélem minden okés veled Seoulban, jól mennek dolgaid, van lakásod, párod, munkád. Én most utazgatok, járom a Világot, az országot és olyan emberekkel találkozok akikkel sosem hittem volna, hogy fogok. Nagyon élvezem, de már hiányzik a hülye fejed, a haverok és a csajozás. Majd egyszer, ha már rendesen hazaértem, elmehetnénk beszélgetni. Remélem lesz rám időd!

Üdv,

Youngbum

Nagyon örült igazán régi barátjának,  kit még jóval azelőtt ismert meg, hogy Namjoont és a többieket összeszedte volna. Sok dolgon mentek keresztül ketten, rosszalkodtak és igazi hülyeségeket csináltak míg szét nem váltak útjaik. Bár a kapcsolatot tartották továbbra is, néha-néha váltottak pár szót, már nem töltöttek el annyi időt együtt. Pont ezért lett boldog a levéltől, hogy fussanak össze valamikor, amire szívesen reagált is, így egy helyeslő választ küldött vissza társa megkeresésére. Tényleg szívesen futott volna össze vele, mert rengeteg minden történt, mióta nem találkoztak.

-Jó reggelt Jin! - tért vissza, már majdnem délben, Taetae - Felöltöztem, így jó vagyok? - rágcsált valamit.

-Igen. Mit eszel?

-Epret. - vigyorgott, míg az idősebb csak nagyot sóhajtott - Nagyon finom, bár picit még hideg. - sétált párjához, ki az asztalnál ült laptopja előtt - Tervezel mára valamit?

-Nem gondoltam semmire. Csak valami ebédre, de látom az eperrel jóllaktál.

-Áááá, nem. Csak pár szemet ettünk, de nem olvadt fel az egész. Mit csinálsz? - állt Seokjin mellé és haját kezdte összekócolni.

-Híreket olvasgattam, meg e-maileket néztem. Kipihentétek magatokat? - karolta át a másik derekát.

-Aha. Kook épp öltözik, bár nehezen megy neki picit. De semmi baja, ne aggódj, jó?

-Na jó, többet nem csinálunk ilyet. Maradunk a kis kellemes, szerelmes szexnél. Az a legjobb. - zárta be az oldalakat laptopján Jin, hogy kikapcsolja azt.

-Tegnap a farkad nem ezt mondta. Olyan mereven állt, mint még soha.

-Az... az más miatt volt. Ne mondj ilyeneket! - pirult el egy kicsit, hogy ilyen nyers a másik.

-Ó, hát persze! Én is ezt mondanám. Csinálsz akkor ebédet nekünk?

-Igen. De csak én, egyedül? Gyertek segíteni! Nem vagyok az anyátok. - kelt fel a székről.

-Naaaa!

-Nem! Gyertek, legalább üljetek itt velem. Etetlek titeket, szállásollak titeket. Ennyit tehettek ti is értem. Na! Hívd ki Kookot is! - puszilta meg Taehyung arcát, majd ment is a konyhába főzni.

Végül csak sikerült a fiatalokat is kicsalogatni, kik a konyhapulton ülve társalogtak végig a legidősebbel és csupán annyiban segítettek, hogy egy-egy hozzávalóba beleettek, míg párjuk nem figyelt. A végén már azt kívánta, bárcsak hagyta volna őket lustálkodni, mert csupán zavart okoztak konyhájában, mialatt az ebédjükért küzdött.
-De éhes vagyok! - nézelődött Kook a lábasba.
-De ez még forró. Ne hajolj fölé! Még megégeted magad. - tolta el Jin.
-Volt már ennél rosszabb is.
-Ne is emlegesd. Inkább ülj le valahová és meg se mozdulj! Ne legyen nekem több bajod.
-Most nem jó ülni. - sétálgatott a konyhában.
-Akkor terítsetek meg! - vette végre hasznát a fiataloknak Seokjin, mely végül mégsem volt olyan nagy segítség.
Trehány mód pakoltak ki, sok dolgot el is felejtettek kitenni, de ez nem is csoda, hisz Taehyung inkább Jungkookkal játszadozott közben is ahelyett, hogy figyelt volna feladatára. Így sikerült Seokjint végül kihozni sodrából aminek már egyikük sem örült. Szigorú lett az idősebb és erényesebben szólt rá a fiatalokra, kik meglepettségükben inkább nem is szólaltak az ebéd közben. Jól nevelt gyerekek módjára fogyasztották el a külön nekik készített ételeket, majd illedelmesen megköszönték, mintha csak vendégségben lettek volna, mivel pedig így is érezték, a nap hátralévő részében sem merték elengedni magukat. Csupán csendben ültek Jin mellett a kanapén, míg az filmet keresett maguknak és próbálták kicsit meglágyítani a másik szívét, aki továbbra is cseppet idegesnek bizonyult. Mivel viszont így a beszélgetés lehetősége fel sem merült bennük, ezért csendben meredtek a tévére egymást ölelgetve, míg a ház ura el nem aludt mellettük és ők gondolkozni nem kezdtek. Suttogva ötleteltek, hogyan békíthetnék ki a morcos Seokjint, amiben végül Jjanggu segítségét is kérték. Először őt vitték el fürödni, a kis szőrmókot varázsolták illatossá, hiszen az idősebb odáig volt érte, majd a konyhát foglalták el hatalmas csendben, nehogy felébredjen a kanapén szundikáló házigazda. Valami édességet szerettek volna csinálni neki, pár perc kutakodás után pedig arra is rájöttek, hogy mi lesz az, amit az ő minimális tudásuk még elbír. Így elővették az újból lefagyasztott epret, ami reggel még Kook fájdalmát enyhítette, majd zacskóstul meleg vízbe rakták azt, míg pudingpor után kutakodtak. Reménykedtek benne, találni fognak Jin konyhájában legalább egyet, mert ő igazából saját maga készíti el általában szinte a semmiből a desszertet, hiszen ért hozzá, így nem is szokott otthon tartani ilyesmit. Viszont lebukott a kis sunyi, mert egy jól eldugott csomag csokisat még találtak. Az édességnek elsőre sikerülnie kellett, különben nem lett volna mit adniuk párjuknak, ezért nagyon igyekeztek betartani mindent, amit csak írt a csomagolás. Pontosan mérték ki a tejet és a cukrot is, véletlenül sem tértek el az utasításoktól, majd rendkívüli odafigyeléssel vágtak neki. Taehyung volt az, aki kevergette és szinte pislogás nélkül tartotta szemmel, nehogy odaégjen, míg Jungkook Jjangguval foglalkozott. Keresett neki valami díszítőelemet Jin szekrényeiben, aminek az idősebb nem örült volna, ha tudott volna róla, hogy kutakodnak cuccai között, pont ezért nem szándékozták ezt majd tudtára. Végül egy kis ajándékokra való piros masnit a kutyusnak a legfiatalabb, amit rá is nyomott picike fülére, majd karjába véve az állatot csoszogott vissza a konyhába, mialatt az próbált megszabadulni a felesleges kelléktől, de nem nagyon ment neki.
Sokáig nem maradhattak rejtve a fiatalok, mert a puding illata azonnal átjárta a lakást amint felmelegedett, erre pedig Jin megébredt. Álmos szemekkel pillogott a konyhában tevékenykedőkre, miközben semmi jót sem várt a helyzettől, csak rengeteg mosogatni és takarítani valót.
-Mit csináltok? - ült a kanapén.
-Felébredtél? - fordult meg Jungkook, kezében Jjangguval - Nem akartunk felkelteni. - sietett is társához - Neked csinálunk finomságot. Még Jjanggu is segített. Nézd, milyen tiszta és illatos! - guggolt a kanapé mellé kezében az említettel, kit simogatott.
-Hát... köszönöm szépen. Nem kellett volna. - ült a szófa szélére és odahajolva kutyusához megszagolta azt, miközben arcát megnyalta kis kedvence - Mi van te? - simogatta meg fejét - Nyúznak a kicsik?
-Nem is nyúztuk.
-Akkor mire a masni?
-Csak, hogy egy ajándék neked tőlünk, hogy megmostuk.
-Köszönöm! - vette le az állatka füléről a díszt - És pudingot csináltok?
-Igen. De még maradj itt, pihenj! Majd mi megcsináljuk. - nyomta kezébe Jjanggut és rohant is vissza társához.
-Ne segítsek?
-Nem kell! - intette le Seokjint a legfiatalabb.
Mivel még álmos volt, így nem erőltette meg magát, kényelembe helyezkedett házi kedvencével a kanapén, miközben újra a tévét kezdte bambulni. Eljátszadozott ezalatt Jjangguval is, ki élvezte e törődést és örömmel harapott rá babafogaival gazdája ujjaira. Tökéletesen elfért annak ölében, még így is, hogy mocorgott. Remekül elvoltak az alatt a pár perc alatt, míg Taehyung és Jungkook összedobta a Seokjinnek szánt édességet, amit tálcán tálaltak fel neki.
-Bocsánat hyung, hogy felidegesítettünk.
-Remélem nem leszel morcos már. - folytatta Tae - Nagyon odafigyeltem, hogy jó legyen a puding és bár még forró, én megkóstoltam. Szerintem jó lett, de mond meg te.
-Milyen guszta! Nem szeretnél cukrász lenni Tae? - forgatta a kis tálakat, melyekbe rétegesen öntötték a pudingot az eperdarabokra a fiúk, mit végül sok habbal díszítettek - El is fogyott ezzel?
-Nem. - ültek le a földre párjuk elé - Van még egy tál. Kóstold meg! - biztatta Jungkook.
Seokjin úgy viselkedett, ahogyan egy szakácsnak illik. Megszagolta, megnyomogatta a kis kanállal, tesztelte az állagát, majd gondosan ízlelgette az édességet. Finomnak találta, kifejezetten tetszett neki és nem csak tettette, hanem arca tisztán tükrözte azt, hogy élvezi a desszertet. A fiatalabbak boldogok lettek. Sikerült párjukat felvidítani, aki az alvás után úgy tűnt, már nem mérges rájuk cseppet sem, így újból mertek hülyéskedni és gyömöszölni egymást, mely tényleg nem zavarta most az idősebbet. Csak mosolygott rajtuk, míg 'kicsi a rakásban' nem végezték a kanapén, persze alul Seokjinnel, kit majd összenyomtak. De nem érdekelte, mert örült jókedvüknek és kedvességüknek, amivel meglepték őt.



(Ez ilyen kis cuki rész lett. Remélem senki sem unta, mert kell ilyen is. Nem lehet folyton izgalmas történésekkel tele a sztori, mert mindent fel kell építeni szép lassan. :) Igyekszem valami rendszert újból felmutatni nektek, miközben készülünk némi újdonsággal egy új barát segítségével. Reméljük, tetszeni fog nektek! Addig pedig:
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Suga X Kook Yaoi 4/1 rész ~ Első éjszaka

Miután megejtették délután a versenyt, és Kook nyert, betartva Suga az ígéretét, nála alszik a hétvégén a fiatalabb. Szokásukhoz híven, egész úton veszekedtek, amin Suga orvosa jót is mosolygott mivel ő fuvarozta őket a fiú lakásához. Amint felértek, kiadta az útját a kicsinek, és megágyazott neki a kanapén. Mivel mindketten kimerültek, azonnal el is aludtak.

Kook

*Mocorogni kezd, ahogy besüt a nap a szobában, és mivel bőr kanapén aludt, ami rendesen csúszik, egyet fordulva sikeresen le is zakózik a kanapéról, nyekkenve egyet.*

Suga
*A nyekkenésre felébred.*
-Maradj nyugton, így is örülj annak, hogy nem zuhanyoztál fertőtlenítővel. - Morogja orra alatt, álmosan nézve rá.

Kook

-De hát nem vagyok büdös. Szoktam tusolni minden nap, nem értem mi bajod van vele. - Morogja orra alatt, majd a fiú ágyához totyog. - Bemászhatok? Fázok…

Suga
-Akár most is mehetnél lefürdeni... - Jegyzi meg epésen úgy, hogy még mindig csukva van a szeme. - Ahj, jól van. - Arrébb csúszik az ágyon. - De utána, lefertőtleníted ezt is. - Emeli fel picit takaróját, utalva az ágyra.

Kook

-De minden bűzlik a fertőtlenítőtől. Mintha egy kórházban lennék. - Szuszogja, majd amint felemeli a másik a takarót, egyből bebújik, és remegve próbál felmelegedni összébb húzva magát.

Suga
-A lakásom pont olyan, mint én. Ha leszólod, akkor fejbe verlek. - Szögezi le megsértetten. - Ennyire fáztál? - Kérdezi halkan, résnyire nyitva szemeit.

Kook

-Nyugodtan, de akkor nem éled túl. - Morogja. - Igen, mivel baszol fűteni pedig, nincsen még olyan jó idő, hogy ne kelljen befűteni. Nagyon hideg volt odakint a nappaliban. - Magyarázza.

Suga
-Játszol itt az életeddel, heh? - Nyitja ki teljesen szemét és fenyegetően mered rá. -
Menj ki az erkélyre, hidd el, ott jó meleg van. - Rugdosná ki az ágyából, de fóbiája miatt nem teszi, így csak célozgat rá.- Nagylelkű leszek veled, kaphatsz egy takarót is...

Kook -Szeretek veszélyesen élni.. Nem hiába vagyok most is egy sárkány barlangjában, hm? - Vigyorodik el féloldalasan. -  Már hogy lenne az erkélyen meleg, ha az a szabadba nyílik ha? Most mirelitet akarsz csinálni belőlem? - Morog rá és arrébb csusszan kicsit, ahogy látja a fenyegető mozdulatát a másiknak. -  Ne rugdossál, vissza rúgok. - Veti oda szemrehányóan. - Akkor kérem. - Nyújtózik a takaró után és azonnal becsavarja magát így úgy néz ki, mint egy hernyó. Suga

-Élj addig veszélyesen, amíg a sárkány porrá nem éget. - Veti oda neki gúnyosan. - Az erkély? - Tetteti a meglepettet. - Szerintem meleg hely, és még kapsz takarót is... nem jó üzlet?
Ha vissza is rúgsz, előbb fogsz te padlót fogni. - Gonosz mosollyal rúgja le Hernyóságát a földre.

Kook
-Én mindent túlélek... nem tudsz megszabadulni tőlem olyan könnyen... Szívás te drága. - Vigyorog szórakozottan. -  Hát nem jó... minek menjek ki a takaróval a hidegbe, ha a takaróval maradhatok az aránylag melegben is ha? Hol itt a logika Mr. okos tojás. - Forgatja meg szemeit. -  Aaaarh. - Morran fel, ahogy a földre esik és felszisszen. Kitakarózik és megfogja a takarót, majd ráteríti Suga testére és ráül a fiú hasára úgy, hogy lefogja a takaróval kezeit és csak a feje van kint neki. Mind ezt villámgyors mozdulatokkal teszi.

Suga
-Idegesítő vagy... - Sóhajt fel gondterhelten. -  Azért kéne kimenned, hogy ne lássam a fejed, plusz hidd el, könnyebb lenne takarítani is, és ha megfá-... - Nincs ideje befejezni, mert hamar fogságba esik. -  Nem játszunk ilyet! - Mocorogni kezd, de mind hiába. -  Nos, akkor mit akarsz tenni? Ugyan úgy lelöksz? - Gúnyosan mosolyodik el.

Kook
-Sokan mondták már... de te vesztettél viseld el. – Vigyorog. -  Magyarán most kitennéd a szűröm azt had legyek beteg? De vasárnapig itt vagyok nálad, és ha beteg leszek te is az leszel, és még nehezebben fogod kitakarítani a házad, mert plusz bacikkal lesz tele. - Nyújtja ki nyelvét. -  Miért ne játszhatnánk? Mást akarsz játszani? - Dönti oldalra a fejét. -  Nem... Annak semmi értelme nem lenne... Vissza kapod, amit a pályán te tettél velem te csaló... - Vigyorog gonoszan és megpuszilja arcát, majd azonnal felpattan, és a fürdőbe rohan röhögve.

Suga
*Inkább nem reagál a "vesztes" szóra.*
-Igen, aztán haza is mehetnél, ez az én verzióm. - Mondja hetykén. -  Igen, szép lassan a fertőtlenítőbe dobnálak... - Elképzeli magában gúnyosan. Meglepődve néz rá, majd a hűlt helyét is csak pillanatokig nézi. Miután becsapódik az ajtó magához tér, és szitkozódva gurul ki a takaróból. -  Menekülsz, pedig semmi értelme! - Nyit be a fürdőbe, mivel nem zárta be az ajtót.

Kook -Az is lehet, hogy nem fogok haza menni.... kisérteni foglak. – Röhög. -  Meg az erkélyről is ledobnál... meg ilyenek jah jah jah uncsi. - Ásít és legyint egyet. Nekicsapódik a csempének és úgy néz szemeibe. Magában szitkozódik, amiért elfelejtette bezárni az ajtót bár nem gondolta volna, hogy utána jön. Suga

-Még az kéne... - Forgatja meg szemeit. Gonosz vigyorral közeledik felé, a csapról lekapva egy fertőtlenítős tubust, melyet háta mögé rejtett el. - Utolsó kívánság?

Kook
-Tudom, hogy szeretnéd. – Röhög. -  Hát őőőő. - Nyel egy nagyot. -  Izééé ne fájjon, csak ha élvezetesen csinálod. - Mosolyodik el huncutul, de azért jobban a csempéhez préselődik.

Suga
-Álmodd csak. - Nevet gúnyosan majd amint félreértelmezi a kérdést, és elméjét ellepi pár illetlen kép, hitetlenkedve rázza meg fejét. Végül háta mögött kinyitja a tubust, majd a fiúra önti. Hajára is önt egy picit, majd amint végzett művével elejti a tubust és a kupakot, majd kiszalad a szobából, fehér-fekete színű, tágas nappalijába, elbújva az egyik fotelja mögé. Nevetségesnek találja magát, de ha JungKook neki rontana, ő lenne alul, mivel nem tud verekedni.

Kook
-Wáááá mit csinááálsz! - Kiállt rá és védekezően arca elé emeli kezeit, hogy arcába ne menjen, míg ő teljesen lecsúszik a fal mellett. Amint kirohant leveszi pólóját és dühösen dobja el valamerre majd utána rohan. Körül néz a szobában és a kanapé mögé trappol, majd onnan veszi észre a fotel mögött bujkálót és gyilkos tekintettel, sátáni vigyorral az arcán sétál lassan oda hozzá. -  Te kis mocskos... - Fogja meg pólója nyakánál és úgy emeli, fel magához egy kicsit miközben a másik lábai közt térdel. -  Most bűzlők és nyálkás is vagyok ettől a szartól... - Villantja meg hegyes fogait hasonlít két szemfoga a vámpírokéra.

Suga
*Lihegve, vigyorogva, jókedvűen bujkál. Amint meghallja, a fiú trappolását összébb húzza magát, de sajnos lebukott. Kissé ijedten hagyja, hogy két lába közé térdeljen, azt hitte, hogy megakarja ütni nemesebbik felét.*
-Most mi lesz? - Pislog rá nagy szemekkel, amint pedig észreveszi fedetlen felsőtestét, kikerekednek szemei, majd fogait megpillantva nem bírja ki, hogy ne szóljon be.- Kiszívod a vérem?

Kook
-Ki.... - Válaszolja egyszerűen, és kissé lázba hozza a fiú hirtelen ijedt tekintete. Elvigyorodik és minden figyelmeztetés nélkül beleharap a másik nyakába és elkezdi szívni a selymesen puha bőrét.

Suga
-Ne me-... - Nem tudja kimondani, mert a fiatalabb rátámad. Mocorogva akar kiszabadulni, igyekszik nem törődni a kellemes érzéssel, bár ez nehezen megy neki. - Hallasz? - Mocorog ismét.

Kook
-Ne mocorogj... Mert a végén még fájna... - Suttogja, fülébe majd hajába markol, és úgy kényszeríti, hogy a szemeibe nézzen. -  Utálom a fertőtlenítőt és most olyan vagyok... mindenhol... ahol nem is kéne olyannak lennem ott is. - Mered, rá majd elengedi, és feláll, úgy néz le rá. -  Hallak.

Suga
*Megremeg, ahogy belesuttog fülébe, majd leakarja hajtani fejét elrejtve zavartságát, de nem tudja, a fiú erőszakossága miatt.*
-De legalább... - Köhint egyet zavarában, igyekszik visszanyerni hangját. Nyel egyet, mielőtt megszólalna. -  De legalább tiszta vagy, teljesen. - Valami nincs rendben JungKookal, de nem teszi szóvá. Úgy próbál csinálni, mintha mi se történt volna. Feláll, bár nagy nehezen, kicsit a fiúba kapaszkodik, majd kiegyenesedve gúnyosan vigyorodik el, mely totál erőltetett. Mondana valamit, de nem tudja mit kéne ilyen helyzetben.

Kook
-Na, mi van veled... elvitte a vámpír a nyelved? - Vigyorog gúnyosan hangja kissé lesajnáló. -  Csak nem zavarba jöttél.... - Néz, rá fölényesen majd segít neki felkelni. -  Jah tiszta lettem... Mint a patyolat. - Forgatja meg szemeit. -  Kajás vagyok... mit eszünk? - Kezd el pattogni a konyha felé még mindig félmeztelen és csak egy kis gatya van rajta.

Suga
*Megvárja, míg a fiú kiszórakozza magát rajta, majd megforgatja szemeit, miután a konyhába ment. Nyakára szorítja kezét, elhúzza száját, ahogy megérzi ott a fiú nyálát.*
-Szolgáld ki magad! - Kiabálja be neki, majd a szobájába sietve kivesz szekrényéből ruhákat és a másik fürdőbe megy. A tükörben megpillantja nyakát, rajta a foltot. Mérgesen zuhanyozik le és miután végzett a konyhába megy.

Kook
*Szórakozottan áll neki egy kis pajéját csinálni kettőjüknek majd amint kész van felül a pultra és jó ízűen kezdi el enni. Néha a fiú után néz és gondolkodik közben. Lóbálva lábait folytatja az evést.*

Suga
*Frissen sétál be, majd elborzad.*
-Vegyél már fel valamit, olyan, vagy mint a vöröslámpás férfiak... - Ül le rendesen az asztalhoz és enni kezd. -  Ja, és a pultról leszállni, van étkezőasztal is. - Bök fejével az asztal lapjára.

Kook
-A mik? - Pislog, rá majd leugrik és törökülésbe leül a székre a fiúval szembe. -  Ejjj de szép jelölésed van... - Vigyorog rá szórakozottan miközben befejezte a reggelijét. -  Most én meg így maradok fertőtlenített... - Simít végig nyakán majd fintorogva rázza meg kezét. -  Mit szoktál csinálni?

Suga
*Megforgatja szemeit, és inkább nem válaszol a kérdésre.*
-Na, vajon kinek a hibája... - Morog rá gyilkos szemekkel, eltakarva nyakát kezével. -  Menj, zuhanyozz le, bár szerintem jobb vagy így, persze vegyél fel ruhát is. - A kérdésre megvonja a vállát. -  Van egy dolgozószobám, ott szoktam a papírokkal szórakozni, majd bemegyek a céghez, aztán mikor végzek, bemegyek a Kirinbe. Sőt, néha Orvosom is átpofátlankodik. Miért, mit szeretnél csinálni? - Néz rá kíváncsian, a napi rutinja tényleg ez szokott lenni, hétvégén meg általában aludni szokott.

Kook
-Akkor maradok így. - Sóhajt majd feláll és táskájából vesz elő pár ruhát, amibe bele is bújik. -  Unalmas... Ki mozdulni sose szoktál? Csak Kirin? - Néz rá és vissza ül. -  Sztem jól áll az a foltocska. - Vigyorogva simítja meg a foltot. -  Van valami játék termed? - Kérdezi és haját próbálja elrendezni amennyire, tudja.

Suga
-Na, látod, jobb tisztán lenni. - Gúnyosan mosolyodik el. -  Számomra az a kimozdulás... -Rántja meg vállát. Azonnal ellöki a kezét amint nyakára simított. - Ez is mind miattad van, tehát hozzá kéne csapnom a szenvedésedhez még egy évet... - Tényleg elgondolkodik a dolgon - Nincs, nem vagyok gyerek...

Kook
-Jaaah azt ettől csak büdösebb vagyok. – Fújtat. -  Ejj de kis erőszakos valaki. - Vigyorog szórakozottan. -  Ne mondd, hogy nem élvezted a kis játékot. - Dől hátra a székben és fölényesen méri végig. - Hát nem gyerekes dolog szerintem.... unaloműzőnek viszont jó. - Von vállat. - Főzni tudsz?

Suga
-Fújd be magad a híres parfümöddel. - Válaszolja epésen. -  Aish... - Fogja meg homlokát úgy, mintha fájlalná. - Már most az őrületbe kergetsz, utállak. - Reménytelenül rázza meg fejét. -  Nos, akkor ülj le sorozatokat nézni, mert bizony ez az Isten pasi... - Mutat magára. -  Csak ahhoz ért, hogy kell papírokat rendezgetni. Ha pedig éhes vagyok, akkor elmegyek egy étterembe. El szeretnél valahova menni, vagy esetleg te tudsz főzni? Ha igen, akkor ebben az egy hónapban, kölcsönveszem tudásod. - Mondja komolyan, miközben újra neki áll enni.

Kook
-Acvvnkj. - Fejeli le az asztalt mérgesen. Zavarják az idegesítő megjegyzései. -  Hahaa én is nagyon utállak téged Min Yoongi. - Vigyorog rá. -  Ha isten pasi lennél, akkor nem csak ahhoz értenél ezzel már meg is dőlt az állításod te egoista barom. - Fintorog rá lesajnálóan. -  Amit eszel, csak megsúgom, míg te tisztálkodtál én ütöttem össze. Szóval a helyedben vigyáznék. Kitudja mit tettem a tányérodra. - Vigyorog a már szinte üres tányérjára sátáni vigyorral és egy nyakatekert pózban néz rá. 

Suga
*Jót szórakozik a fiún.*
-Akkor kölcsönös. - Kacsint rá gúnyosan. Nem mondd semmit, bár zavarja őt a lesajnáló tekintet, de úgy tesz, mintha nem érdekelné. Egyből kiköpi, a falatot amint meghallja, mit mondd neki a másik, majd megtörölve száját eltolja a tányért. -  Mindent kinézek belőled, tehát inkább hagyom. - Felnevetne a póz miatt, de még idejében köhint egyet és továbbra is gúnyosan néz rá.

Kook
-Ne kacsingassál. - Morran rá. -  Most már köpködheted a javát már megetted.. Hamarosan szét terjed a testedben a méreg és enyém lesz a vagyonod és minden tulajdonod.... - Vigyorog rá gonoszan, persze csak szórakozik még is élvezi nagyon is a dolgot.

Suga
-Tudod mi ebben a legrosszabb? -Kérdezi fancsali arccal. - Hogy még ízlett is. Másrészt a vagyonom amúgy se tudnád elkobozni, örök életre való protekcióm van. - Nevet fel halkan.

Kook
*Nyelvével csettint egyet és vigyorogva rá kacsint* Egészségedre. Mindent ki lehet játszani... mindent lehet szabotálni... - Mondja könnyedén.

Suga
*Morcosan nézi, ahogy csettint egyet nyelvével.*
-De ha a szabotőrt véletlen "balesetek" érik, akkor már nem tud kicselezni, nemde? - Kihívóan méregeti. -  Amúgy meg, nem tudom, mit szeretnél csinálni, de ha elakarsz menni valahova, mondd csak.

Kook
-Jogos. - Ül, fel rendesen majd feláll és lassan a fiú háta mögé sétál, majd lesimít mellkasára és oldalra fordítva fejét néz rá. -  Bizony... érhetik balesetek.... De ebből egy hatalmas harc fog kerekedni ugyanis a másik fél sem hagyná magát.... - Vigyorog, majd felegyenesedik. -  Lusta vagyok bárhová is menni így itt maradunk majd elszórakozunk. - Sétál vissza a szobába és elkezd nézelődni.

 Suga

*Kikerekednek szemei, hirtelenjében ijedten néz rá, de aztán sokat pislogva nyel egyet. Azt hitte, megint letámadja, de mivel nem tette, kifújja levegőjét alighallhatóan.*
-Megnyerném, ne aggódj. - Néz rá kihívóan, majd követi a fiút. -  Elszórakozunk? - Kíváncsian néz rá.

Kook
-Ember megint beijedtél? Tisztára befeszültél az előbb. – Röhög. -  Félsz tőlem? - Fordul felé és mélyen szemeibe néz. -  Persze te mindent megnyernél.  -Legyint, és csak ráhagyja. -  El. – Bólint.

Suga
-Tudod az után a húzás után, ne legyél meglepve. - Nyugodtan néz rá. Nem tudja, mit mondjon, ha azt mondja igen is meg nem is, akkor hülyének nézné. -  Nem, nem félek tőled.  -Mondja végül, a szemeibe nézve. -  És még is milyen szórakozásra gondoltál? - Ül le székére. -  Talán arra, hogy-hogy kergess az őrületbe?

Kook
-Az alapjáraton meg van. – Röhög. -  Ennél jobban is tudnálak még az őrületbe kergetni? - Néz rá kíváncsian és leguggol elé.

Suga
-Attól függ. - Nem hajtja le a fejét csak a szemét, úgy néz le a fiúra.

Kook
-Mitől? - Teszi, kezeit a fiú combjaira úgy támaszkodik meg.

Suga
*Kényelmetlen lesz neki a helyzet, így elfordítva arcát csusszanna, de a széktől nem tud menekülni. Nyel egyet és igyekszik elrejteni korábbi félelmét.*

-Ettől. - Bök fejével a combján való kezekre.

Kook
*Elvigyorodik és feláll majd az ágyhoz menve elkezd ugrálni rajta.*
-Jó rugós. – Vigyorog. -  Eskü én vagyok előnyben fél tőlem a sárkány egy kis őzikétől... a vámpír sátántól. – Röhög.

 Suga

*Kifújja a levegőt.*
-Ugrálj csak rajta, te fogod letakarítani amúgy is. - Fintorodik el. -  Ha a sátán és a vámpír egyben van, az még rosszabb, mint a sárkány. Másrészt nem azért Dragon a nevem, mert leteperem az embereket... - Cinikusan néz rá.

Kook
-Én nem teperem, le az embereket csak szórakozok, kicsit mert szeretek. - Vigyorog és kiterül az ágyon. -  Ezt amúgy is csak azért mondod, mert nem vagy elég tökös hozzá. – Röhög. -  Nem takarítok, le semmit hagyjál. - Fújja fel arcát.

Suga
-Ha ez szórakozás, hát feljelentelek. - Morogja orra alatt, majd direkt nem kezd vitába azzal, hogy mennyire tökös, és mennyire nem. Amúgy se lenne képes leteperni a fiút, tehát még vesztene is. -  Óóó, dehogynem! - Gúnyosan vigyorodik el. - Mivel a szolgám vagy, egy egész hónapig.

Kook
*Felnéz rá*

Aha, na persze… de már nyolcvan szór megöltél most még fel is jelentenél meg utálsz meg ilyenek. – Röhög. -  Semmi hatalmad felettem. - Vigyorog diadalittasan.

Suga
-Rendben, akkor most hívom a rendőröket. - Áll fel, és a vonalas telefonjához nyúlva pötyögni kezd.

Kook
*Oldalra dönti a fejét és kíváncsian figyeli. Egy idő után utána sétál és kiveszi, kezéből a kagylót majd lerakja azt.*

Suga
-Hé! - Fordul vele szembe, mérgesen.

Kook
*Nagy szemekkel pislog rá szinte már ártatlanul és úgy néz rá.*

Suga *Mérgesen méri végig.* Mit akarsz? Legalább azt engedd, hogy lecsukassalak két napra. - Fordul el tőle ismét, a középsőujját mutatva fel pont a fiú arcába, utalva arra, hogy nem lágyítja meg szívét az ártatlan nézése. Felveszi újra a kagylót, és pötyögni kezd, nem is foglalkozva vele.

Kook
-Oké.  - Von vállat és ráharap a fiú ujjára majd felül az asztalra a telefon mellé.

Suga
-Aish! - Kapja tekintetét a fiúra majd a kagylót lerakva a fürdőbe megy, kezet mosni. Miután végzett, tenyerébe nyom egy kis folyékony kézmosó szert, majd a fiú elé sétál. Gonoszan a hajába túr, elkenve a szert haján. Ördögien vigyorogva szalad el ismét.

Kook
*Értetlenül pislog, a fiú után majd kissé hátra veti fejét, ahogy hajában kezd el túrkálni.*
-Hagyd már azt a vackot, de komolyan tiszta ragacs az egész wááá. - Kiált utána és utána szalad, miközben megrázza fejét.

Suga
-Ez az ára annak, ha itt vagy velem! - Kiabálja, miközben a másik fürdőbe szalad és bezárni készül annak ajtaját.

Kook

-De ez így nem fair. - Ront be az ajtón nevetve és mielőtt eltaknyolna, a másik a lendülettől erősen megtartja, közben becsukja az ajtót. -  Konkrétan tiszta fertőtlenítő az egész testem és a hajam is.  –Nevet. - Meg.... úgy mindenhol. – Röhög.

Suga
*Már épp elfordította volna a kulcsot, de JungKook megakadályozta ebben. Kicsit beverte a fejét az ajtóba, és már esett volna el háttal, de szerencsére a fiatalabb megtartja, majd azonnal mocorog, ahogy becsukódik az ajtó.*
-Ezért tűrlek meg, szóval engedj el, és mondjuk azt, hogy kiegyenlítettünk... - Próbál hátrébb lépni egyet.

Kook
*Elengedi őt.*

 Beverted a fejed nagyon? - Kérdezi rá nézve. -  Jah fifty-fifty akkor. – Bólint. -  Olyan furi vagy itt mocorogsz meg ijedezel... most mi van már? - Dobbant egyet lábával és neki dönti hátát az ajtónak.

Suga
-Nem, annyira nem. - Szorítja a fájó pontra kezét. -  Mert mondjuk az előbb ezt csináltad! - Mutat indulatosan a piros foltra. -  Gyerekes... - Morogja, ahogy dobbant egyet lábával a fiú.

 Kook

-Biztos? - Lépne közelebb hozzá, hogy megnézze, de megáll és inkább vissza lép. -  Még mindig ezért vagy úgy oda? - Forgatja meg szemeit. -  Bocsánat gazdám. - Vigyorodik el. -  Hány éves is vagy tata? - Emeli fel szemöldökét.

Suga
*Nem megy hátrébb, mikor felélép. A kérdésre nem mondd semmit, mivel nem érzi úgy, hogy magyarázkodnia kell.*
-Gazdád legyen a Kaszás... - Mondja halkan. -  Nincs semmi közöd hozzá, hogy hány éves vagyok. - Gúnyosan vigyorodik el.

Kook
-Akkor te mi vagy maga az ördög? – Vigyorog. - Azt mér, nem mondod meg? Csak nem öreg vagy? - Tettet ijedséget. -  Megnézhetem a fejed? Most úgy is megint lefertőtlenítettél.

Suga
-Igen, ördög vagyok, tehát félj tőlem. - Ül le a kád szélére. -  Tudom, hogy arcomon nem látszik, mert szép selymes, és tudod a kinézetem sem utolsó... de igen, nálad idősebb vagyok. - Nagyképűen mered rá. -  Akkor engedem meg, hogy megnézd, ha holnap is leönthetlek fertőtlenítővel.

Kook
-De hát semmi olyat nem teszel, amitől megijednék. - Nevetve tárja ki karjait. -  Azért... azt gondoltam, hogy idősebb vagy nálam, de nem biztos, hogy sokkal... - Figyeli a fiú arcát. -  Oké leönthetsz, kezdek hozzá szokni. - Von vállat.

Suga
-Pontosítok.  - Teszi fel mutatóujját fenyegetően. - Még nem tudod.  Miért érdekel téged a korom? - Kíváncsian méregeti. -  Rendben, akkor adok engedélyt rá.  -Bólint.

Kook
-És mikor tudom meg? Megint csak úgy mondod. - Forgatja meg szemeit. -  Mert érdekel... most mi van abban, ha megtudom a korod... a nevedet is elmondtad nem? - Néz, rá értetlenül majd odalép elé és elvéve a fiú kezét megvizsgálja a fejét. -  Ezt el kell látni...kicsit vérzik. - Mondja és nyel egy nagyot a vér láttán még ajkait is megnyalja, de próbál nyugodt maradni. Előveszi az elsősegély dobozt és elkezdi ellátni a sebet.

Suga
-28 éves vagyok. - Ejti le kezét és rátámaszkodik a kád szélére, úgy figyelve JungKookot. - 
Hh, csak nem vámpír vagy? - Kérdez rá gúnyosan. - Nem kell vele semmit sem csinálni, lemosom és rakok rá gyógytapaszt. - Húzza el fejét, tiltakozva.

Kook

-Hát akkor még nem vagy olyan öreg. Nem szereted a korod vagy mi? - Néz rá. -  Nem vagyok, mér? - Néz le rá majd kezeit is azonnal elkapja, ahogy elhúzza a fejét. -  Ne csináld, már csak segíteni akarok. - Morran rá. -  Adjad a tapaszt és rárakom. - Néz rá.

Suga
-Innentől kezdve csak tata leszek számodra, ezért nem akartam.  Láttam ám azt a furcsa gesztust, ne is zavartasd magad. - Felemeli karját. - Harapj bele, nem haragszom.
A polcon van. - Mutat JungKook háta mögé.

Kook
- Nem foglak tatának hívni... nem nézel ki öreg bácsinak. - Nevetve rázza meg a fejét. -  M-már milyen gesztust és m-mit csinálsz? - Néz rá meglepetten gyorsabban véve a levegőt direkt csak a szemébe néz kissé hátrébb is lép. Amint megtudta merre van, azonnal megfordul és leveszi, majd gondosan felhelyezi a másik fejére a tapaszt. Miközben koncentrál, kicsit kidugja a nyelve hegyét.

 Suga

-Remélem is! - Nevet fel. -  Az a furcsa... - Sóhajt és megvárja, míg leragasztja sebét, figyelve arcát, melyet aranyosnak talál, de nem mondja ki hangosan. Miután ráragasztotta sunyin mosolyodik el. - Köszönöm... - Áll fel, felemelve csuklóját. - Itt a jutalmad. - Teszi JungKook szája elé, magában jót nevetgél.

Kook
-Wow te tudsz nevetni is? - Vigyorodik, el szélesen tetszik neki a másik nevetése. -  Nincs mit, és hé... - Mered rá majd csuklójára mely hozzá ér ajkaihoz. -  Ne csináld... - Suttogja, mert ha még kis ideig ott tartja biztos benne, hogy meg fogja harapni nem kímélve a másikat.

Suga
-Tudok, de csak ritkán. - Vigyorog. -  Naaa, JungKook... - Tartja még mindig ott a csuklóját. -  Mondtam, hogy ez a jutalmad.

Kook
-Pedig nevethetnél gyakrabban. - Vigyorog, majd nyel egy nagyot. Becsukja szemeit és belemélyeszti fogait a fiú csuklójába, amiből kiserken a vére, majd elkezdi szívni kicsit.

Suga

-Majd azt én eldö-... - Hirtelen szisszen fel, arca a fájdalomtól eltorzul. -  JungKook... - Néz rá kissé félve, amint szívni kezdi sebét.

Kook
*A neve hallatára azonnal abba hagyja és ijedten néz a fiúra.*
-Én.... én... - Hebegi, majd kiront a fürdőből és kirohan, az erkélyre ahol összekuporodik a sarokba.

((Facebook oldalunk-->LINK
K.A.R.D Rajongói oldalunk---> LINK)