Nem hagyom, hogy szomorkodjanak (12)

Gonoszan elmosolyodtam, bár nem látták, és arra gondoltam, hogy most aztán én fogom őket kicsit megszivatni.

-Nos akkor srácok, ha már így önként besétáltatok az oroszlán barlangjába, akkor kérdezz-feleleket játszunk. - álltam vissza a víz alá.
-Az milyen? - kérdezte Rapmon, némi pusmogás után.
-Én kérdezek, és ha csak egy kis esély is van rá, hogy nem őszintén válaszoltatok, akkor fürödtök megint. - vigyorogtam magamban.
-Hát ez nem hangzik túl jól. - tolmácsolta a többiek reakcióját.
-Nos hát akkor......ki legyen az első? - gondolkoztam, pedig tudtam ki lesz - J-Hope drága!Mi volt a legrosszabb élményed életedben? - hú de gonosz vagyok.
-Öhm..... - nyert ezzel értékes másodperceket - talán mikor egy ARMY megtámadott.
Mi?Ilyen is történt?Mi a szösz?Az nem is ARMY aki bántja a kedvenceit.
-Bővebben? - érdeklődtem.
-Az utcán sétáltam és telefonáltam.Aztán valakitől kaptam egy pofont és elvitte a telefonomat.Mérges voltam, de szomorú is.Én nagyon kedves vagyok az ARMYkkal.Mért kell bántani és ellopkodni a cuccainkat? - hallottam ahogy elszomorodik.
-Én még körmöt is adnék, vagy bármit.De mért kell bántani és a telefonunkat elvinni? - szállt be V.
Na jó ezt elhittem, hogy igaz.Szegény!Az ilyen embereket tényleg nem értem én sem.
-Sajnálom...... - szomorodtam el én is - Az ilyen nem igazi rajongó.Hogy is hívjátok az ilyeneket?
-Saeseng
-Jah igen, azok.Hallottam már róluk.Én max olyan saeseng lennék aki megvéd titeket tőlük. - nevettem kicsit - Például ennél is.Kiugrottam volna a bokorból, elkaptam volna a haját és visszaszereztem volna a telefonod.A többit nem részletezném, mit tettem volna vele. - nevetgéltem, majd elzártam a zuhanyt - És neked Rapmon?
-Nekem még nagyon fiatalon volt egy élményem, amit senkinek se kívánok.Szívtranszplantációm volt.
Aaaaaaz IGEN!Az durva dolog.
-Uhh. - kicsit lesokkoltam.
-Meghaltam egy kis időre.Fura volt.De nem szoktam róla beszélni.
-Jó persze nem is akartam.Egy törülközőt kaphatok valakitől?Mármint, V ha megkérhetlek.Pont mellette ülsz.De ne merészelj megfordulni! - nyúltam a törülközőért és megkaptam.Siker! - Most Jimin a soros.Nálad viszont az érdekel, hogy mért mutogatod ennyire magad?
-Hát mert ez a dolgom.
-Eeeee!Rossz válasz - és le is fröcsköltem - Próbáld újra!
Méltatlankodott, de folytatta.
-Először is, tényleg ez a dolgom.Meg nekem van a legjobb testem. - nagyon töri a nyelvet - Amúgy meg nagyon sokat szidnak az anti-fanok és így talán kompenzálom kicsit ezt.
-Velük nem szabad foglalkozni.Túl keményen dolgoztok ahhoz, hogy adjatok a szavaikra.Ezek az emberek csak irigyek.Sosem tettek semmit az álmaikért, ezért támadjak azokat akik tettek valamit.De remélem itt azért kicsit jobb.Messze a saesengektől és az anti-fanoktól.
-Hát....ilyen téren jobb.De azért itt nagyon más. - sóhajtozott Jungkook - Itt nem nagyon látnak szívesen minket.
-Naaaaaa!Ez nem igaz! - magam köré tekertem a törülközőt és leültem eléjük a sarkaimra - Miért gondolod ezt?
-Amikor a városban sétálgatunk, vagy veszünk valamit, mindig olyan furcsán néznek. - szomorú volt.Láttam rajta. - Otthon kedvesek velünk.
-Nézd el nekünk!Velem is ilyenek a kiszolgálók itt.A népem nagy része fanyar életet él.Utálja a munkáját és a világot.Ne vedd fel ezt. - de kicsit hazudtam.Tényleg azért ilyen extra gonoszak velük, mert ázsiaiak.
-De legalább itt ehetünk minden félét. - mosolyodott el.Bár fanyar mosoly volt. - Meg tiszta ruhákban vagyunk.
-Ez mért ilyen jó dolog? - néztem rájuk értetlenül.
-Kemény diétán vagyunk.Alig ehetünk mást a rizsen, csirkén, paprikán és más húsokon kívül. - válaszolt Jin.
-Sokszor pedig két fellépés között nincs idő kimosni a fellépőruháinkat.Nagyon rossz ám újra meg újra beleizzadni.Fúúúúj! - magyarázott V is.
-Ilyen szempontból jobb itt.Meg te hagysz minket aludni és figyelsz, hogy a 8 óra mindig meglegyen. Számoltam ám. - kapcsolódott be Suga is.
Nagyon megsajnáltam őket.Olyan boldognak és gondatlannak tűnnek sokszor.Pedig rengeteg dolguk van és senki sem akarna velük cserélni.A mosatlan ruha pedig még nekem is sok.Na de ez adott egy ötletet.Holnaptól olyan luxust varázsolok ide, hogy úgy fogják érezni, mintha otthon lennénk.
-Sajnálom ezeket fiúk.Bárcsak segíthetnék!De nem enyém a BigHit.Pedig ha az enyém lenne, sok mindent máshogy csinálnék.Most pedig tűnés kifelé, mert öltözök! - változtam át szomorkodósból kissé haragossá.
-Megvárunk! - nyugtázta J-Hope - Ne aggódj!
-Jaj de kedves vagy!De köszi nem kell.
Bár ez nem hatott rájuk.
Ezek után elzavartam őket aludni, és belelendültem.Telefonáltam párat és intéztem a következő napokat.Sok ötletem volt, hogy mivel kedveskedjek nekik és mindet meg akartam szerezni a következő napra.Ez viszont azt jelentette, hogy ma este nem alszok.

Hát nem is aludtam, maximum csak egy órát.De megérte.A facebookos fancsoportban lévő összes tag profilképét kinyomtattuk egy nagy poszterre.De így is sok kicsi kép lett rajta.Ezt felraktuk a bejárat melletti üres falra.Ezen kívül nyomtattattam posztereket róluk, és kiakasztottam azokat is minden hova.A képekhez a fanok legjobb megnyilvánulásait fordíttattam le, és profilképpel melléraktam.A fürdőbe is csupa önbizalom növelő képek.Poénosak és jót fognak tenni nekik.Ezen kívül szereztem igazi, és persze mű törökrózsát is.Azért maradjon is miután ezek elhervadtak.Remélem kicsit jobb lesz ettől a kedvük.A napot is átszerveztem, hogy olyannal kezdjük, ami feldobja a kedvüket, és végre engem is kikapcsol.

Reggelire pedig hohó!Felvertem hajnali egykor a Koreai Kulturális Központ igazgatóját, hogy reggelre, pontosabban nyolcra, kell nyolc darab samgyetang.Persze megfelelő pénzért és szívességért cserébe, eleget tette a kérésemnek.Szereztem a konyháról ilyen kis tálcákat, hogy tudjanak ágyból enni, és szereztem cselédeket a reggeli meglepimhez.Koreai terítést eszközöltünk, az internet segítségével, és először én mentem be a fiúk szobájába.Most nem kedvesen ébresztettem őket, hanem kicsit durván.Én is káromkodtam volna, de most nem szabadott, hogy kimenjenk a szobából.Az kellett, hogy az ágyban maradjanak.
-Szép jó reggelt fiúk! - hangoskodtam.
Hallatszott, hogy nem erre számítottak, és most a pokolba kívántak, de ez meg fog változni.
-Örülök, hogy ébren vagytok és Á-Á-Á NE Jin!Marad! - nyomtam vissza az ágyába - Mivel tegnap nagyon megfájdítottátok a szívemet, ezért úgy döntöttem, hogy amíg itt lesztek, addig olyan lesz mintha nyaralnátok.Még ha dolgoznotok is kell.És örülök, hogy mindenkin van ruha, így úgy kezdhetjük a reggelt, ahogy terveztem.Jöhet a reggeli lányok!
Ez a tervem mindent megért!Ilyen meglepett arcokat látni.A reggeli ébresztésből fakadó düh már messze járt.Inkább az ismerős illatok öröme lepte be a szobát.
-Samgyetang csak nektek reggelire!  - tártam szét a kezem és vigyorogtam - És még van meglepetés a napra!
Láttam, ahogy a kis Jungkookei szeme egyre könnyesebb.
-Óóóóó te. - másztam be mellé az ágyba és megöleltem - Köszönöm lányok! - szóltam közben a felszolgálókhoz - Gyere ide te!Nem akarom, hogy kicsit is rossz emlékekkel távozz. - ölelgettem és szerintem kicsit el is sírta magát - Nézd!Még törökrózsa is van!Csak nektek.
-Köszönjük!Még sosem volt ilyen fogadtatásunk. - szólalt meg Jin, egy kicsit elérzékenyült hangon.
-Nem hiába én vagyok a legjobb.Ezért akar mindenki engem! - vigyorogtam rá és közben Kookei könnyeit törölgettem a szalvétákkal - Na egyetek, aztán nézzetek körbe a lakásban is.Van még valami ami változott.
Sajnos ezt nem kellett volna említenem.A nehezen megszerzett reggelit figyelmen kívül hagyva rohantak a lakás többi részébe.Ámuldoztak és boldogak voltak.Ritkán látni azt, hogy ennyire csillog a szemük.Mindenki a saját kepét olvasta végig először.
-Ezek igaziak? - kérdezte J-Hope.
-Persze.Egész este ezen dolgoztam.Főleg a magyarok véleményei.De szereztem 1-2 angolt is. - mutogattam arra a néhány kommentre J-Hope fotóján.
-És ez? - kérdezte V.
-Melyik? - fordultam meg - Ja az?Az az összes magyar fan, aki benne van a facebook fancsoportban.Az ő pofilképeik.- mentem V mellé és én is csodálni kezdtem.Napfényben sokkal szebb. - Sokan szeretnek titeket és csak ezekkel az emberekkel kell foglalkoznotok.
Hátulról egy váratlan ölelés ért.Aztán jöttek a többiek is.
-Nem is tudjuk, hogyan háláljuk meg. - mondta Suga - Sokat segít ez nekünk a munkánkban.
-Meghálálni? - nekem ez szívből jött, semmit nem vártam érte.De ha már itt vagyunk - Mondjátok meg......Kitől kaptam még csókot, akiről nem tudok?

Nagy csend ült az ölelkező csoportunkra, de válasz nem nagyon érkezett.Koreaiul kezdtek beszélni és engem elengedtek.

-Azért válaszoltok nekem? - néztem rájuk.
Na erre kíváncsi leszek.Hirtelen mind, ledermedt.

(Ez nem egy izgalmas rész, de kell pihi is :) )

Hoseok! (11)

Te jó ég!!!Ilyenben még nem volt részem!Ijedtemben átkaroltam a nyakát és éreztem, ahogy közeledik.Na most nincs menekvés!

Éééééés megcsókolt.Hogy én mindenkitől kapok mostanában csókokat.Jó az egyiket csak álmodtam, de na.J-Hope csókja viszont teljesen más mint Jungkooké.Mondjuk, azon az estén már nem voltunk önmagunk, de mindkettő nagyon tetszik.Hoseoké törődő, kellemes és gyengéd.A maknaeé pedig heves és erőteljes volt.Jaj ne, mit csinálok?Csak nem élvezem?!Ne ne ezt nem szabad!
Ahogy kapcsoltam, és megpróbáltam eltolni magamtól, ő is befejezte a csókot.Szerintem nem számított rá, hogy így akarok majd menekülni.Mi más magyarázná azt, hogy elejtett.Nagyot koppantam a földön.
-Bocsi.Jól vagy? - guggolt le hozzám.
-N-n-nem.Jól vagyok. - néztem rá nagy szemekkel zavaromban.
-És élvezted? - mosolygott rám, mindenféle pír nélkül az arcán.
Ezt még meg is meri kérdezni?Ő hogy-hogy nincs zavarban?Milyen kis pofátlan!
-Hogy kérdezhetsz ilyet?! - emeltem fel a hangom, de láttam, hogy nem értette mit mondtam.
Ekkor nyílt a szobaajtó.Jin jött ki és kérdezett valamit J-Hopetól, az pedig válaszolt.Jin arca hamar megváltozott.Mintha dühös lenne vagy....nem is tudom.Valami zavarja?
-Minden rendben? - kérdezte tőlem, de olyan hangon, hogy megijesztett.Talán leszidást hallottam ki a hangjából.Kicsit elszégyeltem magam, de nem is tudom mért.
-I....igen. - szomorodtam el.De mitől?Mért vagyok szomorú? - Te pedig Hoseok, ezt többé meg ne merd próbálni!Mert még a végén lesérülsz!
De csak vigyorgott.Nem vett komolyan.
-Jó hogy felkeltél. - néztem Jinre és újra zavarba jöttem - keltem a többieket is, addig zuhanyozz......Kérlek.
Érdekes.Eddig nem nagyon mondtam nekik, hogy kérlek.Inkább parancsokat osztogattam és ők szót fogadtak, mint a kutyusok.Jin pedig most csak bólintott és elment.Az arca nem változott.Talán csak dühösebb lett.De miért?Még mindig nem értem.Lehet azért, mert felkeltettük?Elvégre én is dühös vagyok, ha hirtelen riasztanak fel.Biztos ez lehet az oka.

Felkeltettem a többi tagot is, megreggeliztettem mindet és még ők is kaptak kakaót.Jin egész reggel olyan rosszkedvű volt.Igyekeztem felvidítani, de nem nagyon ment.Reménykedtem, hogy a Plate King forgatása alatt majd szerencsés lesz, deee.....nem lett igazam.Na én is kezdek egyre szomorúbb lenni.Inkább nem is néztem végig a forgatást.Nem szeretem, mikor egymást szivatják.Utólag mesélték nevetgélve, hogy mi történt.Csak Jin hallgatott egész nap.Vagyis részemről.Hozzám ugyanis egy szót sem szólt.Mért sértődött meg ennyire?Valami rosszat tettem?

Odaértünk a táncteremhez és elkezdtek bemelegíteni.Én lefoglaltam a szokásos konnektorom a sarokban és kipakoltam a cuccaim a munkához.Ma viszonylag kevés hívásom volt, viszont annál több e-mailem.Telefonról pedig nem lehet elintézni.
-Farnciska!Ez mit jelent? - kiabált J-Hope a terem másik végéből.
Nem tudom mi volt a kezében, talán chips, de fogalmam sincs.Elindultam felé, hogy lefordítsam nekik mi van ráírva.Mikor közelebb értem J-Hope szólt valamit Jinnek, aki figyelmét ránk fordította, majd Hoseok megint támadásba lendült.Újra váratlanul ért.A döntés megakadályozta, hogy ellenkezzek, mert legutóbb is elejtett és féltem, hogy megint a földön kötök ki, így átkaroltam.Kicsit sikítottam, a hirtelen támadástól, de hamar elhallgattatott.Hjaj, még mindig olyan gyengéd.Ezt naphosszat tudnám élvezni.....ha a barátom lenne.De nem az!Szóval engedj el J-Hope!
Megint próbáltam magam eltolni tőle és annyit el is értem, hogy ne csókoljon tovább.Viszont, hogy el ne ejtsen most magához ölelt és segített felállni.
-Nem meg mondtam, hogy ezt ne próbáld meg megint?! - dorgáltam meg.Dühös akartam lenni, de nem ment.Nagyon jó volt ám az a csók.
-Bajom nem lett, szóval ezt szabad csinálnom. - nevetgélt - Nagyon finom vagy, és amíg nem teszel kárt bennem, élvezném a dolgot.
Most azért mérges voltam rá.....egy kicsit.Inkább nem is mondtam semmit és visszaindultam a laptopomhoz.Hallottam, hogy Jin is elkezd vele veszekedni, de a csók nem adta át azt a fajta nyelvtudását sajnos, így nem értettem.Durcásan visszaültem a laptopomhoz, és V jött oda hozzám.
-Ne legyél rá mérges! Ő ilyen kis őrült. - mosolygott.
-De ez pofátlanság.Nem vagyok egy szajha, aki mindenkinek a rendelkezésére áll.Persze nektek szívesen tenném, bármikor, bármit, de az erkölcsöm azért visszatart. - na láttam ezt nem értette - A lényeg, hogy pofátlan.
-De kedves. - mosolygott továbbra is és visszament a többiekhez.

Sokat mozogtak, de nekem nem volt rá lehetőségem.Túl sok e-mailt írtam, így még a vacsit is úgy rendeltem.Alig néztem fel a laptopom mögül.Azt sem láttam, végül mit ettek.J-Hope ült le mellém és leskelődött.
-Mit csinálsz?
-Te most inkább felállsz és elmész, mielőtt megint hülyeséget csinálsz! - nem néztem fel a képernyőről és minden érzelmet hanyagoltam.Nagyon koncentráltam.
-Most nem teszek semmit.Csak egyedül vagy egész nap.Nem akarom, hogy egyedül érzed magad.
Mi van?Néztem magam elé a plafonra, és az arcomon tükröződött  gondolkozás.
-Ezért csókolgatsz folyton? - fordultam felé, a kérdő arckifejezésemmel.
-Jah - nevetett kicsit tele szájjal - Nem az nem azért van. - kuncogott tovább.
-Ó!Szóval ez egy plusz szolgáltatás? - néztem vissza a laptopomra.
-Csak érdekelt.A fiúk azt mondták nagyon jó vagy.
Várjunk csak?FIÚK!?
-Mi a rosseb?Milyen fiúk?Kookie meg ki?
-Hát.........ö.......izé. - nem akart válaszolni, láttam rajta.
Biztos Suga, míg beteg voltam.Azért foghatta a kezemet reggel.
-SUGA!Mit tettél?! - üvöltöttem át a termen.
Tele volt a szája és majdnem félrenyelt, úgy meglepődött.Mutatott magára kérdően.
-Igen te!Megcsókoltál álmomban!?
Hevesen rázta a fejét és láttam rajta, hogy kicsit fél tőlem.
-Nem ő volt!Csak nyelvbotlás volt.Tudod!Rossz vagyok angolból.
-Hát ezzel elkéstél, amikor nem ezzel akartál elsőre válaszolni. - néztem rá nagyon mérgesen.
Mivel senki sem jelentkezett önként, beletörődtem, hogy sosem tudom meg ki volt a másik.Másról nem tudom elképzelni a dolgot.De....MI AZ ISTEN?!Csak úgy lekapnak a srácok mikor nem vagyok magamnál?Be fogom zárni őket a hálóba míg alszanak.Ahh egyre bosszantóbbak néha.Még ha tudnám ki volt.Örülök én neki, csak na!Akkor tartsák titokban.Én meg legmenőbb ARMY leszek.Lehidalok.Pletykásabbak a srácok, mint a csajok.

Az este megint hosszú volt.Nekem már kifolyt a szemem és az agyam, így az utolsó másfél órában már csak a fiúkat néztem, ahogy táncolnak.Amikor már mindenki menni akart, akkor Jimin, J-Hope, és Kookei még akartak maradni próbálni.
-Mennünk kell.Holnap nagyon fárasztó napotok lesz.Mellesleg, ha nem pihentek eleget rosszabbul teljesítetek, úgyhogy megyünk haza! - tessékeltem őket kifelé a busz felé.
Most még volt erejük a zuhanyhoz.Míg az egyikük fürdött, a többi kockult.A fanok kommentjeit olvasgatták, játszottak, videót néztek stb.Kookienak pedig még benne volt a bugi a lábában.Viszont a többiek nagyon elfáradtak.Mikor mindannyian végeztek, leültek a tv elé.V talált valami érdekeset, és meg se hallották amikor azt mondtam, hogy feküdjenek le.Jó mindegy, majd ha lezuhanyoztam folytatom a vitát.

Kifújtam magam a zuhany alatt és érzetem, ahogy a víz lemossa minden terhemet.Megszabadít a súlyoktól, hogy tudjak rendesen aludni.A gőz pedig a tüdőmet ápolgatja.Ekkor hallottam nyílni az ajtót.
-Héj!Zuhanyzok! - kaptam magam elé a zuhanyfüggönyt.
-Tudom, csak kérdezni akartam valamit. - ki más ha nem J-Hope volt a pofátlan látogató.
-És nem ért volna rá még 10 percet?
-Nem mert érdekelt.
-És sokáig tart?
-Gondoltam már beszélgethetnénk, ha itt vagyok.
-Nem!Menj ki! - nagyon dühösen néztem, de nem vett komolyan.
-Kényszeríts!
A törülközőm túl messze volt, így nem tudtam mit lépni.Sarokba szorított.
-Akkor legalább fordulj el.És a biztonság kedvéért ülj le! - parancsoltam rá.
-Ez elfogadható kompromisszum.
-Halihó! - jött be Suga is.
-Mi van már emberek?Ennyire hiányzok? - tértem vissza a függönyömhöz.
-Igen! - mosolygott kajánul Suga - De csak jöttem én is beszélgetni.
-Aaaaaahw, akkor kövesd Hoseok példáját és ÜL! - kezdtem kicsit bedühödni.
-Szép estét! - jött be Jimin
-Hát ezt nem hiszem el!A többiek nem akarnak bejönni? - méltatlankodtam
-De igen! - majd kiszólt a többieknek.
MI!Ezt csak viccből kérdeztem.De bejöttek mindannyian és leültek egymás mellé, nekem háttal.Kicsit lesokkolt a dolog és tök értetlenül álltam a helyzet előtt.
-Na ha már ennyire nélkülözhetetlen lettem itt öt perc alatt, akkor pólót le!Ennyi jár nekem, ha már én itt meztelenül álldogálok. - tettem csípőre a kezem és vártam mit lépnek.
Jimin azonnal elkezdett vetkőzni.Nem csoda.Ő mindig mutogatja a szexi testét.Mondjuk, van mire büszkének lennie.A többiek csak egymásra néztek, de ahogy meglátták, hogy Jimin vetkőzik, ők sem féltek megszabadulni a felsőjüktől.Na ez megint meglepett.Ekkor ördögi gondolat szállt meg.Gonoszan elmosolyodtam, bár nem látták, és arra gondoltam, hogy most aztán én fogom őket kicsit megszivatni.


És még  a felénél se járunk :3

A kakaócsodám (10)

Jin POV

Annyi gondolat járt a fejemben és sajnos nyerésre az állt, amit nem lenne szabad megtennem.Lopni még egy csókot, itt mindenki előtt.

-Mi a helyzet? - érdeklődött, iszonyat fáradt hangon.

-Öhm.....végeztünk a tánccal mára és elfáradtunk.Mehetünk, ha gondolod. - pislogtam rá nagy szemekkel.

-Persze csak egy pillanat és indulunk is.Nektek mindenetek megvan?Ne hagyjatok itt semmit!Holnap lesznek még itt előttetek mások. - kezdett pakolászni.

-Még összeszedünk pár dolgot és mehetünk. - törte meg a kettőnk közötti kapcsolatot Rapmon.

Feltápászkodtam én is és elindultam a cuccaim felé, hogy összeszedjek mindent.Ekkor szembesültem vele, hogy J-Hope felvette az egészet.

-Add azt ide! - kiabáltam rá és nyúltam a kameráért.

-Nem nem hyung ez már a mienk! - menekült előlem.

V meg Jimin pedig segített neki.El sem hiszem milyen gonoszak velem néha.Ha ez a felvétel megmarad, bármikor felhasználhatják ellenem.Meg kell szerezzem!

Jin POV end

Jimin hangos kiabálására ébredtem, meg egy puffanásra.Mikor kinyitottam a szememet Jint láttam magam előtt térdelni.Valóra vált álom.Milyen cuki ilyen fáradtan is!Elképesztő egy srác.Érdeklődtem, hogy mit szeretne, majd közölte velem, hogy végeztek és mehetünk.Rendben.De mégis mennyit aludtam itt a sarokban?Már a laptopom is hibernálódott.Két óra biztos volt.Ahh!De nem használt, sokkal inkább rontott a helyzetemen.Még álmosabb vagyok, mint előtte.Így viszont nem merek vezetni.Míg Jin, úgy tűnik meg akarja ölni a fiúkat, én inkább intéztem egy hívást.Kellett egy sofőr helyettem ma estére.Nem kockáztatom más életét az én marhaságom miatt.Amint pakolásztam odajött Suga.

-Hogy vagy?

-Egész jól.Köszönöm kérdésed.De még nem tudunk elindulni.Ma nem én vezetek és meg kell várnunk a sofőrünket.

-Semmi baj.Elvagyunk, mint látod. - bólintott a küzdő tagok felé.

Namjoon épp próbált rendet teremteni a srácok között, míg Jungkook csak élvezte a kialakult harcot és hol az egyik félnek szólt be valamit, hol a másiknak.Bár nem értettem mit, mert koreaiul beszélgettek.

-Hah!Tényleg kényelmes itt! - ült le mellém.

-Hát még a sarokban.Minden oldalról kitámasztva.A legjobb. - mosolyogtam rá hulla fáradtan.

-Szerintem aludj vissza amíg nem indulunk.Ha úgysem te vezetsz, tök mindegy, hogy most visszaalszol-e vagy sem.

Igaza van.Nagyon álmos vagyok.Ledöntöttem a fejemet a vállára és azonnal visszaaludtam.

Legközelebb arra ébredtem, hogy nagyon hideg van.Alig tértem magamhoz, de éreztem, hogy mozgok.Valaki visz.Jimin volt az.Ugyan begöngyölt a takaróba,de így is éreztem a hideg estét.Az autóba már a saját lábamon szálltam be, előre az anyósülésre.Viszont a sofőr kicsit meglepett.

-Anya?

-Igen kislányom.A titkár szólt, hogy sofőr kell neked.Kíváncsi voltam mi a baj így én jöttem.Meg persze Ádám, mert szerencsédre épp ráért.Megint beteg vagy?

-Sajnos.De már voltam ilyen beteg és tudok dolgozni ne aggódj.

-Nem aggódok érted.Te tudod, mennyit bírsz.Ha kell valami csak szólj.Örülök, hogy nem kockáztattad meg, hogy te viszed haza a fiúkat.Felelőtlenség lett volna tőled.Na aludj amíg hazadoblak titeket! - indította a kisbuszt.

-Nem akarok már.Akkor nem fogok tudni felmenni a lakásba.

-Majd a fiúk felvisznek.Elvégre most is úgy kellett sorsolni, hogy ki hozzon ki. - mosolygott.

-Hmm.Nagyon kedvesek.

Próbáltam ébren maradni az úton és elég jól sikerült.Anya fenntartott.Beszélgettünk.Elvégre ritkán találkozunk, még akkor is, ha ő a főnököm.Az úton a fiúk is elaludtak így nagyon nagy csend volt a buszban.

Most nekem kellett őket felkelteni mikor odaértünk.

Az esti fürdés elmaradt.Ott maradtak ahova rakták őket.Én bevettem az esti gyógyszer adagom és hasonlóképpen kidőltem.Számoltam ezzel, így reggelre raktam időt, hogy tudjon mindenki kényelmesen zuhanyozni.

Megint elsőnek keltem, de most sokkal jobban voltam mint előző reggel.Végre!Érzem, hogy gyógyulok.
Főztem egy teát magamnak, ahogy szoktam, hogy meglegyen a reggeli koffein adagom.A fiúk még aludtak egy darabig, én pedig nagyon kapkodtam, hogy legyen egy kis csend míg a többi dolgom intézem.Sikerült is, de a tervezettnél előbb kelt fel Rapmon.
-Jó reggelt!Hogy-hogy magadtól keltél?Baj van? - érdeklődtem a laptopom mögül.
-Szia!Forgolódok már egy ideje és meguntam, hogy nem tudok aludni.
-Kérsz enni?Vagy előbb zuhanyoznál?
-Hát.....csinálsz nekem míg zuhanyzok?
-Persze, azért vagyok.Mit szeretnél? - álltam fel és mentem a konyhába.
-Hát.... mi van? - jött oda mellém.
Atyaég, de magas.Még sosem állt mellettem, ezért észre sem vettem, mekkora a különbség köztünk.
-Müzli, kakaó, melegszendvics, tojásrántotta, pirítós, hal......azt hiszem ennyi.
-Hűha!Várj egy kicsit, had gondolkozzak!..... - elmélkedett - Milyen az a melegszendvics?
-Hát rakok bele ilyesmiket - nyitottam ki a hűtőt és kipakoltam a felvágottakat - meg jó sok sajtot és van hozzá szendvics sütőm.
-Jó lesz az köszönöm.Akkor én addig zuhanyzok.
Besétált a fürdőbe, én pedig nekiálltam a szendvicsnek.Biztos vagyok benne, hogy az illatra fel fog még kelni valaki, így nem fogok elpakolni.
Igazam is lett.Az illatra egy J-Hope jelent meg a nappaliban.
-Neked is csináljak ilyet? - mutattam szendvicsekre, amit már Namjoon majszolt.
-Hát nem tudom.Az illata nagyon jó, de az íze is?
-Szerintem elég jó lett. - válaszolt helyettem Rapmon.
-Hát...akkor jöhet nekem is kettő.
-Rendben.Mire lezuhanyzol kész is lesz.Igen, ez egy célzás akart lenni, hogy mozgás. - mosolyogtam rá.
Szót fogadott és bebotorkált a fürdőbe.Szuper ez a reggel!A gyógyszerekkel már majdhogynem teljesen jól vagyok, a fiúk pedig maguktól kelnek.Lehetne jobb ennél?J-Hope után V is felkelt és leadta a rendelését.Őt is rávettem, hogy addig zuhanyozzon le, és mint a jól nevelt gyerekek, engedelmeskedtek.Na ilyen olajozottan is rég ment valami.Visszaültem az asztalhoz a laptopom elé és a kockuló Rapmon beszélgetős kedvében volt.
-Látom jobban vagy.
-Sokkal!A gyógyszerek csodákra képesek.
-Pedig tegnap este még úgy versengtek a srácok, hogy ki vigyen ki az autóhoz.Szerintem reménykedtek benne, hogy ma is küzdhetnek a kegyeidért.
-Jah igen, anyum mesélte útközben, míg aludtatok. - nevettem kicsit, de zavarba estem.Ennyire kelendő lennék?
-Pedig annyira reméltem, hogy én fogok győzni. - szállt be a beszélgetésbe a reggeliző V - De nem volt most szerencsém.
-Hát én is vesztettem. - kommentálta Hoseok.
-Reméljük ma mind a hárman szerencsések lesztek, mert ma Plate King forgatás. - vigyorogtam rájuk.
-Én jól viselem a büntetéseket. - nyelt egyet V.
-Jah persze. - nézett rá hitetlenkedve Namjoon - Szerintem J-Hope tudna erről mesélni.Elvégre....köztetek csattant el egy csók.
-Jaj tényleg! - törtem ki hangos nevetésben.
-Na jó, ezt inkább hagyjuk, ha lehet. - tette le V az utolsó szendvics felét.
-Igen, szerintem is. - fancsalodott el Hoseok.
-Mi van, elment az étvágyad, kis alien?  - nevetett velem Namjoon.
-Örökké bánni fogjuk azt a dolgot. - néztek egymásra a fiúk.
-Na majd én elfeledtetem veletek.Iszok egy kakaót, és ha megtetszik, csinálok nektek is.Szerintem ilyet azért ritkán láttok, mint amilyet össze tudok hozni. - erőt vettem magamon, hogy abbahagyjam a nevetést és a konyhába indultam.Közben szemügyre vettem a telefonomat is, hogy ma még csak sms-ek és e-mailek jöttek.Semmi csörgés.Érdekes.
Elkezdtem összerakni a kakaómat, a fiúk pedig körbeálltak.Hideg tejbe nagy adag kakaópor, majd ebbe vanília fagyi.Nyomtam a tetejére jó sok tejszínhabot, amit megszórtam kakaóporral , meg kis csokidarabokkal, meg színes cukorkákkal.
-Na kinek csinálhatok még? - néztem rájuk.
Hát, ahogy elnézem mindenkinek.Láttam az arcukon, hogy megkívánták.
-Enyém az első! - kapta ki a kezemből V a prototípust.
-Hé, ne legyél mohó, adj nekünk is belőle amíg a miénk elkészül! - szólt rá Rapmon.
-Én kérhetek bele a tejbe ilyen csokit is? - mutogatott Hoseok a csokidarabokra.
-Persze, olvaszthatok bele.Szoktam is, csak annyira zavarba hozott az, hogy itt álltok, hogy elfelejtettem.
-Úúúúú akkor nekem olvassz bele.Ez már magába is finom, biztos a tejben is nagyon finom lesz. - nyammogott a csokin, amit ki is kaptam a kezéből.
-Én is, én is! - tért vissza V
-De neked már ott van a kezedben, nem kérhetsz még egyet! - szólta le Rapmon.
-Akkor neked adom.
-Nem kell, én is kérek bele csokit.
-Akkor azt majd megiszom én. - vettem ki a kezéből a már félig elfogyasztott kakaót.
Elkezdtem csinálni a többi és nem győztem kikapkodni a kezükből a csokit.Felzabálják itt nekem mielőtt elkészülnének a remekműveim.Közben jókat kuncogtam magamban a gyatra angoljukon.Nagyon kis aranyosak, amikor próbálkoznak.
-Aaaaah ez nagyon finom!Ilyet kéne minden reggel csinálnod.Kérj bármit megteszem, csak had ihassak ilyet mindennap. - hálálkodott V
-Csinálok én, ha kértek, csak szóljatok.Viszont fel kell keltsem a többieket.Addig egyetek csak.
Namjoon csak hümmögött, de Hoseok utánam rohant.
-Ne menj el, ó nagy hercegnőm! - térdelt elém - Hálám jeléül fogadd el tőlem ezt a a kihagyhatatlan csókot! - pattant fel és húzott magához.
Nem is tudtam, hogy hirtelen mit reagáljak.Ez most lesokkolt kicsit.Az idő belassult és éreztem ahogy J-Hope kezei köré kerülök.Ahogy végigsiklik a hátamon a bal keze, a jobb meg szorosan megfogja a csípőmet , közben pedig ledönt, mint a filmekben.Te jó ég!!!Ilyenben még nem volt részem!Ijedtemben átkaroltam a nyakát és éreztem, ahogy közeledik.Na most nincs menekvés!

:DDD

Ez a mélypont (9)

Jin POV

Mennyire vágytam már erre, hogy érezhessem, kóstolhassam ezt az édességet.
És ahogy belemerültem ebbe a gyönyörbe, éreztem ahogy visszacsókol......

Kiélveztem, hogy viszonozza.Ha már úgyis lebuktam, akkor már mindegy.Többé úgysem lesz benne részem.Mellesleg nagyon finom is.De ahogy elváltunk láttam, hogy egyáltalán nincs ébren.Megúsztam volna?Ekkora szerencsém tuti nincs és még is.Huh ez közel volt, de ezzel sokat segített rajtam.Pont elég volt ahhoz, hogy ne keljen annyira küzdenem magammal.Lassan én is elálmosodtam, ahogy a magammal vívott harc véget ért, és elaludtam ezzel a gyönyörűséggel a karjaimban.

Jin POV end

Reggel azonnal felkeltem a telefonomra.Jin csak kicsit mocorgott, de azt is csak azért, mert lefejtettem magamról a kezeit.Nagyon fáradtnak tűnt.Én meg nagyon szarul vagyok.Rosszabb mint eddig volt.Biztos most vagyok a mélyponton.De nem baj voltam ennél rosszabbul is, mozgalmasabb nappal.Elsőnek elmentem zuhanyozni és a forró víz alatt eszembe jutott, hogy a telefonom kint hagytam.Lassan felébred minden ügynök a cégnél és beindul a nap.Akkor pedig megszólal a telefonom és felkelt mindenkit, ha nem vagyok ott.Siettem a zuhannyal, gyorsan felvettem a fehérneműmet és kimentem érte.Jin még mindig aludt.Nem is baj.Van még nagyjából 20 perce használja ki.A fürdőszoba ajtóban megálltam, mert egy 5 perce érkezett "sürgős" címzettű e-mailt olvastam.Egyszer csak egy nagy koppanást hallottam.
-Minden rendben? - néztem Jinre, aki a földről tápászkodott épp fel.
-Persze.Cs-csak.....öhm....elfelejtettem, hogy nem a saját ágyamban vagyok és azt hittem még fordulhatok. - habogott így kora reggel.
-Még van 20 perced aludni.Használd ki! - léptem be a fürdőbe és becsuktam magam után az ajtót.

Gyorsan összeszedtem magamat, megittam a reggeli gyógyszereimet meg az ébresztő zöld teámat, és gyorsan bekaptam valamit reggeli gyanánt.Jin az ágyon feküdt de láttam, hogy nem tud aludni.Az orrnyergét dörzsölgette, mintha fájna a feje.
-Biztos jól vagy? - sétáltam oda hozzá, egyik kezemben a telefonnal másikban egy szelet sonkával.
-Igen!Csak fáradt vagyok. - nagyot sóhajtott.
-Hát most már nem is tudsz aludni.Mindjárt keltem a többieket is.Ha gondolod segíthetsz. - ajánlottam fel neki és indultam a fiúk szobája felé.
-Inkább elfoglalnám a fürdőt, amíg szabad. - nem értettem elsőre, de megismételte a kedvemért.Reggel még gyatrább az angolja.
-Rendben.
Ébresztgettem a fiúkat, persze Sugát utoljára, de így is hamar végeztem.Jót tett, hogy tegnap pihent mindenki, így könnyebben keltek.
Viszonylag gyorsan letudtuk a a reggeli rituálét és rohantunk a rádióhoz.Picit késésben voltunk, de mivel nagyon korán indultunk a városban behoztam a lemaradást.Viszont igen rosszul éreztem magam és csökkent a reakcióidőm, így egy kicsit én is féltem volna magam mellett.

Letudtuk a rádiót és volt 1 szabad óránk.Addig visszamentünk a lakásba és átöltöztem, a fiúk meg kikapcsolódtak kicsit.Utána rohantunk az üzleti ebédre a stúdió tulajával, aki megengedte, hogy olcsóbban igénybe vegyük a szolgáltatásaikat az elkövetkezendő pár hétben.A cégünk állta a cehhet a város egyik legjobb éttermében, ezért én is kihasználtam a lehetőséget és megkóstoltam valami újat.Kezdtem érezni, ahogy megint egyre rosszabbul vagyok, így bevettem a következő adag gyógyszeremet.A májam most biztos boldog, de ez van.Dolgoznom kell, nincs megállás.
Sajnos ezt stressznek fogta fel a szervezetem és megint kijött a rohamom.Éreztem, ahogy kiszárad a torkom és elkezdtem köhögni.Próbáltam nem elveszti a nyugalmam, de ahogy egyre jobban néztek a fiúk, míg Rapmon és Suga a tulajjal tárgyaltak, ez egyre inkább kudarcba fulladt.Utolsó lelki erőmmel még bocsánatot kértem és kirohantam a sétálóutcába.Egyre kevésbé kaptam levegőt.Ilyen durva még sosem volt.Az utolsó csepp levegőt is kipréseltem a tüdőmből, és ahogy megpróbáltam lélegezni rájöttem, hogy most tényleg baj van.Éreztem ahogy fuldoklom.Kicsordultak a könnyeim, ahogy átfutott az agyamon, hogy most lehet tényleg megfulladok itt az utca szélén ülve.Már minden reményem elveszett amikor megéreztem valaki kezét a hátamon.
-Jól vagy?Hívjak orvost? - hallottam Jimin aggódó szavait.
Sajnos válaszolni nem tudtam, de sokat segített, hogy megjelent.Végre tudtam venni levegőt.Nem tudom mikor okozott utoljára ekkora boldogságot az, hogy kaptam levegőt.Sikerült megnyugodnom és szép lassan elállt a köhögésem.Jimin addig is aggódóan nézte az arcom.Adott egy zsebkendőt és elkezdtem neki magyarázni.
-Minden rendben, ne aggódj!Szokott ilyen lenni, mikor túl stresszes minden.
-Miattunk van ez?Azért mert annyira letámadunk, meg zavarba hozunk folyton? - szomorodott el.
-Nem, nem azért.Miattatok soha.Hisz imádlak titeket, már nem is tudom mióta.Ne parázz emiatt.
-Tényleg? - csodálkozott.
-Persze.Bár nem a kezdetektől, mert hozzám lassan jutnak el a hírek, de elég régóta. - törölgettem könnyeimet.
-Ezt nem is tudtam!És mi a véleményed rólunk, mint ARMYnak? - derült fel az arca.
-Szerintem nagyon jók vagytok.Keményen dolgoztok, ahogy én, és nem töri le semmi a lelkesedéseteket.Kiálltok egymásért és vigyáztok mindenkire.Főleg Jin.Istenem ő a legcukibb.A kis hercegnő. - jaj istenem ne már, ezt kimondtam?Nem hiszem el.Na mentsük ami menthető. - De mindenkit imádok nagyon.Amikor kiderült, hogy jöttök és minket választottatok, önként jelentkeztem, hogy én akarlak titeket. - szép mentés!
-Kedves tőled.Nem is tudtam, hogy rajongsz értünk. - telepedett le mellém.
-Sok mindent nem tudsz még. - mosolyogtam rá.
Ültünk kint pár percet az utcán, míg összeszedtem magam és arról beszélgettünk, hogy szerintem mivel kéne elődrukkolniuk az új lemeznél.Sajnos ebben nem nagyon tudok segíteni, de azért volt 1-2 ötletem.

Miután letudtuk az ebédet és a faggatózást, hogy mi volt, egyből a táncterembe mentünk.Innentől egész este az övék a terem.Amíg el nem alszanak.Megkaptam a kulcsokat és míg táncoltak én betelepedtem a sarokba.Tegnap nem sok időm volt a laptopon dolgozni, mert Suga nem engedte, de azért muszáj volt.
Mivel telefonálni nem tudtam, a hangos zenétől mindent e-mailben és smsben rendeztem.Megérdeklődtem a fiúknál, hogy mit hozhatok nekik vacsira és még időben elindultam.Elfogytak napközben a gyógyszereim, így még gyógyszertárba is mennem kellet.Főleg azért, mert megint egyre rosszabbul lettem.Összeszedtem mindent és visszatértem a zsákmánnyal.Egyből rárepültek.Nem csoda.Egész nap mozogtak.Míg viszonylagos csend volt, telefonálgathattam végre a teremben is.Namjoon közben befejezte a táplálkozást és mászkált utánam fel-le. ahogy telefonálgattam.
-Mi az unatkozol?
-Nem csak ha leülök akkor elalszok és rosszabb lesz táncolni. - magyarázott.
-Hmm....akkor mit szólnál ha tanítanál pár lépést.Mondjuk a concept trailerből.Az a kedvencem. - néztem rá és kinyomtam egy hívást a telefonomon.
Életem egyik álma válhat valóra, ha beleegyezik.Léccike mondj igen!
-Végül is, mért ne?Na gyere! - hívott a tükörhöz.
Éljeeeen.Mindig is vágytam erre, de sosem jött össze.Most végre sikerül megtanulni, még ha csak egy részét is, de akkor is megmutatja.Ráadásul egy BTS tag.Most biztos minden ARMY a pokolba kívánna.
Elkezdett magyarázni és mutogatni.Pár lépést meg is jegyeztem.Ez első néhány másodpercet.Talán volt az fél perc is.Majd berakta azt a zenét és elpróbáltuk zenére.
-Nagyon jól megy, már most!Ügyes vagy!
-Muszáj gyorsan tanulnom, különben elbuknék a munkámban.Abban viszont biztos lehetsz, hogy holnap már semmire sem fogok emlékezni. - boldog voltam, hogy megdicsért.
-Hehe - kuncogott - majd akkor elpróbáljuk a holnapi próbán is, hogy megjegyezd.
-Szupeeeeeeeeer! - lelkesedtem fel
-Pont te tanítod táncolni, aki az egyik leggyengébb? - szólt közbe J-Hope.
-Te ettél, én meg unatkoztam.De attól, hogy nem tudok táncolni még tanítani tudok.
-Esküszöm neki jobban ment elsőre, mint neked sokadszorra. - mutatott rám V.
-Kössz hyung! - nézett morcosan Namjoon Vre.

Lassan végzett mindenki az evéssel és segítettek elpakolni, majd folytatták a próbát.Én visszakuporodtam a sarokba a laptopommal és betakaróztam.Még mindig rosszul éreztem magam, de dolgoznom kell.Egyre álmosabb voltam, ahogy telt az idő, pedig még nem is volt késő.Míg vártam, hogy feltöltsön egy nagy dokumentumot a laptop, leraktam magam elé.Néztem kicsit a fiúkat ahogy táncoltak.Folyt róluk a víz, de ettől csak még jobban néztek ki.Visszapillantottam a képernyőre és...atyaságosuramisten.Mért ilyen lassú?Biztos leárnyékolja a táncterem.Mindegy ráérek, megvárom.Addig kicsit lehunyom a szemecském.Csak 2 perc.Ééééééés bealudtam.

Jin POV

Jól indult a reggel!Nagyon.Épp arra vagyok kíváncsi, mi az a tetkó a csípője oldalán, meg persze legeltetem a szemem rajta, és kizuhanok az ágyból.Hirtelen azt sem tudtam, hogy húzzam ki magam a dologból.De sikerült egy csodálatosat füllentenem.Napközben igyekeztem elkerülni.Amit Jungkook is követett.Elmondta nekem, hogy azért, hogy ne ugrassuk többet ezzel.Én viszont nem mondtam el senkinek, mért menekülök.Jobb ha azt hiszik, hogy csak Kookiet nem akarom egyedül hagyni.A reggeli rádiós interjút elég jól kezeltük.Kaptunk egy fordítót is így nem volt nehéz dolgunk.Majd volt egy kis pihenőnk és mentünk ebédelni.Nagyon szép étterem volt.Nagyon elegáns volt és finom volt minden.Főleg Namjoon és Yoongi beszéltek a tulajjal.A többieknek úgy sem volt semmi esélyük.Ez az ember még durvább angollal beszél, mint Franciska.Alig értettem valamit.Egyszer csak hallottam, ahogy Franciska köhög.Először nem figyeltem fel rá, de nem tudta abbahagyni.Ez kicsit aggasztó.Valami baj van?
Egyszer csak felugrott, elnézést kért és kirohant.Pattantam volna és rohantam volna utána, de Jimin visszanyomott és inkább ő követte.Most nagyon aggódok érte.
Az elkövetkezendő pár percben a többiekkel arról társalogtunk, hogy mi lehet velük.Nagyon aggódtunk.Nem éppen úgy tűnt Franciska, mint aki jól van.Ráadásul beteg is mindezek tetejébe.Nagyjából 10 percet lehettek el és már jöttek is vissza.Gyorsan kikérdeztük őket mi volt.Elmondta, hogy szokott ilyen lenni és ne aggódjunk.Csak túl van terhelve, de már jobban van és semmi gond.
Jimin elmondta még koreaiul, hogy Franciska ne értse, hogy nagy rajongónk.Ezen nagyon meglepődtünk.Azt hittük csak most ismert meg minket.Még azt is elmondta nekem suttogva, hogy én vagyok a kedvence.Elszólta magát odakint.Na ezt nem gondoltam volna.Kellemes meglepetés.

Ebéd után elvitt minket a próbaterembe és innentől csak táncoltunk.Ő dolgozott, ahogy szokott.Bár most nem nagyon telefonált a zene miatt, de a laptopról szinte soha nem nézett fel.Egyszer tette csak le és szólalt meg.Akkor is a vacsora után érdeklődött.Leadtuk a rendelést és elment.Elpróbáltuk még párszor a táncot, majd elkezdtünk rákészülni az evésre.
-Én már nagyon éhes vagyok.Merre járhat ennyi ideigddig? - nyavajgott Jungkookei.
-Beteg.Nézd el neki, hogy nem tud rohanni. - magyarázkodott helyette Namjoon.
-De azért kedves tőle, hogy így ugrál nekünk. - jegyezte meg V.
Igen nagyon aranyos.De nem biztos, hogy betegen, este, egyedül kéne vezetnie.Elég ramatyul nézett ki szegény, így a nap végére.

Mikor megérkezett a vacsival, mindenki azonnal lecsapott a zsákmányra.Rapmon hamar tele lett és a telefonáló Farnciskát idegesítette.Majd elkezdett neki táncot tanítani.Ettől valahogy sokkal jobban lett.J-Hope kicsit beszólt neki és még V is a leader ellen volt, de viccesen jött ki a helyzet.Tankolás után elpakoltunk és folytattuk a dolgunk.Ő visszakuporodott a sarokba és dolgozott tovább.Már kezdtünk nagyon elfáradni és elhatároztuk, hogy még kétszer elpróbáljuk aztán mehetünk.
Mikor végeztünk láttuk, hogy Franciska elaludt a sarokban.V és J-Hope azonnal rárohantak.V játszott az alvó szépséggel, J-Hope meg felvette az egészet.Szegény.Így kiszolgáltatva lenni ezeknek a kis ördögöknek.Már épp ott voltam, hogy rászóljak Vékre, amikor valaki meglökött hátulról és térde estem Franciska előtt.Mellé még üvöltött is egy hangosat.A hangból tudtam, hogy ezért Jimint kell megöljem.Franciska pedig felébredt a puffanásra és az üvöltésre.Én, a kis kedvence, itt térdelek előtte, mint valami kiskutya, ő pedig azokkal a nagy, szép zöld szemekkel néz rám, amiből csak úgy süt az imádat.Végre, már tudom miért csillog mindig ennyire a szeme.De az is tükröződik benne, hogy mennyire fáradt.Mintha azért könyörögne, hogy vegyem a karjaimba és el ne eresszem addig, amíg meg nem gyógyul.
Hirtelen hatalmas csend lett és én nem tudtam, mit tegyek most.Annyi gondolat járt a fejemben és sajnos nyerésre az állt, amit nem lenne szabad megtennem.Lopni még egy csókot, itt mindenki előtt.

(Sosem tudhatjátok mi következik :D folytatjuk)

Vajon csak álmodom? (8)

Belenéztem azokba a szép, sötét szemekbe és úgy éreztem, teljesen elvesztem bennük.Most nagyon érdekel!Vajon arra készül amire gondolok?

Nem elég, hogy beteg vagyok, még ő is kezdi.A szívverésem felgyorsult és megint nagyon melegem lett.Na most mi lesz?
-Gondoltam megmutatom, eddig mit sikerült összehoznom az albumra.
Na....nem pont erre számítottam.De jobb így.
Bepofátlankodott mellém az ágyamba és igen szűkösen lettünk.Elkezdte a már félig kész számok dallamát dúdolgatni és a szövegeket is énekelni hozzá, de....hát jobb hogy ő csak rappelni szokott.Mellesleg semmit sem értettem a szövegekből.
-Boci, hogy félbe szakítalak, de így még kényelmetlenebb az egésznaposz fekvész után.Nem mintha nem élveszném. - másztam ki az ágyból.
-Jaj nehogymár elmenj! - nyavajgott.
-De el szem hiszed milyen jó végje felállni. - nyújtóztam egyet és a konyhába indultam.
-Jó.5 percet sétálhatsz!Aztán visszafekszünk! - jött utánam
-Szünk?Mi ketten? - fordultam rá, a konyhába érve.
-Igen!Szeretek veled egy ágyban lenni. - mosolygott sunyin.
-Juha azéjt lehet jajtam ugye?
-Háááát....még megfontolom.
Mi van?Ezt csak poénból kérdeztem.SUGA!Na most ez.....mi van?!Pislogtam rá nagy szemekkel, de semmit nem szólt csak vigyorgott, mint a tejbetök.

Jungkook POV

Húú szép innen a kilátás!Mintha a lakásból nézelődnénk, de ez még is jobb.Az egész várost látni.A mai idegenvezetőnk pedig, akit erre a kis időre kaptunk kölcsön, egész jól beszéli a nyelvünket.Bár ő még többet telefonál, mint Faranciska.Nem lesz ezeknek agydaganatuk ennyi mobilozástól?
Gyorsan csináltunk pár fotót a fiúkkal, megettük a kürtöskalácsokat, meg szereztünk vattacukrot is.Nagyon sok finomságot lehet itt kapni.Kész cukorbetegség.
Ahogy elindultunk lefelé mellém szegődött Jimin.
-Ugye nem vagy féltékeny, amiért úgy viselkedtem Franciskával?
-Nem. - néztem rá értetlenkedve - Mért lennék?
-Hát csak a buliban történtek után azt hittem...... hogy ti ketten.......
-Jah!Nem-nem.Semmi nincs köztünk.Az csak egy ferde este volt.Csak jó volt a hangulat.
-Hát azt láttuk. - szólt hozzá V is.
-Az a szerencsétek, hogy itt nincsenek ARMY-k. - jegyezte meg Rapmon.
-Jah...i-igen. - kezdtem elszégyellni magam - De azért ti is durván nyomtátok azokkal a lányokkal.Úgyhogy ez nem csak rajtam múlt.
-Az biztos, hogy óriási szerencsénk volt aznap este. - mondta J-Hope - Bár azt a szép kis szőkét azóta sem tudom elfelejteni.
-Na mi az, szerelmes lettél? - ugratta Jimin
-Hát ha egyszer az, én szívesen segítek az ügyben. - jelent meg a képben Jin.
-Mintha annyira lenne időnk barátnőzni.Főleg egy olyan országban, ami a föld másik oldalán van. - lombozott le mindenkit Rapmon.
-Azért lesz 1 hónapunk nem? - lelkesedett fel Jimin.
-Igen, úgyhogy ne lombozz le mindenkit ennyire Namjoon. - dorgálta meg Jin
-És akkor Jungkookieé Franciska? - nevetgélt Jimin.
-Hát ha ennyire szeretné. - sóhajtozott Jin és kuncogott mellé.
-És engem meg se kérdeztek?Mondom, hogy semmi nincs köztünk! - háborodtam fel.
-De igen, megkérdezünk.Van nálad elég koton vagy vegyünk még. - röhögött V
-Szerintem, ha már bevásárolunk nekik vegyünk mindent ami kellhet. - csatlakozott Hopei is a szivatásomhoz.
-Na ne bántástok szegényt!- szólt közbe újra Jin.
-Igen!Ha nem akarja akkor majd én szívesen helyettesítem. - ajánlotta fel a szolgálatait Jimin.
-Szerintem ehhez Suganak is lesz egy-két szava. - mutatta a telefonját.
Egy selfi, amit valószínűleg most csináltak.Suga ölelgeti Franciskát aki láthatóan nagyon boldog.
-Szerintem azt, hogy ki szedi fel Franciskát, inkább bízzuk rá.Lehet egyikőnk sem tetszik neki igazán.Elvégre csak az ügyfelei vagyunk. - világosított fel mindannyiunkat Jin.
-Na lenne még valami, amit szeretnétek megnézni a városban? - csatlakozott a beszélgetésbe Ádám.
Ezzel elterelte a témát, de nem is baj.Ő úgyis érti miről van szó és ez most nem éppen a legjobb dolog.De Jinnek igaza volt.Itt dobálózunk szegény lánnyal, hogy ki szedje fel.Még ha csak viccelünk is, ő akkor is egy érző, emberi lény.Nem lehet vele így bánni.

Felfelé tartottunk a lifttel és arra gondoltam amit a többiek mondtak.Tényleg azt hiszik, hogy szerelmes vagyok belé?Ez nem igaz.Szép lány meg nagyon kedves, de szerelmes azért nem vagyok.Csak nem volt sok alkalmam lányokkal így táncolni.Vagy bármi máshoz.A munka sajnos ebben nagyon gátol.Befelé sétáltunk és már a folyosón hangos zenét hallottunk.Lehet tényleg beleszól a dologba Suga-hyung?Remélem nem azért hangos a zene, hogy elnyomjon valamit.Úgy tűnik ez csak az én fejemben fordult meg egyedül, mert Namjoon tétovázás nélkül benyitott.
Mindenki ledöbbent.Franci ugrált az ágyon és énekelt egy szál pólóban és bugyiban.Tényleg nagyon beteg lehet.De hol van Suga.
-Sziasztok!Alejandjo! - énekelt is még hozzá - Nagyon jó számok mennek most a tvben.Beszálltok?
-Te nem beteg vagy? - aggódott Jin.
-De igen.De begyógyszerezve jobban vagyok és már nem bírtam megülni a seggemen. - ugrott le a kanapéról és jött oda hozzánk.
-És hol van Suga? - kérdezte Rapmon
-Ó hát őőőő...izé.

Jungkook POV end

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar visszaérnek.Biztos siettek.Kicsit zavarba ejtő, hogy pont erre nyitottak be, de inkább úgy teszek, mintha ez természetes lenne.A sok ugrálástól meg kimelegedtem és végre nem volt olyan taknyos hangom sem.
-Itt vagyok! - szólt Suga a helyéről.
A fiúk lepakoltak és beljebb mentek a szobába.Megtalálták Sugat pont ott ahova kikötöztem.A kanapé lábánál.Kérdeztek tőle valamit, mire angolul válaszolt.Biztos azért, hogy értsem.
-Le akartam állítani, hogy pihenjen, mert beteg.Erre idekötözött.Amit nem tudom hogy csinált, mert erősebb vagyok nála,ez kiderült az előtte lévő csiki csatából, de az is kiderült, hogy nagyon ügyes.
-Itt vannak a kulcsok. - nyomta kezembe a slusszkulcsot Hopei.
-Köszi!....Úhh ez nagyon jó szám!Táncoljatok velem! - indultam a kanapé felé újra.
-Nem!Te most lepihensz.! - jött utánam Jin és próbált rámparancsolni.
-Csak még ezt az egy számot!Aztán lepihenek, ha most táncoltok velem. - kezdtem a táncomba - I don't think you knooooooow! - kezdtem énekelni bár nincs valami jó hangom.
Vnek és Hopeinak nem kellett kétszer mondani, hogy táncoljunk és Jimin is hamar csatlakozott, aki magával rángatta Jungkookot is.Rapmon még kioldozta Sugat, Jin pedig csak nézett.
-You're on my radar!On my radar! - énekeltem tovább és mutogattam a fiúkra.
Suga is csatlakozott végül meg úgy-ahogy Rapmon is.Csak Jin ült le az asztalhoz és nevetett rajtunk.Mivel ezt én elfogadhatatlannak találtam, a nagy boldogságomban, elindultam felé.Teljesen beleéltem magam a szerepbe.Mintha tényleg ő lenne az akit kiszemeltem és nem bírok már ellenállni neki.
-Hey baby, whether now or later, I got you, You can't shake me, 'Cause I got you on my radar!(Hé baby nem számít, hogy most vagy soha, nem szökhetsz el, mert már rajta vagy a radaromon.) - mutattam rá, miközben a lehető legszexisebben sétáltam felé.Meg fogtam a kezeit és magamhoz húztam.
-Whether like or not, it ain't gonna stop.(Tetszik vagy sem, már késő) - fordultam meg és úgy riszáltam, mint azon a bizonyos estén Jungkokkal.
Majd odavittem a többiekhez, hogy ő is táncoljon.Énekeltem tovább a többiekkel együtt és táncoltunk, immár Jinnel is végre.Az arca közben megváltozott.Talán kicsit zavarba hoztam szegényt.De legalább egy kicsit csatlakozott hozzánk.

Jin POV

Hihetetlen!Beteg és táncolni akar.Persze a többiekben nem csalódtam, hogy azonnal beálltak, de én inkább hanyagolnám a dolgot.Amúgy sem táncolok jól.Ezért leültem inkább az asztalhoz és csak nevettem rajtuk.Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ki rázza jobban a seggét.Hopei, V , Jimin vagy Jungkook.Az biztos, hogy lassan már lekörözik Franciskát.
Miközben ezen gondolkodtam, ki is szúrt magának, hogy én nem csatlakoztam.Elindult felém és közben énekelt.Elég szexisen jár.Bár kicsit túljátszotta, hogy azért ne vegyem komolyan, de így is gyönyörű.Megfogta a kezem, felkeltett a székből és meglepetésemre magához húzott.Csak egy pillanatra nézett a szemembe, de mintha órák lettek volna.Megfordult és hozzám simulva táncolt.Ójaj....ebből baj lesz.Hiába próbálok nem úgy nézni rá, nem megy.
Majd megfogta a kezemet és beráncigált a többiek közé.Nem tudtam ellenállni.Éppen másnak próbáltam nemet mondani..Na jó, akkor beszállok.Kis visszafogottan a kedvére tettem, de próbáltam nem azon gondolkodni, hogy legszívesebben miket művelnék vele.

Jin POV end

Tánc után tényleg az ágyamba parancsoltak.Ennyit a jókedvemről.Azért este hagyták, hogy közreműködjek a vacsiban., mivel nem engedtem, hogy maguknak csinálják meg.Megint rendeltem rengeteg kaját, hogy végre úgy érezzék magukat ahogy kellene.Híres ügyfelekként, akik jóléte rajtam múlik.
Persze estére megint nagyon rosszul lettem.Elfáradtam és kijött minden tünet. Bár most sikerült Sugat bezavarni az ágyába, mert azért belátta,hogy a szőnyeg kényelmetlen.Még a telefonomat is visszaadta.Most fontos, hogy időben keljünk.Feszített az ütemterv.De így sem maradtam egyedül.Kaptam magam mellé egy pótanyát.Most Jin jött ki hozzám.Na jó azt már végképp nem akarom, hogy ő is a földön éjszakázzon.Bár nem lehet kinyitni az ágyat mert eltört az a része, de nem fog a földön aludni, az tuti.Felhívtam magamhoz bár mondtam neki, hogy szűkösen leszünk, de mégis jobb mint a föld.Kicsit erőszakosnak kellett lennem de belement.Én hamar elaludtam a jó kis melegben, a szívdobogását hallgatva.Sugaval is így aludtam.Valahogy ez az állandó ritmus megnyugtat.Bár az övé jóval gyorsabb, mint a normál, vagy Yoongié.De nem tudtam ezen sokat gondolkodni.Az, hogy már nem volt lázam megkönnyítette az álomba merülést.Viszont olyat álmodtam ami elbizonytalanított, hogy van-e lázam, vagy nincs.

Jin POV

-Valakinek azért figyelni kéne rá.Hátha rosszabbul lesz. - vetettem fel az ötletet.
-Nagyon kényelmetlen az a szőnyeg.1 este bőven elég volt nekem ott. - fordult másik oldalára Suga.
-Akkor én megyek ki hozzá.Már ha te nem akarsz Jungkookie. - néztem rá ahogy felültem az ágyamban.
-Mondtam, hogy nincs köztünk semmi!Hagyjatok már ezzel!Menj te! - mordult vissza
Bár nem tartom jó ötletnek, hogy pont én menjek ki hozzá, de nem erőltethetem rá másra a dolgot.Bár ezekkel a gondolatokkal.....lehet jobb, ha nem hagytok vele egy szobában.Mindegy úgyis aludni fog, meg én is.
Kimentem és mintha minden ellenem lenne.Nem hagyta, hogy a földön aludjak, én pedig nem akartam veszekedni egy beteggel.Bemásztam mellé az ágyba, magamhoz öleltem és úgy aludt el.Na most nagyon kell koncentráljak nehogy megérezzen valamit, amire nem nagyon tudok hatni, pedig az én részem.Jaj de hosszú éjszaka lesz ez.És még mocorog is.Ezt már biztos direkt csinálja.Ellenem irányul minden mozdulata.Még a haja is olyan puha és annyira finom illatú....ahh....ez kínzás.Minden lélegzetemben ott van az illata.Lenéztem az arcára zavaromban, hátha tudok valamit segíteni a helyzetemen.Nem....ez csak rontott rajta.Csodaszép ahogy alszik, még így betegen is.A szája picit nyitva.Alig kap levegőt az orrán.Közben a vállamra mászott, de még továbbra is mélyen aludt.
Nem tudom mi ütött belém, de elkezdtem fantáziálni, hogy most mennyire kiszolgáltatott.Viszont ami a legfontosabb.Végre lophatok egy csókot ami, még ha nem is lesz teljesen olyan, mint amilyenben Kookienak része volt, több mint a semmi.Elég volt csak belegondolnom és már meg is tettem.Milyen puhák az ajkai.Mennyire vágytam már erre, hogy érezhessem, kóstolhassam ezt az édességet.
És ahogy belemerültem ebbe a gyönyörbe, éreztem ahogy visszacsókol......

(huhuhúúú Folytatjuk ;D)