Író: Mayu
Harmadik fél szemszöge
Mint már megszokhatták a rajongók, a fiúk szinte minden perceben csináltak képet, minden kiruccanásról, fellépésről, teendőkről készítettek videót, így ezúttal sem érte meglepetés a fanokat, mikor bejelentették, hogy a nyári vakációról is lesz kisebb DVD mellékelve a csomaghoz. Azonban a srácok már nem örültek neki ennyire, hiszen nekik ez volt az egyetlen nyaralásuk és elvileg tényleg pihenhettek is volna, minden beosztás nélkül, ám így lett egy napirendjük a vakációra. Bár tény, hogy sokkalta lazább volt ez, mint egyébként szokott. Ezért végülis kiegyeztek vele. Muszáj volt.
-Gyere hyung! Megvan a kulcs! - lóbálta Tae a hotelszoba ajtaját nyitó kis fémdarabot.
-Megyek már. - válaszolt neki Jimin, majd indult is társához, ám közbeszólt a manager.
-Nem nem. Nem lesztek együtt.
-Mért nem? - pislogtak rá érdeklődve.
-Kookkal leszek? Nekem az is megfelel. - tippelt Taehyung.
-Igen. Ti jól kijöttök egymással. De Yoongi és Jimin közt mostanában nagyon forr a levegő, szóval ti együtt lesztek. - nyomta a fiatalabb kezébe a kulcsot a manager.
-Mi? B-biztos, hogy ez jó ötlet? - nyelt nagyon az áldozat. Valóban nagy volt a feszültség kettejük között, éppen ezért nem is tartotta jó ötletnek a tervet, miszerint három napig össze lesznek zárva. Suga tuti nem fogja bírni és jól össze is fognak veszni. Nagyon eltérő a személyiségük, nem kéne erőltetni.
-Biztos. Nem lesz baj, ha jobban megismeritek egymást.
-Mért nem Jinnel van? Ők jól kijönnek, nem is zavarnák egymást. A dormban is együtt vannak. Én meg alszok veled.
-Seokjin Hoseokkal lesz. Nem alkuszunk. Fogadd el Jimin. - zárta le a vitát a manager és ott is hagyta.
Jimin azonban nem örült cseppet sem a helyzetnek, ezért megpróbált a leaderrel üzletelni, aki viszont nem ment bele. Egyetértett a döntéssel és szerinte is szüksége volt a két fiúnak egy kis összezártságra, hogy javuljon a kapcsolatuk, mert nagyon feszült szokott lenni miattuk a légkör a dormban.
-És akkor nekem kell majd elviselni megint Namot? - érdeklődött Jin, de reménykedett a nemben, amit meg is kapott.
-Hoseokkal leszel. Már ha megfelel. De ha nagyon Namjoonnal akarsz lenni, lehetsz. - felelt neki a manager.
-Isten ments! Szeretek aludni. Gyere Hopi! - indultak fel szobájukba.
-Nem leszel egyedül Rapmon? - érdeklődött Tae, mert ő nem szokott senkit sem magára hagyni, még akkor sem, ha az nagyon kedvelte a csendet.
-Nem. Jó a magány és a nyugalom néha.
-De a medencéhez lejössz ugye?
-Persze. Hiányoznék, ha nem mennék? - mosolygott Namjoon, de csak viccelődött, ám Tae egy pillanat alatt elpirult, majd félénken válaszolt, miközben elkezdett mással foglalkozni, hogy leplezze zavarát.
-Igen. De rohanjunk! Már nagyon akarok úszkálni. - nézett Kook felé, Rapmon pedig nem tudta, mire fel a kis pirosság társa arcán.
-Menjüüüünk! - indult is meg Jungkook, hogy felrohanjanak szobájukba, hisz már ő is élvezni akarta vakációját.
-Rapmon és Suga olyan lusták. - ültek a többiek a medence közepén található kis placcon.
-Hozzuk be őket! - vetette fel az ötletet Hoseok.
-De ki legyen az első? - kérdezett vissza Jimin.
-Suga Suga Suga Suga. - sugdosta szét ötletét Kook, majd miután Jint is elérte az információ, meg is indultak kifelé, útközben pedig hozzájuk csapódott Tae, hisz nem akart kimaradni semmiből sem.
Mintha nem készültek volna semmire, sétáltak ki a medencéből, majd mikor Suga közelébe értek mindannyian lerohanták és közös erővel emelték ki székéből, pár lépés után pedig tették le a vízbe. Meglepetésükre pedig nem is volt mérges, annak ellenére, hogy fent állt a veszélye néhány keresetlen szónak, csupán vigyorgott. Majd a leader felé vették az irányt, ám az gyorsan letéve mobilját, fülesével együtt, inkább önként mászott be a kellemes medencébe, mialatt a staff tagjai inkább menekülőre fogták. Féltek ők lesznek a következők.
-De most nem mehetsz ki jóóóóó sokáig. - ült le a medence szélén a lejtőre V.
-Mért nem? - pislogott rá Rapmon, míg a többiek rávették Yoongit, hogy ő is ugorjon be a vízbe.
-Mert végig csak a mobilodat bújtad. Pihenni jöttünk együtt. Ki kell élvezned, hogy van medence, meg szabadidőd. Zenét hallgatni akármikor tudsz, de úszkálni nem.
-Nekem az a lustulás, hogy nem csinálok semmit. Viszont akkor maradok veletek kicsit, de csak miattad.
-Magad miatt maradj. - pirult el aznap már másodszor a fiatalabb, pillantását pedig inkább a Rapmon mögött játszó társaira szegezte.
-Mi van veled mostanság Tae? Már napok óta furcsa vagy. Valami baj van?
-Baj?.... Nincs semmi baj.
-Biztos? Tényleg elég furcsán viselkedsz. Nekem elmondhatsz bármit tudod. Szívesen meghallgatlak.
-Biztos. Nincs semmi. - kelt fel inkább, majd Jungkookhoz indult, akihez mindig is menekült, ha túl komolyra, kínosra fordult a helyzet és az ezúttal is kellemes menedéket nyújtott elpirult társának.
Ám Taehyung nem tudta elkerülni a leadert, hiába próbálkozott, hisz forgatni kellett a kis üdülés mellett még pluszban, amihez hozzájárult a csoport kép is. Bár ekkor igyekezett a lehető legtávolabb kerülni Rapmontól, ami kivételesen sikerült. De Nam nem törődött bele V "semmi" válaszába, így elhatározta, hogy ki fogja szedni társából, mi is a problémája. Látványosan máshogy viselkedik, ami nem csak neki tűnt fel, de csupán ő merte eddig megemlíteni és próbálkozni az ok kiderítésével, ugyanis Taetae sosem volt könnyű eset. Ha valami nyomta a lelkét, azt senkivel sem osztotta meg, míg nem lett belőle nagyobb probléma, ami kötelezővé nem tette a csevegést.
A medencés kikapcsolódás viszont csak a nap egyik felét tette ki. Utána rohantak tovább, hogy átöltöztessék őket, új sminket kapjanak és utazzanak is az állatkertbe, amit már V várt a legjobban. Ugyan csalódott, mert nem ülhetett elefántra, de még ez sem vette el teljesen a kedvét. Foghatott így is kígyót, simogathatott papagájt és kezet, vagyis ormányt rázhatott egy kis elefánttal, ami végül kárpótolta. Viszont Rapmon itt sem hagyta pihenni. Ugyan nem zaklatta, de azért igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy megérdeklődje társától, miért is olyan fura, ám nem járt sikerrel. Valahányszor felhozta, Tae elpirult, majd elszállt jókedve, így hamar feladta a próbálkozást. Nem akarta tönkretenni a fiatalabb egész napját, ezért inkább úgy döntött, majd este meglátogatja, míg Jungkook firkálni fogja a kötelező napi beszámolóját. Azonban már előbb kettesben maradtak, bár akkor még nem tudtak beszélni személyes problémáikról. A kamera előtt nem akarta újból faggatni a fiatalabbat RM, aki feltűnően csendesen színezgetett és teljesen el is merült benne. A leader viszont nem volt túl jó az ilyesmiben, így hamar lerendezte, majd Tae szobája felé vette az irányt, ahol Jungkook javában játszott tabletjén.
-Mi az hyung? - nyitott ajtót kezében a kütyüvel.
-Csak Taehyunghoz jöttem.
-Éppen rajzol.
-Tudom, de veled is akarok róla beszélni, mert össze vagytok nőve. - ment beljebb a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót, mialatt Kook visszaült ágyára - Mostanában furcsa, nem gondolod?
-Mire érted ezt?
-Nagyon csendes mikor velem van. Tudom, nem sokat beszéltünk eddig sem, de most még kevesebbet. Látom rajta, hogy valami baj van, de nem mondja el, hiába faggatom. Arról nem is beszélve, hogy mikor felhozom, elpirul. Mi van vele? Te biztos tudod.
-Elpirul? - gondolkozott el látványosan Kook, hogy mitől lehet, majd az is látszott arcán, mikor rájött a megoldásra.
-Na mi az? - érdeklődött Nam.
-Semmi.
-De látom, hogy valami bevillant.
-Semmi.
-Kook!
-Csak eszembe jutott, hogy nem hoztam naptejet, holnap meg végig kint leszünk. - próbált valamilyen hazugsággal kitérni a leader szavai elől, de az nem volt hülye.
-Jah persze. Ez jutott eszedbe. Ne hazudj Kook! Mi baja Taenak?
-Ezt csak ő tudja. - kelt fel az ágyról - Nekem nem mondott semmit, nem tudok semmiről, - tiltakozott túlságosan is nagy hevességgel - ez az ő dolga. Most pedig megyek rajzolni. - sétált ki a szobából.
Rapmon nagyot sóhajtott. Jungkook biztosan tudja az okot, de sohasem fogja bírni belőle kihúzni, így kénytelen lesz Taeból. Ezért meg is várta, míg végzett a kis naplóval, addig pedig a maknae tabletjén nézegette a játékokat.
-Namjoon? - lepődött meg a nem várt vendégen Taehyung. Jungkook nem említette, mikor összefutottak, hogy a leader beköltözött hozzájuk.
-Na, végeztél? - nézett fel a képernyőről - Szuper. Szóval azért vagyok itt, mert látom, hogy bánt valami, azt pedig nem szeretném, hogy ez az egész nyaralásra rányomja a bélyegét. Te is mondtad, pihenni jöttük együtt. Hogy mint barátok, kikapcsolódjunk. Ez pedig nem lehetséges, ha kerülsz. Szóval mi a baj Tae?
-Semmi. Nincs semmi baj. Minden rendben.
-De látom rajtad. Folyton elpirulsz, ha felhozom és nagyon nagy csendben vagy mellettem. Most is pirulsz! - jegyezte meg mondata végén, mert a másik ténylegesen vörösödött.
-Ez nem igaz. - kapta arcára kezeit, hátha azokkal leplezni tudja majd és kerülte hyungja tekintetét.
-Tae! - kelt fel Namjoon - Én szívesen meghallgatlak, - sétált oda hozzá - segítek is, mert idősebb vagyok, van tapasztalatom egy-két dologban. De ha nem mondod el, - fogta meg csuklóit, miközben igyekezte elkapni a fiatalabb tekintetét - nem tudom, mit tegyek.
Ám V hallgatott. Mikor RM a szemeibe nézett, még jobban elpirult, de el is gondolkozott. Lehet el kéne mondania, talán mégsem okoz majd akkora problémát. Megbeszélik a leaderrel, így legalább nem kell tovább titkolóznia és Nam sem fogja őt zaklatni többé.
-Álmodtam valamit.
-Mit? - engedték le kezeiket - Mondjad csak. - biztatta mosolyogva Rapmon.
-Hát.... nagyon furcsa volt, főleg azért, hogy hogyan éreztem magam utána. - hajtotta le fejét.
-Mert?
-Veled álmodtam.
-De az csak álom volt. Én nem szidtalak le, ha olyanról van szó. Nem bántottalak. Én szeretlek téged Taetae. A rossz álmokra pedig ne figyelj!
-Nem volt rossz, hasonló sem azokhoz amiket felsoroltál.
-Akkor mi volt?
-Hát.... veled kerültem egy szobába itt és.... együtt aludtunk. - hallgatott el.
-Ennyi? - lepődött meg a leader.
-Nem.... igazából....
-Mondjad! Hátha segíthetek. - biztatta Rapmon.
-Nem csak aludtunk.... - lángolt már egész arca és fülei is, de muszáj volt kiböknie - Velem foglalkoztál. - nyelt nagyot - És nagyon jó volt.
-Veled foglalkoztam? - értetlenkedett Namjoon - Beszélgettünk vagy mi? Nem értem.
-Szex. - bökte ki végre, ezzel pedig be is fejezte. Többet nem bírt megszólalni.
-Mi? Mi ketten? - lepődött meg az idősebb és lépett is egyet hátra, miközben V bólogatott, de nem nézett a másikra - Én téged? - Tae megint csak helyeselt - És élvezted.... hát ez..... ez tényleg nagyon furcsa. - akadozott lélegzete a fiatalabb pedig nem szólalt meg. Körmét kezdte rágni, miközben idegességében folyt róla a víz, arca pedig soha nem látott pirosságában pompázott.
Nam nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet, viszont így teljesen érthetővé vált minden. Valahányszor rákérdezett, a Taehyungnak mindig bevillant az álma, ami igenis hatalmas dolog. Főleg, hogy élvezte elmondása szerint, ezt pedig nem tudta a leader kezelni. Nem melegek, sosem gondolt társára úgy, de.... ezt hogyan lehetne kezelni? Hisz Vt örökké zavarni fogja. Kéne valami megoldás rá, de semmi ötlete.
-Inkább.... én most megyek. Holnap meg..... kitalálunk valamit. - suhant el a fiatalabb mellett - Jó éjszakát! - rohant ki az ajtón és sietett szobájába, ezzel magára hagyva a kisebbet, aki így most még kevésbé akart újra összefutni társával. De sajnos, ők mindennap együtt voltak, ahogyan a többiekkel is.
Azonban a leader miután meghallgatta Taetae álmát röviden, tömören, lefeküdt aludni és nem várt álomba csöppent. Kár volt kiszedni a másikból annak baját, mert így most ő volt az, aki hasonlót élt át. Az történt, amit a másik mondott és tényleg! Ő is nagyon élvezte, ami meglepte, nem kicsit, ám Taehyung hangjai nem engedték, hogy abbahagyja és meghátráljon. Hihetetlen élmény volt számára már csupán az álom is, hogy V belé kapaszkodik, miközben már alig jut levegőhöz, forró testük pedig eggyé válik lassan. A fiatalabb tincseiről apró, sós cseppek kúsztak le izzó bőrére, ujjai az idősebb testén szaladgáltak, végül pedig a leader nyakába fonva állapodtak meg karjai, amint újra felnyögött, mire RM felriadt álmából. Fényesen sütött be a nap szobájába és lassan, lihegve eszmélt csak fel, hogy csupán álmodott. Ám hiába volt szimpla képzelet, teste úgy reagált, mintha valóság lenne és épp ezért most nadrágja igen szűknek bizonyult. Percekig nem hitte el, mi is zajlott fejében, így csak feküdt ágyában, míg nem kopogtak ajtaján, ami visszarántotta a valóságba.
Ezek után már számára is sokkal nehezebb volt megmaradnia Taehyung mellett. Valahányszor meglátta a másikat szíve heves ütembe kezdett, álma pedig visszatért. Lassan már tovább is vitte és fantáziálgatásba fogott, amiből feleszmélve szörnyű embernek érezte magát.
-Mi van ma veled Mone? - bökte oldalba Jin a tengerparton, míg a kisebbeket fotózták.
-Semmi. Csak merengek.
-Jah persze. Nagyon, nagyon régóta ismerjük egymást. Csak tudom, ha valami más.
-Furcsa álmom volt hyung.
-Miről?
-Azt ömm.... nem mondhatom el.
-Azt sem, hogy mivel kapcsolatos?
-Taeval.
-Akkor beszéld meg vele.
-Nem biztos, hogy jó ötlet. - fintorgott Rapmon és pont Taehyungot kezdte nézni, ahogyan Jungkookkal, Hoseokkal és Jiminnel idétlenkednek.
-Egy olyan álom miatt vagy fura, amihez köze van. Beszéljétek meg. Muszáj, mert.... ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, hisz látványosan nem tudod kezelni. Frusztrálni fog, bármit is álmodtál.
-Igazad lehet.
-Nem lehet, van. - veregette meg társa vállát - Mellesleg te vagy a leader. Neked kell ezeket kezelni.
-Tudom. Majd... kitalálok valamit.
-Hajrá!
-Csoport kép! - kiáltott a fotós, mire az idősebbek azonnal meg is mozdultak.
Viszont Rapmonnak tényleg ki kellett találnia valamit, hisz Tae most már sokkal jobban kerülte, mint azelőtt, meg ő is tartotta a távolságot. Szinte nem is szóltak egymáshoz, ha nem volt kötelező, bár a fényképeken igyekeztek ezt hanyagolni. Még a banánhajón sikerült elkülöníteni személyes gondjaikat az eseményektől, viszont amikor együtt kellett a levegőbe emelkedniük aaz ernyővel, akkor dőlt össze a világ. A magasban nem hallotta őket senki, de olyan messzire nem is igazán láttak el. Ekkor pedig a leadernek érdekes ötlete támadt, amit lehet nem kellett volna.
-Én is álmodtam. - szólalt meg csak úgy, minden előzmény nélkül.
-Valóban? - érdeklődött inkább az alattuk úszó hajó iránt V, mint Rapmon iránt.
-Igen..... Átjössz este megbeszélni?
-Öhm... m-m-mi mi mi? - dadogott és kezdett remegni. Nem hitte el, hogy jól hall.
-Rendeznünk kéne, mert.... így eléggé.... kínos minden.
-I-i-igaz. J-j-jó. - nyelt nagyot V és újból rágni kezdte körmét.
-Ne csináld! - fogta meg kezét - Rossz szokás. Szokj le!
-So-sokszor mondtátok. - hagyta abba és kicsit elszégyellte magát.
-Akkor hallgass ránk. - engedte el RM.
A maradék perceket ugyan olyan csendben töltötték, mint a kínos beszélgetés előtt. Tae nem mert megszólalni, mialatt próbálta felfogni a történteket. A leader is álmodott.... és elvezte, különben nem mondta volna, hogy menjen át. De.... akkor most mire készüljön? Mire számíthat, mi fog történni, vagy épp mi nem?
Másra sem tudott gondolni a nap többi részében csak erre. Végig elmélkedett, miközben kerülték egymást Rapmonnal, ám Jungkook viszont pont ellenkezőleg tett. Észrevette, hogy változott valami és mint legutóbb, most is kíváncsi volt. Ezért az első adandó alkalommal elbeszélgetett társával. Legelőször ő sem akart hinni a fülének, szüksége is volt estig néhány órára, ám mikor ketten maradtak a szobába és Tae épp saját cuccait rendezgette idegességében, a fiatalabb végre feldolgozta az információt.
-Akkor ti most szexelni fogtok? - tette le tabletjét és érdeklődött úgy, mintha azt kérdezné, mi lesz a vacsora.
-Öhm..... - állt meg Tae dolga közben.
-Úgy értem, ha átmész hozzá. - nézett társára, kinek arca már piros volt és nem tudott válaszolni - Megint nekem kell tippelgetni és a reakciódból rájönni a válaszra? - döntötte oldalra a fejét.
-Hát, chh. - sóhajtott Taehyung.
-Akkor ha átmész hozzá és ő rád mozdul, beadod a derekad?
-Inyeeeee....... haaaahhhhh. - gondolkozott V, lassan pedig újra fogai közé került egyik körme, mialatt értelmes szavak még mindig nem hagyták el torkát.
-Nem fogja megtudni tőlem senki. Ha meg jólesik, nyugodtan. Engem viszont érdekelnek a részletek.
-Pfffff. Argh.
-Tudom. - dőlt az ágy támlájának - Könnyű beszélni. De úgyis övé a neheze. Neked csak nyögni kell majd, meg terpeszteni. - kuncogott a kisebb.
-Nyehh. - rázta meg kicsit fejét.
-Ez az igazság. Nem kéne amúgy menned?
-Háááááááááát...... ahhh.
-A rajzod már megvolt, Rapmon is végzett. Tuti rád vár.
-Uhmmm...... - nézett telefonjára.
-Nem fog írni. Menjél! Aztán várlak vissza. - vigyorgott, mire Tae ránézett.
-Nyehh.... bleeeee. - öltött nyelvet.
-Csak, mint jó barát. - csillogtatta édes nyuszimosolyát a maknae - Rád fér a lazítás. Rossz, hogy ilyen vagy, mint amilyen miatta. Nincs kivel vandálkodni.
-Hah. - nyögte oda megvetően.
-No meg persze aludni.
-He..... he.
-Menjél már! Zavar, hogy itt vagy. - kelt fel Jungkook, majd barátját kezdte az ajtó felé tuszkolni - Ne nyögj hangosan majd.
-Áááááá! - kapaszkodott meg a fürdő ajtófélfájában - Ummm. - bújt is hozzá.
-Nem lesz baj! A leaderről beszélünk. Na! - fejtette le ujjait Kook - Tűnés!
Rapmon már épp feladta volna a várakozást, ha tudta volna. Csak feküdt ágyában és hiába a fárasztó nap, nem tudott elaludni. Csupán a plafont bámulta, miközben ezen az egészen gondolkozott. Vajon jó ötlet-e, de biztos nem, viszont kell, mert így nem jó. Ám utána milyen lesz? Még rosszabb? De ha meg nem lenne, lehet akkor lenne rosszabb. Aztán meg ha jól sül el? Akkor.... utána hogyan tovább? Áhh nem jó ötlet.... vagy igen? Forogtak a kérdések fejében, majd megzavarták a káoszt az általában rendezett elméjében egy kopogással. Reménykedve ült fel ágyában és várt még újabb hangra, mikor pedig megkapta az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa azt.
-Szia Nam!
-Jin.
-Igen. Gondoltam átjövök, hogy megbeszéljük a dolgokat, ha már napközben nem akartad. Hoztam sütit is. Nagyon finom. - mutatta a kis csomagot.
-Ummm.... nem most nem. Aludni szeretnék, fáradt vagyok. - utasította vissza Namjoon.
-Biztos? - szomorodott el Seokjin.
-Igen. Majd később megbeszélhetjük, rendben?
-Rendben. De beszéljük meg. Meg kell oldanod. Elég nekünk egy fura V, nem kell, hogy a leader is érdekessé váljon.
-Nem lesz baj.
-Rendben. Akkor szép álmokat! A sütit azért itt hagyom. - nyomta társa kezébe a kis csomagot.
-Köszönöm. Jó éjt!
-Neked is. - indult vissza Jin.
-Mi? Lefekszel? - hallotta meg Taehyung hangját Rapmon, mikor már becsukta volna ajtaját, de hatalmas lendülettel nyitotta sarkig, mikor megcsapta fülét a dörmögés.
-Igen Tae. A leader fáradt. Hagyd aludni. - mondta neki Seokjin, ahogy találkoztak útközben.
-Taetae! - lépett ki szobájából Nam, a két fiú pedig ott állt szinte az ajtó előtt és azonnal rákapták tekintetüket.
-Igen? - pislogott a fiatalabb, majd azonnal pirulni kezdett, amint Namjoon őt nézte.
-Gyere csak! - lökte szinte félre Jint, amint V kezéért nyúlt - Egy furcsa Taeval kevesebb. - mondta a legidősebbnek aki értetlenül szemlélte az eseményeket - Jó éjt! - tűnt el szobájában a fiatalabbal és becsapta az ajtót.
-Jó éjt! - ráncolta szemöldökét Jin, de nem sokáig gondolkozott rajta. Nem baj az, ha Rapmon végre tud valamit kezdeni Vvel, aki ettől majd rendbe jön, vagy legalább javul, így fojtatta útját vissza Hoseokhoz.
-Azt hittem már nem jössz. - mosolygott a kisebbre RM.
-Én..... Kook volt.
-Jungkook? - lepődött meg a leader - Tudtam, hogy tud valamit, de nem mondja el.
-Beszéltetek? - nyelt nagyot.
-Igen, de befogta a száját. Nem mondott semmit. Kis hamis.
-Hmmm. - sóhajtott Tae, miközben fejében egyre hangosabbak lettek a "mégsem" hangok és kerülni kezdte Rapmon tekintetét.
-De örülök, hogy itt vagy. - fogta meg társa vállait a másik, majd egy mosoly után magához ölelte.
Taetae meglepődött, de igazából nem tudta, mire is számított. Pár pillanat alatt inkább megkönnyebbült lelke és félénken karolta át társát, pedig ezzel még sosem volt baja, végül pedig hozzá bújt. Percekig álltak csak és nem engedték el egymást, majd azonban Rapmon volt az első, aki elég erőt tudott összeszedni, hogy megszólalhasson.
-Nem tudom, mit kéne tegyek. - de Tae nem válaszolt. Nem tudott semmit, csupán társa felsőjébe markolt és jobban szorította magához - Ugyanúgy kéne kezdenem, mint máskor? Nem tudom. - csókolt Taehyung fejére, aki csak behunyta szemeit és élvezte a törődést - De.... még nem.... ahhj nem tudom. Most csak jó ölelgetni téged. Itt alszol? - erre V csak morgott egyet, amit RM igennek vett - Akkor gyere! - tolta el magától kicsit, majd megfogta kezeit és az ágy felé kezdte húzni - Bár egyszemélyes, de.... ti már hárman is aludtatok ilyenen. - mászott be a vékony takaró alá - De..... ha nem akarsz nem kötelező. - nézett Taera, míg már csak néhány ujjukkal kapaszkodtak egymásba.
-Umm.... - vert hevesen szíve. Be akart bújni a leader mellé, ám picit félt. Mi lesz, ha más is történik, vagy ha nem? - Én..... - nézte kezeiket, amint Rapmon már játszadozni kezdett vele, hátha be tudja csábítani maga mellé.
-Gyere! Nem eszlek meg. - mosolygott, V pedig látva a reménykedő szempárt bátortalanul térdelt fel a matracra és lassan foglalt helyet az időseb mellet..... fogjuk rá, hogy mellett, hisz félig meddig rá kellett feküdnie mellkasára - De nem erőszak ám. Nem szeretném, ha azt hinnéd. Bármikor elmehetsz.
-Uhum. - élvezte helyét a másikon és némi fészkelődés után megtalálta tökéletes helyét, Mone pedig simogatni kezdte - Hangos.
-Mi? - emelte fel kezeit az idősebb.
-A szíved. - tette máshova fejét, hogy ott is meghallgassa, de az első ponton volt a leghangosabb. Még érezte is, amint dobban - Itt nagyon. - maradt inkább eredeti helyén - Tetszik.
-Nem az enyém. - fogott újra a fiatalabb cirógatásába RM és a kusza tincsekkel kezdett játszadozni, míg másik kezével átkarolta Vt.
-De. Már az.
-Hm. Aranyos vagy. - sóhajtott a leader.
-Meh...
-Hehe. - kuncogott - Megint kezded.
-Nyeh.
-Jó éjszakát! - érezte végre, hogy kezd álmosodni.
-Jó éjt! - pihentette fejét továbbra is az idősebb mellkasán V.
Csak hallgatta és érezte szíve minden lökését, miközben kezdett lassan megnyugodni, ám továbbra is pörgött elméje. Az este nem történt semmi, és nem is fog alapon kicsit csillapodott, de a reggeltől még félt. Vajon RM hogyan fog hozzá viszonyulni? Az eddig már milliószor átélt helyzetek most elsőnek bizonyultak, így ötlete sem volt, mire számítson, viszont reménykedett, hogy nem lesz baj. Ha bármi rosszul sülne el, az nem csak a lelkének ártana, hanem a bandának is. Ám erre nem csak ő gondolt. Namnak már napközben is sokszor megfordult ez fejében, de az is, hogy ha így marad minden sem lesz jó a csapatnak, így ez volt az egyetlen lehetőség, amivel változtathattak a felálláson valamilyen irányba, de azt, hogy milyen irányba, még ők sem tudták. Rapmon épp saját ágyában aludt el ezekhez hasonló gondolatokkal, míg Tae nem bírt álomba merülni, aztán világossá vált számára, hogy már nem is fog. Felemelte fejét, mert majd megsüketült és morcosan nézte a szundító leadert.
-Horkolsz. - jegyezte meg, de az meg sem hallotta. Fáradt volt - Megint.
(Folytatjuk! :D Húúúú és most rengeteg linket nyomatok ide nektek. Időrendi sorrendben!
Suga szülinap! Hétfőn lejár, addig küldjetek még képeket! Link Sugahoz!
Nyereményjáték, bár ez még jó hosszú. Figyelem! Túl sok yaoi megoldás van. Szankciókat fogunk bevezetni, ha így folytatódik. Nyereményjáték leírása!
Végül pedig! Saját, az oldal szervezte project :D Fanlevél a srácoknak! Fanlevél event!
Na ragadjatok tollat és ezúttal most nektek kell költőkké válnotok :D Ám adunk tippeket. Sok sikert srácok! Mellesleg.... csak miattatok csinálunk mindent és a fiúkért. Ezt sose feledjétek! :) )
-Gyere hyung! Megvan a kulcs! - lóbálta Tae a hotelszoba ajtaját nyitó kis fémdarabot.
-Megyek már. - válaszolt neki Jimin, majd indult is társához, ám közbeszólt a manager.
-Nem nem. Nem lesztek együtt.
-Mért nem? - pislogtak rá érdeklődve.
-Kookkal leszek? Nekem az is megfelel. - tippelt Taehyung.
-Igen. Ti jól kijöttök egymással. De Yoongi és Jimin közt mostanában nagyon forr a levegő, szóval ti együtt lesztek. - nyomta a fiatalabb kezébe a kulcsot a manager.
-Mi? B-biztos, hogy ez jó ötlet? - nyelt nagyon az áldozat. Valóban nagy volt a feszültség kettejük között, éppen ezért nem is tartotta jó ötletnek a tervet, miszerint három napig össze lesznek zárva. Suga tuti nem fogja bírni és jól össze is fognak veszni. Nagyon eltérő a személyiségük, nem kéne erőltetni.
-Biztos. Nem lesz baj, ha jobban megismeritek egymást.
-Mért nem Jinnel van? Ők jól kijönnek, nem is zavarnák egymást. A dormban is együtt vannak. Én meg alszok veled.
-Seokjin Hoseokkal lesz. Nem alkuszunk. Fogadd el Jimin. - zárta le a vitát a manager és ott is hagyta.
Jimin azonban nem örült cseppet sem a helyzetnek, ezért megpróbált a leaderrel üzletelni, aki viszont nem ment bele. Egyetértett a döntéssel és szerinte is szüksége volt a két fiúnak egy kis összezártságra, hogy javuljon a kapcsolatuk, mert nagyon feszült szokott lenni miattuk a légkör a dormban.
-És akkor nekem kell majd elviselni megint Namot? - érdeklődött Jin, de reménykedett a nemben, amit meg is kapott.
-Hoseokkal leszel. Már ha megfelel. De ha nagyon Namjoonnal akarsz lenni, lehetsz. - felelt neki a manager.
-Isten ments! Szeretek aludni. Gyere Hopi! - indultak fel szobájukba.
-Nem leszel egyedül Rapmon? - érdeklődött Tae, mert ő nem szokott senkit sem magára hagyni, még akkor sem, ha az nagyon kedvelte a csendet.
-Nem. Jó a magány és a nyugalom néha.
-De a medencéhez lejössz ugye?
-Persze. Hiányoznék, ha nem mennék? - mosolygott Namjoon, de csak viccelődött, ám Tae egy pillanat alatt elpirult, majd félénken válaszolt, miközben elkezdett mással foglalkozni, hogy leplezze zavarát.
-Igen. De rohanjunk! Már nagyon akarok úszkálni. - nézett Kook felé, Rapmon pedig nem tudta, mire fel a kis pirosság társa arcán.
-Menjüüüünk! - indult is meg Jungkook, hogy felrohanjanak szobájukba, hisz már ő is élvezni akarta vakációját.
-Rapmon és Suga olyan lusták. - ültek a többiek a medence közepén található kis placcon.
-Hozzuk be őket! - vetette fel az ötletet Hoseok.
-De ki legyen az első? - kérdezett vissza Jimin.
-Suga Suga Suga Suga. - sugdosta szét ötletét Kook, majd miután Jint is elérte az információ, meg is indultak kifelé, útközben pedig hozzájuk csapódott Tae, hisz nem akart kimaradni semmiből sem.
Mintha nem készültek volna semmire, sétáltak ki a medencéből, majd mikor Suga közelébe értek mindannyian lerohanták és közös erővel emelték ki székéből, pár lépés után pedig tették le a vízbe. Meglepetésükre pedig nem is volt mérges, annak ellenére, hogy fent állt a veszélye néhány keresetlen szónak, csupán vigyorgott. Majd a leader felé vették az irányt, ám az gyorsan letéve mobilját, fülesével együtt, inkább önként mászott be a kellemes medencébe, mialatt a staff tagjai inkább menekülőre fogták. Féltek ők lesznek a következők.
-De most nem mehetsz ki jóóóóó sokáig. - ült le a medence szélén a lejtőre V.
-Mért nem? - pislogott rá Rapmon, míg a többiek rávették Yoongit, hogy ő is ugorjon be a vízbe.
-Mert végig csak a mobilodat bújtad. Pihenni jöttünk együtt. Ki kell élvezned, hogy van medence, meg szabadidőd. Zenét hallgatni akármikor tudsz, de úszkálni nem.
-Nekem az a lustulás, hogy nem csinálok semmit. Viszont akkor maradok veletek kicsit, de csak miattad.
-Magad miatt maradj. - pirult el aznap már másodszor a fiatalabb, pillantását pedig inkább a Rapmon mögött játszó társaira szegezte.
-Mi van veled mostanság Tae? Már napok óta furcsa vagy. Valami baj van?
-Baj?.... Nincs semmi baj.
-Biztos? Tényleg elég furcsán viselkedsz. Nekem elmondhatsz bármit tudod. Szívesen meghallgatlak.
-Biztos. Nincs semmi. - kelt fel inkább, majd Jungkookhoz indult, akihez mindig is menekült, ha túl komolyra, kínosra fordult a helyzet és az ezúttal is kellemes menedéket nyújtott elpirult társának.
Ám Taehyung nem tudta elkerülni a leadert, hiába próbálkozott, hisz forgatni kellett a kis üdülés mellett még pluszban, amihez hozzájárult a csoport kép is. Bár ekkor igyekezett a lehető legtávolabb kerülni Rapmontól, ami kivételesen sikerült. De Nam nem törődött bele V "semmi" válaszába, így elhatározta, hogy ki fogja szedni társából, mi is a problémája. Látványosan máshogy viselkedik, ami nem csak neki tűnt fel, de csupán ő merte eddig megemlíteni és próbálkozni az ok kiderítésével, ugyanis Taetae sosem volt könnyű eset. Ha valami nyomta a lelkét, azt senkivel sem osztotta meg, míg nem lett belőle nagyobb probléma, ami kötelezővé nem tette a csevegést.
A medencés kikapcsolódás viszont csak a nap egyik felét tette ki. Utána rohantak tovább, hogy átöltöztessék őket, új sminket kapjanak és utazzanak is az állatkertbe, amit már V várt a legjobban. Ugyan csalódott, mert nem ülhetett elefántra, de még ez sem vette el teljesen a kedvét. Foghatott így is kígyót, simogathatott papagájt és kezet, vagyis ormányt rázhatott egy kis elefánttal, ami végül kárpótolta. Viszont Rapmon itt sem hagyta pihenni. Ugyan nem zaklatta, de azért igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy megérdeklődje társától, miért is olyan fura, ám nem járt sikerrel. Valahányszor felhozta, Tae elpirult, majd elszállt jókedve, így hamar feladta a próbálkozást. Nem akarta tönkretenni a fiatalabb egész napját, ezért inkább úgy döntött, majd este meglátogatja, míg Jungkook firkálni fogja a kötelező napi beszámolóját. Azonban már előbb kettesben maradtak, bár akkor még nem tudtak beszélni személyes problémáikról. A kamera előtt nem akarta újból faggatni a fiatalabbat RM, aki feltűnően csendesen színezgetett és teljesen el is merült benne. A leader viszont nem volt túl jó az ilyesmiben, így hamar lerendezte, majd Tae szobája felé vette az irányt, ahol Jungkook javában játszott tabletjén.
-Mi az hyung? - nyitott ajtót kezében a kütyüvel.
-Csak Taehyunghoz jöttem.
-Éppen rajzol.
-Tudom, de veled is akarok róla beszélni, mert össze vagytok nőve. - ment beljebb a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót, mialatt Kook visszaült ágyára - Mostanában furcsa, nem gondolod?
-Mire érted ezt?
-Nagyon csendes mikor velem van. Tudom, nem sokat beszéltünk eddig sem, de most még kevesebbet. Látom rajta, hogy valami baj van, de nem mondja el, hiába faggatom. Arról nem is beszélve, hogy mikor felhozom, elpirul. Mi van vele? Te biztos tudod.
-Elpirul? - gondolkozott el látványosan Kook, hogy mitől lehet, majd az is látszott arcán, mikor rájött a megoldásra.
-Na mi az? - érdeklődött Nam.
-Semmi.
-De látom, hogy valami bevillant.
-Semmi.
-Kook!
-Csak eszembe jutott, hogy nem hoztam naptejet, holnap meg végig kint leszünk. - próbált valamilyen hazugsággal kitérni a leader szavai elől, de az nem volt hülye.
-Jah persze. Ez jutott eszedbe. Ne hazudj Kook! Mi baja Taenak?
-Ezt csak ő tudja. - kelt fel az ágyról - Nekem nem mondott semmit, nem tudok semmiről, - tiltakozott túlságosan is nagy hevességgel - ez az ő dolga. Most pedig megyek rajzolni. - sétált ki a szobából.
Rapmon nagyot sóhajtott. Jungkook biztosan tudja az okot, de sohasem fogja bírni belőle kihúzni, így kénytelen lesz Taeból. Ezért meg is várta, míg végzett a kis naplóval, addig pedig a maknae tabletjén nézegette a játékokat.
-Namjoon? - lepődött meg a nem várt vendégen Taehyung. Jungkook nem említette, mikor összefutottak, hogy a leader beköltözött hozzájuk.
-Na, végeztél? - nézett fel a képernyőről - Szuper. Szóval azért vagyok itt, mert látom, hogy bánt valami, azt pedig nem szeretném, hogy ez az egész nyaralásra rányomja a bélyegét. Te is mondtad, pihenni jöttük együtt. Hogy mint barátok, kikapcsolódjunk. Ez pedig nem lehetséges, ha kerülsz. Szóval mi a baj Tae?
-Semmi. Nincs semmi baj. Minden rendben.
-De látom rajtad. Folyton elpirulsz, ha felhozom és nagyon nagy csendben vagy mellettem. Most is pirulsz! - jegyezte meg mondata végén, mert a másik ténylegesen vörösödött.
-Ez nem igaz. - kapta arcára kezeit, hátha azokkal leplezni tudja majd és kerülte hyungja tekintetét.
-Tae! - kelt fel Namjoon - Én szívesen meghallgatlak, - sétált oda hozzá - segítek is, mert idősebb vagyok, van tapasztalatom egy-két dologban. De ha nem mondod el, - fogta meg csuklóit, miközben igyekezte elkapni a fiatalabb tekintetét - nem tudom, mit tegyek.
Ám V hallgatott. Mikor RM a szemeibe nézett, még jobban elpirult, de el is gondolkozott. Lehet el kéne mondania, talán mégsem okoz majd akkora problémát. Megbeszélik a leaderrel, így legalább nem kell tovább titkolóznia és Nam sem fogja őt zaklatni többé.
-Álmodtam valamit.
-Mit? - engedték le kezeiket - Mondjad csak. - biztatta mosolyogva Rapmon.
-Hát.... nagyon furcsa volt, főleg azért, hogy hogyan éreztem magam utána. - hajtotta le fejét.
-Mert?
-Veled álmodtam.
-De az csak álom volt. Én nem szidtalak le, ha olyanról van szó. Nem bántottalak. Én szeretlek téged Taetae. A rossz álmokra pedig ne figyelj!
-Nem volt rossz, hasonló sem azokhoz amiket felsoroltál.
-Akkor mi volt?
-Hát.... veled kerültem egy szobába itt és.... együtt aludtunk. - hallgatott el.
-Ennyi? - lepődött meg a leader.
-Nem.... igazából....
-Mondjad! Hátha segíthetek. - biztatta Rapmon.
-Nem csak aludtunk.... - lángolt már egész arca és fülei is, de muszáj volt kiböknie - Velem foglalkoztál. - nyelt nagyot - És nagyon jó volt.
-Veled foglalkoztam? - értetlenkedett Namjoon - Beszélgettünk vagy mi? Nem értem.
-Szex. - bökte ki végre, ezzel pedig be is fejezte. Többet nem bírt megszólalni.
-Mi? Mi ketten? - lepődött meg az idősebb és lépett is egyet hátra, miközben V bólogatott, de nem nézett a másikra - Én téged? - Tae megint csak helyeselt - És élvezted.... hát ez..... ez tényleg nagyon furcsa. - akadozott lélegzete a fiatalabb pedig nem szólalt meg. Körmét kezdte rágni, miközben idegességében folyt róla a víz, arca pedig soha nem látott pirosságában pompázott.
Nam nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet, viszont így teljesen érthetővé vált minden. Valahányszor rákérdezett, a Taehyungnak mindig bevillant az álma, ami igenis hatalmas dolog. Főleg, hogy élvezte elmondása szerint, ezt pedig nem tudta a leader kezelni. Nem melegek, sosem gondolt társára úgy, de.... ezt hogyan lehetne kezelni? Hisz Vt örökké zavarni fogja. Kéne valami megoldás rá, de semmi ötlete.
-Inkább.... én most megyek. Holnap meg..... kitalálunk valamit. - suhant el a fiatalabb mellett - Jó éjszakát! - rohant ki az ajtón és sietett szobájába, ezzel magára hagyva a kisebbet, aki így most még kevésbé akart újra összefutni társával. De sajnos, ők mindennap együtt voltak, ahogyan a többiekkel is.
Azonban a leader miután meghallgatta Taetae álmát röviden, tömören, lefeküdt aludni és nem várt álomba csöppent. Kár volt kiszedni a másikból annak baját, mert így most ő volt az, aki hasonlót élt át. Az történt, amit a másik mondott és tényleg! Ő is nagyon élvezte, ami meglepte, nem kicsit, ám Taehyung hangjai nem engedték, hogy abbahagyja és meghátráljon. Hihetetlen élmény volt számára már csupán az álom is, hogy V belé kapaszkodik, miközben már alig jut levegőhöz, forró testük pedig eggyé válik lassan. A fiatalabb tincseiről apró, sós cseppek kúsztak le izzó bőrére, ujjai az idősebb testén szaladgáltak, végül pedig a leader nyakába fonva állapodtak meg karjai, amint újra felnyögött, mire RM felriadt álmából. Fényesen sütött be a nap szobájába és lassan, lihegve eszmélt csak fel, hogy csupán álmodott. Ám hiába volt szimpla képzelet, teste úgy reagált, mintha valóság lenne és épp ezért most nadrágja igen szűknek bizonyult. Percekig nem hitte el, mi is zajlott fejében, így csak feküdt ágyában, míg nem kopogtak ajtaján, ami visszarántotta a valóságba.
Ezek után már számára is sokkal nehezebb volt megmaradnia Taehyung mellett. Valahányszor meglátta a másikat szíve heves ütembe kezdett, álma pedig visszatért. Lassan már tovább is vitte és fantáziálgatásba fogott, amiből feleszmélve szörnyű embernek érezte magát.
-Mi van ma veled Mone? - bökte oldalba Jin a tengerparton, míg a kisebbeket fotózták.
-Semmi. Csak merengek.
-Jah persze. Nagyon, nagyon régóta ismerjük egymást. Csak tudom, ha valami más.
-Furcsa álmom volt hyung.
-Miről?
-Azt ömm.... nem mondhatom el.
-Azt sem, hogy mivel kapcsolatos?
-Taeval.
-Akkor beszéld meg vele.
-Nem biztos, hogy jó ötlet. - fintorgott Rapmon és pont Taehyungot kezdte nézni, ahogyan Jungkookkal, Hoseokkal és Jiminnel idétlenkednek.
-Egy olyan álom miatt vagy fura, amihez köze van. Beszéljétek meg. Muszáj, mert.... ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, hisz látványosan nem tudod kezelni. Frusztrálni fog, bármit is álmodtál.
-Igazad lehet.
-Nem lehet, van. - veregette meg társa vállát - Mellesleg te vagy a leader. Neked kell ezeket kezelni.
-Tudom. Majd... kitalálok valamit.
-Hajrá!
-Csoport kép! - kiáltott a fotós, mire az idősebbek azonnal meg is mozdultak.
Viszont Rapmonnak tényleg ki kellett találnia valamit, hisz Tae most már sokkal jobban kerülte, mint azelőtt, meg ő is tartotta a távolságot. Szinte nem is szóltak egymáshoz, ha nem volt kötelező, bár a fényképeken igyekeztek ezt hanyagolni. Még a banánhajón sikerült elkülöníteni személyes gondjaikat az eseményektől, viszont amikor együtt kellett a levegőbe emelkedniük aaz ernyővel, akkor dőlt össze a világ. A magasban nem hallotta őket senki, de olyan messzire nem is igazán láttak el. Ekkor pedig a leadernek érdekes ötlete támadt, amit lehet nem kellett volna.
-Én is álmodtam. - szólalt meg csak úgy, minden előzmény nélkül.
-Valóban? - érdeklődött inkább az alattuk úszó hajó iránt V, mint Rapmon iránt.
-Igen..... Átjössz este megbeszélni?
-Öhm... m-m-mi mi mi? - dadogott és kezdett remegni. Nem hitte el, hogy jól hall.
-Rendeznünk kéne, mert.... így eléggé.... kínos minden.
-I-i-igaz. J-j-jó. - nyelt nagyot V és újból rágni kezdte körmét.
-Ne csináld! - fogta meg kezét - Rossz szokás. Szokj le!
-So-sokszor mondtátok. - hagyta abba és kicsit elszégyellte magát.
-Akkor hallgass ránk. - engedte el RM.
A maradék perceket ugyan olyan csendben töltötték, mint a kínos beszélgetés előtt. Tae nem mert megszólalni, mialatt próbálta felfogni a történteket. A leader is álmodott.... és elvezte, különben nem mondta volna, hogy menjen át. De.... akkor most mire készüljön? Mire számíthat, mi fog történni, vagy épp mi nem?
Másra sem tudott gondolni a nap többi részében csak erre. Végig elmélkedett, miközben kerülték egymást Rapmonnal, ám Jungkook viszont pont ellenkezőleg tett. Észrevette, hogy változott valami és mint legutóbb, most is kíváncsi volt. Ezért az első adandó alkalommal elbeszélgetett társával. Legelőször ő sem akart hinni a fülének, szüksége is volt estig néhány órára, ám mikor ketten maradtak a szobába és Tae épp saját cuccait rendezgette idegességében, a fiatalabb végre feldolgozta az információt.
-Akkor ti most szexelni fogtok? - tette le tabletjét és érdeklődött úgy, mintha azt kérdezné, mi lesz a vacsora.
-Öhm..... - állt meg Tae dolga közben.
-Úgy értem, ha átmész hozzá. - nézett társára, kinek arca már piros volt és nem tudott válaszolni - Megint nekem kell tippelgetni és a reakciódból rájönni a válaszra? - döntötte oldalra a fejét.
-Hát, chh. - sóhajtott Taehyung.
-Akkor ha átmész hozzá és ő rád mozdul, beadod a derekad?
-Inyeeeee....... haaaahhhhh. - gondolkozott V, lassan pedig újra fogai közé került egyik körme, mialatt értelmes szavak még mindig nem hagyták el torkát.
-Nem fogja megtudni tőlem senki. Ha meg jólesik, nyugodtan. Engem viszont érdekelnek a részletek.
-Pfffff. Argh.
-Tudom. - dőlt az ágy támlájának - Könnyű beszélni. De úgyis övé a neheze. Neked csak nyögni kell majd, meg terpeszteni. - kuncogott a kisebb.
-Nyehh. - rázta meg kicsit fejét.
-Ez az igazság. Nem kéne amúgy menned?
-Háááááááááát...... ahhh.
-A rajzod már megvolt, Rapmon is végzett. Tuti rád vár.
-Uhmmm...... - nézett telefonjára.
-Nem fog írni. Menjél! Aztán várlak vissza. - vigyorgott, mire Tae ránézett.
-Nyehh.... bleeeee. - öltött nyelvet.
-Csak, mint jó barát. - csillogtatta édes nyuszimosolyát a maknae - Rád fér a lazítás. Rossz, hogy ilyen vagy, mint amilyen miatta. Nincs kivel vandálkodni.
-Hah. - nyögte oda megvetően.
-No meg persze aludni.
-He..... he.
-Menjél már! Zavar, hogy itt vagy. - kelt fel Jungkook, majd barátját kezdte az ajtó felé tuszkolni - Ne nyögj hangosan majd.
-Áááááá! - kapaszkodott meg a fürdő ajtófélfájában - Ummm. - bújt is hozzá.
-Nem lesz baj! A leaderről beszélünk. Na! - fejtette le ujjait Kook - Tűnés!
Rapmon már épp feladta volna a várakozást, ha tudta volna. Csak feküdt ágyában és hiába a fárasztó nap, nem tudott elaludni. Csupán a plafont bámulta, miközben ezen az egészen gondolkozott. Vajon jó ötlet-e, de biztos nem, viszont kell, mert így nem jó. Ám utána milyen lesz? Még rosszabb? De ha meg nem lenne, lehet akkor lenne rosszabb. Aztán meg ha jól sül el? Akkor.... utána hogyan tovább? Áhh nem jó ötlet.... vagy igen? Forogtak a kérdések fejében, majd megzavarták a káoszt az általában rendezett elméjében egy kopogással. Reménykedve ült fel ágyában és várt még újabb hangra, mikor pedig megkapta az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa azt.
-Szia Nam!
-Jin.
-Igen. Gondoltam átjövök, hogy megbeszéljük a dolgokat, ha már napközben nem akartad. Hoztam sütit is. Nagyon finom. - mutatta a kis csomagot.
-Ummm.... nem most nem. Aludni szeretnék, fáradt vagyok. - utasította vissza Namjoon.
-Biztos? - szomorodott el Seokjin.
-Igen. Majd később megbeszélhetjük, rendben?
-Rendben. De beszéljük meg. Meg kell oldanod. Elég nekünk egy fura V, nem kell, hogy a leader is érdekessé váljon.
-Nem lesz baj.
-Rendben. Akkor szép álmokat! A sütit azért itt hagyom. - nyomta társa kezébe a kis csomagot.
-Köszönöm. Jó éjt!
-Neked is. - indult vissza Jin.
-Mi? Lefekszel? - hallotta meg Taehyung hangját Rapmon, mikor már becsukta volna ajtaját, de hatalmas lendülettel nyitotta sarkig, mikor megcsapta fülét a dörmögés.
-Igen Tae. A leader fáradt. Hagyd aludni. - mondta neki Seokjin, ahogy találkoztak útközben.
-Taetae! - lépett ki szobájából Nam, a két fiú pedig ott állt szinte az ajtó előtt és azonnal rákapták tekintetüket.
-Igen? - pislogott a fiatalabb, majd azonnal pirulni kezdett, amint Namjoon őt nézte.
-Gyere csak! - lökte szinte félre Jint, amint V kezéért nyúlt - Egy furcsa Taeval kevesebb. - mondta a legidősebbnek aki értetlenül szemlélte az eseményeket - Jó éjt! - tűnt el szobájában a fiatalabbal és becsapta az ajtót.
-Jó éjt! - ráncolta szemöldökét Jin, de nem sokáig gondolkozott rajta. Nem baj az, ha Rapmon végre tud valamit kezdeni Vvel, aki ettől majd rendbe jön, vagy legalább javul, így fojtatta útját vissza Hoseokhoz.
-Azt hittem már nem jössz. - mosolygott a kisebbre RM.
-Én..... Kook volt.
-Jungkook? - lepődött meg a leader - Tudtam, hogy tud valamit, de nem mondja el.
-Beszéltetek? - nyelt nagyot.
-Igen, de befogta a száját. Nem mondott semmit. Kis hamis.
-Hmmm. - sóhajtott Tae, miközben fejében egyre hangosabbak lettek a "mégsem" hangok és kerülni kezdte Rapmon tekintetét.
-De örülök, hogy itt vagy. - fogta meg társa vállait a másik, majd egy mosoly után magához ölelte.
Taetae meglepődött, de igazából nem tudta, mire is számított. Pár pillanat alatt inkább megkönnyebbült lelke és félénken karolta át társát, pedig ezzel még sosem volt baja, végül pedig hozzá bújt. Percekig álltak csak és nem engedték el egymást, majd azonban Rapmon volt az első, aki elég erőt tudott összeszedni, hogy megszólalhasson.
-Nem tudom, mit kéne tegyek. - de Tae nem válaszolt. Nem tudott semmit, csupán társa felsőjébe markolt és jobban szorította magához - Ugyanúgy kéne kezdenem, mint máskor? Nem tudom. - csókolt Taehyung fejére, aki csak behunyta szemeit és élvezte a törődést - De.... még nem.... ahhj nem tudom. Most csak jó ölelgetni téged. Itt alszol? - erre V csak morgott egyet, amit RM igennek vett - Akkor gyere! - tolta el magától kicsit, majd megfogta kezeit és az ágy felé kezdte húzni - Bár egyszemélyes, de.... ti már hárman is aludtatok ilyenen. - mászott be a vékony takaró alá - De..... ha nem akarsz nem kötelező. - nézett Taera, míg már csak néhány ujjukkal kapaszkodtak egymásba.
-Umm.... - vert hevesen szíve. Be akart bújni a leader mellé, ám picit félt. Mi lesz, ha más is történik, vagy ha nem? - Én..... - nézte kezeiket, amint Rapmon már játszadozni kezdett vele, hátha be tudja csábítani maga mellé.
-Gyere! Nem eszlek meg. - mosolygott, V pedig látva a reménykedő szempárt bátortalanul térdelt fel a matracra és lassan foglalt helyet az időseb mellet..... fogjuk rá, hogy mellett, hisz félig meddig rá kellett feküdnie mellkasára - De nem erőszak ám. Nem szeretném, ha azt hinnéd. Bármikor elmehetsz.
-Uhum. - élvezte helyét a másikon és némi fészkelődés után megtalálta tökéletes helyét, Mone pedig simogatni kezdte - Hangos.
-Mi? - emelte fel kezeit az idősebb.
-A szíved. - tette máshova fejét, hogy ott is meghallgassa, de az első ponton volt a leghangosabb. Még érezte is, amint dobban - Itt nagyon. - maradt inkább eredeti helyén - Tetszik.
-Nem az enyém. - fogott újra a fiatalabb cirógatásába RM és a kusza tincsekkel kezdett játszadozni, míg másik kezével átkarolta Vt.
-De. Már az.
-Hm. Aranyos vagy. - sóhajtott a leader.
-Meh...
-Hehe. - kuncogott - Megint kezded.
-Nyeh.
-Jó éjszakát! - érezte végre, hogy kezd álmosodni.
-Jó éjt! - pihentette fejét továbbra is az idősebb mellkasán V.
Csak hallgatta és érezte szíve minden lökését, miközben kezdett lassan megnyugodni, ám továbbra is pörgött elméje. Az este nem történt semmi, és nem is fog alapon kicsit csillapodott, de a reggeltől még félt. Vajon RM hogyan fog hozzá viszonyulni? Az eddig már milliószor átélt helyzetek most elsőnek bizonyultak, így ötlete sem volt, mire számítson, viszont reménykedett, hogy nem lesz baj. Ha bármi rosszul sülne el, az nem csak a lelkének ártana, hanem a bandának is. Ám erre nem csak ő gondolt. Namnak már napközben is sokszor megfordult ez fejében, de az is, hogy ha így marad minden sem lesz jó a csapatnak, így ez volt az egyetlen lehetőség, amivel változtathattak a felálláson valamilyen irányba, de azt, hogy milyen irányba, még ők sem tudták. Rapmon épp saját ágyában aludt el ezekhez hasonló gondolatokkal, míg Tae nem bírt álomba merülni, aztán világossá vált számára, hogy már nem is fog. Felemelte fejét, mert majd megsüketült és morcosan nézte a szundító leadert.
-Horkolsz. - jegyezte meg, de az meg sem hallotta. Fáradt volt - Megint.
(Folytatjuk! :D Húúúú és most rengeteg linket nyomatok ide nektek. Időrendi sorrendben!
Suga szülinap! Hétfőn lejár, addig küldjetek még képeket! Link Sugahoz!
Nyereményjáték, bár ez még jó hosszú. Figyelem! Túl sok yaoi megoldás van. Szankciókat fogunk bevezetni, ha így folytatódik. Nyereményjáték leírása!
Végül pedig! Saját, az oldal szervezte project :D Fanlevél a srácoknak! Fanlevél event!
Na ragadjatok tollat és ezúttal most nektek kell költőkké válnotok :D Ám adunk tippeket. Sok sikert srácok! Mellesleg.... csak miattatok csinálunk mindent és a fiúkért. Ezt sose feledjétek! :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése