Jin&Jungkook yaoi threeshots 2. rész

-Okés! - rohant ki a legfiatalabb, Seokjin pedig fordult utána - Majd szólj, ha kell kóstolni. - jegyezte még meg, mielőtt teljesen eltűnt volna a másik szemei elől.
-..... Amit csak szeretnél..... - mondta ki halkan gondoltait, miközben szája tátva maradt. Mit mondott most a legkisebb és mért? Most.... direkt úgy gondolja? Vagy... véletlenül perverzkedett? Nem úgy tűnt, mint aki véletlen mondja - Hohh Kookh! - támaszkodott meg a pulton Jin.

Percekig bambult, mire képes volt feldolgozni azt, hogy mit is mondott a kisebb. Igyekezte megérteni, de.... nem számított ilyesmire, így nehezére esett. Csupán főzött tovább, mint egy robot, aminek meg is lett az eredménye.
-Hogy az a! - hallották a legidősebbet a nappaliból, mire Jungkook felpattant - Áááá, ezt nem hiszem el! - kiabált tovább Jin , mire a fiatalabb inkább rohanni kezdett a konyhába.
-Mi az hyung? - állt meg az ajtóban, Seokjin viszont elloholt mellet őt félrelökve.
-Az ujjam. - sietett a fürdőbe.
-Mér kiabálsz hyung? - jelent meg lassan mindenki útja közben.
-Megvágtam magam. - lépkedett nagyokat.
-Nagyon? - aggódott RM.
-Nem. - tűnt el a fürdőben.
-És ezért üvöltözik. - fordult vissza szobájába Suga.
-Hyung! - rohant az idősebb után Jungkook.
-Ahhj, fene. Oda fog égni a vacsi mire ezt összeszedem. - küzdötte ki egy kézzel a kis dobozt a szekrényből, amiben minden gyógyszer benne volt.
-Segítek. - vette el tőle Jungkook, majd leülve a földre kinyitotta és kipakolt gyorsan mindent amire szükség volt.
-Köszönöm. - foglalt vele szemben helyet az idősebb.
-Mekkora kell? - érdeklődött Kookie, hogy milyen ragtapasszal készüljön, Jin pedig elvette a papírtörlőt kezétől. Nem volt túl nagy seb, de kicsi sem, a fiatalabb pedig hirtelen rosszul lett a vértől és a hús látványától.
-Menj ki inkább, nem lesz baj. - takarta el újra Jin, majd ép kezével nyúlt a fertőtlenítő szer után.
-Segítek.
-Mindjárt elájulsz. Menj ki és zárd el a gázt a kaják alatt. - utasította az idősebb, Jungkook pedig inkább szót fogadott.
Úgy tett ahogy mondták neki, ám annyira rosszul lett, hogy végül a konyhakőre le kellett ülnie, mert azt hitte, el fog ájulni. Percekig csücsült a hideg padlón, mire Jin megjelent bekötözött ujjával, a kisebb pedig érdeklődve pislogott fel rá.
-Sikerült?
-Igen, persze. Jól vagy? - guggolt le hozzá - Kicsit sápadt vagy.
-Megszédültem. De már jobb.
-Nem bírod az ilyesmit, semmi baj. Viszont főznék tovább, mert sosem eszünk. - mosolygott.
-Egy percre megyek ki, és máris megsérülsz. Még a kés is véres, meg a deszka. - fogta inkább fejét ahelyett, hogy Jin szemébe nézett volna.
-Tényleg? - ellenőrizte le azt, amit Kook mondott - Basszus! Takarítanom kell. De semmi baj Kookie. - tért vissza a fiatalabbhoz - Nyugalom. Nem komoly. Na gyere. - segítette fel.
-Most maradok míg főzöl.
-Ne, mert akkor megint megvágom magam.
-Azért annyira idegesítő nem vagyok.
-Nem is azért. - reagált Jin, mire Jungkook meglepetten nézett fel rá - Elvonod a figyelmemet, ha itt vagy.
-De itt sem voltam az előbb.
-Viszont olyat mondtál. - sóhajtott - Nem mondj ilyeneket, furák.
-De...... akkor is csak a te kiskutyád vagyok.
-Szóval csóválod a farkad ha meglátsz? - nevetett Jin.
-És hiányzol, ha nem látlak. - nézett félre a kisebb.
-Jungkook.
-Hmm? - pillantott fel félve az idősebb már megkomolyodott arcára.
-Nem ér játszani valakinek az érzéseivel.
-Nem is teszem.
Azonban a kisebb válasza után hallgattak és csak pislogtak egymásra. Lépni akartak, de nem mertek, pedig most vallották be egymásnak, hogy mi is a helyzet, mégsem volt sok merszük megmozdulni, egészen addig míg a legidősebb nem sóhajtott egy hatalmasat. Jungkookhoz közelített, de csak pár centit, mire a legkisebb a nyakába ugrott és ajkaira tapadt. Jin, mi tagadás, meglepődött, bár ugyan ez volt a terve, csak lényegesen lassabban és romantikusabban tervezte kivitelezni. Ám így is tökéletes volt, mert elérte amit akart. A kisebb a nyakában lógott, ő pedig átkarolta annak derekát. Ugyan nyelvüket nem vetették be, csupán a felszínt ízlelgették, de így is a felhők között repkedtek, míg a Kook lassan elvált tőle és lehajtott fejjel lépett hátrébb egyet, ahogy elengedték egymást.
-Én most, khm - krákogott egyet Jin, mert elszállt a hangja, miközben inkább a vágódeszkára szemezte tekintetét - főzök tovább. Majd... majd szólok. Nyugodtan menj csak vissza, nem lesz több baj. - fordult imondott semmit. Nem bírt, ezért csak csendben elsétált saját szobája felé, ami hál'istennek üres volt, mert a leader még Sugával dolgozgatott az este, így be tudott zuhanni az ágyába vékony, sípoló hangot kiadva. Párnájába temetkezett, miközben csak egyre tudott gondolni. Jinre.

Ezek után persze mindketten furcsán viselkedtek a másik társaságában, azonban mivel nem sok időt töltöttek együtt ez előtt sem, így viszonylag könnyű volt elkerülni egymást. Csupán a közös szereplések és próbák voltak érdekesek. Táncon ráadásul a szünetekben még csak el sem tudták engedni párjuk tekintetét, hiába helyezkedtek el a terem két legtávolabbi pontján. Pedig ők próbálkoztak. Napokig küzdöttek és tettek úgy, mintha mi sem történt volna, ám mikor újból csak ketten maradtak, a szívük uralkodott el testük felett.
-Hyungh! - nyomta a falnak Jin. Épp takarította a fürdőt, mikor Jungkook beosont, majd beszélgetést kezdeményezett, miközben látványosan másra utalgatott.
-Várj! - csókolta meg végre, napok után először, amit el is nyújtott - Mond! - figyelt a kisebbre, de az csak pislogott.
-Se... semmi.
-Mit szerettél volna? Mondjad. - mosolygott Seokjin.
-Csak... még szeretnék. - nyelt nagyot és az idősebb vállaira tette remegő kezeit. Még mindig izgult, ellentétben a másikkal.
Jin folytatta amibe belekezdett, de nem kapkodott. Lassan mozgatták ajkaikat, mialatt egyre boldogabbak lettek. Jungkook pár perc után még nyögdécselni is kezdett, bár nem vette észre magán, de az idősebb füleit megütötte a vékony kis hang, ami felbátorította, így nyelvével megsimogatta a kisebb puha párnáit. Kook erre azonnal kapott is. Most ő volt az, aki megmozdult és irányított, bár csak pár pillanatig, míg tudatta az idősebbel, hogy mit is szeretne. Amikor pedig megkapta, hosszan nyögött egyet, majd újra hagyta magát uralni, miközben Jin nyaka köré fonta kezeit és hozzásimult a másik testéhez.
-Ennyire tetszik? - vált el tőle pár perccel később az idősebb, mert Jungkook egyre hangosabb lett, így félt, hogy lebuknak.
-Hyungh! - lihegett - Mégh! - harapott alsó ajkába, majd szemeit az idősebb pirosló, telt párnáira szegezte.
-Hangos vagy. Halkulj kicsit és folytatom. - simította meg a kisebb arcát.
-Jin! - hallották Sugat, amint társát keresi, mire kénytelenek voltak hirtelen elengedni egymást - Jin!
-Igen?! - lépett ki gyorsan a fürdő ajtaján.
-Nem láttad a pendriveomat? Leraktam a szekrényre tegnap a bögrém mellé.
-Nem. De én nem pakoltam el. Csak te lehettél. - állt a küszöbön az idősebb, miközben Jungkook elbújva igyekezett magához térni.
-Faszom, hogy nincs meg. - fordult vissza Yoongi a szobája felé - Kösz.
-Szívesen. - nézte végig, amint Suga eltűnt, majd feltérképezte a környéket is, hogy jár-e valaki feléjük, mielőtt Jungkookkal kezdett volna újból foglalkozni.

Így végül tisztázták, bár csak tettekkel, hogy mit is éreznek a másik iránt, ennek bizonygatására pedig mindennap találtak pár percet. Nagyon hiányoztak egymásnak, de az a pár pillanat mindent megért. Amikor összefonódtak nyelveik egy fárasztó nap után, szinte feltöltődtek energiával, mintha csak elemet cseréltek volna bennük. Falták egymást és nem akartak sohasem elválni, de muszáj volt. Senki sem tudott róluk, ezt pedig szerették volna, ha így is marad, ezért nagyon kellett figyelniük, ami Kooknak nem igazán tetszett, így egyik este úgy döntött, ő most csak azért is Jinnel fog aludni.
-Hogy-hogy nála? - érdeklődött Taehyung, miközben a kisebb átpakolta cuccait az éjszakára.
-Rapmon hangosan horkol mostanság. Nem bírom, muszáj kicsit pihennem. - válaszolt a tökéletesen elfogadható indokkal.
-Jó, de mért nem hozzánk jössz?
-Alapból sokan vagytok ott, nem marad levegő reggelre.
-Ez eddig még sosem zavart téged. - állt meg Jin szobájának küszöbén Tae, amint Kook ledobálta ágyneműjét az idősebb ágyára.
-Mit zavar az téged, hogy hol alszok?
-Csak furcsa.
-Kell ilyen is nem? Majd alszok veletek is. - hessegette félre Taetaet és visszasétált saját kis birodalmához, amin Rapmonnal osztozkodott.
-Jó'van na. Csak érdekes. Látom megint szar kedved van. - követte.
-Nincs. De te, hogy vagy? - pakolászott és ruhát keresett, hogy elmehessen fürdeni.
-Jól.
-Úgy érted jobban. Nem kérdezted, hogy mikor mehetsz haza?
-Nem, de úgysincs rá semmi esély. Csak telefon. De több, mint a semmi.
-Ez igaz. - állt meg társával szemben Kookie - Mindenkinek honvágya van ám Tae, de ha nem osztod meg senkivel, csak dühöngsz, nem lesz jobb.
-Tudom. Ezért tud már róla mindenki.
-Azért vagyunk itt egymásnak. Nekünk elmondhatsz bármit, mi meghallgatunk és segítünk. Azt pedig csak remélni tudom, hogy kapunk pár napot hamarosan, egy kis hazaruccanásra. Nekem is jól esne. - mosolygott.
-Jó lenne. - szomorkodott Tae, mert nem hitt benne.
-Majd rágom kicsit Heesoo fülét és kapunk. Na de, rohanok fürdeni. - szelelt el társa mellett.
-Jungkook! - hallotta nevét Jin szájából, mire lábai azonnal a konyha felé vitték.
-Tessék? - jelent meg hatalmas vigyorral az ajtóban.
-Gyere, kóstold meg!
-Mért, mit főzöl? - sétált hyungja mellé.
-A kedvencedet. - nyújtotta a kanalat egy kevéske étellel, hogy a kisebb megízlelhesse.
-Mmmmm. - fogadta a falatot, amit Jin rendesen kihűtött neki - Úúúúúúú! - olvadozott - Ez nagyon finom!
-Akkor jó. Lassan kész. - folytatta a főzöcskézést az idősebb.
-Rendben. Addig gyorsan megfürdök. - szaladt is tovább.
-Oké.

Végre, ezúttal elért a célig anélkül, hogy bárki eltérítette volna. Bezárta maga mögött az ajtót, majd azonnal ledobálta ruháit és beugrott a zuhany alá. Élvezte a rá zúduló cseppeket, miközben végig fantáziálgatott, ugyanis a legtöbb alkalommal a fürdőben leltek csak magányra, így csupán ott ízlelhették meg egymás ajkait és nyelvét szinte mindennap. Ám a fantáziálgatásnak nem az emlékezés volt a célja és a zárt ajtónak sem. Mást tervezett, amit el is ért azzal, hogy tovább vitte a történéseket. Elképzelte, hogy este végül Suga inkább a stúdióba megy, a szoba pedig csak az övék marad, így bármit csinálhatnak. Csukott szemmel támaszkodott meg egy kézzel a csempén, miközben a kettesben töltendő éjszakáról álmodozott. Lassan merev részére fogott, mialatt végig azon járt az esze, hogy ott fekszik Jin ágyában, aki lassan, apró csókok kíséretében levetkőzteti, majd lábai közé térdelve kezdi kényeztetni. Társa izmos szervét már jól ismerte, így nem volt nehéz elképzelni, ahogy péniszét nyalogatja, miközben saját keze gyorsított a tempón. Igyekezett csendben lenni a zuhany alatt, ám apró nyögések így is kicsúsztak édes ajkai között, ahogyan más képre váltott fejében. Ezúttal társa ült előtte terpeszben, míg Jungkook két lába között sarkain és az idősebb térdeit fogva csupán gyönyörködött a látványban, amint Jin végig őt nézi, mialatt saját magát kényezteti és sóhajtozik. Szemei előtt ott lebegett társa ködös pillantása apró morgásaival együtt, amiket néha már hallott csókjuk közben. Nem is kellett több neki. Amint belegondolt, hogy Seokjin képes lenne attól elélvezni, hogy ő ott ül előtte, Kook tett így. Hosszan felsóhajtott, amint keze mozgása lassult saját hosszán, majd legszívesebben Jin nevét nyögte volna milliószor, de sikerült visszafognia magát. Összeszorította ajkait, amint még az utolsó kényeztető mozdulatoktól lihegett és remegett meg újra, meg újra.

-Jinhhh. - csúszott ki végül száján, bár a lehető leghalkabban, mikor már majdnem teljesen magához tért és kinyitotta szemeit. Még mindig levegőért kapkodott, de már nem annyira mint korábban, viszont elkezdett reménykedni - Legyen dolga Suganak, kérlek! - imádkozott suttogva, miközben elkezdett végre tusolni.


(Folytatjuk és utolsó rész jön. Egy hét múlva pedig lejár a szavazás és jövő szombaton kiírjuk a játékot. Érdemes majd figyelni, mert az csak facebookon lesz kint, továbbá itt, egy bejegyzésben, ami ilyen fici mennyiség mellett elkerülheti az ember figyelmét. Szóval ott a linkünk a faebookhoz, ahol majd rögzítjük a játékot, így könnyű lesz megtalálni. Likeoljatok minket és készüljetek! :D)