Jin&Jungkook yaoi threeshots 1. rész

Harmadik fél szemszöge

-Jungkook! - kiabált Jin a nappaliból, majd folytatta, miközben az emlegetett szobája felé haladt - Hányszor mondtam, - loholt és benyitott a legfiatalabbhoz - hogy ne hagyd ott a cuccod ahol kiesik a kezedből. - vágta le a kisebb táskáját az ajtóban - Mért olyan nehéz elhozni idáig?
-Biztos nem idejöttem először. - pislogott fel Kook telefonjáról, miközben az ágyában ült.
-Akkor legalább ne a szoba közepén hagyd! Majd hasra estem benne. - méltatlankodott az idősebb - Mért nem lehet megtanulni ezt?
-Jó'van na! Ne húzd fel magad. - tápászkodott fel a kisebb és a cuccához indult.
-Nem tenném, ha nem hagynád szanaszét a dolgaid. Pakolj el magad után, vagy legközelebb kidobom az ablakon! - fordult meg Jin, majd visszaindult a konyhába, ahová eredetileg is tartott.
-Remélem nem sokáig terveztek még veszekedni. - sétált el mellette Suga útja közben - Aludni tervezek.
-Ha nem esek hasra még egy táskában fogsz is tudni.
-Remélem is. - csapta be maga mögött az ajtót.
-Ne Hopi, most nincs kedvem. - hessegette el magától közben Tae az idősebbet, amint a kanapén ültek.
-Ne már! Mért nincs kedved játszani? Olyan nyomott vagy!
-Hagyjál Hoseok nincs kedvem. - lökte arrébb az időssebbett, majd inkább szobája felé vette az irányt.
-Taetae. Mond el mi a baj! - ment utána.
-Csak hagyj békén. - menekült.
-Tae!
-Hagyj! - mordult rá, amitől Hoseokban az ütő is megállt. Nem viselte jól, mikor V mérges volt. Mindneki félt tőle, pedig sosem bántott senkit, de az a hang..... attól minden meberben megállt az ütő.
-Mi van ma? - jelent meg Jimin - Suga is egész nap morgott, Jin is nyavalygott mindenért, most meg Tae? Mi történt? - állt meg Hoseokkal szemben.
-Nem tudom. Tae furcsa. Olyan csendben volt ma, most meg kerül engem.
-Engem is. Szerintem hagyjuk is. Aludjanak, hátha javulnak. Ha nem, akkor meg holnap a manger lerendez mindenkit. - cammogott a kanapéhoz.
-Azért aggódok Taeért. Nem szeretem mikor ilyen. - fordult fiatalabb társa felé.
-Mostanában mindenki fura. De remélem azért változik.
-Én is..... hmm.... Jó lenne ha most nem lenne vita. Még sokáig nem lesz pihink. Ahh.... nem szeretem ezt.
-Én se. - szomorodtak el.

Azonban nem javult olyan hamar a helyzet, mint várták. A következő napokban csak fokozódtak az indulatok, míg a legtürelmesebbek is elvesztették önuralmukat. Lassan már minden este zengett a dorm apróságok miatt, amiket elefánttá nagyítottak. Mindenki ideges volt, a leader pedig nem bírt rendet teremteni, hiába kérte a manager segítségét, ezért kitaláltak más megoldást. Muszáj volt lecsillapítania  kedélyeket, ezért kiharcoltak egy szabadnapot maguknak, amiről egy tag sem tudott. Nem is tervezték, hogy felvilágosítják őket. Így mindenkinek kiadták különböző hülye indokkal az utasításokat, kinek merre kell menni, mert ilyen-olyan programjuk van, elintézendő dolguk, megtanulandó újdonság, vagy valami hasonló. Sikerült az egymást cincáló pároknak közös ügyintézést kitalálni, bár nem volt egyszerű, főleg nem elvinni őket. Még útközben is tépték a másikat, bár eljött minden egyes duonál a pillanat, hogy elhallgattak, mert annyira elegük lett egymásból. Így volt pár pillanatnyi csendje annak, aki elvitte őket, majd az utolsó métereken, ahogy tessékelte előre a fiúkat, már kezdett hálát adni az Istennek, hogy végre csend lesz és remélhetőleg béke is a nap végére.
-Na arra, nekem még el kell ugranom, van egy kis dolgom. - mutatott az egyik irodára a manager.
-Rendben, megvárunk. - indult Jin arra amerre kellett.
-Még elrohanok mosdóba. - ment volna Kook az ellenkezdő irányba.
-Most már ezt kibírod! - mordult rá az idősebb - Pár perc, ne mászkálj el!
-Umm... rendben. - sóhajtott és követte hyungját. Már elege volt a vitából, így inkább szót fogadott.
Besétáltak a szobába, majd leültek a kanapéra. Irodára számítottak, de inkább váró jellege volt a helységnek, amiben hosszú percekig várakoztak.
-Azt mondta pár perc. - türelmetlenkedett Jin és felállt.
-Hova mész?
-Megkeresem.
-Akkor már én is elmegyek pisilni.
-Ja, aztán vissza se jössz. - lépett az ajtóhoz - Még csak az.... mi a franc? - nyomta le újra meg újra a kilincset, de csak nem tudta kinyitni a bejáratot - Bezártak. Ne már! - vette elő telefonját.
-Neeee. Nekem mosdóba kell mennem. Pisilnem keeeeell. - nyafogott a legkisebb.
-Jahj, ne nyüszíts már, azzal nem vagyunk előrébb. - tárcsázott, majd füléhez emelte mobilját és várt, míg a manager fel nem vette.
-Napi program. Amíg nem békültök ki, nem jöttök ki. Hívj, ha megvan! - nyomta ki Jint.
-Mi a......
-Mit mondott? Ugye kienged? Pisilnem kell. - pattant fel Kookie és toporogni kezdett.
-Nem enged ki míg nem kérsz bocsánatot.
-Mért?
-Azért a sok hülyeségedért amivel idegesítesz?
-Mi? Ez nem igaz. Lehet, rendetlen vagyok, de te idegesítesz engem! - mordult rá Kook. Nem volt türelmes kedvében.
-Ha elpakolnád a vackaid, nem baszogatnálak, meg megcsinálnád amit kérek.
-Mit zavar az téged? Nem is a te szobád és te cuccaid. Én dolgom, hová teszem őket.
-Én ezt nem folytatom. - kerülte ki Jin és visszaült a kanapéra - Amíg nem kérsz bocsánatot úgysem megyünk ki. - fonta össze karjait.
-Azért ezen te is elgondolkodhatnál. Ha te kérsz, én is. Csak siess. Pisilnem kell.
-Akkor bepisilsz.
-Jaj hyung, ne már!
-De igen. És ne szólj hozzám, hacsaknem bocsánatot kérsz. - vette elő mobilját, majd nyomkodni kezdte.
Nem is beszéltek innentől semmiről. Még csak rá se néztek egymásra, csupán mint a kisgyerek, egymásnak háttal morgolódtak, miközben telt az idő, ami lassan kezdte mindkettejüket kínozni. Jin éhes lett, a kisebbnek pedig már tényleg nagyon kellett pisilnie és nem bírta ki.
-Rendben hyung. Egyszerre és úgy mindenkinek jó. - vetette fel ötletét a legkisebb, miközben reménykedve pislogott az idősebbre, hátha belemegy.
-Jó! - válaszolt pár perc gondolkodás után, aminek gyomra korgása vetett véget - Háromra. - kezdtek együtt visszaszámolni és a kisebb meggyőződött róla, hogy Jint sikerült meggyőznie, ám hiába. A végén csak ő bökte ki az elnézést, amit az idősebb elmosolyodva fogadott, majd megsimogatva  a fiatalabb fejét elővette mobilját - Semmi baj.
-Hyuuuuuung! Megígérted!
-Én nem. De végre kimehetünk. - telefonált.
-Gonosz vagy! Ezért még kapsz rendesen.
-Meglátjuk. De most psssszt! - fogta be a kisebb száját - Szia! Na megbeszéltük, kiengedhetsz. - várt a válaszra - Mi?! Mi az, hogy nem vagy itt?
-Hát az, hogy elugrottam ebédelni. De.... nálam maradt a kulcs is, szóval muszáj megvárnotok. Egy órát kibírtok nem?
-Hát nem! Rohadt éhes vagyok, Kooknak meg azóta kell pisilni, hogy megjöttünk.
-Őőőőő.... bírjátok ki, nem tudok mit tenni. Viszek ebédet aztán sietek.
-Ajánlom is! - csapta le a telefont - Bírd még ki kicsit.
-Nagyon régóta kell pisilnem hyung, egy perccel tovább sem bírom.
-Nem tudok rajtad segíteni, Heesoo elment ebédelni. Nála van a kulcs, csak egy óra múlva jön vissza.
-Na jó! - pattant fel a kisebb - Elegem van.
-Mit csinálsz?
-Meglocsolom a virágot.
-Kook ne már! Milyen gusztustalan vagy már! - háborodott fel az idősebb.
-Nagyon régóta kell nagyon pisilnem. Nem bírom tovább.
-Most komolyan Kook? Nem hiszlek el. - fogta fejét.
-Haaaahhh.... ez jobb, mint egy orgazmus.
-Legalább, ne adj ki ilyen hangokat.
-De annyira jóóóó. Megkönnyebbültem. Hahh végre!
-Ne nyögj! A végén még azt hiszik mást csinálunk. - merült inkább mobiljába az idősebb.
-Szégyellnél? - heccelte Jungkook, miközben vigyorgott.
-Hát.... amilyen ördög vagy néha.
-Ez nem is igaz. - húzta fel cipzárját.
-Bár igazad van. Megérdemelnéd, hogy jól megrakjalak, revans lenne a bosszantásodért. Sokkal jobban megfelelne, mint egy szimpla  bocsánat. - nevetett Jin.
-Naaaa, milyen vagy? A kisebbet bántanád. - ült vissza mellé Kookie.
-Mert a kisebb megérdemelné.
-Ez nem igaz. Egy csomó dologban nem is volt igazad. - ült sarkaira a kanapén az idősebb felé fordulva.
-Például?
-A szoba. Én dolgom, hogy ilyen rendetlen.
-De Mone is ott lakik.
-Nem szólt érte. Ha szól, elpakolok. Neked viszont semmi közöd hozzá.
-Na most ki is járna neked egy kis fenekelés.
-A perverz fantáziád. Képzelem, miken jár az eszed. Biztos épp az öledben ülök és csapkodod a seggem.
-Pontosan. - röhögött Jin - Miközben nyögdécselsz, hogy lassítsak.
-Aaaaah, hyung, nagyon belementél a bromance témába. De ez már több. Vigyázz, mert a végén már azt hiszem, tényleg erre vered.
-Hát sose tudhatod. Nem látsz a fejembe. - pillantott Jungkook szemeibe és lassan megkomolyodott.
-Ha te arra izgulsz, hogy engem dugsz, az már nem az én bajom. Esélyed sincs rá, így csak álom marad. - vigyorgott a kisebb, még mindig viccelődött - Akkor a cuccaimat sem kell elraknom.
-Dehogynem a te bajod. Mert elkaplak egyszer. - harapott ajkába, mire Jungkook gyomra összerándult.
-Ne viccelődjünk tovább. Hagyjuk ezt. - fordult el.
-Mitől félsz? Hogy megteszem?
-Én..... nem tudom. Lehet..... nem tudom. Neeee engedjen már ki valaki! - pattant fel és az ajtóhoz sétált.
-Heesoo nem mostanában fog ideérni, ne reménykedj. - de kattant a zár, és nyílt is Jin mondata végén.
-Találtunk pótkulcsot. - lóbálta a fiatal lány, Jungkook pedig gorombán elszelelt mellette - Mi a?
-Bocsánat. Kicsit már kikészült bezárva. - lépett elé Jin - Nincs hozzászokva. Köszönjük. - hajolt meg - Szia!
-Sziasztok!
Majd Seokjin már loholt is a legfiatalabb utána a folyosón. Egészen az épület bejáratáig siettek és azon is csak azért nem léptek ki, mert féltek, hogy rajongóba botlanak. Az idősebb kicsit aggódott, hogy most végleg elijesztette Jungkookot, így teljesen más témába fogott.
-Éhes vagyok. Eszünk valamit? Meghívlak. - nézett a fiatalabbra.
-Umm..... ehetünk. - pislogott zavarában, de nem mert Jinre pillantani.
Végül elmentek ebédelni, aminek az lett az eredménye, hogy Heeoo kereste őket, mert neki nem szóltak, merre is fognak menni. De ez volt a legkisebb problémájuk. Jin éppen azon aggódott, hogy mi lesz így most velük, mert kicsit elkotyogta álmait, amiket lehet a végén már komolyan vett a kisebb, aki pedig azon elmélkedett, hogy..... Seokjin szívéből beszélt-e. Ha pedig igen, akkor lehet lassan izgalmasabban fognak telni a napjaik, mint eddig, de végre levezethetik a feszültséget is. Ám ezt Jungkook nem osztotta meg társával, mert nem tudta, hogy tegye. Még éppen le volt döbbenve és igyekezett megküzdeni az új infókkal ebéd közben, amint az idősebbet nézte, hogyan falatozik. Egyszerűen Jin úgy tudott enni, hogy attól mindenki éhes lett volna, viszont Kookie inkább gondolkozott miközben nézte.
-Baj van? - pislogott rá az idősebb, majd újabb falatért nyúlt.
-Semmi. Köszönöm az ebédet. - folytatta az evést.
-Szívesen. Umm! - vett szájába rengeteg tésztát, mikor megszólalt telefonja.
-Várj! - állt fel Jungkook és mellé sétált - Majd én. - nyúlt a mobilhoz és kivéve azt az idősebb zsebéből fogadta a hívást - Ebédelünk, Jin nem szólt?
-Nem! Hol esztek?
-Eljöttünk a Pan Ya-ba. Tíz percre van a cégtől.
-Rendben. Ne mozduljatok, mindjárt ott vagyok.
-De még eszünk hyung!
-Akkor siessetek.
-Rendben, szia! - tette le Kookie - Siess hyung! Heesoo mindjárt itt van. - ült vissza táljához, a telefont pedig lerakta kettejük közé.
-Nekem nem lesz bajom vele, de neked?
-Majd belehúzok. - folytatta a falatozást.

-Na kinek milyen volt a nap? - dobta le cuccát RM, amint utolsóként ért vissza a dormba.
-Fárasztó. A te ötleted volt, ugye? - morgolódott Suga.
-Naná! Elegem volt, hogy veszekedtek. Így a teljesítményetek is romlik. - sétált beljebb - Muszáj jóban lennetek és megbeszélni a problémákat.
-De nem így. Elég durva volt, amit leműveltetek. - fonta össze karjait mellkasa előtt.
-De megoldódott. Ez a lényeg. Többiek?
-Jin a fiatalokkal főz. Hopi és Jimin táncon vannak.
-Ahh, értem. Régóta főznek?
-Nem. Úgyhogy nem most lesz kaja.
-Nem baj az. Annyira még nem sürgős. - sétált a konyhához és beköszönt a többiekhez - Sziasztok! Mi lesz belőle?
-Hát majd az még kiderül. Szia! - válaszolt neki Seokjin, de nem fordult felé, mert épp elfoglalt volt.
-Szia hyung! Kicsit rohadj is meg. - üdvözölte hatalmas vigyorral V.
-Neked is böki a csőröd, mi? - mosolygott Rapmon - De rendeződött minden. Ez a lényeg.
-Hello hyung! - csámcsogott Jungkook.
-Te hallod! - egyenesedett fel Jin - Vidd már innen őket. Felzabálják az alapanyagot! - fordult is meg késsel a kezében.
-Húha, gyertek onnan. Nem merek ellent mondani most, veszélyes Jin. - intett a kisebbeknek és Taetae ment is utána, amint elfordultak szobáik felé.
-Én is zavarok? - pislogott fel rá Kookie.
-Egy kicsit jah. Ne egyél már! Majd a végén, ha kész. Menjél innen! Így nem tudok főzni. - folytatta a hús felszelését.
-És ha megígérem, hogy nem eszek többet? Nem maradhatok?
-De akkor ne egyél!
-Nem fogok. Kivéve ha te etetsz. - erre a mondatra Jin megállt, ahogyan volt, majd csak pislogott a kisebbre.
-Max kóstolhatsz, ha olyan van.
-Rendben. De csak tőled fogadom el.
-Mi vagy te, kiskutya? - egyenesedett fel újra.
-Igen, a te kiskutyád. - mosolygott Kookie. Végre rájött, hogyan tudassa Jinnel a helyzetet.
-Te....
-Kook! Gyere játszani! - jelent meg Taehyung.
-Okés! - rohant ki a legfiatalabb, Seokjin pedig fordult utána - Majd szólj, ha kell kóstolni. - jegyezte még meg, mielőtt teljesen eltűnt volna a másik szemei elől.
-..... Amit csak szeretnél..... - mondta ki halkan gondoltait, miközben szája tátva maradt. Mit mondott most a legkisebb és mért? Most.... direkt úgy gondolja? Vagy... véletlenül perverzkedett? Nem úgy tűnt, mint aki véletlen mondja - Hohh Kookh! - támaszkodott meg a pulton Jin.


(Foyltatjuk! Mert threeshots! Szóval lesz még két rész, de csak kettő és nem több. :D)