J-Hope&Suga Yaoi Oneshot

Harmadik fél szemszöge

Hoseok és Yoongi már jó ideje voltak együtt, ugyan nem egy éve, de az évforduló lassan közeledett. Mikor Hopi beiratkozott az egyetemre költözött máshová a suli miatt, egyenesen Sugahoz, bár akkor még egyáltalán nem is tervezte, hogy majd ott fognak kikötni ahol. Ám végül ennek nagyon örültek, csupán egy két kisebb problémájuk volt, bár melyik párnak ne lettek volna. Azonban a vizsgák közeledtével az apróbb nézeteltérések lassan, de biztosan nőni kezdtek. Hoseok befészkelte magát szobájába, amit még a kezdetekben vett ki, ám azóta nem használt, viszont most kellett. Csendre volt szüksége, hogy koncentrálni tudjon, így azonban nem is csinált semmit otthon, csak ült reggeltől estig asztalánál és tanult.
-Hoseok! - kiabált Suga, majd benyitott hozzá - Hoseok, megjött az ebéd. Gyere, együnk együtt!
-Még tanulok. Majd ha a fejezet végére érek. - lapozott a könyvbe egyet.
-Pihenj egy kicsit. Gyere, ebédelj velem! - támaszkodott a kilincsen Suga, miközben még mindig a küszöb túlsó felén ácsorgott. - Utána visszaülsz.
-Majd ha ezt befejeztem. Yoongi kérlek, majd ez után. - nézett párjára.
-Hahhh.... rendben. - grimaszolt az idősebb - Alig várom már, hogy vége legyen ennek a szarnak.
-Hidd el, én is. De még sok van. - dörzsölte meg orrnyergét.
-Ha átmentél a vizsgákon akkor ajánlom, hogy legyen időd rám.
-Lesz időm szerelmem. Bepótolunk mindent.
-Remélem is. Na tanulj, aztán egyél majd.
-Fogok.
-Azért majd még szólok. - csukta be az ajtót Suga.
-Köszönöm. - nézett még pár percig arrafelé Hopi, amerről Yoongi szólt hozzá, majd fejét picit megrázva meredt vissza a könyvre.
Sok volt még hátra, nagyon sok, ám rendesen beosztotta, így ha nem borítja fel saját naptárát, még végezni is tud. Ezért rendesen elhanyagolta többi dolgát. Kezdve azzal, hogy egyen. Annyira elmerült az anyagban, hogy eszébe sem jutott az éhség, ezért Suga emlékeztette mindennap. Ám lassan párja türelme fogyni kezdett, majd egyre nyűgösebb lett, amint tel az idő.
-Azért tíz perced lehetne összeporszívózni. - jegyezte meg Yoongi egyik nap, míg Hoseok kiment inni a konyhába.
-Tessék? - kérdezett vissza, mert közben is végig a tanult anyagon elmélkedett.
-Porszívózni. Tíz perced lehetne. Nem azon fog múlni, hogy átmész-e vagy sem.
-Inkább tanulok. Ha vége, utána még a plafont is felmosom neked. - emelte fel poharát, majd visszaindult szobájába.
Ezzel ő letudta volna a beszélgetést, ami pár percig így is volt, ám Suga talált valamit, amin végképp felidegesítette magát, ezért párja után loholt annak szobájába.
-Komolyan, legalább a ruháidat összeszedhetnéd. Szanaszét vannak a lakásban.
-Kicsim, vizsgák után mindent megcsinálok neked, rendben? - nyújtózott egyet, de továbbra sem nézett fel könyvéből Hoseok.
-Annyira elegem van ebből a szarból! - háborodott fel Suga - Olyan mintha lenne egy rendetlen kölyköm. Nekem nem kell gyerek Hoseok, nekem te kellesz. Szóval változtass magadon, vagy rosszban leszünk.
-Már csak pár nap kicsim. Tudod, hogy nem ilyen vagyok. - pislogott fel fáradtan az idősebbre Hopi. Nem volt kedve egy újabb vitához, de mostanában nem bírta elkerülni őket - Vagy nem szeretnéd, ha sikerülne? Ha átmennék?
-De, de ez nem azt jelenti, hogy összeesésig tanulsz és közben egyre csak gyártod nekem a melót. Ezek két perces feladatok lennének, ha azonnal megcsinálnád őket és nem halmoznád.
-Tudod, hogy nem akarok időt pazarolni. Már így is sokan buktak, én nem akarok. - merült vissza könyvébe.
-Kurvára remélem, hogy átmész, mert ha nem, még én is kirúglak. Ha feleslegesen húztál fel, akkor kereshetsz új lakást. - csapta be az ajtót Suga.
Hoseok megtámaszkodott két kezén, majd behunyt szemekkel hatalmasat sóhajtott. Egyre kevesebb energiája volt napról napra, rosszabban emlékezett, nehezebben bírt ébren maradni és kezelni sem tudta már a másik hisztijeit. Nem is akart veszekedni, mert nem erre volt szüksége, hanem nyugalomra, amit azonban nem kapott meg. De kitartott. Csak megdörzsölte halántékát, majd folytatta a tanulást ott, ahol abbahagyta.

Végül a vizsga napjára épphogy sikerült befejeznie az anyagot. Egyáltalán nem így tervezte, de nem bírta tartani a menetrendet. Az utolsó nap már koncentrálni sem tudott, Suga pedig nagyon nyűgös volt, így szinte egyetlen perce sem volt nyugton, amitől elég hamar felidegesítette magát. Kimerült és reménytelennek érezte helyzetét, ezért nem volt már energiája párjára, hogy kedvesen lecsillapítsa. Ez azonban végül egy hatalmas vitában mutatkozott meg, aminek eredményeként az estét két külön ágyban, külön szobában töltötték. Így Hoseok a vizsga napján reggel magányosan kelt. Egy biztató szót sem kapott párjától, vagy valami megnyugtatást, pedig nagyon nagy szüksége lett volna rá, ezért kénytelen volt önmagát nyugtatnia, ami nem sikerült túlságosan jól. A kávétól nem ébredt fel, de még a reggeli hideg sem bírta annyira magához téríteni, hogy tudjon összpontosítani. Amikor pedig odaült a vizsga elé, a bukottak nyugalmával fogott bele és fejezte is be. Szinte egy megoldásban sem volt biztos, pedig mind rémlett neki valahonnan, hogy olvasta, de valahogy az jobban megragadt, hogy akkor Suga épp mért hisztizett, mint a válasz. Ezért úgy adta be, hogy bele is törődött bukásába, majd zombiként hagyta el a termet. Csupán egy dolog vitte, előre, az alvás. Csak haza akart érni és bedőlni puha ágyába, ám valami teljesen kimaradt kis tervéből. Yoongi ugyanis már fent volt, mikor hazaért.
-Na, hogy ment? - érdeklődött flegmán a kanapén ülve, mialatt telefonját nyomkodta.
-Megbuktam, remélem örülsz. - dobta le táskáját. Suga nem válaszolt, csupán meglepetten nézte párját, mialatt mobilját lassan leengedte - Lefekszek kicsit, ha megengeded, utána meg megcsinálok neked mindent, amivel baszogattál. - sétált szobája felé.
-De, hogy-hogy megbuktál? Már ki is javította?
-Nem. - állt meg ajtajában, majd álmos szemekkel tekintett az idősebbre - Csak semmire sem tudtam száz százalékban válaszolni. Tuti bukta. Na pár óra és kelek. - tűnt el ajtaja mögött. Saját kis külön szobájában akart lefeküdni, mert úgy érezte, hogy a másik nem látja szívesen, vitához pedig nem volt kedve, így az esti szabályokat követte, amint bedőlt puha takarójára.
-Hopi. - nyitott be pár perc múlva Suga, mire az említett csak hümmögött - Nem ment jól? - osont ágya mellé és leguggolt párjához.
-Nem. - nyitotta ki álmos szemeit Hoseok.
-Sajnálom. - szomorodott el a másik - Pedig annyit tanultál.
-Áhh, ne foglalkozz vele. Majd megyek máskor még. Megoldom valahogy. - villantott egy halvány mosolyt.
-Tehetek valamit kicsim? - kérdezte Suga, mire Hoseok hatalmasat sóhajtott.
-Alszol picit velem?
-Persze. - mászott fel hozzá az ágyra.
-Hiányoztál nagyon este..... Meg reggel is. - ölelte magához párját.
-Sajnálom. Mérges voltam.
-Tudom. De ma megcsinálok mindent.
-Ne! Csak pihenj és ne szomorkodj. Legközelebb sikerül.
-Muszáj lesz. - sóhajtott újra, már sokadszorra aznap, majd szinte azonnal el is aludt. Nagyon kimerült az elmúlt hetekben, így hatalmas szüksége volt egy kis pihenésre.

Olyan mélyre süllyedt álmaiban, hogy még csak kicsit sem forgolódott. Sugat sem vette észre, mikor kimászott mellőle, csak szuszogott tovább egészen estig, amikor véletlenül ébredt meg telefonja csörgésére. Alig nyíltak ki szemei és jött rá, hogy mi a hang forrása, mikor az már el is hallgatott. Suga kapta fel a mobilt, majd elintézve a hívót, letette. Hoseok lassan pislogott párat, miközben hallgatta párja dörmögését, de semmit sem értett. Túl messze volt a nappaliban, szobája ajtaja pedig csak résnyire volt nyitva. Nyújtózott egyet, majd nehézkesen bár, de felkelt. Szeretett volna még aludni, ám már nem volt annyira fáradt, így felcserélődtek a fontossági sorrendek. Yoongi lett most az első, ő hiányzott a legjobban neki, ezért halkan osont ki párjához, aki a konyhában rendezkedett.
-Mit csinálsz kicsim? - karolta át lassan hátulról a másikat és fülébe sugdosott.
-Úristen, de megijesztettél baszki! - rezzent össze az idősebb és el is ejtette a poharat, amit épp mosogatott, az pedig azonnal darabokra tört - Ne csinálj ilyet! El is tört, látod? - nyúlt volna a szilánkokért, de Hoseok megfogta karcsú ujjait.
-Megsérülsz. Majd én összeszedem. - tessékelte odébb párját.
-Neked pihenned kéne. Még mindig fáradtak a szemeid.
-Annyira már nem is. - mosolygott rá a fiatalabb, miközben a nagyobb darabokat összegyűjtötte markába - Most fontosabb dolgom lesz, mint a pihenés.
-Összeporszívózol?
-Nem. - kuncogott Hoseok és kidobta a szilánkokat, majd a szivacsot vette kezébe - Teljesen más.
-Kitakarítod helyettem a fürdőt?
-Semmi takarítás. - szedte össze a szivaccsal az apróbb üvegdarabkákat is - A pihenéshez közelebb áll, csak mégsem az.
-Nem szeretek találgatni, ha ötletem sincs. - fonta össze karjait mellkasa előtt Suga.
-Pedig tudod te jól, hogy mit szeretnék. Hiányoztál ám két könyv között nagyon is.
-Mégsem álltál velem szóba.
-Mert ha megtettem volna, sosem végzek a tanulással. - dobta ki a kisebb szilánkokat - De most már semmi sem tart vissza. - nézett párjára miközben leöblítette kezeit.
-És hol marad a romantika?
-Majd a második előtt. - lépett Sugához Hoseok - Most nincs kedvem hozzá. - karolta át és alsó ajkát beharapva nézett a másik szemeibe.
-Nem tudsz ennyivel levenni a lábamról. - tette kezeit a fiatalabb vállaira - Elhanyagoltál.
-Tanultam, hogy átmenjek. - ért össze homlokuk.
-De mégsem mentél.
-Vágd még hozzám párszor és járni se fogsz tudni holnap. - mosolygott Hopi.
-Legközelebb át kell menned. Vagy nincs szex míg nem sikerül.
-No, most már büntetsz is? Eddig az volt a baj, hogy nincs, mert tanulok. Hogy fogod te kibírni nélkülem, ha megint megbukok?
-Léteznek ám segédeszközök is a világon.
-Naaaaaa! Te csak az enyém vagy. Még egy kis játékszer sem érhet hozzád, ha nem engedem meg. - puszilta meg párja arcát, ki behunyta szemeit.
-Majd meglátjuk. Nem parancsolgathatsz nekem.
-Szeretem mikor ilyen vagy. - súgta Yoongi fülébe - Még ellenkezz kicsit és a konyhapulton duglak meg. - markolt az idősebb fenekére.
-Az ágyat jobban szeretem. - karolt Hoseok nyakába.
-Lusta vagy édesem.
-Inkább kényelmes.
-Szebb megfogalmazás. Kapaszkodj! - emelte fel párját a fiatalabb és Suga körbefonta lábait dereka körül, miközben karjai ölelésén is szorított.

Hopi bevitte szerelmét közös szobájukba, majd lefektette hatalmas ágyukra és fölé magasodva megcsókolta, míg rendesen elhelyezkedtek. Azonnal kúsztak is fel az idősebb ujjai párja felsője alatt, hisz neki is hiányzott már a másik. Tanulással töltött napjai mind egyformán végződtek, szexnek pedig még halvány reménye sem merült fel soha, így Yoongi már kezdett becsavarodni, de most végre megkaphatta azt, amit annyira hiányolt már. Hoseokot teljes egészében, ezért nem is tétovázott. Azonnal elkezdte felfedezni a rég érintett testet és hideg ujjai siklottak felfelé a vékony póló alatt a csupasz bőrön, mialatt egy pillanatra sem engedte el szerelme nyelvét mindaddig, míg levegő után nem kellett kapniuk. Hoseok azonban további forrócsókokkal bombázta a hófehér nyakat, míg el nem jutott párja gyönyörű kulcscsontjához. Mialatt az idősebb már hátát simogatta és lassan sóhajtozott, Hopit elkezdte zavarni annak felsője, így felemelkedett és levetkőztette. Ám mielőtt még rögtön visszatért volna hozzá, gyönyörködött egy kicsi az alatta fekvőben. Mosolygott annak pirosló orcáin, amint az feleszmélt, hogy most rendesen szemügyre veszik, majd megtámaszkodott az idősebb mellett. Lágyan csókolta, mialatt lassan terpeszbe kényszerítette az alatta fekvőt és el is kezdett foglalkozni annak nadrágjával, hogy végre attól is megszabadulhassanak. Így mikor újra sarkaira ült már a farmert húzta le párja karcsú lábairól, majd saját pólóját is utána hajította a szoba legtávolabbi pontjára.
-Nadrágot is. - harapott alsó ajkába Suga, miközben lábával Hoseok legnemesebb pontját kezdte masszírozni ruhán keresztül.
Hope aprót mosolyogva nézte, amint az idősebb igyekszik őt felhúzni, bár már nem tudta, ennél hova jobban. Pár pillanatig élvezte a kellemes kényeztetést, majd elhessegetve Yoongit ő is megszabadult alsó ruházatától, ám boxerja még fennmaradt, úgy mászott vissza szerelme fölé. Nyakát kezdte csókolgatni, végül azonban harapdálással csalta ki belőle a fülének legédesebb hangokat. Előrebillentette csípőjét, mikor meghallotta az első nyögést és Suga hangosodott, kezeivel pedig a fiatalabb hátát kezdte karmolgatni. J-Hope lejjebb haladt, majd az idősebb mellbimbóit vette fogai közé, miközben továbbra sem engedett és folytatta mozgását, így párja már kapkodott levegő után, amint emelgette csípőjét. Nem csak játszani akart, hanem élesben csinálni kedvenc elfoglaltságukat, de szerette ha Hoseok foglalkozott vele, így hagyta hogy az végezze dolgát. Lassan lehúzta az idősebbről annak alsóját, de csak annyira, hogy első ujját tudja is használni, mialatt csókjaival Yoongi hasát kezdte bombázni. Amint az felsóhajtott mosolyogva egyenesedett fel a fiatalabb és szabad kezével teljesen megszabadult a felesleges ruhadarabtól. Keresni kezdte szerelme gyenge pontját és hamar vetette be három ujját is. Imádta nézni, ahogyan párja élvezkedett miatta, így mikor megtalálta az érzékeny területet folytatta munkáját. Nem akart pihenni, csak gyönyörködni nyögdécselő társában, aki zavarában csukott szemmel tépte a lepedőt, ám hamar felszólalt valami másért, amit már olyannyira hiányolt.
-Hoseokhh! Téged..... akarlakhhh! - pillantott ki pillái alól, a fiatalabb pedig elvörösödött, ahogyan mindig is tette erre a mondatra - Kívánlakhh!
Nem is válaszolt semmit az említett. Gyorsan keresni kezdte a kis tubust, majd amint meglett tétovázás nélkül szabadult meg alsójától. Teljes nagyságában állt már, hisz párja élvezkedő látványa minden alkalommal ezt váltotta ki belőle, így hatalmas megkönnyebbülés volt számára, amint megérezte annak bejáratát és lassan forró testét is. Felkönyökölt az idősebb mellé, mialatt óvatosan haladt befelé, figyelve Yoongi minden apró lélegzetét, nehogy fájdalmat okozzon neki, mikor pedig elfoglalta rég nem használt helyét, párja összeszedve utolsó erejét megszólalt.
-Hiányoztálh. - karolt Hoseok nyakába - Nagyonh! - kapott a fiatalabb ajkai után és megemelte csípőjét, hogy a másik mozogjon.
-Te is nekemh. - sóhajtozott a fiatalabb is rövid csókjuk befejeztével - Ohh Yoongih! - kezdett lassú tempóba.
Nem állt szándékában kapkodni, hisz oly rég érezte már párját, ezért ki akarta élvezni minden percét, hogy végre megkaphatta hosszú idő után és szerencsére ez a másiknak is tetszett. Suga végigsimított szerelme nyakán le mellkasára, majd lassan tovább annak testén. Nedves bőre tapintása csak jobban fokozta élvezetét, miközben már saját tincsei is össze-össze tapadtak. Nyögéseik egymást követték, Hoseok pedig ujjai híján fogait vetette be és a puha bőrbe mart párja nyakán, miközben lassan morgásba kezdett. Hiába nem gyorsítottak, ettől még ugyanúgy nőtt mindkettejük testében az a bizonyos érzés, amitől a ház is megremegett valahányszor elérték, a fiatalabban pedig kezdett ez elhatalmasodni, így próbálta levezetni erejét, de nem igazán sikerült. Párja forró teste túl sok kihagyás után nyújtott hatalmas örömöt neki, ami elől nem tudott sokáig bujkálni. Ám az idősebb rosszabbul viselte a történéseket és még saját magát is meglepte, mikor Hoseok újabb harapása egy halálosan pontos lökéssel együtt elérte, hogy megfeszüljön a fiatalabb alatt. Yoongi hátravette fejét, rövid körmeivel végigkarmolt szerelme hátán, miközben a lehető legmagasabbra emelte hangos nyögése közben csípőjét. Hopinak ezzel szeme elé tárult a leggyönyörűbb kilátás, melyben valaha része volt és ki akarta élvezni a látványt, így megállt, ám Suga megfeszülő teste nem hagyta nyugodni. Épphogy abbahagyta mozgását máris vitték előre ösztönei, ezért erőtejesebbeket lökött. Feltámaszkodott, hogy az idősebb teljes testét szemlélhesse miközben újra, meg újra elmerült annak forróságában. Amint pedig meghallotta a sóhajok közt nevét, majd észrevette, hogy a csillogó szempár rászegeződik, ő sem bírta tovább. Felmordult, miközben el nem engedte párja pillantását és érzékeltette szerelmét az idősebbel.
-Hoseokh! - húzta le magához.
-Várjh! - nyelt egyet a fiatalabb és behunyta szemeit. Kerülte még a csókot, mert magához akart térni előbb, így csak nekitámasztotta homlokát az idősebb vállának.

-Hoseokh! - lihegett még Suga percekkel később is, miközben az említett hajába túrt.
A fiatalabb nem válaszolt, tudta jól, mit szeretne a másik, így mikor már kezdett tudata újra felébredni megemelkedett és teljesítette szerelme kívánságát. Lágyan vette ajkai közé a másikéit, majd mozgásra bírva azok hagyta el párja testét, aki kicsit össze is rezzent.
-Megmaradszh? - érdeklődött az idősebb párnáitól néhány centire, ahogy elvált tőle, hogy ezt megkérdezhesse.
-Hiányoztál. - ölelte magához a fiatalabbat.
-Te is nekem. El sem hiszed hányszor szerettem volna a könyveimen szeretkezni veled. Vagy milliószor játszódott le a fejemben a jelenet, ahogy feldoblak az asztalomra és ott helyben magamévá teszlek.
-Ezért buktál meg. - mosolygott az idősebb - Ilyeneken fantáziálgattál.
-Lehet. De már nem kell csak elképzelnem. - kelt fel - Gyere! Most megcsináljuk.
-És ha használhatatlanok lesznek? - követte a fiatalabb példáját Suga.
-Akkor veszek újat, nem érdekel. De ezt ki akarom próbálni.
-Te tudod. Engem nem zavar. Legalább majd mondhatod a proffnak, hogy basztunk a tananyagra.
-Ha még egyszer megbuktat meg is mutatom neki, hogyan. - ölelte magához párját Hoseok, ahogyan az ágy mellett megálltak - Na gyere! Tönkre akarom vágni azokat a nyomorult könyveket. - fogta meg Yoongi törékeny csuklóit és maga után húzta a másik szobába.
-Van tejszínhab a hűtőben.
-Remek tipp, köszönöm. - mentek is a konyhába.

-Na, kijöttek már az eredmények? - ért haza Yoongi pár nappal később a munkából. Már minden rendeződött kettejük között és visszaállt a normális rend, csupán annyi változással, hogy Hoseoknak volt egy kis szünete, ami az egyetemet illette.
-Nem néztem. - kelt fel laptopja elől és párjához indult.
-Mért nem?
-Tudom, hogy megbuktam. - ölelte át és váltottak egy gyors csókot.
-És ha nem? Nem is akarod tudni, hogy igazad lett-e végül?
-Nem. Tudom, hogy mennem kell megint. Majd, ha lesz erőm, felveszek egy új vizsgát, de most nincs kedvem. - engedte el az idősebbet és a konyhához sétált.
-Milyen vagy! - vette le cipőit Yoongi - De ha te nem akarod, akkor majd én. - sietett szerelme laptopjához.
-Ne Yoongi, kérlek. Nem akarom tudni, hogy megbuktam. Jó ez így. - töltött magának inni.
-És ha nem? - nyitotta meg az iskola oldalát - Akkor mi lesz? - jelentkezett is be, hála annak, hogy Hoseok megjegyeztette a géppel jelszavát és felhasználónevét.
-Biztos megbuktam, de kérlek ne. Nem akarom tudni.
-Na lássuk.
-Yoongi! - mordult rá Hopi, de már késő volt. Suga olvasgatta a kapott e-maileket.
-Sajnálom kincsem. - nézett fel párjára, aki pohárral a kezében sétált felé.
-Megbuktam mi? Látod, ezt nem akartam tudni. Rengetegen átmentek a barátaim közül, csak én buktam. Ez olyan rossz érzés. Butának érzem magam és az a sok idő mind feleslegesen szállt el. - kezdett bele siránkozó monológjába.
-Hagynád, hogy végig mondjam? - keményített be Yoongi, mire Hoseok mellé érve elhallgatott - Sajnálom kincsem, de nincs igazad. Átmentél és ráadásul hármassal. A bukáshoz képest ez azért elég jó szerintem.
-Mi? Átmentem? - állt gyorsan szerelme mögé, aki a széken ülve összehúzta magát.
-Látod? - mutatott az e-mailre - Közepes. Az hármas, nem?
-De igen. - pislogott párat Hoseok - El sem hiszem. Átmentem! - kezdett örülni.
-Igen kincsem. Okos vagy te. Tudtam, hogy sikerül.
-Átmentem! Úristen Yoongi! - ölelte át párját a szék háttámlájával együtt, majd elengedve őket ugrálni kezdett - Átmentem!
-Gratulálok! - fordult meg Suga és mosolyogva nézte boldog párját.
-El sem hiszem Yoongi. - állt meg, majd lehajolt és az idősebb arcától pár centire folytatta - Szeretlek Yoongi. Nagyon, nagyon szeretlek.
-Umm.... Hoseok? - lepődött meg Suga. Még soha nem mondták egymásnak.
-Annyira szeretlek! - lépett a szék mellé és letérdelt - Köszönöm. - fogta meg párja kezeit és csak mosolygott.
-Hoseok..... én..... - próbált erőt venni magán és követni a fiatalabb példáját, de nem nagyon akart ez sikerülni.
-Szeretlek Suga. Kitartottál mellettem és nem adtad fel és megnyugtattál. Biztattál. Nagyon szeretlek! - ölelte magához az idősebbet.
-Én is szeretlek. - mondta ki végre. Nem tudott ennek ellenállni. Hopi olyan boldog volt és aranyos, hogy megérdemelt, hogy megtudja az igazat. Elvégre már nagyon régóta érezte ezt, csak félt megosztani párjával.
-Menjünk el valahova! - távolodott el párjától és a sarkaira ült.
-Hová?
-Bárhová! Mindegy. Csak mozduljunk ki. Veled akarok lenni és megmutatni a világnak, hogy mi mindenem van! Gyere! - pattant fel és a cipőjéhez rohant - Elviszlek vacsorázni, aztán egy méregdrága hotelben alszunk.
-Hoseok, ez nem fontos, hagyjad. Csak pihenni akarok veled. Nem kell ezért költekezni. Amúgy sem teheted meg.
-De igen. Én akarok most költekezni. - sétált vissza szerelméhez - Minden pénzem rád akarom költeni. Hálával tartozom, hogy vagy nekem. - fogta kezei közé a másik arcát, majd összeérintették homlokukat és orruk hegyét.
-Akkor maradjunk. - simította párja kezére - Nekem épp elég. Nekem nem kell drága hotel, csak te.
-Amit csak szeretnél édesem. Szeretlek.
-Én is szeretlek.

(Na szóval szülinap jah. Illetve hét. Csak ihlet nincs, de igyekszek :D A plusz meglepitek pedig megérkezett még hétfőn, ugyanis a kis Múzsát rávettem, hogy írjon :D Ahogy láttam tetszett is nektek, így remélhetőleg állandó alkotó marad ő is :D Szóval olvassátok most hentai részlegünket is, élen a Fényes Csillaggal és készüljetek a játékra. Hamarosan lejár a szavazás, a verseny pedig kezdetét veszi :D de sorsolunk majd, szóval nem is igazi verseny lesz. LEL)