J-Hope&V yaoi threeshots 3. rész (másik történet alapján)

-Jó! Reggelizünk. - forgatta szemeit és a tusfürdőért nyúlt.
-Utána bármit lehet, amit csak akarsz.
-Tényleg? - kapta vissza rám tekintetét.
-Persze. Meg..... én is ki akarok próbálni valamit.
-Akkor az lesz amit te akarsz. Na siessünk. Pazaroljuk itt a vizet. - cicceget.
-Na már hirtelen téged is érdekel? - kuncogtam.

-Na mit kérsz reggelire? - nyitotta ki a hűtőt - Tojás, müzli, melegszendó vagy pirítós? - kutakodott benne.
-Virslit. - de válaszomra kinézett rám - Mi van?
-Abból csak egy van és az nem ehető. - vágott halál komoly fejet.
-Ahhj, de perverz vagy!
-Hehe, tudommm. - vigyorgott - De most tényleg nincs itthon virsli. Rántotta felvágottal?
-Jó lesz, köszönöm. Segítsek? - léptem a pulthoz.
-Nem kell köszönöm. Vagy..... Várj csak, gyere közelebb!
-Mért? - léptem tudatlanul egyet felé, mire egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
-Köszönöm a segítséget. - mosolygott - Ülj csak le, majd odaviszem neked az asztalhoz.
-Akkor addig játszok Kkanjival. - kezdtem hívni a kis cicát a lakásban.

Reggeli után kifeküdtünk Hoseok ágyában és elindított nekem egy mesét. A szokásos Disney repertoárjából választott véletlenszerűen egyet, majd míg én azzal voltam elfoglalva, mint egy
kisgyerek, ő lassan elaludt. Hogy tud ennyit szunyókálni, elképesztő!
-Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled. - hangzott el a Micimackóban ez a mondat és kicsit magamra ismertem.
Sajnos ugyan, de bátran tettem végre azért, amit szerettem volna, majd Hoseok meg is említette, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen erős vagyok. Az okosságot azonban kétlem. Ha elég okos lennék, feltűnt volna az, hogy Hoseok mennyire is szeret engem és nem csak mint barát. Akkor már sokkal régebb óta boldogak lehetnénk mindketten. Vajon nagyon szenvedett miattam, hogy én nem úgy tekintettem rá, mint ahogyan ő énrám?
Néztem végig a szundizó J-Hopeon gondolatmenetem közben, majd szemem megakadt az állán díszelgő lila folton. Az én hibám volt, hogy megsérült. Nem kellett volna ellenállnom. De ha nem lázadtam volna fel, most lehet még mindig nem tudtam volna, mit is érez irántam. Lassan végigsimítottam sebén és azon járt az eszem, hogy talán mégsem akkora baj az a pofon. Elvégre annak köszönhettem Hoseokot, ennél pedig nincs szebb dolog a világon.
-Vége? - ébredt fel, majd nyújtózkodott egy hatalmas sóhaj kíséretében.
-Nem csak........  cuki vagy mikor alszol. - simogattam továbbra is arcát, ahol előzőnap eltaláltam.
-Köszönöm. - mosolygott halványan, mert még kába volt kicsit - Semmi baj. - de nem értettem hirtelen, hogy mire mondja, így csak kérdően néztem rá - Az állam. Ne aggódj ennyit.
-Áhh. Most épp arra gondoltam, hogy lehet ez jó dolog. - ültem csípőjére - Ha nem ütlek meg, elráncigálsz Yeeunhöz és kibékítesz vele. Így viszont itt kötöttem ki az ágyadban veled. Ez jobban tetszik. - mosolyogtam - Bár tény, hogy nem akartalak bántani és ezért még mindig szégyellem magam.
-Én örülök neki most, hogy elmondtad okfejtésed, mert igazad van. Ez semmi áldozat ahhoz képest, mint amilyen az lett volna, ha visszamész Yeeunhöz. Örültem, meg szomorú is lettem volna, hogy nem az enyém vagy, hogy nem tarthatlak a karjaimban úgy, ahogyan a zuhany alatt.
-Akkor minek akartál elrángatni? - csaptam kezeimet mellkasára.
-Mert azt akartam, hogy boldog légy.
-De látod, hogy veled vagyok az.
-Jó, de ezt gondolta fene. Azt hittem, csak az én tikkem, hogy mikor veled alszok másra sem tudok gondolni, csak hogy milyen jó lenne, ha csókkal ébreszthetnélek. Hogy a zuhany alatt mennyivel jobb lenne nem csak, mint barátok állni, hanem mint szeretők. Nem tudtam, hogy reagálnál, ha letámadnálak egyik alkalommal és féltem, hogy elveszítenélek. Ezért inkább tartottam egy biztonságos távolságot.
-Nem kellett volna.
-Már mindegy, a lényeg a végeredmény, ami ugyanaz. - simogatta combjaimat, miközben lágyan mosolygott - Na mit szeretnél kipróbálni? Féljek vagy ne?
-Már most? Azt hittem még pihennél.
-Itt ülsz a legnemesebb részemen, amit szerintem már érzel is kicsit. Nem akarok tovább pihenni. Mit szeretnél, mit tegyek?
-Te semmit, csak feküdj. Majd én cselekszek. - fészkelődtem keményedő férfiasságán.
-Óóóó! Ez tetszik. Tégy velem amit csak akarsz. A tiéd vagyok.
-Jól meggondoltad ezt? - hajoltam mosolyogva közelebb arcához, miközben mellkasán támaszkodtam.
-Lehet tényleg félnem kéne. De szeretem, hogy ilyen bátor vagy. - simított fel combjaimról derekamra.
-Nem kell félned tőlem. Csak..... szabadulj meg a ruháidtól. - bújtattam ujjaimat pólója alá.
-Vetkőztess te! - adott puszit orrom hegyére.
-Rendben.

Lassan megcsókoltam és jólesően felsóhajtott, miközben feltűrtem felsőjét. Ő sem tétlenkedett, mert követte példámat, végül pedig ő szabadult meg mindkettőnk pólójától. Izmai megfeszültek, amint újra csípőmre fogott és mozgatni kezdett magán, bár még mindkettőnkön volt nadrág. Arcán láttam, hogy mennyire kíván, így igyekeztem neki mindent megadni. Először fülét vettem ajkaim közé, majd apró csókokkal haladtam lefelé, ám ezúttal néha kicsit meg is haraptam parázsló bőrét. Most ő volt az, aki sóhajtozott és nyögdécselt, de végre átélhettem azt, amit ő minden alkalommal, hogy milyen izgató is a másik hangja. Egyre szűkebbé is vált nadrágom mordulásaitól, viszont Hoseok már közel volt ahhoz, hogy megszabadítson tőle. Lehúzta cipzáromat, én pedig lemásztam róla addig, míg levettem, miközben ő is kapkodva szabadult meg sajátjától. Amint már csak boxerjaink voltak útban lábai közé férkőztem. Kényeztetni akartam úgy, ahogy ő tette velem az első alkalommal. Lehajoltam a vékony anyag által takart hatalmas méretéhez és egy nedves foltot fedeztem fel. Már eléggé felizgattam, ezért csak rá kellett volna ülöm és azonnal mehetett is volna a menet, de türelmes volt velem. Tényleg hagyta, hogy azt tegyek vele amit csak akarok.
Ajkaim közé fogtam férfiasságát boxerján keresztül, majd forró leheleteimmel kényeztettem, mialatt ő egyre nagyobbakat sóhajtott. Párszor megtettem utamat teljes hosszán, majd megfosztottam alsójától és péniszét kezdtem csókolgatni.
-Taehhh! - nyögte nevemet, közben pedig hajamba túrt egyik kezével.
Tudtam mit szeretne, így nem kínoztam sokáig. Hamar számba vettem méretét, majd ütemesen mozogni kezdtem. Lélegzete akadozott, ahogyan nyelvem sem tétlenkedett, és egyik alkalommal rányomott péniszére. Torkomban éreztem hegyét, de nem akartam menekülni, mert az a nyögés ami elhagyta ajkait, megborzongatott. Saját férfiasságom is megrándult hangjára, majd éreztem, ahogyan végiggördül egy csepp makkomon és az én alsóm is nedvessé válik. Hihetetlenül felizgatott, már csak ennyivel is, de még többet akartam belőle. Folytattam péniszén munkámat, ő pedig figyelt rá, hogy ne túl sokszor nyomja le méretét torkomon. Lassan nyögni kezdtem én is, a kis vibrálást pedig maga körül nem bírta tovább. Felült, engem feltérdeltetett és lehúzta rólam a szűk anyagot.
-Gyorsan csináld amit szeretnél, - lihegett - különben én teperlek le. - húzott magához, miközben segített levenni boxeromat.
Körbefonta ujjait férfiasságom körül és mozgatni kezdte kezét, mire hangosan felnyögtem. Visszadöntöttem ágyára, majd megtámaszkodtam mellkasán, ám nem engedett el. Pénisze fölé helyezkedtem, de szabad kezével fenekem alá nyúlt, ezzel pedig megakadályozta, hogy ráüljek méretére.
-Fájni foghh. Nem készítettelek fel. - nézett rám aggódóan, miközben megállt minden mozgásban.
-Nem érdekel. - fogtam meg engem tartó karját és kivettem magam alól, majd lassan fokozatosan, beleültem hatalmas méretébe. Igaza volt, tényleg fájt, de nem akartam foglalkozni vele. Hoseok munkálkodó keze pedig sikeresen el is terelte kicsit figyelmemet a feszítő érzésről.
-Baszki! De szűk vagyhhh! - akadozott lélegzete és szabad ujjait összefonta az enyémekkel - Előbb szokj meghh. Csakhh.... - mozdította meg kicsit csípőjét, hogy kényelmesebb helyzetbe kerüljön - utána kezd el. - fürkészte arcomat - Gyönyörű vagy. Ez lesz a kedvenc pózom. - udvarolt nekem, én viszont megelégeltem, hogy ennyire magánál van, miközben velem játszik, így megmozdultam.
Hosszan felsóhajtott, én pedig kezét szorítottam a fájdalom miatt. Azonban hamar elmúlt a kellemetlen érzés. Egyre jobban kezdtem élvezni bennem lüktető nagyságát, rajtam munkálkodó keze pedig amúgy is hihetetlenül jól esett. Igyekeztem megtalálni magamnak azt a bizonyos szöget és ez Hoseoknak is feltűnt, ezért egy kicsit elengedte péniszemet és csípőmre fogott.
-Nézdhhh ngh. - nyelt egyet - Így lesz az! - irányított, elvégre ő tudta a legjobban, hogy hogy érheti el bennem gyönyörközpontomat.
Lassan mozdított rajtam és nem csalódtam profizmusában. Azonnal megtalálta a számomra legélvezetesebb pontot, mire az eddigi leghangosabb nyögést hallattam. Miután ráéreztem a tökéletes szögre, elengedte csípőmet és mellkasán támaszkodó kezemmel is összefonta ujjait. Csak csípőmozgásunk volt az, ami meghatározta az eseményeket, de így még élvezetesebb volt a helyzet. Szinte minden alkalommal mélyen beleültem nagyságába és kezdtem érezni már a vég közeledtét, miközben egy pillanatra sem vette le rólam tekintetét.
-Ohh Hopi! Én ahhh nhhh nem bírom tovább. - vetettem hátra fejemet, ő pedig felült hozzám.
Elengedett egyik kezével, majd derekamat karolta át és megrohamozott csókjaival, miközben vállába kapaszkodtam. Szinte egyszerre kezdtük el egyre jobban szorítani a másik kezét, így biztos voltam benne, hogy egy időben akar megfeszülni velem. Nyögéseink teljes szinkronban törtek fel torkainkból, majd újra én értem elsőként a csúcsra. Kettőnk közé élveztem, mialatt egyre szűkebbé váltam körülötte és utolsó lassú mozgásaim hatására ő is megtöltötte testemet. Csípőmre vezette kezét, kicsit eltávolodott tőlem, hogy lenézhessen kettőnk közé, amint még lassan lovagolok ölében.

Ujjainak szorítása enyhülni kezdtek enyémek körül, mikor felnézve rám megszólalt.
-Túl jó vagy. - lihegett és tekintete ködös volt.
-Te vagy az, aki mindighh - érte el megint érzékeny pontomat, mire kicsit megakadtam mondandómban - megtalálja a megfelelő szöget. Ahh Hoseok! Ezzel várj még kicsithh! - engedtem el kezét, majd vállain megtámaszkodva megemelkedtem.
-De olyan édes, amikor élvezel. Nem tudok betelni a látvánnyal. - mosolygott.
-Sokszor fogod még látni. Ne kapkodd el.
-Valóban? Ezt nagyon jó hallani. - fogott meg és ledöntött az ágyra, majd mellém könyökölt - És lassan szünet is lesz és aaaaah. Minden napom veled akarom tölteni majd.
-Mért, volt, hogy nem így tettünk? - pislogtam rá.
-Ez igaz. De most már veled lehetek, mint a párod, a szeretőd, a másik éned.
-Hoseoooook! - kiabált anyukája. Gondolom akkor értek haza.
-Igen? - válaszolt neki, szintén üvöltve.
-Menj ki hozzá ahelyett, hogy üvöltesz neki. - fogtam be füleimet.
-Így? - mutatott végig magán és végül is igaza volt.
-Hoztam nektek kaját! Gyertek ki!
-Oké! - válaszolt, még mindig kiabálva, majd rám nézett - Éhes vagy?
-Nem rég ettünk.
-Ez igaz. Hmm. Mindegy. Legalább köszönni gyere ki.
-Rendben. De.... akkor már haza is kéne mennem.
-Miért? - állt meg felkelés közben és rám meredt.
-Mamáék aggódhatnak.
-Biztos nem.
-De tiszta ruha is kéne.
-Minek? Alig van rajtunk. - vigyorgott.
-De akkor is haza kéne ugranom, hogy megnyugodjanak.
-Ahhhj! Jó! - mászott ki az ágyból és öltözködni kezdett - Akkor átmegyünk hozzátok.
-Megyünk?
-Igen. Elkísérlek, aztán szeretkezünk a te szobádban is.
-De...... akkor mikor tanulsz? Mi lesz a sulival?
-Alig van pár nap hátra. Te pedig akkor is fontosabb lennél, ha vizsgaidőszak lenne.
-Rendben. - ültem fel - Akkor nálunk alszol?
-Hihi, - kuncogott - igen. De csendben kell majd lenned.
-Az nem tudom mennyire fog menni.
-Hát..... pedig muszáj lesz mennie. Na gyere! Közöljük mindenkivel, hogy együtt vagyunk. - nyújtotta kezét.
-Csak lassan szerelmem.
-Akkor majd rájönnek maguktól, amikor megcsókollak az utca közepén. - segített felkelni.
-Haaaaaahj milyen vagy. - bújtam hozzá.
-De így szeretsz. - nevetett.
-Igen, ez igaz. Így szeretlek.

(Na? :D Na na na? Szerintem irtó cukik lettek)