J-Hope&V yaoi threeshots 1. rész (másik történet alapján)

Tudom, vannak akik nem olvasnak heterót és vannak akik nem olvasnak yaoit. Viszont a helyzet az, hogy nem rég írtam egy V rövid sztorit, amiben Hoseokkal annyira jóban voltak, hogy még én is elkalandoztam néha, hogy hmmm........ ezt át kéne most vinni yaoiba de....... ááá nem ez hentai ahhw><. Viszont a múzsáim egy pontnál szintén szóltak, hogy te, csapasd a yaoit XD. Szóval szépen megbeszéltük a részleteket, így itt van a "Mi lett volna ha?" rész/ek. Ami végül három fejezet lesz mert az első számú Múzsával két órája beszéljük, hogy milyen édesek lesznek. XD

Előzmények: V&Yeeun sztorinkban V becsajozott. Már meg is volt az első alkalom életében, amit nem pont ilyen hamar tervezett, azonban nagy szerencséje volt, hogy jártas csajt fogott ki. Ám a lány megbántotta..... vagy mégsem? Elvégre Hoseok épp a lány háza felé cibálja Vt, hogy rendeződjenek a dolgok, mert előző este J-Hope a lánynál járt, de nem mondta el senkinek, hogy miért. Szóval onnan folytatjuk a "Mi lett volna ha?" résszel, ahol V dühében és félelmében életében először behúzott valakinek. Annak az embernek aki gyerekkorában megvédte és azóta is védelmezi, J-Hopenak.

V szemszög!

-Nem V! Leszarom mit akarsz! Hülye vagy és elegem lett. Hogy lehetsz ilyen gyökér?! Nem engedlek el! Magammal viszlek és végre férfi leszel, nem egy gyáva féreg! - rántott egyet karomon, ami az utolsó csepp volt a pohárban szavai miatt, így menekülésem érdekében dühöm hatására hatalmasat húztam be neki....... majd ahogy Hoseok térdei a földre érkeztek, szívem megállt.

Mit tettem?!.....

Végre elengedett, de milyen áron? Behúztam a legjobb barátomnak, a testvéremnek, aki egész életemben mellettem állt és még akkor is engem védett, amikor nem volt igazam. Sosem ütöttem meg még senkit, többek között ezért is kelt a védelmemre mikor kicsik voltunk, mert csak álltam a sarat, de soha sem adtam vissza amit kaptam. Első ütésemet azonban nem neki szerettem volna címezni.
-Hoseok! - térdeltem azonnal elé és tekintetét igyekeztem elkapni, miközben már alig láttam - Sajnálom! Nem akartam! - záporoztak könnyeim. Kész. Kikészültem. Ez a pár nap nekem sok volt. Én nem erre vagyok tervezve, nekem ez nem megy.
-Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagy. - ült fel Hoseok és állát simogatta, miközben rám nézett. Nem tűnt mérgesnek a hangja, amin meg is lepődtem - Jaj ne sírj már! Most meg mi a bajod? - húzta ujjaira felsőjét és azzal próbált megszabadítani a sós cseppektől, amiktől csak egy foltot láttam Hopi helyett.
-Én nem akartalak bántani. - szipogtam, amint sarkaimra ültem.

-Akkor....... mi rosszat tettem, amiért ezt érdemlem?
-Elárultál Hopi. Yeeunnél voltál. - törölgettem könnyeimet, mire közelebb jött hozzám és újabb cseppektől fosztott meg ő is.
-Csak segíteni akartam. Hogy rendbe jöjjenek a dolgok és ne legyél szomorú. A szívem szakad meg, hogy látom, amint szenvedsz. Ahh V! Mivel segíthetnék neked? Mond meg mit tegyek és megteszem.
-Ne ráncigálj el oda. - próbáltam lenyugodni, miközben kezét arcomra simította.
-Rendben...... és hozzám átjössz? Elvégre mamád hívott, hogy baj van. Így nem mehetsz haza.
-Jó. Hozzád szívesen átmegyek.
-Ennek örülök. Alszunk együtt addig, amíg jobban nem leszel. Majd én etetlek és vigyázok rád pici Tae.
-Ez jobban hangzik. - erőltettem magamra egy mosolyt és enyhült sírásom is.
-Akkor gyere! - kelt fel, majd felsegített.
Kézen fogva indultunk el a másik irányba Hoseokhoz. Kezdtem megnyugodni útközben, ahogy már távolodtunk és megpillantottuk Hopiék házát. Hihetetlenül megkönnyebbültem amint beléptünk hozzájuk, majd beterelt szobájába és az ágyára ültetett.
-Keresek neked pizsit. Bár még korán van, de ha megint elalszol nekem, nem akarlak felkelteni újra.
-Hoseok.
-Igen? - fordult vissza szekrénye felől.
-Kaphatok enni?
-Júúúúúj! Éhes vagy? - vigyorgott.
-Kicsit.
-Jahj kincsem gyere! Mond mit kérsz! - indult az ajtó felé.
-Nem akarok kimenni. Hozz nekem valamit.
-Rendben. - tűnt el, én pedig türelmesen vártam.

-Köszönöm. - dőltem be Hopi ágyába - Jól laktam.
-Pedig nem ettél sokat. - feküdt mellém - Kéne még enned valamit. Aggódok érted.
-Jól vagyok, ne aggódj. Csak te hiányoztál. - bújtam álla alá.
-Nem foglak elengedni, ha ilyen vagy mindig. Be foglak zárni a szobámba. A szükségleteidet meg majd én megoldom.
-Hihi, - kuncogtam - azt megnézem hogyan.
-Valóban? - simított oldalamra, feltűrve pólómat - Na akkor csak figyelj.
-M...... mit csinálsz Hoseok? - pirultam bele mozdulatába.
-Megmutatom mit tudok. - bújtatta hideg ujjait ruhám alá, amitől megborzongva felsóhajtottam.
Talán egy pillanatra felmerült bennem, hogy nem helyes az, amire készül, de hamar elvetettem a dolgot. Nem tudtam, hogy pontosan mit szeretne, de őt mindennél jobban imádtam és megbíztam benne, plusz azok után, hogy milyen kedves volt velem a pofonom ellenére is, jogom se volt ellenkezni.
Lassan fölém kerekedett, miközben nyakamat kezdte csókolgatni, én pedig hatalmas meglepetésemre élveztem, amit velem tett. Szinte észrevétlenül helyezkedett lábaim közé és feltűrte felsőmet, majd csókjaival hasamra tért át. Lesimított oldalamon, ahogy forró puszikat lehet bőrömre egyre feljebb haladva testemen. Nem bírtam csendben állni kényeztetését, így sóhajtozni kezdtem alatta, amint egyre csak cirógatott.
-Nagyon szeretlek pici Tae. - emelkedett fel, majd lassan megszabadított felsőmtől - Jobban, mint egy testvért. - csókolt nyakamba, mire felnyögtem.
-Hopihhh!
-Mond mit szeretnél? Mit tegyek, hogy boldog légy? - suttogta fülembe.
-Folytasd.... - válaszoltam neki lehunyt szemekkel hosszú pillanatok után. Nagyon zavarba hozott már, így csoda volt, hogy tudtam neki felelni.
Puha ajkai közé vette hallószervemet, majd ő is felsóhajtott, amint megsimítottam oldalait. Beleremegtem hangjába és hiába hallottam férfias énjét, mégsem vált erőteljesebbé. Ugyan olyan finom csókokkal lepett el, kezei pedig lágyan siklottak bőrömön, mintha porcelánból lettem volna, ami bármelyik pillanatban összetörhet. Államra kapott puszim után lassan kezdett ízlelgetni, szinte csak alsó ajkamat fogta övéi közé, de nem erőltette rám a többit. Nekem kellett rátapadnom és apró nyögések közepette szinte könyörögnöm nyelvéért, mit meg is kaptam, amint utat engedtem számára. Hajába túrtam, miközben egyik kezén mellettem támaszkodott, míg a másikkal övemet kezdte kicsatolni. Hihetetlen, hogy mennyire el tudta venni az eszemet csupán egyetlen csókkal, mert amint megéreztem leheletét ajkaimon, fájdalmasan szűkké vált boxerem. Amikor pedig elvált tőlem, hogy lehúzza nadrágomat, kicsit felszabadultam. Feltérdelt és megszabadított farmeromtól, majd ő is messzire dobta pólóját. Merev férfiasságomra simított a vékony anyagon keresztül, mire fájdalmasan felnyögtem. Türelmetlenkedve mocorogtam alatta, mert ahogy alsó ajkába harapva nézett szemeimbe, még jobban megkívántam. Nem bírtam magammal, érezni akartam minden mozdulatát, minden lélegzetvételét és apró rezdüléseit, ahogy engem ölel, miközben el sem eresztjük egymás ajkait.
-Hoseokhhh~! - kaptam el péniszemet simogató kezét - Kérlek! Már szinte fáj. - szorítottam össze szemeimet és feszült kis ívbe hátam, amint megmarkolt.
-Ohh te! - fogta meg boxeromat, majd attól is megfosztva hasamra csókolt.
Lefelé kezdett haladni, miközben forró bőréhez ért merev részem. Torkát is megéreztem, amint lejjebb jutott, ám amikor férfiasságomat kezdte ellepni puszikkal, hangosabb nyögéseket hallattam. Végignyalt péniszemen, majd lassan szájába engedett, miközben egyik ujját belém csúsztatta. Egy pillanatra elakadt lélegzetem, de azonnal ütemesen mozogni kezdett legérzékenyebb részemen, így el is feledtem az apró fájdalmat. Lepedőjébe martam, ahogy profi munkája hatására kezdtem érezni a felgyülemlő gyönyört. Ám nagyon figyelt rám, így mielőtt még miattam vége lett volna mindennek, második ujját is bevezette, én pedig egy pillanatra ledermedtem. Lassan mozgott bennem és nagyot szívva teljes hosszomon újra elfeledtette velem munkálkodó tagjait. Nem sokáig játszadozott velem, aminek örültem, mert magamban akartam érezni, egyé akartam válni vele, nem pedig így befejezni az estét.

Felkelt rólam, hogy megszabaduljon saját ruháitól is, mialatt fiókjaiban kezdett turkálni, amit végig figyelemmel kísértem. Majd ahogy megtalálta amit keresett, azonnal visszamászott fölém és hevesen megcsókolt. Elengedtem a lepedőt, hogy puha hajába vezethessem ujjaim, közben pedig szabadon maradt kezemmel felfedezhessem végre teljes testét. Elmerültünk egymásban, míg Hoseok a kis zacskóval, majd annak tartalmával küzdött, de mikor végzet, megéreztem bejáratomnál és elszakadtam tőle. Nyakába karolva kapkodtam levegő után, ahogy lassan elkezdett behatolni.
-Ne, Hope! Várjhh! - kapaszkodtam vállaiba majd lenéztem kettőnk között, de meglepetésemre még alig volt bennem.
-Taetae. - állt meg és rábírt hogy ránézzek, miközben lefejtette egyik kezemet válláról - Csak engem nézz. - fonta össze ujjainkat - A szemembe nézz kicsi Tae. - támaszkodott mellettem, majd lassan teljesen kitöltött, miközben fájdalmamban kezét szorítottam - Annyira szép vagy. Szeretlek V! - kezdett lassan mozogni, engem pedig még jobban zavarba hozott.
Fejem mellett támaszkodó kezébe kapaszkodtam, majd behunyt szemekkel megcsókoltam csuklóját, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre ért bennem, ezzel hangos nyögéseket kicsalva belőlem. A fájdalom ellenére is boldogabb voltam akkor alatta, mint addigi életemben bármikor. Hoseok olyan hozzáértéssel és óvatossággal kényeztetett, hogy egyre kevésbé bírtam magammal. Kezdtem sajnálni, hogy megtalálta amit keresett fiókjaiban, mert többet akartam belőle, mint amennyit kaphattam. Gyorsított kicsit tempóján és meghallottam az ő halk nyögéseit is, mire fel mertem pillantani rá. Hoseok legalább annyira elvesztette józan eszét, mint én, így ő is behunyta szemeit, miközben erőteljesebbé váltak mozdulatai, majd megtalált egy számomra addig ismeretlen, de annál kellemesebb pontot, mire megszorítottam kezeit és szinte felsikítottam alatta, ahogy hátam kis ívbe feszült.
-Taehh..... én..... nem bírom márhh. - küzdött magával, de újra elérte azt a bizonyos pontot bennem, így nagyjából azonos állapotban lehettünk.
-Csak.... csináldhhh~! - szorongattam ujjait és éreztem, hogy már nincs sok hátra.
Légzésünk szabálytalan volt, mialatt egyre közelebb értünk a célhoz, majd Hoseok szájához emelte összekulcsolt kezünket és egy csókot nyomva rá olyan erőset lökött rajtam, hogy el is élveztem tökéletes munkájától. Hosszan felnyögtem, míg Hopi kicsit sem lassított, de pár mozdulat után ő is felmordult felettem támaszkodva. Igyekeztem figyelemmel követni, ahogy minden izma egyszerre feszül meg és hihetetlen látvány tárult szemem elé. Most ő szorította meg az én kezemet, majd pár mélyebb lélegzet után, újra csókolgatni kezdett, ahol csak elért. Először nyakamat támadta le, de azonnal fülemhez vándorolt.

-Ez lehet hangos volt. - nevetett kicsit, de nem tudtam válaszolni, csak hümmögni - Nem baj. A te hangod a legédesebb, had hallja más is, ha már te csak az enyém vagy. - folytatta útját kulcscsontomig, majd felemelkedett és szemeimbe nézett - Jobb kedved lett pici Tae?
-Ühüm. - bólintottam, de egyre jobban zavarba estem, ahogy lassan visszatért a józan eszem, ezért elengedtem kezét, majd magamhoz öleltem, hogy ne tudjon végignézni rajtam. Bár nem mintha eddig nem bámult volna, ráadásul a legintimebb pillanatomban - Szeretlek Hopi. - suttogtam.
-Jaj, de jó ezt hallani. Annyira féltem, hogy mit fogsz mondani. - viszonozta szorításom - Most nekem is fürdenem kell majd.
-Hmm? - engedtem el, majd azt tette amit el akartam kerülni.
Végig nézett rajtam és belenyúlt nedvembe, amely testemet terítette be.
-Hozok zsebkendőt. - pillantott fel rám vigyorogva miközben felkelt, ezzel elhagyva engem, amit egy sóhajjal kísértem.
Megtörölte kezét, majd megszabadult a szűk gumitól és visszasietett hozzám. Óvatosan letörölgetett, mialatt végig vigyorgott, én pedig egy takarót húztam magamra, mert hirtelen szégyenlőssé váltam előtte.
-Hehe, édes vagy. - kuncogott fel - Akarsz fürdeni?
-Azt mondtad hangos voltam.
-I..... igen? De ennek mi köze a kérdésemhez? - dobta ki a használt zsepiket, majd visszaült az ágyra mellém.
-Nem merek ezek után a szüleid előtt megjelenni. - bújtam el a takaró alatt.
-Jaj te! Akkor majd reggel. - mászott be mellém és gyengéden magához húzott.
-Hoseok?
-Nem akarom, hogy megfázz. Álmodj szépeket V.
-Te is Hopi. Itt leszel ha felkelek? - fúrtam arcom mellkasába. Hogy lehet ilyet kérdezni? Saját magamat hozom kínos helyzetekbe.
-Persze, hogy itt leszek. Sosem hagylak el. Jó éjszakát! - simogatta meg kócos hajamat és egy puszit lehelt homlokomra.
-Jó éjt!


(És mivel threeshots ezért folytatjuk XDD)