I've lost you 8 times 1. rész: Álmodtam?

Harmadik fél szemszöge

– Heheeej! Boldog Holdújévet nekünk! – koccintott a baráti társaság egy bárban.

– Túléltük ezt az évet is. Ideje kicsit pihenni! – kortyolt hatalmasat söréből Hoseok.

– Aztán két hét múlva vissza a szokásos gürizéshez – ölelte át barátnőjét Seokjin. – Már most hiányzik.

– De van még mindenkinek szabija ezen kívül, nem? – érdeklődött Namjoon.

– Van, de azt olyan ritkán töltjük együtt így, az egész társasággal – magyarázott Jungkook.

– Pont ez az amiről beszélni szeretnék veletek – folytatta Namjoon.

– Miről akarsz? Már megint túrát szervezel? Ugye tudod, hogy nem megyek túrázni. Szabadnapomon pihenni akarok – morgott Yoongi.

– Nem-nem. Együtt pihenésről szeretnék beszélni veletek, de várjuk meg még Minjeet is.

– Féljünk? – kérdezett vissza Jimin.

– Nem kell semmitől. Jó hír, ígérem – mosolygott Namjoon. – Itt is van – követte szemeivel érkező barátnőjét Namjoon.

– Elképesztő, milyen sor van már most a mosdóban, pedig még csak nyolc óra – ült vissza Namjoon mellé Minjee.

– Nos...? – hallgattak el a fiúk amint Taehyung próbálta rábírni Namot, hogy fejezze be azt, amibe belekezdett.

– Mi az? – érdeklődött Minjee a rájuk szegeződő pillantások oka felől.

– Na jó! – fújt nagyot Namjoon. – Tudjátok, hogy most vagyunk két éve együtt Minjeevel és holnap elmegyünk három napra ünnepelni egy wellness szállodába.

– Igen?...

– Ezzel kapcsolatban lenne egy tervem a banda a számára.

– És pedig?

– Micsoda? – fordult felé még barátnője is. Ezek szerint ő sem tudott semmit Namjoon titkáról.

– Itt ismerkedtünk meg, emlékszel? – fordult Minjee felé. – Két éve, Holdújév ünnepén itt iszogattunk a fiúkkal, mikor te leöntöttél egy másik palit a boroddal, aki rendesen neked esett, én pedig a védelmedre keltem.

– Persze, hogy emlékszem. Életem egyetlen olyan napja volt, hogy a balszerencsém végül szerencsébe fulladt – mosolygott rá a barátnője.

– Igen, ezt sokat mondtad – turkált zsebében Namjoon. – Tudod, mindig csak ilyenkor van együtt rendesen a banda, hogy senkinek sem kell rohannia haza mert másnap korán kel, de én szeretném, ha lenne még egy ilyen hétvége idén – vett elő egy kis dobozkát és mindenkinek elállt a lélegzete. – Letérdelnék, de nem tudok hová, remélem ez nem gond. Szóval... – bukkant elő a kezéből egy gyűrű. – Hozzám jössz?

– Úúúúú – izgult jobban Taehyung, mint kellett volna.

– Csss! – pisszegte le a barátnője.

– Wow... – akadt el Minjee szava.

– Tudom, hogy nem a legromantikusabb és igazán megerőltethettem volna magamat, de... talán mégis ez a legalkalmasabb pillanat.

– Viccelsz? Évfordulónk van azon a helyen ahol először találkoztunk a második családunk körében – nézett végig barátaikon Minjee. – Ennél romantikusabb nem is lehetne. Persze, hogy hozzád megyek! – ugrott Namjoon nyakába, mire a többiek hangos ünneplésben törtek ki.

Nem volt meglepő, hogy Minjee igent mondott, hiszen már kapcsolatuk elején is látszott rajtuk, mennyire összeillenek. Ugyan akadtak nézeteltéréseik és néha rosszabb napjaik, de valahogy mindig sikerült megoldani minden problémát. Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretnék fenntartani a kapcsolatukat, mikor pedig fél évvel a második évfordulójuk előtt összeköltöztek már csupán időkérdése volt a lánykérés. Nagy ünneplést terveztek az estére a barátaik körében mielőtt elutaztak volna egy hosszú hétvégére pihenni, ez pedig meg is valósult, hiszen mindenki örült, hogy egy újabb szintet lépett a kapcsolatuk. Még az éjszaka eldöntötték nagyjából az időpontot, miszerint év vége előtt szeretnék megtartani a fogadást barátaik és családjuk körében, ezért szinte biztossá vált a wellness alatti programjuk. Már ott meg akarták beszélni az alap dolgokat, mivel mind a ketten nagyon izgatottak voltak.

Csodálatos három napot töltöttek együtt mely idő alatt szinte mindenki gratulált nekik az eljegyzéshez, főleg a wellness dolgozói. Hamar kiderült, hogy mennyire friss a dolog, ennek örömére pedig kaptak némi extrát pihenésük alatt, melyre nem is számítottak. Így tényleg felejthetetlenné vált számukra a második évfordulójuk ünneplése, mely után visszatérve saját otthonukba már bele is vetették magukat munkába, holott még rengeteg idejük lett volna a Holdújév miatt a pihenésre. Ám mielőtt a részletekkel és a pontos időponttal vacakoltak volna úgy döntöttek, előbb keresnek egy megfelelő vidéki helyszínt, ahol majd mindenki a lehető legjobban kikapcsolódhat az esküvő alkalmával. Találtak is Szöulban egy megfelelő céget akik ezzel foglalkoztak, szerencséjükre pedig ők nem vették olyan komolyan a szabadságolást, mint mások, így még az ünnep alatt meg tudtak ejteni egy megbeszélést. Rengeteg helyszínt mutattak nekik melyek még az idén elérhetőek voltak, mivel pedig azonnal nem is tudtak dönteni, ezért inkább többet kiválasztva úgy határoztak, hogy erre még alszanak párat és egy hét múlva visszatérnek a témára.

– Jeju szép lenne, de olyan sablonos, nem? – sétáltak hazafele az utcán, miközben Minjee hangosan gondolkozott.

– Nem kell mindig kitűnően különlegesnek lenni. Jeju szép hely, az összes ottani helyszín gyönyörű és ott tényleg lehet pihenni. Szívesen mennék oda, de az a busani hotel is nagyon tetszett – válaszolt neki Namjoon.

– Jaja... hmm... Szeretnék Jejura menni, meg nem is. Nem tudom – bújt jobban párjához, kinek kezét már így is szorongatta.

– Van időnk eldönteni. Alszunk rá néhányat aztán meglátjuk – ölelte magához Minjeet Nam amint megálltak egy zebránál.

– Lehet megkérdezem néhány régi barátomat akik már megházasodtak, hogy ők hol tartották.

– Jó ötlet. Némi plusz infó mindig jól jön – sóhajtott nagyot Namjoon, miközben a forgalmat nézte. – Nem vagy éhes?

– De, egy kicsit.

– Üljünk be valahova ebédelni – tervezgette a napjukat ahogyan lassan átváltott a lámpa az autóknak sárgára, majd pirosra.

– Jó, hova szeretnél? – engedte el picit Namjoont.

– Nem tudom – pillantott a lányra. – Ahol szerdán voltunk vacsorázni? A barbecues étterem? – indult meg amint félszemmel meglátta, hogy zöldre váltott a lámpa.

– Az finom volt. Rendben me- – akadt el Minjee lélegzete.

Ahogyan Namjoon lelépett a zebrára csupán egy lépéssel járt előrébb a másiknál, ám mivel vakon bízott a lámpában ez pont elég volt ahhoz, hogy az észre nem vett autó csak őt sodorja el és Minjeet ne. Menyasszonya fel sem fogta azonnal, mi történt, hiszen mindössze annyit észlelt, hogy Nam egyik pillanatban még húzza maga után és ott áll előtte, a másikban pedig már eltűnik a szeme elől. Kellett egy kis idő neki mire képes volt megmozdulni, majd csatlakozni a tömeghez mely Namjoonért aggódott. Mire cseppet feleszmélt már hívták a mentőket, az a néhány ember pedig, akinek volt némi fogalma az elsősegélyről, próbált segíteni párján, ki elvesztve eszméletet sebektől borítva feküdt az úton. Minjee remegve zokogni kezdett ahogyan lassan felfogta a helyzetet. Nem tudta, mennyi idő telt el, de számára egy pillanat alatt ért ki a mentő Namjoonhoz, ki továbbra sem tért magához. Kapkodva kaparták össze a földről miközben valaki emlékezett rá, hogy ők együtt voltak és el is mondta ezt a mentősöknek, kik hozzá fordultak némi alapvető információért. Alig tudott válaszolni a kérdésekre, annyira megrázta az eset. Még azt sem jegyezte meg, melyik kórházba fogják szállítani Namot, úgy ledermedt a félelemtől. Csupán a rendőrök faggatózása közben sikerült valamiképp visszanyernie ép eszét, már amennyire az ép volt egy ilyen eset után, hogy megkérdezze, hol van a párja és mikor mehet el. Szerencsére tudtak neki választ adni, tekintettel pedig a helyzetére azonnal el is engedték amint felvették a rövid vallomását, valamint az adatait. Minjee olyan gyorsan rohant a kórházba, mint még soha sehova. Szinte átfutott a városon, egy percre sem lassított, mialatt abban reménykedett, ha majd odaér Namhoz akkor jó nevetnek rajta, hiszen csak egy rossz vicc az egész, melyet nagyon eltúloztak. Ám sajnos nem így lett.

Namjoon a kórházba érkezés után nem sokkal életét vesztette. Minjee hiába rohant, már nem volt kihez, amint pedig közölték vele a rossz hírt teljesen összeomlott. Egy szempillantás alatt vesztett el mindent és esélye sem volt felkészülni erre. Semmi jel nem utalt arra, hogy elválnak majd útjaik, éppen csak most tervezgették a jövőt, mely már nincs többé. Ezek után alig volt ereje hazamenni, ha pedig neki kellett volna tudatni a történteket a családdal és az ismerősökkel, biztosan ő is belepusztult volna, de legalább ennyi szerencséje akadt, hogy nem ő volt a hírnök. Hazamehetett csendben és egyedül, hogy kizárja a külvilágot és magába roskadva gyászolja vőlegényét, kivel két napja még boldogságban úsztak. Összekuporodott a közös hálószobájuk sarkában ahonnan a nap hátralévő részében meg sem mozdult. Semmivel sem foglalkozott, elbújt minden elől, hogy valahogyan megbirkózzon szépen lassan a veszteséggel, mely őt érte és melyet még nem volt képes elfogadni. A lakásban minden Namjoonra emlékeztette, ezért rettentően tel már az első nap is nélküle. Mikor végre meg tudott mozdulni is csak addig jutott, hogy igyon valamit, majd leült az ajtótól nem messze és mereven nézte azt. Reménykedett benne, Nam mindjárt belép rajta, a katasztrófát pedig csak álmodta, de ahogyan teltek a percek ez nem történt meg. Egyedül volt az immár hatalmas, sötét, számára üres lakásban, mellyel nem hitte, hogy majd meg tud küzdeni. Namjoon nélkül semmivel sem, még a fáradtsággal sem, mely az egész napos zokogás után az éjszaka közepén ott, a bejárati ajtó előtt érte utol. Arról álmodott ami történt. Az iroda meglátogatásával, a helyszínekkel, hogy nem tudnak dönteni és időt kérnek, majd azzal, hogy hazaindultak és beszélgetnek, hol kéne majd tartani az esküvőt. Minden olyan volt számára, mintha újra megtörténne, de ezúttal a zebra túloldalán egy magas sötét emberi alakú lényen kívül, kinek hatalmas kerek fehér szemei voltak, nem állt senki. Úgy tűnt, Namjoon nem látja őt, mert folyatta mondandóját, ám Minjee tekintete teljesen rászegeződött.

– Még egy esély – hallott egy hangot, mely vélhetően a fekete lénytől származott. – Hogy változtass – folytatta, miközben a lámpa lassan átváltott. – Élj vele! – Namjoon pedig lelépett, ahogyan befejezte utolsó mondatát is az idegen lény, és újból elsodorta az az autó, mely a halálát okozta.

Minjee erre felriadt álmából és hirtelen azt sem tudta, hol van. A földön fekve aludt el, de saját ágyában ébredt a puha takaró alatt. Reménykedett benne, hogy az előző nap nem történt meg és kapkodva nézett körbe Namjoont keresve, ki hatalmas meglepetésére ott feküdt mellette.

– Úristen! Nam! – ébresztgette párját Minjee. – Jól vagy? Minden rendben?

– Ahhj... Igen – morgott Namjoon miközben menyasszonyához fordult. – Mi a baj?

– Te jó ég! – bújt párjához és sírni kezdett. – Azt hittem meghaltál.

– Dehogy haltam meg. Biztos csak álmodtad – ölelte magához a lányt. – Csss, nyugalom. Semmi baj, itt vagyok – simogatta Minjee fejét. – Minden rendben. Sosem hagynálak itt.

– Annyira valós volt.

– De csak egy álom volt, na. Nyugi! Nyugodj le és aludjunk még egy kicsit. Van időnk a megbeszélés előtt, használjuk ki!

– Szeretlek.

– Én is nagyon szeretlek – ölelgette továbbra is Minjeet Nam, miközben már azon volt, hogy visszaaludjon még egy kis időre.

Végül azonban csak mindketten lustálkodtak míg fel nem kellett kelniük a készülődéshez. Szokásukhoz híven megosztották a reggeli feladatokat, miközben pedig öltözködtek bekapcsolták a tévét, így némi háttérzaj adta az alapot a nap indításához.

– Atyaúristen! – szörnyülködött Namjoon.

– Mi az? – lépett ki Minjee a fürdőből és párjához sietett.

– Egy indai buszbaleset. Szakadékba zuhant a busz és harmincegyen meghaltak-

– Heten pedig válságos állapotban kórházba kerültek – szakította félbe Namjoon mondandóját.

– Igen. Hallottál erről? – fordult Minjee felé kíváncsian.

– Hát... mintha már hallottam volna erről. Olyan... deja vu érzésem van... Mikor történt ez? – érdeklődött.

– Most este. Vagyis, ugye náluk délután az időeltolódás miatt. Olvastál róla éjszaka?

– Nem... Én... Fogalmam sincs – zavarodott össze Minjee.

– Na mindegy – folytatta dolgát Namjoon. – Gyorsan öltözzünk fel és induljunk, el ne késsünk! – puszilta meg Minjeet, majd vissza is ment a hálószobába.

Azonban Minjee még néhány percig dermedten figyelte a tévét, melynek szinte minden hírére emlékezett már, pedig ő olyan sokat nem nézi a híradót, mint Namjoon. Rémisztő volt számára ez a deja vu érzés, azonban nem akadt elég ideje, hogy foglalkozzon vele, mert indulniuk kellett helyszínt választani az esküvőre. De hiába próbált nem törődni a rengeteg ismerős helyzettel, akadt még egy különös esemény mely után már azt hitte, kezd megőrülni.

– Jeju nagyon népszerű a házasodó párok körében, de természetesen rengetegen választanak más helyszíneket a sziget zsúfoltsága miatt – töltött kávét nekik az öltönyös figura, ki közben végig dicsérte az összes bedobott potenciális esküvői helyet. Viszont, amint áttért Namjoon bögréjére, hogy önt neki is, Minjee felpattant és elkapta a kis kávésedényke tetejét, mely éppen készült belezuhanni a bögrébe, majd a becsapódás erejével elárasztani az asztalt és a papírok felét kávéval. – Ó, elnézést! – ijedt meg a férfi, hogy végül leöntötte Minjee kezét egy kis kávéval. – Nagyon sajnálom. Annyira röstellem. Kérem, bocsásson meg! – kapott elő néhány szalvétát a lány a számára.

– Ugyan, semmi gond. Jobb, mintha az egész asztalt árasztotta volna el – nyugtatta a pasit.

– Milyen reflexeid vannak kicsim! – lepődött meg Namjoon. – Még két év után is meg tudsz lepni.

– Én is magamat – sóhajtott nagyon Minjee.

Gyorsan visszatértek a helyszínekhez és mindenki el is felejtette a kis kávéincidenst, kivéve Minjeet, aki próbált valamiféle magyarázatot találni arra, hogy ennyire emlékszik mindenre, ami még igazából meg sem történt. Viszont emiatt nem volt képes megfelelően figyelni a kis megbeszélésükre, így végül megállapodtak, hogy egy hét múlva visszatérnek a helyszínekhez, addig pedig még gondolkoznak. Pont, mint legutóbb.

– Minden rendben? – sétáltak kézen fogva hazafele.

– Igen, persze. Miért kérdezed? – pillantott fel Namjoonra.

– Olyan furcsa vagy ma. Mintha nem lennél itt teljesen.

– Csak... – nézelődött Minjee. – Olyan érzésem van, mintha ez már mind megtörtént volna. Az egész nap.

– Nekem is volt már ilyen napom. Nagyon hátborzongató tud lenni – vonta magához Minjeet amint megálltak egy zebránál. – Nem vagy éhes?

– De, egy kicsit – nézett körbe Minjee miközben eluralkodott rajta a félelem. Ez volt az a zebra álmában ahol először meghalt Namjoon, másodszor pedig még egy nagy fekete alak is megjelent. Azon gondolkozott, hogy vajon ez is meg fog történni megint? Mint a tévé hírei és a kávé?

– Üljünk be valahova ebédelni – javasolta újból ezt Namjoon.

– Jó, hova... – hallgatott el mondata felénél, párja pedig próbálta kicsit elengedni őt, hogy hamarosan meg tudjanak indulni a zöld jelzésre.

– Nem tudom – nézett ezúttal is Minjeere Namjoon, de mondatát ezúttal máshogyan folytatta, amint meglátta a lány arcát. – Minden rendben? – váltott át a lámpa szabad jelzésre, Nam pedig indult is volna át a zebrán, ám most Minjee nem eresztette.

– Ne! – húzta vissza magához Namjoont és szorosan átölelte, fél pillanattal később pedig elszáguldott az bizonyos autó tőlük néhány centire.

– Azta! – figyelte az őrültet, aki mit sem törődött a lámpával. – Csoda, hogy nem ütött el senkit ez az idióta – nézett körbe Nam, mialatt menyasszonyát szorongatta.

– Meg is halhattál volna – bújt mellkasához a lány. – Jobban körbe kéne nézned!

– Jah... Ez közel volt – ölelgették továbbra is egymást az út szélén állva, miközben a többi ember már a zebrán sétált át. – De te vigyázol rám helyettem is – puszilt Minjee fejére. – Nos? Együnk valamit?

– Igen... Csak egy pillanat – sóhajtott nagyokat a lány.

Legutóbb ebben a helyzetben Namjoont elsodorta az autó és a kórházban belehalt a sérüléseibe, de ezúttal sikerült elkerülnie a tragédiát, viszont a helyzet akkor is mély nyomot hagyott Minjeeben. A deja vu érzés megszűnt a nap hátralévő részében, azonban ez az egész hátborzongató volt számára, ami megmutatkozott rajta. Ettől Namjoon nagyon aggódni kezdett érte, viszont a sokadik alkalom után már nem merte megkérdezni, hogy van-e valami baj. Inkább taktikát váltott, mivel pedig úgyis megosztottak egymással mindent, ezért este leült beszélgetni párjával.

– Elhalaszthatjuk az esküvőt – ült a kanapén Minjee mellett, miközben az pattogatott kukoricát majszolva meredt a hírekre. Korábban sosem érdekelte őt ennyire a híradó.

– Micsoda? – pillantott meglepetten párjára. – Meggondoltad magadat?

– Mi? Nem! – ellenkezett Namjoon. – Csak olyan furcsa vagy ma és nem mondtad meg, miért. Félek, az esküvő miatt van ez és nem szeretném, ha azt éreznéd, rád erőltetem, vagy siettetem.

– Nem az esküvő miatt vagyok ilyen, dehogyis! – nyugtatta meg párját a lány.

– Akkor mi a gond? És ne mond azt, hogy semmi! Egész nap furcsa voltál.

– Jó – sóhajtott nagyot Minjee, majd Namjoonhoz fordulva kezdett bele a magyarázkodásba. – Tudod mondtam, hogy rosszat álmodtam.

– Emlékszem. Még én is megijedtem egy kicsit, mert nem mondtad, hogy pontosan mit, csak hogy meghaltam? – helyeselt félig meddig visszakérdezve Nam.

– Pontosan. Megálmodtam a mai napot. Minden egyes percét átéltem már, hallottam a buszbalesetről, sétáltam veled a megbeszélésre és leöntötte az a pasi az iratai felét kávéval.

– De téged öntött le.

– Mert tudtam, hogy le fog esni az edény teteje egyenesen a bögrébe, amit majd felborít és mindent leönt majd kávéval.

– Mit akarsz ezzel mondani? – nézte rémülten barátnőjét Namjoon.

– Én nem tudom hogyan, de mintha álmaimban már leéltem volna ezt a napot. Mintha láttam volna a jövőt, hogy mi fog történni és úgy is lett egy pontig.

– Amíg meghaltam.

– Igen... A zebránál álmaimban te leléptél és az az autó elütött. Mire a kórházba értem már azzal fogadtak, hogy meghaltál – hallgatott el néhány pillanatra Minjee. – Lehet megőrültem, de legalább életben vagy.

– Huh... – sóhajtott nagyot Namjoon és elgondolkozott. – Hát érdekes ezt hallani.

– Azért mondtam el, mert megbízom benned. Bízom benned, hogy nem nézel majd komplett pszichiátriai esetnek.

– Mi? Dehogyis! – döbbent le Nam. – Ez fel sem merült bennem, csak... Elég megrázó azt hallani valakitől, hogy egyszer már meghaltam főleg így, hogy ennyi hasonlóság van az álmod és a valóság között... Vagy nem is tudom.

– De végül nem haltál meg, ha pedig ez a valami megint előfordul akkor lehet, rengeteg rossz dolgot meg tudunk majd előzni. Például hogy elszakítsd az esküvői öltönyödet majd, vagy akármi.

– Hm – mosolyodott el Namjoon. – Nem mondom, hogy hétköznapi hírt közöltél velem, de... – fürkészte menyasszonya arcát. – Nekem is volt hasonló érzésem már egyszer, szóval elhiszem neked, amit mondtál és nem gondollak őrültnek.

– Ezt jó hallani – nyugodott meg Minjee.

– De azért legközelebb hamarabb elmondhatnád. Már kezdtem azt hinni, meggondoltad magad az esküvőt illetően, azért viselkedsz ennyire furcsán.

– Sosem gondolnám meg magamat – bújt Namjoonhoz.

– Ezt örömmel hallom.

– Viszont nagyon remélem, hogy többet nem álmodok ilyesmiről. Tudod, borzasztó volt átélni az elvesztésedet. Álom volt csak, de nagyon valóságosnak tűnt. Azt hittem, belehalok abba, hogy nem létezel többé. Nem bírnám ki nélküled.

– Ezzel én is így vagyok. Nem tudom, hogyan lennék képes nélküled lélegezni egyáltalán. Nem lennék önmagam nélküled, kicsit elveszett lennék nélküled.

– Hallom, nagyon megtetszett ez a szám.

– Ismersz – vigyorgott Namjoon. – Imádom a zenét.

– Igen... ismerlek és nagyon szeretlek.

– Ahh, én is nagyon szeretlek – dőlt el a kanapén barátnőjével Nam.

[Music oldalt a lejátszási listán, akit érdekel! Oh Wonder - Without You]

(Hát akkor kezdjünk is bele! :D Tudjátok, ahogyan lesz időm írni fogok új részt, bár itt sokkal hosszabb lesz 1-1 epizód, mint a Kitty kittyben, azonban ennek hála, több idő is lesz 2 epizód között nektek az olvasásra. Remélem tetszeni fog mindenkinek és velem tartotok, hogy megpróbáljuk megmenteni még 7 alkalommal Namjoon életét. Bízunk benne, sikerrel járunk majd!

Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
[Ezt le akarom fordítani angolra is, szóval lehet, emiatt fog kicsit megcsúszni a sori, de az is lehet, hogy majd utólag kapja meg az angol verziót. Még nem tudom.]

I've lost you 8 times

Ahogyan ígértem, itt a nyári sorozat a Kitty kitty befejeztével, ami ezúttal egy 9 részes hentai lesz Namjoon főszereplésével, kit ti szavaztatok meg férfifőszereplőnek.

Rövid kis ismertetés következik. Adott Namjoon és a barátnője, Minjee, kivel harmonikus kapcsolatban élnek együtt immáron két éve. Az évforduló alkalmából Nam úgy dönt, megkéri barátnője kezét, ki természetesen igent mond, de nem ilyen egyszerű az élet. Namjoon egy kincs és nem csak a lány számára, hanem az egész Univerzum számára is. Pont ezért Nam életre szóló támogatását ki kell érdemelni, mivel nem szívesen adná egy olyan ember kezei közé ezt az angyalt a Világ, ki nem képes megfelelően gondoskodni róla. Így nyolc próbatétel elé állítja Minjeet, ki mit sem tud az egészről, viszont hamar tisztázódik majd számára, mi is a lényeg. Tanulj meg vigyázni rá, még akkor is, ha ő nem vigyáz saját magára! Minjeenek nyolc alkalommal kell átélnie a szeretett férfi halálát, mely után az Univerzum mindig visszadobj az idő azon pontjára őt, mikor még képes megakadályozni a tragikus események láncolatát. Amennyiben akár egyszer is kudarcot vall úgy elveszti élete szerelmét, így nagyon hamar alkalmazkodnia kell a helyzethez, melyről vajmi kevés információja lesz, hiszen senki sem ad választ kérdéseire. Vajon a fejfájás egy halálos betegség tünete? Vagy az étvágytalanság a figyelmeztető jel, melyet nem vesznek elég komolyan? Esetleg a következő zebránál leli halálát Namjoon, mert nem figyeltek eléggé?

Nyolc halálok, nyolc időugrás, nyolc esély és egyetlen lány.

Te képes lennél végigcsinálni anélkül, hogy beleőrülnél?

A részek nem lesznek egyforma hosszúságúak, mivel egy-egy minitörténetet kell majd minden alkalommal megírnom, de ettől még 100%-ban élvezhető lesz!


1. rész: Álmodtam?
2. rész: Heimlich

Kitty kitty 19. rész: Minden megváltozik [Befejezés]

– Túl veszélyes és nem biztos az információ. Itt meg tudjuk védeni magukat.

– Nem tarthatnak itt akaratom ellenére, mivel nem vagyok gyanúsított.

– Nem, de maga veszélyeztetett tanú.

– Lemondok a védelemről. Magukkal megyek! – indult el Yoongi.

– Várjon! Uram! – loholt utána az ügynök.


Végül Yoongi akárhogyan próbálkozott nem mehetett az ügynökökkel. Akadtak szabályok, amiket be ellett tartania és hiába volt tanú, ha megszegte volna ezeket őt is letartóztatták volna. Viszont annyira erősködött, hogy legalább azt megosztották vele, hová mennek. Jimin lakása volt a cél, de azt nem mondták el neki, erre miből jöttek rá. Ráparancsolt az ügynök, hogy maradjon ezek után a kapitányságon és ott várja meg őket, ám Yoongi nem ülhetett egy helyben. Úgy érezte, tennie kell neki is valamit, nem bízhatja a calicot mások kezeire, így amint elindultak a nagy autókkal talpig felfegyverkezve a hatóság emberei, ő is nyakába vette a várost. Mivel Taehyung és Jungkook már nem voltak ennyire erőszakosak, mint ő, ezért ők teljesen kimaradtak a vitából, így fogalmuk sem volt, hogy Yoongi szinte versenyt futva az ügynökökkel közeledik Jimin otthona felé. Persze sziréna és saját kocsi nélkül nehezebb dolga volt, de így is elég korán érkezett meg a célhoz. Míg a rendőrök egy gyors megbeszélést tartottak ő teljesen megkerülte őket és a tűzlépcsőt használva szaladt fel párja lakásához. Nem sokkal járt a fegyveresek előtt, éppen csak annyival, hogy rendesen megnehezítse a munkájukat amibe igazán bele sem gondolt. Csak Jimin volt a fontos, mással nem foglalkozott, még saját magával sem amint felért a megfelelő szintre. Kapkodta a levegőt, de nem akart lebukni, ezért próbált uralkodni magán amint közeledett a calico lakásához. Először csak hallgatózott és próbált minél nagyobb csendben maradni, nehogy lebukjon. Igyekezett rájönni, vajon tényleg jó helyen jár-e, ehhez pedig minden érzékét bevetette, ám hamar kapott megerősítést, miszerint jól tippeltek az ügynökök. Azonnal ideges lett és vérben kezdtek forogni szemei amint megértette, mi zajlik az ajtó mögött, hiszen macskafüleinek hála tisztán értette Yohan minden egyes szavát.
– Kitty kitty... Valahányszor úgy érzem, nem úgy viselkedsz, mint a drága Yoongiddal, kimetszek egy újabb darabot a füledből, kiscica. Megértetted?
Yoongi elvesztette a fejét és már nem jelentett akadályt a zárt ajtó. Eluralkodott rajta a hibrid fele, az állati, melyet sosem engedett dominálni, fél pillanattal később pedig már be is tört párja lakásába. Nem mérte fel a helyzetet, nem nézett körbe, csupán Yohanra koncentrált és lendületesen nekiesett. Lerántotta Jiminről, majd dulakodni kezdtek az aprócska lakásban. Nem sok idejük volt a harcra, hiszen néhány pillanattal később felbukkantak fegyveresek is, akik azonnal felszólították őket, hogy hagyják abba. Yohan megpróbálta elkapni Yoongit, hogy túszként használhassa, de még sosem volt dolga egy olyan hibriddel, aki nem félt tőle sőt, a vérét akarta, ezért nem járt sikerrel. A fekete macska úgy dobta az ügynökök lábai elé, mintha egy darab hús lenne, majd már rászegeződtek a fegyverek, hogy álljon le. Talán le is kellett volna lőniük, ha Jimin hangja hirtelen nem üti meg a füleit. Csupán ez segített neki újra elkezdeni gondolkodni, hogy mérlegelhesse a kockázatot és megfelelően döntsön. A calico jobban érdekelte, Yohan pedig már nem jelentett veszélyt, ezért visszahátrált párjához, majd vele kezdett foglalkozni, de talán jobb lett volna, ha előbb valaki más jut oda Jiminhez, hogy Yoonginak ne kelljen látnia, mit is tett a másik az ő kincsével.
– Yoongi – szólt halkan Jimin, miközben az említett az ágya mellé térdelve próbálta kiszabadítani a fiatalabb csuklóit az ezüst színű ragasztó fogságából. Ramatyul festett a calico, ki meztelenül feküdt ott előtte. Gyenge volt, nyaka pedig piroslott, mintha minden lehetséges eszközzel szorongatták volna már ami csak létezett a Világon.
– Mit tett veled? – lihegett Yoongi, kiben még tombolt az adrenalin, pedig Yohant már elfele vitték.
– Te vérzel – tette erőtlenül kezét a másik mellkasára miután az egyik ügynök a késével felvágta a ragasztócsíkot. Jimin már nem foglalkozott önmagával miközben éppen betakarták, sokkal jobban érdekelte párja, ki meg sem érezte, hogy megsebesült. Alig látott ki fáradt pillái alól, de ez nem akadályozta meg abban, hogy mereven nézze a másik hasán ékeskedő vérző sérülést.
– Még egy mentőt kérünk, egy húszas éveiben járó hibridhez. Szúrt, erősen vérző hasi seb, de még eszméleténél van – beszélt az egyik fegyveres a rádiójába, miközben próbálta lefektetni Yoongit.
– Nem is érzem – tette le magát lassan.
– Nyugodjon meg, minden rendben lesz – nehezedett a sebre az egyik férfi amint elterült a fekete macska, miközben kollégája épp karjaiba vette a takaróba bugyolált gyengélkedő calicot.
– Yoongi – aggódott a fiatalabb ahogyan távolodott.
– Hova viszik?
– Kórházba kerül, ahogyan maga is. Vigyázni fognak rá, jó kezekbe kerül, de most koncentráljon rám és maradjon velem!

Yoongi súlyos állapotban került kórházba, de legalább azzal a tudattal, hogy Jimin végre biztonságban van, ami talán megfelelő ösztönzés volt számára. Sok vért vesztett mire bekerült a megfelelő körülmények közé, így fordult a kocka. Hamarosan Jimin kezdett halálos aggódásba amint feldolgozta a szervezete a maradék altatót is, melyet Yohantól kapott. Míg vallomást tett és a sérüléseit dokumentálták ő végig Yoongiról kérdezgetett, de talán ez jót is tett valamilyen szinten neki. Így nem azzal foglalkozott, miken ment keresztül, nem esett pánikba az emlékektől, nem félt elmondani mindent, mivel nem volt már fontos számára. A párja jobban érdekelte, kit kezdetekben nem is láthatott sajnos a sok kötelező hivatalos kör miatt. Ám mikor végre odakerült, hogy tegyen egy látogatást a kórház másik osztályán, ahol Yoongit kezelték, már nem volt olyan boldog, mint remélte.
– Nem ért főartériát vagy vénát a szúrás, viszont a szög miatt sérült a mája, az epehólyagja és egy rövid bélszakasz is. A májsérülés miatt rengeteg vért vesztett, az epehólyagját eltávolítottuk, a bélszakasz sérülést pedig sikerült zárni, viszont a hasüreg szennyeződött, így súlyos az állapota, de stabil. Még altatásban és lélegeztetőgépen tartjuk egyenlőre határozatlan ideig – tájékoztatta az orvos Jimint mielőtt beengedte volna Yoongi kórtermébe. – Ha gondolja, bemehet hozzá, de nem túl szép látvány jelenleg a párja. Sok eszköz segít neki életben maradni.
– Szeretném látni – válaszolt félve Jimin. Nem volt teljesen biztos a döntésében.
– Rendben. Erre tessék – indult előre a doki.
Yoongi egy külön kórteremben feküdt egyedül, rengeteg géppel maga körül. Két nagy monitoron különböző görbék és számok jelezték, milyen állapotban van, amiből Jimin semmit sem értett, viszont mivel a nővér éppen írt valami lapra és semmi sem csipogott úgy gondolta, minden rendben jelenleg. Amint végzett a nő papírmunkával bemutatkozott a caliconak, majd sebtében magára hagyta őket, miközben Jimin tovább szörnyülködött a gépekben, tubusokban és a rengeteg minden másban, amik kiálltak Yoongiból. Félve ment közelebb az ágyához, hogy megfogja legalább a kezét. Nem hitte el amit látott, lassan pedig nem is látta, amit el kellett volna hinnie, hiszen könnyek lepték el a szemét. Halkan sírt szerelme ágya mellett állva. Jobban megrémült ettől a helyzettől, mint attól, ami vele történt. Segíteni akart a másikon, de nem tehetett semmit, ez pedig teljesen kiborította.
– Rendbe kell jönnöd – lapultak foltos fülei fejére, miközben macskafarkát saját combárra tekerte. – Ha rendbe jössz megígérem, odaköltözök hozzád... De ehhez fel kell épülnöd, hallod? – beszélt halkan.
Sokáig időzött Yoongi ágya mellett, ha tehette volna, befeküdt volna a másik mellé, ám erre nem volt lehetősége. Nem is maradhatott ott vele egy óránál tovább, mert az intenzíven szigorú szabályok vonatkoztak a látogatásra, ezért lassan mennie kellett. Nehezen hagyta ott az életéért küzdő fekete macskát, de reménykedett benne, hogy gyorsan felépül majd. Visszatért saját osztályára, ahol néhány napig megfigyelés alatt tartották a történtek miatt, majd amint letelt ez a kötelező idő, hazament Yoongihoz. Még nem állt munkába, a főnök adott neki időt a trauma miatt, de ennek örült is, mert így mindennap bemehetett párjához, ki hamarosan kezdett jobban lenni. Néhány napig volt csupán altatásban, azonban lélegeztetőgépen már annál tovább, ami miatt nem tudott megfelelően kommunikálni a calicoval, de legalább már ébren volt és láthatta.
– Jobban vagy! – lengette maga mögött örömében macska farkát Jimin mikor meglátta, Yoongi szemei nyitva vannak és követik őt. – Már nagyon aggódtam – fogta meg azonnal párja kezét egy hatalmas vigyor kíséretében. Yoongi nem tudott beszélni a szájában lévő cső miatt, viszont hamarosan elengedte Jimin ujjait és megsimogatta arcát, majd próbálta elérni füleit is. – Mi az? – lepődött meg a fiatalabb, majd miután Yoongi megfogta a saját fekete macska fülét rájött a calico. – Ohh, erre gondolsz – tapogatta meg a még számára is nagyon új sérülését, mely már majdnem teljesen begyógyult. Egy félkör alakú hiány volt az egyik fülecskéjében, melyet Yohan okozott neki. – Ez semmiség. Már nem is fáj, csak furcsa – mosolygott tovább Jimin, Yoongi azonban nem tűnt túl boldognak. – Ne nézz így, neked egy egész szerved hiányzik – vágott vissza picit csipkelődően a fiatalabb.

Mindennap ott volt párja mellett, így végigkísérte felépülésének összes mozzanatát és ő lehetett az első, aki beszámolt a Yohannal kapcsolatos fejleményekről, kit életfogytiglan fenyegetett többek között amiatt is, hogy Yoongit majdnem megölte.
– Azért maga se felejtse el, hogy semmi fűszereset, vagy zsírosat nem ehet a párja – tájékoztatta Jimint az orvos aznap mikor Yoongit épp kiengedték a kórházból. Ez már egy másik doki volt a rehabról, de ugyanolyan kedves és figyelmes volt velük, mint az intenzíves. – Inkább egyen többször, de keveset. Itt egy prospektus, ez segít majd. Kerüljék a testi megerőltetést és ha bármilyen hasi fájdalma mutatkozna, vagy rosszullét, jöjjenek vissza.
– Köszönjük – vette el Jimin a tájékoztatófüzetet.
– Köszönöm doki. Mindent nagyon köszönök.
– Vigyázzon magára és többet ne hősködjön! – köszönt el az orvos, majd ott is hagyta őket.
– Látod, ő is ezt mondja? Várjál, azt hozom – vette le Yoongi válláról a sporttáskát amibe minden a kórházban használt cuccát pakolta.
– Elbírom.
– De még lábadozol, szóval viszem – kapta magára Jimin. – Mehetünk.
A fiatalabb nem szerette volna, ha ilyen hamar megerőlteti magát párja, ezért is hívott inkább taxit és azzal vitette haza magukat. Ezen a rövid privát út alatt sem mutatták ki, mennyire közel állnak egymáshoz, ám amint beléptek Yoongi lakására be akartak pótolni minden percet.
– Várj várj várjh! – engedte el Jimin puha ajkait Yoongi, miközben fogai között sziszegett a levegő.
– Mi a baj? Rosszul érzed magadat?
– Nem csak... – nézett le a sérülésére. – Megnyomtad az oldalamat – fogott a sebére.
– Jaj, ne haragudj. Nem tudtam, hogy ennyire érzékeny – esett kétségbe Jimin.
– Semmi gond. Most már tudod.
– Megnézhetem – húzta fel Yoongi pólóját a calico. – Kell cserélni a kötést?
– Kell majd, de csak ha fürdök... – fogta meg válasza közben most először a calico csonka fülét, mely pont a szeme elé került ahogyan tulaja lehajolt picit az idősebb sérüléséhez. – Ez jobban zavar.
– Ahh... – egyenesedett fel Jimin, majd lefogta saját fülecskéit. – Azt hittem, legalább te szexinek fogod találni.
– Téged is zavar?
– De nem tudok vele mit kezdeni – kerülte Yoongi tekintetét.
– Sajnálom. Az én hibám.
– Nem a tiéd. Ez Yohan műve, csak az ő hibája.
– Ha hamarabb érek oda, nem hiányozna belőled egy apró darabka sem – simogatta meg Jimin arcát és bár kicsit fájt neki, de miatta lehajolt, hogy a szemeibe nézhessen. – Bár akkor nem lennél ennyire szexi.
– Nagy vakmerőség volt tőled, hogy rátámadtál – bújt az idősebb kezébe Jimin.
– Muszáj volt valamit tennem.
– Majdnem belehaltál.
– De végül mégsem – húzta ki magát Yoongi. – Pihenjünk le, nézzünk filmet és együnk sok tempurázott rákot! Mit szólsz?
– Jól hangzik, de... Előbb szeretnék még valamit mondani – vörösödött el Jimin. Rég volt utoljára, hogy Yoongi közelében elpirult volna, azonban most mégis megesett.
– Hogy hozzám költözöl?
– Honnan tudod? – kerekedtek el szemei.
– Hallottalak. Először azt hittem, csak álmodtam, de aztán ismerős volt az összes nővér neve és hangja, részben pedig arra is emlékeztem, mi történt velem, ezért gondoltam, hogy nem csak álmodtam az egészet. De remélem, nem azért akarsz ideköltözni, mert összevéreztem a lakásodat – mosolyodott el a fekete macska.
– Nem, nem azért – rázta fejét a calico. – Hanem... Azért, mert mikor megsérült és azt hittem elveszítelek eszembe jutott, mennyi mindenről maradtam le csak azért, mert féltem megpróbálni. Ezért gondoltam, hogy végül igent mondok... – tartotta vissza a levegőjét egy pillanatra. – Persze csak akkor, ha még áll az ajánlat... – várt reakciót Yoongitól, de ő rezzenéstelen arccal pislogott rá. – Természetesen megértem, ha meggondoltad magadat, vagy ha most nem alkalmas és még idő kell neked is, nem azonnal gondoltam-
– Szeretlek – szakította félbe a calicot.
– Tessék? – rezzentek meg macskafülei.
– Te hozzám költözöl, én meg szeretlek. Ezzel mindent megbeszéltünk.
– Én is – akart volna válaszolni Jimin, de Yoongi befogta a száját ujjaival.
– Tudom, érzem a szeretet illatát... De azt akartam, hogy te is tudd, szeretlek. Én gyávább voltam, mint te, viszont végre sikerült erőt venni magamon – engedte le kezeit és átölelve Jimin derekát, magához húzta a calicot.
– Gyáva? Hiszen megmentettél – csókolta meg az idősebbet.
– Nem tudom, mennyire vagyok ünneplős formában jelenleg – bújt Jimin nyakába egy hatalmas sóhaj kíséretében. – De megpróbálhatjuk.
– Majd mozgok helyetted is – simult a fekete macskához, miközben lassan mindent elárasztott az édes vaníliafelhő, melyet Jimin ontott magábó
– Remekül hangzik... Hiányoztál.
– Te is nekem.


(Azt hiszem ezzel elérkeztünk történetünk végére. Végül teljesen más vége lett, mint a legelején terveztem, de ez sokkal jobban tetszett nekem és remélem nektek is. Sajnos az utolsó előtti és az utolsó rész között volt egy nagyobb szünet, viszont nézzétek el nekem, dolgoztam. Most egy időre ezzel meg is válunk mind a hibridektől, mind a YoonMin párostól, de csak sorozatok terén, ugyanis hamarosan indul a nyári sorozatom, az I've lost you 8 times, melynek a főszereplőjét ti szavaztátok meg, aki nem más lett mint... Olvassatok bele majd és kiderül! :D
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty 18. rész: N.I.S.

De csak a látszat volt ez, mert legbelül rengeteg érzelem kavargott benne. Düh, bosszúvágy, félelem, szeretet. Legszívesebben megkereste volna Yohant abban a szent pillanatban és megölte volna, de tudta, az ilyen állatok felkészültek egy-egy hibrid támadására, ezért esélye sem lenne ellene. Vissza tudta magát fogni, azonban a fenyegetést meg akarta torolni. Jimin szent és sérthetetlen, senki se gondoljon rá, aki nem méltó erre, arra pedig végképp nem, hogy kezet emel rá, vagy a selymes bundájából kulcstartót csinál!

– Miszter Jeon Jungkook, én Muk ügynök vagyok, a hölgy pedig Szo ügynök. A NIS*-től jöttünk és a rendőrök helyett nekünk lenne pár kérdésünk – ült le egy öltönyös férfi és nő Jungkookkal szemben a kihallgatószobában.

– Rendben.

– Ismeri ezt a férfit? – nyitotta ki a pasi a mappát amit magával vitt, majd egy képet kivéve belőle odatolta azt Jungkook elé. Már így is a földet súrolták nyuszifülei, de amint megpillantotta Yohan képét, még rosszabbul lett.

– Igen. Ő Yohan, a párom, vagyis... Azt hiszem, a volt párom már – nyelt nagyokat mialatt igyekezett nem nézni a képre. – De kicsit máshogy néz ki.

– Ezeket a sérüléseket ő okozta magának?

– Igen – kerülte az ügynökök tekintetét.

– El tudná mondani nekünk, milyen sérüléseket okozott még magának? Hogy mikkel fenyegette önt és hogyan tartotta önt irányítása alatt? – érdeklődött a hölgy. Lágy hangja volt ami segített Kooknak, így végre képes volt rájuk nézni.

– Nagyon fontos lenne a vallomása, hogy letartóztathassuk.

– Miattam? De ha kijut akkor... – sötétült el egy pillanatra a Világ Jungkook előtt.

– Nem fog kijönni. Ez az ember, akivel eddig együtt volt, már másokkal is csinálta azt, amit önnel – keresgélt továbbra is a mappában a férfi, majd újabb képeket mutatott Kooknak. – Nem ez az első eset és az eddigi nyomozás alapján szerintünk nem is ez az igazi neve, amit önnek mondott.

– Ezek a különböző énjeiről szerzett képek. Mindegyiken más hibridekkel van és nem volt egyszerű előkeríteni ezeket – vette át újból a nő a szót.

– Az ő vallomásuk nem lenne elég? – érdeklődött Kook, hátha ki tud bújni a tanúskodás alól, mire a két ügynök összenézett.

– Sajnos őket nem tudjuk megkérni, hogy tegyenek vallomást.

– Miért?

– Mert ők meghaltak.

– Micsoda?

– Maga nagyon szerencsés hibrid, hogy el tudott tőle menekülni. A többieknek nem volt ekkora szerencséjük – magyarázott tovább az ügynök. – Eddig öt hibrid maradványait találtuk meg különböző helyeken amik mind tűnhetnének balesetnek is, azonban felfedeztünk egy mintát az esetek között, végül a nyomok az ön által Yohan néven ismert férfihoz vezettek el.

– Sajnos elég ügyesen dolgozik, így nincs tőle DNS-ünk amit összehasonlíthatnánk a találtakkal, viszont ha ön vallomást tenne, akkor lenne indokunk kikérni az engedélyt és összeköthetnénk a többi esettel is – folytatta a pasi.

– Nem jönne ki élete végig a börtönből, de ehhez szükségünk van magára – biztatta Kookot a hölgy. 

– Rendben... – sóhajtott nagyot Jungkook. – De amíg nem kapják el, addig kérhetnék védelmet, vagy maradhatnék itt?

– Kap védelmet míg el nem fogtuk.

– A barátaim is. Őket is... megfenyegette. Azt mondta, ha bárkinek elmondom, mit tett, akkor elkapja és megöli őket.

– Persze, kapnak házi őrizetet. De előbb el kell mondania részletesen, hogy miket tett és mondott. Különben nem tehetünk semmit – magyarázott a nő mivel ő észrevette Jungkookon, hogy a hangja megnyugtatja.

– Rendben... Elmondok mindent.

Jungkooknak bár nehezére esett az összes részletet megosztani az ügynökökkel, mégis sikerült. Nem szívesen emlékezett vissza a történtekre, pláne nem ennyire tisztán rájuk, de Jimin és Taehyung miatt megtette. Őket féltette a legjobban és tudta, már veszélybe sodorta a barátait, ezért az ajánlat, miszerint fegyveres emberek fognak vigyázni rájuk, nagyon megtetszett neki. Míg ő mesélt, a többiek a rendőrőrsön várták. Ahogy telt az idő egyre idegesebbek és fáradtabbak lettek. Hosszú nap volt ez mindannyiuk számára, a történések pedig rendesen felpörgették őket, ezért szinte minden erejük elszállt mire Jungkook újra felbukkant. Remélték, hogy pihenhetnek, de nem így történt. A többieket is kihallgatták Yohannal kapcsolatban, bár lényegi információt egyedül Kook tudott csak szolgáltatni, viszont így mire mindenki végzett a védőőrizet tagjai is megérkeztek és végre el tudták hagyni az őrsöt. Mivel jelenleg úgy tűnt, egy lakásban fognak lakni, ezért csak két embert kaptak maguk mellé, ám ők teljesen meg tudták nyugtatni a csapatot jelenlétükkel és végre képesek voltak rendesen kipihenni magukat. Bár ebben az is közrejátszott, hogy addig nem mehettek sehova otthonról, míg Yohant el nem kapták. Reménykedtek benne, ez megtörténik az éjszaka folyamán, azonban reggel, mikor rákérdeztek, hogy elmúlt-e a veszély, sajnos kiábrándító választ kaptak. A tettes szökésben van és nem találják. Ez azt jelentette, hogy rengeteg időt kell majd négyesben összezárva eltölteniük, ha a pasas továbbra is jól el tud bújni a rendőrök elől, kik mindent bevetettek annak érdekében, hogy megtalálják. Ám sajnos egy idő után kifogytak a tippekből és a rendőrőrsön tett látogatás utáni harmadik napon Jungkookhoz fordultak segítségért, hátha ő tud valamit mondani. Volt néhány tippje ahol jártak Yohannal, viszont mint kiderült, sajnos egy sem jött be. Rokonokról és barátokról pedig nem tudott, így a fiúk lassan azon kezdtek gondolkodni, hogy mi lesz, ha Yohan soha nem kerül elő. Akkor tanúvédelem alá veszik őket és elköltöztetik mindannyiukat a Világ végére? Rettegésben kell leélniük az egész életüket egy sorozatgyilkos miatt, akiről az idő múlásával az is kiderült, hogy sokkal több áldozata volt, mint öt hibrid plusz Kook? Ez cseppet sem kecsegtetett valami szép életkilátásokkal, viszont vagy ez, vagy a halál, ők pedig élni akartak.

– Lemegyek a boltba akkor – vett fel egy táskát Yoongi. – Más nem kell nektek? – kotorta elő a listát zsebéből amit a többiek írtak neki. Mind nem mehettek le vásárolni, azt nem vállalták az ügynökök, így csak egy személy hagyhatta el a lakást egy fegyveres emberrel az oldalán, a választás pedig Yoongira esett.

– Fagyit – feküdt barátai között Jimin mobilján játszva, miközben a másik két fiú tévézett. Mindenhol fülek és farkincák lengtek a levegőben. Olyan volt, mint valami állatsimogató a kinyitott kanapé.

– Rendben. Vanília?

– Igen – mosolygott Jimin.

– Okés. Sietek vissza – kapta fel cipőit Yoongi, majd kilépett az ajtón és útnak indult az egyik álruhás emberkével.

Persze nem mehetett elől sehol, minden ajtó előtt várnia kellett egy kicsit, a boltba való belépés pedig kifejezetten szemet szúrt mindenkinek, de csak így volt biztonságos azok után, amiket megtudtak. Yohan nem csak egy uralkodni vágyó erőszakos embernek bizonyult, hanem egy gyilkosnak, aki hidegvérrel képes lenne bárkit megölni, ha olyan kedve támadna, ezt pedig nem hagyhatták figyelmen kívül.

– Más valamit? – kérdezett vissza az eladó miután minden lehúzott.

– Nem köszönöm – fizetett Yoongi.

Gyorsan elpakolt a táskájába és a szatyorba, amit kért, mivel a lehető legtöbb ételt kellett felhalmoznia, hiszen azt az utasítást kapták, hogy minél kevesebbszer hagyja el bárki is a lakást. Nehéz cuccokkal indult haza, viszont nem kellett messzire mennie, ezért nem aggódott. Ám mikor visszaértek a lakáshoz rengetegen álltak az épület előtt. Nem értették, mi ez a nagy felfordulás, viszont az őr gyorsan megkérdezett néhány bámészkodót akik azonnal felvilágosították. Rögtön elmondta Yoonginak is az információt, miszerint elvileg tűz ütött ki és beindult a tűzjelző, ezért áll kint minden lakó, majd már tárcsázott is mobilján. Yoongi először végignézett az épületen mely rossz érzéssel töltötte el. Ha tűz lett volna, akkor valahol füstölnie kellene valamelyik ablaknak, nem? Azonban sehol egy fikarcnyi fekete felhő, vagy egy láng, ami okot adna a tűzjelzőnek.

– Értettem. Indulunk az őrsre – fogta meg Yoongi karját a fegyveres pasi és magával vonta az autófelé.

– Mi történt? – érdeklődött rémülten Yoongi.

– A kiürítés során eltűnt Jimin. Belekeveredett a tömegbe és most nem találják. Mindenkit beviszünk az őrsre és azonnal megkezdjük a keresését.

– Jimin... Yohan volt az, igaz? – rohant a pasi mellett.

– Sajnos valószínű.

A valószínűnél azonban mindenki balszerencséjére sokkal biztosabb volt a helyzet. A tűzjelzőt Yohan indította be, a nagy felfordulás következtében pedig hatalmas előnye akadt az egy szem fegyveres őrrel szemben, hiszen neki három felé kellett figyelnie, míg Yohannak csak egyfelé. Remekül megbújt a tömegben, végül pedig Jimint sikerült elkapnia, ami csak akkor derült ki, mikor kiérve az utcára ellenőrzést tartottak. Az őr azonnal telefonált főnökének, mikor pedig letette pont hívta partnere érdeklődve a helyzet felől. Jimint, a calicot, Yohan elrabolta és sajnos ötletük sem volt, hová vihette.

– Felébredtél kiscica? – szólalt meg Yohan, amint Jimin nagyot sóhajtozva mocorogni kezdett. Eleinte nem tudta, hol van, de amint kicsit körbe tudott nézni rájött, hogy otthon fekszik a saját ágyában a picike lakásban.

– Mit csináltál velem? – forgott a Világ még Jimin számára, ezért menekülni sem tudott. Éppen csak fészkelődni volt képes egy kicsit, de semmi többre.

– Tudod – állt fel Yohan a székből és odaguggolt az ágy mellé. – Én rajongok a különlegességekért. Eddig mindenki, aki felkeltette az érdeklődésemet, különleges volt. Különlegesen erős, okos, foltos, vagy különleges fajú. Elsőre azt hittem, Jungkook is különleges, ami igaz is – simogatta Jimin arcát, ki próbált kibújni az érintés alól, de nem volt elég ereje hozzá. – De amint megláttam rólad az első képet tudtam, hogy te különlegesebb vagy. Nem voltam képes dönteni. Mindkettőtök kellett, szükségem volt az ő puha füleire és a te foltos bundádra, de – sóhajtott nagyot. – Két barátot nehéz egyszerre elkapni. Viszont nem bánom, hogy így alakult – fogta meg Jimin arcát. – Mert te vagy az igazi trófea.

– Mit akarsz tőlem? – dünnyögött Jimin.

– Ohh, nem sokat. Csak egy-két dolgot. Azt akarom, hogy úgy viselkedj majd velem, ahogyan Yoongival – engedte el Jimint és végigszaladtak ujjai a calico testén. – A többit majd elveszem magamtól, ahhoz te nem kellesz.

– Tőlem nem kapsz semmit – csapott erőtlenül Yohan kezére.

– Azt majd meglátjuk – vigyorgott. – Biztos szereted ha cicának hívnak, ugye? Szerintem van valami, ami jobban tetszene. Tudod, hogy hívják angolul a cicusokat? – szagolt Jimin hajába. – Kitty kitty – fogott hirtelen Jimin nyakára. – Ajánlom, hogy hallgass erre és ne kelljen ciccegnem, különben rövidebb lesz az életed, mint azt gondolod, megértetted cicus? – Jimin pedig félelmében bátortalanul bólogatott, már amennyire tudott. – Ennek örülök – engedte el a calicot és felkelve az ágy mellől visszatelepedett a székbe. – Pihenj még egy kicsit. Hamarosan szükséged lesz az erődre, cicamica – vigyorgott ördögien Jiminre, ki azonnal vissza is aludt.

– Mi történt? – futottak össze a fiúk az őrsön amint beérkezett mindkét autó.

– Hirtelen beindult a riasztó, mi pedig elindultunk lefelé az őrrel – magyarázott Taehyung. – Az egyik pillanatban még ott volt mögöttem Jimin, a másikban pedig eltűnt. Mintha felszívódott volna.

– Az egész az én hibám – ült le Jungkook egy székre és kezeibe temette arcát. – Haza kellett volna mennem, nem kellett volna eljönnöm veletek.

– Hogy aztán belőled is csak egy emlék legyen? Nem, ez nem a te hibád – morgott Yoongi. A rendőröket hibáztatta teljesen jogosan és legszívesebb beviharzott volna az eligazításra közéjük, hogy elhordja mindennek őket, de ez nem segített volna semmin, így csupán idegesen járkálni kezdett.

– Szerinted tudják, hova vitte? – érdeklődött Taehyung.

– Szerintem gőzük sincs. Eddig sem találták, most sem fogják.

– Nem lehet, hogy Jiminnek baja essen.

– Valahogy rá kell jönnünk, hol vannak – ült le Yoongi is és gondolkozni kezdett.

Sajnos nem jutottak ők sem sokra, ahogyan a rendőrök sem, kik tőlük próbáltak meg valami információhoz jutni. A fiúk érdeklődtek, hogy mi lehet a tippjük, de nem osztottak meg velük túl sok infót csupán annyit, hogy körbejárnak majd néhány helyen, hátha szerencséjük lesz, továbbá megnézik az utcai felvételeket is. Másra nem támaszkodhattak, ez volt az utolsó esélyük, mivel minden helyet kilőttek ahol Yohan megfordulhatna.

– Hova mennek? – pattantak fel a fiúk néhány óra múlva mikor meglátták, hogy golyóállómellényben indulnak meg hatalmas lépésekkel a kijárat felé.

– Van egy tippünk, de maguknak itt kell maradniuk.

– Mi? Ezt nem mondja komolyan! – mordult fel Yoongi. – Maguk eddig sem tudták elkapni azt a pasast, majd nem tudtak megvédeni sem minket, most pedig, hogy akadt egy lehetőség, hol lehet a párom és ez az elmebeteg, még csak oda sem mehetek a környékre, hogy tudjam, élve jön-e ki abból az épületből, vagy sem.

– Túl veszélyes és nem biztos az információ. Itt meg tudjuk védeni magukat.

– Nem tarthatnak itt akaratom ellenére, mivel nem vagyok gyanúsított.

– Nem, de maga veszélyeztetett tanú.

– Lemondok a védelemről. Magukkal megyek! – indult el Yoongi.

– Várjon! Uram! – loholt utána az ügynök.

(* A NIS kb. a koreai FBI.

Na mi is rohamléptekben haladunk, de csak mert akadt időm és még kedvem is van. :D Remélem, nem gond. :)

Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty 17. rész: Rohamléptek

– Belépett volna Jungkook profiljába? Csak nem tudja a jelszót.
– Szerintem nem belépett – pillantott ez eltűnőben lévő páros után Jimin. – Yohan elvette a mobilját.
– Ez nagyon nem tetszik nekem.
– Hát nekem sem...
– El kell kapnunk amint lehet! – vetett haragos pillantásokat Jiminre, bár a dühe nem felé irányult.
– Igen! Egyetértek – viszonozta a tekintet a calico.

Jimin áthívta magához Taehyungot, illetve Yoongi lakásába, hogy beszélgessenek arról, amit láttak. Ahogy egyre több teóriával álltak elő, úgy lettek egyre idegesebbek és kezdtek csak jobban aggódni a nyúl miatt. Szerették volna megtudakolni, hogy jól van-e, de erre nem akadt lehetőségük, hiszen ha igazuk volt, akkor Jungkooknak semmi kapcsolata nem akadt a külvilággal amit  Yohan ne ellenőrzött volna. Mire Yoongi elszabadult a munkából és egy kis bolti kitérő után hazaért, a lakásban eluralkodott a pánik, mellyel eleinte nem is tudott mit kezdeni, hiszen nem értette. Amint belépett az ajtón már azon is meglepődött, hogy Taehyung a kapott papucsával kezeiben fogadta, Jimin pedig mögötte kuporgott.

– Mi a fene folyik itt? – dermedt le a küszöbön Yoongi, miközben a fiatalok nagy sóhajjal megkönnyebbültek.

– Jungkook bajban van? – ugrott elő Taehyung háta mögül Jimin.

– Mi? – zárta be az ajtót az idősebb mialatt próbált rendesen figyelni a calicora, kinek foltos farkincája idegesen lengedezett háta mögött, fülei pedig igyekeztek megbújni hajában.

– Yohan csinált vele valamit és most is csinál. Lehet fogva tartja, vagy bántja is, vagy megfenyegette. Lehet Jungkook egy túsz! – hadart Jimin.

– Mi van? Ezt a sok hülyeséget meg honnan vettétek? – indult befelé a lakásba. – Szia! Mi még nem találkoztunk, csak hallottam rólad, de üdv a lakásomban. Yoongi vagyok – hajolt meg enyhén Yoongi Taehyungnak, majd folytatta útját a konyhába a vásárolt kajával.

– Taehyung – üdvözölte a tulajt Tae.

– Ez nem hülyeség Yoongi – rohant párja után a fiatalabb. – Ma elmentünk Jungkook munkahelyére és felbukkant Yohan is. Kook hamarosan kijött a munkahelyéről, majd adott valamit Yohannak és elindultak.

– És ez olyan gyanús? – pakolt le Yoongi és elkezdte eltenni a vásárolt holmit.

– Nem is köszöntek egymásnak, se egy puszi, vagy valami, még egymás kezét sem fogták.

– Lehet összevesztek előző nap és Yohan meglepte, mint ti, hogy kiengesztelje.

– Mi is ezt hittük, de miután elindultak Yohan nyomkodta a telefonját és akkor kaptam egy üzenetet Kooktól, hogy túlórázik és nem tudunk beszélni munka után – aggodalmaskodott Jimin.

– Biztos jó oka volt hazudni – csukta be a hűtőt az idősebb és párjához fordult.

– De nem ő írta az üzenetet. Az ő kezei a zsebében voltak. A telefonját adta Yohannak és ő írta az üzenetet. Yoongi, valami nagy baj van közöttük – hallgatott el Jimin, de a szeméből sugárzott, mennyire kétségbe van esve. Yoongi a calicot nézve elgondolkozott, majd tekintete Taehyungra tévedt.

– Te is így gondolod?

– Jungkook nagyon rossz kedvű volt és Jiminnek igaza van. Jungkook nem írt semmit a telefonjába. Szerintem is elvette tőle Yohan és ő írt Jiminnek.

– Látod? Most mit csináljunk?

– Jó. Hiszek nektek – dőlt a hűtőnek az idősebb. – De úgy tűnt, Yohan odavan Kookért és mindentől megvédené. Pont ő bántaná?

– Ő is egy ember, Yoongi. Nem hibrid – szomorkodott Jimin.

– Gyere ide! – vonta magához párját Yoongi, majd szorosan átölelte, még fekete macskafarkát is körétekere. – Mit akartok tenni?

– Holnap elmegyünk megint érte, de most beljebb fogjuk várni és megpróbáljuk elrabolni Yohan elől.

– Ugye tudjátok, hogy ha igazatok van, akkor Jungkook nem mehet haza, ha megszöktetitek Yohan elől. Sőt, a munkahelyére is mindig érte kell majd mennetek.

– Ahh... – szomorodott el Taehyung is.

– Az nem lehet, hogy nem tudjuk megmenteni! – engedte el Yoongit a calico.

– Hát... – gondolkozott és bár nagyon ellenezte a saját ötletét, mert nem szerette a nyuszikát, azonban ez az ember probléma jobban felidegesítette, mint amennyire mély ellenszenvet táplált a másik hibrid iránt. – El sem hiszem, hogy ezt mondom, de... ideköltözhet, amíg nincs megoldva az ember gond.

– Ez jó ötlet – nyugtázta Taehyung a dolgot.

– De te nem szereted Kookot. Költözhetne inkább hozzám – próbált segíteni Jimin.

– Az nem jó ötlet. A te lakásod kicsi és jobb, ha többen vagyunk, ha valami gond adódna.

– Szerinted utána menne? – érdeklődött Taehyung.

– Nem tudom, de ha a munkahelyére elment érte, akkor szerintem máshová is.

– Akkor költözz te is ide, Taehyung! – fordult társa felé Jimin, miközben Yoongi szemei elkerekedtek.

– Nem hiszem, hogy ennek a ház ura örülne.

– De megengedi. Ugye megengeded, Yoongi? – tért vissza párjához a calico. – Kérlek Yoongi, csak egy rövid időről lenne szó... De ha nem engeded meg, akkor mehetünk Taehyunghoz.

– Inkább legyetek itt... Nem örülnék, ha... Jobb, ha itt vagy. Ha nem zavar titeket a kanapé, akkor te is aludhatsz itt Taehyung – vett magán erőt Yoongi. Tudni akart Jiminről, hogy hol van és merre jár, ha már egy ilyen potenciálisan veszélyes ember mászkált az utcán, akibe ők bele fognak kötni.

– Ennek örülök. Akkor tervezzük meg a holnapot, Taehyung! – engedte el párját Jimin, majd rohant is vissza a nappaliba.

– Köszönöm.

– Ha igazatok van, akkor veszélyes dologba fogtok holnap. Nem ártana bevonni a rendőrséget, ha Jungkookból sikerül majd kiszedni valami terhelőt Yohan ellen.

– Gondoltam rá, de Jiminnek nem akartam mondani. Így is halálra van rémülve – feszengett Taehyung. – Köszönöm, hogy segítesz.

– Semmiség... Menj, mert Jimin kiakad!

– Megyek – hagyta magára Yoongit Tae.

Jimin teljesen átgondolta a következő napot. Felmerült benne, hogy napközben előre szólnak Jungkooknak mielőtt végezne, miszerint másfelé menjen ki az épületből, de inkább elvetették Yoongi tanácsára. Ő korábban is sokat figyelt a hasonló hírekre a tévében és az interneten ezért tudta, hogy azok, akik félelemben élnek nem fognak kapni a menekülés lehetőségén. Képben volt a helyzetet illetően, de csak néha mutatta meg tudását. Nem szerette volna, ha Jimin ártatlan lelke is elmélyül ebben a témában annyira, amennyire ő tette.

– Remélem holnap is elenged korábban a főnök, meg Taehyungot is és időben odaérünk – feküdt le Jimin, majd szinte azonnal Yoongira mászott és rajta helyezkedett el.

– Biztos elenged. Max elvállalom túlórába az idődet – ölelte magához a fiatalabbat. – Együtt jöttök vissza majd Taehyunggal?

– Igen. Cuccokkal, mindennel együtt jön már holnap és onnantól négyen leszünk egy ideig.

– Szuper lesz – sóhajtott nagyon Yoongi.

– Hamar rendeződik. Rájön majd Yohan, hogy nem kezdhet ki velünk és lelép.

– Így gondolod? – simogatta Jimin fejét az idősebb, miközben a calico fülei ide-oda jártak ujjai alatt.

– Így. Te nem?

– De. Tuti így lesz – viszont Yoongi tisztában volt vele, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Tudta, neki kell felkészülnie arra az esetre, ha megtalálja az ő lakását Yohan és elkezdi zaklatni őket. Mert ez tuti így lesz. Az ilyen uralkodni vágyó emberek nem adják fel ennyire könnyedén a "tulajdonukat". Ezért másnap amint lehetősége nyílt, ő is berohant a főnökéhez, hogy beszéljen vele. Jimin elkéredzkedett, de ő sem akart sokkal tovább bent maradni náluk. Nagyon féltette párját a potenciálisan veszélyes embertől.

– Van öt perce? – csukta be maga mögött az ajtót Yoongi.

– Csak gyorsan – olvasott valamit számítógépén főnöke.

– Én is elmennék korábban ma, de csak Jimin után.

– Maga is – sóhajtott nagyot miközben rosszalló arccal nézett Yoongira.

– Elmondom, miért. Jimin egyik hibrid barátja valószínűleg bajban van egy ember miatt. Érte megy Jimin és féltem. Csak ma akarok korábban elmenni, máskor nem, és pusztán emiatt. Nem mézeshetekre akarunk elutazni, vagy ünnepelni valamit. Ez komoly lehet.

– Mennyire valószínű, hogy bajban van az a hibrid? – szentelte minden figyelmét komoly arccal a fekete macskának.

– Hát... elég valószínű. Sok esélyt látok rá, uram.

– Rendben. Vigyázzanak magukra. Ha pedig csinál valamit az az idióta, akkor hívjanak rendőrt. Ne próbálják egyedül megoldani!

– Úgy lesz, uram. Köszönöm! – slisszolt is el Yoongi.

Jimin érdeklődött, miért volt bent a főnöknél párja, ám az ezúttal hazudott neki, de csupán amiatt, hogy védje. Beadta a túlóra sztorit, majd azonnal ejtette a témát és már dolgozott is tovább. A munkahelyi interakciókat továbbra is próbálták minimalizálni, így keveset beszélgettek, de egy gyors ebédet azért még megejtettek, mely alatt Jimin újra elmondta a tervét, Yoongi pedig nyugtatta őt. Vele is megosztotta azt, amint neki elmondtak, hogy ha gond van akkor azonnal rendőrt kell hívni, különben ők is pórul járhatnak, azt pedig nem akarta. Jimin fejben jegyzetelt, viszont kicsit félt is, hogy mi fog történni. Érezte Yoongin, ő is feszült, ez pedig nem segített rajta. De legalább így talán jobban résen lesz majd és kevésbé fogja baj érni őket, mint egyébként.

Jimin idegesen, viszont sebesen hagyta el munkahelyét, pont úgy, ahogyan Taehyung is egy hatalmas táskával a hátán. Ő minden cuccát vitte magával, hiszen ezen a napon volt a beköltözése Yoongihoz, de ezt a sok holmit fegyvernek is használhatta, ha gond adódna, így csak örült amiért cipekednie kellett.

– Kijött már Jungkook? – érkezett meg megint később Taehyung.

– Nem, még nem.

– Yohan?

– Nem láttam.

– Akkor nyomás! – indultak be Jungkook munkahelyére. Régebben sokszor várták ott a fiatalabbat egy-egy közös ebéd miatt, ezért ismerték őket az őrök és nem lettek kizavarva, ami nagy segítség volt. Az előző napra való tekintettel ugyanis Yohan kint várakozott, így ezzel előnyt nyertek vele szemben. Korán érkeztek, még várniuk kellett és csak reménykedtek, hogy Kook bement aznap dolgozni, mert ezen a napon nem írtak neki semmit. Féltek, Yohan valahogyan máshogyan is ellenőrzi kívülről a telefonját, ezért el akarták kerülni a lebukás lehetőségét és inkább csendben maradtak online. Ugyan többet kellett várniuk, mint tegnap, de Jungkook hamarosan felbukkant. Láthatóan meglepődött amint meglátta barátait, viszont a félelem is kiült az arcára. Mintha szellemekkel találkozott volna, úgy lesápadt.

– Jungkook, tudunk Yohanról! – ragadta meg kezeit Jimin és nem engedte tovább menni. – Ne menj hozzá haza! Gyere velünk! Menjünk ki máshol. Szereztünk lakást, ahol biztonságban lehetsz és mi is ott maradunk veled.

– Nem tudom, miről beszéltek – sóhajtott nagyot.

– Ne kamuzz! Látszik rajtad, hogy a kivégzésedre készülsz. Nem kell kimenned hozzá. Van választási lehetőséged, mi pedig meg fogunk védeni, csak gyere velünk! Nem hagyunk, hogy bántson többé – vágott komoly, megfontolt arcot Taehyung.

– Én... – vett mély levegőt a nyuszika, miközben a kijáratot nézte. Ideges volt, minden porcikáján érződött és alig tudott döntést hozni.

– Minél tovább állsz itt annál gyanúsabb leszel. Szóval gyere velünk! Menjünk máshol ki és pucoljunk innen!

– Kérlek, Kook! – könyörgött neki hatalmas szemekkel Jimin, ami úgy tűnt, meggyőzte.

– Rendben. Menjünk a másik irányba.

– Szedjük a lábunkat – tessékelte őket előre Taehyung, bár nem kellett sok ösztönzés nekik és máris futva közeledtek az épület túlsó kijáratához.

Yoongi felé menet Jungkook nem szólt semmit, de a többiek is hallgattak. Tae úgy figyelte a körülöttük lévő embereket, mintha Yohan bármikor felbukkanhatott volna, de erre kevés esély volt. Viszont ez csak akkor tudatosult bennük mikor Jungkook elővette mobilját és levegőt kapkodva olvasgatta üzeneteit.

– Engem keres.

– Ne válaszolj neki! – parancsolt rá Taehyung. – Változtass jelszót mindenhol. Ne tudjon belépni a fiókjaidba.

– Nem tud. Csak... mindig mindenről tudni akart – nyelt nagyot a nyuszika.

– Ehhez semmi joga – pufogott Jimin.

– Ezt majd a lakásban megbeszéljük! – állt fel Taehyung.

– Gyere Jungkookie! – fogta meg az említett kezét Jimin, hogy leszálljanak a metróról.

– Yoongi? – sétáltak végig az ismerős folyosón.

– Igen. Megengedte, hogy itt lakjunk mind, amíg Yohan el nem tűnik. De ő még dolgozik, majd később jön – nyitott ajtót Jimin. – Yoongi? – torpantak meg.

– Akkor jól gondoltam – nyitott ki éppen egy sört az említett. – Gyertek be gyorsan!

– Jó-jó, de te nem dolgozol? Honnan van neked is kulcsod? – zárták be maguk mögött az ajtót, miközben Jimin érdeklődött.

– Amit neked másoltattam, azt használtam. Meglepetés, innentől van kulcsod! És amúgy nem, nem dolgozom. Eljöttem utánad nem sokkal. Beszéltem a főnökkel, elmondtam neki az igazat. Féltem, hogy összeakadtok Yohannal, de mikor már idegesebben kezdett járkálni tudtam, sikerült elkapni Kookot.

– De hogyan értél haza ilyen gyorsan? – sétált oda párjához Jimin.

– Taxival voltam. Útközben nehezen eshetett bajotok, hiszen nem tudta, merre indultatok, itthon viszont fogadni szerettelek volna titeket.

– Ez nagyon kedves tőled! – ölelte meg a calico Yoongit.

– Jah... Üdv itt, Kook! Itt nem bánthat, szóval mély levegő, aztán mesélj, mit csinált!

– Kösz – ment lassan beljebb a lakásba Jungkook, de alig volt benne élet.

Nem zaklatták azonnal, inkább adtak neki egy kis időt, meg enni- és innivalót, hogy lenyugodjon, viszont nem húzhatták örökké a vallomást. Próbálták lassan szóra bírni, viszont ő előbb szeretett volna tenni egy kitérőt a mosdóba, amit természetesen megengedtek neki. Mikor azonban visszatért rögtön belekezdett a dologba. Nem is tudta már rejtegetni az igazságot, hiszen volt egy sötét lila, már sárág-zöldes folt a szeme alatt, de akadt egy frissebb, pirosabb is a homlokán. Elképedtek, amint meglátták, viszont Yoongi azonnal felpattant és telefonja után nyúlt.

– Remélem kész vagy vallomást tenni, mert muszáj lesz – tárcsázott is és otthagyta a kis társaságot.

– Mit tett veled?

– A közös vacsora után megváltozott – ült vissza helyére barátai közé. – Erőszakosabb lett lassan, tudni akarta minden lépésemet és olvasni minden üzenetemet. Kivette a kezemből a telefont, ha pedig visszaszóltam, megütött. Eleinte csak felemelte a kezét. Megijedtem már attól is, de nem ütött meg. Egy idő után azt hittem, nem is tudna, de tévedtem. Azt mondta, ha bárkinek szólni merek megkeres és kitekeri a nyakamat. Hogy a fülemből papucsot csinál – fogta kezeibe nyuszifület és sírni kezdett. – Aztán megkeres titeket is... és majd egyesével vág le mindenkit, mint az állatokat, majd bolyhos kulcstartó lesz belőletek. Azt mondta, nem dönthetek semmiről nélküle, különben megbüntet.

– Nem tud bántani – ölelte meg társát Jimin. – Mi megvédünk. Elkísérünk munkába, aztán érted megyünk majd mindig. Lekoptatjuk ezt a barmot.

– De ezt el kell mondanod a rendőröknek is – simogatta meg Jungkook térdét Taehyung.

– Nem, azt nem lehet! – tiltakozott. – Akkor bántani fog és titeket is. 

– Már így is bántani fog, Kook – bukkant fel Yoongi, ki éppen letette a telefont. – Ma nem vele mentél haza, az üzeneteire pedig nem válaszolsz. Már dühöngve keres. Ha a kezei közé kerülsz, kitekeri a nyakadat. Mindjárt jönnek a rendőrök és bevisznek kihallgatni. A munkahelyedet pedig felejtsd el egy időre – maradt jéghideg Yoongi.

De csak a látszat volt ez, mert legbelül rengeteg érzelem kavargott benne. Düh, bosszúvágy, félelem, szeretet. Legszívesebben megkereste volna Yohant abban a szent pillanatban és megölte volna, de tudta, az ilyen állatok felkészültek egy-egy hibrid támadására, ezért esélye sem lenne ellene. Vissza tudta magát fogni, azonban a fenyegetést meg akarta torolni. Jimin szent és sérthetetlen, senki se gondoljon rá, aki nem méltó erre, arra pedig végképp nem, hogy kezet emel rá, vagy a selymes bundájából kulcstartót csinál!


( D: Lesz ez még jobba is... vagy rosszabb? Ahogy tetszik, de lesznek izgalmak dögivel! Nem hiába Kitty kitty a címe, hiszen fontos szerepet lesz ennek hamarosan!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )