Three sides of life 45. rész: Kiderült

-Hyung! - kiabált utána Jungkook.
-Tessék?
-Sajnálom.
-Nem számít. Szia picur!
-Szia!

Jin majdhogynem rohant barátja lakása felé, miközben végig azon kattogott, hogy mért nem tud semmiről. Mindig mindent megosztottak egymással, még a másik hisztijeit is meghallgatták, holott ez Sugának igazán nehezére esett, de megtette. Most pedig pont ő az aki titkolózik. Az egy dolog, hogy nehezen kért segítséget mindig is életében, de nem Jintől. Hozzá bátran fordult, bármi történt. Éppen ezért az idősebb úgy érezte, az ő hibája. Elhanyagolt mindenkit, nem csak Kookot és Taetaet, de a legjobb barátját is, így most ezt is helyre kell hoznia, bár azt nem tudja, hogyan.
Ezért kapkodta a lábait. Kezdetnek úgy gondolta megteszi annyi, ha rendesen elbeszélgetnek, a többit pedig majd kitalálja. Így Suga tömbjéhez érve gyorsan bepötyögte a kódot, amit már olyan jól tudott fejből és felrohant. Rendszerint bejelentkezett előre, hogy ne lepje meg Yoongit a kaputelefon sípolása, miszerint valaki bement a kódjával, de most nem érdekelte. Nem akarta megkockáztatni, hogy barátja majd elküldi.
-Te mit keresel itt? - nyitott ajtót Suga és azonnal rá is mordult.
-Mi a francért az öcsédtől kell megtudnom, hogy elvertek? - támadt vissza Jin.
-Neki se kéne tudnia. - zárta volna ki az idősebbet, de az megakadályozta.
-Mért csinálod ezt? Mi bajod van?
-Mit érdekel téged? - tolta kifelé Jint.
-A barátom vagy. Érdekel mi van veled. Mért nem mondtad el? Mért nem válaszoltál? Mi bajod? - tartott ki, hogy bejusson.
-Valóban tudni akarod? - állt meg.
-Igen. Persze.
-Akkor gyere. - engedte be.
-Elmondod mi a bajod? - csukta be maga mögött az ajtót Jin.
-Az, hogy van valami köztetek, meg az öcsém között és nem mondjátok el! - állt az idősebb előtt mérgesen Suga és nem engedte beljebb - Azt hitted nem veszem észre?
-Csak azért nem mondtuk el, mert Kook nem akarta. Ez nem ilyen egyszerű, főleg nem neki. Viszont pont ezért nem akarta elmondani neked. Félt, hogyan reagálnál.
-Fogd a kisebbre.
-Én elmondtam volna, tényleg. De tiszteletben tartottam. Ne légy ilyen. Kicsit gondolj bele a helyzetébe. Sokszor voltál vele goromba, pedig ő szeret téged. Ha ezt elmondja, mit reagáltál volna?
-Azt sem tudom mit kéne elmondania, mert még mindig nem tudok mindenről.
-A lényeg, hogy...... az öcséd, meg Tae..... meg én. De vigyázok rá esküszöm. És nagyon szeretem őt is meg Taet is. - állt az ajtóban és magyarázkodott, ahogyan szíve felgyorsult. Félt barátja reakciójától. Nem tudta, mire számítson.
-Mennyire vigyázol rá? - kérdezett hosszú percek után.
-Mint a szemem fényére.
-Jó! - pillantott oldalra - De ezt igazán elmondhatta volna. Vagy legalább te, ha már olyan nagy barátod vagyok. - vágta Jin arcába. Haragudott és csalódott is kicsit, ezt pedig éreztetni akarta a másikkal.
-Te sem vagy jobb nálam. Mért nem mondtad, hogy megvertek?
-Mert az ehhez a beszélgetéshez vezetett volna.
-Így inkább elhallgattad. Mit vártál, hogy majd nem beszélünk többet és nem esik erről egy szó sem?
-Idő kellett. Nem tudtam mi van.
-Most már tudod. És megnyugtat, hogy nem ölsz meg.
-Nincs helyetted pót, ennyi a szerencséd.
-Ez kedves. - fintorgott Jin - Szóval mi történt?
-Egyik este jöttem haza. Elugrottunk régi ismerősökkel iszogatni, amolyan osztálytalálkozó, de csak a mi bandánk körében. Hazafelé jöttem és belefutottam pár srácba akik elkezdtek azzal dobálózni, hogy Kookie buzi lett.
-Jól beletaláltak.
-Eléggé. Mindegy, akkor még nem tudtam semmit se biztosra, csak hogy valami nem oké. Amikor pedig elkezdtek ezzel baszogatni felment bennem a pumpa.
-De mért támadsz rá egy csapatra, ha egyedül vagy?
-Mert az öcsémről volt szó, vili? - emelte fel hangját - Megpróbáltam én kedvesen rájuk szólni, hogy ha már a témáról nem akadnak le, akkor legalább meleg, és nem buzi, de nem hallgattak rám. Felhúztak. Nem hagyhattam annyiban.
-Ez...... azért kedves tőled. - szólalt meg félénken az idősebb, miközben eszébe jutott, hogy még mindennek az elején Kook mordult rá bátyjára, hogy Taetae nem buzi, hanem meleg. Már akkor is rajonghatott az idősebbért, bár azt még csak nem is sejtette senki.
-És fájdalmas. - csillapodott le.
-Jah.
-Azért, akármennyire is goromba vagyok Kookkal, attól még az öcsém és kiállok érte.
-Ezt elmondhatnád neki is.
-Az kéne még csak. Jobban rám akaszkodna.
-Jelenleg velem és Taeval tölti minden szabad percét. Szerintem ettől kell a legkevésbé félned. De ha ezt tudná, jobban bízna benned. Akkor talán legközelebb elmondaná a hasonlóan súlyos dolgait, ha még lesznek.
-Ne legyenek.
-Hát ez nem így működik.
-Tudom..... Most már viszont mehetsz. Gondolom vissza hozzá. Anyám mondta, hogy Kook megint nálad van. Szerintem még most is ott vár rád. - fordított hátat neki.
-Nem akarsz átjönni?
-Nem vagyok kíváncsi a dolgaitokra. - vetett oda válla felett a másiknak.
-Csak mint a legjobb barátom és Kook bátyja. Beszélnetek kéne. Azt hiszi haragszol rá.
-Jól hiszi!
-Ne csináld ezt. Csak beszéljétek meg a dolgot. Mérges lett, amiért anyukátok annyira aggódik miattad.
-Nem kellett volna így látnia. Igyekeztem is, de erőszakos asszony. - állt meg az egyik szoba ajtajában.
-Legalább addig gyere át míg Kooknak elmondod ezeket amiket nekem. Aztán eljöhetsz, ha nagyon nem tűrsz meg minket..... Csinálok valami kaját is, ha szeretnéd. - ajánlotta fel, hátha ez kell ahhoz, hogy a másikat teljesen meggyőzze.
-Jó. De nem maradok sokat.
-Rendben.

-Hyuuung! De jó, hogy hazajöttél. Elkezd...... - szaladt ki Kook a hálószobából a visszatérő Jinhez, ám mikor meglátta, hogy nincs egyedül, ledermedt - Szia! - kezdett izgulni. Ő ott van a legidősebbnél, mikor nem is igazán voltak az előtt ennyire jóban. Ráadásul még mindig Jin pólójában volt, bár már kicsit felöltözött.
-Szia! - köszönt oda neki Suga, de nem izgatta magát öccse miatt, csak mintha otthon lenne, levette cipőjét és lepakolt.
-Én csak átjöttem mert..... mert kockulni akartam és
-Ne erőltesd. Tud mindent. - sétált a kisebbhez. Meg akarta csókolni, de barátja miatt inkább nem tette. Mégis csak az öccse, meg a legjobb haverja.
-Tényleg? - kezdett félni a legkisebb.
-Igen. Csinálok ebédet. - indult a hűtő felé Jin.
-De eddig minden nap végig csak főztél. - ment utána a picur. Menedéket keresett bátyja elől - Inkább rendelj valamit és pihenj. - fogta meg egyik kezét.
-Lehet az lesz. El is felejtettem, hogy nincs itthon semmi. Na mit rendeljek Suga?
-Ami akarsz. - ült le a kanapéra. Láthatóan ő sem szívesen volt ott.
-Nem vagyok előrébb veletek. - nézett a picurra, aki nagyot nyelt és megszorította ujjait - Viszont ezt a kínos találkozást nem hagyom tovább. - húzta maga után Kookiet bátyjához - Na! - ültette le a földre - Szépen megbeszélitek. - próbált volna szabadulni, de a kisebb nem engedte.
-Hyungh! - kapta el pólóját.
-Mért félsz tőlem ennyire? Nem eszlek meg. - érdeklődött halál nyugodtan Suga, mire Jungkook rákapta tekintetét és ledermedt.
-Rendezzétek csak le ketten. Addig szerzek ebédet. - fejtette le a picur ujjait magáról, majd sietve el is tűnt.
Óráknak tűnő percekig ültek egymással szemben szótlanul, miközben Kook legszívesebben elpárolgott volna. Csak ölébe pislogott lefelé ujjaira, miközben körmeit birizgálta.
-Semmit sem akarsz mondani? - szólalt meg végül Suga, de öccse csak hallgatott - Akkor pofázok én. Elmondhattad volna. Mért nem tetted? Úgysem tudtam volna tenni semmit ellene, ezen nagyon nem lehet változtatni. De így nagyon rosszul esett, hogy nem osztottad meg velem. Lehet goromba vagyok veled, de akkor is az öcsém vagy. Még meg is verettem magam miattad.
-Miattam? - nézett fel végre rá Kook.
-Igen. Lebuziztak téged idegenek. Nem hagyhattam annyiban.
-Ha idegenek, honnan tudtak rólam?
-Tudja fene, nem érdekelt. - fűzte össze karjait mellkasa előtt.
-Nem kellett volna miattam verekedned. Igazuk van.
-Te meleg vagy. Maximum! Nem buzi.
-Megjegyezted?
-Rólad van szó. Persze, hogy megjegyeztem. Hányszor kell még elmondanom, hogy az öcsém vagy?
-Azt hittem utálsz.
-Idegesítő tudsz lenni, ez tény. De ez a dolgod, nem? - hallgatott el Suga és újra kínos csend szállt le közéjük, míg a kisebb meg nem szólalt.
-Sajnálom. Féltem, hogy hogyan reagálnál. - hajtotta le fejét Kook.
-Kiakadtam volna. Így is megtörtént, csupán nem tudtok róla. De szerencséd van, mert jó embert választottál. Jinben megbízok és tudom is, hogy milyen. Így kevésbé rossz, mintha valami idegennel lennél.
-Tae.....
-Jin azt mondta vigyáz rád. De.... Tae tényleg kicsit bassza a csőröm. Meg egyébként is ez mi? - fészkelődött a kanapén majd térdeire támaszkodva előredőlt a kisebbhez - A te ötleted volt hallom. De hárman? Nem elég még így is, hogy nem szokványos dolog, még hárman is?
-Igen. Nem olyan rossz ez. Én szeretem. - húzódott hátrébb a kisebb.
-Nem érdekel, hogy csináljátok.
-Nem arra értettem. Szeretek velük lenni, velük aludni egy ágyban. Szeretem őket. - pirult el.
-Ugye tudod, hogy Jin nagy bajban lenne ám miattad, ha ez kiderülne? - mondta meglepően nyugodt hangon Yoongi.
-Igen, tudom. Eszembe jutott már. Tae is, de sosem hozták föl és én sem akartam. Viszont már nem sokáig, csak pár hónap.... annyi se.
-Addig meg vigyázunk rátok. Ne olyan látványosan csináljátok. Nem akarom elveszteni Jint.
-Eddig sem volt látványos. - nézett fel hatalmas szemekkel az idősebbre.
-De azért nyomatékosítsuk.
-Rendben.
-Készen vagytok? - bújt elő Jin - Rendeltem kaját.
-Igen. Elmondtam neki, remélem örülsz. - dőlt vissza a kanapé támlájának Yoongi és elővette mobilját.
-Igen, örülök. - sétált a konyhába.
-Hyung! - pattant fel Kookie és Jinhez szaladt, hogy megölelje.
-Te mit mondtál neki? - simogatta a kisebb fejét, amint az szorongatta.
-Kedves voltam, mert megparancsoltad. Rám ne merj fogni valamit!
-Szeretlek.
-Én is szeretlek picur.
-Így hívod? - kérdezett Suga, miközben mobiljába merült. Nem akart látni semmit.
-Igen, mert ő a legkisebb.
-Érthető.
-Hyung! - fordult Suga felé Kook, miközben még mindig Jin pólóját szorongatta egy kézzel - Hyung!
-Most neked szól.
-Jah! Bocs. Mit akarsz? - bújta továbbra is telefonját.
-Játszunk?
-Muszáj?
-Igen! Naaaa!
-Jól van. Játszunk valamivel. De kurva kedves vagyok most, remélem tudod. - tette el mobilját, Jungkook pedig visszaindult hozzá, ám Jint is húzta magával.
-Akkor összerakom.
-Ihatok előbb? - állt meg a legidősebb a kanapé mellett mikor végre elengedték.
-Hozz nekem is! - pislogott rá Suga.
-Hozok. Van még kóla. - fordult vissza Jin.
-Tökéletes.
Végül, elég jó hangulatban töltötték napjukat. Suga maradt késő délutánig és öccsével játszott, bár néha sikerült kitekerni a kezéből a kontrollert, így tudott Jinnel is, miközben különféle dolgokról beszélgettek, bár Jungkook sok témánál csak hallgatott. Hagyta a jó barátokat, meg félt még. Továbbra is leszidva érezte magát bátyja által, így inkább csendben volt, nehogy olyat mondjon, amire megharagszik. Közben húzott Jin felé, pedig észre sem vette, de Yoongi végül megjegyezte, hogy ő még nem békélt meg vele teljesen, így inkább ne előtte. Kérését pedig igyekeztek is betartani, ami nehezen, de sikerült. Suga jól bírta és kedves volt, mert Seokjin megparancsolta neki, plusz a kicsit is ő tartotta kordában, ezért békében váltak el egymástól. Bár Yoongi még az elköszönésnél is mondta, hogy ez sokáig fog tartani, ám igyekezni fog.
-Huuuuh. - sóhajtott fel Jungkook, amint Jin becsukta Suga után az ajtót.
-Mi az? - nézett a kisebbre, majd elsétálva mellette kutatott valami rejtett nasiért.
-Másra számítottam. Hogy megöl, vagy lehord mindennek...... vagy nem is tudom.
-Hál'istennek nem ez történt. Hóóó nézd! Van még chips. Azt hittem elfogyott. - vett elő egy zacskót a szekrényből.
-Úúú, de jó. Milyen? - sétált oda hozzá Kookie.
-Rákos. - bontotta ki, majd a legkisebb bele is evett - Jó, hogy ma kicsit visszavettél. - mosolygott rá Jin.
-Hmm?
-A szexmániádból. Így jó volt. Kicsit nyugisabb nap. Tetszett.
-Mert itt volt tesó. - nyelte le a rágcsát - De akkor majd még lesz ilyen. Próbálkozok, ha tetszett.
-Az jó lenne. Nem csak szexből áll egy kapcsolat. - puszilta meg homlokát.
-Rendben. Kapok mást is?
-Mit?
-Csókot. Egész nap nem kaptam Suga miatt. Most kaphatok?
-Jah persze. - karolta át egy kézzel a kisebb derekát és magához húzva megcsókolta.
Tényleg jobb volt így a napjuk, legalábbis az idősebbnek sokkal kellemesebb. Jungkook végig mellette volt, de végre lenyugodott. Normál emberként viselkedett és ez tetszett Seokjinnek. Szerette persze a bújós picurt is, ám kellettek ilyen napok is. A zárás pedig még inkább kedvére való volt. Igaz, most nem volt semmi szex, de nem is kellett. Csak bedőltek a nap végén az ágyba, majd egy rövid telefon után Taeval, amiben jó éjszakát kívántak kimerült társuknak, ugyan úgy aludtak el, mint előző este. Jin ölelte magához a legkisebbet, de talán egy apró különbség volt. Nem kellett befogni a pici száját.

Reggel Kook már annyit forgolódott, hogy még Jint is elkezdte zavarni, ezért megébredt és érdeklődött, hátha valami probléma van.
-Baj van?
-Nem. Pisilnem kell.
-Akkor menj ki.
-Nem akarok felkelni.
-Gyorsan szaladj el, azt visszajössz. - fordult másik oldalára az idősebb.
-Ahj, jó! - mászott ki a takaró alól a picur, majd kicsoszogott a fürdőbe. Pár percig el is volt, a vízcsobogás után pedig Jin már nagyon várta párját, ám az később ért vissza, akkor viszont futva míg el nem ért az ágyig, amire fel is ugrott - Hyung! Hyung ébren vagy?
-Mi az? - sóhajtott.
-Kint hagyta d a telefonod. Nézd mit írt Namjoon! - nyomta arcába a mobilt.
-Ahhj. Mi ez? - ébredt meg és elvéve a kütyüt a másiktól pislogott párat, miközben távolabb tartotta azt - Wellness?
-Igen! Hívd vissza! Azt írja mehetünk mindannyian. Menjüüüüünk hyung, kérleeeeek! - ugrált Kook.
-Jó-jó, mindjárt felhívom.
-Úúúú, de jóóó. Még sosem voltam ilyen helyen. - dőlt el az ágyban párja mellett, aki telefonálni kezdett. A plafont bámulva hallgatózott, hátha ő is megtud valamit.
-Hát, nagy volt a hajtás, van aki szabiról hívtam be, így gondoltam ez engesztelés. Pár nap, meg ha sokan mentek kedvezmény. Aztán mivel lesz most néhány esküvő, meg tudom engedni magamnak. Szóltam Hoseokéknak is, de hallom Tae nincs a közelben.
-Nincs. Akkor menjünk ketten?
-Hozzátok Sugát is, ha van kedve. Őt még nem mertem hívni.
-Rendben majd megkérdem. És mikortól?
-Holnap?
-Csak így? - lepődött meg Jin - Holnap?
-Igen. Van helyük és mivel nem tudják feltölteni még azért is kedvezményes.
-Jah, értem. Oké akkor..... holnap. Majd küld el a címet.
-Rendben. Úgy van, hogy reggeli meg vacsi jár, meg ingyen van a szauna is, meg a medencék is, meg egy masszázs, de a többi fizetős.
-Oké, köszi.
-Semmiség. Én köszönöm, hogy beálltál mikor kellett.
-Meló az meló.
-Van azért egy határ. Na akkor majd küldöm a címet, meg bejelentelek titeket, csak írd meg, hogy Sugával mi lesz.
-Szerintem akar majd jönni. Szereti a kényeztetést.
-Oké. Na szia!
-Szia! - tette le Jin.
-Akkor megyünk? - fordult felé Kookie.
-Igen. Pihenünk. - tette le a szekrényre mobilját.
-Haaaaah, de jóóóó. Imádom Namot.
-Mert elkényeztet. - feküdt vissza Seokjin Kookieval szemben.
-Nem csak azért na.
-Neked nagyon jó dolgod van ám. - karolta át egyik kezével Kook derekát és magához húzta.
-Ez nem is igaz.
-Jaaah, persze hogy nem. - puszilt orrára Jin.
-Tényleg nem. Nehéz veletek. Állandóan dugni akartok. Nem bírom már a tempót.
-Ó, pffff, ahha. - bólogatott Jin - Mi akarunk folyton.
-Hát igen. Kihasználjátok, hogy fiatalabb vagyok.
-Ó igen, nyeld el szépen. - vigyorgott Jin.
-Na jó van! - akart felkelni Kook, mire az idősebb visszanyomta.
Így reggelük jó hírrel indult, meg egy kis játékkal is, ami végre nem fulladt szeretkezésbe, bár nagyon hajlottak rá, de Kook nem akarta erőltetni. Csak élvezte párja csókjait, miközben karjaiba bújt.


(Folytatjuk :D NA.... kicsit eltévedtem XD mert volt egy vázlat, amit nagyjából tudtam, de mivel nem olvasgattam, így végül rossz sorrend jött. No de sebaj XD Erre van Múzsa! Úgyhogy megoldottuk HELL YEAH XD
Komment és szavazás még mindig. Továbbá előre szólok, hogy már megvannak a nyereményjáték alapjai, csak a díjakra várunk, amik úton vannak... meg persze a szavazás végéig. Addig pedig felhívnám a figyelmét mindenkinek, hogy olvassatok ficiket. Az lesz előnyben, aki mindent olvasott, de az hatalmasban. Aki pedig nem olvas hentait vagy yaoit... se keseredjen el, mert ha van elég jelentkező 3 nyertesünk lesz. Yaoi és hentai olvasók között, csak yaoi, csak hentai. Szal... OLVASSATOK! Különben össze fog csúszni rövid időre sok és nem fog menni. Az oldalt meg facebookon állítsátok be, hogy kirakja a posztjainkat előre, így hamar tudtok majd dolgozni, ha kirakjuk a játék kiírást. :) )

Three sides of life 44. rész: Majdnem asztal

-Dehogyis. Ennyiben? - pislogott rá Kook.
-Mért? Zavar?
-Ummm... nem. - pirult el.
-Akkor igen. Így nagyobb az esélye, hogy te vesztesz.
-Majd meglátjuk. - vette fel a kesztyűt.
-Te tudod. - ült le a kanapéra Jin - Na gyere! Mutasd mit tudsz!

Egészen hajnalig játszottak, amikor is Kook sokadszorra verte le Jint egyik kedvencében. Ő még bírta volna, hisz hozzá volt szokva a napfelkeltéig tartó kockulásba, ám az idősebb szemei már leragadtak.
-Álmos vagyok picur. - állt fel a kanapéról és a háló felé csoszogott.
-Még egyet! Csak az utolsót! - nyafogott.
-Öt menettel ezelőtt is utolsó volt. Álmos vagyok, lefekszek.
-Ahj jó! - nyomta ki az xboxot - Megyekén is! - állított le sebtében minden elektronikát, majd hatalmas léptekkel utolérte Jint - Akkor győztem?
-Igen. - értek be a szobába.
-És akkor csináljuk az asztalon?
-Most biztos nem. - mászott be lassan takarója alá.
-Jó, de majd holnap? - állt meg a villanykapcsoló mellett a kisebb - Kapcsolhatom?
-Persze.
-Szóval holnap? - ereszkedett teljes sötétség a szobára, Jungkook pedig azonnal befészkelte magát párja mellé az ágyba.
-Nem akarok az asztalon.
-De fogadtunk. - takarózott be.
-Te kikötötted a feltételek, én nem egyeztem bele.
-Bezzeg ha az lenne, hogy játszhatsz velem.
-Mért? Az asztalon való játékot te tervezted velem?
-..... Nem.
-Akkor nem mindegy?
-Nem, mert sohasem fogunk szexelni az asztalon, pedig én akarok!
-Aludni akarj inkább.
-De hyung ez nem ér!
-Alapból egy olyan játékkal játszottunk amivel te már legalább száz órát játszottál, én meg semennyit. Akkor hol ér ez?
-Ahhj hyuuuung!
-Aludj!
-De ígérd meg a konyhaasztalt!
-Mutasd a hátad. - szólt rá Jin, mire Kook megfordult és az idősebb magához húzta.
-Megígéred?
-Hallgass már el! - fogta be a száját - Aludni akarok...... Meg ne merj harapni! Érzem, hogy nyitod a szádat! - szólt rá.
-Mmmm. - morgott a kisebb, majd engedelmeskedett és nem küzdött ellene.
-Akkor jó éjszakát picur.
-Mmmmmmmmm.

Reggel a szokásos módon Jin ébredt elsőnek. Jungkook teljesen rajta aludt a másikon, mintha őt használná matracnak, így az idősebb megmozdulni sem mert. Nem akarta felkelteni, ezért csak feküdt alatta még egy kicsit, miközben a plafont bámulta. Nem gondolt semmire, csupán pislogott és észre sem vette, hogy a picur hajával kezdett játszadozni, ami most is pont olyan puha volt, mint mindig.
-Hyung? - mozdult meg, de csak feljebb mászott az idősebb nyakába.
-Bocsánat. Aludj csak. - ölelte át a kisebbet, mialatt az párnája alá csúsztatta kezeit, így szinte ő is nyakába karolt.
Ezzel Jin végképp csapdába esett, de nem bánta. Szívesen feküdt még ott a picur alatt, hisz olyan kevést időt töltött vele az utóbbi napokban. Boldogan szívta be a legkisebb illatát, miközben hallgatta és érezte is nyakán lélegzetét. Apró levegőket vett és lassan tágult tüdeje, amit az idősebb annyira imádott. Ilyenkor olyan nyugodt volt a másik. Nem ugrált, nem beszélt vissza, csak a cuki oldalát csillogtatta, pedig nem is direkt csinálta.
-Hyungh. - mocorgott hosszú percekkel később.
-Mi az? - kérdezte lágyan Jin.
-Konyhaasztal?
-Ez az első gondolatod korán reggel? - mosolygott.
-Nem ígérted meg. - fordította el fejét.
-Nem is fogom.
-Mmmm. - nyavalygott, majd lemászott Jinről - Mehetsz.
-Nem is érdekel, hogy itt vagyok-e vagy sem? - könyökölt fel az idősebb.
-Mindig korábban kelsz. Álmos vagyok.
-Rendben. Aludj csak. - mászott ki az ágyból egy gyors puszi után, majd csendben elhagyta a hálószobát.

-Még alszik? - kérdezte Tae, amint a számítógép előtt ülve skypeolt Jinnel.
-Gondolom. Nem olyan túl rég hagytam itt. - nyitotta ki frissen szerzett ételét az idősebb - Aaaa, de jól néz ki. Nézd milyen színes. - mutatta a kamerába a doboz tartalmát - És olyan jó illata van.
-Ez a gyümölcsös csirke?
-Igen. Rendeltem egy dobozzal. - pakolt ki, hogy ő most enni fog - Érdekelt. Még sosem ettem.
-Én sem. Biztos finom.
-Mindjárt kiderül. Jaj, kell pohár is. - állt fel egyért a kólához, majd azonnal vissza is huppant.
Amint enni kezdett hümmögött is rögtön. Nagyon ízlett neki korai ebédje, Tae pedig boldogan nézte, ahogyan a másik falatozott, miközben beszélgettek. Mind a három fajta csirkét megmutatta messze lévő párjának, majd megpróbálta leírni, hogy milyen ízűek. De ezt nem lehetett így elmagyarázni. Taetaenak is muszáj lesz egyszer megkóstolnia.
-Szia Kookie! - nézett oldalra Jin, mire megjelent a képben Jungkook is.
-Mit eszel?
-Gyümölcsös csirke. Kérsz?
-Ühüm. - válaszolt, majd azonnal kapott is egy falatot a másiktól szájába.
-Amúgy, ott van Taetae. - mutatott a képernyőre, mire Jungkook odapislogott és mosolyogva integetett.
Lassan bemászott legidősebb társa ölébe még pizsamában, majd miután sikerült végre lenyelni a hatalmas darabot rögtön beszélgetni is kezdtek. Jungkook kisajátította magának a lehetőséget és csak mesélt és mesélt és mesélt, mintha hetek óta nem találkoztak volna. Szinten mindenről elkezdtek beszélgetni, illetve Kookie kezdett el mindenről beszélni, mert Taet nem igazán hagyta szóhoz jutni. Jin próbálta kicsit csendre inteni, ám nem sok sikerrel, végül azonban kajával sikerült elhallgattatni. Egy hatalmas falatot nyomott szájába, amitől nem tudott tovább duruzsolni.
-Szóval hosszú estétek volt. - jutott szóhoz végre V.
-Igen. Játszottunk, míg ki nem dőltem. - válaszolt Jin.
-Igen. - fogta meg az idősebb kézfejét Kookie - Gyenge, nincs hozzászokva. - kezdte lenyalogatni párja ujjait, miközben az evett.
-Édesek vagytok. - jegyezte meg Taetae.
-Kook kéne a kezem.
-De finom.
-De bal kézzel nem tudom használni a pálcikát.
-Akkor egyél kézzel.
-Ahhh! - tett is úgy Jin.
-Nem akarod elengedni Kook? - vetette fel Tae is.
-Mert? - kezdett félni és megállt. Azt hitte a másik féltékeny megint, így nem akarta felhúzni.
-Csak...... vagy lépjetek szintet, vagy hagyjátok abba.
-Mert? - kerekedtek el jobban szemei.
-Mert én egyedül vagyok itt. Nektek könnyű ott párban, de nekem nem igazán.
-Felizgultál?
-Kook! - szólt rá Jin.
-Hát.... sajnos. És nem vagytok itt. Nagyon nehéz ám így.
-Tényleg? - nyalta meg direkt erotikusabban a másik ujjait Jungkook.
-Ezt ne csináld! - sóhajtott V.
-Mért? Csak nem... ettől? - nyalogatta tovább idősebb társát, aki csak ült és figyelt.
-Vagy folytasd, vagy hagyd abba, most! - kezdett magával küzdeni Taehyung.
-Folytatnám. - mocorgott Jin ölében, akire azonnal hatással volt csípőjének ringása.
-Itt? A gép előtth? - nyelt egyet az idősebb.
-Ühüm. - vette szájába társa két ujját, miközben a kamerába nézett.
-Hahh.... Kookh! - sóhajtott fel.
A kisebb azonban folytatta. Nem törődött egyik párjával sem, csak húzta őket egyre jobban, míg Jint sikeresen rá nem vette, hogy kezdje el vetkőztetni. Amint ügyetlenebbik keze becsúszott pólója alá kiengedte ajkai közül annak két nedves ujját. Sietve szabadult meg felsőjétől, majd övét is kicsatolta, amitől végül a legidősebb segített neki megszabadulni. Boxerja is alig ért földet, mikor Jinnek dőlt és az azonnal tágítani kezdte. Magához ölelte szabad kezével, azzal tartotta, míg a legkisebb rendületlenül bámult a kamerába, melynek túlvégén már Taehyung is húzta lefelé sliccét. Kookie feledhetetlen műsort szeretett volna nyújtani másik társának, ehhez pedig lassan közeledett is. Mikor a legidősebb már harmadik ujját vetette be, hangosan felnyögött, amitől még Taetae morranását is meghallották. Jin a fiatalabb nyakába csókolt és ízlelgette annak finom bőrét egészen válláig. Viszont amint elért útjának végre, Kook megmozdult. Felállt majd megtámaszkodott a másik térdein.
-Kár, hogy nem vagy itth. De így Jint fogom duplán élvezni.
-Ha visszamegyek felfallak mindkettőtöket azonnal. - harapott alsó ajkába Taehyung, miközben saját férfiassága köré fonta ujjait.
-Remélem ish. - sóhajtozott a fiatalabb V miatt. Hirtelen nagyon ajkai közé akarta venni péniszét, de most egyáltalán nem volt rá lehetősége, ám megfogadta, hogy majd pótolja.
-Gyereh..... Kookh. - simított lágyan csípőjére Jin, majd visszahúzta ölébe.
A kisebb azonnal megérezte bejáratánál szerelmét és hátraejtve fejét foglalta el helyét. A legidősebb magához ölelte, amint teljesen kitöltötte a másikat, ám Kook nem akart várni. Felhúzta lábait és úgy helyezkedett, hogy a kis helyen is tudjon mozogni párja erőfeszítései nélkül is. Terpeszben sarkaira ült Jin combjain, majd félresöpörve a korai ebédet, az asztalon támaszodva emelkedett fel. Lassan indított, hogy azért legyen egy kis ideje megszokni az idősebbet, de nem is az volt a lényeg. Taehyungot nézte, miközben hosszan felnyögött és sóhajtozott, minden mozdulatnál. Jin a csípőjére simított és mélyeket lélegzett, mert Kookie testét rég érezte utoljára, így azonnal el is vesztette józan eszét. Amint pedig az gyorsított úgy ejtette lassan hátra fejét az élvezettől. Azonban az édes nyögések nem hagyták, hogy ennyire elkülönüljön a picurtól, ezért hamar előre dőlt. Egy csókot nyomott a legkisebb vállára, majd ahol csak elérte nem hagyta szárazon. Végigpuszilgatta egészen nyakáig, miközben mindketten egyre kéjesebb nyögéseket hallgattak. Jin felpillantott a laptop képernyőjére, ott pedig mindent látott amit szeretett volna. Kookot szemből és Taet is, amint őket nézve kényezteti magát, ez pedig elég volt. Visszadőlt a székbe és nem bírta tovább.
-Jungkookh! - mordult fel és bele is élvezett a másikba.
A legkisebb lassított pár mozdulat erejéig, majd kedvenc szögében ült bele újra, meg újra társa férfiasságába. Jin csak sóhajtozott, mialatt a fiatalabb az utolsó cseppeket is kipréselte belőle. Nem tudta, hogyan kéne megállásra bírnia a kisebbet, mert neki már kezdtek rosszul esni annak kényeztető mozdulatai, ám hál'istennek nem kellett ezen sokat gondolkoznia. Amint Kookie egyre többször szorított rá, úgy egyre élvezettel telibb nyögéseket is hallatott, amikből kiderült, nincs már sok hátra neki. De így is a látványért küzdött az ölében lovagló, Tae pedig hálás volt olyannyira,  hogy hamarabb adta meg magát, mint a picur, bár nem sokkal.
-Hyungh! - hallatta édes hangját, a legidősebb pedig még időben kapcsolt és ráfogott Kook büszkén álló péniszére, mielőtt az megremegett volna. Így szerencséjükre a laptop épségben megúszta.
-Picurh! - döntötte homlokát annak hátának és mosolygott - Ez közel volth.
-Taetaeh? - szólalt meg mit sem törődve Jinnel.
-Élek. - válaszolt, de fejét hátradöntötte és egyik kezét szája előtte tartotta, míg másikkal fogta férfiasságát - Egy pillanat.
-Jól vagy kicsim? - húzta magához Kookot és pillantott át annak vállai felett a monitorra Jin, míg a legkisebből minden ereje, ahogyan próbálta rendezni légzését.
-Igenh. - emelte fel fejét és elvette szája elől kézfejét - Ehz..... húúúúúúh.

-De ne szokd meg. - dőlt Seokjin nyakába annak mondata közben a legfiatalabb.
-Hát nem jobb, mint élőben.
-Ennek örülök, mert én így többet nem akarom.
-Pedig szerintem izgalmas volt. - csókolt érzékeny bőrére Jungkook, amin ékeskedtek az általa hagyott lila foltok.
-Neked minden ami szex és nem ágyban történik, izgalmas. - pislogott rá a legidősebb.
-Szeretem kipróbálni új helyeken.
-Új pózban.
-Új eszközökkel. - állt be a felsorolásba Taetae is.
-Nevelésre szorulnál picur.
-Akkor nevelj meg. Fenekelj el. - mosolygott.
-Látod?! - mordult a kamerára Jin - Most lett vége, de máris kezdené az újat.
-Nekem ne mond, tudom milyen. Mindig mindenhol.
-De most mért baj, ha szeretem veletek?
-Fárasztó picur. - szedte rendbe magát Taehyung.
-Ne mondjátok, hogy ti nem gondoltok folyton erre.
-Nem gondolunk ám. - válaszolt Jin.
-Jó, de te öregebb vagy.
-Ne is mond. - fogta fejét - És megrontalak.
-Szerintem ő ront meg téged. - pakolászott V a kamera túloldalán.
-Hát, mondjuk ja. - nézett fel rá az idősebb.
-De én szeretlek titeket. Nem csak a szexet.
-Tudom. - pislogott rá Jin - Na öltözz fel! - segítette ki öléből a kisebbet.
-Rendben. - kereste ruháit.
-Várj! Előbb kell törlő. - ált fel a legidősebb is és a konyhába ment.
-Fiúk, mennem kell. - jelent meg a kamera előtt Tae - Majd jövök estefelé.
-Rendben. - bukkant fel Kookie feje - Szia!
-Sziasztok!
-Szia szerelemem! - ordibált Jin is, majd V megszakította a hívást.

-Remélem örülsz. - szedte össze a földről a kisebb pólóját Seokjin.
-Mert?
-Asztal.
-Jó, de nem rajta.
-De majdnem. Az nem számít?
-Nem. - állt meg az idősebbel szemben és elvette pólóját - Én úgy gondoltam, hogy feldobsz rá és szexelünk. Hogy újra foltosra harapdáljalak. - vigyorgott, miközben teljesen visszaöltözött.
-Úgy nem fogunk. Felejtsd el. Érd be ennyivel. - csinált rendet az asztalon, majd megnyitva a híreket laptopján leült és folytatta az evést.
-De most mért? - erőszakolta vissza magát a másik ölébe Kookie - Mért nem lehet?
-Mert..... itt enni szoktam és utána folyton csak az jutna eszembe. Meg hogy mik kerültek az asztalra.
-Mért, így nem került semmi? - lopott egy falatot a dobozból.
-..... Inkább ne is beszéljünk róla.
-Bezzeg mikor mondtam, hogy nyeld le, akkor semmi bajod nem volt vele.
-Az megint más.
-Ahha, persze. Nem értelek hyung.
-Csak itt nem akarom és kész. Nem megérteni kell, hanem elfogadni. - karolta át a kisebb derekát szabad kezével, majd magához ölelte.
-Hát jó. - ettek tovább, de pár perc múlva Kooknak fel kellett pattannia. Csörgött mobilja.
-Hogy már enni se lehet nyugton. - morgott Jin.
Jungkook előkotorta valahonnan telefonját, mert igazából nem emlékezett, hol hagyta, csak ment a hang után, majd felvéve azt megijedt. Édesanyja hívta aggódva, pánikolva, mert végre elérte célját és láthatta fiát, ám az mégsem telt olyan örömtelien, mint várta.
-Jól van anya. Nem tom mi lehet, de akkor megpróbálunk rájönni. Úgyis Jinnél vagyok, meglátogatjuk Sugat. - sétált ki párjához már teljes nyugalommal. Ő nem aggódott, inkább mérges volt. Bátyja megint kikészítette anyukáját és még a párjával töltött napot is be kellett áldoznia, hogy megoldja a problémát. Megint ő teremt békét, ahogy lenni szokott, de ebből kezd már elege lenni.
-Mi a baj? - pislogott rá Jin, amint meghallotta legjobb barátja nevét, akivel már napok óta nem tudott beszélni.
-Jó-jó. Mindjárt összeszedjük magunkat - legyintett az idősebbnek, hogy nem vészes - és meglátogatjuk. Oké..... Szia anya! - tette le a telefont.
-Mi van Sugaval? - érdeklődött Jin, miközben még az evéssel is megállt.
-Anya ma beugrott hozzá, mert kíváncsi volt, mért kerül minket. Azt hitte, megint velem van baja. Persze arra nem jött rá, mért nem válaszol, de arra igen, hogy mért nem jött el a szülinapra.
-És mért?
-Sugat valaki nagyon csúnyán elverte.
-Mi? - dermedt le az idősebb egy pillanatra. Ő erről mért nem tud? Yoongi mért nem mondta? Mért nem hívta fel? - Azonnal meglátogatjuk. - pattant fel, majd készülődni kezdett - Öltözz!
-De most ne már! - nyafogott a legkisebb - Megint valami baja van és csak azért, mert kicsit megverték, nekem kell lerendezni? Nekem úgysem válaszolt semmire. Mért én menjek?
-Mert az öccse vagy.
-Akit láthatóan szóra sem méltat. Elegem van, hogy mindig az ő bajaival kell foglalkozni. Megérdemli, hogy elverték. Amilyen bunkó volt velem is, meg anyát is sokszor megbántotta, ez már kijárt neki. - ült le inkább a kanapéra.
-Akkor nem jössz? - jelent meg Jin, miközben felvette az óráját.
-Nem. És azt sem szeretném, ha te elmennél hyung.
-Suga a barátom. - nézett rá szúrós szemekkel, mély, tekintélyt parancsoló hangjától pedig a kicsi összehúzta magát - A legjobb barátom. Nem tudom, mért nem válaszol, de nem is érdekel. Ha nem mondja el, az az ő dolga. De én akkor is vigyázok rá. - ment cipőjéhez és sietve felvette - Majd jövök. - lépet ki az ajtón.
-Hyung! - kiabált utána Jungkook.
-Tessék?
-Sajnálom.
-Nem számít. Szia picur!
-Szia!


(Folytatjuk :D És végre Sugaval. Na most mindenki örülhet, lassan kiderül mi is van drága bátyónkkal. :D Ötletelgetni lehet, de szerintem nem fogtok rájönni, bár amilyen okos olvasóink vannak.... ki tudja :D Viszont húzós hetem lesz, így a következő rész nem tudom mikor jön. De igyekszek :D
Kommenteljetek és szavazzatok, aki még nem tette meg, mert nyereményjáték múlik rajta.)

Three sides of life 43. rész: Fordul a kocka

Bevillant Jin képe, amint Taehyungtól olyan édesen nyög, majd az ő ujjait szorítva, az ő vállára dőlve élvez el. Sajnos ez volt a szinte egyetlen, de legerősebb indok amiért meg akarta próbálni. Ezt ő is el akarja érni a másiknál. De.... hmm.... inkább utána néz jobban.
Ezért elengedve térdeit nyúlt újra telefonjáért és rá is keresett, hogy pontosan hogyan és mit kell majd csinálnia. Fel akart készülni, amit persze nem osztott meg az idősebbel. Csak nézegette a képeket, olvasgatott és igyekezte magába szívni a hasznos tudást.

-Szeretem mikor főzöl. - nézett fel Jungkook Jinre az asztalnál ülve, mint egy jó fiú, mert most szót fogadott és ott fogyasztotta el vacsoráját.
-Ennek örülök. - vette el előle a tányért az idősebb.
-Nézünk filmet? - indult a tévé felé és azonnal be is kapcsolta, miközben helyet foglalt a puha kanapén.
-Azt hittem mást szeretnél. - pakolt el Jin, miközben mosolygott.
-Nem lehetne előtte kicsi..... mást? Pihenni, meg filmezni kicsit?
-Beteg vagy? - érdeklődött, majd odasétált a kisebbhez.
-Nem, csak...... e-egy kicsit előtte filmezzünk! - nézett fel rá Kookie, de azonnal el is kapta tekintetét vissza a tévére.
-Mi a baj? - fészkelte magát a picur mellé és megölelte.
-Semmi.
-Nekem nem tudsz hazudni. - nyomott egy csókot halántékára - Mi a baj?
-Csak.... én nem leszek olyan jó, mint Tae.
-Mért aggódsz ezen? Fölösleges.
-Nem akarok csalódást okozni. - húzta össze magát és jobban párjához bújt.
-Nem fogsz. De ha nem akarod, nem kötelező.
-De.... érdekel, csak.....
-Jó, akkor hagyjuk. Majd, ha már biztosabb leszel. Nem akarom, hogy aggódj.
-De hmm..... jó.
-Mit nézünk? - váltott inkább témát Jin.
-Nem tudom, csak kapcsolgattam. - mászott lassan párja ölébe.
-Akkor keressünk valami értelmeset.... Úúúú!
-Neeee!
-Deeeee.
-Ahj!
-Én tévém, én döntök. - tette le a távirányítót és azonnal el is vesztette multifunkciós képességét, mert csak a képernyőre tudott koncentrálni.
-Nem szeretem mikor főzős műsorokat nézel. - birizgálta Kook.
-Ahha.... - próbálta nyugalomra bírni Jin, miközben el sem jutott agyáig a másik mondata.
-Hyuuung! - lökte meg orrával sokadszorra is a másik állát, miközben lejjebb csúszott - Neeee! Simogass! Rám is figyelj hyung!
-Cssssss. - fogta be a pici száját szabad kezével, majd simogatni kezdte, miközben karjaiba dőlt Kook.
-Ummm.... - maradt csöndben és nyugton.
Valóban nem díjazta, mikor a másik valamilyen főzős adásra kapcsolt, mert olyankor mindig elvesztette az érdeklődését a világ felé. Őt sem ölelgette annyira, mint máskor, ez pedig nagyon csípte a csőrét, így máris lett bátorsága.
-Ahh! - rántotta el kezét a kisebb szájától Jin, majd rápillantott végre a tévé helyett - Mit csinálsz?
-Ne azt a szart nézd! - mászott feljebb.
-De ezt lehet szépen is mondani, nem megharapni az embert. Megijedtem tőled.
-Pedig éppen hogy csak rád haraptam. Na! - ült az idősebb ölébe és nyakába karolt - Nagyon leköt a műsor? - kérdezte vigyorogva, ahogy elmerült a másik tekintetében.
-Nem. - mosolygott - Te érdekesebb vagy. - nyúlt a kisebb feneke alá.
-Ennek örülök. - harapott alsó ajkába, miközben lassan már Jin ajkaira pislogott.
-Segíthetek?
-Talán..... Van kedved?
-Attól függ. Mihez?
-Kis tornához.
-Ahhoz lenne. - válaszát megvárva Kook meg is csókolta, mialatt mocorgott ölében.
Még mindig az volt a fejében, hogy majd Jin fog irányítani és ez így is történt míg felállt vele, hogy elvigye az ágyig, ám utána már nem volt ilyen egyszerű a helyzet - Nos? - támaszkodott meg Jungkook felett, az pedig továbbra is nyakába csimpaszkodott.
-Hát.... nem vagyok jó.
-Honnan tudod, hogy milyen vagy, ha még nem próbáltad? - mosolyodott el Jin - Csak nyugalom. - csókolt nyakába - De akkor maradjunk a szokásosnál. - haladt füle felé.
-Nem! Engem érdekel!
-Akkor vedd át az irányítást. - harapott is édes kis hallószervébe, Jugkook pedig pár pillanat alatt összeszedve bátorságát megfogta párját és leterítette.
Nagyot nyelt amint ráült annak csípőjére, majd újra mosolyogni látta az idősebbet, de igyekezett most férfiasan viselkedni. Jin olyan kis félős, meg cuki volt mindig Tae közelében, amilyen ő Jin közelében, de most fordulnia kellett a kockának, amin a másik reakciója nem segített. Sugárzott belőle, hogy aranyosnak találja őt, nem pedig szexinek. Ezért Kookban felvillantak azok a dolgok, amiket vele csinált mindig az alatta fekvő és próbálta őket lemásolni.

Megtámaszkodott egyik kezével annak feje mellett, majd mialatt megcsókolta párját, annak póló alája is lassan bekúszott.
-Még mindig én irányítok. - harapott alsó ajkába Jin, miután visszakapta nyelvét.
Kookie csak morgott egyet, de folytatta útját, egyenesen a másik füléhez, ahogy vele is szokták tenni. Fogai közé vette és néhány apró sóhaj után már sugdosni is kezdett.
-Vedd le! Többet akarokh. - indult csókjaival lefelé.
Jin teljesítette kérését, mire a kisebbnek is fel kellett emelkednie, így ő szintén megszabadult pólójától.
-És most? - simított végig Jungkook oldalán, ezzel pedig még mindig ő irányított. A mozgása és a pillantása is sokkal határozottabb volt, mint a másiké, azonban ha már az ennyire ki szerette volna próbálni, akkor segíteni akart rajta - Ha nem megy visszacserélhetjük. Engem nem zavar, ha kicsit gyengélkedsz. Az az alsó feladata. - harapott ajkába, mire Kook morcos lett. Ő nem gyenge és ezt be is fogja bizonyítani!
Megfogta Jin csuklóit, majd azokat a lepedőbe nyomta feje mellett. Beleharapott az idősebb nyakába, pont úgy, mint az övébe Tae korábban, mire Jin torkát csak egy fájdalmas nyekkenés hagyta el. Kook valóban felhúzta magát. Nem akarta, hogy kis erőtlennek könyvelje el párja, mert hiába olyan bújós néha, azért tud férfi is lenni. Így most elő is vette azt az énjét. Az idősebb nyakát nem hagyta szabadon, fogaival kínozta, miközben lassan befészkelte magát annak lábai közé.
-Ennek nyoma marad. - szorította ökölbe kezeit Seokjin, amint Jungkook újra cincálni kezdte a puha bőrt.
-Nem vagyok gyenge. - jegyezte meg halkan, majd kicsit lejjebb haladva a sokadik lila nyomot is kiosztotta az idősebbnek.
-Kookh! - akadtak el szavai.
A legkisebb lassan gyengédebbre váltott, ahogy haladt lefelé a másik testén. Elengedte csuklóit és oldalain végigsimítva ért nadrágja pereméhez. Kioldotta az útjába álló övet, majd megküzdve a további akadályokkal is vetkőztette az idősebbet, míg az ruhátlanul nem feküdt alatta. Makkjára csókolt, amitől párja felsóhajtott, de nem tervezte elmélyíteni a dolgot. Visszamászott Jin fölé, majd saját ujjait megnyalva csúsztatta be az elsőt pont úgy, ahogy vele is szokták. Az idősebb felhúzta lábait, hogy segítsen Jungkook munkájában, mialatt megkapaszkodott mellett támaszkodó kezében és másik vállában. Aprókat nyögött a fájdalomtól, ahogyan nézte a kisebbet igyekezete közben. Lassan tényleg eluralkodott rajta, de ez tetszett neki. Most kiengesztelhette, ezért pedig bármit meg is engedett csak hogy ezt elérje. Lehúzta magához Kookot egy csókra, miközben az sunyin bevetette második ujját is, ám a felnyögő nyelvét nem engedte el. Hiába csapott az mellkasára, a fiatalabb erőszakkal sajátította ki a másik ajkait percekig, amikor pedig a harmadikat is bevetette, Jin nem bírta tovább.
-Lassítsh! - feszült meg, miközben felnyögött, de Kook nem tervezett engedelmeskedni.
Az idősebb nyakába csókolt és nem pihent meg, csak folytatta munkáját míg párja sóhajai rendezetté váltak. Nehezen viselte már ő is a játékot, mert félig felöltözve a nadrág nagyon szűknek bizonyult, amitől hallatta is kicsit hangját. Mikor Jin már teljesen ellazult Kook újra felemelkedett. Sietve vetkőzött, miközben párja lassan kapcsolt és kutakodni kezdett a fiókban. Feltérdelt és hátat fordítva a fiatalabbnak meg is találta amit keresett, ám Jungkook nem tervezte, hogy azokat használni is fogja. A másik mögé térdelt, majd megsimítva annak csípőjét harapott párja fülébe, ám ezúttal lágyan.
-Nem kellenek azok. - fogott magára és az idősebbhez igazodott, míg szabad ujjait összefonta a másikéival és át is ölelte annak derekát.
-Deh...... biztosh? - támaszkodott meg a szekrényen akadozó lélegzete közben, majd kicsit megemelkedett, hogy Kooknak könnyebb legyen elfoglalnia helyét.
-Biztosh. Hahhhh! Ez ilyen jóh?! - lepődött meg a kisebb, amint teljesen elmerült párjában - Ülj csak le! - kapta el másik kezét és megölelve az idősebbet húzta ölébe.
-Picurh! - érezte magában a fiatalabbat Jin.
Kis időt adott maguknak, míg mindketten meg nem szokták, majd megmozdult. Kook ujjaiba kapaszkodott, amint azokat lefejtette derekáról és lassan indította tempóját. Apró nyögéseit sem hagyta el, ettől pedig a kisebb igazán élvezte játékukat. Hirtelen csak magára tudott koncentrálni, mialatt társa lassú mozgásától olyat érzett, amit életében addig soha. Teljesen új, de csodálatos volt szerelme teste által nyújtott forróság és nem bírt betelni vele. Órákig tudta volna csinálni sóhajaival tarkítva napjukat, ám egy hang visszarántotta a fellegekből, de fel is mordult rögtön utána.
-Megtaláltamh? - kapkodott levegő után, ahogy Jin nem mozdult csak ült ölében és szorította ujjait.
Nem mondott semmit, de nyögése és bólogatása egyértelmű válasz volt. Jungkook nem hitte el. Ezt akarta elérni, nem azt, amit addig érzett. Viszont látni szerette volna a másik arcát is, így újra átölelte, majd lefektette az ágyra és lábai közé térdelve már rutinosan foglalta el helyét. Folytatta mozgását, miközben igyekezte újra megtalálni az édes pontot párjában, de ez nem akart ezúttal sikerülni. Ő viszont egyre jobban a határra került a forró testtől, így lassítania kellett, ekkor pedig a másik fölé támaszkodott.
-Nem megyh. - nyelt egyet és megcsókolta párját, mialatt az nyakába karolt. Amint pedig elváltak egymástól egy vékony kis nyálcsík mutatta pár pillanatig, hogy mennyire is imádják egymást - Én nem tudomh. - lihegett és behunyva szemeit hajtotta le fejét, miközben lassan megállt.
-Deh. - emelte fel a másik arcát, hogy szemeibe tudjon nézni - Jó vagyh.
-De nem találomh. Így nem élvezedh. - látta szemeiben a szomorúságot Jin.
-Meglesz az! Gyereh! - fordított helyzetükön az idősebb és a másikra ülve nyomott egy gyors csókot ajkaira - Ügyes vagy teh. Megleszh. - támaszkodott meg mellkasán majd mozogni kezdett.
Jungkook csillogó szemekkel pillantott fel hyungjára és combjaira fogott. Jól esett szívének, hogy a másik ennyire szeretné, ha boldog lenne. Inkább fel is ült, mert meg akarta csókolni párját, ami ugyan nem sikerült, de közelebbinek érezte a másikat és ez fokozott csak élvezetén. A kis pihenő lecsillapította, ezért újra kellett építenie mindent, ám ez cseppet sem zavarta, mert pár pillanattal később már érezte is remegni az idősebbet ölében. Jin megtámaszkodott vállain, majd újra és újra úgy mozdult, hogy minden alkalommal felnyögött. Elragadtatta magát, így nem figyelt a kisebbre. Végül csak akkor eszmélt mikor utoljára ült bele a másik ölébe és a kisebb nevét nyögve élvezett el, mialatt megszorította vállait.
-Ahhh! Még egy kicsith. - nyúlt alá Kook. Nem hagyta pihenni, mert a látvány, a hang, a szűk test lassan megőrjítette, így csupán pár mozdulat kellett neki is.
-Picurh! - nézett szemeibe Jin, amint folytatta.
-Hyungh! - hajtotta fejét párja nyakába, majd meg is töltötte testét egy elnyújtott sóhaj kíséretében.
-Picurh. - ölelte magához a kisebbet, amint lassan megállt Jungkook pedig hasonlóan tett. Jin érezte nyakán a heves lélegzeteket még percekkel később is, ahogyan Kookie ölében ült - Ügyes vagy.
-Nem rajtam múlth. - nyelt egyet - Köszönöm. - szorította magához az idősebbet.
-Cuki vagy. - birizgálta haját Jin, mire a kisebb el is pirult, bár ezt nem látta.

-Hyuuuung! - rontott be a fürdőszobába az idősebbhez Jungkook este, míg az habfürdőzött - Beszéltem Taetaeval. - állt meg a küszöbön - Jól van és hiányzunk neki. - virított Jin cuccaiban.
-Mamája hogy van? - nézett fel rá.
-Hát gyógyulgat. Igyekeznek vigyázni rá, de szerencsére nincs egyedül, így megosztják és nem fárasztó annyira.
-Az jó. Nem akarom, hogy szomorú legyen. - feküdt vissza kényelmesen a forró vízbe.
-Elmondtam neki mi volt ma. - ült le mellé a kőre Kook és a kád szélére könyökölt - Meglepődött.
-Ohh. És nem féltékenykedett?
-Nem. Inkább izgatott lett. Hallottam a hangján, hogy fantáziálni kezdett.
-Tényleg? - mosolyodott el Jin - Honnan tudod?
-Mert magyaráztam neki és nem válaszolt semmit, aztán egy hülyeséget is mondtam bele és fel sem tűnt neki. - az idősebb erre nevetni kezdett - Szóval szerintem éppen.... magával foglalkozik és ránk gondol.
-Lehet. - bámult a plafonra vigyorogva.
-Végre nem féltékeny.
-Igen. Nekem is ez jutott eszembe. - pillantott Kookiera - Cuki vagy.
-Szeretlek. - mosolygott aranyosan, ahogyan szokott és Jin nem bírt ellenállni.
-Én is szeretlek. - ült fel majd megcsókolta a kisebbet - Gyorsan kimászok aztán játszunk.
-Tényleg?! - lepődött meg a picur.
-Igen. Elpakoltad a cuccodat reggel nem? Vagy... rosszul emlékszek?
-De. Köszönöm hyung! - nyomott egy gyors puszit a másik arcára - Akkor rohanok és összerakom. - pattant fel.
-Rendben. Mindjárt megyek. - nézte végig mosolyogva, ahogyan a legkisebb el is tűnt.
Cseppet sem bánta meg, hogy megadta magát egy alkalommal neki, de azért nem tervezett ebből rendszert. Hiába élvezte, jobban szerette, ha Jungkook hallatta azokat a sikolyokat alatta. Az édes nyögései... az kell neki, így bármennyire is fog erőlködni a másik, sajnálatos módon ebből nem tud többet engedni neki. Maximum egy-két alkalmat szökőévben, vagy karácsonykor, de többet semmiképp. A picurt ő akarja maga alá, mert úgy a leggyönyörűbb.
-Hyuuuung! - kiabált Kookie, majd megjelent újra az ajtóban, Jin pedig magához tért álmaiból - Mivel akarsz majd játszani?
-Veled.
-Jó, velem fogsz, de játékot válassz!
-Nem értetted. - mosolygott.
-Mit?
-Én veled akarok játszani.
-Jó, hát kivel mással játszanál? - továbbra sem esett le neki.
-Hahh. Mindegy. Azt tegyél be, amivel te akarsz.
-Hmm. Jó! - morgott, majd visszaindult a nappaliba - Perverz vagy! - kiabált pár perc múlva, mikor Jin már szállt ki a kádból.
-Csak megértetted! - vette le törülközőjét az akasztóról.
-Igen! Na jó, ha vesztek játszhatsz! - beszélgettek az egész lakáson átkiabálva.
-És ha én vesztek? - kérdezett vissza Jin. Érdekelte mennyire lesz nehéz dolga visszaszoktatni a picurt.
-Akkor.... konyhaasztal!
-Ez esetben muszáj győznöm. - sétált ki lassan a fürdőből.
-Dehogyis. Ennyiben? - pislogott rá Kook.
-Mért? Zavar?
-Ummm... nem. - pirult el.
-Akkor igen. Így nagyobb az esélye, hogy te vesztesz.
-Majd meglátjuk. - vette fel a kesztyűt.
-Te tudod. - ült le a kanapéra Jin - Na gyere! Mutasd mit tudsz!


(Folytatjuk :D És végre átmentem valamiből XD Ritka alkalmak egyike. Így ma este pihizek vagyis.... írok. Bár egy este 2 részt nem fogok kiadni, de legkésőbb holnap kijön a kövi is :D
Kommenteljetek és szavazzatok! :D)

Three sides of life 42. rész: "Nyeld le szépen."

-Megint sírtál. - lépett közelebb Vhez Jin és megtörölgette nedves arcát.
-Nem bírom, ha anya sír.
-Tudom, mondtad. De te is nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Rendben?
-Rendben.
-Hiszel nekem? - fogta a másik arcát két kezébe.
-Igen. - bújt párja karjaiba Taehyung.

Másnap úgy, ahogy tervezték, korán keltek. Jinnek nem esett nehezére, mert megszokta, azonban Taehyung elég nyűgösen viselte. Nem is aludt túl sokat az este, mert forgolódott csak kínjában, de legalább nem volt egyedül és ez sokat segített rajta. Reggel pedig az, hogy még ki is kísérte igazán jól esett szívének.
-Vigyázz magadra! - ölelgették egymást az állomáson.
-Most megcsókolnálak, de azt nem szabad. - sugdosta az idősebb fülébe V.
-Hát nem kéne még. Majd annak is eljön az ideje. - lélegzett mélyeket Taehyung illatából.
-Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. De majd beszélünk sokat.
-Skype?
-Na, az lesz a legjobb. - engedte el lassan párját és legszívesebben megsimogatta volna még arcát, de nem merte nyilvánosan. Ezért inkább csak zsebre vágta kezeit, ám ebből is bárki megmondta volna, hogy ők ketten nagyon szerelmesek.
-Pihenj majd. - vette vállára táskáját Taehyung.
-Fogok. Jó utat!
-Ha odaértem hívlak.
-Rendben.
-Szia! - fogta bőröndjét, majd felszállt a hamarosan induló vonatra.
Jin megvárta, míg tényleg ki nem gördült az a vágányról és addig is egymást szemlélték az ablakon keresztül. Nem szólaltak meg, nem is írtak semmit a másiknak, csak ültek és néztek. Mintha már az az üveglap is túl nagy akadály lenne kettejük között, ami zavarja őket. Ám mikor végül el kellett válniuk mindkettejük szíve magányossá vált egyetlen pillanat alatt. Jinnek viszont volt rá orvossága szegény Vvel ellentétben. Ugyan korán volt még, de remélte, hogy a legkisebb örülni fog neki, ezért felhívta, miközben Jungkook lakása felé vette az irányt.

-Szia! - köszönt hatalmas vigyorral, amint a legkisebb ajtót nyitott.
-Szia.... - dünnyögte még félig csukott szemekkel, majd óriásit ásított.
-Mindjárt visszafekszünk. - lépett beljebb Jin, Jungkook pedig becsukta az ajtót, megvárta míg megszabadul cipőjétől, megfogta annak csuklóját és maga után húzta szobájába, ahol egyből le is dőlt ágyára.
-Gyere hyung! - emelte fel a takarót, mire Jin elfoglalta helyét a kisebb mellett, aki morogva bújt hozzá.
-Bocsánat, csak elment Taetae. - ölelte magához - Nincs itthon senki?
-Apa alszik még.
-Jól van. Hagylak téged is. - nyomott egy puszit Kookie fejére.
A fiatalabb azonnal el is szenderült. Aggódott Taeért és nem akarta, hogy bármelyikük is egyedül legyen, de fáradt volt még, így nem tudta ezt kifejezni. Jin nagyon korán érkezett, így ő még csak néhány órája aludt. Ám az idősebben is meglátszott ahajnali kelés, mert a legkisebbel karjaiban lassan szintén álmaiba merült. Végül pedig elég későn keltek, akkor is arra, hogy hatalmas csörömpölés hallatszik a konyha felől, majd némi szitkozódás.
-Anya. - fordított hátat Jinnek a fiatalabb, az idősebb pedig átölelte.
-Amúgy is kelnünk kéne.
-Mindjárt.
-Ébresztő picur! - kezdte puszilgatni annak arcát és nyakát - Kelj fel! - szorította magához - Vagy nem akarsz szexelni? - kérdezte fülébe sugdosva, mire Kookie szemei kipattantak.
-Lehet? - érdeklődött Jinre pillantva.
-Igen, de csak nálam. - mosolygott.
-Még egy kicsit pihenek, aztán átrohanunk hozzád. - fordult hátára.
-Még ehhez is lusta vagy? - lepődött meg az idősebb. Sosem utasította az ilyesmit vissza, de még csak nem is halogatta, ha nem volt muszáj.
-Nem, csak.... mindjárt. - nyújtózott egy ásítás kíséretében - Most keltem hyung.
-Legutóbb ez nem jelentett akadályt. - vigyorgott Jin.
-Jó! De az más volt.

Végül nagy nehezen kimásztak Jungkook ágyából, majd kis magyarázkodás után, hogy hogyan is került Jin oda és szundított a legkisebbel, elindultak az idősebb lakása felé. Útközben visszahívták Taehyungot, mert sikeresen átaludták azt, hogy be akart jelentkezni, miszerint odaért. Kookie is beszélt vele és ugyan csak egy napja nem látták egymást, a fiatalabb máris hiányolni kezdte, amitől a vonal túlsó végén hallgatózónak megdobogtatta szívét. Nem számított volna rá, hogy a picunak pont ő fog ennyire hiányozni. Azt hitte, csak nála kerülnek lassan egy szintre a srácok, így boldogan hallgatta a legkisebb hangját, ám nem volt sok ideje. Mennie kellett, Kookie pedig szomorkodva adta vissza a mobilt Jinnek. Ám hamar visszatért mosolya, mert eszébe jutott, miért mennek az idősebbhez és fantáziálgatni kezdett, amit meg is osztott a másikkal.
-A konyhaasztal.
-Enni szoktam ott.
-Most is ehetsz majd. - vigyorgott Jungkook az idősebbre.
-Beszélgessünk másról. - nézett inkább előre Jin.
-Hahh.... milyen kis szégyenlős vagy.
-Nem, csak nem szeretek az utcán társalogni a magánéletemről.
-Magánéletedről, vagy magánéleteddel? - mosolygott tovább Kookie, mire Jin is követte példáját, amint megpillantotta a boldog arcot.
-Beszéljünk másról.
-Ahhhj. Jó! - nézelődött inkább a kicsi.
-Milyen volt a szülinap?
-Jó volt. Anya boldog volt.... félig.
-Félig?
-Suga nem jött. Pedig nagyon hívtuk. Valami baja lehet velem, mert anyának felvette a telefont, de nekem még csak nem is válaszolt az üzeneteimre. Pedig látta. Muszáj volt neki. - elmélkedett a kisebb - Megint haragszik valamiért.
-Érdekes.... engem sem keresett mostanában. Pedig küldtem neki egy cikket ami érdekelte szerintem, de nem válaszolt.
-Mi baja lehet?
-Nem tudom. Majd átugrok hozzá. Holnap talán. Nem tudom.
-Neeee, most itt vagyok! - kezdett nyafogni a kisebb - Majd utána.
-De ő a barátom és aggódok, hogy ilyen. - nézett le a kisebbre, amint odaértek lakásához és bepötyögte a kódot.
-Először csak zaklasd, aztán majd később átmész. - követte a házigazdát Jungkook.
-Nem szereti a sok üzenetet. - sétáltak a lifthez.
-Akkor kénytelen lesz válaszolni, nem? - vigyorgott Kook a falnak dőlve.
-Hahh... - sóhajtott Jin - Jó! Két nap. De a harmadikon átmegyek.
-Ha átengedlek.
-Ne légy gonosz! És ha Taetaeról lenne szó?
-Ő sosem csinálna ilyet.
-Hülye példa volt. De Suga fontos nekem és én vagyok az egyetlen közeli barátja. Muszáj figyelnem rá.
-Jó, harmadik nap elengedlek. - egyenesedett ki Jungkook, amint leért a lift.
-Muszáj lesz.

-Akkor megcsinálom ezt az új olasz tésztát amit Nam adott! - kiabált a konyhából Jin a legkisebbnek.
-Jó! - válaszolt visszaúton felé - Nekem mindegy mit eszünk. - tűnt fel telefonjával kezében.
-Three sidesos menüben van. De most nem akarok egy egész menüt összedobni neked. Amúgy sem tudnék. Nincs itthon semmi. - kutakodott a hűtőben.
-Nekem megfelel ez anélkül a sok francia leves, meg német csokis cucc után. - húzott oda egy széket a kis szakács közelébe.
-Az belga volt. - pakolta ki a hozzávalókat Jin, amiket még talált.
-Nekem mindegy. Sok nemzet, sok kaja. Nem tudom követni. - foglalt helyet.
-Pedig ez lenne a lényege. - látott hozzá az idősebb - Azért ez a neve az étteremnek is. Nem becsülöd Nam kreativitását.
-Nehéz számon tartani, hogy épp melyik nemzet mijét eszem. Különben is. Ugyan úgy beszélnek abban a két országban. - kezdett gépelni mobilján.
-Hát fogjuk rá. - kuncogott Jin - Egyharmad részt igazad van.
-Jól van! Nem vagyok olyan okos, mint te.
-De majdnem sikerült. Csak.... azért kicsit mellé. - nevetett.
-Hagyjál! - foglalkozott inkább mobiljával.
-Mit csinálsz? - érdeklődött Jin.
-Taeval beszélek. Mondtam neki, hogy főzöl.
-Mi van vele?
-Semmi különös. Nagyizik. Bár hiányzunk neki.
-Elhiszem. Itt vártatok rám, erre pont el kellett mennie. - jutottak eszébe az épp távol lévő párja szavai és rosszul érezte magát. Kárpótolnia kell a kicsit is - De most itt vagy. Bepótolunk mindent. Hallom megint megütötted magad.
-Igen. - válaszolt, de mobilja képernyőjét bámulta továbbra is - De nem vészes. Béna vagyok.
-Hát kezdem elhinni. - indult a legkisebb felé miután felrakta a vizet forrni.
-Milyen vagy. - dünnyögte, de láthatóan a telefonba merült és már egyáltalán nem figyelt a másikra.
-Tedd azt le! - vette ki kezéből Jin, mire a kicsi végre felnézett.
-Naaaaa! Épp olvastmmm - szakította félbe az idősebb egy csókkal.
-Mit szerettél volna? - vált el tőle mosolyogva párja.
-Semmit. Nem fontos. - karolt a másik nyakába Jungkook és újból összefonták nyelveiket, miközben Jin lassan letérdelt lábai közé - Hyungh! - lihegett a kisebb, majd le akart mászni társa ölébe, de visszatartották.
-Ne ne! - nyomta vissza csípőjét a székre - Kiengesztellek. - puszilt az édes kis ajkakra.
-Engem? Mért? - pislogott Jungkook aprókat.
-Mert elhanyagoltalak. De helyrehozom. - engedte ki a kisebb övét, miközben annak nyakát vette célba - És soha többé nem hanyagollak el.
-Most sem tetted. - bújt a másikhoz Kookie, amint az lassan elhalmozta csókjaival.
Ám Jin nem válaszolt csak vetkőztette tovább a kisebbet. Lehúzta sliccét mialatt nyaka és állvonala selymes bőrét ízlelgette. A fiatalabb sóhajtozni kezdett, közben ujjaival a sötét tincsekbe túrt, szabad kezével pedig simogatta párját.
-Ezt szeretni fogod. - súgta fülébe és Jungkook nadrágjának pereme alá nyúlt, mire az megemelte csípőjét, ezáltalán könnyen meg tudta fosztani a ruhadarabtól. Egyúttal boxerjét is elkapta, így az a farmerral együtt érkezett a földre a kisebb bokái körül.
-Hahh..... hyungh. - kezdett lassan nyögdécselni, amint Jin ujjai körbefonódtak legféltettebb kincse körül.
Az idősebb elengedte Kookie nyakát és sarkaira ülve nézett fel rá. A csillogó szempártól, melyekkel találkozott, hatalmas vigyor jelent meg arcán, végül pedig kezei helyett ajkait is szolgálatba helyezte. Először csak makkját nyalogatta, majd teljes hosszát vette szájába, mire a fiatalabb hangosan felsóhajtott. Jintől sosem várta volna ezt, így most csupán ennyitől a fellegekben járt. Hátradőlt a székben és csak élvezte a tökéletes munkát, amint párja nyelve sem pihent egy pillanatra sem. A legérzékenyebb pontokra nyomta minden egyes mozdulatánál, ettől pedig Jungkook nagyok sóhajtozott. Mivel a másik ujjai is együttműködtek ajkaival, így a kisebb lassan egy percre sem tudott elhallgatni. Kapkodta a levegőt, majd Jin teljes hosszát szájába vette, amitől Kook lélegzete elakadt. Az idősebb vállaira kapott és amint az visszatért eredeti mozgásához, mélyeket sóhajtott. A másik által nyújtott élvezet teljesen eluralkodott rajta, az pedig, hogy szinte tövig el is merülhetett forróságában, plusz löket volt számára és már nem kellett sok.
-Hyunghhh! - nyögött fel, Jin orra pedig újra elérte a kisebb alhasát.
Már az idősebb is tisztában volt vele, hogy Kooknak alig pár mozdulatra van szüksége, így nem lassított. A fiatalabb lélegzése felgyorsult és párja vállait megszorítva végül el is akadt, miközben annak nevét nyögte. Megfeszültek izmai, amint Jin száját megtöltötte nedvével. Szinte rögtön le is nézett, mert kíváncsi volt társára. Még a látvány is felizgatta, hogy az lihegve pillantott fel rá, mialatt kezei továbbra sem pihentek.
-Hyungh..... - nyúlt az idősebb álla alá - Nyeld le szépen. - lepődött meg saját mondatán is, de ezt még szerette volna látni.
Jin azonnal zavarba esett, majd pár nagyobb pislogás után teljesítette a kisebb kérését, aki ettől hosszan felsóhajtott. Látszott rajta, hogy alig hiszi el, de nagyon tetszik neki. Az idősebb nyakába karolt és felhúzta magához, miközben csókért könyörgött.
-De...... egy perce sem volt, hogy...... érezni fogod. - simított egy kézzel Kookie arcára és homlokukat összetámasztva tartózkodott most ettől.
-Nem érdekel. Csókolj meg! - nyafogott a kisebb.
-Biztos? - lepődött meg Jin. Őt már barátnőinél ez nagyon zavarta, így pont emiatt nem szerette, ha ilyesmivel tengették az időt, ám a picur kiengesztelésére az első volt, ami felvillant tervei között.
-Biztos. - feszítette meg izmait Kook, így az idősebb nyakába karolva sikeresen húzta végre saját ajkaira. Aprókat nyögött továbbra is, mialatt nyelveik úgy fonódtak össze, mint a kezdetekben. Jungkook percekig nem akarta elengedni társát, mikor pedig kötelező volt számára úgy nézett utána, mintha nem is kapott volna egyetlen egy csókot sem - Neeee.

-Kényelmetlen így. - egyenesedett fel - Hozok valami törlőt. - sétált a konyhapulthoz és megfogva a tekercset ért vissza a legkisebbhez, miközben saját ujjait is tisztogatta. Letérdelt Kook elé, ám az kivette kezéből a papírt.
-Ezt már tényleg ne. - pirult el lassan, ahogy kezdte felfogni, mik is történtek, de főleg mondata tudatosult benne a legjobban, amitől vörösödött is.
-Mi a baj? - pihent sarkain Jin.
-Semmi. - kerülte tekintetét a picur.
-Zavarban vagy. - mosolygott. Jól ismerte már a kisebb reakcióit - Mitől?
-Semmitől. - kezdett öltözni.
-Pedig nem úgy tűnt, hogy zavarban lennél. Főleg nem a végén.
-Ne, hyung. - húzta össze magát és övét is lassan visszacsatolta.
-Mi a baj? - támaszkodott meg a szék két oldalán Seokjin és orrával lökte meg finoman a kisebb állát, hogy rá nézzen, mire az félénken pislogott - Előttem ne legyél zavarban. Te is láttál már engem különböző helyzetekben. A legintimebben is.
-Jó. - hunyta be szemeit.
-Nyugalom. - puszilta meg arcát Jin, majd visszasétált a már javában forrásban lévő vízhez és belerakta a tésztát - Jah, inni akartam. - kereste poharát.
-Nagyon rossz volt? - húzta fel lábait Kookie magához a székre.
-Nem. - nyitott ki egy vizet - Azt sem tudom milyennek kéne lennie. De ne aggódj. - öntött magának.
-És..... tervezel még ilyesmit? - kérdezte már fülig elpirulva.
-Szeretnél még? - vigyorgott az idősebb, miközben töltött magának inni.
-Néha lehet.
-Akkor lehet. - emelte fel poharát és Jungkook felé fordulva megtámaszkodott a pulton.
-Akkor eszek gyümölcsöt.
-Mért?
-Mert akkor elvileg finom édes lesz.
-Ne ezért egyél gyümölcsöt. - nevetett - Hanem mert kell. Jót tesz.
-Igen, jót tesz, mert akkor finom leszek.
-Ahhj. - tette le már félig üres poharát - Így is az vagy. - ment a legkisebbhez és nyakába csókolt - Nyam nyam. Finom vagy. - nézett a Kookie szemeibe - És aranyos. - mosolygott.
-Nem baj. Attól még eszek.
-Egyél csak. - ment vissza inkább főzni, mert azért még korgott a gyomra.
-Hyung?
-Igen?
-Ha már így.... kiengesztelsz akkor....... konyhaasztal?
-Hahh.... ott még mindig enni szoktam. - sóhajtott, de újra mosolyra görbültek ajkai a kisebben.
-Ha már finom vagyok akkor engem is megehetsz rajta.
-De tudtam, hogy ez jön. - vigyorgott - De múltkor mást mondtál.
-Mit?
-Hogy te is ki akarod próbálni, vagy valami ilyesmit. Szóval azon gondolkozz, te hol falsz fel engem.
-Jaj, tényleg. De.... meg is engeded? - lepődött meg Kookie.
-Egyszer biztos. Had próbáld ki. ennyibe nem halok bele. Bár tény, jobban szeretem, ha te élvezkedsz alattam.
-Ummm..... köszönöm. De..... én nem értek úgy hozzá, mint Taehyung.
-Pont ezért engedem meg, hogy kipróbáld. - főzőcskézett Jin.
-Ohh, rendben.
-Majd segítek.
-Jó. - bújt térdei mögé - De ne csalódj bennem.
-Jaj picur. Nem fogok. Ne is gondolj erre. - pillantott rá, majd folytatta is munkáját.
-Oké. - szorította magához jobban térdeit és elmélkedni kezdett.
Most majd neki kell lendületesebbnek lennie, irányítania az eseményeket, közben pedig megtalálni az idősebb leggyengébb pontját. Sosem próbálta még, de Jinnek és Taetaenak nagyon jól ment, csak nem lehetett ez olyan nehéz dolog. Bár.... a videókban nem mindig sikerült az embereknek..... lehet azok csak szimplán bénák.
Ám aggódott kicsit. Nem akart csalódást okozni, főleg nem legidősebb hyungjának. Általában profi volt az új dolgokban, mindig ráérzett elsőre mindenre, de ettől most rettenetesen félt. Lehet jobb is lenne, ha inkább elutasítaná és hagyná a profira, így nem bukhat el. Csakhogy nem tudott ilyen könnyen dönteni. Bevillant Jin képe, amint Taehyungtól olyan édesen nyög, majd az ő ujjait szorítva, az ő vállára dőlve élvez el. Sajnos ez volt a szinte egyetlen, de legerősebb indok amiért meg akarta próbálni. Ezt ő is el akarja érni a másiknál. De.... hmm.... inkább utána néz jobban.
Ezért elengedve térdeit nyúlt újra telefonjáért és rá is keresett, hogy pontosan hogyan és mit kell majd csinálnia. Fel akart készülni, amit persze nem osztott meg az idősebbel. Csak nézegette a képeket, olvasgatott és igyekezte magába szívni a hasznos tudást.


(Folytatjuk :D Közben rájöttem, hogy még ezen felül is lesz 2 db 18+, mert igazából itt most egyet két részre szedtem, mert nem fért volna bele már ebbe. Így örülhettek XD PERVERZ BAGÁZS!
Na de én meg megyek és tanulok tovább, aztán..... aztán majd jövök XD
Kommenteljetek és szavazzatok. Csak az általános dolgok :D )

Three sides of life 41. rész: Csinálj valamit!

-Gyorsan felöltözök és mehetünk. - rohant vissza a fürdőszobába, miután felkapta ruháit.
Jin boldogan nézte amint a kisebb lelkesen siet dolgára, ám nem hagyták nyugodni szavai. Tényleg nem figyelt rájuk. Csak dolgozott és elhanyagolta őt is és a picurt is. Viszont ezt muszáj valahogy helyrehoznia, különben nem fogja hagyni a lelkiismerete.


-Szeretem ezeket a sütiket. - pakolt le a konyhapultra Jin, miután hazaértek a reggeliről - Imádom. De nagyon ritkán tudok csak enni. - csomagolta ki a frissen vett édességet.
-Mért mik ezek? - ölelte át a másikat Tae és lábujjhegyre állva próbált átpislogni a másik vállai fölött.
-Kis csokis péksütik bennük vaníliás puding. Nagyon finom. - vett egyet kezébe és kettészedte - Még meleg is. Látod? Vaníliás. Kéred a felét? - tartotta V szája elé, aki készségesen meg is ette.
-Finom. - nyammogott.
-Szerintem is. - tüntette el a pici sütemény másik felét, majd újabb után nyúlt - Nem kéne ennyi édességet ennem. - harapta is ketté a következőt.
-Dehogynem, egyél csak. - ment Jin egyik oldalára, de nem engedte el az idősebb derekát - Hallottam volt, hogy nem volt ebédszüneted, úgyhogy egyél csak. Amúgy is túl vékony vagy.
-És nem tetzsik? - kérdezte Jin teli szájjal.
-Nekem mindenhogyan tetszel. - puszilta meg Tae - Csak aggódom.
-Aranyosz vagy. Kérsz még?
-Csak ha te etetsz. - mosolygott, miközben megtámaszkodott a pulton.
-Jendben. - fogott egyet karcsú ujjai közé a sütikből - Ááááááá!
-Nem kell kétszer mondanod. - vette is el az édességet és még az idősebb ujjait is megpuszilta, amint az kihúzta azokat szájából, majd keze lassan lecsúszott derekáról, és zsebében akadt meg.
-Kérsz még? - kérdezte Jin egy hatalmas nyelés után.
-Naná! - csámcsogott a kisebb.
Az idősebbet teljesen megbabonázta Tae. Puha ajkai csak úgy vonzották, hogy érintse újra, de nem akarta ilyen látványosan taperolni a másikat, ezért inkább újabb falattal álcázta. Amint azt V bevette szájába, megérezte nyelv hegyét is, hogy annak hegye megsimogatta ujjait. Lassan kihúzta azokat, ám nem bírta ezúttal elszakítani őket a másik puha ajkaitól. Még szemei is leragadtak ott, pedig ismeri azokat a csodás kis párnákat, melyeket már meg annyiszor érzett sajátjaival, de valahogy így mégis más volt. Hihetetlen csoda, melyet nem szívesen engedett ki karmai közül. Még alsó ajkába is beleharapott, amit észre sem vett magán, csak akkor, mikor Tae megfogta csuklóját, hogy ujjai hegyére tudjon csókolni. Az idősebb azonnal elpirult, pedig voltak már sokkal intimebb helyzetben is, ám ez most mindnél zavarba ejtőbb volt. Lebukott, és ezt tudván akasztotta össze tekintetét a másikkal, aki lassan szájába is vette párja csontos tagjait. Addig játszott velük, míg Jin el nem kezdett nagyokat sóhajtani. Látszott raja, hogy mennyire vágyik a másikra.
-Mit szeretnél? - húzta ki a nedves ujjakat szájából Tae, majd még mindig a másik csuklóját fogva csókolt annak tenyerébe - Pihenni egész nap? - nyomta a következőt egy picivel arrébb, amint elkezdett felfelé haladni karján - Vagy egy kis mozgás belefér? - pillantott vággyal teli szemekkel a másikra.
-Téged..... téged szeretnélek. - karolt V nyakába.
-És hogyan? - engedte el a gyönyörű csuklót és derekánál fogva húzta magához - Hogyan szeretnél? - nyalta meg alsó ajkát.
-Érezni akarlak. - pislogott sűrűn, kicsit elpirulva.
-Megint ugyan az a kérdés. - mosolygott Tae. Mindenféleképpen hallani akarta a másik vágyait, még ha azokat alig bírja is kinyögni, mert perverzek.
-Muszáj? - pillantott félre Jin.
-Igen. Had halljam. - bújt a másik füléhez - Mondjad csak. - sugdosta és puszilgatni kezdte párját.
-Érezni akarlak magamban. - nyögte ki végre a lehető leghalkabban.
-Csak ennyit szerettem volna. - markolt fenekére Tae - Érezni is fogsz.

Szinte levágta az ágyra a másikat, amint sikerült elválniuk egymás ajkaitól és be tudtak érni a hálószobába. Tae azonnal megszabadult fölsőjétől, majd Jin fölé támaszkodva csókolgatta tovább az alatta fekvőt. Állvonalától haladt lefelé, de nem sokáig, mert az idősebb lábaira ülve feltűrte annak pólóját és őt is megszabadította a felesleges ruhától. Taetae lesiklott ujjaival a másik felsőtestén, végül pedig nadrágövét kezdte kiengedni, amit az idősebb alsó ajkát beharapva figyelt. V leszállt lábairól, majd megszabadította a farmertól is, így már csak egy boxer állt útjába, de attól nem tervezett még megválni. Csupán elhelyezkedett párja lábai között és alhasától csókolgatta végig felfelé, miközben Jin a másik hajába túrt, azután levezette kezeit vállain, amint egyre jobban elérte a másikat. Tae óvatosan megharapta az idősebb nyakát, pont annyira csak, hogy az érezze fogait, de ne essen semmi bántódása, miközben csípőjét előrebillentette, az alatta fekvő pedig felnyögött. Taehyungot kezdte karmolgatni rövid körmeivel és megsimogatva annak hátát tértek végül kezei a fiatalabb formás hátsójára.
-Többet kéne lépcsőznöm. - vigyorgott V az idősebb fülébe, amint megmarkolta fenekét.
-Vedd le! - sóhajtozott Jin.
-Vegyél rá. - harapott fülébe, ám meglepetésére a másik elég hamar lépett.
Nem is figyelt és már egy pillanattal később ő feküdt az ágyon, párja pedig övével küzdött, ami nem jelentett túl nagy akadályt számára. Tae csupán annyit segített neki, hogy megemelte csípőjét, így a nadrág hamar lekerült róla. Jin azonban nem úgy tervezte folytatni az eseményeket, ahogyan V tette korábban. A boxerre csókolt, majd ajkaival kényeztette a másikat a vékony anyagon keresztül, amit már a kisebb sem bírt sóhajok nélkül. Az idősebb haját arrébb hessegetve figyelte annak édes munkáját, mialatt Jinnek meg sem fordult fejében, hogy megáll. Inkább a folytatáson elmélkedett, végül pedig ujjait az alsóba akasztva kezdte az utolsó ruhadarabot is lehúzni párjáról. Végigcsókolt annak ágaskodó nemességén, majd karcsú ujjait köré fonta és érzékeny hegyét vette csak szájába. Lassan engedte teljes méretét beljebb, miközben nyelvét sem pihentette, amiről Tae rendezetlen sóhajai tanúskodtak, hogy mennyire jól is munkálkodik rajta szerelme. Végig annak rakoncátlan fürtjeivel játszott, majd ahogyan már kezdett megőrülni és a másik forróságát akarta érezni, óvatosan irányította azt, így lassan torka kezdetét is megérezte, mire hangosan felmordult elengedve Jin tincseit. Nem akarta erőltetni, de nem bírta tovább, ennyit muszáj volt már tennie. Kezeit ezután inkább az idősebb vállain pihentette, ahogyan az tétovázás nélkül folytatta. Túl jól csinálta, ami azzal összeadódva, hogy Tae még szerette is a másikat, hamar nehéz helyzetbe kényszerítette. Így inkább felült kicsit, mielőtt még pihenőre kényszerült volna, és megfogva a másikat leterítette azt az ágyra. Most ő következett, ám a lassú tempó eltűnt, ezért sietősen fosztotta meg párját boxerjától. Már Jin is szenvedett a szűk ruhadarabtól, ezért készségesen emelte meg csípőjét és engedte lábai közé a másikat. V bedugta ujjait az idősebb szájába, hogy benedvesítse azokat, miközben sarkán ülve szabad kezével teljesen mással foglalkozott.
-Még ezt is szeretem nézni, hogy nyalogatod. - sóhajtott és tátott szájjal figyelte, ahogyan Jin nyelve játszik vele.
Az idősebb belemozgott párja kezébe, miközben a lepedőbe mart, így Vben tudatosult, hogy mennyire vágyik rá a másik. Ezért nem is tervezte tovább húzni az időt. Ujjaival hamar tágítani kezdte Jint, aki ettől édes kis hangjait hallatta két sóhaja között. De igazából csak meglepte az érzés, mert a fiatalabb annyira jól használta szabad kezét, hogy az azonnal elvonta figyelmét. Végül szemei is levándoroltak saját hosszára és csak figyelte a kisebbet, amint az fokozatosan kikészítette. Meg sem érezte az újabb ujjakat, hogy felkészítik. Nem bírt arra figyelni, túlságosan is élvezkedett.
-Taehh! - nyögött fel - Nem bírom! - feszült meg egy pillanatra, de az emlegetett szerencséjére még nem attól, hogy a csúcsra ért.
V kutakodni kezdett abbahagyva munkáját,végül hamar megtalálva a kis kellékeket, kapkodott.
-Majd én. - ült fel lihegve Jin és kezébe véve az gumit helyezte fel inkább ő azt. Tae csillogó szemekkel nézte közben párja arcát és annyira aranyosnak találta, hogy nem bírta megállni, mosolyogva nyomott egy csókot homlokára.
-Édes vagy.
Az idősebb ettől persze zavarba esett és megpróbált a másik tekintetét kerülve bemászni annak ölébe, ám Taetae nem hagyta. Leterítette az ágyra és megcsókolta, miközben bejáratához igazodott. Jin a fiatalabb nyakába kapaszkodott, aki felhúzva az alatta fekvő lábait lassan kezdte elfoglalni helyét. Az idősebb felnyögött, ezzel pedig el is vált a fölé tornyosuló ajkaitól, így az inkább megállt. Eleget szenvedett párja a munkától, nem akarta, hogy még ettől is keljen, ezért inkább nem is akarta folytatni, de amikor ki akart húzódni, ellenkezésbe ütközött.
-Ne! - pislogott fel ködös tekintettel a fiatalabbra - Folytasdh!
-De fáj. Nem akarom.
-Jobb lesz. Kérlekh. - próbált egyenletesen lélegezni, Taet pedig meggyőzni, ami sikerrel is járt.
V lassan folytatta útját teljesen elmerülve a párja által nyújtott forróságban, majd ebben a helyzetben is maradt, mialatt sűrűn puszilgatni kezdte az alatt fekvő puha bőrét. Nem bírt betelni vele és azt érezte, hogy most teljesen máshogy szeretné. Sokkal lassabban és érzékibben pont úgy, ahogy tanították neki. Azonban miközben ezen gondolkozott Jin lassan megmozdult. Felemelte csípőjét, így tudatta párjával, hogy már nem elég neki ennyi, kezdjen mozogni, akinek nem is kellett több. Elkezdte kiélvezni szerelmének minden egyes lélegzetét, apró nyögését és teste forróságát, miközben magát is meglepte. Ritkán érzett hasonlót és már jó ideje nem, de most nem akart gyorsítani. Tökéletes volt a tempó, mialatt végig csak csókolgatták egymást ahol elérték a másik finom bőrét, majd ahogy szép lassan fokozódtak érzéseik Tae a megfelelő pontot elérve, sem változtatott tempóján. Pedig Jin kérlelte, de nem akart.
-Mérth? - nyögött és vonaglott a fiatalabb alatt. Már azt sem tudta hol van és kicsoda, még kezei is irányíthatatlanul simogatták a fiatalabbat, amint az újabb forró csókot nyomott nyakára.
-Merth... - lihegett Taetae is - így jóh...... Most így akarom.
-Kínzolh! - akadt el lélegzete egy pillanatra, majd megremegett, ahogy már a határon toporgott.
-Nem kínozlakh. Élvezdh! - mordult fel mondata végén, mert Jin rászorított, amitől majdnem felrobbant, pedig még nem akar - Sokáigh..... akarom ezth..... élvezni.
-Hahh.... kicsim! - simított a másik arcára némi önuralmat erőltetve magára és újra elkapták egymás tekintetét. Jin imádta a lihegő Taehyungot szemlélni, így amikor csak tudta gondosan figyelte a másikat szeretkezés közben, csupán nem mindig volt magánál, hogy ezt tudatosan tegye - Szeretlekh!
-Haaaahhh! - sóhajtott hatalmasat amint újra teljesen elmerült a másikban - Én is szeretlekh!
-Ummm! - kész. Jinnek eddig volt kontrollja teste felett, így a lepedőbe marva vetette hátra fejét - Taehhh!
-Imádlakh. - csókolt újra a védtelen nyakra, az idősebbnek pedig ennyi elég volt és hasfalára élvezett egy hosszú nyögés kíséretében.
Tae meglepődött, mert még el sem érte újból szerelme érzékeny pontját, így biztos volt benne, hogy szavaitól remegett meg teste. Ám amint a feszes izmok szorítani kezdték férfiasságát,már ő sem tudta sokáig tartani magát. Továbbra sem változtatott tempóján, csupán feljebb támaszkodott, hogy láthassa Jint, amint a gyönyör hullámaitól remeg meg újra és újra, miközben édes hangját hallatja. Tae lélegzete lassan elakadt, majd behunyva szemeit ejtette hátra fejét és ő is a csúcsra ért. Nem bírt azonnal megállni, mert hihetetlen élvezetet nyújtott neki a másik, így csak akkor pislogott ki újra pillái alól, mikor megérezte alhasán párja vékony ujjait. Ráemelte tekintetét és visszakönyökölt feje mellé, hogy megcsókolhassa a másikat, ami ugyan nem tartott sokáig, mert nem jutottak levegőhöz, de létszükségletnek bizonyult, mindkettejük számára.
-Még egy kicsith. - nyúlt Jin egyik lába alá, hogy felhúzza azt és továbbra is folytatta megfontolt mozgását.
-Nyugodtanh. - feszült meg a másik háta egy pillanatra - Jól esikh. - sóhajtozott, miközben a fiatalabb oldalait simogatta.
Valóban élvezte a levezetést, holott máskor ez annyira nem esett jól neki, de most valahogy ez az alkalom kiemelkedett a többi közül. Tae teljesen elvesztette az állati énjét és végig olyan odafigyeléssel munkálkodott, ahogy addig talán még soha. Néhány perc múlva pedig, mikor már lélegezni is tudtak, a kisebb felemelkedett párjáról, bár láthatóan nem sok kedve volt eltávolodni a másiktól, és feltérdelve elhagyta annak testét. Csillogó szemekkel néztek egymáséiba, miközben Taetae megszabadult a kellemetlen anyagtól egy lágy mosoly kíséretében, majd a földre dobva azt, visszamászott Jin fölé.
-Tetszett? - csókolta meg az idősebbet.
-Igen. - simított végig a másik mellkasán - Ez más volt.
-Most ilyet akartam. De visszaválthatunk. Erre úgysem vagyok mindig képes. - haladt lefelé apró puszikkal Jin arcáról egyenesen nyakára.
-Ez jobb volt.
-Annak ellenére is, hogy kínoztalak?
-Nem volt olyan rossz csak..... már majdnem elélveztem, de olyan lassan csináltad, hogy mindig kellett még egy és még egy. Jó volt, mert élveztem, csak érdekes is. Még nem éltem át ilyesmit.
-Ennek örülök, hogy ez volt az első. - emelkedett fel, hogy elkapja Jin tekintetét - Csak hosszabban szerettelek volna élvezni. Nem csak egy pillanatig. - mosolygott.
-Hát sikerült.
-Hah, de még mennyire. Fenomenális volt.
-Szerintem is. - kapták el egymás ajkait újból.

-Igen? -vette fel telefonját V, amint azt sikerült előkotornia nadrágja zsebéből.
-Jaj kisfiam, de jó, hogy felvetted. Figyelj csak, van egy kis gond. - kezdte anyukája, Tae szíve pedig felgyorsult a kétségbeesett hangra.
-Mi a baj anya?
-Mama elesett és combnyaktörése lett. Kórházban van. Nagyon aggódok kisfiam, de nem tudok elmenni hozzá. Nem engednek el a munkahelyemről egy napra sem. - kezdett hadarni anyukája.
-Nyugi anya, semmi baj. Gondolom vidéki mamiról van szó. - ha a másikról lenne, nem borulna ki ennyire.
-Igen. Az én anyukámról. Kisfiam el tudsz menni hozzá? Nem tudlak elvinni, így vonatoznod kell. De tudnál vigyázni rá és ápolni? Kérlek mond, hogy el tudsz menni! - kezdett sírni édesanyja.
-Ne sírj anyu. Persze, hogy elmegyek. Holnap az első vonatra felpattanok és már ott is vagyok.
-Köszönöm. - szipogott.
-Nyugalom, jó? Nem lesz semmi baj. A kórházban vigyáznak rá, meg én is ott leszek. Minden rendben lesz. - gördült le egy könnycsepp az ő arcáról is. Sosem bírta ki, ha valaki sírni kezdett a közelében.
-Jó-jó, tudom. Köszönöm kisfiam.
-Ez az alap anya.
-Mennem kell vissza dolgozni.
-Rendben, de ne aggódj. Minden rendben lesz.
-Köszönöm kincsem. Szia!
-Szia anya! - köszönt el ő is, majd letette a telefont.
-Mi a baj? - mászott az ágy szélére Jin. Hallotta az aggodalmat Tae hangjában, apró szipogása pedig őt is megijesztette.
-Csak édesanyám volt. - rakta le mobilját a földre, majd visszamászott Jinhez.
-Mért sírsz? Mi a baj? - simogatta meg arcát párja.
-Mamám elesett és combnyaktörése lett. Anya nagyon aggódik és teljesen kikészült. Nem engedik el a munkából, így engem kért meg, hogy menjek le hozzá. Holnap az első vonattal utazok el. - magyarázott, majd letörölte saját könnyeit, amik még a telefon miatt gördültek le - Nem szeretem, ha anya sír. Én sem bírom ki.
-Jaj, kicsim. - ölelte magához a fiatalabbat Jin - Semmi baj.
-Nagyon aggódik. Mama öreg már és nála az ilyesmibe bele is lehet halni. Anya nagyon szereti. Nem tudom mi lenne vele, ah elveszítené.
-Nem fogja elveszíteni. Ne is gondolj ilyesmire. Nyugalom, itt vagyok. - simogatta a kisebb fejét - Tudok segíteni valamiben?
-Nem. Neked is pihenned kell. - távolodott el párjától - Én este hazamegyek és összepakolok. Korán kell kelnem.
-Gondolom. De én már kipihentem magam. Átaludtuk szinte az egész napot. Hazakísérlek és segítek összepakolni, reggel pedig eléd megyek és elkísérlek a vonatig. - mászott ki az ágyból és öltözni kezdett.
-Aludj nálam akkor már.
-De anyud most ki van készülve. Nem hiszem, hogy örülne nekem.
-Ne lesz baj.
-Eddig amúgy is Jungkook volt ott. Mit gondolnának?
-Azt, hogy jól működik a hármasunk.
-Umm... - állt meg Jin - tényleg. Ők tudják.
-Igen. Kérlek, aludj nálam és nyugtass meg. Nem tudom meddig kell távol lennem, ez nem gyógyul gyorsan. Legalább az utolsó estém had töltsem veled.
-Rendben. De ha zavarok, azonnal eljövök. - sétált vissza az ágyhoz.
-Nem zavarsz. - kapott egy gyors csókot, majd az idősebb pakolni kezdett.

Jin végül Taenél töltötte a nap maradék részét. Segített neki összepakolni és rendszerezni a bőröndjét, így több minden fért bele, majd miután végeztek kiültek tévét nézni a nappaliba. Ezért azonnal meghallották, amint hazaértek szülei. Minyoong rögtön rohant hozzájuk, mert hallotta, hogy megy a tévét, és ügyet sem vetve Jinre, akivel még nem találkozott, bebújt bátyja ölébe.
-Anya szomorú. - keresett menedéket testvére karjai között.
-Tudom.
-Csinálj valamit!
-Engedj felállni. - nyelt nagyot Taehyung, mert tudta, hogy sírás lesz a vége, de meg akarta már ölelni anyukáját.
Minyoong hagyta elmenni, miközben végignézte hogyan sétál. Amikor pedig eltűnt az előszoba felé, Jinhez fordult.
-Szia! Te ki vagy?
-Seokjin vagyok. Szia!
-Taetae másik párja. - ült le.
-Igen. - esett zavarba, hogy a kisebb így tudja mi a helyzet.
-Anya szomorú.
-Tudom. Taehyung mondta.
-Te nem tudod felvidítani?
-Nem hiszem.
-Nem szeretem, ha anya szomorú.
-Elhiszem.
-Jin! - hallotta meg párja hangját az említett.
-Engem hívnak. - kelt fel, majd az öcsivel a nyomában ment Taetae után - Jó estét! - köszönt illedelmesen.
-Szia! Már találkoztunk, de most ne nézz. Inkább arra emlékezz, hogy akkor hogy néztem ki. - próbálta rendbe szedni magát V anyukája, amint Tae még mindig ölelgette.
-Semmi gond. Én valószínűleg rosszabbul viselném.
-Akkor már értem, - szólalt meg az apuka is - Tae mért szeret annyira. - mosolygott - Na gyere szívem! - fogat meg párja kezét és kihúzta azt fia karjaiból - Egyél valamit, igyál, aztán fürödj egyet. Hátha megnyugszol. - karolta át derekát feleségének és a konyhába kísérte.
-Megint sírtál. - lépett közelebb Vhez Jin és megtörölgette nedves arcát.
-Nem bírom, ha anya sír.
-Tudom, mondtad. De te is nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Rendben?
-Rendben.
-Hiszel nekem? - fogta a másik arcát két kezébe.
-Igen. - bújt párja karjaiba Taehyung.


(Folytatjuk :D És most átolvasom Lilla :PPPPPP XD Muszáj XD Viszont nem tudom mikor lesz új rész.... bár mostanában nagyon van kedvem írni. ><
Szavazzatok és kommenteljetek :D A zavarba ejtő 18+ meg az ez utáni 18+ lesz :D Szóval készítsétek a lelki szemeiteket, nehogy kiégjen majd XD)