Szép este volt (54)

Most olyan lehetek, mint egy óvódás az első napján. De....... ezek a saesengek mindenhol ott vannak..... és ez elég félelmetes.

Visszaérve a lakásra összefutottunk Csaba két új emberével. Kedves, meleg tekintetű emberek voltak, bár hatalmasak. Pont olyan kétajtós szekrények, mint Csaba. Ezek szerint Tomi a legkisebb közülük.
-Örülünk a találkozásnak. - mondta Ádám.
-Hát még én. - mosolyogtam.
-Ők veletek alszanak. - szólalt meg Tomi.
-Mi van? - néztem rá - Azt biztos nem. Szerinte mi mért alszunk másik szobában? Kettőt tippelhetsz.
-Tisztában vagyok vele, - hajolt közelebb hozzám kaján vigyorral az arcán - de ők akkor is rátok fognak vigyázni.
-Másik lakás nem jó? - emeltem fel egyik szemöldököm
-Hát...... de ti úgy sem tudtok most semmit tenni.
-Számoltad a napokat?
-M........ várj! - gondolkozott el - Ja tényleg! Jó, de akkor nyitott ajtónál alszotok. - egyenesedett fel.
-Oké főnök!
-De előbb tennénk egy kört. - szólt Bence.
-Még nem mentetek? - mordult rájuk.
-Most jöttünk. Ne tépd le a fejünket!
-De gyorsan!
-Persze.
Indultak is útjukra, hogy feltérképezzék az épületet. Kicsit megnyugtató, hogy újabb hegyomlás méretű emberek vannak körülöttünk, viszont így már sokan leszünk a kocsiban.
-Hogy jönnek majd velünk napközben? - kérdeztem a fiúktól, ahogy a lift felé sétáltunk.
-Van kocsijuk.
Hát ez tömör volt, de a lényeget értettem.

Bár többen lettünk, de Jinnek és a többieknek elég volt csak annyit mondanom, hogy a koncert közeledte miatt van ez az egész. Úgy tűnt a levéllel nem találkoztak, így nem is akartam az orrukra kötni, de sajnos én továbbra is feszült voltam, mert bennem elég jól megmaradt a tartalma.
-A zuhany ellazít. - mondta Jin, miközben a fürdő felé terelgetett.
-Ezt egy reklámból vetted?
-Igen. - erre felkuncogtam.
Örülök, hogy ilyen helyzetben is meg tud nevettetni.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd örömmel nyugtáztam a nehéz napok végét. Legalább egy gonddal kevesebb éééééés......... egy fokkal jobb este áll előttem. Hohohóóó!
Hatalmas vigyorral az arcomon jöttem ki a fürdőből és Tomiba futottam bele, aki a kanapén elterülve olvasott egy könyvet.
-Művelődsz? - sétáltam a konyhába vízért.
-Szoktam olvasni.
-Na! Új dolog. - téptem fel a műanyagot, hogy szerezzek egy palackot - Megmutattad a többieknek a lakást?
-Igen. Be is rendezkedtek.
-Rendben...... szóóóóóval......... nyitott ajtó he? - érdeklődtem a pult mögül.
-Igen. - nézett rám - Csendben kell lenned. - vigyorgott.
-Fene! Jó! - fordultam sarkon - Jó éjt! - köszöntem el az ajtóból.
-Neked is! De hagyd csak nyitva! - szólt utánam.
-Rendben.
Kis papucskámban csoszogtam végig a folyosón, miközben hallottam a srácok pusmogását, ezért benéztem még hozzájuk is.
-Kényelmesen elfértek? Van mindenetek? - szakítottam félbe a pókerezőket -Csaba! - lepődtem meg - Te is fent vagy?
-Igen. Ugyan Tomi őrködik, de én meg szeretek játszani a fiúkkal. És megvannak, ne aggódj. - folytatták.
-O-Oké. Jó éjt!
-Ja neked is! Poker! - dobta le a lapjait Bence, mire a többiek felháborodtak.
Mivel nem figyeltek, becsuktam az ajtót, de tévedtem. Lestek, mint a sasok.
-Ne csukd be! - szóltak utánam.
-Hangosak vagytok. Majd ha végeztetek kinyitjátok.
Nem győztem meg őket elsőre, bár egy kis szempilla rebegtetésre beadták a derekukat. Végre! Tomi meg viszonylag messze van, így nem kell teljes csöndben lennem.
-Gratulálok! - hallottam a folyosó visszhangját. Basszus! Némának kell majd lennem.
-Köszi. - majd beléptem a mi kis menedékünkbe.
A bejártnak háttal feküdt az ágyon, nekem pedig nem volt szívem felkelteni. Inkább csak lepakoltam és óvatosan becsúsztam mellé, de megmozdult.
-Sokáig tartott. - sugdosta álmos hanggal, miközben felém fordult, hogy átöleljen.
-Pedig siettem. - simogatta arcát - Már vége.
-Minek? - nyitotta ki nagy nehezen szemeit.
-Szerinted? - mosolyogtam, majd alsó ajkamba haraptam - Nagyon álmos vagy, vagy még ehhez van energiád.
-Hmmmmmm - nyöszörgött és mozgolódott.
-Jó éjt! - vettem tudomásul, hogy igen, nagyon is álmos.
-Erőt gyűjtök........... csak az én pólóm van rajtad, meg egy bugyi. - nézett le és megemelte a takarót, bár a sötétben nem látott be alá.
-Igen.
-Oooooooohhhmmm. - húzott magára, mire ráültem csípőjére - Kelts fel! - pislogott.
Hát nekem nem kellett kétszer mondani, azonnal lehajoltam és apró csókokat hintettem nyakára. Kezei lassan felvándoroltak oldalamon, ahogy fülétől kulcscsontjáig tartó utamat tettem meg újra és újra, néha már egy-egy harapással is megfűszerezve. Légzése egyre hevesebb lett, majd levetette velem pólómat, de én is megfosztottam őt sajátjától. Csípőmre fogott és befeszítette minden izmát, amik szépen körvonalazódtak a halvány fényben. Fel is nyögtem a látványtól, ahogy végigsimítottam meztelen felsőtestén, mivel már nagyon rég láttam utoljára ezt az oldalát. De basszus! Csendben kell maradnom!
Ez alatt a pár másodperc alatt, míg megküzdöttem magammal, ő felébredt. Az ágyra terített, majd egy csókkal jutalmazta eredményes munkámat, de olyan hevessel, amit eddig még sosem tapasztaltam. Szinte azonnal felfalt, annyira éhezett már egy ilyen estére. Hátát kezdtem karmolni körmeimmel, mire ő elengedett és nyakamtól haladt lefelé. Nagyon kapkodott, de igyekezett rendes előjátékot tartani. Melleimmel is eljátszadozott, ahogy leért hozzájuk, én pedig újabbat nyögtem és szám elé kaptam egyik kezem, hogy halkabb legyek.
-Nehh.... Szerethem..... a hangod. - lihegett, de nálam nem jobban.
-Meghallanak. - próbáltam a lehető leghalkabban súgni neki, mire összeszorította állkapcsát.
Bár ez akkor sem tántoríthatta volna el, ha a többiek az ajtó előtt álltak volna. Sarkaira ült és lassan megszabadított maradék fehérneműmtől is, miközben végignézett rajtam. Nagyot sóhajtott, ahogy ott feküdtem előtte minden nélkül, majd lábaim közé férkőzve mászott vissza rám. Végigsimított egyik kezével rajtam, másikkal közben mellettem támaszkodott. Érintésére reflexből behúztam hasamat, de lejjebb csúsztak ujjai és simogatni kezdett. Kapkodni kezdtem a levegőt, miközben ő arcomat fürkészte. Istenem de gonosz!
Nyakába karoltam és lehúztam ajkaimra, hogy csókot lophassak tőle, majd hájba túrtam, ahogy egyre enyhült kezdeti hevessége. Most lágyan mozgott velem nem úgy, mint az előbb. Ám csak azt hittem, hogy visszavett, mert pár pillanat múlva azonnal két ujját csúsztatta be, mire elváltam tőle és nagyot sóhajtottam. Ő csak ajkába harapva nézte, ahogy élveztem, amit csinált, majd nyakamat kezdte újra cirógatni. Kezeim levándoroltak hátán, egyikkel pedig boxerjába kezdtem beférkőzni. Mikor el is értem célomat, mordult egyet, én pedig éreztem a már hatalmas férfiasságát. Biztos voltam benne, hogy csak miattam tartunk még a dolgok közepén, mert azt szeretné, ha én is élvezném.
Lassan mozogni kezdtek ujjaim, miközben másik kezemmel hátát karmoltam és a lehető legkéjesebb sóhajokat eresztettem el. Nem is tartott sokáig a játszadozás. Feszült arccal kelt fel rólam, majd kutakodni kezdett az éjjeli szekrényben, hogy végre belevághassunk a legjobb részébe. Kapkodva szabadult meg boxerjától és nyitotta ki a kis tasakot, én pedig mosolyogva néztem, ahogy ügyetlenkedik.
-Béna vagy.
-Csssss - nem nagyon tudott most angolul, így inkább csak ennyi hangot hallatott, miközben ő is vigyorgott egy kicsit.
Egy párnát tett csípőm alá, ahogy végre készen "állt" és vállaira emelte lábaim. Lassan hatolt be, mire nagyot sóhajtottam, de azonnal szám elé is kaptam kezeimet. Ahogy tövig ért bennem lehajolt hozzám, elhessegette az akadályt ajkaim elől, majd egy csók kíséretében kezdett mozogni. Átkaroltam nyakát és nem eresztettem. Féltem, hogy meg fognak minket hallani, így ez tűnt a legjobb hangtompítónak jelenleg.
Lassan indított, de nem tartott sokáig, hogy a végletekig gyorsítson. Pedig igyekezett uralkodni magán, de már olyan rég éreztük a másikat, hogy ez lehetetlennek tűnt. Kivételesen nem is sajnáltam, mert nekem is nagyon hiányzott mindene.
Meg kellett szakítanom csókunkat, ahogy a legcsodálatosabb érzés kezdett hatalmába keríteni, de csak levegő után kapkodtam, miközben igyekeztem nem megszólalni, ami többé-kevésbé sikerült is. Nyakamba rejtette arcát és hallottam, hogy ő is szenved ettől a korlátozottságtól, de azért nem nagyon gátolja meg semmiben. Legszívesebben nevét sikítottam volna, mikor átsöpörtek testemen a gyönyör hullámai. Kicsit ki is nyilvánítottam élvezetemet, mire Jin végre megkapta amit akart, a hangomat. Éreztem, ahogy eközben össze is szűkültem körülötte, ezzel pedig egy mélyebb nyögést csikartam ki belőle. Bőrömbe harapva lökte az utolsókat, én pedig az eddigi legerősebb mozdulattal karmoltam végig hátát és ívbe is feszült kicsit gerince. Fejét is felkapta egy kis időre, majd alsó ajkamat megharapva kezdeményezte a mai este utolsó heves csókját. Kiélvezte az utolsó pillanatokat is és még mozgott lassan pár percig. Kulcscsontomig csókolt végig, miközben elvált tőlem és megszabadult a kellemetlen anyagtól.

További puszikat kaptam, ahogy visszamászott hozzám, én pedig hajával játszadoztam. Mikor hasamra is kaptam, újra behúztam és elmosolyodott.
-Csikis. - mondtam a lehető leghalkabban.
-Hmm? - mászott fel hozzám.
-Nevetnem kell tőle.
-Ohh. De aranyos. - végre kezdett máshova is vér jutni.
-Felöltözhetek?
-Csak bugyira. - vigyorgott, majd ő is megkereste boxerját.
Bemászott mellém és kis kifli nagy kiflibe helyezkedtünk el.
-Jó éjt Jin!
-Jó éjt!
De fészkelődni kezdett és megfogta egyik mellemet.
-Újra? - kérdeztem még mindig háttal neki.
-Hát........

-Jó reggelt! - köszöntem rá Tomira, ahogy belibegtem a nappaliba.
-Neked is. Hallom jó volt az este. - nyitotta ki szemeit és rám lesett, ahogy elsétáltam mellette.
-Mi? - torpantam meg és rámeredtem.
-Vagy nem? - vigyorgott - Jó! Igazából nem hallottam. - ült fel a kanapén.
-Nem volt mit. - folytattam utamat a fürdő felé.
-No persze! Azért kócosabba  hajad a szokásosnál.
-Ezzel csak választ akarsz kicsikarni. De tudod mit? - fordultam vissza az ajtóból - Nem fog menni. - öltöttem ki nyelvemet, majd be is zárkóztam és reggeli dolgaimba kezdtem.

-Mindenki megvan? - sétáltam a liftben állókhoz.
-Csak te nem. - válaszolt Rapmon, majd beléptem hozzájuk és elindultunk lefelé.
-Na ma kemény napotok lesz.
-ARMYk!  - kiáltott fel J-Hope - Imádom őket!
-Akkor te élvezni fogod.
-Jön ma Fanni? - érdeklődött Jimin.
-Már vártam a kérdést. De nem hiszem. - válaszoltam neki és éreztem, ahogy elszomorodik.
Leértünk a hallba és Bence meg Ádám jöttek szembe velünk.
-Hátul kéne kiosonni. - mondta Bence.
-Mért? - pislogtam.
-Elől.... sokan vannak. Mondjuk így.
Ohh! Szóval megindult a fangirlök rohama. Szuper. Akkor hátul, bár így kerülnünk kell.

-Jó! Tiszta. Gyertek! - intett Csabi, majd megindultunk egyesével.
Gyorsan nyitottam az ajtót a fiúknak, mire egy sikolyt hallottam. Kapkodtam a lábamat, hogy mihamarabb megkerülhessem az autót, majd felpillantottam a kijárat felé. egyből leesett az állam és belassult az idő, ahogy azt a hatalmas ARMY hadsereget megláttam. Őrült rajongók tömkelege, táblákkal, zászlókkal, meg minden egyéb hülyeséggel, visítva, mintha az életükért futnának.
Pápá élet. Szép voltál és viszonylag jó. Örülök, hogy utolsó estémre megadtad nekem Jint és hogy legalább az ő védelmére halok meg. Bár nem pont ilyen végre számítottam, de szebb mint egy ágyban elaludni, ezt lássuk be.


(Folytatjuk :D)

BTS yaoi (7fő)

Nos, azért lett hét fős, mert olvastam nem rég egy angol ficit amiben négyen voltak, erre elkezdtünk társalogni a csajokkal és az lett belőle, hogy mivel nem tudunk olyan négyest összehozni, amiben mindenki örömét leli, ezért akkor már legyen az egész BTS. Plusz volt egy érdekes beszélgetés a kis kpoper körünkben, amit most megosztanék veletek, hogy értsétek mire ez a hetes fogat.

"ARMY1: Sok fiú együtt. Szoktak pornót nézni?XD És ha igen, egymás előtt rántanak rá?XD vagy ...xD

Me: XDD Dehogyis!Elvonulnak.
ARMY2: Most majdnem azt mondtam, hogy egymásnak XD "


Harmadik fél szemszöge

Egy hosszú nap után végre kikapcsolódhattak a fiúk a dormban, míg Jin és Rap Monster a vacsorán dolgoztak. A fárasztó fanmeeting után összegyűlt tömérdek ajándékkal játszott Jungkook, V és J-Hope, mint a kisgyerekek.
-Nézd hyung! Nyuszifűűűűűűűűl! - vett fel egy fekete párat Jungkook, ami szintén mai zsákmány.
-Nekem is! Van még? - turkált a dobozban V.
-Igen, láttam még. Nézd csak! - húzott ki egy fehér-rózsaszínt.
-Aaaaa! - kapta ki a kezéből V és fel is vette - Cukik vagyunk! Dézsmáljuk meg a félkész vacsit, gyere!
-Nekem nincs még? - hajolt be kettejük közé J-Hope.
-Biztos lesz még. Muszáj lennie. - kutakodott tovább a maknae.
-Ahogy elnézem, én kimaradok. - jegyezte meg a rapper.
-Nem! Itt az enyém. - vette volna le Jungkook a sajátját, de J-Hope megfogta kezeit.
-Jaj nem fontos! Neked cukibban áll. - vigyorgott.
-Na akkor vacsizzunk! - indult meg V a konyhába, a többiek pedig követték.

-V ne nyúlkálj! Az a répa kell a kajához! - csapott az említett kezére Jin, de így is sikerült megszerezni egy nagyobb darabot.
-De éhes vagyok!
-Várj! Adj nekem is! - vette ki kezéből a zöldséget Jungkook, majd kettétörte.
-Kibírjátok vacsiig. - védte a maradékot a legidősebb.
-Na ne zavarjatok minket! Hoseok, te meg mért nem fegyelmezed őket? - zavarta ki az éhezőket Rapmon.
-Nekem is korog a gyomrom! - szólt hátra J-Hope.
-De te érettebb vagy és ebből kifolyólag segíthetnél rajtunk, hogy haladhassunk.
-Jó-jó. Mindjárt intézek valamit. Na gyertek srácok! Nézzük mit rejtenek még a dobozok! - tolta a másik két tagot maga előtt rapper.

-Áááááá végre! - kiáltott fel Jungkook.
-Mi az? - kérdezte V.
-Nyalókaaaaa!
-Adj nekem is, te önző disznó! - támadta le a kisebbet.
-Nem ez az enyém! - menekült volna, de végül a földön kötöttek ki.
-Hoseok! Segíts elvenni tőle!
-Nem én! Intézzétek el ti! - de sokkal inkább az járt a fejében, hogy a csapattársai most milyen cukik és ezt nem akarja elrontani.
-Áááá Kookie! - szorította le az említett kezeit V - Add ide! - nézett a másik szájában lévő nyalókára.
-Nyem! - cuppogot Jungkook - Így úgysem tudod elvenni, viszont én meg tudom enni.
-Azt csak hiszed! - hajolt le Jungkook ajkaira V, amitől megállt az ütő a fiatalabban.
Szemei elkerekedtek, lélegzete elakadt, miközben a másik nyelve becsúszott szájába. Nem tudta mit kéne tenni, teljesen lefagyott. V pedig kiélvezte a helyzetet. Már a répát is irigyelte, amit pár perce majszolt el a kis maknae, hogy hozzáérhetett azokhoz a puha ajkakhoz. Amikor pedig megtalálta azt a nyalókát és nyalogatni kezdte..... V már nem bírt tovább magával. Kellett valami indok, hogy megkóstolhassa a másikat, így kapóra jött az eset. Nem akarta elengedni. Édes volt a csók amit lopott, főleg a nyalókától, ami csak még nagyobbat dobott az élvezetén.

J-Hope csak állt és nézte a nyuszifüles párost. Nagyolt nyelt, ahogy a kis maknae szemei kezdtek lecsukódni. V már egyre régebb óta uralta a másik száját, aki nem tudott menekülni, így fel is adta a küzdelmet. Inkább beletörődött a dologba, főleg azért, mert mikor kipillantott a rapperre segítségkérően, az csak beleharapott alsó ajkába, de meg nem mozdult. Azt hitte csak képzelődik. Annyit álmodott arról, hogy a kis maknaenak majd ő mutatja meg a felnőtt dolgokat, de most, mikor V is a képbe került, még hihetetlenebb volt ez az egész. Nem is bírt magával tovább. A földön fekvőkhöz sietett, azonnal letérdelt majd megragadta V haját, megszakítva ezzel a fiatalok csókját. V felnyögött a fájdalomtól, de nem kapott sok időt, hogy nemtetszését kinyilvánítsa, J-Hope azonnal birtokba vette ajkait. Durva és heves mozgásába bele-bele nyögött a másik, majd mikor Jungkook magához tért, igyekezett menekülni most, hogy végre tudott beszélni. De alig szólalt meg, J-Hope befogta még szabad kezével a kisebb száját és nem eresztette. Kookie szabadulni akart, így megnyalta a másik tenyerét, viszont ezzel csak rontott a helyzetén. A felette tornyosulók megszakították nyelveik csatáját, majd közös munkával levetkőztették a legkisebbet.
-Ne! - ellenkezett Jungkook, mikor pólójától szabadították meg és volt egy kis szabadsága.
-De! - dobta el a felsőt, majd megharapta a másik ajkait J-Hope.
Kis harcot kellett vívniuk, mire Jungkook beengedte a másik nyelvét, de csak a fájdalom miatt adta meg magát. Közben V a farmertől is megszabadította és azonnal megfogta a maknaet boxerján keresztül, mire az belenyögött a csókba. Lassan a másik két fél is levetkőzött, de ők nem hagytak magukon semmit. Végül V fosztotta meg Jungkookot utolsó védelmi vonalától.
-Mért.... mért teszitek ezt velem? - próbált menekülni, de már közel sem olyan hevesen, mint eddig.
-Mert már nagyon régóta álmodozok erről. - súgta fülébe J-Hope, majd meg is harapta a másikat.
-És mert olyan édes vagy ezekben a nyuszifülekben. - nézett fel rá V, miközben ujjait Kookie férfiassága köré fonta.
-Hahhh! Neh.... kér.... kérlekhh. - lihegett a kisebb, de nem figyeltek szavaira.
V végignyalt a fiatalabbik teljes hosszán, mire az hosszú sóhajt hallatott, majd Tae lassan szájába vette a maknae kőkemény férfiasságát. Jungkook eltátotta száját a fura, ám mennyei érzéstől és attól, hogy Hoseok a mellbimbóját kezdte rágcsálni. Fájt ugyan, de élvezetes fájdalom volt számára. Majd mikor már elege lett J-Hopenak, hogy kimarad az élvezetből, a kisebb mellé térdelt.
-Vedd a szádba! - utasította, mire az bátortalanul eleget tett kérésének - Hohh.... Jungkook! - nyögött az idősebb, ahogy megérezte a másik forróságát pénisze körül.
Hajába markolt, úgy irányította, de ügyelt, hogy ne legyen kellemetlen a másiknak.
-Jungkookie itt...... - nyitott rájuk Jimin, akinek azonnal elakadt a szava.
Mindannyian rámeredtek, de J-Hope nem engedte el az említett haját.
-Te meg mi a..... ti mi a? - tántorodott hátra, mire J-Hope felpattant - Ji - kezdett volna üvölteni Jimin, de befogták száját és berántották a szobába.
Az ajtó csapódása jelezte, hogy ő sem menekül már innen sehová. A földre került, de mivel nagyon kapálózott, Vnek is segítenie kellett a másiknak. Csak félig szabadították meg nadrágjától, J-Hope azonnal elkapta ajkait és nem engedte szólni. Erősen harapta meg, valahányszor kiabálni akart, ezzel fojtva belé a szót. Egyik kezével a másik péniszére fogott, a másikkal pedig mellbimbóit ingerelte, míg V szerzett a dobozból egy sálat és megkötözte a kis törpe kezeit. Ezután visszaindult a maknaehoz, aki hihetetlen, de el nem mozdult helyéről. Csak lihegett és arcát tenyereibe rejtette. V fölé mászott majd füléhez hajolt.
-Csak nem..... tetszik? - nyomta saját férfiasságát a másik bejáratához.
-Ezt már tényleg ne! TaeTae aaaah - tapasztotta tenyerét V a másik szájára, ahogy az hatalmasat nyögött, miközben lassan behatolt.
Jungkook elkapta a másik kezét, de összeszorított szemekkel lihegett és nem úgy tűnt, mint aki menekülne. V lassan kezdett mozogni, mire a kisebb a vállainál fogva akarta eltolni magától az idősebbet.
-Lazíts! Élvezni fogod. - suttogta V az erőtlen maknaenak.
Jimin csak a szeme sarkából látta, mit művelnek az ő kis Jungkookjával, de nem tudott szólni, sem ellenkezni. Lassan ő is elvesztette eszét, mert a vér most máshová áramlott. J-Hope olyan ritmusosan masszírozta legféltettebb kincsét, hogy el is felejtette mit akart, így óvatlanul nyögött egyet, mire a másik nyelve beférkőzött szájába. Ahogy Hoseokban tudatosul, hogy már a másik is élvezi, elengedte és megfosztotta pólójától.
-Ez mért jó? - kérdezte Jimin.
-Mindjárt megmutatom. - húzta lejjebb a másik nadrágját.
Nyakát kezdte harapdálni, majd kulcscsontjára hintett csókokat és lassan lefelé haladt. Jimin mellbibóit is megdolgozta fogaival és nyelvével, mire az szája elé kapta összekötözött kezeit, majd az anyagba nyögött összeszorított szemekkel. Hoseok hallotta ezt az elfojtott hangot és három ujját dugta Jimin szájába, hogy benedvesítse. A másik levegő után kapkodva nyalogatta azokat, közben pedig találkozott tekintetük, amitől nagyon zavarba esett. J-Hope nem sokáig tudta ezt nézni, így visszamászott, nedves keze pedig levándorolt a másik testén. Közben meghallották a kis maknae kéjjel teli nyögéseit és odakapták tekintetüket. V hol lassan, hol gyorsabban mozgott, ezzel a végletekig húzva a kisebb agyát.
-Á..... á.. Hos - akadt el Jimn szava, amint megérezte magában a felette tornyosuló két ujját.
-Csssss! Halkan. - szólt rá, de mozogni is kezdett, amivel nem könnyítette meg a másik dolgát.
Újra hallották Kookie nyögését, de V most szájával nyelte el a másik hangját.
-Nem bírom! - kapta ki ujjait J-Hope a másikból, majd azonnal teljes méretével helyettesítette azokat.
-Áááá Hoseok! Ez fáááj! - nyögött fel Jimin, de J-Hope követte V példáját és egy csókkal csitította el.
-Húúúúúhhhh.... ez valami...... hihetetlen! - sóhajtott hatalmasat, ahogy tövig hatolt a másikba.
Jimin nagyon küzdött, hogy csendben maradjon, ezért összekötözött kezeit J-Hope nyakába akasztotta és visszahúzta ajkaira, miközben lassan mozogni kezdett a másik.
-Sugaaaaa! Gyere már enni! - hallatszott Jin hangja az ajtó túloldaláról.
-Jó van na! Mindjárt!
-A többiek meg merre járnak?!
-Én tudjam?!
-V ne! Hova? - ült fel Kookie, ahogy az említett felkelt róla és az ajtóhoz igyekezett.
-Mindjárt bejön. - állt meg a bejárat előtt és igaza lett.
De amint nyílt az ajtó, elkapta a legidősebb pólóját, berántotta és a földre lökte.
-V te mi...... mért nincs rajtad ruha? - lepődött meg Jin, miközben V elkapta haját - Áááá héééj eressz el! - tiltakozott és ellökte magától.
-Hoseok! Kéne egy kis segítség. - szólt oda kegyetlen társának V, aki eddig észre sem vette, hogy egyel többen lettek.
-Ne kérlek! - kapta el Jimin a kezét, miközben indulóban volt.
-Hahh........ - nézett le az alatta élvezkedőre J-Hope, majd hatalmasat lökve rajta, válaszolt Vnek - Most... nem tudok..... - csikart ki egy hangosabb nyögést közben a másikból.
De nem is baj, hogy ő nem lépett közbe. Jungkook helyezte magát szolgálatba inkább. Jin mögé térdelt és kezeit hátra fogta. V visszamászott az újonnan érkezőre, ismét hajába markolt és úgy kényszerített, hogy kinyissa száját, melyen egy apróbb nyögés csúszott ki.
-Jin? - állt meg Suga az ajtó előtt majd ő is benyitott - Itt meg mi........ orgiát tartotok emberek?
-Ne Hoseok! - ült föl Jimin ahogy helyben hagyták.
-Sosem érünk a végére. - méltatlankodott a rapper, miközben Sugát rángatta maga után, egy hatalmas ajtócsapódás kíséretében.
A földre teperte és azonnal vetkőztetni kezdte.
-Hé! Nem kell ilyen erőszakosan. Ha szépen kéred is leveszem. - erre mondatra mindenki nagyon meglepődött, még Jin is csendben maradt - Mi van? Érdekel a dolog.
J-Hope nagyokat pislogott, majd megérezte magán Jimin kezét és felsóhajtott. Szerencséjére Suga tényleg önként vetkőzött, majd amikor Hoseok kezelésbe vette testét, hogy felkészítse megálmodott tervéhez, úgy érezte, most nem ő irányít. Suga a hajába túrt, majd levezette saját férfiasságához a másik rappert, amit Jimin tátott szájjal nézett végig. Lehunyta szemeit, ahogy J-Hope teljes hosszát vette szájába akarata ellenére, miközben elkapta Jimint és szájára húzta.

-Víííí! - küzdött tovább Jin - Kookie engedj!
-Harapj a nyakába, majd a fülébe is, de lassan haladj!
-Te most komolyan arról oktatod ki, hogy hogyan erőszakoljon meg engem?
-Nem. - válaszolt V és még jobban meghúzta a másik haját, hogy Kookie odaférjen - Na csináld!
A legkisebb eleget tett a másik kérésének, amivel pár pillanat múlva egy kéjes nyögést csalt ki Jinből. V érdeklődve nézte az arcát, majd a nadrágon keresztül rámarkolt péniszére, amitől nagyot nyelt a másik.
-Jin! Hahóó! Hol van mindenki? - hallatszott Rapmon hangja a folyosóról, majd ő is az ajtóban termett - Ti..... mi a faszt csináltok? Mi ez a kupleráj itt?
-Segíts! - nyöszörgött Jin, majd Rapmon meg is indult irányába.
V megint a földre huppant, de a maknae most gyorsan reagált. Benyúlt Jin nadrágjába, elengedte karjait és most ő tépte a másik haját, hogy egy szintben legyen a leader nemesebbik részével.
-Jungkook engedd el!
-Nem! - kezdett Jinen dolgozni, aki lehunyta szemeit, úgy nyögdécselt - Látod? Élvezi. - harapott bele nyakába, közben végig szemmel tartva Rapmont.
V a leader nadrágját kezdte kicsatolni, aki elkapta kezeit, hogy megállítsa, de egy hatalmas nyögés hatására, ami Suga torkát hagyta el, megfeledkezett a másikról. Csak a hármast nézte, nem messze tőlük, ahogy J-Hope már könnyes szemekkel tett eleget a másik akaratának, míg Jimin Suga nyakát nyalogatta.
Akkor tért magához a látványtól, amikor megérezte valaki meleg leheletét boxerján keresztül. Azonnal lenézett és Jint erőltették oda lábai elé.
-Ne!.... hh - ellenkezett az utolsó kívülálló.
-De! - húzta le alsóját is V, hogy Jint rá tudják erőltetni - Vigyázz majd a fogaidra!
-Ne! - kapta el Jin fejét Rapmon, de Jungkook sajnos nagyobb hatással volt a másikra, így el is merült az idősebbik szájában, amitől kicsit megremegett.
-Ugye..... hogy jó érzés? - harapott bele V saját ajkába, de a leader nem válaszolt.
-Hyuuuuuunghh..... - nyavajgott a kis maknae - Kérleeeeeek! Nem bírom. - fészkelődött.
-Jó. Gyere! - emelte ölébe a másikat, az pedig eleresztette Jint, aki Rapmon lábaira kapta kezeit.
Ködös szemekkel nézett fel, hogy most mi lesz, mert Rapmon nem engedte el. Mozgott egy kicsit Jin a másik teljes hosszán, mikor az észbe kapott és eleresztette, de már nem akart menekülni a térdelő. Aprókat nyögve folytatta, amit elkezdett, közben a leader is kapkodni kezdte a levegőt.

J-Hope végre kiengedhette ajkai közül Sugát és azonnal szóra nyitotta száját.
-Térdelj fel! Jimin! Feküdj vissza!
Nem kérdezett egyikük se, azonnal cselekedtek, majd Hoseok irányította Sugát.
-De aztán úgy dugd meg, mintha én lennék! Látni akarom azt az élvezetet az arcán. - súgta a másik rapper fülébe mondandóját.
Suga akadály nélkül hatolt Jiminbe, aki hatalmasat sóhajtott és elkapta a másik vállait, majd J-Hope is elfoglalta helyét, mire Suga hangosan felnyögött.
-Baszki Hoseok! - de nem érdekelte az említettet, hogy szidják.
Lassan mozogni kezdett, így késztetve a másikat is erre. Jimin felváltva nyögte a két fiú nevét, azt sem tudta hol van, miközben J-Hope kezei mindkét társa testét bejárták, majd Jimin férfiasságán állt meg az egyik.

-Víííí! - nyögött a levegőbe a legkisebb, mivel már nem kellett visszafognia hangját.
-Mondjad édes! - harapta be ajkát.
-Áhhh! Ott..... az ott... - akadt el szava, mikor egyszer mélyebbre hatolt a másik, mint eddig.
Megállt egy pillanatra és a kisebbik tekintetét fürkészte, aki már lángolt, annyira zavarban volt. Közben elterült mellettük a másik páros is, így újabb ötlete támadt Vnek. Kivette öléből Jungkookot majd térdre kényszerítette Jinhez közel.
-Jin! Te is! Így! Csak közelebb.
Rapmon cselekedett a másik helyett, és ugyan olyan helyzetbe kényszerítette a magán kívül lévő hercegnőt.
-Csókold meg! - utasította Jungkookot V, aki nem kérdezett semmit, azonnal elkapta az idősebbiket és ajkaira húzta.
Hevesen támadta le, miközben az hosszan nyögött bele a csókba, a fiatalabbik vállait szorongatva, ahogy Rapmon vette birtokba testét. Lassan kezdett mozogni, de Jin így is megtörte nyelveik harcát és Jungkook vállaira tette fejét.
-Mindjárt...... jobb.... ahhh ... lesz. - nyögött a maknae miközben V döngette kegyetlenül - Aaaaah megint ott! - kiáltott fel.
Mivel közel járt a véghez, eleget tett a kérésnek V és már csak abban a szögben hatolt be újra meg újra. Jungkook egyre hevesebben kapkodta a levegőt, nagyobbakat nyögött, míg V el nem élvezett a fiatalabbikban, amitől új, de őrületes érzés uralkodott el testén és ő sem bírta tovább. Jint szorongatva kiáltotta V nevét, ahogy ő is a csúcsra ért lökéseitől.
Közben hasonló sikolyok hallatszottak a másik társaság felől is. Jimin szorította magához Sugát, mikor háta ívbe feszült és kettejük közé élvezett. A rapper megharapta Jimin kulcscsontját, ahogy az egyre szűkebbé vált körülötte, majd megérezte J-Hope forróságát magában és utolsó kemény, mélyre hatoló lökéseit.
-Basszus Jimin! - mordult fel, miközben már ő is a végét járta.
-Hyuuuuung! - nyögte az utolsókat az említett és Suga is a csúcsra ért, de még mozgott egy kicsit a másikban.
-Én is hyung! Ki akarom élvezni még a testét. - vált el tőle Hoseok.
-Csakhh..... egy... pillanat. - lökött a másikon még párat, majd odaengedte J-Hopet is, aki azonnal csókkal bombázta Jimint.

V vette kezelésbe Jin férfiasságát, miközben Rapmon élvezte forróságát. Jungkook a földön elterülve fogta fejét és hatalmasakat sóhajtozott, de félszemmel visszapillantott az utolsó párosra. A hercegnő nyögései lassan megteltek élvezettel, szemei lecsukódtak, majd már csak átadta magát a történéseknek.
-Namhh...... Vhhhh. - hagyta el először az este folyamán száját csapattársainak neve.
V olyan közel volt mindkettejükhöz, hogy Rapmontól lopott végül egy csókot, mert Jintől nem lehetett a hatalmas sóhajaitól. Közelebb húzta magukhoz a leader a harmadik félt, mire Jin lélegzete lassan akadozni kezdett. Nem segített rajta, hogy V tudja hogyan mozgassa kezét a másikon. Elmerültek egymás szájában és csak akkor eszméltek fel, mikor Jin hatalmas nyögést hallatva élvezett V kezébe. Önelégülten kereste az idősebbik tekintetét, de az V nyakába rejtette arcát, így nem tudta elkapni. Pár pillanat múlva azonban Rapmon is a csúcsra ért és végül az ő élvezettel teli pillantásaiban merült el.
-Hooohhhhh - lassult le Rapmon, majd elvált Jintől, aki már csak azért tudott térden maradni, mert Vbe kapaszkodott.
-Gonoszakhh..... vagytokhhh - lihegett V nyakába Jin.
-De élvezted, nem?

Miután kicsit összeszedték magukat és felöltöztek, a vacsorával folytatták az estét, ami.... igen feszülten telt.
-Most komolyan mindenki ennyire zavarban van? - szólalt fel Suga.
-Dehogyis! - nézett el Jungkook.
-Hmmm.... Akkor többször kell ilyet csinálnunk, hogy megszokjátok. - erre mindenki rámeredt a rapperre, de egyúttal meg is könnyebbültek, ugyanis már azon gondolkoztak, hogy kit fognak legközelebb kisajátítani maguknak.

Jimin & Iseul (rövid) 3.

-Sonu! - hallottam egy halk hangot, valahonnan a tömegből, mire irányába kaptam fejemet - Sonu Seojun!
-Igen! - egy férfihangot fedeztem fel és azonnal futásnak eredtem.
Lehet Iseul rokona? Meg kell tudjam! El akarom érni! Ne mozdulj Seojun...... Várj meg!

Mikor megláttam merre tartok, egyből tudtam hol keressem az illetőt. De nem tudtam ki az. Ahh! Na jó! Bátorság Jimin.
-Sonu Seojun! - kiabáltam el magam.
-Ki keres? - fordult vissza egy fiatal férfi, aki már épp távolodott a kávézótól.
-Park Jimin vagyok. - siettem oda hozzá, közben pedig nagyon lihegtem - Ismered Iseult?
-Öhmmm.... lehet. Ki kérdezi?
-Sonu Iseul. Fekete haj, hatalmas szemek, hosszú lábak és hófehér bőr.
-Igen. De te honnan ismered?
-Nálam aludt az este, de elment és nem tudom hol tudom elérni. Nem tudod merre van?
-Nálad volt!? - emelte fel a hangját - Hogy hagyhattad elmenni?
-Héj nyugi! Mi a baj?
-Iseul a húgom! És megszökött otthonról. Mért hagytad elmenni? Éppen hogy felnőtt!
-Én.... én nem tudtam bocsánat. De nyugi este vigyáztam rá. - emeltem fel megadóan a kezeimet.
-Jah... - hajolt közelebb hozzám - De ugye nem dugtad meg? - hunyorgott.
-M-M-Miiii? Nem dehogyis!
-Akkor jó. Köszi, hogy vigyáztál rá. - fordult el és ment is volna tovább.
-Héj! - kaptam el a vállát - Telefonszám vagy valami?
-Mért kell neked a számom?
-Nem a tied. Iseulé. Nálam hagyta pár cuccát és visszaadnám neki. - hazudtam, hogy nyomós indokom legyen.
-Ohh. Minek az neked? Úgysem veszi fel senkinek. - kortyolt a kávéjába.
-Azért egy próbát megér.
-Haaaah jó! Mond a számod! Elküldöm smsben. - nyomkodta a mobilját flegmán.
-Inkább majd én megírom magamnak. - nyújtottam ki a kezem, hogy elkérjem a kütyüjét, mire mérgesen rám nézett, de odaadta.
-Csak siess már! Feltartasz feleslegesen.
Bepötyögtem gyorsan, a számom, majd miután elment az sms ki is töröltem, hogy ne érjen el engem ez a paraszt. Legalább már tudom, hogy ez családi örökség náluk. De egyenlőre csak egy tagjuktól viselem el ezt és az nem Seojun.
-Kösz. - nyújtottam vissza neki.
-Na végre! - kapta ki a kezemből és azonnal sarkon is fordult, majd eltűnt.
Még ilyen parasztot, chh! Visszasiettem a lakásomba és azonnal a telefonom után nyúltam, majd hívtam is Iseult.
-Igen! - felvette! Pedig elvileg mindenkit kinyom.
-Végre! Hol vagy? Van fogalmad róla, milyen nehéz volt megszereznem a számod?
-Hisz benne van a telefonodban.... szal nem. - basszus tényleg! Ecsém, de hülye vagyok.
-Jó akkor nem. Szóval hol vagy?
-Seoulban.
-Hát nem mondod! - sóhajtottam - De azon belül.
-Egy utcában.
-Baszod ember! Ne idegesíts! Hol vagy?
-Egyáltalán mért érdekel ez téged te paraszt? - förmedt rám.
-Mert féltelek. És mint kiderült, éppen hogy nagykorú vagy....... bazdmeg.
-Ezt te meg honnan a faszomból tudod és mért vagy ilyen bunkó állat?
-Onnan, hogy összefutottam a bátyáddal. Mellesleg már értem, mért vagy te is ilyen köcsög egész nap. Családi örökség mi?
-Mi a ...... -  hallottam lélegzetét - Hogy találkoztál vele? Ott van? Nem megyek haza!
-Nem nincs itt. Meghallottam a nevét az utcán, aztán elkaptam, hátha tudja hol vagy. De nem tudta.
-Csoda, hogy arra emlékezett, hogy a húga vagyok. Gyűlölöm azt a férget.
-Figyelj én nem tudom - de mondatom felénél megakadtam.
-Mit nem tudsz?
-Csöngettek. Várj egy kicsit! - az ajtóhoz mentem és Iseul bátyja mellett egy férfi álldogált.
-Ő az? - szólalt meg iszonyat mély hangon, miközben Seojun felé fordult, aki csak bólintott - Hol van Iseul?
-Eőőőőőő
-Ki az? Ki ment hozzád? - hallottam Iseul hangját a telefonból, amire nem csak én figyeltem fel, így kikapták a kezemből.
-Hol vagy kislányom! - üvöltött bele - Azonnal told haza a képed! Beszédem van veled!
-Héj ezt szerintem nem ké
-Te hallgass! - förmedt rám, én pedig köpni nyelni nem tudtam - Nem lóghatsz mások nyakán! - folytatta Iseulnek - Csak terhére vagy mindenkinek a hülyeségeiddel. Gyere haza és csináld végre a dolgod! - ezután nem tudom mit válaszolt neki, de a férfi reakciója ledöbbentett - Oké. Akkor ha nem jössz, a kis barátod nagyon megbánja, hogy megismert. - nézett rám gyilkos tekintettel, én pedig most először féltem a SAJÁT lakásomban - Rendben, akkor otthon találkozunk. - tette le - Nesze! - dobta vissza nekem a telefonom, majd sarkon fordultak.
Te jó ég ez mi volt!? Újra kell hívnom Iseult! De akármennyire is csörgettem, többé nem vette fel nekem sem. Ahhj! Mért kellet ajtót nyitnom? Előbb el kellett volna mondanom amit akartam. Basszus!
A legközelebbi székre rogytam le, majd fejemet fogva gondolkoztam azon, hogy most mit tehetnék. Hajamat téptem, de elfogadtam a helyzetet. Elbasztam mindent. A nap még éppen hogy csak feljött, de engem már két ember is felbaszott, egyet elvesztettem és egy másik pedig a frászt hozta rám. Jó pihi lesz így, a saját lelkiismeretemmel.
Megadóan sétáltam a kanapéhoz, amire azonnal ledőltem és alkaromat a szememre raktam, ezzel menekülve a nap sugarai elől. Meg sem érdemeltem ezt a fényességet. De nem tartott sokáig bánatom. Újra csörgött a mobil. Hirtelen ültem fel, remélve a legjobbakat, a második csörgésnél viszont már futottam az asztalhoz, hogy felvehessem. Ismeretlen szám.
-Tessék? - szóltam bele.
-Jimin! Sajnálom, annyira sajnálom! Nem kellett volna felmenjek hozzád én csak
-Ne! Én örülök neked. Kérlek! Csak ne koptass le! - járkáltam idegesen.
-Nem rajtam múlik. Ha nem akarsz meghalni, akkor inkább nem keresel.
-De...mért halnék meg?
-Te...... nem találkoztál az apámmal?
-De igen. És egy rohadt nagy pöcsfej.
-Hát ezzel nem mondtál újat. Most mennem kell, de ne keress! Nyugisabb nélkülem.
-Ne Iseul! Ne menj haza!
-Most muszáj. Köszönök mindent Jimin. Szia! - köszönt el és letett.
De..... mért mész haza olyan helyre, ahol így kezelnek? Ne félj tőle ennyire! Én megvédenélek. Basszus olyan hülye vagy!

Írtam neki még egy smst, de ezzel vége is lett mindennek. Nem válaszolt egész nap én pedig vergődtem csak kínomban. Gőzöm sem volt mit tehetnék. Ültem a kanapén és a tévét bámultam, sört iszogattam, meg chipset zabáltam. Egy segg vagyok, aki meg sem érdemelte azt a bizonyos fényt. Bezzeg te, te kis hülye gyerek, aki kidobtad a csajod, teeee megkaphatod a nőt, de éééén nem. Dobáltam a tvt a chipsemmel. A béka segge alatti kedvemet viszont a csengőm zavarta meg.
Na már megint apuci. Biztos Iseul nem ment haza. Keltem fel a kanapéról, akár egy lajhár és az ajtóhoz csoszogtam. De amikor kinyitottam........ mintha egy filmben lennék.
-Is
-Jimin! - ugrott a nyakamba.
-Hát t-te? Nem otthon kéne lenned?
-Onnan jövök. Engedj be kérlek.! - kapta fel hatalmas táskáját.
-Gyere csak. De.... nem értelek.
-Az ablakon jöttem ki. Megint. - tette hozzá - De reggel sietnem kell. Ha apám észreveszi, hogy újra leléptem, tuti itt fog keresni elsőre. Szóval jobb, ha nem talál, te meg majd kamuzol, különben tényleg kitekeri a nyakad.
-Maradhatsz ameddig akarsz, én pedig nem félek tőle. - csuktam be az ajtót.
-Ja! Azért nem szóltál ellene, mikor kitekerte a kezedből a telót.
-Meg tudom védeni magam, ha letámad. De szeretném, ha maradnál.
-Majd meglátjuk. Haaaaah, de fáradt vagyok. Nagyon hosszú napom volt. Lezuhanyzok, jó?
-Oké - pislogtam, ahogy otthonosan mozgott már nálam.
-Óóóó ez jó film, de a csaj egy picsa. Én nem fogadtam volna vissza. - dobta le felsőjét a földre, majd eltűnt a fürdőben.
De.... a pasi dobta a csajt és..... mi van? Meredtem a tévére a kijelentésétől, bár nem sokáig. Inkább rendet varázsoltam a disznóólomban, amit a nap folyamán alkottam, de nem volt sok időm, mert pár perc alatt végzett és egy szál törülközőben lépett ki az ajtón. A táskájához sietett, közben viszont iszonyat feltűnően legeltettem rajta szemeimet.
-Kjáááá! Megvan! - kapott elő valami ruhát a táskájából.
-Inkább adok én pizsit, jó? - fordultam rá.
-Nem kell. Van nekem. - mutatta, majd a fürdő felé igyekezett.
-De! - kaptam el csuklóját - Had adjak. - néztem szemeibe.
-Hát...... nekem mindegy. - rántotta meg vállait.

Kikerestem neki legnagyobb pólómat és a kezébe nyomtam. Pár pillanat múlva abban jelent meg, de rájöttem, hogy igazán nagy hülye vagyok ma. Ez még szexibben állt rajta, mint a saját cucca. Vajon ha leprás ruhákban lenne is ennyire ráizgulnék, vagy akkor már egy kicsit undorodnék tőle? Neki minden jól áll.
-Akkor le is fekszek. - ment a szobámba.
-Oké. Jó éjt! - szóltam utána, de csak egy halk választ kaptam, hogy nekem is.
Végre nem izgultam, nem volt szar kedvem se, így normális emberként végeztem esti dolgaimat. Fürdés után még csináltam valami nasit magamnak, mert azért boltba legalább eljutottam a nagy depim ellenére.
-Még ébren vagy? - hallottam hangját a hátam mögül.
-Igen. Baj van? - fordultam meg.
-Hát. - dörzsölte meg egyik szemét - Nem aludnál velem? Olyan nagy az ágyad, meg....... nem szeretek egyedül aludni. - gyűrögette a pizsamáját.
-Öhm - hú de nem jó ötlet ez az én állapotomban! Ilyen halvány fényben a sötét pólóban...... a hosszú csodás lábaival..... Basszus! Már most is nehéz koncentrálnom.
-Kérlek. - még sosem volt ilyen lágy a hangja, de ezzel most térdre kényszerített.
-Egy perc és megyek.
-Megvárlak.
Ahhj csak ezt ne! Így, hogy a francba maradjak távol tőle? Elpakoltam a poharamat és megindultam.
-Na gyere! - tettem kezemet derekára és úgy kísértem a szobám felé.
-Bele fogok rúgni valamibe. - húzódott közelebb hozzám.
-Vigyázok rád. Most lesz egy küszöb, szóval óvatosan. - vezettem be a háló ajtaján.
Az ágyig viszont már egyedül is eltalált és befeküdt az én oldalamra. Nem baj. Ott alszik ahol ő akar.
Bemásztam mellé, de tartottam a biztos távolságot.
-Jó... mit csinálsz? - mászott rám, miközben épp jó éjszakát akartam kívánni.
-Itt nincs plüssöm. Így te helyettesíted most.
-Hátttt
-Mi a baj? - nézett fel rám, de nagyon örültem most a sötétségnek - Talán az amire gondolok?
-Attól függ hé hé héj! - vándorolt lejjebb egyik keze.
-Nocsak! Mit találtam!
-Te! - kaptam el aprócska kezét - Az az enyém.
-És jó nagy! -  na ebbe most belepirultam - Legalább már tudom, hogyan háláljam meg a kedvességed. - ült rám.
-Mit csinálsz? Azt hittem túl nagy egyedül az ágy? Ezt ne, Iseul! - próbáltam levenni magamról, de újra elkapott.
-Na! Most az lesz amit én mondok! - hajolt közelebb hozzám.

A levél (53)

-Jiiiin? - elmosolyodtam.
Ő csak megcsóválta fejét, hogy ne szólaljak meg és továbbra is bámult. De mit szeretne? Nem rajtam van bőrnaci.

Pár pillanatig szemlélt még, majd megcsókolt. Sejtettem, hogy ez következik, de nem tudtam, hogy pontosan mit akar majd utána. Éreztem, ahogyan egyre jobban elveszti józan eszét és rámarkolt fenekemre. Az én kezeim sem tétovázta, azonnal teszteltem a bőrnacit. Olyan formás és feszes volt benne a feneke! De nem csak hátul mutatta a szép formákat ez a csodálatos ruhadarab.
Viszont ahogy egyre jobban kezdtünk belemelegedni a dologba, és lassan bebújtattam kezeimet pólója alá csókunk közben, Fanni hangját hallottam meg. Ez volt az egyetlen ami megállított tervem véghezvitelében. Valakivel beszélgettek a függöny túloldalán, majd az a valaki feltépte azt, mi pedig odakaptuk tekintetünket.
-Basszus Suga! Pedig érdekelt mi lesz. - szidta meg Fanni.
-Menjetek szobára. - szólalt meg unott fejjel, mint akinek ez mindennapi látvány, hogy valakikre rányit.
-Tudod, hogy az rajtuk nem segít most. - válaszolt helyettünk Fanni, míg mi lassan eleresztettük egymást.
-Óóóó mi folyik itt? - vette át az épp távozó Suga helyét Hopei - Jaaaaaj a kis szerelmesek. - mosolygott.
-Hm? - jelent meg V is, majd szintúgy vigyorgott.
-Mi az öröm tárgya? - hallom Tomi hangját, ahogy teleszájjal közeledett. majd amint meglátott minket folytatta - Na persze nekem nem engedd, hogy a próbafülkében dugjunk, neki meg mindent szabad - nevetgélt.
-Nem szabad mindent! - igazítottam meg a ruhámat.
-Ohh V! - mászott rá J-Hope az említettre.
-Ohh J-Hope! - ment bele ő is a játékba és leteperték egymást, minket utánozva, mire Fanni eltörte a ceruzáját.
-Csak centikre tőled. - hecceltem messziről, közben pedig visszaemeltem tekintetem Jinre.
-Pedig csak hülyülnek, de...... Istenem! - válaszolt magyarul, hogy ne értsék a fiúk.
-Bocsánat. - váltottam nagyon halkra
-Semmi gond. - vett mély levegőt -Csak már..... túl rég volt - dörzsölte szemeit.
-Majd holnap. Vagy esetleg ma valami hasonló. - hajoltam füléhez.
-Megvárom a holnapot. - sugdosott ő is.
Mielőtt újra kiakadt volna, fogtam magam és visszaültem Fanni mellé, aki még mindig J-Hopeékra meredt, bár azok már csak fetrengtek a földön.
-Na figyelj kiscica! - fordult felém Tomi, miközben evett és telefonozott.
-Nem vagyok kiscica.
-El kell menjek, de majd a teremhez odamegyek, és Csabi marad. Sietek azért.
-Rendben.
-Eeeeej! - hallottam meg Jimin hangját, közben Tomi elköszönt.
A kis kockahas azonnal beszállt a többiekhez a földön, vagyis csak megindult. Szexi mozdulatokat tett és még olyan " most itt lesz valami" arcot vágott hozzá, közben pedig levette pólóját is, de az utolsó pillanatban elnevette magát és az egyik fülkébe ment, mire Fanni csak még jobban kikészült.
-Ez nekem már sok. - nézett Jimin után.
-Nekem mondod? - nyeltem nagyot - Ti meg keljetek már fel onnan! - váltottam angolra és rászóltam Vékre.
Végül elég izgalmasan telt a délelőtti ruhapróba. Alig tudtam koncentrálni, Jin pedig igyekezett kerülni, de ezúttal nem haragudtam hisz azért tette ezt, mert már nem bírt magával.
-Jössz a próbára? - pakolásztam.
-Nem! Dolgoznom kell és most ehhez kell a rajasztalom is. Tessék! - nyújtotta felém rajzát.
-Ez mieoaaaaaa! - vettem rendesen szemügyre az alkotását.
-Seggek......jó sok segg...... bőrnaciban. Meg más is.... bőrnaciban. - magyarázott miközben pakolt ő is.
-Ez.... - állt el a lélegzetem - Hallod felismerem Jint. - kezdtem kuncogni.
-Az igen! - nevetett ő is - Pedig szerintem tök egyforma mind. De mutasd, melyik Jin? - hajolt ő is oda a csoda fölé.
Megmutattam neki majd elcsodálkozott.
-Hihetetlen vagy. - nézett rám - De most mennem kell.
-Igen. - nagyot sóhajtottam, miközben még mindig a fenekeket és egyebeket nézegettem - Nekünk is.

A próbateremben márt várt ránk az ajándék, amit a BigHit előre beharangozott, hogy elküldi pár nappal a koncert előtt.
-Te jó ég! - kerekedtek el szemeim, ahogy beléptem elsőként - Hány doboz ez.
Mindenki csodálkozva toppant be, de azonnal nekiestek a hatalmas csomagoknak.
-Ezek mik? - állt mellém Csaba, miközben még mindig döbbenten álldogáltam.
-Izé.... - szedtem össze gondolataimat és ránéztem - Kacat nagyjából. Fan cuccok Koreából.
-És ez mire is jó?
-Rajongók küldték és koncert előtt ide postáztak mindent, hogy válogassanak a srácok.
-Ohh. De..... mi haszontalan szarok ezek már. - ráncolta szemöldökét és a kutakodó fiúkat néztük.
Én csak fejemet csóválva néztem a zenélő, villogó, forgó, pörgő cuccokat amiket kiszedegettek és egyesével kipróbáltak, majd körbeadtak. Odamásztam Jinhez és leültem mellé, hogy nézegethessem én is a szuveníreket.
-Ez itt.... mi ez? - nyomkodott valamit Csabi.
-Valami gyerekjáték. - vette ki a kezéből J-Hope - Ezt megnyomod, majd elkezd forogni, aztán megrázod és zenél is. - mutogatja, de ez a dallam.... valami katasztrófa.
-Mire jó? - néz rá ítélkezően Csaba.
-Hát.... tulajdonképpen..... semmire. - vigyorog és rázogatja azt a valamit.
-Ahha.... és ez mi? - nyúlt bele egy dobozba, majd kivett egy krokodilos tárgyat.
-Juuuj! - kapta ki a kezéből V - Ceruzatartó!
-Ez?! - meredt rá a kis tudatlan testőr.
-Igen! Így nézd! - mutogatott V.
-Ja..... vágom. Ahh..... nekem ezek túl bonyolultak.
-Öreg vagy hozzájuk mi? - szólok hozzá én is a témához.
-Úgy érzem ehhez már igen. Bár kicsit olyan érzésem van, mintha a nagybani piacon lennék. Minden zenél és villog. - dörzsölgette tarkóját.
-Háhá! - nevettem fel - És tényleg!
-Az mi? - kérdezte Jin.
-Egy kínai piac, bár már bezárták. Elméletben.
-De minden kínai. - tette hozzá Rapmon.
-Igen, de ez durvábban az. Mert amikor a kotonra kínaiul van ráírva minden, kicsit megérzed, hogy világuralomra akarnak törni. - kuncogtam tovább.
-Jaaaaj azt láttam, atyáááám! - fogta a fejét Csaba is.
-Ugye!
-Na olyan még nálunk nem volt! - jegyezte meg Rapmon.
Ezek után szépen kitárgyaltunk minden kínai csodát, amibe eddig belefutottunk, közben jött ebéd is, így vidám telt a délután első fele is. Csabival magyaráztunk pár fanlevelet nekik, mert volt egy-két kifejezés angolul, amit nem értettek, közben pedig Tomi is betoppant.
-Veled meg mi történt? - csodálkoztam el az arcán, amire egy nagy tasak jeget szorított.
-Mi van haver szembejött egy ajtó? - ment oda hozzá Csabi.
-Nem sikerült elintézni amit akartam.
-Mikor nekünk már majdnem elmúlt, neked lesz sebed. - tette hozzá Suga.
-Mutasd! - értem oda hozzá és elhessegettem kezét járomcsontjáról.
-Jaj ne aggódj! Nem fog belehalni. - nyugtatgatott Csabi.
-Csak feldagadt. De holnapra szebb lesz. Színes leszek, mint a fiúk. - mosolygott.
-Héééééé! - háborodtak fel.
-Bocs! - intett.
-Paraszt vagy, szóval megérdemelted. De hogy sikerült? - kérdeztem tőle, kezét visszatéve arcára.
-Munka. Nem rád tartozik.
-Ohh.... elnézést. - fintorogtam.
-Na próbáljunk! - kelt fel Jimin., majd koreaiul kezdett hadarni.
Segítettünk elpakolni a terem közepéről, én pedig beültem a dobozok bűvös körébe és tovább nézegettem a dolgaikat, amin már ők átfutottak. Egy vastag boríték akadt meg a kezemben, amit ugyan olyan lazasággal nyitottam ki, mint az előbbi húszat. Elkezdtem olvasni közben pedig megnéztem a többi lapot, amik igazából képek voltak.
"Imádlak OPPA. Egy nap a férjem leszel" mondatnál még csak a szemöldökömet ráncoltam, de amikor már azt taglalta a rajongó, hogy hol fognak lakni, és mit fognak csinálni, munka, hétvégék stb. kicsit ledermedtem. Ez beteg. Majd megnéztem a képeket és az végképp levágta a biztosítékot. Ezek itt készült képek! Hogy a francba?! Mi a....
-TAMÁÁÁS! - pattantam fel és üvöltve rohantam hozzá, ők pedig hatalmas aggodalommal néztek rám. Még a fiúk is meglepődtek tánc közben, de folytatták.
-Mi van cica? - kérdezte, ahogy leguggoltam hozzá.
-Ezt nézd! - mutattam neki remegve a képeket - Ezt hogyan? - fújtattam idegesen.
Kivette a kezemből és végignézte az összeset Csabival együtt, közben ujjaimat kezdtem tördelni.
-Holnaptól többen leszünk. - nézett rám komoly arccal Csabi és azonnal felállt, miközben előkapta telefonját.
-Ez mikor volt? - kérdezte Tomi.
-Nem tudom.
-De tudd! - förmedt rám - Mikor volt?
-Öhh izé. Talán az első napokban, amikor csajozni voltak. De nem tudom. - csóváltam fejemet.
-És ez? - mutatott egy képet a bunyós estéről, bár hál'istennek még ütközet előtti volt.
-Amikor elvertek minket. De ezt nem is láttam. - vettem ki a kezéből.
-Azóta követ titeket, mióta ideértek a srácok. Ezt látták ők is?
-Nem tudom, csak kezembe akadt és kinyitottam.
-Nem baj! Jobb, ha nem tudnak róla. Ne tedd vissza! Nálam maradnak. - csomagolta össze a borítékot és ő is felkelt, hogy a cuccához menjen.
-Estére jönnek még ketten. - tért vissza Csabi - És még ketten fognak követni a távolból, hogy figyeljék ki van a nyomunkban.
-Köszönöm. - néztem fel rá, de még mindig nagyon aggódtam.
-Ne parázz! Megoldjuk. - ült vissza.
-De...... azóta a nyakunkon van, mióta ideértek. Ti még nem is voltatok. Akármikor feljöhettek volna úgy, mint legelőször.
-De nem jöttek jó? - tért vissza Tomi is - Nyugodj meg és inkább dolgozz.
Így is tettem. Bár a feszültség az arcomról nem tűnt el, így Jin aggódóan jött oda hozzám többször is próba közben, de letudtam annyival, hogy csak a munka miatt izgulok.

Ahogy végeztek és indulni készültünk megtorpantam az ajtóban.
-Na mi az? Bezártak minket? - hallottam Suga hangját.
Nagyot nyeltem. Nem tudom, hogy ha most kilépek akkor újabb kép készül rólunk, vagy megint letámadnak. Egyáltalán van olyan hely, ahol nem bánthatnak?
-Tomi. - nyögtem ki halkan és hátrébb léptem egyet.
-Tudtam, hogy ez jön. - furakodott előre és kinyitotta az ajtót - Inkább leszek mindig elől, jó? - nézett vissza rám.
-Az nagyon jó lenne. - beszélgettünk magyarul.
-Baj van? - tette vállamra kezét Jimin, aki mellettem állt.
-Semmi. Menjünk! - halványan mosolyogtam és hatalmas léptekkel követtem Tamást.
Most olyan lehetek, mint egy óvódás az első napján. De....... ezek a saesengek mindenhol ott vannak..... és ez elég félelmetes.

Jimin & Jungkook (hard oneshot)

Warning: Hard yaoi

Jimin POV

-Jimiiiiiiin! - hallom a kis maknae kiabálását a szobjából - Hozz nekem kakaót!
-Hol marad a hyung és a kérlek? - kiabálok vissza neki a nappaliból.
-Kakaóóóóóóó!
-Kérd szépen!
Ezek után viszont nem hallottam több nyöszörgést. Pár pillanat múlva azonban megjelent előttem és felnéztem rá, ahogy elsétált a konyhába. Morcosan pillantott vissza mikor befordult a sarkon, de ha nem mutat egy kis tiszteletet, nem fogok anyukát játszani.
-Jimin! - hallottam Jin hangját mellőlem - Én elmegyek boltba most Hoseokkal és Vvel, Rapmonék pedig már a stúdióban ülnek. Ugye nem fogod megölni a kicsi maknaet amíg vissza nem érünk?
-Nem. Mért tenném? - pislogtam rá.
-Csak mert az utóbbi időben elég szemtelen lett veled, ami egyre jobban fel tud idegesíteni téged.
-Nem lesz baj, ne aggódj!
-Azért izgulni szabad. Na rohanok. - kapta fel kabátját - J-Hope már biztos morcos, hogy rám kell várniuk. Sziasztok! - lépett ki az ajtón.
Tovább nyomkodtam telefonomat, közben pedig kezdtem rávenni magam, hogy bezárjak minden programot és elmenjek mosakodni, amikor újra megszólalt Jungkook.
-Jimiiiiiiin! Hol van tej? - minden tisztelet nélkül, mire forgattam szemeimet.
-Nem tudom. Szerintem nincs, elvégre most mentek boltba a többiek. - játszottam tovább.
-Aaaaaahj, de Jimin! - jött ki és megállt előttem - Csinálj valamit!
-És mit? - néztem fel rá - Adjak, szüljek, izzadjak, vagy szopjak neked tejet a kisujjamból? Várd meg míg visszaérnek! - folytattam szórakozásom mobilomon.
-Goromba vagy!
-Te kezdted.
Erre csak fújtatott egyet és hatalmas léptekkel visszaindult szobájába. Eszembe jutott, hogy valószínűleg ő is a fürdőbe készül, szóval gyorsan felpattantam és a cuccaimért rohantam közös hálónkba.
-Basszus Kookie! Néha tarthatnál egy kis rendet!
-Rakj rendet, ha ennyire zavar! - kutatott valami ruha után.
-Ne légy ennyire szemtelen, mert megbánod! Inkább varázsolj ide valami rendszert, míg mosakodok. - indultam a fürdő felé.
-Na nem! - kapta el a vállam és elsuhant mellettem - Most én megyek!
-Te mit képzelsz!? - kiabáltam utána, de a fürdő ajtaja azonnal becsapódott.
-Azt, hogy gyorsabb vagyok! - tompán hallottam hangját, ami most már végképp felidegesített.
Nem hiszem el! Mit gondol ez? Ugráltatna, majd nyavajog nekem, aztán még pofátlanul vissza is beszél?! Hát ez..... aaaaaahv! Na csak gyere ki onnan! Kőkövön nem marad az biztos.
Ledobtam ruháimat ott ahol álltam, majd mérgemben elkezdtem valamiféle rendet teremteni abban a kuplerájban. Csoda, hogy nem húztam elő valahonnan egy csajt, vagy egy laptopot. Viszont megtaláltam néhány pólómat, amit még Jungkook hordott el azzal az ígérettel, hogy persze Jimin kimosom és visszakapod. Már akkor tudtam, hogy ebből semmi sem lesz.
Összegyűjtöttem a szennyesét a fürdő ajtaja elé és lényegesen több hely lett a szobánkban. Gondolhattam volna, hogy csak az ő cuccai hevernek szanaszét. Mikor nagyjából végeztem, felkaptam ruháit és vártam, hogy kijöjjön a mosdóból. Nem kellett sokat álldogálnom, nyílt is az ajtó, én pedig azonnal az arcába dobtam az összes holmiját.
-Na mi a? - méltatlankodott.
-Rendet raktam te ördögfióka. - mordultam rá, de próbáltam azért nem megverni.
-Na végre! Egész héten ezt vártam. Olyan nehéz volt? - lépett át a földön heverő ruhákon.
Ezzel végleg kiütötte a normál énemet és felszabadult a vadállat.
-Jeon Jungkook! - kiabáltam rá, és elkaptam a kezét - Most elfenekellek! - rángattam magammal a nappaliba.
-Jah persze! - nevetett miközben próbált szabadulni, de nem engedtem.
-Nem viccelek! - ültem le a kanapéra és odarántottam magamhoz.
Nagy küzdelem árán, de sikerül lenyomni, hogy mint egy kisgyereket elfenekelhessem, aminek azonnal neki is láttam.
-Jimináááááá! Mit csinálsz?!
-Mondtam, hogy nem viccelek, gonosz kölök! - csaptam seggére.
-De Jimin ez fáááj! - nyivákolt és kapálózott, így sikerült kiszabadulnia.
-Gyere vissza te ördögfajzat! - kaptam el a pólóját és visszarántottam.
Az ölembe érkezett vissza, a kanapéra nekem háttal, majd csuklóit egy kézzel fogtam össze az ölében.
-Engedj el! Beköplek Jin-hyungnak! - próbált szabadulni szorításomból.
-Bezzeg őt hyungozod, de engem nem! Mért vagy ilyen gonosz? - üvöltve kezdtem, ám a végére elhalkultam. Szinte alig hallotta utolsó szavaimat, amikben a szomorúság tisztán kivehető volt.
-Ennyire zavar? De én csak szivatlak Jimin! - hagyta abba a ficánkolást - Nem azért nem hyungozlak, mert nem tisztellek, hanem azért mert sokkal közelibb barátnak tartalak, mint a többieket. - fordította oldalra a fejét, hogy szeme sarkából láthasson.
-Mégis sokkal kegyetlenebb vagy velem, mint velük. - döntöttem hátának homlokomat.
-Tényleg így érzed?
-Hát most is..... Hagyjuk! Menjél, nem bántalak. - eresztettem el és hátradőltem a támlának.
-De Jimin! - megfordult és most szemben velem ült rajtam - Én..... én nem tudtam, hogy ennyire rosszul esik neked. Csak..... vicceltem. - hajolt közelebb hozzám.
-Jól van, értettem, menjél már! - néztem fel szemeibe, de ettől csak még szomorúbb voltam.
-Nem! Ne legyél már ilyen hisztis ribanc! - förmedt rám.
-Te meg hogy beszélsz? - kerekedtek el szemeim - Ha azért nem is verlek el jobban, hogy velem milyen vagy, attól még befenyítelek, ha káromkodsz.
-Ó igen? - virult fel - Hát azt megnézem. Úgyis csak nagy a szád, mint egy pornósztárnak.
-Te..... ezeket honnan a.... honnan? - mutogattam.
-Tőled te törpe! Buzi, ribanc, picsaaaa! - üvöltözött az ölemben ülve várva, hogy mikor dühödöm be megint, de nem kellett tovább sorolnia.
-Hallgass te kis hülye! - fogtam be a száját - Na gyere csak teeeee! - döntöttem el a kanapén.
Ráültem és birtokba vettem egyik kezét. Kinyújtott karjára készültem hatalmas büntetést mérni két ujjammal, ahogy szoktuk, ő pedig nevetve várta a fejleményeket. De nem tudtam rendesen hozzáférni, így igen enyhített csapásban volt része.
-Ne hidd, hogy ennyivel menekülsz. - hajoltam közelebb arcához, hogy már csak pár centire voltam tőle, közben bemásztam pólója alá - Te...... - álltam meg - Szívtál valamit?
-Nem! - pislogott és meghökkent kérdésemen - Mért?
-Hatalmasak a pupilláid.
-Ó az nem....... attól biztos nem lehet. - nézett oldalra.
-Akkooooooor... Ittál te kis sunyi? - kezdtem csikizni, mire hatalmas nevetésben tört föl és igyekezett elkapni, de nem jött össze neki.
-Neheheheeeem! - kezdtek már könnyei is folyni - Neh! Jih háhá Jimin! Hagyh ááááá! Megfulladok Jim - próbált küzdeni, ám amikor előrébb csúsztam csípőjére, mindketten elkomolyodtunk.
-Öhm....... - nem tudtam mit tegyek. Ez valóban az amire gondolok?
-Izé.... - pirult el és kerülte tekintetem - Az csak a........ telefonom! Igen, a telefonom! - nézett le a kritikus pontra.
-Ott nincs is zsebed. - na! Ehhez a mondathoz igazán nagy pöcsnek kellett lennem most. Baszki!
Erre Kookie csak hebegett habogott. Egy normális érvet sem tudott kitalálni, de nem is értettem, minek próbál mentegetőzni. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy mi ez. Közelebb hajoltam hozzá és szemeibe néztem, közben ajkaim csak egy-két centire voltak övéitől.
-M-Mi az? - szólalt meg halkan.
-Csak teszteltem valamit. De sajnos lebuktál. - hunyorogtam.
-É-Én? M-Mért is? - dadogott tovább.
-Rájöttem mitől van - mozdultam meg, mire kicsit eltátotta száját - ez.
-I-Igen? De... nekem most izé. Mennem kell. - próbált kibújni alólam.
-Óóóó nem nem! - szorítottam le kezeit feje mellett - Ez érdekel. - haraptam nyakába és fájdalmasan nyögött egyet.
-Neh! Hahh~..... ez.... fáj Jimin! - téptem fogaimmal érzékeny bőrét.
Lehet, hogy a szája nemet mondott, de még az éppen pizsamának használt nadrágján keresztül is tisztán éreztem, ahogy egyre keményebb lesz. Ezért lejjebb haladtam. Több helyen is megharaptam, szívtam nyakát, majd a vállait sem hagytam ki, végül pedig a kulcscsontját vettem fogaim alá, de ott már jobban vigyáztam szegénykére. Közben végig ellenkezett, bár csak szavakban. Szabadulásnak álcázott mozdulatain még én is átláttam.
-Nem lehetsz ilyen gyenge Kookie! Képes vagy te többre is! - néztem szemeibe.
Erre a mondatomra elő is kapta erejét valahonnan és kicsit kapálózott, de összefogtam kezeit feje felett, majd le is tepertem.
-Na, ezt már szeretem.
-Jhi... Jimin neh! - sóhajtozott
-Ha ellenkezel, csak jobban felizgatsz. - ezen nagyon meglepődött, mire abba is hagyta a küzdelmet.
Kicsit felemelkedtem róla, hogy egyik kezemmel rászoríthassak férfiasságára, közben pedig megharaptam alsó ajkát. Újabb fájdalmas nyögést hallatott, de tekintete ködös volt, pénisze pedig hihetetlenül kemény, ezért nem aggódtam.
Miután rendesen megmasszíroztam nadrágján keresztül, kezem becsúszott pólója alá, majd mellbimbójával kezdtem játszadozni.
-Á-áh. Jim......
-Hyung! Tudod..... hyung!
De nem fogadott szót, inkább nem szólalt meg, minthogy hyungnak hívjon. Hát jó! Így is játszhatjuk.
Addig izgattam pólója alatt, míg kéjes nyögéseket nem hallatott. Elengedtem kezeit és gyorsan megszabadítottam felsőjétől, de amikor kapcsolt, kicsit megnehezítette a dolgomat, viszont ennek ellenére, sikerrel jártam.
-Nyughass! - szorítottam le kezeit térdeimmel.
Végre szabad voltam, így elkezdtem rendesen foglalkozni vele. Téptem fülét fogaimmal, mire elfordította fejét, hogy ne férjek hozzá, de belemarkoltam hajába, ezzel kényszerítve számomra kényelmesebb pozícióba.
-Fááájhhh! - nyögött.
-Nem érdekel. - de nagyon is érdekelt. Minden fájdalmas hangja csak tovább hergelt engem. Azt tudva és érezve pedig, hogy ettől ő is beindul, még jobban felbátorodtam.
Ugyan nem nagyon volt körmöm, ám azt a kicsit is mélyen bőrébe vájva húztam végig oldalán. Vékony hangot hallatott, mint valami kiskutya, aki nyüszít, ettől pedig végképp elszállt minden józan eszem.
-Úgy megduglak, hogy járni sem fogsz tudni, nem hogy visszabeszélni nekem. - egyenesedtem fel, hogy levegyem pólóm, majd leszálltam kezeiről és nadrágjától kezdtem megszabadítani.
Nem tudott ellenkezni, mert nagyon fájtak csuklói a súlyomtól, ami eddig rajta pihent, lábaival pedig igen csekély akadályt nyújtott. Magamról is lekaptam a fölösleges ruhadarabot, így már csak boxerjeink voltak útban, az övét azonban rögtön megfogtam és húztam is volna lefelé.
-Neeeeeeh - nyavalygott - Állítsd már leh - lihegett - magad!
-Biztos? - fogtam ajkaim közé, immár hatalmas péniszét a vékony ruhadarabon keresztül.
Ezúttal élvezettel teli hangját hallatta és lehunyt szemekkel hátradöntötte kicsit fejét. Hamar el is vesztette alsóját, így lábai közé férkőztem és fölé támaszkodtam, majd egyik térdemet felcsúsztattam, ezzel ingerelve leggyengébb pontját. Miközben kedvességem utolsó cseppjeit tapasztalta, fogaimmal vettem kezelésbe érzékeny bimbóját, amit az előbb már eléggé meggyötörtem. Hajamba markolt és igyekezett úgy irányítani engem, ahogy én az előbb őt, de nem törődtem vele, hogy tépi tincseimet. Inkább egy határozott mozdulattal, feljebb húztam térdemet, mire másik kezével vállamra kapott. Péniszét kezdtem szorongatni egyik markomban, közben pedig csuklóját is birtokba vettem, amivel éppen kopasztott.
-Ezh...... - feszült kis ívbe háta - Fáááájh...... Ji
-Ha nem élvezed, csak egy szavadba kerül leállítani. Tudod. - pihentettem kicsit fogaimat, míg áttértem másik mellbimbójára.
De igazából nem akarta, hogy abbahagyjam, mert mikor felpillantottam rá, beharapta alsó ajkát. Nyögése fájdalmas élvezettel volt megtöltve és a kanapéba markolt alattunk, miközben harapdáltam és erősen dolgoztam péniszén.
-Az Istenit! - keltem fel róla, majd levettem boxeromat, őt pedig a földre térdepeltettem - Nyisd ki a szád.
-M-Mi? - nézett fel rám, de kis is használtam óvatlanságát.
Ráhúztam azokat a gyönyörű piros ajkait kőkemény férfiasságomra és combjaimra kapta kezeit. Hajába markolva mozgattam fejét, figyelve arra, hogy levegőhöz is jusson.
-Hah! - nyögtem fel, ahogy megéreztem egy pillanatra fogait - Ezt még egyszer! De óvatosan! - utasítottam, mire lehunyta szemeit és eleget tett parancsomnak.
Sosem gondoltam volna, hogy erre fogom kérni, de most kifejezetten jól esett, péniszem pedig lüktetni kezdett szájában. Levegő után kapkodtam minden egyes alkalommal, mikor ezt eljátszotta, majd mikor már végképp nem bírtam magammal, felrántottam ölembe. Be sem melegítettem, még csak nem is foglalkoztam vele eleget, azonnal beleültettem kemény részembe, mire hatalmas fájdalmas sikollyal válaszolt.
-Neeeeee ááááááh! Ji..... aa...- szenvedett karjaimban és félúton megálltam.
-Tudod mit kell mondani. - néztem szemeibe, de azonnal összeszorította azokat és ajkait is, így nyögött és kapkodott levegő után.
Tartottam még egy kicsit, abban a magasságban ahol megállt pihenni, majd lassan engedtem tovább. Nem is akart sietni, én viszont a szűk résen való behatolástól már teljesen megőrültem, így ráfogtam csípőjére és lenyomtam, amit újabb fájdalmas hangokkal kísért. Itt is vártam egy ideig, hogy megszokjon, de hamar meguntam. Olyan szűk volt és annyira zihált...... Nem bírtam, hogy nem mozoghatok.
Lassan kezdtem, közben el nem engedve csípőjét.
-Neeehh! Meghalokhh! - nyelt nagyot a végén és menekülni próbált rólam.
Sikerült is lemásznia, de elkaptam egyik karját, amit azonnal háta mögé csavartam, majd feltérdelve újra megtöltöttem. Rekedt nyögést hallatott, én pedig előre hajoltam füléhez.
-Csak egy szó. - löktem egy erőteljeset, mire könnyek folytak végig arcán, de nem mondta ki.
Ha annyira szenvedne, már rég hallottam volna, így nem aggódtam. Úgy kezdtem mozogni, hogy még hátra volt tekerve keze, így nem tudott küzdeni ellenem. Szűk forróságától a mennyekben éreztem magam és megszántam. Elengedtem, így már kétoldalt tudott támaszkodni. Fájdalmas nyögései fokozatosan teltek meg mámorral, miközben egyre jobban lüktettem benne.
Hajába markoltam, fejét hátrahúzva, közben füléhez hajoltam és péniszére vándorolt szabad kezem. Megharaptam fülcimpáját, majd dolgozni kezdtem rajta is.
-Csak egyszer mond khi! Kérlekhh - lihegtem.
De tovább nyögött összeszorított szemekkel.
Mikor már a csúcs közelében jártam, férfiasságát pumpáló kezemre kapott és nevemet lihegte.
-Jiminnehhh! Aaaahhh! - tátotta el száját, mire hatalmasat mordultam, majd a legközelebbi mozdulatomnál újra hallatta hangját - Mééééééégh! - karmolt alkaromba - Ott!
Erőteljesebbeket löktem rajta, közben mindkét oldalt csípőjét kezdtem szorongatni. Ahogy folyton eltaláltam érzékeny pontját, egyre jobban rám feszült, majd nevét nyögve élveztem el, de nem álltam meg. Még néhányszor hatoltam be teljes méretemmel, újra és újra elérve gyönyörközpontját.
-Hyuuuuuungh! - nyögte végre azt, amire eddig vártam.
Erre reagálva minden eddiginél erősebben és mélyebben hatoltam be, amitől ő is a csúcsra ért. A kanapéra akart rogyni, de újra elkaptam tincseit.
-Mégh......a végén piszkos leszelh....... kicsi maknaeh. - lihegtem, miközben felhúztam magamhoz, majd vállába haraptam - Finom vagyh. - karoltam át.
Ő csak kábultan lihegett, és ha én nem tartottam volna, valószínűleg a kanapéról is lesett volna.

-Haza jöttünk! - hallottam Jin hangját, miközben berontott az ajtón.
-Na végre! Hoztatok tejet? - jelent meg Jungkook előttük.
-Igen, persze te...... veled meg mi történt? - ráncolta szemöldökét Jin.
-Mért kérdezed?
-Furcsán jársz. Jimin bántott? - nézett rám, aki a kanapén ült, én pedig feltettem kezeimet mutatva, hogy én ugyan hozzá sem értem, ami persze nem volt igaz.
-Dehogyis! Hyung nem bántott. Pedig megérdemeltem volna. - kapta fel a tejet és a konyhába sietett.
-Akkor jó..... Várjunk csak!!! Hyung!? - förmedt rám Jin - Mit tettél Jimin!

Sorry a tört lelkekért, de elengedtem magam.... XD Jó hosszú lett, azért is bocsánat. De én amúgy előre szóltam mindkettő miatt. Szóval reklamációt nem fogadok el. Kommenteket viszont igen. :D
Nincs átolvasva és hajnali fél kettő van. Szóval lehetnek hibák.