Bevillant Jin képe, amint Taehyungtól olyan édesen nyög, majd az ő
ujjait szorítva, az ő vállára dőlve élvez el. Sajnos ez volt a szinte
egyetlen, de legerősebb indok amiért meg akarta próbálni. Ezt ő is el
akarja érni a másiknál. De.... hmm.... inkább utána néz jobban.
Ezért
elengedve térdeit nyúlt újra telefonjáért és rá is keresett, hogy
pontosan hogyan és mit kell majd csinálnia. Fel akart készülni, amit
persze nem osztott meg az idősebbel. Csak nézegette a képeket,
olvasgatott és igyekezte magába szívni a hasznos tudást.
-Szeretem mikor főzöl. - nézett fel Jungkook Jinre az asztalnál ülve, mint egy jó fiú, mert most szót fogadott és ott fogyasztotta el vacsoráját.
-Ennek örülök. - vette el előle a tányért az idősebb.
-Nézünk filmet? - indult a tévé felé és azonnal be is kapcsolta, miközben helyet foglalt a puha kanapén.
-Azt hittem mást szeretnél. - pakolt el Jin, miközben mosolygott.
-Nem lehetne előtte kicsi..... mást? Pihenni, meg filmezni kicsit?
-Beteg vagy? - érdeklődött, majd odasétált a kisebbhez.
-Nem, csak...... e-egy kicsit előtte filmezzünk! - nézett fel rá Kookie, de azonnal el is kapta tekintetét vissza a tévére.
-Mi a baj? - fészkelte magát a picur mellé és megölelte.
-Semmi.
-Nekem nem tudsz hazudni. - nyomott egy csókot halántékára - Mi a baj?
-Csak.... én nem leszek olyan jó, mint Tae.
-Mért aggódsz ezen? Fölösleges.
-Nem akarok csalódást okozni. - húzta össze magát és jobban párjához bújt.
-Nem fogsz. De ha nem akarod, nem kötelező.
-De.... érdekel, csak.....
-Jó, akkor hagyjuk. Majd, ha már biztosabb leszel. Nem akarom, hogy aggódj.
-De hmm..... jó.
-Mit nézünk? - váltott inkább témát Jin.
-Nem tudom, csak kapcsolgattam. - mászott lassan párja ölébe.
-Akkor keressünk valami értelmeset.... Úúúú!
-Neeee!
-Deeeee.
-Ahj!
-Én tévém, én döntök. - tette le a távirányítót és azonnal el is vesztette multifunkciós képességét, mert csak a képernyőre tudott koncentrálni.
-Nem szeretem mikor főzős műsorokat nézel. - birizgálta Kook.
-Ahha.... - próbálta nyugalomra bírni Jin, miközben el sem jutott agyáig a másik mondata.
-Hyuuung! - lökte meg orrával sokadszorra is a másik állát, miközben lejjebb csúszott - Neeee! Simogass! Rám is figyelj hyung!
-Cssssss. - fogta be a pici száját szabad kezével, majd simogatni kezdte, miközben karjaiba dőlt Kook.
-Ummm.... - maradt csöndben és nyugton.
Valóban nem díjazta, mikor a másik valamilyen főzős adásra kapcsolt, mert olyankor mindig elvesztette az érdeklődését a világ felé. Őt sem ölelgette annyira, mint máskor, ez pedig nagyon csípte a csőrét, így máris lett bátorsága.
-Ahh! - rántotta el kezét a kisebb szájától Jin, majd rápillantott végre a tévé helyett - Mit csinálsz?
-Ne azt a szart nézd! - mászott feljebb.
-De ezt lehet szépen is mondani, nem megharapni az embert. Megijedtem tőled.
-Pedig éppen hogy csak rád haraptam. Na! - ült az idősebb ölébe és nyakába karolt - Nagyon leköt a műsor? - kérdezte vigyorogva, ahogy elmerült a másik tekintetében.
-Nem. - mosolygott - Te érdekesebb vagy. - nyúlt a kisebb feneke alá.
-Ennek örülök. - harapott alsó ajkába, miközben lassan már Jin ajkaira pislogott.
-Segíthetek?
-Talán..... Van kedved?
-Attól függ. Mihez?
-Kis tornához.
-Ahhoz lenne. - válaszát megvárva Kook meg is csókolta, mialatt mocorgott ölében.
Még mindig az volt a fejében, hogy majd Jin fog irányítani és ez így is történt míg felállt vele, hogy elvigye az ágyig, ám utána már nem volt ilyen egyszerű a helyzet - Nos? - támaszkodott meg Jungkook felett, az pedig továbbra is nyakába csimpaszkodott.
-Hát.... nem vagyok jó.
-Honnan tudod, hogy milyen vagy, ha még nem próbáltad? - mosolyodott el Jin - Csak nyugalom. - csókolt nyakába - De akkor maradjunk a szokásosnál. - haladt füle felé.
-Nem! Engem érdekel!
-Akkor vedd át az irányítást. - harapott is édes kis hallószervébe, Jugkook pedig pár pillanat alatt összeszedve bátorságát megfogta párját és leterítette.
Nagyot nyelt amint ráült annak csípőjére, majd újra mosolyogni látta az idősebbet, de igyekezett most férfiasan viselkedni. Jin olyan kis félős, meg cuki volt mindig Tae közelében, amilyen ő Jin közelében, de most fordulnia kellett a kockának, amin a másik reakciója nem segített. Sugárzott belőle, hogy aranyosnak találja őt, nem pedig szexinek. Ezért Kookban felvillantak azok a dolgok, amiket vele csinált mindig az alatta fekvő és próbálta őket lemásolni.
Megtámaszkodott egyik kezével annak feje mellett, majd mialatt megcsókolta párját, annak póló alája is lassan bekúszott.
-Még mindig én irányítok. - harapott alsó ajkába Jin, miután visszakapta nyelvét.
Kookie csak morgott egyet, de folytatta útját, egyenesen a másik füléhez, ahogy vele is szokták tenni. Fogai közé vette és néhány apró sóhaj után már sugdosni is kezdett.
-Vedd le! Többet akarokh. - indult csókjaival lefelé.
Jin teljesítette kérését, mire a kisebbnek is fel kellett emelkednie, így ő szintén megszabadult pólójától.
-És most? - simított végig Jungkook oldalán, ezzel pedig még mindig ő irányított. A mozgása és a pillantása is sokkal határozottabb volt, mint a másiké, azonban ha már az ennyire ki szerette volna próbálni, akkor segíteni akart rajta - Ha nem megy visszacserélhetjük. Engem nem zavar, ha kicsit gyengélkedsz. Az az alsó feladata. - harapott ajkába, mire Kook morcos lett. Ő nem gyenge és ezt be is fogja bizonyítani!
Megfogta Jin csuklóit, majd azokat a lepedőbe nyomta feje mellett. Beleharapott az idősebb nyakába, pont úgy, mint az övébe Tae korábban, mire Jin torkát csak egy fájdalmas nyekkenés hagyta el. Kook valóban felhúzta magát. Nem akarta, hogy kis erőtlennek könyvelje el párja, mert hiába olyan bújós néha, azért tud férfi is lenni. Így most elő is vette azt az énjét. Az idősebb nyakát nem hagyta szabadon, fogaival kínozta, miközben lassan befészkelte magát annak lábai közé.
-Ennek nyoma marad. - szorította ökölbe kezeit Seokjin, amint Jungkook újra cincálni kezdte a puha bőrt.
-Nem vagyok gyenge. - jegyezte meg halkan, majd kicsit lejjebb haladva a sokadik lila nyomot is kiosztotta az idősebbnek.
-Kookh! - akadtak el szavai.
A legkisebb lassan gyengédebbre váltott, ahogy haladt lefelé a másik testén. Elengedte csuklóit és oldalain végigsimítva ért nadrágja pereméhez. Kioldotta az útjába álló övet, majd megküzdve a további akadályokkal is vetkőztette az idősebbet, míg az ruhátlanul nem feküdt alatta. Makkjára csókolt, amitől párja felsóhajtott, de nem tervezte elmélyíteni a dolgot. Visszamászott Jin fölé, majd saját ujjait megnyalva csúsztatta be az elsőt pont úgy, ahogy vele is szokták. Az idősebb felhúzta lábait, hogy segítsen Jungkook munkájában, mialatt megkapaszkodott mellett támaszkodó kezében és másik vállában. Aprókat nyögött a fájdalomtól, ahogyan nézte a kisebbet igyekezete közben. Lassan tényleg eluralkodott rajta, de ez tetszett neki. Most kiengesztelhette, ezért pedig bármit meg is engedett csak hogy ezt elérje. Lehúzta magához Kookot egy csókra, miközben az sunyin bevetette második ujját is, ám a felnyögő nyelvét nem engedte el. Hiába csapott az mellkasára, a fiatalabb erőszakkal sajátította ki a másik ajkait percekig, amikor pedig a harmadikat is bevetette, Jin nem bírta tovább.
-Lassítsh! - feszült meg, miközben felnyögött, de Kook nem tervezett engedelmeskedni.
Az idősebb nyakába csókolt és nem pihent meg, csak folytatta munkáját míg párja sóhajai rendezetté váltak. Nehezen viselte már ő is a játékot, mert félig felöltözve a nadrág nagyon szűknek bizonyult, amitől hallatta is kicsit hangját. Mikor Jin már teljesen ellazult Kook újra felemelkedett. Sietve vetkőzött, miközben párja lassan kapcsolt és kutakodni kezdett a fiókban. Feltérdelt és hátat fordítva a fiatalabbnak meg is találta amit keresett, ám Jungkook nem tervezte, hogy azokat használni is fogja. A másik mögé térdelt, majd megsimítva annak csípőjét harapott párja fülébe, ám ezúttal lágyan.
-Nem kellenek azok. - fogott magára és az idősebbhez igazodott, míg szabad ujjait összefonta a másikéival és át is ölelte annak derekát.
-Deh...... biztosh? - támaszkodott meg a szekrényen akadozó lélegzete közben, majd kicsit megemelkedett, hogy Kooknak könnyebb legyen elfoglalnia helyét.
-Biztosh. Hahhhh! Ez ilyen jóh?! - lepődött meg a kisebb, amint teljesen elmerült párjában - Ülj csak le! - kapta el másik kezét és megölelve az idősebbet húzta ölébe.
-Picurh! - érezte magában a fiatalabbat Jin.
Kis időt adott maguknak, míg mindketten meg nem szokták, majd megmozdult. Kook ujjaiba kapaszkodott, amint azokat lefejtette derekáról és lassan indította tempóját. Apró nyögéseit sem hagyta el, ettől pedig a kisebb igazán élvezte játékukat. Hirtelen csak magára tudott koncentrálni, mialatt társa lassú mozgásától olyat érzett, amit életében addig soha. Teljesen új, de csodálatos volt szerelme teste által nyújtott forróság és nem bírt betelni vele. Órákig tudta volna csinálni sóhajaival tarkítva napjukat, ám egy hang visszarántotta a fellegekből, de fel is mordult rögtön utána.
-Megtaláltamh? - kapkodott levegő után, ahogy Jin nem mozdult csak ült ölében és szorította ujjait.
Nem mondott semmit, de nyögése és bólogatása egyértelmű válasz volt. Jungkook nem hitte el. Ezt akarta elérni, nem azt, amit addig érzett. Viszont látni szerette volna a másik arcát is, így újra átölelte, majd lefektette az ágyra és lábai közé térdelve már rutinosan foglalta el helyét. Folytatta mozgását, miközben igyekezte újra megtalálni az édes pontot párjában, de ez nem akart ezúttal sikerülni. Ő viszont egyre jobban a határra került a forró testtől, így lassítania kellett, ekkor pedig a másik fölé támaszkodott.
-Nem megyh. - nyelt egyet és megcsókolta párját, mialatt az nyakába karolt. Amint pedig elváltak egymástól egy vékony kis nyálcsík mutatta pár pillanatig, hogy mennyire is imádják egymást - Én nem tudomh. - lihegett és behunyva szemeit hajtotta le fejét, miközben lassan megállt.
-Deh. - emelte fel a másik arcát, hogy szemeibe tudjon nézni - Jó vagyh.
-De nem találomh. Így nem élvezedh. - látta szemeiben a szomorúságot Jin.
-Meglesz az! Gyereh! - fordított helyzetükön az idősebb és a másikra ülve nyomott egy gyors csókot ajkaira - Ügyes vagy teh. Megleszh. - támaszkodott meg mellkasán majd mozogni kezdett.
Jungkook csillogó szemekkel pillantott fel hyungjára és combjaira fogott. Jól esett szívének, hogy a másik ennyire szeretné, ha boldog lenne. Inkább fel is ült, mert meg akarta csókolni párját, ami ugyan nem sikerült, de közelebbinek érezte a másikat és ez fokozott csak élvezetén. A kis pihenő lecsillapította, ezért újra kellett építenie mindent, ám ez cseppet sem zavarta, mert pár pillanattal később már érezte is remegni az idősebbet ölében. Jin megtámaszkodott vállain, majd újra és újra úgy mozdult, hogy minden alkalommal felnyögött. Elragadtatta magát, így nem figyelt a kisebbre. Végül csak akkor eszmélt mikor utoljára ült bele a másik ölébe és a kisebb nevét nyögve élvezett el, mialatt megszorította vállait.
-Ahhh! Még egy kicsith. - nyúlt alá Kook. Nem hagyta pihenni, mert a látvány, a hang, a szűk test lassan megőrjítette, így csupán pár mozdulat kellett neki is.
-Picurh! - nézett szemeibe Jin, amint folytatta.
-Hyungh! - hajtotta fejét párja nyakába, majd meg is töltötte testét egy elnyújtott sóhaj kíséretében.
-Picurh. - ölelte magához a kisebbet, amint lassan megállt Jungkook pedig hasonlóan tett. Jin érezte nyakán a heves lélegzeteket még percekkel később is, ahogyan Kookie ölében ült - Ügyes vagy.
-Nem rajtam múlth. - nyelt egyet - Köszönöm. - szorította magához az idősebbet.
-Cuki vagy. - birizgálta haját Jin, mire a kisebb el is pirult, bár ezt nem látta.
-Hyuuuung! - rontott be a fürdőszobába az idősebbhez Jungkook este, míg az habfürdőzött - Beszéltem Taetaeval. - állt meg a küszöbön - Jól van és hiányzunk neki. - virított Jin cuccaiban.
-Mamája hogy van? - nézett fel rá.
-Hát gyógyulgat. Igyekeznek vigyázni rá, de szerencsére nincs egyedül, így megosztják és nem fárasztó annyira.
-Az jó. Nem akarom, hogy szomorú legyen. - feküdt vissza kényelmesen a forró vízbe.
-Elmondtam neki mi volt ma. - ült le mellé a kőre Kook és a kád szélére könyökölt - Meglepődött.
-Ohh. És nem féltékenykedett?
-Nem. Inkább izgatott lett. Hallottam a hangján, hogy fantáziálni kezdett.
-Tényleg? - mosolyodott el Jin - Honnan tudod?
-Mert magyaráztam neki és nem válaszolt semmit, aztán egy hülyeséget is mondtam bele és fel sem tűnt neki. - az idősebb erre nevetni kezdett - Szóval szerintem éppen.... magával foglalkozik és ránk gondol.
-Lehet. - bámult a plafonra vigyorogva.
-Végre nem féltékeny.
-Igen. Nekem is ez jutott eszembe. - pillantott Kookiera - Cuki vagy.
-Szeretlek. - mosolygott aranyosan, ahogyan szokott és Jin nem bírt ellenállni.
-Én is szeretlek. - ült fel majd megcsókolta a kisebbet - Gyorsan kimászok aztán játszunk.
-Tényleg?! - lepődött meg a picur.
-Igen. Elpakoltad a cuccodat reggel nem? Vagy... rosszul emlékszek?
-De. Köszönöm hyung! - nyomott egy gyors puszit a másik arcára - Akkor rohanok és összerakom. - pattant fel.
-Rendben. Mindjárt megyek. - nézte végig mosolyogva, ahogyan a legkisebb el is tűnt.
Cseppet sem bánta meg, hogy megadta magát egy alkalommal neki, de azért nem tervezett ebből rendszert. Hiába élvezte, jobban szerette, ha Jungkook hallatta azokat a sikolyokat alatta. Az édes nyögései... az kell neki, így bármennyire is fog erőlködni a másik, sajnálatos módon ebből nem tud többet engedni neki. Maximum egy-két alkalmat szökőévben, vagy karácsonykor, de többet semmiképp. A picurt ő akarja maga alá, mert úgy a leggyönyörűbb.
-Hyuuuung! - kiabált Kookie, majd megjelent újra az ajtóban, Jin pedig magához tért álmaiból - Mivel akarsz majd játszani?
-Veled.
-Jó, velem fogsz, de játékot válassz!
-Nem értetted. - mosolygott.
-Mit?
-Én veled akarok játszani.
-Jó, hát kivel mással játszanál? - továbbra sem esett le neki.
-Hahh. Mindegy. Azt tegyél be, amivel te akarsz.
-Hmm. Jó! - morgott, majd visszaindult a nappaliba - Perverz vagy! - kiabált pár perc múlva, mikor Jin már szállt ki a kádból.
-Csak megértetted! - vette le törülközőjét az akasztóról.
-Igen! Na jó, ha vesztek játszhatsz! - beszélgettek az egész lakáson átkiabálva.
-És ha én vesztek? - kérdezett vissza Jin. Érdekelte mennyire lesz nehéz dolga visszaszoktatni a picurt.
-Akkor.... konyhaasztal!
-Ez esetben muszáj győznöm. - sétált ki lassan a fürdőből.
-Dehogyis. Ennyiben? - pislogott rá Kook.
-Mért? Zavar?
-Ummm... nem. - pirult el.
-Akkor igen. Így nagyobb az esélye, hogy te vesztesz.
-Majd meglátjuk. - vette fel a kesztyűt.
-Te tudod. - ült le a kanapéra Jin - Na gyere! Mutasd mit tudsz!
(Folytatjuk :D És végre átmentem valamiből XD Ritka alkalmak egyike. Így ma este pihizek vagyis.... írok. Bár egy este 2 részt nem fogok kiadni, de legkésőbb holnap kijön a kövi is :D
Kommenteljetek és szavazzatok! :D)
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
2016. január 15., péntek
2016. január 12., kedd
Three sides of life 42. rész: "Nyeld le szépen."
-Megint sírtál. - lépett közelebb Vhez Jin és megtörölgette nedves arcát.
-Nem bírom, ha anya sír.
-Tudom, mondtad. De te is nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Rendben?
-Rendben.
-Hiszel nekem? - fogta a másik arcát két kezébe.
-Igen. - bújt párja karjaiba Taehyung.
Másnap úgy, ahogy tervezték, korán keltek. Jinnek nem esett nehezére, mert megszokta, azonban Taehyung elég nyűgösen viselte. Nem is aludt túl sokat az este, mert forgolódott csak kínjában, de legalább nem volt egyedül és ez sokat segített rajta. Reggel pedig az, hogy még ki is kísérte igazán jól esett szívének.
-Vigyázz magadra! - ölelgették egymást az állomáson.
-Most megcsókolnálak, de azt nem szabad. - sugdosta az idősebb fülébe V.
-Hát nem kéne még. Majd annak is eljön az ideje. - lélegzett mélyeket Taehyung illatából.
-Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. De majd beszélünk sokat.
-Skype?
-Na, az lesz a legjobb. - engedte el lassan párját és legszívesebben megsimogatta volna még arcát, de nem merte nyilvánosan. Ezért inkább csak zsebre vágta kezeit, ám ebből is bárki megmondta volna, hogy ők ketten nagyon szerelmesek.
-Pihenj majd. - vette vállára táskáját Taehyung.
-Fogok. Jó utat!
-Ha odaértem hívlak.
-Rendben.
-Szia! - fogta bőröndjét, majd felszállt a hamarosan induló vonatra.
Jin megvárta, míg tényleg ki nem gördült az a vágányról és addig is egymást szemlélték az ablakon keresztül. Nem szólaltak meg, nem is írtak semmit a másiknak, csak ültek és néztek. Mintha már az az üveglap is túl nagy akadály lenne kettejük között, ami zavarja őket. Ám mikor végül el kellett válniuk mindkettejük szíve magányossá vált egyetlen pillanat alatt. Jinnek viszont volt rá orvossága szegény Vvel ellentétben. Ugyan korán volt még, de remélte, hogy a legkisebb örülni fog neki, ezért felhívta, miközben Jungkook lakása felé vette az irányt.
-Szia! - köszönt hatalmas vigyorral, amint a legkisebb ajtót nyitott.
-Szia.... - dünnyögte még félig csukott szemekkel, majd óriásit ásított.
-Mindjárt visszafekszünk. - lépett beljebb Jin, Jungkook pedig becsukta az ajtót, megvárta míg megszabadul cipőjétől, megfogta annak csuklóját és maga után húzta szobájába, ahol egyből le is dőlt ágyára.
-Gyere hyung! - emelte fel a takarót, mire Jin elfoglalta helyét a kisebb mellett, aki morogva bújt hozzá.
-Bocsánat, csak elment Taetae. - ölelte magához - Nincs itthon senki?
-Apa alszik még.
-Jól van. Hagylak téged is. - nyomott egy puszit Kookie fejére.
A fiatalabb azonnal el is szenderült. Aggódott Taeért és nem akarta, hogy bármelyikük is egyedül legyen, de fáradt volt még, így nem tudta ezt kifejezni. Jin nagyon korán érkezett, így ő még csak néhány órája aludt. Ám az idősebben is meglátszott ahajnali kelés, mert a legkisebbel karjaiban lassan szintén álmaiba merült. Végül pedig elég későn keltek, akkor is arra, hogy hatalmas csörömpölés hallatszik a konyha felől, majd némi szitkozódás.
-Anya. - fordított hátat Jinnek a fiatalabb, az idősebb pedig átölelte.
-Amúgy is kelnünk kéne.
-Mindjárt.
-Ébresztő picur! - kezdte puszilgatni annak arcát és nyakát - Kelj fel! - szorította magához - Vagy nem akarsz szexelni? - kérdezte fülébe sugdosva, mire Kookie szemei kipattantak.
-Lehet? - érdeklődött Jinre pillantva.
-Igen, de csak nálam. - mosolygott.
-Még egy kicsit pihenek, aztán átrohanunk hozzád. - fordult hátára.
-Még ehhez is lusta vagy? - lepődött meg az idősebb. Sosem utasította az ilyesmit vissza, de még csak nem is halogatta, ha nem volt muszáj.
-Nem, csak.... mindjárt. - nyújtózott egy ásítás kíséretében - Most keltem hyung.
-Legutóbb ez nem jelentett akadályt. - vigyorgott Jin.
-Jó! De az más volt.
Végül nagy nehezen kimásztak Jungkook ágyából, majd kis magyarázkodás után, hogy hogyan is került Jin oda és szundított a legkisebbel, elindultak az idősebb lakása felé. Útközben visszahívták Taehyungot, mert sikeresen átaludták azt, hogy be akart jelentkezni, miszerint odaért. Kookie is beszélt vele és ugyan csak egy napja nem látták egymást, a fiatalabb máris hiányolni kezdte, amitől a vonal túlsó végén hallgatózónak megdobogtatta szívét. Nem számított volna rá, hogy a picunak pont ő fog ennyire hiányozni. Azt hitte, csak nála kerülnek lassan egy szintre a srácok, így boldogan hallgatta a legkisebb hangját, ám nem volt sok ideje. Mennie kellett, Kookie pedig szomorkodva adta vissza a mobilt Jinnek. Ám hamar visszatért mosolya, mert eszébe jutott, miért mennek az idősebbhez és fantáziálgatni kezdett, amit meg is osztott a másikkal.
-A konyhaasztal.
-Enni szoktam ott.
-Most is ehetsz majd. - vigyorgott Jungkook az idősebbre.
-Beszélgessünk másról. - nézett inkább előre Jin.
-Hahh.... milyen kis szégyenlős vagy.
-Nem, csak nem szeretek az utcán társalogni a magánéletemről.
-Magánéletedről, vagy magánéleteddel? - mosolygott tovább Kookie, mire Jin is követte példáját, amint megpillantotta a boldog arcot.
-Beszéljünk másról.
-Ahhhj. Jó! - nézelődött inkább a kicsi.
-Milyen volt a szülinap?
-Jó volt. Anya boldog volt.... félig.
-Félig?
-Suga nem jött. Pedig nagyon hívtuk. Valami baja lehet velem, mert anyának felvette a telefont, de nekem még csak nem is válaszolt az üzeneteimre. Pedig látta. Muszáj volt neki. - elmélkedett a kisebb - Megint haragszik valamiért.
-Érdekes.... engem sem keresett mostanában. Pedig küldtem neki egy cikket ami érdekelte szerintem, de nem válaszolt.
-Mi baja lehet?
-Nem tudom. Majd átugrok hozzá. Holnap talán. Nem tudom.
-Neeee, most itt vagyok! - kezdett nyafogni a kisebb - Majd utána.
-De ő a barátom és aggódok, hogy ilyen. - nézett le a kisebbre, amint odaértek lakásához és bepötyögte a kódot.
-Először csak zaklasd, aztán majd később átmész. - követte a házigazdát Jungkook.
-Nem szereti a sok üzenetet. - sétáltak a lifthez.
-Akkor kénytelen lesz válaszolni, nem? - vigyorgott Kook a falnak dőlve.
-Hahh... - sóhajtott Jin - Jó! Két nap. De a harmadikon átmegyek.
-Ha átengedlek.
-Ne légy gonosz! És ha Taetaeról lenne szó?
-Ő sosem csinálna ilyet.
-Hülye példa volt. De Suga fontos nekem és én vagyok az egyetlen közeli barátja. Muszáj figyelnem rá.
-Jó, harmadik nap elengedlek. - egyenesedett ki Jungkook, amint leért a lift.
-Muszáj lesz.
-Akkor megcsinálom ezt az új olasz tésztát amit Nam adott! - kiabált a konyhából Jin a legkisebbnek.
-Jó! - válaszolt visszaúton felé - Nekem mindegy mit eszünk. - tűnt fel telefonjával kezében.
-Three sidesos menüben van. De most nem akarok egy egész menüt összedobni neked. Amúgy sem tudnék. Nincs itthon semmi. - kutakodott a hűtőben.
-Nekem megfelel ez anélkül a sok francia leves, meg német csokis cucc után. - húzott oda egy széket a kis szakács közelébe.
-Az belga volt. - pakolta ki a hozzávalókat Jin, amiket még talált.
-Nekem mindegy. Sok nemzet, sok kaja. Nem tudom követni. - foglalt helyet.
-Pedig ez lenne a lényege. - látott hozzá az idősebb - Azért ez a neve az étteremnek is. Nem becsülöd Nam kreativitását.
-Nehéz számon tartani, hogy épp melyik nemzet mijét eszem. Különben is. Ugyan úgy beszélnek abban a két országban. - kezdett gépelni mobilján.
-Hát fogjuk rá. - kuncogott Jin - Egyharmad részt igazad van.
-Jól van! Nem vagyok olyan okos, mint te.
-De majdnem sikerült. Csak.... azért kicsit mellé. - nevetett.
-Hagyjál! - foglalkozott inkább mobiljával.
-Mit csinálsz? - érdeklődött Jin.
-Taeval beszélek. Mondtam neki, hogy főzöl.
-Mi van vele?
-Semmi különös. Nagyizik. Bár hiányzunk neki.
-Elhiszem. Itt vártatok rám, erre pont el kellett mennie. - jutottak eszébe az épp távol lévő párja szavai és rosszul érezte magát. Kárpótolnia kell a kicsit is - De most itt vagy. Bepótolunk mindent. Hallom megint megütötted magad.
-Igen. - válaszolt, de mobilja képernyőjét bámulta továbbra is - De nem vészes. Béna vagyok.
-Hát kezdem elhinni. - indult a legkisebb felé miután felrakta a vizet forrni.
-Milyen vagy. - dünnyögte, de láthatóan a telefonba merült és már egyáltalán nem figyelt a másikra.
-Tedd azt le! - vette ki kezéből Jin, mire a kicsi végre felnézett.
-Naaaaa! Épp olvastmmm - szakította félbe az idősebb egy csókkal.
-Mit szerettél volna? - vált el tőle mosolyogva párja.
-Semmit. Nem fontos. - karolt a másik nyakába Jungkook és újból összefonták nyelveiket, miközben Jin lassan letérdelt lábai közé - Hyungh! - lihegett a kisebb, majd le akart mászni társa ölébe, de visszatartották.
-Ne ne! - nyomta vissza csípőjét a székre - Kiengesztellek. - puszilt az édes kis ajkakra.
-Engem? Mért? - pislogott Jungkook aprókat.
-Mert elhanyagoltalak. De helyrehozom. - engedte ki a kisebb övét, miközben annak nyakát vette célba - És soha többé nem hanyagollak el.
-Most sem tetted. - bújt a másikhoz Kookie, amint az lassan elhalmozta csókjaival.
Ám Jin nem válaszolt csak vetkőztette tovább a kisebbet. Lehúzta sliccét mialatt nyaka és állvonala selymes bőrét ízlelgette. A fiatalabb sóhajtozni kezdett, közben ujjaival a sötét tincsekbe túrt, szabad kezével pedig simogatta párját.
-Ezt szeretni fogod. - súgta fülébe és Jungkook nadrágjának pereme alá nyúlt, mire az megemelte csípőjét, ezáltalán könnyen meg tudta fosztani a ruhadarabtól. Egyúttal boxerjét is elkapta, így az a farmerral együtt érkezett a földre a kisebb bokái körül.
-Hahh..... hyungh. - kezdett lassan nyögdécselni, amint Jin ujjai körbefonódtak legféltettebb kincse körül.
Az idősebb elengedte Kookie nyakát és sarkaira ülve nézett fel rá. A csillogó szempártól, melyekkel találkozott, hatalmas vigyor jelent meg arcán, végül pedig kezei helyett ajkait is szolgálatba helyezte. Először csak makkját nyalogatta, majd teljes hosszát vette szájába, mire a fiatalabb hangosan felsóhajtott. Jintől sosem várta volna ezt, így most csupán ennyitől a fellegekben járt. Hátradőlt a székben és csak élvezte a tökéletes munkát, amint párja nyelve sem pihent egy pillanatra sem. A legérzékenyebb pontokra nyomta minden egyes mozdulatánál, ettől pedig Jungkook nagyok sóhajtozott. Mivel a másik ujjai is együttműködtek ajkaival, így a kisebb lassan egy percre sem tudott elhallgatni. Kapkodta a levegőt, majd Jin teljes hosszát szájába vette, amitől Kook lélegzete elakadt. Az idősebb vállaira kapott és amint az visszatért eredeti mozgásához, mélyeket sóhajtott. A másik által nyújtott élvezet teljesen eluralkodott rajta, az pedig, hogy szinte tövig el is merülhetett forróságában, plusz löket volt számára és már nem kellett sok.
-Hyunghhh! - nyögött fel, Jin orra pedig újra elérte a kisebb alhasát.
Már az idősebb is tisztában volt vele, hogy Kooknak alig pár mozdulatra van szüksége, így nem lassított. A fiatalabb lélegzése felgyorsult és párja vállait megszorítva végül el is akadt, miközben annak nevét nyögte. Megfeszültek izmai, amint Jin száját megtöltötte nedvével. Szinte rögtön le is nézett, mert kíváncsi volt társára. Még a látvány is felizgatta, hogy az lihegve pillantott fel rá, mialatt kezei továbbra sem pihentek.
-Hyungh..... - nyúlt az idősebb álla alá - Nyeld le szépen. - lepődött meg saját mondatán is, de ezt még szerette volna látni.
Jin azonnal zavarba esett, majd pár nagyobb pislogás után teljesítette a kisebb kérését, aki ettől hosszan felsóhajtott. Látszott rajta, hogy alig hiszi el, de nagyon tetszik neki. Az idősebb nyakába karolt és felhúzta magához, miközben csókért könyörgött.
-De...... egy perce sem volt, hogy...... érezni fogod. - simított egy kézzel Kookie arcára és homlokukat összetámasztva tartózkodott most ettől.
-Nem érdekel. Csókolj meg! - nyafogott a kisebb.
-Biztos? - lepődött meg Jin. Őt már barátnőinél ez nagyon zavarta, így pont emiatt nem szerette, ha ilyesmivel tengették az időt, ám a picur kiengesztelésére az első volt, ami felvillant tervei között.
-Biztos. - feszítette meg izmait Kook, így az idősebb nyakába karolva sikeresen húzta végre saját ajkaira. Aprókat nyögött továbbra is, mialatt nyelveik úgy fonódtak össze, mint a kezdetekben. Jungkook percekig nem akarta elengedni társát, mikor pedig kötelező volt számára úgy nézett utána, mintha nem is kapott volna egyetlen egy csókot sem - Neeee.
-Kényelmetlen így. - egyenesedett fel - Hozok valami törlőt. - sétált a konyhapulthoz és megfogva a tekercset ért vissza a legkisebbhez, miközben saját ujjait is tisztogatta. Letérdelt Kook elé, ám az kivette kezéből a papírt.
-Ezt már tényleg ne. - pirult el lassan, ahogy kezdte felfogni, mik is történtek, de főleg mondata tudatosult benne a legjobban, amitől vörösödött is.
-Mi a baj? - pihent sarkain Jin.
-Semmi. - kerülte tekintetét a picur.
-Zavarban vagy. - mosolygott. Jól ismerte már a kisebb reakcióit - Mitől?
-Semmitől. - kezdett öltözni.
-Pedig nem úgy tűnt, hogy zavarban lennél. Főleg nem a végén.
-Ne, hyung. - húzta össze magát és övét is lassan visszacsatolta.
-Mi a baj? - támaszkodott meg a szék két oldalán Seokjin és orrával lökte meg finoman a kisebb állát, hogy rá nézzen, mire az félénken pislogott - Előttem ne legyél zavarban. Te is láttál már engem különböző helyzetekben. A legintimebben is.
-Jó. - hunyta be szemeit.
-Nyugalom. - puszilta meg arcát Jin, majd visszasétált a már javában forrásban lévő vízhez és belerakta a tésztát - Jah, inni akartam. - kereste poharát.
-Nagyon rossz volt? - húzta fel lábait Kookie magához a székre.
-Nem. - nyitott ki egy vizet - Azt sem tudom milyennek kéne lennie. De ne aggódj. - öntött magának.
-És..... tervezel még ilyesmit? - kérdezte már fülig elpirulva.
-Szeretnél még? - vigyorgott az idősebb, miközben töltött magának inni.
-Néha lehet.
-Akkor lehet. - emelte fel poharát és Jungkook felé fordulva megtámaszkodott a pulton.
-Akkor eszek gyümölcsöt.
-Mért?
-Mert akkor elvileg finom édes lesz.
-Ne ezért egyél gyümölcsöt. - nevetett - Hanem mert kell. Jót tesz.
-Igen, jót tesz, mert akkor finom leszek.
-Ahhj. - tette le már félig üres poharát - Így is az vagy. - ment a legkisebbhez és nyakába csókolt - Nyam nyam. Finom vagy. - nézett a Kookie szemeibe - És aranyos. - mosolygott.
-Nem baj. Attól még eszek.
-Egyél csak. - ment vissza inkább főzni, mert azért még korgott a gyomra.
-Hyung?
-Igen?
-Ha már így.... kiengesztelsz akkor....... konyhaasztal?
-Hahh.... ott még mindig enni szoktam. - sóhajtott, de újra mosolyra görbültek ajkai a kisebben.
-Ha már finom vagyok akkor engem is megehetsz rajta.
-De tudtam, hogy ez jön. - vigyorgott - De múltkor mást mondtál.
-Mit?
-Hogy te is ki akarod próbálni, vagy valami ilyesmit. Szóval azon gondolkozz, te hol falsz fel engem.
-Jaj, tényleg. De.... meg is engeded? - lepődött meg Kookie.
-Egyszer biztos. Had próbáld ki. ennyibe nem halok bele. Bár tény, jobban szeretem, ha te élvezkedsz alattam.
-Ummm..... köszönöm. De..... én nem értek úgy hozzá, mint Taehyung.
-Pont ezért engedem meg, hogy kipróbáld. - főzőcskézett Jin.
-Ohh, rendben.
-Majd segítek.
-Jó. - bújt térdei mögé - De ne csalódj bennem.
-Jaj picur. Nem fogok. Ne is gondolj erre. - pillantott rá, majd folytatta is munkáját.
-Oké. - szorította magához jobban térdeit és elmélkedni kezdett.
Most majd neki kell lendületesebbnek lennie, irányítania az eseményeket, közben pedig megtalálni az idősebb leggyengébb pontját. Sosem próbálta még, de Jinnek és Taetaenak nagyon jól ment, csak nem lehetett ez olyan nehéz dolog. Bár.... a videókban nem mindig sikerült az embereknek..... lehet azok csak szimplán bénák.
Ám aggódott kicsit. Nem akart csalódást okozni, főleg nem legidősebb hyungjának. Általában profi volt az új dolgokban, mindig ráérzett elsőre mindenre, de ettől most rettenetesen félt. Lehet jobb is lenne, ha inkább elutasítaná és hagyná a profira, így nem bukhat el. Csakhogy nem tudott ilyen könnyen dönteni. Bevillant Jin képe, amint Taehyungtól olyan édesen nyög, majd az ő ujjait szorítva, az ő vállára dőlve élvez el. Sajnos ez volt a szinte egyetlen, de legerősebb indok amiért meg akarta próbálni. Ezt ő is el akarja érni a másiknál. De.... hmm.... inkább utána néz jobban.
Ezért elengedve térdeit nyúlt újra telefonjáért és rá is keresett, hogy pontosan hogyan és mit kell majd csinálnia. Fel akart készülni, amit persze nem osztott meg az idősebbel. Csak nézegette a képeket, olvasgatott és igyekezte magába szívni a hasznos tudást.
(Folytatjuk :D Közben rájöttem, hogy még ezen felül is lesz 2 db 18+, mert igazából itt most egyet két részre szedtem, mert nem fért volna bele már ebbe. Így örülhettek XD PERVERZ BAGÁZS!
Na de én meg megyek és tanulok tovább, aztán..... aztán majd jövök XD
Kommenteljetek és szavazzatok. Csak az általános dolgok :D )
-Nem bírom, ha anya sír.
-Tudom, mondtad. De te is nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Rendben?
-Rendben.
-Hiszel nekem? - fogta a másik arcát két kezébe.
-Igen. - bújt párja karjaiba Taehyung.
Másnap úgy, ahogy tervezték, korán keltek. Jinnek nem esett nehezére, mert megszokta, azonban Taehyung elég nyűgösen viselte. Nem is aludt túl sokat az este, mert forgolódott csak kínjában, de legalább nem volt egyedül és ez sokat segített rajta. Reggel pedig az, hogy még ki is kísérte igazán jól esett szívének.
-Vigyázz magadra! - ölelgették egymást az állomáson.
-Most megcsókolnálak, de azt nem szabad. - sugdosta az idősebb fülébe V.
-Hát nem kéne még. Majd annak is eljön az ideje. - lélegzett mélyeket Taehyung illatából.
-Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. De majd beszélünk sokat.
-Skype?
-Na, az lesz a legjobb. - engedte el lassan párját és legszívesebben megsimogatta volna még arcát, de nem merte nyilvánosan. Ezért inkább csak zsebre vágta kezeit, ám ebből is bárki megmondta volna, hogy ők ketten nagyon szerelmesek.
-Pihenj majd. - vette vállára táskáját Taehyung.
-Fogok. Jó utat!
-Ha odaértem hívlak.
-Rendben.
-Szia! - fogta bőröndjét, majd felszállt a hamarosan induló vonatra.
Jin megvárta, míg tényleg ki nem gördült az a vágányról és addig is egymást szemlélték az ablakon keresztül. Nem szólaltak meg, nem is írtak semmit a másiknak, csak ültek és néztek. Mintha már az az üveglap is túl nagy akadály lenne kettejük között, ami zavarja őket. Ám mikor végül el kellett válniuk mindkettejük szíve magányossá vált egyetlen pillanat alatt. Jinnek viszont volt rá orvossága szegény Vvel ellentétben. Ugyan korán volt még, de remélte, hogy a legkisebb örülni fog neki, ezért felhívta, miközben Jungkook lakása felé vette az irányt.
-Szia! - köszönt hatalmas vigyorral, amint a legkisebb ajtót nyitott.
-Szia.... - dünnyögte még félig csukott szemekkel, majd óriásit ásított.
-Mindjárt visszafekszünk. - lépett beljebb Jin, Jungkook pedig becsukta az ajtót, megvárta míg megszabadul cipőjétől, megfogta annak csuklóját és maga után húzta szobájába, ahol egyből le is dőlt ágyára.
-Gyere hyung! - emelte fel a takarót, mire Jin elfoglalta helyét a kisebb mellett, aki morogva bújt hozzá.
-Bocsánat, csak elment Taetae. - ölelte magához - Nincs itthon senki?
-Apa alszik még.
-Jól van. Hagylak téged is. - nyomott egy puszit Kookie fejére.
A fiatalabb azonnal el is szenderült. Aggódott Taeért és nem akarta, hogy bármelyikük is egyedül legyen, de fáradt volt még, így nem tudta ezt kifejezni. Jin nagyon korán érkezett, így ő még csak néhány órája aludt. Ám az idősebben is meglátszott ahajnali kelés, mert a legkisebbel karjaiban lassan szintén álmaiba merült. Végül pedig elég későn keltek, akkor is arra, hogy hatalmas csörömpölés hallatszik a konyha felől, majd némi szitkozódás.
-Anya. - fordított hátat Jinnek a fiatalabb, az idősebb pedig átölelte.
-Amúgy is kelnünk kéne.
-Mindjárt.
-Ébresztő picur! - kezdte puszilgatni annak arcát és nyakát - Kelj fel! - szorította magához - Vagy nem akarsz szexelni? - kérdezte fülébe sugdosva, mire Kookie szemei kipattantak.
-Lehet? - érdeklődött Jinre pillantva.
-Igen, de csak nálam. - mosolygott.
-Még egy kicsit pihenek, aztán átrohanunk hozzád. - fordult hátára.
-Még ehhez is lusta vagy? - lepődött meg az idősebb. Sosem utasította az ilyesmit vissza, de még csak nem is halogatta, ha nem volt muszáj.
-Nem, csak.... mindjárt. - nyújtózott egy ásítás kíséretében - Most keltem hyung.
-Legutóbb ez nem jelentett akadályt. - vigyorgott Jin.
-Jó! De az más volt.
Végül nagy nehezen kimásztak Jungkook ágyából, majd kis magyarázkodás után, hogy hogyan is került Jin oda és szundított a legkisebbel, elindultak az idősebb lakása felé. Útközben visszahívták Taehyungot, mert sikeresen átaludták azt, hogy be akart jelentkezni, miszerint odaért. Kookie is beszélt vele és ugyan csak egy napja nem látták egymást, a fiatalabb máris hiányolni kezdte, amitől a vonal túlsó végén hallgatózónak megdobogtatta szívét. Nem számított volna rá, hogy a picunak pont ő fog ennyire hiányozni. Azt hitte, csak nála kerülnek lassan egy szintre a srácok, így boldogan hallgatta a legkisebb hangját, ám nem volt sok ideje. Mennie kellett, Kookie pedig szomorkodva adta vissza a mobilt Jinnek. Ám hamar visszatért mosolya, mert eszébe jutott, miért mennek az idősebbhez és fantáziálgatni kezdett, amit meg is osztott a másikkal.
-A konyhaasztal.
-Enni szoktam ott.
-Most is ehetsz majd. - vigyorgott Jungkook az idősebbre.
-Beszélgessünk másról. - nézett inkább előre Jin.
-Hahh.... milyen kis szégyenlős vagy.
-Nem, csak nem szeretek az utcán társalogni a magánéletemről.
-Magánéletedről, vagy magánéleteddel? - mosolygott tovább Kookie, mire Jin is követte példáját, amint megpillantotta a boldog arcot.
-Beszéljünk másról.
-Ahhhj. Jó! - nézelődött inkább a kicsi.
-Milyen volt a szülinap?
-Jó volt. Anya boldog volt.... félig.
-Félig?
-Suga nem jött. Pedig nagyon hívtuk. Valami baja lehet velem, mert anyának felvette a telefont, de nekem még csak nem is válaszolt az üzeneteimre. Pedig látta. Muszáj volt neki. - elmélkedett a kisebb - Megint haragszik valamiért.
-Érdekes.... engem sem keresett mostanában. Pedig küldtem neki egy cikket ami érdekelte szerintem, de nem válaszolt.
-Mi baja lehet?
-Nem tudom. Majd átugrok hozzá. Holnap talán. Nem tudom.
-Neeee, most itt vagyok! - kezdett nyafogni a kisebb - Majd utána.
-De ő a barátom és aggódok, hogy ilyen. - nézett le a kisebbre, amint odaértek lakásához és bepötyögte a kódot.
-Először csak zaklasd, aztán majd később átmész. - követte a házigazdát Jungkook.
-Nem szereti a sok üzenetet. - sétáltak a lifthez.
-Akkor kénytelen lesz válaszolni, nem? - vigyorgott Kook a falnak dőlve.
-Hahh... - sóhajtott Jin - Jó! Két nap. De a harmadikon átmegyek.
-Ha átengedlek.
-Ne légy gonosz! És ha Taetaeról lenne szó?
-Ő sosem csinálna ilyet.
-Hülye példa volt. De Suga fontos nekem és én vagyok az egyetlen közeli barátja. Muszáj figyelnem rá.
-Jó, harmadik nap elengedlek. - egyenesedett ki Jungkook, amint leért a lift.
-Muszáj lesz.
-Akkor megcsinálom ezt az új olasz tésztát amit Nam adott! - kiabált a konyhából Jin a legkisebbnek.
-Jó! - válaszolt visszaúton felé - Nekem mindegy mit eszünk. - tűnt fel telefonjával kezében.
-Three sidesos menüben van. De most nem akarok egy egész menüt összedobni neked. Amúgy sem tudnék. Nincs itthon semmi. - kutakodott a hűtőben.
-Nekem megfelel ez anélkül a sok francia leves, meg német csokis cucc után. - húzott oda egy széket a kis szakács közelébe.
-Az belga volt. - pakolta ki a hozzávalókat Jin, amiket még talált.
-Nekem mindegy. Sok nemzet, sok kaja. Nem tudom követni. - foglalt helyet.
-Pedig ez lenne a lényege. - látott hozzá az idősebb - Azért ez a neve az étteremnek is. Nem becsülöd Nam kreativitását.
-Nehéz számon tartani, hogy épp melyik nemzet mijét eszem. Különben is. Ugyan úgy beszélnek abban a két országban. - kezdett gépelni mobilján.
-Hát fogjuk rá. - kuncogott Jin - Egyharmad részt igazad van.
-Jól van! Nem vagyok olyan okos, mint te.
-De majdnem sikerült. Csak.... azért kicsit mellé. - nevetett.
-Hagyjál! - foglalkozott inkább mobiljával.
-Mit csinálsz? - érdeklődött Jin.
-Taeval beszélek. Mondtam neki, hogy főzöl.
-Mi van vele?
-Semmi különös. Nagyizik. Bár hiányzunk neki.
-Elhiszem. Itt vártatok rám, erre pont el kellett mennie. - jutottak eszébe az épp távol lévő párja szavai és rosszul érezte magát. Kárpótolnia kell a kicsit is - De most itt vagy. Bepótolunk mindent. Hallom megint megütötted magad.
-Igen. - válaszolt, de mobilja képernyőjét bámulta továbbra is - De nem vészes. Béna vagyok.
-Hát kezdem elhinni. - indult a legkisebb felé miután felrakta a vizet forrni.
-Milyen vagy. - dünnyögte, de láthatóan a telefonba merült és már egyáltalán nem figyelt a másikra.
-Tedd azt le! - vette ki kezéből Jin, mire a kicsi végre felnézett.
-Naaaaa! Épp olvastmmm - szakította félbe az idősebb egy csókkal.
-Mit szerettél volna? - vált el tőle mosolyogva párja.
-Semmit. Nem fontos. - karolt a másik nyakába Jungkook és újból összefonták nyelveiket, miközben Jin lassan letérdelt lábai közé - Hyungh! - lihegett a kisebb, majd le akart mászni társa ölébe, de visszatartották.
-Ne ne! - nyomta vissza csípőjét a székre - Kiengesztellek. - puszilt az édes kis ajkakra.
-Engem? Mért? - pislogott Jungkook aprókat.
-Mert elhanyagoltalak. De helyrehozom. - engedte ki a kisebb övét, miközben annak nyakát vette célba - És soha többé nem hanyagollak el.
-Most sem tetted. - bújt a másikhoz Kookie, amint az lassan elhalmozta csókjaival.
Ám Jin nem válaszolt csak vetkőztette tovább a kisebbet. Lehúzta sliccét mialatt nyaka és állvonala selymes bőrét ízlelgette. A fiatalabb sóhajtozni kezdett, közben ujjaival a sötét tincsekbe túrt, szabad kezével pedig simogatta párját.
-Ezt szeretni fogod. - súgta fülébe és Jungkook nadrágjának pereme alá nyúlt, mire az megemelte csípőjét, ezáltalán könnyen meg tudta fosztani a ruhadarabtól. Egyúttal boxerjét is elkapta, így az a farmerral együtt érkezett a földre a kisebb bokái körül.
-Hahh..... hyungh. - kezdett lassan nyögdécselni, amint Jin ujjai körbefonódtak legféltettebb kincse körül.
Az idősebb elengedte Kookie nyakát és sarkaira ülve nézett fel rá. A csillogó szempártól, melyekkel találkozott, hatalmas vigyor jelent meg arcán, végül pedig kezei helyett ajkait is szolgálatba helyezte. Először csak makkját nyalogatta, majd teljes hosszát vette szájába, mire a fiatalabb hangosan felsóhajtott. Jintől sosem várta volna ezt, így most csupán ennyitől a fellegekben járt. Hátradőlt a székben és csak élvezte a tökéletes munkát, amint párja nyelve sem pihent egy pillanatra sem. A legérzékenyebb pontokra nyomta minden egyes mozdulatánál, ettől pedig Jungkook nagyok sóhajtozott. Mivel a másik ujjai is együttműködtek ajkaival, így a kisebb lassan egy percre sem tudott elhallgatni. Kapkodta a levegőt, majd Jin teljes hosszát szájába vette, amitől Kook lélegzete elakadt. Az idősebb vállaira kapott és amint az visszatért eredeti mozgásához, mélyeket sóhajtott. A másik által nyújtott élvezet teljesen eluralkodott rajta, az pedig, hogy szinte tövig el is merülhetett forróságában, plusz löket volt számára és már nem kellett sok.
-Hyunghhh! - nyögött fel, Jin orra pedig újra elérte a kisebb alhasát.
Már az idősebb is tisztában volt vele, hogy Kooknak alig pár mozdulatra van szüksége, így nem lassított. A fiatalabb lélegzése felgyorsult és párja vállait megszorítva végül el is akadt, miközben annak nevét nyögte. Megfeszültek izmai, amint Jin száját megtöltötte nedvével. Szinte rögtön le is nézett, mert kíváncsi volt társára. Még a látvány is felizgatta, hogy az lihegve pillantott fel rá, mialatt kezei továbbra sem pihentek.
-Hyungh..... - nyúlt az idősebb álla alá - Nyeld le szépen. - lepődött meg saját mondatán is, de ezt még szerette volna látni.
Jin azonnal zavarba esett, majd pár nagyobb pislogás után teljesítette a kisebb kérését, aki ettől hosszan felsóhajtott. Látszott rajta, hogy alig hiszi el, de nagyon tetszik neki. Az idősebb nyakába karolt és felhúzta magához, miközben csókért könyörgött.
-De...... egy perce sem volt, hogy...... érezni fogod. - simított egy kézzel Kookie arcára és homlokukat összetámasztva tartózkodott most ettől.
-Nem érdekel. Csókolj meg! - nyafogott a kisebb.
-Biztos? - lepődött meg Jin. Őt már barátnőinél ez nagyon zavarta, így pont emiatt nem szerette, ha ilyesmivel tengették az időt, ám a picur kiengesztelésére az első volt, ami felvillant tervei között.
-Biztos. - feszítette meg izmait Kook, így az idősebb nyakába karolva sikeresen húzta végre saját ajkaira. Aprókat nyögött továbbra is, mialatt nyelveik úgy fonódtak össze, mint a kezdetekben. Jungkook percekig nem akarta elengedni társát, mikor pedig kötelező volt számára úgy nézett utána, mintha nem is kapott volna egyetlen egy csókot sem - Neeee.
-Kényelmetlen így. - egyenesedett fel - Hozok valami törlőt. - sétált a konyhapulthoz és megfogva a tekercset ért vissza a legkisebbhez, miközben saját ujjait is tisztogatta. Letérdelt Kook elé, ám az kivette kezéből a papírt.
-Ezt már tényleg ne. - pirult el lassan, ahogy kezdte felfogni, mik is történtek, de főleg mondata tudatosult benne a legjobban, amitől vörösödött is.
-Mi a baj? - pihent sarkain Jin.
-Semmi. - kerülte tekintetét a picur.
-Zavarban vagy. - mosolygott. Jól ismerte már a kisebb reakcióit - Mitől?
-Semmitől. - kezdett öltözni.
-Pedig nem úgy tűnt, hogy zavarban lennél. Főleg nem a végén.
-Ne, hyung. - húzta össze magát és övét is lassan visszacsatolta.
-Mi a baj? - támaszkodott meg a szék két oldalán Seokjin és orrával lökte meg finoman a kisebb állát, hogy rá nézzen, mire az félénken pislogott - Előttem ne legyél zavarban. Te is láttál már engem különböző helyzetekben. A legintimebben is.
-Jó. - hunyta be szemeit.
-Nyugalom. - puszilta meg arcát Jin, majd visszasétált a már javában forrásban lévő vízhez és belerakta a tésztát - Jah, inni akartam. - kereste poharát.
-Nagyon rossz volt? - húzta fel lábait Kookie magához a székre.
-Nem. - nyitott ki egy vizet - Azt sem tudom milyennek kéne lennie. De ne aggódj. - öntött magának.
-És..... tervezel még ilyesmit? - kérdezte már fülig elpirulva.
-Szeretnél még? - vigyorgott az idősebb, miközben töltött magának inni.
-Néha lehet.
-Akkor lehet. - emelte fel poharát és Jungkook felé fordulva megtámaszkodott a pulton.
-Akkor eszek gyümölcsöt.
-Mért?
-Mert akkor elvileg finom édes lesz.
-Ne ezért egyél gyümölcsöt. - nevetett - Hanem mert kell. Jót tesz.
-Igen, jót tesz, mert akkor finom leszek.
-Ahhj. - tette le már félig üres poharát - Így is az vagy. - ment a legkisebbhez és nyakába csókolt - Nyam nyam. Finom vagy. - nézett a Kookie szemeibe - És aranyos. - mosolygott.
-Nem baj. Attól még eszek.
-Egyél csak. - ment vissza inkább főzni, mert azért még korgott a gyomra.
-Hyung?
-Igen?
-Ha már így.... kiengesztelsz akkor....... konyhaasztal?
-Hahh.... ott még mindig enni szoktam. - sóhajtott, de újra mosolyra görbültek ajkai a kisebben.
-Ha már finom vagyok akkor engem is megehetsz rajta.
-De tudtam, hogy ez jön. - vigyorgott - De múltkor mást mondtál.
-Mit?
-Hogy te is ki akarod próbálni, vagy valami ilyesmit. Szóval azon gondolkozz, te hol falsz fel engem.
-Jaj, tényleg. De.... meg is engeded? - lepődött meg Kookie.
-Egyszer biztos. Had próbáld ki. ennyibe nem halok bele. Bár tény, jobban szeretem, ha te élvezkedsz alattam.
-Ummm..... köszönöm. De..... én nem értek úgy hozzá, mint Taehyung.
-Pont ezért engedem meg, hogy kipróbáld. - főzőcskézett Jin.
-Ohh, rendben.
-Majd segítek.
-Jó. - bújt térdei mögé - De ne csalódj bennem.
-Jaj picur. Nem fogok. Ne is gondolj erre. - pillantott rá, majd folytatta is munkáját.
-Oké. - szorította magához jobban térdeit és elmélkedni kezdett.
Most majd neki kell lendületesebbnek lennie, irányítania az eseményeket, közben pedig megtalálni az idősebb leggyengébb pontját. Sosem próbálta még, de Jinnek és Taetaenak nagyon jól ment, csak nem lehetett ez olyan nehéz dolog. Bár.... a videókban nem mindig sikerült az embereknek..... lehet azok csak szimplán bénák.
Ám aggódott kicsit. Nem akart csalódást okozni, főleg nem legidősebb hyungjának. Általában profi volt az új dolgokban, mindig ráérzett elsőre mindenre, de ettől most rettenetesen félt. Lehet jobb is lenne, ha inkább elutasítaná és hagyná a profira, így nem bukhat el. Csakhogy nem tudott ilyen könnyen dönteni. Bevillant Jin képe, amint Taehyungtól olyan édesen nyög, majd az ő ujjait szorítva, az ő vállára dőlve élvez el. Sajnos ez volt a szinte egyetlen, de legerősebb indok amiért meg akarta próbálni. Ezt ő is el akarja érni a másiknál. De.... hmm.... inkább utána néz jobban.
Ezért elengedve térdeit nyúlt újra telefonjáért és rá is keresett, hogy pontosan hogyan és mit kell majd csinálnia. Fel akart készülni, amit persze nem osztott meg az idősebbel. Csak nézegette a képeket, olvasgatott és igyekezte magába szívni a hasznos tudást.
(Folytatjuk :D Közben rájöttem, hogy még ezen felül is lesz 2 db 18+, mert igazából itt most egyet két részre szedtem, mert nem fért volna bele már ebbe. Így örülhettek XD PERVERZ BAGÁZS!
Na de én meg megyek és tanulok tovább, aztán..... aztán majd jövök XD
Kommenteljetek és szavazzatok. Csak az általános dolgok :D )
2016. január 10., vasárnap
Three sides of life 41. rész: Csinálj valamit!
-Gyorsan felöltözök és mehetünk. - rohant vissza a fürdőszobába, miután felkapta ruháit.
Jin boldogan nézte amint a kisebb lelkesen siet dolgára, ám nem hagyták nyugodni szavai. Tényleg nem figyelt rájuk. Csak dolgozott és elhanyagolta őt is és a picurt is. Viszont ezt muszáj valahogy helyrehoznia, különben nem fogja hagyni a lelkiismerete.
-Szeretem ezeket a sütiket. - pakolt le a konyhapultra Jin, miután hazaértek a reggeliről - Imádom. De nagyon ritkán tudok csak enni. - csomagolta ki a frissen vett édességet.
-Mért mik ezek? - ölelte át a másikat Tae és lábujjhegyre állva próbált átpislogni a másik vállai fölött.
-Kis csokis péksütik bennük vaníliás puding. Nagyon finom. - vett egyet kezébe és kettészedte - Még meleg is. Látod? Vaníliás. Kéred a felét? - tartotta V szája elé, aki készségesen meg is ette.
-Finom. - nyammogott.
-Szerintem is. - tüntette el a pici sütemény másik felét, majd újabb után nyúlt - Nem kéne ennyi édességet ennem. - harapta is ketté a következőt.
-Dehogynem, egyél csak. - ment Jin egyik oldalára, de nem engedte el az idősebb derekát - Hallottam volt, hogy nem volt ebédszüneted, úgyhogy egyél csak. Amúgy is túl vékony vagy.
-És nem tetzsik? - kérdezte Jin teli szájjal.
-Nekem mindenhogyan tetszel. - puszilta meg Tae - Csak aggódom.
-Aranyosz vagy. Kérsz még?
-Csak ha te etetsz. - mosolygott, miközben megtámaszkodott a pulton.
-Jendben. - fogott egyet karcsú ujjai közé a sütikből - Ááááááá!
-Nem kell kétszer mondanod. - vette is el az édességet és még az idősebb ujjait is megpuszilta, amint az kihúzta azokat szájából, majd keze lassan lecsúszott derekáról, és zsebében akadt meg.
-Kérsz még? - kérdezte Jin egy hatalmas nyelés után.
-Naná! - csámcsogott a kisebb.
Az idősebbet teljesen megbabonázta Tae. Puha ajkai csak úgy vonzották, hogy érintse újra, de nem akarta ilyen látványosan taperolni a másikat, ezért inkább újabb falattal álcázta. Amint azt V bevette szájába, megérezte nyelv hegyét is, hogy annak hegye megsimogatta ujjait. Lassan kihúzta azokat, ám nem bírta ezúttal elszakítani őket a másik puha ajkaitól. Még szemei is leragadtak ott, pedig ismeri azokat a csodás kis párnákat, melyeket már meg annyiszor érzett sajátjaival, de valahogy így mégis más volt. Hihetetlen csoda, melyet nem szívesen engedett ki karmai közül. Még alsó ajkába is beleharapott, amit észre sem vett magán, csak akkor, mikor Tae megfogta csuklóját, hogy ujjai hegyére tudjon csókolni. Az idősebb azonnal elpirult, pedig voltak már sokkal intimebb helyzetben is, ám ez most mindnél zavarba ejtőbb volt. Lebukott, és ezt tudván akasztotta össze tekintetét a másikkal, aki lassan szájába is vette párja csontos tagjait. Addig játszott velük, míg Jin el nem kezdett nagyokat sóhajtani. Látszott raja, hogy mennyire vágyik a másikra.
-Mit szeretnél? - húzta ki a nedves ujjakat szájából Tae, majd még mindig a másik csuklóját fogva csókolt annak tenyerébe - Pihenni egész nap? - nyomta a következőt egy picivel arrébb, amint elkezdett felfelé haladni karján - Vagy egy kis mozgás belefér? - pillantott vággyal teli szemekkel a másikra.
-Téged..... téged szeretnélek. - karolt V nyakába.
-És hogyan? - engedte el a gyönyörű csuklót és derekánál fogva húzta magához - Hogyan szeretnél? - nyalta meg alsó ajkát.
-Érezni akarlak. - pislogott sűrűn, kicsit elpirulva.
-Megint ugyan az a kérdés. - mosolygott Tae. Mindenféleképpen hallani akarta a másik vágyait, még ha azokat alig bírja is kinyögni, mert perverzek.
-Muszáj? - pillantott félre Jin.
-Igen. Had halljam. - bújt a másik füléhez - Mondjad csak. - sugdosta és puszilgatni kezdte párját.
-Érezni akarlak magamban. - nyögte ki végre a lehető leghalkabban.
-Csak ennyit szerettem volna. - markolt fenekére Tae - Érezni is fogsz.
Szinte levágta az ágyra a másikat, amint sikerült elválniuk egymás ajkaitól és be tudtak érni a hálószobába. Tae azonnal megszabadult fölsőjétől, majd Jin fölé támaszkodva csókolgatta tovább az alatta fekvőt. Állvonalától haladt lefelé, de nem sokáig, mert az idősebb lábaira ülve feltűrte annak pólóját és őt is megszabadította a felesleges ruhától. Taetae lesiklott ujjaival a másik felsőtestén, végül pedig nadrágövét kezdte kiengedni, amit az idősebb alsó ajkát beharapva figyelt. V leszállt lábairól, majd megszabadította a farmertól is, így már csak egy boxer állt útjába, de attól nem tervezett még megválni. Csupán elhelyezkedett párja lábai között és alhasától csókolgatta végig felfelé, miközben Jin a másik hajába túrt, azután levezette kezeit vállain, amint egyre jobban elérte a másikat. Tae óvatosan megharapta az idősebb nyakát, pont annyira csak, hogy az érezze fogait, de ne essen semmi bántódása, miközben csípőjét előrebillentette, az alatta fekvő pedig felnyögött. Taehyungot kezdte karmolgatni rövid körmeivel és megsimogatva annak hátát tértek végül kezei a fiatalabb formás hátsójára.
-Többet kéne lépcsőznöm. - vigyorgott V az idősebb fülébe, amint megmarkolta fenekét.
-Vedd le! - sóhajtozott Jin.
-Vegyél rá. - harapott fülébe, ám meglepetésére a másik elég hamar lépett.
Nem is figyelt és már egy pillanattal később ő feküdt az ágyon, párja pedig övével küzdött, ami nem jelentett túl nagy akadályt számára. Tae csupán annyit segített neki, hogy megemelte csípőjét, így a nadrág hamar lekerült róla. Jin azonban nem úgy tervezte folytatni az eseményeket, ahogyan V tette korábban. A boxerre csókolt, majd ajkaival kényeztette a másikat a vékony anyagon keresztül, amit már a kisebb sem bírt sóhajok nélkül. Az idősebb haját arrébb hessegetve figyelte annak édes munkáját, mialatt Jinnek meg sem fordult fejében, hogy megáll. Inkább a folytatáson elmélkedett, végül pedig ujjait az alsóba akasztva kezdte az utolsó ruhadarabot is lehúzni párjáról. Végigcsókolt annak ágaskodó nemességén, majd karcsú ujjait köré fonta és érzékeny hegyét vette csak szájába. Lassan engedte teljes méretét beljebb, miközben nyelvét sem pihentette, amiről Tae rendezetlen sóhajai tanúskodtak, hogy mennyire jól is munkálkodik rajta szerelme. Végig annak rakoncátlan fürtjeivel játszott, majd ahogyan már kezdett megőrülni és a másik forróságát akarta érezni, óvatosan irányította azt, így lassan torka kezdetét is megérezte, mire hangosan felmordult elengedve Jin tincseit. Nem akarta erőltetni, de nem bírta tovább, ennyit muszáj volt már tennie. Kezeit ezután inkább az idősebb vállain pihentette, ahogyan az tétovázás nélkül folytatta. Túl jól csinálta, ami azzal összeadódva, hogy Tae még szerette is a másikat, hamar nehéz helyzetbe kényszerítette. Így inkább felült kicsit, mielőtt még pihenőre kényszerült volna, és megfogva a másikat leterítette azt az ágyra. Most ő következett, ám a lassú tempó eltűnt, ezért sietősen fosztotta meg párját boxerjától. Már Jin is szenvedett a szűk ruhadarabtól, ezért készségesen emelte meg csípőjét és engedte lábai közé a másikat. V bedugta ujjait az idősebb szájába, hogy benedvesítse azokat, miközben sarkán ülve szabad kezével teljesen mással foglalkozott.
-Még ezt is szeretem nézni, hogy nyalogatod. - sóhajtott és tátott szájjal figyelte, ahogyan Jin nyelve játszik vele.
Az idősebb belemozgott párja kezébe, miközben a lepedőbe mart, így Vben tudatosult, hogy mennyire vágyik rá a másik. Ezért nem is tervezte tovább húzni az időt. Ujjaival hamar tágítani kezdte Jint, aki ettől édes kis hangjait hallatta két sóhaja között. De igazából csak meglepte az érzés, mert a fiatalabb annyira jól használta szabad kezét, hogy az azonnal elvonta figyelmét. Végül szemei is levándoroltak saját hosszára és csak figyelte a kisebbet, amint az fokozatosan kikészítette. Meg sem érezte az újabb ujjakat, hogy felkészítik. Nem bírt arra figyelni, túlságosan is élvezkedett.
-Taehh! - nyögött fel - Nem bírom! - feszült meg egy pillanatra, de az emlegetett szerencséjére még nem attól, hogy a csúcsra ért.
V kutakodni kezdett abbahagyva munkáját,végül hamar megtalálva a kis kellékeket, kapkodott.
-Majd én. - ült fel lihegve Jin és kezébe véve az gumit helyezte fel inkább ő azt. Tae csillogó szemekkel nézte közben párja arcát és annyira aranyosnak találta, hogy nem bírta megállni, mosolyogva nyomott egy csókot homlokára.
-Édes vagy.
Az idősebb ettől persze zavarba esett és megpróbált a másik tekintetét kerülve bemászni annak ölébe, ám Taetae nem hagyta. Leterítette az ágyra és megcsókolta, miközben bejáratához igazodott. Jin a fiatalabb nyakába kapaszkodott, aki felhúzva az alatta fekvő lábait lassan kezdte elfoglalni helyét. Az idősebb felnyögött, ezzel pedig el is vált a fölé tornyosuló ajkaitól, így az inkább megállt. Eleget szenvedett párja a munkától, nem akarta, hogy még ettől is keljen, ezért inkább nem is akarta folytatni, de amikor ki akart húzódni, ellenkezésbe ütközött.
-Ne! - pislogott fel ködös tekintettel a fiatalabbra - Folytasdh!
-De fáj. Nem akarom.
-Jobb lesz. Kérlekh. - próbált egyenletesen lélegezni, Taet pedig meggyőzni, ami sikerrel is járt.
V lassan folytatta útját teljesen elmerülve a párja által nyújtott forróságban, majd ebben a helyzetben is maradt, mialatt sűrűn puszilgatni kezdte az alatt fekvő puha bőrét. Nem bírt betelni vele és azt érezte, hogy most teljesen máshogy szeretné. Sokkal lassabban és érzékibben pont úgy, ahogy tanították neki. Azonban miközben ezen gondolkozott Jin lassan megmozdult. Felemelte csípőjét, így tudatta párjával, hogy már nem elég neki ennyi, kezdjen mozogni, akinek nem is kellett több. Elkezdte kiélvezni szerelmének minden egyes lélegzetét, apró nyögését és teste forróságát, miközben magát is meglepte. Ritkán érzett hasonlót és már jó ideje nem, de most nem akart gyorsítani. Tökéletes volt a tempó, mialatt végig csak csókolgatták egymást ahol elérték a másik finom bőrét, majd ahogy szép lassan fokozódtak érzéseik Tae a megfelelő pontot elérve, sem változtatott tempóján. Pedig Jin kérlelte, de nem akart.
-Mérth? - nyögött és vonaglott a fiatalabb alatt. Már azt sem tudta hol van és kicsoda, még kezei is irányíthatatlanul simogatták a fiatalabbat, amint az újabb forró csókot nyomott nyakára.
-Merth... - lihegett Taetae is - így jóh...... Most így akarom.
-Kínzolh! - akadt el lélegzete egy pillanatra, majd megremegett, ahogy már a határon toporgott.
-Nem kínozlakh. Élvezdh! - mordult fel mondata végén, mert Jin rászorított, amitől majdnem felrobbant, pedig még nem akar - Sokáigh..... akarom ezth..... élvezni.
-Hahh.... kicsim! - simított a másik arcára némi önuralmat erőltetve magára és újra elkapták egymás tekintetét. Jin imádta a lihegő Taehyungot szemlélni, így amikor csak tudta gondosan figyelte a másikat szeretkezés közben, csupán nem mindig volt magánál, hogy ezt tudatosan tegye - Szeretlekh!
-Haaaahhh! - sóhajtott hatalmasat amint újra teljesen elmerült a másikban - Én is szeretlekh!
-Ummm! - kész. Jinnek eddig volt kontrollja teste felett, így a lepedőbe marva vetette hátra fejét - Taehhh!
-Imádlakh. - csókolt újra a védtelen nyakra, az idősebbnek pedig ennyi elég volt és hasfalára élvezett egy hosszú nyögés kíséretében.
Tae meglepődött, mert még el sem érte újból szerelme érzékeny pontját, így biztos volt benne, hogy szavaitól remegett meg teste. Ám amint a feszes izmok szorítani kezdték férfiasságát,már ő sem tudta sokáig tartani magát. Továbbra sem változtatott tempóján, csupán feljebb támaszkodott, hogy láthassa Jint, amint a gyönyör hullámaitól remeg meg újra és újra, miközben édes hangját hallatja. Tae lélegzete lassan elakadt, majd behunyva szemeit ejtette hátra fejét és ő is a csúcsra ért. Nem bírt azonnal megállni, mert hihetetlen élvezetet nyújtott neki a másik, így csak akkor pislogott ki újra pillái alól, mikor megérezte alhasán párja vékony ujjait. Ráemelte tekintetét és visszakönyökölt feje mellé, hogy megcsókolhassa a másikat, ami ugyan nem tartott sokáig, mert nem jutottak levegőhöz, de létszükségletnek bizonyult, mindkettejük számára.
-Még egy kicsith. - nyúlt Jin egyik lába alá, hogy felhúzza azt és továbbra is folytatta megfontolt mozgását.
-Nyugodtanh. - feszült meg a másik háta egy pillanatra - Jól esikh. - sóhajtozott, miközben a fiatalabb oldalait simogatta.
Valóban élvezte a levezetést, holott máskor ez annyira nem esett jól neki, de most valahogy ez az alkalom kiemelkedett a többi közül. Tae teljesen elvesztette az állati énjét és végig olyan odafigyeléssel munkálkodott, ahogy addig talán még soha. Néhány perc múlva pedig, mikor már lélegezni is tudtak, a kisebb felemelkedett párjáról, bár láthatóan nem sok kedve volt eltávolodni a másiktól, és feltérdelve elhagyta annak testét. Csillogó szemekkel néztek egymáséiba, miközben Taetae megszabadult a kellemetlen anyagtól egy lágy mosoly kíséretében, majd a földre dobva azt, visszamászott Jin fölé.
-Tetszett? - csókolta meg az idősebbet.
-Igen. - simított végig a másik mellkasán - Ez más volt.
-Most ilyet akartam. De visszaválthatunk. Erre úgysem vagyok mindig képes. - haladt lefelé apró puszikkal Jin arcáról egyenesen nyakára.
-Ez jobb volt.
-Annak ellenére is, hogy kínoztalak?
-Nem volt olyan rossz csak..... már majdnem elélveztem, de olyan lassan csináltad, hogy mindig kellett még egy és még egy. Jó volt, mert élveztem, csak érdekes is. Még nem éltem át ilyesmit.
-Ennek örülök, hogy ez volt az első. - emelkedett fel, hogy elkapja Jin tekintetét - Csak hosszabban szerettelek volna élvezni. Nem csak egy pillanatig. - mosolygott.
-Hát sikerült.
-Hah, de még mennyire. Fenomenális volt.
-Szerintem is. - kapták el egymás ajkait újból.
-Igen? -vette fel telefonját V, amint azt sikerült előkotornia nadrágja zsebéből.
-Jaj kisfiam, de jó, hogy felvetted. Figyelj csak, van egy kis gond. - kezdte anyukája, Tae szíve pedig felgyorsult a kétségbeesett hangra.
-Mi a baj anya?
-Mama elesett és combnyaktörése lett. Kórházban van. Nagyon aggódok kisfiam, de nem tudok elmenni hozzá. Nem engednek el a munkahelyemről egy napra sem. - kezdett hadarni anyukája.
-Nyugi anya, semmi baj. Gondolom vidéki mamiról van szó. - ha a másikról lenne, nem borulna ki ennyire.
-Igen. Az én anyukámról. Kisfiam el tudsz menni hozzá? Nem tudlak elvinni, így vonatoznod kell. De tudnál vigyázni rá és ápolni? Kérlek mond, hogy el tudsz menni! - kezdett sírni édesanyja.
-Ne sírj anyu. Persze, hogy elmegyek. Holnap az első vonatra felpattanok és már ott is vagyok.
-Köszönöm. - szipogott.
-Nyugalom, jó? Nem lesz semmi baj. A kórházban vigyáznak rá, meg én is ott leszek. Minden rendben lesz. - gördült le egy könnycsepp az ő arcáról is. Sosem bírta ki, ha valaki sírni kezdett a közelében.
-Jó-jó, tudom. Köszönöm kisfiam.
-Ez az alap anya.
-Mennem kell vissza dolgozni.
-Rendben, de ne aggódj. Minden rendben lesz.
-Köszönöm kincsem. Szia!
-Szia anya! - köszönt el ő is, majd letette a telefont.
-Mi a baj? - mászott az ágy szélére Jin. Hallotta az aggodalmat Tae hangjában, apró szipogása pedig őt is megijesztette.
-Csak édesanyám volt. - rakta le mobilját a földre, majd visszamászott Jinhez.
-Mért sírsz? Mi a baj? - simogatta meg arcát párja.
-Mamám elesett és combnyaktörése lett. Anya nagyon aggódik és teljesen kikészült. Nem engedik el a munkából, így engem kért meg, hogy menjek le hozzá. Holnap az első vonattal utazok el. - magyarázott, majd letörölte saját könnyeit, amik még a telefon miatt gördültek le - Nem szeretem, ha anya sír. Én sem bírom ki.
-Jaj, kicsim. - ölelte magához a fiatalabbat Jin - Semmi baj.
-Nagyon aggódik. Mama öreg már és nála az ilyesmibe bele is lehet halni. Anya nagyon szereti. Nem tudom mi lenne vele, ah elveszítené.
-Nem fogja elveszíteni. Ne is gondolj ilyesmire. Nyugalom, itt vagyok. - simogatta a kisebb fejét - Tudok segíteni valamiben?
-Nem. Neked is pihenned kell. - távolodott el párjától - Én este hazamegyek és összepakolok. Korán kell kelnem.
-Gondolom. De én már kipihentem magam. Átaludtuk szinte az egész napot. Hazakísérlek és segítek összepakolni, reggel pedig eléd megyek és elkísérlek a vonatig. - mászott ki az ágyból és öltözni kezdett.
-Aludj nálam akkor már.
-De anyud most ki van készülve. Nem hiszem, hogy örülne nekem.
-Ne lesz baj.
-Eddig amúgy is Jungkook volt ott. Mit gondolnának?
-Azt, hogy jól működik a hármasunk.
-Umm... - állt meg Jin - tényleg. Ők tudják.
-Igen. Kérlek, aludj nálam és nyugtass meg. Nem tudom meddig kell távol lennem, ez nem gyógyul gyorsan. Legalább az utolsó estém had töltsem veled.
-Rendben. De ha zavarok, azonnal eljövök. - sétált vissza az ágyhoz.
-Nem zavarsz. - kapott egy gyors csókot, majd az idősebb pakolni kezdett.
Jin végül Taenél töltötte a nap maradék részét. Segített neki összepakolni és rendszerezni a bőröndjét, így több minden fért bele, majd miután végeztek kiültek tévét nézni a nappaliba. Ezért azonnal meghallották, amint hazaértek szülei. Minyoong rögtön rohant hozzájuk, mert hallotta, hogy megy a tévét, és ügyet sem vetve Jinre, akivel még nem találkozott, bebújt bátyja ölébe.
-Anya szomorú. - keresett menedéket testvére karjai között.
-Tudom.
-Csinálj valamit!
-Engedj felállni. - nyelt nagyot Taehyung, mert tudta, hogy sírás lesz a vége, de meg akarta már ölelni anyukáját.
Minyoong hagyta elmenni, miközben végignézte hogyan sétál. Amikor pedig eltűnt az előszoba felé, Jinhez fordult.
-Szia! Te ki vagy?
-Seokjin vagyok. Szia!
-Taetae másik párja. - ült le.
-Igen. - esett zavarba, hogy a kisebb így tudja mi a helyzet.
-Anya szomorú.
-Tudom. Taehyung mondta.
-Te nem tudod felvidítani?
-Nem hiszem.
-Nem szeretem, ha anya szomorú.
-Elhiszem.
-Jin! - hallotta meg párja hangját az említett.
-Engem hívnak. - kelt fel, majd az öcsivel a nyomában ment Taetae után - Jó estét! - köszönt illedelmesen.
-Szia! Már találkoztunk, de most ne nézz. Inkább arra emlékezz, hogy akkor hogy néztem ki. - próbálta rendbe szedni magát V anyukája, amint Tae még mindig ölelgette.
-Semmi gond. Én valószínűleg rosszabbul viselném.
-Akkor már értem, - szólalt meg az apuka is - Tae mért szeret annyira. - mosolygott - Na gyere szívem! - fogat meg párja kezét és kihúzta azt fia karjaiból - Egyél valamit, igyál, aztán fürödj egyet. Hátha megnyugszol. - karolta át derekát feleségének és a konyhába kísérte.
-Megint sírtál. - lépett közelebb Vhez Jin és megtörölgette nedves arcát.
-Nem bírom, ha anya sír.
-Tudom, mondtad. De te is nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Rendben?
-Rendben.
-Hiszel nekem? - fogta a másik arcát két kezébe.
-Igen. - bújt párja karjaiba Taehyung.
(Folytatjuk :D És most átolvasom Lilla :PPPPPP XD Muszáj XD Viszont nem tudom mikor lesz új rész.... bár mostanában nagyon van kedvem írni. ><
Szavazzatok és kommenteljetek :D A zavarba ejtő 18+ meg az ez utáni 18+ lesz :D Szóval készítsétek a lelki szemeiteket, nehogy kiégjen majd XD)
Jin boldogan nézte amint a kisebb lelkesen siet dolgára, ám nem hagyták nyugodni szavai. Tényleg nem figyelt rájuk. Csak dolgozott és elhanyagolta őt is és a picurt is. Viszont ezt muszáj valahogy helyrehoznia, különben nem fogja hagyni a lelkiismerete.
-Szeretem ezeket a sütiket. - pakolt le a konyhapultra Jin, miután hazaértek a reggeliről - Imádom. De nagyon ritkán tudok csak enni. - csomagolta ki a frissen vett édességet.
-Mért mik ezek? - ölelte át a másikat Tae és lábujjhegyre állva próbált átpislogni a másik vállai fölött.
-Kis csokis péksütik bennük vaníliás puding. Nagyon finom. - vett egyet kezébe és kettészedte - Még meleg is. Látod? Vaníliás. Kéred a felét? - tartotta V szája elé, aki készségesen meg is ette.
-Finom. - nyammogott.
-Szerintem is. - tüntette el a pici sütemény másik felét, majd újabb után nyúlt - Nem kéne ennyi édességet ennem. - harapta is ketté a következőt.
-Dehogynem, egyél csak. - ment Jin egyik oldalára, de nem engedte el az idősebb derekát - Hallottam volt, hogy nem volt ebédszüneted, úgyhogy egyél csak. Amúgy is túl vékony vagy.
-És nem tetzsik? - kérdezte Jin teli szájjal.
-Nekem mindenhogyan tetszel. - puszilta meg Tae - Csak aggódom.
-Aranyosz vagy. Kérsz még?
-Csak ha te etetsz. - mosolygott, miközben megtámaszkodott a pulton.
-Jendben. - fogott egyet karcsú ujjai közé a sütikből - Ááááááá!
-Nem kell kétszer mondanod. - vette is el az édességet és még az idősebb ujjait is megpuszilta, amint az kihúzta azokat szájából, majd keze lassan lecsúszott derekáról, és zsebében akadt meg.
-Kérsz még? - kérdezte Jin egy hatalmas nyelés után.
-Naná! - csámcsogott a kisebb.
Az idősebbet teljesen megbabonázta Tae. Puha ajkai csak úgy vonzották, hogy érintse újra, de nem akarta ilyen látványosan taperolni a másikat, ezért inkább újabb falattal álcázta. Amint azt V bevette szájába, megérezte nyelv hegyét is, hogy annak hegye megsimogatta ujjait. Lassan kihúzta azokat, ám nem bírta ezúttal elszakítani őket a másik puha ajkaitól. Még szemei is leragadtak ott, pedig ismeri azokat a csodás kis párnákat, melyeket már meg annyiszor érzett sajátjaival, de valahogy így mégis más volt. Hihetetlen csoda, melyet nem szívesen engedett ki karmai közül. Még alsó ajkába is beleharapott, amit észre sem vett magán, csak akkor, mikor Tae megfogta csuklóját, hogy ujjai hegyére tudjon csókolni. Az idősebb azonnal elpirult, pedig voltak már sokkal intimebb helyzetben is, ám ez most mindnél zavarba ejtőbb volt. Lebukott, és ezt tudván akasztotta össze tekintetét a másikkal, aki lassan szájába is vette párja csontos tagjait. Addig játszott velük, míg Jin el nem kezdett nagyokat sóhajtani. Látszott raja, hogy mennyire vágyik a másikra.
-Mit szeretnél? - húzta ki a nedves ujjakat szájából Tae, majd még mindig a másik csuklóját fogva csókolt annak tenyerébe - Pihenni egész nap? - nyomta a következőt egy picivel arrébb, amint elkezdett felfelé haladni karján - Vagy egy kis mozgás belefér? - pillantott vággyal teli szemekkel a másikra.
-Téged..... téged szeretnélek. - karolt V nyakába.
-És hogyan? - engedte el a gyönyörű csuklót és derekánál fogva húzta magához - Hogyan szeretnél? - nyalta meg alsó ajkát.
-Érezni akarlak. - pislogott sűrűn, kicsit elpirulva.
-Megint ugyan az a kérdés. - mosolygott Tae. Mindenféleképpen hallani akarta a másik vágyait, még ha azokat alig bírja is kinyögni, mert perverzek.
-Muszáj? - pillantott félre Jin.
-Igen. Had halljam. - bújt a másik füléhez - Mondjad csak. - sugdosta és puszilgatni kezdte párját.
-Érezni akarlak magamban. - nyögte ki végre a lehető leghalkabban.
-Csak ennyit szerettem volna. - markolt fenekére Tae - Érezni is fogsz.
Szinte levágta az ágyra a másikat, amint sikerült elválniuk egymás ajkaitól és be tudtak érni a hálószobába. Tae azonnal megszabadult fölsőjétől, majd Jin fölé támaszkodva csókolgatta tovább az alatta fekvőt. Állvonalától haladt lefelé, de nem sokáig, mert az idősebb lábaira ülve feltűrte annak pólóját és őt is megszabadította a felesleges ruhától. Taetae lesiklott ujjaival a másik felsőtestén, végül pedig nadrágövét kezdte kiengedni, amit az idősebb alsó ajkát beharapva figyelt. V leszállt lábairól, majd megszabadította a farmertól is, így már csak egy boxer állt útjába, de attól nem tervezett még megválni. Csupán elhelyezkedett párja lábai között és alhasától csókolgatta végig felfelé, miközben Jin a másik hajába túrt, azután levezette kezeit vállain, amint egyre jobban elérte a másikat. Tae óvatosan megharapta az idősebb nyakát, pont annyira csak, hogy az érezze fogait, de ne essen semmi bántódása, miközben csípőjét előrebillentette, az alatta fekvő pedig felnyögött. Taehyungot kezdte karmolgatni rövid körmeivel és megsimogatva annak hátát tértek végül kezei a fiatalabb formás hátsójára.
-Többet kéne lépcsőznöm. - vigyorgott V az idősebb fülébe, amint megmarkolta fenekét.
-Vedd le! - sóhajtozott Jin.
-Vegyél rá. - harapott fülébe, ám meglepetésére a másik elég hamar lépett.
Nem is figyelt és már egy pillanattal később ő feküdt az ágyon, párja pedig övével küzdött, ami nem jelentett túl nagy akadályt számára. Tae csupán annyit segített neki, hogy megemelte csípőjét, így a nadrág hamar lekerült róla. Jin azonban nem úgy tervezte folytatni az eseményeket, ahogyan V tette korábban. A boxerre csókolt, majd ajkaival kényeztette a másikat a vékony anyagon keresztül, amit már a kisebb sem bírt sóhajok nélkül. Az idősebb haját arrébb hessegetve figyelte annak édes munkáját, mialatt Jinnek meg sem fordult fejében, hogy megáll. Inkább a folytatáson elmélkedett, végül pedig ujjait az alsóba akasztva kezdte az utolsó ruhadarabot is lehúzni párjáról. Végigcsókolt annak ágaskodó nemességén, majd karcsú ujjait köré fonta és érzékeny hegyét vette csak szájába. Lassan engedte teljes méretét beljebb, miközben nyelvét sem pihentette, amiről Tae rendezetlen sóhajai tanúskodtak, hogy mennyire jól is munkálkodik rajta szerelme. Végig annak rakoncátlan fürtjeivel játszott, majd ahogyan már kezdett megőrülni és a másik forróságát akarta érezni, óvatosan irányította azt, így lassan torka kezdetét is megérezte, mire hangosan felmordult elengedve Jin tincseit. Nem akarta erőltetni, de nem bírta tovább, ennyit muszáj volt már tennie. Kezeit ezután inkább az idősebb vállain pihentette, ahogyan az tétovázás nélkül folytatta. Túl jól csinálta, ami azzal összeadódva, hogy Tae még szerette is a másikat, hamar nehéz helyzetbe kényszerítette. Így inkább felült kicsit, mielőtt még pihenőre kényszerült volna, és megfogva a másikat leterítette azt az ágyra. Most ő következett, ám a lassú tempó eltűnt, ezért sietősen fosztotta meg párját boxerjától. Már Jin is szenvedett a szűk ruhadarabtól, ezért készségesen emelte meg csípőjét és engedte lábai közé a másikat. V bedugta ujjait az idősebb szájába, hogy benedvesítse azokat, miközben sarkán ülve szabad kezével teljesen mással foglalkozott.
-Még ezt is szeretem nézni, hogy nyalogatod. - sóhajtott és tátott szájjal figyelte, ahogyan Jin nyelve játszik vele.
Az idősebb belemozgott párja kezébe, miközben a lepedőbe mart, így Vben tudatosult, hogy mennyire vágyik rá a másik. Ezért nem is tervezte tovább húzni az időt. Ujjaival hamar tágítani kezdte Jint, aki ettől édes kis hangjait hallatta két sóhaja között. De igazából csak meglepte az érzés, mert a fiatalabb annyira jól használta szabad kezét, hogy az azonnal elvonta figyelmét. Végül szemei is levándoroltak saját hosszára és csak figyelte a kisebbet, amint az fokozatosan kikészítette. Meg sem érezte az újabb ujjakat, hogy felkészítik. Nem bírt arra figyelni, túlságosan is élvezkedett.
-Taehh! - nyögött fel - Nem bírom! - feszült meg egy pillanatra, de az emlegetett szerencséjére még nem attól, hogy a csúcsra ért.
V kutakodni kezdett abbahagyva munkáját,végül hamar megtalálva a kis kellékeket, kapkodott.
-Majd én. - ült fel lihegve Jin és kezébe véve az gumit helyezte fel inkább ő azt. Tae csillogó szemekkel nézte közben párja arcát és annyira aranyosnak találta, hogy nem bírta megállni, mosolyogva nyomott egy csókot homlokára.
-Édes vagy.
Az idősebb ettől persze zavarba esett és megpróbált a másik tekintetét kerülve bemászni annak ölébe, ám Taetae nem hagyta. Leterítette az ágyra és megcsókolta, miközben bejáratához igazodott. Jin a fiatalabb nyakába kapaszkodott, aki felhúzva az alatta fekvő lábait lassan kezdte elfoglalni helyét. Az idősebb felnyögött, ezzel pedig el is vált a fölé tornyosuló ajkaitól, így az inkább megállt. Eleget szenvedett párja a munkától, nem akarta, hogy még ettől is keljen, ezért inkább nem is akarta folytatni, de amikor ki akart húzódni, ellenkezésbe ütközött.
-Ne! - pislogott fel ködös tekintettel a fiatalabbra - Folytasdh!
-De fáj. Nem akarom.
-Jobb lesz. Kérlekh. - próbált egyenletesen lélegezni, Taet pedig meggyőzni, ami sikerrel is járt.
V lassan folytatta útját teljesen elmerülve a párja által nyújtott forróságban, majd ebben a helyzetben is maradt, mialatt sűrűn puszilgatni kezdte az alatt fekvő puha bőrét. Nem bírt betelni vele és azt érezte, hogy most teljesen máshogy szeretné. Sokkal lassabban és érzékibben pont úgy, ahogy tanították neki. Azonban miközben ezen gondolkozott Jin lassan megmozdult. Felemelte csípőjét, így tudatta párjával, hogy már nem elég neki ennyi, kezdjen mozogni, akinek nem is kellett több. Elkezdte kiélvezni szerelmének minden egyes lélegzetét, apró nyögését és teste forróságát, miközben magát is meglepte. Ritkán érzett hasonlót és már jó ideje nem, de most nem akart gyorsítani. Tökéletes volt a tempó, mialatt végig csak csókolgatták egymást ahol elérték a másik finom bőrét, majd ahogy szép lassan fokozódtak érzéseik Tae a megfelelő pontot elérve, sem változtatott tempóján. Pedig Jin kérlelte, de nem akart.
-Mérth? - nyögött és vonaglott a fiatalabb alatt. Már azt sem tudta hol van és kicsoda, még kezei is irányíthatatlanul simogatták a fiatalabbat, amint az újabb forró csókot nyomott nyakára.
-Merth... - lihegett Taetae is - így jóh...... Most így akarom.
-Kínzolh! - akadt el lélegzete egy pillanatra, majd megremegett, ahogy már a határon toporgott.
-Nem kínozlakh. Élvezdh! - mordult fel mondata végén, mert Jin rászorított, amitől majdnem felrobbant, pedig még nem akar - Sokáigh..... akarom ezth..... élvezni.
-Hahh.... kicsim! - simított a másik arcára némi önuralmat erőltetve magára és újra elkapták egymás tekintetét. Jin imádta a lihegő Taehyungot szemlélni, így amikor csak tudta gondosan figyelte a másikat szeretkezés közben, csupán nem mindig volt magánál, hogy ezt tudatosan tegye - Szeretlekh!
-Haaaahhh! - sóhajtott hatalmasat amint újra teljesen elmerült a másikban - Én is szeretlekh!
-Ummm! - kész. Jinnek eddig volt kontrollja teste felett, így a lepedőbe marva vetette hátra fejét - Taehhh!
-Imádlakh. - csókolt újra a védtelen nyakra, az idősebbnek pedig ennyi elég volt és hasfalára élvezett egy hosszú nyögés kíséretében.
Tae meglepődött, mert még el sem érte újból szerelme érzékeny pontját, így biztos volt benne, hogy szavaitól remegett meg teste. Ám amint a feszes izmok szorítani kezdték férfiasságát,már ő sem tudta sokáig tartani magát. Továbbra sem változtatott tempóján, csupán feljebb támaszkodott, hogy láthassa Jint, amint a gyönyör hullámaitól remeg meg újra és újra, miközben édes hangját hallatja. Tae lélegzete lassan elakadt, majd behunyva szemeit ejtette hátra fejét és ő is a csúcsra ért. Nem bírt azonnal megállni, mert hihetetlen élvezetet nyújtott neki a másik, így csak akkor pislogott ki újra pillái alól, mikor megérezte alhasán párja vékony ujjait. Ráemelte tekintetét és visszakönyökölt feje mellé, hogy megcsókolhassa a másikat, ami ugyan nem tartott sokáig, mert nem jutottak levegőhöz, de létszükségletnek bizonyult, mindkettejük számára.
-Még egy kicsith. - nyúlt Jin egyik lába alá, hogy felhúzza azt és továbbra is folytatta megfontolt mozgását.
-Nyugodtanh. - feszült meg a másik háta egy pillanatra - Jól esikh. - sóhajtozott, miközben a fiatalabb oldalait simogatta.
Valóban élvezte a levezetést, holott máskor ez annyira nem esett jól neki, de most valahogy ez az alkalom kiemelkedett a többi közül. Tae teljesen elvesztette az állati énjét és végig olyan odafigyeléssel munkálkodott, ahogy addig talán még soha. Néhány perc múlva pedig, mikor már lélegezni is tudtak, a kisebb felemelkedett párjáról, bár láthatóan nem sok kedve volt eltávolodni a másiktól, és feltérdelve elhagyta annak testét. Csillogó szemekkel néztek egymáséiba, miközben Taetae megszabadult a kellemetlen anyagtól egy lágy mosoly kíséretében, majd a földre dobva azt, visszamászott Jin fölé.
-Tetszett? - csókolta meg az idősebbet.
-Igen. - simított végig a másik mellkasán - Ez más volt.
-Most ilyet akartam. De visszaválthatunk. Erre úgysem vagyok mindig képes. - haladt lefelé apró puszikkal Jin arcáról egyenesen nyakára.
-Ez jobb volt.
-Annak ellenére is, hogy kínoztalak?
-Nem volt olyan rossz csak..... már majdnem elélveztem, de olyan lassan csináltad, hogy mindig kellett még egy és még egy. Jó volt, mert élveztem, csak érdekes is. Még nem éltem át ilyesmit.
-Ennek örülök, hogy ez volt az első. - emelkedett fel, hogy elkapja Jin tekintetét - Csak hosszabban szerettelek volna élvezni. Nem csak egy pillanatig. - mosolygott.
-Hát sikerült.
-Hah, de még mennyire. Fenomenális volt.
-Szerintem is. - kapták el egymás ajkait újból.
-Igen? -vette fel telefonját V, amint azt sikerült előkotornia nadrágja zsebéből.
-Jaj kisfiam, de jó, hogy felvetted. Figyelj csak, van egy kis gond. - kezdte anyukája, Tae szíve pedig felgyorsult a kétségbeesett hangra.
-Mi a baj anya?
-Mama elesett és combnyaktörése lett. Kórházban van. Nagyon aggódok kisfiam, de nem tudok elmenni hozzá. Nem engednek el a munkahelyemről egy napra sem. - kezdett hadarni anyukája.
-Nyugi anya, semmi baj. Gondolom vidéki mamiról van szó. - ha a másikról lenne, nem borulna ki ennyire.
-Igen. Az én anyukámról. Kisfiam el tudsz menni hozzá? Nem tudlak elvinni, így vonatoznod kell. De tudnál vigyázni rá és ápolni? Kérlek mond, hogy el tudsz menni! - kezdett sírni édesanyja.
-Ne sírj anyu. Persze, hogy elmegyek. Holnap az első vonatra felpattanok és már ott is vagyok.
-Köszönöm. - szipogott.
-Nyugalom, jó? Nem lesz semmi baj. A kórházban vigyáznak rá, meg én is ott leszek. Minden rendben lesz. - gördült le egy könnycsepp az ő arcáról is. Sosem bírta ki, ha valaki sírni kezdett a közelében.
-Jó-jó, tudom. Köszönöm kisfiam.
-Ez az alap anya.
-Mennem kell vissza dolgozni.
-Rendben, de ne aggódj. Minden rendben lesz.
-Köszönöm kincsem. Szia!
-Szia anya! - köszönt el ő is, majd letette a telefont.
-Mi a baj? - mászott az ágy szélére Jin. Hallotta az aggodalmat Tae hangjában, apró szipogása pedig őt is megijesztette.
-Csak édesanyám volt. - rakta le mobilját a földre, majd visszamászott Jinhez.
-Mért sírsz? Mi a baj? - simogatta meg arcát párja.
-Mamám elesett és combnyaktörése lett. Anya nagyon aggódik és teljesen kikészült. Nem engedik el a munkából, így engem kért meg, hogy menjek le hozzá. Holnap az első vonattal utazok el. - magyarázott, majd letörölte saját könnyeit, amik még a telefon miatt gördültek le - Nem szeretem, ha anya sír. Én sem bírom ki.
-Jaj, kicsim. - ölelte magához a fiatalabbat Jin - Semmi baj.
-Nagyon aggódik. Mama öreg már és nála az ilyesmibe bele is lehet halni. Anya nagyon szereti. Nem tudom mi lenne vele, ah elveszítené.
-Nem fogja elveszíteni. Ne is gondolj ilyesmire. Nyugalom, itt vagyok. - simogatta a kisebb fejét - Tudok segíteni valamiben?
-Nem. Neked is pihenned kell. - távolodott el párjától - Én este hazamegyek és összepakolok. Korán kell kelnem.
-Gondolom. De én már kipihentem magam. Átaludtuk szinte az egész napot. Hazakísérlek és segítek összepakolni, reggel pedig eléd megyek és elkísérlek a vonatig. - mászott ki az ágyból és öltözni kezdett.
-Aludj nálam akkor már.
-De anyud most ki van készülve. Nem hiszem, hogy örülne nekem.
-Ne lesz baj.
-Eddig amúgy is Jungkook volt ott. Mit gondolnának?
-Azt, hogy jól működik a hármasunk.
-Umm... - állt meg Jin - tényleg. Ők tudják.
-Igen. Kérlek, aludj nálam és nyugtass meg. Nem tudom meddig kell távol lennem, ez nem gyógyul gyorsan. Legalább az utolsó estém had töltsem veled.
-Rendben. De ha zavarok, azonnal eljövök. - sétált vissza az ágyhoz.
-Nem zavarsz. - kapott egy gyors csókot, majd az idősebb pakolni kezdett.
Jin végül Taenél töltötte a nap maradék részét. Segített neki összepakolni és rendszerezni a bőröndjét, így több minden fért bele, majd miután végeztek kiültek tévét nézni a nappaliba. Ezért azonnal meghallották, amint hazaértek szülei. Minyoong rögtön rohant hozzájuk, mert hallotta, hogy megy a tévét, és ügyet sem vetve Jinre, akivel még nem találkozott, bebújt bátyja ölébe.
-Anya szomorú. - keresett menedéket testvére karjai között.
-Tudom.
-Csinálj valamit!
-Engedj felállni. - nyelt nagyot Taehyung, mert tudta, hogy sírás lesz a vége, de meg akarta már ölelni anyukáját.
Minyoong hagyta elmenni, miközben végignézte hogyan sétál. Amikor pedig eltűnt az előszoba felé, Jinhez fordult.
-Szia! Te ki vagy?
-Seokjin vagyok. Szia!
-Taetae másik párja. - ült le.
-Igen. - esett zavarba, hogy a kisebb így tudja mi a helyzet.
-Anya szomorú.
-Tudom. Taehyung mondta.
-Te nem tudod felvidítani?
-Nem hiszem.
-Nem szeretem, ha anya szomorú.
-Elhiszem.
-Jin! - hallotta meg párja hangját az említett.
-Engem hívnak. - kelt fel, majd az öcsivel a nyomában ment Taetae után - Jó estét! - köszönt illedelmesen.
-Szia! Már találkoztunk, de most ne nézz. Inkább arra emlékezz, hogy akkor hogy néztem ki. - próbálta rendbe szedni magát V anyukája, amint Tae még mindig ölelgette.
-Semmi gond. Én valószínűleg rosszabbul viselném.
-Akkor már értem, - szólalt meg az apuka is - Tae mért szeret annyira. - mosolygott - Na gyere szívem! - fogat meg párja kezét és kihúzta azt fia karjaiból - Egyél valamit, igyál, aztán fürödj egyet. Hátha megnyugszol. - karolta át derekát feleségének és a konyhába kísérte.
-Megint sírtál. - lépett közelebb Vhez Jin és megtörölgette nedves arcát.
-Nem bírom, ha anya sír.
-Tudom, mondtad. De te is nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Rendben?
-Rendben.
-Hiszel nekem? - fogta a másik arcát két kezébe.
-Igen. - bújt párja karjaiba Taehyung.
(Folytatjuk :D És most átolvasom Lilla :PPPPPP XD Muszáj XD Viszont nem tudom mikor lesz új rész.... bár mostanában nagyon van kedvem írni. ><
Szavazzatok és kommenteljetek :D A zavarba ejtő 18+ meg az ez utáni 18+ lesz :D Szóval készítsétek a lelki szemeiteket, nehogy kiégjen majd XD)
2016. január 9., szombat
Three sides of life 40. rész: Csak ugrattalak...
-Majd ha végeztem és lesz időm még kiülök hozzátok.
-Jól van.
-Sietek. - fordult is vissza a konyhába.
-Nagyon fáradt. - jegyezte meg V, amint a legkisebb újra helyet foglalt.
-Tudom.
De holnaptól pihenhet. - érezte rosszul magát Nam - Sajnálom. Nem volt a
terveim között, hogy ennyire meghajtjuk a konyhát. De kap pihenőt. Több
napot is.
-Rendben. - dőlt az asztalra Taetae - Majd ügyelek rá, hogy pihenjen is.
-Jimin milyen volt a randi? - érdeklődött Hoseok.
-Randi? - pislogott Tae - Én mért nem tudok erről? Nem is mondtátok.
-De mondtuk. Csak nem figyelsz.
-Bocsánat.
-Legalább már a seggemet sem bámulja, nézzük a jó oldalát. - vigasztalta Taehyungot Jimin, mert az láthatóan most nagyon maga alatt volt. Főleg Jin fáradtsága miatt, de az sem segített, hogy nem emlékezett ilyen fontos dolgokra sem.
-Egy élmény köztetek ülni. - vigyorgott Nam.
-Ugye? Filmet lehetne rólunk forgatni, de minimum könyvet írni. Na mesélj csak, mi volt? - faggatta tovább a másikat J-Hope.
-Semmi. Aranyos lány, de nem hiszem hogy lesz valami.
-Mért nem?
-Olyan..... érdekes. Egy csomó férfi fölismerte a plázában is. Meg akartam hívni fagyira, erre ingyen volt. Így nem lehet rendesen udvarolni. Meg.... különben is honnan és mért ismeri őt ennyi pasas?
-Lehet olyan a családja. Ne mond már, hogy pont emiatt nem akarsz vele járni! - háborodott fel Hoseok.
-Én is sok lányt ismerek Jimin. Pedig nincs semmi rossza háttérben. - szólt közbe Namjoon is.
-De az más. Te sokakat alkalmazták, mert gyakornokok is vannak nálad, meg üzlet meg minden. De ő iskolába jár, és ha jól hallottam a családja sem az igazi. Anyujával él, azt mesélte, ám ő is alig van otthon.
-Akkor egy csomó ideje van rád. Próbáld meg ne legyél már ilyen! - mordult rá Hoseok.
-Igaza van. - szólalt meg Jungkook is, mire mindenki meglepődve pislogott rá - Mi van? Ha szép, meg kedves akkor egy próbát megér.
-Neked még nem is volt barátnőd.
-Az lehet, de a szerelem az szerelem nem? És ha valaki tetszik akkor ilyen kis hülyeségek miatt kár lenne kihagyni a lehetőséget.
-Okos kis kölyök. - mosolygott Nam.
-El sem hinnéd mennyire. - egyenesedett fel végre V is az asztalról. Kicsit büszkének érezte magát, amiért a picur ilyen komoly és bölcs tud lenni, kora és tapasztalatlansága ellenére.
-Hát nem tudom. Lehet megpróbálom még egyszer.
-Ez a beszéd. - vidult fel Hopi - Szép, meg kedves nem? Akkor nagy baj nem lehet vele. Ismerd meg és utána dönts.
-Jó, még egyre elhívom, de ne várjatok többet, ha megint bajom lesz. Bár az tény, hogy gyönyörű fekete a haja. - kezdett játszani poharán lefelé kúszó cseppekkel - És okos. Rengeteg érdekességet mondott. Mellette butának érzem magam. - szomorodott el.
-Pedig nem vagy az, csak másban vagy jobb.
-Például izmos vagy..... Mi van? - kezdett félni Jungkook, amint megint mindenki rá bámult, kivéve Taet, aki mosolyogva nézett le a földre egy pillanatra.
-Nekünk nem szabad a külsejüket dicsérni picur. - kuncogott V.
-Mért?
-Ez kedves tőled Jungkook, - kezdett magyarázni Jimin - de ti tényleg ne. Elég volt nekem, hogy formás a seggem.
-De most mi van? Csak kedves akartam lenni.
-Az ő fatájuknak a mienk nem mondhat olyat, hogy jól nézel ki, mert azonnal félni kezdenek. Nekem udvarolj, ha ilyen késztetést érzel. - világosította fel Taehyung.
-Jó. Megjegyeztem.
-Mellesleg egem nem zavarna. - fonta össze karjait Nam és hátradőlt a támlának, miközben gondolkozott - Szerintem.
-Szexi a nyakad tigrisem. - húzatta V és rákacsintott amint a tulaj rápillantott.
-Jó, persze. - kezdett hozzá Nam, a többiek pedig hangosan felnevettek - Ha így mondod, nyilván elkezdek félni. - társalogtak tovább.
Ám hamar témát váltottak, de nem is baj. Beszélgettek, mint a jó barátok, és még Jungkook is úgy érezte, tényleg jó körbe ül. Ugyan nem ismerte a másik két fiút olyan régóta, nem voltak közös élményeik és magát nem lett volna ilyen közvetlen, de Taeval az oldalán nem félt. A fiúkat úgy könyvelte el lelke mélyén, mintha évek óta ismerné őket.
-Imádom, mikor Jin főz. Ezt meg tudnám szokni. - nyújtózott egyet Hoseok, amint végül ő is befejezte.
-Nam azt mondta, szerinte ki tud jönni Jin. Merre jár ilyen sokáig?
-Dolgozik Tae. Majd este úgyis találkoztok.
-Biztos. Haza is kísérem.
-Jó neked! - nyafogott Kookie.
-Te is jössz majd.
-De nektek lesz egy napotok külön. Aaaaaj, nem akarok otthon lenni.
-Hogy-hogy nem leszel velük? - érdeklődött Jimin.
-Anyának szülinapja van. Családi banzájra megyünk.
-Ohh. Boldog szülinapot neki!
-Ja, boldog szülinapot majd. - mosolygott Hoseok - De nyugalom, szerintem nem maradsz le semmiről. Jin valószínűleg aludni fog egész nap.
-Hát remélem, hogy nem hagynak ki semmiből.
-Majd kiderül. - támasztotta fejét V - Nem terveztem semmit még.
-Na kijöttem kicsit. - ült le Jin, hozzájuk.
-Szia édes. - mosolygott rá Tae - Van szüneted.
-Fogjuk rá. Nam kizavart.
-Nagyon fáradtnak tűnsz. - jegyezte meg Taehyung.
-Igen eléggé. Mi is látjuk. - szólalt meg Hoseok, hogy Jin ne higgye azt, hogy csak párjai látják rajta, mert azok már nagyon jól ismerik.
-Köszönöm.
-Nem azért mondtam. - ijedt meg Hopi - Csak, pihenned kéne. Tényleg nyúzott vagy. Kezdek én is aggódni.
-Holnap pihenek. Addig kibírom.
-De ha már nincs rád szükség akkor nem akarsz hazajönni velünk? - próbált a legkisebb egy kis időt magának is kicsikarni, mielőtt haza kellett volna mennie.
-Végig vagyok picur. Este sokan lesznek. Lassan meg is indul az egész. - nézett a bejárat felé - De anyudnak majd boldog szülinapot.
-Így emlékszel rá? - lepődött meg Jungkook.
-Megjegyzek ilyeneket. - mosolygott - De szerintem megyek is inkább vissza.
-Rendben. Jövök érted este. - nézte végig V, amint Jin felállt.
-De ha hazaérek alszok.
-Tudom. Csak féltelek.
-Akkor este. Sziasztok fiúk! - rohant vissza a konyhába.
Mivel azonban este Jungkooknak semmi kedve sem volt hazamenni, így Taehyungnak kellett elkísérnie, mielőtt Jin felé vette volna az irányt. Hoseok már nem fuvarozta őket, mert az étteremből ő is egyenesen haza ment. Ezért sokkal hamarabb kellett indulniuk és este mászkáltak a városban.
-Írjatok majd este! - torpant meg saját épülettömbjük előtt Jungkook, mielőtt felment volna.
-Írok majd, de Jin aludni fog.
-Tudom, csak írjatok valamit.
-Küldök majd képet.
-Jóóóóó. Majd mikor lefeküdt, hogy alszik. Az olyan aranyos! - mosolygott Kookie.
-Rendben. Jó éjszakát picur.
-Jó éjt! - rohant fel, V pedig az étterem felé vette az irányt.
Gyorsan szedte lábait, hogy minél hamarabb szerelme közelében lehessen, útja végén pedig már majdhogynem szaladt. Célját elérve lassított, majd néhány kopogás után felhívta Jint, hogy eressze be. A bejárat ugyanis zárva volt, ám a villany bent égett és nem látott senkit, majd felbukkant párja.
-Mehetünk. - lépett ki Vhez az utcára - Mi az?
-Semmi. - nézte mosolyogva az idősebbet - Menjünk! Siessünk, hogy pihenhess. - indult is az idősebb otthona felé.
Végig beszélgettek, bár inkább csak Taehyung mesélt, Jin meg hallgatott. Érdekelte, hogy mikről maradt le, V pedig szívesen mesélte el még azt is, hogyan menekültek meg öccse elől reggel. Nagyon boldog volt és lépten-nyomon megcsókolta volna a másikat, ám nem merte az utcán. Igaz sötét volt, de akkor is féltette a másikat. Ezért inkább csak udvariasan előre engedte még a házban is, majd csak a liftben merte megfogni párja kezét, miközben csak bambultak egymás szemeibe. A legidősebb álmosan pislogott csak, mire Taetae elmosolyodott.
-Ha felértünk feküdj le azonnal.
-Még fürdeni akarok és éhes vagyok.
-Összedobok neked valamit míg fürdesz. Így jó?
-Csak meg kell melegíteni. De ahogy szeretnéd. Nincs erőm ellenkezni.
-Akkor tényleg nem szexelünk ma. - bújt hozzá Taehyung.
-Hát nekem nincs erőm hozzá, szóval nem hiszem. Hacsaknem jó az neked, ha én csak fekszek.
-Nem. Pihenned kell. Különben is szeretem, mikor karmolgatsz, fogdosol, meg az ölemben lovagolsz. Úgyhogy majd holnap. - puszilt az idősebb nyakába.
-Rendben. - értek is fel, majd ahogy nyílt az ajtó, elengedték egymást. Nem akartak lebukni továbbra sem.
Amint beértek a lakásba Taehyung elkezdte Jinnek előpakolni a vacsoráját, míg az elment és beült a kádba. Ám mint előző este, most is elaludt a forró vízben, így V keltette.
-Édesem. Feküdj be az ágyba inkább. - simogatta haját a kád mellett térdelve.
-Mindjárt. Még enni akarok. - törölte meg szemét, hogy nyitva tudja tartani - Megyek már. - állt fel, Tae pedig vigyázott rá. Félt hogy az álmos Jin könnyebben elesik, mint az izgatott Jungkook és ő is hatalmasat zuhant előző este.
-Nem vagyok mozgás képtelen csak fáradt. - állt az idősebb a fürdőszobában, V pedig elvéve tőle törülközőjét kezdte megszabadítani a cseppektől.
-Tudom. - folytatta cselekedetét, Jin pedig tűrte. Elég fáradt volt, így csak becsukta szemeit.
-Ne aludj el állva. - vette le a fogasról az idősebb köntösét és feladta rá - Feküdj le.
-Eszek kicsit. - kötötte azt meg a másik, majd kisétáltak a konyhába.
Nem fogyott sok vacsorájából, csak pár falat, majd bemászott ágyába a puha takaró alá.
-Jó éjszakát! - nyomott egy gyors csókot a fáradt ajkakra.
-Nem jössz? - pislogta az utolsókat Jin.
-De, majd jövök csak még fürdök én is.
-Rendben. Jó éjszakát majd! - hunyta be szemeit.
-Szép álmokat édesem. - simogatta meg fejét V és az idősebb azonnal el is aludt.
Taetae még elintézte saját esti dolgait, miközben igyekezett csendben lenni. Ahogy megígérte a picurnak, írt neki és még képet is küldött. A legkisebb boldogan fogadta a törődést, de V lelkére kötötte, hogy gyorsan befekszik Jin mellé. Ha már neki egyedül kell töltenie az estéjét, legalább a másik két fiúnak ne keljen.
Reggel kivételesen Taehyung kelt elsőnek, ami meg is lepte. Jin valahogy mindig korábban ébredt, ám most valószínűleg a kimerültség miatt még javában aludt, mikor a nap már sokadikat nyújtózta fényes sugaraival. Taetaenak nem volt szíve megzavarni szerelmét, ezért csak bebújt annak álla alá és kiélvezte édes illatát, ami már úgy hiányzott.
-Kicsim. - nyammogott Jin.
-Aludj még. - sugdolózott V.
-Szeretlek. - karolta át a legidősebb és nem kellett kétszer mondani neki, visszamerült álmaiba.
Tae jót mosolygott az édes tetten, ám ő már nem tudott tovább aludni, így csak feküdt ott párja szorításában, de ez egyáltalán nem zavarta. Végre vele lehetett, ez pedig már nagyon hiányzott neki.
Még legalább egy órát feküdtek abban a pózban, mikor Jin újra megmozdult és nyújtózott egyet hátára fordulva.
-Jó reggelt! - üdvözölte hatalmas mosollyal Tae.
-Jó reggelt!
-Kialudtad magad?
-Fogjuk rá. De jó, hogy itt vagy. - ölelte magához a kisebbet és megcsókolta homlokát.
-Én is örülök.
-Reggelizünk valamit?
-Ahha!
-Akkor öltözzünk és menjünk.
-Jah, hogy menjünk el? - könyökölt fel Tae.
-Igen. Nem akarsz?
-De, csak azt hittem pihennél.
-Pihenek így is. Na menjünk! - kelt föl, majd Tae után kimászva az ágyból sétált a nappaliba. Inni akart, míg Taehyung befoglalta a fürdőszobát.
-Cuki rózsaszín a fogkeféd. - jelent meg pár pillanat múlva táskájával kezében, amit le is dobott a kanapéra, hogy keressen magának ruhát benne.
-Nagyon szép színe van.
-Így nem keverjük össze majd legalább.
-Látod? Zseni vagyok. - tette le poharát, majd újra nyújtózott - Hahh... fáj mindenem.
-Te is elestél?
-Én is?
-Igen. Mint Kook. - pislogott rá kettőt V, majd folytatta a pakolászást - Tegnap mondtam.
-Hogy elesett? - lepődött meg Jin. Ő erre nem is emlékszik.
-Igen. Meséltem neked mi volt míg nem voltál. Hogy az öcsém is ránk nyitott, meg Kook is elesett.
-Rátok nyitott?
-Igen. Hogy figyelsz te ránk? - kezdett viccelődni - Itt mesélek neked, aztán nem is figyelsz. Tudtam én, hogy csak szexre kellünk. Na majd elmondom a picurnak is.
-Nagyon megsérült? - kérdezett vissza halkan Jin miközben megtámaszkodott a pulton és lesütötte tekintetét.
-Foltos lett kicsit, de nem érdekelte. Bár te azt se vennéd észre, ha eltörne valamije. - nevetett Tae - Ejnye hyung. Jobban kéne figyelned. - egyenesedett fel vigyorogva, de az azonnal le is fagyott az arcáról - Jin?
-De... észrevenném.
-Jin. Én csak vicceltem. - dobta le előszedett ruháit a kanapéra és odasietett párjához - Csak ugrattalak? - próbálta elkapni az idősebb tekintetét, de az kerülte, amennyire csak tudta. Rosszul estek neki Tae szavai, még ha csak viccelt is. Igaznak érezte, mert nem figyelt oda eléggé a kisebbre, sem rá - Édesem ne csináld ezt. Tudod, hogy csak vicceltem. Nálad jobban senki sem figyel ránk. - fogta Jin arcát kezeibe, de az elkapta csuklóit, és nem engedte, hogy felemelje lesütött pillantásait - Nagyon szeretlek és Jungkook is. Te voltál az aki foglalkozott vele, hogy ne otthon üljön, meg ne is viselkedjek vele úgy. Főztél nekünk és mindig vendégül látsz az otthonodban, még ha hulla fáradt is vagy. Jin nézz rám kérlek. - és végre, az idősebb szót fogadott. A másik szavai kezdték elérni céljukat - Nálad jobban senki sem törődik velünk. Most dolgoztál, túl sokat is, persze hogy kevesebb időd volt ránk. Mi nem figyelünk eléggé rád. Már rég itt kéne lennünk és lesnünk minden kívánságodat. Sajnálom, hogy olyan hülyeségeket mondtam. Csak ugrattalak.
-Semmi baj. Igazad van ám.
-Nincs igazam. Te vagy a világ legjobb társa. És örülök, hogy részben az enyém vagy. - karolt a másik nyakába - És Jungkooknak is örülök. Így tökéletes.
-Szeretlek kicsim. - ölelte át a fiatalabb derekát.
-Meg sem érdemellek. Olyan kedves vagy, én meg annyira bunkó. Mostantól nagyon fogok figyelni, mit mondok.
-Jaj, ne kezd ezt. Így is épp elég volt ez reggelre. Menjünk enni.
-Rendben. - engedte el párja nyakát - De ne gondolkodj ilyeneken, jó?
-De igazad van. Alig foglalkoztam veletek. Be kell pótolnom.
-Dehogy kell. Csak menjünk el reggelizni. - mosolygott Tae.
-Oké. - villantott egy halványat ő is, mire V kicsit megnyugodott és megcsókolta a másikat.
Rég érezhették már a másik nyelvét, így a reggeli üdvözlés elcsúszva bár, de megérkezett. Szinte ennyivel jól laktak, hisz percekig nem is tudták elengedni a másikat. Végül Taehyung kapott először levegő után.
-Gyorsan felöltözök és mehetünk. - rohant vissza a fürdőszobába, miután felkapta ruháit.
Jin boldogan nézte amint a kisebb lelkesen siet dolgára, ám nem hagyták nyugodni szavai. Tényleg nem figyelt rájuk. Csak dolgozott és elhanyagolta őt is és a picurt is. Viszont ezt muszáj valahogy helyrehoznia, különben nem fogja hagyni a lelkiismerete.
(Folytatjuk :D És fontos kis dolgaink az, hogy szavazzatok! Másik meg, hogy KOMMENTELJETEK! Azt szeretem! Meg olvassátok is, mert szoktam válaszolni. De nagyon szeretem, ha kommenteltek. Az erőt ad újra írni :D)
-Jimin milyen volt a randi? - érdeklődött Hoseok.
-Randi? - pislogott Tae - Én mért nem tudok erről? Nem is mondtátok.
-De mondtuk. Csak nem figyelsz.
-Bocsánat.
-Legalább már a seggemet sem bámulja, nézzük a jó oldalát. - vigasztalta Taehyungot Jimin, mert az láthatóan most nagyon maga alatt volt. Főleg Jin fáradtsága miatt, de az sem segített, hogy nem emlékezett ilyen fontos dolgokra sem.
-Egy élmény köztetek ülni. - vigyorgott Nam.
-Ugye? Filmet lehetne rólunk forgatni, de minimum könyvet írni. Na mesélj csak, mi volt? - faggatta tovább a másikat J-Hope.
-Semmi. Aranyos lány, de nem hiszem hogy lesz valami.
-Mért nem?
-Olyan..... érdekes. Egy csomó férfi fölismerte a plázában is. Meg akartam hívni fagyira, erre ingyen volt. Így nem lehet rendesen udvarolni. Meg.... különben is honnan és mért ismeri őt ennyi pasas?
-Lehet olyan a családja. Ne mond már, hogy pont emiatt nem akarsz vele járni! - háborodott fel Hoseok.
-Én is sok lányt ismerek Jimin. Pedig nincs semmi rossza háttérben. - szólt közbe Namjoon is.
-De az más. Te sokakat alkalmazták, mert gyakornokok is vannak nálad, meg üzlet meg minden. De ő iskolába jár, és ha jól hallottam a családja sem az igazi. Anyujával él, azt mesélte, ám ő is alig van otthon.
-Akkor egy csomó ideje van rád. Próbáld meg ne legyél már ilyen! - mordult rá Hoseok.
-Igaza van. - szólalt meg Jungkook is, mire mindenki meglepődve pislogott rá - Mi van? Ha szép, meg kedves akkor egy próbát megér.
-Neked még nem is volt barátnőd.
-Az lehet, de a szerelem az szerelem nem? És ha valaki tetszik akkor ilyen kis hülyeségek miatt kár lenne kihagyni a lehetőséget.
-Okos kis kölyök. - mosolygott Nam.
-El sem hinnéd mennyire. - egyenesedett fel végre V is az asztalról. Kicsit büszkének érezte magát, amiért a picur ilyen komoly és bölcs tud lenni, kora és tapasztalatlansága ellenére.
-Hát nem tudom. Lehet megpróbálom még egyszer.
-Ez a beszéd. - vidult fel Hopi - Szép, meg kedves nem? Akkor nagy baj nem lehet vele. Ismerd meg és utána dönts.
-Jó, még egyre elhívom, de ne várjatok többet, ha megint bajom lesz. Bár az tény, hogy gyönyörű fekete a haja. - kezdett játszani poharán lefelé kúszó cseppekkel - És okos. Rengeteg érdekességet mondott. Mellette butának érzem magam. - szomorodott el.
-Pedig nem vagy az, csak másban vagy jobb.
-Például izmos vagy..... Mi van? - kezdett félni Jungkook, amint megint mindenki rá bámult, kivéve Taet, aki mosolyogva nézett le a földre egy pillanatra.
-Nekünk nem szabad a külsejüket dicsérni picur. - kuncogott V.
-Mért?
-Ez kedves tőled Jungkook, - kezdett magyarázni Jimin - de ti tényleg ne. Elég volt nekem, hogy formás a seggem.
-De most mi van? Csak kedves akartam lenni.
-Az ő fatájuknak a mienk nem mondhat olyat, hogy jól nézel ki, mert azonnal félni kezdenek. Nekem udvarolj, ha ilyen késztetést érzel. - világosította fel Taehyung.
-Jó. Megjegyeztem.
-Mellesleg egem nem zavarna. - fonta össze karjait Nam és hátradőlt a támlának, miközben gondolkozott - Szerintem.
-Szexi a nyakad tigrisem. - húzatta V és rákacsintott amint a tulaj rápillantott.
-Jó, persze. - kezdett hozzá Nam, a többiek pedig hangosan felnevettek - Ha így mondod, nyilván elkezdek félni. - társalogtak tovább.
Ám hamar témát váltottak, de nem is baj. Beszélgettek, mint a jó barátok, és még Jungkook is úgy érezte, tényleg jó körbe ül. Ugyan nem ismerte a másik két fiút olyan régóta, nem voltak közös élményeik és magát nem lett volna ilyen közvetlen, de Taeval az oldalán nem félt. A fiúkat úgy könyvelte el lelke mélyén, mintha évek óta ismerné őket.
-Imádom, mikor Jin főz. Ezt meg tudnám szokni. - nyújtózott egyet Hoseok, amint végül ő is befejezte.
-Nam azt mondta, szerinte ki tud jönni Jin. Merre jár ilyen sokáig?
-Dolgozik Tae. Majd este úgyis találkoztok.
-Biztos. Haza is kísérem.
-Jó neked! - nyafogott Kookie.
-Te is jössz majd.
-De nektek lesz egy napotok külön. Aaaaaj, nem akarok otthon lenni.
-Hogy-hogy nem leszel velük? - érdeklődött Jimin.
-Anyának szülinapja van. Családi banzájra megyünk.
-Ohh. Boldog szülinapot neki!
-Ja, boldog szülinapot majd. - mosolygott Hoseok - De nyugalom, szerintem nem maradsz le semmiről. Jin valószínűleg aludni fog egész nap.
-Hát remélem, hogy nem hagynak ki semmiből.
-Majd kiderül. - támasztotta fejét V - Nem terveztem semmit még.
-Na kijöttem kicsit. - ült le Jin, hozzájuk.
-Szia édes. - mosolygott rá Tae - Van szüneted.
-Fogjuk rá. Nam kizavart.
-Nagyon fáradtnak tűnsz. - jegyezte meg Taehyung.
-Igen eléggé. Mi is látjuk. - szólalt meg Hoseok, hogy Jin ne higgye azt, hogy csak párjai látják rajta, mert azok már nagyon jól ismerik.
-Köszönöm.
-Nem azért mondtam. - ijedt meg Hopi - Csak, pihenned kéne. Tényleg nyúzott vagy. Kezdek én is aggódni.
-Holnap pihenek. Addig kibírom.
-De ha már nincs rád szükség akkor nem akarsz hazajönni velünk? - próbált a legkisebb egy kis időt magának is kicsikarni, mielőtt haza kellett volna mennie.
-Végig vagyok picur. Este sokan lesznek. Lassan meg is indul az egész. - nézett a bejárat felé - De anyudnak majd boldog szülinapot.
-Így emlékszel rá? - lepődött meg Jungkook.
-Megjegyzek ilyeneket. - mosolygott - De szerintem megyek is inkább vissza.
-Rendben. Jövök érted este. - nézte végig V, amint Jin felállt.
-De ha hazaérek alszok.
-Tudom. Csak féltelek.
-Akkor este. Sziasztok fiúk! - rohant vissza a konyhába.
Mivel azonban este Jungkooknak semmi kedve sem volt hazamenni, így Taehyungnak kellett elkísérnie, mielőtt Jin felé vette volna az irányt. Hoseok már nem fuvarozta őket, mert az étteremből ő is egyenesen haza ment. Ezért sokkal hamarabb kellett indulniuk és este mászkáltak a városban.
-Írjatok majd este! - torpant meg saját épülettömbjük előtt Jungkook, mielőtt felment volna.
-Írok majd, de Jin aludni fog.
-Tudom, csak írjatok valamit.
-Küldök majd képet.
-Jóóóóó. Majd mikor lefeküdt, hogy alszik. Az olyan aranyos! - mosolygott Kookie.
-Rendben. Jó éjszakát picur.
-Jó éjt! - rohant fel, V pedig az étterem felé vette az irányt.
Gyorsan szedte lábait, hogy minél hamarabb szerelme közelében lehessen, útja végén pedig már majdhogynem szaladt. Célját elérve lassított, majd néhány kopogás után felhívta Jint, hogy eressze be. A bejárat ugyanis zárva volt, ám a villany bent égett és nem látott senkit, majd felbukkant párja.
-Mehetünk. - lépett ki Vhez az utcára - Mi az?
-Semmi. - nézte mosolyogva az idősebbet - Menjünk! Siessünk, hogy pihenhess. - indult is az idősebb otthona felé.
Végig beszélgettek, bár inkább csak Taehyung mesélt, Jin meg hallgatott. Érdekelte, hogy mikről maradt le, V pedig szívesen mesélte el még azt is, hogyan menekültek meg öccse elől reggel. Nagyon boldog volt és lépten-nyomon megcsókolta volna a másikat, ám nem merte az utcán. Igaz sötét volt, de akkor is féltette a másikat. Ezért inkább csak udvariasan előre engedte még a házban is, majd csak a liftben merte megfogni párja kezét, miközben csak bambultak egymás szemeibe. A legidősebb álmosan pislogott csak, mire Taetae elmosolyodott.
-Ha felértünk feküdj le azonnal.
-Még fürdeni akarok és éhes vagyok.
-Összedobok neked valamit míg fürdesz. Így jó?
-Csak meg kell melegíteni. De ahogy szeretnéd. Nincs erőm ellenkezni.
-Akkor tényleg nem szexelünk ma. - bújt hozzá Taehyung.
-Hát nekem nincs erőm hozzá, szóval nem hiszem. Hacsaknem jó az neked, ha én csak fekszek.
-Nem. Pihenned kell. Különben is szeretem, mikor karmolgatsz, fogdosol, meg az ölemben lovagolsz. Úgyhogy majd holnap. - puszilt az idősebb nyakába.
-Rendben. - értek is fel, majd ahogy nyílt az ajtó, elengedték egymást. Nem akartak lebukni továbbra sem.
Amint beértek a lakásba Taehyung elkezdte Jinnek előpakolni a vacsoráját, míg az elment és beült a kádba. Ám mint előző este, most is elaludt a forró vízben, így V keltette.
-Édesem. Feküdj be az ágyba inkább. - simogatta haját a kád mellett térdelve.
-Mindjárt. Még enni akarok. - törölte meg szemét, hogy nyitva tudja tartani - Megyek már. - állt fel, Tae pedig vigyázott rá. Félt hogy az álmos Jin könnyebben elesik, mint az izgatott Jungkook és ő is hatalmasat zuhant előző este.
-Nem vagyok mozgás képtelen csak fáradt. - állt az idősebb a fürdőszobában, V pedig elvéve tőle törülközőjét kezdte megszabadítani a cseppektől.
-Tudom. - folytatta cselekedetét, Jin pedig tűrte. Elég fáradt volt, így csak becsukta szemeit.
-Ne aludj el állva. - vette le a fogasról az idősebb köntösét és feladta rá - Feküdj le.
-Eszek kicsit. - kötötte azt meg a másik, majd kisétáltak a konyhába.
Nem fogyott sok vacsorájából, csak pár falat, majd bemászott ágyába a puha takaró alá.
-Jó éjszakát! - nyomott egy gyors csókot a fáradt ajkakra.
-Nem jössz? - pislogta az utolsókat Jin.
-De, majd jövök csak még fürdök én is.
-Rendben. Jó éjszakát majd! - hunyta be szemeit.
-Szép álmokat édesem. - simogatta meg fejét V és az idősebb azonnal el is aludt.
Taetae még elintézte saját esti dolgait, miközben igyekezett csendben lenni. Ahogy megígérte a picurnak, írt neki és még képet is küldött. A legkisebb boldogan fogadta a törődést, de V lelkére kötötte, hogy gyorsan befekszik Jin mellé. Ha már neki egyedül kell töltenie az estéjét, legalább a másik két fiúnak ne keljen.
Reggel kivételesen Taehyung kelt elsőnek, ami meg is lepte. Jin valahogy mindig korábban ébredt, ám most valószínűleg a kimerültség miatt még javában aludt, mikor a nap már sokadikat nyújtózta fényes sugaraival. Taetaenak nem volt szíve megzavarni szerelmét, ezért csak bebújt annak álla alá és kiélvezte édes illatát, ami már úgy hiányzott.
-Kicsim. - nyammogott Jin.
-Aludj még. - sugdolózott V.
-Szeretlek. - karolta át a legidősebb és nem kellett kétszer mondani neki, visszamerült álmaiba.
Tae jót mosolygott az édes tetten, ám ő már nem tudott tovább aludni, így csak feküdt ott párja szorításában, de ez egyáltalán nem zavarta. Végre vele lehetett, ez pedig már nagyon hiányzott neki.
Még legalább egy órát feküdtek abban a pózban, mikor Jin újra megmozdult és nyújtózott egyet hátára fordulva.
-Jó reggelt! - üdvözölte hatalmas mosollyal Tae.
-Jó reggelt!
-Kialudtad magad?
-Fogjuk rá. De jó, hogy itt vagy. - ölelte magához a kisebbet és megcsókolta homlokát.
-Én is örülök.
-Reggelizünk valamit?
-Ahha!
-Akkor öltözzünk és menjünk.
-Jah, hogy menjünk el? - könyökölt fel Tae.
-Igen. Nem akarsz?
-De, csak azt hittem pihennél.
-Pihenek így is. Na menjünk! - kelt föl, majd Tae után kimászva az ágyból sétált a nappaliba. Inni akart, míg Taehyung befoglalta a fürdőszobát.
-Cuki rózsaszín a fogkeféd. - jelent meg pár pillanat múlva táskájával kezében, amit le is dobott a kanapéra, hogy keressen magának ruhát benne.
-Nagyon szép színe van.
-Így nem keverjük össze majd legalább.
-Látod? Zseni vagyok. - tette le poharát, majd újra nyújtózott - Hahh... fáj mindenem.
-Te is elestél?
-Én is?
-Igen. Mint Kook. - pislogott rá kettőt V, majd folytatta a pakolászást - Tegnap mondtam.
-Hogy elesett? - lepődött meg Jin. Ő erre nem is emlékszik.
-Igen. Meséltem neked mi volt míg nem voltál. Hogy az öcsém is ránk nyitott, meg Kook is elesett.
-Rátok nyitott?
-Igen. Hogy figyelsz te ránk? - kezdett viccelődni - Itt mesélek neked, aztán nem is figyelsz. Tudtam én, hogy csak szexre kellünk. Na majd elmondom a picurnak is.
-Nagyon megsérült? - kérdezett vissza halkan Jin miközben megtámaszkodott a pulton és lesütötte tekintetét.
-Foltos lett kicsit, de nem érdekelte. Bár te azt se vennéd észre, ha eltörne valamije. - nevetett Tae - Ejnye hyung. Jobban kéne figyelned. - egyenesedett fel vigyorogva, de az azonnal le is fagyott az arcáról - Jin?
-De... észrevenném.
-Jin. Én csak vicceltem. - dobta le előszedett ruháit a kanapéra és odasietett párjához - Csak ugrattalak? - próbálta elkapni az idősebb tekintetét, de az kerülte, amennyire csak tudta. Rosszul estek neki Tae szavai, még ha csak viccelt is. Igaznak érezte, mert nem figyelt oda eléggé a kisebbre, sem rá - Édesem ne csináld ezt. Tudod, hogy csak vicceltem. Nálad jobban senki sem figyel ránk. - fogta Jin arcát kezeibe, de az elkapta csuklóit, és nem engedte, hogy felemelje lesütött pillantásait - Nagyon szeretlek és Jungkook is. Te voltál az aki foglalkozott vele, hogy ne otthon üljön, meg ne is viselkedjek vele úgy. Főztél nekünk és mindig vendégül látsz az otthonodban, még ha hulla fáradt is vagy. Jin nézz rám kérlek. - és végre, az idősebb szót fogadott. A másik szavai kezdték elérni céljukat - Nálad jobban senki sem törődik velünk. Most dolgoztál, túl sokat is, persze hogy kevesebb időd volt ránk. Mi nem figyelünk eléggé rád. Már rég itt kéne lennünk és lesnünk minden kívánságodat. Sajnálom, hogy olyan hülyeségeket mondtam. Csak ugrattalak.
-Semmi baj. Igazad van ám.
-Nincs igazam. Te vagy a világ legjobb társa. És örülök, hogy részben az enyém vagy. - karolt a másik nyakába - És Jungkooknak is örülök. Így tökéletes.
-Szeretlek kicsim. - ölelte át a fiatalabb derekát.
-Meg sem érdemellek. Olyan kedves vagy, én meg annyira bunkó. Mostantól nagyon fogok figyelni, mit mondok.
-Jaj, ne kezd ezt. Így is épp elég volt ez reggelre. Menjünk enni.
-Rendben. - engedte el párja nyakát - De ne gondolkodj ilyeneken, jó?
-De igazad van. Alig foglalkoztam veletek. Be kell pótolnom.
-Dehogy kell. Csak menjünk el reggelizni. - mosolygott Tae.
-Oké. - villantott egy halványat ő is, mire V kicsit megnyugodott és megcsókolta a másikat.
Rég érezhették már a másik nyelvét, így a reggeli üdvözlés elcsúszva bár, de megérkezett. Szinte ennyivel jól laktak, hisz percekig nem is tudták elengedni a másikat. Végül Taehyung kapott először levegő után.
-Gyorsan felöltözök és mehetünk. - rohant vissza a fürdőszobába, miután felkapta ruháit.
Jin boldogan nézte amint a kisebb lelkesen siet dolgára, ám nem hagyták nyugodni szavai. Tényleg nem figyelt rájuk. Csak dolgozott és elhanyagolta őt is és a picurt is. Viszont ezt muszáj valahogy helyrehoznia, különben nem fogja hagyni a lelkiismerete.
(Folytatjuk :D És fontos kis dolgaink az, hogy szavazzatok! Másik meg, hogy KOMMENTELJETEK! Azt szeretem! Meg olvassátok is, mert szoktam válaszolni. De nagyon szeretem, ha kommenteltek. Az erőt ad újra írni :D)
2016. január 7., csütörtök
Three sides of life 39. rész: Sajog teste, lelke
-Nagyon fáj?
-Nem vészes.
-Na törülközz meg, aztán adok gyógypuszit oda, ahol megütötted. - kelt fel V és felvette fürdőlepedőjét.
-Mindenhova kapok, ahol megütöttem magam? - kérdezett vissza a kisebb.
-Igen..... mindenhova. - vigyorgott válasza közben Taetae.
-Sok hely van. - mosolygott Kookie is.
-Hát ezt rögtön gondoltam.
-Nem vészes.
-Na törülközz meg, aztán adok gyógypuszit oda, ahol megütötted. - kelt fel V és felvette fürdőlepedőjét.
-Mindenhova kapok, ahol megütöttem magam? - kérdezett vissza a kisebb.
-Igen..... mindenhova. - vigyorgott válasza közben Taetae.
-Sok hely van. - mosolygott Kookie is.
-Hát ezt rögtön gondoltam.
-Igen? - szólt álmosan a telefonba reggel Jin.
-Jin? Hol vagy? - érdeklődött Nam.
-Az ágyamban.
-Öt perc nyitásig.
-Mi? - ült fel, majd gyorsan az órára nézve ki is pattant a takaró alól - Bocsánat, elaludtam. - kezdett kapkodni, hogy ne késsen sokat.
-Siess! - tette is le a telefont Namjoon.
Jin így is tett. Nem is reggelizett, csak gyorsan lerendezte reggeli dolgait és külsejével nem törődve futott az utcán, hogy minél hamarabb beérjen. Szinte berontott az étterembe, de Nam irodájához sietett elsőnek és csak ott lassított.
-Sajnálom, - dobta földre cuccait, majd mélyen meghajolt - nagyon sajnálom. Nem tudom, hogyan sikerült.
-Nem voltak sokan most, így nem volt akkora baj. De többet ne késs! - pötyögött gépén Nam - Ennyire fáradt vagy? - nézett fel Jinre, kinek meglátta karikás szemeit, ahogyan az felegyenesedett.
-Kicsit. - köszörülte meg torkát, miközben még lihegett pöppet.
-Nem hagynak aludni a fiatalok? - vigyorgott.
-Nem is látom őket. Csak telefonon beszélünk pár percet, de akkor is aludni zavarnak.
-Ohh. Már csak két napot bírj ki, rendben? Utána már kapok még embert melléd és pihenhetsz.
-Rendben. Köszönöm. - hajolt meg újból.
-Hagyd abba. A barátom vagy. Különben is az én hibám, hogy nem tudsz pihenni. Csak ezt a két napot húzd ki valahogy.
-Rendben. Megyek is. - vette fel táskáját a földről - De ettől még hálás vagyok. - sétált ki az irodából.
Nam viszont rosszul érezte magát. Nem így tervezte a szakácsok lecserélését, hogy végül egy diáknak kell mind helyett dolgozni, de ezek megbízhatatlanok voltak. Ahogy az egyiktől megvált, úgy a többi egyszer csak úgy döntött, ők sem jönnek többet. Így annak a néhány megmaradt séfnek kellett dolgozni helyettük, meg a tanulóknak. Túl sok volt ez és valakit a nyaralásáról kellett visszarángatnia. Szerencse, hogy vannak még lelkiismeretes alkalmazottjai.
-Jin? Hol vagy? - érdeklődött Nam.
-Az ágyamban.
-Öt perc nyitásig.
-Mi? - ült fel, majd gyorsan az órára nézve ki is pattant a takaró alól - Bocsánat, elaludtam. - kezdett kapkodni, hogy ne késsen sokat.
-Siess! - tette is le a telefont Namjoon.
Jin így is tett. Nem is reggelizett, csak gyorsan lerendezte reggeli dolgait és külsejével nem törődve futott az utcán, hogy minél hamarabb beérjen. Szinte berontott az étterembe, de Nam irodájához sietett elsőnek és csak ott lassított.
-Sajnálom, - dobta földre cuccait, majd mélyen meghajolt - nagyon sajnálom. Nem tudom, hogyan sikerült.
-Nem voltak sokan most, így nem volt akkora baj. De többet ne késs! - pötyögött gépén Nam - Ennyire fáradt vagy? - nézett fel Jinre, kinek meglátta karikás szemeit, ahogyan az felegyenesedett.
-Kicsit. - köszörülte meg torkát, miközben még lihegett pöppet.
-Nem hagynak aludni a fiatalok? - vigyorgott.
-Nem is látom őket. Csak telefonon beszélünk pár percet, de akkor is aludni zavarnak.
-Ohh. Már csak két napot bírj ki, rendben? Utána már kapok még embert melléd és pihenhetsz.
-Rendben. Köszönöm. - hajolt meg újból.
-Hagyd abba. A barátom vagy. Különben is az én hibám, hogy nem tudsz pihenni. Csak ezt a két napot húzd ki valahogy.
-Rendben. Megyek is. - vette fel táskáját a földről - De ettől még hálás vagyok. - sétált ki az irodából.
Nam viszont rosszul érezte magát. Nem így tervezte a szakácsok lecserélését, hogy végül egy diáknak kell mind helyett dolgozni, de ezek megbízhatatlanok voltak. Ahogy az egyiktől megvált, úgy a többi egyszer csak úgy döntött, ők sem jönnek többet. Így annak a néhány megmaradt séfnek kellett dolgozni helyettük, meg a tanulóknak. Túl sok volt ez és valakit a nyaralásáról kellett visszarángatnia. Szerencse, hogy vannak még lelkiismeretes alkalmazottjai.
-Jó, hogy itt vagy! - köszöntötték munkatársai Jint - Siess! Egyre több dolgunk van! - sürgették is.
Nem volt ideje reggelizni, de még rendesen átöltözni sem, így cuccait is csak ledobta az öltözőben, majd félig begombolt ruhában rohant vissza a konyhára. Nagyon nehezen indult napja és csöppnyi jele sem volt, hogy ez majd javulni fog. A szokásosnál is több rendelés volt ebédidőben, mikor az ő gyomra már sokadszorra kordult. Úgy látszik a kóstolgatásoktól nem lakott jól.
-Éhes vagy? - kérdezte a főszakács.
-Nagyon.
-Hát most pedig nem lesz ebédszünet. Egyél közbe valamit. Kóstolj egy nagy tál kaját! - nevetett, miközben egy pillanatra sem állt meg. Nem volt ideje másra neki sem, csak a munkára.
-Azt nem lehet.
-Dehogynem! Csak legyen szabad kezed aztán egyél. Szerinted én hogy szoktam ebédelni?
-Hát nem tudom. - visszakozott. Nem volt kedve szabályt szegni.
-Majd elalszol munka közben. Szerintem neked szabad. Egyél! Ha baj lesz majd elintézem. Most Nam úgyis engedékeny. Tudja mi folyik itt hátul.
-Jó, majd keresek valamit.
-Ne keress! Csak következő tálnál süss több húst.
-Rendben. - hagyták is abba a beszélgetést, mert Jinnek rohannia kellett tovább.
Tényleg nem sok idejük volt semmire, még beszélgetni is csak ennyit tudtak egész nap, ám végül nem ez győzte meg, hogy csináljon magának is ebédet. Mikor délután négykor még mindig nem evett semmit, a gyomra pedig kezdett már fájni, végül döntött. Nem érdekelték tovább a szabályok, éhes volt. Ezért dupla adag kaját csinált, majd mikor lett egy szabad keze el is kezdte eltüntetni, ám megállt benne az ütő mikor Nam betoppant.
-Minden rendben? Bírjátok? - szaladt végig a konyhán - Jó étvágyat! - mosolygott Jinre és láthatóan nem érdekelte, hogy az épp munka közben evett.
-Fogjuk rá! - válaszolt a főszakács.
-Kitartás! Holnapután jön a felmentő sereg. - nézelődött tovább.
-Már nagyon várjuk őket. - indult volna a konyha másik felébe a konyhafő, de beleütközött Namba - Bocs főnök, de nagyon útban vagy, mint mindig. - kerülte ki.
-Tudom, tudom. Megyek is. Jó munkát! - tűnt el az ajtó mögött, Jin pedig megnyugodott.
Nem volt ideje reggelizni, de még rendesen átöltözni sem, így cuccait is csak ledobta az öltözőben, majd félig begombolt ruhában rohant vissza a konyhára. Nagyon nehezen indult napja és csöppnyi jele sem volt, hogy ez majd javulni fog. A szokásosnál is több rendelés volt ebédidőben, mikor az ő gyomra már sokadszorra kordult. Úgy látszik a kóstolgatásoktól nem lakott jól.
-Éhes vagy? - kérdezte a főszakács.
-Nagyon.
-Hát most pedig nem lesz ebédszünet. Egyél közbe valamit. Kóstolj egy nagy tál kaját! - nevetett, miközben egy pillanatra sem állt meg. Nem volt ideje másra neki sem, csak a munkára.
-Azt nem lehet.
-Dehogynem! Csak legyen szabad kezed aztán egyél. Szerinted én hogy szoktam ebédelni?
-Hát nem tudom. - visszakozott. Nem volt kedve szabályt szegni.
-Majd elalszol munka közben. Szerintem neked szabad. Egyél! Ha baj lesz majd elintézem. Most Nam úgyis engedékeny. Tudja mi folyik itt hátul.
-Jó, majd keresek valamit.
-Ne keress! Csak következő tálnál süss több húst.
-Rendben. - hagyták is abba a beszélgetést, mert Jinnek rohannia kellett tovább.
Tényleg nem sok idejük volt semmire, még beszélgetni is csak ennyit tudtak egész nap, ám végül nem ez győzte meg, hogy csináljon magának is ebédet. Mikor délután négykor még mindig nem evett semmit, a gyomra pedig kezdett már fájni, végül döntött. Nem érdekelték tovább a szabályok, éhes volt. Ezért dupla adag kaját csinált, majd mikor lett egy szabad keze el is kezdte eltüntetni, ám megállt benne az ütő mikor Nam betoppant.
-Minden rendben? Bírjátok? - szaladt végig a konyhán - Jó étvágyat! - mosolygott Jinre és láthatóan nem érdekelte, hogy az épp munka közben evett.
-Fogjuk rá! - válaszolt a főszakács.
-Kitartás! Holnapután jön a felmentő sereg. - nézelődött tovább.
-Már nagyon várjuk őket. - indult volna a konyha másik felébe a konyhafő, de beleütközött Namba - Bocs főnök, de nagyon útban vagy, mint mindig. - kerülte ki.
-Tudom, tudom. Megyek is. Jó munkát! - tűnt el az ajtó mögött, Jin pedig megnyugodott.
Lehet csak neki nézte el, vagy bárkivel megtette volna ezt, de jól esett Seokjinnek, hogy a fő fő főnök most ilyen engedékeny mindenkivel. Nem várta ezt tőle, mert amúgy szigorú szokott lenni a konyhai szabályokat illetően, de talán most, hogy ennyire túlhajszolt mindenki, kicsit ereszt a nadrágszíjon.
-Mondtam nem lesz gond. - veregette meg a vállát a szakács útközben és már ott se volt, hogy Jin válaszoljon.
Csak dolgoztak tovább, míg bírtak megállás nélkül. Nap végére mindenkinek fájt mindene, ahogyan ez lenni szokott, ám a napok elmúltával egyre rosszabb lett. Nem volt ideje senkinek sem kipihennie magát, így sajgó végtagokkal álltak munkába minden reggel, ami néha meg is mutatkozott. Egyre többet kezdtek hibázni nap végére, a poharak fogyni kezdtek ahogyan a ragtapaszok és a kötszerek is.
-Már csak holnap. - ült le Nam Jin mellé, miközben az csak bambult ki a fejéből zárás után az egyik asztalnál ülve.
-Fáj mindenem. - pislogott lassan.
-Segítenék, de nem értek a konyhához. Menni fog még holnap?
-Megpróbálom. Ahhh.... még haza is kell jutnom. - sóhajtott nagyot.
-Aludhatsz a kanapén, ha gondolod.
-Nem kell. Tiszta ruhát szeretnék meg forrófürdőt. - nyújtózott egyet és roppantak vállai.
-Inkább siess haza és aludj. Reggel megint korán kell kelni. - állt fel Nam - Keltselek majd?
-Nem kell, köszönöm. - tápászkodott fel Jin is - Menni fog egyedül is.
-Azért felhívlak majd nyitás előtt fél órával.
-Rendben.
-Jó éjszakát! - sétált irodája felé Nam.
-Te még maradsz?
-Bent alszok, ha már te elutasítottad.
-Ohh. Rendben. De neked is kell pihenni néha.
-Akkor ki felügyelne rátok? Na szia! - tűnt is el egy ajtó mögött.
-Szia.... - köszönt el Jin is, ám a főnök már nem hallotta.
Nyöszörögve vette fel táskáját vállára, majd imádkozva indult haza, hogy csak ezt a rövid utat bírja ki, mert otthon a forró víz várja már lestrapált testét, amire most égető szüksége lesz.
-Jin? - szólt a telefonba V - Édesem?
-Szia kicsim. - sóhajtozott az idősebb. Még jó, hogy párja felhívta, különben aludt volna órákat a kádban, így viszont csak tíz percre szunyókált el.
-Aludtál? Felkeltettelek? Bocsánat, aludj csak.
-Nem nem nem. Ne tedd le! Jó hallani a hangod.
-Édes vagy.
-Szia hyuuung! - üdvözölte a kisebb is Jint.
-Szia picur! Még mindig ott vagy?
-Nem. Hazaugrottam napközben szóval megint. - hallatszott mondatából mosolya - Fáradt vagy?
-Igen.
-Zavarunk?
-Nem Kook. Inkább azt mond, hogy aludj! - javította ki Taehyung.
-Aludj hyung!
-Mindjárt, csak kimászok a kádból. - állt is fel a forró vízből.
-Holnap is dolgozol? - érdeklődött Taetae.
-Igen. De aztán van pihenőm. - mosolygott, ahogy eszébe jutott, hogy akkor láthatja végre a fiúkat.
-Aaaaaaaj. Akkor nem fogok ráérni pont. De akkor majd másnap is lesz szabadnapod? Én is akarok menni hozzád! - nyafogott Kookie.
-Igen. Utána pár napot kapok egyhuzamban. - hangosította ki telefonját és letette mosdókagyló szélére, hogy meg tudjon törülközni.
-Jóóóóó. Akkor kettesben lesztek Taetaeval kicsit, de majd én is megyek. Ne hagyjatok ki semmiből!
-Óóóóó, ha tudnád miket terveztem pedig Jinnel. - szivatta a legkisebbet V, amin Seokjin csak vigyorgott.
-Ajj, ne már! Ne légy ilyen!
-Picur, nem fogsz lemaradni semmiről. Első nap úgyis csak alszok szerintem. - kezdett öltözni.
-Most is kéne. - folytatta Tae - Pihenj!
-Mindjárt. Már viszlek titeket magammal. - sétált egy boxerban és egy pólóban a hálószobába.
-Kár, hogy csak a telefonnal. - hallatszott Kookien, hogy már hiányzik neki a másik.
-Két nap picur. Menni fog. - tette le mobilját szekrényre és bedőlt ágyába.
-Jó éjt hyung! - köszönt el tőle a legkisebb - Álmodj velünk!
-Igen, jó éjszakát édesem! Pihend ki magad. - köszönt el Tae is.
-Igyekszek. Sziasztok!
-Sziaaaaa! - tették le a kicsik a telefont, mert Jin már mozdulni sem bírt, amint megérezte a puha takarót.
Csupán nagyot sóhajtott, majd azzal a lendülettel el is aludt. Hulla fáradt volt, sajgott mindene és még egyedül is volt, ezért már fel sem tűnt neki, hogy szíve is kegyetlenül dobog a kisebbekért. De már csak egy nap. Egyetlen nap és végre pihenhet, plusz ott lesznek neki a fiatalok. Még ha nem is ölelgetheti majd mindkettőjüket első este, de végre legalább az egyiket. Az fogja csak igazán rendbe hozni testét, lelkét egyaránt.
-Fent vagyok! - kapta fel telefonját másnap reggel, mikor Nam hívta.
-És én keltettelek vagy az ébresztőd?
-Őőőőő.... te. - csukta be szemeit.
-Utolsó nap. Kitartás. Ha meg este nem lesz nagy huzam tudtok is pihenni.
-Hmmm.....
-Keljén hyung! Ne aludj vissza.
-Ébren vagyok már.
-Kimásztál az ágyból?
-Nem.
-Megvárom míg eljutsz a fürdőbe.
-Rendben. - állt fel még mindig csukott szemmel, majd elindult, ám a harmadik lépésnél nagyon is felébredt - Azistenbasssssz!
-Mi van? - kérdezte Nam a vonal túloldaláról.
-Belerúgtam az ágy lábába. - ült le a matrac szélére és szabad ujjai közé fogta lábát.
-Akkor már nem is kellek, más felkeltett. Melóban találkozunk. - rakta le a telefont.
-Jah...... más felkeltett. - dobta a mobilt a takaróra - Csak egy nap. Menni fog. - biztatta saját magát, miközben elkezdte érezni végtagjait.
Sokkal fájdalmasabb volt mint előző este. Akkor legalább friss volt, most viszont minden olyan volt, mintha mázsás súlyok lennének rákötve, de rendbe szedte magát. Csak a fiúkra gondolt. Gyorsan elrohan a nap a munka miatt, utána pedig már aludhat is ágyában Taetaeval. Csupán ez vette rá, hogy felálljon majd meg is induljon.
-Hajrá...... kibírom.
-Hyuuuuuung! - rontott be Taehyung öccse, V pedig hihetetlen gyorsasággal felriadva a kilincs tekergetésre dobott magukra egy takarót, és ölelte magához Jungkookot.
-Jó reggelt! - igyekezte begyűrni maguk alá a kis védelmet - Mit keresel itt?
-Anya a fürdőben van. - mászott be hozzájuk az ágyba Minyoong.
-Nem akarod megvárni előtte?
-Nem. Lassan indulunk, de be akartam jönni hozzátok. Jungkoooook. - kezdte birizgálni a picur haját, aki morcosan bújt Taehyung nyakába.
-Kérlek, menj ki.
-Nem akarok. Alig vagy velem. Játszunk!
-De mindjárt mentek el. Most nem. Majd máskor.
-Sosem játszol velem. Mindig csak Jungkookkal vagy, vagy itthon sem vagy. Játszatok velem! - hisztizett.
-Anya! - kiabált Taetae - Anya! Öcsi nem hagy!
-De játszatok velem és hagylak.
-Minyoong mit keresel itt? - jelent meg az ajtóban édesanyjuk félkészen, még nadrág nélkül, és azonnal kiszúrta, hogy a fiúkon valószínűleg csak a takaró van - Azonnal gyere kifele!
-De nem akarnak vele játszani!
-Ne keljen bemennem érted! Gyere ki! - állt a küszöb szélén és egyre mérgesebb lett.
-Nem akarooook.
-Háromig számolok!
-Jóóóóóó! - mászott ki csigalassúsággal Taehyungék ágyából.
-Köszönöm. - pislogott utánuk V.
-Ne zavard a fiúkat. Kopogtál egyáltalán? - csukta be az ajtót anyukája, miközben Minyoongot faggatta.
-Nem akarok többet erre kelni! - mocorgott Jungkook továbbra is Taetae nyakába bújva.
-Én sem. Közel volt azért. Azt hittem nem sikerül majd. - kuncogott V.
-Szép lett volna, így lát. Örökre megrontjuk a kis öcsköst.
-Annyira nem ártatlan. Fel lett világosítva, hogy mi van, max arról nem tud, hogyan visszük véghez.
-Hát.... remélem, ha legközelebb benyit, nem lesz erről is felvilágosítva. - támaszkodott fel Jungkook.
-Be szoktam zárni. Csak felkeltem este és elfelejtettem. Jól aludtál? - kócolta össze a másik egyébként is rakoncátlan fürtjeit.
-Igen. Nem is vettem észre, hogy felkeltél este. - feküdt vissza Tae mellkasára.
-Feltűnt. Meg sem mozdultál. - vigyorgott és tovább játszott a kisebb hajával - Nagyon elfáradtál?
-Eléggé. Fárasztó vagy. De szeretem. Szeretlek.
-Kis cuki. - ölelte át Kookot V, de még mindig nem tervezte kimondani. Ez nem volt tökéletes alkalom.
Vissza is aludtak reggel, mert nem akartak kimászni a takaró alól, csak kénytelenek voltak kicsit megmozdulni, különben semmi sem leplezte volna kettőjük kis kapcsolatát V öccse előtt. Kook szinte azonnal el is szenderült, mert tényleg kimerítette a hosszú éjszaka, amiről Tae remélte, hogy most egy ideig elég lesz, viszont az idősebb még pislogott párat a plafonra, miközben a picur tincset rendezgette.
-Most fel akarsz öltözni, este meg nem lehet rád erőltetni ruhát. - nehezen engedte el Jungkook kezeit, de végül hagyta a kisebbet, hogy kimásszon mellőle, majd végignézte ahogyan az ruha után kutat.
-Mert nem akarok meztelenül mászkálni nálatok. - sétált táskájához.
-Megint foltos vagy. És még a régiek sem tűntek el teljesen. - nézett végig az izmos testen, miközben egyszerre gyönyörködött és fájdult meg szíve.
-Nem baj. Meggyógyulok. - húzott fel egy alsót.
-Anyud meglát mit fog szólni?
-Nem lát meg. Majd figyelek rá. Úgyis veletek alszok szinte mindig. - nézett Vre, miközben ölébe vette táskáját.
-Jó is az. - mosolygott halványan Tae - Ott hogyan ütötted meg a kezed? - nézett Jungkook karjára.
-Hol? - pillantott oda, ahol épp szemügyre vették - Hmm..... nem tudom. - nyomkodta meg alkarja belső felét, ahol egy hatalmas folt ékeskedett - És fáj is. Nem tudom, hogy sikerült.
-Ne bánts, ha fáj.
-Nem teszem, csak érdekelt, hogy fáj-e. - kezdett kotorászni táskájában.
-Tudod mire gondoltam?
-Na? - kérdezett vissza, de nem nézett rá a másikra.
-Elmegyünk Namhoz ma, hátha látjuk Jint napközben.
-Tényleg?! - kapta csillogó tekintetét a másikra.
-Igen. Van kedved?
-Persze! Gyorsan felöltözök és menjünk. - rántott ki egy pólót ruhái közül.
-Rendben.
-De ha sok rendelésük van nem hiszem, hogy ráér kijönni hozzátok. - beszélt Hoseok, miközben vezetett.
-Azért remélem lesz öt perce. - izgult Jungkook, mert neki még várnia kellett volna a másikra, ám így alkalma adódhatott pár perc eltöltésére Jinnel.
-Nem tudom, de ha rajtam múlik dolgozni fog. Éhes vagyok. - nyújtózott Jimin az első ülésen.
-Én is ám, de azért.... nem tudom. Nagyon fáradt mostanában, azt akarom, hogy pihenjen. - szólalt meg V is.
-Azt mondtad holnap fog. - parkolt le J-Hope.
-Igen, de..... minél hamarabb pihizzen. - csatolta ki övét Taetae.
Kiszálltak a kocsiból, majd Jiminnel és Hoseokkal az élen sétáltak be az étterembe, ami nem volt sem üres, sem zsúfolt, így reménykedtek benne, hogy Jinnek is lesz szabad perce.
-Szevasz Nam!
-Helló fiúk! - ült le hozzájuk a tulaj - Rég jártatok itt.
-Jah, eléggé. De most itt vagyunk. Mi a helyzet a konyhával. Nagyon sok a dolguk, vagy ehetünk? - érdeklődött Hoseok.
-Rendeljetek csak, nincsenek most leterhelve.
-És Jin? - csillogtak Kookie szemei.
-Azért dolgoznak, - mosolygott Namjoon a legkisebben - de ma volt ebédszünetük. Tegnap még arra sem volt idejük.
-Ki tud jönni? Vagy max záráskor? - érdeklődött Taehyung.
-Hát szerintem ki tud. Rendeljetek és utána meglátjuk. Szóval mit kértek?
-Most te veszed fel a rendelést? - kérdezett Jimin.
-Hát ha már itt vagyok, mondjátok.
-Képes leszel megjegyezni? - vigyorgott a másik.
-Nem azért van éttermem, mert hülye vagyok, hanem mert ezt szeretem.
-Jó-jó. Csak szivatlak.
-Jin! - pattant fel Kookie és mindenki arra fordult, amerre a kisebb elindult.
-Szia Jungkook! - ölelte meg pár méterre az asztaluktól - Pincérek mondták, hogy itt a banda. Mi járatban? - szorongatta a másikat, miközben érdeklődött a többiektől.
-Hozzád jöttünk? - mosolygott Taetae, de nem volt őszinte. Kicsit fájt a szíve, amiért párját olyan kimerültnek látta.
-Csak ők, mi enni jöttünk. - vigyorgott Jimin.
-Akkor megint kaptok jó kis Three sides-os menüt. Jó?
-Jóóóóóóóóó! Imádom ezeket a menüket. - dőlt hátra a támlának J-Hope.
-Akkor mindjárt el is kezdem. Mindenki mást kap, így majd válogathattok.
-Szuper! - örvendezett Jimin.
-Akkor megyek vissza.
-Ne! Maradj még! - engedte el Kook.
-Majd ha végeztem és lesz időm még kiülök hozzátok.
-Jól van.
-Sietek. - fordult is vissza a konyhába.
-Nagyon fáradt. - jegyezte meg V, amint a legkisebb újra helyet foglalt.
-Tudom. De holnaptól pihenhet. - érezte rosszul magát Nam - Sajnálom. Nem volt a terveim között, hogy ennyire meghajtjuk a konyhát. De kap pihenőt. Több napot is.
-Rendben. - dőlt az asztalra Taetae - Majd ügyelek rá, hogy pihenjen is.
(Folytatjuk :D Na milyen jó vagyok? :D De nem tudom mikor lesz rész, mostantól meg ezt nem is írom meg, mert tudhatjátok már lassan, hogy sosem lehet tudni, mikor írok újra :D Oldalt azonban tessék szavazni, bár nem úgy néz ki, hogy lesz az a nyereményjáték amit elterveztem, viszont újabb fogalmazódott meg a fejemben. Tessék olvasgatni a ficijeinket, mert ha az nyer, ami nyerésre áll, akkor az előnyben lesz, aki mindent olvasott. Persze figyelünk majd mindenkire, szóval kiírás előtt lesz még egy szavazás. Van aki nem olvas yaoit, vagy hentait, így igazságtalanság lenne a dolog. Mindegy. A lényeg: OLVASSATOK SZAVAZZATOK! :D ) Mellesleg: Komment, komment, komment.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)