-Ne foglalkozz vele. Holnap mindent megtudunk. Inkább pihend ki magad. Az előbb még álmos voltál.
-Most is.
-Hát akkor hajrá.
-Könnyen beszélsz. - pillogott a sötét plafonra társa - Iszok tejet. - kelt fel pár perc múlva.
-Remek ötlet. Attól legalább elalszol.
-Remélem. - ment ki a szobából Lucky.
Közben Europe is lassan kicsit aggódni kezdett, de ő inkább társai miatt. Túlságosan izgultak mindenért, a legapróbb dolgokon is idegeskedtek, ami nem tesz jót nekik. A jövőben pedig kifejezetten ártalmas lehet majd, ha beindulnak a dolgok. Erre ki kell majd találni valami megoldást.
Másnap mondanám, kipihenten keltek, de nagyot hazudnék. Szokásos fáradtsággal szemükben ébredtek, első utuk pedig a reggeli kávé és gyors reggeli után az edzőterembe vitte őket. Gyengébb edzéssel kezdtek, tekintettel a nem rég befejezett étkezésre, majd lassan vált egyre durvábbá az erősítés, ezzel óvták szervezetüket. Viszont ha rajtuk múlt volna, nem indulnak el a Big Hithez a megbeszélésre. Inkább futottak volna még egy órát, emeltek volna még rengeteg súlyt, de sajnos menedzserük mellett még ott volt Europe is, aki igazán utált mozogni, így siettette őket az öltözőbe. Mindenkit ő szedett le épp arról a kondigépről, amire menekült a kötelező elbeszélgetés elől.
-Már csak te vagy. - állt Youngjoo mellett, ki nagyban futott - Neked is menned kell öltözni.
-Még van néhány kilométerem. - válaszolt két légvétel között a leader.
-Nélküled nem mehetünk el. Te tárgyalsz. Gyere és öltözz!
-Még ezt lefutom.
-Young! - nyúlt bele dolgaiba Europe és kikapcsolta lassan a gépet - Értem én, aggódsz. Félsz minden egyes hírtől, ami a kiadó részéről jön, de muszáj vele szembe nézni. Ha tolod, nem lesz jobb, ugyanott ott lesz mumusként. Jobb, ha minél hamarabb szembenézel vele és túlesel rajta.
-És mi van ha probléma? Ha tényleg gond, amit helyben meg kéne oldanom, de nem megy? - állt meg a futópadon barátja felé fordulva.
-Menni fog.
-De mi van, ha nem?
-Akkor kisegítünk. De menni fog. Viszont nem lesz most gond, ne aggódj. Akkor nem találkoztunk volna és beszélgettünk volna a fiúkkal tegnap, mikor már tudtak róla.
-Igazad lehet.
-Van. Menjünk öltözni! El fogunk késni. - indult Europe, kit bizonytalanul követett pár pillanat múlva a leader.
Hamar végeztek a gyors zuhannyal és a friss ruha felvételével, amiben az izgalom hatalmas szerepet játszott, hiszen így mindent gyorsabban csináltak. Négyük közül egyedül Europe nem idegeskedett, bár lassan kezdték átragasztani rá társai a remegő kezeket. Éppen ezért imádkozott, hogy minél hamarabb tudják le a kis megbeszélést, így átvette az irányítást arra rövid időre, míg be nem léptek a kiadó bejáratán szorosan Chunghoo mögött, ki vitte is őket tovább lendületesen az egyik konferenciaterembe.
-Üljetek csak le, mindjárt jön a főnök. - foglalt helyet menedzserük.
-Mivel kapcsolatban lesz megbeszélés, ha szabad kérdeznem? - érdeklődött Youngjoo mivel a többiek nem mertek megszólalni.
-Mindjárt megtudjátok. Nem biztos, hogy örülni fogtok neki. A fiúk sem repestek, volt aki hőbörgött is, de beletörődnek lassan.
-Ne húzd az agyunkat, adj valami segítséget! - hagyta el kimért leader énjét Youngjoo.
-Young, nyugi. - próbálta visszahozni Europe, mielőtt teljesen kikel magából. Nem voltak még annyira jóban az új menedzserrel, hogy ezt az oldalukat is megmutassák, a főnökkel pedig pláne nem, hogy egy labilis, leaderhez nem méltó hangulatban találja vezetőjüket, kivel lehet, tárgyalnia is kell majd, ha a lányokat kínosan érintő változásról lesz szó.
-Bocsássatok meg! - érkezett is meg pár perc múlva a nagyfőnök néhány papírral kezeiben - Késésben vagyok, úgyhogy sietek most is. Nos, - ült le - a fiúknak már mondtam, ők nem repestek az ötletért több ok miatt sem, de sajnos ez így a legegyszerűbb. Remélem még nem pakoltatok ki, mert van két lakás innen nem messze, ami egybe van nyitva. Azt szeretnénk, ha oda beköltöznétek a fiúkkal. Az egyik fele csak egy hálószobás, a másik viszont három. Az lenne az egész lényege, hogy elvegyüljetek egymás között és jobban megismerjétek a fiúkat, így jó lenne, ha a három hálószobásból az egyiket választanátok. - magyarázott a főnök, miközben a lányok ledöbbentek. Csupán ezért nem szakították félbe, pedig megtették volna, csak még nem dolgozták fel az információkat - Próbaidőnek egy hónapot kaptok, ha azután úgy gondoljátok, nagyon rossz, nem jöttök ki jól velük és mindkét csapat szenved, akkor átköltözhettek az egy hálószobás felére, de ennyi a maximum. Viszont én rohanok is tovább. - állt fel rövid mondandója után - Itt a bérleti szerződés. - nyújtott oda egy papírt Chunghoonak - Jó költözködést lányok! - szaladt is dolgára a nagyfőnök, miközben az érintettek csak pislogtak jobbra-balra.
-Ezt kell csak aláírnotok. Nálam van egy kulcs a lakáshoz, de holnapra másoltatok. A hétvégén költözünk, addig még van három napotok, ha kipakoltatok akkor most pakoljatok össze, ha nem, akkor meg pihenhettek.
-Na várj! - eszmélt fel Youngjoo - Költözzünk össze férfiakkal?
-Hát... igen. De ez a csapat másik fele, ezért kell ez.
-De mire jó ez? Alig ismerjük őket és... férfiak. Ez azért nem kis dolog.
-Ne így nézzétek a dolgot. Ők a csapat másik fele és nem egy hálószobában lesztek velük. Egy másik szobával arrébb lesztek. Ez azért kell, mert így könnyebb titeket összerázni, összeszedni, ha menni kell valahova és védeni is. Nem utolsó sorban pedig ez olcsóbb, mint a két külön lakás, amiben most vagytok.
-Hát nem igazán hátrálhatunk ki belőle úgy érzem. - nézett le a papírra Youngjoo.
-Nem. De ha elkezdtek majd közösen dolgozni, fellépni és turnézni, akkor ugyanennyire lesztek összezárva, ha nem jobban. Fel kell készülnötök előre, hogy kibírjátok a feszült csapattársaitokat minden pillanatban. Nem lenne jó egy konfliktus a turné kellős közepén.
-Ezzel célozni szeretnél valamire? - vetett szúrós pillantásokat menedzserükre a leader.
-Nem. Csupán szeretnénk, ha összeszokottabb csapattal tudnánk mi is és ti is dolgozni. - hazudott vagy sem, senki sem tudja, mindenesetre jól kivágta magát a menedzser a szorult helyzetből.
-Úgysem mondhatunk nemet. Kérnék egy tollat. - írta alá Young, majd szép sorban a többiek, kik nem mertek megszólalni. Nem is volt nagyon miért, hiszen kötelezően igent kellett mondaniuk, más választásuk nem maradt.
-Férfiakkal együtt élni. - ült teljesen lesújtva otthon a kanapén Lovely.
-Hát erre szerintem egyikünk sem számított. - dobta le maszkját Europe, majd nagy levegőt véve foglalt helyet társa mellett a karfán.
-Nem tudom, mit mondhatnék. - tekerte le sálját nyakáról Youngjoo - Nagyon választásunk nem volt.
-Hogy kell idegen férfival együtt élni? - érdeklődött Lovely - Lehet törülközőben mászkálni? Tarthatom a kozmetikumokat a fürdőben? És a tampont? Azt biztos nem.
-Nálunk ezt a férfinak el kell fogadnia, ha nővel él. És itt most nem kapcsolatról beszélek, hanem például családról. Majd maximum eldugjuk. - válaszolt Europe, miközben a leaderjük magukra hagyta őket, hiszen nem tudott választ adni kérdésükre, sem megnyugtatni, vagy ésszerűen érvelni, miért lesz ténylegesen is jó ez a változás.
-Még szerencse, hogy nem rendezkedtünk be annyira. A lustaság most előny. - Ült le Lovely mellé Lucky - De akkor gondolom kezdhetünk pakolni már most.
-Lehet. Nem tudhatjuk, mennyi időnk lesz később. Viszont Lovely, szeretnék tisztázni veled valamit.
-Mit?
-Nem jöhetsz össze egyik fiúval sem!
-Jahj, már megint!? - csattan fel - Ezt már megbeszéltük.
-Tudom, de azért ne felejtsd el. Ha összeköltözünk velük akkor is marad ez a szabály.
-Felfogtam már elsőre is. - forgatta szemeit a maknae - És még mindig nem tudom, honnan veszitek, hogy bármelyikőjük is tetszik.
-A közvetlenség és a süti felajánlás enyhén furcsa volt. Azóta sem értetted meg ezt? - próbálta Lucky felvilágosítani ezúttal.
-Még mindig csak kedves gesztus volt. Kell az ilyen, hogy megkedveljenek. Márpedig most pont emiatt költözünk össze, nem? Majd ott is tartsak távolságot és ne menjek át hozzájuk, vagy mi? Döntsétek el, mit akartok!
-Csak mértékkel, rendben? - válaszolt Europe.
-Nem tudom, mi a ti mértéketek.
-Például ne ülj első alkalommal az egyik fiú ölébe, ha nem tudsz leülni. És ameddig lehet, addig szerintem ne mászkálj törülközőben, sem az általad pizsamának nevezett bugyi-póló összeállításban.
-Igen. - helyeselt a legidősebb.
-Jó! Nem akartok egy listát írni? Úgy könnyebb lenne. - morgott a maknae.
-Nem. Jobb lenne, ha magadtól tudnád ezeket. - beszélgettek tovább Luckyval, Europe pedig lassan otthagyta őket. Elvonult saját kis birodalmába egy kis időre, ahogyan szokott mindennap, és elmerült otthona ügyeiben, mert érdekelte a hazai állás mind a k-pop részéről, mind más hírek kapcsán.
Ám ez az új feltétel a kiadó részéről nem csak őket lepte meg. Az elkövetkezendő napokban, míg a lányok minden este egyre jobban becsomagoltak, a fiúk is hasonlóan tettek, viszont korántsem annyira beletörődően, mint kellett volna. Morogtak esténként néhányan, ami a közös foglalkozásokon is meglátszott lassan, hiszen nem mindenki fogta vissza magát minden pillanatban és villantott hamis mosolyt. De így legalább a két banda annyiban egyetértett, hogy ez elég nagy kényelmetlenséget okozhat majd mindkettejüknek. Így megegyeztek, hogy csak az egy hónapot fogják túlélni bármiféle komoly harc nélkül, majd a lányok megkapják a másik lakást és onnantól, mintha nem is lennének összenyitva, úgy fognak élni egymás szomszédjaiként.
-Ez az ötlet nekünk is tetszik. Csak Sejin, meg Chunghoo meg ne tudja, hogy ez a terv. - ült törökülésben Youngjoo a próbateremben, mint a kör egyik tagja.
-Nem kell az orrukra kötni mindent. De ez így lesz a legjobb. Megpróbáltuk, ők elégedettek, saját lakásunk lesz, mi is azok leszünk. Mindenki jól jár. - válaszolt Suga, ki az egésznek a kitalálója volt.
-Sajnálom, hogy ennyi kellemetlenséggel jár ez nektek. - kért bocsánatot RapMon.
-Ohh! Ne! Miattunk van az egész. Miattunk kerültetek ilyen helyzetbe, hogy belekényszerítenek egy olyanba, ami kellemetlen. Nagyon sajnáljuk és igyekszünk majd minél kevesebb gondot okozni.
-Ez kedves tőletek és a minimum is. - fejtette ki véleményét Suga.
-Úgy érti, ilyen helyzetben minimum. - próbálta menteni a menthetőt Rap Monster.
-Nem. Tőletek a minimum. Bár így is sok megpróbáltatáson mentetek keresztül, ez azért most teljes mértékben miattatok van és azért kicsit fújok rátok. Elég sokat elértünk önerőből, erre meg sem kérdezik, hogy mit szeretnénk, összekényszerítenek veletek. Ennek egyáltalán nem örülök. De kénytelen vagyok elfogadni a helyzetet és túltenni magamat ezen, különben a haragom miatt az egész bandát leírhatjuk. És ezt most a fiúkra értem. - kerültek kényelmetlen helyzetbe Suga szavai miatt társai, bár sokak gondolatait tolmácsolta monológjában.
-Sajnos igazad van. Mindent meg fogunk tenni, hogy ne okozzunk kárt. Ha pedig nem tudjuk ezt megtenni, akkor önként felmondunk és nem húzunk le titeket a süllyesztőbe. Ezt már a legelején megmondtuk PD-nek is. Nem akarjuk más bukását a mi döntéseink miatt.
-Hoztam vacsorát. - érkezett meg Europe, ki még a mélyebb beszélgetések kezdete előtt ment el Lovelyval némi ennivalóért.
-Ezt nem tudtuk. De remélhetőleg erre nem kerül sor. Nagy tehetségek ülnek ebben a szobában most és szerintem, ha sikerül megütni a közös hangot, akkor nagy dolgokat vihetünk véghez. - próbált békét teremteni RM.
-Miről maradtunk le? - pakolt le Lovely, miközben érdeklődött
-Reméljük, sikerül. - beszélgetett a kér leader tovább.
-Sikerülni fog. - mosolygott megnyugtatóan RapMon.
(Folytatjuk! Reméljük a heti rendszerességet majd tudjuk tartani. Sok sikert az érettségihez, a ZHkhoz és a vizsgákhoz is mindenkinek!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
2017. május 13., szombat
2017. május 10., szerda
BTS 4. szülinapi project! Magyar + International
Ezúttal a magyar Fandom saját szülinapi projectje mellett beszállt egy International projectbe is, melyben így részt vehettek ti is.
Mivel nem kérhetjük tőletek, hogy utazzatok Pestre, így szétszedtük az International eventet és így 5 haza nagyvárosban van lehetőségetek részt venni a felvételeken.
Győrben, Szegeden, Debrecenben, Budapesten és Pécsen!
Mivel nem kérhetjük tőletek, hogy utazzatok Pestre, így szétszedtük az International eventet és így 5 haza nagyvárosban van lehetőségetek részt venni a felvételeken.
Győrben, Szegeden, Debrecenben, Budapesten és Pécsen!
Ezen kívül természetesen a saját szülinapi projectünkben is részt vehettek, melynek felvétele össze van vonva az International project felvételével.
Természetesen azok, akik nem tudnak eljönni a felvételekre, továbbra is megvan a lehetőségük képet küldeni, hogy a MAGYAR projectben benne legyenek.
Kérünk benneteket rendesen olvassátok el a leírásokat és csak utána kérdezzetek, mert legtöbbször ott a válasza leírásban!
2017. május 9., kedd
Three sides of life 93. rész: Képszakadás
Ám Youngbum azért nem adta fel ilyen könnyen. Hiányzott neki a régi,
csapongó barátja, kinek vadabbnál vadabb ötletei támadtak és szinte
mindenbe belement amit csak felajánlottak neki főleg, ha szex is volt a
történetben. Ezért Youngbum a kicsit részeg feje ellenére is gondolkozni
kezdett valamiféle megoldáson, hogy legalább csak egy este erejéig is,
de visszahozza azt a Seokjint, akivel annyi kalandban volt része.
Seokjin hosszú idő után először feküdt be úgy ágyába, hogy az csak az övé volt. Valahol hiányzott neki a két kis bajkeverő, kikkel csak igen szűkösen fértek el és emiatt el is gondolkozott sokszor azon, kéne egy nagyobb fekhely. De ugyanakkor ezúttal kicsit élvezte is azt, hogy tengeri csillagként kiterülve feküdhet puha takarója alatt, ami miatt ezúttal aggódnia sem kellett, kinek jut, kinek nem. Párjai hiányát pedig most úgy enyhítette, hogy írt nekik lefekvés előtt, majd saját szabályát megszegve Jjangguval karjaiban aludt el.
Természetesen választ nem kapott a kisebbektől, mert azok már rég mély álomba merültek egymás karjaiban, ugyanis Taehyung végül átosont a picurhoz, hogy egy estét se kelljen annak magányosan töltenie. Megbeszélte otthon és miután családja párnára hajtotta fejét, ő rohant is legkisebb szerelméhez.
-Ugye nem járnak be a szüleid hozzád? - ölelte át Jungkookot.
-De.
-Akkor elengedlek.
-Ne! - szorította magához Taehyung kezeit - Nem baj, ha bejönnek. Majd kivágom magunkat ebből valahogyan.
-Ahogy gondolod. Jó éjszakát picur! - puszilt füle mögé - Álmodj szépeket! - folytatta tovább azt, amit elkezdett - Pihend ki magad, nyugodj meg. - haladt lefelé nyakán, majd félúton visszaindult.
-Ezzel pont nem azt éred el, amit szeretnél. - kuncogott Jungkook, kit egy-egy jól irányzott puszi megmosolyogtatott.
-Honnan tudod, mit szeretnék? - csattantak el egyre nagyobb csókok a kisebb egyre nedvesebb nyakán.
-Nem olyan nehéz kitalálni. - nyomta fenekét a másiknak.
-Az most járulékos. Nem akarok szexet, amúgy sem lehet. Ez most elég és jól is esik.
-De így viszont én akarni fogom. Már akarom is. Ne kínozz!
-Jó! - nyalt végig nyakán - Abbahagytam.
-Csak így?! És most aludjak el, mintha nem is állnának odalent a dolgok?
-Ühüm. - pihentette fejét a párnán Taehyung.
-Kár volt téged áthívni. - próbált teljesen másra gondolni Jungkook.
Igyekezett megbirkózni problémájával, mely a másik miatt adódott. Ugyan sohasem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget, ám ezúttal kénytelen volt, mivel párja nem engedte el, így pedig, ölelő karok börtönébe zárva, nem tudott sokat kezdeni magával.
Az este ezért csak Seokjinnek telt nyugodtan miután álomra hajtotta fejét, hosszú idő után pedig először pihente ki magát teljes mértékben. Bár reggel ezt nagyon megbánta, hiszen szívesebben ébredt fájó derékkal álmosan párjai oldalán, még ha azok napközben bosszantották is, mint egyedül, az ajtóban egy nyöszörgő Jjangguval, a most hatalmasnak bizonyuló takaró alatt, mely máskor olyan kicsike. Az egyetlen ok így csak kiskutyája volt, mi kikényszerítette ágyából és végül útnak indította a lakásban. Meglepetésére régi barátja már ébren volt, ki igazán otthon is érezte magát, ezért elterülve a kanapén a szokásos trehányságával bambulta a tévé, miközben sört iszogatott, amit Isten tudja csak, honnan szerzett.
-Máris ébren?
-Csak most keltél fel? - vágott vissza Youngbum.
-Kipihenem magam az este után. Öreg vagyok én már ehhez, többet kell aludnom. Leviszem Jjanggut. - fordult vissza szobájába, hogy felöltözzön.
Nem szívesen hagyta magára lakásában régi ismerősét tekintve, hogy mennyi dolog lebuktathatta volna őt és párjait. Így Jjanggunak ezúttal egy rövidebb sétával kellett beérnie, nem rohangálhatott, szaglászhatott kedvére, mert gazdája nagyon sürgette dolgában és a hazavezető úton is. Minél kevesebb időre szerette volna szem elől téveszteni Youngbumot, ki szerencséjére meg sem mozdult a kanapéról a rövid távollét alatt. Ugyanabban a pozícióban találta társát Seokjin, ahogyan otthagyta őt fél órával korábban.
-És mit tervezel mára? - érdeklődött a nap felől, hogy hogyan szeretné eltölteni társa.
-Menjünk el enni valahova, majd kis pihi, aztán belevágunk az éjszakába.
-Feltétlen akarsz bulizni. - sétált a hűtőhöz Jin.
-Naná! Olyan rég volt részem ilyenben! Muszáj.
Pedig Seokjin reménykedett sőt, utána is egész nap hitt benne, meggondolja magát kedves barátja és nem erőlteti rá azt, amit ennyire nem akar, de ő nem erről volt híres. Mindenkit elhurcolt magával bulizni akkor is, ha az illető nem akart menni. Ugyanis a végeredmény biztatta őt erre a tettre, hiszen minden alkalommal jól érezte magát a kedvetlen áldozat. Ezért nem akart engedni most se Youngbum és emiatt félt tőle Jin. Mert az ilyen esték nem hétköznapian teltek. Többnyire felejthetetlen élményként ragadtak meg bennük, fiatalkori hülyeségként, ami könnyen torkollhatott volna csúnya végeredménybe, ám valamiféle csoda folytán minden alkalommal a Világ egyik legviccesebb története született meg.
-Pénztárca tele? Kulcsok megvannak? - sürgette társát Youngbum este, hiszen már nagyon indulni akart. Be szeretett volna melegíteni kicsit a végállomás előtt, ahhoz pedig kellett neki idő.
-Jól van már! Mehetünk, ha ennyire nem bírsz magaddal. - nézett fel telefonjáról a topogó barátjára Seokjin. Éppen párjainak hagyott rövid üzenetet, de még ezt sem tudta nyugton befejezni. Youngbum ugyanis minden alkalommal szekálta, ha kezébe akadt mobilja, így nem akadt leehtősége beszélgetni szerelmeivel.
-Végre. - rohant az ajtóhoz Youngbum, hogy felkapja cipőjét.
-Jjanggunak még adok enni.
-Már adtál az előbb! - emlékeztette őt morcosan barátja - Ne húzd az időt! Menjünk! Jó lesz, hidd el.
-Hát valamiért most nem hiszek neked. - adta be derekát Seokjin és ő is készülődni kezdett.
-Csalódtál bennem valaha, mikor ezt mondtam?
-Hát... - gondolkozott el - ami azt illeti...
-Nem! Na látod. Akkor kapd össze magad és indulás, mert egy felejthetetlen este vár ránk! - rontott ki az ajtón, néhány pillanat múlva pedig követte őt Jin is.
Belevágtak hát az éjszakába és Youngbum menetrendjét követve haladtak bárról bárra. Mindenhol kötelezően innia kellett Seokjinnek, társa pedig gondoskodott róla, hogy ezt társaságban tegye. Ez nem is volt gond, mert jól érezte magát a csevegések közben, hiszen vicces lányokat szedett össze barátja, mint mindig, ám valahányszor az egyik karjához ért, vagy csak "véletlenül" nekidőlt, ő máris kellemetlenül érezte magát, amiért úgymond "hazudik" az illetőnek. Hiszen semmi esélye nem volt az adott hölgyeménynek még egy estére sem vele, Jin pedig nem szívesen áltatta őket hamis reményekkel. De szerencséjére sosem ragadtak le egy helyen hosszabb időre, így az egyre részegebb, merészebb lányok sem jutottak messzire. Ám még ezek ellenére is sikerült az egyiknek átlépni egy határt, amit Seokjin elég rosszul kezelt. Mivel benne is volt már egy kis alkohol, ezért elég későn kapcsolt. A lány már veszélyesen közel merészkedett, mikor pedig fülébe súgta, hogy nincs rajta bugyi, majd megnyalta fülét, úgy viselkedett, mintha teljesen tapasztalatlan szűzként ülne a bárpultnál. Felugrott zavarában és valami ramaty indokkal otthagyta a másikat meg sem állva a friss levegőig. Természetesen Youngbum követte és kérdőre is vonta, hiszen nem így ismerte meg társát. Nagyon nem. Egyáltalán nem tudott mit kezdeni Jin reakciójával, csupán ennyi szerencséje volt a másiknak. Ezért tudta magát könnyedén kimagyarázni, hogy csupán a hűség és a barátnője, fél, nem akarja megcsalni, egyebek. A többi fel sem merült, pedig az ütött volna igazán nagyot, hogy a hölgyemény megmozgatott benne valamit, amit nem szabadott volna. Elvégre ő már nem vonzódik a másik nem felé. Ez volt az az ok, ami őt igazán megrémítette és késztette arra, azonnal meneküljön a lehető legmesszebbre. De ezt nem mondta el társának, inkább csak a szokásos lelki vívódással jött, hiszen ez egyszerűbb volt, mint az igazság.
Viszont ez Youngbumot megerősítette abban, hogy véghez kell vinnie tervét, mely az este színvonalának emeléséért született. Nem volt boldog Jin reakciójától, de pont ezért ugrott az utolsó helyre, ahol már várták őket. Youngbum régi vendég volt, jól ismerték ott és már hiányolták a sok utazgatás miatt. Ezért szinte ünnepelve fogadták újra törzshelyén. A legjobb szolgáltatásokban volt részük az egyik VIP szobában, ami magával vonta azt is, hogy a legszebb lányok lesték minden kérésüket. Youngbum pont erre hajtott, ez volt a terve, hogy ilyen környezetbe csalogassa barátját és végre előhívja belőle azt a bulizós, laza énjét, kit otthagyott pár éve Szöulban, mikor útjára indult. Persze ezt a felét elég nehéz lett volna bármiféle rásegítés nélkül felkelteni, de számított erre és még útjuk során szerzett is valamit a probléma megoldására. Csak egy pillanat kellett, ami ennyi lánnyal az oldalán hamar adódott, hogy kicsit felszabadítóbb itallal kínálja társát, ki mit sem sejtett az egészről. Remeknek, egyenesen csodálatos tervnek vélte ezt Youngbum.
-Hogy vagy barátom? - mászott mellé pár perccel azután Youngbum, hogy elfogyasztottak még egy kört közösen.
-Azt hiszem elég volt nekem mára az ivászatból. - imbolygott enyhén Seokjin feje, ki próbált fókuszálni a daloló lányokra.
-Ugye tudod, hogy a hűség hülyeség?
-Azt hittem, már megbeszéltük.
-Gondolj csak bele. Ha olyan fontos dolog lenne, nem lennének nekünk ilyen szolgáltatások, mint ez. - mutatott a nekik táncoló lányokra - Engedd el ezt a hülyeséget és bulizz kicsit. Olyan feszült vagy mióta megjöttem, jót fog tenni neked ez az este.
-Nem kell nekem ilyesmi. Nincs rá szükségem. - hunyorgott és próbálta egyenesen tartani fejét, ám nagy kihívást jelentett számára ez az egyszerű tett is.
-Jaj ugyan barátom. Egy kósza numerára mindig van szüksége a férfinak.
-Levegőzök egyet. - kelt volna fel Seokjin, de semmi ereje sem volt hozzá.
-Szerintem pedig maradsz és kiélvezed a kapott lehetőséget. Jó szórakozást barátom! - ült arrébb Youngbum, hogy egy lányt vonjon ölébe, miközben Jinnek vetkőzni kezdett egy másik.
-Mit csináltál velem?
-Csupán rásegítettem az estédre. Gyere cica! - harapott alsó ajkába Youngbum, amint már inkább a neki táncoló fiatallal foglalkozott - Mutasd csak, milyen színű a bugyid? Úúú... cuki rózsaszín!
-Nem akarlak elkeseríteni, - ült tehetetlenül a már fehérneműre vetkőzött lányt bámulva Seokjin - de most nagyon nem alkalmas a dolog. - fogadta ölébe, elvégre nem sokat tehetett ellene. Teljesen erőtlen volt.
-A barátod nemezt mondta. - esett fülének a másik, majd nyakán folytatta teendőit.
-Nekem van párom, így most... nem túl jó ötlet ez.
-Majdnem minden ügyfelemnek van párja. Olyat mondj, ami jó kifogás, hogy visszautasítsam a bérem. - nyúlt pólója alá.
-Nem kívánlak.
-Biztos vagy te ebben? Én nem így érzem. - mozdult meg az ölében ülő lány ezzel pedig olyan dologra hívta fel figyelmét, amiről eddig ő maga sem tudott.
-A látszat néha csal. Az... az más.
-Hát akkor azonnal kiderítjük, hogy micsoda valójában. - gombolta ki Seokjin nadrágját a másik.
Ő sem hitt annak, amit érzett és saját szemével látott. Hogy felizgult egy nőre, miközben Taehyung és Jungkook pont ettől féltek. Nem tudott megbarátkozni a helyzettel, de időt sem kapott erre, mert a lány egyáltalán nem volt szégyenlős. Néhány pillanat alatt térdelt le elé és vette szájába Seokjin lüktető férfiasságát, ki nem tudott ellene mit tenni. Csak hátraejtette fejét a támlára és csukott szemmel sóhajtozni kezdett.
-Te jó égh!... Picurh! - próbált inkább párjaira gondolni, mely nem bizonyult a legjobb ötletnek.
Innentől nem is emlékszik teljesen az estére. Csupán halvány emlékei vannak az egyes történésekről és sajnos arról is, amint az őt kényeztető hölgyemény készséggel foglalt helyet újra ölében, ezúttal azonban már teljesen meztelenül. Még az ismerős forró érzésre is emlékezett, mit párjai előtt annyira imádott, ám ezután hatalmas képszakadás.
(Folytatjuk. ZH-im és vizsgáim jönnek, de folytatjuk. Mint mindig :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
Seokjin hosszú idő után először feküdt be úgy ágyába, hogy az csak az övé volt. Valahol hiányzott neki a két kis bajkeverő, kikkel csak igen szűkösen fértek el és emiatt el is gondolkozott sokszor azon, kéne egy nagyobb fekhely. De ugyanakkor ezúttal kicsit élvezte is azt, hogy tengeri csillagként kiterülve feküdhet puha takarója alatt, ami miatt ezúttal aggódnia sem kellett, kinek jut, kinek nem. Párjai hiányát pedig most úgy enyhítette, hogy írt nekik lefekvés előtt, majd saját szabályát megszegve Jjangguval karjaiban aludt el.
Természetesen választ nem kapott a kisebbektől, mert azok már rég mély álomba merültek egymás karjaiban, ugyanis Taehyung végül átosont a picurhoz, hogy egy estét se kelljen annak magányosan töltenie. Megbeszélte otthon és miután családja párnára hajtotta fejét, ő rohant is legkisebb szerelméhez.
-Ugye nem járnak be a szüleid hozzád? - ölelte át Jungkookot.
-De.
-Akkor elengedlek.
-Ne! - szorította magához Taehyung kezeit - Nem baj, ha bejönnek. Majd kivágom magunkat ebből valahogyan.
-Ahogy gondolod. Jó éjszakát picur! - puszilt füle mögé - Álmodj szépeket! - folytatta tovább azt, amit elkezdett - Pihend ki magad, nyugodj meg. - haladt lefelé nyakán, majd félúton visszaindult.
-Ezzel pont nem azt éred el, amit szeretnél. - kuncogott Jungkook, kit egy-egy jól irányzott puszi megmosolyogtatott.
-Honnan tudod, mit szeretnék? - csattantak el egyre nagyobb csókok a kisebb egyre nedvesebb nyakán.
-Nem olyan nehéz kitalálni. - nyomta fenekét a másiknak.
-Az most járulékos. Nem akarok szexet, amúgy sem lehet. Ez most elég és jól is esik.
-De így viszont én akarni fogom. Már akarom is. Ne kínozz!
-Jó! - nyalt végig nyakán - Abbahagytam.
-Csak így?! És most aludjak el, mintha nem is állnának odalent a dolgok?
-Ühüm. - pihentette fejét a párnán Taehyung.
-Kár volt téged áthívni. - próbált teljesen másra gondolni Jungkook.
Igyekezett megbirkózni problémájával, mely a másik miatt adódott. Ugyan sohasem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget, ám ezúttal kénytelen volt, mivel párja nem engedte el, így pedig, ölelő karok börtönébe zárva, nem tudott sokat kezdeni magával.
Az este ezért csak Seokjinnek telt nyugodtan miután álomra hajtotta fejét, hosszú idő után pedig először pihente ki magát teljes mértékben. Bár reggel ezt nagyon megbánta, hiszen szívesebben ébredt fájó derékkal álmosan párjai oldalán, még ha azok napközben bosszantották is, mint egyedül, az ajtóban egy nyöszörgő Jjangguval, a most hatalmasnak bizonyuló takaró alatt, mely máskor olyan kicsike. Az egyetlen ok így csak kiskutyája volt, mi kikényszerítette ágyából és végül útnak indította a lakásban. Meglepetésére régi barátja már ébren volt, ki igazán otthon is érezte magát, ezért elterülve a kanapén a szokásos trehányságával bambulta a tévé, miközben sört iszogatott, amit Isten tudja csak, honnan szerzett.
-Máris ébren?
-Csak most keltél fel? - vágott vissza Youngbum.
-Kipihenem magam az este után. Öreg vagyok én már ehhez, többet kell aludnom. Leviszem Jjanggut. - fordult vissza szobájába, hogy felöltözzön.
Nem szívesen hagyta magára lakásában régi ismerősét tekintve, hogy mennyi dolog lebuktathatta volna őt és párjait. Így Jjanggunak ezúttal egy rövidebb sétával kellett beérnie, nem rohangálhatott, szaglászhatott kedvére, mert gazdája nagyon sürgette dolgában és a hazavezető úton is. Minél kevesebb időre szerette volna szem elől téveszteni Youngbumot, ki szerencséjére meg sem mozdult a kanapéról a rövid távollét alatt. Ugyanabban a pozícióban találta társát Seokjin, ahogyan otthagyta őt fél órával korábban.
-És mit tervezel mára? - érdeklődött a nap felől, hogy hogyan szeretné eltölteni társa.
-Menjünk el enni valahova, majd kis pihi, aztán belevágunk az éjszakába.
-Feltétlen akarsz bulizni. - sétált a hűtőhöz Jin.
-Naná! Olyan rég volt részem ilyenben! Muszáj.
Pedig Seokjin reménykedett sőt, utána is egész nap hitt benne, meggondolja magát kedves barátja és nem erőlteti rá azt, amit ennyire nem akar, de ő nem erről volt híres. Mindenkit elhurcolt magával bulizni akkor is, ha az illető nem akart menni. Ugyanis a végeredmény biztatta őt erre a tettre, hiszen minden alkalommal jól érezte magát a kedvetlen áldozat. Ezért nem akart engedni most se Youngbum és emiatt félt tőle Jin. Mert az ilyen esték nem hétköznapian teltek. Többnyire felejthetetlen élményként ragadtak meg bennük, fiatalkori hülyeségként, ami könnyen torkollhatott volna csúnya végeredménybe, ám valamiféle csoda folytán minden alkalommal a Világ egyik legviccesebb története született meg.
-Pénztárca tele? Kulcsok megvannak? - sürgette társát Youngbum este, hiszen már nagyon indulni akart. Be szeretett volna melegíteni kicsit a végállomás előtt, ahhoz pedig kellett neki idő.
-Jól van már! Mehetünk, ha ennyire nem bírsz magaddal. - nézett fel telefonjáról a topogó barátjára Seokjin. Éppen párjainak hagyott rövid üzenetet, de még ezt sem tudta nyugton befejezni. Youngbum ugyanis minden alkalommal szekálta, ha kezébe akadt mobilja, így nem akadt leehtősége beszélgetni szerelmeivel.
-Végre. - rohant az ajtóhoz Youngbum, hogy felkapja cipőjét.
-Jjanggunak még adok enni.
-Már adtál az előbb! - emlékeztette őt morcosan barátja - Ne húzd az időt! Menjünk! Jó lesz, hidd el.
-Hát valamiért most nem hiszek neked. - adta be derekát Seokjin és ő is készülődni kezdett.
-Csalódtál bennem valaha, mikor ezt mondtam?
-Hát... - gondolkozott el - ami azt illeti...
-Nem! Na látod. Akkor kapd össze magad és indulás, mert egy felejthetetlen este vár ránk! - rontott ki az ajtón, néhány pillanat múlva pedig követte őt Jin is.
Belevágtak hát az éjszakába és Youngbum menetrendjét követve haladtak bárról bárra. Mindenhol kötelezően innia kellett Seokjinnek, társa pedig gondoskodott róla, hogy ezt társaságban tegye. Ez nem is volt gond, mert jól érezte magát a csevegések közben, hiszen vicces lányokat szedett össze barátja, mint mindig, ám valahányszor az egyik karjához ért, vagy csak "véletlenül" nekidőlt, ő máris kellemetlenül érezte magát, amiért úgymond "hazudik" az illetőnek. Hiszen semmi esélye nem volt az adott hölgyeménynek még egy estére sem vele, Jin pedig nem szívesen áltatta őket hamis reményekkel. De szerencséjére sosem ragadtak le egy helyen hosszabb időre, így az egyre részegebb, merészebb lányok sem jutottak messzire. Ám még ezek ellenére is sikerült az egyiknek átlépni egy határt, amit Seokjin elég rosszul kezelt. Mivel benne is volt már egy kis alkohol, ezért elég későn kapcsolt. A lány már veszélyesen közel merészkedett, mikor pedig fülébe súgta, hogy nincs rajta bugyi, majd megnyalta fülét, úgy viselkedett, mintha teljesen tapasztalatlan szűzként ülne a bárpultnál. Felugrott zavarában és valami ramaty indokkal otthagyta a másikat meg sem állva a friss levegőig. Természetesen Youngbum követte és kérdőre is vonta, hiszen nem így ismerte meg társát. Nagyon nem. Egyáltalán nem tudott mit kezdeni Jin reakciójával, csupán ennyi szerencséje volt a másiknak. Ezért tudta magát könnyedén kimagyarázni, hogy csupán a hűség és a barátnője, fél, nem akarja megcsalni, egyebek. A többi fel sem merült, pedig az ütött volna igazán nagyot, hogy a hölgyemény megmozgatott benne valamit, amit nem szabadott volna. Elvégre ő már nem vonzódik a másik nem felé. Ez volt az az ok, ami őt igazán megrémítette és késztette arra, azonnal meneküljön a lehető legmesszebbre. De ezt nem mondta el társának, inkább csak a szokásos lelki vívódással jött, hiszen ez egyszerűbb volt, mint az igazság.
Viszont ez Youngbumot megerősítette abban, hogy véghez kell vinnie tervét, mely az este színvonalának emeléséért született. Nem volt boldog Jin reakciójától, de pont ezért ugrott az utolsó helyre, ahol már várták őket. Youngbum régi vendég volt, jól ismerték ott és már hiányolták a sok utazgatás miatt. Ezért szinte ünnepelve fogadták újra törzshelyén. A legjobb szolgáltatásokban volt részük az egyik VIP szobában, ami magával vonta azt is, hogy a legszebb lányok lesték minden kérésüket. Youngbum pont erre hajtott, ez volt a terve, hogy ilyen környezetbe csalogassa barátját és végre előhívja belőle azt a bulizós, laza énjét, kit otthagyott pár éve Szöulban, mikor útjára indult. Persze ezt a felét elég nehéz lett volna bármiféle rásegítés nélkül felkelteni, de számított erre és még útjuk során szerzett is valamit a probléma megoldására. Csak egy pillanat kellett, ami ennyi lánnyal az oldalán hamar adódott, hogy kicsit felszabadítóbb itallal kínálja társát, ki mit sem sejtett az egészről. Remeknek, egyenesen csodálatos tervnek vélte ezt Youngbum.
-Hogy vagy barátom? - mászott mellé pár perccel azután Youngbum, hogy elfogyasztottak még egy kört közösen.
-Azt hiszem elég volt nekem mára az ivászatból. - imbolygott enyhén Seokjin feje, ki próbált fókuszálni a daloló lányokra.
-Ugye tudod, hogy a hűség hülyeség?
-Azt hittem, már megbeszéltük.
-Gondolj csak bele. Ha olyan fontos dolog lenne, nem lennének nekünk ilyen szolgáltatások, mint ez. - mutatott a nekik táncoló lányokra - Engedd el ezt a hülyeséget és bulizz kicsit. Olyan feszült vagy mióta megjöttem, jót fog tenni neked ez az este.
-Nem kell nekem ilyesmi. Nincs rá szükségem. - hunyorgott és próbálta egyenesen tartani fejét, ám nagy kihívást jelentett számára ez az egyszerű tett is.
-Jaj ugyan barátom. Egy kósza numerára mindig van szüksége a férfinak.
-Levegőzök egyet. - kelt volna fel Seokjin, de semmi ereje sem volt hozzá.
-Szerintem pedig maradsz és kiélvezed a kapott lehetőséget. Jó szórakozást barátom! - ült arrébb Youngbum, hogy egy lányt vonjon ölébe, miközben Jinnek vetkőzni kezdett egy másik.
-Mit csináltál velem?
-Csupán rásegítettem az estédre. Gyere cica! - harapott alsó ajkába Youngbum, amint már inkább a neki táncoló fiatallal foglalkozott - Mutasd csak, milyen színű a bugyid? Úúú... cuki rózsaszín!
-Nem akarlak elkeseríteni, - ült tehetetlenül a már fehérneműre vetkőzött lányt bámulva Seokjin - de most nagyon nem alkalmas a dolog. - fogadta ölébe, elvégre nem sokat tehetett ellene. Teljesen erőtlen volt.
-A barátod nemezt mondta. - esett fülének a másik, majd nyakán folytatta teendőit.
-Nekem van párom, így most... nem túl jó ötlet ez.
-Majdnem minden ügyfelemnek van párja. Olyat mondj, ami jó kifogás, hogy visszautasítsam a bérem. - nyúlt pólója alá.
-Nem kívánlak.
-Biztos vagy te ebben? Én nem így érzem. - mozdult meg az ölében ülő lány ezzel pedig olyan dologra hívta fel figyelmét, amiről eddig ő maga sem tudott.
-A látszat néha csal. Az... az más.
-Hát akkor azonnal kiderítjük, hogy micsoda valójában. - gombolta ki Seokjin nadrágját a másik.
Ő sem hitt annak, amit érzett és saját szemével látott. Hogy felizgult egy nőre, miközben Taehyung és Jungkook pont ettől féltek. Nem tudott megbarátkozni a helyzettel, de időt sem kapott erre, mert a lány egyáltalán nem volt szégyenlős. Néhány pillanat alatt térdelt le elé és vette szájába Seokjin lüktető férfiasságát, ki nem tudott ellene mit tenni. Csak hátraejtette fejét a támlára és csukott szemmel sóhajtozni kezdett.
-Te jó égh!... Picurh! - próbált inkább párjaira gondolni, mely nem bizonyult a legjobb ötletnek.
Innentől nem is emlékszik teljesen az estére. Csupán halvány emlékei vannak az egyes történésekről és sajnos arról is, amint az őt kényeztető hölgyemény készséggel foglalt helyet újra ölében, ezúttal azonban már teljesen meztelenül. Még az ismerős forró érzésre is emlékezett, mit párjai előtt annyira imádott, ám ezután hatalmas képszakadás.
(Folytatjuk. ZH-im és vizsgáim jönnek, de folytatjuk. Mint mindig :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
2017. május 1., hétfő
Billboard 2017
Elindult a Billboard szavazás a mai nappal!
Ez egy igen különleges lehetőség a fiúk számára, így ha van egy kis időtök, akkor szavazzatok rájuk!
Minden információt megtaláltok a Facebook eventnél!
2017. április 30., vasárnap
[Képzeld el] Fanfictiont találnak
Ez is egy kérés tőletek, hogy írjuk le, szerintünk hogyan reagálnának egy fanfictionre. Rátok való tekintettel pedig, ha 18+-os tartalomba futnak, akkor hetero fanfictiont fognak olvasni. De ha szeretnétek, hogy yaoisat is írjunk, azt jelezzétek külön, mivel azt azért sokan nem szeretik, így nem azt választottuk.
Tehát elolvasnak néhány fanfictiont!
Jin
Kíváncsiságtól vezérelve megnyitná a kis történetet amibe belefut Twitteren. Látná, hogy ott van rajta a felnőtt karika, miszerint csak nagykorúaknak, de figyelmen kívül hagyná. Hamar erotikusra váltana a sztori, amibe eleinte csak belepirulna, de mikor előkerülne a bilincs és az ostor végképp ledöbbenne. Inkább bezárná a ficit, miközben csodálkozna a fanok piszkos fantáziáján.
Suga
Igazi rosszfiús gengszteres történet fogná meg az ő figyelmét a legjobban pláne azért, mert ő lenne a maffiafőnök. Nagyon tetszene neki, hogy ő a Don, a családfő és a rettegett bűnöző, akitől az egész város fél. Ám amikor egy kis romantika kerülne a történetbe, ő pedig, mint gengszter elérzékenyülne abba is hagyná az olvasást.
"Így elrontani egy ilyen izgalmas történetet!"
J-Hope
Egy hozzáillő ficibe futna bele. Igazából nem is véletlenül, hanem szánt szándékkal keresne egyet, hogy megtudja, miről álmodoznak a fanok, így ő nem is konkrétan a felnőtt tartalomra pályázik, csak egyszerűen valami romantikus történetre. Meg is találná és mosolyogva olvasná, a vége felé pedig annyira túltöltődne a cukiságfaktor, hogy a tipikus Hopis hangokat is hallatná amiket akkor szokott, mikor nagyon örül valaminek.
Rap Monster
Ő egy olyan történetbe futna, aminek főszereplője nem ő lenne, de ez nem zavarná. Viszont az annál inkább, hogy egy vasöklű leadernek írnák le, aki keményen bánik a tagokkal, mogorva és hideg mindenkivel. Ez nagyon nem tetszene neki, de azért mosolyogna rajta a meglepettségtől.
Jimin
Ő is egy felnőtteknek szóló ficibe futna, akárcsak Jin, ám az övé nem durvulna el. Egyszerű egyrészes történet lenne, melynek középpontjában a szex állna és hogy Jimin milyen tökéletes is az ágyban, ez pedig igazán jót tenne az önbecsülésének.
V
Egy olyan ficit olvasna, amiben nagyon bolondnak állítanák be. Mintha egy naiv gyerek lenne, akinek fogalma sincs a Világról és állandóan csak hülyéskedne, még a legfontosabb pillanatokban is. Pont ezért nem tetszene neki a történet. Ő már nem gyerek, nagyon is felnőtt érett gondolkodással. Csupán szeret nevetni és megmosolyogtatni embereket, mert enélkül nagyon egyhangú és unalmas lenne az élet.
Jungkook
Ő egy akciós fanfictionbe futna, amiben persze ő a menő ügynök. Nagyon élvezné és teljesen ráfüggne a ficire főleg akkor, mikor a hatodik rész tele lenne izgalommal és tűzharccal. Ám amikor szembesülne vele, hogy az az utolsó és várnia kell a következőre, hogy kiderüljön, milyen vége lett az összetűzésnek enyhén kiakadna.
"Ez most komoly?"
(Ha lenne bármilyen helyzet, amiről szívesen olvasnátok hasonló leírásunkat, akkor írjatok kommentet ide, vagy a Facebook OLDALUNKRA, melynek linkjét oldalt megtaláljátok, vagy dobjatok meg egy e-maillel. Minden információt az új menüpontban, aminek a címe "Képzeld el!" és fent a menüsorban látjátok, megtaláltok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








