J-Hope&Gayoon 9. rész (befejezés)

-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?

Csak reménykedtem, hogy nem sietett haza, mert a jégkása még nem volt nála, amit a bácsi ajánlott fel neki. Ezért rögtön az árushoz vittek lábaim, az emberek meg csak bámultak. Mit rohan egy hülye gyerek a plázában?
-Szép napot! Megint én. - lihegtem - Gayoon már elment?
-Szép napot fiatalember! Önnel láttam utoljára és a pénztárcájával.
-Nem arról beszélek. Tudja jól, kit keresek.
-Az a Gayoon most ment el.
-És merre?
-Hát ha édesanyjával jött, akkor a parkoló felé.
-Köszönöm! - indultam volna, de egy mondattal nagyon megfogott.
-Nem ajánlom, hogy bántsa.
-Tessék?
-Lehet nincsenek úgy barátai, mint ahogy másoknak, de nagyon sokan szeretik, akik viszont nem tűrik, ha a megmentőjüket bántják. Szóval nem ajánlom, hogy kárt tegyen benne. - nézett rám úgy, mint akit azonnal képes lenne egy műanyagpohárral megölni, ha rossz választ ad.
-Épp ki szeretném javítani a hibámat.
-Helyes. De ha szomorúnak látom, tudni fogom, kit keressek.
-Ha rajtam múlik, soha többé nem lesz szomorú.
-Akkor siessen, mert ha eltűnik, nagyon nehéz megtalálni.
-Köszönöm. - futottam is tovább.
Bár feltűnően rosszabbul bírtam a rohanást, mint korábban. Kicsit kiütközött a hülyeségem, de nem akartam megállni pihenni. Még hogy lassítsak és ezen múljon. Az hiányzik már csak persze.
Ám sajnos nem gondolkodtam előre. A parkoló hatalmas volt, nem is tudtam mire számítottam, az autójukat illetően pedig fogalmam sem volt. Hiába kiabáltam nem érkezett válasz. Mondjuk én sem válaszoltam volna magamnak a helyében. Újabb " Mit vártál Hoseok?". Ezért gondoltam felhívom csak hát...... nem volt meg a száma. Sosem kellett. Mindig akkor jött, mikor mondta és a legtöbb idejét velem töltötte, így szükségtelennek bizonyult ez kis apróság, ami most megmentette volna az életemet. Viszont ha ezt nem is, valami sokkalta fontosabbat tudtam. Emlékeztem, hogy hol lakik, így legközelebb már egy buszmegálló felé rohantam és még pénz is volt nálam, amit a kis költőgéppel töltött nap után ritkán mondhattam el.

Igazából fogalmam sem volt, hogyan juthatnék el Gayoonhoz, de erre jó a GPS, így akadt némi segítségem, amit igénybe is vettem. Bár a közlekedés már nem az én oldalamon állt, ezért jobbnak láttam a végén már sétálni..... amikor nem kaptam levegőt, mert egyébként futottam. Ez viszont ki is ütközött, mikor a kaputelefonba szerettem volna felszólni, ami csak hosszú, mély lélegzetek után sikerült.
-Gayoont keresemh. - lihegtem.
-Már elment.
-Megkérdezhetem, hogy hová?
-Nem.
-Kéremh. - nyeltem, hátha kicsit jobb lesz tőle - Hatalmas baromságot csináltam és muszáj helyrehoznom. Kérem mondja meg.
-Rég láttam utoljára ilyennek, így bármit mondasz, nem fogom sohasem elmondani merre jár. Hagyd békén és engedd el. Ne kínozd a lányomat, vagy rád uszítok mindenkit. - csapta le a kaputelefont.
-De...... ÉN HELYRE AKAROM HOZNI! - üvöltöttem, de fölöslegesen. Senki sem figyelt rám, az öklöm beverése a falba pedig nem segített helyzetemen - Hol lehetsz? - ötletem se volt.... vagy... lehet mégis csak volt.

-Szép napot morcos bá! - köszöntem rá Sungsukra, amint beértem az üzletbe.
-M-mi? - lepődött meg, de nem hagytam megszólalni.
-Takanorit keresem. Itt van ugye? Gayoonról lenne szó, nagyon, nagyon fontos.
-Tessék? Kezdje elölről kérem, a köszönéstől.
-Ahhh. Pazarolja itt az időmet. Takanori! - fordultam a kis galériája felé, ahová múltkor is felmászott - Gayoonnal baj van. Szomorú. Muszáj segítened, nem tudom, hol keressem.
-Szentjánosbogaraknál próbáltad? - jelent meg a lépcső tetején és mászott is le hozzám.
-Nem tudok eljutni oda egyedül. Nem tudom, hogy mentünk.
-Pedig ha nincs sehol, odamegy. - állt elém.
-És te tudod, hogyan kell oda eljutni?
-Talán. Azt hiszem megtaláltam egyszer magamtól. Mindjárt megnézzük. - vette elő telefonját
Legalább egy órát ügyködtünk, mire kiszenvedtünk egy helyet, de nem voltunk biztosak benne, ám nekem ez elég volt. A talán is jobb, mint a semmi így loholtam tovább.
-Ne vigyelek el? - kiabált utánam.
-Ekkora forgalomban, semmi esély. Köszönöm! - rohantam ki az ajtón a legközelebbi metró felé.
Ameddig csak lehetett azzal akartam menni, mert az még gyors volt. A földfelszín felett minden állt egy helyben, én pedig kezdtem kiköpni a tüdőmet is, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Kiérve a vonathoz meg a telefonomat lestem, hogy mit írtunk fel. Nem igazán voltam biztos magamban, ezért nem egy embert meg is kérdeztem, hogy melyikre is van szükségem és csak az után váltottam jegyet. De a vonatút kínzás volt. Olyan lassan teltek a percek, mint eddigi életemben soha. Azt hittem becsavarodok, miközben végig csak ő járt a fejemben.
"-Ohh. Tényleg szép. De mért szomorú tovább? Miről szól?
-Arról, hogy nincs vele a párja. Hogy vele álmodik, de még sincs ott. De ha tényleg elhagyja, hogy mást szeressen, akkor viszont bánni fogja. Ám ezek ellenére mindig is boldoggá fogja tenni, mondjon bármit. Valójában arról szól, hogy szeretett valakit, aki elhagyta, de annyira imádja, hogy nem képes elengedni. Legalábbis szerintem. Kicsit rád illik."
Most viszont rád illik. Ha annyira fáj neked, mint nekem fájt a másik Gayoon először, akkor nem hordott a Föld a hátán nálam szörnyűbb embert. Hogy tehettem ezt? Hogy okozhattam ugyanolyan fájdalmat neki, mint amekkorát nekem okoztak? Viszont őt nem fogja megmenteni senki...... senki.... csak én.

Mikor bemondták a megállómat azonnal felpattantam. A mellettem ülő lányt meg is ijesztettem. Tényleg váratlan volt, de elmerengtem Gayoon szavaiban, viszont a célom felkeltett. Ott voltam a kapuban. Már csak meg kellett találnom merre menjek és helyben voltam, ám ebben is kaptam segítséget. Mielőtt besiklottunk volna a megállóba a vonatról pont lehetett látni a mezőt, amin este sétáltunk. Kis szerencsés ördög. Mi más lehetnék.
Szinte leugrottam a szerelvényről amint megállt és folytattam rohanásomat. Igaz gőzöm sem volt merre tartok, csak reméltem, hogy jó irányba. Közben végig azon gondolkoztam, mit is fogok mondani, hogyan fogom visszakönyörögni magam. De mi van ha sír? Na azzal végképp nem tudtam mihez kezdjek majd.
-Gayoon!? - értem az ismerős fák közé - Itt kell legyél. Jaj Istenem, kérlek. Legyen itt, különben ötletem sincs. - sétáltam be, mert már teljesen elfogyott minden levegőm.
A kis helyünket azonnal felismertem, ahol lefeküdtünk és mozdulatlanul kellett várnom hosszú percekig, mielőtt felkelt volna és megmutatta volna a második csodát a világon. Viszont még világos volt és látványosan járt ott nem rég valaki, így arra indultam amerre kiszaladt anno a rétre és... el is esett. Kicsit meg is mosolyogtatott ez az emlék. Milyen kis béna, de.... imádom!
Amint kiértem láttam, hogy Takanorival ügyesek voltunk, mert Gayoon ott sétált. Igaz, már messze járt, de ott volt. Hirtelen visszatért erőm és futás közben minden hangomat kiengedtem, ami torkomba szorult.
-Gayoon! - kiabáltam utána, ő pedig azonnal megtorpant. Láthatóan ledöbbent így folytattam, amint közeledtem - Gayoon! - és végre elhitte, hogy én szólítom, nem csak képzelődik. Lassan megfordult, miközben elértem hozzá, majd próbáltam kicsit rendbe szedni légzésemet, hogy meg is tudjak szólalni. Nem tűnt mérgesnek, sem szomorúnak..... igazából semmilyennek sem. - Gayoon énh.
-Hogy kerülsz ide? Hogy találtál vissza?
-Takanori segített. - kapkodtam a levegőt.
-Az a fránya memóriája.
-Én örültem neki.
-De ha elhozod ide azt a kurvát, felgyújtom az egész környéket.
-Eszemben sincs idehozni. Otthagytam a boltban a kasszánál. El sem hiszed milyen jól esett. De nem ezért jöttem.
-Mi kéne, ha volna? - fonta össze mellkasa előtt karjait.
-Na jó, ezt megérdemlem. De miattad jöttem. Átrohantam a fél városon sőt, a vonattól idáig is futottam.
-Felesleges volt.
-Nem. Érted semmi sem felesleges. - léptem felé. Meg akartam ölelni, de elhátrált - Ne csináld te is ezt. Ezt gyűlölöm.
-Mért engednélek közel?
-Mert a barátnőm vagy. Én pedig a te párod. Esküszöm neked nem történt semmi a másikkal.
-A kurvával?
-Igen, vele. Alig hagyta, hogy hozzá érjek. A kezét sem foghattam meg. Tudod milyen rossz volt?
-Szóval csak az hiányzott, hogy valaki párjaként kezeljen. Erre találsz mást is.
-Nem. Te hiányoztál. Nekem nem kell más, csak te. Kérlek.... ahhj. Két perccel azután jött, hogy elmentél. Azt hittem te jöttél vissza, de amikor kinyitottam az ajtót nem te álltál ott.
-Mégis elmentél vele.
-Igen, de görcsben volt a gyomrom. Azt hittem, csak izgatott vagyok, de amikor utoljára beszéltünk megláttam magam a kirakatban. Nem izgatott voltam, hanem undorodtam. Valahogy végig azt akartam hinni, hogy ő te vagy. De mindig mikor elhúzódott, kicsit ráébredtem, hogy ez így nem helyes. Amikor pedig a fejemhez vágtad, hogy közel engedtél magadhoz és bántottalak.......... talán sosem éreztem még ilyen fájdalmat.
-Önző vagy.
-Nem azért. Idefelé úton, végig azon gondolkodtam, hogy lehetek ilyen gonosz. Tudom mit érzel, mert éreztem én is. De helyre akarom hozni. Kérlek ne menj el! - fogtam meg végre kezét, mert most nem húzta el - Ne hagyj itt! Boldognak akarlak látni, nem ilyennek.
-Soha többé nem is fogsz látni, ne aggódj.
-De én szeretlek! - mondtam ki végre, amit már rég ki kellett volna, mire meglepetten pislogott fel rám. Nem hitt nekem - Az Istenit már! Mért nem érzed ezt? Szeretlek! Jobban, mint bármi mást. - de továbbra sem láttam semmi érzelmet rajta - Mért nem hiszel nekem? Pedig igazat mondok, nagyon szeretlek. - simítottam arcára és ez elég volt ahhoz, hogy elengedje magát. Többé már nem volt az az érzelemmentes robot, aki két perce még előttem állt - Ne sírj. Csak ezt ne! - törölgettem le könnyet mindkét kezemmel - Nem akarom sírni látni a csodámat.
-De mért kockáztassalak meg? Egyszer már elhagytál. - pislogott rám csillogó szemekkel, miközben igyekezte kordában tartani légzését.
-Ha megint megtenném, megölhetsz.
-Ahhj. - csapott két kézzel mellkasomra.
-Ez az igazság. Neked köszönhetem, hogy élek. Így azt teszel velem, amit akarsz. Az életem a kezedben van.
-Nem akarlak bántani. - markolt felsőmbe.
-Én sem téged. Mert.... szeretlek. Nagyon szeretlek. - csókoltam meg, hogy megnyugodjon és végre! Nyakamba karolt, bár nem bírta sokáig, mert alig kapott levegőt, de utána sem engedett el, hanem hozzám bújva rendezte légzését és szabadult meg utolsó csepp könnyeitől is, amiket soha többé nem akartam látni legördülni arcán. Bármit, csak ezt ne. Mosolyogjon inkább, az nekem bármit megér.

-Hoseok kisfiam, kinyitnád? - kiabált édesanyám a fürdőből, amint este kopogtak ajtónkon.
-Persze! Jössz velem? - álltam fel az asztaltól, Gayoon pedig továbbra is jött utánam. Nem akart egyedül maradni egy pillanatra sem.
-Naná. - kapta el azonnal kezemet.
-Hozzám jöttek! - jelent meg húgom is útközben.
-Mert? Kit vársz te?
-Az nem tartozik rád! He.....llo. - nyitotta ki az ajtót, de azonnal stílust váltott amint meglátta, hogy ki áll ott - Mit keresel itt?
-Nem hozzád jöttem, hanem a bátyádhoz. - bunkózott a kis költőgép.
-Ne beszélj így a húgommal! - álltam mögötte és feje fölött tökéletesen átláttam az ajtóban álló ördögre. Ugyanis Gayoont sikerült rávenni, hogy ne kurvázza mindig, mert arra felfigyelnek az utcán, így ördögnek lett elnevezve.
-Te! Hogy képzelted a mai napot?! - kezdett rá, majd az eddig a hátam mögött lapuló Gayoon előbújt.
-Hellokaaaaaa!
-Te meg mi a francot keresel itt?
-Azt hiszem mi még nem találkoztunk. Gayoon vagyok! - mászott szépen húgom elé is, aki már kezdte mosolyogva figyelni az eseményeket - Te vagy a pénzhajcsár kis kurva igaz?
-Mi a faszt képzelsz te?
-Óóóóó, máris elmondom, hogy mit képzelek, csak előbb menjünk le az utcára. Nem szeretném, ha összevéreznéd itt nekem szerelmem szőnyegét. - csukta be maga mögött a bejárati ajtót, mi pedig csak álltunk dermedtem tovább a lakásban testvéremmel.
-Imádom az új csajodat. - szólalt meg elsőnek - De nem gondolod, hogy nem kéne hagyni, hogy darabokra tépjen valakit?
-Ugyan már. Olyan apró és kedves. A légynek sem tudna ártani.
-Te.... mi most egy emberről beszélünk? Hallottad mit mondott neki?
-........ Csaj haaaaarc! - téptem fel az ajtót és indultam is utánuk, miközben Suga számát tárcsáztam.
-Ki volt az?! - hallottam még édesanyám hangját.
-Csak az ördög! De ráuszítottuk az angyalt. - válaszolt húgom, de már ő is a nyomomban volt.


(Na és most nem írom ki, hogy folytatjuk, mert vége :D Hahh emberek, muszáj volt ráuszítanom a Jó Gayoont a rosszra, mert.... azt a büdös, de széttépném én is XD Még sosem írtam ennyire utált karaktert. Nehéz szülés volt de sikerült.
Nos a szokásos pedig. Írjatok KOMMENTEKET! Ha nem írtok, nem tudom, hogy tetszett-e, így nem fogom folytatni.
Többi: Fandoooooooom! Ma van a határidő! Fandom <----- Kattintsatok!!!
Másik. Szavazás a fiúkra. Két BTS egy RM! HAJRÁ!  Link
Tartsatok velünk továbbra is, mert folytatjuk a Three sidesot, Franci is vár egy új részre, mellesleg pedig egy RM hentai OS áll félkészen :D Plusz! Kook rövid sztorit akarok kezdeni.... sztem kicsit túlvállaltam magam NA MINDEGY! :D Addig is, jó olvasgatást! Legközelebb találkozunk! )

J-Hope&Gayoon 8. rész

-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.


-Annyira hiányoztál! - állt előttem hatalmas szemekkel.
-Akkor, mért nem hívtad? - szólt bele húgom.
-A többiek azt mondták hagyjalak, csak bajt okoznék, már biztos rég nem szeretsz. De nem bírtam tovább nélküled. Annyira hiányoztál, hogy majd bele pusztultam. Muszáj volt legalább látnom, hogy minden rendben van-e veled.
-Jól vagyok..... már sokkal jobban. - mosolyogtam rá. El sem hittem, hogy ő áll az ajtóban. Annyira hiányzott, már épp ideje volt, hogy újra a karjaimban tarthassam - Mi van veled? Rég láttalak. - simogattam meg arcát.
-Éldegélek és hiányoltalak. De már sokkal jobb. Még mindig jó meleg a kezed.
-Köhöm. - köszörülte meg húgom a torkát, aki még mindig mellettünk állva szemlélte az eseményeket.
-Van kedved elmenni valahova?
-Ha szeretnél, mehetünk.
-Rendben, csak felkapom a cipőmet. Bejössz addig?
-Nem, nem akarok zavarni. Amúgy sem látnak itt szívesen. - nézett testvéremre, aki láthatóan megölte volna a pillantásával, ha ez lehetséges lett volna.
-Hugi! - szóltam rá - Szerintem van dolgod máshol.
-Megyek is. - fordult el morcosan, lassan véve le pillantását Gayoonról.
-Egy perc és kész vagyok, kaptam fel a cipőmet.
-Nem kell sietni ráérünk. Ne erőltesd meg magad. - állt továbbra is a küszöbön kívül és csak leskelődött befelé.
-Nyugodtan gyere be, ha érdekel. - mosolyogtam fel rá.
-Jaj nem, dehogyis. Majd máskor. - utasította vissza meghívásomat.
-Jó, de legközelebb bejössz. - léptem hozzá miután felpattantam és megfogva kezeit húztam magamhoz. Nagyon boldog voltam tőle. Annyira hiányzott!!! Elmondani nem tudom.
-Rendben. - mosolygott ő is.
-Na merre szeretnél menni? - kérdeztem amint egy apró puszit nyomtam arcára és megéreztem illatát. De valahogy most nem esett olyan kellemesen, mint azelőtt. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom, de jó volt az ismerős parfüm orromban.
-Egy jégkására gondoltam. Azt szabad? - húzódott kicsit el.
-Persze. Akkor menjünk! - fogtam meg kezét és indultunk is a legközelebbi pláza felé.

-Hoseokh. - súgta fülembe útközben.
-Igen?
-Muszáj? Tudod, hogy ezt nem illik. - emelte fel kezünket, mert még séta alatt is szorongattam ujjait.
-Ohh. Nem. Igazad van. - engedtem el, mert tényleg nem volt szokás. Itt eléggé szolidak voltak az emberek, így az utcán az ilyesmik nem túl elfogadottak.
-Köszönöm. De remélem nem sértődsz meg, csak nem szeretem, ha bámulnak.
-Tudom. Semmi baj. Mi volt veled eddig? Miket csináltál mostanában?
-Ahh, semmit. Otthon fetrengtem és hiányoztál. A barátaim meg csak visszafogtak, hogy biztos jobban elvagy nélkülem, így nem mertem rád írni. De aztán mondták, hogy mi történt veled és em bírtam tovább.
-Viszont már jól vagyok. - nyomtam egy gyors puszit halántékára.
-Az utcán ne! - húzódott el.
-Jó-jó. - vigyorogtam - Csak hiányoztál.
-Te is nekem. De majd bepótoljuk. Ha van kedved persze, délután beugrani hozzám.
-Na mi az? Beteg vagy? - lepődtem meg. Ritkán kezdeményezett ő.
-Csak hiányoztál és nagyon örülök neked. Meg akarom mutatni, mennyire. -  mosolygott fel rám.
-Na, erre kíváncsi vagyok. - nyúltam volna reflexből ujjai után, de azokat is elvonta a én kezem elől. Pedig annyira megszoktam a másik Gayoonnal és jól esett, ám nem bántam. Csak lenéztem rá kérdően, mire ő kicsit szégyenlőse, kapaszkodott bele másik karjába - Nagyon kíváncsi vagyok. - vigyorogtam tovább és zsebre vágtam kezeimet.

A plázába érve azonnal bámészkodni kezdett, ám most nem olyan látványosan. Régebben mindig odarohant az első kirakathoz, majd boltról boltra kellett követnem és megcsodálnom a legújabb ruhákban amiket kiszemelt. De valahogy sosem bántam. Szebbnél szebb darabokat vettünk, amiket mindig hordott, ha valami buliba mentünk a többiekkel, vagy elvittem vacsorázni. Ráadásul annyira jól nézett ki a legtöbben, hogy alig bírtam ki az estét, míg vissza nem értünk hozzá. Persze utána kis könyörgésem segített helyzetemen, de akkor még jobban voltam, mikor engedett is.
-Ne menjünk be inkább valamelyik boltba?
-Nem kell. Sok ruhám van, nem kell több. - rázta meg fejét, de tovább nézelődött mellőlem miközben sétáltunk.
-Te tényleg beteg vagy.
-Mért mondod ezt?
-Mert sosem utasítottál vissza még így, ha vásárlást ajánlottam.
-De most veled akarok lenni. - nézett rám - Miattad jöttünk el, hogy együtt legyünk.
-Ez aranyos. És mit szeretnél, mit csináljunk? Vagy csak sétálgassunk egész nap?
-Nem. De nem tudom. Neked nincs valami ötleted?
-Hmm. - nézelődtem - Jégkása? Azt javasoltad elsőre. Aztán kiülünk a teraszra?
-Jó! De nincs nálam sok pénz. - pislogott fel rám.
-Nehogy azt hidd, hogy hagynám is, hogy te fizess.
-Ohh. Rendben. Megint te fogsz mindent állni? - mosolygott.
-Hát persze. Ez természetes nem?
-Jah. Rendben. Egyik barátnőm a Juna, tudod.
-Igen. A pasifaló.
-Igen. Na ő találkozott most olyan sráccal, aki felesben akarta fizetni a mozit. El is küldte Juna melegebb éghajlatra. Milyen bunkóság már.
-Érdekes. Mondjuk Suga se az a szent lélek. Őt azért tudja zavarni az ilyesmi. Szóvá is teszi.
-Az ki?
-Az egyik jó haverom, tudod. Meséltem már róla sokat. Elég bunkó tud lenni.
-Akivel egyszer összefutottunk és azt mondta, hogy csak a bankkártyád vonz benned?
-Igen. - kezdtem nevetni - Az a haverom, igen.
-Őt nem szeretem. Bunkó.
-Nem is ismered. - értünk oda a jégkásáshoz.
-Amennyire kell, annyira ismerem. Jó napot! - köszönt az árus bácsinak.
-Jó napot! - adtam meg a tiszteletet én is - Én egy barackosat szeretnék. Te mit szeretnél kicsim? - néztem Gayoonra.
-Epreset.
-Azonnal adom.
-Hoseok? - hallottam egy ismerős hangot és hirtelen kirázott tőle a hideg is.
-Hmm? - fordultam meg és.... a másik Gayoon állt ott.
-Szia! Rég találkoztunk. - pislogott rám kicsit mérgesen szatyrokkal kezeiben.
-Szia.... fogjuk rá. Sóhajtottam nagyot.
-Szia! Gayoon vagyok. A barátnője. - bújt ki hátam mögül.
-Óóóó, szia! Sokat hallottam már rólad. Én Sunyoon vagyok. - hazudott, pedig nem kellett volna.
-Mi újság veletek? Látom teljesen rendbe jöttél Hoseok.
-Igen, már semmi bajom.
-A jégkásájuk fiatalember.
-Majd én. Hol a pénztárcád? - tapogatta zsebeimet - Semmi. - húzta ki a megfelelőből és fizetett helyettem Gayoon.
-Akkor százszázalékos vagy. Már nem kell segítség sem neked. Ennek örülök. - erőltetett egy gyors mosolyt magára - Csak maradj is ilyen.
-Igyekszek.
-Honnan ismeritek egymást? - kapcsolódott be újra a beszélgetésünkbe Gayoon.
-A barátnőm mentette meg. - hazudott - Elkapta az utcán, aztán be kellett járnom vele a kórházba.
-Ohh, hát köszönd meg a barátnődnek a nevemben is. Megmentette az én életemet. - bújt hozzám Gayoon.
-Majd átadom. Egyébként úgy hívják, mint téged.
-Ó, tényleg? - lepődött meg - Ő is Gayoon?
-Igen, de tervezi, hogy nevet változtat sajnos.
-Mért?
-Mert a pasija egy büdös paraszt volt vele, de felvarratta a srác a nevét a bőrére. Most pedig annyira szégyenli a lány, - nézett egyenesen a szemeimbe - hogy együtt jártak, hogy meg tudná nyúzni a srácot. De ahhoz túl kedves. A légynek sem tudna ártani. Így inkább egy hetet elpazarol arra, hogy nevet váltson. Nem akar a sráchoz kötődni többé sehogyan sem.
-Ohh. Elég bunkó fiú lehetett. De aki tetovált az általában ilyen.
-Szerintem nem így kell az emberekhez állni. - nézett újra Gayoonra a kis hazudós - Az emberek olyanok, ahogyan viszonyul hozzájuk a másik. Csak van egy-két kivétel, de nem szabad valakit elítélni első pillantásra.
-Hát, nekem ez tapasztalat.
-Attól még nem szabad. Én is sok barátnőt látok, akik csak a fiúk pénzéért vannak a sráccal, mégsem ítélem el mindet elsőre. Például azokat sem, akik egy jégkását nem képesek kifizetni maguknak, hanem rögtön a párjuk pénztárcájáért nyúlnak.
-Te most rám célzol?
-Eszemben sincs. Csak egy buta példa.
-Kérsz valamit Sunyoon? - szólalt meg az eladó bácsi, mert még mindig a jégkásás mellett álltunk.
-Nem köszönöm. Anyuval vásárolunk, még nem kérek. De ha végeztem, szívesen elfogadom.
-Akkor majd ugorj be érte. Addig összedobom a kedvencedet.
-Köszönöm. Most viszont rohannom kell srácok. Örültem a találkozásnak. Jó vásárolgatást. - fordult sarkon meg sem várva, hogy elköszönjünk.
-Érdekes lány. Kicsit bunkó. Furcsa barátaid vannak. Erről majd el is kéne beszélgetnünk.
-Jah..... furcsa, de nagyon jó lelkű.
-Jah, persze. Na jössz? Az a kirakat nagyon megtetszett.
-Mi? - tértem magamhoz, amint megfogta csuklómat és húzni kezdett - Megyek-megyek.

-Na pont körbe értünk, a jégkásám meg elfogyott. Akkor benézünk azokba a boltokba, amiket mondtam? - dobta ki a kukába az üres poharat Gayoon.
-Igen. De nekem még van benne, úgyhogy megvárlak kint az első néhánynál, jó?
-Rendben. Akkor a nagyobbakban kezdjük. Ott úgyis elleszek jó pár percig, addig meg is tudod inni.
-Okés. - lépkedtem továbbra is elmélkedve utána. Mióta összefutottunk a másik Gayoonnal, azóta csak rá tudtam gondolni. Nem hagyott nyugodni. Tényleg szégyenli, hogy velem volt? Vagy..... mért hiszem azt, hogy azt a történetet rám értette? De hát ki másról lett volna szó? Még egy lány akit Gayoonnak hívnak. Nincsenek is barátai, nemhogy egy ugyan olyan nevű, mint ő. Egy harmadik Gayoon.
-Akkor kint megvársz? - fordult felém az egyik üzlet bejáratából.
-Jah, igen. Mindjárt megiszom aztán bemegyek.
-Rendben. Siess! - lépkedett befelé.
-Oké. - ám nem kapkodtam el.
Lassan kortyolgatva tébláboltam a bolt előtt amibe besuhant nélkülem, miközben a kirakatot nézegettem.
-Elhagytad? - hallottam meg Gayoon hangját. A megmentő Gayoon hangját.
-Mi? - néztem magam elé és ott állt, immár üres kézzel - Bement. Mindjárt megiszom és én is megyek.
-Értem...... Örülök, hogy boldog vagy.
-Igen...... én is.
-Hát akkor. Szia!
-Várj! - tartottam vissza, de nem tudtam megmondani mért és folytatni sem tudtam mondatomat.
-Mire? - kérdezett hosszú percek után - Hogy megint közel engedjelek, mint még senkit, aztán újra eltiporj? Bocs, de ehhez nincs kedvem megint. Szia. - fordult meg és bennem ragadt a levegőm is.
Nem tudtam mit tegyek. Csak újra a kirakatra pillantottam és már nem a ruhákra koncentráltam, hanem a tükörképemre. Én nem ilyen vagyok. Én..... kedves vagyok. Nem játszok az emberekkel. "Attól, hogy nem ismerlek, még te is egy élet vagy." Emlékszem mikor az első alkalommal mondta ezt. De ő is egy élet és nem kellett volna így viselkednem vele. Örülhetek, hogy nem vágta ki a balhét. Pedig megérdemeltem volna. "De mért adtad fel ilyen könnyen?" Most megint, mért adtam fel ilyen könnyen a másik Gayoont? Ez csak bekopogott, én pedig tettem is amit kért. De miért?  Hisz a másik Gayoon...... a szentjánosbogaras, aki odáig van a fényekért és mindenért ami csillog. Aki annyi embernek segített és olyan magányos volt mindig.
"-Ő az életem. Volt az életem. Nincs miért élnem.
-Már mért ne lenne? Tudod milyen érdekes és szép ez a világ? Egyedül meg még izgalmasabb. Nem vagy senkihez se kötve, oda mész ahova csak akarsz.
-Egyedül unalmas.
-Ez nem igaz! És nem vagy egyedül hülye gyerek."
Lehülyegyerekezett már az első alkalommal, de ugyanakkor hatalmas igazságot mondott. Nem voltam egyedül, soha sem vagyok. Akkor viszont nem a barátaim miatt nem voltam egyedül, hanem miatta, egy ismeretlen miatt, aki azt sem tudta ki vagyok, mégis rám szánta az idejét. Túlságosan kedves volt.
"-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni."
Én viszont mégis megtettem. Pedig megbízott bennem. Hogy nem reped meg a tükör tőlem? Olyan gonosz voltam. Nem ezt érdemli.
-Hoseok! Gyere! Fizess kérlek. - lógott ki a bejáraton Gayoon, majd el is tűnt.
Fizessek? A másik Gayonnal még a jegyen is összevesztünk. Nem hagyta, hogy kifizessem. Hmm... valamit kérdeznem kell.
Így gyorsan ki is dobtam a maradék jégkásámat és beloholtam a boltba a pénztárhoz.
-Mond csak édesem. - fordultam Gayoon felé - Mikor van a szülinapom? - támaszkodtam meg a pulton.
-Hogy kérdezhetsz ilyet, azt hiszed nem tudom?
-Biztos vagyok benne, hogy tudod, csak érdekel. Én elfelejtettem, míg a kórházban feküdtem.
"-Majd a te szülinapoddal összevonjuk az enyémet és kihozlak ide megint. - vigyorgott.
-Honnan tudod mikor születtem? - néztem inkább rá, a sötét ablak helyett, amin úgysem láttam ki a tájra.
-Megnéztem a kórlapodon, míg a kórházban feküdtél.
-És te is februári vagy?
-Nem, de ez lesz az ajándékom neked. Már nagyon várom!" Emlékszem, ahogy a vonaton haza felé a bogaraktól szinte csak ennyit beszélgettünk, de ettől viszont izgatottabb lett, mint én valaha. Megjegyezte mikor születtem, pedig csak egyszer látta, így kíváncsi voltam, vajon a másik emlékszik-e. Hisz vele már meg is éltem párszor.
-Nos? - vártam a választ, de hiábavalónak tűnt, így inkább váltottam - Mond csak kicsim. Mi együtt vagyunk?
-Ezt meg hogy érted? - pislogott rám értetlenül.
-Hát, mint egy pár. Mi együtt vagyunk?
"-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk?" A másik Gayoon szerint együtt vagyunk.... voltunk.
-Megbeszélhetnénk ezt később?
-Bocsi, de akkor fizettek? Mert ha nem, akkor ki kéne állni a sorból. - szólt közbe az eladó csaj.
-Ja, persze. - vettem elő a kártyámat, de mielőtt a pénztáros elvette volna visszahúztam - Mi a pinkódom? - néztem Gayoonra.
-Harminchat negyvenhárom. Mért?
-Melyik évben születtem? - de hallgatott - Ahha..... sejtettem. Majd a kis hölgy kifizeti magának, úgy érzem. - raktam vissza a bankkártyámat a helyére.
-Mit csinálsz Hoseok? Ezt hogy képzeled?
-És te, hogy képzelted? Csoda, hogy a nevemre emlékszel. - tértem végre magamhoz - Sugának igaza volt. Csak bankkártyámra hajtottál.
-Ez hazugság! - kezdett üvölteni velem.
-Akkor mi a vezeték nevem? - utolsó mentőkérdésemet intéztem hozzá, de feleslegesnek bizonyult - Azért nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? Intézd el magadnak a vásárlást, engem meg felejts el. Jut eszembe. - fordultam a pultban állókhoz - Én a helyetekben megnézném, hogy a sálak, meg a kiegészítők ehhez a ruhához tartoznak-e. Csak egy tipp. Kösz a vendéglátást. Sziasztok!
-Hoseok! Ne merj itt hagyni! - kiabált utánam.
-Majdnem öngyilkos lettem. - léptem ki a boltból, de utolsó lépésemet már úgy tettem meg, hogy őt néztem - Mellesleg pedig nem rajtad múlt, hogy túléltem. Szerinted ennyivel meg tudsz félemlíteni? A haláltól sem félek, akkor majd pont tőled fogok.
-Ez a sál nem is ehhez a ruhához jár. - jött rá az eladó csaj. Még szerencse, hogy adtam neki egy tippet.
-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?


(Folytatjuk! :D Hahh, el sem hiszitek, mennyire gyűlöltem úgy megírni, hogy Hopi kinyalta a kis ribanc seggét. Végig gyűlöltem, de muszáj volt, mert ez volt a lényeg. De most ahhh, utolsó rész fog jönni :D Csak..... hogy találjuk meg a másik Gayoont? Nem lesz könnyű, ám továbbra sem írom szomorú sztorikat, szóval ne keseredjetek el, hanem tessék figyelni és szavazni!
Szavazás: Link

És a Fandomos csomagküldésre sem lehet már sokáig jelentkezni, amit pedig itt tehettek meg: Fandom 
Konkrétan holnap estig tudtok, úgyhogy húzzatok bele, mert mi is ott leszünk!) 

International Kpop Music Awards SZAVAZZATOK!

Sziasztok!

 

Alig ért véget a MAMA itt az újabb szavazás! A BTS két kategóriában is jelölt. Segítsük meg őket, hogy innen már 2 díjjal távozzanak majd :D Vagy akár a mi kis leaderünk egy sajáttal :D Szavazzatok mindennap minél többször :D

Link

BTS Fandom. Találkozzatok velünk is :D

Fandomosok figyelem!

Tessék jelölni a Fandomban, hogy jöttök-e a csomagküldős találkozóra, de gyertek, mert találkozzatok velünk is! :D Mi tuti ott leszünk, és ti? ✓

Van egy szavazás a csoportban, pipáljátok ki, ha jöttök. Ha nem találjátok a szavazást, írjatok kommentet is.

------> Fandom <------

J-Hope&Gayoon 7. rész

-És messzire megyünk? - faggattam tovább Gayoont, miközben kiléptünk a lakásból hangos köszönések után.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.

-Szedd a lábad, már így is elkéstünk! - húzott maga után.
-Fussak még vagy, mit szeretnél? - lépkedtem utána, miközben nem értettem, hogy lehet ilyen gyors, ha kisebb, mint én.
-Azt megköszönném. - eresztette el kezemet - Gyere! - kezdett rohanni.
-De én csak vicceltem. - indultam utána.
-Nem baj, siess! - loholtunk, nem tudom hová, de ő legalább tisztában volt vele.
Eléggé eltunyultuk az egész napot, így már sötétedett, pedig nyár elején jártunk csak. Még én is meglepődtem, hogy a semmire ment el az egész, de.... azért mégsem a semmire. Gayoonnal voltam és nem csináltunk tényleg egyetlen értelmes dolgot sem, ám velem volt. El is gondolkoztam. Ilyen lenne egy igazi barátnő? Akkor az előző Gayoon mi volt?.... Gőzöm sem volt, de ez nagyon tetszett.
-Mindjárt ott vagyunk! - lihegett már nagyon, ám továbbra sem lassított.
-Jó, de hol?! - kiabáltam utána, mire lassított is és megállt.
-Hát itt. Ahh fene! - dörömbölt az ajtón, amin már a zárva felirat csüngött - Remélem még itt van. - próbált belesni két ütés között az üvegen.
-Ki? Ez mi?
-Egy barát és - hallgatott el azonnal, ahogy egy morcos férfi feltépte az ajtót.
-Nem látja, hogy zárva!? - mordult rá.
-De igen. Egy barátomhoz jöttem. Itt van még?
-Zárva vagyunk, jöjjön vissza holnap. - fonta össze karjait a férfi mérgesen.
-December! - kezdett üvölteni lábujjhegyre állva Gayoon - December!
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Kisasszony nem tudom kit keres, de biztos nincs itt. Zárva vagyunk, kérem távozzon. - próbálta eltolni az ajtóból.
-Megyünk már. - fogtam meg inkább én Gayoont, hogy a férfi ne érjen hozzá. Nem volt szimpatikus a pasas.
-Gayoon!? - hallatszott egyszer csak egy másik hang - Gayoon!
-December! Tudtam, hogy még itt vagy! - kezdett mosolyogni - Engedjen el! - rázta le magáról a másik morcos férfi kezeit, miközben az új hang tulaja odaért hozzánk.
-Engedd el Sungsuk, őt ismerem. Gyertek beljebb. - hívott be az új férfi.
Gayoon hatalmas mosollyal fogadta az új jövevényt, majd nyelvet öltve sétált el a morcos Sungsuk mellett. Mikor beljebb értünk kezdtem rájönni, hol is vagyunk.... vagyis csak annyira sikerült, hogy egy művésznél vagyunk.
-Hogy kerülsz ide? Nem hittem volna, hogy valaha még látlak. - mosolygott rá az idegen úgy, mintha valami csodát látna.
-Olvastam az újságban rólad, kíváncsi voltam. Egyébként nem látnál. - mosolygott vissza rá, én pedig kezdtem kicsit furcsán érezni magam.
-Jung Hoseok vagyok. - hajoltam meg, hogy kicsit megtörjem a megható pillanatot kettőjük között - Gayoon barátja.
-Szia! Lee Takanori. - biccentett felém, de amikor Gayoon felé fordult ugyan olyan mélyen hajolt meg, mint én neki, míg az csak mosolyogva végignézte - Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Bemehetünk? Megnézhetjük mi is?
-Persze.
-De uram. Zárva vagyunk. - szólt bele a morcos tag, mögülünk.
-Neki nem! Izzítsa be a csodát!
-Rendben. - sóhajtott egyet, majd ment is a dolgára.
-Szóval ő itt a barátod? És... hogy a barátod? Csak Június nem?
-Hát őő....... már nem CSAK. - mosolygott.
-De mi ez a hónapos dolog?
-Nem is tud róla? - lepődött meg az idegen.
-Nem igazán.
-De miről? Na jó, Gayoon, mond el! - fordult felé kicsit mérgesen. Mért hónapoznak le engem már másodszorra, a faszit pedig mért Decembernek szólítja? Tudni akarok mindent.
-Bent elmondom jó?
-Kész! - tért vissza Sungsuk.
-Berakok valami zenét, menjetek csak. Addig maradtok, ameddig akartok. - indult fel a galériára.
-Gayoon?
-Mindjárt. Gyere! - húzott maga után egy teljesen másik helységbe, nekem pedig elállt a szavam.

(Zene emberek :3 5.-ös)
-Ez tiszta
-Avatar. Tudom. - mosolygott rám - Együtt láttuk Decemberrel. - sétált a fényözönben úszó szobában. Az egész olyan volt, mint mikor abban a filmben a világító fa lelógó ágai között sétáltak. Tisztára olyan.
-Most már elmondod, mért December, meg én mért Június? - mentem utána.
-Tudod.... ú, ez jó szám. - állt meg egy pillanatra, majd folytatta - Hát tudod ez valóban vicces, ahogy a zene is mondja. - simogatta a kis világító nem is tudom miket.
-Figyelek. - követtem.
-Nincsenek barátaim tudod. De én is szoktam ám unatkozni. Így kitaláltam valamit, amivel lesz barátom egy időre és még segítek is neki. - értem utol és fogtam meg kezét, miközben magyarázott.
-Folytasd csak. - fordítottam magam felé.
-Néhányaknak szükségük van egy kis segítségre, ilyenkor jövök én. Egy esernyő a fej fölé, ha valaki ázik, egy kis apró az éhes poharába, vagy egy barát, aki lendületet ad. Voltam én már minden, ha úgy vesszük vigasz angyal, legjobb barát, múzsa. Decembernek múzsa voltam. Épp végzett volna, a diploma munkája kellett, de nem volt ihlete, ezért kiállításokra járkált. Nekem pedig nem volt épp senkim. November végén ismertem meg egy ilyesmin. Rögtön láttam, hogy segítségre szorul, így nem engedtem el. Végül az egész decemberem ráfordítottam és ihlethez jutott. Január elején volt a diplomaosztó, ott láttam utoljára.
-Nem keresett?
-Megtiltottam neki.
-Mért? - lepődtem meg.
-Mert én csak ideiglenesen vagyok, míg valakinek, valamije rendbe nem jön. Én nem maradok. Soha. - szorítottam meg azonnal kezét, ahogy ezt ki mondta.
-Ne mond ezt! - öleltem magamhoz.
-Nem rád vonatkozik.... Június. - kuncogott.
-Ne hagyj itt!
-Nem foglak. Te már nem csak egy megoldásra váró feladat vagy. Nagy hibát vétettem, de most valahogy úgy érzem megéri.
-Megéri. Higgy nekem! - szorítottam.
-Hiszek.
-És mond csak.... - sugdostam fülébe - mennyire vagyok kiváltságos?
-Most arra gondolsz, hogy hány hónap járt az ágyamban?
-Igen. - kezdtem kicsit ideges lenni. Csak ne legyen nagy szám, kérlek ne!
-Egy sem.
-Huh.
-Nem mentünk hozzám.
-Te most direkt szivatsz? - toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek.
-Igen. - nevetett - Nem feküdtem le egyikkel sem. Semmi romantika sem volt. Nyugalom! - fogott arcomra mosolyogva.
-A frászt hozod az emberre.
-Itt? Egy csoda közepén? Akkor jobb lenne végre, ha nem csak rám figyelnél. Ilyet nem látsz mindig, nézd milyen szép! - fogta meg a világító... tényleg nem tudom miket - Olvastam róla, hogy nagy csoda, de nem hittem ekkorának. Imádom. December még mindig ügyes.
-És, ha én rendbe jöttem, de velem maradsz. Mert velem maradsz! - hangsúlyoztam ki.
-Igen. - mosolygott, de nem nagyon figyelt rám.
-Akkor is fogsz menni segíteni?
-Ahol tudok, ott fogok. De mindig hozzád fogok hazamenni.
-Helyes válasz. - pusziltam meg, majd újra megöleltem - Itt ne merj hagyni.
-Nem foglak.

-Köszönjük. - léptünk ki késő este az "üzletből".
-Gyertek máskor is. - kísért ki December.
-Majd meglátjuk. - válaszolt neki Gayoon.
-Mikor beszélgethetünk?
-A szabály, az szabály.
-Hahhh.... - sóhajtott szomorúan - Azért jó volt újra látni.
-Igen. Még összefutunk. Jó éjszakát!
-Nektek is. Sziasztok!
-Szia! - indultunk vissza hozzám - Akkor ma is nálam alszol? - kérdeztem párlépés távolságból.
-Igen, de most alszunk.
-Ne máááár. Egy kicsit sem lehetne?
-Hmmm..... meggondolom még. - eresztett el egy apró mosolyt.
-Mit kell tennem, hogy a javamra dönts?
-Hmm... nem tudom. Szerezz finom vacsit.
-Olyan finomat kapsz, mint még soha!
-Szuper. Hah nézd! - mutatott az égre, majd meghallottam egy dörrenést és arra kaptam tekintetem, amerről a hang jött - Tűzijáték!
-Te rosszabb vagy, mint egy bogár. Mész mindenre ami fénylik.
-Az lehet. Menjünk arrébb, onnan jobban látni. - rohant el.
-Mi lenne, ha nem sietnél egyszer és vigyáznál magadra?
-Unalmas lenne az élet! Gyere már! Vége lesz! - üvöltött vissza.
-Jó-jó!

-Kisfiam, ma mi a program? - kérdezte édesanyám másnap reggel, amikor sikerült felkelnünk még időben, én pedig ki lettem küldve a konyhába innivalóért.
-Gayoon ma haza megy. Anyujával van valami programjuk. Már szedi is a cuccát, mert elkésett.
-Ahhoz képest, hogy tegnap átaludtátok a napot, ma nagyon rohan.
-Jah. Na beviszem neki ezt, aztán kikísérem. - emeltem fel a két poharat.
-Rendben. Aztán hozd még haza. Imádom. Nagyon aranyos lány.
-Igyekszek majd. - tűntem el a szobám felé.
Mire beértem Gayoon már félig készen volt. Épp a hajával küzdött, amit imádtam, ha kócos. Arra emlékeztetett, hogy alattam fekszik. Erre viszont nem kellett volna korán reggel gondolnom, mert hiába sunyultam, ő rohant és nem is foglalkozott a kis problémámmal.
-Nem!
-Csak egy gyors menetet, kérlek. - húztam magamhoz derekánál fogva.
-Mennem kell. Délután jövök vissza.
-Naaaa.
-Nem!
-Hahh. Jó! De délután nincs menekvés. - engedtem el.
-Nem lesz, csak készülj fel. Most meg... egy nadrágot legalább, kérlek. - vette fel táskáját, amint hátat fordított nekem.
-Jó. - öltöztem fel morcosan.
Nem akartam, hogy elmenjen. Olyan jó volt vele minden perc, féltem elengedni. Még az ajtóhoz sétálva is könyörögtem neki, hogy maradjon, ám nem hatotta meg.
-Sietek vissza. - állt meg a küszöbön és hátrált tőlem.
-Rendben. De tényleg siess.
-Sietek. Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle, majd végignézve, ahogy elsétál, lassan becsuktam az ajtót.
-Elment? - jelent meg húgom.
-Igen, el. - sóhajtottam és felé fordultam - Mit szeretnél?
-Nagyon szép.
-Mit akarsz?
-Ugye nem haragszol?
-A benyitásodért? De eléggé. Be fogom zárni az ajtómat. - léptem hozzá.
-Jahj, ne mond el anyának. - aggódott - Véletlen volt. Ugye ettől még fog jönni? Ha miattam nem jön, anya megöl.
-Fog jönni. Ne aggódj. De te meg ne merj többet nekem keresztbe tenni, vagy használom ellened a fegyverem, amit a kezembe adtál. - fenyegettem meg.
-Rendben. Jó leszek, esküszöm. - viszont kopogtak is, amint befejezte mondandóját.
-Te vársz valakit? - kérdeztem húgomtól.
-Nem.
-Akkor.... itt hagyott volna valamit? - fordultam az ajtó felé, hogy kinyissam.
-Lehet.
-Na mi az máris........ hiányoztam? - döbbentem le, amint megláttam ki áll az ajtóban. Szívem majd kiugrott a helyéről, hirtelen rosszul lettem és éreztem, hogy forog velem az egész világ.
-Szia! Egy kicsit igen.
-Hogy......
-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.


(Folytatjuk! :D Húú mik történnek. Gayoon, az eredeti, visszatért. A kis szemét én is megfojtanám már most, mert tudom mi lesz, de aaaaa, olvassatok és megtudjátok :D
Amik pedig állandóak most :D
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.