VendégOS: 16 m3-ű segítség (YoonMin)

Nagy örömömre szolgál, hogy annak az írónak a művét oszthatom meg itt veletek, aki miatt én is elkezdtem írni. Ez pedig nem más mint Kacsa, a Pszt!Yaoi írója :D

A nagy csöndben csak a két fiú által okozott neszzenések hallatszottak, majd Jimin fáradt hangja, ahogy Sugahoz szólt;

- Megkérdezném, hogy te miért nem izzadsz, de már látom, mennyire nem vagy aktív...
- Tartsd lent a fejedet, ne nézz rám!
- Én itt erőlködöm, te pedig nem is segítesz nekem!
- Jó, akkor simogatom! Így má' jobb? - szólt vissza hisztérikus hangnemben, mire Jimin félbehagyva mindent kielégítetlenül sóhajtott társa miatt.


A nyílt síkságon, nyolc lépésre a háztól alkalmi munkásként szorgalmasan dolgoznak. Már hajnal óta mást nem csinálnak, csak keresgélnek. Kérésre a kert földjében elvezetett szennyvíz csőnek az egésze után kutatnak, miközben utasításra még rendes pihenőt sem tarthatnak. Jimin már egy jó métert leásott, míg Suga csak a kilapátolt földet simítgatta itt-ott el, ahogy most is. Hosszú nyelű gereblyével csalogatja a talált köveket és kavicsokat messzebb a lyuktól, de elég lomhán.
- Segítség nélkül ez nem megy! - rázta a fejét Jimin szomorú arc kifejezéssel. Ott állt lent, az általa ásott gödörben, földes nadrágban, káprázatos meztelen felső testtel, fehér kendős sapka védésében. Szenvedve támaszkodott ásójára, majd vén bánya liftként szép lassan a barlangi hűvősségbe lesüllyedt térdei behajlításával. - Sugahyung... Feladom!
- Mit adsz fel?... Gyémántot találtál!? Itt vagyok; Adjad!
Jimin nem is reagált a félreértésre. Szinte mindent elnyomott benne a fáradtság és a kezében érzôdô fájdalom. Késő délután volt, de még Nappal az égen.
- Azt mondták, hogy huszonnégy óra alatt kész lesz, de még a felénél sem tartok - lógatta fejét. - Félbe sem tudom hagyni...
- Nem, Jimin, nem! Rossz fiú! - intett mutató ujjával Suga és kihúzta magát. - Gondolj szépen JungKook nagyijára. Emlékszel, hogy este milyen szívszorítóan kérte a segítségedet ehhez a munkához?
- A tiedet is kérte...
- Az mindegy.
- De aaaaish! - toporzékolt. - Tegnap este rohadt nehezen idetaláltam, a nagy semmibe, de akkor még nem volt szó földmunkáról! JungKook azt mondta, a többiek is itt lesznek! ITT! - ismételte a talajra lemutatva. - Átvert!!! Milyen boldog lennék, ha legalább katonai repülő gépből ugornának ki segíteni, de neeem. Nem is fognak!... Egyedül ások! Egyedül, bameg!
- Nyugodjá'! JungKook velem is kiszúrt...
- Ugyan ezzel?
- Nem. Mással...
- Mivel? - nézett fel Jimin a Naptól hunyorgó szemeivel Sugara, aki a visszakérdezésre szótlanul fordította el a fejét, jelezve, hogy nem kíván válaszolni.


- Fiúk! - kiabált JungKook messziről, az ajtó küszöbét átlépve. Konyhai kötényke volt testére szorítva, amiben futott is szólni társainak a nagyanyjával együtt készített vacsora ügyében.
A másik kettőnek nem kellett a mondat végét sem megvárni, már rohantak is a fiatalabbhoz. Pillanatnyi mosakodás után állva is képesek lettek volna az egész bográcsnyi ételt magukba tömni. Bőségesen csillapították éhségüket.
- JungKook, ide gyere!  - szólította magához Suga a fiatalt, aki már "Jó éjt!"-tel szeretett volna búcsúzni, és hagyni, hogy mind a két vendég(munkás) a hálószobába találjon és a mai nappal már a második éjszakáját töltse el itt, de az egyik úgy látszik az ajtóban ácsorogva várakozott házigazdájára.
- I-Igen, hyung? Valami baj van?
- "Valami baj"!? Már attól kezdve baj van, hogy... hogy a dormbanrámnyitottál! - mondta bosszankodó hangnemben. - Meg az a szöveg, amivel ide csaltál... "Ha a titkodat biztonságba szeretnéd tudni, a legjobb lesz vonatra szállnod idáig." Aztán mondtál egy tanyasi címet, engemet meg az idegbaj elfogott. Szal' van baj, igen!
- B-Bocsánat... Nem szabadott volna fenyegetnélek... De nézd! - mosolyodott el, és közelebb lépve suttogásba kezdett;  - Te tényleg nehézséggel küszködsz, és hát itt van veled Jimin, aki valljuk be, könnyedén tudna segíteni neked... Rajtad... A problémádon... Kezelhetné szó szerint.
- Na Távozz gyorsan tőlem! - tolta el magától a fiatalt vállainál kissé undort érezve. - Eszem ágában sincs egy pasi segítségét kérni mikor ilyennel bajlódom!
- De Jimin ért hozzá! Nem kéne tovább kenőccsökre költened a pénzt, meg gyógyszerezned magad. Sugahyung! A férfiasságod forog kockán! Igaz, hogy egy porszemnyi közöm sincs a merevedési zavarodhoz, de már pár hónapja nem reagál, hogy fel kéne állnia, nem?... Most ideje lenne végre eszesen cselekedned, és segítséget kérni Jim--
- M-Maradjkussba! - dobbantott. - Komolyan már! Mégis m-mit csinálna velem az a törpe? - kérdezte, mire bele is pirult. Arcán látszottak gondolatai, mély fantázia képei, miket a következő pillanatban el is hessegetett magaelől csuklóját rázva. Összehúzott szemeiben ki lehetett olvasni, hogy fájdalom agyát rávenni az ilyes fajta perverz dolgok elképzelésére. Semmi nemi kontaktusról szőtt ábrándot nem akar...Jiminnel. - Ha ez így folytatódik, eskü, ások magamnak egy gödröt - motyogott, miközben benyitott szobájába, köszönés nélkül hátrahagyva JungKookot.


- Befejeztétek a traccspartit? - állt előtte Jimin karba tett kezekkel és csak egy száll alsóban.
- H-Hagyjá'! Csak szót... Szót váltottunk erről-arról - felelt, de zavarta dadogása, és ahogy képtelen volt emelt fővel az alacsonyabb dongsaenge előtt állni... Megszeppent az előbbi gondolataitól... Hol Jiminre pillantott, hol a padlót bámulta, de végül az önbecsülete megszólalt, s változtatást követelt ezen a szánalmas viselkedésen. A rangja megvédésében fellépő belső énje arra hajtotta, hogy nézzen csak nyugodtan farkas szemet a kis lábakon álló mellszoborra. "Elment az eszem... Feleslegesen aggódom" gondolta, majd intett: - Na jó!... Húzzunk aludni! Semmi érdekesről nem dumáltam azzal a kölyökkel - jelentette ki, mire Jimin sóhajtva hanyatt feküdt az ágyon;
- JungKook megint nem tette a nevemhez a 'hyung'ot.
- H-Hé!... - zavarodott meg Suga ismét, pont mint az előbb. Aggódni kezdett... Okkal, vagy anélkül, nem tudja, csak aggódni kezdett.  - Te... Hallottál m-minket?... - nézett az ágy felé gyanakvóan, de Jimin mellkasától nem akarta feljebb emelni érdeklődő tekintetét. Kerülte a szemkontaktust. - E-Egészen tisztán... lehetett minket hallani?...
- Ha a szemembe nézel, megmondom... - felelt, de a Sugaban duruzsoló belső hangok csak annyit tanácsoltak gazdájuknak, hogy csupán egy fél másodpercnyi pillantással szolgálja ki a fiút. - Ahogy gondoltam!... Mocskos az arcod. Erígyj mosakodni, Hyung! Így nem feküdsz be ám' mellém - mutatott a zuhany felé, mire Jimin utasító hangja miatt a rapper egy hang nélkül szót fogadott.


Másnap reggel már kint voltak a kertben. Jimin ásott, viszont Suga messze a gödörtől hallgatagan ácsorgott. Nem csinált semmit, még hangszálait sem mozgatta meg, hümmögni sem hümmögött. Kínosan érezte magát, amiért a tegnap esti beszélgetést Jimin végighallgatta, és ehhez nem is fér semmi kétség. Kiderítette, mikor JungKooknak megemlítette a "talán" szóval együtt, hogy csapattársuk fültanú volt. "Hát... Nem zajongott a víz bojler, hogy valaki fürdik..."
Suganak megrendítően kényelmetlenséget okozott az a tudat, hogy Jimin egyszerű hallgatózással be lett avatva az ő merevedési zavarába. "M-Mégis mi köze a többieknek a nadrágomban zajló dolgoknak!? Komolyan... Ha nincs kedve felállni, akkor ez a van...H-Hagyjanakbékiben!..."
- Suga, itt vagy?
- Hja.
- Biztos? - kukkantott ki.
- Mondtam, hogy igen!
- Azt hittem, itt hagytál, olyan szokatlan csöndbe' vagy... - nézegette a rappert, majd talpaira állva az ásatmányát méregette. Csípőre tette kezeit csalódott arccal, hisz a tizenhat köbméterből még bőven van. - Hol az a rohadt cső!? - siránkozott.
- Nem lehet, hogy már kiásta valaki, azt' el is vitte?...
- Manapság szennyvíz csöveket is lopnak!? - szipogott, majd ingerülten vette markába a csákányt, és annak vastagabbik felével nagyot suhintott, csakhogy nem a jó helyre... Omlás következtében még több ásni való keletkezett, és Jimin lábai sem látszottak ki a bezúdult talajtól. - Aiiiigo! Ezt jól megcsináltad, ChimChim!
- Elbaltáztad?
- Ez csákány...
- Hja, hogy azt úgy hívják...
- Már nagyon elegem van! - rázta le a lábairól a földet. - A meleg is rátesz!... Levennéd a pólóm?... Kérlek! A kezem már fájdalmasan mocskos.
- A felsődtől pedig az én kezem lesz mocskos, aish! - lépkedett oda a kiásott földdombokon át, azt' barátságtalanul megragadta Jimin pólójának a nyakát, s két kézzel próbálta erőszakkal leoperálni a felsőtestről. - Emeld már fel a karjaid! - utasította, mire az énekes könnyedten engedelmeskedett, minek hatására Suga majdnem hátra esett a levett ruhadarabbal a kezében. Arcán látszott mennyire elege van... Némán fordult meg, hogy bevigye a pólót a házba.
- Ha már bemész, hozz vizet, kérlek!
Pár perc múlva, Suga messziről vágta Jiminhez az egy literes flakont.
- Hé!... Nem lehetne, hogy megitatsz? - mutatta fel a szorgalomtól tisztátlan tenyereit, és az ujjbegyeire kőként száradt földet.
- Fárasztó vagy! Fárasztó! - szólt Suga és kézbe vette a flakont, hogy lecsavarhassa róla a kupakot, majd a következő lépés előtt tehetetlenül állt. Leguggolt, miközben előtte Jimin csak felemelte a fejét, hogy végre ihasson, csak hát Suga nem, mint egy kedves édesanya, hanem mint egy rosszat akaró szomszédgyerek állt a feladatához. A kézben tartott üveget felemelte, majd bele is nyomta csapattársa szájába, öt híján kilencven fokosan megdöntve azt neki. Erre az ásványvíz nem a torokban csordult le, hanem a meztelen felsőtesten. Jimin meghátrált, míg Suga csak unottan bámult rá;
- Béna... Leiszod magad...
- T-Te... Te vagy az, aki leitatsz engem!
- Kussoljá', vagy kiöntelek a vízbe!
- Na! - figyelt fel Suga nyelvbotlására. - Csúnya dolog valakit folyékonynak tartani!
"Ez nem az én napom." - jelentette ki Suga száz százalékos magabiztossággal.


Este kifáradtan támaszkodott a zuhany alatt. Morcos volt. "Szóval ilyen rossz érzés kielégítetlennek lenni." A vágyainak kibontakozása hiánya miatt csapnivaló közérzettel rendelkezik. Zavaró testi problémával élni.
- M-Mi a...? - jött ki a fürdőből. - Ha nem tudnád, én is ott alszom! - kiáltott Jiminre, aki épp meztelenül elfeküdve elégítette ki magát lassan mozgatva kezét méretes férfiasságán;
- N-Nerinyálj, hyung!... - nyögött behunyt szemekkel, miközben Suga tehetetlenül állt a két személyes fekhelyükkel szemben. Fejét fogta és gondolatban fohászkodásba kezdett folyamatos szitkozódással együtt.
- É-Én megöllek, ha összemocskolod az ágyat! Esküsz--
- Ennyi erővel aludj a földön...
- Még mit nem! Ez az én helyem! - ment az ágyhoz megpaskolva nagy fehér párnáját Jimin feje mellett, nem félve a közelségtől. - Én itt fogok alud--
Az énekes megragadta Suga csuklóját... S azonnal érződött azon a bizonyos szorításon, hogy nem fogja csak úgy elengedni. Viszont a rapper mintha lelkileg felkészülten ijedtség helyett határozottan pillantott Jiminre;
- Mit akarsz?
- Sugahyung... - szólt hátat borzongató mézesen. - Így belegondolva; Neked teljesen igazad van! Nem az ágyat kéne ilyen erkölcstelen módon összemocskolnom, hanem téged - felelte ártatlan kölyök tekintettel. - Azt kéne tennem, igaz? Úgyis segítségre van szüks--
- N-Nekem nem kell a segítséged!
- De nekem kell a tied! - rántotta le Sugát nagy erővel, és remegő lábakkal térdelt fölé, hogy ereje mellett súlyával is lenyomja társa vállait. - Tudod Sugahyung, nekem muszáj enyhítenem magamon. Látod?... Nem csak neked lehet nemi problémád - bólintott le saját baját szemügyre véve, majd az alatta fekvő csapattársára tekintett pimasz mosollyal az arcán. - Tudod... Lehetséges az is, hogy kölcsönösen tudunk segíteni egymáson. Hónapok óta nem tudsz kibontakozni, jól hallottam? Morcos vagy miatta, ami könnyen észre is vehető. Hát itt az idő a változásra! Hadd éljem ki magam rajtad! Garantálom, hogy nem lesz rossz - nyalt végig az alsó ajkán, de Sugán nem látszott a siker, hogy az előbbiek rávették volna a hancurra. Helyette le volt sokkolva;
- Te nem vagy normális! - szólt, miközben szíve észrevétlenül, de nagydobon verte az ütemeket. Végtagjai nem tudtak moccanni sem, egész énje mozdulatlanná vált, miközben Jimin már a pizsama nadrággal együtt az alsóját húzta lefelé. A csapattársa teljes egészében felülkerekedett, felette van, ő dominál... Míg az idősebb csak passzivitás mutat nagy kijelzőn.
A csöndhöz, amit csak egy száll pizsama póló és a lepedő gyűrődése uralt, Jimin nyelve ficánkolásának moraja csatlakozott. A cukor rapper mellkasának érzékeny pontján alapos szájmunka vette kezdetét a felgyűrt hálóing alatt. Hamar társultak ehhez a zajhoz Jimin apró nyögései is, ahogy partnerére ráfeküdt, majd a kezében fogta annak nemi szervét és sajátjához kezdte dörzsölni, de nem kereste még az élvezet útját. Bemelegítésnek vette cselekedeteit, míg Suga agya mintha elfogadta volna, hogy épp jótékonyan segítséget nyújtanak neki, csak hát nem bírja figyelembe venni, hogy a segítséget nyújtó személy a szemérmetlen csapattársa, Jimin.
- Komolyan! A frászt kapom tőled!
- Megrémiszt, hogy élvezed?
- Mit élveznék!?
- Hát nem érzed, amit most a kezemben tartok?... Mintha reagálna.
- Az...D-Dehogy is! - tiltakozott, holott kezdett beállni a már régen elő nem jött merevsége.
- Látod ezt a szabad kezem? - emelte fel Jimin.
- Igen...
- Jó, mert most egy darabig nem fogod - hangsúlyozta játékosan s Suga hátsó bejáratába nyomta ujjait, egyszerre kettőt, majd csakhamar a harmadikat is. – Ahhh Hadd valljam be, hogy nagyon élvezem, amiért most megujjazhatlak, Hyung! - mondta fölényes és tiszteletlen hangsúllyal, mire Suga hiába akart visszaszólni, minden szava elakadt. Nem érezte, hogy képes a száján bármilyen hangot is kiejteni, nyögni pedig nem akart. Ajkait egymáshoz szorította, amíg Jimin ki nem húzta három ujját, felváltva azokat arra az egyre, amit már nem tudott visszafogni; Akaratosan dugta be méretét.
- A te lyukad azért sokkal csábítóbb, mint a kinti földé.
- H-Hogy... Hogy tudsz ilyeneket mondani!? - nyögött a legcsekélyebb akart nélkül.
Le akarta lökni a fiatalabbat magáról, de minden erejével azon volt, hogy tűrje a beléje sikló péniszt. Leginkább hátát próbálta feszíteni, egyre feljebb emelkedve, de Jimin a legutalóbb jelzésre sem akart visszafordulni, megtántorítani pedig nem lehetett. Kell neki. Muszáj. Ezen volt a hangsúly, és már kezdte is egyből vadul használni csípőjének edzett erejét.
Csapattársa testében szótlan elégedettséggel járta végig az élvezetének hosszú útját, pár jelentéktelen magömléstől megszabadulva az idő során.


- Olyan kényelmesen mozgok benned - mosolygott pimasz tekintettel, majd lehajtotta fejét, és egyre lassabban ringatta a csípőjét, érezve, hogy partnere szintén a korlátjainál van. - Mond csak; Te mit érzel? - érdeklődött, miközben a kéjtől ködösödött szemei az alatta remegő fehérségben gyönyörködtek.
- Hogy mit érzek?... - nyögött, s egy időben a hozzátartozó, békében álló hímvessző kilökte magából a nedvet. - Szégyent!... Fájdalmat!... Szenvedést! Hogy volt merszed ezt tenni velem?... Miért pont te vettél rá, hogy elsüljek?... - lélegzett mélyeket, míg az ondófolyadék kellőképpen tovább szivárgott belőle. - Soha... Soha többé ne érj hozzám!...
- Ugyan. Tudod, még jó sok napig itt leszünk. Együtt fogjuk tölteni minden egyes éjszakánkat, amíg ki nem ásom azt a nagy gödröt. Egyedül! Segítség nélkül! Hisz senki sincs, ki se--
- E-Ez esetben... Majd én teszek róla, hogy mihamarább előkerüljön az a cső... Segítek!


:D Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon tetszett :D Én imádtam. Aki pedig többet szeretne olvasni a remek yaoi csokrából az látogasson el hozzá :D

http://sukiyaoikpop.blogspot.hu/

És várjuk szeretettel a jelentkezőket. Meg ha lesz időm zaklatom még a felkérteket :D

Three sides of life 32.rész: A fémrúd

-Jóóóóó! Kipróbálhatom? - érdeklődött az idősebbre mosolyogva Kookie.
-Majd. Előbb érjünk el arra a szintre, hogy már aktuális. - ült le mellé Taehyung - Te fel sem öltöztél?
-Ömmm.... nem. - pislogott nagyokat.
-Ejnye. Ezért meg kell hogy büntesselek. - harapott alsó ajkába, majd a kisebbet ledöntötte az ágyra - Most boldog lehetsz. Végre szexelünk.
-Ne beszélj! Csináld!

-Milyen türelmetlen vagy! - mászott Kook fölé V és nagyon mosolygott.
-Ne dumálj már! - húzta magához a másikat, de az homlokukat érintette össze, a csók helyett, amire Jungkook annyira áhítozott.
-Csendben kell lennünk. Ha hangoskodsz, megállok. Értetted?
-Igen. Nah! - adott ki édes, apró hangokat, aminek Taehyung már nem bírt ellenállni.
Megcsókolta az alatta fekvő kisebbet, aki letéve kezéből a fém rudacskát V nyakába karolt. Jólesően nyögdécselve engedte sajátja mellé az idősebb nyelvét, miközben az felhúzta Jungkook egyik lábát, hogy kényelmesebben hozzáférhesse. Szabad kezével a kisebb mellett támaszkodott és hosszú percekig élvezte puha ajkait, amelyek egy pillanatra sem akarták elengedni az övéit. Miután azonban már hosszú percek óta tapadtak egymásra, lassan, apró puszik kíséretében elváltak, V pedig tovább haladt a fiatalabb nyakán lefelé, aki lehunyt szemekkel sóhajtozott. Végre megkapta, amire olyan régóta vágyott már. Végigsimított az idősebb karjain, majd egész testét kezdte felfedezni, mialatt minden csókra szinte azonnal felnyögött. Nem bírt magával. Taehyungot akarta azonnal, ezért rögtön be is bujtatta ujjait a másik pólója alá, hogy megfossza tőle, az pedig felegyenesedett és lekapva magáról a földre dobta.
-Mondtam, hogy öltözz fel. - húzta le a törölközőt a fiatalabbról.
-Csak hátráltatna. Ne várass meg! - nyöszörgött, miközben V végigsimított már ágaskodó péniszén.
-Pedig azt terveztem. - mosolygott.
-Hyuuuung! - ült fel Kook és elkezdte lehúzni a másikról annak nadrágját.
-Jó-jó nyugalom picur. - simított a kisebb arcára, majd meg is csókolta, hogy kicsit lassabb tempóra késztesse, ám nem sikerült. - Nyugi! - távolodott el tőle, majd Jungkook le is döntötte az ágyra, hogy megfossza ruhájától.
-Ennyire kanos vagy? - hagyta a másikat, hogy tevékenykedjen.
-Igenh! - hajolt V boxerjéhez, majd az anyagon keresztül ajkai közé fogta párja férfiasságát.
-Ahhh! Kookh! - sóhajtott fel, amint megérezte a kisebb forró leheletét.
Jungkook megállás nélkül kényeztette az idősebbet, hogy minél hamarabb annak ölébe ülhessen, így amikor az már alig fért bele alsónadrágjába, egy laza mozdulattal levette róla. Végignyalt méretes tagján és makkját kezdte szopogatni, míg Taehyung a nevét nyögte.
-Mégh - nyelt egyet lenézve a kisebbre - mindig ki szeretnéd próbálnih? - remegett meg Jungkook nyelvétől.
-Igenh. - engedte ki szájából V péniszét, miközben az felült hozzá.
-Hova raktad?
-Itt van. - vette fel az ágyról a fém rudacskát.
-Dőlj a támlának! - Jungkook pedig szót fogadva mászott az ágy végébe.
Taehyung a szükséges kellékekkel ült a kisebb lábai közé, majd megcsókolta, miközben egy csepp síkosítót nyomott a másik péniszére.
-Nem fog fájni, csak furcsa lesz. - húzódott el és a rudat is bekente a folyadékkal.
-Tudomh. - nézte V munkálkodó kezeit, majd nyakába kapaszkodva figyelte amint a másik megfogta férfiasságát és lassan hozzáigazította a fém játékszert bejáratához.
-Hidegh! - remegett meg Kookie.
-Mindjárt jobb lesz. - mozgatta lassan a kis rudat Jungkook péniszében, hogy az megszokja az új érzést.
Közben másik kezével is kényeztette a kisebbet, mert nem akarta egy pillanatig sem elvenni annak kedvét az estétől. Nyakába csókolt, míg az felnyüszített, amint teljesen eltűnt benne a játékszer, amiért annyira odavolt. Eltolta magától az idősebbet, hogy rendesen szemügyre vehesse, mi is történt vele.
-Rossz? Ki vegyem? - aggódott a kisebbért.
-Nem kell. Mm.... furcsa.
-Tudomh. - harapott alsó ajkába V, majd forgatni kezdte a másikban a rudat.
-Ahh! Taetaehh! - remegett.
-Nyögj csakhh! - simogatta Kook bejáratát nedves ujjaival - Szeretemh. - mozgatta másik kezét a fiatalabb hosszán, miközben újra nyakába csókolt és lágyan megharapta, ügyelve, hogy ne a múltkori foltot bántsa megint.
Jungkook átkarolta párját, majd annak forró bőrét simogatta, miközben az lágy csókokkal tért kulcscsontjára és bevezette első ujját a kisebbnek.
-Szólj, ha nem tetszik! - hátrált kicsit V, Kookie pedig csak bólintott, mert válaszolni, már nem volt ereje.
Taehyung a másik elé térdelve puszilt annak péniszére, majd lassan engedte szájába, mire a fiatalabb egyre nagyobbakat kezdett sóhajtozni, mert V második ujját is megérezte magában. Elfeledkezett róla, hogy csendben kéne lennie és amikor az idősebb fogai közé fogta a kis fém darabot, majd aprót mozdított rajta, felnyögött.
-Csssss! - tette ujját a kisebb szája elé - Abbahagyom.
Jungkook pedig azonnal visszafojtotta hangjait és láthatón küszködve viselte tovább a csendet.
Taehyung harmadik ujját is bevezette párjának, az pedig hosszan felsóhajtott, ami még engedett volt számára. A másik vállaira kapott, míg újra megérezte forró ajkait és lágy nyelvét férfiassága körül. Nem bírta tovább. Érezni akarta az idősebbet magában, ezért minden erejét összeszedve igyekezett megszólalni.
-Kérlekhh! - nézett ki pillái alól V szemeibe, aki már nem akarta megváratni.
Átkarolta a kisebbet mindkét kezével, majd az ágyra döntötte. Bekente saját magát is az átlátszó folyadékkal és Kook csípője alá nyúlva megemelte.
-Ez maradjon csakh. - nyomta vissza teljesen a fém rudat a kisebbe, miközben annak bejáratához igazodott.
-Taetaehh! Csináldh! - mart az ágyneműbe a fiatalabb és háta kis ívbe feszült, amint megérezte párját, ahogyan lassan hatol be testébe.
Ajkait összeszorítva igyekezett csendben maradni több-kevesebb sikerrel. V boldogan nézett végig Jungkook megfeszülő izmain, majd mikor teljesen kitöltötte a másikat, mellé támaszkodva kezdett lassan mozogni, ám nem tudta sokáig ezt a tempót élvezni. A fiatalabb V hátába vájta rövid körmeit, lábait pedig összekulcsolta az idősebb dereka körül. Nehezen bírt magával és hangjával, de ezért is kapott Taehyung ajkai után, hogy szabadon nyöghessen annak szájába.
V a csípőjére fogott és az ágyba nyomta, mert folyton felemelte azt a másik, amitől enyhe fájdalmat okozott az idősebbnek. Ám amikor Taetae eltalálta a már jól ismert érzékeny pontját felnyögött.
-Cssss! - állt meg azonnal V.
-Bocsánathh! - kapta kezeit szájára, szemeit pedig összeszorította és a másik újra mozogni kezdett.
-Csakh.... halkan. - akadozott az ő lélegzete is, amint az alatta élvezkedőben gyönyörködött.
Legszívesebben újra azzal a heves szexel kényeztette volna a kisebbet, mint legutóbb, de féltette, így ezt szerette volna kiélvezni, ahogyan mindig is igyekezett. Jungkook péniszére fogott és ezzel elérte célját. Következő alkalommal, mikor újra felért a kisebb prosztatájáig, az rászorított Vre és hosszan felsóhajtott, ám Taehyung gonoszkodott még egy kicsit. Hüvelykujjával gondosan a helyén tartotta a rudat, Kook pedig hamar szenvedni kezdett alatt. Halkan kezdett nyüszíteni, miközben V vállaira fogott és péniszén munkálkodó kezére nézett.
-Taehhhhh. - könyörgött egyetlen szóval az idősebbnek, aki ezzel megkapta az utolsó lökést, majd néhány erőteljesebb mozdulat után megtöltötte a fiatalabb testét - Taetaehh. - nyögött újra Jungkook.

-Mindjárthh. - lassított le V, miközben egy kicsit feljebb emelkedett, hogy végig tudjon nézni a fiatalabb testén.
-Kérlekh! Nagyon rossz. Felrobbanokhh. - kapkodta a levegőt.
-Jó-jó. - ült sarkaira Taehyung és lassan, végig Kook arcát szemlélve húzta ki a fém rudat a kisebből, aki hosszan felsóhajtva könnyebbül meg, amint hasfalára folyt nedve - Jól vagyh? - nyelt egyet V, a kis játékot pedig a földre dobta, miközben visszatámaszkodott Jungkook fölé.
-Ühüm. - lihegett csukott szemekkel.
-Legközelebb szólj előbb, ha nagyon rossz. Találjunk ki valamit. - csókolgatta a kisebb nyakát és állvonalát - Mert engem felizgat, ha szenvedsz itt alattam.
-Észrevettemh. - karolta át Vt.
-Sajnálom ám. Nagyon.
-Semmi baj. Élveztem. - derült fel a kisebb arca.
-Biztos? - emelkedett meg Taehyung - Ne hazudj! - nézett szemeibe.
-Biztos. Még egy menet?
-Ennyi sem volt elég? - lepődött meg V.
-Nem. Naaaaa!
-... Nem.

-De el akarok köszönni tőlük. - ébredt fel öccse mondatára Taehyung, amint az próbált bejutni, ám a zár miatt nem tudott.
-Hagyd őket aludni! - szólt rá anyukája, mire V gyorsan felkelt és egy boxert felrántva, kómás arccal nyitotta ki ajtaját.
-Öcsi! - szólt utánuk és leguggolt a folyosó közepén - Gyere!
-Sziaaaaa! - rohant oda hozzá, majd megölelte - Csak el akartam köszönni.
-Legyen szép napod!
-Neked is! Jungkook?
-Még alszik, hagyjad.
-Rendben. De mond meg neki, hogy elköszöntem tőle.
-Megmondom, és biztosan ő is elköszönne.
-Gyere kicsim, elkések! - szólt anyukájuk.
-Sziasztok! - futott el öccse és integetett.
-Sziasztok! - ment vissza a szobába V.
Megállva az ajtóban nagyot nyújtózott, majd Jungkookot nézte és elgondolkozott. Olyan édesen aludt a kisebb az ágyában, hogy nem akarta felkelteni. Csak bámulta volna egész nap, bár a kék-zöld foltok és a harapás nyom nyakán azért szúrta szemét. Bárcsak ne engedte volna el magát annyira, akkor most a kicsinek sem lenne semmi baja.
-Mmm. - fordult oldalára Kookie - Taeh.
-Itt vagyok. - lépett az ágy mellé és leguggolt - Mondjad.
-Gyere. - nyúlt erőtlenül az említett felé, az pedig boldogan feküdt vissza Jungkook mellé.
-Aludj még. - ölelte át a kisebbet, majd lassan ő is elszenderült, mert még elég korán volt.

Ám Jungkook legközelebb hamarabb ébredt fel és bár imádta ölelgetni Vt, az első gondolata még is az volt, hogy szeretkezni akar vele. Hiába van reggel, ő akkor is a másikat akarja. Ezért óvatosan végigsimított Taehyung hasán, majd kellő odafigyeléssel vezette ujjait annak boxerjába. Félt, hogy azonnal fel fog ébredni a másik, de szerencséje volt. V nem úgy tűnt, mint aki pillanatokon belül magához fog térni, ezért Kookie bátrabb lett. Hihetetlen odafigyeléssel mászott a másikra és ült annak lábaira, miközben lejjebb húzta boxerját.
-Kook. - szólalt meg V - Mit csinálsz? - nyújtózott.
-Szex? - köszöntötte perverz vigyorral az idősebbet.
-Legalább várd meg míg felkelek. - dörzsölte meg szemeit.
-Nem akarom. - munkálkodott tovább V egyre keményebb férfiasságán.
-Mért akarod folyton ennyire?
-Mert. Szeretném. Kérlek! - ért össze péniszük - Ezzel ébredtem. Nem akartam elszalasztani a lehetőséget.
-Hahh.... és míg egyedül voltál, hányszor volt ilyen reggeled? - kezdte élvezni a fiatalabb ujjait kemény tagja körül.
-Mindig.
-Hányszor verted ki egy nap?
-Sokszor. Nem számoltam. - helyezkedett V fölé.
-Te jó ég! És nem fájt soha? - kerekedtek el Taehyung szemei
-Nem. Ahh! Ennyire rossz bemelegítés nélkül.
-Basszus! Ne erőltesd! - emelte meg Kookot, amint kapcsolt, hogy nem is készítette fel a kisebbet, majd az ágyra döntötte és mellé támaszkodott.
-Naaaaa! Kérlek! - húzódott közelebb Vhez és mellkasára simított.
-Most nem. Nem akarom.
-Ne máááár. Én szeretném!
-Nem tudsz pihenni picur? - mosolygott.
-Pihentem eleget az este. Most szexet akarok. De ha gondolod, szeretkezhetünk is.
-Na, már így megkülönbözteted őket?
-Igen. Melyiket szeretnéd?
-Egyiket sem.
-Ahhj máááár! - nyavalygott a Kookie.
-Édes vagy. - nevetett V, ahogy a kisebb szenvedett.
-De feláll és így sem akarod?
-Nem szeretnék éjjelnappal dugni. - simogatta a kisebb arcát.
-De mért nem?
-Mert nem. Törődj bele. - játszott a másik fekete tincseivel.
-Ahh. És akkor most mi legyen?
-Hmm?
-Velem? Mit tegyek?
-Feküdjünk még egy kicsit, amíg lenyugszol, aztán együnk valamit. - puszilta meg a kisebb puha arcát.
-És ha nekem elég vagy te is reggelire? Azt úgy nem lehet? - érdeklődött csillogó szemekkel.
-Nem. - kuncogott V - Hagyd már el kicsit a szexet kérlek. - ölelte magához a csupasz kis Jungkookiet.
-Nem érzed mennyire nem megy?
-Ahhh! - engedte el Taehyung és kiugrott az ágyból.
-Most mi az? - ült fel Kookie.
-Nem megyek közel hozzád. - húzta vissza magára rendesen boxerját és leült székébe.
-Naaaa! Taetae! - igyekezett minél cukibbnak látszani, hátha ezzel megnyeri az idősebbet - Most foglalkozzak magammal? - dobta le magáról a takarót és lesütve tekintetét saját magával kezdett játszani.
-Aaaah! - tépte fel az ajtót V majd el is tűnt a házban.
-Hyuuuuung!

-És mit tegyek, hogy este szexeljünk? - ült egy széken a konyhában Kookie, miközben V elpakolt a reggeli után.
-Ne mondogasd egész nap.
-De el sem hiszed milyen rossz. Egész nap szűk a nadrágom. Lassan már fájni fog.
-Ennyire nimfomán vagy? - fordult felé V.
-Az mi?
-Szex mániás. - lépett Kook mellé.
-Ohh.... azt hiszem.
-Borzasztó.
-Szóval mikor szexelünk?
-Ahhh, hagyd már abba!
-Jó de.... mond mikor és abbahagyom.
-Érdeklenek a játékaim?
-Igen! - vigyorgott.
-Akkor gyere, megmutogatom őket.
-Jóóóóóóóó! - követte a szobába Vt Kook.
-De akkor nem faggatsz, hogy mikor fogunk szexelni. - kötötte ki a feltételeket, miközben benyitott az ajtón.
-Jó-jó. Mutiiii. - ült az ágyra izgatottan, míg Taehyung felmászott az asztalra és leszedte a dobozt, amit még tegnap este rakott vissza helyére.
-Sok minden van ebben. De alig használom ezeket.
-Úúúúú. Kipróbáljuk majd mindet? - kezdett kutakodni Kookie.
-Nem hiszem. Nem neked valóak. - ült mellé V.
-Naaaa! - húzott elő egy kötelet.
-Azt biztos nem fogjuk használni.
-Mért nem? - vett kezébe egy lovagló pálcát.
-Mert ezek már nagyon szadomazo cuccok.
-De engem érdekel, és te is felizgulsz, ha szenvedek, nem?
-Sajnos.
-Akkor használjunk mindent. El is fenekelhetsz. - csapott saját tenyerébe a pálcával.
-Azt már nagyon szívesen megtettem volna párszor.
-Akkor majd tedd is meg legközelebb. - mosolygott Kook a jó hírt hallva.
-Lehet meg fogom, ha sokáig zaklatsz a szex dologgal.
-Jóóóó. Jaj, de várom már. - csapott a másik arcára egy hatalmas vigyorral.
-Te megütöttél? - lepődött meg mosolyogva V.
-Igen. - nevetett Kookie.
-A kis szemtelen, gyere csak ide! - mozdult a kisebb felé, mire az felpattant és futásnak eredt.

-Jin! Hogy vagy? - érdeklődött második munkanapján Namjoon.
-Jól, mért kérded?
-Hát csak a kicsik miatt. Nem készítettek ki az este?
-Nem. - törölte meg kezeit kötényében - Most Taetaenél vannak.
-És téged magadra hagytak?
-Dolgozok Nam. Aludni járok haza.
-Persze, tudom. Figyelj csak. Két lányka téged keres.
-Engem? Kik?
-Nem tudom. De azt mondták, hogy beszélnének veled.
-Nem a szakáccsal?
-Nem. El sem hiszed, de konkrétan a te nevedet mondták.
-Hát jó. - vette le konyhai felszerelését - Megyek. - követte Namot az étterembe.
Nem tudta elképzelni, hogy ki keresheti őt, hisz minden barátja tudja, hogy dolgozik, így nem is zaklatják.
-Itt is volnánk. - értek az asztalhoz, majd Nam visszaindult helyére.
-Szép napot hölgyek! Valami baj van?
-Ugye, mondtam hogy ő az. - szólalt meg az egyik.
-Jó-jó, igazad volt. Te vagy Min Yoongi haverja? - kérdezte a másik.
-Te nem ismered fel? - kezdet veszekedni.
-Így felöltözve elég nehéz.
-Bocsánat lányok, de ti miről beszéltek?
-Téged láttunk egyik nap a lakásban és érdeklődnénk, hogy lenne-e kedved eljönni velünk egy randira valahová egyik nap?
-Sajnálom, de már van párom. - utasította el a lányokat.
-Óóóó. - szomorodtak el - De a barátod azt mondta nincs senkid.
-Milyen barátom?
-A liftes srác.
-Nem tudom kiről beszéltek, de most van párom. Sajnálom.
-Franc.
-Még valamit szeretnétek? - érdeklődött kedvesen, bár már nagyon mehetnékje volt.
-Óóóóó, akkor nem. Köszönjük.
-További jó étvágyat! Sziasztok! - ment vissza a konyhába.
-Na mi volt Jin? - érdeklődtek az idősebb szakácsok, amint belépett az ajtón.
-Semmi.
-Mit akartak azok a csinos kis hölgyek az ötösnél?
-Elhívni randizni.
-Az igen!
-Na ilyen sincs mindennap.
-És elmész?
-Van párom. - válaszolt az izgatott gárdának.
-Erről nem is tudtunk. Ki a szerencsés hölgyike?
-Hát ez nagyon hosszú. Nem hanyagolhatnánk? - szeretett volna tovább dolgozni.
-Óóóóóó. De. De majd egyszer mesélj róla. Szép, nagy mellei vannak?
-Hehe. - kuncogott magában. Taehyung mellekkel, vagy Kook, szép is lenne - Pont jók.


(Folytatjuk :D Jövőhéten. És ne írogassatok külön, hogy mikor lesz új rész, mert azzal csak elviszitek az időmet és nem tudom amúgy sem megmondani.
Cuccok az oldalon: Van szavazás, lett chat, van játék, ééééééés.... a fordítást nem tudtam elolvasni, de itt csücsül a gépemen és csak rám vár XD szóval majd lesz. :D)

Three sides of life 31.rész: Megszeppenve

-Egy teljes hétig kettesben leszünk. Most ebbe nem fogsz belehalni.
-Hát jó. De akkor este kapok szexet? - vigyorgott.
-Ahh jó! Ha ezen múlik, kapsz.
-Akkor jöhetnek.
-Kis perverz. Ide ülsz az ölembe? - nézett rá V.
-Lehet?
-Persze. Na gyere!

-Hoztunk kajááááááát! - lépett be Jimin, maga mögött Hoseokkal, aki még a kocsival küzdött útközben is, így megállt a küszöbön.
-Mi van? Elromlott? - kérdezte V, miközben J-Hope még nyomogatta a kulcson lógó távirányítót.
-Gyenge az elem és bazd már meg te fos! - idegesítette fel magát, mire pityegett egyet a kocsi - Végre baszki! - lépett be az ajtón.
-Szóval gyenge az elem. - nevetett Taehyung a szenvedő társán.
-Igen, és rohadtul fel tud idegesíteni. - vette le cipőjét.
-Azt látom. - vigyorgott V.
-Csak ti vagytok itthon? - egyenesedett fel Hoseok és követte társát a konyha felé.
-Igen. Még csak mi vagyunk.
-Nem zavarja Jungkookot, hogy átjöttünk? Nem szerettetek volna kettesben lenni?
-Majd leszünk eleget, veletek pedig rég találkoztam.
-Rosszban vagytok, vagy mi? - álltak meg a konyha előtt.
-Nem, csak éjjelnappal dugni akar.
-Ohhh! Ideális társ. - vigyorgott Hopi.
-Azért annyira nem. Elhasználódik az ember szerszáma.
-Mondjuk jah. - léptek végül beljebb.
Jimin az asztalra pakolta ki a hozott ételeket, miközben Jungkook egy széken törökülésben ülve, szótlanul nézte a másikat.
-Meg, hoztam ilyet is. Ez nagyon finom. Csoki öntettel van leöntve és benne vanília fagyi van. Profiterolnak hívják. - de Kook csak csendben nézte a dobozt, amit elé rakott a másik.
-Nem egy szószátyár. - súgta Hoseok Vnek.
-Pedig tud az lenni.
-Szia Jungkook! - köszönt a kisebbre Hopi, az pedig azonnal felpattant, amint észrevette és meghajolt.
-Szia!
-Jaj, ezt hagyjad. Már baráti körben vagy. Ezt pedig köszönd Taehyungnak. Ebben a körben nem foglalkozunk ilyesmivel. Hiába vagy ennyire fiatal. Te jó ég, - ült le Hoseok - öreg vagyok.
-Dehogyis. - támaszkodott meg székének támláján V és a sok ételt nézte amit barátai hoztak.
-De igen. A hátam is fáj már. Hozz egy kis vizet édes fiam. - dramatizálta túl a helyzetet, Taetae pedig kinevetve ugrott is kérésére.
-Mi újság veled drága unokám? - folytatta Hopi Kookra nézve.
-Ömm..... egy hétig itt leszek.
-Óóóó, a fiatalság. Azok a régi szép idők.
-Itt a vized. - ért vissza V, miközben Jimin már nagyon vigyorgott színészkedő barátján - Idd meg, azt gyere kockulni. Hátra kötöm a kezem. - vett el egy kis édességet az asztalról, majd Kookkal a nyomában indultak a nappaliba.
-Megyek. Jimin hozz kaját! - ugrott fel.
-Mért én? Vigyél magadnak! - ment utána említett társa.
-Most, komolyan nem hozol nekem? - állt meg félúton, majd végignézte amint Jimin csupán egy doboz süteménnyel sétál a többiekhez.
-Nem.
-De kis paraszt vagy!

-Úgy volt, hogy hátrakötöd a kezed, nem bérbe veszel még egy profit. - mordult fel Jimin, bár megnyerte a kört a TaeKook páros ellen.
-De ez olyan, - puszilta meg a kisebbet, aki nagyon belepirult a másik ölében ülve, hogy a többiek előtt így cirógatják - mintha hátra lenne kötve. Tudod milyen nehéz összehangolni a kettőt?
-Jó, akkor most váltsatok kezet. - szólt közbe Hoseok.
-Igen, ez jó ötlet. Most te játssz bal kézzel, Jungkook meg jobbal.
-Rendben. Gyere picur, cseréljünk! - fészkelődtek, miközben nyílt az ajtó.
-Halihó! - köszönt azonnal V anyukája, a legkisebb pedig megijedt és próbált teljesen elbújni V ölében.
-Szia anya! - válaszolt Taehyung - Mi a baj Kook?
-Szia! - köszöntek a fiúk is.
-Nem baj, hogy itt vagyok? Hogy fognak fogadni? - sugdosott a kicsi.
-Dehogy baj. Ne aggódj! Nem lesz semmi.
-Na mit csináltok? - jelent meg édesanyja - Hű, de nagy banda.
-Milyen napod volt? - ment oda hozzá elsőként Hoseok.
-Ó, köszönöm. Nagyon jó. - kapott puszit - Mindig ilyen magas voltál?
-Igen. - mosolygott Hopi.
-Akkor én megyek össze.
-Szia anya! - ért oda végre Taehyung is, aki nagy nehezen kimászott Jungkook alól.
-Szia kicsim! - ölelték meg egymást.
-A srácok hoztak édességet.
-Na, de jó. Hízok tovább. Egye-fene, egy kis apróság még belefér.
-És lenne egy vendég erre a hétre, ha nem baj.
-Tudom, édesapád mondta.
-És nem baj?
-Dehogy baj. Végre jött valaki. És merre van a kis vendég?
-Kockul Jiminnel. - fordult vissza feléjük V, miközben a másik megállította a játékot.
-Ne félj. Kedves az anyuka. - súgta Jimin Kooknak, majd fel is kelt a többiekhez. - Szia! - ért oda hozzájuk és ő is megpuszilta az egyetlen nőt a szobában.
-Szia drága! Úristen! De izmos vagy!
-Köszönöm. - vigyorgott.
-Jó estét! - állt fel Kook és meghajolt - Jeon Jungkook vagyok.
-Óóóóó, de cukiiiii! - sétált oda az új jövevényhez.
-Anya! - szólt rá V, de meg sem hallotta.
-Jaj, de kis aranyos vagy! - állt meg ellőtte hatalmas mosollyal - Óóóóó! És mond csak, Taehyung kiszolgál rendesen? Nem vagy éhes, szomjas?
-Nem, köszönöm. - égett Jungkook arca, amint a nála kicsit alacsonyabb hölgyet nézte. Nem tudta, mit kéne tennie, még sosem volt ilyesmiben része, így hihetetlenül zavarba esett.
-Öcsit hol hagytad? - próbálta volna kimenteni Kookot a helyzetből, de nem sikerült.
-Apád megy érte. Jaj de kis édes vagy. Húúúú, de kis puha a bőröd. Milyen arckrémet használsz? - simogatta meg Jungkookot.
-Anya! Hagyjad már! - állt kettejük közé Taehyung - És kaja?
-Azt is hoz édesapád.
-Mi akkor megyünk is. - szólalt meg Hoseok.
-Máris? - fordult feléjük anyukája - Maradjatok még!
-Áhh! Nem akarunk zavarni.
Ezzel pedig J-Hope és Jimin sikeresen lefoglalták az anyukát, így Jungkook fellélegezhetett. Szegény szíve majd kiugrott. Félt, mert nem volt tisztában vele, hogy hogyan kéne viselkednie, vagy hogyan ne, ezért nem is mert semmit sem tenni. Ám Taehyung megnyugtatta, miután lett egy pár percük, hogy engedje el magát, mert itt mindenki tudja a helyzetüket, nincs miért aggódnia. Csupán egyetlen szabályt kellett megjegyeznie. Azt, hogy az öcsi előtt nem tesznek semmi komolyat. Ugyan a szülei elfogadták V beállítottságát, ettől még a kistestvért féltették, amit a bátyó meg is értett és ő is ezen a véleményen volt. Ugyan tudott mindent a kicsi, hisz megvédte Taehyungot másokkal szemben, ettől még nem akarták látványosan előtte művelni dolgaikat.

-Kérsz még Jungkook? - kérdezte V anyukája.
-Nem, köszönöm. Jól laktam.
-Ehetek édességet? - érdeklődött az öcsike, miközben segített lepakolni az asztalról.
-Igen. Taehyung, szolgáld ki kérlek.
-Oké. Gyere töpszli! - pattan fel és a hűtőhöz sétált testvérével - Na mit kérsz?
-Fagyit.
-Van itthon fagyi?
-Igen, apád hozott tegnap. - kommentálta édesanyja.
-Akkor van. Hol van öcsi, nem tudod?
-A pizzák mögött. - mutogatott felfelé a fagyasztó felé, amiben V már nagyban kotorászott.
-Ahh, megvan. Te is kérsz Jungkook?
-Nem, köszönöm. - ült továbbra is szótlanul az asztalnál, miközben végig figyelte Taehyungot. Még mindig félt egyedül, pedig semmi oka sem volt rá.
-Anya, apa?
-Szedj nekünk egy bögrébe, majd elnyammogunk rajta apáddal.
-Oké. - vette elő az eszközöket hozzá, elsőnek pedig a legkisebbet szolgálta ki - Ennyi elég lesz? - mutatta testvérének.
-Igen. Köszönöm! - vette el - Nézhetek tévét anya?
-Egy kicsit, míg elpakolok. Aztán megyünk fürdeni.
-Rendben! - ugrált a nappaliba.
-Ki ne borítsd! - kiabált utána anyukája.
-Szóval Taehyung. Akkor hogy is van ez? - érdeklődött apukája azonnal, amint az öcsi eltűnt.
-Mi?
-Jaj, hagyd már ezt Yuyoung. Az ő dolguk. - pakolt el anyukája, majd visszaült férje mellé a fagylalttal - Inkább egyél és hallgass!
-Semmi baj. - válaszolt V - Most bonyolultan vagyunk, de eddig működik. - kezdett magyarázni - Van Jin, Kook, meg én és így...... hármasban. Mindent megbeszéltünk és nincsenek titkok. Rendben is van teljesen minden. - állt meg Jungkook széke mellett.
-És biztos jó ez így? - nyammogott apukája a hideg falaton.
-Yuyoung! Ne légy már ilyen!
-Én csak aggódom a fiúnkért. Ennyi.
-Jó ez így. Ha baj lesz, akkor meg megoldjuk. - rántott vállat V.
-Én örülök, ha szerelmes vagy kisfiam. Csak ne legyen bajod. Azt nem szeretnénk egyáltalán, de most nagy a veszélye. - kommentálta anyukája.
-Nem lesz baj. - szólalt meg végre Jungkook, aki egész este hallgatott - Én nagyon szeretem, és Jin is. - remélt valami reakciót, de amint nem látott mást, csak meglepett arcokat, újra elvörösödött.
-Ne aggódjatok! De kedvesek vagytok. Szeretlek titeket. - ölelte meg szüleit V - Elmegyünk fürdeni. Vagy várjuk meg öcsit?
-Igen, kérlek. - állt fel anyukája - Minyoong! Gyere fürdeni! - ment a nappaliba.
-Akkor mi bemegyünk addig a szobába. Gyere Kookie! - szólt a kisebbnek, aki azonnal felpattant hozzá. Örült, hogy végre elmenekülhetett.
-Rendben. Menjetek csak. Jó éjszakát és majd ne hangosan, ha..... ha izé. Na, ha lesz valami. - ejtette magát csapdába édesapja.
-Hehe. - kuncogott V - Rendben.
-Yuyoung! Gyere! Téged akar!
-Megyek! - kelt fel és legkisebb fiáért indult.

-Azért megszólalhatsz ám, ha kint vagyunk. - csukta be az ajtót maguk mögött mosolyogva V.
-De nagyon félek tőlük. - ült le Taehyung székébe.
-Mért? Ennyire félelmetesek?
-Nem csak..... még sosem voltam így sehol. És mikor megszólaltam is úgy néztek rám.
-De nem azért, mert nem szeretnek. Hanem, mert meglepődtek. Egész este csendben ültél, majd azzal mutatkozol be, hogy szeretsz engem. Persze, hogy meglepődnek. - térdelt elé a földre.
-Tényleg szeretlek.
-Annyira szórod ezt. Tudod, egyáltalán mit jelent?
-Igen. Azt, hogy ha nem veled vagyok, akkor csak rád gondolok. De ha meg csak veled vagyok, akkor Jin is nagyon hiányzik és azt kívánom, bárcsak itt lenne ő is. Hogy megint kettőtök között aludhassak. Amikor meg egyedül vagyok majd meghalok. Annyira szeretnélek ölelgetni titeket, meg megcsókolni, de legalább csak a közeletekben lenni, ha már mást nem is lehet. - várt reakciót a kicsi, de nem kapott - Rosszul válaszoltam?
-Tényleg szeretsz.
-Ezt mondom, már mióta. - szinte felháborodva válaszolt Jungkook.
-Gyere ide! - emelkedett fel a másikhoz, hogy megcsókolhassa.
Egész eddig azt hitte, a kicsi csak dobálózik ezzel, hisz még sohasem volt igazán szerelmes, így mit tudhat arról, hogy ez mit is jelent. De mint kiderült, nagyon is tisztában volt vele. Jól tudta, miket beszél és hogyan érez, így V most igazán rosszul érezte magát, amiért még sohasem viszonozta ezt, de nem merte. Ugyan nem akarta kicsit rögtön ezzel sújtani, hogy nem mondja ő is, de még korainak vélte a dolgot.
-Szex? - kérdezte azonnal Jungkook, amint elváltak egymástól hosszú percek után.
-Ezt nem mondod komolyan, hogy ennyire be vagy indulva állandóan. - mosolygott Taehyung, mert nem hitte el a hallottakat.
-De igen. Megígérted, hogy megkapom. Szóval? - harapott alsó ajkába, mialatt végignézett Vn és látszott, hogy szemeivel már levetkőztette társát.
-Nem. - kelt fel a földről, majd az ágy végéhez sétált.
-De most mér nem? - háborodott fel Jungkookie.
-Mert nem. Max fürdés után, jó? - nyitotta fel az ágyneműtartót, majd kitámasztva azt, kipakolt belőle.
-De akkor már akkor is fogunk, ha meg kell erőszakoljalak. - morgolódott Kook.
-Na azt megnézem. - mosolygott V.
-Esküszöm!
-Persze-persze. - csukta vissza az ágyat - Hozok inni estére. - ment ki a szobából.
Kicsit pakolászott a konyhában, így még némi nassolni valót is szedett össze maguknak. Egy üveg vízzel és egy nagy tál chipsen indult vissza szobája felé, amikor szembejött vele anyukája.
-Szerintem egy tíz perc múlva mehettek is, mert az öcséd most nagyon nem akar pancsolni. - vett ki egy szemet a rágcsálni valóból.
-Rendben. Minden oké amúgy?
-Mért kérdezed?
-Nem baj, hogy áthoztam ide Jungkookot?
-Dehogyis. Mért aggódsz?
-Csak apa miatt.
-Jaj, ne foglalkozz vele. Elfogadta, csak tudod milyen döcögősen megy ez neki.
-Tudom. Rendben.
-Egyébként mi az a kötés Jungkook kezén? - kérdezte anyukája aggódóan - Észrevettem este, csak nem mertem felhozni.
-Dolgozott és ott sérült meg. Rengeteg sebe van most.
-Hol dolgozott?
-Repteret mesélt. De többet nem megy. Megtiltottam neki, mert tönkretette magát az alatt pár nap alatt is.
-Mondanám, hogy a nagytestvér szellem, de ő a párod..... az egyik párod, szóval inkább a szerelem. Örülök, hogy figyelmes vagy.
-Ismersz anya. Akkor lassan mehetünk?
-Ja igen, persze. Nem is tartalak fel. Szegény Kookot egyedül hagyod.
-Ó, ne aggódj! - lépkedett szobája felé - Feltalálja magát. - nyitotta ki ajtaját ügyeskedve, mert mindkét keze tele volt - Mit csinálsz? - látta meg a másikat, amint az kutakodik egyik fiókjában.
-Nézelődtem. - pislogott fel az idősebbre hatalmas szemekkel, hogy ne szidják le.
-Tudod, hogy ez illetlenség? - pakolt az asztalra.
-De nincsenek titkaink.
-De ez más. - csukta be az ajtót - Ne turkálj a szekrényemben. - kapta ki Jungkook kezeiből cuccait, majd elpakolt.
-Óóóóóóóó. Mit hoztál? - kóstolta meg a chipset.
-Rágcsát meg vizet. Ami kelleni fog, ha mozogni akarsz.
-Pedig akarok. Már most is. - állt V mellé, aki még a földön ülve rendezte vissza fiókját.
-De most még nem.
-Naaaa! - férkőzött Taehyung ölébe - Kérlekh! - nyögött egyet, hátha ezzel fel tudja kelteni a másik érdeklődését, ami többé-kevésbé sikerült is.
-Most még nem. Fogd vissza magad!
-Nem akarom. - csókolt az idősebb nyakába, miközben ujjait a másik pólója alá csúsztatta.
-Állj meg! - fogta le Kookie csuklóit.
-Nem akarokh! Szexeljünkh! Kérlekh. Annyira fáj már. Könnyíts rajtam, kérlekh. - könyörgött V fülébe.
-Ahh! Ne csináld ezt!
-Akarlakh! - mozdult meg a másik ölébe ülve - Akkor csak had szopjalak le.
-Mi?! - lepődött meg Taehyung - Mit szeretnél? - tolta el magától a kisebbet, hogy szemeibe nézhessen.
-Leszopni. - vörösödtek el Jungkook orcái, hogy meg kellett ismételnie magát.
-Tudod, hogy attól neked nem lesz jobb?
-De érezni akarlak. Biztos, hogy te sem férsz már el. - Kooknak pedig igaza volt. Hisz Vnek elég volt a másik édes hangját hallania, már attól hanyatt akarta dönteni a fiatalabbat.
-Jobban szeretem, ha szeretkezünk. Bírd még ki egy kicsit. Addig csókkal tudok szolgálni, ha az megfelel.
-Talán. De nagyon akarom!
-Kitartás. - húzta magához a másikat V.
-Kérek kérek kéremmmmm. - tapadt ajkaira Taehyung, majd olyan mélyen kezdte ízlelgetni a másikat, mint még soha. Most, hogy végre tudta, a kicsi tényleg szívből szereti, ez volt a legkevesebb és ugyan nem viszonozta a másik szavait, de tettével éreztette vele, hogy ugyan úgy viszonyul ő is hozzá-.

Pár perccel később még mindig egymáson csüngtek, mikor V anyukája kopogás után közölte velük az ajtón keresztül, hogy mehetnek fürdeni. Levegő után kapkodva váltak el egymástól, majd Jungkookot tessékelte először a fürdőbe, akinek megmutatott mindent, mit hol talál, majd magára hagyva a kisebbet, visszament szobájába és beágyazott maguknak. Kook hihetetlen gyorsasággal végzett, hogy minél hamarabb legyen végre az, amit ő szeretne. Szinte sürgette az idősebbet, hogy menjen már fürdeni, miközben ő még mindig egy szál törülközőben toporgott a szobában.
-Mire visszajövök, öltözz fel! - fordult vissza a küszöbről V.
-Minek? Úgyis leveszem.
-Hogy én vehessem le rólad. - mosolygott az idősebb, majd be is csukta ajtót.
Ám Kooknak esze ágában sem volt felöltözni. Tovább akart kutakodni párja szobájában, mert tudta, hogy annak van mindenféléje és kíváncsi volt, mit is takarhat az a minden. Ezért az illemet figyelmen kívül hagyva újra turkálni kezdett a fiókokban. Azonban nem sokra lelt. Mindent átnézett, még az ágynemű tartót is, de semmi. Egy árva csomagolást, vagy elkószált szexjátékot sem talált abban az apró szobában, amiben amúgy nem nagyon volt hová rejteni semmit.

-Anya! - kereste édesanyját V.
-Konyha! - válaszolt neki, Taehyung pedig oda is ment hozzá.
-Végeztünk. Mehetek ti is.
-Rendben. Van kaja holnapra a hűtőben, de apád akar kitenni nektek pénzt még reggel. Úgyhogy nem fogtok éhen halni. Bár amennyi kaja van itthon, így sem.
-Oké, köszönjük. Öcsire kell vigyázni?
-Dehogyis. Az kéne még csak, hogy titeket terheljünk vele. Mamánál lesz. Hazajött a kis barátnője most, úgyhogy nagyon szeret ott lenni.
-Rendben. Akkor mi lefekszünk. Bezárom a szobaajtót. - indult vissza szobájába V.
-Jól teszed. Ne hangosan, ha lehet.
-Mért jöttök mindketten ezzel? - fordult vissza.
-Csak elővigyázatosságból. - magyarázott anyukája apró mosollyal.
-Még sosem aludt itt senki, de biztosíthatlak, hogy másnál is mindig csendben voltunk.
-Jó-jó. Csak nincs még tapasztalatom na! Csak mondtam. Ne tépd le a fejem. - mosolygott.
-Jó. Na jó éjszakát! - köszönt el.
-Nektek is!
-Lefekszetek? - sétált szembe vele apukája, kezében két bögrével.
-Igen.
-Mire felkeltek üres lesz a ház. Hagyok itthon pénzt ebédre. - sétált el mellette.
-Anya azt mondta, tele hűtő. Úgyhogy ne hagyj!
-Biztos? Ne melegítsetek már. Egyetek frisset. - fordult vissza V felé.
-De ne dobjuk ki. Jó lesz az. Jó éjszakát!
-Hát jó. Jó éjt! - tűnt el apukája  konyha irányába, Taheyung pedig benyitott szobájába, majd azonnal megtorpant, amint meglátta Kookot az ágyon ülve, ahogy kutat egy nagyobb dobozban.
-Hogy találtad meg? - csukta be azonnal maga mögött az ajtót és be is zárta.
-Nem volt könnyű.
-De elég nehéz sem ezek szerint. - sietett oda  kisebbhez - Add azt ide! - kapott ki a másik kezéből egy kisebb kelléket a sok közül, amit az évek alatt felhalmozott.
-Aaaaahj! Próbáljuk ki őket!
-Azt kéne még csak. Jin meg is ölne. - pakolt vissza a dobozba.
-Ahh!..... Ez amúgy a penis plug? - emelt fel egy kis fém rudat maga mellől Kook.
-Mi? Nem hiszlek el! - nyúlt érte, de Kook megfogta kezét és még el is húzódott tőle kicsit - Add ide!
-Nem! Próbáljuk ki! - csillogtak szemei.
-Nem próbáljuk.
-De igen!
-Add vissza!
-Nem! Használjuk, különben felhívom sírva Jint.
-.... Milyen kis ördög vagy te!
-Akkor?
-Ahhhhj! Jó! De csak azt az egyet! - emelte fel a dobozt, majd az asztalra felmászva visszatolta helyére, a szekrény tetejére leghátra, amit csak akkor látni, ha valaki követi a példáját és a monitor mellett ácsorog.
-Ez az! Kell hozzá valami? - forgatta a kis fémdarabot.
-Csak ez. - dobta mellé a síkosítót V - De ez amúgy is kell.
-Jóóóóó! Kipróbálhatom? - érdeklődött az idősebbre mosolyogva Kookie.
-Majd. Előbb érjünk el arra a szintre, hogy már aktuális. - ült le mellé Taehyung - Te fel sem öltöztél?
-Ömmm.... nem. - pislogott nagyokat.
-Ejnye. Ezért meg kell hogy büntesselek. - harapott alsó ajkába, majd a kisebbet ledöntötte az ágyra - Most boldog lehetsz. Végre szexelünk.
-Ne beszélj! Csináld!


(Folytatjuk :D XDDD Érzem, hogy megint meg fogom kapni a "MÉRT ITT HAGYTAD ABBA?" mondatot, de nem érdekel XD így terveztem és kész :D
Hírek: Van chat az oldalon. Még mindig van játék, de már nem sokáig. BTS fotókártyákat tartalmaz a díj, és bármelyik országból lehet jelentkezni, szóval hajrá! Lassan megérezik első fordításunk is, melynek posztolása már csak attól függ, hogy én mikor olvasom át. Ezzel kapcsolatban pedig Kook rajongók figyelem, mert Jeon biztosúr megbünteti a gyorshajtókat! :DDD )

J-Hope&Gayoon 4. rész

-Hát..... A június dolgot nem értettem. - néztem szemeibe, de erre azonnal elfordult.

-Én sem. Vannak dolgai. Itt merre? - torpant meg.

-Ömm.... egyenesen.

Ugyan nem faggattam a tovább, ám nem hittem neki. Ha fogalma sem lett volna, miről van szó, tuti máshogy reagált volna, ellenben akkor rászólt édesanyjára, hogy ne tudja folytatni. Ötletem sem volt, mi lehetett az, de nagyon kíváncsi lettem, így úgy döntöttem, ki fogom deríteni.

-Megjöttem! - kiabáltam a házba, amint hazaértem.
-Hoseoooooook! - hallottam húgom hangját közeledni.
-Szia! - köszöntem rá, majd a nyakamba csimpaszkodott.
-Hogy vagy bátyó? Jobban vagy már?
-Persze.
-Szia kisfiam! - jelent meg édesanyám is - Örülök, hogy hazajöttél. - ölelt át ő is, bár sokkal rövidebb időre - Szia Gayoon! Jaj, de jó itt látni téged.
-Jó estét! - köszönt és ledobta a táskámat - Csak hazahoztam, de már megyek is.
-Jaj, nehogy már hazamenj. Aludj itt, ha már idehozott utad. - sétált hozzá anyukám.
-Óóó, hát azt nem lehet. Anyukám most jött haza nem rég, szeretnék egy kis időt tölteni vele, mert keveset vagyunk együtt.
-Ohh, de kár. És holnap lenne kedved?
-Anya, ne erőltesd! - szóltam rá.
-Nem szeretnél a barátnőddel aludni kisfiam? - lepődött meg, miközben rám nézett. Basszus tényleg! Ő elméletben az én párom jelenleg és ha nem akarok bajt, akkor el is játsszuk a szerepet amíg csak kell. Ez pedig nem túl hosszú idő, szerintem ki fogom bírni.
-De csak...... had legyen ő is a családjával.
-De ma letudod, és holnap meg itt alszol. Na mit szólsz? - fordult vissza Gayoon felé.
-Hát..... ha nagyon ragaszkodik hozzá.
-Jaj, végre megismerhetem majd a fiam barátnőjét! Nagyon boldog vagyok. Csinálok is valami süteményt holnapra.
-Anya, nyugalom. - eresztett el végre húgom is, így le tudtam csillapítani édesanyámat.
-Akkor én megyek is. Jó éjszakát! - köszönt el Gayoon.
-Szia drágám, várunk holnap.
-Várj! - mentem utána és becsuktam magam mögött az ajtót - Megoldom majd, hogy ne kelljen itt aludnod.
-Ahogy gondolod. - állt előttem hatalmasakat pislogva.
-Nem akarom rád erőltetni. Éppen elég, hogy azt hiszik együtt vagyunk. Meg tudom, hogy nem szeretsz hazudni.
-Hát nem igazán. Rendben. Ahogyan szeretnéd. Ám holnap megint velem leszel, bár csak délutántól vagy az enyém.
-Ohh. Van beosztás? - lepődtem meg.
-Igen. Délelőtt a húgod vigyáz rád, utána az enyém vagy. Direkt, mert mutatni akarok valamit. - vigyorgott.
-Félnem kéne?
-Nem-nem. Nagyon jó lesz. Ilyet még sohasem láttál, az biztos.
-Hát... bízok benned, hisz kiben, ha nem benned. Kell valamit magamnál tartanom majd?
-Nem kell semmi pluszba. Akkor holnap találkozunk. Szia! - fordult meg és hazaindult.
-Várj! Haza találsz?
-Persze, ne aggódj! - intett, majd láthatóan találomra választott útján hazaindult.

-Tesó.... tesótesótesótesótesó. - keltett szokásos módján húgom.
-Mi van! - mordultam rá, mert utáltam mikor ezt csinálta. Alapból idegesen kelek fel ettől.
-Kérsz reggelit? - vigyorgott.
-Nem. Hagyj aludni! - fordultam másik oldalamra.
-De enned kéne valamit.
-Mért? Dél van?
-Nem. Csak reggel tíz, de anya azt mondta figyeljek rád.
-Majd eszek, ha éhes leszek.
-Biztos?
-Szia! - tudattam vele, hogy hagyjon békén.
-Uhm..... szia. - hallottam pár pillanattal később az ajtó csukódását.
Ám nem tudtam visszaaludni. Épp eléggé felébresztett ahhoz, hogy csak fetrengjek és gondolkozzak, méghozzá Gayoonon. Nem tudom, már megint mért ő jutott először eszembe, de jobb volt, mint hogy a másikra gondoljak, aki valószínűleg épp más mellett ébredt fel, én pedig meg sem fordultam a fejében. Ám ez kevésbé érdekelt. Csak a kis fekete hajú megmentőmön elmélkedtem. Szegény nagyon nem akarta ezt az egészet, én pedig napról napra jobban belekényszerítettem. Eddig csak beszélt édesanyámmal, most pedig még meg is hívták őt ide és hazudnia kell majd tovább. Valamiért engem egyáltalán nem izgatott, hogy nem az igazat mondjuk, de az már jobban zavart, hogy ő nagyon feszült lett állandóan, amikor olyan helyzet adódott. Nem akartam kínozni szegényt, így eldöntöttem, hogy inkább megbeszélem vele, hogy bekamuzom a szakításunkat otthon és akkor minden tehertől meg tud szabadulni. Hazudnia sem kell majd tovább, plusz én sem leszek többé probléma.

Szobámban álltam az asztalom előtt és vágtam zsebre a pénztárcámat, mikor hallottam, hogy csöngettek. Délután írt Gayoon, hogy úton van, majd nem sokkal később, hogy pár perc és ideér, így fel is készültem rá. Telefonomat felkapva fordultam meg és indultam az ajtó felé, ám húgom beelőzött.
-Nyitom! - rohant az ajtóhoz.
-Hozzám jöttek. - de mire felvilágosítottam utam közben, már nyitotta is, én pedig csak közeledtem.
-Sziaaaaaaaa! - fogadta kitörő örömmel.
-Öh..... szia. Hoseokhoz jöttem.
-Itt vagyok. - értem lassan hozzájuk - Szia!
-Szia! - derült fel amint meglátott.
-Na merre megyünk?
-Azt nem mondom meg, de hozz valami pulcsit.
-Minek? Jó idő van.
-Ott, ahova megyünk, hűvösebb lesz.
-Ahh! Rendben. - fordultam vissza a szobám felé, miközben még hallottam a lányokat beszélgetni.
-Mi az? - kérdezte Gayoon.
-Nem csókoljátok meg egymást? Vagy valami üdvözlő puszi? Furák vagytok.
-Hát.... - folytatta valamivel szegény, miközben én sietni kezdtem. Megint hazudoznia kellett, amit utált, én pedig nem akartam, hogy rosszul érezze magát, ezért hamar vissza is értem egy pulcsival kezemben.
-Mehetünk. - léptem ki az ajtón.
-Szia! - köszönt el Gayoon, húgom azonban mondta volna még a magáét.
-De még kérdezni akartam.
-Nem érdekel szia! - csuktam be magam mögött az ajtót - Sajnálom. - kezdtünk sétálni Gayoonnal - Tudom, nem szeretsz hazudozni.
-Hát nem. Nem is tudom ezt megszokni.
-Na pont emiatt lenne egy javaslatom.
-Ó igen? - lepődött meg - Hallgatlak. - nézett rám mosolyogva, miközben vezényelt, hogy merre is menjek.
-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha beadnám otthon a szakításunkat? Akkor nem kéne többet hazudnod, meg én sem lennék terhedre. Csinálhatnád azt, amit szeretnél, nem kéne bébicsőszködnöd.
-Ohh..... - döbbent meg - De én.... szeretem ezt csinálni.
-Hazudni?
-Nem azt. - rázta fejét, miközben már maga elé pislogott - Hanem veled lenni. Szeretlek elvinni ide-oda, meg új dolgokat mutatni. Szeretem látni, hogy meglepődsz és boldog vagy. Meg el akarom érni, hogy majd te is mutass nekem gyönyörű helyeket, ha már megtanultad szeretni az életet. De addig is élvezem, nem tudod mi a bajod.
-Hmm. Ahogy gondolod. De ez hazugsággal jár. Ráadásul ha ma tényleg nálam akarsz aludni, akkor még mellém is kell feküdnöd. Ez cseppet sem zavar?
-Megoldom. Azt a buszt el kell érjük. - kapta el kezemet és futni kezdett.
-Minek? Nem akarok futniiiiii!

-Na itt sem voltam még. - néztem körbe, amint már leszálltunk a buszról Seoulon kívül. Nem gondoltam, hogy majd ilyen messzire fogunk menni.
-Gondoltam. Kis városi. - kuncogott - Na erre gyere. De siessünk. Időben oda kell érnünk.
-De hova megyünk és mért rohansz állandóan? - követtem hatalmas léptekkel.
-Majd meglátod, Gyere már, mert elbaszod nekem.
-Hogy beszélsz?
-Siess! - húzott maga után.
Nagyon rohantunk, de végi fogalmam sem volt, hogy hová. A lakott területről csak egyre jobban kiértünk és már kezdtem azon gondolkodni, hogy lehet igazából egy sorozatgyilkos és így gyűjti áldozatait.
-Messze vagyunk még? - vergődtem át magam a bokrokon.
-Pont akkor kell megkérdezned mikor odaérünk? - fordult szembe velem.
-..... Bocs. De hol is vagyunk? Azt tudom, hogy az Isten háta mögött, de hol?
-Szép helyen. Na foglalj helyet! - sétált a fák közé majd elterült a magas fűben.
-Ez biztos jó ötlet? - álltam mellé.
-Igen. Feküdj le és ne mozdulj! - fogta meg kezemet, majd lehúzott magához.
-Ránk másznak a bogarak. Nem félsz a kullancsoktól? - térdeltem mellé.
-Nem. Ilyen kis finnyás lennél? - pislogott rám.
-Nem...... jó. - dőltem le mellé a fűbe. Hosszú percekig hallgattunk csak egymás mellett feküdve, mire megszólaltam újra - És most itt alszunk?
-Nem.
-Akkor mire várunk?
-Majd meglátod.
-Mikor?
-Majd. Addig hallgass és bámuld az eget.
-Már ami látszik belőle?
-Igen.

(Aki akar zenét, az most kapcsolja be oldalt)
Számomra óráknak tűnt az a várakozás és még idegesített is, hogy pazarlom az időmet, de hiába hoztam fel ezt Gayoonnak, nem engedett el. Csak marasztalt, miközben mozdulatlanságra intett, a nap pedig lassan teljesen lenyugodott.
-Szépek a csillagok. Bár Seoul még így is nagyon elnyomja, de jobb, mint a városban.
-Ezért hoztál ki? Láttam már csillagokat.
-Nem. Valami sokkal hihetetlenebb dolgot akarok mutatni. Ez mi?
-Mi?
-Fúj a szél? - ült fel hirtelen.
-Na, szabad mozogni? Végre! - keltem fel én is és álltam volna elgémberedett lábaimra, de visszafogott - Már megint mi az?
-Fúj a szél. Azta, így sokkal jobb lesz! - egyenesedett fel óvatosan figyelve, hogy ne lépjen arrébb - Gyere! Ne mozdulj el! - segített fel.
-Mért?
-Csak ne mozdulj. Majd meglátod, miért jöttünk és akkor megmozdulhatsz. Bár nem hiszem, hogy lesz kedved.
-De mond már el, hogy mi van! - néztem szemeibe.
-Mindjárt. Ennél szebbet még életedben nem láttál.
-Honnan veszed?
-Mert ilyet senki sem látott, csak az, akit elhoztam ide, ők pedig nincsenek sokan. - mosolygott rám.
-Szóval érezzem magam kitüntetett embernek?
-Igen? - vigyorgott.
-Nem hiszem, hogy megérdemlek egy ilyen kitüntetett szerepet. Hisz belekényszerítelek a hazudozásba is.
-Áhh! - rántott vállat - Ennyit megér. A mosolyodért és a boldogságodért bármit megadnék.
-De, mért teszed ezt? Még csak a barátnőm sem vagy. Egy ismeretlen vagy, aki rosszkor, rossz helyen volt, így most neked is el kell viselned a bajaimat. Elmehetnél akármikor. Mi tart ennyire vissza? A boldogságomat pedig nem hiszem el.
-Muszáj lesz.
-Ha tényleg ez az ok, akkor hihetetlen vagy.
-Nem, csak olyan ember, amilyennek mindenkinek lennie kéne. Na figyelj. Mindjárt ideér a szellő remélem. - fordult a susogó levelek irányába - Ilyen csodát még nem láttál.
Én is követtem példáját, majd a sötét erdőt bámulva vártam, hogy mi fog történni, mikor érdekes kis apró fényeket véltem felfedezni.
-Azok mik?
-Amiért jöttünk. Imádom. - nyújtotta előre kezeit és pont el is ért minket a szél, amire annyira várt, majd végre ráébredtem miről is van szó, hogy miért jöttünk.
Isten se tudja, merre voltunk aznap este, de azt igen, hogy ezt tényleg nem szabadott kihagynunk. Gayoon jól tette, hogy nem engedett mozogni, mert akkor elrontottam volna mindent, így viszont szinte egyszerre szállt fel több száz szentjánosbogár a hatalmas fűből, amiben feküdtünk. Az eddig sötétségben nyugvó apró lények csillogva röppentek a magasba, ezzel pedig olyan fényt nyújtottak nekünk, hogy Gayoon körvonalait tisztán láttam a korom sötétben is. Tátott szájjal forogtam körbe, miközben nem hittem a szememnek. Sosem láttam még olyan gyönyörű dolgot, mint aznap este. Mintha tényleg csillogás vett volna körül, mert csak a pislákoló fényeiket láttuk. A középpontban pedig mi álltunk, akárcsak valami főszereplők. Megannyi alkalommal szerettem volna ott állni az animékben egy ilyen helyzetben most pedig ő el is hozott ide. Az álmok világába.
-Gayoon. - nézelődtem még nagyban.
-Hát nem gyönyörű? Imádok kijönni. Nézd!
-Mit? - fordultam vissza felé, ő azonban ezt nem láthatta, mert behunyt szemekkel állt - Mit csinálsz?
-Rám szállnak.
-De miért?
-Finom az illatom. Nem rég vettem csak észre, hogy erre buknak a bogarak. Ez is tök jó lesz csak várj egy kicsit.
-Nem gusztustalan, hogy másznak rajtad?
-Nem. Ilyenkor is szoktak ám pislogni, csak kevesebbet, meg halványabban. Pföh! - fújkált - Belemászott majdnem a számba - kezdett kuncogni.
-Akkor ne beszélj közben. - léptem közelebb hozzá és csak csodáltam, amint megannyi bogár telepedett rá és valóban, továbbra is felvillantak.
-Bu! - mozdult hirtelen felé, majd meg is lepődött, hogy olyan közel állok hozzá - Bocsánat. - lépett hátrébb, miközben felszálltak róla a bogarak.
-Még sosem kértél bocsánatot semmiért.
-Ez nem igaz.
-Szerintem meg de.
-Jó, lehet. De gyere. - fogta meg kezemet - Van még valami.
-És mi? - mentem utána. miközben húzott a fák között.
Hirtelen kiértünk az erdőből, egy tisztásra, majd annak peremén el is engedett és futni kezdett a magas fűben. Már kezdtem megszokni, hogy semmi hétköznapit nem várhatok tőle, mert ahogy rohant felzavarta a többi szentjánosbogarat is. Olyan volt, mintha egy angyal szállt volna a Földre, aki pár pillanattal később eltűnt a fűben.
-Gayoon! - indultam azonnal utána, majd melléérve letérdeltem hozzá - Jól vagy?
-Persze! - ült fel - Jól elbasztam a legszebb estédet nem? - vigyorgott.
-Mért tetted volna? - segítettem fel.
-Hát itt pofára esek, miközben csodát mutogatok. - söpörte le ruháját.
-Csak érted aggódtam, a többi nem érdekelt. Nem rontottad el, ne aggódj.
-Megint fúj a szél! - kapta fel fejét - Remélem elér ide, bár errefelé ritkán fúj annyira, hogy mindegyik bogár felszálljon.
-Nagyon meg akarod mutatni. - mosolyogtam.
-Igen. Mert..... ezt muszáj látnod. Máshol, máskor nem lesz rá alkalmad.
-Akkor majd eljövök ide újra.
-Kétlem, hogy megjegyezted volna az utat. Direkt nem hagytalak, hogy figyelj rá.
-És te sem hozol el többet?
-Nem hiszem. Ez egyszeri lehetőség.
-De gonosz vagy.
-Csak meg kell szoknod, hogy nem tart minden örökké. Na! - nézelődött - Most elég erős a szél.
-Akkor újabb csodában lesz alkalmam?
-Igen. Júúj, nézd! - mozdult vissza arra, amerről jöttünk és újra megtalálta azt, amiben az előbb elesett, de elfelejtette, hogy ott van.
-Vigyázz már magadra! - kaptam el, mielőtt újra földet ért volna.
-Tudok és szoktam is. - kapaszkodott belém - Meg vagyok. Elengedhetsz. - fordult szembe velem.
-Biztos? - tartottam továbbra is magamhoz ölelve.
-Igen....... azt hiszem. - nyelt nagyot.
-És ha nem akarlak?
-Akkor...... buta vagy.
-Megint tiszteletlen vagy.
-Mint mindig.
-Mennyi bogár! - néztem körbe, amint elért hozzánk a szellő és sokkal több szált fel, mint az erdőben.
-Sokkal jobb. - bújt végre hozzám, én pedig meglepődtem. Valóban nem akartam elengedni, mert hiányzott, hogy végre valakit úgy tarthassak a kezeimben, mint őt akkor, de nem számítottam rá, hogy viszonozni fogja.
-Gayoon. Köszönöm. - húzódtam kicsit el, hogy a szemébe nézhessek, már amennyit láttam belőle.
-Ez a legkevesebb.
Pillanatokig bambultunk egymás tekintetébe és hamar eluralkodott rajtam a vágy, hogy megcsókoljam. Soha életemben nem éreztem közel magamhoz senkit annyira, mint őt, ami meglepett, hisz én az előző Gayoonba voltam szerelmes. De talán most megváltozott, mert olyan helyre vitt, amit más még nem nagyon láthatott.
-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.


(Folytatjuk :D
Ajánlott zenék oldalt a lejátszási listán. Avatar soundtrack 4, 5. Én non-stop szoktam hallgatni végtelenítve írás közben, de most megpróbáltam kicsit hozzáigazítani. Ezért sem a kezdetektől van kiírva, hogy hallgassátok. :) Azért remélem tetszeni fog.)
ÚJDONSÁG: Chat a blogon :)

Legyenek zenék részekhez címezve?

Sziasztok!

Én mindig hallgatok zenét írás közben, ami meghatározza az egész hangulatát, ezért felmerül a kérdés. Legyenek ezek a számok részekhez címezve hallgathatóak az oldalon az smc lejátszási listáján? Ezek a számok segítenek nektek is jobban átélni, hogy éppen a központi alak mit érez. Terveztem már egy ilyen sorozatot, ahol minden részhez lenne majd zene, de szinte így is minden kiadott poszthoz tudnék berakni számot. Ezektől pedig elsírnátok magatokat, mert átéreznétek milyen volt Yeeunnek újra látni Sugát, vagy Vnek a kis foltos Kookot, esetleg a következő J-Hope&Gayoon részben (SPOILER) részesei lehettek, hogy nagyjából milyen meglepetésben lesz része Hopinak. Nos ezeknek az információknaka  birtokában kérlek benneteket, hogy szavazzatok oldalt. Amennyiben elegendő igen összegyűlik, elvetve a nemeket elkezdem írni a listát, de a lejátszó továbbra is csak akkor indul el, ha a SEX feliratra kattintotok, jobb oldalt pedig a 69-el tudjátok majd lenyitni a listát.

Köszönöm a figyelmet drágaságaim! :D Imádlak ám titeket :D