Three sides of life 23.rész: Szorgos törpe

"Mi a helyzet?"

"Semmi. Játszok. Veled?"

"Namnál vacsizunk. Ma jössz este?"

"Nem. Anyu most azt akarja hogy itthon is legyek"

"Ohh. És holnap?"

"Szerintem holnap már elenged :D remélem"

"Holnap úgyis délelőttös lesz Jin szóval este ránk ér"

"Dejóóóóóó. Na akkor kiharcolom :D"

"Oksa. Na csak érdekelt hogy mi a helyzet. Megyek vissza beszélgetni"

"Rendben :) Jó szórakozást!"

"Köszi neked is. Szia"

"Sziaaaaa :D :*"

-Ma este megkapom a jutalmamat, amiért kedves voltam a kicsivel? - mosolygott V, miközben a hazafelé vezető úton jártak Jinnel.
-Nem voltál ám kifogástalanul az.
-Miiiii? - döbbent le a másik - De! Plüsst is kapott tőlem.
-De milyen voltál ma is vele? - pillantott fáradtan a kisebbre.
-Milyen?
-Tényleg goromba vagy vele. Kedvesebbnek kéne lenned. - dörzsölte meg szemeit Jin.
-De olyan idegesítő néha.
-Csak veled akar lenni. Figyelemre vágyik és igaza van. Ha velünk vagy, és ráérünk, ne telefonozz. Foglalkozz vele.
-De..... ne mond, hogy téged nem zavar.
-Engem nem. Szerintem elképesztően aranyos, és nagyon boldog vagyok, ha mosolyogni látom. Téged zavar? - nézett szerelmére kíváncsian.
-Néha nagyon. - ráncolta szemöldökét V - Főleg mikor csak ti vagytok.
-Féltékeny vagy?
-Nem tudom..... lehet.
-Taetae, megbeszéltük. Nincs miért féltékenynek lenned. Mindenkinek szabad mindent hármunk közül.
-Jó, de...... akkor is. Ne fogdosson téged és te se puszilgasd.
-Nem fogom magára hagyni szegényt. Nagyon magányos.
-Szóval meg kell szoknom?
-Igen.
-És ha nem?
-Akkor velem sem lesz bajod. - fájdult meg Jin szíve, de Kookot nagyon féltette. Úgy érezte felelősséggel tartozik a kisebbért, ezért nem akarta azt újra visszalökni sötét szobájába a számítógép elé.
-Ahh.... ez most fájt.
-Én nagyon szeretlek Taetae, - fogta meg a mellette sétáló kezét - de ő eddig egy barlangban élt. Nem nagyon találkozott más emberekkel, ezért nem akarom, hogy újra olyan élete legyen. És még aranyos is. Igazából, lehet őt is szeretem, nem csak sajnálom. Nem tudom. - mosolyodott el - De nagyon édes tud lenni.
-Jobban szereted őt, mint engem? - szomorodott el V.
-Nem tudom eldönteni, melyikőtökért vagyok oda jobban. Naaaa! Ne szomorkodj, nem mondtam, hogy téged nem szeretlek. - puszilta meg párját, mire az megszorította kezét.
-Megpróbálom akkor elfogadni, hogy ott van.
-Köszönöm kicsim. - súgta a másik fülébe.
-Érted bármit. - bújt az idősebbhez a kihalt utcán. Ha már az ő kezét fogták meg, és nem fordítva, akkor ennyit ő is megtehet, hisz szinte tényleg egy lélek sem volt körülöttük.

-Késtél.
-Tudom, sajnálom. De pár perc volt csak. - kapkodott Kook.
-Akkor is. Ezért tovább kell maradnod. Na szedd a lábad! Sok a munka, mint mindig.
-Már csinálom is. - csapta be öltözője ajtaját és indult dolgára főnökével nyomában.
-Kezed hogy van?
-Tudok tőle dolgozni.
-Reméltem is, mert ha nem, akkor kár volt bejönnöd.
-Menni fog, nem akadályoz.
-Majd meglátjuk. Ma Jihunnal vagy, ő segít, ha valamit nem tudsz.
-Rendben köszönöm. - váltak el félúton és Jungkook rohant is helyére.
Menet közben próbálgatta kezét, hogy mennyire tud fogni vele, de Jin nagyon jól bekötözte sérülését, így nem tudta rendesen mozgatni ujjait. Ezért levette a kötszert és zsebébe dugta, de ekkor érezte, hogy nem is annyira semmiség. Eléggé fájt számára a minden mozdulat, de nem tehetett mást. Kénytelen volt kibírni, bár hosszú műszak állt előtte.
-Te vagy Jungkook? - kérdezte egy férfi, aki valószínűleg Jihun volt, miközben pakolta a nagy csomagokat a szállítókocsira.
-Igen. Sajnálom, hogy késtem. - lépett mellé, majd látott ő is hozzá.
-Engem nem zavar. Te kapsz a főnöktől.
-Már kaptam.
-Gondoltam. - vigyorgott, mialatt egy hatalmas bőröndöt emelt fel és meglátta a kisebb kezét - Te vagy az aki tegnap utána kapott az egyik bőröndnek és rácsukódott az ajtó a kezére?
-Igen.
-Nem fáj?
-De, nagyon. - kezdett lihegni a nehéz munkától Kook.
-Mért nem mész haza?
-Nem igazán tehetem meg. Kell a munka.
-Ahh, megértelek. Bár én még sosem törtem össze magam ennyire munka közben.
-Mindet belerakjuk? - állt meg Kookie.
-Hát..... - mérlegelte a helyzetet Jihun - Be kéne.
-Nem fog kiszakadni?
-Csak nem. Na dobáld rá!
-Rendben. - folytatták a pakolást, míg minden egyes bőrönd fel nem került a helyére.
Ügyesen felpakoltak, majd elindultak a cél felé. Kook Jihun mellé ült, és az átvezetett a fél reptéren, miközben a kisebb pihent amíg csak tudott. Már nagyon sajgott a keze, pedig még csak most kezdte el műszakját, ezért eléggé félt a továbbiaktól, hogy hogyan fogja ezt bírni.
A megfelelő helyhez érve leszálltak a kocsiról, majd elsétálva annak oldala mellett Kookie megállt.
-Ennek így kell kinéznie? - figyelte, amint lassan eleresztett a ponyva.
-Mi? - lépett vissza Jihun, de azonnal meg is torpant, mert kiszakadt a csomagtér oldala és mindet Jungkook kapta, aki próbált elmenekülni, de így is megtalálta pár bőrönd - Baszki! Jól vagy? - szabadította ki a hatalmas kupac alól a másik.
-Persze csak..... - dobálta le magáról a csomagokat, amik szerencsére fejéig már nem értek el - Ez fájt. Nagyon kemény a sarkuk. - tápászkodott fel, majd megtámaszkodott térdein.
-Hívjak orvost? Hogy érzed magad? - aggódott érte a másik, mert nem kevés kiló találta meg a kisebb törékeny testét.
-Ahh, nehogy! Akkor hazaküld. - egyenesedett fel - Csak megütöttem magam kicsit.
-Biztos? Azt meghalsz itt nekem.
-Dehogyis. - nyújtózott - Azért vannak reflexeim. Védtem magam.
-Hát jó. Te tudod. Na gyorsan pakoljunk! - látott hozzá Jihun - Addig kitalálom, hogyan magyarázom ezt ki.

-Mmmmm, Jin. - nyúlt párja pólója alá V, miközben annak fülébe harapott, ahogy már az ágyban feküdtek.
-Korán kelek Taetae. - próbált a másik felé fordulni, de az nem hagyta, csak csókolgatta az idősebbet.
-Akkor gyors leszek. - ízlelete meg a másik bőrét - Esküszöm.
-És abban mi a jóhh?
-Hogy akkor is az enyém vagy csak és kizárólag.
-De én nem akarok olyathh. Taetaehh. Fáradt vagyokh. - kezdett lihegni.
-Nem úgy érzem. - vándorolt le keze Jin férfiasságára.
-Taetaehh! Had pihenjekh. Ahh. - kezdett nyögni.
-Biztos? - támaszkodott fel, hogy a másik szemeibe nézhessen.
-Igenh. Korán kelekh. - pislogott álmosan.
-Óóóó. - szomorodott el a kisebb - Hát jó. Akkor holnap? Miután végeztél? - nyalt végig ajkain.
-Hármasban?
-Ahhj, tényleg. Hívjuk későbbreeee. Kérlek.
-Ne gonoszkodj vele.
-Naaahh. - csókolta meg Jint - Csak egy kicsit későbbre. Had szeresselek.
-Jaj kicsim. - simogatta a másik arcát - De akkor te beszéled meg vele. Nem akarok neki hazudni.
-Rendben. - nyomott egy gyors puszit a másik ajkaira - Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Szeretlek.
-Én is szeretlek. - mosolygott vissza a kisebbre, mire az gyorsan lenyomta a villanyt és bebújt a takaró alá.
-Aludjunk gyorsan.
-Így? Mondhatom kedves vagy.
-Te nem akartad folytatni. - húzta magához az idősebbet.
-Tudom csak..... azért így nehéz lesz.
-Segíthetek rajtad.
-Nem kell. Köszönöm. - puszilta meg a kisebb homlokát - Aludj.
-Jó éjszakát! - bújt a másik mellkasába.
-Neked is kicsim.

-Haaahhh! - dobta le cuccát Kookie, amint hazaért reggel.
-Elfáradtál kicsim? - üdvözölte anyukája.
-Nagyon.... van valami ennivaló? - állt továbbra is egy helyben az ajtó előtt.
-Még nincs kész az ebéd, meg egy darabig nem is lesz. De csináljak neked valamit?
-Igen, amíg zuhanyzok, kérlek. - indult meg lassú léptekkel a fürdő felé.
-Mit kérsz?
-Teljesen mindegy.
-Rendben. Összedobok neked valamit. - fordult anyukája a konyhába, Kookie pedig eltűnt a fürdőszobában.
Majd elaludt a fáradtságtól, amint beállt a zuhany alá, de nagyon éhes is volt, ezért előbb enni akart, majd utána aludni. Sietett, hogy minél hamarabb végezhessen, a tányér előtt ülve pedig hallotta üzenetjelző hangját. Mivel fent állt a lehetősége, hogy a másik két fiú közül írt rá valamelyik, feltápászkodott, majd elolvasta amit kapott Vtől. Gyorsan kiszámolta, hogy mennyit tud még addig aludni, és nagy léptekkel rohant szobája felé.
-Ma átmegyek délután Sugához. - szólt anyukájának tervéről, hogy elmegy otthonról.
-Nem akarsz pihenni? Ma is dolgozol, nem?
-De, de szeretnék azért találkozni vele. Le is fekszek. Van még pár órám míg hazaér. - lépett szobájának ajtajához.
-Hát te tudod kicsim, de össze ne ess nekem egyik nap a kimerültségtől.
-Nem fogok. Na lefekszek.
-Rendben, aludj csak.
Ezzel a lendülettel be is csukta maga mögött az ajtót, majd azonnal elterült ágyán. Még ébresztőt is elfelejtett magának állítani, így addig aludt, ameddig magától fel nem ébredt, de ezt meg is bánta mikor ránézett órájára.
-Jaj ne! - pattant fel és öltözködni kezdett.
Összekapkodta cuccait, majd nagy robajjal rohant az előszobába, hogy felvegye cipőjét.
-Naaaa! Mi az fiam? - jelent meg apukája.
-Sietek. Szia apa! Jó napod volt?
-Igen, csak fárasztó. Hova rohansz? Dolgozni?
-Nem. Előbb beugrok Sugához, csak elaludtam, ezért rohannom kell. - pattant fel.
-Vigyázz magadra. Hazajössz meló előtt?
-Nem hiszem. - kapta fel táskáját.
-Van nálad pénz kajára?
-Van.
-Vigyázz magadra.
-Fogok. Sziasztok! - rohant ki az ajtón, miközben alig hallotta már szülei hangját.

-De most már tényleg fel kéne öltözni. - kapkodta a levegőt Jin, amint elterült az ágyon.
-Dehogyis. - vigyorgott a felette támaszkodó Taehyung.
-El is kell pakolni. - nyelt egyet Jin.
-Minek? Csináljuk még. - csókolta meg az idősebb nyakát V.
-Még mindig bírod? Hogy vagy képes ennyire?
-Úgy, hogy nem tudok betelni veled. - nézett a másik szemeibe, miközben beharapta alsó ajkát.
-Deh...... mindjárt jön Kook.
-Hát.... szerintem már nem fog.
-És ha igen? Rakjunk rendet kicsim.
-Elfáradtál? - mosolygott.
-Hát..... igen. Na! Azért fárasztó vagy ám.
-Tudom. - vigyorgott V - Jó, rakjunk rendet. - mászott le az idősebbről.
-Köszönöm. Te mi? - kapta tekintetét a kisebbre, mert az felkelése közben még végigsimított Jinen.
-Jó naaa. Utolsó volt. - kuncogott magában. A másik még pihent egy kicsit, miközben Taehyung felhúzta nadrágját, majd az ágy mellé térdelt. - Nem te akartál felkelni?
-De, csak éppen összeszedem magam.
-Nekem így is jó vagy. Kis kócos hajjal, ezekkel a pillantásokkal. Máris szűk a nadrágom.
-Türtőztesd magad egy kicsit.
-Mást sem teszek egész nap. Csak várom hogy
-Ez Kook lesz. - ült fel Jin, majd egy boxert magára kapva kirohant a kaputelefonhoz.
-Végre hazaérj és levedd a ruháid.... ahjj, mindegy. - fejezte be mondatát és követte az idősebbet a nappaliba.
-Tényleg ő az. - fordult is vissza - Gyorsan, rakjunk rendet. - kapkodott.
-Rendben. - vett erőt magán, hogy ne teperje le Jint azonnal, és elkezdett megbékélni a gondolattal, hogy a kisebb most ott lesz velük újra, minimum egy fél napig.

-Sziasztok! - lépett be az ajtón Kookie, majd az idősebb nyakába csimpaszkodott.
-Szia picur. - viszonozta az ölelést Jin - Hogy-hogy csak most jöttél.
-Elaludtam. - engedte el a másikat - Szia Taehyung! - vigyorgott.
-Szia.
-Meddig voltál te fent este?
-Sokáig. De letaroltam mindenkit, büszkék lehettek rám.
-Kis kocka. Na gyere! Ebédeltél? - csukta be a kisebb mögött az ajtót, és a konyhába indult Jin.
-Még nem. - rakta le táskáját az ajtó mellé.
-Mért nem pakolsz le bent? - tette fel kérdését V a többiek nagy meglepetésére.
-Őőő.... este megyek el. Osztálytársak elhívtak.
-Óóó. Értem.
-Szóval nem maradsz? - fordult felé Jin.
-Nem, most nem. Csak beugrottam egy kicsit, mert hiányoztatok.
-Te is hiányoztál. - mosolygott rá az idősebb - Kár, hogy nem maradsz.
-Majd legközelebb.
-Holnap nem dolgozok. Átjössz majd? Utána is szabim lesz.
-Tényleg? Ezt nem is tudtam. Szívesen átjövök. De jóóóóó!
-Akkor majd hozhatod a plüssöket is. - szólt hozzá Taehyung.
-Aaaah, tényleg. Szupeeeer. Jaj, de várom már! És akkor, uh! - kerekedtek el szemei.
-Mi az? - kérdezett vissza Jin.
-Lehetne, hogy...... szóval azt, hogy....... hárman?
-Nem értelek.
-Én igen. - hunyta be szemeit V - De te még nem is tudsz semmit. - gondolta végig a dolgokat és a kisebbre pillantott.
-De igen. Sok videót láttam és Jinnel is nagyon jó volt.
-Azért tényleg tud valamit. De.... hárman hogy? - kérdezett vissza az emlegetett.
-Simán. Hát egy rakat olyan vidi van fent.
-Hú, de jártas vagy ebben.
-Tényleg nem nehéz összehozni. - kommentálta Taetae.
-Te ehhez is értesz? - nézett párjára Jin.
-Hát....... régen volt benne részem. - nyelt nagyot V a feltörő emlékek hatására.
-Akkor vezesd be Jint holnapig és akkor majd jövök és úúúúúú. De jó lesz! - vált hihetetlenül izgatottá.
-Nem egyeztem bele Kook. - nézett rá morcosan Taehyung - Csak tudom milyen, hogy hogyan kell, de nem mondta, hogy igen.
-Ohh.... - szomorodott is el azzal a lendülettel Jungkook.
-Taetae! - mordult rá Jin, mert megfájdult a szíve a másik miatt - Megpróbálhatjuk picur. De...... csak próba, aztán kiderül. - lépett hozzá és a kisebb haját kezdte igazgatni.
Bár Vnek nem igazán volt kedve a dologhoz, hisz Jin csak az övé, és még ha Kook passzív is lesz, akkor is zavarni fogja, hogyha a párja mást tesz majd magáévá. Ideges lett a gondolattól is, de Jin megmondta. Vagy elfogadja, vagy mindkettejüket elveszíti, így bele volt kényszerítve a helyzetbe. De még volt rá egy napja, hogy ezzel megbarátkozzon, bár biztos volt benne, hogy Jint még meg fogja dönteni addig minimum egyszer, mert más nyugtatót nem tudott hirtelen a helyzetre.


(Folytatjuk :D és lehet még ma. Olvassatok továbbra is figyelmesen, és jelentkezzetek a játékra :D Na ki akar BTS photocardokat? :D Játék! )
És szavazni kéne a fiúkra az MTV EMA gálán, hogy nyerjenek egy még becsesebb díjat! Zöld téglalap jobb alsó sarka! MTV EMA szavazás

Three sides of life 22.rész: Mindenkiből egy "picur"

-Kedves tőled az ötlet. - mosolygott a másikra, amint az ránézett.
-Túl aranyos volt, muszáj volt már egy ilyen is.
-Köszönöm.
-Hyung! - rángatta meg Jin pólóját Jungkook, a továbbiakat pedig V már nem hallotta, de boldog volt, hogy a többiek is azok.

-Na tetszett picur? - puszilta meg a kisebbet Jin, majd nyújtózott egyet.
-Túl nyálas volt.
-Szerelmes film, mit vársz?
-Aaaaah, elültem a fenekemet. - állt fel V.
-Nekem pisilnem kell, de nagyon.
-Akkor menjünk. - szedte össze maguk után a szemetet az idősebb.
Kook, még a mosdó felé sietve is ivott maradék kólájából, amit Taehyung kezébe nyomott, mielőtt berohant az ajtón. Csak az üdítőjükből maradt a film végére, amibe V belekóstolt, de ki is dobta, mert nagyon vízízű lett már.
-Hogy tudta ezt meginni? Nagyon rossz.
-Megszokás. Neked azért tetszett.... Taetae? - mosolygott Jin, mert máshogy akarta hívni a másikat, ám mégsem merte.
-Igen. Szeretem az ilyeneket. - viszonozta V.
-Igen, én is. Mi a terved mára?
-Nem tudom. Szerintem öcsémmel leszek ma, meg elmegyek mamáékhoz. Rég voltam náluk. Bár gőzöm sincs.
-Nem akarsz a picurral foglalkozni?
-Muszáj ma is? És ha majd csak holnap mennénk valahova?
-Jó, de azért beszélgess vele. - fogadta el V döntését, végül is tényleg sokat volt most vele, csak az idősebb kedvéért.
-Fogok majd.
-Jin! - jelent meg Kook kezében a kötszerrel, amit levett kézfejéről, hogy meg tudja mosni - Vissza akarod csinálni?
-Igen. Üljünk le! - kerestek egy padot, majd letelepedtek, hogy visszakösse.
Nem akarta, hogy nagyon használja kezét és bár ő nem volt orvos, azért elég jól tudta rögzíteni Kook kézfejét, így fent állt az esélye, hogy hamarabb rendbe fog jönni.
-Nagyon fura volt mikor levettem, - beszélt Jungkook, miközben nézte az idősebbet munkálkodni - mert teljesen beállt, vagy nem is tudom. Jó volt megmozgatni kicsit az ujjaimat.
-De ne mozgasd, had gyógyuljon!
-Jó, igyekszek.
Miután Jin újra rögzítette a kisebb kezét, visszaindultak a lakásra, ugyanis készülődnie kellett a legidősebbnek a munkára, ám arra a kevéske időre még beugrottak hozzá a fiúk, hogy addig is együtt legyenek.
-Taehyung? - lépegetett az említett felé a legkisebb két nagy plüssével.
-Hmm? - chatelt tovább V Hoseokkal és Jiminnel a kanapén ülve.
-Nem akarod hazavinni valamelyiket? - telepedett elé Jungkook a földre.
-Nem, köszönöm. - merült el továbbra is mobiljában.
-Mért?
-Mert nem.
-Naaaaa, Taetae!
-Ne nyavajogj.
-Ümm.... mért telefonozol, ha velünk vagy?
-A barátaimmal beszélgetek. - nézett a kisebbre.
-De mindjárt szétválnak útjaink, mért pazarlod ezt az értékes időt ilyesmire? Utána úgyis tudsz velük foglalkozni. - szorongatta plüsseit.
-Hahhhh.... mit akarsz?
-Goromba vagy.
-Taetae! - rendezkedett Jin a konyhában és pont hallotta beszélgetésük egy részét.
-Szóval mit szeretnél?
-Hogy vidd haza az egyik plüsst.
-Van egy öcsém. Ha hazaviszem az egyiket, el fogja lopni tőlem.
-De cuki! - vigyorgott Jungkook - Akkor még inkább vidd el az egyiket.
-Nem akarom. Az egyiket te nyerted, a másikat meg neked akartam adni. Hagyd itt Jinnek, ha ennyire nem kell.
-Nem azért, csak..... hogy legyen valamid tőlem otthon. - nyugodott le a kisebb.
-Majd kitalálunk akkor valamit, de nem olyat, amit bebúrhat az öcsém.
-Na menjünk fiúk! - jelent meg Jin, aki időközben fel-alá rohangált - Késésben vagyok siessetek!

-Fagyiiiiiii! - vette el Jimintől a kapott finomságot Taehyung öccse.
-De kezded megkedvelni és ez jó. - nyammogott Hoseok is, amint mindannyian a tévé előtt ültek Véknél.
-Nem jó! Én....... szeretem a normál kapcsolatokat.
-Na ne hazudj V! - szólt bele Jimin - A ti kapcsolatotok minden, csak nem normális.
-Igaza van. Most ő mit zavar téged? Amúgy is róla áradoztál először, hogy milyen cuki. Most mi ez a nagy váltás.
-Nem tudom én se. Csak.... zavar, ha Jinhez ér, meg az ahogy Jin bánik vele.
-De mért? Hisz te is érhetsz úgy Jinhez sőt, még Kookhoz is. Mindketten a tieid.
-De..... nem tudom. Akkor is zavar néha Kook.
-Pedig meg kell szoknod. - jelentette ki Jimin a tényt - Vagy mindkettejüket elveszted.
-Tudom.
-Jin a barátod? - szólt bele öccse.
-Te figyeltél? - pislogott rá Taehyung.
-Igen. Ő volt itt nem?
-Te honnan tudsz ilyeneket?
-Anya, meg apa beszélgettek róla egyik este. De te nem csak Jint szereted?
-Hát, de. Csak kicsit bonyolult lett a dolog öcskös.
-Mért? - állt eléjük fagyijával a legfiatalabb.
-Mert bonyolult. Hárman vagyunk.
-És Jin is tudja?
-Igen.
-Akkor nem baj, nem? Ha senki sem mérges nincs baj. Anya is ha mérges baj van, de ha nem, akkor nincs.
-Zseni vagy. - nevetett Taehyung saját kisöccsén.
-Most mért nevetsz ki? - sértődött meg a kicsi.
-Nem nevetlek ki. Aranyos vagy. - mosolygott tovább V és térdeire támaszkodott.
-De kinevettél. Gonosz vagy.
-Nem vagyok az. Kéred a fagyimat? - nyújtotta felé a kis tálat.
-....... Tényleg megkapom? - változott át a kicsi egy szempillantás alatt.
-Ha szeretnéd.
-Akkor igen.  - vette el az édességet.
-Még gonosz vagyok?
-Egy kicsit.
-Naaaaaaa!
-Imádom az öcsédet. - vigyorgott Hoseok.
-Kookkal is lehetnél ilyen kedves. - jegyezte meg Jimin.
-Én kedves vagyok. - fordult barátja felé és visszadőlt a kanapéba.
-Ahha.... persze. Azok alapján, amiket meséltél.
-Jóóóó! De igyekszek.
-Szarul csinálod. - kommentálta J-Hope.
-Jó na! Haza is mehettek, ha akartok.
-Ugye milyen szar, ha baszogatnak? - háborodott fel Jimin.
-Nála jobban senki sem tudhatja. -  vigyorgott Hopi, majd kuncogni kezdtek.
-Na jó van! - kelt fel V.
-Na miiii? Mos hová mész?
-Kajáért, amíg kibeszéltek. - szólt vissza.
-Legalább átérzed a többiek helyzetét is! - kiabált utána Jimin.
-Abba lehet hagyni a célozgatást mire visszaérek. - tűnt el a konyhában.

-Jungkookie! Szia kicsim! - nyitott be az említett szobájába anyukája - Na milyen volt az este?
-Alszok anya. - dörmögte párnájába.
-Csak érdekel az első napod.
-Fárasztó.
-Ennyi?
-Rácsukódott az ajtó a kezemre, de megnézte a doki és azt mondta, nem tehet semmit, csak rögzítheti. Nem komoly, csak csúnya. Ezért be van kötve, de rendbe fog jönni. Most már aludhatok?
-Jaj kicsim, vigyázz magadra. Örülök, hogy végre nem itthon ülsz folyton, de ha ilyen sérüléseid lesznek, nem engedlek el többet.
-Nem lesz. De fáradt vagyok és ma is kell mennem. - fordult egyet Kook az ágyában.
-Jó-jó hagylak. - kelt fel anyukája - Lesz ennivaló a hűtőben, egyél mielőtt elmész. - sétált a szobaajtóhoz.
-Fogok. Vihetek is? - nézett felé álmosan.
-Persze. Rakok el neked egy adagot.
-Köszönöm. - dőlt vissza párnájába Kookie.
-Szép álmokat kicsim! - hagyta magára gyermekét, hogy kipihenhesse magát, mielőtt újra mennie kell.

-Hogy-hogy most ilyen sokan vagyunk? - törölte meg kezét Jin, amint a konyhában nézett körbe és hirtelen semmi dolga sem akadt.
-Nam azt mondta, hogy betoltak hozzá még két szakácsot. Így túl sokan vagyunk. De lehet pihenni. - válaszolt neki az egyik alkalmazott.
-De szuper. Pont azon volt, hogy ez ne következzen be. - támaszkodott meg a pulton.
-Igen, de nem tud mit tenni. A főszakáccsal próbáltak kitalálni valami megoldást, de nem tudtak. Ez is szerencse, mert amúgy többet akartak, csak Nam azért elég félelmetes tud lenni.
-Jah, tudom. - bólogatott Jin - Nagyon durva, ha ideges.
-Én is félek tőle.
-És így mi lesz a beosztással?
-Borul a francba. Amúgy nem tudom. Elvileg most csinálja újra.
-Az jó. De akkor több szabadnapunk lesz, nem?
-Elvileg.
-Na az király.
-Csak neked. Én azért dolgoznék. Akarok nyaralni is.
-Ja, tényleg. Beszéljek vele, hogy inkább engem vegyen ki többet? - ajánlotta fel Jin.
-Á, nem kell. Szerintem tudja. Ő szokott figyelni erre. De köszönöm. - mosolygott rá a másik.
-Jin! - jelent meg egy pincér - Itt vannak a haverjaid.
-Kösz, de dolgozok.
-Hát amilyen kevesen vannak ma, ezt kétlem. Szerintem simán kiengednek hozzájuk, csak szólj.
-Hmm.... lehet. Megkérdezem Namjoont. - pakolt le, és megindult az irodája felé.

-Te akkor nagyon lusta vagy. - nem hitt fülének Hoseok - De...... most komolyan?
-Igen. Mi ebben olyan hihetetlen? - lepődött meg Suga.
-Hát, nem mindenki hívja fel az öccsét telefonon, hogy adja már oda a kezébe a távirányítót, mert lusta megmozdulni. - magyarázott Jimin.
-Nem akartam megmozdulni, a telefon ott volt, Kook meg mindig rohan hozzám. Örült is, hogy hívtam.
-Te tényleg nagyon lusta vagy.
-Tudom. Nem mondtam, hogy nem. Ti kérdeztétek a legnagyobb lustaságomat.
-De erre nem számítottam. - dőlt hátra székében Hopi.
-És mi van, ha éhes vagy? Megvárod Kookot? - érdeklődött V.
-Nem. Van egy futár, akivel jóban vagyok. Az ágyamig hozza a pizzát.
-Mint a filmekben. El sem hiszem. Hallod beköltözök hozzád. - esett le J-Hope álla.
-Jó, akkor te fogsz ugrálni nekem. Telefonálnom se kell. - vigyorgott.
-Naaaaaa. Nem azért akarok.
-Sziasztok! - ült le hozzájuk Jin.
-Sziaaaaaaa! - örült meg V - Nem dolgozol?
-Kevesen vannak, mi meg sokan. Unatkozunk. Mi a téma?
-Suga lustasága. - ivott poharából Jimin.
-Jah, az határtalan. Egyszer felhívott, hogy nem tud mozogni, menjek már át. Azt hittem valami baja van.
-Jaj, az jó volt. De csak egyszer elsüthető. - nevetett Yoongi.
-Aztán kiderült, hogy csak nem akart megmozdulni, de..... enni akart, amiért főzni kellett volna. Így ingyen szakácsot hívott.
-Én sosem fogok rohanni hozzád, ha ilyesmivel hívsz. - csóválta fejét Hopi - Katasztrófa vagy.
-Jó, de ezek régen voltak. Azóta nem is sütöttem el, mert mi van ha baj van. Ezért van a futárom.
-Nagyon aranyéleted van. - jegyezte meg Jimin.
-Amúgy nem. Amikor ilyesmit csinálok rendszerint egy huszonnégy órás műszak után vagyok.
-Igen, ez mondjuk igaz. Azért sem vertem meg. - fészkelődött Jin.
-Mintha megtudnál.
-Na igen, meg az is.
-Tudsz bunyózni? - lepődött meg Jimin.
-Kicsiként nagyon agresszív voltam. Sokat verekedtem, szóval megtanultam.
-Te vagy az én emberem. Menjünk el majd, ismerek egy jó edzőtermet, lehet boxolni.
-Nem jársz jól velem.
-De-de. Kíváncsi vagyok. - vigyorgott izgatottan Jimin.
-Jó, de előre szólok. Hiába tűnök gyengének, nem vagyok az.
-Majd kiderül.
-Jin! - jelent meg Namjoon - Helló srácok. Jó volt? - terelődött el azonnal figyelme.
-Ahha. Jin jól főz. - válaszolt V.
-Mit szeretném Nam? - nézett fel rá a legidősebb.
-Jah, megvan az új beosztás. Holnap délelőttös lennél, aztán egész napos és lenne szabid is. Két nap. Jó? - nyújtotta át a papírt.
-Ahha. De Jongrip többet akar dolgozni, mondta? - vette el a beosztást, majd visszakérdezett.
-Tudom. Az újakat vettem ki most. Két hét múlva te jársz be kevesebbet. Csak így tudtuk megoldani.
-Oké, szuper.
-Kértek még valamit fiúk? - kérdezte a tulaj.
-Nem, köszi. - válaszolt Suga.
-De maradunk még, nem? - nézett körbe Jimin.
-Jaja. Beszélgetünk. Meg V Jinre vár. - állt fel Hopi - Elmegyek mosdóba.
-Hát még nem tudom elengedni, mert akkor nem jön ki a műszak. De maradhatsz itt. Majd szólok, ha kellesz. Hátha lesz még forgalom az este.
-Jó, nekem mindegy. Bár...... csinálok magamnak akkor somlóit. Megkívántam. - kelt fel Jin.
-Akkor már én is kérek. - hintázott Jimin - Én is megkívántam, most hogy mondod.
-Te ne kívángass, jó? - intette nyugalomra Taehyung mosolyogva.
-Ó, ne aggódj, nem veszem el tőled a lényeget. - vigyorgott.
-Próbálnád meg. Járni se tudnál egy hétig.
-Nem tudsz megverni.
-Nem is azért........
-Ti mindig ilyennel viccelődtök?
-Igen, szokásunk. Baj? - kérdezett vissza V.
-Kicsit, de majd megszokom.... csak.... furcsa. - pislogott az idősebb.
-Ne vedd komolyan. Ez tényleg csak poén. Amúgy nem szoktunk nagyon belemenni az ilyesmibe. Csak V néha nagyon lelkizik, de akkor is az érzelmi részéről van szó. A többit már szerencsére nem részletezi.  -magyarázott Jimin.
-Már? - lepődött meg Suga.
-Jah. Eleinte nagyon lelkes volt.... sajnos.
-Jó, abba lehet hagyni. - próbált láthatatlanná válni a kisebb.
-Mit lehet abbahagyni? - ért vissza Hoseok.
-Azt mesélem, hogy V részletezte anno a dolgait.
-Uhh! - ült le -Te azt nem hiszed el mennyire.
-Neeee! - süllyedt el Taehyung.
-Lehet tényleg nem akarom hallani. - nézett gyanakodva Yoongi.
-De csak a felszínt mondom el. - folytatta Hoseok Jiminnel karöltve.
-Na jó! Kimentem addig levegőzni. - állt fel V.
-Oké. Szóval. - látott hozzá Hopi, Taehyung pedig igyekezett minél hamarabb kiérni az étteremből.
Amint kilépett az ajtón, körbenézett. Nem sokan jártak az utcán sem, ami kifejezetten meglepő volt számára. Felpillantott az égboltra, hátha lát csillagokat, de túlságosan világított a város, így csak az erősebbeket tudta szemügyre venni. Jinre gondolt, hogy majd el fogja vinni vidékre, mert meg akarja neki mutatni a gyönyörű égboltot, amit a városból nem lehet rendesen látni. Milyen jó is lenne. Egy hétvége csak Jinnel. Mind a negyvennyolc óra csak vele. Kész mennyország lenne, ha sikerülne rávenni, hogy kettesben mozduljanak ki, de biztos volt benne, hogy vinni akarná Kookot is, így még nem volt rá esély, hogy feldobja az ötletet. Próbált megoldást találni a problémára, miközben levette tekintetét az égről és sétálgatott az étterem előtt. Nézelődött, majd meglepődött azon, amit látott. Elég messze tőle, hogy ne tudjon odaszólni, de elég közel ahhoz, hogy jól lássa az arra sétálókat volt egy zebra, amin egy ismerős alak rohant éppen át. Jungkooknak tűnt, de nem igazán volt biztos magában, hisz a kisebb mért mászkált volna este egyedül az utcán, ha a számára két..... vagy három, ha Vt is számítjuk, ember egy helyen volt. Ezért úgy gondolta, hogy csak egy nagyon hasonló fiút látott, aki pont távolodott is, így az arcát meg sem tudta figyelni rendesen. Mindenesetre a biztonság kedvéért ráírt a picurra.

"Mi a helyzet?"

"Semmi. Játszok. Veled?"

"Namnál vacsizunk. Ma jössz este?"

"Nem. Anyu most azt akarja hogy itthon is legyek"

"Ohh. És holnap?"

"Szerintem holnap már elenged :D remélem"

"Holnap úgyis délelőttös lesz Jin szóval este ránk ér"

"Dejóóóóóó. Na akkor kiharcolom :D"

"Oksa. Na csak érdekelt hogy mi a helyzet. Megyek vissza beszélgetni"

"Rendben :) Jó szórakozást!"

"Köszi neked is. Szia"

"Sziaaaaa :D :*"

(Folytatjuk :D A nyereményjátékra meg tessék jelentkezni :D Feltételek és játék leírás: JÁTÉK!

A címben a picur pedig direkt van kiemelve :D Tessék majd nagyon figyelni mindenre!)

Three sides of life 21.rész: Cuki vagyok?

V még lassú mozgásra bírta az idősebbet ölében, miközben annak vállán pihentette fejét, majd mikor már kezdett magához térni, megcsókolta parját. Sokkal lassabban és lágyabban viszonozta ezt Jin, mint a kezdetekben elcsattant enyhén fájdalmasakat, majd V mosolyogva engedte el ajkait.
-Azt...... komolyan mondtad? - kérdezte félve az idősebb, mire Taehyung kinyitotta szemeit.
-Igen. Szeretlek Jin. Mindennél jobban.

Tartotta karjaiban az idősebbet V, miközben annak hatalmasat dobbant szíve. Annyiszor volt már ott nyelve hegyén ez a szó, annyiszor szerette volna fülébe súgni, hogy meg sem tudná számolni, most pedig, hogy csak viszonoznia kéne, nagyon nehezére esik. Szinte meg sem tud szólalni.
-Nagyon szeretlek édesem. - csókolta meg párját a fiatalabb és minden izmát megfeszítve újra mozgásra bírta azt.
-Ahh.... mit? - remegett meg Jin, ahogy újra elérte legérzékenyebb pontját V.
-Csak imádom ezeket a hangokat. - vigyorgott Taehyung.
-Taetaeh!
-Ne mond, hogy nem tetszik.
-De.... de várjh! - szorította le csípőjét.
-Mi a baj? - pislogott rá aggódva V.
-Nem is érdekel, hogy viszonozom-e? Nem zavar, hogy nem mondom?
-Nem akarok foglalkozni vele, hogy nem mondod. Csak fájna. - szomorodott el.
-Pedig én akarom mondani. Annyiszor akartam már!
-Tényleg? - lepődött meg V.
-El sem hiszed. Reggel is akartam. Hogy én.... - nyelt egyet - én is szeretlek.
-Ahh... szerelmem.
-Mért folytatod? - nyögött fel Jin.
-Mert azt akarom, hogy újra élvezz. Örömet akarok okozni neked.
-Ahh.. Taetaehh.. ahh... elfáradtamhh..... ám. - ringatózott párja félig kemény péniszén, mire az ledöntötte őt az ágyra, és kihúzódott belőle.
-Akkor pihenj csak. - nyúlt fel ujjaival az idősebb gyenge pontjáig.
-Ohh........ szerelmem! - karolt a másik nyakába, miközben felhúzta lábait amennyire csak tudta.

Másnap reggel Jin ébresztője zavarta meg édes álmukat. Mindketten nagyon fáradtan mozdultak meg, mert hosszú volt az este, főleg az idősebb számára, ám a másik látványa maga mellett elfeledtette vele, hogy mennyire kimerült. Szó nélkül pislogtak egymásra, majd Jin gondolt egyet és ráült V csípőjére.
-Most adott minden. - mosolyodott el V, mialatt végigsimított Jin combjain.
-Igen. - mozdult meg a másik.
-Wow! Megtetszett? - lepődött meg a kisebb.
-És, ha igen?
-Akkor minden este megismételjük. - harapott alsó ajkába - Bár én most is akarlak.
-De fel kell kelnem. Dolgoznom kell menni. - mocorgott tovább Jin.
-Tudomhh.... akkor ne mozogjh. - lihegett V.
-Ahhj! De nagyon szeretnélek most. - csókolta meg Taehyungot - De fel kell kelnem. - mászott ki lassan az ágyból, amit V vágyakozva nézett végig.
-Meg ne fázz. - szólalt meg lágyan.
-Nem fogok. - kereste köntösét a másik, majd ahogy megtalálta eltűnt a fürdőben.
Taehyung végiggondolta az estét, és hiába kínozta a reggeli szokásos probléma, túl boldog volt ahhoz, hogy párja nélkül oldja meg. Inkább mosolyogva ábrándozott kettejükről, míg Jin lassan elkészült.
-Itt maradsz? - kérdezte az idősebb, amint elkezdett felöltözni.
-Megvárlak. - mászott az ágy szélére, hogy közelebb legyen a másikhoz.
-Nem tudsz megvárni. Mentek ma vidámparkba Jungkookkal. - kapta magára pólóját.
-Ahh..... tényleg. - válaszolt V olyan hangon, amiből Jin tudta, hogy Taehyungnak semmi kedve hozzá.
-Jaj Taetae! - fordult felé - Ha kedves leszel vele, ma este is azt teszel velem amit csak akarsz. - puszilta meg, majd folytatta a készülődést.
-És ha nem? Megvonás lesz? - kiabált az idősebb után Taehyung.
-Igen!
-Ahhj.
-Öltözz! Kook írt, hogy lassan indul. - üvöltött a nappaliból Jin.
-Jó! - kelt ki az ágyból, pedig semmi kedve sem volt elhagyni szerelme kedvenc helyét.

-Jó szórakozást fiatalok! - kócolta össze a kisebb haját.
-Nyaaa! - hessegette el Jin kezét Kookie, majd odatartotta orcáját neki és kapott egy búcsúpuszit.
-Ne légy szemtelen picur.
-Nem leszek.
-Te pedig légy kedves. - fordult V felé - Tudod mi lesz, ha rossz szót hallok rólad.
-Tudom. - hajtotta le fejét, de félve felpillantott az idősebbre - Este?
-Naná hogy! De én rohanok. Sziasztok! - indult el Jin a munkába és otthagyta a két kisebbet a találka helyen kettesben.
-Mehetünk? - érdeklődött mosolyogva Kookie.
-Menjünk. - követte a legfuatalabbat Taehyung, miközben felkészítette magát a napra.

Végül azonban nem is érezte magát olyan rosszul. Jungkook főleg úgy viselkedett, mint egy barát, nem mint a párja, így jól szórakoztak. Mindent ő fizetett Vnek, még az ebédet is, mert elrohant vásárolni, míg Taetae sorban állt. Majdnem mindenre felültek, amire csak szerettek volna, de a nap vége felé már nem volt kedvük várakozni, ezért csak sétálgattak és az egyszerűbb játékokat próbálták ki. Kook nagyon büszke volt az erejére, amit be is mutatott a bokszzsákon, majd nyert is egy plüsst az óriáskalapáccsal, aminek hihetetlenül örült. V pedig élvezte nézni a mosolyogva ugráló törpét, így ő is arra állt át, hogy minél jobb kedvet varázsoljon a kisebbnek. Így az ügyességi játékokat célozta meg, aminek meg is lett az eredménye.
-De ügyes vaaaaagy! - pattogott Kook a nyereményével.
-Na válassz, mit kérsz.
-Úúúú! Én választhatok? - lepődött meg a kisebb.
-Naná!
-Juj juj, akkor..... jaaaaj nem tudom, mit szeretnék! Talán..... az ott egy pikachu?
-Melyik? - kérdezte az eladó.
-A mögött a nagy kék elefánt mögött. - mutogatott.
-Hmm. - pakolászott a tulaj, hogy előhúzza Kooknak a kiszemelt nyereményét.
-Aaaaah egy pikachu! Azt szeretném!
-Akkor az lesz. Köszönöm. - vette el a hatalmas plüsst V, majd Kookienak nyújtotta.
-Uhh uhh, de jó puhaaa! Ahh, el fogom ejteni az egyiket. Túl nagy a kettő egyszerre.
-Akkor add ide az egyiket.
-De melyiket? - gondolkozott - Jó a pikachu új, úgyhogy ő marad egy kicsit. Vedd át macit! De vigyázz rá!
-Vigyázok. - mosolygott V a kisebben, aki most tényleg olyan volt, mint egy gyerek.
-Aaaaah nézd mekkora! - ölelgette a sárga kis egeret - Hogy össze tudom nyomni hahaha! - kezdett nevetni Kookie, miközben egy pad felé sétáltak.
-De cuki vagy! - ült le V és a fiatalabbat nézte, aki azonnal rákapta tekintetét, majd ledermedt.
-Cuki vagyok?
-Umm.... igen. - pislogott Taehyung. Kicsit zavarba esett, hogy visszakérdeztek és hirtelen azt hitte, rosszat mondott.
-Tényleg? - mosolyodott el kicsit Jungkook - De jó! - ölelte magához a plüsst, V pedig hirtelen hihetetlenül aranyosnak találta, akit azonnal karjaiba akart zárni, de nem merte nyilvánosan. Csak nézte a picurt, amint boldogan mosolyog rá.
Igen. Picur. Jin hívta így mindig, mikor cirógatta, vagy szeretgette őt. Valahányszor így szólították, mindig nagyon boldog lett és bújni kezdett a másikhoz. Tudta, hogy kedvességből ez a beceneve, így inkább akkor kezdett félni, mikor Jin máshogy hívta. Most pedig Vnek is így jelent meg gondolataiban: "Édes a picur". Lehet, hogy elkezdte megszeretni?

-Szia Nam! - integetett Kook egy plüssel az étterem bejáratában állva a tulajnak, aki feléjük tartott.
-Úristen, sziasztok! Mi ez a nagy valami?
-Ez kettő! Az egyiket én nyertem a másikat V. - vigyorgott boldogan Kookie.
-Csak beugrottunk. Kéne a kulcs Jintől.
-Oké, elkérem. - bólogatott Taehyungra, majd újra a kisebbet kezdte nézni - Az egy pikachu? - indult meg felé.
-Igeeeeeeen. Taetae nyerte!
-Haaaa, de menőőőőő. Uhh! De puha!
-Nam... a kulcs.
-Minnyá.
-Ugye? És nézd! - nyomta össze Kookie a pikachut, miután lerakta a macit.
-Neeeee! Tönkre teszed.
-Nem. Nézd! - engedte el.
-Uhhh! Ez nagyon király!
-Nam!
-Jó van na! - engedte el lassan a plüsst - Hozd majd még el egyszer!
-Okéééééé! - vigyorgott Kookie - Látod? - nézett Vre - Ügyes vagy.
-Én?
-Igen. Te nyerted és mindenki imádja. - vette újra kezébe a másik plüsst is.
-Ahh. Örülök, hogy boldog vagy.
-Egyre boldogabbá teszel! - szorította magához mindkét kis állatkát örömében.
-Itt a kulcs. Jin nem ér rá most sok a dolga. - ért vissza Namjoon - Haza akarod most vinni azt a pikachut? - mutatott a sárgaságra.
-Umm... igen?
-Ahh... jóó. De hozd majd még el!
-Rendben! - vigyorgott Jungkookie.
-Akkor megyünk is. Szia!
-Sziasztok!

-Én nem megyek veled Jinhez. - állt meg az egyik sarkon Kook.
-M..... mért nem? - fordult vissza felé V.
-Hát..... otthon kell aludnom most egy darabig. - hajtotta le fejét.
-Óóóóh.
-Szomorú vagy miatta? - kapta fel fejét -Tényleg? - mosolygott.
-Hát.... most igen. Ne éld bele magad.
-Jaj, de jó!
-Akkor most nem jössz?
-Nem..... nem tudok. Ahh! Azért jó éjszakát majd.
-Köszönöm. Neked is. Hazakísérjelek?
-Nem. Előtte be kell ugranom Yoongihoz. Anya kért tőle valamit, el kell hoznom.
-De arra is elkísérhetlek.
-Nem-nem. Köszönöm. Szia Taetae. - integetett.
-Ahh Kook! - nézett körbe, majd mikor biztos volt benne, hogy tiszta a terep, közelebb lépett hozzá - Ha tényleg hármast akarsz, ne légy ennyire félős.
-Ühm... jó. - esett zavarba a kisebb.
-Most nincs itt senki.
-Mmm... igen. - nézett körbe Jungkook is.
-Hányszor csókolóztál életedben?
-Néhányszor... csak veletek eddig.
-Akkor gyere ide! - kapta el a fiatalabbat egyik kezével, majd olyan csókba hívta, amivel Jint is levette korábban lábáról.
Amint végigsimított a kisebb karján, az bele is nyögött szájába, ám V nem kívánta sokáig kockáztatni, hogy a nyílt utcán meglátja őket valaki, ezért viszonylag hamar elengedte Kookie nyelvét.
-Jó éjszakát picur. - mosolygott rá a ledöbbent és megszeppent Jungkookiera.
-Ahh~.... j-j-jó éjt.
-Vigyázz magadra, rendben?
-Rendben.
-Köszönöm a mai napot! - lépett hátrébb V vigyorogva - Nagyon jól éreztem magam.
-Én köszönöm. - tért hirtelen magához Kook - De tényleg. Nagyon nagyon köszönöm.
-Siess haza törpe! - indult meg Jin lakása felé Taehyung.
-Sietek. Szia! - kiabált még utána.
-Szia!

-Na milyen napotok volt kicsim? - dőlt be az ágyba Jin párja mellé.
-Egész jó. Bár nyűgösen indult, de aztán jó lett. Kook nagyon aranyos tud lenni. Kezdem érteni, mért nem tudsz neki nemet mondani. Néha annyira.... édes. Pedig szerintem nem is direkt csinálja. Jahj remélem holnap átjön majd hozzád a plüssökkel, mert nagyon cuki velük. Képzeld nyertem neki egy - fordult Jin felé, de látta, hogy az elaludt, így nem folytatta - De te akkor is édesebb vagy. - simogatta meg szundikáló párja arcát, majd felkelt, hogy lekapcsolja a villanyt.
Visszamászott az idősebb mellé és óvatosan hozzábújt, mire az csak nyammogott egyet, de nem kelt fel. Valószínűleg semmi sem tudta volna felébreszteni, mert iszonyatosan elfáradt az utóbbi két napban, de másnap is munkába kellett mennie, bár újra csak délután. Így míg V fészkelődött arra gondolt, hogy elmennek valahova hárman és most nem hagyja majd Kookot fizetni. Egy mozira csak lesz pénze, Jin pedig úgyis be fog szállni és még boldog is lesz, hogy közös programot akar V a picurral, azért ez egy tökéletes ötletnek bizonyult.

-Jin.... Jin.... hyung... hyung! - nyomkodta az emlegetett arcát Kookie, mire az morogva hessegette el a kisebb kezét - Hyung..... hyung... hyung
-Mi van? - fordult el Jin.
-Ébresztő!
-Jungkook! - mordult rá V - Azt mondtam hagyd aludni.
-De aaaaaaa.
-Vagy hagyd aludni, vagy hagyd el a szobát! Válassz!
-Jó csendben leszek. - ült le az idősebb mellé az ágyra és megvárta míg elment Taehyung vissza a nappaliba.
-Hyung? - folytatta az idősebb bökdösését.
-Hahh! - sóhajtott Jin és Kook felé fordult - Mit keresel itt?
-Átjöttem miután felkeltem. - vigyorgott a kisebb, bár kicsit álmos szemekkel.
-Hány óra van? - pattant fel Jin - Öhm.... kilenc óra és te itt vagy teljesen felöltözve, ébren? Mi baj van Kook?
-Semmi. Mert?
-Gyanús vagy te nekem.
-Kook, az Isten szerelmére! Mondtam, hogy hagyd aludni! - kiabált rá V újra az ajtóban állva.
-De már felkelt. - mentegetőzött.
-Te keltetted fel.
-Jó, az más kérdés.
-Hagyjad csak Taetae. Gyertek ide! - mászott az ágy közepére Jin arrébb hessegetve Jungkookot.
A kisebb azonnal hozzábújt, majd nagyot sóhajtva behunyta szemeit, miközben V is lassan melléjük telepedett.
-Jó aludtál? - csókolta meg az idősebbet Taehyung.
-Igen. És te?
-Én is. Elaludtál mikor elkezdtem mesélni. - vigyorgott.
-Tényleg? - lepődött meg Jin - Jaj, ne haragudj! Annyira sajnálom.
-Ugyan. - legyintett V - Fáradt voltál, semmi gond.
-Akkor nem is tudod, hogy kaptam két plüsst? - emelkedett fel Kookie.
-Nem.
-Úúúú! Hozom! - ugrott ki az ágyból, majd elrohant a nappaliba.
-Nyert egy macit magának, majd kapott tőlem egy pikachut. - mesélt V szerelmének.
-Nézd! - tért vissza Kook, és az ágyra ült lábuknál a sárga egeret szorongatva, miután a másik plüsst Jinre dobta - Semmi baja sem lesz. - vigyorgott - És nagyon puhaaaaaaaaaa! És Taehyungtól vaaaaan!
-Örülök, hogy boldog vagy. - mosolygott Jin is, majd megnyomogatta a nagyra tartott pikachut - Úúúúú tényleg nagyon puha. Hát ez nagyon jóóóó. - vette ki a kisebb kezéből.
-Tiéd lehet, ha szeretnéd. - ajánlotta fel Kookie.
-Áhh nem. Ezt te kaptad Taetaetől. Szeretném, ha megtartanád.... Mi lett a kezeddel?
-M-mi? - pislogott értetlenül Jungkook.
-A kezed Kook. - fogta meg V jobb kézfejét - Mi történt? Nagyon csúnya. - simogatta a durván megsérült és bevérzett testrészét a kisebbnek.
-Ohh az? Őmm..... rácsuktam az ajtót.
-És azt hogy? Ennyire? Az lehetetlen. - nem hitt neki V.
-Voltál orvosnál Jungkook? - simított végig a sérülésen Jin is.
-Áuhh! - rántotta el kezét Kookie - Nem, de nem is fontos.
-De Kook ez nagyon súlyos! Nagyon csúnya. - magyarázott neki aggódva Jin - Felöltözök és elmegyünk orvoshoz. - kelt ki az ágyból az idősebb.
-Ne ne ne! Ez csak zúzódás. Tudom használni, semmi bajom. Majd meggyógyul. Kérlek ne! Hyung! - nyúlt Jin után és el is kapta annak pólóját - Látod? Tudom használni, semmi bajom!
-De... akkor is jobb, ha megnézi egy orvos. Kook ez nagyon csúnya. - döntötte oldalra fejét Jin és próbált kedvességével hatni rá.
-Nem csúnya. Jól leszek. Pár nap alatt meggyógyul. Inkább orvos helyett menjünk el valahova. - kérlelte a nagyobbat Jungkookie.
-Taetae? - nézett át a kisebb válla felett az idősebb.
-Ha nem akar menni, nem fogod tudni elrángatni.
-Hahh.... jó. De ha csak egy pillanatig is azt látom, hogy rosszabb lesz, nem érdekelsz, a hajadnál fogva húzlak el a rendelőig, ha az kell. - fenyegette meg Kookiet.
-Rendben.
-Viszont, ha el akar menni valahova, menjünk moziba. Talán van pénzem meghívni Jungkookot. - vetette fel esti ötletét Taehyung.
-Tényleg? - fordult vissza a másik felé Kook, aki nem akarta elhinni amit hall.
-Igen. Jin? Beszállsz? Mindenkire nincs pénzem, de azért egy kicsi van.
-Rendben, menjünk. De neked bekötöm a kezed. Legalább azt engedd meg. - indult a fürdő felé az idősebb.
-Oké. Ha ez az ára, legyen. - követte a kis picur.

-Akkor ez az a romantikus film ami a múltkor nem jött össze? - kortyolt kólájába a legfiatalabb, miközben a jegyet bámulta - És mért is nem tudtátok akkor megnézni? - pillantott az előtte haladókra.
-Mert tűzriadó volt, és kizavartak minket. Sziasztok! - ért Jin a jegyszedőkhöz és kivette a legkisebb kezéből a papírdarabot.
-Sziasztok! Hatodik sor jobbról az ötös, hatos, hetes szék. Jó szórakozást. - mosolygott rájuk a lány, aki elvette tőlük, majd megtépte a jegyeket.
-Köszönjük! - sétáltak beljebb a terem felé.
-Kook, nachost vagy kukoricát? - maradt le kicsit V, hogy mellette sétálhasson.
-Úúúú nacho! - vett egy darabot majd a sajtba mártotta - Nagyon finom ez a sajt.
-Igen, én is imádom. Mindig spórolok vele. - értek a terembe és megálltak a vászon előtt.
-Oh... tök jó helyen leszünk. - ment tovább Jin - Nézzetek a lábatok elé, nehogy elessetek a lépcsőn.
-Oké. Kólát? - nyújtotta V felé a poharat.
-Köszönöm! - kortyolt bele a szívószálon keresztül.
-Na ki ül belülre? - állt meg Jin a sor elején.
-Én bemászok! - sétált be V, majd követte őt a legidősebb, mert egyértelmű volt, hogy ő lesz középen.
Leültek és elosztották a rágcsákat, hogy mindig legyen mindenkinél valami, majd a film kezdetéig még beszélgettek. Nem voltak sokan a teremben, akik pedig még bent ültek nagyrészt lányok voltak, de nem foglalkoztak velük. Majd amikor elkezdődött a hangos reklám, Jin Vhez hajolt.
-Kedves tőled az ötlet. - mosolygott a másikra, amint az ránézett.
-Túl aranyos volt, muszáj volt már egy ilyen is.
-Köszönöm.
-Hyung! - rángatta meg Jin pólóját Jungkook, a továbbiakat pedig V már nem hallotta, de boldog volt, hogy a többiek is azok.


(Folytatjuk! :DD És még mindig van nyereményjáték, mert okt. 24.-én lesz sorsolás, addig lehet jelentkezni :D)

Three sides of life 20.rész: Szeretlek

-Végeztél?
-Nem, még fürdök. - bújt a másik füléhez V.
-Akkor kapcsold le a villanyt, mert kimegy a meleg.
-Mi? - mosolygott Taehyung az értelmetlen mondaton, de Jin nem felelt - Jaj de fáradt vagy. - puszilta meg a másikat - Aludj csak. Nagyon szeretlek. - súgta bátran, mert tudta, hogy Jin nem hallja őt, de nagyon akarta már tudatni ezt vele, majd ő is lassan elszenderült, miközben a másik illatát lélegezte be újra és újra.

Ugyan az ágy nem három főre volt kitalálva mégis az, hogy előszeretettel aludtak egymáson lehetővé tette a kényelmes, pihentető éjszakát. Reggel pedig V úgy ébredt, hogy ő és Jungkook is Jinen feküdtek. A legidősebb mindkettejüket átkarolva szuszogott középen, míg Kookie kicsit összegömbölyödve hasát használta párnának, V pedig mellkasát, így hallotta szerelmének szívdobogását. Kinyitotta szemeit, majd pár perc múlva, mikor már kicsit magához tért, óvatosan megmozdult, hogy felnézzen Jinre. Amint felemelte fejét és meglátta az idősebbet, az már éberen pislogott vissza rá. Mosolyogva köszöntötte az ébredező Taetaet, ahogy elkezdte simogatni kócos fejét.
-Jó reggelt. - beszélt a lehető leghalkabban - Hogy aludtál?
-Jól. - kúszott feljebb V, majd az idősebb nyakába bújt - Mióta vagy ébren?
-Régóta. Nem akartalak felkelteni titeket, úgyhogy maradtam. - hunyta be szemeit.
-Örülök, hogy nem mész ma dolgozni.
-Délután megyek, de én is, hogy még ölelgethetlek titeket. - mire V morgott egyet - Mi az?
-Titeket. Mmm......
-Nem tetszik? - húzódott el kicsit Jin, hogy lássa a másik arcát, mire V is megemelkedett.
-Mért kell osztoznom rajtad?
-De hát belementél. Mért vagy most hirtelen ilyen? Eredetileg nem is engem akartál, hanem őt.
-Ezt még sokszor meg fogom kapni, ugye? - szomorodott el.
-Jaj kicsim. - húzta magához - Ne aggódj! Had vigyázzak rá. Tudod jól mennyire fontos vagy nekem. El sem hiszed mennyire hiányzol mindennap. - szorította szerelmét, mintha soha sem lett volna hajlandó elengedni.
-Menjünk el kettesben valahova.
-Majd elmegyünk, ha szeretnél. - távolodott ela  másik mondata közben V - De most had pihenjek.
-Hyung? - dörzsölte szemeit Jungkook, aki láthatóan még álmos volt.
-Szia picur! - ült fel a kicsihez Jin - Jaj de aranyos vagy! - puszilta meg a kisebbet hatalmas mosollyal.
-Sziasztok! - pislogott nagyon lassan.
-Jól aludtál? - igazgatta Kook tincseit a legidősebb.
-Uhum.
-Feküdj még vissza kicsit. - nyomott egy puszit homlokára - Csinálok addig reggelit. - kelt ki az ágyból Jin, majd mielőtt elindult volna a konyhába Vt is megajándékozta egy röpke kis csókkal.
Jungkook azonban nem akart visszafeküdni, csak ült csukott szemmel, miközben próbált felkelni. Taehyung figyelte a kisebbet és azon gondolkozott, hogy hogyan szabadulhatna meg tőle.
-Tudom, hogy utálsz. De remélem majd ez megváltozik. - szólalt meg Kook.
-Mért utálnálak?
-Mert én is itt vagyok. - nyitotta ki szemeit és nézett maga elé - De én tényleg nagyon szeretlek. - pillantott Vre - És kérj bármit, én teljesítem. - mászott oda hozzá - Csak próbálj meg elfogadni. Adj egy esélyt hyung, kérlek. - bújt Taetae nyakába és egy csókot nyomott forró bőrére.
-Mit csinálsz?
-Ráveszlek, hogy szeress. - folytatta a másik puszilgatását.
-De így csak szexelni akarok majd. Nem foglak jobban eltűrni.
-Legalább arra kelleni fogok neked. - ült V ölébe és megérezte az általa elért eredményt, miközben annak nyakába karolva nézett az idősebb szemeibe - Érzem, hogy szeretnéd.
-Minden reggel ez van, ezt te is tudod. De kérlek ne.
-Még mindig fáj?
-Nem. Csak nem szeretném. - vette ki nyakából a kisebb kezeit V.
-De leszek én a passzív. Vagy, amit csak szeretnél. Tégy velem amit akarsz.
-Kezdem elhinni, hogy képes lettél volna elmenni egy idegenhez csak ezért. - nézte Jungkookot, aki lesütötte szemeit, V pedig megsajnálta a kicsit - Még nem tudom mi lesz. Nehezen viselem a helyzetet, de Jin miatt megpróbálom.
-De én akkor sem kellek neked.
-Ahh Kook. Nekem ez nehezemre esik. Én nem tudok csak úgy mással lenni, még ha szabad sem. Ha van valakim, akkor nekem csak ő van. De igyekszek, rendben?
-Jó. Köszönöm. - puszilta meg a másik arcát a kisebb.

-Akkor mentek ma valahova fiúk? - pakolta le Jin az asztalt.
-Pihenj! - kelt fel Taehyung - Úgyis fogsz ma még dolgozni. Inkább pihenj. - vette el az idősebb kezéből a tálakat.
-Megyünk valahova Taetae? - lett izgatott Kookie.
-Nem nagyon van kedvem.
-Ohh..... jó.
-Biztos Taetae? Egy séta sem? - követte az említettet Jin.
-Maximum haza. - pillantott fel az idősebbre és látta, hogy kicsit mérgesen néz rá, miközben várja azt, hogy felajánlja V, hogy Kookkal kimozdulnak valahova.
-Akkor én is hazamegyek. Most már úgyis haza kell. Anya rám parancsolt.
-Akkor menjetek el holnap. - fordult meg Jin - Egész nap dolgozok, szóval én nem fogok ráérni, de ti ne unatkozzatok otthon.
-Jóóóó! Menjünk mozizni!
-Taetae? - érdeklődött Jin.
-Nincs semmi ami érdekelne. - fordult ő is Kook felé, miután elpakolta a tányérokat.
-Akkor menjünk vidámparkba! - pattant fel a kisebb - Nagyon régóta el akarok menni, de nincs kivel. Eljössz velem Taetae?
-Nekem nincs pénzem ilyesmire.
-Meghívlak! Menjünk el holnap! Reggel felkelünk megyünk nyitásra és zárásig ott leszünk.
-Akkor jól el fogtok fáradni. - sétált oda Jungkookhoz Jin - De ne szórd a pénzed picur. - simított végig a legfiatalabb arcán ujjával, miközben annak felcsillantak szemei a kedvességre.
-Ha fizetsz mehetünk. - szólt bele V a kis turbékoló galambok perceibe.
-Adok majd pénzt kicsim és érezzétek jól magatokat. - nézett vissza Taehyungra Jin és mosolygott, Jungkook azonban teljesen elveszett az idősebb gyengéd érintésének hatására.
-Majd megpróbálok kérni otthon. - fonta össze karjait V és láthatóan durcázni kezdett.
-Azért majd adok. Nézzünk valamit a tévében mielőtt elmegyek dolgozni.

A filmezésből végül az lett, hogy a fiatalok leültek játszani. Ám Taehyung nagyon figyelt, hogy most csak vele foglalkozzon Jin, ezért az ölében foglalt helyet és nem is kelt fel onnan addig, míg annak el nem kellett kezdenie készülődni. Élvezte az idősebbet, amint végig simogatta őt és cirógatta, miközben mindig annak szurkolt aki épp vesztésre állt. Ám miután felkelt Jin Vnek már nem volt kedve annyira a játékhoz.
-Béna vagy. - pakolt el Jungkook.
-Ne légy szemtelen törpe.
-Mert akkor mi lesz? - ült le elé a földre - Végre figyelni fogsz rám is? Áu! - pöckölte orron a kisebbet V.
-Mondtam, hogy igyekszek.
-Gonosz vagy.
-Csak túl nehéz ez nekem.
-Mehetünk! - jelent meg Jin, mire a másik két fiú felpattant.

Miután elváltak és mindenki ment dolgára, Jungkook még küzdött. Zaklatta egy kicsit Vt kakaon, de az elég passzívnak bizonyult, így a kisebb inkább feladta. Nem akart az idegeire menni, így nem kockáztatta, hogy túlfeszíti a húrt. Taehyungnak pedig kicsit rossz kedve is volt szinte minden miatt. Jint nagyon szerette és Kookért is oda volt azért, de amikor a másik két fiú foglalkozott egymással akkor nagyon féltékeny lett egy pillanata alatt. Hiába állapodtak meg és tudott mindenki mindent, valahogy nagyon nehezen viselte amikor eredeti párja épp mással foglalkozott. Ám tudta, hogy ezt el kell fogadnia és ha sikerül, akkor viszont tényleg paradicsomba illő élete lesz. De kavarogtak az érzései, így elég nehéz volt rendet teremteni a káoszban
Este még rávette magát, hogy ráírjon Jungkookra a másnapi vidámpark miatt, és próbált is kedves lenni vele amennyire csak tudott, aminek a kicsi nagyon örült. A számára nehezen eső beszélgetést pedig egy telefonhívás szakította félbe.
-Igen?
-Szia kicsim én vagyok.
-Szia! Végeztél? Milyen napod volt? - húzódtak hatalmas mosolyra ajkai.
-Fárasztó. Csak azt akartam kérdezni, hogy csak akkor jó, ha kettesben vagyunk, ha el is megyünk valahova?
-Nem. Csak legyünk kettesben.
-Akkor nálam alszol? Kook ma otthon alszik majd beszélek vele.
-P-persze édes! - pattant fel és pakolni is kezdett.
-Még én is csak most fogok hazaindulni, majd hívjál rendben?
-Jó. Sietek.
-Óvatosan kicsim. Akkor majd nálam.
-Rendben!
-Szia!
-Sziaaaaa! - tette le a telefont, majd kirohant szobájából - Anya, hol a farmerom?

-Hiányzott a csókod. - kapkodta a levegőt Jin, miután V az érkezését követően csak ledobta táskáját, és azonnal a másik ajkaira tapadt - Reggel nem kaptam.
-Bepótoljuk szerelmem. - húzta magához az idősebbet, miközben rámarkolt annak fenekére is és lassan elkezdtek a háló felé lépkedni.
-Már jól vagy? - kérdezte Jin két csók között.
-Majdnem száz százalékban. Nem szeretnéd? - torpant meg egy pillanatra V.
-Csak aggódok érted.
-Nem kell. Szeretkezzünk! - kezdte harapdálni a másik nyakát.
-Ohh Taetae! - szorította a falnak Jint az említett, mire az felnyögött.
-Hol szeretnéd? - fogta fogai közé a másik fülét, miközben ujjait bebújtatta pólója alá.
-Mih? - lihegett az idősebb.
-Maradjunk az ágynál? - segítette le a másikról pólóját - Vagy a kanapé, esetleg a konyha? - harapta be alsó ajkát V amint végignézett félmeztelen párján, majd elkapta annak övét.
-Maradjunk a hálóban. - fogta meg Taetae csuklóit, majd hatalmas léptekkel indultak a szobába.
Beérve az idősebb leült az ágyra, majd ölébe húzta párját.
-Jin.... mi lenne, ha most megpróbálnánk a másik felállást is? - ült bátortalanul helyére.
-Hmm? - simított végig Taehyung oldalán az idősebb, majd kezei megállapodtak annak formás fenekén.
-Megmutatom milyen érzés az, amit velem csináltál. - döntötte le a másikat az ágyra - Élvezni fogod, ne aggódj.
De Jin gyomra kicsit görcsbe rándult V ötletétől. Persze ez így fair, hogy mindent megmutat neki párja, mint újoncnak, ám ettől még tartott a dologtól. Bár biztos volt benne, hogy Taetae nem fogja bántani. Ahogy fölé támaszkodott pedig olyan édes mosolyt villantott rá, aminek nem tudott ellenállni. Így elkapta pólóját, majd lehúzta magához.
-Bízom benned. - engedte el a másik ajkait egy hosszú és forró csók után, ami után már V sem volt teljesen önmaga.
Levette felsőjét, amit Jin már feltűrt, majd az idősebb lábai közé helyezkedve kezdte kiengedni annak nadrágját, miközben végig csak arcát figyelte. Látta azt az apró félelmet szemeiben, amin igyekezett úrrá lenni és tudta, hogy most aztán igazán gyengédnek, figyelmesnek kell lennie, mert több alkalma nem lesz. Ezért miután megszabadította az idősebbet farmerjától újra fölé mászott, Jin pedig szinte kétségbeesetten karolt nyakában és csókolta meg. Percekig szorította, miközben V nyelvét sem állt szándékában elengedni. Taehyung nyugtatásképp végigsimított egyik kezével az alatta fekvő oldalán, mire végre sikerült egy kis levegőhöz jutnia, ám továbbra sem engedték el nyakát.
-Nyugalomhh. - lihegett - Ne pánikolj.
-Bocsánath. - enyhített karjainak szorításán.
-Ha nem tetszik, szólj, jó? - vezette végig ujjait a másik csupasz felsőtestén.
-Rendben. - simított le Taetae nyakán, miközben az forró csókokkal kezdte bombázni bőrét.
Lassan, megfontoltan haladt lefelé, mialatt már kezében fogta párja boxerján keresztül ágaskodó férfiasságát, és lágyan mozgatta ujjait. Mielőtt még gyorsan a lényegre tért volna, elidőzött az idősebb mellbimbóinál, mire az hangosan felnyögött. V tincsei közé túrt, majd simogatni kezdte párját és egyre kevésbé félt a továbbiaktól. Taehyung néhány apró puszi és harapás után tovább haladt, amikor pedig Jin köldökébe csókolt az behúzta hasát. V elmosolyodott, amint az idősebb alsójának pereméhez ért, majd ujjait bebújtatva az alá megfosztotta a másikat utolsó ruhadarabjától is, ekkor pedig észrevette annak figyelő tekintetét. Úgy döntött, inkább ő is levetkőzik, hátha ettől Jin kicsit jobban érzi majd magát, ezért kapkodva szabadult meg ruháitól és térdelt vissza az idősebb lábai közé.
-Hol vannak a dolgaink?
-Üm... - nézett szekrénye felé - Felső fiók. - nyújtózott, de V visszanyomta helyére.
-Maradj! - kapta ki a legfontosabb kellékeket, majd csak a kis tubust tartotta meg - Nyugalom édes. - nyomott egy cseppet ujjaira.
Szabad kezébe fogta párja nemességét és lehajolt, hogy egy apró, nedves csókkal kezdje kényeztetni a számára legfontosabb embert, amitől az hangosan fel is sóhajtott. V végignyalt a másik teljes hosszán, majd fokozatosan vette szájába Jin péniszét, miközben az nyögdécselni kezdett. Ütemesen mozgatta fejét és használta nyelvét is, hogy minél jobban elterelje párja figyelmét a következő dologról. Mikor már úgy hallotta, hogy az idősebb elméjére teljes köd szállt, nedves ujjával végigsimított annak bejáratán, mire az nevét kezdte sóhajtozni, de V nem állt meg. Lassan hatolt be első ujjával, Jin pedig a lepedőbe mart.
-Taetaehhh! Ahh...... Taehh! - akadozott lélegzete, amint lenézett az említettre, majd újra visszaejtette fejét párnájára.
V lassan mozgott, miközben nyelvével továbbra is kényeztette az idősebbet. Kiengedte szájából annak férfiasságát, majd a legérzékenyebb ponton kezdte csak nyalogatni párját. Amint Jin inkább arra kezdett koncentrálni, pár pillanat múlva hosszú sóhajt hallatott, és mikor Taehyung makkját kezdte szopogatni, meg is szokta a benne mozgó ujjat. Így V hamar be tudta helyezni a másodikat is, amit Jin már meg sem érzett. Épp azzal volt elfoglalva, hogy ne élvezzen párja szájába, mert az túl jól munkálkodott rajta.
-Várjhh! - kapta el a kisebb tincseit - Várjhh!
-Baj van? - kezdett aggódni V, mire Jin csak csóválta fejét és felhúzta párját.
-Csakhh..... közel volthh. - kapkodta a levegőt.
-Ohh. És ha - helyezte be harmadik ujját is - ezt teszem, akkor is?
-Ahh! Taetaeh! - szorította össze szemeit és V vállait kezdte szorongatni.
-Lazíts szerelmem. - csókolt nyakába - Olyan finom vagy. Ne feszengj. - mozgatta a másik testében ujjait, miközben az ütemesen nyögdécselni kezdett.
Ám pár perc múlva és sok forró csók után enyhültek fájdalmas hangjai, majd V ajkait kezdte tépni.
-Ahhv! Milyen kis vad lettél. - nyalta meg száját Taehyung, miközben elhagyta az idősebb testét.
-Bocsánath, de te is finom vagyh.
-Semmi bajh. Imádom érezni, hogy ágaskodsz odalent. - értek össze férfiasságaik és Jin kicsit zavarba esett - Segítesz rajtam?
-Hmm?
-Mindkét kezem foglalt kis édes. - mosolygott rá kajánul.
-Oh.... ohh ohh igen. - kapott gyorsan a doboz után, ahogy rájött, mit szeretne a másik.
Jin óvatosan helyezte fel a vékony kis védelmet Vre, majd elragadtatta magát és mozgatni kezdte kezeit a másik teljes hosszán, miközben bekente azt a csúszós folyadékkal.
-Hohhh..... ez nagyon jóóóhh, de én teljesen érezni akarlak. - fogta meg Jin csuklóit, majd feje fölött összefogta azokat.
V az előkészített bejárathoz igazodott és a másik arcát figyelve nyomult előre. Amint látta, hogy az idősebb küzd a feszítő érzéssel megállt, majd aprókat mozgott, hogy hozzászoktassa párját. Elengedte csuklóit és felhúzta Jin lábait, hogy jobban hozzáférhessen, miközben egyre mélyebbre ért a másikban.
-Taetaehhh. - lihegett Jin kétségbeesetten.
-Lazítshh! - érintette homlokát a másikéhoz - Összeroppantasz. - merült el az idősebb szűk, forró testében, majd óvatosan meg is mozdult.
Csípőjével körzött csak, azután enyhén kihúzódott a másikból és megkezdte lassú tempóját. Figyelt az alatta fekvőre, aki végig csak simogatta testét, ám egy-egy fájdalmasabb mozzanatnál megszorította a másikat ott, ahol éppen érte. Lassan kezdte megszokni az új érzést, de Taehyung elég profi volt ahhoz, hogy ezen segítsen, és ennek hála, hamar megtalálta Jin gyönyörközpontját.
-Hohh! - pattantak szét az idősebb szemei.
-Na milyen? - hajolt füléhez V.
-Ez hihetetlen.
-Ugye? - ismételte meg mozgását.
-Ohh! Taetaeh! Ezhhh........ - lihegett.
-Igenhh? - emelkedett fel és próbálta elkapni párja pillantását.
-Ne állj megh! - kérlelte, és V folytatta, mire Jin szemei újra lecsukódtak, hogy csak az érzésre tudjon koncentrálni, ami végigszaladt teljes testén.
Taehyungnak esze ágában sem volt figyelni a másikra, hogy véletlenül se élvezzen el az idő előtt. Jártas volt már a dologban, és tudta, hogy csak számára jelentené a menet végét, ha ez vele történne meg, ezért amint Jin lélegzése egyre szaggatottabb lett a gyorsuló tempó hatására, úgy ő egyre jobban szerette volna látni, ahogy szerelme elélvez alatta az ágyon fekve. V nevét kezdte nyögdécselni, majd néhány lökés múlva újfajta orgazmus lett úrrá egész testén. Taehyung lassított, ám nem merült fel benne, hogy megáll.
-Ugye milyen jóh? - mozgatta csípőjét, miközben Jin erőtlenül feküdt alatta.
-Igenhhh....... hahh.... Taetaeh.
-Édes vagy. Gyere! - nyúlt a másik háta alá, majd felült és ölébe vette párját.
-Mih? - kapaszkodott erőtlenül a kisebbe.
-Segítek mozogni, de óvatosan jó?
-Deh.... Ah! - nyögött fel hirtelen Jin.
-Ebben a szerepben az egy sosem jelenti az egyetlent. - mosolygott a fiatalabb és a másik csípőjére fogva irányította azt.
Az idősebb még sosem élt át ilyesmit, de amint újra megérezte azt az új kellemes hullámot, ami végigfutott testén, beismerte V igazát. Kíváncsi is volt, így igyekezett kapaszkodni, miközben csak ringatózott Taehyung ölében, aki nyakát harapdálta. Jin ugyanis olykor-olykor összeszűkült, amit nehezen viselt és ez minden egyes alkalommal rosszabbodott. Nem akart olyan hamar elélvezni, de párja nem hagyott neki sok választást.
-Ahh! Taetaeh! - feszült ívbe Jin háta, amint tövig beleült az említett férfiasságába.
-Neh! Jinhh! - szorította meg a másik derekát, miközben az kettejük közé élvezett egy elnyújtott nyögés kíséretében - Jinhh...... ezhh..... - mozdult meg az említett, hogy orgazmusának utolsó hullámait még kiélvezhesse - Szeretlekh Jinh! Nagyon szeretlekhh! - próbált uralkodni magán, amint a csúcsra ért ő is a másik szűk forróságától, hogy ne szorítsa meg szerelmét, mert annak biztosan nyoma maradt volna.

V még lassú mozgásra bírta az idősebbet ölében, miközben annak vállán pihentette fejét, majd mikor már kezdett magához térni, megcsókolta párját. Sokkal lassabban és lágyabban viszonozta ezt Jin, mint a kezdetekben elcsattant enyhén fájdalmasakat, majd V mosolyogva engedte el ajkait.
-Azt...... komolyan mondtad? - kérdezte félve az idősebb, mire Taehyung kinyitotta szemeit.
-Igen. Szeretlek Jin. Mindennél jobban.

(Folytatjuk :D Sajnálom, hogy most nem több rész jött ki a hétvégén, de gyönyörűen keresztbe húzták a számításaimat és muszáj volt intézkednem. Ám megpróbálok így hét közben is írni valamit :) Aki pedig nem tudná, van egy nyereményjátékunk, amin érdemes részt venni, mert semmiből sem áll az egész :D Katt! )

Ólvasói nyereményjáték!!!

Sziasztok!


Nos arra gondoltuk, hogy megszámoljuk szépen hány igazi olvasónk van plusz, hogy megpróbáljuk kicsit népszerűsíteni a blogot. Ezért kiírunk egy kisebb játékot, melynek a nyereménye az éppen felém tartó BTS fanmade lomokártyákból azok, amelyeket a kisorsolt emberek választanak. Ez egy harminc darabos szett, szóval biztos lesz olyan ami megtetszik a kisorsolt három embernek.
Három résztvevőt fogunk sorsolni fejenként egy-egy képért, amit postán vagy akár kézbe is megkaphattok, ha Budapest környékén laktok :)

Részvételi teendők! 

1. Válasszátok ki a kedvenc részleteteket a kedvenc ficinkből! Csak egy lehet, de az lehet bármilyen hosszú, ám az egész részt nem fogadjuk el. Részlet legyen!!!
2. Küldjétek el nekünk facebookon, vagy e-mailben.
   e-mail: btsfanfictionsmayu@gmail.com
   Facebook: Oldalunk!
3. Ebből pedig adódik a következő pont. Likeoljátok facebook oldalunkat, majd az elküldött idézethez írjátok oda neveteket, ha e-mailben írtok. Csak így tudjuk, hogy ki akar részt venni és ki az aki csak likeolt.
4. Adjátok hozzá blogunkat bloglistátokhoz! Segítség lejjebb.
5. Ez pedig csak egy kérés. Küldjétek körbe a blogot minden olyan ismerősötöknek, aki szeretheti a fanfictionöket és a BTSt. Sajnos ezt nem tudjuk ellenőrizni, de bízunk bennetek.

Jelentkezési határidő: 2015. okt. 24.

Nyereményetek, amiből választhattok majd:

 Várjuk leveleiteket :D
(Erősen gondolkozok abban, hogy kettőt is lehet majd választani fejenként :) )