Suga X Kook Yaoi 5.rész ~ Második éjszaka

Kook

*Elkezd mocorogni a fiún, kezd ébredezni.*

Suga
*Már felébredt egy ideje, így mikor mocorogni kezd Kook, egyszerűen legurítja magáról, majd a másik fürdőbe átsétál letusolni.*

Kook
*Tompa puffanással terül el a földön. Mivel még nagyon kómás nem igazán fogja fel ezért csak nagyokat szuszogva fekszik tovább a földön.*

Suga
*Nagyot ásítva tér vissza egy törcsivel a derekán. Elhúzza száját a földönfekvő miatt, majd egyik lábát a fiú hasára helyezi, és egy díva pózba áll be, majd saját hülyeségén halkan nevetve rúgja meg a fiút, de nem erősen, pont annyira, hogy felkeljen.*

Kook
Ah! - Nyög fel kicsit, ahogy megérzi hasán a másik lábát szemei még mindig csukva vannak. Ám mikor belé rúg, kicsit fel szisszen és egy kombinált fogással a csuklójánál megfogva az ágyra teríti és lefogja. -  Ne rugdossál te szerencsétlen primadonna! – Vicsorog.

Suga
*Védekezni sincs ideje, már is az ágyon találja magát, felette Kook-al.*
-Akkor rúglak, meg mikor szeretnélek, ez az én házam. - Mondja annak ellenére is magabiztosan, hogy csuklója le van fogva.

Kook
*Csak morog, valamit miközben végig néz a fiú testén szemérmetlenül.*
-Hoppá..... egész jó alakja van a tatának, hm? - Vigyorodik el féloldalasan. -  Egy ilyen ízléses embernek hogy lehetnek tetkói? - Figyelgeti a motívumokat.

Suga
*Mocorogni kezd a végig bámulása miatt.*
-Mondtam, hogy jó az alakom... - Mondja hetykén. -  Ezek régebbről valóak, semmi jelentőségük. - Rántja meg vállát flegmán.

Kook
-Minden tetkónak van jelentősége... Egy némelyiknek sokkal fontosabb, is mint képzelnénk. - Néz újra szemeibe.

Suga
-Ezek. régről vannak meg. Talán 18 éves lehettem, mikor magamra varrattam ezeket. Nincs nagyobb jelentőségük, bár akkoriban menőnek számítottak. - Néz ő is a szemeibe. - Ennyi. - Könnyedén mondja.

Kook
-Hmmmm. - Pislog, párat majd az egyiken végig húzza hideg ujjait közben a csípőjére ül. -  Mindenesetre jól néznek ki.... - Dönti oldalra fejét.

Suga
*Kirázza a hideg az érintéstől.*
-Adjak kesztyűt? - Kérdezi elterelve gondolatait arról, hogy a fiú épp rajta ül. -  Ugye, szerintem is jól néznek ki. - Bólint egy nagyon aprót.

Kook
-Minek? Van egy K-som. - Vigyorogva kacsint és végig húzza óvatosan körmeit a másik hasán. -  Azért.... az öltönyöd pont eltakar minden tetkód aztán olyan nagy főnökös vagy. Erre kicsusszansz a fürdőből egy törölközővel, és bamm! – Vigyorog.

Suga
*Szaporábban veszi a levegőt, majd nyel egyet.* - Mutasd akkor a K-s jeled. - Erőltet magára rendes hangnemet. -  Főnökös? Én maga a főnök vagyok, a tetkók meg azért vannak takarva, mert ha tudnának róla, jönne a sok pletyka... - Forgatja meg szemeit, amint belegondol ebbe az egészbe.

Kook
Pletyka pletyka.... - Tátog kezével. -  A K-s jelet? - Húz egy csíkot hasára körmével. - Miért akarod te azt látni? - Egy újabbat húz. -  Tudom, hogy te vagy a boss ez egyértelmű MR. - Vigyorogva húz egy harmadikat. - Minek neked az a jel Dragon? - Suttogja huncutul és egy utolsó csíkot húzva hasán kirajzolódik a K.

Suga
*Nem fáj neki annyira, mint hitte.*
-Hogy ha elfelejtem, kit kell feljelentenem, akkor megmutatom ezt a K- jelet. - Gúnyosan mosolyodik el.

Kook
-Ilyen szivacs lenne az agyad? - Vigyorog rá gúnyosan. -  Felejthetetlen vagyok számodra... engem öleltél meg és pusziltál meg annak ellenére, hogy irtózol az emberektől... arról nem is beszélve, hogy most én vagyok nálad és nem más.... - Vágja rá azonnal. -  A feljelentéssel semmire sem mész... - Vigyorog diadalittasan.

Suga
-Nem szivacs, pusztán, ha meghalok, akkor is tudni fogják kit utáltam a legjobban. - Vonja meg lazán vállát. -  Elfelejtelek, ne aggódj. - Néz rá kihívóan. -  Miért mennék vele semmire? - Kíváncsian néz fel rá. - Ha lefizetsz mindenkit, akkor összes bírót felfogom keresni, addig, amíg el nem fogy a pénzed, és utána rácsok közt tengetheted az életed. - Mosolyog gúnyosan.

Kook
-Megtiszteltetés lesz, hogy engem utálnak a legjobban.... Ezzel csak jót teszel. - Legyint röhögve. -  És el is akarsz? - Dönti oldalra fejét. -  Mert az én hatóságom alatt ál a rendőrség és az egyéb dolgok. - Mondja csak úgy mellékesen vállat rántva.

Suga
*Inkább nem is válaszol, mérgesen mocorogni kezd. Bosszantja, hogy nem tud fogást találni a fiún.*

Kook
-Nah mi van godzilla. - Röhög, diadalittasan élvezi, hogy fölényben van.

Suga
*Nem foglalkozva röhögésével fordítani próbál magukon, de semmi értelme.*
-Ha elengedsz, vizes törölközővel verlek agyon. - Fenyegetően mondja, miközben tovább mocorog a fiú alatt.

Kook
-Gyenge vagy... - Fintorodik el, ahogy látja a próbálkozását. -  De nekem élvezetesen csináld akkor. - Vigyorog perverzen és kicsit enged szorításán.

Suga
*Mérgesen néz fel rá, majd egy erőteljes lendület után fordul a kocka.*
-Most nagyon megbánod. - Lerázza csuklójáról a kezeket, majd a fürdőbe rohan, mivel törcsije majdnem leesett a földre. Újra maga köré csavarja azt, majd a szobába ballag és előveszi ruháit. A fürdőbe menne, de arra gondolva, hogy ezzel is idegesítheti a fiút, gonoszan előtte kezd öltözni.

Kook
*Vigyorogva fekszik, alatta majd csak felsóhajt.*
-Ah, mindig csak menekülsz... így nem jó. -Nevet fel, és oldalra fordítja a fejét még mindig az ágyon fekve és figyeli, ahogy a másik öltözik. -  Csak nyugodtan ne zavartasd magad.... - Forgatja, meg szemeit közben megnyalja ajkait.

Suga
*Háttal áll neki, így csak felmutatja középső ujját, majd megrázza pucér fenekét.*
-Nem is zavartatom magam. - Nevetne fel, de nem teszi.

Kook
-Wáh hülye. - Röhög fel hangosan és megdobja egy párnával.

Suga
-Ez a fenék, aranyat ér. - Nevet, miközben eltalálja a párnával hátát. -  Amúgy pedig nem menekültem. - Veszi fel alsóját.

Kook
-Az... aranyat érő baba popsi. - Röhög tovább. -  Akkor gyere ide te gatyás tata. - Vigyorogva nyújtja ki egyik kezét.

Suga
*Felnevet.* -Igen, aranyat ér. Lásd, hogy nem menekülök. - Megy oda hozzá, és megfogja kezét.

Kook
-Még mindig nem hiszem el, hogy nevetsz.. – Vigyorog. - Sűrűbben nevethetnél. - Vigyorog, majd magára húzza a fiút, ahogy megfogta a kezét.

Suga
-Pedig elkéne... - Megilletődik, amint a fiún találja magát. -  Mit szeretnél, mivel bizonyítsak? - Támaszkodik meg a fiú feje mellett.

Kook
-Rád bízom... ebben olyan jó vagy. - Kacsint és oldalára simít. -  Egyébként ma még szadizhatsz.. de estére eltünök ne aggódj. – Mondja.

Suga
*Bólogatni kezd, majd lehajol nyakához, és belecsókol, majd szívni kezdi bőrét. Ugyan azt készül visszaadni, mint amit ő okozott neki.*

Kook
*Teljesen ledöbben a tettől és még ideje sincs felfogni a dolgot így egyszerűen felnyög a kellemes érzésre majd ajkaiba harap, hogy ne adjon ki megint hangot.*

Suga
*Észre sem veszi, hogy a fiú felnyög, kipirulva hagyja, abba majd azonnal felkel róla, és gyorsan elfordul előle, hogy neki háttal legyen. Kifújja levegőjét, amely bent rekedt neki, majd megrázva fejét inkább öltözködni kezd.*

Kook
*Nagy szemekkel néz utána és szaporábban kezdi el venni a levegőt majd nyakához nyúl és lassan felül. Ellepik fejét a gondolatok és lassan besétál a fürdőbe.*

Suga
*Zavartan rázza meg a fejét, miután kiment. Gondolkodni kezd, de hamar feladja és felöltözve elterül az ágyon. Magában szét átkozza Kookot, mivel erre kényszerítette, de legalább visszakapta azt, amit ő okozott neki.*

Kook
*Lecsúszik a fal mentén és csak néz maga elé hajába túrva. Nem tudja, miért csinálja ezt, de ő az egyetlen ember, akivel normálisan eltudott beszélgetni egy egész napon át is akár. Nem tudja még is hogyan kéne viselkednie.. Kavarog minden benne a gondolatok, érzések. Nem mer kimenni.*

Suga
Aish! - Idegesen csap az ágyra. Furcsa érzések keringenek benne, főleg akkor, mikor... megrázza fejét és a fürdő felé néz. Nagyot sóhajt, majd arra a döntésre jut, hogy úgy tesz, mintha ez megsem történt volna.-  Hé, ha kifogyasztod a vizet, megverlek! - Kiabálja durcásan, majd hasra fordul.

Kook
-Már késő! - Kiállt ki és elkezd, szórakozni a fertőtlenítővel miközben csak úgy csobog a víz a nagy semmibe.

Suga
*Miután kikiabált Kook, vár egy kicsit, majd mérgesen felpattan.*
-Hé, komolyan mondom! - Dörömböl be. - Ne csináld nekem itt a számlát, így is reggeliznünk kéne! - Rúg az ajtóba, majd a fájdalomtól eltorzul az arca, halkan sziszeg egyet. - Azonnal gyere ki, és ha úgy jössz ki, mint tegnap, halott vagy! - Méregeti az ajtót fenyegetően, majd kirobog valami reggelit készíteni, melynek két szendvics lett a vége.

Kook
-Eish.... - Fogja fejét a dörömbölésre, majd gyorsan lecsapatja magát és felveszi bőrnadrágját majd egy pólót és kiront az ajtón. A konyha ajtaját pedig berúgja. -  Ne legyél elmebeteg neked egy kis víz számla semmi. - Morogja és leül az asztalhoz.

Suga
*Megugrik a hirtelen érkezésére, majd rosszalló szemekkel harap szendvicsébe.*
-Meglehet, de a vízzel smucig vagyok. - Vonja meg a vállát. Észreveszi Kook nyakán a piros foltot, majd elfordulva tőle a hűtőbe mászik szinte, hogy kivegyen onnan egy tejesdobozt. Meghúzza, majd elterelve figyelmét eszik tovább. - Másrészt, ha az ajtónak valami baja lett, Te fizeted ki! - Jut eszébe, majd rárivall egyből.

Kook
-Lazulj már le.... Tisztára be vagy feszülve.... - Sóhajt és lefejeli az asztalt. - Nem történt semmi a csodás ajtóddal és nem lesz magasabb a számlád, mint alapból. - Mondja, unottan majd felé fordítja a fejét.

Suga
-Befeszülve? - Néz rá úgy, mintha kikérné magának. -  Ja persze, így is szerintem több lett a számlám... - Gondolkodik el. -  Mit nézel? - Néz rá gyanakvóan. - Egyél. - Bök az előtte való tányérra, min a szendvicse van.

Kook
-Igeeeen. - Mondja flegmán szemeit megforgatva. -  Kibírod az alkunk érdekében ez ezzel járt. - Von vállat. -  Egy házi sárkányt. - Vigyorog, majd a szendvicsre néz, és lassan beleharap.

Suga
-Tsh... - Morogva fordítja el fejét, majd a pultra ül. Gonoszan méregeti, majd angyali mosollyal mondja a következőket. -  A te szendvicsedbe beleköptem...

Kook
-Nagyon jó... akkor így könnyű szerrel megszereztem a DNS-ed most már nincs szükségem rád. - Vigyorog és felpattanva előhúzza pisztolyát, amit a fiúra szegez. Természetesen nem igazi Wiskey van benne, de ezt a másik nem tudja ráadásul nagyon valóság hű.

Suga
-He? - Ijedten mered rá, majd elejtve szendvicsét feltartja kezeit. Nem mer megszólalni, magában már mondja a bocsánatkérő imákat, hátha a mennybe kerül. Összébb húzza magát, teljesen pánikba esett, hangosan veszi levegőjét, miközben továbbra is ugyan úgy, ijedten néz rá.

Kook
*Közelebb megy hozzá.*
-Nyisd ki a szád nagyfiú. - Néz szemeibe.

Suga
*Kelletlenül, elsőre kinyitni se akarja száját, de arra gondolva, hogy a szájába lő és lassú halált hal, kinyitja. Lesz legalább ideje minden egyes rossz dologért, melyeket elkövetett az életében, bocsánatot kérni.*

Kook
*Lassan elvigyorodik, majd meghúzza a ravaszt és a fiú szájába lövi az italt. Tisztában van, vele ezért most nagyon megfogja őt verni és kiabálni fog vele még sem érdekli. Mindent megért neki ez, hogy teljesen megértse és kitapasztalja a fiút. Teljesen nyugodt hisz felkészült a következményekre. És tudja meg fogja érdemelni.*

Suga
*Szaporábban véve a levegőt hallja, ahogy meghúzza a ravaszt, majd az italt, amely a szájába spriccel köhögni, kezd.*
-Te idióta, hülye barom! - Pattan le pultról, és behúzva neki még meg is rúgja, majd a szobájába szaladva bezárja magára az ajtót. Lecsúszik az ajtónak dőlve a földre, összehúzva magát hajtja fejét térdeire.

Kook
*Neki csapódik a falnak és köhögve terül el a földön. Fogalma sincs még is miért csinálta ezt, de valami bebizonyosodott számára, és ha ehhez ez kellett hát ez kellett. Amint összeszedte magát kicsit feltápászkodik nem foglalkozva fájó bordájával és véres szájával nyitná ki az ajtót, de be van zárva így csak neki támasztja fejét.*

Suga
*Még mindig szaporán veszi a levegőt, hajába túrva, szinte tépve a haját akar megnyugodni, de nem megy neki. Becsapta, ráadásul elég csúnyán, melyet nem tud hova tenni. Nyel, egyet amint megmozdul a kilincs, esze ágában sincs kinyitni.*

Kook
-Hyung.... engedj be.... nincs nálam semmi... engedj be... - Mondja halkan.

Suga
-Tsh... - Nem mondd semmit, lassan tényleg sírva fakad, de nem teszi. Nem szeret sírni, így nagy levegőket véve próbálja magát megnyugtatni. Nem kellene ennyire kibuknia emiatt, de kiskorában történtek miatt retteg a fegyverektől.

Kook
-Menj arrébb az ajtótól. - Mondja határozottan majd mikor hallja, hogy arrébb csúszik, a másik kirúgja, nem foglalkozva a zárral majd kifizeti legfeljebb és amint megpillantja az össze kuporodott fiút szorosan karjaiba zárja. Nem érdekli, hogy rángatózik, ölelésében akkor sem engedi el.

Suga
*Amint meghallja Kook hangját, összerezzen ugyan, de arrébb csúszik. Ijedten kapja fel fejét a ricsajra, majd a fiút látja, ahogy közeledik felé, majd megöleli. Elakarja tolni magától, de semmi értelme, erősebb nála. -  Ezt akartad látni? - Kérdezi, miután beletörődött a fiú közelségébe. - Mi volt ezzel a célod? Elhíreszteled, hogy a nagy Yoongi, mindenki rémálma, fél egy játék pisztolytól? Vagy valami titkos szervezetnek dolgozol, akik utánam kutatnak? - Motyogja kérdéseit halkan hisz biztos benne, hogy hallja Kook amit mondd. Másfelől, még mindig nem tudja pontosan ki is Ő.

Kook
*Miután nem mocorog, tovább a fiú lazábban öleli és hajába túr lágyan.*
-Semmi ilyesmiről nincs szó... egyszerűen morbid vagyok. Nem tudom megmagyarázni ezeket a dolgokat és nem híresztelek én el semmit... - Mondja szintén halkan majd szemeibe néz és arcára simít. -  Csak látni akartam, hogy neked is van gyenge pontod... és hogy veled is történtek e dolgok... de látom neked is elég érdekes múltad lehet... - Suttogja. Össze van zavarodva így nem biztos, hogy értelmesen beszél, de az adrenalin elárasztja testét.

Suga
*Miután kissé megnyugodott, belebúj az ölelésbe.*
-Morbid, és még utálatos is. - Sóhajt fel, ahogy arcára simít, majd szemeit nézve nyel egyet.

Kook
-Az utálom a legszebb szó. - Mosolyodik, el lágyan majd tovább ölelgeti. - Történt veled valami kiskorodban igaz? - Puszil feje búbjára.

Suga
-Ch... Utállak. - Morogja, nem húzódva el tőle. Aprót bólint. - Anyukám és apukám egy árvaházba dugtak, mert akkor szegények voltak. Szomorú, de csecsemőkoromban azt sem tudtam, hogy ők most kik nekem. - Keserűen nevet fel. -  Aztán örökbe fogadtak, de a nevelő apám kész alkoholista volt, vadászott szabadidejében. Innentől pedig a sablon sztori, annyira berúgott, hogy kettő felé se látott, a feleségét lelőtte, és engem is. Megmenekültünk, de az élet folytatódott tovább, majd kamaszkoromban elvittek tőle az igazi szüleim, azóta tartom vele a kapcsolatot persze. - Vesz, egy nagy levegőt majd a fiú mellkasának dönti fejét. - Ennyi lenne az életem. - Kelletlenül húzza el száját, nem akarta ezzel a fiút untatni.

Kook
*Figyelmesen hallgatja végig a fiút.*
-Sajnálom.... - Csak ennyit mondd, mást amúgy sem nagyon lehet ilyen helyzetben. -  Csinálok neked teát jó? Vagy kérsz inkább mást? - Kérdezi, halkan szorosabban ölelve egyelőre nem engedi el.

Suga
*Elmosolyodik, ahogy aggódik érte. Felemeli fejét, majd az arcára ad egy puszit, és kibontakozik az ölelésből.*
-Hát, nagyon sok mindent kérnék... - Tesz úgy, mintha törné fejét valamin.

Kook
*Elmosolyodik a puszin és lehajtja fejét.*
-Úgy is a csicskád vagyok, egy hónapig szóval hallgatlak. - Pillant rá.

Suga
*Elgondolkodva guggol le elé, majd felemeli fejét. Közel hajol hozzá, orruk összeér.*
-Ha azt kérném, amit nagyon szeretnék, bizonyára te is zavarban lennél. - Pirul el egy picit.

Kook
-M-mi lenne az? Meg teszem... hisz ez a legkevesebb... - Néz szemeibe.

Suga
*Már épp kimondaná, de lemondóan rázza meg fejét, majd feláll.*
-Ha bele is kezdenénk... az nem lenne másabb, mint ha azt mondanám, hogy gyere, fogd meg a fenekem. - Húzza el a száját, majd az ajtóra néz. - Az egész olyan lenne, mintha kötelező házimunkát végeznél. Hjaj... - Sóhajt fel, ahogy jobban szemügyre veszi az ajtóját.

Kook
*Nem érti a másikat. Lassan feláll.*
-Majd megcsinálom, de vész helyzet volt nem ez volt a legfontosabb, hogy az ajtódra figyeljek. - Mondja, egyszerűen majd hátulról átöleli a nagyobbat.

Suga
-De azért kímélhetted volna... - Sóhajt fel, aztán pirultan hajtja le a fejét.

Kook
-Az nem az én stílusom a kíméletesség. - Nevet, majd elengedi és megfogva a kezét a konyhába húzza, ahol leülteti a székre. - Szóval mit csináljak neked? – Kérdezi.

Suga
*Elkalandozik a gondolata a fiú mondatára, majd a konyhában ülve tér észhez.*
-Öhm... talán tényleg egy tea jól esne. - Dől az asztalra, fejét pihentetve rajta.

Kook
-Rendben, csinálom is. - Mosolyodik el és elkezdi készíteni. Mikor készen van, vissza sétál, és a kezébe nyomja, majd leguggol elé és úgy nézi őt.

Suga
*Amint megkapta a bögrét, benne a teát megköszöni, majd belekortyol.*
-Finom. - Fújja meg egy picit, a löttyöt, majd az elé guggolóra pillant. - Jól tudsz teát főzni, heh? - Mosolyogva kortyol újra bele, kicsit megégetve nyelvét. - Tényleg, te mihez nem értesz?

Kook
*Elmosolyodik és megsimogatja a fiú fejét.*
-Jó kérdés.... - Gondolkozik el. -  Szerintem nincs nagyon olyan. - Vigyorog büszkén. -  Megégetted a nyelved mi? - Röhögi ki.

Suga
-Buksi simi? - Kérdezi szórakozottan. -  Biztos kell lennie, nem lehetsz tökéletes. - Forgatja meg szemeit. -  Nem égettem meg, hanem csak hirtelen lett meleg. - Akadékoskodik egyből, majd kortyolgatni kezdi teáját.

Kook
-a jó fiú vagy. - Röhög és leül elé. -  Hát már pedig nagyon úgy néz ki, hogy egyszerűen tökéletes vagyok. – Vigyorog. -  Aha hirtelen lett meleg mi a. - Röhög fel hangosan.

Suga
-Aish... Ne nevess ki! - Csapja karon. -  Hirtelen lett melege, tessék, semmi baja! - Nyújtja ki a nyelvét, hogy bizonyítsa állítását.

Kook
-Jól van már. – Nevet. Vigyorogva néz rá, ahogy bizonygatja, az igazát majd gondol egyet és kiveszi a fiú kezéből a teát, majd feltérdel hozzá és lassan közel hajolva hozzá, hevesen dobogó szívvel megcsókolja.

Suga
*Teljesen ledöbben a csók miatt, de nem is rest viszonozni. Az alacsonyabb nyaka köré fonja karjait, úgy húzza magához közelebb, kicsit el is pirult.*

Kook
*Kellemesen sóhajt bele a csókba és dereka köré fonja, kezeit öleli magához, miközben elmélyíti a csókjukat azzal, hogy átvezeti nyelvét a másik szájába. De közben folyamatosan gyengéden és érzékien csókolja.*

Suga
*Teljesen elpirul, ahogy a fiú elmélyíti a csókot, majd amikor magához öleli a másik, ő is belesóhajt a csókba. Közelebb vonja magához, a hajába markolva, éppen csak annyira erősen, hogy ne fájjon neki. *

Kook
*Érzi, kezd felhevülni teste. Könnyedén felkapja őt karjaiba a csókot nem szakítva meg, és óvatosan az ágyra helyezi fölé mászva.*

Suga
*Észre sem veszi, mikor, hogyan került az ágyba. Csak Őt érzi, teljesen megfeledkezett mindenről, a csókot még véletlenül sem akarja megszakítani, bár már alig kap levegőt.*

Kook
*Lassan simul hozzá a másikhoz, és kénytelen elválni tőle egy rövid időre mivel elfogyott levegője, de aztán azonnal ajkaira tapad ismét oldalára simítva.*

Suga
*Jólesően megremeg, majd mikor elválik, tőle szinte kapkod a levegőért. Nem tud sok oxigént a tüdöjébe keríteni, mert a másik azonnal rámar ajkaira, amit garantáltan viszonoz. Az oldalára simítástól belenyög a csókba, a fiú tarkójára csúsztatja egyik kezét, míg a másikkal a fiú pólója alá nyúl és csupasz hátát kezdi simogatni.*

Kook
*Minden egyes érintését élvez, amit a fiú csinál vele. Jól esik a simogatása és szinte megbabonázza őt a nagyobb hangja. Lecsókolja róla a pólóját, majd áttér nyakára és azt kezdi el csókokkal elhalmozni, lassan haladva lefelé megállva kulcscsontjánál, amit ki is szív neki érzékien.*

Suga
*Lekerül róla pólója, majd ahogy a fiú nyakát és kulcscsontját kezdi ostromolni hangosan, felnyög, majd a fiúról is leerőszakolja pólóját. Meglepődik a kidolgozott izmain, majd felhajolva a fiú állát finoman megemelve előre hajol, és kipirulva a melegtől megcsókolja. Elengedi őt, majd vissza is rogy a párnák közé, kapkodva a levegőt.*

Kook
*Hangosan sóhajtozik, majd bele is nyög, a csókba miközben lesimítja kezét az alhasára. Ekkor megáll, és elválva tőle megtámaszkodik feje mellet és szemeibe néz.*

Suga
*Felmorran, ahogy megáll a fiú. Szaporán veszi a levegőt, ég az arca is. Amint a fiú megtámaszkodik feje mellett, szemeibe néz, mely vágytól csillog.*

Kook
*Beharapott ajkakkal néz le rá majd vadul mar ajkaira és végig simít nadrágon keresztül a másikon, majd rá is fog.*

Suga
*Azonnal viszonozza a vad csókot, majd ami után rámarkolt a fiú elválva tőle nyög egy nagyot. Megakar formálni egy értelmes mondatot, de mivel kudarca fulladt így magához rántja, a fiú fejét hevesen visszatér ajkaihoz. Mindkét kezével hátát simogatja.*

Kook
*Felmorran a nyögése hallatán és vigyorogva hagyja, hogy a másik irányítsa a csókot. Elkezdi kigombolni a másik nadrágját, majd letornázza róla a boxerjával együtt és tagjára simít.*

Suga
*Észre se veszi, ahogy eltűnik róla nadrágja, csak arra eszmél fel, ahogy a fiú rámarkol. Azonnal felnyög, de nem szakítja meg a csókot, a fiú nadrágját kezdi babrálni, hogy róla is lekerüljön.*

Kook
*Megharapja alsó ajkát, amiből kicsit kiserken a vére, de azonnal le is nyalja róla. Segít neki és megszabadítja magát is a zavaró ruháktól, majd neki nyomja csípőjét a másikénak, amitől mély hangon nyög fel ő is.*

Suga
*Felszisszen, ahogy megharapja alsó ajkát, de nem is foglalkozva vele Kook gatyáját levarázsolja róla, egy kis segítséggel, majd visszahuppan a párnák köze. Amint egy újabb gyönyörhullám éri őt, megvonaglik, majd reflexből ragadja meg a fiatalabb vállát, körmét húsába vájva. Kirázza a hideg a másik nyögésétől, már most le van izzadva teljesen.*

Kook
Ah.... - Nyög fel hangosan, ahogy a másik belé vájja körmeit, majd fordít helyzetükön, és ahogy rajta fekszik, a másik gerince mellett simít le egészen fenekéig, amibe bele is markol.

Suga
*Amint változik a felállás lihegve támaszkodik meg feje mellett.*
-Most akkor én jövök? - Formázza meg ajkaival a szavakat, bár nagyon nehezen megy neki.

Kook
-Aha.... - Lihegi csukott szemekkel. - Csak... csináld, amihez kedved van..... – Nyögi.

Suga
*Bólint egy aprót, majd lehajol nyakához, és csókolgatni kezdi. Egyre lentebb halad, arca ég, annyira zavarban van. Nem jártas ebben, így ügyetlenkedik egy picit, majd nyakhajlatát szívja meg erősen.*

Kook
*Végig húzza körmeit a fiú hátán az élvezettől, és kicsit kiemeli, mellkasát miközben folyamatosan sóhajtozik alatta.*
-Jól csinálod Hyung..... - Suttogja fülébe és mivel kezd, egyre jobban lázba jönni úgy dönt, nem haboz tovább. - Megtehetem? Készen állsz?

Suga
*Lihegve pillant fel rá, majd bólint.*

Kook
*Megcsókolja, őt hevesen miközben rögtön két ujját vezeti be, hogy gyorsabban táguljon, közben folyamatosan kényeztetve őt, hogy elterelje a fájdalomról a figyelmét.*

Suga
*Azonnal viszonozza a csókot, majd halkan felszisszen, ahogy megérzi magában a fiú két ujját. Vállára markol mindkét kezével, majd körmeit belé vájva húsába ismételten nyög fel, ahogy a fiú kényezteti. Szaporán véve a levegőt dönti hátra fejét, ahogy egyre jobban múlik el a fájdalom alfelében, majd megmozdítva fenekét, csókol a fiú ajkára.*

Kook
*Erre a jelre várt. Amint megmozdul, a fiú kihúzza ujjait és nemességével helyettesíti. Lassan tövig nyomul benne egy hosszan elnyújtott nyögéssel.*
-Ah de szűk vagy még mindig... – Nyögi.

Suga
*Lihegve hagyja, hogy a fiú bele nyomuljon, fájdalmasan nyögni kezd. Miután már teljesen bent van, erőtlenül pislog rá, igyekszik megszokni a fiú méretét.*
-Persze, hisz te vagy az első... - Sóhajtja, majd miután alábbhagy, a fájdalom megmozdul. -  Tsh...  - Szalad arca fájdalmas fintorba, majd a fiú fülébe suttogva utasítja arra, hogy mozogjon.

Kook
-Heeeh.... - Vigyorodik el a fiú reakcióján és elkezd, lassan mozogni benne majd fokozatosan gyorsít. -  Hyung.... - Nyögi fülébe és nyakát kezdi, el megint kényeztetni miközben ott simogatja ahol csak éri.

Suga
*a pár lökés rettentően fáj neki, egyre jobb lesz neki, ahogy teljesen ellazul. Minden egyes lökés után nyögdécsel, körmeivel a fiú hátát karmolja végig.*
-Utállak... - Nyöszörgi a kettős kényeztetés miatt, majd egyre hangosabban adja a fiú tudtára, hogy mennyire is élvezi a helyzetet, miközben egyre jobban karmolja hátát.

Kook
-Én is nagyon utállak téged.... - Nyögi vigyorogva és egyre pontosabbakat lök, rajta ahogy lassan szétkarmolja hátát. Közben levezeti kezeit és ütemesen mozgatni kezdi tagján a kezét ezzel is élvezetet nyújtva a másiknak. -  Hangosabban... Csak engedd ki a hangod. - Nyögi.

Suga
*A pontos lökéseknek hála hangja egyre hangosabbá válik, ajkába harapva próbálja csitítani magát, miközben nem kíméli a fiú hátát. Az újabb kettős kényeztetés miatt egyre nehezebben bír magával, majd a fiú szavaira hátra veti fejét, és szabadjára engedve hangját nyögdécsel egyre sűrűbben, a fiúba kapaszkodva szinte.*

Kook
-Istenem.... Suga..... - Nyögi, érzi nem soká el fog menni.

Suga
*Egyre jobban liheg, és vadul vonaglik, nem bírja tovább. Szinte villámként csap át rajta a teljes gyönyör, majd ívbe feszített háttal megy el, a fiú vállaiba kapaszkodva, hangosan nyögve, szinte felkiáltva.*

Kook
*Több se kellett neki. Ahogy rászorít tagjára, és meghallja édes kiáltását azonnal a fiúba élvez egy mély nyögéssel, és levezetés képpen mozog még benne egy kicsit sóhajtozva.*

Suga
*Nyöszörögve nehezedik a fiúra, teljesen ki van fáradva, liheg és leizzadt.*
-Ne... - Motyogja a fiú fülébe, amint mozog még benne. Ha tovább folytatja, újból elkapja a szenvedély, és már így is kifáradt eléggé.

Kook
*Nyög egyet halkabban és lassan kihúzódik, belőle miközben átöleli a másik remegő testét.*

Suga
*Azonnal belebúj az ölelésbe, majd a fenekéből kifolyó anyag miatt felnyöszörög.*
-Utállak... - Puszilja meg arcát Kooknak, majd rá pillant. - El kéne mennünk, fürdeni...

Kook
-Kis nyöszörgi... - Vigyorog és szájon puszilja. -  Rendben... Menjünk. Gyere. - Kapja fel karjaiba és beviszi a fürdőszobába.

Suga
-Hogy van benned ennyi erő? - Pislog rá, majd belé kapaszkodva hagyja, hogy bevigye a fürdőbe. -  Köszi...  - Mondja, majd miután lerakja a földre a fiú őt, megnyitja a csapot. -  Ha gondolod, menj te is, tudod, hol vannak a törölközők... - Néz hátra válla felett, pont a fiúra.

Kook
-Mondtam hogy erős vagyok.  –Vigyorog. -  Most meg küldenél? Nem fürödhetek veled?  - Biggyeszti, le száját majd vállára puszil és át megy a másik fürdőbe.

Suga
-Pff, nagyhitű... - Motyogja maga elé. Mosolyogva néz a fiú után. - Nem az, hogy nem fürödhetsz, de amit itt fogok csinálni, azt nem láthatod...  - Mondja hűlt helyének, majd kitisztítva magát és tisztán megy ki onnan, majd mikor lája, hogy nincs, a szobában a fiú átöltözik, és lehúzza, a lepedőket majd megágyaz.

Kook
*Rendesen letisztítja magát majd még mindig fintorogva leönti magát fertőtlenítővel és felöltözve vissza megy a fiúhoz.*

Suga
*Épp végzett a beágyazással, mikor a fiú belép hozzá. Megfordulva szembe áll vele.*
-Leöntötted magad fertőtlenítővel? - Sétál elé, és megszagolja.

Kook
-Ahhaaaa... - Rázza ki a hideg. -  Utálom azt a szart és téged is. - Jelenti ki.

Suga
*Gúnyosan mosolyodik el.*
-Az előbb nem ezt láttam rajtad! - Vág vissza, majd gyanúsan végig méri. -  Az utálat kölcsönös, ne aggódj. - Hunyorít rá, majd nagyképűen elfordul. - Amúgy is, most legalább nem vagy annyira piszkos, mint általában. - Majd kikapva a fiú kezéből a törölközőt, kiteríti.

Kook
-Meh... - Forgatja meg szemeit majd magához öleli. -  Álmos vagyok....

Suga
-Woha! - Lepődik meg, majd visszaöleli. -  Akkor menjünk aludni, én is nagyon álmos vagyok... - Vezeti magukat az ágyhoz, majd hanyatt dobva magukat kiterül.

Kook
*Elmosolyodik, és a nagyobbhoz bújik.*
-Jó éjszakát... - Suttogja, mosolyogva majd lassan elalszik aranyosan szuszogva.

Suga
*Mosolyogva nézi a fiatalabbat, egy puszit nyom arcára, majd maga helyett egy párnát tesz a fiú mellé. Felveszi papucsát, és a dolgozó szobájába csoszog.*

(Facebook oldalunk-->LINK

K.A.R.D. oldalunk-->LINK

Suga X Kook Yaoi 4/2 rész ~ Első éjszaka

Suga
*Meglepetten és ijedten néz a fiú után majd csuklóját nézi. Tényleg megharapta, ezt nem képzelheti, hisz a csuklóján van a bizonyíték. Azonnal feláll és Jungkook után megy. Amint meglátja, az erkélyen leguggol mellé és megöleli.*
-Minden rendben? - Kérdezi, bár tudja, hogy ez hülye kérdés. -  Pontosabban ki vagy te? - Kedvesen beszél, a fiú hátát simogatja.

 Kook

*Remegve bújik a fiú ölelésébe és mély levegőket vesz.*
-Nem akartalak megharapni... én szóltam... Figyelmeztettelek téged... – Suttogja. -  Egy fura srác vagyok... - Válaszolja remegő hangon összeszorított szemekkel.

Suga
*Szorosan magához öleli.*
-Ne aggódj, csak kapaszkodj. - Veszi karjaiba és beviszi a szobájába, majd miután leültette ágyára elé guggol. -  Ne aggódj a csuklóm miatt, nem lesz semmi baja. - Legyint. -  Azt mondd el, hogy ki vagy. - Mondja ismét.

Kook
*Szorosan kapaszkodik a fiúban és miután leült az ágyra lehajtott fejjel szigorúan a földet nézi.*
-Egy senki vagyok... ki lennék? - Direkt értetlenkedik.

Suga
-Ne értetlenkedj már. - Türelmetlenül néz rá. -Ha elmondod, kapsz jutalmat! - Néz rá komolyan.

Kook
-De tényleg nem értem. Hogy ki vagyok... – Motyogja. -  Kisebb koromban egy pszichológus talált rám az utcán mikor anyám kirakott otthonról csak, úgy mert olyan kedve volt. Magához vett és rajtam gyakorolt valami hipnózisféleséget. - Kezd el mesélni nagyon halkan. -  Azóta vagyok ilyen és fura meg ijesztő és minden. – Magyarázza.

Suga
-Értem... - Bólogat. - Tehát akkor hipnózis miatt vagy ilyen... - Felsóhajt, majd feláll. - Mivel elmondtad az igazat, kaphatsz jutalmat. - Lenéz rá, majd kitárja karjait.

Kook
-Valami olyasmi... - Nagyon szégyelli magát nem akarta elmondani. -  Hagyjál. - Csapja el a másik kezét és elfordítja a fejét. Nem akarja elsírni magát, de közel, jár hozzá.

Suga
-Most mi a baj? Nem ítéllek el, ha azt tenném, kiraktalak volna. Örülök, hogy nem csak én vagyok az egyetlen szerencsétlen ezen a világon. Tehát ne kéresd magad, és csináld azt, amit szeretnél. - Újból felemeli kezét, felkínálkozva neki. - Használd ki ezt az alkalmat, mert csak a kedvedre szeretnék tenni.

Kook
*Felnéz rá és újból szaporábban kezdi el venni a levegőt a csuklóját nézve. Küzd magával, de nem tud mit kezdeni a kényszerrel és a felkínálkozó alkalomra így ölébe húzva a fiút ugyan ott, mint az előbb elkezdi kiszívni, de legördül egy könnycsepp arcán közben.*

Suga
*Meglepetten találja magát ölében. Ahogy szívni kezdi sebét kelletlenül nyög fel, majd a könnycseppet szabad kezével letörli, és egy puszit nyom arcára, hogy megnyugodjon.*

Kook
*Tudja, mikor kell leállnia, így erőt véve magán abbahagyja, és lenyalja ajkait, majd mellkasának dönti fejét és kezével elszorítja a fiú vérző kezét, hogy csillapodjon neki.*

Suga
-Aish... - Szisszen fel, ahogy eltűnnek a fiú fogai sebéből.  -  Jobb így már? - Kérdezi nyugodt hangon. -  Ennyit szerettél volna csak? - Utal arra, hogy még mindig áll az ajánlata, miszerint ma azt csinál vele, amit akar.

Kook
-Kösd be... - Mondja halkan. -  Kicsit... kösz. - Sóhajt fel. -  Miért mit kéne még csinálnom.. nem foglak veszélyeztetni ennél is jobban. - Emeli fel kicsit a fejét, de csak a másik nyakáig és beleszuszog.

Suga
-Rendben. - Helyezkedik el ölében, azt mutatva, ő bizony nem most akar felkelni. -  Kicsit? - Lepődik meg. - Még is mitől nyugodnál meg teljesen? Lassú vagy, JungKook. - Megborzong, ahogy beleszuszog nyakába. - Nagyon lassú.  - Mosolyodik el, de ezt a fiú nem láthatja.

Kook
*Felszusszan, ahogy mocorogni kezd ölében.*
-Nem tudom. Majd egyszer csak elmúlik. Mint általában... – Válaszolja. -  Miért vagyok lassú? Most ezt miért mondod? - Háborodik, fel közben ajkai súrolják a fiú bőrét.

Suga
-Pff, akkor ez a fáradozásom mind... Hiába való volt?  - Úgy tesz, mintha gondolkodna ezen. -  Azért... - Köhint egyet, hogy ne adja jelét annak, hogy jól esik neki ez a fajta közeledés. - Azért, mert... - Nem tud mit kitalálni, kimondani az igazat pedig végképp nem akarja.

Kook
-Nem volt felesleges... Inkább életmentő volt... ki voltam száradva. – Mondja. -  Mi van, még kitalálni sem tudsz semmit? Akkor az igazat mondd, miért vagyok lassú. - Nyal, végig nyelve hegyével nyakán majd elhajol, tőle mielőtt megint megharapná.

Suga
-Oh, mióta nem ittál... vért? - Nehéz magának is bevallania, hogy ez lehetséges dolog egyáltalán, hogy nem-e képzelődik, de sajgó sebe emlékezteti, hogy ez nem álom. Sajog a sebe, de nincs energiája felkelni a fiú öléből. -  Nem mondom, mert az nem hozzám való lenne. - Nyel egyet zavarában, ahogy megérzi a fiú nyelvét nyakán.

Kook
-Hát vagy két hete... igazából nem halok bele, ha nem iszok, de rendesen legyengülök.. A poén az, hogy megöltem azt a nyomorékot, aki ezt csinálta velem szóval esélytelen vissza változtatni. - Sóhajt fel és észre sem veszi, hogy ezt hangosan is kimondta csak derekánál öleli át a fiút szorosan. -  Most mondjad már... hát nem mindegy? Én is elmondtam. - Von vállat. -Ennél furábbak nem leszünk úgy sem.

Suga
-Hm, tehát két hetente kell vérbanknak lennem. - Elgondolkodik. - Rendben, fizethetsz érte, megengedem. - Nevet fel. - Hogyan ölted meg? - Kérdezi kíváncsian. - Héé. - Üti meg a vállát, gyengén. -  Ha megakarsz fektetni, akkor csináld, ne szórakozz. - Forgatja meg szemeit. -  Vagy ennyire szeretetre vagy kiéhezve?

Kook
-Ezt hogy érted, hogy kell lenned? - Néz fel rá meglepetten. - Fizet neked a halál. – Röhög. -  Miért vagy rá kíváncsi? Elég beteg dolog még elszaladsz. - Fintorodik el. -  Mi a. - Röhög fel, ahogy mint egy lány üti meg őt. -  Megfektetni? - Lepődik meg. -  Találok én magamnak olyat, akinek csak csettintek és kiélhetem rajta perverz vágyaimat. - Mondja nyugodtan és készül elengedni a fiút. -  Nincs szükségem szeretetre... csak fájdalmat okoz.

Suga
-Nem kellene? Vagy mással is eljátszod, ugyan ezt? - Cinikusan néz rá. -  Ne nevess, vagy az arcodra kenem a fertőtlenítőt. - Komolyan mondja. -  Hát, akkor spurizz haza. - Kel fel kissé megsértetten. Tényleg csak a kedvére akart tenni, de ha nem, hát nem. -  A szeretet nélküli ember...  - Elharapja a mondat végét, majd kimegy a fürdőbe, hogy lekezelje csuklóját.

Kook
-Istenem olyan sértődékeny, vagy de komolyan... Rajtad kiigazodni. - Néz utána és elfekszik, az ágyon alkarját szemére helyezi. - Suga.....

Suga
-Nem vagyok az! - Kiabálja a fürdőből, majd miután egy nagy tapaszt nyomott a csuklójára kimegy. Sose volt jó a sebek kezelésében. -  Vennem kéne valami új pizsamát... - Hajol le a szekrényéhez, és kipakolgatja alvókáit.

Kook
-Minek? Van egy szekrényi. – Nevet. -  Hallod mondom, kösd be.... a sebtapasz szart se ér... csak megint megérzem a véred így és letámadlak, aztán leshetsz. - Néz rá.

Suga
-Mert ezek unalmasak. Plusz, szerintem híztam. - Áll a tükör elé, és magához méri alvókáját. -
Te gondod, majd adok csipeszt. - Vigyorodik el gonoszan még mindig a tükör előtt állva.

Kook

-Egyáltalán minek külön pizsama? – Értetlenkedik. -  Némá hogy illegeti magát. – Röhög. -
Húzd, fel a pólód had nézzem azt a pók hasadat. – Vigyorog. -  Majd ezt mondd éjszaka, hogy az én bajom. - Forgatja meg szemeit.

Suga
-Azért kell külön pizsama, mert az alvókáimat ritkán szoktam váltogatni. Ideje vennem. - Össze hajtja, a fehér anyagot majd kivesz a sok közül egy citromsárga színűt. - Másrészt jobb az, ha van, mint az hogy nincs. - Áll be ismét a tükör elé. - Hé! - Fordul meg mérgesen. - Az én hasam lapos, mint a járda. Megmutatnám, de káprázna a szemed. - Néz rá cinikusan. -
Jajj, ne aggódj, bezárlak a fürdőbe a szuper szaglásoddal együtt. - Vigyorog rá gúnyosan, majd a tükörben magához méri a textilt. Bólogat magának, majd ami a kezében van, az ágyra hajítja, a többit pedig lehajolva pakolgatja vissza.

Kook
-Micsoda levezetés. - Mondja gúnyosan vigyorogva. -  Most mondtad, hogy híztál. – Röhög. - Akkor csak nem olyan lapos a kockásat meg se merem már említeni. - Vigyorog szórakozottan. - Még az is kényelmesebb lenne, mint azon a kanapén. -Morran fel. -  Suga. - Vigyorog rá.

Suga
-Jó vagyok a levezetésekben. - Rázza meg fenekét, ezzel is idegesítve. Miután mindent elpakolt leül mellé. -  Híztam, de nem annyit, hogy pókhasam legyen. - Morogja. - Mit vársz egy "Tatától"? Tudod, rajzolhatok rá, vagy megkérek valakit, hogy sminkelje oda... tudod a napokban láttam, hogy a férfiak ezt szokták csinálni. - Védekezően emeli fel kezeit. - Ne kérdezd honnan, hogyan láttam. Hát... tudod, legszívesebben hazáig kergetnélek. - Húzza el száját. Mostantól Suga leszek?

Kook
-Teh.. népművészeti agyagedény. - Röhögve takarja el szemeit. Furán néz, a fiúra majd kitör belőle a nevetés és abba sem tudja hagyni. Már könnyei is folynak a nevetéstől. -  Hjaaaj ez jó volt. - Kapkodja levegőt és törölgeti szemeit. -  Most ne mondd, hogy nem élvezed a társaságom... jobb mintha egyedül kéne unatkoznod nem? - Emeli fel szemöldökét. -
Suga.... Dragon.... éppen melyik. -Vonja meg vállát, és felnéz rá nagy szemekkel.

Suga
-Miért lennék agyagedény? - Nevet. - Én virág vagyok, kikérem magamnak. - Mosolyogva nézi, ahogy nevet Kook. Ezt akarta elérni, így büszke magára, hogy sikerült neki. - Tudod... ma még nem is nyúltam egy papírhoz sem, szerintem elvonási tüneteim vannak. Mit akarsz? - Néz rá gyanakodva. - Nem kapsz többet. - Mutatja fel leragasztott csuklóját.

Kook
-Jaaaah rózsaszín virág. - Utal hajszínére röhögve. - És olyan illatú akár a kórházé. – Röhög. -
Tudom, hogy nem nyúltál.. de ne mondd, hogy nem volt jó kicsit nem gondolkodni meg csak úgy lenni, hm? – Vigyorog. -  Nem is kell csak rád néztem mit vagy úgy oda? – Fordítja el fejét és felfújja arcát.

Suga
-Nem is... van parfümöm... - Mutat az egyik polcra, amely különböző színű üvegekkel van teli. - Jó volt, de hiányzik a munka... - Rántja meg a vállát. - Miért nézel rám így? - Kíváncsi lesz. - Talán rájöttél, hogy én vagyok a legszebb ebben a világban?

Kook
-Úúúú de menő. - Csillannak fel szemei és azonnal a polchoz pattan, majd kíváncsian nézi a különböző színű és formájú üvegcséket meg is szimatolja egy némelyiket. - Akkor dolgozzál, ha annyira akarsz, segíthetek, ha akarod. - Még mindig az üvegeket nézi. - Nem közel sem te vagy a legszebb közel sem. - Mondja egyszerűen. - De nem tagadom helyes, vagy amivel úgy is tisztában vagy. - Von vállat.

Suga
-Tudom, hogy menő. - Büszkén kihúzza magát. - Ha tetszik valamelyik, nyugodtan megkaphatod. Amúgy is csak van a legtöbbje... Pff... este már a halott se dolgozik. - Dől el ágyán. - Akkor ki a legszebb? Az ex-ed? - Oldalra fordul és felkönyökölve megtámasztja fejét.

Kook
Úúú! - Vigyorodik el boldogan és egy koponyás üvegcsét vesz magához, amin van egy korona. - Ennek pont olyan az illata, mint a halálnak.. ez kell nekem. - Nevet majd vissza huppan az ágyra a fiú mellé és szembe fordul vele. - Na, akkor meg ne panaszkodjál. - Nyújtja ki nyelvét. -  Nincs ex-em.... – Válaszolja.

Suga
-Hogy...  - Lepődik meg. - Halál? - Inkább megrázza fejét, nem akar tudni róla. - Nincs ex-ed? Voltál te már valakivel együtt? - Néz rá kíváncsian.

Kook
*Szórakozottan nevetgél, a fiún majd hirtelen hagyja abba és elvörösödik, majd csak megrázza a fejét.*

Suga
-Nem voltál még senkibe se szerelmes? - Néz rá hatalmas szemekkel. - Az igen, akkor neked csak a test számít, mi? - Beszél gúnyosan. - Ne vörösödj el, mikor ezt. - Mutat nyakára, ahol a folt van. - És ezt. - Mutat csuklójára. - Csináltad, akkor nem voltál ennyire pirulós.  -Röhög gonoszan.

Kook
-Most mit csináljak? És nem csak a test számít, de akikkel eddig voltam csak egy éjszakát akartak semmi többet. Én meg csak férfi vagyok. - Von vállat. - Nyomorék személyisége volt az összesnek még is hogy lettem volna szerelmes? – Motyogja. - Te voltál már? - Pillant rá. -
De az teljesen más... - Vágja rá egyből.

Suga
-Tehát a vöröslámpások közt sétálgattál. - Undorodva húzza el száját. - A lényegen nem változtat, fiatalka. - Fölényesen elmosolyodik. - Csak velük kezdtél, mert tudtad, egy este után mennek a következő vendéghez. Ejjnye... - Rosszallóan pislog rá. -  Már miért lenne más? Leteperni letudod az embert, de ilyenkor pirulgatsz? - Néz rá számon kérően. - Ugyan kérlek...

Kook
-Ja hogy jaaah! - Esik le neki mit is jelent nála a vöröslámpás szó majd felkiállt. – Hyaaa!! - Néz rá dühösen mivel pontosan ezt mondta rá még evés közben. -  Mi bajod a korommal? - Morog rá. -  Másnak úgy sem kellenék így könnyebb volt. - Von vállat. - Hát... - Kezd, el hebegni nem igazán tud mit válaszolni így csak össze húzza száját magában fortyogva. – Mondjad-mondjad. - Pislog rá és közelebb csúszik, hozzá kezd megint fázni.

Suga
-Csak most esett le? - Nevet fel hangosan, kiterpeszkedik ágyán. - Semmi, tudom, hogy fiatalabb vagy nálam, tehát igazából... ezért vagy Fiatalka. Miért ne kellenél másnak? Mondjuk, ha kiszívod az emberek vérét az elég fura, nemde? - Gúnyosan elvigyorodik. - Tehát így állunk... Ch, és még azt hittem, hogy tökös vagy... Nem emlékszem, mit kezdtem el mondani. - Hazudja.

Kook
-Hát mondom én így még nem hallottam ezt a szót paraszt. - Löki meg. -  Ez logikus.. nem szoktam meg a logikus dolgokat. - Vigyorog. - 22 vagyok. Hát pont ezért meg is válaszoltad a saját kérdésed. - Mondja pislogva. -  Hát jobban az vagyok, mint te ez is hót ziher. - Ölt nyelvet pimaszul. -  Persze... akkor ne válaszoljál rá. – Fújtat.

Suga
-Ne lökdöss, éppen relaxálok. - Motyogja. - Nos, látszik is az az 5 év köztünk. - Fordítja, felé fejét majd végig méri. - Helyesebb vagyok. Tessék? - Ül fel azonnal. - Fogadni akarsz?
Voltam már egyszer szerelmes. - Válaszolja meg végül.

Kook
-Boccs má. - Csusszan még közelebb. -  Hát akkor helyesebb vagy kit érdekel. Nem dől össze a világ ettől megváltoztatni nem tom az arcom. – Fintorog. - Mit fogadjunk? Eddig mindig én nyertem. – Vigyorog. -  Ki volt az? És mi lett vele? - Kérdezi kíváncsian.

Suga
*Nem veszi észre, hogy a fiú közeledik hozzá, nagyon a fogadás tétjén töri fejét.*
-Nos. Mivel azt mondod, hogy annyira férfias vagy nálam... Fogadjunk abban, hogy ki tudja előbb a másikat zavarba hozni. - Csettint egyet kezével. - Lehet, de most én nyerek. A vesztes pedig megteszi a győztes kívánságát, legyen az bármi. Egy fiú volt, aki csak ki akart használni. Ennyi...

Kook
-Micsoda? Na, nem én nem fogadok veled. - Vágja rá csípőből. -  De rossz... - Biggyeszti le száját.

Suga
-Miért nem? - Lepődik meg. - Eddig mindig te nyertél... Rossz, de legalább nem csalódtam nagyot.

Kook
-Eddig jól mondod. - Hajtja le fejét. -  Nem csalódtál nagyot? De most attól még nagyon rosszul esett nem? - Néz rá.

Suga
-Miért, most nem te nyernél? - Nevet gúnyosan. - Nem esett rosszul, annyira, mint megszokták játszani az emberek, vagy lehet volt baj akkoriban... Történetesen a fiúval le se feküdtem, tehát nem is volt miért szomorkodnom, hiszen hamar lebukott. Igaz, akkoriban még csak aligha voltam gazdag... - Rátör a nosztalgia. - Akkoriban más voltam, nagyon más. - Zárja le végül a témát.

Kook
-Ne nevessél. - Teszi kezeit mellkasára és le akarja gurítani őt az ágyról. Figyelmesen hallgatja, majd csak bólint egyet. - Miben voltál más? Még ennél is parasztabb voltál? - Mondja flegmán.

Suga
-Hé! - Löki el kezeit, hogy ne lökje le őt ágyról. - Nem bírsz a véreddel? A véremmel? - Javítja ki magát. - Naiv voltam, és nem, rendesebb. Ohó, ilyenkor meg játszod az "én nálad is férfiasabb vagyok" szereped... - Röhög fel szemrehányóan. - Kíváncsi vagyok, melyik lehetsz te... A kis pirulgatós, vagy az, aki tényleg tökös...

Kook
-Nah... - Közelebb csúszik, hozzá megint most már elég közel vannak egymáshoz. -
Szerep mi? Talán te nem játszol folyton egy színjátékot? - Méregeti gúnyosan. - Mindkettő... helyzettől függően. - Válaszolja egyértelműen.

Suga
*Furcsállva nézi őt, de nem szólal meg a közeledése miatt.*
-Én? - Mutat magára hitetlenkedve. - Én ilyen vagyok. - Rántja meg vállát. - Pff.. - Fordítja el fejét. - Tehát ha szakadék szélén állok, és azt mondom, hogy elloptam a pénzed, férfias leszel, és behúzol egyet? - Magában jót szórakozik rajta.

Kook
-Jah utána már leszédülsz magadtól is a szikláról. - Röhög. - De mi volt ez a fura hasonlat? – Vigyorog.

Suga
-Öhm... csak szövögettem terveim? - Bizonytalanul kérdezi, egyenesen a szemébe nézve.

Kook
*Nyel egy nagyot.*
-Gonosz. - Suttogja szemeibe nézve. -  Hyung.... Lett volna alkalmad amúgy bántani még sem tetted... Miért nem? - Kérdezi hirtelen.

Suga
*Meglepődik azon, hogy Hyungnak hívja, de hamar elterelődnek gondolatai.*
-Hiába akartalak volna, ha nem tudtam volna megtenni. - Válaszolja egyszerűen. - Meg biztosra veszem, hogy nem hagytad volna magad. - Elgondolkodik, majd még hozzáteszi. - Plusz utána én sem.

Kook
*Nagy szemekkel pislog rá a hallottak után.*
-Nem tudtad volna megtenni? - Ismétli meg.

Suga
-Hm, ezt mondtam volna? - Kérdezi tőle direkt. - Igen, nem tudtam volna. - Mondja újra.

Kook
-Ahhaaa ezt mondtad. - Pislog és magukra húzza a nagy takarót. - Én sem akartalak bántani... - Suttogja.

Suga
-Álmos vagy? - Kezd forgolódni. - Nem is bántottál. - Néz rá kérdőn. - Ez nem annak számít. - Mutatja csuklóját. - Viszont ez, talán. - Mutat a foltra nyakán. - Tudod te, hogy mennyi sálat kell majd vennem, miattad? Ha ezt bent a cégnél meglátják, mindannyian lehidalnak, majd jön a sok pletyka.

Kook
-Majd én veszek neked sok különleges sálat jó? - Mosolyog majd egy finom puszit ad nyakára. - Tanuld meg kezelni az ilyen dolgokat is. - Válik el nyakától lassan.

Suga
-Heh? Na, nem, az ízlésem nagyon másabb, mint a tiéd. - Megborzong a puszi miatt. - Ha szeretnél belőlem, a csuklómat ajánlom fel, a nyakam tabu!

Kook
-Nem akarom... - Suttogja és hozzá bújik mellkasára hajtva fejét. - Annyira nem egyébként. – Mondja.

Suga
*Furcsa számára ez így, de hagyja, hogy hozzábújjon.*
-Akkor előbb is fürödjünk le... - Kikecmereg az ágyból, majd kivesz az egyik szekrényéből két törölközőt. Az egyiket Kook fejére dobja. - Ha végeztél öltözz át, és ha van kedved, öntsd le magad fertőtlenítővel. - Néz rá gúnyosan. Felkapja az ágyról pizsamáját, majd átballag a másik fürdőbe.

Kook
*Nyöszörögni kezd majd nagy nehezen a fürdőbe totyog es lezuhanyozik majd fintorogva néz a fertőtlenítőre* Annyira utálom.... - Rázza, ki a hideg majd magára önti. - Nem lesz vészes ez az egy hónap tök béna. - Röhög, majd felveszi pizsijet es vissza totyog. Pont akkor jön ki mikor a másik is így sikeresen neki ütközik a fiúnak nagy lendülettel.

Suga
*Miután bement a fürdőbe irtózva kezdi magáról ledobálni a ruhákat, majd beáll a zuhany alá. Jól lemossa magát, majd megszárítkozva felöltözik és kimegy. Belépve a szobába nem látja Kook-ot, így a fürdő ajtójához sétál azzal a céllal, hogy az akasztóra rakja törcsijét. Másképp sült el, hatalmasat puffan a földön.*
-Mondd, te komolyan vak vagy? - Kérdezi mérgesen.

Kook
*Kiterül a földön fekvő fiún.*
-Csak álmos... Mit kerestél az ajtó előtt? – Pislog. -  Ne legyél már mérges.... Chö.

Suga
*Nyekken egyet a fiú súlyától.*
-Kukkoltalak.. - Hazudja egyszerűen.

Kook
-Hagyjuk, már ne kamuzz. - Röhög, de azért zavarba is jön a gondolattól és köhint, egyet majd feláll róla és felsegíti a nagyobbat. -  Ne kukkolj... - Motyogja és bemászik az ágyba.

Suga
*Jót vigyorog magában a fiún.*
-Hű, néha eldönthetnéd, hogy most melyik szerepedet mutatod. - Biccent neki köszönetképp, majd ő is bebúj mellé. - Jó... Rossz éjt. - Mondja, majd a párna alá rejti sebes, és csupasz csuklóját, majd elhelyezkedve lehunyja szemeit, és már szuszog is.

Kook
-Abban mi lenne a poén? - Kuncog. - Rémes éjszakát. - Vigyorog, majd miután elaludt a másik félig rá fekszik es fejére húzva a takarót mélyen elalszik szuszogva a nagyobbon.

(Facebook oldal -->LINK

K.A.R.D oldal -->LINK)

Do you believe in beasts? [Jin's story] ~ 3. rész

Toporzékolva távozott, mert volt még ennyi önuralma. Nem szerette volna ott, az étterem közepén annyi ember szeme láttára megveri barátját, így jobbnak látta elmenni. Betelt a pohár, elég volt mindenkiből és mindenből. Nyugalmat szeretett volna már, hogy ezzel senki se zaklassa többé, így meghozta döntését.


A kritikus időszakik még várt, türelmesen viselte azt a pár napot, amit kellett neki, miközben úgy tett, mintha semmi sem történt volna, de kerülte ismerőseit jobban, mint addig bármikor.
-Siyeong, kimenőt adok magának az elkövetkezendő egy hétre. - tudatta az említettel, amint az egyik este még lefekvés előtt bement Chaeyeonghoz ellenőrizni, hogy minden rendben van-e vele.
-De akkor ki fog a kisasszonyra vigyázni uram? - aggódott - Nem szeretnék önnek ellent mondani, de féltem őt.
-Már megoldottam ezt a problémát. - állt fel szokásos helyéről Jin - Nincs mitől félnie.
-Hát rendben uram. Bízom önben és köszönöm a kimenőt.
-Megérdemelte már.
-Köszönöm. - hajolt meg - Holnap össze is pakolok.
-Ahogy kényelmes magának, de mikor hazaérek délután, már ne legyen itt.
-Ahogy kívánja. Jó éjszakát! - indult vissza saját szobája felé.
Seokjin hatalmasat sóhajtott, amint Siyeong ennyivel elfogadta a kimenőt és nem aggodalmaskodott tovább, hiszen így már többé nem állt senki sem tervei útjában. Nyugodtan tudott készülni az elkövetkezendő időszakra, senki sem szólt bele, nem vitatta döntését, nem próbálta megváltoztatni azt.

Ezért másnap reggel azzal a tudattal kelhetett fel, hogy egy rövid munkanap után végre léphet valamerre ebből a patthelyzetből, amiben évek óta állt, ám előtte még beszélnie kellett valakivel.
-Zavarok öcsi? - nyitott be Jungkook irodájába, ki nagyon bújta papírjait.
-Nem. Mondjad csak. - olvasgatott és fel sem nézett testvérére.
-Tudom, hogy most meghívtak titeket kicsit lazulni, ezért azt a pár kegyetlen napot máshol töltitek.
-Igen.
-Szeretném, ha jól éreznétek magatokat.
-Remélem jól fogjuk. - pillantott végre rá Jungkook.
-Én is. Tudod, furcsa lesz nélküled. - sétált oda hozzá testvére.
-De már voltunk külön. - zavarodott össze Kook.
-Igen tudom, csak az rég volt. De szeretném, ha majd nem töprengenél ezen és nem vennéd magadra. Mert ez most így alakult. Ettől én még a testvéred vagyok és nagyon szeretlek.
-Kezdesz megijeszteni. Miről beszélsz?
-Nekem most lehet majd hosszabb időre el kell mennem és nem tudom, mikor jövök vissza, aztán nem szeretném, ha rosszul lennél, mert nem vagyok itt.
-Úgyis beszélünk majd. Nem lesz gond. - mosolygott - Nem vagyok már kisgyerek.
-Igen, tudom... Na gyere, adj pár másodpercet a drága idődből és ölelj meg! - állt testvére mellé, ki fel is tápászkodott székéből, majd átkarolta Seokjint - Remélem majd Nari vigyáz rád helyettem is.
-Nari mindenkire vigyáz.
-Ez igaz... Na megyek.  - engedte el egy nagy sóhaj után testvérét - Legyetek jók és vigyázzatok magatokra. - indult a kijárat felé.
-Te is!... Ne csinálj semmi hülyeséget, jó? - szólt utána Kook.
-Kettőnk közül te vagy a fiatalabb.
-Ettől még az ember szokott hülyeségeket csinálni.
-Ez igaz. - mosolygott - Igyekszem majd. Szia öcsi!
-Szia! - köszönt el bátyjától némi félelemmel szívében. Sosem viselkedett így még korábban, hasonlóan sem nagyon, ezért adott okot az aggodalomra rendesen, melyet Jungkook megosztott Yoongival.

Barátjuk nem akart belekotnyeleskedni Seokjin dolgaiba, hiszen legutóbbi találkozásuk nem éppen a legkellemesebben végződött, ezért eszében sem volt társa után menni a vidéki házba. Inkább más ötlete támadt, amit véghez is vitt azután, hogy Jungkook és Jin már egy napja távol voltak.
-Siyeong! Hol van maga? Engedjen be! - hívta fel a komornyikot, hogy engedje be a zárt ajtón.
-Sajnálom uram, Seokjin kimenőt adott nekem a hétre, nem vagyok ott, hogy beengedjem.
-És ki vigyáz Chaeyeongra?
-Azt mondta, megoldotta.
-Köszönöm Siyeong! - tette le a telefont bármiféle formalitás megtartása nélkül, majd első gondolatát véghez is vitte.
Betörte Seokjin lakásának ajtaját, mintha az egy darab kartonból lett volna és már rohant is Cheayeong szobája felé, hogy ránézzen a lányra és megnyugtassa magát, semmi butaságot nem fog tenni barátja, de csalódnia kellett.
-Te bolond, szerelmes hülye! - fordult meg előkapva mobilját, majd futásnak eredt.
Chaeyeong ágyában ugyanis nem feküdt senki. Jin elvitte magával azon a napon, mikor elment a vidéki házba és hátrahagyott minden eszközt, kütyüt, gyógyszert ami ott volt mellettük. Úgy tűnt, semmit sem pakolt el és nem tervezte hosszúra a távollétet, ezért Yoongi aggódott, mire is készül barátja. Volt sejtése róla, de reménykedett benne, nem azt fogja választani, amire ő gondol.
Ezért az éjszaka kellős közepén felkeltett mindenkit, akitől csak kérhetett segítséget ez ügyben, ám egy valakit nem ért el. Pont azt, akit a legfontosabb lett volna megkérdeznie Jint illetően. Így kérdés sem volt, hogy azonnal el kell indulniuk hozzá a vidéki házhoz és ellenőrizni, mi is történik ott, nehogy olyat tegyen, amit majd később megbán. Még az öccsét is sikerült megmozdítani, hiszen olyan közegben volt azon az estén, ahol erre barátok lehetőséget biztosítottak, így Yoongi nyugodt szívvel hagyta hátra Busant és vele minden holmiját Lovisával oldalán, hogy vigyázzanak régi barátjára még mielőtt túl késő lenne.

Sokat kockáztattak azzal, hogy városok felett repültek át bármiféle körbetekintés nélkül, de nem volt választása. Minden perc számított, időben kellett odaérniük, mikor pedig ez megtörtént Yoongi reménykedve rohant a bejárat felé bármiféle ruha nélkül annak ellenére, hogy milyen szégyenlős is volt. Lendületesen nyitott ajtót, ami nem volt bezárva, ám hamar megtorpant a látottak miatt.
-Yoongi! - lepődött meg a dadus, ahogy megpillantotta őt - Annyira nagy szükség lett volna rád. Én mondtam neki, de nem akart hívni. Azt mondta, engem is elküld, ha megteszem, de nem hagyhattam magukra őket... viszont nem tudtam segíteni. - ült sarkain a földön Chaeyeong mellett.
-Hol van Jin?
-Elment miután megharapta. Fél a végkifejlettől. - vitte vissza tekintetét a lányra, ki már élettelenül hevert csak előtte - És jogosan. Ha ezt megtudja...
-Muszáj lesz pedig megbirkóznia ezzel. De majd csak reggel. Most ki tudja, mit tenne ezzel az erővel. - léptek beljebb a házba Lovisával és bezárták maguk mögött az ajtót.
-Nem tudsz segíteni? Te megharaphatnád őt és vámpírrá változtathatnád? - keresett kétségbeesetten megoldást a dadus, amint Yoongi helyet foglalt Chaeyeong másik oldalán.
-Hallottat már nem tudok feltámasztani. - nézett végig a lányon, míg Lovisa hozott neki köntöst, mellyel betakarta párját.
-Seokjin ebbe bele fog rokkanni. - zuhant magába utolsó reményét is elvesztve a dadus.
-Én is ettől félek. - gondolkodott Yoongi, hátha tudna valamiféle megoldást találni a kialakult helyzetre.
Az egész estét ott töltötték várva a többieket, hogy érkezésükkel segítsenek majd, ám nem sok idejük volt reggelig, így nem látszott sok esély megjelenésükre, hiszen sokuknak el kellett bújni a Nap elől félúton. Ezért Yoongi lassan készítette fel magát, hogy egyedül kell megoldania ezt a problémát. Besötétítette az egész házat, mert ő szerette volna fogadni barátját reggel, mikor az hazaesik. Ő akarta ápolni lelkét és támogatni ebben a nehéz pillanatban, mert mindazok ellenére, amiket mondott neki, tudta jól, mennyire fájdalmas is lesz számára párja végleges elvesztése. Fel-le járkált a házban és várta barátját, ki napfelkelte után nem sokkal dörömbölt is az ajtón.
-Miért van ez bezárva? Dadus engedj be!
Yoongi azonnal beeresztette mérges barátját és közben ügyelt arra, hogy ő legyen az első akit meglát.
-Hívhattál volna. - kezdett mondandójába.
-Mit keresel itt?
-Mint barátod jöttem, hogy támogassalak.
-Hol van? Engedj beljebb! - lökte félre társát, de csupán néhány lépést tett, míg meg nem látta Chaeyeongot letakarva a földön.
-Tudom, hogy nehéz neked. Én nem tudom, hogyan viselném ezt, de nem jól.
-Miket beszélsz? Nem tudod mit érzek. Sose tudtad, sosem éreztél velem együtt.
-Gonosz volt amit mondtam, de mindig melletted álltam és tudom, hogyan szenvedtél. Megpróbáltam mindig átérezni és most is.  Segíteni szeretnék, melletted állni, mint barát.
-Te csak ne állj mellettem sehogyan! - hallatszott harag a hangjából - Szerintetek már rég hallott és én öltem meg. De a ti hibátok miatt. Bezzeg Narira tudtatok vigyázni, de rá nem. Ő rá nem figyeltetek. Bezzeg más élhet a párjával, de én nem. Tőlem feltétlen el kell venni, aztán pedig dolgozzam ki a lelkem, hogy másoknak jó legyen. - morgott és egyre hevesebben kezdett lélegezni, amint ökölbe szorultak kezei.
-Jin tudom, az élet igazságtalan. De másokkal is. Túl fogod élni. Időbe telik, de fel fogod dolgozni.
-Elvesztettem életem értelmét. Az egyetlen okot az életre. Hogy mondhatsz olyat, amiről fogalmad sincs. - fordult felé haragosan - Ne próbálkozz hazugságokkal! Nem tudod mit érzek! Hogy ez milyen!
-Seokjin nyugalom. - próbálta a dadus csillapítani.
-Ne nyugtass! - mordult rá és lassan kifordult önmagából - Mind csak hazudtok! A levegőbe beszéltek, miközben fogalmatok sincs semmiről!
-Barátom! - próbált hozzáérni Yoongi.
-Nem vagy a barátom! - lökte el a kezét, végül pedig teljesen elvesztette a fejét.
A nap elején, mikor a Holdnak semmi ereje nem volt felette, átváltozott. A dühtől és szomorúságtól mely eluralkodott rajta végül elvesztette emberi felét. Pusztító fenevaddá alakult át, aki nem ismert kegyelmet, így legjobb barátjának is gondolkodás nélkül esett neki. Ám mivel Yoongi nem volt egyedül, ezért végül a túlerő legyőzte Jint és elmenekült a házból. Barátja szívesen ment volna utána, de sajnos a Nap miatt erre nem volt lehetősége.
-Sosem láttam még ilyet. - kaparta össze magát a földről Yoongi - Csak hallottam.
-Bánthatja a falut? - aggódott a dadus az emberekért, amint előbújt Nari szobájából.
-Mészárlásos farkasok nem nagyon voltak még emiatt. Általában vadász késébe szaladtak önként, felfedték magukat az emberek előtt, hogy azok öljék meg őket, vagy öngyilkosok lettek, esetleg örökre eltűntek. Mivel bánatból szabadultak meg emberi felüktől, így az vezérelte őket és nem bántottak soha ártatlanokat. Legalábbis én a múltban ilyenekkel találkoztam... és meg is öltem néhányat. - tájékoztatta őket Lovisa, miközben párjával foglalkozott, hogy az jól van-e.
-De valakinek utána kéne mennie. Még baja esik.
-Ő már nem az az ember, akit maga ismert. Ez már csak egy vadállat tele bánattal.
-Valamit tennünk kéne érte. Megérdemli, hogy vigyázzunk rá.
-Nem lehet. Már nem önmaga, nem ismer fel senkit. Állat és nem ember.
-Mi történt itt? - állt a küszöbön Jungkook és megdöbbenten nézett körbe a szinte lerombolt szobán.
-Chaeyeong meghalt, a bátyád pedig kifordult önmagából. - világosította fel Lovisa.
-Kook, meg kell keresnetek! Farkas és az erdőben van, de agresszív. - kérte barátja segítségét Yoongi.
-Nem szabad utána mennetek, mert megöl titeket. Már nem ismer meg senkit. - beszélt párja ellen Lovisa.
-De muszáj. Te vagy már az egyetlen, akire még hallgathat.
-Öm... jó, de hol van?
-Lovisa azt mondja, meg akar majd halni. Hova menne, ha meg akarna halni?
-Talán a vadász. Oda úgyis halálos emlékek fűzik. - jutott eszébe elsőnek ellenfelük.
-Ez elég logikus lenne. Remény, hátha felkel és őt öli meg ezúttal. - helyeselt Lovisa.
-Menjetek oda! Más ötletem nekem sincs, hogy hol keressük. - küldte el Kookot és az idő közben megérkező Narit Yoongi.

Igyekeztek, hogy minél hamarabb odaérjenek a szoborhoz, annak közelében pedig lelassítottak, hogy ha mégis ott találják Seokjint, akkor az ne feltétlenül vegye észre őket azonnal, hiszen lehet, megtámadná mindkettejüket. Ám feleslegesnek bizonyult az óvatosság, mert nem volt senki a szobor környékén.
-Hál'istennek, hogy itt vagytok. - jelent meg Chaeyeong az erődből abban a fényben pompázó lénynek alakjában, bár ezúttal sokkal halványabb volt - Segítenetek kell!
-Chaeyeong! Istenem, de rég hallottam a hangod. - lepődött meg Kook.
-Jungkook-ah! Segítened kell! Az én csizmásom, a drága kandúrkám nem hallgat rám többé.
-Mi történt?
-Hozzám jött. Segítségért, válaszért, hogy miért alakult mindez így. Hogy, ha már ez lett, akkor öljem meg, mert nélkülem nem akar élni. De nem tehetem és képes sem vagyok rá. Nem tudom elvenni az életét, ahhoz túlságosan szeretem. Ám ettől csak mérgesebb lett. Már haragszik rám, átnéz rajtam, nem foglalkozik velem. Azt hiszi, direkt hagytam el, hogy nem szeretem. De ez nem igaz. Viszont mérges lett és megtámadta a falut, ártatlanokat mészárol.
-De miért?
-Dühös a Világra és rám is, igazságtalannak érez mindent és ezért mindenkin bosszút akar állni. Jungkook-ah... meg kell ölnöd a bátyádat.
-Na nem! Ezt nem kérheted tőlem. Nem is vagyok farkas és ő a testvérem. Sosem bántanám, nem tudom. - állt el a feladattól.
-Emberként mi kevesek vagyunk hozzá Chaeyeong. - szólalt meg Nari - Nem tudsz más megoldást? esetleg a vadász. Ahogy Kookot is feltámasztottad, úgy őt is fel tudnád.
-A vadász csak büntetésben van. Ha Kook meghal, feltámad. Ez volt az üzlet. Egy élet egy másikért.
-Hát most itt van Jin. Az ő élete a vadászért. Egyiküknek meg kell halnia és akkor ott az élet.
-Nem lehet, a vadász és a csizmásom is már rossz emberek. Öltek, így pedig nincs itt kéznél ártatlan, akit fel tudnék támasztani helyettük.
-Te nem tudsz cserélni vele? - ötletelt Kook - Te ártatlan vagy.
-Hát... rövid időre talán, mert nem igazán vagyok élő. De, ha sikerül, akkor nem segíthetek nektek. Egyedül kell nyernetek ellene.
-Megoldjuk. - válaszolt Yeongnari.
-Rendben. - szomorodott el Chaeyeong - De mondjátok meg a vadásznak, hogy csak őt bánthatja és ha elvégezte dolgát, el kell mennie az országból, vagy megölöm. Nem fog érdekelni, milyen büntetést kapok még érte.
-Oké. Tájékoztatom majd.
-Jungkook-ah. - fordult a fiatalabb felé - Ne hagyjátok szenvedni. Kérlek! - ám Kook nem válaszolt, csak gondterhelt arccal bólintott.

Ezalatt Seokjin belelendült a pusztításba. Nem érdekelte, hány ismerős barátot öl meg abban a faluban, melyben annyi számára kedves ember lakott. Semmi sem izgatta többé, csak az, hogy addig álljon bosszút a Világon míg valaki őt meg nem öli mindezért. Vérben forogtak szemei, miközben lelke mélyén zokogott szerelme elvesztésétől. Állati énje uralkodott már rajta és mészárolta a falut, melynek lakói eddig kérdés nélkül szolgálták őket. Mindaddig rombolt, öldökölt, míg őt meg nem támadták és ellenfélre nem lelt. A vadász volt az, ki lehagyva Jungkookékat sokkalta előbb érkezett a falu megmentésére hatalmas vigyorral, csillogó szemekkel, hogy végre megölhet egy ekkora farkast. Seokjinben az addig tomboló harag csak tovább erősödött, hiszen gyűlölte ellenfelét, így minden erejét ellene fordította. Neki esett, mintha nem is lenne körülöttük senki és semmi más. Rombolásba fogtak, amint egymással birkóztak, miközben Aaron is rájött, ez a Jin már sokkalta erősebb, mint akkor este az erdőben, hiszen már nincs emberi oldala, csak egy vérengző fenevad, kinek az élet semmilyen formája sem szent. Pont ezért, hogy nem foglalkozott semmivel, volt olyan pusztító erőben, hogy még a vadász is csak nehezen bírt vele, főleg ennyire hiányos felszereléssel. Megdolgozott rendesen a jutalmáért, szembenézett a hatalmas, véres körmökkel és fogakkal, került Seokjin óriási mancsai alá, hogy megfosszák őt fejétől, de végül mindig sikerült megmenekülnie. Ugyan sokszor kapott azoktól az erős karoktól ütést, ám ő is osztott ki sérülést a fenevadnak, viszont azt mintha ez nem is érdekelte volna. Teljesen sérthetetlennek látszott, mint aki nem ismer fájdalmat és fáradtságot, így Aaronnak segítségre volt szüksége, ami hamarosan Jungkook képében meg is érdekezett.
-Tereld el a figyelmét! - kérte támogatását a vadász, ki már inkább csak próbálta kikerülni Jin fájdalmas mancsait.
Jungkook azonnal lépett és valami fegyvert keresett, egy eszközt, amellyel fájdalmat tud okozni testvérének, de nem nagyon talált a sok fatörmelék között. Ám barátnőjének, ki majd kiköpte tüdejét a sok futkározástól, jobb ötlete támadt.
-Seokjin! Chaeyeong sosem szeretett! - fogott bele mondandójába, mellyel azonnal el is érte célját, hiszen az említett fülelni kezdett - Csak beképzelted magadnak, majd mikor kezdtél legbelül erre ráébredni, akkor elintézted, hogy ne tudjon elhagyni!
Jin már fenevad volt, ám a szerelme iránt táplált érzései még ott voltak szívében, így nagyon fájtak neki Nari szavai, ezért a lánnyal kezdett foglalkozni. Békén hagyta a vadászt és vicsorogva indult felé, míg az hátrált. Szét akarta tépni őt több okból is, de nem kapkodott. Lehet azért, mert nem tartotta ellenfélnek, ám az is lehet az oka, hogy Jungkook odaugrott elé és Seokjinben még volt annyi kötődés, hogy testvérét, kivel annyi mindenen mentek keresztül, nem akarta bántani. Bármi is legyen az oka ez pont elég volt arra, hogy Aaron előnyhöz jusson. Jin háta mögé került, majd ráugorva beleszúrta kését. Így tudott mibe kapaszkodni, rá tudta kötni arra drótját melyet körbetekert nyaka körül. Minden erejéből fojtogatni kezdte ellenfelét, miközben a fém lassan átvágta nyakát. Seokjin hiába próbálta lerázni magáról, nem bírt vele, nem tudott tőle megszabadulni, hamarosan pedig fogyni kezdett ereje. Haláltusába kezdett, melynek végén kilógó nyelvvel rogyott össze. Kimerült, nem volt képes tovább küzdeni. Aaron ekkor csak leugrott hátáról, majd szembeállva vele szemébe nézett, ahogy egy igazi vadász teszi, hogy lássa kihunyni az életet benne, ám megdöbbenésére ez most nem töltötte el elégedettséggel. Inkább szomorúsággal, mert az amit megpillantott benne felért a Világ minden fájdalmával. Egy szenvedő lelket látott benne, ki szinte könyörgött azért, hogy ölje meg valaki, szabadítsa meg ettől a sok kíntól, Aaron pedig úgy érezte, megteszi most ezt a szívességet az egyre halkabban nyüszítő lénynek, habár ez alkalommal nem vélte helyesnek cselekedetét. Olyan hosszú időn keresztül még soha nem sajnálta meg egyetlen ellenségét sem, de ezúttal Jin szemében embert látott a zord küldő ellenére is és emiatt bűnösnek érezte magát, hiába teljesítette annak kérését.
-Drága kis csizmásom. - jelent meg Caeyeong Jin mellett, amint annak szemében egyre halványult a fény - Annyira hiányoztál. - térdelt mellette és simogatta szerelmét - Úgy sajnálom. - bújt hozzá - De most már együtt lehetünk. Te meg én, csak mi ketten. Drága szerelmem. - folytak végig könnyei arcán, mialatt Aaron elengedte a drótot és szótlanul ellépett tőlük - Köszönöm vadász. Nincs több dolgod. - halványult el lassan a lány, ki nem eresztette párját. Úgy tűnt, magával viszi ezúttal, Jungkook és Nari pedig csak remélték, hogy egy jobb helyre.


-Hát itt vagy Jungkook-ah! - bukkant fel az erdőből Yoongi, majd odasétált barátjához, ki farkas alakjában ült a tó partján és csak bambulta annak vizét, ahogyan az utóbbi néhány hónapban minden Holdtöltekor.
Majdnem fél év telt el testvére elvesztése óta, de ő nem bírt megszabadulni teljesen a hiányérzettől. Minden hónapnak annak az öt napjának estéjén, amit vadállat alakjában kellett töltenie, odajárt ki a tóhoz és várt némi választ, hogy mi, miért is történt, valamiféle üzenetet, hogy bátyja jól van, végre boldog, nincs mi miatt aggódnia, de nem kapott. Pedig nagyon bízott egy jelben és hitt benne, kapni is fog, csupán várnia kell rá. Talán pont ez volt az, ami erőt adott neki a temetésen is, ahol annyian megtisztelték testvérét jelenlétükkel és ahol olyan nehezen köszönt el tőle utoljára, véglegesen.
-Túl sokat jársz ide. - állt meg társa mellett Yoongi. Neki is hiányzott jó barátja, ám ő már valamivel jártasabb volt az emberek elvesztésének kezelésében, hiszen rengeteg életet látott megszületni és meghalni, így jobban viselte. Bár teljesen megszokni sosem sikerült neki sem - Nem biztos, hogy jót tesz ám neked. Ne legyél olyan, mint Jin. Még a végén te is beleőrülsz. - intette óvatosságra Jungkookot, ki csak fújt egy nagyobbat, miközben lassan csóválta fejét - Tudom, pont én beszélek. De én csak egy, maximum két nap nézek ki ide egy héten és akkor sem töltöm itt az estémet. - próbálta menteni magát, holott tudta, pont ugyanolyan a két helyzet, semmivel sem másabb - Neked járőrözni is kéne, ha jól tudom. - ám Kook csak morgott, miszerint nincs kedve - Hát te tudod. - pislogott rá, néhány csendes pillanattal később pedig hozzáért barátja puha bundájához - Már biztos boldog és vigyáz rád fentről, hogy ilyen ne eshessen meg veled. Ha már nem járőrözöl, miért nem mész vissza legalább Narihoz. Csak ül a tévé előtt és unottan bambulja azt. Miért nem használod ki az időt, hogy már nem téped darabokra, ha nem gátol semmi? - figyelte Kookot, de az semmilyen reakciót nem adott - Rendben. Nem faggatlak tovább. - tekintett vissza a tóra - Milyen tiszta most minden. Rég volt utoljára ennyire sima a víz is.
-Bocsássatok meg, hogy megvárattunk titeket. - hallottak meg egy ismerős hangot.
-Úgy tűnik nem hiába. - figyelték a hatalmas tavat.
-Siettünk, de nem volt egyszerű. - bukkant fel végre a tükörsima vízen az, akit annyira vártak. Chaeyeong.
Jungkook felsóhajtott és le sem tagadhatta volna, hogy némi köze van a kutyákhoz, mert azonnal felugrott, majd csóválni kezdte farkát.
-Merre jártál eddig? El sem hiszed, mennyire aggódtunk. - jelent meg halvány boldogság Yoongi arcán, ki nem igazán szerette volna ezt kimutatni.
-Sajnos a kis pusztítás miatt volt némi problémánk, hogy hogyan is legyen a jövőben. Két külön helyre akartak minket küldeni, ami nem igazán tetszett nekünk. - pillantott párjára, ki lassan bukkant fel mellette egy talán még hatalmasabb, még feketébb, állatibb farkas alakjában, mint amilyen korábban volt - De hosszas vita után megkaptuk amit akartunk, még ha nem is ott, ahol szerettük volna.
-Szóval Jint a Pokolba akarták küldeni, téged pedig a Mennybe.
-Mondhatjuk így is.
-Végül pedig megengedték nektek, hogy itt maradjatok.
-Igen. De elég nehezen. Így végre együtt lehetünk. - bújt a puha farkashoz, kinek bundáján mintha csillagok csillogtak volna - És rátok is vigyázhatunk, ha itt vagytok. Mostantól az erdő a mi otthonunk, mindenkire pedig, aki idetéved és tiszta lelkű, arra vigyázni fogunk. Így itt mindig megtaláltok majd, azt pedig szeretnénk is kérni, hogy néha látogassatok meg, mert előre félek, mennyire unalmas is lesz majd néha csak kettesben.
-Hát... szerintem nem kell aggódnotok emiatt. Kook már így is be van zsongva.
-Látom. - mosolygott - A vadász?
-Elment. Kicsit megtörten, ahogy észrevettem. Sikerült vele beszélgetnem és mintha hitét vesztette volna mindabban, amiben addig vakon bízott. Elérted azt, amit akartál szerintem. Át fogja gondolni a munkáját.
-Az jó. Nagyon jó.
-Az... Örülök, hogy boldogok vagytok.
-Én is. Végre... Jungkook-ah! Van kedved játszani? - simogatta Seokjint, ki megállás nélkül járkált körülötte - Mert a bátyád már nem bír megülni a seggén. - A fiatalabb pedig csak ugrált örömében válaszul - Akkor fussunk egy kört. Gyere te is Yoongi! - engedte előre a fiúkat Chaeyeong.
-Én öreg vagyok már ehhez.
-De te nem öregedsz. Ne legyél ilyen! Mutasd meg, hogy nem vagy gyenge.
-Hát jó, de csak most az egyszer. - indult lassan barátai után.
-Rengeteg időnk van ahhoz, hogy ilyen felelőtlen ígéretet tégy. De siessünk! Már elég messze járnak!

Chiara Bautista munkája

(Jin történetének ezzel vége itt. Remélem tetszett és majd velünk tartotok Yoongi történetében is. Ő talán még ennél is rövidebb lesz. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )