Three sides of life 88. rész: A jéghegy csúcsa 18+!

-Igen. - pillantott társára a kisebb, bár nem volt izgatott a dolog miatt. Nem hitt neki.
Taehyung csillogó szemekkel avatta be a fiatalabbat terveibe és biztos volt benne, Seokjin le lesz majd nyűgözve, rémálma helyett pedig egy csodálatos meglepetés fog valóra válni. Ő már csak tudta, hiszen tapasztalt volt a témában nem is kicsit. Annak idején pedig a hasonlóan angyal lelkű Heesoonak is megmutatta ezt az oldalát gondolkodás nélkül, bármilyen tompítástól mentesen, ha pedig ő ezek után is vele maradt a múltban, akkor Seokjin is velük fog egy ennyire lightos, bevezető éjszaka után, mert már egy ideje együtt voltak, szerették egymást és ebben különbözött a két eset. Most már el volt hódítva az angyal megbocsájtó szíve.



Így reményekkel telve indultak haza a nap vége felé, táskájukban néhány plusz kellékkel, amik még sosem jártak az új szerelmi fészekben, de most be lesznek avatva. Közben Seokjin is megbeszélte beosztását főnökével és legjobb barátjával, mialatt az is szóba került, hogy ki kéne mozdulniuk az egész bandával barátnőstül, mindenestül egy kicsit. Ha nem is bulizni, de legalább valami közös programra elmenni jó lenne, hogy összemelegedjenek az újak, beilleszkedjen a nagy családjukba minden friss jövevény, amivel egyet is értett társa. Azonban az éttermet Jin nem fogadta el, így muszáj volt mást kitalálniuk, amit teljes mértékben Namjoonra bízott mielőtt hazaindult.
-Levonom a béredből. - adta oda Seokjinnek a szatyrokat.
-Megbeszéltük. Akkor majd hétfőn jövök.
-Rendben. Jó mulatást! - támaszkodott a pulton Nam.
-Ne is említsd! - forgatta szemeit az idősebb, miközben direkt hozta fel a témát, hogy húzza az időt.
-Mert? Baj van? - érdeklődött.
-Újdonságot szeretnének estére. Tae régi kis dolgait visszahozni, amitől őszintén szóval kicsit félek. - sóhajtott.
-Hát megértem. Azért azok nem hétköznapi dolgok. De én a helyedben annyira nem félnék.
-Miért?
-Mert imádnak. Baj nem lehet. Mindenük vagy, ha azt mondod nem, akkor nem fogják rád erőltetni.
-Ebben annyira biztos nem lennék. Gondolj csak bele. Kookot szemelte ki elsőnek Tae, nem engem. Szerinted ha elutasítom a vágyait, mennyire fog ragaszkodni hozzám?
-Nagyon. Attól még, hogy nem téged látott meg elsőnek, még veled jött össze. Megtett érted mindent, teljes szívéből szeret. Nem fog ennyi miatt elhagyni. - nyugtatta.
-Reméljük nem is kell tesztelnünk az igazad.
-Nem fog kelleni.
-De.... mi van ha.....
-Mi?
-Nem tudom. Nem beszélgethetnénk még valami fontosról? - érdeklődött.
-Miről?
-Nem tudom. Biztos van még valami. Kell lennie.
-Nem akarsz menni? - mosolygott Nam.
-Félek.
-Nincs mitől. Menjél és érezd jól magad! Légy nyitott és nem lesz baj.
-El sem hiszed, mennyire nyitott vagyok néha. - vett mély levegőt.
-Gondolom. - nevetett a kétértelmű megnyilvánuláson - Hétfő előtt meg ne lássalak itt! - emelkedett fel a pultró.
-Lehet, aznap sem fogsz! - indult haza Jin.
-Ne lógd el a melót azért!
-Jó-jó!

Miután Seokjin megkezdte útját hazafelé társai keresték, merre jár, indulhatnak-e ők is, vagy majd várniuk kell rá. Szíve szerint Jin kitalált volna valami kifogást, ám végül nem tette, így pedig félúton csatlakoztak hozzá párjai, akiknél izgatottabbak talán csak a kisgyerekek tudtak volna lenni karácsony este. Viszont próbáltak nem minden második mondattal az estére utalni, ami Taehyung ötlete volt, ezzel pedig talán Seokjin lelke picit megnyugodott mindaddig, amíg be nem léptek a lakásba.
-Gyorsan vacsorázzunk! - csomagolta ki a Namjoontól hozott ételt Jungkook - Ne menjen el az idő, így sincs már sok.
-Azért ne kapkodj, ráérünk mindenre. - nyugtatta le Taetae, de ennyi már elég volt Jinnek, hogy rágörcsöljön az estére.
Ebből kifolyólag nem nagyon tudta élvezni a vacsorát, pedig a kisebbek mindent megetettek. Még Kook oda is vonta a tévé elé miután végzett és az ölébe kuporodott, hogy kicsit kellemesebb gondolatokat keltsen elméjében, de valahogy most erre sem hajlott párja. Bár ölelgette, de érezte rajta, feszeng kicsit. Ezért aggódni kezdett a legfiatalabb, mikor pedig már csak Jin állt a zuhany alatt, a többiek pedig előkészültek az éjszakához, Jungkook ki is fejtette gondolatait.
-Nincs kedve, nagyon nem akarja, lehet nem kéne erőltetni. - sóhajtott.
-Ki szeretnéd próbálni vele? Vagy te sem szeretnéd?
-De, de félek. Mi lesz, ha kiábrándul?
-Ugye tudod, hogy nagyjából ugyanattól féltek mindketten?
-Igen, tudom. - hajtotta le fejét Kook.
-Ez csak próba picur. Ha nem tetszik neki, végig se csináljuk. - nyugtatta - Na, fel a fejjel! - puszilta meg - Sokáig fog a zuhany alatt állni szerintem, de van dolgunk. Most ne arra koncentrálj, hogy rossz lesz, hanem arra, milyen jó lesz. - kezdte vetkőztetni a kisebbet.
Seokjin pedig tényleg sokáig fürdött. Küzdött magával, idegeskedett a zubogó cseppek alatt és legszívesebben kiszaladt volna a világból félelmében, de nem tehette. Túl sok ellentétes érzelem kavargott benne, így inkább kötelességét teljesítette és a legrosszabbra készülve lépett ki a fürdőből, majd indult a háló felé. Nagyot sóhajtott míg megállt egy pillanatra az ajtó előtt, végül azonban csak benyitott, szerencséjére pedig kellemes meglepetés érte.
-Nyuszika? - nézett végig Jungkookon, akire éppen nyakörvét rakta fel Tae.
-Igen. - mosolygott az öltöztető fél - kis csengettyűvel.
-Találtunk nyuszisat nekem. Tetszek? Vagy vegyem vissza a kutyusosat? - ült az ágy szélére sarkaira.
-Nem. Ez... tökéletes. - sóhajtott Jin - Nah, Jjanggu. Te most kint maradsz. Sajnálom, ehhez kicsi vagy. - zárta ki a kutyát a hálóból.
-És hogy legyen mi elindítja az estét, kihasználjuk a Világ legjobb játékát. - vette el az éjjeliszekrényről a kockákat Taehyung - Remélem nem baj. - ült Jungkook mellé.
-Nem... nem tudom. - állta az ajtó előtt Jin.
-Hyung, szerintem tetszeni fog. - harapott szájába Kook - Mindent megteszek, hogy élvezd. - húzódott Tae felé.
-Ahogy én is. De ha mégsem tetszik és megállnál, akkor szólj nyugodtan. - pislogott nyugtató mosollyal Jinre, miközben a legfiatalabb lassan csókolgatni kezdte meztelen vállát.
-Azért igyekezni fogok. Már csak miattatok is. - nyelt egyet zavarában az idősebb.
-Rendben. - fordult Kook felé Taehyung.
Mivel Seokjin volt az este főszereplője és az ő élvezete állt mindenek felett, így a kezdetektől fogva szerették volna kielégíteni vágyait párjai, ezért Tae olyan nyelves csókot adott Jungkooknak, ami a legerotikusabb pornófilmeket is messze lekörözte. Ez volt a cél, izgató látványt nyújtani társuknak, aki észre sem vette, hogy lassan elválnak ajkai egymástól és döbbenten figyeli a kisebbeket, kik nem álltak meg ennyinél. Taetae tudatosan simogatta a másikat, aki csupán ösztönből cselekedett, ezért hamar sóhajtozni kezdett a tapasztalt ujjak alatt. Bújt társához, mialatt megízlelte puha nyelvét. Kis terpeszben ült már felé fordulva és emelkedett, hogy az ölébe másszon, ám Taehyungnak más terve volt. Puha tincsei közé túrva húzta meg azokat, ezzel pedig elvált Kooktól, ki meglepve sóhajtott fel, és szeme sarkából figyelte idősebb társát, hogy mit reagál. Seokjinnek megremegtek szempillái, de még nem vélte olyan rossz tettnek, betudta párja hóbortjának, ahogyan a többit is korábban, miközben megindult a fiatalok felé, ám határozottabb léptekre csak akkor szánta el magát, mikor Jungkook hosszasan felnyögött Tae hegyes fogaitól, melyek nyakát vették célba. Láthatóan élvezte, az idősebb pedig csak arcát figyelte, ahogyan szemei apróra nyílva tükrözik minden érzését és puha ajkai közül izgató hangok szöknek ki megállás nélkül. Ez izgatta fel igazán, majd vonzotta az ágyhoz, hogy egy pillanatra a kisebbe fojtsa lélegzetét, míg nyelveik összefonódtok.
-Gyere hyung! - engedte el Kookot Tae és az említett dereka köré tekert törülköző peremére fogott - Van egy ajánlatom. - emelkedett fel hozzá - Szépen kényelembe helyezed magad az ágyon, mi pedig játszunk egy kicsit a kockákkal. - forgatta ujjai között a kis kellékeket - Mit szólsz hozzá?
-Csak óvatosan.
-Nyugalom. - vigyorgott - Ma még nem fog vér folyni.

Seokjint ledöntötték a fiatalok az ágyra, Taehyung messzire dobta törülközőjét, Jungkook pedig kicsit elkalandozott. Azonnal rámászott legidősebb párjára és harapdálni kezdte telt alsó ajkát, amit cseppet nehezményezett is a másik, de Tae ügyesen oldotta meg a helyzetet, hogy a legfiatalabb térjen vissza a tervhez. Megmozgatta annak bolyhos kis nyuszifarkát, amitől egy apró nyögés kíséretében vált el Jintől. Lihegve ült újra sarkaira másik párjával szembe, ki azonnal dobott is egy kaján vigyor kíséretében a kockákkal, majd végignyalt Jungkook kulcscsontján, lassan pedig fel nyakának izzó bőrén. Nyelvével egyetlen millimétert sem hagyott érintetlenül, a kisebb pedig ezalatt erősen kapaszkodott társa vállába, nehogy másba kezdjen idő előtt. Majd ő következett, melyhez szüksége volt pár mélyebb lélegzetvételre, mielőtt fogaival esett volna neki Tae fülének. Kihasználva pedig a lehetőséget az ölébe is mászott lassan, ami miatt ezúttal nem ellenkezett társa és átkarolva derekát sóhajtott fel örömében. Közben Seokjin kezdett irigykedni, hogy csak szemlélő, de még nem lépett semmit, mert kíváncsisága erősebb volt vágyainál. Így örömmel nézte végig azt is, amint Taehyung következő lépésénél a fiatalabb mellbimbót veszi célba, amitől Kook aprókat nyögdécselt sóhajai közben. Felfűtötte testét párja forró, nedves nyelve és Seokjinnel ellentétben észre sem vette, hogy örömében kitolta fenekét. Ez mély lélegzetekre késztette az idősebbet, ki már azon gondolkozott, miképp csalja magához a fiatalokat, mikor Jungkook dobott a kockával, erőt vett magán, majd eltávolodott Taetól és lehajolt annak péniszéhez.
-Gyertek ideh! - sóhajtott nagyot Jin.
-Csakh... egy pillanat. - lihegett Taehyung - Olyan édesen puszilgat.
-A feneke pedig elképesztően formás. - ült fel az idősebb - Gyere picur! - simogatta meg formás félgömbjét, miközben csókolgatni kezdte hátát.
-Feküdj visszah! - döntötte le lassan Tae - Ne mozdulj innen az este folyamán, vagy ki kell majd kötöznöm téged. - mászott párja fölé.
-Szeretlek fogdosni szex közben.
-Kötözd ki! - szólalt meg azonnal Kook - Kérlek! Bármit megteszek!
-Sajnálom hyung! - vigyorgott Taehyung - Változik a terv. - kelt fel az ágyról.
Igazából ez volt az est lényege, ezért nem ellenkezett Seokjin, csak mélyeket lélegzett, hogy ne akarja már most azonnal félbeszakítani a történéseket, mialatt társa gondosan összefogta csuklóit, majd az ágyhoz szegezte azokat. Kook szemei csillogtak és még hergelte is párját, mikor odahajolt annak füléhez, hogy elhadarja minden esti ötletét, melyek között fel-felnyögött már a gondolatuktól is. Érezhetően felizgatta az éjszaka témája, amitől Seokjin kicsit ódzkodott, ám utolsó mondatával mégis felkeltette érdeklődését.
-És a legjobb az egészben, hogy a farkincámtól meg sem kell válnom. - simított Jin férfiasságára, mialatt eltávolodott tőle.
-Viccelsz! - maradt tátva szája.
-Nem. - vigyorgott a kisebb.
-Ülj ide! Most!
-Ne siess édesem! - huppant vissza Jungkook mellé Tae, kezében egy érdekes alakú műanyaggal - Előbb még veled is foglalkozunk.
-Mi az?
-Ettől jó lesz neked is. - mosolygott és felhúzta párja péniszére a kelléket - Bár lehet, nehezebben érsz a csúcsra, de talán valamennyire helyettesít engem. - nyögött fel Jin, amint Tae végleges helyére illesztette a műanyagot - Bocsánat. Adunk rájuk puszit, amiért ilyen gonosz voltam velük. - hajoltak is le Jungkookkal.
Forró csókokkal kezdték elárasztani Seokjin péniszét és heréit, mitől kapkodta csak a levegőt. Nézte amint párjai örömmel nyalják végig ágaskodó méretét, majd szinte összekapnak azon, ki vegye elsőként szájába azt, miből legfiatalabb került ki győztesként. Lassan kezdte szopni társa férfiasságát, mialatt Taehyung csak játszadozott annak golyóival és csodálta a kisebb lelkesedését. Míg pedig az teljesen belemerült dolgába, ő inkább tovább vitte gondolatait. Jungkook nyakába puszilt, végighaladt gerincének vonalán és mögé helyezkedett, míg két társa teljesen megfeledkezett róla. Azonban nem hagyta ezt sokáig így. Kook új nyuszifarkával kezdett játszadozni, melyet a fiatalabb rögtön megérzett, ezért nyögdécselni kezdett, ennek kellemes rezgése pedig a fellegekbe repítette Seokjint. Hangosan sóhajtott, még Jungkook neve is kicsúszott száján, amint hevesen emelkedett mellkasa. A kisebb fürge nyelve és mély torka elképesztő élményt nyújtott számára, melyet egyre nehezebben viselt Taehyunggal ellentétben. A fiatalabb imádta a felállást, az élvezkedő, szenvedő, kikötözött hyungját, a mindenre hajlandó picurra lábai között. Tetszett neki a kilátás, hamarosan pedig már nem csak a kis kellékkel játszadozott, hanem inkább a továbbiakra készítette fel a picurt, ki nagyon jól viselte párja első ujját, még a másodikat is, nem állt meg dolgábanl, csupán fájdalmasan nyögött, ám a harmadiknál kiengedte szájából Seokjin péniszét.
-Fájh! - sóhajtott fel, miközben próbált megtámaszkodni Jin felett, ki csak szótlanul lihegett.
-Ne állj meg! Csókolgasd! - utasította Taehyung, a kisebb pedig szót is fogadott.
Puszilgatni kezdte idősebb társa testét, lassan haladt felfelé, miközben néha már nyüszített a kellemetlen érzéstől hátsó felében, de nem szerette volna abbahagyni. Izgatta a fájdalom, csak keményebbé vált tőle és vadította elméjét, mely még többet akart. Ezért szívesen csókolta végig Seokjin testét, majd állapodott meg annak nyakában, miközben péniszeik fájdalmasan simultak egymáshoz. Kezdte érezni az idősebb, mennyire rossz ötlet volt a kikötözés, mert meg szerette volna érinteni a picurt, ki csak feküdt társán és nyögdécselt Taehyung ujjaitól.
-Ahh! Oldozzatok el! Fogdosni akaromh! - nyögött fel.
-Még nem. - kelt ki az ágyból V, majd egy kis kendőt a kezébe véve kötözte be a legfiatalabb szemét - Előbb gondoskodok Kookról is. - csapott az említett fenekére - Csókold meg! - utasította Jungkookot, ki azonnal indult is Seokjin ajkainak felkutatására, majd szinte egyszerre nyögtek fel, amint egymásra leltek.
Hevesen fonódtak össze nyelveik, még egy-egy csepp nyál is megszökött hatalmas harcuk közben, mialatt Kook önkéntelenül mozgatta csípőjét, így férfiasságaik egymásnak feszülve lüktettek egyre fájdalmasabban. Taehyung lassan, szinte észrevétlenül a nagy küzdelemben igazította a legfiatalabbat Seokjin ágaskodó nemi szervéhez, majd ültette le szép lassan, amire azonban már mindketten felkapták fejüket. Kook legszívesebben kapaszkodott volna az ágyba, ám kezeit Tae hátrafogta, így egyenes háttal bármiféle kontroll nélkül foglalta el méltó helyét.
-Uramisten! - nyögött fel hangosan Jin - Te jó ég! Hogy lehetsz ilyen szűkh! - hunyta be szemeit, miközben hátravetette fejét.
-Hahh! Fáj hyungh! - kapkodott levegő után Jungkook.
-Mindjárt jobb lesz. - csókolgatta vállát Tae, miközben sunyin összebilincselte a fiatalabb kezeit háta mögött. Nyugtatgatta párját, simogatta remegő testét percekig, majd mikor már Jinen is azt látta, hogy kicsit megszokta a helyzetet, akkor rávette a picurt csípőjének megmozdítására, mire újabbat nyögött - Ott van az. Keresd meg magadnak. - suttogta fülébe.
Jungkook bátortalanul helyezkedett a fájdalomtól, keresve a legélvezetesebb pózt, mialatt Taehyung könyörtelennek bizonyult, ugyanis megfogta a bolyhos nyuszifarkat és mozgatni kezdte.
-Neh! - akadt el lélegzete - Ez nagyon rossz! - lihegett, hangja miatt pedig Jin arca aggódóra változott.
-Akkor kiveszem. - húzta is ki a kelléket, mire Kook jólesően felsóhajtott. Élvezte pár pillanatig a pihenőt, majd megérezte Taehyung férfiasságát, amint a játékszer helyére igyekezett beférkőzni.
-Hyungh! - nyögött a levegőbe. Párja mérete kellemesebb érzés volt számára, a tudat pedig, hogy ő az és nem egy műanyag valami, még inkább felizgatta.
-Most te uralkodsz rajtunk. Csak neked kell mozognod. - harapott fülébe Tae.
Jungkook lassan emelkedett fel, majd ült vissza helyére, miközben párjai szinte egyszerre nyögtek fel a szűk, forró testtől. Azonnal megtetszett ez a felállás a fiatalabbnak még ha nem is látott semmit belőle, de nagyon jól érzett mindent. Hamar belelendült, ami Jin számára nem sok jót jelentett. Már értette a műanyag kellék hasznát, melyet Taehyung adott rá.
-Lassíts Kook! - kínlódott.
-Jó helyen van hyung? - nyúlt le hozzá Tae, majd megmozdította azt, Seokjin pedig nagyot nyögött - Akkor igen. Eltaláltam ugye? Kookh! - hajolt a fiatalabb füléhez - Ahogy mozogsz Jinen, úgy izgatod az ő prosztatáját is. Ha még párat mozdulsz, biztosan beléd fog élvezni. Mit szeretnél? Hogyan legyen vége az estének számára? - nyalt végig ajkain.
Jungkookot azonban már nem sok dolog érdekelte, így magabiztosan ringatta csípőjét, melytől Seokjin pár pillanattal később már meg is feszült egy hosszú sóhaj kíséretében. Kook érezte orgazmusának minden cseppjét és ezúttal Taehyung is, ki aprókat mozdult csípőjével, hogy Jin lüktető péniszéhez simulhasson sajátja, miközben az idősebb teljesen elvesztette eszét nyögései közepette.

Hagyták a kikötözött áldozatnak, hogy az utolsó hullámokat is maximálisan megélhesse, majd Jungkook visszakapta kis nyuszik farkincáját. Taehyung Seokjin hasa fölé térdeltette és némi síkosító segítségével egy fémrudat helyezett fel a legfiatalabb péniszébe, melyet az idősebb első sorból nézhetett végig. Tae lassan mozgatta azt a Kook férfiasságában, ki kellemes nyögéseket hallatott, viszont mikor párja egyik szabad ujjával megkereste belső érzékeny pontját, egy pillanatra megremegett.
-Utolsó előtti menet. - mosolygott át Kook vállai felett Jinre - Majd befejezheted te, ha szeretnéd. - figyelte kábult párját, ki még fel sem fogta történéseket, csak pislogott a rúdra, mely eltünedezett Kookban.
Érdekelte, főleg azért, mert a kisebbnek nagyon tetszett, hiszen mindig akkor nyögött a legnagyobbat mikor Taehyung a legmélyebbre nyomta péniszében a kis fém eszközt. Seokjin lassan magához tért a látványtól, hogy Jungkookot hogyan kényezteti Taetae, hogyan simogatja merevedésének legérzékenyebb pontját, miközben egy-egy apró csepp lecsöppent Jin forró hasfalára.
-Szeretnéd te? - ajánlotta fel társának Taehyung a lehetőséget - De nem engedheted ki a rudat, míg azt nem mondom.
-Rendben. - nyelt nagyot Seokjin.
Taehyung azonnal eloldozta, miközben egyik kezével magához ölelte a fiatalabbat, ki még továbbra sem látott semmit, hátrakötözött kezei miatt pedig nem is tudott moccanni helyéről. Amint Jin szabaddá vált felült és az ágytámlának támaszkodott, míg Tae megmutatta neki, hogyan mozgassa a kis kelléket a fiatalabban, meddig nyomhatja azt és mennyire húzhatja ki. Majd átadta azt Seokjin kissé hideg ujjainak, miktől Kook megborzongott amint forró makkjához értek. Meglepetés volt számára, de tetszett neki főleg azért, mert tudta, végre Jin kezei is kényeztetik.
-Mond csak Jungkook, emlékszel még, mikor úgy könyörögtél, hogy szexeljünk, mert élvezni akarsz? - tapintotta ki újból az említett gyönyörközpontját.
-Nhhh.... Igenh! - nyögdécselt.
-Ismételjük meg! - nyomta meg legérzékenyebb pontját.
Kook hevesen sóhajtozott minden további alkalommal és megremegett, valahányszor megmozdultak Taehyung ujjai. Ha Jin törődő keze pedig nem lett volna, akkor valószínűleg eldőlt volna az ágyon, mert teljesen elveszítette lassan izmai felett a kontrollt. Amint a fém rudacska siklott nemi szervében, Tae pedig zongorázott legélvezetesebb pontján, úgy ért lassan a csúcsra, ám kisebb gondja adódott élvezetes nyögései közben.
-Ahh! Húzd ki! - remegett hangja, amint izmai megfeszültek.
-Nyomd vissza! - utasította Jint Tae és eleget tett kérésnek, miközben a mocorgó Jungkook arcát nézte. A magától lassan kicsusszanó rudacskát határozottan tolta vissza helyére egyetlen ujjával, miközben Kook kínlódva sóhajtozott.
-Nehh! Aahh! Állj... ne érj hozzám ott! Engedjetekh! - menekült volna, hogy teljesen kiélvezhesse orgazmusát, melyet nem hagytak neki társai, ám Taehyung határozottan fogta magához a kisebbet, így nem szabadulhatott - Neeeh! - húzódott hátra hozzá, miközben összezárta lábait. Már kezdett kellemetlenné válni az egyébként csodás érzés.
-Ki akarom venni neki. - simogatta Kook combjait Jin és lassan elkezdte kihúzni a rudacskát, mire a kisebb remegve sóhajtozni kezdett nyíló lábainak kíséretében.
-Még hagyd kicsit!
-De olyan aranyos. Kiveszem. - puszilgatta Jungkook kulcscsontját.
-Ahhh.... köszönöm! - könnyebbült meg a legfiatalabb, amint elhagyta testét a játékszer, melyet rögtön követett élvezetét jelző ondója is egy hosszú sóhaj kíséretében.
-Ahj! Még bele kell ebbe rázódnod édesem. - morgott Tae, majd levette a bilincset Kook kezeiről, ki azonnal Seokjin vállai után kutatott és meg is támaszkodott rajtuk, amint az idősebb felemelkedett, hogy megcsókolja.
A legfiatalabb továbbra sem látott semmit, csupán érzett, így azt is hamar megtapasztalta, hogy Taehyung ezúttal végleg megszabadítja őt a nyuszifaroktól, melyet messzire dobott a koppanásból ítélve, majd újra saját férfiasságával helyettesített. Most már rajta volt a sor, hogy kivegye részét az estéből, ami lágyabbra sikeredett, mint tervezte. Mialatt Jungkook Seokjin nyelvével volt leginkább elfoglalva ő lassan lefektette a párost és a fiatalabbat simogatva kezdett kicsit sem kíméletes tempóba, mitől Kook hamarosan levegő után kapott. Tae tudta már, hol keresse legkellemesebb pontját, amit nem hagyott egy pillanatra sem nyugodni, így úja nyögdécselni kezdett a kisebb. Lassításért sóhajtozott, kicsit lágyabb bánásmódért, miközben megtámaszkodott Jin felett, ki ezúttal nem szólt bele a történésekbe, csak simogatta a felette támaszkodót. Ezért Taehyung nem változtatott semmit, folytatta kemény lökéseinek sorozatát, mialatt Kook teste egészen más jeleket mutatott, mint amiket szájával adott.
-Nem tetszikh! - nyögött fel, viszont közben kitolta fenekét, ami pont az ellenkezőjéről árulkodott párjának.
Tae ezért nem állt meg, csak előrehajolt a kisebb lapockáihoz, melyeket összeharapdálva szép is nyomokat hagyott, miközben Kook egy-egy fájdalmasabb nyögést is kieresztett torkából a hegyes fogak miatt.
-Ezt most megúsztadh! Aahh! - merült el a lehető legmélyebben a kisebben és élvezett el végül ő is, miközben tarkójához bújva sugdosott - De legközelebbh... nem marad ki a pálca sem. Hahh! Meg a többih! - csapott erősen Jungkook fenekére, melyet egy hatalmas csattanás és a kisebb nyüszítése jelzett.


(Lassacskán, de biztosan visszajövök hozzátok. :) Reméljük lesz időm szépen elosztva.
Ajánlom mindenki figyelmébe az új sorozatainkat is. Raiko SugaKookját és az első fantasy hetero sztorimat! Kicsit elevenítsük fel a hetero részleget is! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Suga X Kook Yaoi 3. rész ~ A fogadás

Kook
*Kisétál, az udvarra majd leül egy padra és telefonját nézegetve vár.*
Suga
*Gyorsan kiszáll az autóból és Kook-ot keresi szemével. Miután megtalálja, mellé siet és leül.* -Szóval honnan van meg a telefonszámom?
Kook
*Lassan néz fel a mellé ülő fiúra.* -Inkább azt kérdezd, mit nem tudok. - Húzza félmosolyra száját.
Suga
-Hm, akkor meséld, miket nem tudsz. - Oldalra dönti fejét.
Kook
-Hát.... a születési neved speciel. Egyéb hobbiaidat. Kedvteléseidet. Merre fele laksz. - Sorolja ujjain.
Suga
*Önelégülten néz rá.* -Yoongi. - Válaszolja. - Hobbim a táncolás. A lakhelyem az maradjon titok.
Kook
-Yoongi.... – Suttogja. -Hogy lettél Suga? - Pillant rá kíváncsian. - Milyen műfajban szeretsz táncolni? Egy ideig még titok marad az biztos... - Vigyorodik el sejtelmesen.
Suga
-A Yong sárkányt jelent. Rám aggatták, mivel könyörtelen vagyok minden alattam valóval. Még a munkásaimmal is. - Gúnyosságtól csöpög a hangja. - Aki nem dolgozik eleget, az nem is kap rendes fizetést. De igazából, a mosolyom miatt kaptam az „Édes” jelzőt. – Forgatja meg szemeit. - Hiphop, tánctanár szeretnék lenni. -Rápillant.- Most te jössz.
Kook
-Sárkány? Vagyis Dragon? - Rakja össze a képet. - Könyörtelen mi? - Vigyorodik el. - Harcművészetekkel hogy állsz?  Én minden stílusban tudok táncolni, de főként Street dance. - Von vállat.
Suga
-Igen, Dragon. - Bólint. - Hát persze, mint egy sárkány. - Mosolyodik el. - Abban is jó vagyok! - Hazudja, pedig igazából, abból elég gyenge.- És te?  Áá, ilyen menő gyerek vagy. - Húzza az agyát.
Kook
-Menő név.... - Dől hátra. - Melyiket kedveled a legjobban amiben otthon vagy? Ha gondolod lenyomhatunk majd egy menetet. - Utal az egyik küzdősportra. - Figyelj... swag yolo meg ilyenek tudod. – Röhög. -  Egyértelmű hogy tudok táncolni különben minek jöttem, volna ide, ha nincs tehetségem. Az csak időpocsékolás lenne. – Magyarázza.
Suga
-Tudom, de én magam is menő vagyok. Rendben, ha leöntelek fertőtlenítővel. - Bár tudja, hogy vesztene, de attól még szívesen versenyezne. - Swag... meg a yolo... - Végig méri. - Csak a piros hajad miatt nézel ki annak. - Számára nem mondd semmit ezek a rövidítések, de a piros hajút menőnek találja. Már csak azért is, mert vállalja a színt, és nem fedi sapkák alá.
Kook
-Hát azért azért.... - Néz végig rajta flegmán. -Rád hagyom. - Vigyorodik el gúnyosan. - Megfürdedhetsz egy kád domesztozban ha akarod. – Röhög. - De a lényeg az vagyok. - Túr vörös hajába. - Nem sokat mondanak neked ezek a szlenges rövidítések mi? - Vigyorodik el.
Suga
-Azért? Elolvadtál csodás személyem miatt? - Tettetett hitetlenséggel néz rá. - Rendben, akkor élek a lehetőséggel. - Keresztbe teszi egyik lábát. - Nem igazán, nem fecséreltem az időmet ilyen szlengekre. - Megvonja vállát. - Nem volt sok barátom iskoláskoromban, tehát nem érdekeltek az effajta szlengek.
Kook
-Ohohóóó csak szeretnéd hogy elolvadjak. Még nem jött el annak az ideje ahhoz még nem vagy elég jó hogy én a falnak csapjam magam miattad. – Röhög. - Amúgy mi a jó ebben ha megfürdetsz tisztító szerrel? Tudod szoktam tisztálkodni naponta kétszer is. - Forgatja meg szemeit. - Sok mindenre jó ez a szleng egyébként... érdekes és sok mindent ki tudsz ám deríteni ha érted ezt a beszédstílust is. - Mondja mellékesen. - Mert szerinted nekem voltak? Miután elmeséltem neked a dolgot. Nem olyan vészes lehet kicsit jobban jártunk így hogy nem voltak barátaink. - Gondolkozik el.
Suga
-Már így is elvagy olvadva. - Néz rá cinikusan. - Nem tudom... jobban érzem magam, ha megfürdetlek benne. - Vonja meg vállát. Hirtelen eszébe jut Orvosa szavai. - Érintsd meg a kezem. - Kissé félve veszi le kesztyűjét mancsáról. Alatta minden ugy van, ahogy szokott lenni. - Az orvosom azt mondta, ha nem adom magamnak a strapát, akkor sose gyógyulok ki. - Bök fejével a kezére. - Sok mindenre... jó. De ha úgy nézem, kevésbé jó ha rászoksz. Határozottan jobban jártunk vele, igazad van. - Bólint egy aprót.
Kook
-Persze nyáron esetleg mint a fagyi de nem pont télen fogok olvadozni. – Fintorodik el. -  Ember.... de akkor egyúttal meg is masszírozhatod a hátam is.. teljes kiszolgálást várok el. - Vigyorog pimaszul. - Na kinek van igaza ki értett velem egyet ha? - Vigyorog önelégülten. -  Ne strapáld túl magad de előtte a földet túrkáltam a kezemmel... és azt hiszem a wc-n is jártam... - Röhög fel gonoszan. - Csak szivatlak most tusoltam le még tiszta vagyok. - Vigyorog, majd lassan közelíti kezét, amin a Sugától kapott gyűrű díszeleg. -  Jah még mindig imádom a gyűrűidet. - Nézegeti a darabokat, de miközben ezt kimondta már meg is érintette a fiú kezét konkrétan az övén pihenteti sajátját.
Suga
-Most mondanék valamit, de akkor én oltanám be magam. - Inkább nem mondd semmit. -  Figyelj, ha lefertőtleníted magad. - Több kínzást végrehajtott a fiún képzeletben, de hogy ő engedi meg neki... gonoszan csillogó szemekkel néz rá. -  Hahaha, nagyon vicces. - Forgatja meg szemeit. Nagyokat lélegezve nézi Kook kezét, de amaz hamar el is tereli figyelmét, így észre sem veszi kezét sajátján. -  Igen, jó ízlésem van a gyűrűkhöz. - Bólint egyetértve vele. Miután kezükre pillant úgy érzi sajátja ég. Nagy levegőt vesz, hogy ne rántsa el onnan kezét.
Kook
-Öntrapp ez kurva nagy. - Röhög fel hangosan. -  Bölcs dolog hallgatnod ebben az esetben valóban. – Vigyorog. -  Igen? - Néz rá nagy szemekkel kíváncsian. -  Miért csillantak meg a szemeid.... most megmozgattad a fantáziám... mondjad. - Gyermeki izgatottsággal kérdezi. -  Móka májszter vagyok tom tom. – Vigyorog. -  Nah nekem ne hogy pánik rohamot kapj... - Pislog rá. -  Bírod még?
Suga
-Öntrapp? - Billenti oldalra fejét.-  Az titok, kedves Kook. - Gonoszan mosolyodik el, szemében még mindig ott van a csillogás.-  Bírom. - Nyel egyet és ráfog a fiú kezére. - Látod? - Próbálja magát erősnek mutatni. Pedig már rég hazament volna, és megmosta volna kezét.
Kook
-Ön gól.... saját magad beoltása. – Nevet. -  Áh szeretem a titkokat de még jobban szeretem kideríteni azokat. - Vigyorodik el féloldalasan, tetszik neki ez a csillogás amit a fiú szemében lát. -  Őőőő ahhaaa legszívesebben a világból kirohannál most mert egy mocskos parasztnak a kezét kell fogdosnod mi? - Vigyorog gonoszan és összefűzi ujjaikat miközben szemeibe néz kihívóan.
Suga
-Áh, így már világos. - Bólint. -  A számból vetted ki a szót. - Ő is kihívóan néz rá, ám bár tudja, pár pillant és elfogja rántani kezét a másikéból. - Bírom... - Mondja úgy mellékesen magának.
Kook
-Úgy tűnik ma nyerésre állok Dragon. - Vigyorodik el féloldalasan. -  Szóval mikor és hova is menjek át hozzád hogy lerendezzük azt a fertőtlenítést ha? - Vigyorog nem engedi el a kezét minimálisan közelebb csúszik hozzá.
Suga
-Ne vigyorogj. - Küzd magával. Belül haza akarna szaladni, mint egy megfutamodott kislány.-  Ha bejössz hozzám fertőtlenítenem kell a házat. - Húzza el száját, aztán elhúzza kezét. Eddig bírta. - Jobb lenne, ha te hozzád mennék át. De mindent fertőtlenítened kell, különben nincs róla szó.  -Magának sem akarja bevallani, hogy várja már azt a napot. - Talán még pénzt is kérek tőled a fáradozásaim miatt.
Kook
-Nem tilthatod meg nekem mikor vigyorogjak... vigyorgós vagyok és tudom hogy jól áll. – Nevet. -  Ember... szerelj fel egy kis fertőtlenítő sátrat vagy mit az ajtód elé azt utána aki belép nem kell meghalnod a baciktól. - Forgatja meg szemeit. -  Azt... kajakra fertőtlenítsek le mindent? Azt se tom hogy kell ne már.... menjünk gumiszobába. -  Röhög. -  Vaaaagy a takarító néni szobájába na az alapból tisztitószer mindenhol. – Röhög. -  Verést kapsz maxmum ha pénz kérnél nem adnék neked semennyit. - Néz rá unottan és elfordítja fejét.
Suga
-Talán azt kéne... - Gondolkodik el egy picit. Előveszi tiszta kezével egy kis üvegben tárolt fertőtlenítőt és ráönti kezére. Az üveget bezsákolja a kukába. Elkeni kezén a kocsonyás anyagot.-  Takarító? - Lepődik meg. - Ahogy elnéztem nem végzi jól a munkáját, másrészt félek, hogy őt is megkéne kí... illetve maszíroznom. - Javítja ki magát gyorsan. Persze nem gondolja komolyan, csak megijeszteni akarja a fiút.-  Hozzám se mernél érni... nem nézel ki olyan macsónak, hogy akár egy újjal is hozzámérj. - Gúnyosan nevet fel.
Kook
-Eish... komolyan. - Morran fel és végig néz rajta. -  Nahát... jó kosaras lennél... szeretsz kosarazni egyébként? -  Kérdezi izgatottan. -  Én még nem láttam lehet egy szellem. - Von vállat. -  Mi mit csinálni? - Pislog nagyokat és akaratlanul is megnyalja saját ajkait. -  Ne ítélkezz vakon. Csak mert így nézek ki. Sok kigyúrt fazon van akiknek semmi erejük. Mellesleg amíg nem láttál kisgatyába nem tudhatod milyen a testem. - Von vállat. -  Hidd el szívbaj nélkül meg tudnám tenni de jelenleg attól is meghalsz ha megölelnélek. – Röhög. -  Könnyű győzelem lenne, le se izzadnék. - Röhög fel gúnyosan.
Suga
*Ártatlanul pislog rá.* -Igen, ha gondolod játszhatunk majd egy menetet. Szórakoztató lesz, ha leverlek. - Gúnyosan néz rá.- Masszírozni. - Mondja könnyedén. - Hé, ne nyalogasd az ajkaid... -  Ugyan, még is milyen lenne? Vézna vagy.  -Méri végig. -  Kikérem magamnak, most is mennyire jól bírtam a kezed tapintását. - Kihívóan mered rá.-Fogadjunk?
Kook
-Szent szűz Mária és ártatlanul pislog. – Röhög. -  Benne vagyok.... nyomjunk le egy meccset... - Vigyorog féloldalasan már alig várja a játékot. -  Mert mi lesz? Ki vannak száradva nedvesen kell tartani őket. - Sóhajt gondterhelten. -  Jah hidd csak ezt. –Vigyorog nyugodtan. -  Miért? Nem vagy sokkal husisabb nálam. – Fintorog.- Nah fogadjunk mondjad. - Fordul felé kíváncsian.
Suga
-Holnap, jó lenne neked? - Fut végig a fejében a napirendje. - Nekem pont akkor lenne jó... Összeragasztom a szád, az lesz. - Néz rá úgy, mintha tényleg képes lenne rá. -  Husisabb, de erősebb. - Tényleg meg van arról győződve, hogy ő nyerne. -  Tehát... a fogadás a következő. Ha 5 másodpercig kibírom az ölelésed... - Elgondolkodik egy picit. - Egy hónapig a rabszolgám leszel. - Gonoszan pislog rá.
Kook
-Jah nem terveztem suliba menni. – Bólogat. -  Akkor unatkoznál és nem tudna ki idegesíteni téged. Haa! Csak magaddal tolnál ki. - Nyújtja ki a nyelvét. -  El vagy tájolva nagyjából egy súlycsoportban lehetünk. És én az utcán tanultam néhány verekedési módszert. Az sokkal keméyebb..... - Vigyorodik el magabiztosan. -  Egy hónap 5 másodpercért? - Mered rá. - Az nem éri meg... vagy növeld az időt vagy tégy bele valami pluszt és áll az alku. - Mondja határozottan.
Suga
-Rendben, akkor holnap. - Bólint. -  Idegesíteni tudsz csak, de van egy olyan érzésem, hogy leragasztott szájjal is tudnál. - Gúnyosan csillognak szemei. -  Majd meglátjuk... meglátjuk. - Határozottan mondja, biztos, hogy majd kihívja egy mérkőzésre. - Akkor 5 másodperc, plusz egy olyan dolog, amivel meglepsz? Legyen az 3 másodperc. - Elgondolkodik, a 8 másodperc még menne neki, persze ha a meglepétés nem lesz akkora sokk neki.
Kook
-Holnap hol és mikor? – Kérdezi. -  Simán... én mindent megoldok. – Vigyorog. - Ah köszönöm... jó érzés idegesítőnek lenni. – Röhög.-  Te aztán marhára biztos vagy ebben a dologban. - Rázza meg a fejét. -  Öreg hiba lebecsülni az ellenfelet. - Néz rá gúnyosan. -  Merész vagy és bevállalod? - Vigyorog féloldalasan. -  Aztán a végén elrohansz sikítva mint egy kis csaj a "meglepitől". De ha ezt kiállod leszek egy hónapig a csicskád. -  Mondja.
Suga
-Kettőkor vagy háromkor. Majd írok egy SMS-t... - Gondolkodni kezd.- Nem is olyan rég láttam két fiút a... tóparton? - Nem igazán biztos benne. - Ott van egy kosárpálya nem? Nem becsültelek le, ez egyértelmű, hogy én nyernék. - Néz rá komolyan.-  Rendben, akkor ha nem szaladok el, lefertőtleníted a hajad. - Bök a vörös hajkoronára. -  Akkor, kezdjük. - Feláll.
Kook
-Ok. – Bólint. -  Az a park. – Röhög. -  Legyen unom ezt a témát. – Legyint. -  Szóval egy hónap csicska plusz fertőtlenítsem le a hajam? De azt még is minek? - Pislog majd vállat von és ő is feláll majd lazán megáll előtte felhúzott szemöldökkel.
Suga
-Azért, mert még nem tudtam felmérni a hajad. - Bök fejével unottan a hajára. - Felkészültem. - Bólint határozottan.
Kook
-Úgy is azonnal leócsárolod még ha hazudsz is. - Sóhajt fáradtan. -  Öcsém te találod ki ezt az izét és még én is kezdeményezzek? - Forgatja meg szemeit majd lazán megöleli a fiút.
Suga
-Teljesen őszinte leszek. - Nyel egyet és ahogy megöleli összeszorítja szemeit és ökölbe formálja kezeit. Nem öleli vissza, képtelen lenne rá. Nagy levegőt vesz és úgy számolja a másodperceket, majd mikor letelik az első öt, várja a fiú meglepetését. Teljesen biztos abban, hogy nem fogja egykönnyen feladni.
Kook
-Ah te és az őszinteséged. – Sóhajtja.-  Ejj de feszült valaki... nem vagyok leprás ne legyél már ilyen. - Fújtat majd elengedi. -  Úristen most zombivá fogsz változni. - Néz rá ijedten de végig szarkasztikus.
Suga
-Nem tehetek róla, tudod beteg vagyok. - Válaszolja neki fenyegetően. Már most hazamenne, és kidobálná ruháit. De nem, még meg kell bírkóznia három másodperccel. Azután, akár haza is mehet. A várakozva és keverve a fenyegető pillantásaival nézi a fiút, aki bizonyára jól szórakozik rajta.-  Most akkor csinálod, vagy nem? - Kérdezi türelmetlenül.
Kook
-Nem csinálom. Elég szenvedés volt már neked ez a nap. Azért annyira még nem vagyok szörnyeteg. - Ül vissza a padra. Lehet kicsit elvetette a sujkot és megbántotta a fiút. Bár még mindig nem tiszta vannak e normális érzelmei is avagy sem.
Suga
*Teljesen ideges lesz, és ezt nem is rejti el.* -Na ide figyelj... kibírtam ebből öt rohadt másodpercet... ha most azt mondod, hogy visszavonulót fújsz, esküszöm, két hónapra emelem a szenvedésed. - Fenyegetően beszél, utálja, ha hagyják nyerni, még ha csak jószándékból is. Idegesen fújtat, és megfordulva elindul haza, meg sem várva a választ. Megsértette büszkeségét, és ezt nem bocsájtja meg neki, még ha könyörögni fog, akkor sem. Tartsa másnak a sajnálatát, avagy jószándékát.
Kook
*A fiú után néz.* Bocs.... - Motyogja halkan lehajtott fejjel és elfekszik a padon. -  Mondtam hogy jobban járnál ha nem tudod meg a nevem.... - Csukja be szemeit. -  Sajnálom Yoongi.... - Húzza fel arcához a sálat amit tőle kapott.
Suga
*Ír egy SMS-t Orvosának. A kapuban várja a férfit, teljesen ideges lett.*
Kook
*Mivel még nem hallott duda szót már úgy is mindegy alapon fel pattan és a fiú után rohan. Amint észrevette megfogja csuklóját és maga felé fordítja majd arcára puszil pontosan 3 másodpercig ott tartva ajkait a fiú arcán, majd ellép tőle azonnal ahogy letelik az idő.*
Suga
-Aish! - Dobbant egyet lábával türelmetlenül, de mikor megérzi csuklóján a szorítást bennereked a levegő. Kikerekedett szemekkel pislog Kookra, de azonnal sűrűn kezd el pislogni, ahogy kiszárad szeme. -  Ez... - Mindent elfelejtett, sőt... talán még azt is, hogy mérges rá. Nem tud mit mondani, de nincs rá sok ideje, mert dudaszót hall meg háta mögött. Nem fordul oda, nem lép el egyszerűen a fiút nézni.
Kook
*Felhúzza a sálat az arcára hogy csak a szeme látszódjon ki és úgy várja hogy leordítsák a fejét.*
Suga
-Ez.. mi volt? - Teljesen megdöbbent.- Én... tetszem neked?  - Csupán ennyit tud kérdezni.
Kook
*Felmutat egy hármas utalva a 3 másodpercre nem akar rá válaszolni.*
Suga
*Lágyan elmosolyodik. Tekintete kedvességet áraszt, ahogy felismeri nyakában sálját. Hirtelen mozdul meg, ő maga sem fogja fel mit tesz. Megöleli őt, szorosan, majd miután elengedte eltávolodik tőle.* -Jó éjt, Kook. - Mondja tőle szokatlanul kedvesen, majd beszáll az autóba és elhajtanak. Mosolyogva figyeli a srácot a visszapillantón keresztül, Orvosa pedig jót vigyorog orra alatt.
Kook
*Kíváncsian figyeli őt majd nagy szemekkel pislog rá ahogy magához öleli Suga ráadádsul szorosan. Motyog valami jó éjt félét de teljes sokkban van. Még sokáig néz az autó után majd szédelegve felidnul szobájába.* (Facebook oldalunk-->LINK K.A.R.D Rajongói oldalunk--->LINK )

Do you believe in beasts? ~ 7.rész

-Igaz lenne? Te vagy az én Jungkookom? - ám a vérfarkas nem tudott válaszolni, csupán csóválta farkát, mintha igazából egy házi kedvenc lenne, nem pedig egy erdőben élő vadállat - De szép vagy. Hatalmas, fekete és szelíd. Megsimogathatlak? - érdeklődött, feleltül pedig egy olyan apró nyüszítést kapott, mint mikor kedvenc kutyusunkat otthon hagyjuk - Akkor odamegyek. - mászott az ajtóhoz, viszont azon kilépni nem akart. Csupán kidugta kezét, míg el nem érte a hatalmas teremtményt és meg nem tapintotta annak bundáját - Milyen puha vagy! - pillantott fel a farkas szemeibe, ki mozdulatlanul figyelte. Nari simogatta, jó érzés volt bőrének a soha nem tapintott selymesség, ám meglepetés érte, mikor végül mégiscsak megmoccant a vadállat és ezúttal már vicsorogva fogott a lány kezeire. Nem tudta, most mi fog következni, csak reménykedett, nem megenni akarja őt a másik, kinek szemeiben fenyegető fények csillogtak.

Félő volt, hogy Jungkook megragadva a lehetőséget kiszakítja párját a biztonságot nyújtó szobából, ám nem rántotta magához, inkább csak eltolta kezét mielőtt még fájdalmas morgásban tört volna fel. Megint szenvedni kezdett a földön fekve, kínlódva valamiféle belső méreggel, melynek hatására újból emberi alakban pihent meg levegőt kapkodva a hosszú, fájdalmas vonyítások és üvöltések után. Nem volt sok ereje felkelni, sem nagyon mozogni, így inkább ezek helyett a beszédet választotta.
-Ne gyere ki! Ki se nyúlj!
-Sajnálom. Jól vagy? - térdelt le Nari és párját figyelte, kinek arcát nem látta.
-Fárasztó, ha magam ellen kell küzdenem. Legyél óvatosabb.

-Pedig legszívesebben hozzád bújnék.

-De ne! Nem akarom, hogy az történjen, ami a bátyámmal.

-Miért, mi történt vele?

-Én nem akarlak bántani. Ezért kérlek, ne mozdulj ki. - próbált felkelni Kook a földről, mely igazán nehézkesen ment neki.

Erejét vesztve maradt szinte teljesen magára és mielőtt még újra kínok kezdték volna gyötörni, meghallotta Yoongi hangját is, ki hasonlóan szenvedett szobájában a társától kapott harapástól. Valószínűleg ez volt az, ami újra elindította benne másik felének tombolását, minek hatására megint hosszú, fájdalmas percek következtek, hogy vadállat alakjában csücsülhessen vissza az áhított nő ajtajába reménykedve, mégiscsak megszegi a szabályokat. Ám ezúttal nem tette. Ugyan szívesen bújt volna a puha, hatalmas állathoz és ölelgette volna, nem merte. Hiába nézett rá az hatalmas szemekkel, csóválta farkát és igyekezte kicsalogatni a lányt helyéről az nem mozdult. Inkább beszélt, az emberi énjét igyekezte felkelteni a szörnyeteg legbelsejében, mely minden alkalommal válaszolt is néhány felmerült kérdésre, mikor kapott pár percet magának az estéből.

Így nagyon hosszú volt az éjszaka és rettentően kimerítő Jungkook számára, kinek szerencsére ez a farkas alakján is megmutatkozott, ezért az ajtóban lefeküdve aludt el, mellé pedig Yeongnari telepedett le takarójával és párnájával ügyelve arra, nehogy átlépje a küszöböt. Végül azonban ez egyikőjüket sem érdekelte, hiszen mielőtt felkelt volna a nap a hatalmas állat melegítette Narit, óvva a hideg környezettől. Fel sem tűnt nekik, még a vérengző, veszélyes fenevad sem kelt fel, csupán ösztönből húzta magához a másikat, ki szívesen bújt a puha forrósághoz. Csak reggel ébredtek meg, mikor Jungkook végleg megszabadult az elmúlt öt nap kínjától a következő teliholdig, mert óvatosan próbált feltápászkodni párja mellől, ami azonban nem sikerült neki.

-Jó reggelt! - torpant meg terve kivitelezésének közepén - Csak felöltözök. - folytatta azt.

-Aztán visszabújsz mellém?

-Igen, de nem szeretnél az én ágyamban aludni? Kényelmesebb. - kezdte keresni köntösét.

-De, az jobb lenne. - kelt fel és összeszedve cuccait indult párja hálószobája felé.

-Jó reggelt! - toppant be Seokjin is, ki nem igazán foglalkozott velük többet. Rohant saját szobája felé, melyet ezúttal sem láthatott Nari, mert megvárta Jungkookot.

-Sajnálom Seokjint. - mondta Kooknak.

-Megviselte, de jobban van már. De aludjunk! Gyere! - vonta magával Jungkook, hogy együtt bújhassanak végre a puha takaró alá.

Így a nap legelején minden ablakot besötétítve feküdtek le a rettenetes éjszaka után. Egyedül a dadus volt az, aki még kicsit pakolászott mielőtt eltűnt volna a házból és a teljes csend át nem vette volna az uralmat. Végre nyugalom honolt, Yoongi is túlélte a harapást, így egy egész napnyi harc után mindennél boldogabb volt, mikor egyedül hagyták szobájában. Mindannyian addig pihentek, míg le nem feküdt a Nap és haza nem tudtak indulni együtt, ugyanis a dadustól való megválás után valakinek vinni kellett Yoongit, mert az még igen kimerültnek bizonyult. Ezért maradtak kettesben Nariék, kik végül egyenesen a lány lakására mentek.

-Hahh! - dőlt le Yeongnari ágyára azonnal Jungkook - Merre vagy?

-Kipakolom a koszos ruháimat. Miért? - sétált a fürdő felé.

-Ne ne, ráér az még! Gyere ide hozzám! Kérlek! - üvöltözött egyik szobából a másikba.

-Csak pár perc!

-Na kérlek! Ez fontos!

-Jó. - jelent meg néhány pillanat múlva - Mi az?

-Tudod, mondtam az illatodat, meg egyebeket. - ült az ágy szélére Jungkook hatalmas mosollyal - Gyere ide, ne húzz tovább!

-És a ruha majd kipakolja magát? - ment párjához.

-Megcsinálom helyetted. Ki is takarítok, ha szeretnéd. Bármit megteszek. Na, drága hölgyem, engedje meg ezt nekem. - karolta át Nari derekát.

-Milyen gyorsan ugrálsz az udvarias és a laza stílus között.

-Mert az udvariasra buknak a nők.

-Azt mondtad, nem csajozol.

-Nem is, de nálad nagyon bejött. Nos, megengeded? - ölelte magához a lányt, miközben mélyen magába szívta illatát - Megígérted ám.

-Tudom. Kis idomított házi kedvencem. - túrt Jungkook hajába.

-Idomított? - nézett fel rá - Na megmutatom, ki az idomított!

-Kösz a fuvart. - mászott ki autójából Yoongi.

-Te kocsid. Kösz, hogy hazahoztál. Segítsek? - ugrott társához Seokjin.

-Igen. Köszi. Még kicsit gyenge vagyok.

-Érthető. - támogatta Yoongit a lakásához felvezető úton.

-Meglett a vadász?

-Nem. Nyomát vesztettem. Teljesen eltűnt az erdőből. Mintha már nem is érdekeltük volna.

-Amúgy is furcsa ez a vadász. Én nem is izgattam, pedig látszik rajtam a kor. Csak ti, de titeket sem akart megölni. Kook csak ezért él még.

-Arra gondoltam, hogy lehet azért, mert teliholdkor akarta végleg leszedni az öcsémet, amikor teljesen farkas, viszont mivel aznap este ki sem mozdult a sebei miatt, így nem sikerült neki. Velem is csak azért állt le, mert azt hitte, majd felbukkan. Nem igazán akart engem megsebesíteni, inkább csak húzta az agyam. - vitte ajtajához Yoongit.

-Kookra utazik, amit nem értek. A vadászok általában az idősebbekre mennek, mert tapasztaltabbak és utánuk egyszerűbb megölni a fiatalabbakat. Lehet, hogy kezdő, bár nagyon erős volt és tudta, mit kell tennie. Nem tudom, ahh. Fáradt vagyok. - nyitotta ki az ajtót.

-Pihenj csak. Ha tényleg ránk utazik akkor van még egy kis időnk. Szedd össze inkább magad. Én pedig szólok mindenkinek, hogy vigyázzanak. - engedte el Yoongit, ki már egyedül lépett lakásába.

-Köszi. Öcsédnek meg csapj a körmére, vagy nem tudom, de ezt azért hajtsd be rajta, vagy én teszem.

-Megmosom a fejét, ne aggódj. Majd, ha túlélte ezt a pár napot, akkor adok neki. Jobbulást!

-Köszi! Neked is! - zárkózott be azonnal Yoongi.
Seokjin sokkalta nagyobb nyugalommal hagyta őt magára, mint öccsét barátnőjével, pedig nekik nem is kellett most félniük egyetlen ellenségtől sem egy ideig. Rájuk inkább csak akkor utaztak ezek a vadászok, mikor telihold volt, hogy az éjszaka közepén farkas alakjukban ölhessék meg őket, majd otthon kirakhassák fejüket, akárcsak az emberek, és büszkén verhessék mellüket az elejtett préda miatt. Mivel pedig ők Yoongihoz képest ritkán alakultak át, nem kellett ilyenkor tartaniuk a vérengző embertől, inkább társuknak lett volna oka erre, ám valamiért ő érdekelte a legkevésbé a betolakodót. Így nem is tervezte Seokjin, hogy nagyon ráijeszt a vámpírokra, ellenben minden vérfarkast el akart zavarni a környékről a következő telihold alkalmával. Nem szerette volna, ha valamelyik barátjuk is életét veszti egy őrült ember hülyesége miatt, hiszen ők senkinek sem ártanak. Ez alaptörvény úgymond az ő világukban és a békét segíti elő, az életben maradást, hogy ne figyeljenek fel rájuk az ilyen ragadozók, viszont emiatt került középpontba egy fontos kérdés. Hogyan szerzett tudomást róluk ez a vadász, ha ekkora titokban élnek?

-Te sem tudsz aludni? - fordult Jungkook felé Nari és amint észrevette párja nyitott szemeit a város kevéske fényében, azonnal megszólalt.
-De tudnék. Csak te forgolódsz és sóhajtozol. Ez ébren tart.
-Bocsánat.
-Semmi baj. Majd visszarázódsz. - pislogott a plafonra Kook.
-Kérdezhetek a bátyádról?
-Kérdezni mindig szabad, maximum nem kapsz választ.
-Tegnap este mondtad, neki csúfosan végződött, mikor felfedte magát a párjának, ezért ellenzi ennyire az egészet. Gondolom megölte. - ült fel Yeongnari.
-Ezt miből szűrted le? - nézte őt párja.
-Csak abból, amiket mondott, mondtál. Hogy nem lehet ellenállni ennek, meg elveszti a fejét és társai.
-Igen, - sóhajtott - csúfosan végződött neki, de nem ölte meg. Bár hajszálon és a dadus lelki erején múlott.
-Te nem voltál ott? Nem tudtál volna segíteni? Ahogy Jin is közétek állt.
-Én nem szállhatok vele szembe. Ő az idősebb, az erősebb.
-De a dadus nem is farkas, akkor ő mért tehette?
-Dadus nevel minket mióta megszülettünk. Teliholdkor is mindig ő vigyázott ránk, mert szüleink féltek, megölnének minket. Inkább nem kockáztattak. Ő bátrabb velünk, neki szót fogadunk akkor is, ha nem vagyunk magunknál. Őt kezeljünk anyukánknak. Bár a bátyám esetében az mentette meg őket, hogy tartunk a házban farkasölőfüvet a biztonság kedvéért. Érdekes, pont Jin ötlete volt, hogy legyen kéznél és talán ezért nem pusztult bele abba az estébe. Dadus magához vette, volt annyi lélekjelenléte, majd elég bátorsága, hogy odaugorjon bátyám elé. Így elzavarta őt.
-De akkor gondolom, túlélte a barátnője, csak elhagyta. Ezért nem támogatja ezt?
-Nem hagyta el. Nem tudja elhagyni, mert... túlélte, - ült fel Jungkook is - de talán ez nem nevezhető életnek. Seokjin nem harapta meg, csupán összezúzta. Nem igazán maradt ép csontja. Így nem változott át és mint ember, súlyosan megsérült. Agyvérzést is kapott, a tüdejét is átszúrta a bordája, szinte minden, amit el tudsz képzelni. A másik szerencsés dolog talán az volt, a növény mellett, hogy Yoongiék kint voltak éppen nőzni. Szóval ők is mászkáltak, így több vámpír is volt a közelben és mikor hívta őket, hamar odaértek. Hozzáértő kezekbe került nagyon gyorsan, de talán mégis túl későn, mert azóta se tért magához. Kómába esett akkor, amiből már nem is nagyon van esélye felébredni.
-Így értem talán. - szomorodott el Nari. Megsajnálta Seokjint annak ellenére, hogy annyira nem szimpatizált vele.
-Jin majdnem megölte és ebbe ő majdnem belehalt. Azóta is kínozza magát. Mindennap minden szabad percét mellette tölti. Mesél, olvas neki, vele néz filmeket, zenét hallgatnak, még szülinapot is ünnepel neki, de sosem vágják fel a tortát. Ezért tiltotta meg neked, hogy kigyere és én őt teljesen megértem. Ugyan nem tudom, mit érezhetett, de sejtem, mert ott voltam mellette, mikor szenvedett a tettétől és azóta is ott vagyok. De már tényleg értem, miért akart itt hagyni mindent. Én belepusztulnék már ebbe is, valószínűleg magamtól keresném fel azt a nyomorult vadászt és kérném, öljön meg, mert ha mi szeretünk, akkor nagyon. Ha megmutatjuk a másik oldalunkat a párunknak akkor őt örökre választottuk, ezért ha meghalnál, mennék veled. A lelkem vinne utánad, az érzéseim, hogy tényleg nem bírok nélküled létezni.
-Ezt... most... ha lenne gyűrűd még jobb lenne, de ijesztőbb is. - próbált mosolyogni.
-Nem ezt... ne úgy vedd, jó? Majd... majd ez kialakul, lehet nem is leszünk együtt, szétmegyünk, kiszeretsz belőlem-
-Inkább hagyd abba. Ez mindenhogy rossz. - intette csendre párját.
-Bocsánat. Akkor vedd inkább úgy, hogy Seokjin választott így. Meg nála van így. Nem akartam ebből így kijönni. - magyarázkodott.
-Tudom... Viszont, mondtál valami vadászt. Ő ilyen legfelsőbb bíróság nálatok, vagy mi?
-Nem. Ő a legnagyobb ellenség. Mi azt hittük nincsenek is, de kiderült, vannak. Ezért vesztem össze a bátyámmal és hívtalak oda. Mert most itt van egy és mi vagyunk a célkeresztben. Azért lettem rosszul, mert elkapott. Majdnem megölt.
-De... ti nem bántotok senkit, nem? Akkor minek bánt titeket, ha nincs gond veletek?
-Az ember minek vadászik, ha van élelme? Ő csak ki akar irtani minket és dicsekedni a trófeával. Kitenni a fejünket az ajtó fölé, bundát csinálni az asszonyának a bőrünkből. Őt nem érdekli, hogy mit teszünk. Vagyunk és kész. Ez neki éppen elég. Gyere! - vonta közelebb párját magához és teljesen kitakarózott - Simogattál szex közben, de nem hiszem, hogy észrevetted. - fogta meg kezét, majd a lány ujjait végighúzta saját testén - Már alig tapintható, de érezni, nem? Ott egy heg... meg az is az. - vezette végig bőrén.
-Nem vettem észre tényleg. Beleolvadt az izmaidba. - mosolygott.
-Ez hízelgő. - vigyorgott Kook is - De ezek viszonylag frissek. Meglőtt, nem is egyszer, és majdnem belehaltam. Nem tudom, milyen golyók voltak, mert nem ezüstök, de mégis rettentően fájtak és a nyomuk is megmaradt. Sosem féltem még ennyire, mint akkor. Nem attól rettegtem, hogy meghalok, hanem hogy soha többé nem láthatlak. Ez a vadász azért jött, hogy megöljön és nem fog elmenni trófea nélkül. Most van egy kis időnk a következő Holdig, de neki is, ezért szeretném, ha minden napot együtt töltenénk. Kérlek! Nem tudom, hogy mennyi időnk van még.
-Egyre jobbakat mondasz. Térjünk vissza az "egy életre választunk párt" részhez. Az jobban tetszett. - derítette kicsit jobb kedvre párját Nari.
Valóban szebb gondolat volt a szerelem, mint a tudat, hogy alig pár hetük van hátra egy olyan ember miatt, aki hobbiból gyilkol. Igaz, sok megrendítő téma felmerült az este, de mindenki számára talán ez lett volna a legaggasztóbb az összes közül. Viszont nem tehettek ez ellen jelen pillanatban semmit, Nari pedig nem szeretett volna ezen aggódni. Így elterelte gondolataikat, hiszen ha tényleg olyan kevés idejük volt, mint amennyit Jungkook mondott, akkor azt szerette volna boldogan eltölteni, bár remélte, párja hatalmasat téved.

Ezért a mozgalmas, döbbenetes pár nap után lassan visszarázódtak hétköznapi életükbe. Úgy jártak dolgozni és úgy találkoztak, ahogyan azelőtt, csak most már egy alkalommal sem mondta Kook, hogy töltsenek inkább egy estét külön. Ehelyett megmondta Narinak, miért és hova kell mennie, az éjszaka közepén pedig hazatoppant az ígéretének megfelelően. Végre nem kellett titkolóznia, miért dolgozik este is, mert nyíltan elmondhatta, kikkel és miért találkozik, amitől sokkalta könnyebbé vált részéről kapcsolatuk. Bevezethette Narit mindenbe, a legapróbb részleteket is megoszthatta vele és róla is beszélhetett másoknak, minek hatására lassan mindenki meg szerette volna ismerni ezt az elfogadó teremtést.
-Ma különleges helyre megyünk vacsorázni. - állt Yeongnari ajtajában Kook.
-Ezért vagy kiöltözve. - rágcsált valamit melegítőnadrágban és Jungkook egyik pulcsijában állva annak tulaja előtt.
-Igen. Öltözz fel és menjünk. - tessékelte beljebb a lányt.
-Nem is szóltál nekem, hogy elmegyünk ma.
-Tudom. De tetszeni fog a hely. Oda civil nagyon nem jut be. - mosolygott Narira, amint átkarolta derekát - Szóval értékeld majd a mai estét.
-Hova viszel te?
-A mi helyünkre. Most nyitnak, de azért siessünk. Később már nagyon sok a Yoongi-féle alak van ott.
-Valami különleges vérfarkas, vámpír helyre viszel? De ugye nem én leszek a főfogás?
-Dehogyis. Erre vannak ott más nők. De öltözz és menjünk! Már nagyon várnak minket. - engedte el párját.
-Azért legközelebb szólhatnál előre. - puszilt Kook arcára - Sietek. - rohant el a fürdőbe.
-Szép ruhát vegyél fel. Ott nálam csak rangosabb emberek lesznek! - kiabált utána Jungkook.
-Rendben!


(Sajnos jön pár zh-m, így tényleg be vagyok osztva, ezért lehetnek ritkábban részek, de lesznek és nem állunk meg.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Do you believe in beasts? ~ 6.rész

A harcot kezdeményezőhöz ment, ki összehúzva magát feküdt a földre. Fel sem mert pillantani az erősebbre, füleit is hátracsapta, csak hogy ne bántsa őt társa. Az azonban nem úgy tűnt, mint aki kárt szeretne tenni a másikban. Fölé magasodott ugyan, éreztette, ő az úr, de semmi több. Pár pillanat múlva pedig már le is ereszkedett és a kijárat felé haladt, melyben megállva várta a kisebbet, az azonban nem követte. Azon a ponton, ahol volt, felült, mint egy jól nevelt ám hatalmas házi kedvenc. Maradni akart, melyet megengedett neki az erősebb és egy fújtatással otthagyta őt Narival a házban.

Mintha könyvet olvasott volna, egyet a sok közül, melyek megfordultak kezeiben. Olyanokat, mikbe rengetegszer beleképzelte magát, mert imádta őket. Más világot nyitottak számára, amiben sokkalta szívesebben létezett volna a rengeteg nehézség és lemondás ellenére is, hiszen akkor izgalmas életet élhetett volna, egy olyat, amiről annyira szeretett volna írni. Ám ezek a világok mind csupán képzeltek voltak, sosem látta jelét egyiknek sem, hogy valós lenne, így mikor ott állt az egyik kapujában, nem hitt szemeinek. Csak nézte a világító szempárt, mely követte minden mozgását, de sosem mozdult felé. Érdekelte, ha pedig álmodott, ami a legelfogadhatóbb magyarázat volt mindenre, akkor ennek tudatában irányíthatott mindent. Legalábbis így gondolta. Ezért próbálta megszegni a szabályokat és elhagyni a szobát.
-Ha te Kook vagy és én álmodom, akkor nem lesz semmi baj. Lehet vadállat vagy, de engem nem fogsz bántani, mert én irányítok. - lépett a küszöbre, de feltételezése úgy tűnt, hibás.
A fenevad nyugalma elillant, mintha hirtelen ellenségként tekintett volna a másikra és felkészült, hogy nekiesik az első adandó pillanatban. Ám Nari ekkor megtorpant. Lehet álmodott, de nagyon valósnak érezte, így félelme eluralkodott rajta. Inkább becsukta az ajtót, elfedve a problémát és kihátrált a helyzetből. Visszamászott ágyába, majd a plafont bámulta csupán, mert elaludni nem tudott. Túlságon foglalkoztatta a fal túloldalán csücsülő helyzet, amire kíváncsi volt, de mitől tartott is. Azt várta, hogy gyorsan kipihenje magát és felébredjen, ahogy minden jó, vagy rossz álomnál lenni szokott.

Ám hiába pislogott ezerszer, fordult egyik oldaláról a másikra, a Nap lassan bármilyen változás nélkül kelt fel. Arra gondolt, csak nem vette észre, mert ugyanott volt, ahol kellett lennie, de ettől még félt attól, hogy ha kimegy a nappaliba majd azzal szembesül, semmi sem változott és minden igaz volt ami az este történt. Viszont mikor zajt hallott kintről, Kook hangjával kísérve, amit Jiné követett, kimászott a takaró alól.
-Jungkook! - tépte fel ajtaját, majd pár lépést téve a nappaliban meg is torpant - Itt meg mi történt? - a két férfi egymásra nézett, miután ez a mondat elhangzott Yeongnari szájából.
-Este beszabadult egy szarvas a nyitva hagyott ajtó miatt. - füllentett Seokjin, kin csupán egy köntös lógott.
-Ne hazudj neki! - szólt rá Jungkook, aki szintén olyan sok ruhában állt bátyja mellett - Látott mindent.
-Mi mindent? - pislogott a lány.
-Hogy mi tesszük tönkre a nappalit, amint Yoonginak esek. - magyarázott Narinak.
-Álmodtam valamit szörnyekkel, de az csak álom volt.
-Ahogy mondod. Kérsz egy teát? - ajánlotta fel a forró italt Seokjin.
-Nem! Nem iszik teát. -morgott Jungkook, mialatt fájdalmas üvöltés hallatszott Yoongi szobája felől.
-Ez mi?
-Szenved, mert megharaptam.
-Milyen perverz programotok volt este?
-Mond csak, - sétált Narihoz Kook - hiszel a szörnyekben?
-Szörny? Mint Fankenstein?
-Mint vérfarkasok. Te, aki olyan sok világról olvasott, hisz ilyesmiben?
-Szörnyek nem léteznek. Medúzák, vámpírok, sárkányok csak a mítoszokban vannak, filmekben és könyvekben.
-Egy részük tényleg. - segítette Jungkook tervét testvére.
-Mutatok valamit, bár Yoongi morcos lesz. - fogta meg barátnője kezét és említett társa szobája felé húzta. Ahogy közeledtek a földalatti ablaktalan szobához, úgy Yeongnari egyre jobban hallotta, amint szenved a doktor, ki csak néha üvöltött torka legmélyéről. Küzdött önmagával és a testét marcangoló kórral - Hogy vagy? - nyitottak be hozzá.
-Nem jó ötlet most itt lennetek. - törölgette Yoongit a dadus.
-Csak mutatni akartam Narinak valamit.
-Te korcs kutya! - kínlódott társa - Ezt még megkeserülöd! Add a nődet! - fordult feléjük, arca pedig teljesen megváltozott. Hosszú szemfogai csillogtak a lámpa fényében és szemei vörösen izzottak. Mint egy igazi vérszívóé, kiről Yeongnari eddig csak a mesékben olvasott.
-Van véred? - terelte maga mögé barátnőjét Kook.
-Igen, van neki. De gyorsan fogy most. - válaszolt Yoongi helyett a dadus.
-Majd iszom a csaja vérét, ha elfogyna. - lihegett és visszafeküdt ágyára a plafont bámulva, pár pillanattal később pedig újra felkiáltott a fájdalomról, miközben előbújó karmaival darabokra szaggatta maga alatt a matracot.
-Hozunk neked még vért. - hagyták el inkább Yoongi szobáját - Még most sem hiszel bennünk? Este láttál minket és most is. Nem csak a mesékben létezünk, hanem itt is. - fordult barátnőjéhez.
-Yoongi csak beteg. Gyógyszer kell neki.
-És az kicsit sem érdekes neked, hogy tegnap még alig bírtam mozogni, de most már semmi bajom?
-Hm.
-Mindegy. Hulla fáradt vagyok. Jinnel lefekszünk aludni. Majd délután kelünk, addig csinálj amit akarsz. - hagyta ott Narit és elvonult saját szobája felé.

Seokjin is eltűnt mire a lány visszaért a nappaliba. A káosz, mely este alakult ki, azonban csak részben, mivel pedig nem tudott mit kezdeni magával, így teljesen rendet rakott. Közben felfedezett karmolásokat, mik Jungkook állítását igazolták volna és nem tudta, mit gondoljon. Annyira hihetetlennek tűnő volt az egész, ami este a történt, amit megpróbált neki bemesélni, de közben ott voltak a bizonyítékok és ha a saját szemének sem hisz, akkor minek? Így jobb teendő híján elkezdett gondolkodni. Mivel dadus is csak néha bukkant fel, míg tiszta vizet vitt, új kendőket és kötszereket, ezért teljesen egyedül volt egész nap. Végig vett minden irományt, amiben valaha olvasott ilyen teremtményekről és ráillesztette azokat a történésekre. Hogy Kook azonnal felébredt minden alkalommal, mikor megmozdult, törött karjában pár nap alatt infúziót talált és gipsznek, vagy fájdalomnak nyomát sem, egy este alatt tényleg elmúltak fájdalmai, plusz a megjegyzéseik. Mikor Jungkook az arcára tett megjegyzést a vaksötétben, vagy Yoongi a sápadtságára. Ha pedig már Yoongi, akkor este. Egyszer sem látta nappal, de ha mégis, akkor lámpa világított a besötétített ablak miatt. Érdekes megállapítások voltak, amiket igazából ki lehetett volna magyarázni bármivel, ám ezúttal nem tudta eldönteni. Ő lát bele többet, vagy tényleg ezeket kell indoknak találnia a fiúk viselkedésére. Semmiben sem volt biztos.

-Itt ültél egész nap? - jött ki Jungkook szobájából Seokjin, végre pedig nem köntösben.
-Hm? Te... Kook szobájában voltál? - pillantott a bátyusra.
-Nem, arra van az enyém is.
-Arra nincs több ajtó.
-De van, csak nem a te szemednek.
-Ez az egész hely egy rejtély. - nézett vissza a halkan szóló tévére Nari.
-Remélem azért nem unatkoztál túlságosan. - ment a hűtőhöz.
-Annyira nem. Gondolkoztam, rendet raktam, tévét néztem.
-Akkor te voltál. Ahh... Yoongi elég hangos. - turkált valami enni való után, miközben meghallotta a másik szenvedésének hangjait.
-Egész nap ez ment. Nagyon beteg.
-Jungkook felvilágosított? - vette is elő az előző napi ebédet, melyből melegített lassan magának.
-A fantáziavilágról, ami... nem tudom, hogy létezik-e, vagy sem?
-Nem hiszel bennünk. Nem lepődök meg.
-Kook nem mondott ám sokat. - fordult meg és a kanapé támlájára támaszkodva nézte Seokjint - Azt is csak sejtem, miben kéne hinnem.
-Vámpírokban és vérfarkasokban. Láttad Yoongit, nem? Hogy-hogy nem tudod?
-Láttam, de... ez nem lehet.
-Mégis lehet. De ne aggódj, este megint találkozol velünk is.
-Most is találkoztam veled.
-Nem úgy értem. - ült le az asztalhoz - Tudod mi volt az elmúlt napokban?
-Káosz?
-Telihold. Aznap este, mikor ideértünk, volt a teljes, most már fogy. Előtte utána kész szenvedés nekünk, ezért el szoktunk vonulni. Nem tűnt fel, hogy mindig ilyenkor jár el és mindig öt napra?
-Nem régóta vagyunk együtt, a Holdfázisokat pedig nem figyelem.
-Hát mostantól figyelned kell. Jungkook vérfarkas, ahogy én is. Yoongi pedig egy igen öreg vámpír. Sokkal öregebb még nálunk is. - fogott neki kicsit késői ebédjének.
-De ti nem vagytok ellenségek akkor? Nem kéne annak lennetek?
-Már régóta nem. Még az második világháború végén megbékélt a két faj, mert túl sok ember lett. Már nem fért el a háború a bujkálás mellett. Segítjük inkább a másikat. Ezért orvos Yoongi például.
-Értem. Van valami, amire kíváncsi vagyok. - pattant fel Yeongnari a kanapéról, majd szobájába visszarohanva kutatott kicsit cuccai között - Ha igazat beszélsz, akkor ennek is működnie kell. - állt meg Seokjin mellett egy nyaklánccal - Ez ezüst.
-Akkor vidd innen. - nézett rá a férfi.
-Mert, ha hozzád ér, akkor megsérülsz?
-Igen.
-Hiszem, ha látom.
-Az estének sem hittél, pedig láttad. Próbáld ki a pasidon, ne rajtam. Úgyis, ahogy hallom, már csak forgolódik. - szerette volna folytatni ebédjét.
-Hogy hallanád?
-Telihold volt. - pillantott fel rá - Még élesebbek az érzékeink. Mellesleg, ha már itt tartunk, ezért nem jöhetsz ki a szobádból.
-Mert?
-Mert érezni rajtad, hogy épp melyik ciklusban vagy és Kook nem bír magával.
-Ciklus?
-Mindjárt elmondja ő. - hessegette el a lányt
-Felkeltem! - jelent is meg néhány pillanattal később Jungkook - Szép délutánt! Jó napod volt? - sétált barátnőjéhez, viszont nem ért hozzá - Azt tedd le, kérlek! - mutatott a láncra, Yeongnari pedig lerakta azt az asztalra - Sosem kelek ilyen korán, de Yoonginak kell segítség. Van ismerős a közelben, meg kell látogatnunk. Jössz velem? - hívta magával barátnőjét - Közben mesélek, amit csak szeretnél.
Yeongnari szívesen töltött időt párjával, bár már nem úgy nézett rá, mint korábban. Nem bízott meg benne vakon, így egy szavát sem vette készpénznek. Sejtett valami hátsó szándékot mindenben, viszont ezt nem mutatta ki. Inkább csak próbált abba a hétköznapi életbe visszarázódni, amiben korábban éltek, miközben az útközben látott kis faluba mentek egy omladozó házikóhoz. Ott Jungkook a lelkére kötötte, nem követi, amennyi furcsaság pedig abból adódott, hogy nem fogadta meg a fiúk szavát, meg sem fordult a fejében, hogy utána menjen. Megvárta inkább, míg a másik vissza nem tért kezében egy kis táskával, melyet a csomagtartóba rakott. Jungkook próbálta az út alatt jobban felvilágosítani párját, természetesebbé tenni a világukat, de az nem hajlott rá, hiába beszélgettek arról, hogy Yoonig milyen vércsoportokat szeret, vagy miért kegyetlenül rosszak az ilyen napok, Narit nem izgatta. Ezért végül hétköznapi témákra tértek át.

Visszaérve a dadusra lett bízva Yoongi ellátmánya, majd készülődni kezdett az egész ház az estére.
-Már nincs sok időnk. - pakolászott Jin a konyhában, miközben Kook és Nari még tévét néztek a kanapén.
-Tudom. Mindjárt feltápászkodok innen. - sóhajtott Jungkook.
-Inkább a barátnődet homályosítsd fel, hogy nem jöhet ki a szobájából este.
-Jó. - fintorgott - Kicsim örülnék, ha megfogadnád most, amit kérünk.
-Jó.
-Azért lenne jó, várj. Jó? - lepődött meg.
-Igen. Bent maradok, hogy ne bukjatok le, hogy hazugság az egész.
-Ahhh. - sóhajtott nagyon Jungkook - Azért hoztalak ide, hogy megismerd a titkom. Nem volt egyszerű, de szerinted hazudok.
-Ha nem jöhetek ki a szobából, akkor igen. Ha tényleg azt szeretnéd, hogy valamit megtudjak, kiengednél és megmutatnád.
-Akkor sem jöhetsz ki onnan ha haldoklik valaki. - szólt bele Jin.
-Jó! Úgysem tudok bemenni. Hagyd nyitva az ajtót. Bár ma nem lesz kellemes az este, de legalább a saját szemeddel látod az egészet.
-Remek ötlet öcsi. Így legalább tetőtől talpig szenvedni fogsz az este folyamán. - sétált egy bögrével szobája felé Seokjin.
-Szenvedni fogsz? - érdeklődött Nari párjára nézve.
-Az utolsó este nem a legkellemesebb, ahogyan az első sem. Ilyenkor nagyon kínlódunk mindketten, mert nem vagyunk teljes mértékben vérfarkasok, hanem folyamatosan változunk, mivel a Hold majdnem teljes, de mégsem.
-Viszont ő ma jobban fog, mint bármikor, ha nyitva hagyjátok az ajtót. - folytatta Jin, amint az ajtókeretnek dőlve nézte öccsét és annak barátnőjét.
-Te nem öltöznél?
-Ezt még megvárom. - vigyorgott.
-Miért fogsz jobban? - kérdezett is rá Yeongnari arra, amit Jungkook nem nagyon akart elmondani.
-Seokjin említette a ciklusodat. Tudod az... azt arra értette, hogy változnak a hormonjaid. Én pedig érzem, még így is most. - húzta magához párját és nyakába bújt - Félig állatok vagyunk, ilyenkor pedig ez az oldalunk még erősebb, érzek mindent. Azt is, ha félsz, de legfőképpen azt, hogy most vagy a legtermékenyebb. - vett mély levegőt - Nem tudok ezzel mit kezdeni. Ilyenkor minden pillanatban le tudnálak teperni. Mmmm! Imádom ezt az illatot.
-És emiatt, ha nyitva hagyjátok az ajtót az illatod bejárja a lakást. Így pedig nem csak amiatt fog szenvedni, hogy mindig más bőrben van, hanem amiatt is, hogy viszi az állati ösztöne és meg akar dönteni. Nem tud neki ellenállni, szinte lehetetlen, mert ilyenkor már végképp nem tudja uralni önmagát. Elveszti a fejét és csak te vagy a cél, semmi más nem számít, csupán a nőstény, hogy megszerezze. Csak sajnos ez a vérfarkasoknál durva. Mi széttépjük egymást párzáskor, ha átalakulunk. Mert olyankor elönti az agyunkat a hormon, a másik illata, az a csalogató édes illat, mely mindennél erősebb és finomabb. Leírhatatlan vágyat ébreszt az az illat. - fejezte be egy nagy sóhajjal Seokjin, miközben teájába kortyolt.
-Honnan tudod ennyire? - fordult végre a báty felé is Yeongnari.
-Mert tapasztaltam. - váltott komolyra arcra, mialatt ugyanúgy feszültek meg állkapocsizmai, mint Kooknak, mikor ideges volt - Ha pedig túl akarod élni az estét, akkor nem jössz ki. - fordult inkább szobája felé, a mögötte csukódó ajtó pedig újból elrejtette Jin titkos szobáját Nari szemei elől.
-Van még húsz percünk nagyjából. - csókolgatta Yeongnari nyakát Kook - Mit gondolsz? Belefér egy? Gyors leszek, ígérem. - haladt párja füléhez.
-Húsz perc semmire sem elég.
-Aaahj! Ne tedd ezt velem! Érzem rajtad, hogy nem így gondolod. Kérlekh!
-Egyezzünk meg! Ha egész este láthatlak, akkor reggel bepótoljuk.
-Mmm... gonosz vagy. - suttogott fülébe - De behajtom rajtad.
-Jungkook öltözz! - jelent meg a dadus és a konyhában kezdett kutatni valami után - Maradok estére most Yoongit ápolni. De ha baj van, nektek is itt vagyok. - találta meg amit keresett, majd indult is vissza az említett beteg felé, ki a nap folyamán teljesen kimerült. Már üvölteni sem volt ereje.
-Argh! Jó! - kelt fel a kanapéról Jungkook - Öltözök. Nari akkor
-Megyek a szobámba, tudom. - szakította félbe a másik mondatát.
-Igen, de hagyd nyitva az ajtód. Egész este ott leszek előtte és mindent láthatsz ezúttal. - rohant el.

-Nem ér bámulni, nincs ezalatt semmi. - állt végül egy szál köntösben Yeongnari ajtaja előtt.
-Láttalak már meztelenül. - ült a padlón a lány.
-Jó, de az más.
-Mivel viszont engem nem láttál, így én járőrözni megyek. Sziasztok! - lépett ki az ajtón ugyanolyan kevés ruhában Seokjin, mint amilyenben Kook toporgott.
-És meddig kell még várnom?
-Mindjárt kel a Hold, már nem sok. Kérlek ne hagyj el!
-Ha el akarnálak hagyni, már megtettem volna, nem gondolod?
-Azért ígérd meg, hogy nem hagysz el emiatt? - aggódott Jungkook.
-Nem foglak.
-És ne gyere ki onnan! Szörnyű lesz, de ne próbálj segíteni, mert nem tudsz. - engedte szét köntösét.
-Csak ne legyél sokáig meztelen és akkor nem fogok. - mosolygott.
-Végre. Rég láttalak mo - szakadt félbe mondata - Ahh! - kapott fejéhez.
Ahogy lassan eljött az este és felbukkant a fogyó Hold, úgy elérte őt annak hatása. Megszabadult ruhájától, miközben fájdalmasabb hangokat hallatott, mint Yoongi. Mintha valami belülről készült volna kitörni testéből, úgy rogyott a földre, mikor pedig felpillantott barátnőjére már az arcán is látszott, kezd átváltozni. Nari végig figyelmesen követte mozdulatait és próbált hinni szemeinek. Látta, amint Jungkook kínlódik, kaparja saját bőrét, mintha attól akarna megszabadulni a földön fekve, hamarosan pedig hangja teljesen megváltozott. Az emberi üvöltést mély, vadállat hangok váltották fel mialatt teste is átalakult, sokkalta nagyobb lett, melyet vastag bunda borított, hosszú körmeivel pedig mély nyomokat hagyott a padlón. A kislámpafényétől eme folyamat teljes egészében tárult Yeongnari szemei elé, mit igyekezett valóságként kezelni, bár elég nehezen ment. Viszont mikor a gyötrődő hangok megszűntek, az állat pedig felkelt és felé indult úgy tűnt, sikerült elhinnie mindent, hiszen a félelme nagyon is valódi volt. Hátrálni kezdett, amint a farkas négy lábon mászott felé, ám a menekülés feleslegesnek bizonyult, hiszen a küszöböt nem tudta átlépni a fenevad. Ezért megállt előtt, majd teljes nyugalommal leült és figyelte a lányt.
-Igaz lenne? Te vagy az én Jungkookom? - ám a vérfarkas nem tudott válaszolni, csupán csóválta farkát, mintha igazából egy házi kedvenc lenne, nem pedig egy erdőben élő vadállat - De szép vagy. Hatalmas, fekete és szelíd. Megsimogathatlak? - érdeklődött, feleltül pedig egy olyan apró nyüszítést kapott, mint mikor kedvenc kutyusunkat otthon hagyjuk - Akkor odamegyek. - mászott az ajtóhoz, viszont azon kilépni nem akart. Csupán kidugta kezét, míg el nem érte a hatalmas teremtményt és meg nem tapintotta annak bundáját - Milyen puha vagy! - pillantott fel a farkas szemeibe, ki mozdulatlanul figyelte. Nari simogatta, jó érzés volt bőrének a soha nem tapintott selymesség, ám meglepetés érte, mikor végül mégiscsak megmoccant a vadállat és ezúttal már vicsorogva fogott a lány kezeire. Nem tudta, most mi fog következni, csak reménykedett, nem megenni akarja őt a másik, kinek szemeiben fenyegető fények csillogtak.


(Sűrűsödik az időm, de igyekszem azért nektek. :) Köszönöm a díjakat, amiket a héten adtatok nekem és Raikonak. Hétvégén kitesszük mindet!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )