Three sides of life 31.rész: Megszeppenve

-Egy teljes hétig kettesben leszünk. Most ebbe nem fogsz belehalni.
-Hát jó. De akkor este kapok szexet? - vigyorgott.
-Ahh jó! Ha ezen múlik, kapsz.
-Akkor jöhetnek.
-Kis perverz. Ide ülsz az ölembe? - nézett rá V.
-Lehet?
-Persze. Na gyere!

-Hoztunk kajááááááát! - lépett be Jimin, maga mögött Hoseokkal, aki még a kocsival küzdött útközben is, így megállt a küszöbön.
-Mi van? Elromlott? - kérdezte V, miközben J-Hope még nyomogatta a kulcson lógó távirányítót.
-Gyenge az elem és bazd már meg te fos! - idegesítette fel magát, mire pityegett egyet a kocsi - Végre baszki! - lépett be az ajtón.
-Szóval gyenge az elem. - nevetett Taehyung a szenvedő társán.
-Igen, és rohadtul fel tud idegesíteni. - vette le cipőjét.
-Azt látom. - vigyorgott V.
-Csak ti vagytok itthon? - egyenesedett fel Hoseok és követte társát a konyha felé.
-Igen. Még csak mi vagyunk.
-Nem zavarja Jungkookot, hogy átjöttünk? Nem szerettetek volna kettesben lenni?
-Majd leszünk eleget, veletek pedig rég találkoztam.
-Rosszban vagytok, vagy mi? - álltak meg a konyha előtt.
-Nem, csak éjjelnappal dugni akar.
-Ohhh! Ideális társ. - vigyorgott Hopi.
-Azért annyira nem. Elhasználódik az ember szerszáma.
-Mondjuk jah. - léptek végül beljebb.
Jimin az asztalra pakolta ki a hozott ételeket, miközben Jungkook egy széken törökülésben ülve, szótlanul nézte a másikat.
-Meg, hoztam ilyet is. Ez nagyon finom. Csoki öntettel van leöntve és benne vanília fagyi van. Profiterolnak hívják. - de Kook csak csendben nézte a dobozt, amit elé rakott a másik.
-Nem egy szószátyár. - súgta Hoseok Vnek.
-Pedig tud az lenni.
-Szia Jungkook! - köszönt a kisebbre Hopi, az pedig azonnal felpattant, amint észrevette és meghajolt.
-Szia!
-Jaj, ezt hagyjad. Már baráti körben vagy. Ezt pedig köszönd Taehyungnak. Ebben a körben nem foglalkozunk ilyesmivel. Hiába vagy ennyire fiatal. Te jó ég, - ült le Hoseok - öreg vagyok.
-Dehogyis. - támaszkodott meg székének támláján V és a sok ételt nézte amit barátai hoztak.
-De igen. A hátam is fáj már. Hozz egy kis vizet édes fiam. - dramatizálta túl a helyzetet, Taetae pedig kinevetve ugrott is kérésére.
-Mi újság veled drága unokám? - folytatta Hopi Kookra nézve.
-Ömm..... egy hétig itt leszek.
-Óóóó, a fiatalság. Azok a régi szép idők.
-Itt a vized. - ért vissza V, miközben Jimin már nagyon vigyorgott színészkedő barátján - Idd meg, azt gyere kockulni. Hátra kötöm a kezem. - vett el egy kis édességet az asztalról, majd Kookkal a nyomában indultak a nappaliba.
-Megyek. Jimin hozz kaját! - ugrott fel.
-Mért én? Vigyél magadnak! - ment utána említett társa.
-Most, komolyan nem hozol nekem? - állt meg félúton, majd végignézte amint Jimin csupán egy doboz süteménnyel sétál a többiekhez.
-Nem.
-De kis paraszt vagy!

-Úgy volt, hogy hátrakötöd a kezed, nem bérbe veszel még egy profit. - mordult fel Jimin, bár megnyerte a kört a TaeKook páros ellen.
-De ez olyan, - puszilta meg a kisebbet, aki nagyon belepirult a másik ölében ülve, hogy a többiek előtt így cirógatják - mintha hátra lenne kötve. Tudod milyen nehéz összehangolni a kettőt?
-Jó, akkor most váltsatok kezet. - szólt közbe Hoseok.
-Igen, ez jó ötlet. Most te játssz bal kézzel, Jungkook meg jobbal.
-Rendben. Gyere picur, cseréljünk! - fészkelődtek, miközben nyílt az ajtó.
-Halihó! - köszönt azonnal V anyukája, a legkisebb pedig megijedt és próbált teljesen elbújni V ölében.
-Szia anya! - válaszolt Taehyung - Mi a baj Kook?
-Szia! - köszöntek a fiúk is.
-Nem baj, hogy itt vagyok? Hogy fognak fogadni? - sugdosott a kicsi.
-Dehogy baj. Ne aggódj! Nem lesz semmi.
-Na mit csináltok? - jelent meg édesanyja - Hű, de nagy banda.
-Milyen napod volt? - ment oda hozzá elsőként Hoseok.
-Ó, köszönöm. Nagyon jó. - kapott puszit - Mindig ilyen magas voltál?
-Igen. - mosolygott Hopi.
-Akkor én megyek össze.
-Szia anya! - ért oda végre Taehyung is, aki nagy nehezen kimászott Jungkook alól.
-Szia kicsim! - ölelték meg egymást.
-A srácok hoztak édességet.
-Na, de jó. Hízok tovább. Egye-fene, egy kis apróság még belefér.
-És lenne egy vendég erre a hétre, ha nem baj.
-Tudom, édesapád mondta.
-És nem baj?
-Dehogy baj. Végre jött valaki. És merre van a kis vendég?
-Kockul Jiminnel. - fordult vissza feléjük V, miközben a másik megállította a játékot.
-Ne félj. Kedves az anyuka. - súgta Jimin Kooknak, majd fel is kelt a többiekhez. - Szia! - ért oda hozzájuk és ő is megpuszilta az egyetlen nőt a szobában.
-Szia drága! Úristen! De izmos vagy!
-Köszönöm. - vigyorgott.
-Jó estét! - állt fel Kook és meghajolt - Jeon Jungkook vagyok.
-Óóóóó, de cukiiiii! - sétált oda az új jövevényhez.
-Anya! - szólt rá V, de meg sem hallotta.
-Jaj, de kis aranyos vagy! - állt meg ellőtte hatalmas mosollyal - Óóóóó! És mond csak, Taehyung kiszolgál rendesen? Nem vagy éhes, szomjas?
-Nem, köszönöm. - égett Jungkook arca, amint a nála kicsit alacsonyabb hölgyet nézte. Nem tudta, mit kéne tennie, még sosem volt ilyesmiben része, így hihetetlenül zavarba esett.
-Öcsit hol hagytad? - próbálta volna kimenteni Kookot a helyzetből, de nem sikerült.
-Apád megy érte. Jaj de kis édes vagy. Húúúú, de kis puha a bőröd. Milyen arckrémet használsz? - simogatta meg Jungkookot.
-Anya! Hagyjad már! - állt kettejük közé Taehyung - És kaja?
-Azt is hoz édesapád.
-Mi akkor megyünk is. - szólalt meg Hoseok.
-Máris? - fordult feléjük anyukája - Maradjatok még!
-Áhh! Nem akarunk zavarni.
Ezzel pedig J-Hope és Jimin sikeresen lefoglalták az anyukát, így Jungkook fellélegezhetett. Szegény szíve majd kiugrott. Félt, mert nem volt tisztában vele, hogy hogyan kéne viselkednie, vagy hogyan ne, ezért nem is mert semmit sem tenni. Ám Taehyung megnyugtatta, miután lett egy pár percük, hogy engedje el magát, mert itt mindenki tudja a helyzetüket, nincs miért aggódnia. Csupán egyetlen szabályt kellett megjegyeznie. Azt, hogy az öcsi előtt nem tesznek semmi komolyat. Ugyan a szülei elfogadták V beállítottságát, ettől még a kistestvért féltették, amit a bátyó meg is értett és ő is ezen a véleményen volt. Ugyan tudott mindent a kicsi, hisz megvédte Taehyungot másokkal szemben, ettől még nem akarták látványosan előtte művelni dolgaikat.

-Kérsz még Jungkook? - kérdezte V anyukája.
-Nem, köszönöm. Jól laktam.
-Ehetek édességet? - érdeklődött az öcsike, miközben segített lepakolni az asztalról.
-Igen. Taehyung, szolgáld ki kérlek.
-Oké. Gyere töpszli! - pattan fel és a hűtőhöz sétált testvérével - Na mit kérsz?
-Fagyit.
-Van itthon fagyi?
-Igen, apád hozott tegnap. - kommentálta édesanyja.
-Akkor van. Hol van öcsi, nem tudod?
-A pizzák mögött. - mutogatott felfelé a fagyasztó felé, amiben V már nagyban kotorászott.
-Ahh, megvan. Te is kérsz Jungkook?
-Nem, köszönöm. - ült továbbra is szótlanul az asztalnál, miközben végig figyelte Taehyungot. Még mindig félt egyedül, pedig semmi oka sem volt rá.
-Anya, apa?
-Szedj nekünk egy bögrébe, majd elnyammogunk rajta apáddal.
-Oké. - vette elő az eszközöket hozzá, elsőnek pedig a legkisebbet szolgálta ki - Ennyi elég lesz? - mutatta testvérének.
-Igen. Köszönöm! - vette el - Nézhetek tévét anya?
-Egy kicsit, míg elpakolok. Aztán megyünk fürdeni.
-Rendben! - ugrált a nappaliba.
-Ki ne borítsd! - kiabált utána anyukája.
-Szóval Taehyung. Akkor hogy is van ez? - érdeklődött apukája azonnal, amint az öcsi eltűnt.
-Mi?
-Jaj, hagyd már ezt Yuyoung. Az ő dolguk. - pakolt el anyukája, majd visszaült férje mellé a fagylalttal - Inkább egyél és hallgass!
-Semmi baj. - válaszolt V - Most bonyolultan vagyunk, de eddig működik. - kezdett magyarázni - Van Jin, Kook, meg én és így...... hármasban. Mindent megbeszéltünk és nincsenek titkok. Rendben is van teljesen minden. - állt meg Jungkook széke mellett.
-És biztos jó ez így? - nyammogott apukája a hideg falaton.
-Yuyoung! Ne légy már ilyen!
-Én csak aggódom a fiúnkért. Ennyi.
-Jó ez így. Ha baj lesz, akkor meg megoldjuk. - rántott vállat V.
-Én örülök, ha szerelmes vagy kisfiam. Csak ne legyen bajod. Azt nem szeretnénk egyáltalán, de most nagy a veszélye. - kommentálta anyukája.
-Nem lesz baj. - szólalt meg végre Jungkook, aki egész este hallgatott - Én nagyon szeretem, és Jin is. - remélt valami reakciót, de amint nem látott mást, csak meglepett arcokat, újra elvörösödött.
-Ne aggódjatok! De kedvesek vagytok. Szeretlek titeket. - ölelte meg szüleit V - Elmegyünk fürdeni. Vagy várjuk meg öcsit?
-Igen, kérlek. - állt fel anyukája - Minyoong! Gyere fürdeni! - ment a nappaliba.
-Akkor mi bemegyünk addig a szobába. Gyere Kookie! - szólt a kisebbnek, aki azonnal felpattant hozzá. Örült, hogy végre elmenekülhetett.
-Rendben. Menjetek csak. Jó éjszakát és majd ne hangosan, ha..... ha izé. Na, ha lesz valami. - ejtette magát csapdába édesapja.
-Hehe. - kuncogott V - Rendben.
-Yuyoung! Gyere! Téged akar!
-Megyek! - kelt fel és legkisebb fiáért indult.

-Azért megszólalhatsz ám, ha kint vagyunk. - csukta be az ajtót maguk mögött mosolyogva V.
-De nagyon félek tőlük. - ült le Taehyung székébe.
-Mért? Ennyire félelmetesek?
-Nem csak..... még sosem voltam így sehol. És mikor megszólaltam is úgy néztek rám.
-De nem azért, mert nem szeretnek. Hanem, mert meglepődtek. Egész este csendben ültél, majd azzal mutatkozol be, hogy szeretsz engem. Persze, hogy meglepődnek. - térdelt elé a földre.
-Tényleg szeretlek.
-Annyira szórod ezt. Tudod, egyáltalán mit jelent?
-Igen. Azt, hogy ha nem veled vagyok, akkor csak rád gondolok. De ha meg csak veled vagyok, akkor Jin is nagyon hiányzik és azt kívánom, bárcsak itt lenne ő is. Hogy megint kettőtök között aludhassak. Amikor meg egyedül vagyok majd meghalok. Annyira szeretnélek ölelgetni titeket, meg megcsókolni, de legalább csak a közeletekben lenni, ha már mást nem is lehet. - várt reakciót a kicsi, de nem kapott - Rosszul válaszoltam?
-Tényleg szeretsz.
-Ezt mondom, már mióta. - szinte felháborodva válaszolt Jungkook.
-Gyere ide! - emelkedett fel a másikhoz, hogy megcsókolhassa.
Egész eddig azt hitte, a kicsi csak dobálózik ezzel, hisz még sohasem volt igazán szerelmes, így mit tudhat arról, hogy ez mit is jelent. De mint kiderült, nagyon is tisztában volt vele. Jól tudta, miket beszél és hogyan érez, így V most igazán rosszul érezte magát, amiért még sohasem viszonozta ezt, de nem merte. Ugyan nem akarta kicsit rögtön ezzel sújtani, hogy nem mondja ő is, de még korainak vélte a dolgot.
-Szex? - kérdezte azonnal Jungkook, amint elváltak egymástól hosszú percek után.
-Ezt nem mondod komolyan, hogy ennyire be vagy indulva állandóan. - mosolygott Taehyung, mert nem hitte el a hallottakat.
-De igen. Megígérted, hogy megkapom. Szóval? - harapott alsó ajkába, mialatt végignézett Vn és látszott, hogy szemeivel már levetkőztette társát.
-Nem. - kelt fel a földről, majd az ágy végéhez sétált.
-De most mér nem? - háborodott fel Jungkookie.
-Mert nem. Max fürdés után, jó? - nyitotta fel az ágyneműtartót, majd kitámasztva azt, kipakolt belőle.
-De akkor már akkor is fogunk, ha meg kell erőszakoljalak. - morgolódott Kook.
-Na azt megnézem. - mosolygott V.
-Esküszöm!
-Persze-persze. - csukta vissza az ágyat - Hozok inni estére. - ment ki a szobából.
Kicsit pakolászott a konyhában, így még némi nassolni valót is szedett össze maguknak. Egy üveg vízzel és egy nagy tál chipsen indult vissza szobája felé, amikor szembejött vele anyukája.
-Szerintem egy tíz perc múlva mehettek is, mert az öcséd most nagyon nem akar pancsolni. - vett ki egy szemet a rágcsálni valóból.
-Rendben. Minden oké amúgy?
-Mért kérdezed?
-Nem baj, hogy áthoztam ide Jungkookot?
-Dehogyis. Mért aggódsz?
-Csak apa miatt.
-Jaj, ne foglalkozz vele. Elfogadta, csak tudod milyen döcögősen megy ez neki.
-Tudom. Rendben.
-Egyébként mi az a kötés Jungkook kezén? - kérdezte anyukája aggódóan - Észrevettem este, csak nem mertem felhozni.
-Dolgozott és ott sérült meg. Rengeteg sebe van most.
-Hol dolgozott?
-Repteret mesélt. De többet nem megy. Megtiltottam neki, mert tönkretette magát az alatt pár nap alatt is.
-Mondanám, hogy a nagytestvér szellem, de ő a párod..... az egyik párod, szóval inkább a szerelem. Örülök, hogy figyelmes vagy.
-Ismersz anya. Akkor lassan mehetünk?
-Ja igen, persze. Nem is tartalak fel. Szegény Kookot egyedül hagyod.
-Ó, ne aggódj! - lépkedett szobája felé - Feltalálja magát. - nyitotta ki ajtaját ügyeskedve, mert mindkét keze tele volt - Mit csinálsz? - látta meg a másikat, amint az kutakodik egyik fiókjában.
-Nézelődtem. - pislogott fel az idősebbre hatalmas szemekkel, hogy ne szidják le.
-Tudod, hogy ez illetlenség? - pakolt az asztalra.
-De nincsenek titkaink.
-De ez más. - csukta be az ajtót - Ne turkálj a szekrényemben. - kapta ki Jungkook kezeiből cuccait, majd elpakolt.
-Óóóóóóóó. Mit hoztál? - kóstolta meg a chipset.
-Rágcsát meg vizet. Ami kelleni fog, ha mozogni akarsz.
-Pedig akarok. Már most is. - állt V mellé, aki még a földön ülve rendezte vissza fiókját.
-De most még nem.
-Naaaa! - férkőzött Taehyung ölébe - Kérlekh! - nyögött egyet, hátha ezzel fel tudja kelteni a másik érdeklődését, ami többé-kevésbé sikerült is.
-Most még nem. Fogd vissza magad!
-Nem akarom. - csókolt az idősebb nyakába, miközben ujjait a másik pólója alá csúsztatta.
-Állj meg! - fogta le Kookie csuklóit.
-Nem akarokh! Szexeljünkh! Kérlekh. Annyira fáj már. Könnyíts rajtam, kérlekh. - könyörgött V fülébe.
-Ahh! Ne csináld ezt!
-Akarlakh! - mozdult meg a másik ölébe ülve - Akkor csak had szopjalak le.
-Mi?! - lepődött meg Taehyung - Mit szeretnél? - tolta el magától a kisebbet, hogy szemeibe nézhessen.
-Leszopni. - vörösödtek el Jungkook orcái, hogy meg kellett ismételnie magát.
-Tudod, hogy attól neked nem lesz jobb?
-De érezni akarlak. Biztos, hogy te sem férsz már el. - Kooknak pedig igaza volt. Hisz Vnek elég volt a másik édes hangját hallania, már attól hanyatt akarta dönteni a fiatalabbat.
-Jobban szeretem, ha szeretkezünk. Bírd még ki egy kicsit. Addig csókkal tudok szolgálni, ha az megfelel.
-Talán. De nagyon akarom!
-Kitartás. - húzta magához a másikat V.
-Kérek kérek kéremmmmm. - tapadt ajkaira Taehyung, majd olyan mélyen kezdte ízlelgetni a másikat, mint még soha. Most, hogy végre tudta, a kicsi tényleg szívből szereti, ez volt a legkevesebb és ugyan nem viszonozta a másik szavait, de tettével éreztette vele, hogy ugyan úgy viszonyul ő is hozzá-.

Pár perccel később még mindig egymáson csüngtek, mikor V anyukája kopogás után közölte velük az ajtón keresztül, hogy mehetnek fürdeni. Levegő után kapkodva váltak el egymástól, majd Jungkookot tessékelte először a fürdőbe, akinek megmutatott mindent, mit hol talál, majd magára hagyva a kisebbet, visszament szobájába és beágyazott maguknak. Kook hihetetlen gyorsasággal végzett, hogy minél hamarabb legyen végre az, amit ő szeretne. Szinte sürgette az idősebbet, hogy menjen már fürdeni, miközben ő még mindig egy szál törülközőben toporgott a szobában.
-Mire visszajövök, öltözz fel! - fordult vissza a küszöbről V.
-Minek? Úgyis leveszem.
-Hogy én vehessem le rólad. - mosolygott az idősebb, majd be is csukta ajtót.
Ám Kooknak esze ágában sem volt felöltözni. Tovább akart kutakodni párja szobájában, mert tudta, hogy annak van mindenféléje és kíváncsi volt, mit is takarhat az a minden. Ezért az illemet figyelmen kívül hagyva újra turkálni kezdett a fiókokban. Azonban nem sokra lelt. Mindent átnézett, még az ágynemű tartót is, de semmi. Egy árva csomagolást, vagy elkószált szexjátékot sem talált abban az apró szobában, amiben amúgy nem nagyon volt hová rejteni semmit.

-Anya! - kereste édesanyját V.
-Konyha! - válaszolt neki, Taehyung pedig oda is ment hozzá.
-Végeztünk. Mehetek ti is.
-Rendben. Van kaja holnapra a hűtőben, de apád akar kitenni nektek pénzt még reggel. Úgyhogy nem fogtok éhen halni. Bár amennyi kaja van itthon, így sem.
-Oké, köszönjük. Öcsire kell vigyázni?
-Dehogyis. Az kéne még csak, hogy titeket terheljünk vele. Mamánál lesz. Hazajött a kis barátnője most, úgyhogy nagyon szeret ott lenni.
-Rendben. Akkor mi lefekszünk. Bezárom a szobaajtót. - indult vissza szobájába V.
-Jól teszed. Ne hangosan, ha lehet.
-Mért jöttök mindketten ezzel? - fordult vissza.
-Csak elővigyázatosságból. - magyarázott anyukája apró mosollyal.
-Még sosem aludt itt senki, de biztosíthatlak, hogy másnál is mindig csendben voltunk.
-Jó-jó. Csak nincs még tapasztalatom na! Csak mondtam. Ne tépd le a fejem. - mosolygott.
-Jó. Na jó éjszakát! - köszönt el.
-Nektek is!
-Lefekszetek? - sétált szembe vele apukája, kezében két bögrével.
-Igen.
-Mire felkeltek üres lesz a ház. Hagyok itthon pénzt ebédre. - sétált el mellette.
-Anya azt mondta, tele hűtő. Úgyhogy ne hagyj!
-Biztos? Ne melegítsetek már. Egyetek frisset. - fordult vissza V felé.
-De ne dobjuk ki. Jó lesz az. Jó éjszakát!
-Hát jó. Jó éjt! - tűnt el apukája  konyha irányába, Taheyung pedig benyitott szobájába, majd azonnal megtorpant, amint meglátta Kookot az ágyon ülve, ahogy kutat egy nagyobb dobozban.
-Hogy találtad meg? - csukta be azonnal maga mögött az ajtót és be is zárta.
-Nem volt könnyű.
-De elég nehéz sem ezek szerint. - sietett oda  kisebbhez - Add azt ide! - kapott ki a másik kezéből egy kisebb kelléket a sok közül, amit az évek alatt felhalmozott.
-Aaaaahj! Próbáljuk ki őket!
-Azt kéne még csak. Jin meg is ölne. - pakolt vissza a dobozba.
-Ahh!..... Ez amúgy a penis plug? - emelt fel egy kis fém rudat maga mellől Kook.
-Mi? Nem hiszlek el! - nyúlt érte, de Kook megfogta kezét és még el is húzódott tőle kicsit - Add ide!
-Nem! Próbáljuk ki! - csillogtak szemei.
-Nem próbáljuk.
-De igen!
-Add vissza!
-Nem! Használjuk, különben felhívom sírva Jint.
-.... Milyen kis ördög vagy te!
-Akkor?
-Ahhhhj! Jó! De csak azt az egyet! - emelte fel a dobozt, majd az asztalra felmászva visszatolta helyére, a szekrény tetejére leghátra, amit csak akkor látni, ha valaki követi a példáját és a monitor mellett ácsorog.
-Ez az! Kell hozzá valami? - forgatta a kis fémdarabot.
-Csak ez. - dobta mellé a síkosítót V - De ez amúgy is kell.
-Jóóóóó! Kipróbálhatom? - érdeklődött az idősebbre mosolyogva Kookie.
-Majd. Előbb érjünk el arra a szintre, hogy már aktuális. - ült le mellé Taehyung - Te fel sem öltöztél?
-Ömmm.... nem. - pislogott nagyokat.
-Ejnye. Ezért meg kell hogy büntesselek. - harapott alsó ajkába, majd a kisebbet ledöntötte az ágyra - Most boldog lehetsz. Végre szexelünk.
-Ne beszélj! Csináld!


(Folytatjuk :D XDDD Érzem, hogy megint meg fogom kapni a "MÉRT ITT HAGYTAD ABBA?" mondatot, de nem érdekel XD így terveztem és kész :D
Hírek: Van chat az oldalon. Még mindig van játék, de már nem sokáig. BTS fotókártyákat tartalmaz a díj, és bármelyik országból lehet jelentkezni, szóval hajrá! Lassan megérezik első fordításunk is, melynek posztolása már csak attól függ, hogy én mikor olvasom át. Ezzel kapcsolatban pedig Kook rajongók figyelem, mert Jeon biztosúr megbünteti a gyorshajtókat! :DDD )

J-Hope&Gayoon 4. rész

-Hát..... A június dolgot nem értettem. - néztem szemeibe, de erre azonnal elfordult.

-Én sem. Vannak dolgai. Itt merre? - torpant meg.

-Ömm.... egyenesen.

Ugyan nem faggattam a tovább, ám nem hittem neki. Ha fogalma sem lett volna, miről van szó, tuti máshogy reagált volna, ellenben akkor rászólt édesanyjára, hogy ne tudja folytatni. Ötletem sem volt, mi lehetett az, de nagyon kíváncsi lettem, így úgy döntöttem, ki fogom deríteni.

-Megjöttem! - kiabáltam a házba, amint hazaértem.
-Hoseoooooook! - hallottam húgom hangját közeledni.
-Szia! - köszöntem rá, majd a nyakamba csimpaszkodott.
-Hogy vagy bátyó? Jobban vagy már?
-Persze.
-Szia kisfiam! - jelent meg édesanyám is - Örülök, hogy hazajöttél. - ölelt át ő is, bár sokkal rövidebb időre - Szia Gayoon! Jaj, de jó itt látni téged.
-Jó estét! - köszönt és ledobta a táskámat - Csak hazahoztam, de már megyek is.
-Jaj, nehogy már hazamenj. Aludj itt, ha már idehozott utad. - sétált hozzá anyukám.
-Óóó, hát azt nem lehet. Anyukám most jött haza nem rég, szeretnék egy kis időt tölteni vele, mert keveset vagyunk együtt.
-Ohh, de kár. És holnap lenne kedved?
-Anya, ne erőltesd! - szóltam rá.
-Nem szeretnél a barátnőddel aludni kisfiam? - lepődött meg, miközben rám nézett. Basszus tényleg! Ő elméletben az én párom jelenleg és ha nem akarok bajt, akkor el is játsszuk a szerepet amíg csak kell. Ez pedig nem túl hosszú idő, szerintem ki fogom bírni.
-De csak...... had legyen ő is a családjával.
-De ma letudod, és holnap meg itt alszol. Na mit szólsz? - fordult vissza Gayoon felé.
-Hát..... ha nagyon ragaszkodik hozzá.
-Jaj, végre megismerhetem majd a fiam barátnőjét! Nagyon boldog vagyok. Csinálok is valami süteményt holnapra.
-Anya, nyugalom. - eresztett el végre húgom is, így le tudtam csillapítani édesanyámat.
-Akkor én megyek is. Jó éjszakát! - köszönt el Gayoon.
-Szia drágám, várunk holnap.
-Várj! - mentem utána és becsuktam magam mögött az ajtót - Megoldom majd, hogy ne kelljen itt aludnod.
-Ahogy gondolod. - állt előttem hatalmasakat pislogva.
-Nem akarom rád erőltetni. Éppen elég, hogy azt hiszik együtt vagyunk. Meg tudom, hogy nem szeretsz hazudni.
-Hát nem igazán. Rendben. Ahogyan szeretnéd. Ám holnap megint velem leszel, bár csak délutántól vagy az enyém.
-Ohh. Van beosztás? - lepődtem meg.
-Igen. Délelőtt a húgod vigyáz rád, utána az enyém vagy. Direkt, mert mutatni akarok valamit. - vigyorgott.
-Félnem kéne?
-Nem-nem. Nagyon jó lesz. Ilyet még sohasem láttál, az biztos.
-Hát... bízok benned, hisz kiben, ha nem benned. Kell valamit magamnál tartanom majd?
-Nem kell semmi pluszba. Akkor holnap találkozunk. Szia! - fordult meg és hazaindult.
-Várj! Haza találsz?
-Persze, ne aggódj! - intett, majd láthatóan találomra választott útján hazaindult.

-Tesó.... tesótesótesótesótesó. - keltett szokásos módján húgom.
-Mi van! - mordultam rá, mert utáltam mikor ezt csinálta. Alapból idegesen kelek fel ettől.
-Kérsz reggelit? - vigyorgott.
-Nem. Hagyj aludni! - fordultam másik oldalamra.
-De enned kéne valamit.
-Mért? Dél van?
-Nem. Csak reggel tíz, de anya azt mondta figyeljek rád.
-Majd eszek, ha éhes leszek.
-Biztos?
-Szia! - tudattam vele, hogy hagyjon békén.
-Uhm..... szia. - hallottam pár pillanattal később az ajtó csukódását.
Ám nem tudtam visszaaludni. Épp eléggé felébresztett ahhoz, hogy csak fetrengjek és gondolkozzak, méghozzá Gayoonon. Nem tudom, már megint mért ő jutott először eszembe, de jobb volt, mint hogy a másikra gondoljak, aki valószínűleg épp más mellett ébredt fel, én pedig meg sem fordultam a fejében. Ám ez kevésbé érdekelt. Csak a kis fekete hajú megmentőmön elmélkedtem. Szegény nagyon nem akarta ezt az egészet, én pedig napról napra jobban belekényszerítettem. Eddig csak beszélt édesanyámmal, most pedig még meg is hívták őt ide és hazudnia kell majd tovább. Valamiért engem egyáltalán nem izgatott, hogy nem az igazat mondjuk, de az már jobban zavart, hogy ő nagyon feszült lett állandóan, amikor olyan helyzet adódott. Nem akartam kínozni szegényt, így eldöntöttem, hogy inkább megbeszélem vele, hogy bekamuzom a szakításunkat otthon és akkor minden tehertől meg tud szabadulni. Hazudnia sem kell majd tovább, plusz én sem leszek többé probléma.

Szobámban álltam az asztalom előtt és vágtam zsebre a pénztárcámat, mikor hallottam, hogy csöngettek. Délután írt Gayoon, hogy úton van, majd nem sokkal később, hogy pár perc és ideér, így fel is készültem rá. Telefonomat felkapva fordultam meg és indultam az ajtó felé, ám húgom beelőzött.
-Nyitom! - rohant az ajtóhoz.
-Hozzám jöttek. - de mire felvilágosítottam utam közben, már nyitotta is, én pedig csak közeledtem.
-Sziaaaaaaaa! - fogadta kitörő örömmel.
-Öh..... szia. Hoseokhoz jöttem.
-Itt vagyok. - értem lassan hozzájuk - Szia!
-Szia! - derült fel amint meglátott.
-Na merre megyünk?
-Azt nem mondom meg, de hozz valami pulcsit.
-Minek? Jó idő van.
-Ott, ahova megyünk, hűvösebb lesz.
-Ahh! Rendben. - fordultam vissza a szobám felé, miközben még hallottam a lányokat beszélgetni.
-Mi az? - kérdezte Gayoon.
-Nem csókoljátok meg egymást? Vagy valami üdvözlő puszi? Furák vagytok.
-Hát.... - folytatta valamivel szegény, miközben én sietni kezdtem. Megint hazudoznia kellett, amit utált, én pedig nem akartam, hogy rosszul érezze magát, ezért hamar vissza is értem egy pulcsival kezemben.
-Mehetünk. - léptem ki az ajtón.
-Szia! - köszönt el Gayoon, húgom azonban mondta volna még a magáét.
-De még kérdezni akartam.
-Nem érdekel szia! - csuktam be magam mögött az ajtót - Sajnálom. - kezdtünk sétálni Gayoonnal - Tudom, nem szeretsz hazudozni.
-Hát nem. Nem is tudom ezt megszokni.
-Na pont emiatt lenne egy javaslatom.
-Ó igen? - lepődött meg - Hallgatlak. - nézett rám mosolyogva, miközben vezényelt, hogy merre is menjek.
-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha beadnám otthon a szakításunkat? Akkor nem kéne többet hazudnod, meg én sem lennék terhedre. Csinálhatnád azt, amit szeretnél, nem kéne bébicsőszködnöd.
-Ohh..... - döbbent meg - De én.... szeretem ezt csinálni.
-Hazudni?
-Nem azt. - rázta fejét, miközben már maga elé pislogott - Hanem veled lenni. Szeretlek elvinni ide-oda, meg új dolgokat mutatni. Szeretem látni, hogy meglepődsz és boldog vagy. Meg el akarom érni, hogy majd te is mutass nekem gyönyörű helyeket, ha már megtanultad szeretni az életet. De addig is élvezem, nem tudod mi a bajod.
-Hmm. Ahogy gondolod. De ez hazugsággal jár. Ráadásul ha ma tényleg nálam akarsz aludni, akkor még mellém is kell feküdnöd. Ez cseppet sem zavar?
-Megoldom. Azt a buszt el kell érjük. - kapta el kezemet és futni kezdett.
-Minek? Nem akarok futniiiiii!

-Na itt sem voltam még. - néztem körbe, amint már leszálltunk a buszról Seoulon kívül. Nem gondoltam, hogy majd ilyen messzire fogunk menni.
-Gondoltam. Kis városi. - kuncogott - Na erre gyere. De siessünk. Időben oda kell érnünk.
-De hova megyünk és mért rohansz állandóan? - követtem hatalmas léptekkel.
-Majd meglátod, Gyere már, mert elbaszod nekem.
-Hogy beszélsz?
-Siess! - húzott maga után.
Nagyon rohantunk, de végi fogalmam sem volt, hogy hová. A lakott területről csak egyre jobban kiértünk és már kezdtem azon gondolkodni, hogy lehet igazából egy sorozatgyilkos és így gyűjti áldozatait.
-Messze vagyunk még? - vergődtem át magam a bokrokon.
-Pont akkor kell megkérdezned mikor odaérünk? - fordult szembe velem.
-..... Bocs. De hol is vagyunk? Azt tudom, hogy az Isten háta mögött, de hol?
-Szép helyen. Na foglalj helyet! - sétált a fák közé majd elterült a magas fűben.
-Ez biztos jó ötlet? - álltam mellé.
-Igen. Feküdj le és ne mozdulj! - fogta meg kezemet, majd lehúzott magához.
-Ránk másznak a bogarak. Nem félsz a kullancsoktól? - térdeltem mellé.
-Nem. Ilyen kis finnyás lennél? - pislogott rám.
-Nem...... jó. - dőltem le mellé a fűbe. Hosszú percekig hallgattunk csak egymás mellett feküdve, mire megszólaltam újra - És most itt alszunk?
-Nem.
-Akkor mire várunk?
-Majd meglátod.
-Mikor?
-Majd. Addig hallgass és bámuld az eget.
-Már ami látszik belőle?
-Igen.

(Aki akar zenét, az most kapcsolja be oldalt)
Számomra óráknak tűnt az a várakozás és még idegesített is, hogy pazarlom az időmet, de hiába hoztam fel ezt Gayoonnak, nem engedett el. Csak marasztalt, miközben mozdulatlanságra intett, a nap pedig lassan teljesen lenyugodott.
-Szépek a csillagok. Bár Seoul még így is nagyon elnyomja, de jobb, mint a városban.
-Ezért hoztál ki? Láttam már csillagokat.
-Nem. Valami sokkal hihetetlenebb dolgot akarok mutatni. Ez mi?
-Mi?
-Fúj a szél? - ült fel hirtelen.
-Na, szabad mozogni? Végre! - keltem fel én is és álltam volna elgémberedett lábaimra, de visszafogott - Már megint mi az?
-Fúj a szél. Azta, így sokkal jobb lesz! - egyenesedett fel óvatosan figyelve, hogy ne lépjen arrébb - Gyere! Ne mozdulj el! - segített fel.
-Mért?
-Csak ne mozdulj. Majd meglátod, miért jöttünk és akkor megmozdulhatsz. Bár nem hiszem, hogy lesz kedved.
-De mond már el, hogy mi van! - néztem szemeibe.
-Mindjárt. Ennél szebbet még életedben nem láttál.
-Honnan veszed?
-Mert ilyet senki sem látott, csak az, akit elhoztam ide, ők pedig nincsenek sokan. - mosolygott rám.
-Szóval érezzem magam kitüntetett embernek?
-Igen? - vigyorgott.
-Nem hiszem, hogy megérdemlek egy ilyen kitüntetett szerepet. Hisz belekényszerítelek a hazudozásba is.
-Áhh! - rántott vállat - Ennyit megér. A mosolyodért és a boldogságodért bármit megadnék.
-De, mért teszed ezt? Még csak a barátnőm sem vagy. Egy ismeretlen vagy, aki rosszkor, rossz helyen volt, így most neked is el kell viselned a bajaimat. Elmehetnél akármikor. Mi tart ennyire vissza? A boldogságomat pedig nem hiszem el.
-Muszáj lesz.
-Ha tényleg ez az ok, akkor hihetetlen vagy.
-Nem, csak olyan ember, amilyennek mindenkinek lennie kéne. Na figyelj. Mindjárt ideér a szellő remélem. - fordult a susogó levelek irányába - Ilyen csodát még nem láttál.
Én is követtem példáját, majd a sötét erdőt bámulva vártam, hogy mi fog történni, mikor érdekes kis apró fényeket véltem felfedezni.
-Azok mik?
-Amiért jöttünk. Imádom. - nyújtotta előre kezeit és pont el is ért minket a szél, amire annyira várt, majd végre ráébredtem miről is van szó, hogy miért jöttünk.
Isten se tudja, merre voltunk aznap este, de azt igen, hogy ezt tényleg nem szabadott kihagynunk. Gayoon jól tette, hogy nem engedett mozogni, mert akkor elrontottam volna mindent, így viszont szinte egyszerre szállt fel több száz szentjánosbogár a hatalmas fűből, amiben feküdtünk. Az eddig sötétségben nyugvó apró lények csillogva röppentek a magasba, ezzel pedig olyan fényt nyújtottak nekünk, hogy Gayoon körvonalait tisztán láttam a korom sötétben is. Tátott szájjal forogtam körbe, miközben nem hittem a szememnek. Sosem láttam még olyan gyönyörű dolgot, mint aznap este. Mintha tényleg csillogás vett volna körül, mert csak a pislákoló fényeiket láttuk. A középpontban pedig mi álltunk, akárcsak valami főszereplők. Megannyi alkalommal szerettem volna ott állni az animékben egy ilyen helyzetben most pedig ő el is hozott ide. Az álmok világába.
-Gayoon. - nézelődtem még nagyban.
-Hát nem gyönyörű? Imádok kijönni. Nézd!
-Mit? - fordultam vissza felé, ő azonban ezt nem láthatta, mert behunyt szemekkel állt - Mit csinálsz?
-Rám szállnak.
-De miért?
-Finom az illatom. Nem rég vettem csak észre, hogy erre buknak a bogarak. Ez is tök jó lesz csak várj egy kicsit.
-Nem gusztustalan, hogy másznak rajtad?
-Nem. Ilyenkor is szoktak ám pislogni, csak kevesebbet, meg halványabban. Pföh! - fújkált - Belemászott majdnem a számba - kezdett kuncogni.
-Akkor ne beszélj közben. - léptem közelebb hozzá és csak csodáltam, amint megannyi bogár telepedett rá és valóban, továbbra is felvillantak.
-Bu! - mozdult hirtelen felé, majd meg is lepődött, hogy olyan közel állok hozzá - Bocsánat. - lépett hátrébb, miközben felszálltak róla a bogarak.
-Még sosem kértél bocsánatot semmiért.
-Ez nem igaz.
-Szerintem meg de.
-Jó, lehet. De gyere. - fogta meg kezemet - Van még valami.
-És mi? - mentem utána. miközben húzott a fák között.
Hirtelen kiértünk az erdőből, egy tisztásra, majd annak peremén el is engedett és futni kezdett a magas fűben. Már kezdtem megszokni, hogy semmi hétköznapit nem várhatok tőle, mert ahogy rohant felzavarta a többi szentjánosbogarat is. Olyan volt, mintha egy angyal szállt volna a Földre, aki pár pillanattal később eltűnt a fűben.
-Gayoon! - indultam azonnal utána, majd melléérve letérdeltem hozzá - Jól vagy?
-Persze! - ült fel - Jól elbasztam a legszebb estédet nem? - vigyorgott.
-Mért tetted volna? - segítettem fel.
-Hát itt pofára esek, miközben csodát mutogatok. - söpörte le ruháját.
-Csak érted aggódtam, a többi nem érdekelt. Nem rontottad el, ne aggódj.
-Megint fúj a szél! - kapta fel fejét - Remélem elér ide, bár errefelé ritkán fúj annyira, hogy mindegyik bogár felszálljon.
-Nagyon meg akarod mutatni. - mosolyogtam.
-Igen. Mert..... ezt muszáj látnod. Máshol, máskor nem lesz rá alkalmad.
-Akkor majd eljövök ide újra.
-Kétlem, hogy megjegyezted volna az utat. Direkt nem hagytalak, hogy figyelj rá.
-És te sem hozol el többet?
-Nem hiszem. Ez egyszeri lehetőség.
-De gonosz vagy.
-Csak meg kell szoknod, hogy nem tart minden örökké. Na! - nézelődött - Most elég erős a szél.
-Akkor újabb csodában lesz alkalmam?
-Igen. Júúj, nézd! - mozdult vissza arra, amerről jöttünk és újra megtalálta azt, amiben az előbb elesett, de elfelejtette, hogy ott van.
-Vigyázz már magadra! - kaptam el, mielőtt újra földet ért volna.
-Tudok és szoktam is. - kapaszkodott belém - Meg vagyok. Elengedhetsz. - fordult szembe velem.
-Biztos? - tartottam továbbra is magamhoz ölelve.
-Igen....... azt hiszem. - nyelt nagyot.
-És ha nem akarlak?
-Akkor...... buta vagy.
-Megint tiszteletlen vagy.
-Mint mindig.
-Mennyi bogár! - néztem körbe, amint elért hozzánk a szellő és sokkal több szált fel, mint az erdőben.
-Sokkal jobb. - bújt végre hozzám, én pedig meglepődtem. Valóban nem akartam elengedni, mert hiányzott, hogy végre valakit úgy tarthassak a kezeimben, mint őt akkor, de nem számítottam rá, hogy viszonozni fogja.
-Gayoon. Köszönöm. - húzódtam kicsit el, hogy a szemébe nézhessek, már amennyit láttam belőle.
-Ez a legkevesebb.
Pillanatokig bambultunk egymás tekintetébe és hamar eluralkodott rajtam a vágy, hogy megcsókoljam. Soha életemben nem éreztem közel magamhoz senkit annyira, mint őt, ami meglepett, hisz én az előző Gayoonba voltam szerelmes. De talán most megváltozott, mert olyan helyre vitt, amit más még nem nagyon láthatott.
-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.


(Folytatjuk :D
Ajánlott zenék oldalt a lejátszási listán. Avatar soundtrack 4, 5. Én non-stop szoktam hallgatni végtelenítve írás közben, de most megpróbáltam kicsit hozzáigazítani. Ezért sem a kezdetektől van kiírva, hogy hallgassátok. :) Azért remélem tetszeni fog.)
ÚJDONSÁG: Chat a blogon :)

Legyenek zenék részekhez címezve?

Sziasztok!

Én mindig hallgatok zenét írás közben, ami meghatározza az egész hangulatát, ezért felmerül a kérdés. Legyenek ezek a számok részekhez címezve hallgathatóak az oldalon az smc lejátszási listáján? Ezek a számok segítenek nektek is jobban átélni, hogy éppen a központi alak mit érez. Terveztem már egy ilyen sorozatot, ahol minden részhez lenne majd zene, de szinte így is minden kiadott poszthoz tudnék berakni számot. Ezektől pedig elsírnátok magatokat, mert átéreznétek milyen volt Yeeunnek újra látni Sugát, vagy Vnek a kis foltos Kookot, esetleg a következő J-Hope&Gayoon részben (SPOILER) részesei lehettek, hogy nagyjából milyen meglepetésben lesz része Hopinak. Nos ezeknek az információknaka  birtokában kérlek benneteket, hogy szavazzatok oldalt. Amennyiben elegendő igen összegyűlik, elvetve a nemeket elkezdem írni a listát, de a lejátszó továbbra is csak akkor indul el, ha a SEX feliratra kattintotok, jobb oldalt pedig a 69-el tudjátok majd lenyitni a listát.

Köszönöm a figyelmet drágaságaim! :D Imádlak ám titeket :D

Three sides of life 30.rész: Kis kanos

-És megéri? Mert nekem nem. - nézte a sebet a kisebb - Soha többet nem fogsz azzal az énemmel találkozni..... annyira sajnálom. - adott gyengéd puszit a sérülésre.
-Szeretlek kicsim.
-Ezek után is? - nem hitt a fülének, mert ő tuti otthagyta volna önmagát, ha Jin helyében lett volna.
-Igen.
-Egy angyal vagy. Nagyon szeretlek. Soha többé nem foglak bántani. Esküszöm.


-Sziasztok! - ért haza Jungkook.
-Szia kisfiam! Merre jártál? - szólt anyukája a nappaliból, miközben Kookie levette cipőjét, majd beljebb ment köszönni szüleinek.
-Húúú, mindenfelé. Jinnél voltam, meg osztálytársaknál. Jó kis napjaim voltak. Mit néztek? - állt meg a kanapé mögött.
-We got married. Na hogy vagy kicsim? Adj egy puszit. - fordult hátra hozzá édesanyja, Kook meg lehajolt, hogy teljesítse kérését.
-Nem dolgozol most? - nézett fel rá apja.
-Nem. Végül nem megyek többet.
-Nocsak? Mért?
-Hát szegény eléggé megsérült múltkor is. Én csak örülök neki. - dőlt édesanyja az apukájára tévézés közben.
-Jinék megtiltották, pont emiatt.
-Ahh. Rendben. Ahogy szeretnéd. De van pénzed? - karolta át párját.
-Igen van. De megyek is pakolok, mert megyek vissza Jinhez, aztán holnaptól meg Taehyungnál fogok aludni. - indult szobája felé.
-Az ki?
-Jin egy haverja.
-De Jin már nem alapból Suga haverja? Alig ismered őket.
-Jaj ne aggódj. Tök jó fejek. Taehyung tök kocka, csak pses, de így is tudunk majd kockulni. Végre lesz ellenfelem.
-És meddig leszel annál a fiúnál kicsim? - kérdezett anyukája is.
-Hát egy hétre gondoltam.
-Egy teljes hét? - lepődtek meg - Azért annyit ne. Maximum két nap.
-Ne mááár! - lépett vissza a nappaliba nyavalyogva - De ő hívott meg.
-Egy hétre?
-Igen.
-Hagyjad. - nyugtatta meg anyukáját apukája - Messze lakik?
-Nem... tudom. Nem hiszem.
-Azt sem tudod hol lakik? Nem engedlek el. Haneol tiltsd meg neki!
-Majd írd meg hol lakik, meg nézz haza pár naponta.
-Haneol! - mordult rá anyukája.
-Oké apa. Na pakolok is. - tűnt el szobájában, de még hallotta ahogyan lassan összevesznek szülei.

-Tessék itt egy kis pénz, ne edd azért ki őket a vagyonukból.
-Köszi apa, de nem kell.
-Anyád akarja.
-Megsértődött?
-Igen, kicsit. De el fog neki múlni. Csak hívj fel, ha odaértetek hozzá majd.
-Jó, de ma Jinnél alszok még. - pakolt el Kookie az előszobában állva.
-Akkor majd holnap. Vagy egy smst dobj legalább, különben én fogok kapni.
-Rendben. Akkor majd írok.
-Aztán jó szórakozást, csak ne hozzanak haza megint, hogy kiütötted magad.
-Áááá, olyan nem lesz. - húzta fel cipőjét.
-Remélem is. Azt a ricsajt utána nekem kellett hallgatni nem neked.
-Bocs apa. Nem lesz több olyan. - állt fel - Akkor majd jövök.
-Jaj kisfiam! - jelent meg anyukája - Minden este beszéljünk telefonon. - ölelte meg.
-Itt leszek a városban.
-Jó, de egy idegennél. Nem is ismerem, ki tudja milyen. - engedte el.
-Átjöjjünk egyik nap, ha nincs semmi dolgunk?
-Igen! Mutasd be legalább.
-Jó, akkor egyik este beugrunk. - kapta fel hatalmas sporttáskáját Jungkook.
-Na most boldog vagy szívem? - ölelgette anyukáját apukája.
-Igen. Vigyázz magadra kicsim!
-Jól van, sziasztok.
-Szia! - köszöntek el tőle, ő pedig hatalmas léptekkel indult vissza Jinhez.
Borzasztó volt kivárni azt a pár órát otthon, bár szüleivel beszélgetett, de még így sem tudta elterelni gondolatait. Végig csak azon járt az esze, hogy mennyire részt akar venni ő is a dologban. Ezért rohant is Jin lakásához, mert most igazán pontos szeretett volna lenni, ám megakadályozták a futásban, mert bátya felhívta.
-Szevasz! Merre jársz?
-Épp megyek Jinhez.
-Minek?
-Kockulni, meg minden.
-Ahha..... mikor tudnánk vásárolni?
-El akarsz menni vásárolni?
-Nem akarok, de muszáj, és anya azt mondta, vigyelek el téged is, mert neked is kell venni cuccokat, de vele nem akarsz elmenni.
-Hát nem. Szóval akkor veled megyek?
-Jah. Pár óra alatt lerendezzük azt mehetsz ahova akarsz. Mikor érsz rá?
-Hát..... nem tudom. Most azért dolgom van a következő héten, de utána?
-Dolgozol?
-Nem...... Vvel kockulunk, meg remélem el tudom rángatni bulizni meg minden. - félt mesélni terveiről, de Jin a szívére kötötte, hogy ne hazudjon.
-Őőőőő... és Jin nem hisztis emiatt?
-Nem, mert dolgozni fog. - ám érezte, hogy ez kevés lesz és csak saját helyzetén ront, ezért nem bírta tovább, kamuzott valamit - Csak félti Taetaet, így jobban örül, ha ismerősre van bízva.
-Ahh vágesz. Oké. Akkor majd szólsz, ha lesz időd, de azért minél hamarabb. Felőlem ő is jöhet, csak essünk túl rajta tesó.
-Rendben. Akkor még meglátom.
-Oké. Na jó szórakozást! Csáó!
-Köszi, szia! - tette le, majd megpillantva óráját futásnak is eredt.

-Ahh! Tiszta folt vagy. Pont, mint Kook. - nézte végig V, ahogy Jin felöltözött, miközben ő már teljes felszerelésben üldögélt az ágyon.
-Azért annyira nem. Jahaaaj.
-Mi az?
-A szááám. Na az nagyon fáj.
-Aaaaaahj, bocsánat! Én nem akartam..... ahh bassza meg! Nem fogok többet olyat.
-Csak ennyire ne, mert ez tényleg rossz. De amúgy jó volt. Kis szado-mazos. - kuncogott a nagyobb.
-De.... én nem szeretem.
-Mért nem? - pislogott Taehyungra.
-Rossz emlékek.
-Ohh..... megtudhatom, vagy..... nem?
-Hosszú és bonyolult. Csak nem szeretem. Ennyi elég. Sokkal jobban szeretem, mikor az ölemben ülsz és csókolgatlak. - állt fel, majd Jinhez sétált - Amikor máshogy csináljuk és olyan édesen nyögsz. Szeretem nézni, ahogy élvezed. - karolta át derekát.
-De akkor is elengedheted magad.
-Ez nem igaz. Mert akkor fájdalmat okoznék neked direkt, akkor pedig csak szenvednél és még több sérülésed lenne. - simított végig óvatosan Jin sebes ajkán - Azt pedig nem akarom.
-Semmi gond. Rendbe jövök. - csókolta meg V ujjait.
-Remélem.
-Ne aggódj. Kook viszont lehet irigy lesz. Amilyen büszkén mutogatta saját szerzeményét, erre féltékeny lesz.
-Ahh, ne is mond. Őt aztán végképp nem akarom bántani. Így is tele van foltokkal.
-Hát de ismered őt.
-Igen, sajnos ismerem. - mosolygott - Előre félek attól az egy héttől.
-Te hívtad meg. - csöngettek is mondata közben.
-Tudom, de nem hittem volna, hogy ez a dolgom majd kiderül. - engedte el az idősebb derekát és az kézen fogva húzta maga után a kaputelefonig.
-Már mindegy. Igen?
-Jungkook vagyok!
-Szia picuuuuur! Gyere gyere. - engedte be.
-Nem akarom, hogy ezt lássa rajtad. - feszengett V.
-Hát én se, de a számmal nem tudok mit tenni. - fordult szembe vele a másik.
-Tudom..... csókolni tudsz vele?
-Nem tudom. Beszédnél is fáj.
-Lágy leszek esküszöm, ha fáj üss meg.
-Dehogy ütlek. - karolt a másik nyakába - Bolond.
-Csak miattad. Elveszed az eszem. - csókolta meg.
Igyekezett nagyon óvatos lenni, mert néha azért Jin kicsit felnyikkant, amiből tudta, hogy nagyon fájt az ajka, de nem akarta elengedni Vt. Igazán imádta a másikat, egy ilyen kis apróság pedig nem fogja rávenni, hogy eleressze párját. Elmerültek egymásban, már hosszú percek óta élvezték a másikat, mikor kopogtak az ajtón.
-Mmmh. - váltak el egymástól - Kook. - nyúlt a kilincs felé Jin.
-Kis picur. - engedte el az idősebb csípőjét V.
-Sziasztok! - köszönt rájuk hatalmas vigyorral a kicsi - Jin? - pislogott is meglepetten - Mi történt?
-Taetae. Bejössz?
-Persze. Nagyon fáj? - taperolta az idősebbet, miután beljebb lépett.
-Szia picur! - köszönt rá V is, de nem figyelt a kisebb.
-Hát eléggé, de nem veszi el a kedvemet, hogy csókolgassalak titeket. - csukta be az ajtót Jin.
-És milyen volt?
-Nagyon jó, bár tényleg fájdalmas, de azért kipróbálnám még párszor.
-Ugye mondtam?! - csillantak fel szemei - Olyan ahh.
-De nem lesz többé. - jegyezte meg V.
-Méééééért? Én akarok még nagyon. - nézett végre rá a legkisebb.
-Mert én utálom ezt az énemet. Jinnek is mondtam már. Gyűlölöm, de van másfajta, amit imádok, így ezt soha többé nem fogjuk csinálni.
-Ahhhj! Ne már! Én is akarok olyat.
-Ja peeeeersze. Az kéne még. Nem! - tiltotta meg Kookienak.
-Deeeee!
-Elég! Hagyjál ezzel! - indult a kanapé felé Taehyung.
-Hyuuung kérlek! - követte a kisebb.
-Nem!
-Jin szólj rá!
-Nem fogok.
-Gyáááá ne máááár! - nyafogott a kis Kook, majd folytatta az idősebb kérlelését.
Hál'istennek Vt öccse is szokta húzni, így elég türelmes volt ahhoz, hogy elviselje Jungkookot, aki egész este zaklatta ezzel és próbálkozott. Végül azzal sikerült lenyugtatni, hogy nem alhat nála egy hétig, amennyiben folytatja, így a kisebb durcáskodva ám, de csendben maradt a maradék időben. Ugyan beosont Vhez, miközben az zuhanyzott, de az annyira megnyugodott a csobogó víztől, hogy nem bírta rávenni őt Kookie a szexre, még mikor bemászott mellé a zuhany alá sem. Csak mosolygott rá és figyelte a kisebbet, amint az magyarázta gondosan felépítette érveit, mire Taehyung egy határozott nemmel, meg egy puszival megoldotta a helyzetet.

-Naaa Taetae! - ült az idősebb csípőjére azonnal, amint beért Jin előtt a hálóba Jungkook, miközben a másik telefonján chatelt barátaival.
-Nope.
-Deeee, kérlek!
-Ne nyaggasd már. Nyugi van Kookie. - lépett be az ajtón Jin is.
-De. Taetae kérlek! - tolta el kezeit szeme elől, hogy rá figyeljen, ne pedig telefonjára.
-Épp beszélgetek Jungkook. A barátaimért harapok. Nyugodj le! - dühödött fel egy pillanatra, majd ahogy a kisebb kicsit megrémült és elengedte kezét, visszatért a chathez.
-Mondtam, hogy hagyjad. - állított telefonján ébresztőt magának Jin, miközben az ágy szélére ült.
-Bocsánat. Azért idebújhatok? - piszkálta orrával V telefont tartó ujjait.
-De hideg az orrocskád. - kezdte simogatni egy kézzel a kisebb arcát, az pedig csak bújt tenyerébe.
-Ahhhh, de jó ledőlni. - terült el mellett Jin és nyújtózott egyet.
-Nagyon fáj mindened? - pötyögött tovább egy kézzel V, miközben Kookot cirógatta.
-Nem vészes, meg nem minden.
-Az jó......... Na vagyok. Mit csinálunk? - tette le mobilját és Jinre nézett - Alszunk?
-Szex. - válaszolt az idősebb helyett Jungkook.
-Nem téged kérdeztelek picur. - pislogott a kisebbre, aki mint egy cica bújt a másik meleg tenyerébe.
-Hát alvást terveztem. Fáradt vagyok és holnap korán kelek.
-Rendben. Akkor aludjunk.
-Én fekszek középre. - vágódott be kettejük közé Jungkook - Hihi. - vigyorgott.
-Szemtelen. - támaszkodott fel Jin - Kérek puszit alvás előtt. - tartotta arcát a legkisebbnek, aki azonnal nyomott is egyet pofijára, majd kapott is.
-Kicsim? - pillantott Taehyungra, aki csak nézte a másik két fiút és mosolygott.
-Hmm? Ja ja, igen. Jó éjt édes! - kelt fel és egy gyors csókot lehelt az idősebb ajkaira.
-Neked is. - dőlt vissza helyére Jin, majd átölelte Kookot, miközben még Vvel rendezték saját dolgaikat.
-De ugye nálad majd lehet? - faggatta Taehyungot a kicsi, miközben megkapta jó éjt pusziját.
-Másfajtát persze. Na én is kapok? - tartotta oda orcáját.
-De olyan mért nem lehet?
-Adsz puszit, vagy nem?
-De lehet?
-Ahh! - elégelte meg a dolgot és visszafeküdt.
-Ne, várj! Had adjak puszit. Itt vagyok. - emelkedett fel.
-Késő törpe.
-De itt vagyok. Na, engedj oda! - húzta le V arcáróla a takarót és csak azért is bepótolta lemaradását.
-Na de most már jó éjt. Jin korán kel. - intette nyugalomra a kisebbet V.
-Jó-jó. De azért lesz ugye?
-Aludj már picur. - fogta be száját Jin és szorosan magához ölelte, bár az még beszélni akart, de nem tudott.
-Köszönöm szerelmem. - bújt Kookhoz, és megcsókolta Jin kezét.
-Jó éjt kicsim! - simogatta meg a másik haját, a picur pedig végre meg tudott szólalni.
-De de de ígérd meg!
-Aludj már! - pöckölte meg a fejét - Vagy nem is jöhetsz majd.
-..... Jó éjt srácok!
-Végre. Köszönöm. Jó éjt törpe!

Reggel mindannyian felébredtek Jin ébresztőjére, de csupán a legidősebb volt az aki fel is ült, majd kinyomta és elment készülődni. A kisebbek csak összebújtak, mert Kookie Vhez menekült, hisz az éjszaka alatt újból levetkőzött egy boxerra, ahogy szokott, ezért fázott még reggel. Nem volt annyira nyár még, hogy egy szál alsóban alhasson. Így hát egymást ölelgetve szundítottak tovább, míg Jin elkészült.
-Drágák. Megyek dolgozni. - súgta a kicsiknek - Hallotok?
-Hmmm. - morgott egyet V.
-Megyek dolgozni. Majd dobjátok be a kulcsom. Sziasztok. - puszilta meg a kicsiket, majd magukra hagyta a lakásban.
Pár órát aludtak még ezek után, majd Jungkook volt az, aki elsőnek kimászott az ágyból és elment mosdóba, mire V is megébredt. Fetrengett, míg a kicsi elvolt, ám pár perc múlva viszont futva tért vissza és ugrott be mellé a takaró alá.
-Na mi van?
-Hideg.
-Hát még nincs olyan hű de meleg nyár. Fel kéne öltöznöd.
-Majd. Most mást szeretnék. - bújt az idősebbhez.
-Húúúú, de hidegek az ujjaid. - borzongott meg V, ahogy a kisebb lassan átölelte - De most nem.
-Nem ölelhetlek meg?
-Nem azt nem kis sunyi. - nézett Jungkookra - Hanem nincs szex.
-Honnan veszed, hogy azt akartam.
-Állandóan azt akarod. Inkább öltözzünk fel és menjünk át hozzám. - ült fel lassan Taehyung.
-És ott lehet majd? - csillantak fel Kookie szemei.
-Majd igen. Na gyere te törpe. - mászott ki az ágyból és nyújtózkodott az mellett állva.
-Mért törpézel megint? Nem szeretem. - húzta magára a takarót.
-Mert olyan kis idegesítő vagy most. Na! - fordult vissza felé - Ne takarózz vissza. Kelj fel.
-Jó-jó, mindjárt.
-Adok neked ruhát akkor, hogy ne dideregj. - sétált a kisebb táskájához.
-Köszönöm.

-Hahó! - léptek be V házába, miközben az tesztelte, hogy ki van otthon - Valaki!
-Üres a ház? - osont utána Jungkook.
-Úgy tűnik. Öcsi biztos mamáéknál van. - dobta le táskáját, majd visszafordult, hogy bezárja az ajtót.
-Itt élsz? - nézett körbe a kicsi.
-Aha. Mindjárt körbevezetlek.
-Nem kell, egyedül is körbe tudok nézni. - ment is beljebb lendületesen.
-Ohh persze.... érezd magad otthon. - nézte a kis önállót, ahogy kérdés nélkül felfedezőútra kelt. - Kérsz valamit? - indult inkább a konyhába.
-Inni kérek. Köszi. De jó tévé!
-Apu kapta. LG-nél dolgozik.
-De menő! ...... És hol a te szobád? - toppant hirtelen V mellé.
-Basszus! Ne ijesztgess. Mindjárt megmutatom. - nyújtotta a poharat Kookie felé, majd ahogy az elvette, Taehyung még benézett a hűtőbe - Jó, van kaja, majd eszünk. Na gyere! - csukta is be és Jungkook boldogan követte.
V felvette mindkét táskát az előszobából, majd saját része felé indult, miközben egyre biztosabb volt, hogy tényleg teljesen egyedül vannak. Ügyesen kinyitotta ajtaját tele kezei ellenére is és rögtön a bejárat mellé levágva a cuccokat sétált beljebb.
-Na ez az én helyem.
-Nincs nagy szobád. - ment utána a kisebb.
-Tudom, de nem is kell. - sétált asztalához és bekapcsolta gépét - Keveset vagyok itt, akkor is kockulok.
-Ahh. Értem. - ült V ágyára a kicsi miközben még mindig a poharat szorongatta.
-Kérsz még vizet?
-Hmmm..... aha. Köszi. - nyújtotta Taehyung felé, aki el is vette tőle és visszarohant a konyhába.
Míg Jungkook várt, nézelődött a szobában. Először csak bátortalanul egy helyről, majd rövid idő után már fel is kelt, hogy jobban szemügyre vegye V cuccait. Épp a kis díszeket szemlélte az egyik polcon, amikor beszélgetést hallott. Kicsit meglepődött, mert elvileg egyedül voltak, de annyira kíváncsi volt, hogy végül V után ment a konyhába.
-Van kajátok? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang.
-Aha. De ha gondolod hozhatsz valamit. És akkor anyának sem kell főznie este. - válaszolt V, Kook pedig lassan közeledett.
-Jó, majd nézek valamit. Öcséd mamánál van.
-Gondoltam.
-Jó napot kívánok! - ért végül a konyhába és az idősebb férfit észrevéve illedelmesen köszönt, majd meghajolt.
-Ahh szia! Örülök, hogy találkozunk.
-Én is. Jeon Jungkook vagyok. - egyenesedett fel.
-Kim Yuyoung, Taehyung apukája. Tényleg itt fogsz aludni?
-Apu!
-Csak ez új dolog. Képzeld még soha senki nem aludt itt. - magyarázott Jungkooknak.
-Tényleg?
-Igen. Ez lesz az első alkalom. Na de rohanok is. - indult a kijárat felé, V pedig követte a kicsivel nyomában, akinek megfogta kezét.
-Akkor hozol majd valamit?
-Persze. Ha végeztem felhívlak, addig találjátok ki, mit. Ha meg anya is hazaért világosíts fel minket, mert ez zavaros most. Bezárlak titeket. - kapta fel laptoptáskáját.
-Okés. Tessék. - adta közben a pohár vizet Kooknak, aki elengedve a másik kezét elvette, ám annak vállára rakta állát.
-Van nálad pénz? - torpant meg az ajtóban apukája és visszafordult.
-Igen van.
-Jó' van. Na sziasztok! - csukta be az ajtót, miközben a fiúk is elköszöntek.
-Kedves az apukád. - emelte fel fejét Kookie és Vt követve szobájába, inni kezdett.
-Igen, már az. Viszont ki kell találnom, hogy mondom el nekik ezt a kis hármast.
-Hát úgy, hogy megegyeztünk, hárman leszünk, Jin is elfogadta.
-Jah persze. - ült székébe Taehyung, amint visszaértek kis birodalmába.
-Most mér? Így a legegyszerűbb.
-Majd még kitalálom. - kattintgatott gépén - Na mit szeretnél csinálni a szexen kívül?
-Hát azon kívül semmi mást. - foglalt helyet az ágyon a kisebb.
-Ahh..... nehéz eset vagy. - de Jungkook csak vigyorgott - Áthívom Hoseokékat jó? Játszunk kicsit meg minden. Csak rég voltam már velük.
-Azt hittem kettesben leszünk.
-Egy teljes hétig kettesben leszünk. Most ebbe nem fogsz belehalni.
-Hát jó. De akkor este kapok szexet? - vigyorgott.
-Ahh jó! Ha ezen múlik, kapsz.
-Akkor jöhetnek.
-Kis perverz. Ide ülsz az ölembe? - nézett rá V.
-Lehet?
-Persze. Na gyere!


(Folytatjuk :D Játszatok, meg vegyetek részt a magyar fandom programjában, ami kint van a blog Facebook oldalán is!)

Three sides of life 29.rész: Vadállat Taetae

"Csá! Öcsémet láttad?"

"Igen. Itt aludt."

"....."

"Nyugi nem mi fogjuk megrontani. Így is elég perverz volt az este"

"És...."

"No para haver. Semmi gond"

"Akkor jó"

"Hogy hogy ennyire keresed mostanság?"

"Vásárolni akarok és anyám azt akarja hogy őt is elvigyem"

"Ne hazudj!"

"Csajozni akarok és jó csajmágnes a cuki szarságaival"

"Na azért. Hát még szunyál. Sokáig fent voltak."

"Jó mindegy. Majd ha felkelt hívjon már fel."

"Oké. Mondom majd neki."

"Jól van kössz. Na nem zavarlak titeket. Csácsá"

"Szia"

-Cukrok. - simogatta Jin az ágyon ülve a két kisebb fejét - Kicsik.!Ébresztő! Átalusszátok a napot. - puszilgatta a fiatalokat.

-Mért? Hány óra? - mocorgott V a takaró alatt.

-Tizenegy. Ébredjetek! Nem akarok egyedül lenni egész nap, ha itt fekszetek. Akkor legalább engedjetek ide kicsit. - hajolt Taehyung füléhez, az pedig megmozdult.

-Arrébb rakom Kookot és ideférsz. - ülte fel, majd fájdalmai ellenére megpróbálta megemelni a kisebbet.

-Ébren vagyok hyung. - ellenkezett az, majd ő is feltápászkodott - Fáj mindenem.

-Mit csináltatok az este?

-Úgy szexeltünk, ahogy Taetae szeret. - mozgatta meg tagjait még az ágyon ülve.

-Ahogy Taetae szeret? - nézett Vre - Mért, hogy szeret?

-Mindenhogy, ne aggódj szívem. - mászott Jinhez és megsimogatta arcát.

-Vadállatul szereti. - vigyorgott Kookie, miközben négykézláb kúszott hozzájuk - Azt hittem szét fog tépni. Nézd mit szereztem. - mutatta nyakát, mire Taehyungban megállt az ütő. Félt a legidősebb haragjától.

-Ne nézz oda! - kapta Jin szemei elé kezét. 

-Mért mi az? - húzta el párja tenyereit, hogy lásson - Mit csináltál Taehyung! - mordult rá, amint tudatosult benne amit látott, majd azonnal Vre meredt.

-Én nem akartam. A picur kényszerített. - húzta össze magát egyre kisebbre.

-Hogy harapd meg!? Ilyen erősen!? - emelte fel hangját.

-Azt akarta, hogy engedjem el magam. Ne üvölts velem hyung. - fogta be füleit V - Ő kérte. Azt hittem majd ettől elmegy a kedve. Sajnálom. Ne haragudj rám.

-De nem ment. Jin! - kapaszkodott az idősebb vállaiba Kookie, mire az rápillantott - Ezt ki kell próbálnod! Olyan olyan..... ahh! - dőlt el egy hosszú sóhaj kíséretében az ágyon - Akarok még. Minden nap, minden órában.

-Soha többé nem fogom bántani. Hátrakötöm a kezem is édes, csak ne haragudj rám. - nézte az idősebb arcát Taehyung és az újra őt szemlélte, miközben V háta mögé rakta kezeit, mondandójának megfelelően - Mit tegyek, hogy ne legyél mérges?

-Tényleg annyira jó volt Kook?

-Igen. El sem tudod hinni. Vétek kihagyni.

-Jin? - nézte félve a másikat V.

-Mutasd meg nekem is. - nyugodott le teljesen.

-Mi? - lepődött meg Taehyung.

-Csináld velem is úgy. Hagyj rajtam is nyomot, ha ez kell hozzá.

-Én nem akarlak bántani.

-De velem azt teszel amit akarsz, csak a picurt ne bántsd. Így is van elég foltja. - simogatta meg V arcát, majd azon pihentette meleg tenyerét, miközben mosolygott, hogy megnyugtassa a fiatalabbat.

-De engem nem zavar. - ült fel hirtelen Kookie - Imádtam.

-De mit mondasz majd a szüleidnek? És ha Suga rákérdez? - vetette fel a problémákat V.

-Majd kitalálok valamit.

-Na igen, jó hogy mondod. - fordult felé teljesen Jin - Ne hazudozz.

-Mondjam meg inkább mindenkinek, hogy hozzád járok dugni?

-Aihjjj. Nem így értettem. - dörzsölte orrnyergét.

-Szerintem arra gondolt, hogy ha itt alszol, akkor mond mindenkinek azt, hogy itt alszol. Nem kell tudniuk, hogy mit csinálunk. Elég annyi, hogy velünk vagy. - magyarázott V.

-Igen.

-De..... Yoongi gyanakodni fog. - keresett kifogást Kookie.

-Majd ha nagyon szoros már a helyzet, akkor elmondod neki. - folytatta Jin.

-Mért én, egyedül? - háborodott fel Jungkook - A ti hibátok, hogy meleg lettem.

-Ne kend ránk! Ez nem megy ilyen könnyen. - látott át rajta V.

-De de de

-Nincs de! Ha megkérdezi, elmondod. Ki fogok állni melletted, de nem fogom helyetted felvilágosítani. - közölte a kisebbel a tényeket Jin.

-Ne aggódj picur. - ölelte meg V - Nem lesz baj. Mi itt leszünk. Én már átmentem ezen, majd segítek.

-Köszönöm. Szeretlek titeket. - nézett Taehyung válla felett Jinre a kisebb, miközben megszorította az őt ölelőt.

-Ne szórd ennyire ezt a szót. - engedte el Taetae.

-De ha így érzek?

-Egyik jobb téma, mint a másik. -  mosolygott V.

-De... ahhhj! Jin ne már? Hova mész? - mászott utána Kook az ágyon, majd annak szélén megtorpant.

-Kötszerért a kezedre. - lépett ki az ajtón.

-Jahj tényleg! - nyújtózott Taehyung és felállt - Hisz te béna vagy. - nevetett a kisebben.

-Nagyon vicces.

-Az is. Ahhh, fene. - mozgott egy kicsit - De fájdalmas nap lesz a mai.

-Megérdemled.

-Szemtelenkedsz?

-Gonosz vagy megint.

-Na menekülj törpe! - indult meg hatalmas vigyorral a kisebb felé.

-Hyuuuuuuung! - kiáltott Kook, miközben V már leteperte - Neeee Taetaeeee! - nyavajgott, de az idősebb rutinosan kezeire ült és csikizni kezdte a védtelent.

-Taetae! Ne bántsd a kicsit! - kiabált Jin is még a fürdőszobából.

-Nem lesz baja, ne aggódj!

-Nem csak te rajongsz a mi illatunkért. - szagolt V nyakába az idősebb, miközben Kookie eltűnt a mosdóban őket pedig magukra hagyta a kanapén.

-Ezt honnan tudod? - engedte ölébe Jint.

-Jungkookie mesélte. De én is szeretem az illatodat. Olyan - lélegzett mélyet - megnyugtató.

-Ellentétben a tieddel. - simogatta a másikat - Attól mindig kiugrik a szívem a helyéről.

-Valóban? - nézett szemeibe Jin.

-Igen. Ha csak egy kicsit is megérzem a levegőben, nem bírok magammal. Ölelnélek, csókolgatnálak és el nem engednélek egész nap.

-Nagyon aranyos vagy. - pirult el az idősebb - És Kook illata?

-Az övé? Hmm.... mintha egy kölyökkutyát adnának a kezembe. Vele csak játszani akarok, nézni ahogy boldogan mosolyog és élvezi az élet minden percét. Szeretem, hogy olyan kis gyerek és cuki.

-Ugye milyen cuki? - vágott közbe Jin - Annyira édes. Mikor az este középen fekszek és látom, ahogy alszik a kis pufi arcával legszívesebben megnyomkodnám.

-Jaj azt láttam most! Igen én is. Olyan, mint egy mókuska a kis pofijával.

-Igen. Imádom.

-Én is. - mosolyogtak a másikra, pedig nem is egymásról beszéltek.

Egy harmadék fél volt a téma, mégsem lettek féltékenyek. Csak hatalmas szerelmet éreztek mindenütt testükben, amely két félért lángolt éppen. Ez mindkettejük számára új dolog volt, ám a tény, hogy a másikat nem zavarja és mind hárman elfogadták, könnyített a helyzeten. Nyíltan rajonghattak egymásért mikor csak maguk voltak és még boldogabbak lettek, amikor megtudták, hogy pont ugyanazokért a dolgokért szeretik azt, akiről éppen beszéltek, mint a másik. Ugyan sokszor tárgyaltak már ilyesmiről egymással napközben, és minden alkalommal azt gondolták, hogy míg hárman együtt vannak, addig bajuk nem eshet.

-Ohh! Bocsánat. Átmenjek addig a hálóba? - ért vissza Jungkook, de meg is torpant.

-Nem zavarsz. Épp rólad volt szó. - nézett rá mosolyogva Jin.

-Úha. - ment a kanapéhoz, majd leült melléjük - Nem tudom, hogy örüljek-e.

-Örülhetsz. Olyan kis aranyos vagy. Imádunk. - közölte vele a tényt V.

-Komolyan? - csillogtak szemei.

-Igen, nagyon. Csak ezt vitattuk meg. - ölelgette Taehyungot a legidősebb.

-Meg hogy elmondtad neki az illatos dolgot.

-Igen. Baj?

-Nem. Csak meglepett, mikor felhozta a semmiből. - fúrta arcát Jin mellkasába - De semmi baj. Tény, hogy imádom.

-Már azt hittem, titok volt.

-Nincsenek titkaink picur. - kócolta össze a fekete tincseket az idősebb - Felesleges és csak bántó tud lenni.

-Igen, nagyon. - sóhajtozott V.

-Jó, mert én is így gondoltam. Eszünk valamit?

-Persze. - kelt fel Jin.

-Nyaaaa! - engedte el Taehyung, bár nem igazán akarta.

-Gyere enni. Utána folytatjuk.

-Nincs kedvem felkelni. Fáj mindenem.

-Kellett neked vadulni.

-Én is maradok. - szólt hozzá Jungkook.

-Naaaa, fiúk! Asztalnál kell enni.

-Ez is asztal. - mutatott a kávézóra Kookie.

-De ez nem olyan. - ment a konyhába Jin.

-Rendben. Ha itt hagysz, pótollak a picurral. - húzta ölébe az említettet V.

-Csak nyugodtan.

-Hu hu. Szija Tae. - nyávogott a kisebb, amint elfoglalta helyét és mosolygott.

-Cuki kis mókus. Az vagy. Mókus. - nyomkodta arcát.
-Te meg egy elefánt.
-Mért? - hagyta abba a kisebb birizgálását.
-Mert nagyok a füleid. - fogdosta a másik hatalmas cimpáit - Főleg, ha mögé rakod a hajad. Hihi, ez nagyon jóóóóó. - kuncogott a kicsi, miközben V frizuráját igazgatta.
-Gyertek enni! - pakolászott Jin.
-Hozd ideeeee! - nyávogott a picur és még mindig Taehyung fülével játszott, de már Jint nézte.
-Nem! Tessék idejönni.

-Sietek. - kapta fel cipőjét a legkisebb.
-Most megkérnélek, hogy azért annyira ne. - nyelt hatalmasat Jin.
-Ahh! Jó! - pattant fel - De ne szívd le nagyon, mert utána az enyém.
-Igen, egy hétig. Én meg dolgozok. Nehogy már most ne legyen az amit én akarok. Utána úgysem lehet az enyém. - sóhajtott nagyot a legidősebb, amint tudatosult benne, hogy mennyire nem tud majd pihenni.
-Most rajtam megy a vita? Ne már! - vakarta fejét V.
-Jó. Kaptok két órát.
-Csak? - kérdezett vissza Jin.
-Te mit tervezel édesem? - kerekedtek el Taehyung szemei.
-Rendben, három. De nincs több, mert nem fognak engem sem utcára engedni egyedül.
-Oké. Várunk vissza. - kísérte az ajtóhoz az idősebb.
-Három óra? Jin meg akarsz ölni?
-Hozzak valamit? - fordult vissza Kook, amint kilépett az ajtón és ügyet sem vetettek Vre.
-Umm.... nem kell semmi köszi. Vigyázz magadra picur.
-Fogok..... azért kapok.....
-Mit? - mire a kicsi ezúttal az ajkaira mutatott, miközben hatalmasakat pislogott - Van itt valaki? - nézett körbe a folyosón Jin, majd amint tisztának bizonyult a terep magához húzta a picurt, és az jólesően felnyögött.
-Majd jövök. - vált el az idősebbtől aprókat sóhajtva.
-Rendben. Jó utat!
-Köszönöm. Sziasztok! - sétált el kábultan.
Jin gyorsan becsukta az ajtót, bezárta, majd V felé fordult.
-Vadállat Taetaet akarok én is.
-Húúúú, nem tudom Jin, én nem akarlak bántani.
-Őt akartad? - sétált párjához.
-Csak le akartam szoktatni az állandó dughatnékjáról, de fordítva sült el.
-Kicsit. Akarlak szerelmem. Már attól is szűk lesz a nadrágom, ha elképzellek hogy megvadulsz. - simogatta V mellkasát, aprókat sóhajtozva.
-Ohh, Istenem! Jinh! - húzta magához a másikat - Ezt ne csináld! Meg fogsz sérülni.
-Nem bajh. - nyögött egy aprót.
-Neh! - markolt az idősebb fenekére - Szét foglak tépni. - csókolt nyakába, miközben figyelmeztette.
-Aaah! Tépjh! Akarom!
-Én viszont nem. Ne csináld ezt velem Jinh! Meg fogsz sérülni. - igyekezte elkapni a másik tekintetét.
-Egyszer kibírom. Ne kímélj!
-Ezt de megfogom még bánni. - kapta el Jin csuklóit, majd a hálószobába siettek  - Akkor viszont legalább a kedvenc helyeden. - lökte az ágyra a másikat.
-Taetae? - kúszott feljebb.
-Még mindig akarod? - mászott utána V - Látod a szememben, hogy milyen ez az énem. Még vissza tudom fogni.
-Ne tedd!
-Akkor nem fogom. - kapta el Jin ajkait a másik és vadul tépni kezdte.

Eddig sem volt egy lágy kis herceg, aki alig mert párjához érni, de ezúttal már fájdalmasan vadul csókolta a másikat. Az idősebb próbálta is kicsit hátrébb tolni, hogy csillapodjon, ám V elkapta csuklóit és az ágyra nyomta. Megharapta Jin száját, majd ahogy az felnyögött a fájdalomtól, ledugta nyelvét annak torkán. Erőszakosan helyezkedett be a másik lábai közé és azonnal vetkőztetni kezdte párját, aki így már felszabadult kezeivel próbálta kicsit lassításra bírni. Ám V csupán azért engedte el a másik ajkait, hogy gyorsabban megszabadulhasson annak ruháitól.
-Lassítsh. - lihegett Jin.
-Már késő. - szaggatta le az idősebb nadrágját annak boxerjával együtt.
-Csak egy kicsit. Had érezzelek.
-Óóóó, fogsz érezni, ne aggódj. De - masszírozta meg Jin férfiasságát, miközben egy csókot nyomott sérült párnáira - csend legyen.
-Mi?
-Ne beszélj. - kúszott az idősebb pólója alá, majd lekapta róla azt is.
Magáról is levette felsőjét, ám nadrágjától lassabban szabadult meg, mialatt Jin nyakát harapdálta végig lefelé haladva, egészen annak egyik mellbimbójáig és mikor azt is fogai közé vette, párja hangjában érződött újra a fájdalom. De nem mert megszólalni. V megtiltotta neki, ő pedig egy teljesen másik férfit látott szemeiben, nem azt, akit eddig, így nem próbált szembeszegülni. Csak nyögdécselt, hol az élvezettől, hol a fájdalomtól, mialatt a kisebb megszabadult utolsó ruhadarabjaitól is. Próbálta rávenni, hogy inkább egy csókot kapjon harapdálás helyett, ám Taehyungot mit sem zavarta, hogy húzzák a haját, vagy éppen körmök mélyednek bőrébe sőt, úgy tűnt, ettől csak keményebb lesz minden téren.
-Olyan jó nagy vagy. - ült sarkaira V és kezébe vette Jin férfiasságát, mialatt egy ujjal kezdett neki tágításának - Akárcsak én. Hmmm...... de édes. - játszott az idősebb makkjával, aki ettől csak remegett alatta és nyögött - Na mi az? Csak nem olyan érzés, mintha azonnal el tudnál élvezni? Ma sokszor lesz ilyen, - mosolygott - szokd meg. - helyezte be második ujját is.
Sokkal kevesebb időt szánt az idősebb felkészítésére. Kapkodott és ezt Jin is észrevette. Próbálta rávenni párját, hogy lassítson, ezért felült amennyire tudott, majd megcsókolta, de V most olyan erővel harapta meg alsó ajkát, hogy hajszálon múlt egy nyílt seb, de el is kapta azonnal fejét és ujjaival próbálta enyhíteni fájdalmát. Hiába voltak hidegek, nem segítettek, Taehyung pedig azonnal visszadöntötte az ágyra, előkotorta a síkosítót és gyorsan bekente saját magát. Nem adott időt gondolkozni párjának, rögtön magához húzta, majd Jin meglepetésére lassan kezdett behatolni, ám ez nem is tartott sokáig. Amint egy kicsit is megérezte a másik forróságát, egy határozott mozdulattal elmerült benne.
-Taetaeh! - nyüszített fel Jin, ahogyan eddig még soha, mert fájt neki párja mérete.
De V nem válaszolt. Azonnal mozogni kezdett, bár lassan indított, hamar elgyorsult. Az idősebb igyekezte valahogyan kellemesebb tempóra bírni, ám nem járt sikerrel. Fájdalmas sóhajai süket fülekre találtak, így kénytelen volt megszokni az érzést, míg az nem enyhült. De csak ő gondolta azt, hogy V meg sem hallja, mert a másik mindenre odafigyelt, egyszerűen csak érezte, ahogyan lüktetni kezd férfiassága, valahányszor az alatta fekvő a fájdalomtól felnyögött. Sosem szerette ezt az énjét, de most ezt kérték, és amit szerelme kér, az számára parancs, józan eszét pedig már elvesztette. Nem bírta volna abbahagyni, ha akarta volna sem.
Heves tempóját hirtelen átváltotta lassabbra, ám keményebbre, miközben elért Jin érzékeny pontjáig, amitől az örömében nyögött fel.
-Ahhh kicsim! - hunyta le szemeit és a lepedőbe markolt - Igenhh! Méééégh!
-Szeretlekkh. - támaszkodott meg alkarjain a másik mellett, majd még keményebbet lökött szerelmén.
-Ezazhh! - kapaszkodott a kisebb nyakába - Ne kíméljh! Hahhh! - lihegett és már azt sem tudta merre jár.
-Mosth szeretnéd? - húzta fel Jin lábait magasabbra, hogy szabadabb útja legyen.
-Igeeeenh! - feszült meg egy pillanatra.
-Majd későbbh. - váltott vissza gyorsabb, ám kevésbé erőteljes tempójára, miközben újra felegeyenesedett, így már Jin prosztatáját sem érte el rendszeresen, amitől az szenvedni kezdett.
Olyan közel volt hozzá, hogy már csak egy-két mozdulatra volt szüksége, erre Taetae visszaváltott kezdeti mozgására. Tetszett neki, hogy az ilyen hosszúra akarja nyújtani szeretkezésüket, így csak hosszú sóhajok közben simogatta a másik testét, melynek minden izma dolgozott. Lassan visszatért kezdeti állapotába, így légzése is kicsit rendszerezettebbé vált sóhajok és nyögések mellett, mikor V újra váltott. Körzött csípőjével, majd vállaira vette párja lábait, így hatolt mélyebbre. Jin megint kezdte érezni a közeledő gyönyört, amit tudatott is szerelmével, bár nem direkt. Nem bírta tartani a szemkontaktust, kezei felett pedig elvesztette az uralmat és figyelni sem tudott rájuk. Csak vonaglott Taetae alatt hangos nyögések közepette.   !!!!!!!!!
-Hah! Énnhhh! - próbált beszélni, ám V jobban lelassított, de még meg is állt - Neeeeeeh! - nyafogott, miközben már csak egy mozdulat kellett volna számára - Kérlekhh! - nézett könyörgő szemekkel párjára, aki beharapva alsó ajkát mosolygott.
-Csak lassan. Ülj rám, had élvezzelek! - fordított helyzetükön, és az ágyra feküdve magára húzta Jint, aki alig bírt feltérdelni.
Ám felcsillant a remény, hogy ő fog irányítani és megkaphatja amire vágyik, de nem így történt. V fájdalmasan szorította csípőjét és nem is ereszkedhetett rá férfiasságára teljesen. Így is a fiatalabb mozgott, ő pedig megtámaszkodott feje mellett.
-Kicsimhhh! - nyögött, de semmit sem ért vele.
Taehyung szándékosan kerülte gyönyörközpontját, Jin pedig kezdett beleőrülni. A gyors mozgás ugyanis csak arra volt jó, hogy egy-két újabb mozdulatnál megint fájdalmat érezzen, így nem is bírta megtartani azt az állapotot, amit szeretett volna. V pedig direkt csinálta így. Kíváncsi volt, hogy párja mikor elégeli meg a játszadozást, saját magát pedig tudta kezelni a váltakozó tempókkal. Ám nem ez vezérelte leginkább, hanem az, hogy lássa az élvezetektől teljesen kábult szerelmét, amit eddig még nem sikerült. Az olyan Jint, aki meg sem tud szólalni, értelmezni sem tudja azt, amit V kér tőle, így csak folytatta húzását. Combjaira fogott és mozgatni kezdte csípőjét lassan, ütemesen a gyors tempó után, mire az felegyenesedett, majd lehunyt szemmel kezdett újra kéjesen nyögni.
-Jinhh!
-Aaaahhhh! Igenhh? - igyekezett minél mélyebben Taehyung férfiasságába ülni, ahogy már a második mozdulat után érezte, hogy nem sok kell az orgazmusához.
-Nagyon szeretlekh. - döntötte az ágyra az idősebbet és négykézlábra kényszerítette.
-Neeeeeh! - nyafogott - Kérlekhh! Lassabbanh, erőteljesebbenh! - támaszkodott meg, miközben V visszatért gyors, felszínes tempójához.
-Még nemh. - húzta meg Jin tincseit - Nyögjh! - fogott péniszére, de csak makkját kezdte kényeztetni.
-Haaaah! - fogadott szót, Taehyung pedig mutatóujjával kezdte dörzsölni érzékeny hegyét - Nehh!
-Mérth? Előbb még többet akartál.
-Ettőlh..... pisilnem kell.
-Tudom. - kuncogott, miközben folytatta - Próbálkozz csakh. - mozgott továbbra is hevesen, ám végre elengedte Jin haját, így az fejét a párnára ejtette, miközben kezeiből kiszállt az erő.
Szenvedett V ujjától és nem bírta azt figyelmen kívül hagyni, muszáj volt néznie, hogyan kínozzák. Taehyung hozzáértően körözött az apró lyuk körül, Jin pedig két kényszertől nyögött tovább, amik ütötték egymást, hisz vagy az egyik, vagy a másik, jelenleg pedig pont az volt előkészítve, ami csak párján múlt, ám az nem akarta még ilyen hamar befejezni. Ezért kitolta fenekét egyenesen V férfiasságának, amitől az megállt.
-Még nem. - kényszerítette vissza alaphelyzetébe az idősebbet, majd folytatta heves mozgását, és péniszének kényeztetését.
Azonban egy új dolgot éreztetett Jinnel, aki ugyan szólni már nem tudott, de egy nyögéssel jelezte, hogy ez meglepetésként érte.
-Na mi azh? Csak nem rossz? - érdeklődött, miközben lassított.
Jin jól tette, hogy nem válaszolt értelmes szavakkal, mert már nem tudott, de ha megtette volna, Taetae folytatta volna kínzását. Ám így csak akadozó lélegzete jelezte, hogy ez számára nagyon új, mikor V mutatóujját dugta be péniszébe. Ugyan csak játszadozott vele és nem ment messzire, az idősebb még ennyitől is megijedt kicsit, így saját férfiasságára kapott, lefogva ezzel a kisebb kezeit.
-Jaj nyugih. Jobb ez, mint gondolnád. - lökött erőseket párján - Főleg nekemh. Mikor nyüszítesz, hogy húzzam ki, mert fáj, hogy más nem tud kijönni. - harapott az idősebb fülébe - Istenem! Azt de szeretemh!
Ám Jin már utolsó mondata elején elélvezett a másik határozott, kemény mozgásától. V végre nem váltott át a kényes pillanatban, így megfeszülve, hosszan felnyögött és párnáját szorongatta amin mellkasával feküdt, csípőjét pedig már csak V szabad keze tartotta a helyén, aki folytatta erőteljes lökéseit, miközben az idősebb testét a gyönyör hullámai járták át, de nem sokáig. Taehyung ugyanis gonoszkodott még. Így Jin bár elélvezett, egy csepptől sem tudott megszabadulni, hála V ujjának. Ám továbbra sem tudott beszélni, csak lefejtette a fiatalabb kezét magáról, ami nem is volt olyan egyszerű és amint megkönnyebbül, sóhajai is lágyabbak lettek.
-Legközelebb lekötözlekh. Ez ígyhh - hatolt be mélyen újra és újra - nem volt tökéletessh! - szorította a másik csípőjét - Basszamegh! Jinh! - hajolt le a féli fekvőre, majd annak vállába harapott mély mordulása közben.
-Áááááh! Taehh! - nyögött fel fájdalmasan, miközben V is a csúcsra ért és testébe élvezett - Haaahh! Ezh......
-Mondd! Milyenhh? - sóhajtozott párja fülébe, ahogyan puhábbá vált mozgása.
-Forró vagyh.

-Ahh! Édesemh! - harapdálta tovább a hamvas bőrt piros foltokat hagyva maga után.
-Áh! Fájh. - húzta össze magát Jin, V pedig oldalára döntötte.
-Még akarlakh! Újra! Míg össze nem esel.
-Taemmm. - próbált válaszolta, de párja elkapta ajkait, azonban mivel nem akarta beengedni nyelvét azonnal, így V megharapta újra, ami ezúttal komolyabb sérüléssel járt - Áááááh. - tolta el a kisebbet és a vérző sebre kapta szabad kezét.
-Csináljukh! - tért át fogaival nyakára.
-Neh! Várjh kérlek! Nehh! Taetae ez nagyon fáj! Szerelmemh könyörgök. Nem akarom! - kiáltott fel, ahogy már egy zúzódott pontot talált meg a másik és ez most elégnek bizonyult.
V egy pillanata alatt tért vissza lágyabb énjéhez, így fejét felkapva rémült arccal fürkészte az idősebbet.
-Annyira sajnálom. Mit szeretnél?
-Zsepit. Ühmm. - fájt kimondania a szót, ám megérte, mert V azonnal felpattant és hozott is neki.
Oda sem adta kezébe, hanem ő maga szerette volna ápolni párját, ha már kárt tett benne.
-Tudtam hogy ez lesz. Úgy tudtam! Ááááááááh! - lett ideges - Soha többet nem teszem ezt! - törölgette le dühében Jin ajkáról a vért.
-De én élveztem azért. - helyezkedett feljebb és nekidőlt a támlának.
-És ez megéri? Hogy így megsérülsz? Hogy tele leszel foltokkal miattam? Mert nekem cseppet sem. Én ezt... ezt nem szeretem. Gyűlölöm ezt az énemet.
-De nekem tényleg tetszett.  Nyugalom kicsim. - simogatta meg a másik feszült arcát, majd felült és bár még vérzett szája, lágyan megcsókolta, ám nem túl hosszan, mert fájt számára minden mozdulat.
-És megéri? Mert nekem nem. - nézte a sebet a kisebb - Soha többet nem fogsz azzal az énemmel találkozni..... annyira sajnálom. - adott gyengéd puszit a sérülésre.
-Szeretlek kicsim.
-Ezek után is? - nem hitt a fülének, mert ő tuti otthagyta volna önmagát, ha Jin helyében lett volna.
-Igen.
-Egy angyal vagy. Nagyon szeretlek. Soha többé nem foglak bántani. Esküszöm.


(Folytatjuk :D)