Vendég OS: Füstbe szállt élvezet (yaoi)

FIGYELEM!

A fiúk sohasem tették meg azokat, amik a ficiben olvasni fogtok. Mi sem ösztönzünk titeket droggal való visszaélésre, sőt! Ha lehet kerüljétek el, ne próbáljátok ki se. Nem kell csak azért, mert a haver csinálja. Ő hülyesége, ő fog tőle később komolyabban szenvedni.

Szóval a fici nem buzdít drogfogyasztásra, ezt csak egy író fantáziája! Felelősséget nem vállalunk.

Ezúttal pedig egy új író próbálta ki magát nálunk. Írását elolvasva kicsit dolgoztunk művén, most pedig kiadjuk.

Páros: VKook

Figyelmeztetés: Füvezés, 18+, trágár szavak, yaoi!

Írónő: HaNa

Blogja: LINK!

Jó szórakozást!!!

V POV

- Jimin told már ki a segged, mert elkésünk! - ordította RapMon - Még JungKook is hamarabb kész lett, pedig köztudott, hogy mennyire lassú!
- Héj! - morrant fel a maknae.
- Olyan, mint egy reumás csiga! - monda röhögve J-Hope.
- Héj héj! - fordult Hoseok felé, aki lassan már a földön feküdt a röhögéstől, amit saját 'vicce' váltott ki.
- Jövök már na. Előfordul, hogy nem indul simán a reggel - dübörgött le a lépcsőn Jimin durcásan.
Végre mindenki összeszedte magát, és indultunk is ki a repülőtérre.
Hollandia. Mindig is el akartunk oda menni, de nem találtunk rá alkalmat. Már maga az ország vonzott, a városok, emlékművek, de nem is ez volt az, ami miatt igazán ki akartunk ruccanni oda a bandával. Ami a legjobban vonz abban az országban, az a szabadság. A lehetőségek, amelyekkel csak ott élhetünk, és amit minden bizonnyal ki is fogunk használni. De még mennyire. Bár őszintén Kook-ot kicsit féltem, elvégre még csak 17 éves. Viszont nem a piától, meg a drogtól...hanem magamtól. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttam, mocskos gondolatok férkőztek a fejembe, és a maknae arca lelki szemeim elé, mikor éppen a problémám orvosolom a tus alatt. Nem tudom meddig lennék képes visszafogni magam.
A repülőn JungKook mellé ültem, mert mindenki bevágódott aludni, csak a maknae mellé nem telepedett senki, mert tudták, hogyha rajta múlna, tuti senki nem aludna. De nagy meglepetésemre, mire elhelyezkedtem a kicsi már nagyban szuszogott. Biztos este sokáig volt fent. Elmerültem alvó arcában, ahogy édesen szuszog, néha picit megmozgatva magát. Tuti kényelmetlen kicsavarodva aludni, de nem is ő lenne, ha nem a leglehetetlenebb helyzetekben merülne álomba. Előhalásztam én is a szemfedőm, majd a legkényelmesebbnek bizonyuló pózban kezdem elszunnyadni, de hirtelen súlyt éreztem a vállamon. Kikukucskálva a szemem takaró anyag alól a kicsi kobakját pillantottam meg, ahogy vállamra pakolva fejét alszik. Nagyon aranyos volt. Perverz fantáziám ismét megtalálta gondolataim, de mielőtt még a repülőn nekiestem volna, gyorsan visszadőltem az ülés támlájára, és igyekeztem minél hamarabb elaludni.

- Megkérném az utasokat, hogy lassan szedelőzködjenek. Nemsokára megérkezünk.

A hangosbemondóra, és a maknae arcomat birizgáló ujjaira ébredtem fel. Átaludtam volna az egész utat? Körbenéztem, és már mindenki pakolászott. Összeszedtem magam, és én is elpakoltam táskámba, majd minden figyelmem a hisztiző maknae-ra szenteltem, ahogy panaszkodott, hogy mindenki aludt, és senki se foglalkozott vele. Mint egy gyerek, esküszöm. Folyamatos törődést, és figyelmet igényel. Naiv kis természete miatt pedig nagyon kell majd rá vigyáznom, a végén még szegény megismeri azt az oldalát az ottani életnek, amit nem kellene. Én teljes mértékben tisztába vagyok vele, hogy mi folyik arrafele. Nem ajánlatos egy ilyen aranyos pofinak fiúk közé menni. Mert még a hetero-ból is bisex-et csinál, elég rávigyorognia, főleg, ha a hapsi be van szívva.
Ajtóstul rontottunk be a hotelszobákba, ahol aludni fogunk. Jimin és Suga bepakoltak a két ágyas szobába, míg Hoseok, Jin és Nam a három ágyasba. Így maradtam én és Kook egy...FRANCIA ÁGYAS SZOBÁBAN? Ki a fasz ad két fiúnak egy ágyas szobát? Nem mintha nem akarnék Kook-kal együtt aludni, de sajnos tudom mit fogunk már első este csinálni, de azt nem, hogy mi lesz annak a következménye.

Nyugodtan pakolásztam a szobában, míg a kicsi az ágyon telefonozott, mikor Jimin rántotta ki az ajtót, és izgatottan ugrált a szobában.
- Mit csináltok még? Gyerünk már, még időben le kell érnünk, ha rendes anyagot akarunk venni! - cibálta fel Kook-ot az ágyról, aki lassan baktatott ki, meg nem állva a mobil nyomkodásában, majd engem is kitessékelt. Kiérve csak izgatott fejeket láttam, akik már alig várják, hogy keményen bedrogozzanak, és egy jó kis hetet eltöltsenek.
Még a tömeg előtt bevásároltunk mindent, és indultunk vissza a hotelba, ahol Hoseok-éknál telepedtünk le, mert nekik volt a legnagyobb szobájuk.
Én csavartam magamnak füves cigit, ami furcsa, mert magát a cigit nem bírom, de így...isteni. Megbeszéltük, hogy Kook-nak max csak a leggyengébből adunk, nem lenne jó, ha a kis tehetség tönkretenné magát. Én nem cicáztam, a második szálat már a legerősebb anyaggal töltöttem meg. Csak nyúltam a földön, élvezve a drog nyújtotta súlytalanságot, és lassan végigvezettem a tekintetem a társaságon, majd megpillantottam...egy lovat? Jah, nem. Csak Hoseok. Vagyis faszom tudja, de nem is érdekel. Folytattam a szemlém, közben végig a maknae fejét kutatva, majd hirtelen felbukkan közvetlen az arcom előtt, amit csak én láttam ennyire közel magamhoz, mert egy idő után mozdulatlansága ellenére picit eltávolodott tökéletes arca, és csak nézett.
- Mi a baj, kicsi maknae? - vigyorodtam el, mire belemászott az ölembe.
- Kipróbálhatom? - nézett rám üveges szemekkel. Nem éreztem a dolgok súlyát, semmi komoly jelentőségét nem találtam annak, amit teszek.
Mélyen beleszívtam a cigibe, majd a maknae hajába túrva húztam magamhoz, egyenesen szájába fújva a füstöt. Le sem tüdőzte, már nem is az anyag volt a lényeg. Bátortalanul kezdte mozgatni ajkait, mire én még közelebb húzva magamhoz vezettem át nyelvem szájába, ezzel átvéve az irányítást a csók felett. Készségesen karolt a nyakamba. Szenvedélyesen faltuk egymást, be nem telve a másikkal. JungKook reflexből előremozdította csípőjét, így megéreztem a már nem is olyan pici JungKookie-t, mire észbe kaptam. Elváltam tőle, és ő elégedetlenül sóhajtott. A szemei kéjjel voltak tele, amibe ismét elvesztem, de lassan kezdem észhez térni. Nem csinálhatjuk ezt. Nem bocsátanám meg magamnak, ha bántódása esne. Nehézkesen álltam fel, majd otthagyva a kicsit átvonszoltam magam a szobánkba, majd az ágyra ülve a maradék anyagot is elszívtam. Ennyitől is tele lett az egész helyiség a jellegzetes, mámorító szaggal, és füsttel. Mintha egy bár szobája lenne, ahol nem csukták be az ajtót. Sokkal hangulatosabbá tette. Bódultan dőltem el az ágyon, mélyeket lélegezve a levegőbe. Kell még. De nem mehetek vissza. Ekkor nyílt az ajtó, és a maknae lépett be rajta, kezében egy olyan cigivel, amit én csináltam...Jimin-nek. Ami most már a kicsi kezében díszelgett. Újra az ölembe mászott, és lemásolva az én módszerem kezdeményezett újabb és újabb csókot, míg el nem fogyott a kábítószeres tekercs.
- Ez...nem jó ötlet JungKook - nyeltem nagyot, mikor ficánkolni kezdett az ölemben.
- Nem szeretem, mikor a teljes nevemen hívsz - harapott fülembe, ezzel egy mély morgást kicsalva belőlem.

- Ahh Kookh... - halad lefelé apró puszikkal - Fejezd beh...nem leszh jó végeh...hah...ha így folytatod - alig bírtam egy épp mondatot kimondani.
- Ne fogd vissza magad, hyung - lökte előre csípőjét.
Azzal a lendülettel terítettem le az ágyra, magam alá gyűrve, és csuklóit összefogva nyomtam őket feje fölé a párnába. Ezzel maradék 'ne dugjuk meg keményen a maknae-t' pártoló gondolatom is elillant. Bár pontosan tudtam, hogy mindezt a drog váltja ki belőle, én mégis továbbmentem. Nyakát kezdtem apró csókokkal borítani, állvonalától haladva lefelé, kulcs csontjáig, ahol erősen megszívtam, mire egy halk nyögéssel válaszolt. Bőrén enyhén éreztem a füstös ízt, de nem zavart. Még így is édes volt, édesebb, mint gondoltam volna. Kezem bevezettem pólója alá. Lassan simítottam végig minden négyzetcentiméterét minden kockáját kitapogatva. Fogammal téptem fülcimpáját, és vékony bőrét. Jólesően sóhajtozott minden mozdulatomra. Próbáltam óvatos lenni, de eléggé felhúzott már azzal is, hogy önkéntesen feküdt alám, ő kezdeményezett. Egy percre sem jutott eszembe a következménye a helyzetnek. Élveztem, és akkor csak ez számított.
- Hyunghh! - csípőjét nekem nyomta, és hosszan felnyögött. Ezzel végképp elvesztettem az önkontrollom.
Megharaptam felső ajkát, majd mélyen megcsókoltam. Felültem vele, és megszabadítottam pólójától, majd sajátom is levettem. Visszafektettem, és egy mozdulattal szabadítottam meg melegítőjétől, boxerével együtt. Megszakítva heves csókunkat néztem végig rajta. Gyönyörű volt. Mindennél szebb. Látszólag nem zavarta, hogy simán lestíröltem, talán még élvezte is. Szenvedélyesen harapott alsó ajkába, majd engedte ki fogai közül a meggyötört húst. Levettem a felsőm, és JungKook ruhái után küldtem. Mellkasát kezdtem csókolgatni, melynek izmain feszesen feszült a selymes, fehér bőr. Kész élvezet volt színesebbé tenni. Egyik mellbimbójához érve óvatosan haraptam rá, mire kidomborította a mellkasát, és hajamba túrt. Nyelvem is bevetve a kényeztetésbe hangosan nyüszített fel, fejét dobálva. Áttértem a másikra, azt is jól megdolgoztattam. Édes hangjától már rendesen feszült a nadrágom. Felemelkedtem róla, majd levetettem nadrágom, és az alsóm is. Egész testemmel hozzásimulva kúsztam vissza hozzá. Annyira lélegzetelállító volt, ahogy alattam feküdt, csillogó szemekkel, lüktető mellkassal, szaporán szedve a levegőt. Bár nagyon magamévá akartam már tenni, olyan keményen, amennyire csak tudom, mégis mozdulatlanul meredtem szemeibe, ma este már sokadszorra elveszve bennük. El sem hittem, most tényleg itt van, kiszolgáltatottan, türelmetlenül várva, hogy magában érezhessen. Egyik kezével arcomra simítva emelkedett fel hozzám. Lágyan nyomta ajkait enyémnek, majd lassan mozgatni kezdte őket, amit rögtön viszonoztam is. Ezt a csókot messze nem a szenvedély irányította. Sokkal inkább tűnt szerelmes csóknak, és ettől hatalmasat dobbant a szívem. Csak élveztem Kook ajkait, és lassan kezdett úrrá lenni rajtam a dominancia, a vágy, a kielégítetlenség. Csókunk a pillanatok múlásával egyre hevesebb lett, gyorsan váltott át szenvedélyes csatába. Felültem, mire Kook jött utánam. Felém térdelt, majd nyakamba karolt, és úgy folytattuk a csókot, míg én lassan kezdtem tágítani egyszerre két ujjammal is. Teste megfeszült a kellemetlen érzésre, de egy Istenért sem eresztette volna el ajkaim. Addig-addig mozgattam ujjaim, hogy elértem gyengepontját, mire megremegett, és elengedve ajkaim felnyögött. Arcát nyakamba temetve lélegzett mélyeket, míg én folyamatosan ingereltem prosztatáját.
- Vh… - sóhajtott, majd csuklómnál fogva vette ki ujjaim magából, és minden egyéb nélkül ült rá merev férfiasságomra. Fájdalmasan nyögött, mikor farkam teljesen elmerült benne.
- Basszus Kookh! Hogy lehetszh ennyire...szűkh? - erősen kellett koncentrálnom, mert már ennyitől képes lettem volna elsülni. Nagyon szűk volt, és gondolom eléggé fájhatott neki, hiszen szemei is könnybe lábadtak. A kis türelmetlen…
Lassan elkezdett mozogni, még mindig fájdalmasan nyöszörögve. Kezem férfiasságára simítottam, hátha sikerül elfeledtetnem vele azt a kellemetlen érzést, azt az erős feszítést, ami nem engedett a gyönyörnek szárnyalni. A hirtelen érintésre megremegett, és jólesően felsóhajtott. Ütemesen mozgattam rajta tenyerem, míg ő kezdett gyorsítani tempóján. Hüvelykujjammal makkjára simítottam, mire egy pillanatra megállt a mozgásban. Élvezettel nyögött fel, enyhén rám szorítva, mire belőlem is kicsalt egy mélyebb morgást. Megemelte csípőjét, ám én egy határozott mozdulattal ragadtam meg, és ültettem olyan mélyen magamra, amennyire csak lehetett, mire lehetetlen magasságban, szinte már felsikított.
- Hyunghh! - háta ívbe fesztült, fejét hátravetette, és lélegzete is elakadt. Tátott szájjal hajtotta vissza fejét, majd szaporán kezdte venni a levegőt.
- Hah...Kookh... - ledöntöttem az ágyra, majd kíméletlen tempóba kezdtem. Olyan erővel löktem előre csípőm, hogy lassan kezdtem megérezni az izmaim, de nem érdekelt. Karomat szorította minden egyes lökésnél, mikor eltaláltam gyönyörközpontját, és vékony hangon felnyögött. Élvezettel hallgattam édes hangját, melyre én is fel-fel mordultam.
- Hyungh! Énh...n-nemh bíromh márh...hah! Taeh ~ ! - háta ismét ívbe feszült, csekély körmét karomba vájta, és hosszasan nyögve élvezett hasfalára.
Összeszűkült körülöttem, mire mély hangon nyögtem fel, de továbbra sem álltam meg. Egy idő után izmai már kínzóan feszültek rajtam, és hangjai, melyek nem halkultak, egyre több és több élvezetet nyújtottak, majd pár lökés után belé engedtem nedvem. Hosszasan sóhajtott, mikor megérezte magában forró élvezetem. Pihegve hajtottam nyakába arcom, még egy utolsót szippantva illatából, majd kihúzódtam belőle, és elterültem mellette az ágyon. Csukott szemmel próbáltam rendezni a légzésem. A kicsi felé fordítottam a fejem, aki meredten bámulta a plafont. Nagyot sóhajtva ültem fel.
- Gyerünk, fürödj le – indítottam meg, mire kicsit instabilan, de eljutott a fürdőig. Átcseréltem az ágyneműt, közben pedig füleltem, hogy mit ügyködik a maknae. Nem akartam, hogy bármi baja essen. Eléggé érdekesen rendeztük le az esti dolgokat, mivel még nem igazán tisztultunk ki, ami semmivel sem könnyítette meg a dolgot. Szerencsére erős ez az anyag, de ha tizenöt percig kibírod, hogy ne adagolj újat, akkor nem tart sokáig, de amíg van, addig teljes mértékben csak élvezni lehet. És hát azért a mi kis akciónk nem tizenöt perc volt. Viszont az elvonási tünetek messze nem a legjobbak. Még jó, hogy lefárasztottam magunkat, különben sokáig problémánk lenne.
Fáradtan dőltem be az ágyba a már nagyban alvó maknae mellé. Néztem az arcát, ahogy alszik. Szemem ajkaira tévedt, és egy gyors puszit leheltem rájuk, majd a másik irányba fordulva aludtam el én is.

 - Hyung! Hyung ébresztő! - nyomkodta arcom Kook, mire fél szemem kinyitottam – Hyungh… - nézett rám szenvedő fejjel.
- Mi az, Kook? - sóhajtottam, majd megdörgöltem az arcom tenyeremmel, hogy észhez térjek kicsit.
- Ugye…nem az történt, amire gondolok? - kérdésére szívem hevesebben kezd verni. Végignéztem rajta. Meztelenül térdelt mellettem. Enyhén remegett, szemei beesettek és karikásak voltak. Kicsit ki volt száradva, gyanítom talán még az erős sóvárgás is megjelent nála. Szokták mondani, hogy akkor jó, ha észreveszem az elvonási tüneteket. Ha nem, akkor már baj van.
- Mire gondolsz Kook? - próbálom menteni a menthetőt. Éreztem, hogy ez lesz. A drog, amit tegnap szívtunk, nem átlagos volt. Nincs neve, mert ott keverik ki. Elvonási tünete általában remegés, rosszullét, néha alvászavar, és kiszáradás, amit egy pár paraszt alkohollal old meg. Magában az anyagban pedig volt egy kis…sexdrog. Nem túl nagy hatású, de pont jó arra, hogy a bódult hatás mellett hülyeségekbe is belemenjen az ember.
- Hát arra, hogy mi este…ömmm….
- Szexeltünk? - mondtam ki helyette. Arca azonnal vörös lett, és elfordította. Talán kissé fintorra is húzódott, ami szíven ütött. Tudtam…tudtam, hogy ez lesz - Igen. Lefeküdtünk - válaszomra rám kapja tekintetét. Rémülten, fehér arccal nézett szemeimbe, majdnem el is sírta magát. Mellkasomban erős szorítást éreztem. Talán más reakciót vártam, mondjuk…nem is tudom. Nem is tudom mit vártam. Elvégre bedrogozva vesztette el a szüzességét, ráadásul egy fiúval, úgy, hogy ő volt alul. Amit gondolom érez, mivel eléggé óvatosan mozog.
- Basszus - feküdt ki az ágyon, arcát kezeibe temetve.
- Azért ennyire nem szörnyű… - motyogom, mire idegesen pattan fel ülőhelyzetbe.
- Nem szörnyű? Nem? Hyung, belegondoltál, hogy mit csináltunk? Én hetero vagyok! És ez nem normális! Ez un…
- Én nem! - vágok a szavába - Én nem vagyok hetero - nagy szemekkel pislog rám - Igazából én egyáltalán nem bántam meg, hogy megtörtént, sőt. Ráadásul te kezdted. De ha téged ennyire zavar, sajnálom! - azzal szótlanul felöltöztem, és kiviharoztam. Nagyon rosszul esett a reakciója. Azt hittem felkészültem rá, de eszembe sem jutott, hogy Kook igazából utálja a melegeket. Sosem tudtam miért, de nem egyszer hallottam a szájából.
Átmentem Jimin-ék szobájába. Benyitva a két fiú egymást ölelte, láthatóan eléggé megviselt állapotban. Érkezésemre Suga kinyitotta szemeit, majd lassan ült fel, de egy ponton megakadt, és hátsójához kapott. Csak nem…?
- Mit csináltatok ti este? - néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Azt amit ti, csak nem annyira hangosan - válaszolta, mire lefagytam.
- Hallottátok? De várj…kajak te voltál alul?
- Hagyhatnánk a témát? Amúgy nézz rá. Merjek neki visszaszólni, ha be van szívva, plusz kanos?
- Hát nem kéne…de hyung - néztem sokatmondóan szemébe, mire felült, és kimászott az ágyból. Egyáltalán nem volt szégyenlős. Felkapott ő is valamit magára, majd lebicegtünk a kávézóba. A koffein sok mindenre jó, főleg az elvonási tünetek enyhítésére, és most kell valami más, amire rákattanunk a drog helyett, mivel a hét maradék részén főleg forgatni és videózni fogunk, nehogy az ARMYknak gyanúsak legyünk.
- Na akkor mesélj. Gondolom nem fogadta valami jól - kezdett bele Suga, mikor leültünk. Ő volt az egyetlen, aki tudta, mit érzek Kook iránt, mivel ő sem volt másként Jimin-nel, viszont Jimin szimplán csak nem pipálta a melegeket, de nem gyűlölte. Elmeséltem neki a reggeli incidenst.
- És hát most nem tudom mit kezdjek - szórakoztam a kávém minimális habjával.
- Talán ha emlékezne rá, könnyebb lenne. De így még csak nem is tudja, hogy mennyire élvezte - merengett el.

- De jó, hogy ennyire tudod - ittam bele a kávémba. Ekkor megjelent a banda többi tagja is. Suga hyung felé húzódtam, és szerencsémre Jin hyung ült le mellém. A reggeli kávézás feszülten telt, főleg nekem és Kook-nak. De nem csak a reggel. A hét többi részében nem igazán voltunk együtt, nem is szóltunk egymáshoz, csak ha muszáj volt. Hopi hyung és JungKook helyet cseréltek, szóval este sem volt gond.
Eléggé szenvedtünk mind a heten a kis esti akció után, de a hazaút már sokkal nyugodtabban telt. Én egyedül ültem végig az utat, míg mögöttem Jimin próbálta feldolgozni, hogy igenis fenékbe rakta hyung-ot az éjszaka. Eleinte el sem akarta hinni aztán meg majdnem neki kezdtek a repülőn. De örülök, hogy velük minden oké. Nem tudom, hogy én hogy fogom rendbe hozni ezt köztem, és Kook között. Ha tényleg emlékezne, akkor talán…de nem. Megvolt az esélye annak, hogy kiesik neki az egész este, és annak is, hogy ezért megutál. De én mégis megtettem. Csak magamnak köszönhetem.

Fáradtan dőltem be az ágyba. Arcom tenyereimbe temettem, már gondolkodni sem volt erőm.
Míg a többiek sorra fürödtek, addig én azon agyaltam, hogy kéne eszébe juttatnom Jungkook-nak az estét. Lehet igaza van Suga hyung-nak, ráadásul ő kezdte.
- Tae, mehetsz most már te is - szólt az ajtón keresztül Jimin. Lassan felültem, majd bementem a fürdőbe. Engedtem vizet a kádba, és beleültem. Nem volt kedvem habot csinálni, így szimplán csak fürdősót tettem a vízbe. Hátradőltem, és becsuktam a szemem. Végig Kook-on járt a fejem. Talán nem kellett volna akkor megtennem, és nem lennénk itt. De nem is igazán bántam meg.
Az ajtó nyitódásának hangjára felkaptam a fejem. Pár pillanat múlva a maknae vörös fejét dugta be a kis résen. Egyenesen az ajtó előtt lévő szőnyeget szuggerálta, és el nem emelte onnan a tekintetét egy tizedmásodpercre sem.

- B-bejöhetek? - kérdezte olyan halkan, hogy szinte meg sem hallottam.
- Gyere - vigyorodtam el. Hihetetlenül aranyos volt, teljesen máshogy viselkedett, mint akkor este - Mi a probléma? - próbáltam elrejteni idétlen vigyorom, de nem igazán akart eltűnni az arcomról. - Hyung, én…tudod, akkor este …
- Várj, várj, várj! - szóltam közbe, miközben felálltam. Elfordította arcát, hogy véletlenül se essek a látókörébe - Nem akarok arról beszélni. Tudom, hogy mennyire undorodsz tőle, de nem tudok bocsánatot kérni. Én igenis akartam, és még most is akarnám, de tudom, hogy nem tehetem. Szóval nem kell aggódnod, oké? - kaptam magamra boxerem, és a pizsamának használt melegítőm, de a pólóm szokás szerint ismét kint hagytam.
Kook hirtelen pillantott rám, de amint meglátta, hogy félmeztelen vagyok, nézett is volna vissza, de nem tette. Bátran nézett végig rajtam, és enyhén kockás hasamnál talán még el is időzött.
Csak nem megmozgattam benne valamit?
- Tetszik? - kérdeztem, mire nagyot nyelve, egy halk hümmögéssel nézett szemeimbe. Olyan közel léptem hozzá, amennyire lehetett, de vigyáztam, hogy ne érjek sehol hozzá.
- Hyungh… - sóhajtotta - Emlékszem.
Kijelentésére szemöldököm az égbe szökött, és ajkaim alig láthatóan elnyíltak egymástól.
- Mindenre emlékszem - arcáról kezdett eltűnni a pirosas szín, és fokozatosan váltott át az akkori, nagyon bátor Jungkook-ba - Nem mondom, hogy minden oké, mert nem az. Ez nem normális. De…emlékszem rá. Emlékszem, hogy élveztem. Nem is kicsit - hangja egyre jobban halkult a végére, és lassan közeledett arcom felé.
- Kook, ne csináld ezt. Ez nem helyes. Nem akarom, hogy lefeküdj velem azért, mert sajnálod a fejem - hajoltam hátrébb. Kook elégedetlenül szusszantott, majd karom megragadva húzott a szobánkig, aminek bezárta ajtaját, és lelökött az ágyra. Időm sem volt feleszmélni, ráült a csípőmre, és arcom két keze közé fogva tapadt ajkaimra. Bizonytalan volt, így lassan kezdett mozgásba. Nem viszonoztam. Nem akartam ráerőltetni, és míg nem tudtamm, hogy tényleg akarja, addig nem is csináltam semmit. Ráharapott alsó ajkamra, és meghúzta, ezzel kényszerítve arra, hogy ejtsem le az állam. Nyelvével megkereste sajátom, és őrült táncba hívta. Nem bírtam ki. Olyan édes volt, olyan magabiztos, de mellette lehetetlenül zavarban volt. Halkan felnyögött, mikor visszacsókoltam. Nem fordítottam helyzetünkön, hagytam, had vezessen ő. Egy ideig…
Elengedte ajkaim, és nyakamra tért át, míg én felsője alá nyúlva simítottam végig hasán, hátán, oldalán, minden egyes kockáját kitapogatva. Jólesően sóhajtottam minden apró puszira, ami forró bőröm érte. Feljebb húztam pólóját, amit gyorsan le is kapott magáról, majd kulcscsontom vette kezelésbe. Piszok jól csinálta annak ellenére, hogy tuti én voltam neki az első.

Miután kulcscsontom rendesen meggyötörte, továbbhaladt mellkasomra, majd hasamra. Gyengéden puszilgatta, szívogatta felhevült bőröm, néha óvatosan fogait is belemélyesztette. Halkan nyögdécseltem és sóhajtoztam alatta, és észrevehetően egyre bátrabb lett hangom hallva. Nadrágjába bújtattam ujjaim, majd lejjebb húztam rajta, mire felemelkedett, és levette magáról a ruhadarabot, és az enyémtől is megfosztott. Visszadőlt rám, és ajkaim után kapott. Egyre hevesebb lett, amitől én is kapkodni kezdtem, így a levegőnk is gyorsabban fogyott. Karját megragadva rántottam ki alóla, és megfordítottam a felállást. Ajkaira hajoltam, és ráfogtam férfiasságára, mire a csókba nyögött. Felsóhajtottam, ahogy ismét meghallottam édes hangját. Imádtam hallgatni nyögéseit, és sóhajait, melyeket én váltottam ki belőle. Megemelte csípőjét, így le tudtam róla venni az utolsó anyagot is. Csókokkal haladtam le testén, itt-ott megszívva vékony, puha bőrét. Férfiasságához érve óvatosan leheltem rá, mire egész testében megfeszült, majd makkjára adtam egy apró puszit, és majdnem egész méretét a számba vettem. Ütemesen mozgattam rajta fejem, közben egyik ujjammal kezdtem tágítani. Észre sem vette, így lassan belé vezettem a másodikat is. Hajamba túrt, és tincseimet tépte, közben mélyeket lélegzett. Hallani akartam hangját, így erőset szívtam rajta, mire vállamra kapott, és hangosan felnyögött. Így folytattam kényeztetését, néha lassítva, néha gyorsítva a tempón, amíg nem éreztem, hogy egyre jobban feszül. Kihúztam ujjaim, és felé hajolva megcsókoltam, majd bejáratához igazítva magam lassan nyomultam belé.
 

Sosem gondoltam volna, hogy józanon is átélhetem ezt. Mikor édesen nyög, és minden izma tökéletesen kirajzolódik, ahogy gyönyör egyre nagyobb hullámokban tör rá, közben pedig fejét hátravetve élvezkedik alattam, jobban és jobban rám feszülve, miközben közeledig a vég felé. Valahogy…ez sokkal másabb volt, mint akkor este. Sem a drog, sem a pillanat heve nem irányított minket. Csak élveztük egymást, hajszoltuk a gyönyört, és próbáltuk megragadni. Fogalmam sincs, miért tette. Mi volt az oka annak, hogy ezt megtegye. De valahol, mélyen talán éreztem…mégsem voltam benne biztos.
Csak néztem hevesen emelkedő mellkasát, izzadságcseppektől csillogó, selymes bőrét, és gyönyörű szemeit, miközben ő próbálta normalizálni szíve heves dobogását. Kihúzódtam belőle, és melléfeküdtem az ágyon, közben a vékony takaróval letörölgettem magam, és Kook-ot is, majd a rongyot ledobtam a földre. Kook felé fordultam, ő pedig csukott szemmel bújt a mellkasomba.
- Kook? - simítottam végig nyakától kezdve, karján keresztül, egész a kézfejéig, majd összekulcsoltam ujjainkat, amit erősen megszorított.
- Miért olyan bonyolult ez? Én végig azt hittem, hogy ez az egész helyzet nem alakulhat ki. Hogy nem normális. Most mégis mindennél boldogabb vagyok. Hyung - arcát lassan emelte fel, és csillogó tekintetét enyémbe fúrta - Én…nem tudom, mit érzek. Vagyis de, de…ah! Miért ilyen nehéz ez? Már nagyon-nagyon rég óta tudom, hogy nem sima barátként nézek rád. Nem azért undorodtam a melegektől, mert nem bírom őket. Csak haragudtam rájuk. Erre az egészre. Magamra. Mindig arra neveltek, hogy majd családom lesz, gyerekeim, szép feleségem, nekem ez volt a normám, aztán jöttél te, és minden szertefoszlott. Utáltam magam. Aztán…megijedtem. Bepánikoltam, de szerintem ez természetes reakció volt. Én sajnálom. Tényleg. És…szeretlek. Igen, ezt határozottan tudom. Szeretlek - nagyra nyílt szemekkel hallgattam végig JungKook-ot. Meglepett, nem is kicsit. Pár pillanatig csak nagyokat pislogtam, majd halványan elmosolyodtam.
- Én is Kook. Én is szeretlek - fúrtam orrom hajába.

(Nem lesz folytatás mert OS. Köszönjük a ficit és olvasásotokat, ha tetszett, nézzetek be eredeti blogjára. Továbbá hagyhattok itt is kommentet neki.

Plusz: Mivel hamarosan szülinapom lesz (Mayu) Raikonak pedig most volt, így próbálok nektek a holnap sok ficit írni és hét közben hozni nektek néhányat. :)

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Monsta X kampány --> LINK 
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )