Jin&Jimin yaoi

Harmadik fél szemszöge

Talán rég dolgoztak utoljára ennyit a fiúk, mint az utóbbi időben. Készülnek a comebackre, közben jön az év vége a rengeteg fellépéssel, sok ünneppel és persze a díjátadók. Amilyen kedvesek pedig még külön időt szentelnek a fanokra is, holott aludni sem tudnak rendesen a napokban. Bár ennek most kivételesen nagyon örültek. Egy kis kikapcsolódás, mulatás a szerencsés kisorsoltakkal. Előhalloweeni buli azoknak, akiknek tényleg hatalmas mázlija volt, ám a fiúkkal való egész estés iszogatáshoz így is kellett pluszba fizetni, de persze lett olyan rajongó, aki ezt simán megtehette, ezért velük is mulathatott szigorú szabályok kereteiben. A srácok lerendezték a kis találkát mindenkivel, akik kijutottak, előadták műsorukat, majd a VIP részlegen folytatták kedveskedésüket a vastagabb zsebű fanokkal. Igyekeztek udvariasak lenni, de persze így is volt egy-két lány aki nem tudta hol a határ, ezért a sokadik felszólítás után kitessékelték őket a kedves kis biztonságiak, hogy a fiúknak azért maradjon hajuk, meg bőrük másnapra is. Ám mindezek ellenére egész jól mulattak. Kookot végre sikerült kicsit rávenni, hogy ne csak a színpadon és a Bombokban legyen az a macsó, hódító félisten, aminek folyton megjátssza magát, hanem élőben is, de természetesen ehhez kellett egy kis segítség. Míg Vt is igyekeztek rávenni a lányokkal való csevejre, miközben Jimin lassan eltávolodott tőlük, holott ő kezdeményezte az egészet, de Suga szerencsére átvette a fiatalok oktatását, így le tudott ülni.
- Baj van? - telepedett mellé a leader - Eddig pörögtél, most meg hirtelen itt kötöttél ki. Mi történt?
- Nem érzem valami jól magam.
- Sokat ittál? Inkább most add ki, nehogy emiatt a detoxban köss ki. - kezdett egyre jobban aggódni Rapmon.
- Nem, az biztos nem, mert nagyon figyeltem rá. Ahh! - vett mély levegőket - Kimegyek a mosdóba. - állt fel.
- Ne menjek veled? Nehogy bajod legyen. - pattant Namjoon is, mert féltette társát.
- Nem kell….. nagyon szédülök. - támaszkodott a falnak és megállt sétája közben, Rapmon pedig azonnal ott termett.
- Foglak haver. Mid fáj? Mi a baj?
- Hányingerem van és….. ahh nagyon szédülök. - esett volna össze, de szerencsére a leader tartotta, ám ő is úgy döntött, hogy a fiatalabb inkább leül most.
- Mi a baj? - jelent meg körülöttük azonnal Hoseok, és lassan a VIPes rajongók is aggódva állták körbe a két fiút.
- Szédül, hányingere van. - sorolta Rapmon - Fejed fáj? - tette kezét Jimin homlokára, aki így kénytelen volt felnézni rájuk és ekkor vették észre, hogy vérzik az orra - Hívjatok mentőt. Azonnal! - kiabált Namjoon, J-Hope pedig rohant is.
- Nagyon rosszul vagyok. - ejtette vissza fejét, és a leader inkább lefektette.
- Nem lesz semmi baj, mindjárt jön a mentő. - próbálta nyugtatni a fiatalabbat, pedig ő is nagyon aggódott.


Szerencséjükre Namjoonnak igaza volt. Nagyon hamar kiértek, és mint kiderült, ezen múlott Jimin élete. Mikor betolták a kocsiba, már a füléből is folyt a vér, de még magánál volt többé-kevésbé. Rohantak vele és a menedzserrel a kórházba, míg a többieket is gyorsan utánuk vitték, amint autóhoz jutottak. Nem szívesen bántották meg a rajongókat a buli félbeszakításával, de a társuk fontosabb volt számukra, ám az is kiderült, hogy ezt a fanok megértik, mert ők sürgették a többieket, hogy menjenek már.
- Na mi az? - rohantak a menedzserhez, amint felértek a váróba.
- Nem tudják mi baja. Kapott egy csomó gyógyszert, plusz vért, meg mindent, de alig merték megszúrni, mert valószínűleg valami alvadás gátló volt. Bekérték amit ma ivott, vagy evett, így most összeszedettem a staffal a poharakat. - magyarázott a menedzser.
- Szerinted haters? - tette fel elsőként azt a kérdést Suga, ami mindenki fejében megfordult, de nem merték kimondani.
- Nem tudom. De lehet. Nagyon valószínű. - grimaszolt, miközben telefonját nyomkodta.
- A VIPesek közül lesz akkor valaki. - folytatta az okfejtést a rapper.
- Igen, szerintem is. Megvan a névsoruk, le lesznek ellenőrizve azonnal.
- De ne gondoljunk egyből ilyen rosszra. - vágott közbe Jin - És ha csak valami….. más?
- Mi más hyung? - fordult felé Yoongi - Mi mindannyian jól vagyunk, sőt! A rajongók is, akik velünk voltak. Pedig ugyan azt ettük és ittuk.
- Tudom….. de rendbe jön, ugye? - érdeklődött Jimin felől a menedzserre pillantva.
- Remélem megmentik. Azt mondták, mindent megtesznek. - fordult el és pár lépés után már telefonált is.
Az egész estét bent töltötte az banda. Nagyon aggódtak, aludni sem bírtak, pedig a buliban már javában ásítoztak, ám nem tudtak lenyugodni, amíg a doki azt nem mondta, hogy Jimin stabil. Ám ez után is még vagy húsz percnek kellett eltelnie, mire szót fogadtak a menedzsernek és az orvosnak, hogy menjenek haza, most úgysem tudnak semmit sem tenni. Visszafelé úton azt tervezték, hogy reggel mindenki korán kel, majd Jiminhez bemennek és maximum ott alszanak tovább, de vele akarnak lenni, ha felébred. Sajnos ez nem igazán volt kivitelezhető, mert dolgozniuk kellett elvileg másnap, de azért mindenképpen be akartak nézni hozzá még munka előtt, mert a saját szemükkel szerették volna látni, hogy társuk jól van.


Azonban, máshogy alakultak a dolgok. Végül kaptak kimenőt, a történtekre való tekintettel, ezért pedig ők is kipihenhették magukat, mert azt gondolták, Jimin majd úgyis sokáig fog aludni, hisz ez nagyon megterhelte a szervezetét. Ám nem így lett. Kilenc óra után nem sokkal már nyíltak is fáradt szemei. Nem igazán emlékezett az estére, csak a piros-kék fényekre, majd hangokra, hogy nem lesz semmi baj és rengeteg orvosi káromkodásra, amiből egy mukkot sem értett. Nem hitte maga sem, hogy túléli, mert életében még egyszer sem volt annyira rosszul, mint akkor. Így csak nagyokat pislogott, mire rájött, hogy kórházban és lényegesen jobban van. Se fejfájás, se hányinger és még kényelmesen is fekszik. Csak a tűk zavarták a kezében, mert új, kellemetlen érzés volt számára, de amint továbbvándorolt pillantása észrevette magával szemben legidősebb hyungját. Jin két fotelt tolt össze, hogy legyen min aludnia, de persze így sem fért el túl kényelmesen, ám olyan fáradt volt, hogy ez nem számított. Jimin elcsodálkozott kedvességén, mert nem rá számított, hanem inkább Hoseokra, aki mindig annyira körbeugrálta, hogy egyen és ne hajtsa túl magát. Viszont örült társának, hiszen így nem kellett egyedül lennie az ismeretlen helyen.
- Hyungh! - suttogta - Hyungh! - Jin pedig halkat dörmögve megmozdult, de még nem kelt föl - Hyungh!
- Hmmm? - emelte fel fejét - Felébredtél? - ült föl, miközben nyújtózott egyet és kiropogtatta csigolyáit.
- Uhum. Most, nem rég. Nagyon csúnya hangja van. Nem fáj?
- Mi?.... - pillantott a fiatalabbra, de rájött mire érti - Ja, nem. Jól vagyok, csak…. kényelmetlen volt, de egyszer kibírható. Hogy érzed magad? - állt fel és az ágyhoz sétált.
- Sokkal jobban. Mi történt? - pislogott fel a másikra, amint az odaért mellé.
- Valószínűleg haters. Bejutott valahogyan. De már jól vagy. Vagyis jobban a dokik szerint. Már nem lesz bajod, szerencsére. - mosolygott azzal a szokásos lágy szemeivel együtt, Jimin pedig meg is nyugodott. Ehhez valahogy az idősebb mindigis értett.
- És mi bajom volt? - érdeklődött tovább.
- Kaptál valami mérget, de mázlid volt. Kevés volt ahhoz, hogy megöljön mielőtt beérsz. - fancsalodott el - Nagyon aggódtunk. - igazgatta a másik haját zavarában.
- Sajnálom. Nem akartam.
- De örülök, hogy jól vagy. - puszilta meg Jin, amin a másik nagyon meglepődött. Nem szokott puszikat kapni tőle.
- Mikor mehetek haza? - szólalt meg gyorsan, hogy kicsit megmeneküljön a helyzetből.
- Hmm. Nem tudom. Megkérdezem neked. - rohant ki a szobából - Ne mozdulj. - vigyorgott, mielőtt kilépett volna az ajtón.
Hosszú kérlelés után az orvosok megengedték, hogy este hazamenjen, de csak saját felelősségére és kizárólag akkor, ha az eredményei egy bizonyos szintet megütnek, ami sikerült is. Ezért a menedzserrel már az éjszaka leple alatt osontak haza egy kis eldugott kijáraton, mert a rajongók nagyon aggódtak, így a kórháznak nem igazán volt nyugta, de sikerült hazajutniuk, bár koránt sem volt túl egyszerű.


- Jimin? Bejöhetek? - nyitott be résnyire Jin.
- Persze, gyere csak. - pakolászott szobájában - Mi az?
- Csak gyorsan eltűntél a vacsiról. Baj van? - csukta be maga mögött az ajtót.
- Jah, semmi. Álmos vagyok nagyon, aztán szeretnék elsőként fürdeni, meg aludni. Csak akkora itt a kupi, hogy mire megtalálom a cuccom az egy fél óra. Ahhj! - kezdte szortírozni a ruhákat és három kupacba pakolta aszerint, hogy kié.
- Majd összepakolok, te addig fürödj. - ajánlotta fel Jin, amint Jimin elé állt, hogy rákényszerítse a megállásra.
- Útban vagy.
- Menj fürdeni! - mosolygott lágyan Jin - Mire végzel, rend lesz.
- Ahh… rendben. - szedte össze ágyáról kikészített pizsamáját - Akkor nem sietek, hogy ne kelljen kapkodni. - nézett fel Jinre.
- Nem kell. Csak kényelmesen. - simogatta meg a kisebb arcát - Relaxálj, kis aranyos. - Jimin pedig ledermedt. Sosem ért még hozzá így a másik, ezért nem tudta mit kellene reagálnia. Csak állt ott és érezte, amint arca egyre forróbb lesz - Na menj fürdeni, aztán aludj! - lépett el tőle Jin, a fiatalabb pedig gondolkodás nélkül indult meg a fürdőszoba felé. Miután kattant maga mögött annak zárja nagyot sóhajtott. Nem tudta mire vélni társa mozdulatait, de saját reakcióját sem. Mért esett annyira zavarba, mikor csak megsimogatta arcát az idősebb? Nem is történt semmi csak…. csak azok a megnyugtató szemek, amik lelkébe láttak.
Végig, míg lezuhanyozott ez járt a fejében. Nem tudta hová tenni, de inkább megpróbálta elfelejteni, hogy valószínűleg csupán az ő dilije volt, amiért elpirult ettől, így semmi jelentősége. Jin mindig ilyen kis kedves, most pedig, hogy aggódott érte, ez biztos természetes és semmi több.
Miután végzett és fel akart öltözni szembesült saját bénaságával. A nagy rendetlenségből végül csak nem sikerült jó ruhát kihozni, így V boxerját vitte magával, amit azonban nem akart felvenni. Ezért dereka köré tekerte törülközőjét, majd cuccaival együtt sétált vissza szobájába.
- Jin? Tudtam, hogy nem fogsz végezni. - nyitott be meglepetten, de hamar magához tért és lepakolt.
- De végeztem, csak beágyaztam neked és bemelegítettem az ágyad. - rendezgette a takarót - Próbáld ki. - mosolygott rá.
- Mindjárt, csak felöltözök. Elfordulnál? - kotort elő magának egy olyan alsót, ami az övé volt.
- Jó, nem lesek. Nem mintha még nem láttam volna. - fordított hátat Jiminnek és mosolygott.
A kisebb gyorsan felöltözött, majd törülközőjét kiterítve bemászott beágyazott ágyába.
- Tényleg jó meleg. - takarózott be, Jin pedig úgy viselkedett vele, mintha erre sem lenne képes és segített neki - Hogy csináltad?
- A forró vacsora maradékát beraktam néhány dobozba, majd azokat az ágyadba. A régi időkben is így melegítették be. Örülök, hogy tetszik.
- Köszönöm. - takarózott be fülig Jimin.
- Szívesen. Aludj jól. - puszilta meg homlokát Jin - Ha kell valami, szólj! - húzta el a másik szája elől a takarót - Jó éjszakát! - nyomott egy hosszabb csókot a fiatalabb ajkaira, akiben egy pillanatra megállt az ütő, mert ez tényleg nem várta - Szép álmokat! - suttogta néhány centire Jimintől mosolyogva, majd lassan felkelt és lekapcsolva a villanyt elhagyta a szobát.
A kisebb ettől felébredt. Ugyan nagyon álmos volt még a zuhany közben is, meg még mikor a takaró alá mászott be is, ám Jin csókjától teljesen feltámadt és nem bírt elaludni. Szíve majd kiugrott a helyéről, miközben másra sem tudott gondolkodni csak hyungja puha ajkaira és szokatlan tetteire, amik hihetetlen módon, de nagyon jól estek Jiminnek. Olyan… finom volt, új és kellemes, hogy ez izgatta fantáziáját egész este, amitől nem tudott elaludni, hiába forgolódott. Miközben szenvedett azonban V és J-Hope is lefeküdtek, mialatt ő azt tettette, hogy már rég szunyókál. Mikor meggyőződött, hogy két társa mélyen álmodik felkelt, majd csendben, az éjszaka közepén kimászott a konyhába, ahol még égett a villany és valaki pakolászott.
- Te még ébren vagy? - állt meg az ajtóban, amint Jint megpillantotta. Mert volna beljebb menni, de az idősebb póló nélkül rendezkedett, ami igen ritka látvány volt a dormban.
- Igen. Rendet akartam rakni lefekvés előtt. Mit szeretnél? Rosszul vagy? - pillantott a kisebbre, miközben elpakolta a lábasokat.
- Csak tejért jöttem. - mozdult meg végre és kinyitotta a hűtőajtót.
- Add azt ide. Majd én töltök neked. - vette ki kezéből a dobozt, majd egy bögrét előkapva öntött is a másiknak.
- Én is meg tudom csinálni.
- De te csak pihenj. - vette elő a kakaót.
- Nem kakaót akarok. - ellenkezett a kisebb.
- Nem baj, ezt kapsz. Nem árt neked most a kalória. - rakta be a mikróba a bögrét és el akarta indítani, de Jimin odaugrott.
- Hyung, vigyázz! - tolta el az idősebbet, aki így a pultra ült félig.
- Mire? - pislogott álmosan Jin.
- Benne van a kanál. - vette ki azt a bögréből, majd visszatette a mikróba a kakaót - Álmos vagy? - nézett fel hyungjára, aki a pultnak támaszkodva pislogott rá, amint ő lenyalta a kiskanalat.
- Kicsit.
- Feküdj le!
- Még rendet rakok. - mozdult volna pakolni, de Jimin útban volt, így ez csak jelzésnek számított, hogy álljon arrébb.
- Nem. Neked is pihenned kell. Aludj!
- Ha te szeretnéd, akkor mindjárt lefekszek. - mosolyodott el - Kész a kakód. - szólalt meg, amint pityegett az a fránya mikró.
- Jin…. köszönöm, hogy bent maradtál velem.
- Semmiség. Nem akartam, hogy egyedül ébredj. Viszont most lefekszek akkor. - emelkedett fel, majd szobája felé indult - Jó éjt Jimin! Szólj, ha kell valami.
- Jó éjt! - szólt utána a fiatalabb és megannyi kimondatlan kérdéssel küzdve elengedte az idősebbet, hogy végre ő is pihenjen rendesen.


- Jimin. - suttogta reggel Jin, miközben simogatta a fiatalabb haját - Jimin. - folytatta lágyan - Ébresztő Csipkerózsika!
- Umm.... mi az? - kérdezte rekedt hanggal, amint kinyitotta szemét és megpillantotta hyungját.
- Reggel van Csipkeróza. - mosolygott - Már elég késő reggel. Most már ideje felkelni. - simogatta továbbra is.
- Ne rózázz! - dörzsölte meg szemeit és hátára fordult.
- Akkor kelj fel Csipkerózsika. - állt fel, majd ki is ment a szobából.
- De én a herceg voltam! - mordult fel, majd mikor Jin kuncogását hallotta, utána is rohant - Ne gonoszkodj hyung!
- Nem gonoszkodok. - értek a konyhába.
- Akkor ne hercegnőzz! Azt csak te szereted.
- Az lehet. - mosolygott Jin.
- Mért kell így bánni velem? Nem fogok összetörni, nem kell nekem pluszpihenés. Ne vigyázzatok már rám ennyire. Had keljek én is úgy, mint eddig. - panaszkodott, amiért a kis baleset miatt most kivételesen bánnak vele. Csak mondta a magáét és nem tervezte abbahagyni, de elállt lélegzete is, mikor Jin, megunva azt, hogy a másik meg sem hallotta szavait csak lökte a szöveget, megcsókolta.
- Nyugi, jó? Csak féltünk, de nem sokáig, ne aggódj. - engedte el néhány mozdulat után a kisebb ajkait.
- Mért…… mért bánsz így velem? - esett zavarba Jimin.
- Hogy rám is figyelj, ne csak Kookra meg Vre. - mosolygott tovább Jin.
- És…. ezt csókokkal éred el?
- Csak szeretgetlek.
- Mint…… szerelmedet? - nyelt egyet, mert már meg akarta kérdezni tegnap, csak nem merte, most azonban kicsúszott.
- Csak, mint barát. - tűnt el az édes mosoly.
- De ez több. A barátok nem…mmm. - csókolta meg újból az idősebb.
Jimin meg akart szólalni, de nem engedték neki, ám valahogy nem is küzdött annyira, hogy megmenekülhessen. Kicsit hátrébb húzódott, Jin viszont követte és átkarolta derekát. Amint pedig szabad utat kért a kisebb nyelvéhez, Jimin az alkarjaiba kapaszkodott, majd beengedte a másik izmos szervét. Új érzés volt főleg, hogy hyungját ízlelhette meg, nem pedig egy lányt, amiről álmodozni szokott, ám meglepetésére, ezt jobban élvezte, mint azt, amit elképzelt. Egész reggel tudta volna folytatni, de Jin pár perccel később elvált tőle és csak lihegtek néhány centire a másik ajkaitól.
- Csináltam neked reggelit.
- Köszönöm. - hunyta be szemeit zavarában Jimin.
- Öltözz fel és együnk! - engedte el lassan a másikat és hátrébb lépett.


Teljes csendben reggeliztek meg, ami mindkettejük számára kicsit kínosnak bizonyult. Sosem voltak még ilyen csöndben, mert ők is szoktak beszélgetni, még ha csak ketten is vannak, most azonban egyikük sem érezte, hogy meg kellene szólalnia. Jimin addig majszolt, ameddig csak bírt, ugyanis ez volt a feltétele, hogy elmehessen dolgozni a többiekhez. Így amikor sikerült majdnem mindent eltüntetnie, a menedzser azonnal ott termett és vitte őket is a táncterembe próbálni.
Ez remek ötletnek bizonyult, mert a többiek társaságában jobban feloldódtak. Újra visszatért a szokásos felosztás, hogy Jimin Vvel és Jungkookkal játszik, Jin pedig pihen, amikor csak lehet, így senkinek sem tűnt fel, hogy köztük történt valami, valami olyasmi, ami mindkettejük szívét megdobogtatta, de ugyanakkor apró félelmet is keltett lelkükben, mert nem tudták, mi lesz a folytatás. Végigvitték a napot, ahogyan szokták és senki nem vett észre semmit, ezért boldogan ültek be az autóba este, ám a lehető legtávolabb egymástól. Nem mintha változtak volna érzéseik, csak a lebukástól féltek, mert még ők sem voltak tisztában vele, hogy ebből mi lesz.
- Remélem mindenki megoldja magának ma a vacsorát, mert nincs kedvem most főzni. - szálltak ki az autóból, miközben Jin közölte a tényeket.
- Hát nincs más választásuk ugyebár, szóval megoldjuk szerintem. - követte Suga.
- Köszönöm. Van még tegnapról egy kevés, meg vannak mirelit kaják is. - indultak fel a lakásukba.
- Akkor nem halunk éhen. Jungkook, animézünk közben? Letöltöttem az új részt, meg tudjuk nézni. - magyarázott V.
- Óóóó, igen! - örvendezett a legkisebb.
- De oldjátok meg mielőtt kidőlök, mert ma nagyon elfáradtam. Bár van még dolgom. - szólt közbe J-Hope is.
- Jó-jó. Képzeld Kook, azt olvastam, ebben van az összes fordulat.
- Tényleg?
- Igen. És spoilereket is olvastam, de nem mondom el.
- Ne is! - beszélgettek, miközben a többiek csendben sétáltak fel, majd be a lakásba.
Mindenki azonnal elkezdte elintézni esti dolgait, hogy minél hamarabb fekhessenek le, ám Sugát megtalálta múzsája, ezért el is rángatta Rapmont a stúdióba. Így Jin egyedül maradt a banda hiperaktív felével, amit ő nehezen viselt.
- Baj van hyung? - kérdezte tőle Jimin, amint kiment a nappaliba, az pedig ott ült és evett.
- Fáradt vagyok csak. - pötyögött telefonján.
- Biztos? - ült elé Jimin - Semmi más?
- Semmi..... mért?
- Azt hittem velem van baj.
- Veled? Soha. - pillantott Jiminre - Isten ments.
- Akkor….. aludhatok veled? - pislogott sűrűn és újra elpirult.
- Umm… velem? Hát….. ha neked nem baj. - lepődött meg az idősebb, mert erre nem számított, de nagyon szerette volna.
- Szeretnék.
- Akkor nyugodtan. Én csak örülök neked. - mosolygott.
- Rendben. Gyorsan fürdök és lefekszek jó? - állt fel Jimin, majd szobája felé indult.
- Oké! - válaszolt az idősebb. Kicsit elbambult gondolkozása közben, hogy mire ez a sok jó dolog, hogy Jimin figyel rá és ilyen közel engedi magához, de amint rájött, hogy hamarosan a kisebb le fog feküdni, ő pedig még vacsorája felénél se jár, gyorsan befalta, ami még táljában volt.


- Jin? - szólalt meg álmosan Jimin, mikor az éjszaka közepén a másik kimászott mellőle a takaró alól.
- Csak vízért megyek. Kérsz te is? - állt meg félúton.
- Igen. - morogta halkan, majd az idősebb óvatosan ment ki az ajtón, amin bevilágított az égő lámpa fénye. Innen gondolta Jimin, hogy még csak ketten vannak a szobában, mert valószínűleg Sugáék miatt van felkapcsolva a villany.
- Itt vagyok. Tért vissza Jin, egy ásványvízzel, a kisebb pedig felült, hogy igyon.
- Te….. levetkőztél? - pislogott meglepetten az ágy mellett állva, amint Jimin kivette kezéből az üveget.
- Nagyon meleg vagy. - tekerte le a kupakot, majd azonnal inni is kezdett.
- Nem akarod visszavenni a pólód? - ült le elé az idősebb a földre.
- Nem. - zárta vissza az üveget, majd apróra nyitott szemekkel nyújtotta vissza azt Jinnek.
- De cuki vagy! - mosolygott és elvette tőle - Akkor ne vedd vissza. - puszilta meg.
Csak egyetlen egy ajándékot szánt a kisebbnek, de többre sikeredett. Olyan édesen nyögött fel az arcára kapott cuppanóstól, hogy Jin még egyel jutalmazta, majd egy újabbal és újabbal, míg Jimin rá nem vette, hogy végre szájára kapjon, de ezúttal csókot. Az idősebb megtámaszkodott az ágyon és lassan ízlelte meg a félig alvó tüneményt ágyában. Ám az hamar felébredt erre. Jint visszakényszerítette a földre, majd ölébe mászott és nyakába karolva folytatták nyelveik harcát. Jimin egyre jobban élvezte a helyzetet, mikor reflexből megmozdította csípőjét, Jin pedig elszakadt tőle.
- Ezth… ne csináldh! - lihegett.
- De te is akarodh. - kapkodta Jimin is a levegőt - Ne tagaddh! Érzem.
- Deh….. ez még koraih. Állj megh! - fogott Jimin csípőjére, de nem erőszakoskodott, így a fiatalabb szabadon tudott tovább mozogni - Istenemh! - ejtette hátra fejét behunyt szemekkel.
- Akkor szabadh? - nyögött egyet a kisebb.
- Hah….. ha ennyire akarodh. - nézett szemeibe.
- Siessünk. Nehogy Suga ránk nyisson. - mászott ki az idősebb öléből, majd maga után húzta azt az ágyba.
- Nem fog. Tudja, hogy itt alszol, így Jungkook helyén alszik ma. Huh! - lepődött meg Jiminen, amint az ledöntötte őt és fölé mászott - Hihetetlenül izmos vagy.
- Köszönöm. - kuncogott, majd az idősebb nyakába hajolt és csókolgatni kezdte a forróbőrt.
Jin behunyt szemekkel élvezte a meghódított fiatalabbat, aki vadul ízlelgette, miközben ő simogatta a másik izmos combjait apró mosolya közben.
- Vetkőzz hyungh! - húzta fel pólóját, majd megállt, amint meglátta annak vigyorgó arcát - Mi az? - rémült meg, hogy valamit rosszul csinál.
- Semmi. Csak örülök neked. - vette le felsőjét és felült Jiminhez - Hogy itt ülsz rajtam és ennyire vágysz rám.
A kisebb azonban zavarba esett. Jin a szokásos lágy szemeivel és mosolyával nézte, ettől pedig teljesen elpirult. Az idősebb az arcára simított, majd csókjuk közben lassan helyet cseréltek, így Jimin lábai közé helyezkedve vette át az irányítást. Végignyalt nyakán és apró csókokkal jutott el egyik mellbimbójáig, amit azonnal ajkai közé vett, mire a fiatalabb hangosan felsóhajtott. Jin félt, hogy meghallja őket valaki, így bedugta ujjait a másik szájába, hogy azokkal legyen elfoglalva, ne pedig hangját hallassa. Jimin kötelességtudóan nyalogatta a másik részeit, mialatt az tovább halad csupasz testén. Nadrágjának peremén megállt és két kézzel húzta le azt a fiatalabbról, míg Jimin lihegve figyelte a másik tetteit. Mikor már csak boxerja állt közéjük, Jin puha ajkai közé vette a fiatalabb merev részét a vékony anyagon keresztül. A kisebb megremegett a forró leheletre és az idősebb tincsei közé vezette ujjait. Egyre nedvesebb lett a kis ruhadarab mind Jintől, mind saját nedve miatt, így mikor elege lett a játékból, ő maga szabadult meg alsójától.
- Türelmetlen vagy? - mosolygott fel rá hyungja, miközben őt is elkezdte vetkőztetni, kicsit felemelkedve.
- Szexet akarok. Már nagyon hiányzikhh! - nyögdécselt.
- De ez más fajta. - puszilta meg a kisebb vállát.
- Nem érdekelh. Szexeth! - feküdt vissza az ágyra és felemelte lábait.
- Még egy kicsit várnod kell. - támaszkodott meg mellett Jin, majd első ujját vezette be a fiatalabba, hogy felkészítse az estére.
Jimin lélegzete egy pillanatra elakadt, majd mélyeket sóhajtva igyekezte megszokni az új érzést. Az idősebb nyugtatgatva csókolgatta vállát, miközben a másik kapaszkodott hátába, lassan pedig apró nyögések hagyták el torkát. Egyre inkább kezdte megszokni a dolgot, mikor Jin második tagját is bevezette.
- Hhhyunghhh! - remegett meg, de továbbra sem engedte el párját.
Az idősebb ollózó mozdulatokkal próbálta ellazítani a feszes izmokat, ami azonnal sikerült, amint elérte Jimin prosztatáját és az elengedve őt, az ágyra zuhanva nyögött fel hangosan. Jin megcsókolta, hogy ne hallja az egész ház, amint a kisebb élvezkedik alatta, majd folytatta munkáját. Párszor még elérte a másik érzékeny pontját, majd az eltolta magától az idősebbet.
- Szexeljünkh! Mosth! - lihegett és látszott az arcán, hogy részéről Jin vagy engedelmeskedik, vagy most ő fog alulra kerülni.
- Rendbenh. - húzta ki ujjait a kisebből, megszabadult maradék ruhájától, majd magára fogott és a már felkészített bejárathoz igazodott - De halkan. - kezdett benyomulni, Jimin pedig alsó ajkába harapott, hogy teljesítse a másik kérését.
Háta ívbe feszült, amint Jin teljesen elmerült benne. Összefonták ujjaikat, az idősebb pedig a matracba nyomta a kisebb kezeit. Mélyen szemeibe pillantott és lassan kezdett mozogni, míg az fájdalmas arccal nézte a másik mozgó csípőjét. Fejét visszaejtve a párnára lélegzett mélyeket, majd azonnal fel is nyikkant amint Jin lassan elérte prosztatáját. Ettől elengedte magát és már nem is érzett fájdalmat, csupán a másik lüktető férfiasságát saját testében. Élvezte a helyzetet, mert az idősebb izmai kezdet kirajzolódni a sötétben az apró fényektől, amik beszöktek a szobába, ráadásul érzékeny pontját is gyakran elérte, így nem panaszkodhatott, de nem is akart. Csak nyögött, mialatt egyre jobban szorították egymás ujjait, míg Jin meg nem szólalt lihegésük közben.
- Jiminh….. nem bírom továbbh. - gyorsított föl és változtatott egy parányit testhelyzetén, hogy láthassa a kisebb kőkemény férfiasságát, ám ez megfelelő pozíciónak tűnt.
- Hyungh! Hyungh! Ahhh…. Istenemh! - feszült ívbe háta, miközben behunyta szemeit, majd hasfalára élvezett, amit Jin teljes szépségében nézett végig.
Azt hitte, ő fog előbb elsülni, de tévedett, ám ennek nagyon örült. A látvány teljesen elvarázsolta, majd amint Jimin teste ráfeszült nemességére, megtöltötte a másikat.
- Mmmmm! - nyüszített fel a kisebb, mikor megérezte magában a Jin nedvét.
Hyungja alig bírt magával, hogy ne zuhanjon az alatta fekvőre, így homlokukat összetámasztva, behunyt szemekkel lihegett, majd eleresztve a másik ujjait könyökölt annak feje mellé, hogy biztosan meg tudjon maradni. Hosszú percek után sem szólaltak meg, csak Jin kezdte puszilgatni a kisebb arcát.


Reggel Jimin arra ébredt, hogy hideg bőrére forró csókokat kap. Jin volt az, aki ilyen kellemes módon keltette, ám amint orrával végigsimított nyakán, megremegett és libabőrös lett.
- Hyuuungh. - nyöszörgött - Az orrod. Mint a jégcsap. - didergett, Jin pedig jobban magához szorította a kisebbet.
- Sajnálom. - mosolygott csókja közben párja vállára - Jó reggelt!
- Neked is. Mennyi az idő?
- Korán van, de azt mondtad, ne kivételezzek veled.
- Ne is! Keljünk! - fordult szembe a másikkal, majd megkapta reggeli pusziját, ami után fel is ült az ágyban.
Gyorsan felöltözött és rohanta fürdőbe, hogy minél előbb elkészülhessen. Ám aznap már nem úgy viselkedtek, mint előzőn. Jinnel egyáltalán nem kerülték egymást sehol sem. A dormban egyre közelebb merészkedtek a másikhoz a többiek szeme láttára, majd munka közben is. Többet foglalkoztak egymással és fel sem tűnt nekik, hogy ennyire látványos, csak mikor Jin este a konyhában ügyködött, Jimin pedig bement hozzá és ott téblábolt. Az idősebb sosem engedte meg senkinek, hogy zavarják, miközben főz, azt meg végképp nem, hogy belecsipegessenek készülő vacsorájába, ám Jiminre mintha most nem vonatkoztak volna a szabályok. Bátran lopott az ételekből és ült fel a pultra Jin közelébe, miközben végig beszélgettek és nevetgéltek. A csapat többi tagja pedig értetlenül leste őket. Nem tudták hova tegyék a dolgot. Próbálták ráfogni arra, hogy Jimin majdnem meghalt, így az idősebb biztos ezért enged meg neki mindent, ám ez elég gyenge indoknak bizonyult számukra valamiért.
- Menj fürdeni! Mire végzel kész lesz és ehetünk. - szólt Jiminhez Jin.
- Rendben. - ugrott le a pultról, majd rohant is összeszedni cuccait, ám V, Jungkook és J-Hope követték.
- Te Jimin. - álltak meg szobája ajtajában, míg az pakolt.
- Igen?
- Mond csak….. Jin mért ilyen veled? - kérdezte Hoseok.
- Umm… milyen? - kezdett verni hevesen szíve, mert nem merte elmondani nekik, ezért visszakérdezett, hátha addig kitalál valami kifogást.
- Hát ilyen….. - próbálta megfogalmazni Jungkook.
- Kedves. - fejezte be V.
- Jin mindig kedves. - válaszolt Jimin.
- De a konyhában nem. Csak veled. - jegyezte meg Jungkook - Engem mindig elzavar.
- Azért ilyen veled, mert majdnem meghaltál? - kérdezte Taehyung, de ezzel meg is adta Jiminnek az ideális hazugságot.
- Igen…. mondhatjuk. Megyek fürdeni. Bocsi srácok. - mászott ki a három fiú között majd a fürdőszobába menekült és bezárta maga mögött az ajtót.

- Hyung! - lépett a konyhába Suga.
- Mi az? - főzőcskézett Jin.
- Mi ez a nagy barátság és engedékenység Jiminnel? És ne mond, hogy azért mert majdnem elvesztettük. A többiek lehet, elhinnék, de én nem. - magyarázott, miközben Jin rajta felejtette tekintetét.
- Hát…… Jiminnel mi nem csak aludtunk Yoongi. De olyan cuki, én odáig vagyok érte. Mond, hogy ezért nem öltök meg minket. Ugye nem lesz baj belőle, hisz annyira imádom. Nem tudnám elengedni. - magyarázott Sugának, mert megbízott benne, ám az csak állt ott és nagyokat pislogott síri csendben bámulva társát - Suga? - kezdett aggódni Jin, amint az nem válaszolt semmit. Azt hitte, az majd megérti őt, hisz ők szoktak beszélgetni csak egymással érzéseikről. Másnak sosem mondtak el semmit, így csupán Suga tudta, Jin mennyire magányosnak és kívülállónak érezte magát sokszor köztük.
- Hyung…… áldásom rátok. - felelt tömören, mire Jin lelkéről hatalmas teher esett le, majd szobatársa sarkon fordult és hatalmas nyugalommal hagyta el a konyhát, ezzel teljes mértékben elfogadva a helyzetet.


(:D remélem tetszett mindenkinek. Ezt egy versenyre írtam még régebben, ezért kerül csak ki, de még mindig nincs időm írni, szóval ne várjatok rendszerességet. Addig jó olvasást! :D)