J-Hope&Jin yaoi oneshot

J-Hope POV

-Ébresztő! - üvöltött be Jin hyung a szobánkba - Iparkodjatok!
-Ahhh hyung! Minek? - fordult át másik oldalára V - Szabadnapunk van.
-Nem, nincs! Négy napja könyörgök, hogy takarítsatok, és mivel ma ráértek, ezért ma fogtok. Na keljetek! Vagy estig akartok dolgozni?
-Nem. - dünnyögte a párnájába V.
-Akkor mozgás! - hagyta el a szobánkat Jin, majd hallottuk, ahogy a másikban is üvöltözni kezd.
-Gyere V keljünk! Jimin ébresztő! - de ő csak legyintett, mialatt én felültem ágyamban. Nem baj. Akkor kimegyek és megpróbálom lebeszélni hyungot a dologról.
Kikeltem ágyamból, majd a konyhába indultam, azonban félúton összefutottam vele. Kezében egy lábast meg egy fakanalat tartott, amit a szobákhoz közeledve el is kezdett ütögetni és kiabált közbe, hogy mindenki keljen fel.
-Hyung hagyd aludni őket. - kérleltem.
-Már mindegy. - tántorgott ki Suga a szobájából - Felkeltünk. - botorkált a fürdőbe.
-Hangos vagy hyung. - jött ki Kook is és a nappaliba indult.
-Ha kitakarítottunk, akkor mehettek amerre akartok.
-Hah, oké. Csak csináljuk gyors. - öltözött fel a leader.

A fiúk megreggeliztek lassan, majd egyesével dőltek el a kanapén szép sorban.
-Jin hyung figyelj! - mentem oda a már sürgő forgó Jinhez - Hagyd őket, majd én segítek.
-De ez nem fer, hogy sosem csinálnak semmit. - nyavajgott az édes kis hangján, ahogy szokott - Csak kupit hagynak maguk után és még az ebédben sem segítenek soha. - fordult felém, miközben még rajta volt a takarítós kesztyűje.
-És ha hoznak kaját, elnézed nekik a mai napot?
-Aaaajjjhh! - nyafogott - Jó csak ne legyetek itt, amíg takarítok, mert csak zavartok. - ment tovább.
-Jó! - indultam meg a srácok felé - Hé fiúk! - virultam - Mehettek amerre akartok, csak hagyjatok minket takarítani és majd hozzatok ebédet.
-Komolyan? - vigyorgott Kook - Akkor nyomás! Gyere V, irány a vidámpark!
-Éljeeeeeen! - pattantak fel.
-Te nem jössz hyung? - fordult vissza Jimin az ajtóból.
-Nem. Segítek Jinnek. Így nem lesz majd olyan mérges legközelebb.
-Hát jó. - mentek el, miközben  hangosan elköszöntek Jintől, aki viszonozta azt.
-Na, miben segítsek? - kaptam el a fürdőben.
-Ahh! Hoseok! Azt hittem elmentél. - állt fel - Segíteni akarsz? - csodálkozott.
-Igen. Gondoltam maradok. Nem hét fő, de azért mégis több mint a semmi.. Így hamarabb végzünk és te sem fáradsz le annyira.
-Ez nagyon kedves tőled. - csimpaszkodott a nyakamba - Köszönöm! - ölelgetett.
-Semmiség. - pirultam kicsit. Nem szokott engem ennyire ölelgetni - Miben segítsek?
-Rendet raknál a konyhában? - távolodott el - Most a fürdőt sikálom. Kérleeek! Nagyon nagy segítség lenne.
-Tudod, hogy azt utálom. - vakartam fejemet.
-Hoseooook!
-Jó-jó! Megcsinálom. - indultam el.
-Köszönöööööm!
-Semmiség. - legyintettem
Iszonyatosan utálok mosogatni. Olyan... gusztustalan. Egyáltalán nem férfinak való munka. De nem baj. Jin megkért és én segítek neki.

-És most? - mentem vissza  fürdőbe, de Jin nem volt ott - Jin?!
-Itt vagyok! A nappaliban!
-Mit segítsek? - mentem utána, és láttam hogy egy szék tetején egyensúlyozik - Óvatosan hyung! Le ne ess!
-Nem fogok. Van neked is egy portörlő, kiraktam.
-Hol? - néztem körbe.
-Ott! - hagyta abba amit csinált és mutogatni kezdett, miközben kicsit imbolygott.
-Te inkább szállj le onnan! - lépkedtem felé.
-Nem, de nézz már oda Hopi! - nyújtózkodott, majd utoljára megingott és a gravitáció eluralkodott rajta, de láttam előre, hogy ez lesz, így sikerült elkapnom.... úgy ahogy. Úgy mondanám inkább, hogy tompítottam érkezését a kemény padlóra.
-Bocsánat Hoseok. Nagyon fájt? - emelkedett fel kicsit.
-Nem vészes. Ahh. - azért megéreztem. Főleg, mert kis csontos, és pont megtalálta pár érzékenyebb részem.... a többiről meg ne is beszéljünk... túl közel van.
-Biztos? Jaj, hol ütötted meg magad. - hátrált.
-Sehol Jin nyugi! Jól vagyok, ne aggódj.
-Biztos? Mutasd magad! - mászott még hátrébb egyenesen a szekrénybe ütközve, ami ettől  megremegett és elkezdtek lepotyogni a kacatok róla.
-Jin! - kaptam el pólóját és arrébb rántottam, hogy ne essenek rá a dolgaink - Óvatosan! - tornyosultam fölé.
-Bocsánat. - sütötte le szemeit.
-Mindegy is. Jól vagy?
-Igen.... csak.... - nézett el.
-Mi az? - jaj ne már! Megsérült volna?
-Hoseok! - pillantott újra rám és egyre pirosabb lett.
-Mondd!
-Nyomsz. - de csak pislogtam. Nem értettem mire gondol hisz, nem rajta támaszkodtam - Odalent Hoseok!
-Mi? - néztem le. Ahh fene! Mért pont ma kellett ilyen lenge nadrágban flangálnom?
-Ahhm.... Hoseokhh.
-Az ég szerelmére, ne nyögj nekem ilyen kéjesen! - keltem volna fel róla, de megfogta felsőmet - Mit csinálsz? - lepődtem meg.
-És mi lesz, ha..... ha tovább nyögdécselek? - pislogott, miközben megnyalta alsó ajkát.
-Mért csinálod ezt? - nyelem nagyot.
-Mert...... rebesgetnek valamit.
-Mit?
-Hogy... aki jó táncos az jó... másban is.
-Nem mondod, hogy érdekel is.
-De igen. Nem tudja meg senki. Kérlek Hoseokhh! - nyafogott.
-Nem Jin. Ezt nem kéne!
-Hoseooookh! Ahhh! - tette terpeszbe lábait, majd térdei közé fogta csípőmet, hogy ne tudjak megmozdulni, miközben újabbat nyögött.
-Nehh..... Jin. Neked kéne észnél lenni. Te vagy az idősebb.
-De én most akarlak Hoseok. Mutasd meg nekem, hogy milyen jó vagy! Had érezzelek!
Kész. Ennyi elég volt. Tényleg nem bírtam magammal, pedig van rá tanúm, hogy én megpróbáltam. Ott ágaskodtam, mégis szembeszegültem, de egy ilyen kérésnek hogyan állhatnék ellen?

Ahogy csimpaszkodott pólómba, tényleg feladtam a küzdelmet. Ajkaira martam, miközben hevesen fújtattam. Isteni volt csókja. Igyekezett lépést tartani velem és követni mozgásomat, mialatt lassan vetkőztetni kezdtem. Bebújtattam ujjaimat pólója alá, amivel újabb nyögéseket csaltam ki belőle. Hajamba túrt egyik kezével, másikkal pedig lesimított oldalamon, majd a lenge kosaras nadrágomon keresztül ráfogott merevedésemre, mire elszakadtam tőle.
-Ahh Jin! - mordultam fel, mire ő is újabb vékony nyögést hallatott - Hogy lehetsz ilyen édes?
-Hoseokhh! Nem bírom. Szűk. - mozgatta lassan kezét legérzékenyebb részemen.
-Azonnal segítek rajtad, csak.... - fogtam meg törékeny csuklóját és elvettem merev tagomtól - pihentesd kicsit a kezed!
Lejjebb kúsztam picit róla, hogy el tudjam kezdeni levenni róla nadrágját, ő pedig kihasználva helyezkedésemet, lassan lehúzta rólam pólómat. Ujjaival végigsimított vállamon, majd kulcscsontomat kezdte cirógatni és alsó ajkát harapdálta. Nagyon kívánhatott, mert csípőjét direkt megemelte, hogy könnyebben megszabadíthassam nadrágjától. Amikor pedig, vissza akartam mászni fölé, ő saját boxere pántja alá nyúlt és levette.
-Ohh Jin!
-Vedd le te is! - emelkedett fel és vetkőztetni kezdett.
Megszólalni sem tudtam bátorságától. Szinte azonnal megfosztott nadrágomtól, majd becsúsztatta kezét péniszemhez. Ahogy ujjai körbefonódtak férfiasságom körül, felmordultam, amit egy újabb vékony nyögése követett. Mért ilyen észveszejtő? Istenem, nem bírom!
- Aaaaah! - keltem fel és levettem én is alsómat, miután párszor megmozdította kezét férfiasságomon - Gyere! - ültem sarkamra és magamhoz húztam.
Gondosan férfiasságom fölé helyezkedett, de éppen hogy csak érintettem bejáratát. Nem akartam még fájdalmat okozni neki, ezért mialatt vállaimon támaszkodva megcsókolt, én közben segítettem  neki megmaradni abban a magasságban és egyik ujjamat becsúsztattam neki.
-Nhhh.... Hoseokhh! - szakította meg nyelveink harcát.
-Nehhh! Gyere vissza! Szomjazokhhh. Segíts csillapítani! - szinte könyörögtem újra mézédes csókjáért és lassan meg is kaptam.
Remegve bár, de újra ajkaimra tapadt. Nagyon igyekeztem, hogy csak arra figyeljen, és ne a benne munkálkodó ujjamra. Hamar el is értem célomat. Már ő falt engem, amikor második ujjamat bevezetve, belenyögött számba. Hajamba túrt, mialatt megfeledkezett arról, hogy saját magát tartsa, így teljes súlyával nehezedett karjaimba. Kihasználva figyelmetlenségét, kihúztam belőle ujjaim és lassan elkezdtem ráengedni kőkemény péniszemre.
-Haaaaaah! Hoseooookhhh! - vetette hátra fejét egy hosszú, elnyújtott nyögés kíséretében, ahogy megérzett engem önmagában.
-Ne ne ne! - tartottam meg, mert vissza akart dőlni a földre - Így jobban érezlek. Kapaszkodj a vállamba! - engedtem még lejjebb, mire nyakamba temetkezett.
-Nnnghhh.... H-Hoseokhh! - nyögdécselt megszakítás nélkül.
Ahogy tövig merültem a teste által nyújtott gyönyörben, megálltam egy pillanatra. Teljesen rám feszült és ezt nem bírtam koncentrálás nélkül. Túl rég volt alkalmam hasonlóban! Behunytam szemeimet és nagyot sóhajtva mozdítottam rajta egyet. Kapkodtuk a levegőt, miközben egyre bátrabban lovagolt ölemben. Éppen megtaláltam gyönyörközpontját, amit egy újabb hangos nyögéssel jelzett nekem, mikor a földön heverő nadrágom zsebében lévő telefonom megszólalt.
-Nhh nem veszed fel? - állt meg.
-Mért tenném? Épp szeretkezünk.
-És ha fontos?
-Ahhj! Ha ennyire szeretnéd. - terítettem le a földre, miközben vigyáztam, hogy ki ne csússzak belőle, majd megkerestem telefonomat. - Mi azhh? - szóltam bele.
-Szia hyung! - köszönt rám V - Baj van?
-Mi? Nem dehogyishh. - igyekeztem koncentrálni, de Jin megmozdult, ami nem segített rajtam. Szabad kezemmel azonnal megfogtam kemény férfiasságát és folytattam - Mit szeretnél? - kérdeztem, mialatt lassan mozogni kezdtem.
-Csak azt, hogy mit vigyünk nektek?
-Tök mindegy. - kínoztam tovább ezalatt Jint, aki alig bírta visszafogni édes kis hangját.
-Biztos?
-Biztos V. Jöhet bármi. Felőlem hotdog is lehet.
-Oké. Jin is beleegyezik? Csak mert ő nem vette fel.
-Nagyon elmerültünk a dolgokban, - löktem rajta egyet és láttam, hogy hihetetlenül küzd, hogy csendben maradjon - de neki is jó bármi.
-Rendben. Na szia! - tette le a telefont és én is ledobtam a földre, mire Jin újra hangos lett. - Nyögh! Imádomhhh! - emeltem fel lábait, majd mozogni kezdtem.
Vállamba kapaszkodott, mialatt döngettem és megállás nélkül nyögdécselt. Lehúzott ajkaihoz, majd mikor már nem jutottunk levegőhöz, csak homlokunkat és orrukat összeérintve élveztük a másikat. Újra eltalálva gyönyörközpontját, háta ívbe feszült, ezáltal kicsit elszakadt tőlem, én pedig megremegtem, ahogy rám szorított. Tovább mozogtam, minden egyes alkalommal elérve a számára legkellemesebb pontot, és nevemet kezdte nyögni.
-Hohh... Hoseokhh... még egy kicsit. Otth! - vonaglott alattam.
Könyörgése volt számomra a kegyelem döfés. Utolsó, erőteljes lökésemnél olyan mélyre jutottam benne, mint eddig még soha, és szinte egyszerre élveztünk el. Lélegzetem is elakadt a már nagyon régóta át nem élt érzéstől, de ő is hasonlóan volt ezzel, mint én. Kezei erőtlenül hullottam a földre, miközben hevesen lélegzett.
-Jinhh - nyeltem nagyot - J.... jól vagy? - de nem válaszolt, csak hümmögött és bólogatott, miközben szemeit lehunyva tartotta - Jinhh!
-Nem csakhh.... pletyka volt. - érintette ujjait szájához.
-Ohhm. - pirultam el - Édes vagy.
-Te pedig hatalmas.
-Ezt most hagyd abba! - másztam le róla óvatosan.
-Mért - nézett rám kérdően.
-Mert különben kapkodhatunk ebéd előtt.
-Hahh! Képes lennél még?
-Jelenleg akármennyire, de azt te nem bírnád és amúgy sincs rá időnk. - ültem mellé és gyönyörködtem látványában. Milyen.... hahh... felzabálom, ha még sokáig meztelenkedik.
-Akkor.... hmm... gyere! - állt fel lassan.
-Hová?
-Avassuk fel a fürdőt!
-Nem tudod, mire vállalkozol. - keltem fel én is.
-De igen. Rád!