Rap Monster&Amelie 3. rész

-Ja, tényleg! Emlékszem már. Te voltál a bátor kis töpszli aki a főnök elé állt. - látszott, hogy neki is eszébe jutott az eset és igazam volt. Tényleg ő volt az a lány a dühöngő főnökkel az élen, ki kezében pisztolyt szorongatott és lerohanta annak a kiadónak az igazgatóját - Köszönöm. Már zavart az a véres rongy, a törlő jól jött.
-Szívesen. De akkor tényleg te voltál. Tudtam én, hogy áááá! - kapott el - Épp beszéltem. - méltatlankodtam.
-A saesengek sem várják meg, hogy befejezd.

Újra nekem esett, mivel pedig felkészületlenül ért, kezdhettük elölről, hisz leterített. Így velem foglalkozott a legtöbbet, mert hihetetlen bénának bizonyultam, a többiek meg csak nevettek, hogy amilyen okos vagyok, olyan ügyetlen az életben. Viszont legalább nem tört el semmi, pedig azt hittem egyik alkalommal, mikor matracot értem. Igazából többször is, mert mikor már az eséseket gyakoroltuk akkor nem volt túl kedves. Hármuk közül az egyik férfi, szerintem ő lehetett a fiatalabb, hisz kisebb volt, viselkedett csak kicsit figyelmesebben és próbált nem úgy a földhöz vágni, mint dühös kislány a rongybabáját, így mindenki hozzá akart menni. De hát nem lehetett, ezért mire végeztünk a kis kiképzéssel hullák voltunk.
-Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. - ült az öltözőben a padon Jimin - Nem szeretem, ha hajigálnak.
-Tényleg kemények voltak. - telepedett mellé Kook - Ezt tuti érezni fogjuk holnap is még.
-De legalább most nem fellépések közbe. Pár napig nyugtunk van. - pakoltam ki cuccomat a szekrényből.
-Azért annyira nincs. Az új koreot tanulnunk kell comebackre. - kapta vállára táskáját Hoseok - Sonnal lendületeset hoztunk össze, szóval pihenjétek ki magatokat rendesen, mert sokat fogunk mozogni.
-Hát az remek. - morgolódott Suga.
-Készen vagytok? - tért vissza Sejin, aki elment beszélni korábban Aimmel - Indulhatunk?
-Aha, mehetünk. - szedtük össze cuccainkat és követtük.
-Mit beszéltetek? - érdeklődött Jin.
-Még jövünk holnap is, aztán meg még egy alkalommal, ha találunk időpontot.
-Jaaaahj, muszááááj? - nyavalygott Kook.
-Azt mondta, rátok fér.
-Szuper. - húzta száját Jimin, nem tetszett neki, hogy megint dobálni fogják.
-De holnap a tánc rovására megy? - kérdezősködött Hope is, miközben átsétáltunk a termen, ahol még beszélgettek a fiúk Amelievel - Mert akkor nehéz lesz megtanulnunk a koreot.
-A stúdióból is veszünk el egy kis időt, de jó lenne, ha ma annyira jól haladnátok, hogy holnapra már nem maradnának nagy feladatok. Sziasztok! - köszönt el a kis csapattól Sejin.
-Holnap találkozunk! - szólt vissza Aim.
-Viszlát és köszönjük. - hajoltunk meg mindannyian.
-Holnap is ő lesz? - érdeklődtem.
-Azt mondta, ha már vele kezdtük, marad is, mert ő ismeri már a gyengéiteket.
-Ahh, értem.
-És nem mondtad neki, hogy legyen kicsit kedvesebb? - kérdezett Tae is.
-De, téged megemlítettelek, hogy rossz a derekad, rád majd vigyázzanak.
-Köszönöm.
Majd tovább faggattuk Sejint és próbáltuk rávenni, hogy intézzen mást helyette, vagy ha nem megy, akkor legalább beszéljen vele, hogy ne legyen annyira durva. Megígérte, megpróbálja majd, de nem nagyon ment bele Taeba sem, csak mikor egészségügyi problémával érvet, majd Aim ki is kötötte, hogy a saesengeket és a haterseket ezek pont nem fogják érdekel, ám mivel ő kiképző és ő kap érte, ha valaki megsérül, ezért kedvesebb lesz, de csak Taehyunggal. Úgyhogy nem sok esélyünk volt a lightosabb edzésre.

Másnap reggel sajgott mindenünk úgy, ahogyan az illik. Számítottunk rá, de nem lehetett felkészülni mindenre. A fájdalmat az ember idővel elfelejti, bár akkor úgy tűnt, soha sem fog elmúlni, így nem lesz mit elfeledni. Ám nem volt választási lehetőségünk. Sejin jött, bár ő is nyavalygott, hisz neki is mutattak egy-két dolgot, majd összeszedett minket a földről és elvitt hozzá... meghalni nagyjából. Jimin ezúttal sem élvezte a helyzetet, most viszont kicsit megkönnyebbült, mert egyedül volt Aim, így kevesebbet kerültünk sorra nála, azonban minket összerakott egymással. Csak mi gyengédebbek voltunk a másikhoz. Én próbáltam beszélgetni vele oktatás közben, ám nem jártam sikerrel, mert leintett, hogy foglalkozzak a feladattal holott az engem kevésbé érdekelt, mint ő maga. De nem tudtam ellene tenni, határozott volt, így nem igazán ért ellene szavam, sem tetteim. Az oktatás végén pedig szerettem volna még maradni, ám ezúttal ő is sietett, nem csak mi. Még Sejinnel sem tudtak megbeszélni új időpontot, mert amint azt mondta, hogy mehetünk, már rohant is cuccáért az öltözőbe. Csupán akkor bírtak pár szót váltani, mikor táskájával átsuhant a termen, de nem tudott még egy alkalmat mondani. Úgyhogy megállapodtak, hogy majd felhív minket, ami pár nappal később meg is történt, ám akkor már kezdett közeledni a comeback, így nehéz volt összedobni egy edzést. Elküldte nekünk a beosztását, hogy Sejin találjon benne olyan alkalmat, ami nekünk is tökéletes lesz, de nem járt sikerrel. Az új szám miatt egy szabad percünk sem volt, ezért nem reménykedhettünk újabb találkozásban. Illetve én,a  többiek kétlem, hogy vágytak volna társaságára.
-Vajon most ki kapja meg a díjat? - tördelte ujját Hoseok, amint a színfalak mögött álltunk és néztük a műsort, minek végén kiderült majd, hogy ezzel a számmal nyertünk-e, vagy sem.
-Nem tudom, nem néztem az állásokat. - figyeltem a többi előadót és az MCket. Sokszor minket is felkértek műsort vezetni, így ilyenkor mindig kihasználtuk a lehetőséget, hogy tanuljunk a profiktól.
-Lassan mehetünk fel. - rágta körmét Tae, bár mikor rajta kapta magát rossz szokásán mindig abbahagyta.
Mindannyian türelmetlenek voltunk és izgultunk. Az új albumból hihetetlen mennyiség kelt el rekord idő alatt, így bíztunk benne, hogy ezúttal megkapjunk az első díjat is érte, de nem akartuk elbízni magunkat. Sok más remek előadó volt a vetélytársunk és nem akartunk csalódni, ha esetleg nem mi állunk majd a dobogó legfelső fokán, azonban mikor felvonultunk a színpadra csak azt mantráztam magamban hogy, első hely, más nem jöhet szóba. Az egész csapatot az MCk mellé állították ekkor pedig már nagyon hittünk is az egészben. Szívünk majd kiugrott a helyéről, lassan pedig elérkeztünk az eredményhirdetéshez. Felsorolták a heti versenyzőket és feljött a táblázat, melyen a pörgő számokra tapadt mindannyiunk szemei,mikor pedig a szokásos módon, az első kettő helyezett adatai megakadtak egy pillanatra, majd a miénk fordult tovább el sem hittük. Sosem nyertünk ez előtt, így hatalmas megtiszteltetés és elismerés volt. Nem fogtuk fel azonnal, mi is történt, habár mindenki minket ünnepelt. A nyertes szám pedig elindult, átvettük a díjakat és míg lehetett, újra előadtuk életünk első, heti műsorban győztes dalát, miközben mindenki gratulált.
-Ez, haaaah, nem hiszem el. Olyan boldog vagyok. - sétált előttem Hopi, aki azonnal a Bombos kamerának kezdett beszélni szipogva - Az első. Köszönjük ARMYk, imádunk titeket, ti vagytok a legjobbak. -dobált csókokat felé.
Szép sorban mindannyiunk megköszönte az ARMYknak, hogy lehetővé tették nekünk a győzelmet, majd a többi idollal és baráttal kezdtünk beszélgetni, persze csak röviden, mikor ismerőst fedeztem fel. Sok ismeretlen, szinte biztos, hogy testőr szerű emberke mászkált ott, akik próbáltak úgy tenni, mintha nem is léteznének, bár mindenki kiszúrta sajátjait, hisz a mieink sem voltak az álcázás nagymesterei egy idolokkal teli eseményen, az a személy, akin pedig nekem megakadt a szemem, meg sem próbált beolvadni. Feketében, a szokásos "színében" állt olyan helyen, ahol nem zavarta senki munkáját, miközben tekintete az egyik nagyobb tömegre szegeződött. Biztos ott voltak az ügyfelei. Örültem, hogy láttam elvégre, rég találkoztunk, most pedig reménykedtem, hogy tudok vele beszélgetni is, ezért megindultam felé. Viszont nem csalódtam figyelmében, hamar kiszúrt.
-Szia!
-Szia! Gratulálok. - mosolygott rám halványan.
-Köszönöm, a fiúk nevében is. Keményen dolgoztunk érte. - örültem, hogy végre tudok vele kicsit csevegni, ám tekintete csak pár pillanat erejéig szegeződött néha rám - Dolgozol?
-Nem. - pillantott felém és szemeiből sugárzott, hogy most lenéz - Szerinted?
-Bocs. Kikkel vagy?
-Nem tartozik rád. - figyelte újra kis társalgó csapatot.
-Mért vagy ilyen?
-Titoktartás. Muszáj.
-Értem. - néztem én is a kisebb tömegre - Mikor érsz rá megint?
-Az elmúlt napokban csak miattatok nem volt óra. Az én menetrendembe bármikor bele lehet nyomni valamit, de ti vagytok szoros időbeosztásban. Tehát nem tőlem függ. Sejin majd hív.
-Talán pár nap múlva már jobb lesz. - mosolyogtam halványan, mert nem figyelt rám, így nem erőltettem meg magam.
-Akkor majd szóltok.
-Namjoon. - jelent meg az egyik testőrünk a kettő közül - Már csak téged keresnek gyere. Hello főnök! - köszönt rá Aimre.
-Szia!
-A főnöke vagy? - pislogtam értetlenül - Akkor mért nem te vagy velünk? Úgy könnyebb lenne órát tartani.
-Nem én szervezem a beosztást.
-De beleszólhat, ha szeretne. - kommentálta a férfi, mire kicsit mérgesen pillantott rá Amelie - Bocsánat. Nam, rohannunk kell. - intézte inkább nekem mondandóját.
-Persze. Örültem, hogy összefutottunk.
-Én is. - mosolygott kedvesen, bár kétlem, hogy igazat mondott volna.
-Találkozunk még.
-Megeshet.
-Szia!
-Szia! - köszönt el tőlem, én pedig rohantam is vissza a bandához.

-Jó hosszú nap volt. - szálltunk ki a dorm előtt a kocsiból - De végre itthon. - vette hátára táskáját Suga.
-Jah, de mi még elmegyünk majd a fiúkkal a terembe gyakorolni. - jelentette be Hoseok terveit.
-Pihenjetek is. - szólt rá a srácokra a manager, mert az alvás kárár szokott menni mindenféle gyakorlás, amit pluszban találnak ki maguknak.
-Meglesz. - nyugtatta meg Kook, bár tudtuk, hogy nem lesz meg.
-Feljössz? - kérdeztem meg Sejint.
-Nem, rohanok tovább. Be kell mennem az irodába néhány papírért.
-Rendben.
-Reggel jövök, ha kell valami, hívjatok.
-Oké. Jó éjt!
-Nektek is, sziasztok! - csuktam be a kocsi ajtaját miután elköszönt tőlünk, majd a srácokkal felvonultunk testőreinkkel együtt a dormba.
A szokásos felderítőkörutat megtartották a lakásban, majd miután megbizonyosodtak afelől, hogy minden rendben, nem törtek be és nem is bujkál sehol semmilyen vendég, elmentek.
Hoseokék készülődtek, hogy leugranak próbálni kicsit, míg Jin vacsorát csinált, én pedig bújtam az internetet. Cikkeket kerestem magunkról és azokat olvasgattam. A fanok posztjait nézegettem, vélemények után kutattam, hátha majd segítségünkre lesznek a későbbiekben, hogy mire is figyeljünk oda. Annyira elmerültem mobilomban, hogy észre sem vettem amikor elmentek a srácok, csak mikor felhívtak telefonon.
-A szobámban vagyok, minek hívsz? - vettem fel.
-Mert én nem. Megint itt ül az a két lány szemben a betonpárkányon vagy min. - magyarázott Hoseok - Én nem akarok kimenni. Ha fanok, már pedig mért ülne itt normális ember este, akkor nem hiszem, hogy a kedvesebbik fele, én pedig nem szeretném bántani őket. Igazából senki sem.
-Mért engem hívsz? Mért nem Sejint? - keltem fel ágyamból.
-Mert ő mit tudna tenni?
-És én mit tudok? - mentem a nappaliba, hogy kinézzek az ablakon.
-Nem tudom. Te vagy a leader, gondoltam lesz valami ötleted.
-Hívjátok fel a testőröket akkor, hogy jöjjenek vissza.
-Ja.... tényleg. Hallod közben hárman lettek.
-Akkor ne menjetek sehová. - pillantottam le az utcára és tényleg ott bandázott három lány. Ha rajongók voltak, akkor azért, ha nem akkor meg azért, mert mit keresnek este az utcán, biztos nem a jobb rétegből valósiak, alapon nem akartam, hogy Hopiék kimenjenek. Mostanában tényleg felismertek mindenhol, így jobb volt az óvatosság - Gyertek vissza! - sétáltam a villanykapcsolóhoz és leoltottam a lámpát - Közben pedig telefonáljatok.
-Rendben. - nyomtak ki.
-Kivel beszéltél? - nézett rám Tae, aki a földön ült és animézett.
-Hoseokékkal. Kint ült megint az a két lány, meg most jött egy harmadik is, ezért nem akartak kimenni.
-Visszahívják a testőröket?
-Az a legtöbb amit tehetünk. Már engem is zavar, hogy folyton itt vannak. - tettem zsebre telefonomat és Hopiék lassan felértek.
-Hívtam őket, azt mondták rohannak. - tájékoztatott.
-Szuper.
-Remélem tényleg sietnek, jó lenne kicsit még gyakorolni. - ment az ablakhoz Jimin -Ahj! Most miattuk megy el az idő.
-Hát azért rád fér a pihenés, meg az evés, nem baj, ha nem mozogsz. - jegyeztem meg. Mostanában sok gond volt az étrendjével.
-Figyelek én magamra, nyugi. Mennyi mire ideérnek? - kérdezte J-Hopeot.
-Nem tudom hol vannak. Csak annyit mondtak rohannak. - ült le mellém.
-Ohh sziasztok! - jelent meg Jin vacsorájával - Nem úgy volt, hogy mentek gyakorolni?
-Ne kapcsold fel! - ugrottam fel.
-Meeeert? - lepődött meg.
-Itt van megint az a két lány.
-Most már három. - javított ki Kook, aki inkább Taeval animézett míg várakozásra voltak kényszerítve.
-Jah. És most visszahívtuk a testőröket, rájuk várunk, hogy ideérjenek és lerendezzék. - sétáltam vissza helyemhez, Jin pedig leült Tae másik oldalára enni.
-Ahh értem. Szerintem akkor már ne is menjetek edzeni. - látott hozzá vacsorájához.
-De kell. Ez nagyon fontos hyung, hogy tökéletesek legyünk. - magyarázott neki Jimin.
-Pont neked kéne pihenni.
-Én is ezt mondtam. - adtam igazat Seokjinnek.
-Ne aggódjatok már annyit, semmi bajom, tök jól vagyok.
-Jah, még. - kuncogott Jungkook.
-Vigyázz a szádra maknae! - szólt rá Jimin, miközben csöngettek.
-A testőröknek nincs kulcsuk? - lepődött meg Hoseok, miközben a kapucsengőhöz ment.
-De, én is úgy tudom, kaptak. - válaszoltam neki és mindenki figyelt, amint Hopi beleszólt a kaputelefonba.
-Igen.
-Aim vagyok. Felmehetek? A fiúk mindjárt itt lesznek. - lepődtünk meg mindannyian, hogy mit keres nálunk.
-Ömm... ja, gyere. - engedte be - Ez érdekes. Mit keres itt? - fordult felénk.
-Jihyuk ma lefőnöközte. Úgyhogy lehet azért jött, hogy most ő irányítson. - sétáltam az ajtóhoz, hogy én fogadjam és mikor kinyitottam azt, ő már rohant a lakásunk felé - Szia! Gyors vagy. - köszöntem rá.
-Szia! - ért hozzám - Erre jártam. - ment el mellettem be a dormba - Sziasztok!
-Szia! - köszöntek rá a fiúk is.
-Úgy értem a lépcsőn. - fordultam utána és becsuktam az ajtót.
-Edzésben vagyok. Láttam a három lányt, de csak hogy pontosítsunk. Kik is azok? - sétált az ablakhoz, ahol még Jimin állt.
-Ők ott. - mutatta meg neki a célpontokat - Egyre sűrűbben vannak itt este és ilyen aranyos lányoknak nem az utcán a helyük ilyen későn.
-Akkor jókra gondoltam. Megvárom a srácokat és kicsit rájuk ijesztünk. - lihegett cseppet.
-Mert egyedül nem menne? - érdeklődött Kook vigyorogva.
-De igen, csak ha megütöm valamelyiket kell tanú, hogy kiprovokálta, meg önvédelem. És nem szoktak hinni a külföldinek. - fordult felé Aim.
-Ahh.... - maradt tátva a maknae szája - Értem.
-Kérsz valamit? Inni, vagy enni? - udvariaskodott Jin.
-Nem köszönöm. Nem akarok terhetekre lenni, csak megvárom a srácokat és már itt sem vagyok.
-Addig nyugodtan leülhetsz. - ajánlotta fel Hoseok, miközben visszaült a kanapéra úgy, hogy elférjünk.
-Hú! - állt meg a nappali küszöbén Suga - De sokan vagyunk. Mit keresel itt? - vágta hozzá flegmán kérdést Ameliehez.
-Jöttem védeni a seggeteket.
-De nekünk vannak saját testőrjeink.
-Tudom. Megvárom őket, elintézzük a csajokat és megyek.
-Jah, oké. - fordult inkább a konyha felé Yoongi.
-Errefelé laksz? - kérdezősködtem, hátha többet tudok meg róla és végre sikerül előrébb lépnünk.
-Nem. Munkából mentem haza.
-Kiktől is, pontosan? - próbáltam faggatni, de nem jött össze.
-Még mindig titok. - vigyorgott.
-De ha ma ott voltál te is az adáson, akkor valamelyik ottani csapat most a megbízód. - gondolkozott Hoseok.
-Zseni vagy.
-Te meg kicsit bunkó. - húzta száját társam.
-Munkaártalom. - kezdett csörögni telefonja - Bocsánat. - vette elő - Tessék?
-És neked ő tetszik? - hajolt hozzám barátom.
-Nem tudom, csak kíváncsi vagyok egyenlőre.
-Fura az ízlésed.
-Ezt már mondtátok.
-Szuper. - vágta zsebre mobilját - Maradjatok itt, mindjárt jövünk. - rohant az ajtóhoz.
-Lemehetünk? - érdeklődött Jungkook, mert érdekelte, hogy mi lesz.
-Nem! Maradtok és magatokra zárjátok a lakást! - parancsolt ránk, majd egy hatalmas csapódás után el is tűnt.
-Nem túl kedves. - morgolódott Hopi.
-Szerintem csak meg kell ismerni. Most dolgozik és épp túlórázik, gondolom. Biztos nincs jó kedve. - próbáltam jó színben feltüntetni.
-Úúúúú, gyertek! - szólt Jimin - Műsor lesz. - hívott minket az ablakhoz és természetesen mindannyian odamentünk. Érdekelt minket, mi is lesz a három lánnyal.
-Kezdődik. - jegyezte meg Kook - Kár, hogy nem mehettem le, onnan tuti jobb a kilátás.
-Cssss. Hátha halljuk. - pisszegett le minket Tae és elhallgattunk.
Türelmesen vártunk, míg Aim ki nem lépett a bejáraton két testőrünkkel nyomában, majd meg nem indultak a csajok felé. Vajon békésen le tudják majd rendezni vagy lesz hajtépés? Szerintem ebben a kérdésben két táborra oszlott most csapatunk.


(Folytatjuk! :D Őszintén szólva kisebb problémáim vannak a sztorival, mert az eleje, meg a vége van meg és most elég nehéz összekötnöm, de igyekszem. Remélem azért sikerül számotokra továbbra is érdekesen írni, hogy végigolvassátok :D
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Bangtan Boys Hungary kérdőíves nyereményjátéka. --->LINK )

Suga&Jimin Yaoi OneShot

Harmadik fél szemszöge

A sok fellépés után, ami a nem rég kiadott albummal járt, közben pedig még díjátadók is voltak, a fiúk elfáradtak, ám most ez nem volt probléma. Kicsit csillapodtak a kedélyek, így kaptak pihenőt, bár azt java részt az iskolára kellett szánniuk, hisz a munka elvette attól az időt. Viszont még így is volt lehetőségük pihenni, kicsit hazaruccani, azzal foglalkozni, amit szerettek, ezért mind a heten máshogy tengették napjaikat. Jimin és Jungkook rendszerint együtt jártak edzőterembe, de az ő közös programjuk is eddig tartott. Utána Kook végre boldogan ült a számítógép elé kicsit játszani, hisz régebben hatalmas kocka volt és ez már kezdett hiányozni neki. Jin hazament, ideje nagy részét tanulással és Jjangguval töltötte, a leader is hasonlóképp otthon tengette ideje számottevő részét, Hopi nővérével találkozgatott és ment vásárolni, még Tae is összefutott családjával, egyedül Yoongi volt az akinek ez nem volt ínyére. Egyszer ugyan megejtette, de úgy tért vissza, hogy felesleges volt ezt erőltetni, ugyan az lett a vége, mint szokott. Vita és feszült családi légkör, aminek anyukája egyáltalán nem örült, így inkább nem fájdította lelkét, eljött otthonról. Ő szívesebben dolgozott a szabadsága alatt is, ám amikor megtette a kis körutat szüleinél, ez már nem ment olyan simán. Még odafelé sikerült új dalokat írnia, viszont mikor visszaért a hangzavarból csendes szobájába minden megváltozott. Nem jött semmi ihlet, egyetlen dallam, vagy szövegrészlet sem. Próbálta erőltetni, gyermek módjára hülyeségeket beirkálni, brainstormingolni, ahogyan az amerikaiak szoktak, ám most ez sem vált be. Nem sikerült, egyáltalán nem jött össze, ez pedig kezdte lassan bosszantani mi több, egyenesen idegesítette, hogy hiába ül könyve fölött, a billentyűzet mellett, karcolgatott elnevezhetetlen alakzatokat, egyszerűen nem jött az ihlet. Legalább egy alapgondolat legyen, de még ennyi sem volt.
-Szevasz Yoongi! Azt hittem már haza se jössz vacsira. - köszöntötte Jin, amint ő épp terített társa pedig pont visszaért - Kipróbáltam egy új receptet, remélem tetszeni fog.
-Ha nem basztad el és nem zsíros biztosan. - pakolta le cuccát.
-Megint morgós vagy. Még mindig nem sikerül semmi?
-Nem, dörgöld még az orrom alá.
-Én csak érdeklődtem, ne légy ilyen.
-Ne beszélgessünk. - indult szobájukba Suga.
-Hát, ha csak ilyen válaszaid vannak, akkor ne. - pakolt tovább Seokjin.
-Hello hyung! - lépett ki szobájából Jimin és látta meg társát - Mindjárt eszünk nem jössz?
-Nem.
-Sikerült alkotni?
-Persze, baszogass te is. - sétált el előtte.
-Csak kérdeztem.
-Inkább ne beszélgessünk. - lépett be szobájába.
-Lehet jó ötlet.
-A nap legjobbja. - csapta be az ajtót.
-Hyung! - indult a nappali felé Jinhez a fiatalabb - Mi baja Suganak?
-Az, ami eddig is.
-Nem tud írni?
-Nem. Segítesz? Szólsz a többieknek?
-Igen. - fordult vissza a szobák felé. Nem volt otthon mindenki, de aki igen, annak Jin a szabadságuk alatt rendszeresen főzött esténként, így sohasem maradtak éhen.

-Nam felvételen van? - érdeklődött vacsora közben Tae.
-Igen. Utána meg szerintem elmennek még enni, meg beszélgetni. Kapcsolatokat épít, tudod. - válaszolt neki a legidősebb.
-Akkor jó darabig még nem jön.
-Nem.
-Holnap már neked is lesz felvételed nem? - kérdezte az előbbi kérdés gazdáját Hoseok.
-Igen.
-És tudod a szöveged?
-Ami holnapra kell, azt igen. Meg egy kicsit többet is. - falatozott.
-Gyakoroltunk ma. - szólt bele Kook is.
-Jah. Segített miközben kockult.
-Igen, jó barát vagyok. - húzta ki magát büszkeségében a legkisebb.
-Ízlik? - érdeklődött a vacsora felől Seokjin - Csinálhatok ilyet máskor is?
-Nyugodtan hyung. - válaszolt neki a maknae - Nekem bejön. Finom.
-Szerintem sincs vele semmi gond. - folytatta Taehyung.
-Nekem is jó. - helyeselt Hoseok és Jiminre vártak, ám az hallgatott, miközben tányérjába bújt láthatóan gondolkozva valamin.
-Jimin? - bökte meg gyengéden Seokjin.
-Mi? Jah, Kook segített Taenak, ott voltam. - kapta fel fejét.
-Az volt a kérdés, hogy ízlik-e.
-Jha, igen-igen. Finom.
-Baj van Jimin? - aggódott Hopi.
-Csak Yoongin gondolkoztam. Olyan goromba mostanság.
-Ő mindig goromba. - nézett rá csámcsogása közben Taetae.
-Jó, ez igaz, de most különösen az.
-Nagyon bosszantja, amiért nem tud most alkotni. Azt hiszem elért élete első alkotói válságába és nem tudja, hogyan tápászkodjon fel belőle. - fejtette ki gondolatmenetét Jin.
-Egyetértek hyunggal. Tuti ez a baja, de mi nem tudunk neki segíteni. - állt Hoseok Seokjin mellé.
-Pedig kéne. - jegyezte meg Tae.
-Jó, de ötletem sincs, mivel lehetne.
-Én meg félek tőle ilyenkor. Nem akarok próbálkozni. - vacsorázott tovább egy odavetett mondat után Jungkook.
-Azért ki kéne találni valamit. Biztos értékelné, hogy segíteni akarunk. - folytatta Jimin.
-Szerintem meg parasztul elküldeni melegebb éghajlatra. - csámcsogott Hope - Esélytelen.
-Hmm... lehet igazad van. - bújt vissza táljába Jimin.
Pár pillanat csend után Jin dobott be új témát, amiről beszélgetni kezdtek, kivéve Jimint. Őt nem érdekelte a csevegés tárgya, inkább elgondolkozott. Segíteni akart társán, hisz ilyen téren kicsit szívére vette Sugat. Felnézett rá, amiért ennyire kreatív és tehetséges, főleg mikor egész nap csak alkotott, ám most ez a válság számára is szörnyű volt. Rossz látványt nyújtott a szenvedő zseni, ezért mindenképp segíteni akart neki.

Jimin nem sokat aludt az éjjel. Elmélkedett, ötletelt, mert megoldást akart mindenféleképpen, nyugtalanságában pedig csak forgolódott ágyában, ám mikor végre támadt egy jó terve, ami beválhat, akkor tudott szuszogni pár órát. Viszont olyan lendülettel kelt, mintha kipihente volna magát. Első útja konyhába vitte, hiszen Seokjint kereste, hogy ébren vannak-e már, de csak legidősebb társa mászkált válasza pedig az volt, hogy Yoongi még alszik egy darabig. De Jimin most türelmesnek bizonyult. Kivárta, addig pedig ötletét kezdte megvalósítani és kutakodott a neten, majd telefonált, végül csomagolni kezdett, eközben pedig összefutott a felébredt rapperrel.
-Jó reggelt Yoongi! - köszönt rá vidáman - Csomagolj!
-Minek töpszli? - morgolódott, pedig csak most kelt.
-Megyünk Jeju szigetére.
-Az egész banda?
-Nem. Csak mi ketten.
-Minek?
-Mert elviszlek. Hátha megjön tőle az ihlet. - sietett a szárítóhoz Jimin, hogy válogasson ruhái közül.
-Nem viszel sehova. Pont hozzád van a legtöbb kedvem. Menj egyedül. - indult a fürdő felé Suga.
-De én fizetem és hotelba megyünk. Lesz ott minden.
-Masszázs is van az árban? - állt meg a küszöbön.
-Nincs, de ha kérsz, fizetek.
-Hmm... - lépett be a fürdőszobába - És szauna?
-Van. És medencéjük is, meg jakuzzi részük is.
-Akkor megyek. De egy feltétellel. - nézett ki.
-Mond! - figyelt rá Jimin.
-Békén hagysz. Nem baszogatsz semmivel. Mintha ott sem lennél.
-Umm. - szomorodott el. Ő egyedül nagyon unatkozni fog. Talán a többieket is be kellett volna avatni és együtt menni - Jó, ahogy akarod. - fordult vissza ruháihoz.
-Szuper.
Jimin próbált nem úgy állni a kiruccanásukhoz, hogy ő halálra fogja unni magát és egyedül lesz. Reménykedett benne, hogy majd Yoongi azért hívja, mert ő sem szeretne magányosan mászkálni, ezért pedig egész út alatt imádkozott. Sugaval akart kikapcsolódni, kicsit megismerni, elvinni Jejura, ahol mellesleg utcafesztivál van, hátha attól megjön az ihlete, de legalább kivinni a város rohanásából, mert ő ebben látta a problémát és eközben összebarátkozni vele, hogy segíteni tudja, ha legközelebb is problémája lesz az írással. Mikor megérkeztek pedig be is jelentette, hogy igazából mi a terve.
-Yoongi, - sétáltak szobájuk felé - ma kint vannak az utcazenészek, meg kint is lesznek még pár napig, míg itt leszünk. Azért hoztalak el. Hátha az segít.
-Tudom, hogy kint vannak, olvastam a neten. - értek az ajtóhoz, majd Jimin kinyitotta és elfoglalták lakájukat.
-Akkor kimegyünk?
-Hmm...
-Mi az.
-Csak gondolkozom, hogy jöhetsz-e. Hogy van-e kedvem hozzád.
-Csendben leszek.
-Akkor lehet.
-Oké.... azt hiszem, köszönettel tartozom, hogy megengeded. - pakolt le a fiatalabb, miközben húzta száját.
-Igen.
-Hahh... nehéz menet lesz. - sóhajtott.
-Tessék?
-Semmi. Ha készen vagy, mehetünk is.
-Előbb még egy kicsit körbenézek.
-Okés. - rendezkedett be jobban Jimin.
Összekészülődtek, hogy mit is vigyenek magukkal, egy hosszabb vita után pedig a fiatalabbnak sikerült rávenni a rappert, hogy jegyzetfüzetét is pakolja el, mert hátha kellhet.
-Nem leszünk jóban. - jegyezte meg Suga indulás előtt.
Ám utána Jimin már hallgatott. Nem akart több konfliktust az amúgy is bunkó társával, aki ahogy egyre jobban fáradt csak rosszabb lett. Viszont a zenészek érdekelték, ott jól érezte magát, az ajándék kávé pedig, amit Jimintől kapott, lendített helyzetén. Napok óta elsütötte az első kedves megnyilvánulását, ezért a fiatalabb picit büszke volt magára. Reménykedett benne, hogy lassan meglágyítja azt a kő szívét és akkor majd nem kell egyedül élvezni ottlétüket, ám a csoda nem tart örökké. Suga hamar visszazökkent a szemétláda kerékvágásba és direktbe idegesíteni kezdte Jimint. Hihetetlen flegma és goromba lett, a kisebb pedig csak tűrt. Igyekezett úrrá lenni magán, mert nem akarta elküldeni oda, ahol még ember nem járt, így inkább hallgatott. Próbált nyugton maradni, nem olyan stílusban válaszolni, amiben ő kapta megjegyzéseit, vagy inkább hallgatott, ha semmi szépet nem tudott mondani.
-Na végre. Ez borzalmas volt. Nem kaphatnánk inkább két egyágyas szobát? - léptek be sajátjukba és Suga csak morgolódott tovább.
-Elég lesz mára Yoongi. Inkább fürödj le és aludj.
-Csak nem idegesítő vagyok? - pakolt le az asztalra, míg Jimin az ágyhoz sétált és elterült rajta, miközben talpai még mindig a földet érintették.
-Egy kicsit.
-Végre.
-He?
-Egész délután hergeltelek, de te csak nyelted, mint kacsa a nokedlit. - fordult felé Suga - Kíváncsi voltam meddig bírod, viszont te csak kussoltál és nem mertél visszavágni.
-Végig arra utaztál, hogy majd kifakadok és jól összeveszünk.
-Igen. De birka türelmed van. Le a kalappal. - indult a fürdőbe.
-Mekkora egy paraszt vagy. - sóhajtott Jimin.
-Na igen, pont ezt vártam. - csukta be maga mögött az ajtót.
-Bunkó köcsög. - suttogta magában a kisebb, amint még mindig az ágyon feküdt.
Ez tényleg nagy szemétség volt tőle, de legalább együtt voltak.... bár ne lettek volna, akkor nem kellett volna hallgatnia. Viszont Suga vitte a jegyzetkönyvét, Jimin pedig reménykedett benne, hogy sikerült is írnia valamit, ezért felkelt az ágyról belelesés céljából, holott sohasem tette. Tiszteletben tartotta Yoongi cuccát, de most érdekelte és meg akarta nyugtatni magát, miszerint az ihlet visszatért, többé pedig nem kell aggódniuk, ezért az asztalhoz ment, amire Suga lepakolt. Megkereste a kis könyvet, majd ott, ahol a jelölő benne volt kinyitotta, ám csalódnia kellett. Csupán kis figurákkal volt telerajzolgatva minden lap széle, de egyetlen hangjegy sem volt sehol.
Nem baj, még csak most jöttek, itt lesznek egy darabig, majd kiforr a dolog és segít rajta minden... vagyis remélte Jimin, hogy biztos így lesz.

Következő nap a fiatalabb kelt elsőnek, ezzel pedig világossá vált számára, hogy Suganal mindenki előbb ébred. Viszont, mivel egy szobában voltak, így kénytelen volt csendben összeszedelőzködni, majd tett egy kis felfedezőkörutat a reggeli előtt. Bejárta a hotelt, hogy pontos információkkal láthassa el társát, mikor az felkel. Találkozott pár vendéggel, kik között akadt rajongó is, így kénytelen volt egy közös képet csinálni velük, majd miután végzett és már menekült volna a felismerő szemek elől, felsietett szobájába, ahol Yoongi még mindig aludt. Ám muszáj volt felkeltenie, különben lemaradtak volna a reggeliről, akkor meg még morcosabb lett volna társa.
-Yoongi. Ébresztő. Le kell mennünk reggelizni.
-Nem szeretem, ha keltenek. - morgott mozdulatlanul ágyában.
-Tudom, de ha nem megyünk le enni, akkor meg éhes leszel. Szóval keljél.
-Haaaah. - tápászkodott fel - A "mintha ott sem lennél" jelentését majd át kell beszélnünk. - ült az ágy szélére.
-Inkább éhen maradsz? - de Suga nem válaszolt. Csak lassan felállt és elfoglalta a fürdőt.
Jimin ugyan igyekezett kedves lenni, de társa nem nagyon hagyta ezt neki. Újra próbára tette idegeit különféle beszólásaival és megjegyzéseivel, de most hamar feltűnt a kisebbnek, hogy a tegnapi játékot játssza vele, ezért az asztalnál meg is említette.
-Ne feszítsd túl a húrt.
-Tessék?
-Ne tégy próbára megint. Már tudom, mire megy ki.
-Most nem játszok veled. - folytatta reggelijét - Csak ilyen a kedvem.
-Bunkó.
-Mint mindig.
-Mond csak Yoongi. - kezdett bele hirtelen támadt gondolatának kifejtésébe - Mikor volt utoljára, hogy nem egyedül aludtál?
-Tegnap este például.
-Nem úgy értem. Hanem hogy csajjal.
-Szexre gondolsz?
-Csss. Nyilvánosan vagyunk. - pisszegte le a fiatalabb.
-Na és? Leszarom.
-Én nem. De igen, arra gondoltam.
-Umm.... - gondolkozott el - nem is tudom. - hagyta félbe az evést és tényleg elmélkedni kezdett - Nem emlékszem.
-Akkor ez hiányzik neked.
-Parancsolsz? - nézett társára.
-Ezért nem tudsz írni. Ma szerzünk neked valakit. - folytatta az evést Jimin.
-Nekem nem kell senki. És nem ettől függ, hogy tudok-e alkotni, vagy sem.
-Ahha, majd meglátjuk. - válaszolt teleszájjal.
-Nem ettől függ. - ráncolta szemöldökét Suga.
-Persze-persze.
-Idegesítő töpszli.
-Gonosz vagy. - nézett rá morcosan a kisebb.
-Te meg idegesítő. - fonta össze karjait.
Végül nem sikerült megállapodniuk, hogy tényleg kell neki egy nő, Suga pedig mérgében inkább megszabadult csapattársától és az egész napot egyedül töltötte. Elbújt a hotelban zenéjével és könyvecskéjével, de nem tudott haladni. A betűk nem gyűltek, csak a kis alakok a papír szélén, melyek hála annak, hogy elgondolkozott Jimin ötletén, kezdtek kicsit érdekesen kinézni. Észre sem vette és már olyan pózokban szeretkeztek a kis pálcikaemberei, amikről ő sem tudott, hogy léteznek. Mikor pedig ráeszmélt, hogy miket is rajzol, Jiminnek pedig lehet, igaza volt, becsukta könyvét, majd inkább tett egy hatalmas sétát a kis városban, ám ezúttal messzire elkerülve az utcazenészeket. Most csendre vágyott és békére. Ki szerette volna üríteni fejét minden hülye gondolattól. Új lappal akart indítani, hitt is benne, hogy majd sikerül, ám hála annak a buta teóriának, amint visszaért emberek közé és meglátott egy nőt, rögtön rosszra gondolt. Ezért szitkozódva ment fel szobájába az este közeledtével és reménykedett, hogy Jimint ott találja majd. Viszont nem volt sehol, pedig bárcsak lett volna. Szívesen beolvasott volna neki, hogy most teljesen megfertőzte az agyát azzal a hülye ötlettel, ezért pedig neki kell majd felelnie, de nem tudta megtenni. Így csak hangosan morogva ment le vacsorázni, ahol viszont ott evett már társa asztaluknál.
-Ez a te hibád. - ült le hozzá.
-Mi? - kérdezett vissza.
-Megfertőztél. Most másra sem tudok gondolni, csak a hülye tippedre.
-Ohh. - vigyorgott Jimin - Akkor igazam volt.
-Mért nem tudtad magadban tartani?
-Mert segíteni akarok.
-De ezzel csak rontottál a helyzeten.
-Szerintem nem. De, ha ennyire zavar és nem hagy nyugodni, mért nem mész el a jobb kezeddel egy körre. Hátha attól megnyugszol.
-Mért mondasz ilyeneket? - förmedt rá.
-Mert feszült vagy, bunkó és paraszt. Elviselhetetlen vagy a dormban is. - támadt vissza most a kisebb, Yoongi pedig meglepődött - Muszáj kezdenünk veled valamit, különben olyan vita lesz, ami árthat az egész csapatnak. Szóval embereld meg magad és sürgősen változtass, vagy senkit sem fog érdekleni, hogy ki vagy. - hadarta el ami lelkét nyomta, majd bár magabiztosságot mutatva folytatta vacsoráját, belül szíve hevesen vert és félt, most mi lesz.
Ám Suga nem válaszolt, csak pislogott. Nem számított ilyesmire, ezért nem is tudott mit kezdeni vele, de nem is akart. Lehet tényleg kicsit sok volt belőle most, így inkább csak felállt és a svédasztalhoz sétálva szerzett magának enni, mikor pedig messzebb ért, Jimin nagyot sóhajtott. Pont ezt nem várta egyáltalán, viszont örült neki. Megoldotta különösebb vita nélkül... csak mikor visszajön, ne jusson eszébe semmi.

De Yoongi nem szólt az este folyamán. Csendben volt és gondolkozott azon, amit a másik mondott. Kicsit rosszul érintette, ám ha valóban már mindenkinek elege volt belőle, akkor neki kellett változtatnia valamin és ha ez a változás pedig még azt is hozza, hogy írni is tud, akkor ő csak támogatja. Azonban a szex helyett neki jobb ötlete támadt, ami kevesebb galibával jár, de remélhetőleg ugyan azt az eredményt hozza majd, ezért vacsora utána még elment egyet sétálni mielőtt felgubózott volna szobájukba.
-Na szia! - köszöntötte Jimin, aki az ágyon feküdt és játszott a tableton - Merre jártál?
-Tudod, lehet van valami az ötletedben, de van egy alternatív megoldásom. - zárta be szobájuk ajtaját és lerakott egy zacskót az asztalra.
-Mit hoztál? - ült fel Jimin és félrerakta a játékot.
-Alkoholt. - vett elő két üveg sojut - A szex bajjal járhat, ki tudja, kinek mondaná el a csaj. Ez viszont nem. Még időm is lesz kiheverni. - nyitotta ki.
-Ez nem túl jó ötlet. Azt mind egyedül akarod meginni?
-Hát, - fordult felé Suga - ha akarsz segíthetsz, de egyedül terveztem.
-Akkor nagyon be fogsz rúgni. - állt fel és társához sétált, majd felkapva egy üveget olvasta el, hogy milyen erős - Ennyit tényleg nem kéne.
-Pedig én terveztem. Ez el fog fogyni, ha segítesz, ha nem. - kezdett is iszogatni.
-Akkor sem tartom jó ötletnek.
-Nem kérdeztem a véleményed.
-.... Igyál csak. - vette el a bontatlan üveget és kinyitotta magának. Kicsit elviselhetőbbé kellett tennie a másikat, verekedni pedig nem szoktak, ha isznak. Inkább vigyorognak és szeretnek mindenkit, nem pedig kötözködnek, ezért reménykedett, hogy majd javul helyzetük, ha kicsit fejükbe száll az alkohol. Ez pedig meg is történt idővel. Beszélgetni kezdtek a napokban történtekről és Suga már kedvesebb is lett. Látszott arcán, ahogy kicsit megbódult, mert kipirult, majd ténylegesen mosolygásba fogott már minden válasza közben és Jimin is követte. Végre, nem tépték egymást hanem kuncogtak, majd egyre hülyébb témák jöttek fel, végül az ágyban fetrengve folytatták csevegésüket.
-Na, de hol az üvegem? - ült fel kicsit imbolyogva Suga.
-Nem tudom, de elég lesz mára. - dörzsölte szemét Jimin, kiben jóval kevesebb alkohol volt.
-De én kérek még. Nem vagyok elég részeg.
-Szerintem meg de.
-De nem. Többet kell innom. Így nem biztos, hogy elérem azt a hatást, amit akarok. - állt volna fel, ám Jimin nem engedte.
-Szerintem meg elég volt. Nem akarom fogni a hajad majd, ha hánysz.
-Nem szoktam hányni te is tudod. - zuhantak vissza az ágyba.
-Mond, mért nem próbáltad a szexet? Mért itattál le inkább engem is? - feküdt Jimin hasán Sugaval, miközben a fiatalabb érdeklődött.
-Sok bajjal jár egy csaj. Elpofázhatja, nem kell a pletyka.
-Pedig ez nem ér fel ahhoz. - simogatta az idősebb haját.
-Hát remélem felér vele. - hunyta be szemeit Suga - Ez jól esik.
-Mi?
-A hajam. Szeretem. - sóhajtott.
-Akkor folytatom. - mosolyodott el Jimin.
-Köszönöm.
-Mért nem tudsz mindig ilyen aranyos lenni?
-Mert az nem én lennék.
-Dehogynem. - pislogott a plafonra elmélkedve Jimin. Sose látta még ilyennek Sugat, aki bújt keze alá, hogy játszadozzon még tincseivel és normális válaszokat adott, nem káromkodott, vagy flegmázott vele azonnal. Olyan volt, mintha teljesen más feküdt volna helyette Jimin hasán, ez az ember pedig elbűvölőnek bizonyult. Édesnek, ártatlannak, aki soha nem lenne képes bántani senkit - Suga.
-Hmm?
-Lehet még megbánom, de sikeresen lerészegedtem, valószínűleg miattad és azt szeretném kérdezni, hogy mikor szoptak le téged utoljára?
-Amikor utoljára feküdt előttem nő. - válaszolt azonnal minden rezzenés nélkül.
-És most nem akarod?
-Nagyon sokszor akarom, de nincs időm ilyesmire.
-Feltétlen nőnek kell lennie annak, aki letérdel eléd?
-Mire célzol? - nyitotta ki szemeit és Jimin lenézett rá.
-Segíteni akarok, hogy újra tudj írni.
-És ezért lecumiznál?
-Hát.... ha adsz még egy kicsit inni, valószínű. Csak ne beszéljünk majd róla.
-Hmm....
-Áhh, hülyeség. - kapott fejéhez Jimin, amint kicsit feltámadt józan esze a részegség temetőjében, hogy ezt hogyan képzeli, mégis mit gondolhatott?
-Legalább elfogy a soju. - kelt fel Yoongi, majd az asztalhoz sétálva elvette arról a félig tele üveget. Cselekedetét Jimin végig figyelemmel követte, míg az vissza nem ült az ágyra - Tessék. - nyújtotta a fiatalabbnak, aki feltápászkodott és elvette - De hagyj nekem is belőle.
Jimin hevesen kortyolt nagyokat az erős italból, majd hagyva egy keveset társának nyújtotta vissza az üveget. Vett pár mély lélegzetet, míg az kiitta az utolsó cseppeket is, meglepetésére pedig nem neki kellett kezdeményeznie.
-Yoongi! - szakadtak el egy pillanatra egymástól.
-Mi az?
-Mit csinálsz?
-Gondoltam adjuk meg a módját, de akkor csak kelj fel, ha nem akarod. - hátrált volna kicsit az idősebb, ám Jimin megfogta felsőjét.
-Csak meglepett. - húzta vissza magához társát.
Suga fellelkesült, hogy a kisebb nem ellenkezik, inkább még benne is van a dologban, így bátran dugta át nyelvét a másikhoz, aki azonnal beengedte azt szájába. Lassan az idősebb leterítette Jimint és fölé támaszkodott, bár egyáltalán nem így tervezték, valahogyan mégis így alakultak a dolgok.
-Lehet több lesz, nem baj? - vált el a fiatalabbtól, kinek éppen lábai közé helyezkedett.
-Most semmi. - pislogtak egymásra és mindkettejük szemében tisztán látszott, hogy nem önmaguk urai.
A fiatalabb vetkőztetni kezdte felette támaszkodó csapattársát, miközben egyre hevesebben falták egymás ajkait. Amint már egymás bőréhez értek, Suga csípője lassan Jiminével forrt össze a ruhák ellenére is és nyögdécselésbe kezdtek, többé nem bírtak lassítani. Kapkodva dobálták le cuccaikat, viszont mikor az idősebb látott hozzá nadrágjának levételéhez a másik felkelt, kigombolta gombjait Suganak, majd letérdelve az ágy mellé húzta annak szélére társát és segített neki vetkőzni. Nem titkolta mire készül. Amint a farmer lekerült rögtön az alsóért nyúlt, hogy attól is megfossza a másikat. Szerette volna teljesíteni felajánlását, ezért megszabadult az utolsó ruhadarabtól is, majd a rapper merev férfiasságára fogott, végignyalt rajta és gondolkodás nélkül vette szájába. Yoongi felsóhajtott. Maga mögött támaszkodott, miközben a kisebb lelkesen végezte feladatát, az idősebb pedig csak gyönyörködött benne. Ugyanolyan heves volt, mint csók közben, ezt pedig nem bírta hangok nélkül. Olyan rég érezte, hogy meglepte, milyen élvezetes is. Elfelejtette már az idő múlásával, így viszont nem bírta kezelni reakcióit. Nyögdécselt és sóhajtozott, miközben pillantását csupán rövid időre vette le Jiminről, akkor is csak azért, hogy behunyva szemeit nyilvánítsa ki, mennyire mennyein dolgozik a kisebb. Ám lassan kezdett előjönni az az énje, aki irányít a szexben és sohasem engedi ezt át másnak, így egyik kezével a fiatalabb hajába túrt, aki már tudta, mi fog következni, hiszen ezt ő is csinálta nőkkel ilyen helyzetben. Suga megmarkolta a kusza tincseket, majd kicsit sem lágyan kényszerítette lejjebb Jimint, ezáltal ő teljesen elmerült annak szájában. A fiatalabb aprót felnyögött, amint megérezte torkában társát, majd az engedett és folytatta ugyan abban a tempóban, amiben előtte. Yoongi még eljátszotta ezt sokszor vele, ő pedig engedett. Egyetlen alkalommal sem küzdött, mert azok a morgások, amik olyankor megcsapták fülét, nadrágjára is hatással voltak. Viszont meglepődött, mikor Suga meghúzta haját és ezúttal inkább felvonta magához az ágyra. Ledöntötte rá, majd szinte letépte róla nadrágját boxerjával együtt. Nem is tulajdonított annak semmi jelentőséget, messzire dobta ruháit és fölé támaszkodott. Nyakába harapott, míg Jimin felnyögve átkarolta. Yoongi fogai keményen estek a fiatalabb puha bőrének, miközben előrebillentette csípőjét és nemességeik egymásnak simultak. Sosem éreztek még hasonlót, de nagyon élvezték. Új volt, az alkoholnak hála pedig egyáltalán nem gondolták, hogy rossz amit tesznek. Csupán ösztöneikre hallgattak, amik most Suganak azt súgták, hagyjon nyomot társa nyakán, minél többet, Jiminnek pedig azt, hogy teste minden centiméterét simogassa és nyögdécseljen megannyi tettére, bár mást amúgy sem tudott tenni. Csak Yoongi neve zengett a szobában, míg az lassan elért a fiatalabb kulcscsontjáig, amit szintén fogai közé vett, mialatt egyik kezével Jimin bejáratához igazodott. Amint a kisebb fájdalmas hangot eresztett ki torkából és picit elhúzódott, az idősebb felemelkedett egy határozottabb mozdulattal pedig be is siklott a felkészületlen testbe,
-Hyungh! - szorította össze szemeit és elakadt lélegzete, miközben megfeszültek izmai.
-Sikíts csakh. - szemlélte a szenvedő arcát, majd lassan kezdett mozgásába.
Ugyan nem úgy érezte a fájdalmat, ahogyan azt egyébként kellet volna, mégsem bírt vele. A szokatlan estében ez most szokatlanul rosszul esett neki, így nem szerette volna, ha folytatják, de annyira kapkodta a levegőt, hogy nem bírt felszólalni. Csak Yoongi testét simogatta, míg az hatalmas mosollyal és olyan tekintettel, amivel épp felfalta, nézte a szenvedőt maga alatt, ki vonaglott a feszítő érzéstől. Nem volt benne, épp ellenkezni akart, de nem tudott, ezért csak tűrt. Fogadta társa lökéseit, amik lassan gyorsultak, míg próbálta csípőjét olyan magasságba emelni, amiben talán a kellemesebb szög miatt kevésbé fog fájni neki az este. Viszont annyira jól sikerült ez a tette, hogy míg Yoongi morgott néha a péniszét körbeölelő forróság miatt, addig az ő fájdalmas hangjai hirtelen megváltoztak. Jó pontot ért el Suga, Jimin pedig igyekezte megtartani csípőjét, de túl nehéz volt valahányszor megremegett teljes testében, behunyva szemeit nyögése közbe. Yoongi látta a jeleket, hallotta is, így inkább a fiatalabb csípője alá nyúlt, majd ő maga tartotta meg, míg az a lepedőbe mart, izgató hangjai pedig sűrűsödni kezdtek, miközben egész testét átadta társának. Már a fájdalmat sem érezte, csak a gyönyört, melyet Suga férfiasságától tapasztalt meg újra és újra. Gyűlt az a kellemes forróság minden porcikájában, növekedett a hullám, ami lassan készült elönteni egész testét és társa nem lassított, nem változtatott semmin. Ostromolta csupán élvezetének zárt kapuit, míg át nem tört rajtuk és Jimin kieresztve legmagasabb hangját engedte nedvét kockás hasára, miközben minden izma megfeszült, még társát körbeölelői is, de ez sem volt elég. Yoonginak kellett még sok, ezért nem lassított. Visszatámaszkodott Jimin mellé és keményen folytatta, míg az remegő kezekkel túrt hajába, többé pedig nem bírt egy másodpercet sem apró nyögés nélkül. Egész testében megbolondult és az idősebb nem hagyta pihenni további hosszú percekig. Úgy látszik, rá jobban hatott az alkohol, így szinte kínszenvedés volt már az este számára, mikor ott toporzékolt a mennyeknek kapujában, de nem léphetett be rajta. Ám nem adta fel. Meglovagolt minden lehetőséget, kiélvezett minden pillanatot és rávette a kisebbet, hogy még nagyobbakat nyögjön, erősebben szorítsa meg, karmolgassa testét. Egyik kezével még a kócos tincsek közé is túrt, hogy azokat meghúzva csajon ki édes hangokat a másik torkából, mikor pedig Jimin hátradöntötte fejét a fájdalomtól és Suga meglátta nyakát, melyen az ő fogainak nyomai ékeskedtek, akkor felért a csúcsra. Ez kellett csak neki, hogy lássa nyomott hagyott, mert ettől elöntötte testét a büszkeség egy másik érzéssel keveredve, ő pedig Jimin testét tudhatta végre magáénak. Azt a forró, szűk testet, melyben ki-be siklott még percekig, mert nem bírt leállni. Élvezni akarta az utolsó pillanatig, amint Jimin nevét nyögi és rászorít péniszére, míg ő csak morog tettének hatásosságától.

Az estének hála hamar elszenderültek. Míg a fiatalabb is ki álmaival küzdött. Mert aludni sem hagyta társa, csak azokkal a mocskos fantáziáival bolygatta meg számtalanszor elméje nyugodtságát, mitől Jimin megkívánta. Még jobban mit előző este, még hevesebben és még többször. Míg haza nem mennek rengetegszer, megszámlálhatatlanszor, majd utána is, míg bele nem pusztulnak egymásba. Álmaiban pedig erről szólt minden, hogy Sugat kelti a hotelban, de ezúttal nem lesz az mérges, mert a fiatalabb majd csípőjére ül és ringatni kezdi sajátját. Mert Yoongi majd ráfog fenekére, beharapja alsó ajkát, végül pedig maga alá teperi és soha többé nem hagyja felkelni, míg valaki rájuk nem tör és el nem viszi egyiküket, mert az túlságosan belesett a másikba annyira, hogy az már büntetendő. De ez csak álom marad mindaddig, amíg fel nem kel a nap.
-Hyungh! - nyöszörgött Jimin, amint Suga puszikkal halmozta el hajnalban arcát.
-Nem bírtam aludni, eddig írtam, aztán hallottam ahogy nyöszörögsz és nem hagyhattam ennyiben. Gyere! - húzta le az ágyról meztelen társát, aki még félig álmában ragadtan karolt nyakába amint ölébe ért - Kérek még. - simított végig Jimin bejáratán.
-Álmos vagyok. - dörmögte társa nyakába.
-Csak egy kicsit édesem. Egy cseppet és aludhatsz. Had érezzem melegséged, ahogyan megmutatod nekem, mi is az élvezet.
-Tényleg alkottál. Megint költői vagy. - távolodott el kicsit Sugatól a fiatalabb, miközben az idősebb megemelte csípőjét.
-Igen és most hozzád könyörgök. Kérlek, kérek még ebből a gyönyörből.
-Fájni fog. - pislogott alig kilátva pillái alól a kisebb.
-Még talán nem. Nem volt olyan túl rég az utolsó menet. - dugta be ujjait társának - Óóóó, még bőven beleférünk.
-Úgy érted, belémférsz. - ereszkedett lejjebb, míg Suga kezei intéztek minden feladatot.
-És még én vagyok a perverz.
-Te dugsz meg engem.
-Egyszeri eset.
-Azóta megesett vagy háromszor még biztos.
-Ritka kivételek? - ültette le teljesen a kisebbet.
-Biztos? - szomorodott el saját meglepetésére is Jimin - Yoongi, én már nem vagyok részeg.
-Én sem. - néztek egymás szemeibe.
-Akkor most mi lesz?
-Meglovagolsz még párszor, amíg azt nem mondom hogy elég lesz.
-Szóval otthon már semmi?
-Nem mondtam, hogy az mikor lesz. - csókolta meg a kisebbet, ki válasz nélkül maradva túrt a másik tincseibe, miközben elhúzódva a csókból szólalt fel.
-Nem értem.
-Az enyém vagy kis vörös ördög és hazaviszlek magammal. Mit nem értesz ebben? - mosolygott.
-Akkor... nem csak most kellettem.
-Mindig kell a hülye fejed, hogy megtöltse az enyémet ihlettel.
-Köszönöm hyung. - karolt nyakába és ölelte magához idősebb társát a most már elmondhatatlanul boldog fiatal, piros hajú áldás.
-Én köszönöm. Megmentettél. - csókolt vállára - De most mozogj még és aludhatsz tovább. - tért is a lényegre.
-Goromba vagy. Nem változtál.
-De igen. Beléd habarodtam.

(Nem folytatjuk, OS. Ezt is csak azért írtam, mert láttam igényt erre a párosra és kedvem is volt hozzájuk, de ettől még nem írok kérésre most sem! Nem vállalom, mert ihlettől és kedvtől függ, hogy mit adok ki kezem alól. Szóval nyugalom. Viszont! Játszatok! :D
Bangtan Boys Hungary Nyereményjáték --->LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK )

Three sides of life 58. rész: Eredeti

-Van egy törés a kontaktlencsédben. Az lehet kellemetlen.
-Hahh, a jobb. Alig bírtam kivenni, lehet túlságosan megnyomtam. - hunyta be szemét Soomi - Bocsánat. - állt fel, majd elrohant a mosdóba.
-Szóval neked albínó csajod van. - szólalt meg elsőnek Yoongi halál nyugodtan - Nem semmi.
-Honnan jöttél rá?

-MIIII!? -  nem hitt a fülének senki sem.
-Albínó? Az meg mi, hogy, mi van? - értetlenkedett Hoseok.
-Igen albínó. - válaszolt Nam, miközben mosolyát próbálta leplezni, hisz vicces volt a fiúk kiakadása - De te honnan jöttél rá ilyen hamar Yoongi? - érdeklődött. Még soha, senki nem tudta ilyen gyorsan megmondani, hogy mi van vele.
-Volt egy albínó ismerősöm gimiben. Mivel ő is fura volt, ezért kiközösítették, engem meg alapból nem szeretett senki, aztán beszélgettünk.
-Jah, emlékszem! - szólalt fel Jin - Jaejinnek hívták a srácok ugye?
-Igen, ő volt az.
-Ja ja, valami rémlik róla.
-És most honnan vetted észre? Csak mert nem szereti, ha ennyire feltűnő. - faggatta kicsit társát Namjoon.
-A kontaktlencse. Mindenki azt nézte, mi van a szemében, de amikor a lencse elcsúszott egy picit, láttam, hogy rikító rózsaszín a szeme, és mivel egy lencséje már volt bent kétlem, hogy kettőt rakna be. Főleg, mert lehetetlen.
-De ne szóljatok érte, ha visszajön, oké? Így is épp eleget baszogatják az emberek miatta. - húzta száját a tulaj.
-Nem fogjuk csak... hűűűű. - dőlt hátra a támlának Jimin - Mesélj róla kicsit, mielőtt visszajön.
-Jah, engem is érdekel. - szólalt meg nagyjából másodszor a találka folyamán Jungkook.
-Hófehér a haja is, csak festi, a szeme rózsaszín ugye, mert nincs színanyag a szivárványhártyájában, csak az erekben futó vér színe látszik. Elég félelmetes tud lenni, ha nem csinál semmit a külsejével. Láttam régi képeket.
-De tök menő. Én kipróbálnám. Érdekes lehet. - gondolkozott el Kook.
-Nem hiszem, hogy ő élvezi. - fogott combjára Tae, hogy visszarántsa maguk közé a kisebbet.
-Hát nem túl jó, mert egy csomó bajjal is jár. Nem lát túl jól lencse nélkül, a Napon sokkal gyorsabban leég, mint ahogy mi barnulunk és hajlamosabb a bőrrákra is.
-Viszont gyönyörű a bőre. - jegyezte meg Seokjin.
-Hát nem mindenki van ezzel így. Az emberek érzik, hogy más. Túl fehér. Még az ajkai is teljesen fehérek, ezért mindig van nála rúzs. Meg a szempillái, a szemöldöke. Mindene.
-Azért Jaejinnek nem volt ennyire borzasztó. Neki csak szürkés volt a szeme és látott elég jól. Mondjuk nem tökéletesen, de látott szemüveg nélkül is. - mesélt Suga.
-Több fokozata van. Van, amikor fel sem tűnik, mert hát mi sem vagyunk olyan színesek. De nála azért komoly problémákkal járt.
-Sajnálom. Ettől függetlenül szép és semmi baj nincs vele. - próbálta rábírni társát Jin, hogy ne kerüljék ennyire a témát.
-A mai világban, mikor a külső minden, szegénynek elég sok baja van. - pillantott Nam a mosdó felé.
-Hát szerintem sikerült azt a bandát megtalálnia, akik megtestesítenek minden tabut. - mosolygott és párjaira nézett, kik csak hallgatták a többiek beszélgetését és tátott szájjal forgolódtak.
-Hmm? - pislogott nagyokat Tae.
-Semmi. - dőlt vissza Jin és újra Namjoonra figyelt.
-Attól még őt hagyjuk ki a tabu körből, mikor azokról beszélünk. Főleg te Suga. Ne tegyél bunkó megjegyzéseket. - szólt társára.
-Nem fogok. Megértelek titeket.
-Köszönöm.

A fiúk kedvesek voltak egész végig. Ugyan figyelték Soomit, hogy mennyire észrevehetőek a jelek, amik albínóságáról tanúskodnak, ám csupán a rúzs volt az egyetlen, ami elmosódott, lekopott és egy kis ideig, míg nem igazította meg, látszódtak tényleg hófehér ajkai. Míg a kicsik pedig néha elmerültek a lány bámulásában, Jin szemmel tartotta őket, hisz számított erre, így sokszor meglökve őket térítette magukhoz párjait.
-Vagy mikor Jimin beégett annál a lánynál a parkban. - meséltek egymásról viccesebbnél viccesebb sztorikat, miközben már erősen este felé kúszott az idő, most pedig Hoseok tért ki barátjára.
-Jaaaj, az neeee. - vigyorgott Jimin - Ezt neee.
-Deeee. Na szóval. - látott is hozzá Hoseok.
Az egész ebéd, majd délután a sztorizgatással telt, bár Namnak ott kellett hagynia a társaságot, mert dolgozott, Soomi azonban maradt, viszont csak hallgatott, míg elő nem került az első üveg bor is a konyhából.
-Héj héj héj! - vette ki Jungkook kezéből a poharat Jin - Mi volt a terved picur?
-Csak meg akartam kóstolni.
-Te még nem ihatsz.
-Naaaa. Csak egy kicsit. Múltkor a buliban nem érdekelt.
-De érdekelt, csak kicseleztél és ne emlegessük.
-Naaa hyuuuung! Csak egy kicsit.
-Jaj, hagyjad már neki. - szólalt fel Suga Kook mellett állva, ami igen ritka volt - Nem lesz baja.
-Te a bátyja vagy, neked pont ellenezned kéne.
-Te meg a párja, neked pont itatnod kéne, hogy könnyebb legyen megdönteni.
-Yoongi! - szólt rá Hoseok.
-Mi van?
-Semmi baj. Namjoon már elmondta. - nyugtatta a fiúkat Soomi, aki percek óta csak forgatta a borospoharat, de nem ivott bele.
-Tényleg? - lepődött meg Seokjin, mire bólogatott a lány - Nah, kedves tőle.
-De engem nem zavar. Nem kell titkolózni engedjétek el magatokat. Szép a szerelem mindegy, hogy az milyen természetű. - mosolygott.
-Ezt jó hallani! - húzta magához a legkisebbet Taetae - Akkor most megjegyezném neked picur, hogy ne puszilgass nyilvánosan.
-Mikor puszilgattalak? - lepődött meg Kookie.
-A boltban, mikor csokit vettünk.
-Jah, tényleg. Bocsánat akkor, azt hittem szabad.
-Csak óvatosan picur.
-Sokkal jobb, ha nem titkolóztok. Mellesleg láttam a kis lopózásokat, hogy közeledtek egymáshoz néha. - nyugtatta meg őket Soomi.
-Én nem csak azt. - nézett a trióra Jimin és összefonta mellkasa előtt karjait.
-Titokról jut eszembe, most nincs itt Namjoon. - szólalt meg Yoongi - Szóval kérdezhetek Soomi?
-Ömm.... miről? - kezdett félni a lány. Most ő lesz kifaggatva? Azt nem szereti.
-A rózsaszín szemedről.
-Hát...
-Nam elmondta, míg mosdóban voltál, csak gondoltam megemlítem, hogy ne érezd rosszul magadat közöttünk. Bár megtiltotta Namjoon, hogy ezt felhozzam. - itta ki poharát.
-Ohh. Nem szoktam erről beszélni. - igazgatta haját idegességében szabad kezével.
-Szerintünk szép vagy, félre ne értsd. Csak ne feszengj. - próbált enyhíteni a dolgon Hopi - Még kíváncsiak vagyunk, főleg a kicsik, de majd megszokjuk.
-Úgyis fogunk még találkozni. - mosolygott rá Jimin.
-Hát... nem biztos. Nam nem örült ennek sem túlságosan.
-Jaj ugyan. Már tudunk mindent. Jöhetsz velünk bandázni és akkor Namot is többször láthatod. - legyintett Namjoon tikkjének említésére Yoongi.
-Csak velem nem könnyű. Kitűnök minden tömegből és megtalálnak.
-Akkor majd mi megvédünk. - ajánlotta fel Jimin - Úgyis rég püföltem el bárkit is.
-Szerintem is nyugodtan lógj majd velünk. Lehet kicsit kérdezni fogunk párszor, de az el fog múlni. - mosolygott rá kedvesen Jin is.
-Majd megkérdezem Namjoont.
-Azzal nem fogsz menni semmire. Nem fogja megengedni. Csak jelentsd be neki, hogy ez lesz. - magyarázott tovább Suga - Amúgy azt akartam kérdezni, hogy mennyire erős ez nálad.
-Eléggé. Nagyon erős kontaktlencsét is hordok, így legalább látok, de még így sem túl jól.
-Ezt mondjuk gondoltam. Hallottam, hogy ez velejár aztán Nam mondta, mennyire fehér lennél alapból és gondoltam, hogy akkor a szemed is rossz.
-Igen. Meg ugye a bőröm az nagyon érzékeny. De szedek gyógyszert, meg vitamint, meg nagyon vigyázok.
-Azért a fehér hajad kipróbálnám. - szólalt meg végre Kook is, miközben sunyin nyúlt a pohárért.
-Nem előny.
-Menő lehetsz. Ritka és szerintem szép.
-Ezzel egyedül vagy. Sohasem mondták, hogy szép, bár Nam most nyaggat, hogy ne fessem, mert őt érdekli.
-Nam mindig is az eredetiség híve volt, hogy önmagunk legyünk. A nagyon sminkelt lányokat sem szerette. - magyarázott Jin.
-Akkor velem mellé nyúlt, mert én nagyon sminkelem magam. - forgatta még mindig a poharat.
-De az más. Te a természetesért sminkelsz. Amúgy kétlem, hogy figyelte volna. Szerintem ő is érezte, hogy más vagy, de nem tudta megmondani miért, ezért érdekelted.
-Lehet.
-Biztos. Szóval, ha a kedvére akarsz tenni, akkor ne fesd tovább.
-Majd meglátom még. - simította meg haját és végig követte ujjait tincsei között, miközben elgondolkozott ezen.
-Csak biztatni tudlak. Nam rám is átragasztotta az eredetiség mániáját. Hol a poharam? - kereste borát Seokjin - Kookie! - mordult rá a legfiatalabbra, ki kezében szorongatta.
-Tessék?
-Add vissza! - nyúlt érte, ám Tae köztük ült, a maknae pedig ellene is dolgozott, így nem érte el - Ne csináld ezt.
-Van még pohár, igyál abból!
-Nem az a bajom. Hanem hogy te nem ihatsz.
-Jaj, most ki nézi ezt, nem halsz bele.
-Kook!
-Jó na! Tessék. - adta vissza a legidősebbnek a poharat Kookie.

Végül estig iszogattak, de nem rúgtak be nagyon, csak egy kicsit. Végig sztorizgattak és próbálták bevonni Soomit is a beszélgetésbe több-kevesebb sikerrel, ám a lány akkor is élvezte a társaságot, mikor hosszú percekig meg sem szólalt. Viccesek voltak a fiúk, ez pedig pont elég volt neki. Kezdte megszeretni őket. Talán mégsem bizonyult rossz ötletnek, hogy majd bandázzanak együtt Namjonnál.
-Akkor mi megyünk. - álltak fel Jinék - Taenak még haza kell ugrania ruháért.
-Mert? - pislogott Jimin.
-Egyenesen hozzánk jött a mamától, szóval nincs tiszta ruhája. Hazamegy, beköszön és szerintem jön vissza hozzám.
-Jah értem. Rendben. Akkor majd beszélünk.
-Naná. - vigyorgott Tae.
-Megkeresem még Namjoont, hogy elköszönjünk. - indult a konyhába a legidősebb.
-Na mi az? - jelent meg a tulaj teljesen másik irányból - Mentek?
-Ahha. Jin most ment el megkeresni téged, hogy szóljon. - válaszolt neki Tae és a konyha felé mutatott.
-Jah. Előkerítem akkor. - indult utána Nam.
-Tae lenne kedved egyik nap egy kockulós haveros naphoz? - érdeklődött Hoseok - Rég találkoztunk és bandáztunk utoljára.
-Umm, ja persze, mért is ne.
-Holnap az nem jó viszont nekem, de majd akkor megbeszélünk valamit.
-Szuper.
-Nincs meg Nam. - ért vissza Seokjin.
-Utánad ment. - mondta Kook.
-Nem találkoztam vele.
-Jin! - jelent meg a tulaj - Téged kereslek.
-Én meg téged. Megyünk.
-Rendben. Remélem jól éreztétek magatokat.
-Ez volt a leghülyébb mondat ma, pedig beszélgettünk. - szólalt fel Jimin.
-Itt mindig jó a hangulat. Kösz a meghívást és hogy bemutattad nekünk Soomit.
-Örülök, hogy eljöttetek. Holnap?
-Még nem tudom mit eszünk holnap.
-Rendben. Beosztásod megvan?
-Jah, nem. Még nincs.
-Elküldöm e-mailben.
-Oké, köszi. Sziasztok srácok!
-Hello!
-Sziasztok! - köszöntek el.

A trió először Jinhez ment, hogy összeszedjék Tae cuccait, majd hazakísérték társukat. Ugyan nem akartak bemenni, de végül párjuk győzött, így Seokjin életében másodszor járt nála. Az első alkalom nem volt túl kellemes, ám most azonban kicsit más volt a helyzet. Találkozott Taetae öccsével és anyukájával, apukája azonban még nem volt otthon.
-Te vagy az a Jin? - kérdezett gyermeki ártatlansággal Taehyung öccse.
-Melyik Jin?
-Akibe Tae szerelmes.
-Lehet. - álltak le beszélgetni, míg Kook és a bátyus inkább pakolásztak szobájában.
-Akkor mért nem jössz többet? Kook sokat van itt, te mért nem?
-Sokat dolgozok. - guggolt le hozzá Seokjin.
-Nincsenek szüleid?
-De vannak.
-Akkor mért dolgozol?
-Ez csak gyakorlat az iskolával.
-Milyen gyakorlat?
-Szakács leszek és hogy átmenjek a vizsgákon, gyakorolnom kell.
-Milyen vizsgák?
-Jaj, ne faggasd Minyoong. - jelent meg újból Tae anyukája - Bocsánat. Épp a miért korszakában van.
-Semmi baj.
-Nyugodtan menj a fiúkhoz. Arra van Tae szobája. - mutatta az utat.
-Köszönöm.
-Na gyere kisfiam. - kapta fel Tae öccsét - Ha rendesen vacsorázol kapsz fagyit.
-Éljeeeen!
Seokjintől elvették kis beszélgető partnerét, így egyedül maradva indult párjaihoz, hogy megnézze őket, hogyan is állnak.
-Mi a helyzet? - ért az ajtóhoz, ami nyitva állt.
-Még ruhát válogatok. - pakolászott fiókjaiban Taehyung.
-És te miben kutakodsz picur? - támaszkodott az ajtófélfának Seokjin.
-Ne is kérdezd. - morgott Taetae.
-Ez a kincses doboz. - vigyorgott rá a legkisebb.
-Mért mi van benne?
-Jobb, ha nem tudod. - folytatta rendezkedését Tae.
-Azt el sem tudod képzelni.
-Na mutasd. - ment oda és ült le Kookie mellé az ágyra - Ohh! - esett kicsit zavarba a tartalomtól.
-Ezeket mind ki is fogjuk próbálni. - súgta fülébe Jungkook.
-Ma este?
-Nem. Ma csak párat.
-Épp azt válogatja, mit vigyünk el. - magyarázott Taehyung, de nem akart tudomást venni a dologról. Nem szerette volna kipróbálni rajtuk azokat a kellékeket.
-Hyung.
-Tessék? - nézett rá Jin, mire Kook a füléhez hajolt.
-Majd hátrakötöd a kezem a selyemkendővel és miután leszoptál örömmel meglovagollak.
-Ugh. - nyelt egyet Seokjin ugyanis hiába nem ivott túl sokat, azért megérezte - Kookh. Ne mondj ilyeneket.
-Pedig szívesen ülök bele abba hatalmas, büszkén álló farkadba. - simított végig Jin hasán, majd fülébe harapott a kisebb.
-Kook! - csapta be az ajtót Taehyung, mire az említett eltávolodott párjától - Az öcsém is itthon van, az ajtó meg nyitva. Vegyél vissza!
-De szeretkezni akarooooook.
-Te tényleg nem ihatsz, míg nem leszel nagykorú. Onnantól meg te bajod. - térdelt vissza táskájához a házigazda.
-Azt hiszem, - fogta fejét Seokjin - nekem is most a fejembe szállt.
-Óóóó, nekem nem csak oda. - nézett rá Kook és találkozott tekintetük, miközben beharapta alsó ajkát.
-Gyorsan menjünk! - kapta vállára táskáját Taetae - Mert ha itt estek egymásnak, nem foglak titeket hazacipelni.
-Ezeket vigyüüük! - pattant fel Kookie, és Taehyung kezébe nyomott pár tárgyat.
-Csak rakd el a dobozt és menjünk.
-Oké!


(Folytatjuk :D megint 18+-al és visszatérünk a triónkhoz :D Továbbá Kellemes Húsvétot!
Bangtan Boys Hungary Nyereményjáték --->LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK )

Bangtan Boys Hungary Nyereményjáték

Sziasztok!

A Bangtan Boys Hungary indított egy nyereményjátékot, melyhez csupán egy egyszerű kérdőívet kell kitöltenetek, hogy segítsétek munkájukat. Nem azon múlik, hogy ki mennyire helyesen tölti ki a kérdőívet, így nyugodtan essetek neki. Elég szép nyeremények várnak gazdáikra és négy szerencsést is fognak sorsolni.

Link a játékhoz

 

Three sides of life 57. rész: Soomi

-Rendben. Akkor mi megyünk is, hogy pihenhess. - fogta meg Jimin vállait Hoseok.
-Látod, még figyelmesek is vagyunk. - jegyezte meg a fiatalabb, mire Nam elmosolyodott - Jó éjt Namjoon. - indultak a kijárat felé.
-Jó éjt srácok! - követte tekintetével egy ideig barátait, majd újra irodája felé vitte útja - Hahh... fárasztóak tudtok lenni. - sóhajtozott és oda is ért ajtajához, mely nem volt rendesen becsukva - Nem zártam be? - tolta beljebb.

-Kényelmes a fotelom? - állt a küszöbön apró mosollyal arcán, amint a székében üldögélő vendéget nézte, ki mobilját nyomkodta.
-Mint mindig. Szia! - üdvözölte a lány.
-Mit keresel itt? Nem dolgoznod kéne? - csukta be maga mögött az ajtót, majd odasétált hozzá és lerakta poharát az asztalra.
-Összeomlott a rendszer, hazaküldtek. - villantott hatalmas vigyort, amint Nam maga felé forgatta és megtámaszkodott a karfákon.
-Meglett a kulcsom. - nézett szemeibe.
-Meg. Pénztárcámban volt.
-És eddig mért nem találtad?
-Másik zseb. - fogta kezeibe Namjoon arcát és lehúzta magához.
-Egyszerűbb pénztárca kell neked.
-Lehet. - csókolta meg a tulajt barátnője - Hiányoztál.
-Egy napot se bírsz ki nélkülem? - mosolygott rá.
-Jól mondod. - viszonozta.
-Nem lenne kényelmesebb a kanapén?
-De. - kelt fel a fotelból, Nam pedig felkapva a poharat követte, majd együtt ültek le, természetesen a lány Namjoon ölében foglalva helyet - Képzeld, ma megjöttek az új lencséim.
-Akkor ez az új kék. - kortyolt bele a borba.
-Igen. - pislogott fel rá - Nem tetszik?
-De. Akkor most csak kéked lesz? - pillantott az új színű szemekbe.
-Nem. Jött még zöld is mert az elfogyott.
-Megint cserélgetni fogod? - ölelte magához párját Nam.
-Még nem tudom. Bár a múltkor vicces volt. Ha olyan alkalom adódik, lehet.
-Nam? - kopogtak be az irodába.
-Nem érek rá, gyorsan mond! - kiabált a főszakácsnak, aki mindig a tulaj előtt ment haza utolsó előttiként.
-Végeztem, megyek. Kulcs a kasszánál. - mondta ajtón keresztül.
-Rendben, jó éjt!
-Neked is! - hallgatták végig, amint távolodnak a léptek.
-Szóval szereted, ha az emberek meglepődnek. - kortyolt újabbat borából.
-A szemem miatt igen. Legalább ez jutott nekem. És neked milyen napod volt? - érdeklődött párja felől.
-Fárasztó. - sóhajtott.
-Ezért borozol?
-Szoktam, tudod jól.
-Tudom. És kaphatok? - nyúlt a pohárért a lány, Nam pedig odaadta neki.
-Mond csak. Lenne kedved néhány barátomhoz?
-Ezt hogy-hogy megkérdezed most? Eddig úgy kellett téged nyaggatni, míg fel nem adtam. - kortyolt egyet.
-Ma kiszedték belőlem, hogy vagy. Aztán nyaggattak, hogy mutassalak be.
-Ez jó ötlet. - ült fel a lány - Szóval, mikor mutatsz be? - iszogatta a bort.
-Nem tartom jó ötletnek. - húzta száját.
-A barátaid. Viselkedni fognak, ha megkéred őket. Engem nem zavar az sem, ha nem viselkednek. Ettől nem változik a kapcsolatunk.
-Még akkor sem, ha ciki sztorikat kezdenek rólam mesélni? - támasztotta meg fejét egyik kezén.
-Akkor sem..... Mi az? - érdeklődött, amint Namjoon nem válaszolt, csak nézte.
-Semmi. - sóhajtott Nam - Hazamegyünk? Késő van.
-Igen. Menjünk. - álltak fel, majd a lány letette a félig tele poharat az asztalra.
Nem szóltak egymáshoz, nem meséltek a másiknak semmit, mert ők nem szoktak. Általában csendben maradtak, ha épp nem valamelyiküknél voltak és ezúttal is csupán kézen fogva sétáltak ki az irodából magára hagyva szegény borospoharat a sötétben.

Másnap reggel Seokjin a szokásoshoz méltóan elsőnek kelt, ám most nem kellett csellel lehámoznia magáról társai karjait. Taehyung aludt középen az este folyamán, a kicsik pedig reggelre már egymást ölelgetve szunyókáltak, így csupán lassan kimászott mellőlük, majd felöltözve kicsit ment a konyhába, hogy összedobjon valamit reggelire magának, mert még jó darabig nem számított rá, hogy a fiatalok felébrednek. Szokásuk volt délig aludni, Taetae pedig most még fáradt is volt előző este, ezért nem aggódott. Készített magának egy gyors kis ébresztőt, majd miután jól lakott bement a srácokhoz, hogy megnézze történ-e valamit változás ám nem sok. Csupán Taehyung az ágy közepén feküdt hátán terpeszkedve, Kook pedig rajta hason. Esélytelen volt, hogy visszamásszon hozzájuk, de nem is akart. Csak mosolygott egyet, majd összeszedve a telefonokat vonult azokkal vissza a nappaliba. Nem szerette volna, ha felkelnek bármire is, így elérhető távolságban helyezte el azokat és leült hódolni egyik hobbijának. Folytatta sorozatát ott, ahol legutóbb abbahagyta egy finom, nagy bögre forrócsoki társaságában. Bár az idő már nem indokolta az édességet, ő inkább levette nadrágját, csakhogy megihassa és ne legyen túl melege.
-Szia Nam! A munka miatt hívsz? Megvan már a pontos beosztásom? - vette fel saját mobilját mikor már a harmadik rész közepén járt.
-Szia! Őőő.... nem tudom, de nem ezért hívlak.
-Hanem?
-Meghívnálak titeket ebédre Kookkal.
-De hát nagyrészt nálad eszünk. - értetlenkedett Seokjin.
-Jó, de most én fizetek. Szeretnék bemutatni nektek valakit.
-Tényleg? - lepődött meg - Kit?
-Az meglepi. - nevetett a telefonba - Akkor jöttök?
-Igen. Aaa.... azt hiszem. Még alszanak a fiúk. - fordult a háló felé, de semmi mozgást sem látott.
-Fiúk?
-Jah, igen. Tae hazajött. Jöhet ő is gondolom.
-Persze, mindenkit hívok. Csak majd ne legyetek bunkóak jó?
-Mért lennénk azok?
-Csak a külsőre vonatkozó megjegyzéseket hanyagoljátok majd kérlek.
-Ezt max Suganak kell a lelkére kötni. De kinek akarsz bemutatni? Anyádnak, vagy mi? Őt ismerem. Húgodat is.
-Majd meglátod, jó? Csak gyertek. Nem is kell kicsípnetek magatokat.
-Oké. És hányra?
-Umm.... kettő? Tartok fent asztalt nektek.
-Rendben. Addigra felkeltem a srácokat is.
-Még alszanak?
-Persze. Tae hulla fáradt volt az este.
-Ne folytasd. Ebédkor találkozunk. Szia!
-Szia! - vigyorgott Jin, pedig nem tervezte, hogy többet mesél társának, hisz nem tartozik rá, azért mindig jót nevet, mikor félbeszakítja, mert megijed, hogy talán túlságosan is sokat fog megtudni.
Seokjin még befejezte sorozatának félbeszakított részét, majd elpakolva az asztalról, újra felhúzva nadrágját sétált a srácokhoz a hálóba. Még mindig mélyen aludtak a leglehetetlenebb pózokban és Jin jót mosolygott. Aranyosnak találta társait, ám nem tudta, hogyan ébressze fel őket. Végül úgy döntött, inkább felhúzza kicsit a redőnyt, hogy több fény szűrődjön be, de nem annyira, hogy kellemetlenül keljenek. Mikor pedig morogva kezdtek forgolódni odaguggolt hozzájuk.
-Ébresztő. Lassan kelnetek kell és készülődni.
-Hallod picur? Kelned kell. - tolta oda a kisebbet Jinhez Tae.
-Nyaaaaah. - dörmögött a legfiatalabb - Hyung. - bújt Seokjinhez és nyakába karolt.
-Gyere picur. - vette ölébe az elmúlt huszonnégy órában már másodszor Jin, majd amint az kis majomként csimpaszkodott nyakába felállt vele, feneke alatt összekulcsolta ujjait, majd Taehoz szólt - Te is kelsz. Megyünk enni Namhoz.
-Nyehh.
-Ne nyafogj. Bemutat valakit, de nem mondja el kit. Engem meg érdekel, így időben megyünk. Ébredj lassan. - indult meg a fürdőbe a kisebbel.
-Hyung. - nyöszörgött Kookie.
-Lezuhanyzol, felöltözöl és harapsz valamit, minimális reggeli gyanánt, rendben?
-Jó.... fürdesz velem?
-Nem szexelünk.
-Aaaaaa.....

-Tae, ez biztos jó rád, vedd fel ezt. - vette elő sokadik pólóját Jin, míg az említett az ágyon ült és várt.
-Hát.... nekem nem tetszik. - szemlélte a felsőt.
-Ahh, Istenem!.
-Komolyan nem értem mért kell kiöltözni, ha Namhoz megyünk csak. - jelent meg Kook félig elegánsan, ugyanis a farmerhoz felkapott egy mintás inget a fekete pólójára.
-Ne gombold össze és akkor nem leszel kiöltözve. - javasolta Kookienak a legidősebb.
-Huh, hál'istennek. - vette lazábbra felsőjét miközben leült Tae mellé.
-Ez? - mutatott egy újabb ruhadarabot Taehyungnak Jin.
-Hááááát.
-Elképesztő vagy. - jegyezte meg, majd visszafordult szekrényéhez.
Végül hosszas kutatás után találta egy olyan darabot, ami párjának is tetszett és el tudtak indulni, bár a legidősebb morgott, amiért nem akkor jött ez össze, mikor ő szerette volna. Útközben még berángatta társait egy boltba, ahol sikeresen elvesztette őket, hisz már éhesek voltak és a csokik, édességek, plusz egyéb ebédhelyettesítő cukros kaják körül leragadtak, míg Jin valami olyan ajándékot keresett, ami bárkinek megfelelt volna.
-Áhh, ez jó lesz! - vett le végül találomra egy doboz bonbont a polcról - Menjünk!
-Oké. - követték őt a kicsik, majd a szalaghoz érve rengeteg édességet pakoltak arra, mire Jin mérgesen nézett rájuk - Mi az?
-Nem kapjátok meg.
-De éhesek vagyunk. - nyafogott Kook.
-Megyünk Namhoz, eszünk rendesen.
-Legalább néhányat. Megpusztulok mire odaérünk. - kérlelte a legidősebbet Tae.
-Jó, de csak egyet-egyet. A többit pakoljátok le.
-Szuper. - válogattak.
-Szeretlek Tae. - nyomott egy puszit arcára Jungkook, de az igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A picur elfelejti hol is vannak, majd emlékeztetnie kell a szabályokról, ha maguk lesznek.
Végül nagy nehezen sikerült kiválasztani egy darab édességet, amit az étterembe menet el is tüntettek, hisz nem reggeliztek, délután kettőkor pedig már iszonyat éhesek voltak.
-Sziasztok! - léptek be, majd már ismerős ember toppant Jin elé.
-Sziasztok fiúk! A többiek már itt vannak. - mosolygott rájuk kedvesen a pincér lány - Gyertek. - vezette ezúttal őket egy másik asztalhoz, mint ahol ülni szoktak - Inni?
-Én vizet szeretnék. - foglalt helyet Seokjin.
-Kóla. - követte Kook.
-Nekem is. - majd Tae is.
-Helló srácok! - köszöntek a többieknek.
-Sziasztok! Már azt hittük sohase jöttök. - üdvözölte őket Suga.
-Ő is most ért ide, mi vártunk rátok. - jegyezte meg Jimin.
-Nam? - érdeklődött Jin.
-Csak szaladgálni láttuk, azt mondta, azonnal jön. - válaszolt a legidősebbnek Hoseok.
-Értem. Addig Yoongi. Milyen volt tegnap? - kérdezte barátját a randi felől, ugyanis nem volt lehetőségük még erről beszélgetni.
-Jól ment minden, semmi különös.
-Megtudtad a nevét? - mosolygott Jin.
-Igen.
-Naaaa, hééééé! Ez az! - örült meg a banda - És mi az? - kíváncsiskodott Jimin.
-Ahn.
-Ahn Nari? Érdekes ám. - gondolkozott el Hoseok.
-Meg ne szólalj! - nézett rá Suga.
-Nekem úgy cseng a neve, mintha egy új ramen lenne. - vigyorgott Yoongira.
-Ugye tudod, hogy idősebb vagyok? - kérdezett vissza.
-Értem én, csak leszarom. Ahogy te is szoktad. - dőlt hátra és belekortyolt kólájába.
-Ezt majd még lerendezzük. - mosolygott halványan Suga, amint poharába nézett.
-De akkor most jártok végre, ugye? - érdeklődött Jin.
-Jah, igen. Lehet nálam alszik, mert jön fel anyukája valamelyik nap és meghívtam. - mesélt tovább.
-Aztán másnap haza is vihetem. - ajánlotta fel szolgálatait Hope kaján vigyorral.
-Tudod sokszor meg sem hallom, amit mondasz csak nézem, ahogy mozog a szád. - nevettek Suga kommentjén.
-Meg is hoztam az üdítőket. Namjoonékét ide teszem - ért vissza a pincérlány - Mindjárt jön ő is. - pakolta az italokat - Sikerült választani közben?
-Majd, ha Namjoon ideér akkor. - válaszolt Jimin.
-Rendben. - tűnt el a lány.
-És felmentetek hozzátok? - faggatózott tovább Jin.
-Nem, én nem akartam, de ő igen, mint kiderült.
-Ohh, elbasztad.
-Nem, ez nem igaz. Udvarolni akartam, ő meg csak dugni. Szerintem mindennek adjuk meg a módját. Ha könnyű nőcskére vágynék, lenne mindennap más.
-Ahh, értem. Akkor meglágyult a szíved és szerelmes vagy. - vonta le következtetését mosolyogva Jin.
-Véssük kőtáblába? - ajánlotta fel Jimin, mire a legidősebb ránézett.
-Azt kéne, jah.
-Bocsánat srácok, sok dolgunk volt. - ért hirtelen asztalukhoz a tulaj, mire mindannyian felálltak - Szeretném nektek bemutatni a barátnőmet. Ő Song Soomi. - állt félre, hogy a fiúk szeme elé táruljon az, ami miatt odahívta őket és szakított rájuk ő is időt, holott nem igazán voltak szabad percei.
A srácok udvariasan meghajoltak, miközben valamit furcsálltak a lányban, de nem jöttek rá, hogy pontosan mi is az, amitől ő olyan furcsán kitűnik a tömegből. Persze csak ha szótlanságát nem vesszük annak.
-Mióta vagytok együtt? - érdeklődtek barátai.
-Hát.... egy ideje. - válaszolt elég visszafogottan a tulaj, miután leültek ők is.
-Soomi, kérdezhetlek téged? Nam nem túl közlékeny. - reménykedett benne Seokjin.
-Persze. Nagyjából féléve.
-És mi nem tudtunk róla? - lepődtek meg - Ez meg hogy lehet?
-Hát, nem akartam nagydobra verni. - játszott üdítőjének fémkupakjával Namjoon.
-Nagy dob? Megemlíthetted volna. A nagy dob az az, ha elhívsz minket ebédre és ott jelented be. - jegyezte meg Suga, mire mindannyian felkuncogtak kicsit.
-Jó, ez igaz. - vigyorgott a tulaj - De most bemutattam na. Örüljetek neki és köszönjétek meg Jiminnek, meg Hoseoknak.
-Mert? - érdeklődött Tae, ezzel először megszólalva a lány előtt.
-Mert tegnap elkaptak mikor borozgattam és gyenge voltam hozzá, hogy kikerüljem kérdéseiket.
-Ez van, ha alkoholizálsz. - kommentálta halkan Soomi.
-Na igen. Olyankor könnyen faggatható vagyok. - hajtotta le fejét.
-Igen, a mi érdemünk, szóval jöttök eggyel. - fonta össze karjait mellkasa előtt Jimin.
-Nam. - hajtotta le fejét kezeibe Soomi.
-Mi az? - fordult oda hozzá párja - Pislogj sokat. Belement valami?
-Nem tudom.
-Mutasd! - fogta meg csuklóit, mire a lány felnézett rá és próbálta minél nagyobbra nyitni szemeit, a többiek pedig érdeklődve figyelték, hogy mi is történik.
-Baj van? - kérdezte Hoseok.
-Semmi, megoldom. Adjatok egy vakut. - nézte szemeit Namjoon, miközben az irritált feléből kicsordult pár könnycsepp.
-Tessék! - nyújtotta telefonját a maknae, kinek eddig is kezében volt, de nem játszott rajta, csak nyugtatásképp szorongatta ujjai között.
-Aaahhh. Annyira rossz. - folytak végig hatalmas csöppök arcán, miközben próbált nem pislogni, hogy párja megtalálja a gond forrását. 
Nam Soomi szemébe világított és már a srácok is közelebb hajoltak, végül Hope volt az, aki elsőre levonta, mi lehet a baj.
-Van egy törés a kontaktlencsédben. Az lehet kellemetlen.
-Hahh, a jobb. Alig bírtam kivenni, lehet túlságosan megnyomtam. - hunyta be szemét Soomi - Bocsánat. - állt fel, majd elrohant a mosdóba.
-Szóval neked albínó csajod van. - szólalt meg elsőnek Yoongi halál nyugodtan - Nem semmi.
-Honnan jöttél rá?


(Folytatjuk :D Még picit Namozunk, aztán megint csak a trióra térünk át :D Remélem tényleg nem okoz gondot a kitérő, szerintem csak dob egy kicsit a sztorin. :D Továbbá grat a nyerteseknek és ne feledkezzetek meg rólunk, mert nyárra írói versenyt hirdetünk, ahol az nyertes remélhetőleg a HYYH sorozat utolsó albumával lesz majd gazdagabb. Lehet is már gondolkozni a történeteken. Ugyanis OS-eket várunk majd és csupán szókorlát lesz :D
Hírek: A vendég OS-ek átkerültek saját kategóriákba (nem is tudom, eddig mért voltak máshol) szóval a yaoik a yaoi bejegyzésben találhatóak meg, a többi OS alatt.
Plusz most egy új link is bekerül, mert a Bangtan Boys Hungary adminjai indítottak egy kérdőíves nyereményjátékot, ahol szintén több nyertes lesz majd, akik nem csak a helyes kitöltők közül kerülhetnek ki, hanem mindenki közül fognak sorsolnak. Itt is a link hozzá.--->LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK )