J-Hope&Gayoon (rövid)

J-Hope&Gayoon 1. rész
J-Hope&Gayoon 2. rész
J-Hope&Gayoon 3. rész
J-Hope&Gayoon 4. rész
J-Hope&Gayoon 5. rész
J-Hope&Gayoon 6. rész
J-Hope&Gayoon 7. rész
J-Hope&Gayoon 8. rész
J-Hope&Gayoon 9. rész (befejezés)

J-Hope&Gayoon 1. rész

Újabb rövid sztorival jelentkezünk, ezúttal pedig a J-Hope fanok ujjonghatnak. Nem tudom, hogy milyen hosszú lesz, de szeretnénk tartani a szokásos mennyiséget. Itt a BTS megint csak nem, mint banda jelenik meg, ám minden tagot igyekszünk szerepeltetni.
A rövid sztori alapja az I Need U-ban felbukkanó szerepe J-Hopenak, ám csak egy kis részlet. Viszont nem kell aggódni! Nálam nincs szomorú történet, szóval lehet, hogy szomorúan indul, de ne essetek pánikba.
Jó szórakozást!

J-Hope POV

Mért kellett Gayoonnak ezt tennie? Olyan kedves voltam hozzá, lestem minden mozdulatát, teljesítettem minden kérését és mindig ott voltam, ha kellettem. Mégis, mért kapom akkor én ezt? Elhagyott egy másik férfiért, ráadásul mindezt a fiúktól kellett megtudnom, amikor pedig kérdőre vontam, az arcomba vágta, hogy csak a pénzem kellett. Pedig...... én annyira szerettem. Nem akarom, hogy bárki is felhozza ezt nekem....... valahogy el kell bújnom ez elől.
Elmélkedtem a fürdőszobában, miközben saját képemet bámultam a tükörben. Túl régóta voltuk együtt Gayoonnal ahhoz, hogy amit tett el tudjam viselni. Jobbnak láttam elfutni a gondok elől, így a szüleim gyógyszereiből annyit vettem be, amennyit csak tudtam, majd gyorsan elmentem otthonról. Nem akartam ott összeesni életem utolsó perceiben, ezért inkább a városba indultam. Úgy terveztem, hogy majd a hídon fogok időzni, mert ott úgyis kevés ember van, nem fogok zavarni senkit, így lábaim a lehető leggyorsabb tempóban vittek a bizonyos hely felé. Igyekeztem elérni oda, mielőtt még beütnének a szerek. Csak loholtam a városban az embereket kerülgetve, ám egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Már tudtam, hogy nem fogok felérni a hídra, így csak egy sikátorba szerettem volna beérni, de minden ellenem dolgozott.

Egy piros lámpánál álltam és reménykedtem, hogy még átérek majd a túloldalra, ha szabad utat kapunk. Alig láttam már ki a fejemből, majd ahogy lehetett, leléptem az úttestre. Már nem volt erőm kikerülni az embereket, így szinte mindenkinek neki mentem, de még tudtam tartani irányomat. Nem is tudom már ki volt az utolsó akiben elakadtam. Csak arra emlékszek, hogy ő sem figyelt és kivertem kezéből telefonját, mire üvöltözni kezdett velem, de amint a földre érkeztem hangja inkább hisztérikusba csapott át. Még éreztem, amint hátamra fordít, majd megpróbál felrázni, de már semmi erőm sem volt. Feladtam a küzdelmet még otthon, mikor bevettem minden gyógyszert, ami csak a kezembe akadt. Nem volt kedvem élni az után a csalódás után, mit át kellett élnem. Annyi év után, végül csak kiderült, hogy mennyit érek. Semmit......

Sok mindent "álmodtam" úgymond, míg azt hittem halott vagyok. Rengetegszer megfordult fejemben Gayoon, de sohasem akart visszajönni hozzám. Hiába küzdöttem, tettem meg mindent, még saját képzeletemben sem kellettem neki. Ám nem csak róla álmodtam. Volt még egy hang, egy másik lány, kinek arcát nem láttam, csak hajának színére emlékeztem. Gyönyörű fekete volt és tulaja engem szólongatott. Később azonban már másról is mesélt nekem. Hétköznapi dolgokról álmodtam vele kapcsolatban. Arról, hogy virágokat vásárol, boltban sétálgat és öregembereknek segít. Igazán kedves lány volt, de valahogy nem állt össze a kép. Néha meghallottam Gayoon nevét és a lány átváltozott, viszont..... csak a külseje és csupán egy rövid időre. Nem értettem, miért van ez, így arra fogtam, hogy az elmém szeretné, ha Gayoon ilyen lenne. Biztosan ez volt az oka, más nem lehetett.
Egyszer azonban, mikor újra vele álmodtam, ám ezúttal az exemmel és nem a kedves énjével, feldühített bunkósága. Nem tűrtem már úgy, ahogy azelőtt, így én küldtem el melegebb éghajlatra, ami nagy megkönnyebbülést nyújtott lelkemnek, majd egy ajtócsapódást hallottam, mire felriadtam.

Először a fehér sablonos plafont pillantottam meg, majd lassan körbenéztem. Egy kórházi szobában feküdtem, viszont tök egyedül. A másik két ágy üresen állt és senki sem volt éppen bent nálam sem. Ám valaki járhatott hozzám a szüleimen kívül is, mert abban biztos voltam, hogy a lufikat nem ők hozták nekem. A nagy csokor mellett pedig díszelgett még egy kisebb, szerényebb is, szóval tuti, hogy még valaki bejárt hozzám. A fiúk nem lehettek, mert ők biztos nem hoztak volna virágot így ötletem sem volt, hogy ki lehet az.
-Kisasszony, ma is hozott csokrot? - hallottam egy kérdést a folyosón visszhangzani.
-Igen, mért? - válaszolt egy lány.
-Akkor keresek új vázát önnek.
-Ó, rendben, köszönöm. - majd hallottam a hang tulajdonosának lépteit, ahogy közeledett.
Viszont amint belépett a nyitott ajtón megtorpant. Csak pislogtunk egymásra, mert nekem kicsit sem volt ismerős.
-Segíthetek? - kezdtem én a csevejt.
-Öhmm..... nem. Én csak. - esett zavarba - Ezt... ezt neked hoztam. - nyújtotta felém a csokrot.
-Nekem?
-Igen. Hogy...... jobban legyél. Izé.... ümm.... hogy vagy? - lépett beljebb és birizgálni kezdte a csokor papírját.
-Jobban. De te kivagy?
-Hát ez egy vicces és bonyolult történet. - nézett a földre - Mikor keltél?
-Nagyjából most.
-Ohh. Akkor még.... senki sem tudja, hogy magadhoz tértél?
-Nemigazán. De hogy hívnak? Mért jársz hozzám? Te hoztad a lufikat is?
-I-igen.......
-Igennek hívnak?
-Igen. Nem! Izé!
-Itt a plusz váza. - jelent meg egy nővér - Óóó! Miszter Jung, felébredt? - mosolygott rám.
-Igen. - kezdtem vele beszélgetni, amint átadta a vázát a lánynak majd közelebb lépett hozzám, hogy jobban szemügyre vegyen.
-Máris szólok a doktor úrnak, majd ő megvizsgálja magát. Minden rendben egyébként, semmije sem fáj, nincs rosszul?
-Kicsit fáradt vagyok, de egyébként semmi bajom.
-Ez remek. Akkor szólok is az orvosának. - lépett ki az ajtón.
A lány szótlanul állt tovább és kerülte tekintetemet, majd egy kínos csend után megmozdult. A vázába rakta a csokrot, amit nekem hozott, én pedig tovább faggattam.
-Szóval, hogy hívnak?
-Hát öhmm... - igazgatta a virágokat - Ezen meg fogsz lepődni és ebből fakad minden félreértés, amivel majd szembesülni fogsz. Anyudékkal még mindig nem találkoztam, így itt még mindig áll a bál emiatt. - hallgatott el.
-És el is mondod, hogy hívnak, vagy ki kell találnom?
-Hát akkor - fordult felém és végre rám nézett - Im Gayoon vagyok. - hajolt meg.
-M-m-mi? Tessék? Szórakozol velem?
-Nem, én esküszöm nem szívatlak. - hátrált - Tényleg ez a nevem és hidd el, én próbáltam elmondani, hogy nem az vagyok akinek hisznek, de nem futottam össze a szüleiddel, hogy igazolják, amit mondok.
-Na mi van? Nem értek semmit.
-Szóval az a helyzet, hogy én kaptalak el mikor összeestél a zebra közepén. - ült az ágyam szélére - Kiverted a kezemből a mobilomat, ami nagyon feldühített, de te viszont nem keltél fel a földről, így el is felejtettem azt. Nem reagáltál semmire, én pedig nagyon aggódtam. Pár felnőtt segített téged elvinni a járdára és hívtak mentőt, ami elég hamar ki is ért. Aztán az én nevemet kezdted ismételgetni, amitől a hideg rázott, hisz honnan tudhattad volna. Persze ettől kezdve úgy kezeltek, mintha ismernélek és mindent tőlem kérdezgettek, de semmire sem tudtam válaszolni, ellenkezésemet pedig meg sem hallották, hogy én bizony nem ismerlek. A kórházba érve engem leültettek a váróban, majd felhívták a szüleidet. Csak azt láttam, amint elviharzottak, mert nem volt bátorságom megszólítani őket, ráadásul rohannom is kellett tovább. Legközelebb pedig mikor bejöttem, hogy meglátogassalak furcsán kezeltek. Aztán lassan rájöttem, hogy azt hiszik, hogy a barátnőd vagyok. Pedig én mondtam, hogy nem, de senki sem hallgatott rám. Szóval a dokik azt hiszik a csajod vagyok, a szüleid meg azt, hogy az jár be hozzád. - fejezte be meséjét, én pedig próbáltam felfogni azt, amit mesélt.
-Szóval.... te kaptál el.
-Igen.
-És veled hoztak be.
-Igen. - bólogatott.
-És most azt hiszik, hogy te vagy a barátnőm, akinek a nevét ismételgettem.
-Igen. De csak a dokik.
-Fasza. - bámultam újra a plafonra.
-Jah - tartott egy kis szünetet majd folytatta - Akkor én megyek is. A doki lassan itt lesz, meg a szüleid is. Jobbulást, és többet ne tegyél ilyet magaddal. Bárki is az a lány, nem ér ennyit.
-Elmész? - pillantottam újra rá.
-Igen.
-Ne! - kaptam el kezét. Valamiért nagyon kétségbeestem, hogy itt akar hagyni, pedig alig ismertem.
-Mért? - lepődött meg.
-Nem tudom. - grimaszoltam a hülye válaszomra - Csak..... maradj.
-De most ki fog derülni a félreértés. A szüleid utálni fognak, hogy hazudtam, pedig nem is tettem azt.
-Majd megoldom. De ne menj el! - láttam arcán, hogy nem igazán tetszik neki az, amit kérek tőle.
-Ahhhj. Túl kedves vagyok. Jó! Maradok. - törődött bele, hogy talán tényleg letámadják majd.
-Ne aggódj. Megoldom.
-Miszter Jung! - jelent meg a doki, nyomában az ápolóval, aki az előbb járt bent - Hogy vagyunk? - kérdezte és hozzám lépett, én pedig elengedtem Gayoon kezét.
-Fáradtan.
-Nem csodálom. Amennyi gyógyszert bevett, csoda, hogy életben van. A májának nem tett jót. - kezdett vizsgálgatni és a papírokat nézegette - Mondjuk más szervének sem. De a pihenés jót tett.
-Mennyit pihentem?
-Öt napja alszik. Már azt hittük nem fog felkelni. - nézett rám a papírokból - De most már nem aggódunk. Magához tért és elég jól érzi magát. A papírja is szépek már, viszont akkor is bent kell maradnia még pár napot.
-Rendben.
-A szüleit értesítettük, hogy felébredt. Ha bármire szüksége van, az ágy szélén van a nővérhívó. A középső gomb az. De persze, a barátnője lehet többet tud néha tenni, mint mi. - mosolygott.
-Én nem - szólt volna Gayoon, de félbeszakítottam.
-Az megeshet. - mire rám nézett és elfogadta, hogy nem fogunk senkit sem felvilágosítani a félreértésről.
-Nos akkor mi hagyjuk is magát tovább pihenni. Kérem kisasszony, - fordult Gayoon felé - ön se fárassza le túlságosan.
-Rendben.
-Akkor jobbulást. - léptek ki az ajtón majd eltűntek.

-Szóval te mindennap bejöttél hozzám? - tettem fel sokadik kérdésemet, a velem szemben a fotelban ülő Gayoonnak.
-Igen. Hoztam lufit is. - mosolygott.
-Gondoltam, hogy nem más. De mért jártál hozzám ennyit? Nem is ismersz.
-De az én karjaimban estél össze. Aggódtam azért. Attól, hogy nem ismerlek, még te is egy élet vagy. Valakinek pedig nagyon hiányoztál volna, ha otthagylak és kíváncsi voltam. Rád, meg arra, hogy mért tetted ezt.
-Hát ezt nem fogom jobban kifejteni az előbbinél.
-Persze, gondoltam. Nem is várom el. De mért adtad fel ilyen könnyen?
-Ő az életem. Volt az életem. Nincs miért élnem.
-Már mért ne lenne? Tudod milyen érdekes és szép ez a világ? Egyedül meg még izgalmasabb. Nem vagy senkihez se kötve, oda mész ahova csak akarsz.
-Egyedül unalmas.
-Ez nem igaz! És nem vagy egyedül hülye gyerek. - erre kicsit meglepődtem. Idősebb voltam nála, ez kiderült már a korábbi beszélgetésünkből és ledöbbentem, hogy ilyen bátran beszól nekem - Bocsánat. Felidegesítettél. - vette észre magát, majd folytatta - Van családod és vannak barátaid. A csajok jönnek-mennek. Majd lesz valakid, de még korai lenne előre elkötelezned magad.
-Sohasem fogok senkit sem annyira szeretni, mint amennyire őt szerettem. - ejtettem vissza fejemet a párnára és behunytam szemeimet.
-Ezt sosem tudhatod. - sóhajtott.
-Mért vagy ilyen..... kedves velem?
-Eltekintve a beszólásomtól kedves vagyok? - hallottam ahogy közeledik.
-Igen. Mért foglalkozol velem? Nem is ismersz.
-Mondtam már. - ült le az ágyam szélére - A karjaimban estél össze..... azt hiszem ettől kicsit felelősnek érzem magam érted.
-De nem vagy az. Az én életem, az én testem.
-Ahhh! Most megint beszólnék neked. Attól, hogy a tiéd, másnak még hiányoznál. Anyukád nagyon sírna érted. Így is kikészült.
-Nem érdekel. - fordítottam el a fejem, még mindig csukott szemmel.
-Ez kicsit önző hozzáállás, nem gondolod? - de csak vállat rándítottam mondatára - Na majd megmutatom neked a szép világot. Az apró örömöket, amikért érdemes élni.
-Arra kíváncsi leszek. - pillantottam ki az ablakon.
-Hoseok! - hallottam meg édesanyám hangját, majd amint felé fordultam már nyakamban lógott és zokogott.
Apa is követte anyukám példáját. Még sosem láttam sírni, viszont most vigasztalhatatlanul bőgtek mindketten. Húgom is hamar ágyamba mászott, ám ő a másik oldalról támadott, így jobban hozzám fért. Tényleg ennyire rájuk ijesztettem? Lehet, hogy....... nekik valóban hiányoznék.
-Édes kicsi fiam, mért tetted ezt? - simogatta édesanyám fejemet.
-Én csak..... ömmm..... - nem mondhattam el az igazat, hisz éppen hatalmasat akartam hazudni, ami az okot illette - Én csak...... de jól vagyok, ne aggódj.
-Meg ne próbáld még egyszer! - kócolta össze hajamat apukám.
-Nem fogom. - nyugtatgattam őket, de.... sajnos nem gondoltam komolyan.
Hosszú percekbe telt, mire képesek voltak elengedni és picit lenyugodni, hogy tudjunk beszélni. Gayoont teljesen figyelmen kívül hagyták, így én voltam az aki felvezette a dolgokat.
-Anya, apa, emlékeztek Gayoonra?
-Igen. Mondták, hogy jár hozzád, de nem találkoztunk vele. Olyan rég láttam azt a lányt..... nagyon régen. Mért nem hívod végre át? Csak te jársz hozzá.
-Anya, pont erről szeretnék mondani valamit. Két Gayoonom van és..... az, akit ti ismertek már rég nem szeretem. - hazudtam hatalmasat, de most kapóra jött, hogy soha nem akart hozzám jönni, vagy a családommal találkozni - Új barátnőm van, csak nem akartam az orrotokra kötni, hogy az előző elhagyott, viszont mivel ugyan az a nevük, hál'istennek nem volt nehéz ezt kikerülni.
-Tényleg? - lepődtek meg.
-Igen. És amúgy, ha arrébb álltok. - hessegettem őket - Ő ott Im Gayoon. - mutattam rá, és nagyon meg volt lepődve az említett.
-Ohh, de szép vaaaaagy! - indult felé a húgom - De szép fekete a hajad!
A fekete hajú lány! Ő volt az! Fel sem tűnt, pedig ismerős volt a hangja. Nem csakhogy bejárt, de még mesélt is nekem! Valóban, úgy ahogy mondta. Túl kedves.


(Na akkor itt startolunk az első résszel. Ez a sztori kicsit szomorkás lesz, de remélem már sejtitek, hogy Gayoon lesz a vidám fele ennek a sztorinak. Remélem tetszeni fog nektek és sokan követitek majd az eseményeket. Szóóóóval.... Folytatjuk ;D)

J-Hope&V yaoi threeshots 3. rész (másik történet alapján)

-Jó! Reggelizünk. - forgatta szemeit és a tusfürdőért nyúlt.
-Utána bármit lehet, amit csak akarsz.
-Tényleg? - kapta vissza rám tekintetét.
-Persze. Meg..... én is ki akarok próbálni valamit.
-Akkor az lesz amit te akarsz. Na siessünk. Pazaroljuk itt a vizet. - cicceget.
-Na már hirtelen téged is érdekel? - kuncogtam.

-Na mit kérsz reggelire? - nyitotta ki a hűtőt - Tojás, müzli, melegszendó vagy pirítós? - kutakodott benne.
-Virslit. - de válaszomra kinézett rám - Mi van?
-Abból csak egy van és az nem ehető. - vágott halál komoly fejet.
-Ahhj, de perverz vagy!
-Hehe, tudommm. - vigyorgott - De most tényleg nincs itthon virsli. Rántotta felvágottal?
-Jó lesz, köszönöm. Segítsek? - léptem a pulthoz.
-Nem kell köszönöm. Vagy..... Várj csak, gyere közelebb!
-Mért? - léptem tudatlanul egyet felé, mire egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
-Köszönöm a segítséget. - mosolygott - Ülj csak le, majd odaviszem neked az asztalhoz.
-Akkor addig játszok Kkanjival. - kezdtem hívni a kis cicát a lakásban.

Reggeli után kifeküdtünk Hoseok ágyában és elindított nekem egy mesét. A szokásos Disney repertoárjából választott véletlenszerűen egyet, majd míg én azzal voltam elfoglalva, mint egy
kisgyerek, ő lassan elaludt. Hogy tud ennyit szunyókálni, elképesztő!
-Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled. - hangzott el a Micimackóban ez a mondat és kicsit magamra ismertem.
Sajnos ugyan, de bátran tettem végre azért, amit szerettem volna, majd Hoseok meg is említette, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen erős vagyok. Az okosságot azonban kétlem. Ha elég okos lennék, feltűnt volna az, hogy Hoseok mennyire is szeret engem és nem csak mint barát. Akkor már sokkal régebb óta boldogak lehetnénk mindketten. Vajon nagyon szenvedett miattam, hogy én nem úgy tekintettem rá, mint ahogyan ő énrám?
Néztem végig a szundizó J-Hopeon gondolatmenetem közben, majd szemem megakadt az állán díszelgő lila folton. Az én hibám volt, hogy megsérült. Nem kellett volna ellenállnom. De ha nem lázadtam volna fel, most lehet még mindig nem tudtam volna, mit is érez irántam. Lassan végigsimítottam sebén és azon járt az eszem, hogy talán mégsem akkora baj az a pofon. Elvégre annak köszönhettem Hoseokot, ennél pedig nincs szebb dolog a világon.
-Vége? - ébredt fel, majd nyújtózkodott egy hatalmas sóhaj kíséretében.
-Nem csak........  cuki vagy mikor alszol. - simogattam továbbra is arcát, ahol előzőnap eltaláltam.
-Köszönöm. - mosolygott halványan, mert még kába volt kicsit - Semmi baj. - de nem értettem hirtelen, hogy mire mondja, így csak kérdően néztem rá - Az állam. Ne aggódj ennyit.
-Áhh. Most épp arra gondoltam, hogy lehet ez jó dolog. - ültem csípőjére - Ha nem ütlek meg, elráncigálsz Yeeunhöz és kibékítesz vele. Így viszont itt kötöttem ki az ágyadban veled. Ez jobban tetszik. - mosolyogtam - Bár tény, hogy nem akartalak bántani és ezért még mindig szégyellem magam.
-Én örülök neki most, hogy elmondtad okfejtésed, mert igazad van. Ez semmi áldozat ahhoz képest, mint amilyen az lett volna, ha visszamész Yeeunhöz. Örültem, meg szomorú is lettem volna, hogy nem az enyém vagy, hogy nem tarthatlak a karjaimban úgy, ahogyan a zuhany alatt.
-Akkor minek akartál elrángatni? - csaptam kezeimet mellkasára.
-Mert azt akartam, hogy boldog légy.
-De látod, hogy veled vagyok az.
-Jó, de ezt gondolta fene. Azt hittem, csak az én tikkem, hogy mikor veled alszok másra sem tudok gondolni, csak hogy milyen jó lenne, ha csókkal ébreszthetnélek. Hogy a zuhany alatt mennyivel jobb lenne nem csak, mint barátok állni, hanem mint szeretők. Nem tudtam, hogy reagálnál, ha letámadnálak egyik alkalommal és féltem, hogy elveszítenélek. Ezért inkább tartottam egy biztonságos távolságot.
-Nem kellett volna.
-Már mindegy, a lényeg a végeredmény, ami ugyanaz. - simogatta combjaimat, miközben lágyan mosolygott - Na mit szeretnél kipróbálni? Féljek vagy ne?
-Már most? Azt hittem még pihennél.
-Itt ülsz a legnemesebb részemen, amit szerintem már érzel is kicsit. Nem akarok tovább pihenni. Mit szeretnél, mit tegyek?
-Te semmit, csak feküdj. Majd én cselekszek. - fészkelődtem keményedő férfiasságán.
-Óóóó! Ez tetszik. Tégy velem amit csak akarsz. A tiéd vagyok.
-Jól meggondoltad ezt? - hajoltam mosolyogva közelebb arcához, miközben mellkasán támaszkodtam.
-Lehet tényleg félnem kéne. De szeretem, hogy ilyen bátor vagy. - simított fel combjaimról derekamra.
-Nem kell félned tőlem. Csak..... szabadulj meg a ruháidtól. - bújtattam ujjaimat pólója alá.
-Vetkőztess te! - adott puszit orrom hegyére.
-Rendben.

Lassan megcsókoltam és jólesően felsóhajtott, miközben feltűrtem felsőjét. Ő sem tétlenkedett, mert követte példámat, végül pedig ő szabadult meg mindkettőnk pólójától. Izmai megfeszültek, amint újra csípőmre fogott és mozgatni kezdett magán, bár még mindkettőnkön volt nadrág. Arcán láttam, hogy mennyire kíván, így igyekeztem neki mindent megadni. Először fülét vettem ajkaim közé, majd apró csókokkal haladtam lefelé, ám ezúttal néha kicsit meg is haraptam parázsló bőrét. Most ő volt az, aki sóhajtozott és nyögdécselt, de végre átélhettem azt, amit ő minden alkalommal, hogy milyen izgató is a másik hangja. Egyre szűkebbé is vált nadrágom mordulásaitól, viszont Hoseok már közel volt ahhoz, hogy megszabadítson tőle. Lehúzta cipzáromat, én pedig lemásztam róla addig, míg levettem, miközben ő is kapkodva szabadult meg sajátjától. Amint már csak boxerjaink voltak útban lábai közé férkőztem. Kényeztetni akartam úgy, ahogy ő tette velem az első alkalommal. Lehajoltam a vékony anyag által takart hatalmas méretéhez és egy nedves foltot fedeztem fel. Már eléggé felizgattam, ezért csak rá kellett volna ülöm és azonnal mehetett is volna a menet, de türelmes volt velem. Tényleg hagyta, hogy azt tegyek vele amit csak akarok.
Ajkaim közé fogtam férfiasságát boxerján keresztül, majd forró leheleteimmel kényeztettem, mialatt ő egyre nagyobbakat sóhajtott. Párszor megtettem utamat teljes hosszán, majd megfosztottam alsójától és péniszét kezdtem csókolgatni.
-Taehhh! - nyögte nevemet, közben pedig hajamba túrt egyik kezével.
Tudtam mit szeretne, így nem kínoztam sokáig. Hamar számba vettem méretét, majd ütemesen mozogni kezdtem. Lélegzete akadozott, ahogyan nyelvem sem tétlenkedett, és egyik alkalommal rányomott péniszére. Torkomban éreztem hegyét, de nem akartam menekülni, mert az a nyögés ami elhagyta ajkait, megborzongatott. Saját férfiasságom is megrándult hangjára, majd éreztem, ahogyan végiggördül egy csepp makkomon és az én alsóm is nedvessé válik. Hihetetlenül felizgatott, már csak ennyivel is, de még többet akartam belőle. Folytattam péniszén munkámat, ő pedig figyelt rá, hogy ne túl sokszor nyomja le méretét torkomon. Lassan nyögni kezdtem én is, a kis vibrálást pedig maga körül nem bírta tovább. Felült, engem feltérdeltetett és lehúzta rólam a szűk anyagot.
-Gyorsan csináld amit szeretnél, - lihegett - különben én teperlek le. - húzott magához, miközben segített levenni boxeromat.
Körbefonta ujjait férfiasságom körül és mozgatni kezdte kezét, mire hangosan felnyögtem. Visszadöntöttem ágyára, majd megtámaszkodtam mellkasán, ám nem engedett el. Pénisze fölé helyezkedtem, de szabad kezével fenekem alá nyúlt, ezzel pedig megakadályozta, hogy ráüljek méretére.
-Fájni foghh. Nem készítettelek fel. - nézett rám aggódóan, miközben megállt minden mozgásban.
-Nem érdekel. - fogtam meg engem tartó karját és kivettem magam alól, majd lassan fokozatosan, beleültem hatalmas méretébe. Igaza volt, tényleg fájt, de nem akartam foglalkozni vele. Hoseok munkálkodó keze pedig sikeresen el is terelte kicsit figyelmemet a feszítő érzésről.
-Baszki! De szűk vagyhhh! - akadozott lélegzete és szabad ujjait összefonta az enyémekkel - Előbb szokj meghh. Csakhh.... - mozdította meg kicsit csípőjét, hogy kényelmesebb helyzetbe kerüljön - utána kezd el. - fürkészte arcomat - Gyönyörű vagy. Ez lesz a kedvenc pózom. - udvarolt nekem, én viszont megelégeltem, hogy ennyire magánál van, miközben velem játszik, így megmozdultam.
Hosszan felsóhajtott, én pedig kezét szorítottam a fájdalom miatt. Azonban hamar elmúlt a kellemetlen érzés. Egyre jobban kezdtem élvezni bennem lüktető nagyságát, rajtam munkálkodó keze pedig amúgy is hihetetlenül jól esett. Igyekeztem megtalálni magamnak azt a bizonyos szöget és ez Hoseoknak is feltűnt, ezért egy kicsit elengedte péniszemet és csípőmre fogott.
-Nézdhhh ngh. - nyelt egyet - Így lesz az! - irányított, elvégre ő tudta a legjobban, hogy hogy érheti el bennem gyönyörközpontomat.
Lassan mozdított rajtam és nem csalódtam profizmusában. Azonnal megtalálta a számomra legélvezetesebb pontot, mire az eddigi leghangosabb nyögést hallattam. Miután ráéreztem a tökéletes szögre, elengedte csípőmet és mellkasán támaszkodó kezemmel is összefonta ujjait. Csak csípőmozgásunk volt az, ami meghatározta az eseményeket, de így még élvezetesebb volt a helyzet. Szinte minden alkalommal mélyen beleültem nagyságába és kezdtem érezni már a vég közeledtét, miközben egy pillanatra sem vette le rólam tekintetét.
-Ohh Hopi! Én ahhh nhhh nem bírom tovább. - vetettem hátra fejemet, ő pedig felült hozzám.
Elengedett egyik kezével, majd derekamat karolta át és megrohamozott csókjaival, miközben vállába kapaszkodtam. Szinte egyszerre kezdtük el egyre jobban szorítani a másik kezét, így biztos voltam benne, hogy egy időben akar megfeszülni velem. Nyögéseink teljes szinkronban törtek fel torkainkból, majd újra én értem elsőként a csúcsra. Kettőnk közé élveztem, mialatt egyre szűkebbé váltam körülötte és utolsó lassú mozgásaim hatására ő is megtöltötte testemet. Csípőmre vezette kezét, kicsit eltávolodott tőlem, hogy lenézhessen kettőnk közé, amint még lassan lovagolok ölében.

Ujjainak szorítása enyhülni kezdtek enyémek körül, mikor felnézve rám megszólalt.
-Túl jó vagy. - lihegett és tekintete ködös volt.
-Te vagy az, aki mindighh - érte el megint érzékeny pontomat, mire kicsit megakadtam mondandómban - megtalálja a megfelelő szöget. Ahh Hoseok! Ezzel várj még kicsithh! - engedtem el kezét, majd vállain megtámaszkodva megemelkedtem.
-De olyan édes, amikor élvezel. Nem tudok betelni a látvánnyal. - mosolygott.
-Sokszor fogod még látni. Ne kapkodd el.
-Valóban? Ezt nagyon jó hallani. - fogott meg és ledöntött az ágyra, majd mellém könyökölt - És lassan szünet is lesz és aaaaah. Minden napom veled akarom tölteni majd.
-Mért, volt, hogy nem így tettünk? - pislogtam rá.
-Ez igaz. De most már veled lehetek, mint a párod, a szeretőd, a másik éned.
-Hoseoooook! - kiabált anyukája. Gondolom akkor értek haza.
-Igen? - válaszolt neki, szintén üvöltve.
-Menj ki hozzá ahelyett, hogy üvöltesz neki. - fogtam be füleimet.
-Így? - mutatott végig magán és végül is igaza volt.
-Hoztam nektek kaját! Gyertek ki!
-Oké! - válaszolt, még mindig kiabálva, majd rám nézett - Éhes vagy?
-Nem rég ettünk.
-Ez igaz. Hmm. Mindegy. Legalább köszönni gyere ki.
-Rendben. De.... akkor már haza is kéne mennem.
-Miért? - állt meg felkelés közben és rám meredt.
-Mamáék aggódhatnak.
-Biztos nem.
-De tiszta ruha is kéne.
-Minek? Alig van rajtunk. - vigyorgott.
-De akkor is haza kéne ugranom, hogy megnyugodjanak.
-Ahhhj! Jó! - mászott ki az ágyból és öltözködni kezdett - Akkor átmegyünk hozzátok.
-Megyünk?
-Igen. Elkísérlek, aztán szeretkezünk a te szobádban is.
-De...... akkor mikor tanulsz? Mi lesz a sulival?
-Alig van pár nap hátra. Te pedig akkor is fontosabb lennél, ha vizsgaidőszak lenne.
-Rendben. - ültem fel - Akkor nálunk alszol?
-Hihi, - kuncogott - igen. De csendben kell majd lenned.
-Az nem tudom mennyire fog menni.
-Hát..... pedig muszáj lesz mennie. Na gyere! Közöljük mindenkivel, hogy együtt vagyunk. - nyújtotta kezét.
-Csak lassan szerelmem.
-Akkor majd rájönnek maguktól, amikor megcsókollak az utca közepén. - segített felkelni.
-Haaaaaahj milyen vagy. - bújtam hozzá.
-De így szeretsz. - nevetett.
-Igen, ez igaz. Így szeretlek.

(Na? :D Na na na? Szerintem irtó cukik lettek)

J-Hope&V yaoi threeshots 2. rész (másik történet alapján)

-Nem akarom, hogy megfázz. Álmodj szépeket V.
-Te is Hopi. Itt leszel ha felkelek? - fúrtam arcom mellkasába. Hogy lehet ilyet kérdezni? Saját magamat hozom kínos helyzetekbe.
-Persze, hogy itt leszek. Sosem hagylak el. Jó éjszakát! - simogatta meg kócos hajamat és egy puszit lehelt homlokomra.
-Jó éjt!

Ezek után is legalább olyan jól aludtam mellette, mint azelőtt, hanem jobban. Forró bőre egész este melegített, így fel sem tűnt, hogy milyen vékony a takaró. Azonban édes álmaim lassan félelmetessé váltak. Éreztem, hogy elkezdek fázni, de az kevésbé zavart. Hirtelen az a kép termett előttem, ahogy Hoseokot előző nap megütöttem, ezúttal azonban szemlélő voltam, és nem állt meg a cselekvő énem egy ütésnél. A földön heverő Hopit nem kímélte, én pedig semmit sem tudtam tenni, hogy megvédjem. Amikor pedig végre elértem hozzá, olyan látvány tárult elém amitől azonnal felriadtam.
-Hoseok! - kezdtem keresni az ágyban, de nem találtam, pedig megígérte, hogy ott lesz velem mikor felébredek - Hopi! - hívtam, de nem kaptam választ.
Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot, majd elindultam a házban, hogy megkeresem. A szobát elhagyva még megpillantottam az órát amiről kiderült, hogy már reggel van, a suliból rég elkéstünk, Hoseok szülei pedig biztosan nem lesznek itt, így bátran mertem mászkálni otthonukban.
-Szia Kkanji! - vettem fel cicáját, aki azonnal lábamnak simult amint kinyitottam az ajtót - Hol a gazdi? - de nem akart a kezemben maradni. Kiugrott karjaimból és bement a helyemre, majd befészkelte magát az ágyba.
Azonban felvidultam, mikor meghallottam, hogy Hoseok fütyörészik. Elindultam a hang irányába, de megtorpantam a fürdő ajtaja előtt. Oda akartam bújni hozzá, mert az az álom kicsit sem esett jól, viszont nem akartam megzavarni a zuhany alatt. Bár a tegnap este után nem tudom, mért álltam meg ezen gondolkodni. Annál közelebb már amúgy sem kerülhettünk volna egymáshoz, ám nem ez volt az ami végül rávett, hogy lenyomjam a kilincset. Még mindig az álmom zavart a legjobban, ezért látni akartam, hogy semmi baja, nem bántotta senki, de legfőképp én nem. Lassan hangtalanul beléptem hozzá a fürdőbe, majd az ajtót becsukva indultam a zuhany felé.
-Hopi! - szóltam, mert nem akartam megijeszteni.
-V? - nézett ki a függöny mögül - Felkeltél? - mosolygott rám, miközben igyekeztem nagyon szemügyre venni a szőnyeget. Még mindig zavarban voltam kicsit, de nem is értettem miért - Valami baj van?
-Én csak..... rosszat álmodtam Hopi..... te pedig nem voltál ott amikor felkeltem. - néztem lassan fel rá - Az.... - mutattam az álla felé - Én voltam?
-Ne foglalkozz vele. - tette a lila foltra tenyerét - Mi rosszat álmodtál?
-Pont ezt. - temettem arcomat kezeimbe - Hogy bántalak, pedig nem akarlak. És nem tudtam ellene semmit sem tenni. Ahh Hoseok, én annyira sajnálom. Nem akartam.
-V, nyugalom. - termett előttem, megfogta csuklóimat és elvette arcom elől - Semmi baj. Ez csak egy apró sérülés látod? - mutatott foltjára - El fog múlni. Ne marcangold magad emiatt is, mert nem tudom mit csinálok veled. Az őrületbe kergetsz az ilyenekkel kicsi Tae. - mosolygott - Akarsz velem fürdeni?
-Hát.......... - nem tudtam mit szeretnék. Tényleg nem.
-Furcsa, hogy mostanában ennyire zavarban vagy. Akkor döntök én helyetted. - húzódott széles mosolyra szája - Vedd le a nadrágomat, és gyere be hozzám. - lépett vissza a forró víz alá.
Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem nekem kellett döntenem, így gyorsan megszabadultam a fölösleges ruhadarabtól és követtem.
-Ez nem olyan meleg, mint szokott. - jegyeztem meg, miközben kezemmel teszteltem a hőmérsékletet, majd bebújtam a zubogó cseppek alá.
-Levettem neked. Tudom, hogy nem szereted, ha forró. - állítgatta még a csapot - Na, így jó. - mosolygott rám, majd derekamnál fogva ölelt.
Körbefontam karjaimat felsőteste körül és magamhoz szorítottam. Annyira megkönnyebbültem, hogy az előző este nem csak álom volt, viszont a reggeli borzalmak igen, hogy nem akartam elengedni Hopit. Boldog voltam, hogy Hoseok jól van sőt jobban, mint jól. Megéreztem mennyire tetszik is neki a helyzet és most talán megkaphattam teljes egészében őt, ezért bevetettem ellene azt, amivel legutóbb ő kényeztetett. Apró csókokkal kezdtem ellepni vállát, majd szépen lassan felfelé haladtam állvonaláig, mikor megszólalt.
-Itt nem lehet.
-Mért?
-Mert..... itt nem lehet használni azt a szart. - fordította el fejét.
-Amúgy sem engedném. - szavaimra azonban meglepődött, és visszatért hozzám. Kicsit elhessegetett arcától, hogy a szemembe tudjon nézni, én meg csak tudatlanul pislogtam rá.
-Mit mondtál?
-Hogy..... nem engedném.
-De akkor meg mind benned lenne az meg olyan.... izé.... - próbálta megtalálni a szavakat amiket mondani szeretett volna, de nem nagyon ment neki.
-Én szeretném. - bújtam vissza nyakába és folytattam csókolgatását - Te nem?

-Dehogyisnem. - bírt hátrálásra, miközben továbbra sem engedett el.
-Hideg. - rezzentem össze, amint a csempéhez ért hátam.
Hoseok azonban ezt most figyelmen kívül hagyta. Ahogy mellettem támaszkodott két oldalt a falon, én továbbra is elleptem apró puszikkal egész testét. Le akartam térdelni, azonban elkapta karjaimat és felhúzott, majd arcomat megfogva megcsókolt, mialatt egyik lában alá nyúlt, hogy felemelje azt. Végigsimítottam bordáin, majd izmos hasán nyelveink harca közben. Sokkal hevesebb volt, mint előző este, de még így sem volt durva velem. Odafigyelt mindenre, ami körülöttünk és köztünk történt, hogy a lehető legnagyobb élvezetet tudja nyújtani.
Lassan elszakadt tőlem, majd ő indult útra apró puszikkal, miközben én tenyerébe csókoltam, ami még mindig arcomon pihent. Azonban kicsit durvább lettem, amint megéreztem egyik ujját magamban. Hirtelen megszorítottam csípőjét kétoldalt, de ahogy felszisszent, inkább elengedtem, és mint akire fegyvert fognak, felemeltem kezeimet.
-Sajnálom. - súgtam lehunyt szemekkel, miközben már enyhült is a fájdalom.
-Ne aggódj emiatt. - emelte fel fejét vállamról utolsó csókja után és felpillantottam hangjára - Úgy csináld, ahogy szeretnéd. Az a lényeg, hogy élvezd. - adott egy puszit arcomra.
Neki is hamar feltűnt, ami nekem is, hogy már sokkal kevésbé érzem azt a feszítő érzést, így gyorsabban haladtunk felkészítésemmel. Arra viszont nem számítottam, hogy ezúttal ujjaival is eléri azt a bizonyos pontot.
-Ho - szerettem volna nevét nyögni, amint vállaira kaptam kezeimet, de újra elért gyönyörközpontomig, így nem tudtam értelmesen megszólalni - Aaaaahhhh~!
-Jaj, de édes! - hallottam hangját. Na majd később ezért még számolunk.
Egyre inkább átkúsztak karjaim nyaka köré és szinte lógtam rajta, miközben majdnem minden egyes mozdulatával elérte gyenge pontomat. Már kezdtem azt érezni, hogy megint nem fogom megkapni azt, amire annyira vágyok, amikor kihúzta belőlem ujjait. Kapkodtam levegő után és ő sem volt jobb állapotban, mert hirtelen másik lábam alá is benyúlt, így teljes súlyomat ő tartotta meg, majd lassan leengedett ágaskodó férfiasságára. Elnyújtott nyögésem zengett a fürdőszobában, ahogy befogadtam teljes méretét. Igyekeztem megtámaszkodni vállain, hogy segítsek neki kicsit, de hamar olyan tempót vett fel, ami ezt lehetetlenné tette számomra. Csak hangomat tudtam hallatni, miközben hajába túrtam és ő is kieresztette végül férfias nyögéseit, de halkabban, mint ahogy azt én tettem. Eszembe is jutott, hogy megint hangos vagyok, így megpróbáltam visszafogni magam.
-Nincs. Itthon. Senki. - tájékoztatott lökéseinek ütemére - Ereszd csak ki. Szeretem. Szeretlek. - csókolt meg és végül beláttam, hogy igaza van. Magunk vagyunk az egész házban, szóval tehetek bármit, sikíthatok, akár kiabálhatok is miközben dönget az én szerelmem.
Szájába nyögtem, amint elérte férfiasságával is gyönyörközpontomat, majd a következő alkalomnál már kénytelen voltam elengedni nyelvét. Alig kaptam levegőt és megtámaszkodtam Hoseok vállain, hogy a lehető legjobb szögben hatoljon be újra és újra. Testének nyomódott péniszem, így az összes létező módon kényeztetett egyszerre, miközben alig voltam már tisztában az eseményekkel. Csak élveztem mozgását, izgató hangját és engem tartó izmos kezeit, ahogy elkezdtem érezni azt a gyönyört, amit előző este is okozott nekem gyengédségével.
-Hopiiiiihh~ ..... nnhhh .... mindjárthh. - igyekeztem tudtára adni, hogy lassan erőtlenül fogok ülni kezeiben.
-Élvezz csak szerelmemhh. - folytatta tempóját, miközben hátraejtettem fejemet, és állvonalamra adott csókot.
-Ohh Hoseok!
Nem is engedélyre vártam, mert nem tudtam volna kontrollálni magamat ha akarom se, csak azt szerettem volna, ha valahogy megint kihozza azt, hogy egyszerre érjünk a csúcsra, ám túl tökéletes volt munkája, így megelőztem. Teljes erőmből szorítottam magamhoz, amint robbantam és kettőnk közé élveztem. Hoseok igazított kicsit fogásán, miközben az élvezetem utolsó hullámai járták át testemet lökéseinek ütemével szinkronban. Lassan éreztem, ahogy egyre jobban ráfeszültem lüktető férfiasságára, minek hatására nyögései megsokszorozódtak. Kezdett visszatérni kicsit erőm, így nyakába bújtam apró csókjaimmal, majd mikor már azokat a jellegzetes mély hangjait hallottam füléhez vándoroltam, hogy a végletekig izgassam.
-Ez az Hoseok! Élvezz belém. Ahhh Hoseokhhh! - haraptam meg lágyan - Igenhhhh!
Nem is kellett neki több. Szavaimra izmai megfeszültek és olyan erőteljeseket lökött rajtam, hogy alig bírtam kapaszkodni nyakába. Utoljára mélyen bennem ért a tetőpontra, amit éreztem is, mert forró nedve megtöltötte testemet. Végre megkaptam, amit akartam és hihetetlenül boldog voltam újra az én édes Hoseokomtól.

Fejét kulcscsontomra hajtotta, majd egyik kezével megtámaszkodott a csempén, miközben leeresztett.
-Au! - akadt el egy pillanatra lélegzete - Óvatosan! - kapott fenekemre, hogy más szögben ereszkedjek lejjebb, ahogy lassan elhagyta testemet.
Miután letett, megéreztem nyomát magamban és csak azért nem estem össze, mert szabd kezével derekamat karolta át, így tartott meg, miközben erősen szorított testéhez.
-Köszönöm szerelmemhh. - lihegtem még, ahogy nyakába dünnyögtem.
-Te köszönöd? El sem hiszed milyen érzés voltál. Istenem! Ma nem fogsz pihenni, remélem tudod. Ezek után muszáj addig csinálnom veled míg össze nem esek.
-Látod milyen jó, hogy anélkül csináltuk? - karoltam újra nyakába, miközben puszikkal lepte el arcomat és behunytam szemeimet - Hoseoook! Nyugalom! - nevettem már a csókhalmaz hatására - Állj le kicsit!
-Minek? Hisz imádlak. - mosolygott rám.
-Jó..... de amennyi víz elfolyt már most reggel
-Meg más is. - vágott szavamba és kajánul vigyorgott.
-Igen, más is. - pirulgattam - Szóval sok víz folyt el. Tiszta pazarlás.
-Akkor gyorsan fürödjünk le, aztán......
-Reggelizzünk.
-Jó! Reggelizünk. - forgatta szemeit és a tusfürdőért nyúlt.
-Utána bármit lehet, amit csak akarsz.
-Tényleg? - kapta vissza rám tekintetét.
-Persze. Meg..... én is ki akarok próbálni valamit.
-Akkor az lesz amit te akarsz. Na siessünk. Pazaroljuk itt a vizet. - cicceget.
-Na már hirtelen téged is érdekel? - kuncogtam.

(És threeshotsunk utolsó része fog következni :D)

J-Hope&V yaoi threeshots 1. rész (másik történet alapján)

Tudom, vannak akik nem olvasnak heterót és vannak akik nem olvasnak yaoit. Viszont a helyzet az, hogy nem rég írtam egy V rövid sztorit, amiben Hoseokkal annyira jóban voltak, hogy még én is elkalandoztam néha, hogy hmmm........ ezt át kéne most vinni yaoiba de....... ááá nem ez hentai ahhw><. Viszont a múzsáim egy pontnál szintén szóltak, hogy te, csapasd a yaoit XD. Szóval szépen megbeszéltük a részleteket, így itt van a "Mi lett volna ha?" rész/ek. Ami végül három fejezet lesz mert az első számú Múzsával két órája beszéljük, hogy milyen édesek lesznek. XD

Előzmények: V&Yeeun sztorinkban V becsajozott. Már meg is volt az első alkalom életében, amit nem pont ilyen hamar tervezett, azonban nagy szerencséje volt, hogy jártas csajt fogott ki. Ám a lány megbántotta..... vagy mégsem? Elvégre Hoseok épp a lány háza felé cibálja Vt, hogy rendeződjenek a dolgok, mert előző este J-Hope a lánynál járt, de nem mondta el senkinek, hogy miért. Szóval onnan folytatjuk a "Mi lett volna ha?" résszel, ahol V dühében és félelmében életében először behúzott valakinek. Annak az embernek aki gyerekkorában megvédte és azóta is védelmezi, J-Hopenak.

V szemszög!

-Nem V! Leszarom mit akarsz! Hülye vagy és elegem lett. Hogy lehetsz ilyen gyökér?! Nem engedlek el! Magammal viszlek és végre férfi leszel, nem egy gyáva féreg! - rántott egyet karomon, ami az utolsó csepp volt a pohárban szavai miatt, így menekülésem érdekében dühöm hatására hatalmasat húztam be neki....... majd ahogy Hoseok térdei a földre érkeztek, szívem megállt.

Mit tettem?!.....

Végre elengedett, de milyen áron? Behúztam a legjobb barátomnak, a testvéremnek, aki egész életemben mellettem állt és még akkor is engem védett, amikor nem volt igazam. Sosem ütöttem meg még senkit, többek között ezért is kelt a védelmemre mikor kicsik voltunk, mert csak álltam a sarat, de soha sem adtam vissza amit kaptam. Első ütésemet azonban nem neki szerettem volna címezni.
-Hoseok! - térdeltem azonnal elé és tekintetét igyekeztem elkapni, miközben már alig láttam - Sajnálom! Nem akartam! - záporoztak könnyeim. Kész. Kikészültem. Ez a pár nap nekem sok volt. Én nem erre vagyok tervezve, nekem ez nem megy.
-Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagy. - ült fel Hoseok és állát simogatta, miközben rám nézett. Nem tűnt mérgesnek a hangja, amin meg is lepődtem - Jaj ne sírj már! Most meg mi a bajod? - húzta ujjaira felsőjét és azzal próbált megszabadítani a sós cseppektől, amiktől csak egy foltot láttam Hopi helyett.
-Én nem akartalak bántani. - szipogtam, amint sarkaimra ültem.

-Akkor....... mi rosszat tettem, amiért ezt érdemlem?
-Elárultál Hopi. Yeeunnél voltál. - törölgettem könnyeimet, mire közelebb jött hozzám és újabb cseppektől fosztott meg ő is.
-Csak segíteni akartam. Hogy rendbe jöjjenek a dolgok és ne legyél szomorú. A szívem szakad meg, hogy látom, amint szenvedsz. Ahh V! Mivel segíthetnék neked? Mond meg mit tegyek és megteszem.
-Ne ráncigálj el oda. - próbáltam lenyugodni, miközben kezét arcomra simította.
-Rendben...... és hozzám átjössz? Elvégre mamád hívott, hogy baj van. Így nem mehetsz haza.
-Jó. Hozzád szívesen átmegyek.
-Ennek örülök. Alszunk együtt addig, amíg jobban nem leszel. Majd én etetlek és vigyázok rád pici Tae.
-Ez jobban hangzik. - erőltettem magamra egy mosolyt és enyhült sírásom is.
-Akkor gyere! - kelt fel, majd felsegített.
Kézen fogva indultunk el a másik irányba Hoseokhoz. Kezdtem megnyugodni útközben, ahogy már távolodtunk és megpillantottuk Hopiék házát. Hihetetlenül megkönnyebbültem amint beléptünk hozzájuk, majd beterelt szobájába és az ágyára ültetett.
-Keresek neked pizsit. Bár még korán van, de ha megint elalszol nekem, nem akarlak felkelteni újra.
-Hoseok.
-Igen? - fordult vissza szekrénye felől.
-Kaphatok enni?
-Júúúúúj! Éhes vagy? - vigyorgott.
-Kicsit.
-Jahj kincsem gyere! Mond mit kérsz! - indult az ajtó felé.
-Nem akarok kimenni. Hozz nekem valamit.
-Rendben. - tűnt el, én pedig türelmesen vártam.

-Köszönöm. - dőltem be Hopi ágyába - Jól laktam.
-Pedig nem ettél sokat. - feküdt mellém - Kéne még enned valamit. Aggódok érted.
-Jól vagyok, ne aggódj. Csak te hiányoztál. - bújtam álla alá.
-Nem foglak elengedni, ha ilyen vagy mindig. Be foglak zárni a szobámba. A szükségleteidet meg majd én megoldom.
-Hihi, - kuncogtam - azt megnézem hogyan.
-Valóban? - simított oldalamra, feltűrve pólómat - Na akkor csak figyelj.
-M...... mit csinálsz Hoseok? - pirultam bele mozdulatába.
-Megmutatom mit tudok. - bújtatta hideg ujjait ruhám alá, amitől megborzongva felsóhajtottam.
Talán egy pillanatra felmerült bennem, hogy nem helyes az, amire készül, de hamar elvetettem a dolgot. Nem tudtam, hogy pontosan mit szeretne, de őt mindennél jobban imádtam és megbíztam benne, plusz azok után, hogy milyen kedves volt velem a pofonom ellenére is, jogom se volt ellenkezni.
Lassan fölém kerekedett, miközben nyakamat kezdte csókolgatni, én pedig hatalmas meglepetésemre élveztem, amit velem tett. Szinte észrevétlenül helyezkedett lábaim közé és feltűrte felsőmet, majd csókjaival hasamra tért át. Lesimított oldalamon, ahogy forró puszikat lehet bőrömre egyre feljebb haladva testemen. Nem bírtam csendben állni kényeztetését, így sóhajtozni kezdtem alatta, amint egyre csak cirógatott.
-Nagyon szeretlek pici Tae. - emelkedett fel, majd lassan megszabadított felsőmtől - Jobban, mint egy testvért. - csókolt nyakamba, mire felnyögtem.
-Hopihhh!
-Mond mit szeretnél? Mit tegyek, hogy boldog légy? - suttogta fülembe.
-Folytasd.... - válaszoltam neki lehunyt szemekkel hosszú pillanatok után. Nagyon zavarba hozott már, így csoda volt, hogy tudtam neki felelni.
Puha ajkai közé vette hallószervemet, majd ő is felsóhajtott, amint megsimítottam oldalait. Beleremegtem hangjába és hiába hallottam férfias énjét, mégsem vált erőteljesebbé. Ugyan olyan finom csókokkal lepett el, kezei pedig lágyan siklottak bőrömön, mintha porcelánból lettem volna, ami bármelyik pillanatban összetörhet. Államra kapott puszim után lassan kezdett ízlelgetni, szinte csak alsó ajkamat fogta övéi közé, de nem erőltette rám a többit. Nekem kellett rátapadnom és apró nyögések közepette szinte könyörögnöm nyelvéért, mit meg is kaptam, amint utat engedtem számára. Hajába túrtam, miközben egyik kezén mellettem támaszkodott, míg a másikkal övemet kezdte kicsatolni. Hihetetlen, hogy mennyire el tudta venni az eszemet csupán egyetlen csókkal, mert amint megéreztem leheletét ajkaimon, fájdalmasan szűkké vált boxerem. Amikor pedig elvált tőlem, hogy lehúzza nadrágomat, kicsit felszabadultam. Feltérdelt és megszabadított farmeromtól, majd ő is messzire dobta pólóját. Merev férfiasságomra simított a vékony anyagon keresztül, mire fájdalmasan felnyögtem. Türelmetlenkedve mocorogtam alatta, mert ahogy alsó ajkába harapva nézett szemeimbe, még jobban megkívántam. Nem bírtam magammal, érezni akartam minden mozdulatát, minden lélegzetvételét és apró rezdüléseit, ahogy engem ölel, miközben el sem eresztjük egymás ajkait.
-Hoseokhhh~! - kaptam el péniszemet simogató kezét - Kérlek! Már szinte fáj. - szorítottam össze szemeimet és feszült kis ívbe hátam, amint megmarkolt.
-Ohh te! - fogta meg boxeromat, majd attól is megfosztva hasamra csókolt.
Lefelé kezdett haladni, miközben forró bőréhez ért merev részem. Torkát is megéreztem, amint lejjebb jutott, ám amikor férfiasságomat kezdte ellepni puszikkal, hangosabb nyögéseket hallattam. Végignyalt péniszemen, majd lassan szájába engedett, miközben egyik ujját belém csúsztatta. Egy pillanatra elakadt lélegzetem, de azonnal ütemesen mozogni kezdett legérzékenyebb részemen, így el is feledtem az apró fájdalmat. Lepedőjébe martam, ahogy profi munkája hatására kezdtem érezni a felgyülemlő gyönyört. Ám nagyon figyelt rám, így mielőtt még miattam vége lett volna mindennek, második ujját is bevezette, én pedig egy pillanatra ledermedtem. Lassan mozgott bennem és nagyot szívva teljes hosszomon újra elfeledtette velem munkálkodó tagjait. Nem sokáig játszadozott velem, aminek örültem, mert magamban akartam érezni, egyé akartam válni vele, nem pedig így befejezni az estét.

Felkelt rólam, hogy megszabaduljon saját ruháitól is, mialatt fiókjaiban kezdett turkálni, amit végig figyelemmel kísértem. Majd ahogy megtalálta amit keresett, azonnal visszamászott fölém és hevesen megcsókolt. Elengedtem a lepedőt, hogy puha hajába vezethessem ujjaim, közben pedig szabadon maradt kezemmel felfedezhessem végre teljes testét. Elmerültünk egymásban, míg Hoseok a kis zacskóval, majd annak tartalmával küzdött, de mikor végzet, megéreztem bejáratomnál és elszakadtam tőle. Nyakába karolva kapkodtam levegő után, ahogy lassan elkezdett behatolni.
-Ne, Hope! Várjhh! - kapaszkodtam vállaiba majd lenéztem kettőnk között, de meglepetésemre még alig volt bennem.
-Taetae. - állt meg és rábírt hogy ránézzek, miközben lefejtette egyik kezemet válláról - Csak engem nézz. - fonta össze ujjainkat - A szemembe nézz kicsi Tae. - támaszkodott mellettem, majd lassan teljesen kitöltött, miközben fájdalmamban kezét szorítottam - Annyira szép vagy. Szeretlek V! - kezdett lassan mozogni, engem pedig még jobban zavarba hozott.
Fejem mellett támaszkodó kezébe kapaszkodtam, majd behunyt szemekkel megcsókoltam csuklóját, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre ért bennem, ezzel hangos nyögéseket kicsalva belőlem. A fájdalom ellenére is boldogabb voltam akkor alatta, mint addigi életemben bármikor. Hoseok olyan hozzáértéssel és óvatossággal kényeztetett, hogy egyre kevésbé bírtam magammal. Kezdtem sajnálni, hogy megtalálta amit keresett fiókjaiban, mert többet akartam belőle, mint amennyit kaphattam. Gyorsított kicsit tempóján és meghallottam az ő halk nyögéseit is, mire fel mertem pillantani rá. Hoseok legalább annyira elvesztette józan eszét, mint én, így ő is behunyta szemeit, miközben erőteljesebbé váltak mozdulatai, majd megtalált egy számomra addig ismeretlen, de annál kellemesebb pontot, mire megszorítottam kezeit és szinte felsikítottam alatta, ahogy hátam kis ívbe feszült.
-Taehh..... én..... nem bírom márhh. - küzdött magával, de újra elérte azt a bizonyos pontot bennem, így nagyjából azonos állapotban lehettünk.
-Csak.... csináldhhh~! - szorongattam ujjait és éreztem, hogy már nincs sok hátra.
Légzésünk szabálytalan volt, mialatt egyre közelebb értünk a célhoz, majd Hoseok szájához emelte összekulcsolt kezünket és egy csókot nyomva rá olyan erőset lökött rajtam, hogy el is élveztem tökéletes munkájától. Hosszan felnyögtem, míg Hopi kicsit sem lassított, de pár mozdulat után ő is felmordult felettem támaszkodva. Igyekeztem figyelemmel követni, ahogy minden izma egyszerre feszül meg és hihetetlen látvány tárult szemem elé. Most ő szorította meg az én kezemet, majd pár mélyebb lélegzet után, újra csókolgatni kezdett, ahol csak elért. Először nyakamat támadta le, de azonnal fülemhez vándorolt.

-Ez lehet hangos volt. - nevetett kicsit, de nem tudtam válaszolni, csak hümmögni - Nem baj. A te hangod a legédesebb, had hallja más is, ha már te csak az enyém vagy. - folytatta útját kulcscsontomig, majd felemelkedett és szemeimbe nézett - Jobb kedved lett pici Tae?
-Ühüm. - bólintottam, de egyre jobban zavarba estem, ahogy lassan visszatért a józan eszem, ezért elengedtem kezét, majd magamhoz öleltem, hogy ne tudjon végignézni rajtam. Bár nem mintha eddig nem bámult volna, ráadásul a legintimebb pillanatomban - Szeretlek Hopi. - suttogtam.
-Jaj, de jó ezt hallani. Annyira féltem, hogy mit fogsz mondani. - viszonozta szorításom - Most nekem is fürdenem kell majd.
-Hmm? - engedtem el, majd azt tette amit el akartam kerülni.
Végig nézett rajtam és belenyúlt nedvembe, amely testemet terítette be.
-Hozok zsebkendőt. - pillantott fel rám vigyorogva miközben felkelt, ezzel elhagyva engem, amit egy sóhajjal kísértem.
Megtörölte kezét, majd megszabadult a szűk gumitól és visszasietett hozzám. Óvatosan letörölgetett, mialatt végig vigyorgott, én pedig egy takarót húztam magamra, mert hirtelen szégyenlőssé váltam előtte.
-Hehe, édes vagy. - kuncogott fel - Akarsz fürdeni?
-Azt mondtad hangos voltam.
-I..... igen? De ennek mi köze a kérdésemhez? - dobta ki a használt zsepiket, majd visszaült az ágyra mellém.
-Nem merek ezek után a szüleid előtt megjelenni. - bújtam el a takaró alatt.
-Jaj te! Akkor majd reggel. - mászott be mellém és gyengéden magához húzott.
-Hoseok?
-Nem akarom, hogy megfázz. Álmodj szépeket V.
-Te is Hopi. Itt leszel ha felkelek? - fúrtam arcom mellkasába. Hogy lehet ilyet kérdezni? Saját magamat hozom kínos helyzetekbe.
-Persze, hogy itt leszek. Sosem hagylak el. Jó éjszakát! - simogatta meg kócos hajamat és egy puszit lehelt homlokomra.
-Jó éjt!


(És mivel threeshots ezért folytatjuk XDD)