Telefon telefon hátán (60)

Tényleg fogalmam sem volt, hogy honnan szerzek négyünknek szállást. A kocsi még nem olyan nagy gond, mert nem kisbusz, így tuti lesz, na de lakás! Az enyémben mégse nyomoroghatunk ott, addig míg V fel nem épül. Ráadásul neki luxus kényelem kell. Nem akarom, hogy rosszabbul legyen egy kicsit is. Ahhj mennyi bajom van, és még egyről se tudom, hogy hogy fogom megoldani. De legalább nem kell félnem, hogy elalszok a volánnál.

-Anya!..... Anya!... Ébresztő, segíts nekem! - szólongattam a telefonban.
-Csssss!
-Anya? - pislogtam meglepetten az első ülésen ülve, miközben Tomi kacskaringózott a városban.
-Várjál kicsim, olvasok.
-Jó.....
-Mi van? - kérdezett közbe Tamás.
-Olvas.
-De akkor nem keltetted fel?
-Még sosem sikerült felkeltenem, csak fordítva. - mire Tomi elmosolyodott.
-Na mondjad kicsim, mért vagy még fent?
-Ezt én is kérdezhetném. De segítened kell. Kéne nekem egy lakás négy főre. Vagy három is jó, alszok én a földön.
-A srácok miatt?
-Igen. Maradnak még kicsit, amíg fel nem épül az egyik tag.
-Igen, hallottam a balesetről. Hát most így hirtelen nem tudok neked semmit. De mindjárt körbenézek. Bár tényleg tele vagyunk.
-Tudom anya, de kérlek! Segítened kell.
-Igyekszek kicsim. Igyál sok kávét! Egyedül vagy?
-Nem. Tomi eljött. Vezet helyettem.
-Akkor jó. Na körbe nézek és szólok. Kávé, kávé, kávé. Rendben?
-Tea, anya.
-Az most lepkefing ide. Kávézz! Na szia! - tette le.
-De nem szeretem a kávét. - dünnyögtem a már megszakadt vonalnak.
-Pedig most tényleg az kéne. - tette hozzá Tomi is - Nem akarom rád erőszakolni, de hosszú... napod... estéd lesz. Főleg, ha tényleg nem akarsz aludni.
-Nem lesz időm.
-Akkor kávé.
-De majd csak ez után! - válaszoltam neki, ahogy megálltunk az első lakásnál, amit le kellett ellenőriznem.

A gondos terepszemlém után örömmel konstatáltam, hogy ezt most sikerült megfelelően összehozni a csajoknak, és semmi baj nincs vele, így hamar indulhattunk tovább minden probléma nélkül.
-Igen? - vettem  fel a telefonomat, ahogy az autó felé sétáltunk.
-Nincs semmink. Nem tudok neked lakást adni. Nálad nem jó?
-Anya az a lakás tök üres. - szálltam be a kocsiba.
-Mondtam, hogy rendezd be!
-Nem kell!
-De, most kellene.
-Megoldom akkor máshogy. - fortyogtam  magamban, hogy nem segít.
-Azért még nézelődök, meg telefonálok. Kocsid van?
-Gondoltam majd reggel felhívom őket.
-Majd én mindjárt rájuk szólok!
-Köszönöm. - tettem le a telefont.
-Na mi az? Nincs hol aludni? - kérdezte Tamás.
-Nem, de felhívom a mentőövemet.
-Jaj, de sajnálom szegényt. - kuncogott, miközben tárcsáztam.
-Szia. Alszol? - szóltam a telefonomba, amit megszűnt a csengés.
-Már nemhh..... mit akarsz? - szólt álmosan Fanni.
-Hozzád költözhetnék három fiúval?
-....... alszok.
-Jaj, ne már Fanni! Neked nagy és kényelmes lakásod van.
-Mért nem mentek hozzád?
-Mert Vnek kényelem kell, nem egy matrac a földön. - mire elhallgatott, de pár perc csend után újra megszólaltam - Fanni!
-Gondolkozok......... Kikkel jönnél?
-V, Jin, Jimin.
-Gyertek.
-A varázsszó, mi? - nevettem fáradtan.
-Hehe. - gúnyolódott - Mikor jöttök?
-Elmegyek érted reggel, elköszönsz a srácoktól és.... utána. Ráérsz holnap?
-Dolgoznom kéne délután.
-Szóval kéne?
-Igen. Tehát segítek költözni.
-Király. Köszönöm.
-Semmiség. Na de hagyj aludni!
-Oké, szi..... - kinyomott - a. Ma mindenki lecsapja a telefont.
-Hajnali fél háromkor mire számítottál? - kérdezte Tomi.
-Ahh elszaladt az idő. Siess!
-Azt teszem.
De csörgött újra a telefon és anyum volt az.
-Lett kocsi. - jelentettem ki.
-Lett. Mikor visszaviszed, adnak másikat. Még nem tudom milyet.
-Szuper. Köszönöm anya.
-Szívesen. Lakást viszont nem kaptam.
-Szereztem.
-Na, az jó. Akkor minden megvan.
-Igen, köszönöm. Na jó éjt anya.
-Neked is kicsim, kitartás. Szia!
-Szia! - tettem le - Te mit csinálsz? - kérdeztem Tomit, aki befordult egy McDriveba.
-Szerzek kávét. Helló! - köszönt az automatának - A legerősebb kávétokból kérünk négyet.
-Nagyot adhatok? - kérdezett vissza a srác.
-Legnagyobbat és mást nem, köszi.
-Rendben. A kettes ablaknál fogjátok megkapni és majd ott is kell fizetni.
Szóval Tomi bevásárolt, majd amíg egyet el nem fogyasztottam, nem engedett kiszállni a kocsiból.

-Ahhh! Tudtam, hogy a kettőből egy nem fog összejönni. - fogtam fejemet, ahogy beléptünk a második ellenőrizendő lakásba, majd azonnal tárcsáztam a felelőst.
-Tyűűűű! Az már aztán csakugyan. - lepődött meg Tomi is a hatalmas rendetlenséget látva.
-Miklós! Mit csináltatok? Hogy néz ki ez a lakás!? - kezdtem szidni kedves munkatársam.
-Mi? - válaszolt álmosan. Biztos őt is felkeltettem, de nem érdekel. Tízre jön az ügyfél, és addig ezt rendbe kell hozni.
-A lakás Miklós! Ébresztő! Tízre jön a kliensed és romokban a lakás.
-Jah.... igen..... izé. Lassan kelek, és rendbe szedem. Megleszek addig, ne aggódj.
-Nem érek rá téged ellenőrizni, de az biztos, hogy ha elégedetlen lesz az ügyfeled, elköszönhetsz az állásodtól és vele együtt mindentől.
-Igen tudom, tényleg semmi gond. Megoldom. Felkelek most, hogy biztos végezzek.
-Hát ajánlom is! - csapta rá a telefonom - Gyere segíts Tomi, ha már itt vagy.
-Mibe? - rakta le a kávéját.
-Összeszedem a szemetet, te meg told a helyére a bútorokat.
-Mindet? - kerekedtek el szemei.
-Nem! Csak itt ezt a hármat. Az ülőgarnitúra legyen legalább meg. - szedegettem fel a fóliát, meg egyebeket.
Annyi csomagoló papír volt a bútorok miatt, hogy már ő is rég végzett a rendezkedéssel, mikor én még a felét sem szedtem össze.
-Könnyebb lenne, ha szereznél valami zsákot, vagy...... nem is tudom.
-Szülsz nekem, drága? - kérdeztem vissza.
-Felfogtam. - már mindketten morcosak voltunk az álmosságtól, de lassan kúszott fel a nap, így esély sem volt arra, hogy aludjunk.
Kapkodni kezdtünk, majd a felénél feladtam. Nem akartam elhalasztani a srácokat, így inkább rohantuk Fanniért.

-Kész vagy? - kérdeztem a telefonban.
-Igen, csak hajat vasalok.
-Tíz perc és ott vagyunk.
-Oké. Majd rendet kell rakni, ha jöttök.
-Ez legyen a legnagyobb bajod.
-Jelenleg az is.
-Szia!
-Szióka! - rakta le a telefont.
-Ahh, de szar ez a kávé! - ittam bele a második adagomba.
-Régi. Kapaszkodj! Ezen még átérünk. - csúsztunk át a rózsaszínen, és be is fordultunk a következő utcába.
-Emlékszem már, mért imádtam, amikor vezettél. - kortyoltam bele a förtelembe, ami majdnem kiborult nem is olyan rég.
-Na mért?
-Mert izgalmas.
-Jah -  nevetett - Hát igen. De sietünk, nem?
-De. Nagyon is. - vettük be a következő, vidámparkba illő kanyart.
Fanni lakásához érve, Ildi felhívott telefonon, hogy akkor megyek-e vagy neki kell kivinni mindenkit. Végül abban maradtunk, hogy ő lesz az aki hurcolja a srácokat és majd el is megy a kocsimért.

-Jó reggelt! - léptünk be a kórházba - Egy koreai férfi van önöknél. Hozzá jöttünk.
-Ja igen-igen. De nincs látogatás még.
-Az orvosával szeretnék beszélni.
-Nincs bent a doktor úr.
-Akkor egy helyettessel, aki dönthet afelől, hogy kiengedik vagy sem?
-Sajnálom, de erről csak az orvosa dönthet.
-Na idefigyeljen! - lépett fel Fanni - Ez a gyökér felkeltett engem hajnali.... szóval későn. Azonnal adjon valakit aki kiengedheti, különben hatalmas hisztit csapok.
-Sajnálom.
-Elnézést asszonyom. - söpört félre minket Tomi - Beszélhetnénk? - vonta félre.
-Álmos vagyok. - közöltem Fannival.
-Én is.
-Te mitől? - néztem rá.
-Felhívtál az éjszaka közepén, te állat.
-Én meg huszonnégy órája nem aludtam.
-Utána már én sem tudtam.
-Ugyan, mért nem?
-Takarítottam.
-..... Minek?
-Mert ma jöttök.
-Jaj! Olyan hülye vagy néha. - fogtam fejemet, mire arrébb lökött.
Közben egy hosszú beszélgetés után, Tamás végül meggyőzte valahogy a kis nővérkét, vagy kicsodát, hogy toljon az orrunk alá egy papírt, amit ha Vvel aláíratunk, már vihetjük is haza. Így hatalmas léptekkel suhantam el a szunyókáló őreink előtt, akiket ezután Tomi el is kezdett felverni édes álmaikból, majd a kórházi szoba ajtaját lassan kinyitva próbáltam hangtalanul belépni. Gondoltam, ha még alszik V, nem fogom felkelteni, ám már fürkésző szemekkel kémlelete a bejáratot, és nagyon megörült, amikor ismerős arcot látok. Én is kivirultam. Sokkal jobban volt.

J-Hope&Jin yaoi oneshot

J-Hope POV

-Ébresztő! - üvöltött be Jin hyung a szobánkba - Iparkodjatok!
-Ahhh hyung! Minek? - fordult át másik oldalára V - Szabadnapunk van.
-Nem, nincs! Négy napja könyörgök, hogy takarítsatok, és mivel ma ráértek, ezért ma fogtok. Na keljetek! Vagy estig akartok dolgozni?
-Nem. - dünnyögte a párnájába V.
-Akkor mozgás! - hagyta el a szobánkat Jin, majd hallottuk, ahogy a másikban is üvöltözni kezd.
-Gyere V keljünk! Jimin ébresztő! - de ő csak legyintett, mialatt én felültem ágyamban. Nem baj. Akkor kimegyek és megpróbálom lebeszélni hyungot a dologról.
Kikeltem ágyamból, majd a konyhába indultam, azonban félúton összefutottam vele. Kezében egy lábast meg egy fakanalat tartott, amit a szobákhoz közeledve el is kezdett ütögetni és kiabált közbe, hogy mindenki keljen fel.
-Hyung hagyd aludni őket. - kérleltem.
-Már mindegy. - tántorgott ki Suga a szobájából - Felkeltünk. - botorkált a fürdőbe.
-Hangos vagy hyung. - jött ki Kook is és a nappaliba indult.
-Ha kitakarítottunk, akkor mehettek amerre akartok.
-Hah, oké. Csak csináljuk gyors. - öltözött fel a leader.

A fiúk megreggeliztek lassan, majd egyesével dőltek el a kanapén szép sorban.
-Jin hyung figyelj! - mentem oda a már sürgő forgó Jinhez - Hagyd őket, majd én segítek.
-De ez nem fer, hogy sosem csinálnak semmit. - nyavajgott az édes kis hangján, ahogy szokott - Csak kupit hagynak maguk után és még az ebédben sem segítenek soha. - fordult felém, miközben még rajta volt a takarítós kesztyűje.
-És ha hoznak kaját, elnézed nekik a mai napot?
-Aaaajjjhh! - nyafogott - Jó csak ne legyetek itt, amíg takarítok, mert csak zavartok. - ment tovább.
-Jó! - indultam meg a srácok felé - Hé fiúk! - virultam - Mehettek amerre akartok, csak hagyjatok minket takarítani és majd hozzatok ebédet.
-Komolyan? - vigyorgott Kook - Akkor nyomás! Gyere V, irány a vidámpark!
-Éljeeeeeen! - pattantak fel.
-Te nem jössz hyung? - fordult vissza Jimin az ajtóból.
-Nem. Segítek Jinnek. Így nem lesz majd olyan mérges legközelebb.
-Hát jó. - mentek el, miközben  hangosan elköszöntek Jintől, aki viszonozta azt.
-Na, miben segítsek? - kaptam el a fürdőben.
-Ahh! Hoseok! Azt hittem elmentél. - állt fel - Segíteni akarsz? - csodálkozott.
-Igen. Gondoltam maradok. Nem hét fő, de azért mégis több mint a semmi.. Így hamarabb végzünk és te sem fáradsz le annyira.
-Ez nagyon kedves tőled. - csimpaszkodott a nyakamba - Köszönöm! - ölelgetett.
-Semmiség. - pirultam kicsit. Nem szokott engem ennyire ölelgetni - Miben segítsek?
-Rendet raknál a konyhában? - távolodott el - Most a fürdőt sikálom. Kérleeek! Nagyon nagy segítség lenne.
-Tudod, hogy azt utálom. - vakartam fejemet.
-Hoseooook!
-Jó-jó! Megcsinálom. - indultam el.
-Köszönöööööm!
-Semmiség. - legyintettem
Iszonyatosan utálok mosogatni. Olyan... gusztustalan. Egyáltalán nem férfinak való munka. De nem baj. Jin megkért és én segítek neki.

-És most? - mentem vissza  fürdőbe, de Jin nem volt ott - Jin?!
-Itt vagyok! A nappaliban!
-Mit segítsek? - mentem utána, és láttam hogy egy szék tetején egyensúlyozik - Óvatosan hyung! Le ne ess!
-Nem fogok. Van neked is egy portörlő, kiraktam.
-Hol? - néztem körbe.
-Ott! - hagyta abba amit csinált és mutogatni kezdett, miközben kicsit imbolygott.
-Te inkább szállj le onnan! - lépkedtem felé.
-Nem, de nézz már oda Hopi! - nyújtózkodott, majd utoljára megingott és a gravitáció eluralkodott rajta, de láttam előre, hogy ez lesz, így sikerült elkapnom.... úgy ahogy. Úgy mondanám inkább, hogy tompítottam érkezését a kemény padlóra.
-Bocsánat Hoseok. Nagyon fájt? - emelkedett fel kicsit.
-Nem vészes. Ahh. - azért megéreztem. Főleg, mert kis csontos, és pont megtalálta pár érzékenyebb részem.... a többiről meg ne is beszéljünk... túl közel van.
-Biztos? Jaj, hol ütötted meg magad. - hátrált.
-Sehol Jin nyugi! Jól vagyok, ne aggódj.
-Biztos? Mutasd magad! - mászott még hátrébb egyenesen a szekrénybe ütközve, ami ettől  megremegett és elkezdtek lepotyogni a kacatok róla.
-Jin! - kaptam el pólóját és arrébb rántottam, hogy ne essenek rá a dolgaink - Óvatosan! - tornyosultam fölé.
-Bocsánat. - sütötte le szemeit.
-Mindegy is. Jól vagy?
-Igen.... csak.... - nézett el.
-Mi az? - jaj ne már! Megsérült volna?
-Hoseok! - pillantott újra rám és egyre pirosabb lett.
-Mondd!
-Nyomsz. - de csak pislogtam. Nem értettem mire gondol hisz, nem rajta támaszkodtam - Odalent Hoseok!
-Mi? - néztem le. Ahh fene! Mért pont ma kellett ilyen lenge nadrágban flangálnom?
-Ahhm.... Hoseokhh.
-Az ég szerelmére, ne nyögj nekem ilyen kéjesen! - keltem volna fel róla, de megfogta felsőmet - Mit csinálsz? - lepődtem meg.
-És mi lesz, ha..... ha tovább nyögdécselek? - pislogott, miközben megnyalta alsó ajkát.
-Mért csinálod ezt? - nyelem nagyot.
-Mert...... rebesgetnek valamit.
-Mit?
-Hogy... aki jó táncos az jó... másban is.
-Nem mondod, hogy érdekel is.
-De igen. Nem tudja meg senki. Kérlek Hoseokhh! - nyafogott.
-Nem Jin. Ezt nem kéne!
-Hoseooookh! Ahhh! - tette terpeszbe lábait, majd térdei közé fogta csípőmet, hogy ne tudjak megmozdulni, miközben újabbat nyögött.
-Nehh..... Jin. Neked kéne észnél lenni. Te vagy az idősebb.
-De én most akarlak Hoseok. Mutasd meg nekem, hogy milyen jó vagy! Had érezzelek!
Kész. Ennyi elég volt. Tényleg nem bírtam magammal, pedig van rá tanúm, hogy én megpróbáltam. Ott ágaskodtam, mégis szembeszegültem, de egy ilyen kérésnek hogyan állhatnék ellen?

Ahogy csimpaszkodott pólómba, tényleg feladtam a küzdelmet. Ajkaira martam, miközben hevesen fújtattam. Isteni volt csókja. Igyekezett lépést tartani velem és követni mozgásomat, mialatt lassan vetkőztetni kezdtem. Bebújtattam ujjaimat pólója alá, amivel újabb nyögéseket csaltam ki belőle. Hajamba túrt egyik kezével, másikkal pedig lesimított oldalamon, majd a lenge kosaras nadrágomon keresztül ráfogott merevedésemre, mire elszakadtam tőle.
-Ahh Jin! - mordultam fel, mire ő is újabb vékony nyögést hallatott - Hogy lehetsz ilyen édes?
-Hoseokhh! Nem bírom. Szűk. - mozgatta lassan kezét legérzékenyebb részemen.
-Azonnal segítek rajtad, csak.... - fogtam meg törékeny csuklóját és elvettem merev tagomtól - pihentesd kicsit a kezed!
Lejjebb kúsztam picit róla, hogy el tudjam kezdeni levenni róla nadrágját, ő pedig kihasználva helyezkedésemet, lassan lehúzta rólam pólómat. Ujjaival végigsimított vállamon, majd kulcscsontomat kezdte cirógatni és alsó ajkát harapdálta. Nagyon kívánhatott, mert csípőjét direkt megemelte, hogy könnyebben megszabadíthassam nadrágjától. Amikor pedig, vissza akartam mászni fölé, ő saját boxere pántja alá nyúlt és levette.
-Ohh Jin!
-Vedd le te is! - emelkedett fel és vetkőztetni kezdett.
Megszólalni sem tudtam bátorságától. Szinte azonnal megfosztott nadrágomtól, majd becsúsztatta kezét péniszemhez. Ahogy ujjai körbefonódtak férfiasságom körül, felmordultam, amit egy újabb vékony nyögése követett. Mért ilyen észveszejtő? Istenem, nem bírom!
- Aaaaah! - keltem fel és levettem én is alsómat, miután párszor megmozdította kezét férfiasságomon - Gyere! - ültem sarkamra és magamhoz húztam.
Gondosan férfiasságom fölé helyezkedett, de éppen hogy csak érintettem bejáratát. Nem akartam még fájdalmat okozni neki, ezért mialatt vállaimon támaszkodva megcsókolt, én közben segítettem  neki megmaradni abban a magasságban és egyik ujjamat becsúsztattam neki.
-Nhhh.... Hoseokhh! - szakította meg nyelveink harcát.
-Nehhh! Gyere vissza! Szomjazokhhh. Segíts csillapítani! - szinte könyörögtem újra mézédes csókjáért és lassan meg is kaptam.
Remegve bár, de újra ajkaimra tapadt. Nagyon igyekeztem, hogy csak arra figyeljen, és ne a benne munkálkodó ujjamra. Hamar el is értem célomat. Már ő falt engem, amikor második ujjamat bevezetve, belenyögött számba. Hajamba túrt, mialatt megfeledkezett arról, hogy saját magát tartsa, így teljes súlyával nehezedett karjaimba. Kihasználva figyelmetlenségét, kihúztam belőle ujjaim és lassan elkezdtem ráengedni kőkemény péniszemre.
-Haaaaaah! Hoseooookhhh! - vetette hátra fejét egy hosszú, elnyújtott nyögés kíséretében, ahogy megérzett engem önmagában.
-Ne ne ne! - tartottam meg, mert vissza akart dőlni a földre - Így jobban érezlek. Kapaszkodj a vállamba! - engedtem még lejjebb, mire nyakamba temetkezett.
-Nnnghhh.... H-Hoseokhh! - nyögdécselt megszakítás nélkül.
Ahogy tövig merültem a teste által nyújtott gyönyörben, megálltam egy pillanatra. Teljesen rám feszült és ezt nem bírtam koncentrálás nélkül. Túl rég volt alkalmam hasonlóban! Behunytam szemeimet és nagyot sóhajtva mozdítottam rajta egyet. Kapkodtuk a levegőt, miközben egyre bátrabban lovagolt ölemben. Éppen megtaláltam gyönyörközpontját, amit egy újabb hangos nyögéssel jelzett nekem, mikor a földön heverő nadrágom zsebében lévő telefonom megszólalt.
-Nhh nem veszed fel? - állt meg.
-Mért tenném? Épp szeretkezünk.
-És ha fontos?
-Ahhj! Ha ennyire szeretnéd. - terítettem le a földre, miközben vigyáztam, hogy ki ne csússzak belőle, majd megkerestem telefonomat. - Mi azhh? - szóltam bele.
-Szia hyung! - köszönt rám V - Baj van?
-Mi? Nem dehogyishh. - igyekeztem koncentrálni, de Jin megmozdult, ami nem segített rajtam. Szabad kezemmel azonnal megfogtam kemény férfiasságát és folytattam - Mit szeretnél? - kérdeztem, mialatt lassan mozogni kezdtem.
-Csak azt, hogy mit vigyünk nektek?
-Tök mindegy. - kínoztam tovább ezalatt Jint, aki alig bírta visszafogni édes kis hangját.
-Biztos?
-Biztos V. Jöhet bármi. Felőlem hotdog is lehet.
-Oké. Jin is beleegyezik? Csak mert ő nem vette fel.
-Nagyon elmerültünk a dolgokban, - löktem rajta egyet és láttam, hogy hihetetlenül küzd, hogy csendben maradjon - de neki is jó bármi.
-Rendben. Na szia! - tette le a telefont és én is ledobtam a földre, mire Jin újra hangos lett. - Nyögh! Imádomhhh! - emeltem fel lábait, majd mozogni kezdtem.
Vállamba kapaszkodott, mialatt döngettem és megállás nélkül nyögdécselt. Lehúzott ajkaihoz, majd mikor már nem jutottunk levegőhöz, csak homlokunkat és orrukat összeérintve élveztük a másikat. Újra eltalálva gyönyörközpontját, háta ívbe feszült, ezáltal kicsit elszakadt tőlem, én pedig megremegtem, ahogy rám szorított. Tovább mozogtam, minden egyes alkalommal elérve a számára legkellemesebb pontot, és nevemet kezdte nyögni.
-Hohh... Hoseokhh... még egy kicsit. Otth! - vonaglott alattam.
Könyörgése volt számomra a kegyelem döfés. Utolsó, erőteljes lökésemnél olyan mélyre jutottam benne, mint eddig még soha, és szinte egyszerre élveztünk el. Lélegzetem is elakadt a már nagyon régóta át nem élt érzéstől, de ő is hasonlóan volt ezzel, mint én. Kezei erőtlenül hullottam a földre, miközben hevesen lélegzett.
-Jinhh - nyeltem nagyot - J.... jól vagy? - de nem válaszolt, csak hümmögött és bólogatott, miközben szemeit lehunyva tartotta - Jinhh!
-Nem csakhh.... pletyka volt. - érintette ujjait szájához.
-Ohhm. - pirultam el - Édes vagy.
-Te pedig hatalmas.
-Ezt most hagyd abba! - másztam le róla óvatosan.
-Mért - nézett rám kérdően.
-Mert különben kapkodhatunk ebéd előtt.
-Hahh! Képes lennél még?
-Jelenleg akármennyire, de azt te nem bírnád és amúgy sincs rá időnk. - ültem mellé és gyönyörködtem látványában. Milyen.... hahh... felzabálom, ha még sokáig meztelenkedik.
-Akkor.... hmm... gyere! - állt fel lassan.
-Hová?
-Avassuk fel a fürdőt!
-Nem tudod, mire vállalkozol. - keltem fel én is.
-De igen. Rád!

V&Yeeun 3.rész

-Itt leszünk! - közölte a hírt mindenkivel Jungkook, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk neki.

-Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy kiértünk.

-Kell annak a csajnak a száma. Itt leszünk! - határozta el magát. Szóval ő sem járt sikerrel. De ez nekem csak jó. Így lesz még szerencsém Nyuszóhoz. Ez az!

Az elkövetkezendő egy hétben igyekeztünk mindannyian megtudni a lányok neveit, de nem jutottunk semmire.
-Mikor végez már? - kérdeztem Jimint, ahogy Kook iskolája előtt ácsorogtunk.
-Mindjárt. Ne türelmetlenkedj!
-Azért érdekes, hogy semmit sem tudtunk meg róluk az elmúlt egy hétben. - szólalt meg J-Hope - Lehet bevándorlók.
-Ezt igazán kétlem. - válaszoltam, miközben leültem mellé a korlátra.
-De az is lehet, hogy a tulaj a stricijük, és amúgy nem engedi el őket sehova és ezért vannak kifestve, hogy ne látszódjanak a sérüléseik.
-Jaj Hoseok, néha olyan hülyeségeket tudsz beszélni. - rázta fejét Jimin.
-Mért? Bármi lehetséges.
-Biztos, hogy nem kurvák. - fűztem hozzá.
-Aztán az is lehet. Nem tudhatod.
Vártunk még pár percet Kookie sulija előtt, majd amint kicsengettek, felpattantunk és a kis hülyét kezdtük keresni a kiáramló tömegben.
-Legalább tudja, hogy jövünk? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Már tegnap is mondtam neki. - válaszolt Jimin.
-Héééé! - integetett széles mosollyal Jungkook a kijáratból, majd hozzánk sietett - Mehetünk is. - indultunk meg.
-Milyen napod volt? - kérdezte Jimin, de nekem sokkal fontosabb kérdésem volt.
-Egész jó, köszönöm. Bár
-Megtudtál valamit? - szakítottam félbe.
-Jaj V, ne legyél tiszteletlen! Nem illik közbeszólni, ha valaki beszél. - lökött oldalba menet közben kicsit J-Hope.
-Semmi baj. Én is egész nap ezen kattogok amúgy. - legyintett a legkisebb - De semmit. Apa hiába ajánlott fel mindenfélét, a lányok nevei nem eladóak. Ha ők nem mondják meg, sose tudjuk meg.
-Óóóóóó! - szomorodtam el.
-Jaj, ne lógasd az orrod kis aranyos! - ölelgetett Hoseok - Ma megszerezzük a nevét.
-És a te lányodról? - kérdezte Jungkookot Jimin.
-Szintén semmi. Az ottaniak nem tudna róla semmit, szóval veszett ügy. Remélem ma ott lesz. Szívesen megismerném jobban. - vigyorgott.
-Azt mondta ott lesz, nem? - szorongatott továbbra is menet közben Hopi.
-De. Én is ebben reménykedek.

-Megint jöttök majd értünk? - kérdezte Jimin, ahogy a szokásos sarkon megálltunk, hogy elköszönjünk egymástól.
-Igen. Meg majd értünk is jön apu, ha szólunk neki. Felkelti anyut is, hogy mindenkit haza tudjunk dobni.
-Aranyosak, de pihenjenek csak. Hazatalálunk. - mondta Jimin.
-Jó, de tudod milyenek. Nagyon tudnak aggódni.
-Igen tudom. Na de sziasztok srácok! - köszönt el Jimin a szokásos sarkon.
-Vigyázz magadra V! - ölelt meg Hoseok - Ha hazaértem elküldöm azt az oldalt. - eresztett el és Jimin után szalad - Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk el mi is.
-Na most, hogy elmentek a nagy testvérek, beszélgethetünk a hüvelygombáról. - kezdte Jungkook.
-Aaaaa, de hülye vagy! - fogtam fejemet miközben nevettünk.

-Szia! - szólt a telefonba Kook este, ahogy már csak arra vártam, hogy jöjjenek végre értem - Öt perc és ott vagyunk nálatok.
-Oké. Veszem a cipőm.
-Siess. Szia! - rakta le a telefont.
Elköszöntem mamáéktól, majd kirohantam a kocsihoz. Jungkook folyton mellélőtt, ha időről volt szó, de legalább sietett, nem késet.
-Jó estét! - szálltam be hátra a srácokhoz.
-Szia V! Na milyen volt a heted? - köszönt rám az apukája.
-Fárasztó és lassan telt.
-El is hiszem. Ha nekem ennyit kellett volna várni anyádra kisfiam, be is csavarodtam volna az biztos.
-Hát én sem vagyok messze tőle, meg a fiúk sem apa.
-Nekem jó hetem volt, mert végre itt volt V. - csimpaszkodott a nyakamba Hoseok.
-Gondoltam, hogy hiányozni fog. - mosolygott Kook apukája - Ti olyanok vagytok, mint a testvérek.
-Igen! Mert a lelkeink rokonok.
-Úgy érted szerelmesek? - szólt bele Jimin - Tényleg nem lepődnék meg, ha ti összejönnétek. - nevetett.
-De ő csak olyan, mint a kisöcsém. - szorongatott J-Hope - Te meg a gonosz mostoha.
-Naaa! - kezdtünk nevetni, miközben felháborodott Jimin.

-Sziasztok! - ugrottunk oda a többiek mellé.
-Kook kiszúrtam a csajod a sorban. - szólalt meg Suga.
-Igen?! Hol? - nézelődött.
-Közepe felé áll.
-Akkor szedjük a lábunkat! - indult meg nagy léptekkel lendületesen, majd ahogy elértünk a csajig és észrevette a lány bandát Kook, ledermedt.
-Kookie! - bökte meg Jin, mire már a lányok is észrevettek minket.
-Óóóó sziasztok! - derült fel a csajok arca - Reméltük, hogy itt lesztek. - de Kookie továbbra is hallgatott, így Jin folytatta helyette.
-Sosem hagynánk ki, ha ti is itt vagytok. Bejöttök velünk? - kérdezte Jin.
-Veletek? - néztek értetlenül.
-Igen. Minket előre engednek. Gondolom megoldható, hogy titeket is beengedjenek velünk. Ugye Kook? - bökte oldalba újra a legkisebbet, aki még mindig kicsit meg volt szeppenve, de Jinnek már tudott válaszolni.
-I-igen. Biztos megengedik.
-Akkor gyertek csajok. Hányan vagytok?
-Csak hárman jöttünk most. - válaszolt az egyik.
-Az még nem is vészes. Kook menj elől! Téged ismernek. - indultunk tovább.
A bejárathoz érve kicsit győzködnünk kellett a két ajtónállót, hogy beengedjék velünk a lányokat is, de belementek. Mikre nem jó az aranyszalag!
-Szerettek idejárni? - kérdezte tőlem Kook barátnőjének leghangosabb barátnője.
-Ez a második alkalom, de imádjuk eddig.
-Nekünk már sokadik, de megunhatatlan. - próbált velem beszélgetni, bár már befelé menet is Nyuszót kerestem, így nem foglalkoztam túlságosan szegény lánnyal.

Hamar megtaláltam a szokásos helyén, és szinte alig lehetett engem felrángatni a parkettre táncolni. Egy pillanatra sem akartam róla levenni tekintetemet.
-Azért ilyen látványosan ne bámuld már! - huppant le mellém Suga italával a kanapéra, és felé fordultam.
-Csak nem tudom, hogy kéne megszereznem a nevét. És aranyos, mikor rám néz. Édesen mosolyog. - pillantottam kicsit vissza Nyuszóra.
-Én már közel járok a pultossal. Majd ráveszem, hogy győzze meg, hogy adja meg neked a számát.
-Lennél ilyen kedves velem? - lelkesedtem fel.
-Nem...... - pislogott - De. Azért ilyen kegyetlen én sem vagyok.
-Köszönöm.
-Háhá! - érkeztek vissza a srácok a tánctérről - Rapmon felszedette egy csajt a robottáncával. - nevettek
-Mi van? - kerekedtek el szemeink Sugával.
-Én nem tudom, hogy csináltam. - nevetett az említett is - Csak poénkodtam.
-Taehyung, ha neki ezzel sikerült, - próbált nem nevetni J-Hope - akkor neked is összejön ma az a lány.
-Jó lenne.
-Az lesz. - jelentette ki határozottan Hopi.
Letelepedett mindenki a kanapéra, és elkezdték kifigurázni Rapmon táncát, amin mindannyian nevettünk. Épp kezdtünk kicsit lenyugodni, amikor hirtelen mozgolódni kezdett mindenki és egy sikolyt hallottunk.
-Ez mi volt? - nézett a hang irányába Jin - V! - kiáltott, ahogy észrevette a hang forrását, és mi is arra fordultunk.
-Minhooooo! - üvöltött az egyik táncos torkaszakadtából, és már mindegyikük csak szemlélte az eseményeket, nem dolgoztak.
Azt hiszem kihagyott a szívem egy ütemet, ahogy észrevettem mi történik. Nyuszó emelvényét körbeállta egy kisebb, pasikból álló banda és valahogy elkapták a színes műhaját. Egy kézzel kapaszkodott a rúdba, miközben látszott, hogy nagyon tépik, de erősebbek voltak nála, így nem bírta volna sokáig azt, hogy cibálják.
-V gyere már! - ugrott fel Jimin a kanapéról Jungkokkal, és megindultak Nyuszó felé.
Én is felpattantam a többiekkel együtt, majd mind a heten segítségére siettünk. Ugyan voltak ott őrök, de túl kevesen arra a fiúbandára, meg nem is fértek hozzájuk rendesen. Haverjai jól körbeállták a srácot és nem engedték hozzá a biztonságiakat. Ahogy pedig közeledtünk feléjük, Nyuszó nem bírta tovább a kínzást. Még messze voltunk tőlük, amikor úgy ráncigálták le a színpadról ruhájánál fogva, mint valami állatot.
-Te büdös paraszt! - ért oda elsőnek Jimin - Engedd el! - próbálta elhúzni onnan az egyik srácot, és egy őr segítségével sikerült is.
Kookkal együtt a földre vitték és nem engedték felállni, a biztonsági ember pedig elkapta a Nyuszót tépő srácot.
-Hé! Vedd le a kezed róla! - kapta el a nyakát, mire az eleresztette.
-Ne érj hozzá köcsög! - ütötte meg az őrt az egyik haverja, aki így elengedte a verekedést szítót.
-Hol a csaj? - kiáltotta és tényleg nem láttuk sehol Nyuszót, miközben egyre több őr gyűlt körénk.
-V! - kiabált Jin kicsit messzebbről, mert az események közben szétszóródtunk - Nézz már a lábad elé!
-Mi? - pillantottam le és Nyuszó ott mászott előttem. Épp ki akart slisszolni kettőnk lába között. - Gyere! - húztam fel a földről és valahogy kikeveredtünk a dulakodásból.
-Erre! - húzott a személyzeti bejárat felé. Gyorsan beütötte kódját, majd azonnal eltűntünk az ajtó mögött.
-Huh! Ez meleg volt. Várj! - mentem utána, ahogy rohamléptekkel halad tovább a folyosón.

Az öltözőbe ment, ahol leült egy székre és elkezdte kiszedegetni hajából a műtincseket. Egész testében remegett a tükör előtt, én pedig a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságra telepedtem.
-Jól vagy? - kérdeztem, miközben igyekeztem elkapni pillantását, de Istenért se nézett volna rám.
-Semmi komoly. Van ilyen.
-Tényleg? - csodálkoztam.
-Igen, bár nem sokszor. - tette le kezeit az asztalra - Nagyon gyűlölöm ezt. - próbált megnyugodni.
-Elhiszem.... megölelhetlek?
-Ha szeretnél. - rándította meg vállait.
Meg akartam nyugtatni, és mivel nem úgy tűnt, mint aki ellenezné, ezért minden bátorságomat összeszedve megöleltem. Nagyon meglepődtem, ahogy bújt hozzám. Tudtam én, hogy ez kell neki, mert miközben alábbhagyott remegése, meg is szólalt.
-Köszönöm, hogy segítettetek.
-Nem hagyom, hogy bántsanak egy ilyen szép hölgyet. - jaj, de belejöttem!
-Aranyos vagy. - dörmögte pólómba.
-És most már megtudhatom, hogy mi a neved?
-Park Yeeun. És nézd! - távolodott el tőlem - Barna a szemem. - mosolygott.
-Szép.
-Köszönöm.
-Nyuszó! - hallottunk egy férfi hangot a személyzet folyosóról - Gyere! - ért az öltözőbe - Már ide is értek a zsaruk. Te is gyere kölyök! Kell a vallomásod.
-Oké. - indultam meg.

-Szóval az őrt ütötték meg először? - kérdezte tőlem az egyik rendőr.
-Igen. Aztán megláttam a táncos lányt, felhúztam a földről és hátramentünk. A többit nem láttam.
-Rendben, köszönöm fiatalember.
-Szívesen.
-Merre voltál V? - kérdezte Hoseok, ahogy elment tőlem a rendőr - Aggódtunk.
-De főleg Hoseok. - tette hozzá Rapmon - Olyan volt, mint valami anya.
-Az öltözőben hátul Yeeunnel.
-Szóval megvan a neve? - vigyorgott J-Hope.
-Mi? megszerezted a nevét? - jelentek meg a többiek is.
-Aha. Veled meg - néztem Sugára aki szemét borogatta - mi történt?
-Mindig a leglustább kapja a legnagyobbat.
-Túl flegma voltál, azért kaptál. - mordult rá Kook.
-És most mi lesz? - kérdeztem - Megyünk haza?
-Jobb lenne. - válaszolt az elgyepált.
-Szerintem is menjünk. - tette hozzá Jin - Pihenjetek.
-Rendben, szólok apunak, meg vissza kell ugranom valamiért.
-Jaj Kook tedd már félre a farkad! - nyavajgott Hoseok.
-Majd..... egy tíz perc múlva jó? Mindjárt jövök. - rohant vissza a klubba.
-Vajon, ha csomót kötne rá is ennyire élénk lenne? - húzta száját Suga.
-Hé srácok. - lépett oda az az őr, aki szintén kapott egyet - Köszönöm a segítséget. Legközelebb is nyugodtan gyertek. Mától első számú vendégnek számítotok.
-Semmiség, ezt bárki megtette volna. - állt szóba vele Jimin.
-Hát ha hiszed, ha nem, ez nem igaz. Volt már pár ilyen, és most volt először, hogy mások is segítettek.
-Uhh! Milyen bunkó emberek vannak!
-Hát igen.
-Yeeun jól van? - kérdeztem, mert nem láttam mióta kijöttünk.
-A főnök huga? Jah. Semmi baja.
-Mi? - kerekedtek el szemeink - A főnök huga? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Szóval dupla szerencsétek van. Innentől nincs az az isten, hogy titeket ne engednénk be. Na tovább szép estét srácok. - állt tovább elégedetten.
-Hát V! - szólalt meg elsőnek Rapmon - Te ritka nagy mázlista vagy.
-Jaj az én kis öcsikém! - ölelt meg Hoseok.
-Megfulladok Hopi. - figyelmeztettem, de le se szarta amit mondtam.
-Végre felnő az én kis öcsikém!
-Hopi kérlek! Nem kapok levegőt.
-Visszatértem. Nézzétek mit hoztam! Egy neked Rapmon, egy neked Suga, ez az enyém, ez pedig a tied V. - osztott szét ki papírdarabokat, amit nekem Hoseok vett a kezébe.
-Mi ez? - kérdezte Suga.
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.


(Folytatjuk :D )

V&Yeeun 2.rész

A sminkje tökéletesen kiemelte a barna szemét, de nem voltam a színben biztos, mert egyik lánynak meg látványosan rendellenes szemei voltak, szóval a kontaktlencsét sem hanyagolták. Ahogy néha dobálta haját, majd egyszer összetalálkozott tekintetünk, elhatároztam magam.
-Akkor is elhívom randizni!

-Hajrá pici Taehyung! De amennyit te ittál, innen már nem nagyon fogsz felállni. - veregette meg a vállam  Hoseok.

-Akkor nekem szabad a pálya. - állt fel Suga.

-Jaj ne mááááááár! Hyuuuung! - terültem helyén - Ne légy gonooooosz! Hagyd meg nekem őt. - fetrengtem a kanapén.

-Csak vécére megyek te kis hülye. Azért ekkora paraszt még én sem vagyok. De neked hozok vizet, ha ma még tényleg hozzá akarsz szólni. - indult be a tömegbe.

-Gyere te kis hülye! - rángatott fel ülő helyzetbe Hopi.

-Mi az Hopi? - pislogtam rá.

-Mérjük fel az esélyeidet.

-Esélyeimet?

-Igen. Nos. Bátran kijelenthetjük, hogy ő a legszebb. - karolt át vállamat és magához húzott, miközben a lányt bámultuk - Akár milyen is legyen valójában, ő a korona égköve. - mutogatott.

-Túl sok szappanoperát nézel. - jegyeztem meg, de észre sem vette.

-Szóval, ha meg akarod szerezni

-Igyál és egyél. - szólt bele Jungkook.

-Nem! Ahh Kook elrontod a nagy jelenetem. - mordult rá Hoseok.

-Bocsi. - nevetett.

-Szóval, ha őt akarod, meg kell mutatnod, hogy meg tudod védeni. Hogy te vagy álmai hercege lóháton.

-Megint Disneyztél? - kérdeztem.

-Úúú igen! Tudtam, hogy te rájössz. - kapta el vállaim és maga felé fordított, így beszélt tovább hozzám - Hófehérke olyan jó! A gonosz boszorka és a cuki kis állatok. - lelkesedett egyre jobban.

-Igen tudom Hoseok. Én is láttam.

-És a Csipkerózsika? Olyan jó rózsaszín!

-Na most kéne ide Jin hyung. - jegyezte meg Jimin.

-Ahh V annyira hiányoztál! - szorított magához.

-Te is Hoseok.

-Na ne itt, ha csajozni akarsz. - bökött meg Suga - Itt a víz és egy kis kaja. Csak, hogy tudj járni. - nyújtotta nekem, miután kihámoztam magam Hopi karjaiból.

-Remélem mindenki jól érzi magát! - szólalt meg a Dj - Most járunk még csak az éjszaka felénél emberek! Pörögjön fel az este! Mivel indítsunk csajok?

-Starstrukkot kérnénk a házigazdától! - üvöltött a Djhez legközelebb az emelvényen táncoló lány.

-Mit mondtál cicus?

-Gyerünk srácok mindenki! Starstrukk! Starstrukk! - vették rá a tömeget a csajok az üvöltésre, amibe Jungkook is beszállt, de annyira, hogy felpattant az asztalra és torkaszakadtából üvöltött egyet.

-STARSTRUUUUUUUUKK!

-Ohh na ezt már meghallottam! Vendégem vagy egy soujoura srác, ha idejössz! De most szóljon akkor amit ti kértetek, és jó bulizást nektek! Senkit ne engedjetek haza egyedül! - kezdett bele szórakoztatásunkba és Jungkook lemászott az asztalról.

-Ingyen piaaaaaa!

-De az utolsó! - jelentek meg időközben a többiek is.

-Jó-jó-jó. - indult meg a táncparkett felé.

-Hé srác! - kiabált utána az ünnepelt lány, akivel nemrég táncolt.

-Kook ez neked szólt! - kiabált utána Jimin.

-Nekem? - fordult vissza teljesen meglepett arccal.

-Igen! - üvöltött újra a lány - Siess vissza cuki fiú! - ettől viszont Kooknak elakadt a szava is. Aznap nem ivott eleget ahhoz, hogy erre válaszolni tudjon.

-Sietni fog. - tolta a Dj felé Jimin, majd eltűntek a táncosok között.

-Na megint neki jött össze, ezt nem hiszem el. - huppant le Rapmon.

-Mert ő a legfiatalabb, így a csajok számára a legcukibb. - húzta száját Jin, aki szintén leült.

-Megetted már V? - kérdezte Suga.

-Nyem - csámcsogtam - Mert? Hova sietsz?

-Csak szívesen hoztam volna még neked.

-Óóó Hyung lebuktáááál! - vigyorgott Hoseok.

-Te miről beszélsz? - kérdezte Jin, én meg csak pislogtam.

-Hát Sugának tetszik a pultos lány. Észrevettem ám, hogy egész este oda-vissza járkáltál. Most pedig hoznál Vnek nasit? Pont te? Aki vécére elmenni is lusta néha?

-Jó van na! Hallgass már! - intette le a mai szerelem doktort Suga.

-Melyik tetszik neki? - hajolt közelebb Rapmon és a csaposokat nézték.

Miközben Hoseok magyarázott a többieknek, Suga hyung csak fortyogott magában, amiért így lebuktatták, én pedig nassoltam tovább. Lassan Kook is visszatért Jiminnel. Beszélgettek valamiről, de főleg Jimin magyarázott a kisebbiknek, az pedig láthatóan kipirult.

-Na gyere te kis aranyos! - jelent meg a szülinapos lány és elkapta Kookie egyik kezét - Iszok valamit és táncoljunk! De nem tudom mit igyak. Segítesz dönteni? - húzta maga után.

-Öhm..... P-persze. - dadogott még kicsit.

-Nem ért le a soujo. Majd pár pillanat és készségesebb lesz. - üt le Jimin - A mázlista.

-Az. - helyeselt Jin - Te Suga.

-Mi va'?

-Nem a te pultosodra vigyorog Kook?

-Mi? - pattant fel és megindult - Szét csapom azt a gyereket.

Jót nevettünk, hogy milyen könnyen bekapta a csalit, de így legalább visszamehetett a lányhoz. Én lassan elmajszoltam a nasit amit kaptam, és onnantól igyekeztem nem olyan sokat inni, csak annyit, hogy jó kedvem legyen. Hoseok még felrángatott mindenkit párszor táncolni, de ahogy egyre józanabb lettem, úgy lettek a lányok egyre részegebbek, ami kiábrándító látvány volt. Sokan teljesen elvesztették a kontrollt, de a mosdó folyosóján, a női vécé ajtajában állt egy csaj, aki egész jó állapotban volt.

-Sokáig szenvedsz még? - de nem kapott választ, így csak a falnak támaszkodva várt.

-Mi a baj? - kérdeztem.

-Túl itta magát a kis hülye. De én be nem megyek. Majd mindjárt jönnek a többiek és lerendezik.

-Ohh. Remélem nem lesz baj.

-Cuki vagy, hogy aggódsz. - ettől kicsit zavarban jöttem. Megéreztem már, hogy nincs bennem annyi.

-Csak...... nem akarom, hogy valakinek baja legyen. Na rohanok, szia! - tűntem el a férfi mosdóban, majd azonnal kifújtam magam. Hogy fogok így szóba állni a bombázóval, ha egy mezei lánnyal sem tudok beszélni.

Az este hátralévő részében mindenki velem foglalkozott, miután elpanaszoltam Jinnek, hogy nem tudok lányokhoz szólni. Mivel ő volt a legidősebb, így neki nyavajogtam, de mégis Hoseok helyezte szolgálatba magát.

-Gyere V játszunk valamit! - rángatott fel a kanapéról.

-Mit?

-Tetszeni fog. Tévében láttam. Kíváncsi vagyok beválik-e.

-Kezdek félni.

-Nincs mitől. - értünk a pulthoz és azonnal nézelődni kezdett - Hé! - szólított meg egy lányt, aki barátnőjével társalgott - Szia! Ismered Taehyungot? - és elment.

-Hoseok! - kiabáltam rá.

-Szia! - köszönt a lány és teljesen rám figyelt.

-Ö.... Szia!

-Te vagy Taehyung?

-Izé... Jah. Azaz. Igen.

-Kérdezd meg, őt hogy hívják! - üvöltött vissza Hopi kicsit messzebbről.

-Épp azt terveztem, köszönöm Hoseok!

-Vicces barátod van. - kuncogott a lány.

-Igen. Ő ilyen... zizi. Szóval, hogy hívnak? - követtem J-Hope tanácsát és bejött.

Nem tudom, honnan vette ezt a játékot, de nem hittem volna, hogy beválik. Tök jól elbeszélgettünk a kis hölggyel, de ők nem terveztek maradni, így hamar tovább álltak, mert végig akartak járni több klubbot is. Persze, ahogy visszaültem a fiúk közé, megveregették a vállam és megtapsoltak.

-Na következő! Ki tetszik? - nézett körbe.

-Nem Hoseok! Most maradsz! - ittam meg egy felest - Most megnézem közelebbről gyermekeim anyját.

-Huhuhúúúú! Ez azzz! - dörzsölte tenyerét Hoseok.

Összeszedve minden bátorságomat, bizonytalanul megindultam felé, miközben kiszúrtam Sugát, aki továbbra is a pultnál támaszkodott, de már jót társalgott a csapos lánnyal. Gondoltam magamban, hogy ha egy ilyen lustaságnak sikerült, nekem is fog.

-Felengedsz magadhoz néha mást is? - kérdeztem, ahogy közelebb hajolt hozzám tánca közben.

-Csak csajokat - feküdt hanyatt.

-Ohh.

-Szomorú mi?

-Kicsit.

-Cuki vagy! - pöckölte meg az orrom, amin meglepődtem, de pár perc múlva újabbat kérdeztem, miután felállt.

-Milyen színű a szemed?

-Ez top secret barátocskám.

-De nekem elmondhatod.

-Jah igen. - mosolygott - Ezt ismerem.

-Szia cicaaaaa! - jelent meg egy három fős férfi társaság, a lány pedig látványosan behúzódott a rúdhoz.

-Sziasztok srácok. Mit isztok?

-Csak vodkát. De rólad szeretnénk.

-Azt nem szabad. De láttam pár szabad prédát még ott a sarokban. Jól riszálták az este folyamán.

-De nem úgy mint te. - csóválták fejüket és elindultak a lányok felé.

-Ez munkám, nekik nem.

-Na ez az! Nekem ilyen munkával rendelkező nő kell. - szólt vissza az egyik.

-Sajnálom. Mi nem vagyunk elérhetőek a vendégek számára! - erre kicsit szomorkodtak, de hamar behízelegték magukat a másik társaságba.

-Tényleg? - ültem le egy szabad kanapéra.

-Igen. Elszomorodtál? - mászott felém az emelvényén és hasra feküdt.

-Kicsit. Félsz tőlük? - utaltam észrevételemre.

-Kicsit.

-Tőlem mért nem?

-Mert te vagy két órája gyűjtöd az erődet, - kelt fel - hogy ide merj jönni.

-Figyeltél? - vörösödtem el.

-Igen. - mosolygott - Megnevetetted azt a lányt. Biztos vicces vagy.

-Gyere el velem és meglátod mennyire.

-Ohh, de egyenes! De nem. Sajnálom.

Aztán még kérleltem kicsit, de nem ment bele a dologba, és lassan egyre kevesebben lettünk. Visszaballagtam a srácokhoz, majd leültem közéjük. Valahonnan szereztek kártyát, és Jin meg Rapmon játszottak egymással, miközben Hoseok bíráskodott és Jiminnel veszekedett valamin.

Hajnali ötkor, bejelentették, hogy a klub lassan bezár, így a zenét is elhalkították, majd mindenki elkezdett hazaszivárogni.

-Meddig maradunk még? - nyújtózkodott Jimin.

-Hát figyelj! - nézett körbe Rapmon - Jungkook épp a csaj telefonszámáért könyörög az ajtóban, ha jól látom, Suga pedig végre beszélgethet a pultos lánnyal hosszabban is. Szóval míg ki nem dobnak.

-Akkor még V is elkaphatja a kis táncosát. - jegyezte meg Hoseok.

-Mi? - kaptam fel tekintetemet telefonomról.

-Hát nézd! - mutatott körbe - A legtöbb emelvényről már lejöttek a lányok. Sőt! Nézd csak! - mutatott az én kedvencem helye felé - Már ő sincs fent.

-Basszus, hol van?

-Szerintem ott. - mutatott a Dj felé Jimin, és tényleg. Ott állt mellette, miközben beszélgettek.

-Várd meg míg csatlakozik a többi lányhoz a pultnál, aztán odamegyünk. - nézte Hoseok is.

-Vesztettél hülye gyerek! - szólt rá Jin.

-Mi?

-Igen. Lemaradtál. Igyál Hoseok! - emelte fel a megmaradt piákból összekevert hánytatót Rapmon.

-Háháhá! Juuuj!!! Aki másnak vermet ás. - nevette ki Jimin.

-Gondolta a fene, hogy a kis Taehyunggal elterelitek a figyelmemet.

-Na igyál csak hyung! Nagyon szar, de nekem is bele kellett innom. Szal húzd csak meg! -szólt rá Jin.

-Gyere V! - álltunk fel a srácokkal - Uhh! Még mindig szarul vagyok. - küszködött J-Hope.

-Ugye milyen förtelmes?! Így keverd legközelebb basszus! - szólta le Jin.

Odamentünk közben Sugahoz, aki még mindig a pultos lánynak udvarolt, de szerencsére már az én angyalkám is ott iszogatott.

-Helló lányok! - köszönt Jungkook. Hogy felbátorodott!

-Sziasztok! Na jól éreztétek magatokat? - kérdezte az egyik.

-Naná! Jól táncoltok. - folytatta Hoseok, mert Jungkooknak elakadt a szava, ahogy a lányok ráfordultak.

-Köszönjük. Gyertek máskor is!

-Fogunk. De megtudhatjuk, hogy hogy hívnak titeket? - kérdezte Rapmon.

-Én cingár vagyok. - válaszolt az, akivel eddig is beszélgettünk.

-És hétköznap?

-Az titok - kacsintott majd lehúzta italát - Na megyek haza. Szép álmokat majd emberek. Helló lányok!

-Szia! - köszönt el tőle mindenki, majd eltűnt a személyzeti részleg felé.

-És téged? - kérdezte Jin az én lánykámat, aki nagyot sóhajtott, majd rám nézett.

-Nem szabaaaad! - bökdöste egyik barátnője, aki vigyorgott és tudta jól, hogy mi a helyzet.

-Ahhh! - látszott rajta, hogy elmondaná hogy hívják, de mivel nem engedik neki, így nem fogja - Nyuszó.

-Cuki. - jegyeztem meg.

-Az. - mosolygott.

-Na zárunk srácok kifelé! - szólt ránk az egyik biztonsági őr.

-Csak a számod add meg! - szakadt el nehezen Suga a csapostól.

-Gyere következő pénteken is, és akkor talán.

-Itt leszünk! - közölte a hírt mindenkivel Jungkook, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk neki.

-Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy kiértünk.

-Kell annak a csajnak a száma. Itt leszünk! - határozta el magát. Szóval ő sem járt sikerrel. De ez nekem csak jó. Így lesz még szerencsém Nyuszóhoz. Ez az!

(Folytatjuk :D De jó hosszúra sikerül folyton. Második részben  már előrébb akartam járni, de mindegy. XD Ez van na! XD )

V&Yeeun (rövid)

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész(befejezés)