Kitty kitty [EXTRA] 20. rész: Heesoo

Ahogy ígértem, egy extra epizód, ám ez azonban jobban összpontosít Kookra, mint a szerelmes macskákra, de természetesen ők sem maradnak ki. Aki olvasta a nagyon hosszú Yaoi sorozatomat, amit még mindig nem fejeztem be, annak ismerős lehet a címben szereplő név és már tudhatja is, mi lesz a vége ennek a oneshotnak minősülő extra résznek. :D


Figyelmeztetések/jellemzők: 16+, BTS, fiú x fiú, középpontban: Jungkook + OC, YoonMin, hibrid, 8752 szó!


Yoongi lassabban épült fel, mint szeretett volna, de nem tudta siettetni a gyógyulást, amit Jimin sajnos akarata ellenére hátráltatott. Az idősebbnek pihenésre lett volna szüksége amibe gyakran beleszólt a foltos kis calico, ki szerelmesebb volt, mint valaha. Yoongi persze örömmel fogadta a törődést és inkább maradt otthon néhány nappal többet, minthogy visszautasította volna párját. Ő később is állt munkába Jiminnél, de ezt persze indokolta a súlyosabb sérülése és a hosszabb kórházi ellátása. Azonban ezeken kívül is sok változás történt rövid idő alatt az életükben. Az irodában már mindenki tisztában volt a helyzetükkel, hiába viselkedtek úgy, ahogyan korábban. Ettől még azonban nem akarták kimutatni mindenki előtt, hogy ők mennyire összenőttek, így végül senki sem beszélt róluk, mégis mindenki tudott kettejükről. Sőt, nagyobb nyugalmat kaptak az eddig őket támadó emberek felől, mint korábban, ami kellemes meglepetés volt számukra. Ezalatt pedig, ahogyan Yoongi újra magáénak érezte erejét, átköltöztette Jimint a barátaik segítségével. Hetüknek csak egyszer kellett fordulni a calico cuccaival, hiszen abba a picike lakásba nem sok holmi fért, így azonban hamar megvoltak mindennel és tarthattak egy baráti estét is.

Remekül haladtak mindennel ahogyan telt az idő. Jimin továbbra is aranyos volt, a heatjei alatt pedig néha nagyon fárasztó, ám jól kijöttek Yoongival, még az apróbb nézeteltérések ellenére is. Néhány hónap alatt pedig a fiatalabb anyagilag is kezdett talpra állni.

– Vásároltunk, meg ebédeltünk, aztán kávéztunk és végre és fizethettem mindent. Olyan boldog voltam, hogy Kook végig rajtam nevetett – mesélte boldogan párjának napját Jimin amint hazaért.

– Remélem megint egy párnak néztek titeket – vette el Yoongi a másiktól a szatyrokat.

– Egyszer. De mivel egy ember volt és Kookot még mindig rossz érzéssel töltik el az ilyesmik, ezért nem tagadtuk.

– Nem gond – pakolt le Yoongi a kanapéra.

– Tényleg? – vetkőzött Jimin.

– Igen. Velem alszol, velem laksz, velem fekszel le, ő pedig nincs túl jól. Nem gond – tért vissza párjához Yoongi. – Szóval, miket vettél? – ölelte át derekát.

– Csupa leértékelt cuccot, de nagyon jók! – válaszolt izgatottan vigyorogva Jimin. – Megmutatom!

Egy gyors csók után pedig valóban rohant is kipakolni, hogy egy elnagyolt divatbemutatót tartson az idősebbnek. Nagyon örült az új ruháknak. Évek óta nem vett magának semmi hasonlót, ezért az utóbbi időben nagyon belehúzott ahogy lett pénze rá. Viszont ezen Yoongi is felbuzdult picit, amint pedig halványan mosolyogva figyelte boldog párját el is határozta magát, hogy itt az ideje felvetni az ötletét.

– Tudod mit kéne még venned? – húzta ki magát a kanapén ülve.

– Mit?

– Rövidnadrágot, fürdőgatyát, talán egy napszemcsit is.

– Majd nyáron. Most még hideg van hozzá – hajtogatta össze új ruháit Jimin.

– Pedig szerintem venned kellene ilyesmit, hogy majd ne ott kelljen helyben. Úgy mindig drágább.

– Hol? – állt meg dolgával Jimin.
– Bárhol, ahol jelenleg strandidő van. Azt mondtad, a top egy az, hogy elmenjünk kettesben nyaralni egy hétre. Ebben csak a pénz akadályozott meg eddig téged, de már jobban állsz, szóval mi lenne ha... elmennénk kicsit pihenni?
– Csak mi ketten? – vigyorgott Jimin amint leült párjával szemben a kanapéra.
– Igen.
– Szerinted elengednének?
– Muszáj lesz nekik.
– És hova akarsz menni? – érdeklődött izgatottan a calico amivel Yoongit is mosolygásra késztette. – Nem sok spórolt pénzem van, így messzire sajnos nem tudunk elmenni.
– Akkor Thaiföld? A repjegy kicsit költséges, de szívesen kisegítelek. A többi nem vészes. A tengerparti strandhoz még hideg lesz, de wellnessezni tudunk.
– De én szeretnék tengerben fürödni – mászott az idősebb ölébe Jimin. – Mi lenne, ha kicsit később mennénk, mikor ott már jó az idő és akkor tudnám magamnak fizetni rendesen. Kimehetnénk majd a tengerpartra, koktélozhatnánk a csillagok alatt, meg mást is csinálhatnánk – vigyorgott továbbra is amint átkarolta Yoongi nyakát.
– Biztos várni akarsz addig? – ölelte át Jimin derekát az idősebb.
– Te nem szeretnél a tengerparton heverészni velem?
– Dehogynem! Csak jó lenne már most elvonulni kicsit, hogy kettesben töltsünk egy kis időt ismeretlenek között. De ha neked nem olyan sietős, akkor várhatunk még a tengerpartra. Az valóban jobb lenne, mint egy bezárt wellnesses nyaralás.
– Szuper! – nyomott egy gyors csókot párja arcára Jimin. – Holnaptól spórolok megint, hogy biztosan legyen pénzem. Sőt, holnap visszaviszek minden ruhát – mászott ki az idősebb öléből, hogy elpakoljon.
– Azt ne! – húzta vissza a calicot magához Yoongi. – Megérdemled az új holmikat, ne vidd vissza egyiket se! – ölelgette a fiatalabbat miközben macskafüleit piszkálta orrával. – Nem kell úgy spórolnod, mint korábban, van időnk. Inkább élj kényelmesen.
– Kezdesz olyan lenni, mint én.
– Ezt hogy érted?
– Harapni lehet a karamellát a levegőben.
– Ezt igennek veszem – harapott lágyan a calico fülébe.

Ötleteltek még a pontos időpontról, hogy mikor menjenek el kettesben egy hétre pihenni, amint pedig sikerült megállapodniuk már foglaltak is jegyet. Az egész utazást Jiminhez igazították, hogy az ő pénztárcájának kedvezzenek, így várniuk kellett még néhány hónapot. A calico ugyanis nem szerette volna, ha mindent a másik fizet majd helyette. Egész életében segítettek neki a pénzügyekkel, emiatt pedig érthető is volt viselkedése. Boldogan újságolta a megvet repülőjegyet és a lefoglalt szállást legjobb barátainak, kik örültek a hírnek, viszont akadt valami, ami mégis zavarta Jimint. Taehyungnak volt valakije, így nem maradt magára szinte soha, azonban Jungkooknál más volt a helyzet. Sok idő telt el a történtek után, ám a nyúl továbbra is kerülte az embereket és sokszor rosszul lett a tömegben, ha egyedül maradt. Ezért támadt Jiminnek egy ötlete melynek sajnos párja már kevésbé örült. De persze a hatalmas szemekkel, a cuki ajkakkal és az édes kis illattal sikerült meggyőznie Yoongit, hogy magukkal vigyék Kookot.
– Azért remélem, nem akarod majd, hogy ő is hozzám költözzön.
– Nem-nem – nyugtatta meg párját Jimin, miközben a reptéren várták Kookot. – Szerintem ez a nyaralás sokat segít majd rajta.
– Remélem. A legközelebbi nyaralásra csak veled akarok menni. Vagy maximum úgy, ha ő is hozza a párját és megkapjuk a kis magánéletünket.
– Most is lehetünk majd kettesben – mosolygott Jimin Yoongira. – Megígérem – puszilta meg párja arcát a fiatalabb.
Jungkook időben érkezett és láthatóan kicsit kényelmetlenül érezte magát a többiek társaságában, de ez csupán amiatt volt, mert nem tudta, Yoongi mit gondol valójában az egészről. Tőle félt egy picit, viszont Jimint nagyon szerette még mindig, ezért szívesen töltötte vele az idejét, mivel látszólag ő bizonyult az egyetlen személynek akinek még akadt is rá szabad perce. Egész úton csendben volt és feltűnően húzott a hibridek felé minden egyes alkalommal amikor felbukkant valaki, akinek emberi füle volt. Yoongi kicsit meg is sajnálta emiatt. Hiába Jimin volt az akit végül elraboltak és megsebesítettek, Jungkooknak sokkal tovább kellett elviselnie a bántalmazást, ezért a fekete macska igyekezett erőt venni magán.
– Egymással szemközti szobák. Szerencséd van Jungkook – nyitotta ki a hotelszobájuk ajtaját az idősebb miután bejelentkeztek.
– Kicsit pihenj le Kookie, szusszanj egyet, mi is azt fogunk, aztán menjünk le enni! – puszilta meg a nyuszi arcát Jimin, ami után az említett láthatóan idegesen pillantott Yoongira. Remélte, nem kapja el a másik amiért a calico ennyire közvetlen vele.
– O-oké – tűnt is el gyorsan saját szobájában, Jimin pedig követte párját a másikba.
– Ezt nehéz lesz megszoknom – zárta be az ajtót Yoongi.
– Mit? – pakolt le Jimin és azonnal rendezkedni kezdett a csomagjaikkal.
– Hogy ennyire közvetlen vagy vele.
– Nincs közöttünk már semmi és nem is lesz míg veled vagyok. Márpedig én veled akarok lenni, szóval ne aggódj – huppant le az ágyra a calico. – Pihizünk kicsit? – vigyorgott kajánul, miközben foltos farkincáját maga mögött lengette.
– De halknak kell lenned különben a szomszéd mindent hallani fog és úgy tudom, egy nagyon kényes nyúl kapta meg az egyik szobát a közelünkben – sétált oda a fiatalabbhoz Yoongi.
– Csak ha te is csendben leszel – dőlt el az ágyon a calico amint az idősebb lassan rámászott.
– Nagy kihívás lesz ez a nyaralás.

Yoongi és Jimin gyorsan felavatták a hotelszobát, ha pedig a fekete macskán múlt volna, kétszer is megtették volna, azonban a fiatalabb már így is aggódott picit, hogy túlságosan nyilvánvalóan elhúzzák a pihenést, ezért nem ment bele. Inkább a terve szerint folytatta útját, majd Jungkookot összeszedve elmentek vacsorázni. Jimin próbálkozott a feszült hangulat oldásával a sok finomság felett, azonban ezzel csak azután járt sikerrel, hogy Yoongi unszolására mind a hárman ittak egy kis rövidet. A fekete macska néhány pillanattal ezután beszédesebb és kedvesebb lett a nyúlhoz, továbbá sokkal közvetlenebb párjához, amitől Kook is feloldódott. Végre nem feszengett senki, Yoongit sem zavarta a többi ember és úgy tudtak pihenni, ahogyan tervezték. Nem szerették volna az első estét a hotelszobában kuksolva tölteni, ezért a személyzet ajánlását kikérve le is mentek a hotel tengerpartjára, ahol egy kis bár fogadta őket zenével és társasággal. Készültek rendesen a turisták érkezésére ami kapóra is jött a fiataloknak. Bár Jungkookot nehezen lehetett elengedni, mert ő maga nem akart elvegyülni az emberek között, de azért erőt vett magán, hogy ne legyen nagy teher társai számára. Úgy kapaszkodott a bárpultba mintha az élete múlna rajta, miközben feszülten nézelődött. Ideges volt, de uralkodni akart magán míg a szerelmes pár kicsit élvezi a szabadságot.
– Látod, próbál nem a terhünkre lenni – feküdtek egymáson a sötétben egy függőágyban néhány méterre a zenétől és a többi vendégtől.
– Szívesebben nézek valaki mást, mint az exedet, aki csak úgy ontja magából a félelem illatát.
– Igazad van – fordult inkább párja felé Jimin. – Párként jöttünk és ő nem a gyerekünk, nem kéne ennyire féltenem – játszott Yoongi macskafarkincájával.
– Pontosan. Amúgy is érezni fogod, ha elmegy valamerre. Jó az orrod neked is – ölelgette Jimint az idősebb. – Nagyon szépek a szemeid ebben a halvány fényben – udvarolt.
– Köszönöm – mosolygott zavarában Jimin és kicsit összehúzta magát.
– Ha elárasztod a levegőt a vaníliáddal, nehezen tartom szemmel a barátodat – harapta meg lágyan a calico foltos macskafülét.
– De ha ilyeneket mondasz nekem nehezen tudom visszafogni magamat.
– Ha pedig kevesebb hibrid lenne a közelben valószínűleg nem is kérném tőled.
– Úúú! – emelkedett fel picit és meglepődve pillantott párjára.
– Néha jót tesz egy kis adrenalin közben, na. De most még az exed is itt van. Biztosan lebuknánk.
– Nem is tudtam, hogy ilyen bátor vagy.
– Amnéziád lenne? Tudod nincs meg az epém és annak nem egy epekő az oka.
– Tudom, de az más – feküdt vissza a fekete macskára Jimin.
– Jah, értem. Mert ahhoz, hogy szexeljünk a szabadban úgy, hogy mások is vannak a közelünkben, sokkal nagyobb bátorság kell, mint megvédeni egy késsel felszerelkezett ellenséggel szemben a szerelmünket... Értem.
– Nem így gondoltam – csapott játékosan párja mellkasára a calico.
– Sosem fogok tudni kiigazodni rajtad – játszadozott Jimin macskafüleivel Yoongi. – De így legalább érdekes mindennap – sóhajtott nagyot.
– Fáradt vagy?
– Kicsit. Ez a kis függőágy nagyon kényelmes. Még néhány hosszabb perc és biztos elalszom, ha így hintáztatsz minket tovább a foltos kis farkaddal.
– Lehet mennünk kéne. Felavathatnánk másodszorra is azt a szobát... Vagy esetleg sétálhatnánk egyet még parton, messze mindenkitől – simogatta Yoongi mellkasát.
– Már nem is olyan félelmetes ötlet, igaz? – vigyorgott az idősebb.
– Kíváncsivá tettél.
– Ezt örömmel hallom, mert a strandot is fel kell majd avatnunk egyik nap. Remélem, készülsz.
– Mindent fel fogunk avatni? Ú! A liftet is? Abban van tükör is. De szerintem nem tudnánk benne annyi időt eltölteni, hogy kényelmesen... Tudod. Pedig nagyon izgató a gondolata is. Mi az? – pillantott fel Yoongira, amint az felemelve fejét a bár felé nézett.
– Megváltozott Jungkook illata, nem érzed?
– Kicsit tele már az orrom – fordult ő is barátja felé.
– Azt hittem, fél az emberektől – jegyezte meg Yoongi.
– Hát fél is a többségtől. Bár ez a pali sem egy fogpiszkáló, szóval nem értem. Érdekes. Szerinted oda kéne mennünk? – feküdt vissza kényelmesen Jimin úgy, hogy továbbra is remekül rálásson Jungkookra.
– Nem tudom – pihent vissza Yoongi is. – Úgy tűnik nem erőlteti a dolgot a pali és Jungkook számára sem teher. Talán hagynunk kéne még kicsit őket. Akár jól is elsülhet. Mi az? – érdeklődött a fekete macska amint Jimin szúrós tekintettel pillantott rá.
– Elpilledtél és nincs kedved megmozdulni.
– Így is mondhatjuk. Még öt perc és ígérem, odamegyünk – sóhajtott nagyot Yoongi miközben kényelembe helyezkedett.
– Normálisnak tűnik a pali – tért vissza a nyúlhoz a fiatalabb. – Van benne valami... más. Biztos kedves.
– Na jó! – kelt ki a függőágyból Yoongi.
– Mi az? Baj van? – ült fel Jimin is.
– Ne más pasikon legeltesd a szemedet, gyere! – vonta magával a calicot Yoongi.
– Mi a terved?
– Itt vannak nem messze leláncolva a hotel nyugágyai. Na gyere! Szedd az apró kis foltoscica lábaidat!
– Ennyi ember közelében? –  rohant párja után vigyorogva a calico.
– Beijedtél?
– Nem én! Hol egy nyugágy?

– Akkor nem egyedül jöttél – ácsorgott az idegen Jungkook mellett.
– Nem. Barátokkal.
– És ők merre járnak? – nézelődött a férfi.
– Elvonultak kicsit. Kettesben akarnak lenni – iszogatott picit még félve Jungkook.
– És a te párod? Ő nem akar veled kettesben lenni?
– Én... Nekem... – pillantott fel bizonytalanul az idegenre, ki azonnal mosolyogni kezdett. – Most egyedül vagyok.
– Értem... Most én is egyedül vagyok – könyökölt a pultra az idegen. – Így picit unalmas.
– Sokan vannak. Biztosan találsz valakit.
– Nem igazán nekem valóak itt az emberek. Igazából itt sem kéne lennem, de már ki volt fizetve és nem akartam az egészet lemondani.
– Értem – bújt poharába Jungkook.
– Egyedül nem olyan kellemes itt – pillantott a nyuszira a férfi. – Nem szoktam ilyet, de ha megint elvonulnak a barátaid, vagy csak szimplán nincs kivel elmenned ebédelni, akkor nyugodtan szólj. Vagy ha esetleg érdekel egy kis városnézőtúra, mert persze az is ki van fizetve két személyre, de egyedül vagyok.
– Nem tudom még... Elvagyok velük – utasította vissza az ajánlatot Kook.
– Azért, ha mégis meggondolnád magadat, a háromszázkettes szobában vagyok. A városnézés pedig holnapután lesz – indult volna elfele, hogy otthagyja Jungkookot egyedül, ahogyan az korábban is ücsörgött a pultnál, de még megtorpant egy pillanatra. – Az időm nagy részét pedig a hotel medencéje mellett töltöm egy könyvvel, amit már legalább huszadszorra olvasok, mert több nem fért bele a bőröndömbe, ha mégsem lennék a szobámban.
– Rendben – válaszolt röviden Jungkook, mialatt továbbra is tartotta a távolságot.
– Rendben – ismételte meg mosolyogva az idegen. – Biztos nem magányos így este itt? – érdeklődött néhány csendes pillanattal később.
– Jó így.
– Csak... Jó – adta meg magát a férfi. – Nem zavarlak tovább. Jó pihenést!
– Köszönöm. Neked is.
– Köszi – hagyta ott az idegen Kookot.
Elég sokáig üldögélt még ott egymaga mialatt társaira várva nézelődött. Néha megakadt a tekintete a hirtelen felbukkanó kedves turistán, ki az est további részében egy fiatal nővel beszélgetett. Aranyosnak tűnt minden alkalommal, bár sokszor bizonytalanodott el Jungkook mikor meglátta, milyen erényes kiállása is van. Kellemetlen emlékeket idézett fel benne, így nem jutott dűlőre, végül pedig nem is kellett döntést hoznia, hiszen Jimin és Yoongi hamarosan felbukkantak. Kook érezte rajtuk, mivel töltötték eddig az idejüket, de nem akarta megemlíteni. Így is teher volt a számukra, nem szerette volna még jobban rontani a helyzetét.

Másnap egyszerű volt a terv. Mivel nem akartak semmi mást, csak kicsit kikapcsolódni és élvezni a gondok nélküli életet, ezért a kiadós reggeli után letelepedtek néhány órára a hotel medencéje mellett. Megbeszélték, hogy csak addig süttetik ott a hasukat míg gyomruk küzd a hatalmas adaggal, majd továbbállnak a sós víz felé.
– A medence vize is kellemes – ücsörgött a szélén Kook, miközben lábát lógatva tesztelte a hőmérsékletet. – Nem hideg. Pont jó.
– Én akkor is szeretnék tengerben fürödni. Legalább egyszer. Szeretem a tengert – ment oda Kookhoz Jimin, majd ő is letelepedett mellé.
– De ha nem akarsz Jungkook, akkor maradhatsz itt, nem kell velünk jönnöd – tett javaslatot Yoongi a napágyból, nem messze tőlük.
– Nem szeretnék egyedül lenni. De ha kettesben akartok maradni, felmehetek a szobámba – játszadozott a vízzel.
– Szeretném, ha velünk jönnél – bújt a fiatalabbhoz a calico, mialatt macskafarkát körültekerve a másik dereka körül annak ölébe fektette. – Yoongit sem zavarja.
– Rendben – nyelt nagyot Kook, majd Jiminre tévedt tekintete. A foltos macska tele volt boldogsággal és úgy vigyorgott, hogy szinte alig látszódtak szemei, ami a nyuszit is felvidította. Nem tagadta, nagyon szerette Jimint, nem csak úgy, mint barát, de tiszteletben tartotta annak döntését, így nem lépett semmit. Csupán élvezte barátja társaságát és kedvességét.
– Ő az én cicám! – szólalt meg újból Yoongi. Megcsapta az orrát néhány feromon, aminek nem nagyon örült.
– Yoongi! – mordult rá Jimin.
– Csak tisztáztam! – emelte fel kezeit megadóan a fekete macska.
Yoongit akármennyire is zavarta néha Jungkook annyiban örült neki, hogy lekötötte Jimin fölöslegesen sok energiáját. Az idősebb még szundított is egyet a medence mellett ebéd előtt míg a fiatalok eljátszadoztak a vízben. Ennyiben tényleg hasznát vette a nyúlnak, no meg még annyiban is, hogy Jimint ritkán látta olyan boldognak ilyen hosszú időn át. Úgy látszott, Kooktól sohasem fog tudni elszakadni teljesen és kénytelen lesz az idősebb megkockáztatni a nyuszi folytonos közelségét, ha szeretné még így látni a calicot.
– Reméltem, hogy itt talállak – hallott hirtelen egy hangot maga mögül Kook miközben Jiminnel a medencében pancsoltak és kicsit meg is ijedt. – Bocsánat – mosolygott kedvesen a férfi. – Nem akartalak megijeszteni. Azt hittem hallasz.
– Nem... mindegy, nem baj – hátrált kicsit amint szembefordult az idegennel.
– Nem, nem merem kinyitni a szememet – jött fel Jimin a víz alól.
– Ő a barátod? – érdeklődött a férfi.
– Igen. Az egyik.
– Örülök, hogy találkozunk! Heesoo vagyok – mutatkozott be a férfi a caliconak, amint az közelebb ment hozzájuk.
– Én Jimin. Honnan ismered Kookot? – érdeklődött apró mosollyal az arcán.
– Csak tegnap összefutottunk a bárnál. Beszélgettünk kicsit és reméltem, hogy ma találkozunk majd itt.
– Mindjárt megyünk a tengerpartra – szólalt meg Jungkook.
– Velünk jössz? – ajánlotta fel Jimin.
– Umm... – gondolkozott el Heesoo, mialatt Kook ideges lett kicsit. – Végül is, ott is el tudom olvasni újra a könyvemet.
– Akkor velünk tartasz?
– Igen, miért is ne? Köszönöm a meghívást. Most indultok?
– Megpróbálunk. Felkeltem a páromat és meglátjuk – hagyta ott őket Jimin egy hatalmas vigyor kíséretében.
– Ott legalább leveheted ezt a valamit a fejedről. Biztos kényelmetlen, hogy fel vannak kötve a füleid – mutatott Kook fejére Heesoo a kezében lévő kólával.
– Igen...
– Hozom a cuccomat akkor, ha most indultok – hagyta ott Kookot Heesoo.

Jungkook próbálta tartani a megfelelő távolságot Heesootól és remekül ment is neki, mert a másik nem erőltetett semmit. Láthatóan megértő volt vele, figyelmes, kedves, nem pedig olyan, mint az előző párja.
– Szóval vele beszélgetett Jungkook tegnap – ölelte magához a calicot a vízben Yoongi, amint akadt néhány pillanatuk kettesben.
– Igen. Kedvesnek tűnik eddig – bújt a fekete macska álla alá Jimin, miközben farkincáját a másik karja köré tekerte.
– Jó sós a füled – nyalta meg párját Yoongi.
– Tengerben vagyunk, mit vártál?
– Hogy kettesben leszünk majd – mosolygott az idősebb amint Jimin apró ujjaival próbálta nyugalomra bírni az ő fekete macskafarkát.
– Nem akarom egy idegennel magára hagyni Kookot.
– Megértem.
– Tényleg? – lepődött meg Jimin.
– Tényleg. Addig beérem annyival is, hogy felfallak – nyalogatta tovább a calico foltos fülecskéjét. – Majd később szeretkezünk.
– Biztosan kibírod? – harapott ajkába Jimin.
– Muszáj lesz, nem? De azt meg kell ígérned, hogy fogjuk itt is csinálni egyszer. Anélkül nem mehetünk el.
– Akkor neked is meg kell ígérned valamit.
– Na mit? – távolodott el Jimintől az idősebb picit, hogy a szemeibe tudjon nézni.
– Hogy a liftben is fogjuk.
– Ejha! Hű! – lepődött meg Yoongi. – Az elég nehezen megoldható... Meglátjuk, jó?
– Akkor a tengert is – vigyorgott a calico.
– De te szereted a vizet, nem?
– Valamit valamiért – turbékoltak tovább a tenger habjai között kettesben.
Szerencsére nem voltak sokan körülöttük az ebédidő miatt, ezért nyugodtan szerelmeskedhettek ameddig csak akartak, miközben Jungkook is magára maradt az idegennel, ki lassan már nem is számított annyira idegennek. Próbált beszélgetni néha kicsit Kookkal, ám mikor egyre tömörebb válaszokat kezdett kapni mindig feladta és visszatért a könyvéhez. Nem nyomult és pont ezzel kezdte lassan elnyerni a nyúl bizalmát. Bár a távolság továbbra is maradt kettejük között.
– Szóval ők a barátaid – nézte a távolban ölelkező párost Heesoo.
– Umm, igen – pillantott fel mobiljából Jungkook. – Velük jöttem.
– Mindketten fiúk, ugye? – fordult a nyúl felé. – Bocsánat a kérdésért, csak kicsit elbizonytalanodtam. Ez nagyon bunkó volt tőlem, ne haragudj.
– Semmi gond – tette le mobilját Kook.
– Csak Jimin nagyon foltos és közben meg olyan babaarca van... Tényleg bocsánat.
– Ő egy calico.
– Nem ismerem az összes macskafajtát.
– Ritka. Főleg azért, mert férfi.
– Ritka a calico férfi? – érdeklődött tovább Heesoo.
– Igen, nagyon.
– Értem. Szóval ő... Ah! Mindent értek... De hogy-hogy eljöttél velük harmadiknak. Úgy értem, nem  túl unalmas így egyedül?
– Te is egyedül nyaralsz.
– De nekem jó okom van rá – ült fel a nyugágyban Heesoo.
– Micsoda? – kérdezősködött most Jungkook.
– Rajtakaptam az exemet, hogy megcsal.
– Oh!
– Igen, oh! De én voltam a hülye. Túl sok időt töltött azzal a pasival, gondolhattam volna, hogy nem csak barátok. Viszont így megmaradt az összes jó boxer amit neki vettem ajándékba, meg persze ez a nyaralás, ahol senki sem kérdezgeti folyton, hogy hogy vagyok. Így végül is jól jöttem ki belőle. Mondjuk a nőket leszámítva.
– Visszavághatnál neki, vagy nem vagy olyan? – érdeklődött Jungkook és végre hagyta a másiknak, hogy huzamosabb ideig nézzen a szemeibe.
– Nőkkel elég nehezen, de nem is vagyok olyan – élvezte ki a lehetőséget Heesoo miközben lassan elmosolyodott. – Tegnap nem vettem észre, hogy ekkora füleid vannak.
– Oh... igen. Elég sötét volt hozzá – húzta előre lógó nyuszifüleit. – Óriásnyúl fülek. Azért ilyen óriásiak – mosolyodott el halványan Kook.
– Szépek... Látom foglalkozol is velük.
– Sokat – törte meg végül a szemkontaktust Jungkook. – Bár néha nagy teher tud lenni.
– És jobban hallasz velük, mint az emberek?
– Igen... De sokszor nem figyelek a zajokra – simogatta füleit.
– Akkor majd legközelebb előre szólok mikor közeledek feléd, hogy ne ijesszelek meg... Nem fáznak meg könnyen, ugye?
– Neeeem, dehogyis – mosolygott Kook. – Ilyen melegben inkább gyorsan felforrósodnak a fekete bundám miatt.
– Akkor gondolom szoktad őket hűteni valahogy.
– Legyezgetek velük néha, ha nagyon forróak.
– Fel tudod állítani őket? – érdeklődött meglepetten Heesoo.
– Igen. Bár nem szoktam, mert elég nehezek és nem tudom megtartani őket.
– Mutasd meg!
– Hm?
– Kérlek! Még sosem láttam nyulat aki felemelte a füleit. Vagyis tévében láttam, de élőben még soha.
– Nem nagy durranás. Semmi különleges nincs benne – próbált kibújni a kérés alól Jungkook. Nem szívesen mutogatta a füleit, főleg mostanában nem.
– Csak egy pillanatra és csak most az egyszer. Többet nem kérlek meg rá, megígérem – tette szívére egyik kezét Heesoo.
– Rendben – sóhajtott nagyot Jungkook.
Nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy kinyújtsa az egekbe füleit a történtek miatt, de úgy érezte, most van hozzá elég bátorsága. Eddig rejtegette minden ember elől a hibrid felét mióta felépült és ez volt az első alkalom, hogy valakinek meg merte mutatni őket.
– Wow... Nagyon... jól nézel ki velük – sóhajtott nagyot Heesoo.
– Köszönöm – ejtette arcába nyuszifüleit Jungkook amint kicsit zavarba esett. Máshová úgysem tudott menekülni.
– Így pedig még aranyos is vagy – hallotta a másik hangját egy picit közelebbről, mire ki is kukkantott fülei alól. Heesoo felkelt a helyéről és közeledett hozzá, majd egy mozdulattal arrébb söpörte Kook egyik óriási fekete hallószervét, hogy láthassa arcát. Azonban sajnos a fiatalabb megijedt ettől a hirtelen mozzanattól és azonnal meghátrált. Nem ért hozzá ember azóta, hogy olyan csúnyán bánt vele az exe. – Bocsánat. Ne haragudj! – ült vissza helyére Heesoo feltartott kezekkel. – Legközelebb bejelentem minden lépésemet – próbált viccelődni, de Jungkook nagyon megrémült és úgy érezte, nem tudja kezelni a félelmét, így hirtelen felpattant miután Heesoo eltávolodott tőle, majd elfutott.
– Jungkook! – kiabált utána Jimin, ki végül kiszaladva a vízből először Heesoot kezdte faggatni. – Mi történt?
– Öhm... Csak megijesztettem és elszaladt.
– Mit csináltál vele?
– Semmit? Csak kisimítottam az egyik fülét az arcából, ennyi – állt fel Heesoo, Jimin pedig azonnal tovább viharzott, amint megkapta a választ. – Rosszat tettem? – fordult oda Yoongihoz ki időközben megérkezett.
– Hát... jah – válaszolt két légvétel között. Majd amint kifújta magát és észrevette, hogy a másikat ez rossz érzéssel tölti el, folytatta. – Fektessünk le néhány szabályt!
– Jó.

Jimin nem érte utol Jungkookot, így csupán a hotelszobája ajtajáig jutott, mely természetesen zárva volt. Próbált bejutni társához, de nem járt sikerrel, viszont otthagyni sem akarta a nyulat míg nem volt biztos benne, hogy jól van, ezért leült az ajtaja előtt. Közben bent Jungkook próbált felülkerekedni rosszullétén. Igyekezett megfelelően lélegezni, ahogy tanulta, és változtatni érzésein, de ez nagyon nehezen ment neki. Sok idő kellet ahhoz, hogy jobban legyen majd visszanyerje erejét legalább egy kis mértékben és végül beengedje barátját, ki nagyon aggódott miatta. Megnyugtatta őt, Heesoo nem tett semmi rosszat, csupán ő reagálta túl a helyzetet, de ettől még féltette őt a calico. Szeretett volna vele maradni, azonban Kook egy kis pihenőt kért magának, így kénytelen volt visszamenni párjához és Heesoohoz. Azt tervezte, elbeszélget vele egy kicsit, kideríti a motivációját, végül pedig komoly szabályokat állít fel, ám ezzel megelőzte őt párja. Ott ültek még a tengerparton a nyugágyakon és beszélgettek mikor visszaért hozzájuk, azonban mielőtt megszólalt volna Heesoo felpattant majd magához ragadta a szót.
– Nagyon sajnálom, hogy megijesztettem. Nem akartam és nem tudtam semmiről. Nem szeretném őt bántani, erre megesküszöm, csak szerettem volna megismerni.
– Yoongi? – pislogott nagyokat Heesoora Jimin.
– Beszélgettünk kicsit.
– Mit mondtál neki?
– Semmi konkrétat – válaszolt inkább Heesoo. – Nem tudtam, hogy fél az emberektől. De én nem fogom bántani, esküszöm. Bár még sosem jártam hibriddel, így lehet tudtomon kívül sikerül, de igyekezni fogok, hogy ne essen baja.
– Jah, igen! – állt fel Yoongi. – Heesoonak tetszik Kook. Micsoda meglepetés, nem?
– Ő... ahh! – sóhajtott nagyot hátrahajtott fülekkel miközben grimaszolt is mellé. – Tényleg?
– Valami olyasmi, igen. Baj?
– Umm... Ebédeljünk! – nyúlt párja keze után Jimin. – És beszélgessünk közben – bújt oda a fekete macskához.
Míg Jungkook a szobájában kuksolt, addig a többiek együtt ettek és kifaggatták Heesoot. Szegény úgy érezte magát, mint egy vallatáson, de nagyon érdekelte őt Kook, így még azt is elfelejtette megjegyezni, hogy a két macska farka szüntelenül össze van fonódva. Érdekelte volna őt az ilyesminek a jelentése, mivel elég keveset tudott a hibridekről, most viszont hajtott egyre, de inkább koncentrált a kiszemeltjének barátaira. Minden információ fontos volt, ezért nyíltan és őszintén válaszolt a kérdéseikre, ebéd után pedig javaslatot tett.
– Jungkook! – kopogott be a nyúlhoz Jimin. – Hoztam ebédet. Gondolom éhes vagy.
– Megyek! – kelt fel ágyáról és már rohant is ajtót nyitni.
– Szia! – mosolygott félve Jimin amint látta a másikon, hogy váratlanul érte a látvány. – Igazából ő hozott neked ebédet – biccentett fejével a mögötte állóra.
– Csak bocsánatot akartam kérni és kíváncsi voltam, hogy vagy – szólalt meg Heesoo.
– Minden rendben – bújt az ajtóhoz Kook mialatt kerülte a szemkontaktust.
– Nagyon sokat beszélgettünk Heesooval.
– Valóban?
– Igen és szerintem neked is kéne kicsit vele – vakarta meg egyik macskafülét Jimin.
– De szigorúan csak két lépés távolságból – szólalt meg újra Heesoo. – És úgy, hogy nem lépem át a küszöbödet – fektette le a szabályokat Heesoo, amin Jungkook nagyon meglepődött. Hirtelen azt hitte, barátai elmondtak neki mindent, ezért kicsit mérgesen pillantott a calicora.
– Sok hibrid fél az emberektől, ez csak természetes, most már Heesoo is tudja, de a többit neked kell majd elmondani. Rendben? – fonta szorosra farkincáját saját combja körül.
– Oké.
– Akkor én megyek is – pillantott Heesoora Jimin. – Ha valami baj van, hívj! – integetett kicsit Jungkooknak is, majd elrohant, vissza párjához.
– Azt mondták szereted a csirkét... Meg a répát... Bár úgy éreztem kicsit modortalan egy nyúlnak répát hozni, de azt mondták nem lesz baj – emelte feljebb az étellel teli zacskót Heesoo. – Tudod a szobám számát és hogy hol találsz meg – nyújtott át az ebédet. – Szóval jó étvágyat!
– Köszönöm – vette el Kook. – Bár nem vagyok éhes.
– Biztos? Régóta nem ettél, ha csak nem etted ki a minibárt, bár az jó drága lenne.
– Biztos, de köszönöm.
– Azért tedd el. Hátha megjön az étvágyad.
– Úgy lesz – ácsorgott az ajtóban Kook, továbbra is kerülve a másik pillantását.
– Mm... Szóval én nem tudom, mit kéne csinálnom most. Nem vagyok jártas a hibrid dolgokban, de nem vagyok erőszakos. Kedves vagyok... A nevelőtisztem szerint is – kapta fel Heesoora tekintetét Jungkook ezután a mondata után. – Csak vicceltem – mosolygott az idősebb.
– Ohh!
– Ne félj tőlem! Én inkább az egyenességemről vagyok híres, nem a családon belüli erőszakról, vagy más bántalmazásáról. Nem szoktam szidni se senkit. Legalábbis nem úgy, hogy mások is hallják. De persze people watchingot gyakran tartok.
– Az mi? – támaszkodott az ajtónak Jungkook.
– Leülök valami nyilvános helyen és magamban szidom az embereket. Vagy valami ismerősömmel. Jó feszültséglevezetés. Ki milyen dagadt, ronda, bunkó, trehány. Nem fáj senkinek, mivel senkit sem ismerek és úgy csinálom, hogy sohase tudják meg.
– Kicsit gonoszul hangzik.
– Lehet... De tényleg nem ártok vele senkinek és mindenkit egyformán szidalmazok magamban. Esetleg érdekel? Úgy nem olyan gonosz, ha ismered a folyamatot.
– Mm... talán.
– Csak a medencékig megyünk. Ott úgyis sok az ápolatlan bikinis turista – mosolygott Heesoo. – Na? Mit szólsz?
– Rendben – fordult vissza szobájába Jungkook, hogy lepakoljon.

Közben Jimin is visszatért párjához, ki nem meglepően egy nyugágyon aludt. Szinte mindenhol azonnal elszenderült ahol csak elterülhetett, amin már nem is csodálkozott a calico.
– Yoongi – ébresztgette az idősebbet Jimin. – Végeztem – sugdosott a fülébe. – Csak ketten vagyunk most. Mit szólnál, ha lemennénk a tengerpartra azokhoz a nagy sziklákhoz, amiket láttunk a parton. Csak mi ketten.
– Mmm... De nem homokvárazni fogunk!
– Nem. Arra gondoltam, játszhatnánk vetkőzőset – sugdosott tovább Jimin, mire Yoongi fülei megremegtek.
– Jó – fordult a fiatalabb felé. – Menjünk!
– De vinnem kell a telefonomat, hátha hív Kook.
– Remélem fog – kelt fel Yoongi. – Csak csörgessen sokáig, mert rezgőre fogom állítani a mobilodat – bújt Jiminhez. – Mehetünk?
– Nem tesszük tönkre a telómat – húzta maga után az idősebbet Jimin.
Nyugodtan indultak meg céljuk felé, azonban a tengerparton már sietősen kapkodták lábaikat. Addigra annyira sok perverz ötletük ötletük támadt, hogy nem bírták sokáig húzni a dolgot. A sziklák ugyan messze voltak a hotel strandrészétől, de ők mégis hamar odaértek a kiszemelt rejtekhelyre és azonnal egymásnak estek.
– Óvatosan a homokkal – kapaszkodott Yoongi nyakába Jimin, miközben az csókokkal ostorozta egyre melegebb bőrét.
– Inkább megtartalak – emelte fel a calicot ki azonnal körbefonta lábait párja dereka körül.
– O-o-o – nyögött fel amint Yoongi az egyik sziklának döntötte.
– Mi a baj?
– Nyomja a hátamat.
– Ohh – lépett arrébb párjával karjaiban az idősebb. – Most?
– Jobb. Csak óvatosan.
– Vigyázni fogok – harapott a calico egyik fülébe, miközben az a másikat lehajtotta tincsei közé.
Hamar megszabadultak minden ruhájuktól, az nem okozott problémát, csupán a fárasztó póz volt az, ami aggasztotta kicsit Jimint, ezért próbált minél kevésbé nehezedni párjára. Amint az végigcsókolta puha bőrét, majd gyengéden megharapdálta néhol, feljebb kúszott a sziklán, így kényelmesebben elfért. Úgy falták egymást, mintha első alkalommal érintenék a másikat hosszú idő után. Macskafarkaik szüntelenül keresték egymást a nagy kavalkádban, míg Yoongi és Jimin az előjátékkal voltak elfoglalva a naplementében. Ahogyan az idősebb hamarosan újból karjaiba vette a calicot majd felpillantott rá, elolvadt a szeme elé táruló látványtól. Jimin halkan nyögdécselni kezdett ahogyan párja lassú tempóba fogott, miközben a Nap aranyló sugarai táncoltak fehér bőrén és szőke tincsei között. Yoongi minden egyes pilanatban újból és újból beleszeretett a fiatalabba, ki zavarában nem tudott hova menekülni a fürkésző pillantások elől. Szerette a feketemacskát, de rosszul viselte mikor ennyire bámulta az ilyen kényes alkalmakkor.
– Yoongih! – bújt egyik karjához behunyt szemekkel, hátha elmenekülhet egy kis időre a tekintete elől.
– Szeretlek – harapott Jimin egyik fülébe, ám most nem olyan lágyan, mint korábban, ami miatt fel is nyögött a calico.
Kicsit fájt neki, de még jól esett és úgy tűnt, kellett is az estéhez. Az adrenalin, Yoongi ereje és kitartása, hegyes fogai, zihálása, még égető pillantásai is jól esetek mialatt megrészegült a párja által nyújtott élvezettől. Úgy kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta, amíg próbált újból levegőhöz jutni, az idősebb pedig közben letérdeldt vele a homokba. Ő is igyekezett, hogy újból kitisztuljon a feje és Jimin egyik fülét kezdte lágyan harapdálni, akárcsak korábban, mialatt gyengéden simogatta csupasz hátát.
– És most a vízben is? – bújt Yoongi fekete macskafüléhez.
– Sötét lesz mindjárt. Nem túl szerencsés. Inkább vegyünk egy pezsgőt és zárkózzunk be – távolodd el kicsit Jimintől. – De odafent bármit kérhetsz, megteszem. Az ablakban is csinálhatjuk, ha ennyire merész lettél hirtelen.
– Ezt még nagyon meg fogod bánni – mosolygott Jimin hátrahajtott fülekkel.

– Örülök, hogy siettünk a vacsorával – lépett ki Heesoo és Jungkook a hotel étterméből. – Ez a háromgyerekes család pár nappal utánam érkezett és minden alkalommal vállalhatatlanok.
– Akkor már őket is kivesézted fejben? – érdeklődött Kook.
– Persze. Rögtön az első alkalommal. Az egy dolog, hogy a gyerekek hangosak és idegesitően nem tisztelnek semmit és senkit. Ez mondjuk nem az ő hibájuk, hanem a szülőké. Őket okolom mindenért. Meg őket is szidom folyton. Ha nekem valaha lesz gyerekem, akkor biztosan nem ilyen lesz. De kétlem, hogy lenne majd.
– Miért? Attól mert az exed olyan volt amilyen, még vannak normális nők és ahogy tegnap láttam, kedvelnek is téged.
– Az csak azért van mert meleg vagyok és majdnem minden nővel tudok úgy beszélgetni, hogy alig tudom utána lerázni őket. Tudod, a hirtelen érzés, hogy mi mennyire hasonlóak vagyunk és mennyire megértem, az exe pedig mennyire nem figyelt rá és társai.
– Nem tudtam, hogy meleg vagy – láttatott meglepettséget Jungkook. Sejtette, de nem akarta készpénznek venni.
– Nem kérdezted.
– Mert nem illik.
– De rá lehet kérdezni konkrétum nélkül burkoltan is. Például... – gondolkozott el Heesoo a séta közben. – Megvan! A te barátnődnek is folyton órákig tartott egy manikűr? Vaaagy, a te barátnőd is mindig csajos esteket tartott és csak másnap jött haza? Látod, rá lehet kérdezni.
– És ha a válasz egy egyszerű igen, vagy nem?
– Umm... Jó ezzel megfogtál – nevettek kicsit mind a ketten. – Szóval Jungkook, a te barátnődnek is folyton órákig tartott egy manikűr? – érdeklődött Heesoo amivel újból megmosolyogtatta Kookot.
– Nem. Az én expasim nem járt el ilyenekre – tűnt is el azonnal a boldogság az arcáról. – De nem akarok róla beszélni. Borzalmasan zárult a kapcsolat és még nem vagyok túl rajta teljesen.
– Ahh, értem – gondolkozott el Heesoo, miközben kiértek a hotel medencéjéhez, mely már le volt zárva és senki sem fürdött benne. – Akkor amíg nem teszed túl magad rajta, csak barátok leszünk.
– Nem ragaszkodok hozzá, nem hiányzik, csak... – ült le Jungkook, majd vele szemben Heesoo is. – Tényleg nehéz róla beszélnem.
– Oké, persze nem is erőltetem. Nem tudom, hogy megy ez a hibrideknél, de biztosan szorosabb egy kapcsolat, mint az emberek között.
– Nem hibrid volt.
– Az én exem sem. Látod, mennyi hasonlóság van közöttünk? Holnap is együtt kellene töltenünk a napot, hogy a többit is felfedezzük.
– Hát... én nem is tudom – mosolyodott el Jungkook. Megkedvelte Heesoot a délután folyamán és már az este egy részét is vele töltötte, de egy kicsit tartott még tőle.
– Esküszöm, nem érek hozzád még holnap sem. Ha leesel a lépcsőn, nem kaplak el – nevetette meg újból a fiatalabbat. – Ha megáll a szíved, nem élesztelek újra. Na, kérlek!
– Nem holnap mész várostnézni?
– Kihagyom.
– De azt mondtad, kifizetted.
– Van, amit kidobhatok a kukába, nem? A nyaralásom nagy részét így is kihasználtam... Jól fogunk szórakozni. De persze ha nem szeretnél, akkor elég csendes és unalmas tudok lenni a sokadszorra olvasott könyvemmel is. Amit csak szeretnél.
– Kérdezhetek valami? – harapott idegesen alsóajkába Jungkook.
– Persze.
– Randizni akarsz velem?
– Hú! – dőlt hátra Heesoo. – Erre nem számítottam. Ez aztán egyenes – gondolkozott el egy kicsit. – Nos nem fogok hazduni. Jó lenne, ha randi lenne. Én nagyon örülnék neki, de mivel megesküdtem, hogy nem érek hozzád, így igen kicsi rá az esély.
– Uhum – bámulta a földet Jungkook.
– Szóóóval... nem töltöd velem a holnapot?
– Hát... nem tudom... Igazából, jó lenne.
– Akkor mi tart vissza? Hátha tudok rajta segíteni – mosolygott Heesoo, Jungkook pedig végre felnézett rá.
– Nem fontos... Akkor holnap itt?
– Igen. Én itt leszek.
– Hánykor?
– Amikor kényelmesen felkelsz és lejössz. Nincs időhöz kötve. Engem itt megtalálsz majd.
– Rendben... – simított végig az egyik fejérő hátra lelógó fülén.
– Mész is?
– Menjek?
– Nem! Csak úgy beszéltél a holnapról – örült meg Heesoo a válasz hallatán. – Mihez lenne kedved? Menjünk le megint a bárba?
– És akasszuk ki a nőket akik rádmozdulnak – vigyorgott Kook.
– Ú! És még én vagyok gonosz a people watchingommal – mosolygott Heesoo is.

Mivel Jungkook minden fontosabb lépését megírta barátainak, így senki sem aggódott feleslegesen a másik miatt és csak reggel vette a fáradtságot Jimin is, hogy bekopogjon társához, kinek ajtaja előtt nagy meglepetésére egy kis ajándékocska állt. Egy dobozka bonbon volt az, melyre egy kisebb kártyát ragasztottak. A calico nem akart kémkedni barátja után, de hozzá sem kellett érnie az üzenethez ahhoz, hogy elolvassa miközben belekopogott.
– Ébren vagyok – nyitott ajtót álmosan Jungkook egy szál boxerban. Láthatóan néhány pillanattal korábban kelt csak fel Jimin hatására.
– Ilyen jól ment Heesooval az este? – vigyorgott az idősebb amint átadta az ajándékot.
– Milyen jól? – vette el a csokit Jungkook, majd már olvasta is a kis kártyát.
– Történt valami izgalmas? – érdeklődött Jimin.
– Ömm... – rohant végig Heesoo sorain egy apró mosoly kíséretében. – Semmi különös. Csak beszélgettünk.
– De ha lesz valami, azt el kell mondanod. Az utolsó részletig minden érdekel – vetette be a mindenkit lenyűgöző cukiságát a calico amint magasba emelte foltos, ritkán látott macskafarkát.
– Rendben – nézte Jimint Kook. – De tudod, csak egy szavadba kerül.
– Tudom – mosolygott Jimin. – Boldog vagyok Yoongival, szóval hajrá Heesoo!
– Oké... Akkor ma magatokra is hagylak titeket.
– Mi? – lepődött meg Jimin. – Miért?
– Heesooval töltöm a napomat. De nem megyünk messzire. Itt leszünk a medencénél. Lehet lemegyünk a tengerhez is, de írni fogok mindig.
– Rendben. Reggelizni azért lejössz velünk?
– Igen. Tíz perc múlva?
– Igen! És nagyon örülök neked – puszilta meg Jungkook arcát a calico mielőtt visszasuhant volna Yoongival közös szobájába.
Jimin boldogan újságolta neki a fejleményeket, amiknek most kivételesen a másik is örült. Arra gondolt, hátha sikerül valami normális embert összeszednie a nyúlnak, vagy legalább erre a kevés időre normális lesz vele, mert akkor kettesben tölthetik minden percüket Jiminnel és nem kell a másik társasága miatt feszengenie. Éppen ezért nem is húzta a reggelizést, inkább sietette. Szeretett volna minél hamarabb túl lenni rajta és elvonulni valahova a calicoval mivel megtudta, Jungkook az egész napját Heesooval fogja tölteni majd. Rövid reggeli volt, viszont Yoongi számára pont megfelelt, hiszen tíz óra körül már egy függőágyban hintázot félálomban, Jiminnel karjaiban.
– Azért picit aggódok érte – játszadozott Yoongi pólójával a calico.
– Ír minden alkalomal, ha elmozdul valahonnan. Ne aggódj miatta, inkább emészd a reggelid!
– De én féltem. Nem tölthetnénk a napunkat a közelükben? – pillantott fel csukott szemű párjára.
– Innen is hallod ha sikít. A nyulak hangosan sikítanak – sóhajtott nagyot Yoongi miközben még kényelmesebb pozívióba helyezkedett. – Inkább foglalkozz mással! Mondjuk az arcodba lógó fekete macskafarokkal – fektette Jimin arcába farkincáját.
– Na! – tette inkább rá fejét a fiatalabb egy mosoly kíséretében. – Nem kell velük beszélnünk, elég a látótávolság.
– Még akkor is, ha lehet, hogy ezzel elhalasztjuk a tengerben adódó lehetőségünket? – nyitotta ki szemeit Yoongi.
– Csak ma! Hogy lássam, hogyan viselkedik vele. Aztán még lesz néhány napunk, hogy kiélvezzük a tengert.
– Hahh – adta meg magát Yoongi. – Jól van, menjünk a medencéhez. De holnap már nem játszuk ezt! Velem akartál nyaralni kettesben, emlékszel?
– Köszönöm! – csókolta meg az idősebbet Jimin. – És megígérem, este te parancsolsz – vigyorgott.
– Mintha amúgy nem így lenne – mosolygott vissza rá Yoongi.
– De most a merészebb kívánságaidat is teljesítem.
– Úúú! Ezt még meg fogod bánni. Na siessünk! – segített felállni a fiatalabbnak. – Gyorsan legyen este! – követte jókedvűen.
Jungkookot ott találták, ahol gondolták, hiszen megígérte, ír amikor elmennek valahova és láthatóan be is tartotta ezt az ígéretét. Heesooval úszkáltak a medencében, mialatt tartva a távolságot, beszélgettek. Kook más emberekkel is hasonlóan bizalmatlan volt, de ha éppen nem volt hova hátrálnia, akkor már inkább Heesoo felé mozdult, nem pedig a menekülő út felé, ahogyan korábban. Jimin nagyon cukinak találta ezt, amivel kicsit idegesítette is Yoongit, de a jutalom lebegett a szeme előtt, ezért nem szólt semmit.
– Azt hittem, a barátaid kettesben akarnak lenni – fordult Jungkookhoz Heesoo miután köszöntek a macskapárnak.
– Miattam vannak itt.
– Ennyire féltenek tőlem? Ember vagyok, de itt vannak tanúk, ha tiszteletlen lennék, vagy valami más.
– Csak bizalmatlanok, ahogyan én is. De nem hiszem, hogy zavarni fognak.
– Engem így sem zavarnak, csak meglepődtem.
– Akkor jó – merült el picit Jungkook a medencében, hogy bevizezze a kis háló alá összehajtogatott füleit.
– Kényelmetlen? Lemehetünk a tengerhez is.
– Csak meleg volt már nagyon. Úgy éreztem, meggyullad a fejem.
– Hőgutát fogsz így kapni. Menjünk le a tengerhez. Oda legalább nem kell ez a nyomorult háló és nem gyulladsz ki.
– Nem gond neked? Oda sokat kell sétálni a te mércéddel.
– Edzek amúgy rendesen, csak nyaraláson vagyok ilyen lusta – mosolygott Heesoo. – Akkor menjünk le!
– Rendben – indultak kifele a medencéből.
Yoongiék éppenhogy letelepedtek mikor már kelhettek is fel, hogy a nyuszival és új ismerősével tartsanak a tengerpartra, de annak örültek, hogy nem kell a klóros vízben fürdeniük. Messzebb telepedtek le egymástól, mert nem akarták zavarni a másikat, így legalább Jungkook és Heesoo is tudott olyan dolgokról és úgy beszélgetni, ahogyan szerettek volna még akkor is, mikor a nyugágyaikon ücsörögtek.
– Reggelniél megint odajött hozzám az a nő, aki tegnap mindkettőnkkel szeretett volna beszélgetni – feküdt csukott szemmel Heesoo.
– A szőke? – mobilozott Jungkook hasonfekve.
– Igen. Aziránt érdeklődött, hogy hol hagytalak el és mikor csatlakozol.
– Azt hittem, te tetszel neki – nézett a másikra Kook.
– Tegnap este mondtam neked, hogy szerintem hármasban szeretne valamit, emlékszel? – viszonozta pillantását az idősebb.
– Aha.
– Azért érdeklődött. Remélte, vele töltjük a napot.
– Ennyire elkeseredett lenne? – döntötte oldalra a fejét Jungkook.
– Nem. Inkább csak kalandozni vágyik. Nem akarok öntelt lenni, de elég jó alkatom és testem van, te pedig szintén nem szégyenkezhetsz semmi miatt, ráadásul az izmos tested mellé még két nagyon aranyos nyuszifüled is van, meg édes nyuszimosolyod, szóval érthető, miért próbálkozott ennyire.
– Köszönöm – vigyorgott Jungkook.
– Nincs meleged?
– Nem. Bár már melegebbek a füleim – tapogatta meg fekte haját is Kook. – De még nem érzem, hogy forró lenne... De ha szeretnél, bemehetünk.
– Gondoltam úszhatnánk egyet, aztán ehetnénk egy fagyit.
– Jó! – pattant fel Jungkook és már úton is voltak a víz felé.
– A barátaid nagyon odavannak egymásért és kicsit sem szemérmesek – súgta Heesoo a nyuszinak.
– Csak itt nem. Otthon még egymás kezét is alig fogják meg az utcán.
– Ahh! Szóval ez amolyan mindent lehet nyaralás nekik.
– Igen. Nekem nem is kéne itt lennem, csak Jimin nem akart otthon hagyni egyedül.
– Ez kedves tőle. No meg tőled is, hogy nem zavarod őket – sétáltak beljebb a vízbe.
– Igyekszem. De egyedül nehéz jó elfoglaltságot találni.
– Még jó, hogy nem vagy egyedül – mosolygott Jungkookra Heesoo.
– Mostmár – viszonozta halványan Kook.
– Vigyázz a tengerisünökkel! Bár itt nem lehet sok, de azért nézz a lábad elé!
– Én még nem láttam.
– Beljebb vannak néhányan és nagyon fáj, ha beleáll egy a talpadba.
– Neked beleállt egy?
– Igen, egyszer – nevetett saját magán Heesoo. – Csodás nyaralás volt. Rögtön a második napon. Nem is mehettem többet vízbe.
– Ohh, akkor nagyon fogok figyelni – nézett a vízbe a lába elé.
– Itt kevés lesz, mert sokan fürdenek erre és a naptej elüldözi őket, de beljebb tényleg sok van – szemlélte az ember Jungkook mozdulatait, ahogyan lassabb beljebb értek az enyhén mélyülő tengerbe.
– Azért figyelek – nézett körbe a többi turistán Kook.
Szerencsére nem volt zsúfolt a strand, de még így is akadt olyan aki nagyon megnézte őt és a hatalmas füleit. Ez még nem lett volna gond, de akadt néhány gyerek, akiket nem fegyelmeztek, így elkerülhetetlen volt, hogy egyszer ne szúrja ki őket Kook, amint éppen őt utánozzák. Azonnal eltűnt Jungkook felszabadult, jó kedvű hangulata, mivel pedig elkapta a tekintetét és inkább meredt a vízbe Heesoonak is feltűnt, valami nem oké.
– Mit láttál? – nézett körbe. Nem volt nehéz dolga, azonnal kiszúrta a problémát. – Anyukátok nem mondta, hogy nem ér gúnyolódni másokon? – szólt oda a kölyköknek, mire egy mérges tekintet kíséretében el is húzta az ellenkező irányba őket az anyjuk. – Megnevelhetné igazán a gyerekeit!
– Semmi köze hozzá! – szólt vissza a nő.
– Szerintem van. Az olyanok miatt, mint maga, lesz a következő nemzedék egy haszontalan bunkó réteg.
– Heesoo, hagyjad! – fogta meg csuklóját Jungkook és magafelé vonta, miközben halkan nyugalomra intette.
– Jézusom, maga nem normális – fordult el tőle a nő. – Gyertek gyerekek! Kerüljétek a bácsit!
– Aki felé tiszteletet kéne mutatnotok – fújta ki magát utolsó mondatával Heesoo.
– Felesleges volt ezt tenned – fogta továbbra is a másik csuklóját Kook.
– Tiszteletlenek voltak és ha más nem neveli őket, akkor majd én megteszem. Tényleg az ilyenek miatt ennyire ejfajzott a világunk – magyarázott a nyuszinak Heesoo miközben megálltak.
– Ne foglalkozz velük! Gyakori az ilyesmi, nem számít már...
– Haragszol rám miatta? – érdeklődött.
– Nem, dehogyis. De legközelebb engedd el! – pillantott fel rá Jungkook. – Azért köszönöm.
– Megérte – emelte fel kezét, melynek csuklóját Jungkook még mindig szorongatta. – Ezzel megszegted az ígéretemet – vigyorgott.
– Azt hittem odamész hozzájuk... – kerülte Heesoo tekintetét zavarában. – És nem akarok sünbe lépni – nézett végig a vizen.
– Akkor figyelek helyetted is – fonta össze ujjaikat.
Addig mentek beljebb a vízbe míg végül már nem ért le Jungkook lába, ám mivel Heesoo magasabb volt, így ő még meg-meg tudott állni. Nem szeretett volna beljebb merészkedni, mert féltette a hullámoktól a nyuszit, aki teljesen más állásponton volt. Néha lebukott a sós, teljesen átlátszó víz alá és kicsit sem zavartatt magát.
– Mehetnénk beljebb is. Te akartál úszni.
– Nekem tökéletes így is – mosolygott Heesoo, mely egyre gyakrabban bűvölte el Jungkookot. – Nem zavar, hogy víz megy a füledbe?
– Minden este kimosom mégegyszer és kiszárítom. Engem annyira nem zavar és nem is gyullad be, mint Jiminnek. Ő beleőrül, ha víz megy a fülébe.
– De ne nagyon menj beljebb! Inkább kifele úszkáljunk.
– Ki szeretnél menni? – lepődött meg Kook.
– Csak odáig, ahol neked is leér a lábad.
– De itt is leér – próbálta leérinteni nagylábujját, azonban jobban elmerült, mint várta és kicsit megrémült amint az orrába folyt a sós víz. – Tévedtem – bukkant fel újból kicsit köhécselve.
– Jól vagy? – ment közelebb hozzá Heesoo, majd derekát átölelve megtartotta a nyuszit míg az megtörölte arcát.
– Csak belement az orromba – küszködött. – Ez viszont nagyon zavar – grimaszolt.
– Menjünk ki.
– Nem kell. Maradjunk még! – simototta hátra fülei Jungkook miközben Heesoo már kifele sétált vele.
– Csak addig, amíg sekélyebb nem lesz. Rendben vagy? – pillantott a nyuszira, kit még mindig karjaiban tartott.
– Marrja az orromat. Borzasztó érzés.
– Mert sós. De majd elmúlik. Hamar jobban leszel – fordult Jungkookfelé.
– Lehet mégis csak ki kéne mennünk és ennünk egy fagyit. A torkom is kapar – pillantott Heesoora, ki meglepően közel volt hozzá. Csak most tudatosult benne, hogy a másik szorosan fogja magához és úgy sétál vele kifele. – Itt már biztosan leér a lábam – tette félve egyik kezét a másik csupasz vállára.
– Elengedjelek? – nézett Kook szemeibe.
– Kényelmes így.
– Bírja még a torkod? – állt meg Heesoo és mindkét kezével átkarolta Jungkook derekát.
– Bírja.

– Odanézz! – ült fel eközben izgatott a napágyon Jimin.
– Mi? Baj van? Mi baj van? – ébredt fel Yoongi.
– Nézd! Jungkook és Heesoo! – mutatott feléjük a calico, miközben macskafarka az egekbe emelkedett örömében.
– Hol? – nézett rájuk Yoongi. – Jah, igen. Félted még?
– Igen. De ennek nagyon örülök. Bemegyünk mi is? – fordult párjához Jimin.
– Megzavarni őket? Nem sok kedvem van hozzá. Majd ha kijöttek – dőlt vissza Yoongi.
– Nagyon cukik. Elmehetnénk este egy duplarandira velük.
– Nem! – ült föl újra morcosan az idősebb. – Ne feledd, mit ígértél.
– Aaah! Jó. – keseredett el kicsit a calico. – De vacsorázni még velük megyünk?
– De utána az lesz, amit én mondok.
– Az lesz.
– Akkor mehetünk – feküdt vissza a fekete macska.

Fogjuk rá, hogy együtt evett végül a két pár, mivel inkább egy időben, mint együtt. Néhány asztalnyira ültek le egymástól és nem zavarták a másikat, viszont Jimin végig azzal volt elfoglalva, milyen aranyos Jungkookkal Heesoo, ami cseppet kikészítette párját. Szerencséjére azonban Yoongi szeme előtt a jutalom lebegett, így csendben tűrte, hogy róla szinte tudomást sem vesz a calico, míg a másik páros ott volt a közelükben. Jimin ment volna utánuk biztos távolságból, de Yoongi elég határozott volt és vissza tudta tartani. Bár csupán hajszál válaztotta el attól, hogy vállára dobva vigye fel szobájukba, annyira alkudozott a calico.
– Féltékeny vagyok – vetkőztette Jimint miután bezáródott mögöttük a hotelszoba ajtaja, melynek neki is döntötte a fiatalabbat.
– Kire?
– Heesoora és Jungkookra. Többet foglalkoztál velük, mint velem – kezdte csókolgatni a calico nyakát ki azonnal combja köré tekerte foltos farkincáját és hátrahajtotta füleit.
– Sajnálom. Csak izgatott vagyok.
– Miattam legyél izgatott, ne miattuk! – dobta le pólóját Yoongi majd már vissza is tért párjához. – Fojts meg az illatoddal! – vette lágyan fogai közé a másik kulcscsontját, miközben combjait fogva fel is emelte.
– Igyekezni fogok majd – kezdett sóhajtozni Jimin és próbált megkapaszkodni párja vállaiban.
– Nem kell csendben lenned ma – nyalt végig párja nyakán Yoongi.
– Nem kell, vagy ne is legyek? – pillantottak egymás szemeibe.
– Mmm... Ne is legyél! – válaszolt Yoongi, majd már fordult is szerelmével az ágyuk felé.
A két macska mozgalmas éjszaka elé nézett, melynek mindketten nagyon örültek. Többnyire úgy töltötték az ilyen alkalmakat ahogyan Jimin kívánta, ám ezúttal Yoongi parancsolt. Ő merőben máshogy viselkedett, ha teljesen elengedte magát mely néha kényelmetlen helyzeteket teremtett a fiatalabbnak, de nagyobb élvezettel is járt, mint a calico lágy, érzéki estéje. Ezúttal is ilyesmire számított ezért adta meg az engedély a másiknak, miközben féltett nyuszikája látszólag jó kezekbe kerültek. Heesoo tényleg remek választásnak tűnt, ha pedig Jiminnek alkalma nyílt volna belehallgatni a beszélgetésükbe, akkor még áldását is adta volna rájuk.
– Biztos, hogy nem félelmetes így? – sétálgattak a félhomályban a hotel kertjében Jungkookkal. – Senki sincs a közelünkben. Nem félsz tőlem?
– Nem annyira. Ráadásul nyúl vagyok. Gyorsan futok, de ha mégse tudnék elfutni, hangosan tudok sikítani. Mindneki felébredne száz kilóméteres körzetben – mosolygott.
– Értem – viszonozta Heesoo. – De nem foglak bántani. Csak nem szeretném, ha félnél tőlem.
– Nem félek. Jól érzem magam veled.
– Ezt örömmel hallom. Általában jó társaság vagyok, de még sohasem voltam együtt egy hibriddel. Nem tudom, hogyan kell viselkedni igazából. Remélem, nem is rontottam el semmit.
– Nem kell máshogy viselkdeni velünk, mint az emberekkel. Én is ember vagyok félig.
– De félig egy aranyos nyuszi is. Nem akarom elrontani.
– Nem rontod el. Nagyon jól csináltad ma – bíztatta az idősebbet Jungkook.
– Köszönöm. Így boldogan fekhetek le aludni – ásított nagyot Heesoo.
– Már mennél is?
– Nem, de nagyon elfáradtam. Azért sétálgatunk. Ha leülnék, elaludnék azonnal – pillantott Kookra. – Remélem nem gond, hogy ma nem leszünk fent éjfélig.
– Nem... – viszonozta Heesoo tekintetét. – Igazából én is elfáradtam. Jimin korán szokott kelteni.
– Közös szobátok van?
– Nem. Csak szemben vannak és a reggeli miatt mindig bekopog, hogy felkeltsen.
– Értem.. Szóval te se pihened ki magadat soha – mosolygott Heesoo.
– Nem igazán – vigyorgott Kook.
– Nem szívesen mondom ezt, mert nagyon jól érzem magam veled, de induljunk el felfele – tett javaslatott az idősebb.
– Rendben – sétáltak tovább néhány pillanatig teljes csendben, míg Heesoo meg nem szólalt újból.
– Nem akarok tolakodni, vagy nyomulni, vagy perverznek tűnni, vagy nem is tudom – zavarodott bele saját gondolataiba Heesoo. – Jaj, úgy beszélek, mint valami tini – nevetett saját magán.
– De ugye nem vagy tini? – próbálta oldani a másik feszültségét.
– Nem! Dehogyis! – torpant meg az idősebb és Jungkookra nézve nevetni kezdett. – Már rég nem, szerencsére. Huh! – vett nagy levegőt. – Szóval csak azt akartam megkérdezni, hogy nem aludnál-e velem? Nem is érek hozzád, ha nem akarod, csak olyan hatalmas az ágyam. Tudod, kis szerelmes szállás, de egyedül vagyok. Legalább kipihenhetnénk magunkat.
– Azt hiszem, nem lenne túl jó ötlet egy idegennel aludni, akit csak két napja ismerek.
– Oh... Hát ő, igen. Ebben igazad van – helyeselt Heesoo. – Gondoltam, hogy nemet fogsz mondani – meredt Jungkook szemeibe. – Csak reménykedtem... Nagyon... aranyos vagy és nem tudom mi lesz, ha mindketten hazamegyünk Koreába. Azt sem tudom, hol laksz.
– Szöulban.
– Kicsit messze, de nem vészes mondjuk. Még jó, hogy nemet mondtál a meghívásomra. Lehet örökre eljátszottam volna nálad ezzel minden esélyemet – ásított újból. – De így nem fogom.

– Kedves embernek tűnsz, de már csalódtam a megérzésemben egyszer.

– Tudod, honnan tudod megmondani valakiről, hogy működőképes-e a dolog vele?

– Honnan?

– Az első csókból. Abban minden benne van, abból mindent meg lehet jósolni... – várt néhány pillanatig, hátha Jungkook megteszi az első lépést. Ő nem akarta erőltetni, ezért ráhagyta.

– Tudod, régebben bátrabb voltam.

– Az exed? – vágta rá azonnal Heesoo.

– Igen. Szóval értékelném, ha próbálkoznál, maximum bocsánatot kérsz – markolt Heesoo felsőjébe mindkét kezével.

– Ezt feljegyzem, köszönöm – ölelte át Jungkook derekát, majd határozottan megcsókolta. Elhúzta az első alkalmat és igyekezte megízlelni a nyuszi apró ajkait, mielőtt eltávolodott volna, hogy megérdeklődje a másik reakcióját. – Bocsánatot kell kérnem?

– Nem – lélegzett mélyeket Jungkook. – Alszok veled, de csak ha az én szobámban alszunk és meg kell ígérned, hogy fennmaradnak a ruháink.

– Ami a fejemben történik az ugye nem számít?

– Nem.

– Akkor megígérem.

– Jó, gyere! – fogta kézen Heesoot Kook, majd már rohantak is felfele a hotelszobába.

Heesoo egy kicsit azonban izgult a nyuszika miatt, azért még visszarohant a saját cuccaihoz, hogy rendbe hozza magát mielőtt befekszik a pihepuha ágyba a nyuszika mellé. Akadt egy kis kétsége, miszerint nem fogja majd visszaengedni a másik, mert meggondolja magát, de nem így lett. Hatalmas mosollyal az arcán fogadta őt Kook immár talpig pizsamában, ami szigorúan fenn kellett hogy maradjon az este folyamán.

– Gyere be! – üdvözölte óriási mosollyal őt Jungkook.

– Köszönöm – sétált beljebb. – Most azt kéne mondanom, szép lakás, de ez egy hotel szoba, szóval tartogatom picit az igazi lakásodra.

– Az csupa nyúlszőr, szóval mondhatod erre is – zárkózott be Jungkook.

– Szép hotel szoba – nézett körbe. – Az enyém is ilyen. Egyezik az ízlésünk, ennek örülök – osolygott Heesoo.

– Nem azt mondtad, álmos vagy? – követte példáját Jungkook.

– De igen, az is vagyok. Óóó! Te jó ég, milyen cuki vagy! – olvadt el Heesoo miközben Jungkook még pakolászott a szobában.

– Mi az? – állt meg teendőiben.

– Nyuszifarkad is van.

– Igen... – vörösödött el Jungkook. – A hibrideknek fül és farkinca is jutott.

– Ez valami iszonyat aranyos. Megfoghatom? – mozdult felé Heesoo.

– Nem! Az felérne azzal, hogy levetkőztetsz.

– Bocsánat – hátrált meg Heesoo. – Ezt nem tudtam. Akkor én inkább le is fekszem mielőtt egy újabb olyan testrészed felé közelednék, ami tiltott. – vette célba az ágyat melyen azonnal el is terült.

– Mindjárt lefekszem én is csak még fogat mosok.

– Remek ötlet. Vigyázni kell azokra a szép nyuszifogakra – bújt az egyik párnába Heesoo.

– Kook! Ébresztő! Reggeliznünk kellene! – kopogott másnap reggel az ajtaján Jimin.

– Ébren vagyok – nyitott ajtót álmosan.

– Wow, pizsamában! Mi lett veled? Fáztál?

– Muszáj volt.

– Oké... Mi volt tegnap Heesooval?

– Semmi különös.

– Láttunk titeket ölelkezni a tengerben, szóval... – szimatolt a levegőbe Jimin. – Te jó ég!

– Nem történt semmit, csak itt aludtunk – nyugtatta azonnal társát a fiatalabb.

– Uramisten! Kedves volt veled? – sugdolózott tovább a calico.

– Igen, de csak aludtunk.

– Hát ezért vagy pizsamában – vigyorgott izgatottan a macska, miközben Jungkook kijjebb tessékelte és behajtotta maga mögött az ajtót.

– És végig rajtam is volt.

– De azért megcsókolt?

– Ezt majd elmondom, ha lesz rá időm.

– Szóval igen – mosolygott továbbra is Jimin, hogy szemei alig látszódtak.

– Jössz már? – lépett ki Yoongi is a folyosóra. – Te hogy-hogy pizsamában vagy?

– Nála aludt Heesoo – fordult felé Jimin.

– Halleluja! – lélegzett fel az idősebb. – Köszönöm Kook, jó nyaralást! – fogott kezet az említettel. – Gyere Jimin, rendelünk reggelit.

– De hát még van-

– Nem hagyjuk el ma a szobát – kapta fel párját Yoongi.

– Mindent meg kell írnod! – kötötte ki Jungkooknak Jimin.

– Majd.

– Még ma! – hadarta el mielőtt még Yoongi becsapta volna maguk mögött az ajtót.

– Szóval megyünk reggelizni? – érdeklődött rekedt hangon Heesoo Jungkook szobájából.

– Nem muszáj. Aludhatunk még – fordult vissza hozzá a nyuszika.

– Akkor jó. Aludjunk is. Veled pihentető – hallatszott még ki a szobából.

– Ahogy veled is – csukta be maga mögött az ajtót Kook.



(Nos ilyen kis bájos extra részt sikerült megírnom. Nem tudom honnan, de egyszer csak eszembe jutott a jó öreg angyali Heesoo és Jungkook, ezért gondoltam, kapnak egy picike szerepet. :D Remélem tetszett nektek és továbbra is fogtok olvasgatni! Igyekszem visszarázódni itt a sok dolgom közben, bízom benne, sikerül is! Nagyon szeretném Namjoont írni, úgyhogy igyekszem!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad)

I've lost you 8 times 1. rész: Álmodtam?

Harmadik fél szemszöge

– Heheeej! Boldog Holdújévet nekünk! – koccintott a baráti társaság egy bárban.

– Túléltük ezt az évet is. Ideje kicsit pihenni! – kortyolt hatalmasat söréből Hoseok.

– Aztán két hét múlva vissza a szokásos gürizéshez – ölelte át barátnőjét Seokjin. – Már most hiányzik.

– De van még mindenkinek szabija ezen kívül, nem? – érdeklődött Namjoon.

– Van, de azt olyan ritkán töltjük együtt így, az egész társasággal – magyarázott Jungkook.

– Pont ez az amiről beszélni szeretnék veletek – folytatta Namjoon.

– Miről akarsz? Már megint túrát szervezel? Ugye tudod, hogy nem megyek túrázni. Szabadnapomon pihenni akarok – morgott Yoongi.

– Nem-nem. Együtt pihenésről szeretnék beszélni veletek, de várjuk meg még Minjeet is.

– Féljünk? – kérdezett vissza Jimin.

– Nem kell semmitől. Jó hír, ígérem – mosolygott Namjoon. – Itt is van – követte szemeivel érkező barátnőjét Namjoon.

– Elképesztő, milyen sor van már most a mosdóban, pedig még csak nyolc óra – ült vissza Namjoon mellé Minjee.

– Nos...? – hallgattak el a fiúk amint Taehyung próbálta rábírni Namot, hogy fejezze be azt, amibe belekezdett.

– Mi az? – érdeklődött Minjee a rájuk szegeződő pillantások oka felől.

– Na jó! – fújt nagyot Namjoon. – Tudjátok, hogy most vagyunk két éve együtt Minjeevel és holnap elmegyünk három napra ünnepelni egy wellness szállodába.

– Igen?...

– Ezzel kapcsolatban lenne egy tervem a banda a számára.

– És pedig?

– Micsoda? – fordult felé még barátnője is. Ezek szerint ő sem tudott semmit Namjoon titkáról.

– Itt ismerkedtünk meg, emlékszel? – fordult Minjee felé. – Két éve, Holdújév ünnepén itt iszogattunk a fiúkkal, mikor te leöntöttél egy másik palit a boroddal, aki rendesen neked esett, én pedig a védelmedre keltem.

– Persze, hogy emlékszem. Életem egyetlen olyan napja volt, hogy a balszerencsém végül szerencsébe fulladt – mosolygott rá a barátnője.

– Igen, ezt sokat mondtad – turkált zsebében Namjoon. – Tudod, mindig csak ilyenkor van együtt rendesen a banda, hogy senkinek sem kell rohannia haza mert másnap korán kel, de én szeretném, ha lenne még egy ilyen hétvége idén – vett elő egy kis dobozkát és mindenkinek elállt a lélegzete. – Letérdelnék, de nem tudok hová, remélem ez nem gond. Szóval... – bukkant elő a kezéből egy gyűrű. – Hozzám jössz?

– Úúúúú – izgult jobban Taehyung, mint kellett volna.

– Csss! – pisszegte le a barátnője.

– Wow... – akadt el Minjee szava.

– Tudom, hogy nem a legromantikusabb és igazán megerőltethettem volna magamat, de... talán mégis ez a legalkalmasabb pillanat.

– Viccelsz? Évfordulónk van azon a helyen ahol először találkoztunk a második családunk körében – nézett végig barátaikon Minjee. – Ennél romantikusabb nem is lehetne. Persze, hogy hozzád megyek! – ugrott Namjoon nyakába, mire a többiek hangos ünneplésben törtek ki.

Nem volt meglepő, hogy Minjee igent mondott, hiszen már kapcsolatuk elején is látszott rajtuk, mennyire összeillenek. Ugyan akadtak nézeteltéréseik és néha rosszabb napjaik, de valahogy mindig sikerült megoldani minden problémát. Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretnék fenntartani a kapcsolatukat, mikor pedig fél évvel a második évfordulójuk előtt összeköltöztek már csupán időkérdése volt a lánykérés. Nagy ünneplést terveztek az estére a barátaik körében mielőtt elutaztak volna egy hosszú hétvégére pihenni, ez pedig meg is valósult, hiszen mindenki örült, hogy egy újabb szintet lépett a kapcsolatuk. Még az éjszaka eldöntötték nagyjából az időpontot, miszerint év vége előtt szeretnék megtartani a fogadást barátaik és családjuk körében, ezért szinte biztossá vált a wellness alatti programjuk. Már ott meg akarták beszélni az alap dolgokat, mivel mind a ketten nagyon izgatottak voltak.

Csodálatos három napot töltöttek együtt mely idő alatt szinte mindenki gratulált nekik az eljegyzéshez, főleg a wellness dolgozói. Hamar kiderült, hogy mennyire friss a dolog, ennek örömére pedig kaptak némi extrát pihenésük alatt, melyre nem is számítottak. Így tényleg felejthetetlenné vált számukra a második évfordulójuk ünneplése, mely után visszatérve saját otthonukba már bele is vetették magukat munkába, holott még rengeteg idejük lett volna a Holdújév miatt a pihenésre. Ám mielőtt a részletekkel és a pontos időponttal vacakoltak volna úgy döntöttek, előbb keresnek egy megfelelő vidéki helyszínt, ahol majd mindenki a lehető legjobban kikapcsolódhat az esküvő alkalmával. Találtak is Szöulban egy megfelelő céget akik ezzel foglalkoztak, szerencséjükre pedig ők nem vették olyan komolyan a szabadságolást, mint mások, így még az ünnep alatt meg tudtak ejteni egy megbeszélést. Rengeteg helyszínt mutattak nekik melyek még az idén elérhetőek voltak, mivel pedig azonnal nem is tudtak dönteni, ezért inkább többet kiválasztva úgy határoztak, hogy erre még alszanak párat és egy hét múlva visszatérnek a témára.

– Jeju szép lenne, de olyan sablonos, nem? – sétáltak hazafele az utcán, miközben Minjee hangosan gondolkozott.

– Nem kell mindig kitűnően különlegesnek lenni. Jeju szép hely, az összes ottani helyszín gyönyörű és ott tényleg lehet pihenni. Szívesen mennék oda, de az a busani hotel is nagyon tetszett – válaszolt neki Namjoon.

– Jaja... hmm... Szeretnék Jejura menni, meg nem is. Nem tudom – bújt jobban párjához, kinek kezét már így is szorongatta.

– Van időnk eldönteni. Alszunk rá néhányat aztán meglátjuk – ölelte magához Minjeet Nam amint megálltak egy zebránál.

– Lehet megkérdezem néhány régi barátomat akik már megházasodtak, hogy ők hol tartották.

– Jó ötlet. Némi plusz infó mindig jól jön – sóhajtott nagyot Namjoon, miközben a forgalmat nézte. – Nem vagy éhes?

– De, egy kicsit.

– Üljünk be valahova ebédelni – tervezgette a napjukat ahogyan lassan átváltott a lámpa az autóknak sárgára, majd pirosra.

– Jó, hova szeretnél? – engedte el picit Namjoont.

– Nem tudom – pillantott a lányra. – Ahol szerdán voltunk vacsorázni? A barbecues étterem? – indult meg amint félszemmel meglátta, hogy zöldre váltott a lámpa.

– Az finom volt. Rendben me- – akadt el Minjee lélegzete.

Ahogyan Namjoon lelépett a zebrára csupán egy lépéssel járt előrébb a másiknál, ám mivel vakon bízott a lámpában ez pont elég volt ahhoz, hogy az észre nem vett autó csak őt sodorja el és Minjeet ne. Menyasszonya fel sem fogta azonnal, mi történt, hiszen mindössze annyit észlelt, hogy Nam egyik pillanatban még húzza maga után és ott áll előtte, a másikban pedig már eltűnik a szeme elől. Kellett egy kis idő neki mire képes volt megmozdulni, majd csatlakozni a tömeghez mely Namjoonért aggódott. Mire cseppet feleszmélt már hívták a mentőket, az a néhány ember pedig, akinek volt némi fogalma az elsősegélyről, próbált segíteni párján, ki elvesztve eszméletet sebektől borítva feküdt az úton. Minjee remegve zokogni kezdett ahogyan lassan felfogta a helyzetet. Nem tudta, mennyi idő telt el, de számára egy pillanat alatt ért ki a mentő Namjoonhoz, ki továbbra sem tért magához. Kapkodva kaparták össze a földről miközben valaki emlékezett rá, hogy ők együtt voltak és el is mondta ezt a mentősöknek, kik hozzá fordultak némi alapvető információért. Alig tudott válaszolni a kérdésekre, annyira megrázta az eset. Még azt sem jegyezte meg, melyik kórházba fogják szállítani Namot, úgy ledermedt a félelemtől. Csupán a rendőrök faggatózása közben sikerült valamiképp visszanyernie ép eszét, már amennyire az ép volt egy ilyen eset után, hogy megkérdezze, hol van a párja és mikor mehet el. Szerencsére tudtak neki választ adni, tekintettel pedig a helyzetére azonnal el is engedték amint felvették a rövid vallomását, valamint az adatait. Minjee olyan gyorsan rohant a kórházba, mint még soha sehova. Szinte átfutott a városon, egy percre sem lassított, mialatt abban reménykedett, ha majd odaér Namhoz akkor jó nevetnek rajta, hiszen csak egy rossz vicc az egész, melyet nagyon eltúloztak. Ám sajnos nem így lett.

Namjoon a kórházba érkezés után nem sokkal életét vesztette. Minjee hiába rohant, már nem volt kihez, amint pedig közölték vele a rossz hírt teljesen összeomlott. Egy szempillantás alatt vesztett el mindent és esélye sem volt felkészülni erre. Semmi jel nem utalt arra, hogy elválnak majd útjaik, éppen csak most tervezgették a jövőt, mely már nincs többé. Ezek után alig volt ereje hazamenni, ha pedig neki kellett volna tudatni a történteket a családdal és az ismerősökkel, biztosan ő is belepusztult volna, de legalább ennyi szerencséje akadt, hogy nem ő volt a hírnök. Hazamehetett csendben és egyedül, hogy kizárja a külvilágot és magába roskadva gyászolja vőlegényét, kivel két napja még boldogságban úsztak. Összekuporodott a közös hálószobájuk sarkában ahonnan a nap hátralévő részében meg sem mozdult. Semmivel sem foglalkozott, elbújt minden elől, hogy valahogyan megbirkózzon szépen lassan a veszteséggel, mely őt érte és melyet még nem volt képes elfogadni. A lakásban minden Namjoonra emlékeztette, ezért rettentően tel már az első nap is nélküle. Mikor végre meg tudott mozdulni is csak addig jutott, hogy igyon valamit, majd leült az ajtótól nem messze és mereven nézte azt. Reménykedett benne, Nam mindjárt belép rajta, a katasztrófát pedig csak álmodta, de ahogyan teltek a percek ez nem történt meg. Egyedül volt az immár hatalmas, sötét, számára üres lakásban, mellyel nem hitte, hogy majd meg tud küzdeni. Namjoon nélkül semmivel sem, még a fáradtsággal sem, mely az egész napos zokogás után az éjszaka közepén ott, a bejárati ajtó előtt érte utol. Arról álmodott ami történt. Az iroda meglátogatásával, a helyszínekkel, hogy nem tudnak dönteni és időt kérnek, majd azzal, hogy hazaindultak és beszélgetnek, hol kéne majd tartani az esküvőt. Minden olyan volt számára, mintha újra megtörténne, de ezúttal a zebra túloldalán egy magas sötét emberi alakú lényen kívül, kinek hatalmas kerek fehér szemei voltak, nem állt senki. Úgy tűnt, Namjoon nem látja őt, mert folyatta mondandóját, ám Minjee tekintete teljesen rászegeződött.

– Még egy esély – hallott egy hangot, mely vélhetően a fekete lénytől származott. – Hogy változtass – folytatta, miközben a lámpa lassan átváltott. – Élj vele! – Namjoon pedig lelépett, ahogyan befejezte utolsó mondatát is az idegen lény, és újból elsodorta az az autó, mely a halálát okozta.

Minjee erre felriadt álmából és hirtelen azt sem tudta, hol van. A földön fekve aludt el, de saját ágyában ébredt a puha takaró alatt. Reménykedett benne, hogy az előző nap nem történt meg és kapkodva nézett körbe Namjoont keresve, ki hatalmas meglepetésére ott feküdt mellette.

– Úristen! Nam! – ébresztgette párját Minjee. – Jól vagy? Minden rendben?

– Ahhj... Igen – morgott Namjoon miközben menyasszonyához fordult. – Mi a baj?

– Te jó ég! – bújt párjához és sírni kezdett. – Azt hittem meghaltál.

– Dehogy haltam meg. Biztos csak álmodtad – ölelte magához a lányt. – Csss, nyugalom. Semmi baj, itt vagyok – simogatta Minjee fejét. – Minden rendben. Sosem hagynálak itt.

– Annyira valós volt.

– De csak egy álom volt, na. Nyugi! Nyugodj le és aludjunk még egy kicsit. Van időnk a megbeszélés előtt, használjuk ki!

– Szeretlek.

– Én is nagyon szeretlek – ölelgette továbbra is Minjeet Nam, miközben már azon volt, hogy visszaaludjon még egy kis időre.

Végül azonban csak mindketten lustálkodtak míg fel nem kellett kelniük a készülődéshez. Szokásukhoz híven megosztották a reggeli feladatokat, miközben pedig öltözködtek bekapcsolták a tévét, így némi háttérzaj adta az alapot a nap indításához.

– Atyaúristen! – szörnyülködött Namjoon.

– Mi az? – lépett ki Minjee a fürdőből és párjához sietett.

– Egy indai buszbaleset. Szakadékba zuhant a busz és harmincegyen meghaltak-

– Heten pedig válságos állapotban kórházba kerültek – szakította félbe Namjoon mondandóját.

– Igen. Hallottál erről? – fordult Minjee felé kíváncsian.

– Hát... mintha már hallottam volna erről. Olyan... deja vu érzésem van... Mikor történt ez? – érdeklődött.

– Most este. Vagyis, ugye náluk délután az időeltolódás miatt. Olvastál róla éjszaka?

– Nem... Én... Fogalmam sincs – zavarodott össze Minjee.

– Na mindegy – folytatta dolgát Namjoon. – Gyorsan öltözzünk fel és induljunk, el ne késsünk! – puszilta meg Minjeet, majd vissza is ment a hálószobába.

Azonban Minjee még néhány percig dermedten figyelte a tévét, melynek szinte minden hírére emlékezett már, pedig ő olyan sokat nem nézi a híradót, mint Namjoon. Rémisztő volt számára ez a deja vu érzés, azonban nem akadt elég ideje, hogy foglalkozzon vele, mert indulniuk kellett helyszínt választani az esküvőre. De hiába próbált nem törődni a rengeteg ismerős helyzettel, akadt még egy különös esemény mely után már azt hitte, kezd megőrülni.

– Jeju nagyon népszerű a házasodó párok körében, de természetesen rengetegen választanak más helyszíneket a sziget zsúfoltsága miatt – töltött kávét nekik az öltönyös figura, ki közben végig dicsérte az összes bedobott potenciális esküvői helyet. Viszont, amint áttért Namjoon bögréjére, hogy önt neki is, Minjee felpattant és elkapta a kis kávésedényke tetejét, mely éppen készült belezuhanni a bögrébe, majd a becsapódás erejével elárasztani az asztalt és a papírok felét kávéval. – Ó, elnézést! – ijedt meg a férfi, hogy végül leöntötte Minjee kezét egy kis kávéval. – Nagyon sajnálom. Annyira röstellem. Kérem, bocsásson meg! – kapott elő néhány szalvétát a lány a számára.

– Ugyan, semmi gond. Jobb, mintha az egész asztalt árasztotta volna el – nyugtatta a pasit.

– Milyen reflexeid vannak kicsim! – lepődött meg Namjoon. – Még két év után is meg tudsz lepni.

– Én is magamat – sóhajtott nagyon Minjee.

Gyorsan visszatértek a helyszínekhez és mindenki el is felejtette a kis kávéincidenst, kivéve Minjeet, aki próbált valamiféle magyarázatot találni arra, hogy ennyire emlékszik mindenre, ami még igazából meg sem történt. Viszont emiatt nem volt képes megfelelően figyelni a kis megbeszélésükre, így végül megállapodtak, hogy egy hét múlva visszatérnek a helyszínekhez, addig pedig még gondolkoznak. Pont, mint legutóbb.

– Minden rendben? – sétáltak kézen fogva hazafele.

– Igen, persze. Miért kérdezed? – pillantott fel Namjoonra.

– Olyan furcsa vagy ma. Mintha nem lennél itt teljesen.

– Csak... – nézelődött Minjee. – Olyan érzésem van, mintha ez már mind megtörtént volna. Az egész nap.

– Nekem is volt már ilyen napom. Nagyon hátborzongató tud lenni – vonta magához Minjeet amint megálltak egy zebránál. – Nem vagy éhes?

– De, egy kicsit – nézett körbe Minjee miközben eluralkodott rajta a félelem. Ez volt az a zebra álmában ahol először meghalt Namjoon, másodszor pedig még egy nagy fekete alak is megjelent. Azon gondolkozott, hogy vajon ez is meg fog történni megint? Mint a tévé hírei és a kávé?

– Üljünk be valahova ebédelni – javasolta újból ezt Namjoon.

– Jó, hova... – hallgatott el mondata felénél, párja pedig próbálta kicsit elengedni őt, hogy hamarosan meg tudjanak indulni a zöld jelzésre.

– Nem tudom – nézett ezúttal is Minjeere Namjoon, de mondatát ezúttal máshogyan folytatta, amint meglátta a lány arcát. – Minden rendben? – váltott át a lámpa szabad jelzésre, Nam pedig indult is volna át a zebrán, ám most Minjee nem eresztette.

– Ne! – húzta vissza magához Namjoont és szorosan átölelte, fél pillanattal később pedig elszáguldott az bizonyos autó tőlük néhány centire.

– Azta! – figyelte az őrültet, aki mit sem törődött a lámpával. – Csoda, hogy nem ütött el senkit ez az idióta – nézett körbe Nam, mialatt menyasszonyát szorongatta.

– Meg is halhattál volna – bújt mellkasához a lány. – Jobban körbe kéne nézned!

– Jah... Ez közel volt – ölelgették továbbra is egymást az út szélén állva, miközben a többi ember már a zebrán sétált át. – De te vigyázol rám helyettem is – puszilt Minjee fejére. – Nos? Együnk valamit?

– Igen... Csak egy pillanat – sóhajtott nagyokat a lány.

Legutóbb ebben a helyzetben Namjoont elsodorta az autó és a kórházban belehalt a sérüléseibe, de ezúttal sikerült elkerülnie a tragédiát, viszont a helyzet akkor is mély nyomot hagyott Minjeeben. A deja vu érzés megszűnt a nap hátralévő részében, azonban ez az egész hátborzongató volt számára, ami megmutatkozott rajta. Ettől Namjoon nagyon aggódni kezdett érte, viszont a sokadik alkalom után már nem merte megkérdezni, hogy van-e valami baj. Inkább taktikát váltott, mivel pedig úgyis megosztottak egymással mindent, ezért este leült beszélgetni párjával.

– Elhalaszthatjuk az esküvőt – ült a kanapén Minjee mellett, miközben az pattogatott kukoricát majszolva meredt a hírekre. Korábban sosem érdekelte őt ennyire a híradó.

– Micsoda? – pillantott meglepetten párjára. – Meggondoltad magadat?

– Mi? Nem! – ellenkezett Namjoon. – Csak olyan furcsa vagy ma és nem mondtad meg, miért. Félek, az esküvő miatt van ez és nem szeretném, ha azt éreznéd, rád erőltetem, vagy siettetem.

– Nem az esküvő miatt vagyok ilyen, dehogyis! – nyugtatta meg párját a lány.

– Akkor mi a gond? És ne mond azt, hogy semmi! Egész nap furcsa voltál.

– Jó – sóhajtott nagyot Minjee, majd Namjoonhoz fordulva kezdett bele a magyarázkodásba. – Tudod mondtam, hogy rosszat álmodtam.

– Emlékszem. Még én is megijedtem egy kicsit, mert nem mondtad, hogy pontosan mit, csak hogy meghaltam? – helyeselt félig meddig visszakérdezve Nam.

– Pontosan. Megálmodtam a mai napot. Minden egyes percét átéltem már, hallottam a buszbalesetről, sétáltam veled a megbeszélésre és leöntötte az a pasi az iratai felét kávéval.

– De téged öntött le.

– Mert tudtam, hogy le fog esni az edény teteje egyenesen a bögrébe, amit majd felborít és mindent leönt majd kávéval.

– Mit akarsz ezzel mondani? – nézte rémülten barátnőjét Namjoon.

– Én nem tudom hogyan, de mintha álmaimban már leéltem volna ezt a napot. Mintha láttam volna a jövőt, hogy mi fog történni és úgy is lett egy pontig.

– Amíg meghaltam.

– Igen... A zebránál álmaimban te leléptél és az az autó elütött. Mire a kórházba értem már azzal fogadtak, hogy meghaltál – hallgatott el néhány pillanatra Minjee. – Lehet megőrültem, de legalább életben vagy.

– Huh... – sóhajtott nagyot Namjoon és elgondolkozott. – Hát érdekes ezt hallani.

– Azért mondtam el, mert megbízom benned. Bízom benned, hogy nem nézel majd komplett pszichiátriai esetnek.

– Mi? Dehogyis! – döbbent le Nam. – Ez fel sem merült bennem, csak... Elég megrázó azt hallani valakitől, hogy egyszer már meghaltam főleg így, hogy ennyi hasonlóság van az álmod és a valóság között... Vagy nem is tudom.

– De végül nem haltál meg, ha pedig ez a valami megint előfordul akkor lehet, rengeteg rossz dolgot meg tudunk majd előzni. Például hogy elszakítsd az esküvői öltönyödet majd, vagy akármi.

– Hm – mosolyodott el Namjoon. – Nem mondom, hogy hétköznapi hírt közöltél velem, de... – fürkészte menyasszonya arcát. – Nekem is volt hasonló érzésem már egyszer, szóval elhiszem neked, amit mondtál és nem gondollak őrültnek.

– Ezt jó hallani – nyugodott meg Minjee.

– De azért legközelebb hamarabb elmondhatnád. Már kezdtem azt hinni, meggondoltad magad az esküvőt illetően, azért viselkedsz ennyire furcsán.

– Sosem gondolnám meg magamat – bújt Namjoonhoz.

– Ezt örömmel hallom.

– Viszont nagyon remélem, hogy többet nem álmodok ilyesmiről. Tudod, borzasztó volt átélni az elvesztésedet. Álom volt csak, de nagyon valóságosnak tűnt. Azt hittem, belehalok abba, hogy nem létezel többé. Nem bírnám ki nélküled.

– Ezzel én is így vagyok. Nem tudom, hogyan lennék képes nélküled lélegezni egyáltalán. Nem lennék önmagam nélküled, kicsit elveszett lennék nélküled.

– Hallom, nagyon megtetszett ez a szám.

– Ismersz – vigyorgott Namjoon. – Imádom a zenét.

– Igen... ismerlek és nagyon szeretlek.

– Ahh, én is nagyon szeretlek – dőlt el a kanapén barátnőjével Nam.

[Music oldalt a lejátszási listán, akit érdekel! Oh Wonder - Without You]

(Hát akkor kezdjünk is bele! :D Tudjátok, ahogyan lesz időm írni fogok új részt, bár itt sokkal hosszabb lesz 1-1 epizód, mint a Kitty kittyben, azonban ennek hála, több idő is lesz 2 epizód között nektek az olvasásra. Remélem tetszeni fog mindenkinek és velem tartotok, hogy megpróbáljuk megmenteni még 7 alkalommal Namjoon életét. Bízunk benne, sikerrel járunk majd!

Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
[Ezt le akarom fordítani angolra is, szóval lehet, emiatt fog kicsit megcsúszni a sori, de az is lehet, hogy majd utólag kapja meg az angol verziót. Még nem tudom.]

I've lost you 8 times

Ahogyan ígértem, itt a nyári sorozat a Kitty kitty befejeztével, ami ezúttal egy 9 részes hentai lesz Namjoon főszereplésével, kit ti szavaztatok meg férfifőszereplőnek.

Rövid kis ismertetés következik. Adott Namjoon és a barátnője, Minjee, kivel harmonikus kapcsolatban élnek együtt immáron két éve. Az évforduló alkalmából Nam úgy dönt, megkéri barátnője kezét, ki természetesen igent mond, de nem ilyen egyszerű az élet. Namjoon egy kincs és nem csak a lány számára, hanem az egész Univerzum számára is. Pont ezért Nam életre szóló támogatását ki kell érdemelni, mivel nem szívesen adná egy olyan ember kezei közé ezt az angyalt a Világ, ki nem képes megfelelően gondoskodni róla. Így nyolc próbatétel elé állítja Minjeet, ki mit sem tud az egészről, viszont hamar tisztázódik majd számára, mi is a lényeg. Tanulj meg vigyázni rá, még akkor is, ha ő nem vigyáz saját magára! Minjeenek nyolc alkalommal kell átélnie a szeretett férfi halálát, mely után az Univerzum mindig visszadobj az idő azon pontjára őt, mikor még képes megakadályozni a tragikus események láncolatát. Amennyiben akár egyszer is kudarcot vall úgy elveszti élete szerelmét, így nagyon hamar alkalmazkodnia kell a helyzethez, melyről vajmi kevés információja lesz, hiszen senki sem ad választ kérdéseire. Vajon a fejfájás egy halálos betegség tünete? Vagy az étvágytalanság a figyelmeztető jel, melyet nem vesznek elég komolyan? Esetleg a következő zebránál leli halálát Namjoon, mert nem figyeltek eléggé?

Nyolc halálok, nyolc időugrás, nyolc esély és egyetlen lány.

Te képes lennél végigcsinálni anélkül, hogy beleőrülnél?

A részek nem lesznek egyforma hosszúságúak, mivel egy-egy minitörténetet kell majd minden alkalommal megírnom, de ettől még 100%-ban élvezhető lesz!


1. rész: Álmodtam?
2. rész: Heimlich

Kitty kitty 19. rész: Minden megváltozik [Befejezés]

– Túl veszélyes és nem biztos az információ. Itt meg tudjuk védeni magukat.

– Nem tarthatnak itt akaratom ellenére, mivel nem vagyok gyanúsított.

– Nem, de maga veszélyeztetett tanú.

– Lemondok a védelemről. Magukkal megyek! – indult el Yoongi.

– Várjon! Uram! – loholt utána az ügynök.


Végül Yoongi akárhogyan próbálkozott nem mehetett az ügynökökkel. Akadtak szabályok, amiket be ellett tartania és hiába volt tanú, ha megszegte volna ezeket őt is letartóztatták volna. Viszont annyira erősködött, hogy legalább azt megosztották vele, hová mennek. Jimin lakása volt a cél, de azt nem mondták el neki, erre miből jöttek rá. Ráparancsolt az ügynök, hogy maradjon ezek után a kapitányságon és ott várja meg őket, ám Yoongi nem ülhetett egy helyben. Úgy érezte, tennie kell neki is valamit, nem bízhatja a calicot mások kezeire, így amint elindultak a nagy autókkal talpig felfegyverkezve a hatóság emberei, ő is nyakába vette a várost. Mivel Taehyung és Jungkook már nem voltak ennyire erőszakosak, mint ő, ezért ők teljesen kimaradtak a vitából, így fogalmuk sem volt, hogy Yoongi szinte versenyt futva az ügynökökkel közeledik Jimin otthona felé. Persze sziréna és saját kocsi nélkül nehezebb dolga volt, de így is elég korán érkezett meg a célhoz. Míg a rendőrök egy gyors megbeszélést tartottak ő teljesen megkerülte őket és a tűzlépcsőt használva szaladt fel párja lakásához. Nem sokkal járt a fegyveresek előtt, éppen csak annyival, hogy rendesen megnehezítse a munkájukat amibe igazán bele sem gondolt. Csak Jimin volt a fontos, mással nem foglalkozott, még saját magával sem amint felért a megfelelő szintre. Kapkodta a levegőt, de nem akart lebukni, ezért próbált uralkodni magán amint közeledett a calico lakásához. Először csak hallgatózott és próbált minél nagyobb csendben maradni, nehogy lebukjon. Igyekezett rájönni, vajon tényleg jó helyen jár-e, ehhez pedig minden érzékét bevetette, ám hamar kapott megerősítést, miszerint jól tippeltek az ügynökök. Azonnal ideges lett és vérben kezdtek forogni szemei amint megértette, mi zajlik az ajtó mögött, hiszen macskafüleinek hála tisztán értette Yohan minden egyes szavát.
– Kitty kitty... Valahányszor úgy érzem, nem úgy viselkedsz, mint a drága Yoongiddal, kimetszek egy újabb darabot a füledből, kiscica. Megértetted?
Yoongi elvesztette a fejét és már nem jelentett akadályt a zárt ajtó. Eluralkodott rajta a hibrid fele, az állati, melyet sosem engedett dominálni, fél pillanattal később pedig már be is tört párja lakásába. Nem mérte fel a helyzetet, nem nézett körbe, csupán Yohanra koncentrált és lendületesen nekiesett. Lerántotta Jiminről, majd dulakodni kezdtek az aprócska lakásban. Nem sok idejük volt a harcra, hiszen néhány pillanattal később felbukkantak fegyveresek is, akik azonnal felszólították őket, hogy hagyják abba. Yohan megpróbálta elkapni Yoongit, hogy túszként használhassa, de még sosem volt dolga egy olyan hibriddel, aki nem félt tőle sőt, a vérét akarta, ezért nem járt sikerrel. A fekete macska úgy dobta az ügynökök lábai elé, mintha egy darab hús lenne, majd már rászegeződtek a fegyverek, hogy álljon le. Talán le is kellett volna lőniük, ha Jimin hangja hirtelen nem üti meg a füleit. Csupán ez segített neki újra elkezdeni gondolkodni, hogy mérlegelhesse a kockázatot és megfelelően döntsön. A calico jobban érdekelte, Yohan pedig már nem jelentett veszélyt, ezért visszahátrált párjához, majd vele kezdett foglalkozni, de talán jobb lett volna, ha előbb valaki más jut oda Jiminhez, hogy Yoonginak ne kelljen látnia, mit is tett a másik az ő kincsével.
– Yoongi – szólt halkan Jimin, miközben az említett az ágya mellé térdelve próbálta kiszabadítani a fiatalabb csuklóit az ezüst színű ragasztó fogságából. Ramatyul festett a calico, ki meztelenül feküdt ott előtte. Gyenge volt, nyaka pedig piroslott, mintha minden lehetséges eszközzel szorongatták volna már ami csak létezett a Világon.
– Mit tett veled? – lihegett Yoongi, kiben még tombolt az adrenalin, pedig Yohant már elfele vitték.
– Te vérzel – tette erőtlenül kezét a másik mellkasára miután az egyik ügynök a késével felvágta a ragasztócsíkot. Jimin már nem foglalkozott önmagával miközben éppen betakarták, sokkal jobban érdekelte párja, ki meg sem érezte, hogy megsebesült. Alig látott ki fáradt pillái alól, de ez nem akadályozta meg abban, hogy mereven nézze a másik hasán ékeskedő vérző sérülést.
– Még egy mentőt kérünk, egy húszas éveiben járó hibridhez. Szúrt, erősen vérző hasi seb, de még eszméleténél van – beszélt az egyik fegyveres a rádiójába, miközben próbálta lefektetni Yoongit.
– Nem is érzem – tette le magát lassan.
– Nyugodjon meg, minden rendben lesz – nehezedett a sebre az egyik férfi amint elterült a fekete macska, miközben kollégája épp karjaiba vette a takaróba bugyolált gyengélkedő calicot.
– Yoongi – aggódott a fiatalabb ahogyan távolodott.
– Hova viszik?
– Kórházba kerül, ahogyan maga is. Vigyázni fognak rá, jó kezekbe kerül, de most koncentráljon rám és maradjon velem!

Yoongi súlyos állapotban került kórházba, de legalább azzal a tudattal, hogy Jimin végre biztonságban van, ami talán megfelelő ösztönzés volt számára. Sok vért vesztett mire bekerült a megfelelő körülmények közé, így fordult a kocka. Hamarosan Jimin kezdett halálos aggódásba amint feldolgozta a szervezete a maradék altatót is, melyet Yohantól kapott. Míg vallomást tett és a sérüléseit dokumentálták ő végig Yoongiról kérdezgetett, de talán ez jót is tett valamilyen szinten neki. Így nem azzal foglalkozott, miken ment keresztül, nem esett pánikba az emlékektől, nem félt elmondani mindent, mivel nem volt már fontos számára. A párja jobban érdekelte, kit kezdetekben nem is láthatott sajnos a sok kötelező hivatalos kör miatt. Ám mikor végre odakerült, hogy tegyen egy látogatást a kórház másik osztályán, ahol Yoongit kezelték, már nem volt olyan boldog, mint remélte.
– Nem ért főartériát vagy vénát a szúrás, viszont a szög miatt sérült a mája, az epehólyagja és egy rövid bélszakasz is. A májsérülés miatt rengeteg vért vesztett, az epehólyagját eltávolítottuk, a bélszakasz sérülést pedig sikerült zárni, viszont a hasüreg szennyeződött, így súlyos az állapota, de stabil. Még altatásban és lélegeztetőgépen tartjuk egyenlőre határozatlan ideig – tájékoztatta az orvos Jimint mielőtt beengedte volna Yoongi kórtermébe. – Ha gondolja, bemehet hozzá, de nem túl szép látvány jelenleg a párja. Sok eszköz segít neki életben maradni.
– Szeretném látni – válaszolt félve Jimin. Nem volt teljesen biztos a döntésében.
– Rendben. Erre tessék – indult előre a doki.
Yoongi egy külön kórteremben feküdt egyedül, rengeteg géppel maga körül. Két nagy monitoron különböző görbék és számok jelezték, milyen állapotban van, amiből Jimin semmit sem értett, viszont mivel a nővér éppen írt valami lapra és semmi sem csipogott úgy gondolta, minden rendben jelenleg. Amint végzett a nő papírmunkával bemutatkozott a caliconak, majd sebtében magára hagyta őket, miközben Jimin tovább szörnyülködött a gépekben, tubusokban és a rengeteg minden másban, amik kiálltak Yoongiból. Félve ment közelebb az ágyához, hogy megfogja legalább a kezét. Nem hitte el amit látott, lassan pedig nem is látta, amit el kellett volna hinnie, hiszen könnyek lepték el a szemét. Halkan sírt szerelme ágya mellett állva. Jobban megrémült ettől a helyzettől, mint attól, ami vele történt. Segíteni akart a másikon, de nem tehetett semmit, ez pedig teljesen kiborította.
– Rendbe kell jönnöd – lapultak foltos fülei fejére, miközben macskafarkát saját combárra tekerte. – Ha rendbe jössz megígérem, odaköltözök hozzád... De ehhez fel kell épülnöd, hallod? – beszélt halkan.
Sokáig időzött Yoongi ágya mellett, ha tehette volna, befeküdt volna a másik mellé, ám erre nem volt lehetősége. Nem is maradhatott ott vele egy óránál tovább, mert az intenzíven szigorú szabályok vonatkoztak a látogatásra, ezért lassan mennie kellett. Nehezen hagyta ott az életéért küzdő fekete macskát, de reménykedett benne, hogy gyorsan felépül majd. Visszatért saját osztályára, ahol néhány napig megfigyelés alatt tartották a történtek miatt, majd amint letelt ez a kötelező idő, hazament Yoongihoz. Még nem állt munkába, a főnök adott neki időt a trauma miatt, de ennek örült is, mert így mindennap bemehetett párjához, ki hamarosan kezdett jobban lenni. Néhány napig volt csupán altatásban, azonban lélegeztetőgépen már annál tovább, ami miatt nem tudott megfelelően kommunikálni a calicoval, de legalább már ébren volt és láthatta.
– Jobban vagy! – lengette maga mögött örömében macska farkát Jimin mikor meglátta, Yoongi szemei nyitva vannak és követik őt. – Már nagyon aggódtam – fogta meg azonnal párja kezét egy hatalmas vigyor kíséretében. Yoongi nem tudott beszélni a szájában lévő cső miatt, viszont hamarosan elengedte Jimin ujjait és megsimogatta arcát, majd próbálta elérni füleit is. – Mi az? – lepődött meg a fiatalabb, majd miután Yoongi megfogta a saját fekete macska fülét rájött a calico. – Ohh, erre gondolsz – tapogatta meg a még számára is nagyon új sérülését, mely már majdnem teljesen begyógyult. Egy félkör alakú hiány volt az egyik fülecskéjében, melyet Yohan okozott neki. – Ez semmiség. Már nem is fáj, csak furcsa – mosolygott tovább Jimin, Yoongi azonban nem tűnt túl boldognak. – Ne nézz így, neked egy egész szerved hiányzik – vágott vissza picit csipkelődően a fiatalabb.

Mindennap ott volt párja mellett, így végigkísérte felépülésének összes mozzanatát és ő lehetett az első, aki beszámolt a Yohannal kapcsolatos fejleményekről, kit életfogytiglan fenyegetett többek között amiatt is, hogy Yoongit majdnem megölte.
– Azért maga se felejtse el, hogy semmi fűszereset, vagy zsírosat nem ehet a párja – tájékoztatta Jimint az orvos aznap mikor Yoongit épp kiengedték a kórházból. Ez már egy másik doki volt a rehabról, de ugyanolyan kedves és figyelmes volt velük, mint az intenzíves. – Inkább egyen többször, de keveset. Itt egy prospektus, ez segít majd. Kerüljék a testi megerőltetést és ha bármilyen hasi fájdalma mutatkozna, vagy rosszullét, jöjjenek vissza.
– Köszönjük – vette el Jimin a tájékoztatófüzetet.
– Köszönöm doki. Mindent nagyon köszönök.
– Vigyázzon magára és többet ne hősködjön! – köszönt el az orvos, majd ott is hagyta őket.
– Látod, ő is ezt mondja? Várjál, azt hozom – vette le Yoongi válláról a sporttáskát amibe minden a kórházban használt cuccát pakolta.
– Elbírom.
– De még lábadozol, szóval viszem – kapta magára Jimin. – Mehetünk.
A fiatalabb nem szerette volna, ha ilyen hamar megerőlteti magát párja, ezért is hívott inkább taxit és azzal vitette haza magukat. Ezen a rövid privát út alatt sem mutatták ki, mennyire közel állnak egymáshoz, ám amint beléptek Yoongi lakására be akartak pótolni minden percet.
– Várj várj várjh! – engedte el Jimin puha ajkait Yoongi, miközben fogai között sziszegett a levegő.
– Mi a baj? Rosszul érzed magadat?
– Nem csak... – nézett le a sérülésére. – Megnyomtad az oldalamat – fogott a sebére.
– Jaj, ne haragudj. Nem tudtam, hogy ennyire érzékeny – esett kétségbe Jimin.
– Semmi gond. Most már tudod.
– Megnézhetem – húzta fel Yoongi pólóját a calico. – Kell cserélni a kötést?
– Kell majd, de csak ha fürdök... – fogta meg válasza közben most először a calico csonka fülét, mely pont a szeme elé került ahogyan tulaja lehajolt picit az idősebb sérüléséhez. – Ez jobban zavar.
– Ahh... – egyenesedett fel Jimin, majd lefogta saját fülecskéit. – Azt hittem, legalább te szexinek fogod találni.
– Téged is zavar?
– De nem tudok vele mit kezdeni – kerülte Yoongi tekintetét.
– Sajnálom. Az én hibám.
– Nem a tiéd. Ez Yohan műve, csak az ő hibája.
– Ha hamarabb érek oda, nem hiányozna belőled egy apró darabka sem – simogatta meg Jimin arcát és bár kicsit fájt neki, de miatta lehajolt, hogy a szemeibe nézhessen. – Bár akkor nem lennél ennyire szexi.
– Nagy vakmerőség volt tőled, hogy rátámadtál – bújt az idősebb kezébe Jimin.
– Muszáj volt valamit tennem.
– Majdnem belehaltál.
– De végül mégsem – húzta ki magát Yoongi. – Pihenjünk le, nézzünk filmet és együnk sok tempurázott rákot! Mit szólsz?
– Jól hangzik, de... Előbb szeretnék még valamit mondani – vörösödött el Jimin. Rég volt utoljára, hogy Yoongi közelében elpirult volna, azonban most mégis megesett.
– Hogy hozzám költözöl?
– Honnan tudod? – kerekedtek el szemei.
– Hallottalak. Először azt hittem, csak álmodtam, de aztán ismerős volt az összes nővér neve és hangja, részben pedig arra is emlékeztem, mi történt velem, ezért gondoltam, hogy nem csak álmodtam az egészet. De remélem, nem azért akarsz ideköltözni, mert összevéreztem a lakásodat – mosolyodott el a fekete macska.
– Nem, nem azért – rázta fejét a calico. – Hanem... Azért, mert mikor megsérült és azt hittem elveszítelek eszembe jutott, mennyi mindenről maradtam le csak azért, mert féltem megpróbálni. Ezért gondoltam, hogy végül igent mondok... – tartotta vissza a levegőjét egy pillanatra. – Persze csak akkor, ha még áll az ajánlat... – várt reakciót Yoongitól, de ő rezzenéstelen arccal pislogott rá. – Természetesen megértem, ha meggondoltad magadat, vagy ha most nem alkalmas és még idő kell neked is, nem azonnal gondoltam-
– Szeretlek – szakította félbe a calicot.
– Tessék? – rezzentek meg macskafülei.
– Te hozzám költözöl, én meg szeretlek. Ezzel mindent megbeszéltünk.
– Én is – akart volna válaszolni Jimin, de Yoongi befogta a száját ujjaival.
– Tudom, érzem a szeretet illatát... De azt akartam, hogy te is tudd, szeretlek. Én gyávább voltam, mint te, viszont végre sikerült erőt venni magamon – engedte le kezeit és átölelve Jimin derekát, magához húzta a calicot.
– Gyáva? Hiszen megmentettél – csókolta meg az idősebbet.
– Nem tudom, mennyire vagyok ünneplős formában jelenleg – bújt Jimin nyakába egy hatalmas sóhaj kíséretében. – De megpróbálhatjuk.
– Majd mozgok helyetted is – simult a fekete macskához, miközben lassan mindent elárasztott az édes vaníliafelhő, melyet Jimin ontott magábó
– Remekül hangzik... Hiányoztál.
– Te is nekem.


(Azt hiszem ezzel elérkeztünk történetünk végére. Végül teljesen más vége lett, mint a legelején terveztem, de ez sokkal jobban tetszett nekem és remélem nektek is. Sajnos az utolsó előtti és az utolsó rész között volt egy nagyobb szünet, viszont nézzétek el nekem, dolgoztam. Most egy időre ezzel meg is válunk mind a hibridektől, mind a YoonMin párostól, de csak sorozatok terén, ugyanis hamarosan indul a nyári sorozatom, az I've lost you 8 times, melynek a főszereplőjét ti szavaztátok meg, aki nem más lett mint... Olvassatok bele majd és kiderül! :D
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )