Jin szülinap!

Sziasztok!

Mivel mostanában nem igazán van időm írni, de nem szeretném ha aggódnátok, hogy nem jövök vissza, így mostantól a fandom eseményeit fogom megosztani veletek. Ennyire még van időm, meg így látjátok, hogy én is itt vagyok elég sokat. :D Felnézek ám mindennap :D
Szóval szerdáig (Nov. 25) van időtök küldeni egy képet a fandomnak MAGATOKRÓL Jin szülinapi videójához. Aktívkodjatok, mert e csak a fiúk dolgozzanak! Mutassuk meg, hogy mi is dolgozunk értük és mennyire szeretjük őket! :D

Ez alatt a link alatt megtaláltok mindent :D ------->Project

Pray for Paris

Mikor Párizs leoltja fényeit, a világ többi része felkapcsolja sajátjait

Blog shout down bizonytalan ideig

Sziasztok!

Nos nem sikerült elérni amit szerettem volna. Ezért kénytelen vagyok felfüggeszteni a blogot bizonytalan időre, valószínűleg január végéig. Az a leghamarabbi időpont, mikor új posztot várhattok.
Sajnálom, de nincs más választásom, mint folyamatosan tanulni.

Majd várunk vissza titeket.

Three sides of life 36. rész: Reggel

-Jó éjt édes! - váltottak volna egy gyors csókot Jungkook fölött Taetaeval, ám a legfiatalabb csak bámult fel a két sötét alakra.
-Én is kaphatok ilyet? - szólt közbe, mert V és Jin nem nagyon akarták abbahagyni, ám erre már kénytelenek voltak elengedni egymás ajkait.
-Pont ugyan ilyet? - néztek le rá.
-Igen. Mindkettőtöktől.
-Persze picur.

Reggel Jungkook volt az első aki magához tért, bár elég lassan. A két fiú között ugyanis kényelmes, meleg vacka volt, ami csábította, hogy aludjon tovább, de mikor kinyitotta szemeit, pislogni sem akart, mert csak gyönyörködni szeretett volna a másik lágy arcában. Jin vele szembe fordulva aludt és mivel Kookie párnáját jelenleg Taehyung keze szolgáltatta, így annak ujjai elértek a legidősebb orráig, aki tudatosan nyomta orrát az ellazult kézfejhez. Szája résnyire nyitva volt, amit a legkisebb szeretett volna magáénak tudni, de nem akarta megzavarni egy angyal pihenését, így csak gyönyörködött a másikban annak tudta nélkül. Ám Vnek nem épp a legkényelmesebb volt a felállás. Kook lassan kiszorította a vért karjából és Jin hiába engedte forró leheletét ujjaira, ez nem segített, kezdett fázni karja. Ezért megmozdult, mire Jungkook, hogy ne zavarja meg a másikat, felemelte fejét, majd felsőtestét is amennyire csak tudta. Taehyung ezáltal tudott akadály nélkül fészkelődni, ami új volt számára, így meg is ébredt rá, hogy nem kell a picurt arrébb rakni. Álmosan pislogott a kisebbre, míg az megtámaszkodott könyökein és csak nézték egymást.
-Szia! - súgta Jungkook mosolyogva, miután nem bírta tovább állni az édes tekintetet.
-Mmm - nyöszörgött V, majd egy nagy sóhaj kíséretében ő is feltámaszkodott, hogy a másik fülébe dorombolhassa reggeli üdvözlését - Sziah! - puszilta is meg a fiatalabb arcát, de nem sokáig maradt vele egy magasságban, mert azonnal visszadől puha párnájára.
-Nézd! - hajolt le hozzá Jungkook - Olyan aranyos. - mosolygott, majd visszatérve előbbi helyzetébe pislogott tovább Jinre.
-Igen. Kis édes. - húzódott apró mosolyra szája.
-Nem bírom. - bújt Jinhez mondata után azonnal és áterőszakolta az alatt egyik karját, hogy magához tudja szorítani - Olyan cuki vagy! - fészkelte magát a legidősebb álla alá, aki meg is ébredt.
-Mmmm.... Kookh. - lepődött meg amiért így keltik - Mi a baj? - ébredezett, de hangja még nagyon fáradt volt.
-Semmi. - mosolygott és puszilgatni kezdte arcát - Sziiiiiah!
-Kooooookh... - tűrte a kisebb reggeli dilijét - Mmmm. - fordult hátára, így Jungkook rá tudott feküdni.
-Mi az? - vigyorgott, miközben beharapta alsó ajkát  - Aludni akarsz még?
-Hát...... lehet.
-Óóóó..... mindjárt visszaaludhatsz, csak annyira édes voltál, nem bírtam tovább. - támaszkodott meg Jin feje mellett kétoldalt és feljebb csúszott.
-Nyomsz picur. - ásított Jin.
-Te is engem. - mosolygott - Kihasználjuk?
-Ahh! - temette arcát a párnába V - Még mindig kanos.
-Mert reggel van, te pedig aranyos voltál. - nyalta meg ajkait Jungkook, Jin meg csak pislogott fel a legfiatalabbra, majd elnevette magát - Most meg mi van? - szomorodott el.
-A kis cuki Kookie csábít. Hát elolvadok. - kacagott.
-Naaaaah! Ne már! Hyuuung!
-Pedig tényleg vicces főleg, hogy pont Jinnek csinálod. - vigyorgott V is - Ő a legidősebb, neki kéne szexiznie, nem neked.
-De.... ahh hyungh! - ült annak csípőjére és felegyenesedett - Naaaaa! - fogott rá az alatta fekvő péniszére a vékony anyagokon keresztül.
-Jungkook, fényes reggel van. - mosolygott rá Jin, miközben nyújtózott egyet.
-Éééééés?
-Neki nem számít a napszak édesem. - tápászkodott fel V is, majd odamászott hozzájuk és megpuszilta a legidősebbet - De most..... lehet egyetértek vele. - nézett jelentőségteljesen a másik szemeibe.
-Már te is? - lepődött meg Jin.
-Hiányzol édesem. Nagyon.
-De ha mindenki engem akar, nem fogom tudni teljesíteni egyszerre minden kívánságotokat.
-Nem baj. - mocorgott Jungkook - Csakhhh.... szeretkezzünk!
-Már nem szex? - kérdezett vissza Jin.
-Nem. Már tudja, hogy szeretkezni szoktunk. - emelkedett fel V és Jungkookra mosolygott.
-Ez aranyos.
-Akkor csináljuk? Benne vagy hyung? - ért össze legnemesebb szervük, bár csak ruháikon keresztül.
-Had térjek magamhoz kicsit. - dörzsölte meg szemeit.
-Ösztönzés kell neki picur. Gyere ide! - simított arcára, az pedig engedelmesen fordult felé és fogadta V csókját, majd belenyögött annak szájába.
-Hahh..... de gonoszak vagytok. - sóhajtott Jin, miközben a két fiút nézte, kiknek nyelvei hatalmas harcot vívtak, Jungkook pedig lassan mozgatta csípőjét a legidősebben.
-Nah? - engedte el a legkisebb ajkait Taehyung - Most már felébredtél? - pillantott Jinre szeme sarkából.
-De még mennyire. - ült föl.
-Kivel szeretnéd kezdeni? - kérdezte V, de Kook döntött az idősebb helyett és megcsókolta azt, miközben hajába túrt.
Mély levegővételek közepette ringatózott tovább, amint nyelveik boldogan értek újra egymáshoz a tegnap este után. Taehyung eközben előpakolta a szokásos kellékeket, majd vetkőztetni kezdte Jint, így az kénytelen volt elválni a legkisebbtől. Jungkookot magához ölelve fordult V felé, hogy azt se hagyja ki a jóból, a legkisebb pedig kihasználva szabad percét inkább kicsit eltávolodott, és megszabadult ruháitól. Még boxerját sem hagyta fent, amit a többiek nem vettek észre azonnal, mert egymással voltak elfoglalva.
-Hiányoztál. - engedte el Taehyung a másik ajkait.
-Ti ish. - nyelt nagyot, amint megérezte nyakán a legkisebb puha párnáit - Kookh? - pislogott rá, miközben megsimogatta a már csupasz testet.
-Akarlak hyungh! - nyögött, majd megfogta a másik nadrágját, hogy szabaduljon meg tőle és lemászott az idősebbről.
V is hamar messzire dobta pólóját, végül pedig szinte egyszerre vették le boxerjukat, amit már Jungkook erőszakoskodott ki, aki elterült az ágyon és sóhajtozva nézte a másik két fiút. Jin nem bírt magával. Az édes látvány teljesen megbabonázta, ahogyan a legkisebb meztelenül feküdt és csak társaira várt, ezért azonnal lábai közé térdelt. Megsimította péniszét, mire Kook még jobban nekitolta csípőjét.
-Nehh! Taetaeh! Gyere hozzámh. - nyögött fel, amint meglátta, hogy V inkább Jinnel szeretne foglalkozni.
-Mit szeretnél? - támaszkodott a kisebb mellé, aki azonnal ráfogott a másik férfiasságára, majd magához húzta, hogy ő bizony azt akarja.
Taehyung nagyon meglepődött tettén , de élvezte a helyzetet, amint Jungkook szájába vette és kényeztetni kezdte őt. Még nyögdécselt is közben, mert Jin elkezdte felkészíteni a legkisebbet első ujjával. Kook feljebb emelte csípőjét, hogy a lehető legjobb hozzáférést biztosítsa a másiknak, aki nem hitt a szemének. Két szerelme az orra előtt élvezte a másik testét, és vonaglott a legcukibb teremtés ágyán, ami szebb látvány volt, mint bármi eddigi életében. Hihetetlen forróság öntötte el szívét, ahogyan V nem erőltetett semmit sem a picurra csak simogatta annak izmait. Végül belátta, jó ötlet volt így indítani a reggelt. Lassan második és harmadik ujját is bevezette Jungkooknak, miközben már szabad kezébe fogta annak férfiasságát is, hogy ne fájjon neki annyira az előjáték, de nem úgy tűnt, hogy a fiatalnak bármi is rosszul esne, mert csak felhúzta lábait és nyögdécselt tovább. V azonban rosszabbul állt. A picur puha nyelve forró szájában nem könnyített helyzetén. Olyan jól dolgozott, hogy nem hitte el, de teste igenis kezdte megadni magát, ezért eltávolodott, majd megcsókolta Kookiet, akit így végre visszakényszerített párnájára.
-Túl jó vagyh. - lihegett V - Pihenj kicsit.
-Ahhhh! - nyögött fel a fiatalabb, mert Jin nem hagyta nyugodni.
-Nagyon hiányoztatok. - támaszkodott meg Jungkook két oldalán a legidősebb, Taehyunggal pedig egy gyors csókot váltott.
-Utána az enyém vagy. - húzta meg Jin haját V.
-Reméltem is. - kezdett mozogni, és Kook követte tempóját nyögéseivel.
Olyan rég szeretkezett, hogy nem is tudta mennyire hiányzik neki, csak mikor a picur sóhajtozni kezdett alatt, majd belé kapaszkodva hallatta hangját. Közben azonban Taehyung nem akart egy percet sem veszíteni, ezért benedvesítve ujjait igyekezte felkészíteni Jint is a későbbi történésekre. Szerette volna szerelmét karjaiban tartani és látni majd arcát, amint újra, meg újra eléri benne azt a bizonyos pontot férfiasságával, így mögé térdelve látott neki játszadozásának, mialatt önmagáról sem feledkezett meg, habár ezt nem akarta, de muszáj volt fenntartani azt az állapotát, ha  sikításra akarta majd bírni Jint.
Az idősebb boldogan mozgott bele a másik ujjaiba, miközben Jungkook érzékeny pontját kereste és meg is találta, ugyanis a fiatalabb nagyot nyögve mart Jinbe, amint az cseppet sem lassított. Ezután már nem bírt csendben maradni. Minden lökésre hallatta hangját és lassan a felette támaszkodó mellkasára vezette kezeit. Szólni szeretett volna, hogy nem bírja tovább, de végül csak ívbe feszült háta, összeszorította szemeit és eltátott szájjal hatalmasat sóhajtott, amint saját hasfalára élvezett. Jin már látta néhányszor ezt a gyönyörű pillanatot, így mikor újra szemei elé tárult a látvány lassított. Jungkook telesen ráfeszült és utolsó lökéseire minden egyes alkalommal megremegett.

-Gyere édesem. - fogott V a legidősebb csípőjére, miközben fülébe súgta.
Jinnek csak elég volt kis terpeszben térdelnie és leereszkednie, mert V mögötte ült sarkain, így azonnal helyben volt ahhoz, hogy behatoljon a kifáradt fiú testébe, aki meg is lepődött.
-Most ígyh? - lihegett és megérezte magában Taetae péniszét, amint lassan kitölti őt.
-Egy kicsith. - fogta meg Jin karjait, miközben magára húzta, majd mozogni kezdtek.
Jól felkészítette párját, aki hátravette fejét, ahogy V szinte elsőre megtalálta gyönyörközpontját.
-Ezth - kapkodta a levegőt - hogy csinálod? - próbált uralkodni magán.
-Már ismerlek szerelmemh. Csináld újrahh! - kérte Jint előző tettére, az pedig megismételve újból rászorított izmaival Taehyungra. V felmordult, de egy pillanatra sem lassított, vagy változtatott a szögön, így Jin pár lökéssel később már a végét járta.
-Kihh..... kicsimhh..... lassítshhh! - próbált beszélni nyögései közepette.
-Nem akarokh. - folytatta, ezzel pedig a legidősebb kikészült.
Minden erejét elveszítve élvezett el, ám a fent felejtett gumi miatt V nem gyönyörködhetett teljességében a látványban. Erre végre lejjebb adott a loholó tempóból és míg Jin a karjaiba dőlt, megfosztatta azt a zavaró kis védelemtől.
-Most jóh. - csókolt nyakába, miközben kimasszírozta az utolsó cseppeket is szerelméből - Na most gyere az ölembe. - forgatta meg lassan, végül pedig szemtől szembe kerültek egymással, amit annyira szerettek.
-Hyungh. - ült mögöttük sarkaira Jungkook és Jin vállára csókolt. Ám egyikük sem válaszolt. A legidősebb csak nyögött, amint újra V péniszébe ült, az pedig érdeklődve pislogott a picurra, hogy mit szeretne - Én is kipróbálhatom? - simított végig Jin derekán és csípőjén, miközben az mozogni kezdett.
-Majdh. - akadozott Taehyung lélegzete - Legközelebb? Haahhhh, szerelmemh! - fogott a idősebb fenekére és megmarkolva azt, segített mozogni a másiknak.
Jin, mivel érezte a magam mögött térdelőt, most nem Vbe kapaszkodott. Inkább lefejtette a legkisebb ujjait derekáról és azokat összefonva sajátjaival dőlt egy kicsit hátra.
-Mondtamhh, - lihegett - hogy ennyit nem tudok teljesíteni. Aaah! Már meginthh! - szorította meg a picur kezét, miközben fejét annak vállára ejtette.
-Ezt már én sem bírom. - húzta egyre jobban magára Jint V, az pedig csak küzdött, hogy ne azonnal élvezzen el másodszorra, hanem azért legyen egy kis játék is előtte, ám ez nem igazán akart sikerülni.
Jungkook közben megkívánta az idősebbet a látvány miatt. Ő is el akarta ezt érni nála, hogy szinte sikítozzon és szenvedjen az ő péniszétől is, ahogyan Vétől is, ám erre még várnia kellett. Jelenleg viszont beérte annyival, hogy Taehyung nyújt neki örömet, amitől Jin minden izma megfeszült, majd végre akadály nélkül élvezhetett el újból, ezzel pedig Taetae elérte célját. Az idősebb hosszan szorította forró izmaival férfiasságát, így néhány mozdulat után őt is átjárták azok a mennyei hullámok. Lassabb tempóban vezette le energiáját, miközben Jungkookon akadt pillantása. Jint szemlélte, ahogyan szinte teljesen rá nehezedve csukott szemekkel próbál magához térni, ám láthatóan zavarban volt, amiért a legfiatalabb ennyire megtiszteli figyelmével.

-Édesem. - hajolt Jinhez V, miután viszonylag rendeződött légzése - Jól vagy?
-I-igen. - pirult el kicsit.
-Mi a baj? - érdeklődött tovább.
-Jungkook. - pillantott fel Jin - Mért nézel így?
-Mi? - pislogott sűrűn, amint magához tért - Én csak..... ezt még nem láttam és ledöbbentett. - engedte el az idősebb ujjait és átkarolta annak derekát.
-Megbabonáz, mi? - vigyorgott V a kisebbre - Elveszi az ember eszét, ha meglátja Jint élvezkedni. Olyan gyönyörű. - harapta be alsó ajkát.
-Jaj, ne már! Ne mondj ilyeneket! - mordult rá a legidősebb, de kezdett nagyon zavarba esni.
-Pedig ez az igazság szerelmem. - nyomott egy gyors csókot ajkaira, majd lábai alá nyúlva kiemelte öléből, így teljes mértékben Jungkook ölelgette tovább hyungját.
-De ne mondjatok ilyeneket!
-Mért ne? - fejtette le magáról a kellemetlen gumit, miközben mosolyogva érdeklődött.
-Mert..... mert nagyon zavarba ejtő. - ült föl lendületesen, ezzel viszont lefejelte a gyanútlan Kookie állát, kinek fogsora csattant is - Jaaaaj, picuuuuur! - fordult azonnal vissza felé Jin - Nagyon fájt?
-Íííííjj, ennek jó hangja volt. Velem is ezt csinálta első randinkon.
-De nem direkt és most sem. - aggódott Jin.
-Jól vagyok. - mozgatta meg állát Jungkook - Csak elég rossz érzés volt.
-Sajnálom. - nyomott egy puszit arcára a vétkes - Nem direkt volt. Nyelved jól van? Nem haraptad át?
-Nem. Semmi baj, megmaradok. - mosolygott.
-Akkor nem aggódok. - követte példáját az idősebb - Reggelit?
-De hát most ettem. - vigyorgott Kookie.
-Ahh! Ne perverzkedj!
-Te meg ne pucsíts be! - csapott Jin fenekére V - Mert a végén még megdug valaki. - kelt ki az ágyból.
-Mondjuk te? - ült le az idősebb.
-Mondjuk. - kuncogott Taehyung.

-Mikorra mész hyung? - érdeklődött Jungkook az asztalnál ülve, mert most oda lettek kényszerítve enni.
-Négyre. Mért? - töltött magának inni a házigazda, majd visszatelepedett a fiúkhoz.
-Mert addig csinálhatunk egy csomó mindent.
-Nem fogjuk végigszexelni a napot. - jegyezte meg V két falat között.
-Nem is arra gondoltam.
-Figyelek picur. - mosolygott Jin.
-Elmehetnénk valamerre.
-Nem maradhatnánk itt? Alig vagyok itthon. Had legyek csak veletek.
-Akkor nem megyünk sehova, de csináljunk valamit.
-Film jó lesz?
-De csak ha közben ölelgethetlek. - szólalt meg újra V - Aztán megint ki tudja meddig nem látlak, úgyhogy ma nem menekülsz.
-Rendben.
-De ha akarsz aludhatsz hyung. - fészkelődött Jungkook - Én azzal is elvagyok. - vigyorgott.
-Nem nem. Ébren vagyok. Inkább meséljetek nekem, meg beszélgessünk, hogy mi volt veletek, aztán kísérjetek el munkába.
-Ez jobban tetszik. - fejezte be reggelijét Taehyung.
-Jó. Ú! Taetae! A gyűrű. - jutott eszükbe a kis ajándék.
-Jaj, tényleg. - pattant fel az említett - Hozom. - rohant a hálóba.
-Ugye nem volt drága? - kérdezte a kisebbtől Jin.
-Nem tudom, Taetae fizette.
-Jaj, ha drága volt, nagy bajban lesztek.
-Itt vagyok! - tért is vissza, majd mint egy lovag letérdelt a legidősebb elé - Drága szerelmem.
-Ezt ne csináld! - vigyorgott Jin.
-Hozzám jössz édesem? - nyújtotta át a gyűrűt.
-Már engem is megkértél! - morrant fel Jungkook.
-Jah, tényleg. Akkor majd utána hozzám jössz? - mosolygott ő is.
-Nem törvénytelen ez? - vette el az ajándékot.
-Hát.... nem érdekel. Tetszik?
-Juuuuj igen. Nagyon szép. Na melyik ujjamon hordjam? . próbálgatta fel
-Én a középsőn hordom. Ott kényelmes. - javasolta Jungkook a kedvenc ujját.
-Mutatón szexibb Kookie. - nézett a kisebbre Taehyung.
-De én ott nem szeretem.
-De nézd meg! - mutatta fel V a saját ékszerét.
-Hmm... mutatón? - húzta fel a gyűrűt Jin - Lehet itt fogom. Bár nem szorít.
-Ne is szorítson. Akkor nem fogod tudni levenni. Mutasd csak! - fogta meg az idősebb kezét Taetae, hogy megnézze - Nagyon jól áll. - pillantott fel a másikra csillogó szemekkel.
-Köszönöm szépen. Nagyon aranyosak vagytok.
-Így összetartozunk. - szólt mosolyogva Jungkook - És soha többé nem lesz egyikünk sem magányos. - feküdt az asztalra félreoltva a tányérokat.
-Igen.... többé nem leszel egyedül picur. - nézett a cukin pislogóra Jin.
-Na! - pattant fel V - Akkor tunyulunk?
-Végeztél?
-Igen. Kook meg tuti nem fog többet enni. Nézz csak rá.
-Jól laktál Kookie? - fordult felé.
-Igen. Filmezzünk! - pattant fel és a kanapéhoz rohant.
-Keressetek valamit, addig elpakolok. - tápászkodott fel Jin is, miközben V sem volt hajlandó tovább térdelni.
-Ne pakolj el! Csak gyere pihenni. - fogta meg kezeit - Most velünk vagy. Használd ki. - húzta magával Jungkook felé.
-De akkor itt lesz estig, büdös lesz, este meg nem lesz erőm elpakolni. - nyafogott.
-Majd míg készülődsz rendet rakunk neked. Naaaa! Pihenj.
-Hahh.... jó! De akkor mielőtt elmegyünk, tényleg elpakolunk. - adta be derekát.
-Esküszöm.
-Gyere hyung! Ülj középre! - mászott arrébb Jungkookie, hogy elférjenek.


(Folytatjuk :D Na elég jó dolgotok van, mert tanulnom kéne, de valahogy nem sikerül most rávennem magam.... meg fogok bukni. Jah, amúgy holnap kiderül, hogy fogok-e tudni írni jövőhét végén, vagy nem..... Ha igen, akkor lehet már hét közben is, ha nem akkor...... akkor január végéig ne is várjatok sokat. De azért szorítsunk értem XD Jó?)

További infók!
Szavazzatok a BTS-re a MAMA-n: http://mama.mwave.me/vote Bejelentkeztek facebookkal, vagy twitterrel, megcsináljátok, majd másik böngészőből, esetleg eszközről bejelentkeztek a másikra és megismétlitek. a BTS két kategóriában jelölt, legalább azokban nyerjenek ők. Hajrá ARMYk!
Vendég Oneshotokat várunk. Aki író, vagy csak lenne egy jó sztorija OS-re, az írja meg és küldje el az e-mailünkre. További információk itt: http://btsfanficsneked.blogspot.com/2015/10/vendeg-irokat-varunk.html

VMin vendég Oneshot (Ayu)

Én annyira boldog vagyok gyerekek, hogy ezt oszthatom meg veletek :D Ayu oneshotja valami hihetetlen jó lett és aaaaah XDD Ezzel midnent elmondtam. Na gyoras, olvassatok, olvassatok! :3

Jimin POV

A diákok befelé özönlöttek az iskola kapuin. Épületből, épületre járkálva mentek egyik órájukról a másikra. Fél órás szünetek mellett természetesen mindenre volt idő. A papírjaikat rendezgették, magolták az új tananyagot, ettek vagy éppen beszélgettek és szórakoztak ilyenkor a legtöbben. Tipikus iskolai mámor érzése öntheti el azt, aki erre a területre téved, mivel ez egy közterület is egyben.

Én az irodám ablakából követtem az eseményeket. Öltönyben, lakkozott, fekete cipőben, tökéletesre fésülve hajam, hátam mögött összekulcsolt kezekkel álltam és vártam a csengő első rezdüléseit, amik azt jelezték, hogy nem sokára újabb óra kezdődik, amire nekem is sietnem kell. Szándékosan mindig késtem öt percet. Teszteltem, hogy a diákjaim ennek ellenére késnek-e. Ha igen, akkor feleltetek. Még ha nincs is vizsga idő, engem aztán nem hatnak meg. Viszont volt egy kivétel. Az összes tanuló közül egyetlen egy.

Biológia szakon oktattam. Kivételesen élveztem az egyik csoportban ezt tanítani. Abban, amelyikben az a különleges diákom volt. Elérkeztünk az embertanhoz, így természetesen hiába nem késik Ő, egész órán zaklatom. Folyamatosan a kérdéseimmel bombázom. Nagyon jó eszű gyerek.

Gyerek?

Nem. Egyáltalán nem az. Én még éppen a harmincas évemet kezdtem el tölteni, ő pedig a huszonkettőt. Meglehet, nagy a korkülönbség, de engem ez nem zavart. Tudtam, hogy őt viszont igen. Szerettem látni az arcát, mikor valami intimebb kérdést teszek fel neki, ő pedig pirospozsgás arccal, remegő ajkakkal adja meg a választ. Talán ebben közre játszik az is, amilyen tekintettel méregetem közben. Nem mintha szándéktalanul tenném. Célom van.

Ezekben a percekben is legbelül izgatottan vártam, hogy megszólaljon a csengő, akárcsak egy kisgyerek, mindössze azért, hogy kifaggathassam a legújabb anyagból. Az ablakon is éppen ezért lestem ki. Tudtam, hogy melyik épületből kell átjönnie most, de ez idáig nem láttam.

Ám elérkezett a várva várt pillanat. Az iskola ezzel a hanggal telt meg. A léptek megszaporodtak, én pedig még mindig az ablakban állva vártam érkezését, de csak nem jelent meg. A faliórára néztem. Ideje volt indulnom, különben a saját szabályaimnak mondanék ellent. Felvettem az asztalomra készített könyveket és füzeteket, és már el is hagytam az irodát.

Az előadóteremhez érve futó léptek ütötték meg fülemet. Ajkaim apró mosolyra húzódtak, ahogy oldalra tekintettem és megláttam, ahogy szétzilált hajjal, válláról félig leesett pulóverrel, táskája másik vállán pattogva fel-le rohan oda, ahová épp benyitni készültem. Kezeim a kilincsre tettem és mielőtt a közelembe ért volna kitártam azt. Fegyelmezetten, figyelve minden lépésemre indultam meg a tanári asztal irányába, miután gondosan bezártam az ajtót magam után. Ahogy letettem a könyveket a kezemből, abban a pillanatban lépett be ő is. A késett diák. Nem néztem rá, hiszen tudtam, hogy ki az. A többieken futtattam végig tekintetem, miközben feltettem neki az első kérdést.

- Kim Taehyung! - szólítottam nevén, mire a teremben ülők mindegyikének arcából kifutott a vér. - Ugye tudod, mit jelent, ha késnek az én órámról?

- E-elnézést, Park tanár úr! - nyelt egy nagyot, de nem mert megmozdulni onnan ahol állt. - De van rá magya...

- Engem nem érdekelnek a kifogások. - szemeimmel irányába néztem és láttam, hogy próbálja összeszedni magát. - Tedd le a holmidat, utána gyere ki a táblához. - parancsoltam rá.

Ahogy más, ő se mert ellenkezni. Felfutott a lépcsőn az ötödik sorig, ahol sűrű bocsánat kérések közepette befészkelte magát a helyére, majd haját simítgatva indult meg lefelé. A frizuráján ugyan nem tudott változtatni, de a ruháját megigazíthatta volna magán. De úgy tűnt, ez egyáltalán nem zavarja. Ki volt fulladva a sietségben, így bizonyára alapjáraton melege volt. Szíve valószínűleg már ettől hevesebben vert a kelleténél, viszont tudva, hogy elkésett az órámról, a pulzusa az egekbe szökött, én pedig a lehető legmélyebbre látó pillantásaimmal illettem, sokat ígérve a felelést illetően. Egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy megállt a tábla közelében és kicsit enyhítve érzésein, merészen szemeimbe nézett és állta a pillantásom.

- Rendben, kezdjünk valami könnyebbel. - dőltem neki tenyereimmel támaszkodva az asztalnak. - Sorold fel a prosztata régióit.

- Négy régióra oszthatóak fel. A perifériás, az átmeneti, vagyis a tranzicionális, a centrális és az elülső fibromuscularis zóna.

Tökéletes választ adott, így nem volt mibe belekötnöm, de általában mindig helyesen felel. Nagyon jól felkészül minden órára. Nem csalódtam benne, viszont szórakozni szerettem volna. Már nem fogom sokáig húzni a várakozással. Ahogy végigtekintek a szépen ívelt állán, a gyönyörű mogyoró barnán csillogó szemein, a szép arcán és a haján, ami olyan állapotban állt ezekben a percekben, mintha épp most jött volna egy jó szex után. Ez persze az én fantáziám is beindította. Nem lenne szabad diákokkal kikezdeni, de neki nem bírtam ellenállni. Muszáj volt megszereznem magamnak.

- Mekkora a prosztata átlagos mérete és súlya? - eresztettem meg egy alig észrevehető mosolyt, de tudtam, hogy neki feltűnt. Pontosan ezt szerettem volna elérni.

- Két-három centi... - nagyot nyelt, miközben pillantásaimmal határozottan feltüzeltem, ahogy alig észrevehetően végigmértem tetőtől talpig, kisebb ideig elidőzve azon a területen, amelyről szó volt, majd újra szemeibe néztem. Arca olyan vörös volt, akár az eper. Szívesen hintettem volna rá csókokat, hogy ez által még inkább piruljon. - Nagyjából hét-tizenhat gramm körüli... - remegett meg hangja.

- Bonkhoff és Remberger elmélete? - küldtem neki azonnal a kérdést, amint épp csak befejezte válaszát.

- Három sejttípusra érdemes koncentrálni. - felelte.

Csend ült a teremre. Mindenki feszülten figyelt és várta, hogy Taehyung folytassa a feleletét, viszont ő ujjait tördelve állt előttem.

- Nocsak! - rugaszkodtam el az asztaltól, elindulva felé. - Csak nem, nem készültünk? - húztam fel szemöldökeim egy mindent tudó mosollyal. - Tudod, mi jár azoknak, akik nem készülnek az órámra? - erőltettem magamra a legkomolyabb tekintetem, pedig legbelül nagyon is boldog voltam, hogy végre sikerült elkapnom.

- N-nem. - felelte, ahogy megálltam vele szemben és lesütötte szemeit.

- Mivel te egy kivételes diák vagy ezért nem foglak megbuktatni. Viszont van egy ajánlatom számodra. - huncut mosollyal néztem tovább, ahogy megszeppenten nézett ismét szemeimbe. - Ma este nyolc órára gyere át hozzám. Korrepetállak.

Kénytelen volt belemenni a dologba. Szünetben megadtam neki a címet és ennyivel le is rendeztük a dolgokat. Nem érdekelt a többi diák véleménye. Csak az számított, hogy ma este kettesben leszek vele. Végre olyan hosszú idő után! És most nem menekülhet. Abban biztos lehet. Nem fogom hagyni, elmenni anélkül, hogy ne kapnám meg, amit szeretnék. Ha csak egyetlen alkalommal is, bár többen reménykedek.

A csengő megszólalt és a bejárónőm már ment is a bejárati ajtóhoz. Hallottam, ahogy bemutatkozik, majd beljebb lépnek a nappaliba, ahol én is voltam és a kandalló előtt álltam.

- Park úr, a vendége megérkezett. - szólt a nő.

- Rendben, elmehet. Az este további részében ne zavarjon minket, ha nem keresem én magam. - adtam ki a parancsot.

- Értettem. - és elhagyta a helyiséget.

Megvártam, míg az ajtó bezáródik, majd pár másodperc múltán, mikor biztos voltam benne, hogy nem hallhat minket, megfordultam. Haja szépen homlokába fésülve állt. Ruhája rendezettebb volt, mint a nap folyamán, viszont nem gondolt arra, hogy kicsípje magát. Ugyanabban jött el, miben nap közben is láthattam.

- Jó estét, tanár úr! - üdvözölt tiszteletteljesen meghajolva. Ez tetszett. Még hasznomra válhat.

- Taehyung. - biccentettem. - Ülj csak le. - mutattam a bőrkanapék egyikére.

Ő eleget tett kérésemnek, miközben jobban szemügyre vette a helyet. Gondolom nem ilyenben él. Elég busás pénzt keresek, így a házam is nagy, és persze ami belül van se épp a legolcsóbb termékekből lett összeválogatva.

Taehyung a táskáját ölébe véve kezdett kutakodni benne. Előhúzta belőle a füzetét és tankönyvét, amiket letett az üveglapú asztalra, a táskát pedig a lábához a földre. Odaléptem hozzá és leültem mellé tartva a tisztes távolságot. Egyelőre...

- Mi is volt az, amit nem tudtál? Megtanultad? - tettem egyik karom a háttámlára és lábaimat keresztbe téve vártam, hogy összeszedje gondolatait.

- N-nem... azt még nem tanultam meg. Nem találtam hova jegyeztem fel.

- Akkor feljegyezzük most. Mire vársz? Vegyél elő egy tollat vagy azt sem hoztál magaddal?

- Mi az, hogy... - feleselt volna, de hamar észbe kapott.

- Parancsolsz? - húztam fel szemöldököm.

Megköszörülte a torkát, majd beismerte, hogy nem hozott magával, így én felálltam és egy fiókból szereztem neki íróeszközt, amit felé nyújtottam. Karját lassan emelte meg, majd megfogva a kis tárgyat kihúzta ujjaim közül.

- Köszönöm. - motyogta, és a füzete fölé hajolt.

Elfoglaltam helyem mellette és elkezdtem diktálni neki az elméletet, végig őt bámulva. Túl tökéletes volt. Az alakja, a bőre, az arca, az ajkai, mindene. Annyira kívánatos volt, hogy már a ruhás látványa beindított.

- Ne csinálja ezt! - szólt rám, mire gyorsan észbe kaptam.

- Mire gondolsz? - kérdeztem, mert a váratlan kérdésére valóban nem tudtam a választ megtalálni.

- Ne nézzen... ne nézzen így! - tette le a tollat a kezéből.

- Miért? - csúsztam kicsit közelebb hozzá. - Hogyan nézek? - ingereltem tovább azzal, hogy ismét lestíröltem, de csak egy másodperc erejéig, benne mégis számomra elképesztő kémiai reakció indult meg.

Most rajta volt a sor, hogy úgy tegyem, ahogyan én, de utána visszafordult a füzetéhez, mintha mi sem történt volna. Nem dörgöltem az orra alá. Tetszett, hogy legalább ezt is elértem. Igazán izgató volt.

- Ennyi lenne Bonkhoff és Remberger elmélete. - folytattam hivatalos hangnemben. - Most pedig rutin teszt.

- Tessék? - rémült meg.

- Ha már erről tanulunk, a következő kérdésem az lenne, tudod-e, a melegek hogyan izgatják a másikat? - tettem fel komoly arccal a kérdést.

- M-Mit? - húzódott arrébb.

- A prosztatával.

- I-igen... tudom. - makogta.

Közelebb csúsztam hozzá, mire ő is így tett az ellenkező irányba, de már elérte a kanapé végét, így nem tudott tovább hátrálni az én előnyömre. Az intimszférájába hatoltam és megfogtam csuklóját magamhoz rántva.

- Tudod-e milyen érzés, ha valaki hátulról hatol beléd és eléri azt a pontot? Hogy mennyire izgató tud lenni, mennyire Isten feletti érzés. - Suttogtam ajkaira lehelve.

- N-nem! - remegett, mint a nyárfalevél.

- Nem vagy kíváncsi? - suttogtam fülébe, mire libabőrös lett.

- Nem vagyok meleg! - rántotta ki kezét szorításomból és felpattant ültéből. - Nekem nőkkel szokás járni!

- Ó, nem is a járásról beszélek. - kuncogtam.

- Azt is! - fogta fel, miről beszélek és két keze közé fogta fejét. - Azt hittem, korrepetálás lesz!

Felnevettem, majd felálltam, miközben ledobtam magamról az öltönyt és a nyakkendőmet is meglazítottam.

- Természetesen a hiányosságaid pótlása miatt vagyunk most itt. - léptem oda hozzá és mielőtt még bármit tehetett volna megragadtam csípőjénél és magamhoz rántottam. - Márpedig te még férfival nem úgy néz ki, hogy létesítettél volna szexuális kapcsolatot. Hidd el, jobban fog menni a biológia e része, ha tapasztalod is. - nyaltam meg ajkaim, majd füléhez hajoltam és fülcimpájába harapva követeltem ki belőle egy nyögést, amit megkaptam, de azonnal próbált kézzel, lábbal eltolni magától, ám nem hagytam magam.

- Nem vagyok meleg!

- Biszex még lehetsz! - morogtam fülébe, majd nyakán haladtam végig apró csókokkal.

- De én ezt nem akarom! - kapálózott tovább, mire szabad kezem tarkójához tettem és erőszakosan rántottam bele egy csókba.

Ellenkezett. Nem akarta. Legalábbis az esze ezt diktálta, hiszen így nevelték, mint a legtöbb normális embert is, hogy az ellenkező nemhez kell vonzódni. De nem kötelező! Senki sem kötelezhet erre! És a teste márpedig mást mondott. Ahogy a csípőjét az enyémhez húztam, hogy éreztessem vele, máris mennyire kívánom, feltűnt, hogy ő sincs ezzel másképp. Ó, ez a férfi élet! Milyen jó, hogy nem tudja palástolni. Olyan egyszerűen meg tudom szerezni. Felhasználom ellene.

Addig-addig mozgattam ajkaim, míg nagy nehézségek árán, de megadta magát és visszacsókolt. Tudtam, hogy nem szívesen tette, de úgyse eresztettem volna, ami pedig csak neki lett volna rossz. Nyelvemmel próbáltam bejutni hozzá, de ezt már végképp nem hagyta. Szorosan összezárta ajkait, hogy ne jussak bentebb. Mivel visszacsókolt, már ez is valaminek számít, így elengedtem. Pulcsijának ujjával megtörölte száját, amit én kuncogva néztem végig, míg ő gyilkos szemeket meresztett irányomba. Mint aki finomat evett körbenyaltam ajkaim, amit ő elsápadva nézett.

- Ne tégy úgy, mintha nem élvezted volna! - szóltam rá.

- Nem élveztem! Pasival nem élvezem! Főleg nem... veled! - szemtelen módon közvetlenül szólított meg.

Mosolyogva hunytam le szemeim és fújtam ki a levegőt, hogy aztán a lehető legsokatmondóbban nézzek rá, ami sikerült is a reakciójából ítélve. Megremegett és hátrált is egy lépést, de alig mert megmoccanni.

- Ó, ha te tudnád, mire vállalkoztál ezzel a megszólítással. - mondtam egyre szélesedő mosollyal.

Nagyot nyelt.

- Nem érdekel! - merészkedett tovább. - Ez olyan, mintha megdugatnám magam a kettesért, mikor önerőmből is képes vagyok ötössel átmenni! - korholt.

- Ez kétséget kizáróan így van. - vigyorogtam. - Viszont neveletlen vagy. Büntetést érdemelsz. Mindenképp korrepetálásra jöttél. Meg kell nevelni téged. - nyaltam végig ajkamon.

Egy pillanattal később már ismét csókban forrtunk össze, amit természetes reakcióval, először nem akart és próbált ellökni magától, de miután ismételten belátta, hogy ezzel nem megy semmire - jóval hamarabb, mint az imént -, visszacsókolt. Megvártam, míg ellazul egy kicsit, és csak akkor próbáltam meg nyelvem átdugni hozzá, amit nagy meglepetésemre azonnal engedett. Ennek hálájából már nem erőszakoskodtam vele. Sokkal gyengédebben húztam magamhoz és nyelvem is lassabban mozgattam. Mintha isten igazából szeretném őt. Mintha egy törékeny porcelánbaba lenne. Nagyon úgy tűnt, hogy élvezi ezt a helyzetet. Sokkal szenvedélyesebben csókolt vissza, mint eddig. Kezeimmel az oldalát simogattam, a csípőjétől felfelé a válláig, ahol a pulóverébe akasztottam ujjaim és lassan kezdtem levenni róla. Amint lekerült róla, félredobtam egy fotelra, majd saját nyakkendőmtől is megszabadultam és az asztalra engedtem.

Alsó ajkába haraptam, majd torok vonalát csókoltam végig, mire egy sóhaj tört fel belőle.

- Olyan szép a bőröd. - suttogtam, amit ő pirulva fogadott. - Túl kívánatos vagy, ugye tudsz róla?

- Haahhh... - nyögte, ahogy egy megfelelőnek talált ponton a nyakán megharaptam és szívni kezdtem a bőrét. - Tudomhh...

- Micsoda egód van! Ebből is lentebb kellene faragni. - gondolkoztam hangosan, mire ő felnevetett, de elhallgattattam egy újabb harapással, így élvezettel nyögött fel.

Lassan a hálószoba felé vettem az irányt vele. Megtalálva az ajtót, heves csókunk közben, könyökömmel lenyomtam a kilincset és hátsó felemmel belöktem, mire csókunkba kuncogott, amit én azzal dorgáltam, hogy fenekébe markoltam.

- Ahh... tan... ura... - akadt el megszólításomban.

Becsaptam az ajtót, még egy csókot leheltem ajkaira, majd megfogva kezeit a franciaágyamig húztam. A takarót félre löktem és visszafordultam hozzá.

- Szólíts csak Uramnak. - vigyorogtam, mire hitetlenül húzta fel fél szemöldökét.

- És ha Jiminnek szólítanám? - pimaszkodott tovább.

- Akkor még keményebb nevelést kapsz, mint amire eddig gondoltam!

- Miféle kemény nevelést? - rémült meg, miközben magamhoz rántottam és lelöktem az ágyra, majd azonnal felé másztam.

- Az is lehet, hogy nem hagylak elélvezni. - szórakoztam jól reakcióján.

- Nem tennéd!

- Ha így beszélsz velem, akkor olyan dolgokra nyitom fel a szemed, amikről eddig álmodni sem mertél! - suttogtam úgy, hogy ajkaink egymásét súrolják.

Pólóját egyre fentebb húztam, így feltárulkozott előttem szépen kidolgozott felsőteste.

- Nem rossz, nem rossz. - mértem végig, ahogy megemelte magát az ágyról és lerántottam róla a felsőjét, félre dobva a földre. - Nem csodálom, hogy a lányok odáig vannak érted a suliban. - kuncogtam.

Pirulva fordította el arcát, amit nem hagyhattam ennyiben. Végigsimítottam rajta ujjaim és egy csókot nyomtam egyik oldalára. Lentebb haladtam. Végig a már bejárt útvonalon, a nyakán, le a kulcscsontjához, tovább a mellkasához, megállapodva az egyik mellbimbójánál. Azon nyomban ajkaim közé vettem és szívogattam. Néha fogaim is végighúztam rajta, mire a háta ívbe feszült, csípőjét megemelte az élvezettől, amit kéjes sóhajokkal nyugtázott. A nyögéseket próbálta magába fojtani, de megvoltak a módszereim, hogy kicsalogassam belőle. Olyanná fogom tenni, mint amilyen még sosem volt ezelőtt. Könyörögni fog, a nevemet sikítva fog élvezni.

Miután végeztem egyik bimbójával, ugyanannyi figyelmet szenteltem a másikra is, de még mindig csak apróbb sóhajok hagyták el ajkait. Én márpedig többet akartam. Váratlanul, de határozottan fogtam férfiasságára anyagon keresztül, mire ajkába harapott és összeszorította szemeit, hogy ne nyögjön fel.

Rendben van Kim Taehyung. Ha te így játszol, akkor én is így fogok.

Lerángattam róla a nadrágját is, ügyelve arra, hogy minél többször érintsem vele érzékeny területén. Miután ezzel megvoltunk, felálltam és magamat kezdtem el megszabadítani a ruháktól. Az fehér ingem gomboltam gyorsan ki, megmutatva a tökéletesre formázott testem, amit ő tágra nyílt szemekkel mért végig.

- Istenem... - mormogta az orra alatt a látványtól, mire élvezettel húztam szélesre ajkaim.

Nadrágomtól is hamar megszabadultam, majd egy fiókhoz léptem és gyorsan kikaptam belőle egy nyakkendőt. Taehyung értetlenül nézte, ahogy ismét fölé magasodom.

- Mit akarsz azzal? - kérdezte.

- Jó modorra nevellek!

Azzal fogtam mindkét csuklóját, a feje felé emeltem és az ágy rácsos végéhez nyomtam, miközben a nyakkendővel gyorsan és épp elég szorosan kötöttem össze karjait, hogy ne tudjon menekülni, de ne is fájjon neki. Természetes reakcióval állt elő. Próbált megszabadulni a fogságból azzal, hogy rángatta a karjait, de hamar rá kellett döbbennie, hogy ez nem fog összejönni. Az én görcsömet nem fogja ilyen egyszerűen feloldani.

- Most pedig választhatsz a megnevezések közül. - ültem csípőjére, karjaimmal pedig két oldalán támaszkodtam. - Uram, tanár úr, Park úr. - soroltam fel a lehetőségeket.

- Jimin! - vigyorgott.

- Úgy veszem észre, nem tűnt fel neked a jelentősége ennek az egésznek, tehát felteszem a kérdést újra. Hogyan fogsz hívni?

- Perverz, diákmolesztáló Jimin? - pislogott ártatlanul.

Abban a pillanatban megemeltem csípőm és egyszerű mozdulattal átfordítottam, hogy a hasán feküdjön. Kisebb nyögés szakadt fel belőle, de ettől többet akartam. Hátát cirógattam, mire felkuncogott.

- Ez a nagy büntetés? - szórakozott jól, mire abban a pillanatban a fenekéhez is elértem és éppen annyira, hogy csípője a bőrére rácsaptam. - Ahh! - nyögött fel és arcát a párnába temette.

- Kérsz még büntetést? - most rajtam volt a sor, hogy vigyorogjak.

A fejét rázta válaszul, mire ismét feltettem a kérdést, de ismételten rossz választ kaptam, így a hátsójának másik oldala is kapott egy bizsergető ütést. Harmadjára is feltettem a kérdést.

- Park úr! - nyöszörgött.

- Park úr, micsoda? Mit akarsz? - hajoltam le füléhez és csókoltam tarkójára.

- Ne kínozz tovább! - erre a megszólításra erőteljesen haraptam nyaka bőrébe, mire fájdalmasan felnyögött. - Haaaahh! Park úr!

- Park úr, micsoda? - harapdáltam tovább, de már korántsem olyan fájdalmasan, mint az előbb.

- Park úr, kéremh! Ne kínozzon!

Végre sikerült elérnem a célom, így elégedetten fordítottam vissza hátára. Megcsókoltam, közben mellkasán futtattam fel-le kezeim, majd beakasztottam ujjaim bokszerébe és lerántottam róla. A végén ő maga rugdosta le magáról. Helyezkedtünk egy kicsit. Kisebb terpeszbe rakta lábait, így én kényelmesen elfértem közöttük. Férfiasságára fogtam és lassan húzogattam kezem rajta fel-le. Mikor makkjára vezettem egyik ujjam, élvezettel nyögött fel. Lemásztam hozzá és ajkaim közé vettem lüktető szerszámát. Azonnal tövig vettem számba, mire az eddigi leghangosabb és legélvezettel telibb nyögéssel jutalmazott. Imádtam a hangját hallani. Ütemesen mozogtam. Közben kezeimmel belső combját markolásztam és simogattam.

- N-nehh! - nyögte. - Mindjárthh! Istenemhh! - nyöszörgött. - Kérleeekhh! - Erre csak még jobban ráfogtam. - Hahh! Park úr, kééreeem!

Nem is hagytam volna elmenni, így csak ingereltem ezzel, de mivel szépen kért, abbahagytam kényeztetését. Visszamásztam ajkaihoz, így azokat vettem birtokba, miközben egyik ujjam már belé is vezettem. Csókunkba nyögött, de nem hagytam abba ajkaimmal és ujjammal se a mozgást. Szerencsére hamar megszokta az új érzést, így a második is csatlakozott hozzá, amit már kevésbé tűrt jól, de próbáltam enyhíteni fájdalmán azzal, hogy simogattam és nyakát szívogattam. Mikor már a harmadik ujjammal is tágítottam és úgy éreztem, megfelelő idő eltelt, kihúztam belőle őket, gyorsan levettem magamról is a bokszert, és fölé magasodtam.

- Ez most egy kicsit fájni fog. – figyelmeztettem.

Lassan vezettem belé magam, hogy legyen ideje megszokni méretem, ami azért valljuk be, több volt, mint három ujjam együtt. Egy könnycsepp és végigfolyt halántékán, amit lecsókoltam. Mikor már tövig benne voltam, megálltam. Álltam, és vártam a jelre, hogy mikor áll készen.

- Annyira meleg vagy és szűkh! - nyögtem fülébe.

Pár perc múlva csípőjét megemelve jelezte, hogy mozoghatok, és így is tettem. Lassan kezdtem. Először még továbbra is fájlalta a számára új érzést, de egész hamar sikerült feloldódnia és élveznie a dolgot, így gyorsabb tempóra kapcsoltam. Helyezkedni kezdtem, lábait pedig úgy helyeztem, hogy a megfelelő pózt megtaláljam, amivel elérhetem a számára legjobb pontot. Már eléggé jártas voltam ebben szerencsére, így hamar megtaláltam.

- Ahh, hahhh, igennhh!! - nyögte teljesen elveszítve az eszét és mocorogva alattam. - Otthh!! Kérleeekhh! Mééégh!

- Hogy mondtad? - hagytam fel mindennemű mozgással, mire ő lihegve meresztett rám hatalmas szemeket. Legszívesebben felfalnám ilyenkor.

- K-kéremh! - nyelt egy nagyot.

- Helyes! - csókoltam ajkaira.

Tovább mozogtam úgy, hogy a lehető legtöbbször eltaláljam azt a pontját, ami sikerült is. Élvezettel nyögdécselt alattam, amit én szintén örömmel néztem végig. A szép arca, amin összerándulnak az izmok, akárhányszor eltalálom ott! Felbecsülhetetlen! Végül már nem bírtam tovább és megtöltöttem testét, aminek hatására őt is átjárták az orgazmus első hullámai és nem bántam, hogy ekkor a nevemen szólítva élvezett el. Az az arc mindent megért.

Pár levezető lökés után nyakába temettem arcom, majd miután helyreállt légzésünk, csak azután húztam ki magam belőle és terültem el mellette. Látszott rajta, hogy nagyon elfáradt.

- Nekem ennyi nem elég belőled. - sóhajtottam fáradtan, mire váratlan reakciót kaptam tőle. Elmosolyodott. - Miért nézel így? - húztam össze szemöldökeim.

- Többször is jönnék ide korrepetálásra. - harapott alsó ajkába, mire szívem nagyot dobbant. Csak nem kezdem megszeretni? Eddig azt hittem, csak testi vágy fűz hozzá.

- Hazaviszlek, mielőtt elalszol itt. - vigyorogtam és nekikezdtem csuklói feloldozásának.