Közreműködőink, avagy tudj meg többet rólunk!

Sziasztok/Annyeong(bár ezt ritkán használom)!

Na és itt van a várva várt bejegyzés rólam..... meg tőlem :D Nos ez tele lesz az én személyes szarságaimmal, így akit nem érdekelne az író, annak előre szólok, hogy felesleges ezt tovább olvasni. Én szóltam :D

Igazából nem tudom hol kezdjem. Most érettségiztem(2015) és reménykedek, hogy felvesznek az egyetemre..... na jó, ez kicsit túlzás, mert apró nyolcvan ponttal többem van, mint amennyi tavaly kellett(egoooooo), szóval rohadt esélyes a dolog, de nem iszunk előre a medve bőrére. Viszont, ha minden a terveim szerint alakul, akkor szeptembertől ápoló leszek. Aztán majd egyszer az életben valami világhírű, zseni doki, mert tervezem már most, a szintkülönbözeti vizsgát.
Nagy részt pasikkal barátkozok, mert velük valahogy jobban kijövök, bár a kpopper létem óta eléggé felgyülemlettek a csaj barátaim is. Bár a hisztiket nehezen viselem, ezért sem volt eddig túl sok lány barátom. Imádok beszélni, ami alap csaj vonás, de azért szeretem, ha mesélnek is nekem. Nyugodtan félbe lehet szakítani, különben nem állok le. Imádok mindenkiről megtudni mindent, kész információs központ vagyok, ha erről van szó, de pletykálni nem szoktam. Csupán szeretek megismerni új személyiségeket, mert vonzódok a pszichológiához. Továbbá hihetetlenül romantikus és álmodozó lény vagyok. De komolyan. Megálmodtam már, a leendőbeli családomat, a kölkeimmel és a férjemmel, meg a házunkkal is. Néha azért sietek sajnos az ilyesmivel ><. De ha nincsenek álmaim, nincs mért küzdjek és lejjebb adok a szintből ezért fontosak nekem az ilyesmik. Másik nagy dolog, amit felfedeztem már magamon, hogy nem nagyon izgat, ha engem szidnak. Ám ha az emberek egymást rohanják le, vagy többen egy embert, arra allergiás vagyok. A kpop hatersekről meg ne is beszéljünk. Szóval, ha valaki veszekedősnek tart az ezért van, mert belekötött valamibe, amit szerettem, vagy valakibe, én meg kiszúrtam és védelmére keltem. Lábjegyzet: Néha imádok veszekedni.
Amúgy nehezen viselem a hülyéket és az olyanokat, akik azzal jönnek, hogy mennyire szar az életük, meg reménytelen. Mert mintha nekem olyan rohadt reményteli lenne. A különbség csak az a magamfajták és a másik csoport között, hogy míg mi küzdünk és sosem adjuk fel, addig a másik kupac rakás szar (jobb szó nincs rá) ül a seggén és csak rinyál. Nekem eléggé képtelen álmaim vannak, de anyám is megmondta: Csak azt utálom benned és a bátyádban, hogy amit a fejetekbe vesztek, azt meg is valósítjátok.
Ja igen, van egy bátyám. Bár nem nagyon csípjük egymást. A család darabokra szakadt, és én anyámat meg a barátaimat tekintem a családomnak. A vér nem nagyon köt, ha gyűlölöd a másikat és számomra nem is mond semmit. Szóval máshogy látom a világot mint a többi ember. Bár anno nagyon negatív voltam, erről Rora tudna mesélni, mára már nagyon nagy küzdő lettem és viszonylag optimista (Rora azóta tönkre vágott 9 évnyi barátságot milliónyi hazugságával. Plusz a többi barátját is sikeresen lekoptatta). Vannak mélypontjaim, de olyankor lefekszek, vagy elmegyek pancsolni, mert ezek feltámasztanak.
Mivel nem akartam taglalni, hogy milyen szuper vagyok stb., ezért inkább megkértem pár barátomat, hogy írjanak ők rólam véleményt. Remélem tőlük többet megtudtok majd rólam, de ha lenne még kérdésetek, vagy érdekel valami írjatok nyugodtan. Facebookon lehet jelölni, mert imádom az olvasóimat. Írni meg bármikor bármiért lehet. Folyton fent vagyok és mint márt említettem, imádok beszélni :D Nem harapok. Aki viszont nem talál facebookon, annak van egy e-mail cím a környéken :D
(A szobám pedig egy szentély kb. De csak azért, mert szeretem, ha színes. Ha elég érdeklődő van, lehet rakok fel részletekről képet.... de ahhoz sokan kell legyetek. ><)

[Az író eltávolította!]

Másodikként az eredeti Múzsám jellemzése következik. Őt alig fél éve ismerem és fiatalabb nálam. Neten találkoztunk és ennek a fejezetnek a megjelenésének napján érkezik hozzám egy hétre. Random beszélgettünk mindenről, míg egyszer bedobtam neki az ötletet, hogy írnék egy blogot, szerinte megtegyem? Mire ő készségesen támogatott, pedig akkor még csak pár hete ismertem. Ez volt januárban. Szóval a "Múzsának" címzésű Jimin részek neki szólnak, és amikor a Múzsám emlegetem, akkor róla beszélek. Pusztán azért, mert ő minden részben benne van. De tényleg! Minden részt, legyen az OS, rövid sztori, vagy Franci, megbeszélünk. Megvitatjuk mi lesz és hogyan. Kivéve persze a neki szánt meglepiket. Szóval jöjjön az original Múzsa véleménye, aki alig hat hónapja a barátom:

"Mayu… Nagyon- nagyon örülök neki, hogy megismerhettem mondhatni az életem egyik fordulópontja lett.

Az egész barátságunk úgy kezdődött, hogy a BTS csoportba kiírt valamit, és tudja a fene miért, én kommentáltam, aminek a következménye az lett, hogy rám írt. Elkezdünk beszélgetni már mindennap, néha egész nap, és valahogy sose untuk meg egymást, mert mindig kitaláltunk valami hülyeséget. Az elején még úgy gondoltam, jesszusom, ez a csaj komolyan érettségizni készül? Hiszen olyan fura, kelekótya. De ahogy jobban megismertem rájöttem, mennyire érett és okos. Mikor kicsit magam alatt vagyok és ráírok, akkor Mayu rögtön segít nekem, lelket önt belém és biztat, illetve tanácsokat is ad. A természete hát… könnyen fel lehet dühíteni, főleg a hülyeségekkel de, próbálkozik és kontrollálja magát, amihez mekkora önfegyelem kell már. Én egy hihetetlenül erős lányként ismerem, akire komolyan felnézek és követni szeretném majd a példáját, mert ahhoz hogy elérje a céljait, mindent bevet annak érdekében, hogy sikerüljön, és ez a felfogása eléggé ragadós. Rám nagyon nagy hatást gyakorol Mayu, mert minden megvan benne, ami egy nagyon jó barátban is. Őszinte, megmondja a véleményét neked, ha kéred, ha nem, mindig fel tud vidítani, nagyon perverz és vicces. Én nagyon szeretem, mert tényleg érzem, ahogy törődik velem és tudom, hogy neki is szüksége van rám, nem csak nekem rá és úgy érzem, hogy teljesen megnyíltunk egymásnak és számíthatunk egymásra."

Kajak ennyire kell félni tőlem, ha rossz passzban vagyok? >< Na jó, ez kicsit aggasztó. De alkotok még ezen.


Utoljára pedig jöjjön az úriember, aki előreengedte a lányokat. Nos Ke$menről annyit kell tudni, hogy hihetetlen nagy kocka XD bocs, de ez az igazság. Viszont party arc is, ami ritka kombináció. Minden hülyeségben benne van és olyan beszólásai vannak, hogy sírva fetrengsz a röhögéstől a padlón. Imádom, hogy ekkora poén gyáros, meg azt is, hogy talpra esett. Elég jól helytáll az életben és nagyon észszerűen gondolkodik. A luxust meg nem veti meg :D Ő nem akkora kpopper, viszont nagy animés. Sok online játékkal játszik és a PhotoShopban is nagy mester. Nagy állatbarát és hihetetlen kedves. Szóval lássuk egy angyal mit mond az ördögről :D :

(Igen neki is van BTS favja, méghozzá Rapmon)

"Welocme. Ez egy használati utasítás !

Mayu jellemvonásaihoz.

Hát úgy kezdeném, ha valamit a fejébe vesz, akkor az úgy is lesz, határozott :D Ezen kívül egy barátságos személy, viszont ha rossz napja van, akkor inkább ne faggasd, küldj K-POP-ot neki és okés lesz :D

Nagyon jól lehet vele ökörködni és mindig benne van a hülyeségben. Egy jó fej csajszi kövessétek a blogját :D

(A többi azért van, mert rászóltam, hogy ez túl kevés XD)

NA DE KOMOLYRA FORDÍTVA A SZÓT *duh*

Valóban amiket fönt írtam röviden tömören, mint a Metróban. Tényleg egy nagyon barátságos csajszi, hihetetlen jókat lehet vele beszélgetni, mind komoly, mind idióta témákról :D *köhm*(időnként tudd elég perverz is lenni xD) 

Ha rossz napja van, akkor harapófogó kell a beszélgetéshez, de ezt lehet oldani (nem WD-40-el), hanem olyan dolgokkal, amiket szeret (főleg K-POP), küldj egy-két képet és sztem sínen leszel :D

Próbáld ne felidegesíteni, mert akkor ÚJJAJ, fusson ki merre lát xD de most komolyan I'M DEAD SERIOUS. 

A céltudatossága nem ismer határok, ha valamit a fejébe vesz, nincs az az isteni, illetve földi erő, ami megállítaná a megvalósításában. Energia benne, mint a duracelnyusziban :P

Ha azon vacillálsz még ezek után is, hogy rá írj-e akkor én mondom, hogy IGEN ÍRJ RÁ BASZOD nem tod mit hagysz ki, ha nem beszélsz vele :D

Ke$meN out."

Szóval ezek lennének az én barátaim. Remélem segített kicsit mindaz, amit ők és én írtam magamról. Egymástól tök függetlenül írták ezeket, és Isten a tanúm, csak helyesírást javítottam.

Tehát: Írjatok nekem nyugodtan, nem harapok és szeretek beszélgetni! :D

Továbbá, ha szeretnétek nekünk írni, de nem akartok lentre kommentet, íme a bloghoz tartozó e-mail cím *trombita szó*:      btsfanfictionsmayu@gmail.com

Továbbá készült egy facebook oldalunk is: https://www.facebook.com/btsfanficacsajoknak?fref=nf

Ide jöhetnek kérdések, kérések, minden. Az egyetlen csak az lenne, hogy címbe írjátok be, hogy kihez szól és hogy mi az. Ugyanis a kis barátaim belementek, hogy tőlük is lehessen kérdezni, amennyiben akartok, szóval címezhetitek nekik is. Válaszolni a blogon fogunk, de lehet, hogy e-mailben is. Azért a blogon, hogy ugyanaz a kérdés ne hangozzon el többször, illetve aki új, jobban tudjon tájékozódni. Viszont nevet nem jelölünk majd a kérdezőknél.

Továbbá felhívás az olyan olvasók számára, akik írnak is:

Szeretnénk kihirdetni, hogy szívesen várunk vendég írókat egy-egy oneshot erejéig. Írásaitokat posztoljuk az oldalon nevetekkel és blogcímetekkel együtt.
Néhány kikötés:

• Teljesen originálnak kell lennie. Hogy mit jelent ez? Eddig még nem posztoltad máshol, csak konkrétan erre az oldalra írtad. Persze ez után kirakhatod sajátodra.
• Miután kiraktad sajátodra, meg kell jelöld a blogunkat! Ha már ide írod és mi hirdetünk téged, ennyit megtehetsz te is.
• Nem kopi! Hasonlíthat az ötlet valakiére, de nem ragadunk ki belőle fontos, jellegzetes dolgokat. Én is futottam már bele utólag ficibe, hogy uhh bazz, ez hasonlít az enyémre, de akkor kiírtam(vagyis fogom, mert még nem írtam meg), hogy saját ötletből jött, attól függetlenül, hogy az hasonlít erre és olvastam.
• Fenntartjuk a jogot, hogy ha elolvastuk és nem tetszik bármi miatt (grammatika, helyesírás, hiányos fogalmazás, KOPI), visszaküldjük az írónak. Ez nem azt jelenti, hogy olyat kell írod amit mi szoktunk, csupán azt, hogy minőséginek kell lennie. Felőlem káromkodhatsz, verselhetsz, tagolhatsz máshogy, lehet fantasy, nem érdekel, de legyen egy szint amiből nem adunk lejjebb.
• Előző pontból pedig egyenesen adódik, hogy doc-ban kell elküldeni a ficit. Előtte azonban meg kell beszélnünk, hogy írhatsz-e, vagy szeretnénk-e, hogy írj hozzánk, hogy ne legyen felesleges a munkád. Ez annyiból áll, hogy te megkérdezel minket, hogy lenne-e igény vendégre most, ugyanis egy héten max egy vendég írót akarunk kirakni.
• Ezen felül pedig. Van néhány író akikért én rajongok(Mayu), így lesz akit majd én kérek fel oneshotra :D Szóval ne lepődjetek meg :D
• Plusz utolsó. Aki ideír, az ütőset írjon! Olyan különlegességeket akarunk itt látni, amik alig léteznek az éterben. Szóval a szokásos párosokat annyira nem csípjük, persze jöhetnek, de jobban örülünk egy olyannak, amihez hasonlót még csak nem is olvastunk. Viszont ha szokásos páros akkor a sztori üssön! Essen le az álla az olvasóinknak :D

Hope&Jimin yaoi oneshot

(Jó hosszú bevezetés lett basszus XD)
Harmadik fél szemszöge!

Az utóbbi napokban hihetetlenül fárasztó volt a fiúk menetrendje. Lassan közeledtek a vizsgák, amelyekre tanulniuk kellett, de az új MV készítése sok időt vitt el, így a szokásosból csíptek plusz órákat máshoz maguknak, az alvásból. Ezért viszont szinte mindenhol, mindig elaludtak, amint volt rá lehetőségük. Aznap sem történt ez máshogy. Suga és V a földön feküdve szunyókáltak, Jimin pedig a sminkes székben, miközben arcát varázsolták át. J-Hope azonban ébren volt, ahogy a többiek is, de velük ellentétben Hopi, nem ült meg a seggén. Kamerát ragadott és útra indult, hogy zaklassa az éppen relaxálókat. Jiminnel kezdte a sort, de az olyan álmos volt és mélyen aludt, hogy csak forgatta volna a fejét a lerázás érdekében, bár a sminkes ezt nem hagyta. Majd J-Hope áttért Vre, mert Sugát nem merte zargatni. Végül csak sikerült felkeltenie a rappert, miközben Taet zaklatta, és az annyira mérges volt, hogy felzavarták álmaiból, hogy fel is szólalt saját érdekében.
-Idegesítő vagy hyung. - jelentette ki V még Suga előtt.
-Te mi a faszt csinálsz már megint? - kérdezte Suga.
-Káromkodott! - kezdtek nevetni Vvel - Videózok.
-Inkább aludj baszki!
-Hopi gyere inkább vissza! Hagyd aludni Sugáékat.
-Jó-jó. De ezt majd ki kell sípolni hyung. - fordult vissza Jiminhez.
-Leszarom, fáradt vagyok. - szólt utoljára Suga, majd újra visszaaludt.
-Felkeltél? - ért J-Hope Jiminhez.
-Nem. - tartotta továbbra is csukva szemeit, miközben arcát még sminkelték - Csak had aludjanak, nekem meg nem fontos és nem baj, ha nem hagysz.
-De kis önfeláldozó vagy. És mond csak Jimine elégedett vagy a munkánkkal? - videózta továbbra is az említettet.
-Igen. Nagyon jól dolgozunk és remélem az ARMYk is elégedettek velünk. - beszélt még mindig csukott szemmel Jimin.
-Ó igen! - fordította maga felé a kamerát Hoseok - Én is nagyon remélem, hogy tetszik a mi kis édes ARMYainknak az amit látnak. Imádunk titeket. - majd kikapcsolta, hogy ne zargassa tovább a többieket.
-Ennyi az interjú? - dünnyögte Jimin félálomban.
-Igen. Hagylak titeket pihenni, addig meg eszek valamit. Te hányszor ettél eddig ma?
-Egyszer.
-Akkor hozok neked is valamit.
-Nem kérek, köszönöm.
-De enned kell Jimin. Ez így nem helyes, hogy naponta egyszer eszel. Mindjárt jövök. - suhant el Hopi.
Rendesen megszedte magát kajával, majd elindult visszafelé az öltözőjük felé. Még messze volt a fellépésük, így nyugodtan tudtak falatozni, J-Hopenak pedig szándékában állt Jimint megetetni.
-De egyél! Ez tök finom. - tukmálta rá a már kanapén szundikálóra az ételt.
-Nyem kérek...... aludni akarok.
-Azért alszol ennyit, mert semmi energiád. Egyél! Aztán hagylak.
-De akkor hízok. - nyitotta ki szemét lassan Jimin és Hoseokot bámulta.
-Rád fér mit ne mondjak. Na! - nyújtotta a pálcikákat és egy tányér kaját Jiminnek - Csak pár falatot legalább könyörgök. Össze fogsz esni a színpadon. Az ARMYk mit szólnak majd?
-Jó! Pár falat. - vette el az evőeszközt és a tányért Hoseoktól Jimin, miközben felült.
-Na végre! - ült le a földre Jiminnel szembe J-Hope - Köszönöm! Jó étvágyat!
-Köszönöm! - kapott be egy falat kimbabot  - Te nem eszel? - kérdezte teli szájjal.
-Főleg neked hoztam. - villantott széles mosolyt a fiatalabbik felé.
Jimin kicsit rosszul érezte magát a dologtól, hisz Hoseok azért ment el mert ő volt éhes, így úgy döntött, inkább megosztja vele az uzsonnáját.
-Egyél csak! - utasította vissza Hoseok a neki nyújtott falatot.
-Egyet én, egyet te.
-Edd csak meg. - mosolygott továbbra is J-Hope, de Jimin nem adta fel.
-Nem eszek, ha nem eszel velem. - nyelte egyet.
-........ Jó. Ahhj! Adjad! - tátotta el száját Hopi és megetették.
Ezt így játszották mindaddig amíg el nem fogyott minden, ugyanis a többiek sáskázni kezdett és a Hopi által hozott zsákmány hamar eltűnt. De ennek hála, a színpadon taroltak. Majdhogynem ők voltak a legnagyobb siker a Dream koncerten, amit meg is akartak ünnepelni a fellépés után.

-Elmegyünk valahova vacsorázni? - dobta fel az ötletet a manager - Megérdemlitek.
-Okééééé! - lelkesedett Jin az ötletért és a többiek is csatlakoztak hozzá, azonban Jimin visszakozott.
-Én nem érzem jól magam, inkább hazamennék.
-Mi a baj? - kérdezte Kookie - Nagy kajálás lesz Jimin. De hát azt te szereted.
-De még mindig nem szuper a gyomrom. Inkább pihennék.
-Rendben. Akkor téged hazaviszlek, a többiekkel meg elmegyünk. Hozunk neked majd valami finomat.
-Oké, köszönöm.
-Mondtam, hogy többször kéne enned egy nap. - förmedt rá Jin, amiből hatalmas veszekedés is kerekedett hazáig az étkezési szokásokat illetően. Ez azonban csak erősítette a managert, hogy ma este rendesen belakmároztassa a srácokat.
-Hoseok te is maradsz? - kérdezték, ahogy J-Hope is kiszállt Jiminnel az autóból és a dorm felé sétált.
-Igen, valakinek vigyázni kell rá.
-Ohh.... rendben. Akkor neked is hozunk enni. - reagált rá Jin.
-Nekem ráértek. Csinálok valamit Jiminnek.
-Biztos, hogy ez jó ötlet? - húzták a fiúk a szájukat.
-Menj csak Hopi elleszek. - tuszkolta rá Hoseokra a mehetnéket Jimin, de az nem hagyta magát.
-Nem! Maradok veled. Na sziasztok fiúk, jó szórakozást! És ne féljetek, nem fogom megölni a főztömmel. - indultak befelé Jiminnek.
-Reméljük is. Sietünk! - másztak vissza az autóba mindannyian.
-Nem kell. - léptek be a lakásba majd becsukták azt.
-Zuhanyozz le, addig csinálok tojást. - utasította Hoseok Jimint.
-Nem kérek.
-Attól még csinálok. - mosolygott a rapper, amint Jimin már háttal neki sétált a fürdőbe.
A rántotta volt az egyetlen amire képes volt, így azt készítette el maguknak. Ugyan Jimin azt mondta nem kér, ettől még direkt csinált neki is.
-Van még vacsi, ha ennél. - találkoztak útközben, amint J-Hope a fürdőbe tartott.
-Jó, de csak inni megyek.
-Ahogy érzed. - tűnt el Hoseok az ajtó mögött.
Remélte, ha végez a zuhannyal a serpenyő már üres lesz Jimin által, és nem tévedett. Egy szál törülközőben, vizes hajjal lépett ki a fürdőszobából, majd első útja az étkezőbe vitte, ahol már üresen állt a pult. Ilyen rövid idő alatt képtelenség volt, hogy megegye Jimin, így a szoba felé vette az irányt Hopi.
-Nem kérsz ugye? - állt meg az ajtóban széles vigyorral, ahogy a falatozó Jimint nézte, aki közben telefonozott.
-Ott hagytad. Nem kéne etetned. Pufi leszek. - durcizott Jimin.
-Tudtam ám, hogy azért mondod le a vacsit, de akkor is enned kell.
-Nem kéred a maradékot? - nézett fel rá.
-Nem bírod? - ráncolta szemöldökét Hopi.
-De....... de nem kéne megennem. - érezte rosszul magát Jimin, hogy már megint falatozik és telefonját is letette.
-Edd meg!
-Egy falat nekem, egy falat neked?
-Mint koncert előtt?
-Igen. Csak akkor eszek tovább.
-Jó! - ült le a földre Hoseok Jimin ágya mellé.
-Aranyos vagy ilyenkor. - mosolygott végre Jimin is.
-Te még cukibb vagy, ahogy etetsz. - nyammogott J-Hope, mire az említett nevetett is kicsit.
-Végre vigyorogsz. Már ismerem a titkod. Kaja kell neked és akkor boldog vagy.
-Nem csak ettől vagyok boldog.
-Na még mitől? Figyelek?
-Tőled is. - kapott be egy falatot Jimin.
-Tőlem? - pislogott Hoseok - Azt mondtad idegesítő vagyok.
-V is mondta, én is szoktam, de ettől még nagyon szeretlek.
-Ezt jó hallani..... - lágyult meg J-Hope - Kérek még egy falatot!
-Megeszed a kajámat! Nem adok! - dőlt hátra Jimin.
-Na most már nem is adsz!? Hát milyen dolog ez? - támaszkodott fel az ágyra, majd megtámadta Jimint - Kérek mééééééég! - kergette nyitott szájal a falatot, amit Jimin akart megenni.
Ám nem adta olyan könnyen a kisebb. Nevetve próbálta megmenteni azt Hoseok elől, aki már szinte teljesen rámászott.
-Most nézd meg! A ruhámra esett!
-Nyem baj! - kapta fel a kis darabot Hoseok Jimin pólójáról és megette - Viszont öltözz át! Várj, segítek. - kezdte csikizni a másikat.
-Nehhh! - nevetett Jimin és próbálta épségben kimenteni a tányért meg a pálcikákat - Hopiiiiiii! - vigyorgott, majd lehullott Hoseokról a törülköző, és hirtelen hatalmas csend uralkodott el.

-Hopi
-Ne leskelődj! - kelt fel J-Hope azonnal, ahogy Jimin piros arccal megszólalt, majd az ágy mellett állva újra körbetekerte maga körül a menekülő anyagot.
-Ne menj el! Mire gondoltál? - fogta meg Hoseok csuklóját, ahogy az törülközőjét szorongatta maga előtt.
-Nem mondom meg.
-Naaaaaaaaa! - ült sarkaira Jimin - Kérlek!
-Nem.
-És ha megígérem, hogy enni fogok rendesen?
-......... De megígéred? - ez komoly ajánlat, hisz Jimin állandóan gyötri magát, így az, hogy eszik rendesen, hatalmas fejlődés lenne.
-Igen.
-Hmm...... csak..... elmélkedtem a folytatáson.
-Hogy...... megszabadulok a pólómtól?
-Igen. - esett zavarba Hoseok, de kicsit meg is lepődött. Rögtön tudta minek a folytatásán?
-Én meg azon, hogy nincs rajtad törülköző.
-Jim - de nem tudta befejezni meglepetését kinyilvánító mondatát, mert Jimin felemelkedett hozzá és megcsókolta - Mit csinálsz? - húzódott el kicsit J-Hope.
-Éhes vagyok. - húzta közelebb magához a másikat, miközben alig látott ki pillái alól.
-Akkor egyél.
-Nem úgy...... téged akarlak megenni. - akart volna újabb csókot lopni, de Hoseok elfordult, ami rossz ötletnek bizonyult.
-Hahhhh..... Ji-Jimin, ne! - sóhajtozott, amint nyakát harapdálta a másik.
-Finom vagy Hoseok. Kérek még! - feszegette ki a görcsösen feszülő ujjak közül a törülközőt.
-Ahh.... Jimin, utoljára szólok. Ne! - fogta meg a kisebb csuklóját és annak szemeibe nézett.
-Deee! - sikerült végre újra elkapnia J-Hope ajkait, amitől az idősebb elvesztette maradék önuralmát is.
Nem törődött semmivel, csak fogta és ledöntötte Jimint, miközben nyelve átcsúszott a másik szájába. A kisebb elégedetten sóhajtott fel, amint a puha ágyon elterült. Boldogan nyögött bele csókjukba, ahogy Hoseok elfoglalta helyét lábai között. Alig akarták elengedni egymás nyelvét, de végül kénytelenek voltak, mert J-Hope vetkőztetni kezdte Jimint.
-Most jobb testem van mint neked. - mosolygott gonoszan Hopi.
-Na milyen vagy! Most lelomboztál. - durcázott be a kisebb.
-Most már nincs visszaút. - harapta meg a másik nyakát gyengéden, mire az hangosan felsóhajtott.
-De szeretlek fogdosni! - vezette végig ujjait Jimin a J-Hope testén.
Végre érezhette milyen az, ha a másik izmos, és ez izgató volt számára. Jólesően nyögdécselt Hoseok alatt, amint annak csókjait élvezte bőrén, miközben ujjai egy percre sem pihentek. Végigsimított J-Hope gerincén, mitől az megremegett, ezért néhányszor még megismételgette a mozdulatot, majd egyik kezével Hopi legféltettebb kincsére fogott. Lassan kezdte mozgatni ujjai a már merev testrészen, és Hoseok lejjebb haladt csókjaival, hogy ne csak ő élvezze a felállást. Ajkai közé vette Jimin egyik mellbimbóját, amitől a kisebb elengedte a másikat. Nem akart már nyújtózkodni, csak nézni, ahogy J-Hope olyan jól bánik vele. Az idősebb becsúsztatta kezét a másik nadrágjába, majd boxerjába is és meglepődött.
-Nagyobb vagy, - adott egy puszit az éppen elengedett bimbóra - mint én.
De Jimin nem tudott válaszolni. Azzal volt elfoglalva, hogy ne tépje szép Hopit, miközben az makkját simogatta. Ujjait az idősebb tincse közé vezette, ahogy az inkább az ő arcát szemlélte.
-Ne bámulj! - hunyta be szemeit a kisebb zavarában.
-De olyan izgató vagy, ahogy nyögdécselsz.
-Hoseokhhhh~! - fordította el arcát.
-Jó-jó! - fogta meg a másik nadrágját, majd az a boxerral együtt lehúzta róla - Itt vagyok. Huuh! - remegett meg, ahogy visszamászva Jimin fölé összeért férfiasságuk - Ezt el tudnám viselni. - fogta össze egy kezébe mindkettejük péniszét - Ahhh..... így akarok elélvezni! Érezni akarom, ahogy lüktetsz.
-Hopi.......... kérlek dugj meg! - pillantott az idősebbre félénken Jimin, mire az meglepődött - Én magamban akarlak érezni.
-Ezt nem tudom elutasítani! - csúsztatta lejjebb kezét a kisebbik bejáratához és annak füléhez hajolt mielőtt behatolt volna egyik ujjával - Lazíts!
Majd kellő odafigyeléssel kezdte felkészíteni a másikat, miközben az nyakába kapaszkodott. Lélegzete akadozott és fájdalmasakat nyögve csüngött a másikon. Hoseok megcsókolta, hogy elterelje figyelmét, majd lassan folytatta munkáját. Jimin légzése fokozatosan helyre állt, mialatt nyelveik tovább ölelkeztek, ám amikor második ujját is használni kezdte J-Hope, elszakadtak egymástól. Jimin fájdalmasan felnyögött és Hoseok megelégelte a lassúságot, így azonnal harmadik ujját is bevezette. A kisebb szeméből egy könnycsepp csordult ki, miközben Hopi arcát csókolgatta, hogy lazítson. Igyekezett, hogy megtalálja azt a pontot, amitől a másik az örömtől sikít majd fel. Már enyhült a fájdalom, amikor Jimin hirtelen megfeszült és hangját hallatta.
-Hopi!
-Imádom ezt a hangot! - érte el újra az érzékeny pontot, hogy hallhassa az édes sikolyt.
Nem akarta túlzásba vinni, nehogy idő előtt érjen Jimin a csúcsra. Együtt szeretett volna elélvezni vele, így a harmadik alkalom után inkább férfiasságával helyettesítette ujjait. Felmordult a szűk forróság érzésére, miközben a kisebb kezei sem pihentek. Hoseok kockáit simogatta, amint azon volt, hogy megszokja a feszítő érzést.
-De szűk vagyhh! - sóhajtott fel Hopi, amint benyúlt a másik csípője alá és megemelve azt, lassan mozogni kezdett.
-Te meghh - nyögdécselt a lökések ütemére - hatalmashhh! - kapkodott levegő után.
Hoseok hamar megtalálta Jimin gyönyörközpontját, amit egy vékony sikolyból tudott meg, majd odafigyelve folytatta tempóját, hogy tényleg együtt élvezzenek el, ám Jimin máshogy gondolta ezt.
-Kérlekhh! - kapaszkodott az idősebb vállaiba, miközben már nem bírt magával. Alig kapva levegőt vonaglott az ágyon, ahogy J-Hope gyorsított. Mivel viszont tovább nem tudott már várni, saját férfiasságát kezdte izgatni.
-Ne Jimin! Együtt akarom! - szólt rá, de a kisebb nem hallotta meg.
Saját nyögései elnyomták a másik szerelmes szavait, miközben közeledett saját határaihoz.
-Hoseokhhh.... olyanhh.... közel! - kapkodott levegő után, ahogy lassan érezte felgyülemleni a gyönyört péniszében, ami robbanni készült.
-Várj rám édes! - harapta meg a másik vállát, hogy kizökkentse azt, de csak az ellenkező hatást érte el.
Jimin teste megfeszül és saját hasfalára élvezett egy hosszú, kéjes nyögés kíséretében. Még mozgatta kicsit kezét saját hosszán, kimasszírozva abból az utolsó cseppeket is, miközben Hopi nem lassított, ám minden alkalommal elérte Jimin legérzékenyebb pontját, amitől a kisebb remegni kezdett.
-Ho...... Hoseok! - karolt a másik nyakába, miközben továbbra sem hagyták pihenni - Pisilnem kell.
-Hajráhh! - lassított de lökései erőteljesebbek, mélyebbek lettek, mert már ő is érezte, hogy lassan megtölti Jimint.
-Go... gonosz! Áááhhh~!
J-Hope kemény mozgása megőrjítette a kisebbet és bár nagyon érezte a kényszert, mégsem bírt mit kezdeni magával. Tudott volna még élvezni minden lökés alkalmával, de már egy csepp sem maradt, elkapkodta. Ezért csak szenvedett a másik alatt, ahogy Hopi csípőjére szorított mindkét kezével, majd Jimin nevét nyögve, mélyre hatolva élvezett el. Még mozgott utána is, kiélvezve a kisebbik szűk forróságát, és kínozva azt védtelen pontjának megérintésével minden egyes alkalommal.
-Hopi! - fogott az idősebb csuklóira Jimin - Nagyon kell! Kérlek ne!
-Mondtamhh.... hogy várj meghhh! - nézett a másik szemeibe, ahogy sóhajtoztak mindketten.
-Bocsánat! Nem bírtamhhh.... Hopi, Kérlekhhh! - rándult meg férfiassága, ami kicsit sem akart lankadni, és egy apró csepp csöppent róla saját hasára.
-De édeshh! - szemlélte végig Hoseok a történéseket, majd ujjával kezdte simogatni Jimin csillogó férfiasságát.
-Neeeee! - feszült ívbe a kisebb háta, miközben Hoseok simogatására újabb csepp jelent meg makkján.
J-Hope figyelmen kívül hagyta a kérést, ahogy az övével is tették nem sokkal az előtt. Elhagyta Jimin testét, majd lejjebb kúszott, hogy szájába vegye a másik péniszét.
-No-no! - nyitotta szét a kisebb lábait, hogy odaférjen, mert az már védekezni akart.
Amint lassan befogadta a Jimin teljes hosszát, annak nyögései már szinte sírásnak hallatszottak, de ereje nem volt küzdeni. Csak kapkodta a levegőt, ahogy J-Hope ütemesen dolgozott rajta. Próbálta leállítani az idősebbet, de az összefogta csuklóit, így csak szenvedett tovább, míg el nem kezdte érezni, hogy mi következik.
-Hopiiih..... én megint..... aaah.... mindjárthh!
Hoseok pedig folytatta, mert meg akarta ízlelni a másikat. Nem is tartott sokáig, míg Jimin újra elélvezett egyenesen J-Hope szájába, ám jóval kisebb mértékben mint először. Hopi lassan kiengedte a kisebbet, aki azonnal összezárta lábait, mert tartott a kis ördög J-Hopetól, hogy mit fog tenni még vele.
-Finom vagy. - puszilt a másik nyakába, amint oldalára fordította.
-Hahhh...... Hoseokhhh.... kegyetlen vagy. - nyögött még aprókat, miközben elhalmozták csókokkal.
-De élvezted. Nem is egyszer, ami hihetetlen. - mosolygott az idősebb - És megígértél valamit. Muszáj a fejedbe vésnem, hogy el ne felejtsd.
-Hát sikerült. - hunyta le szemeit Jimin és sóhajtott - És most kaphatok is valami harapni valót?
-Persze! Ohh! - állt meg a csókrohammal.
-Mi az?
-Nyomom maradt!
-Hol? - pillantott arra a pontra, amelyre Hopi meredt - Ohh.... nem baj. Ott nem fogja senki sem látni.
-Sajnálom. - adott a piros foltra is egy puszit Hoseok.
-Semmi baj sem lesz...... ha kapok enni. - mosolygott Jimin.
-Máris hozok valamit. Addig egy nadrágot legalább vegyél fel! - kelt ki az ágyból hatalmas vigyor kíséretében J-Hope.
-Máris!

-Jimin? - kérdezte Kookie Hoseokot, ahogy lepakolta a nekik hozott vacsorát.
-Zuhanyzik.
-Csak most?
-Alig bírtam felkelteni, hogy menjen el. - ez részben igaz volt.... csak nem olyan értelemben, mint ahogyan a többiek gondolták.
-Ohh.
-De hogy tudtad így megütni magad? - jelent meg Jimin, nyomában Jinnel, aki érdeklődött a vállán ékeskedő folt iránt, mert persze neki is egy törülközőben kellett kiszambáznia a fürdőből.
-Béna voltam. Szia Kook! Nem láttad a fekete melegítőmet?
-De.... a sporttáskámban van.
-Mért nálad van? - kérdezte miközben elsuhant mellette a maknae.
-Edzettem. - kapta a választ, mire fel akart szólalni, de szavába vágtak.
-És Jimin, ettél ma rendesen? - faggatta tovább Jin.
-Persze! - válaszolt, majd J-Hopeon akadt meg tekintete - Hopi vigyázott rám.

V&Yeeun 8.rész

-Szörnyű vagy.
-De így szeretsz.
-Na jó éjt! Hazaértem.
-Jaj, szép álmokat kis aranyos. Júúúúúj, de örülök neked!
-Örülök, hogy örülsz. Na szia! - dugtam kulcsaimat az ajtóba.
-Sziaaaaaaa!

Mikor hazaértem, mamáék nem sokat faggattak, én meg nem akartam az orrukra kötni, hogy már nem vagyok az az ártatlan kisfiú, akinek hisznek. Bár hatalmas jókedvem így sem maradt figyelmen kívül. Állandóan boldog vagyok, ám most különösen vidám voltam, de ők ennek csak örültek. Megbeszéltem velük, hogy másnap nem aludnék otthon, amibe hihetetlen, de azonnal belegyeztek, mondván nagyfiú vagyok, odamegyek ahova akarok, csak előtte szóljak, hogy ne aggódjanak. Ha anyáéknak mondtam volna, hogy nem leszek itthon, tuti kiakadtak volna és nem engedtek volna el. Ilyen szempontból jobban szeretem mamáékat. Sokkal lazábbak.

Másnap egész végig izgatott voltam. Nem lehetett lelőni, folyton csak erről beszéltem, a srácoknak pedig már az idegeikre mentem. Ráadásul csak nekem volt olyan iszonyatosan hosszú napom, mert a többiek a szokásos időben végeztek. Bár onnantól facebookon lógott mindenki, így ott beszélgettek csoportosan. Viszont Hoseok külön ablakban még traktált engem a hülyeségeivel és képeket küldözgetett.
-Hoseok, órám van ám sokszor mikor írsz. - beszéltem vele telefonon, miközben az utolsó előadásra sétáltam.
-Jó-jó tudom, de majd megnézed. Viszont ezt figyeld mit küldtem. Ezt egyszer kipróbáltam, iszonyat fárasztó, de rohadt jó.
-Újabb póz? - vettem elő a telefonomat a zsebemből, mert szeretek inkább fülessel telefonálni - Ahh, Hoseok! Erre kinek van ereje? - néztem meg amit küldött.
-Figyelj! Lehet fárasztó, de rohadtul élvezik a csajok.
-Neked nincs jobb dolgod most, mint ilyenekkel bombázni engem?
-De. Át kéne festenem a döglött hintalovamat, de inkább neked segítek. Hülye kérdés hülye válasz.
-Ahh, jó. Közben nekem órám lesz, és díjaznám, ha ezen már békén hagynál kicsit. - értem az előadóba, ahol még fészkelődtek az emberek. Szerencsére nem utolsó voltam, így még volt időm.
-Oké. Addig keresek még neked képet.
-Nem kell.
-Akkor kimegyek kekszet kapálni.
-Köszönöm. Szia!
-Szia! - tette le végül, én pedig helyet foglaltam az utolsó órámra.
Már az első öt percben is végig azt néztem, mikor lesz végre vége. Annyira megörültem mikor tudatosult bennem, hogy az után a szenvedés után rohanhatok Yeeunhöz, hogy alig tudtam figyelni. El is kellett kérnem később más jegyzetét, mert tényleg nagyon hiányosan voltam csak ott.

Hazautamon zenét hallgattam, de a csengőhangom megzavart az örömömben. Biztos Hoseok az.
-Na mi az, végeztél a keksz kapálással?
-Hmm? Yeeun vagyok.
-Ohh. - vörösödtem el, pedig nem is látott - Bocsánat, azt hittem az egyik haverom.
-És mit jelent a keksz kapálás?...... Várj! Nem akarom tudni. - mosolyogtam magamban, amiért ő perverzre gondolt - Mikor jössz? Kérsz vacsit? Most fogok rendelni.
-Épp hazafelé tartok, csak felkapom a cuccom és rohanok hozzád. Nekem rendelj amit szeretnél, nem vagyok válogatós.
-Hmmm. Bírom ezt a határozottságot. Rendben majd nézek valamit. Nagyjából mennyi mire ideérsz?
-Hát mostantól? Szerintem max egy óra, ha leállok mamáékkal beszélgetni, ami muszáj lesz.
-Oké. De azért siess kis cukor. - nyávogta el a végét.
-Igyekszem.
-Puszika!
-Szia! - mosolyogtam magamban, ahogy elköszönt. Túl aranyos tud lenni. Egyszer még ez okozza majd a vesztem az tuti.
Ahogy hazaértem, mamáék éppen tévéztek. Csak beköszöntem, neki de nem akartam beszélgetni. Azért elhadartam, hogy jó napom volt, viszont sietek és majd másnap jövök, így rohantam is, ám papa utánam jött.
-Kicsi Taehyung mond csak, viszel valamit a szép leányzónak, ha már meghívott?
-Terveztem venni neki csokit. - álltam meg félúton a szobám felé és visszafordultam - Szerinted nem elég?
-Na gyere csak te fiú, adok valamit. - indult a konyhába, én pedig követtem.
-Mit?
Figyelemmel követtem, ahogy papa egy eddig számomra ismeretlen rejtekhelyről vett elő egy kis dobozt, majd elkerekedett a szemem, amint rengeteg pénzt nyomott a kezembe.
-Papa ez.... nagyon sok.
-Vegyél neki egy nagy csokor rózsát.
-De papa ez még korai. Meg nem is akarom elkölteni a pénzed igazából. - nyújtottam vissza.
-Tedd csak el kisfiam. Mamát sem volt könnyű meghódítani, de neked legalább van segítséged.
-Hát..... jó. De biztos nem baj?
-Ezt direkt neked gyűjtögettem. Hátha kell a kis Taenak majd segítség. A rózsa pedig nem egy olcsó dolog. Na eredj, ne várasd meg azt a lányt.
-Köszönöm papa. - rohantam a szobába a táskámért, amit még előző nap pakoltam össze. Csak átdobáltam pár tankönyvet, ami a következő napra kellett, majd siettem is Yeeunhöz.

-Jó estét szép hölgy! - köszöntem Yeeunre a hatalmas csokor mögé bújva, amint ajtót nyitott - Remélem nem várattam meg nagyon. - kukucskáltam ki a virágok mögül.
-Úristen Tae! Ezt nekem? - bámult tátott szájjal.
-Igen. De siettem. Tetszik?
-Még sosem kaptam ennyi rózsát! - vette el a kezemből, majd nyakamba ugrott.
-Akkor jó ötlet volt. - öleltem át én is, majd behunytam a szememet és élveztem édes illatát.
-Ohh, szia Taehyung? - köszönt rám egy ismerős hang, ami kicsit megváltozott az évek során, de így is görcsbe rándult tőle a gyomrom és kipattantak szemeim - Nocsak mennyi rózsa! Csak az én barátnőm meg ne tudja, hogy ilyen jó dolgod van kishúgom, különben rágni fogja a fülem.
-Gjuhjon. - bámultam azt az embert, akit a világon a legjobban gyűlölök, miközben Yeeun elengedett.
-Nem is köszönsz? - jegyezte meg Gjuhjon.
-Szia.
-Áthívtam kicsit estére. Remélem nem gond. - nézett félénken rám, de csak félszememmel láttam, mert Gjuhjonról nem vettem le a tekintetem.
-Otthon hagytam valamit. Bocs Yeeun - néztem rá - hazarohanok. - de elkapta a táskám pántját és nem engedte, hogy hátralépjek.
-Nem érdekel. Megleszel nélküle. - húzott be a házba, én pedig kezdtem egyre rosszabbul lenni.
-Gyere Tae! Nézzünk tévét, míg Yeeun hoz kaját. Kérsz sört? Van itt neked. - ment a nappaliba,
-Nem...... köszi. - dobtam le a táskámat az ajtóba, hogy könnyen tudjak menekülni, ha kell, majd Yeeun után siettem a konyhába - Mért hívtad ide?
-Le kell rendeznetek ezt az egészet. A pasim lettél, ő meg a bátyám. Muszáj jóban lennetek.
-Ez egyáltalán nem igaz. Nem kötelező. - váltam egyre haragosabbá.
-De! Én szeretném. - fordult rám, amint berakta a csokrot egy vázába - És a kedvemért meg is teszed. Ő belement, már csak te vagy.
-De... kértem tőled valamit és..... pont az ellenkezőjét tetted. Én nem akarok vele beszélni. Elég volt anno. - vettem számba az ujjamat, és bár már rég leszoktam róla, hála Hoseoknak, most újra elkezdtem rágni a körmöm.
-Márpedig muszáj lesz. - pakolta elő a vacsit.
-Inkább hazamegyek Yeeun. Én így nem érzem jól magam. - fordultam meg, majd az előszobában elkezdtem felvenni a cipőmet.
-Ne legyél ilyen nyuszi! - jött utánam.
-Hagyj ezzel!
-Mi a baj? - jelent meg Gjuhjo, pedig reméltem, hogy ki tudok surranni.
-Dolgom van, mennem kell. - húztam fel a másik cipőmet is.
-Jaj, még mindig félsz tőlem?
-Gjuhjon vegyél vissza! Békülni vagy itt.
-Sosem féltem tőled. - válaszoltam, amint meghúztam a cipőfűzőmet, majd felálltam.
-Ohh valóban?
-Gjuhjon! - állt elé Yeeun és hátrálásra késztette - Békülni akartál, vagy nem?
-Csak miattad. De neki kell bocsánatot kérnie.
-Mért nekem? Te voltál az, aki letámadott.
-Nem is tudom ki pofázott a hátam mögött.
-Mégis miről beszélsz?
-Tudod te azt jól. A kis nyomi, aki bátyuskodik feletted ugye? Mert másra nem jó. Mert amúgy haszontalan kis pöcs, aki koslat a többiek után, csak hogy elfogadják. Aki túl hülye ahhoz, hogy
-Én szerettem, hogy nagy testvért játszottál. - szakítottam félre - Szinte annak is tekintettelek. Nem tudom mi változott meg azalatt a két év alatt míg te feljebb jártál nélkülem, de te voltál az aki lerohant! - emeltem fel a hangomat. Elegem lett belőle - Te kezdtél ütlegelni! Nekem nem volt senkim csak te. Két évig szenvedtem egyedül, majd mikor végre úgy látszott, hogy újra lesz valakim, elhagyott! Ellenem fordultál.
-...... Te voltál az, aki hátba támadott. - mondta sokkal halkabban, mint vártam.
-A becsületemnél is jobban védtelek....... Sajnálom Yeeun. Jó éjszakát! - kaptam fel a táskámat, majd feltéptem az ajtót és hazaindultam.

-Jó estét! Remélem nem zavarok. Hoseok itthon van? - végül nem haza mentem, hanem az egyetlen emberhez, aki segíthet.
-Szia Taehyung! Igen, szerintem játszik. Baj van?
-Csak..... szükségem lenne rá kicsit. - küszködtem magammal.
-Máris szólok neki, gyere be! - hívott beljebb, majd elindult a fiához.
-Ki az szívem? Óóó! Szia Taehyung! - jelent meg J-Hope apukája hatalmas vigyorral - Rég láttalak.
-Jó estét! - hajoltam meg - Igen. Sajnálom, hogy ilyen későn zavarok.
-Jaj, neked szabad. Hallom van barátnőd.
-Hát.... - kerültem tekintetét és Hoseok szobája felé tekintettem - ez elég bonyolult. - de még mennyire.
-Ó jaj! Nők. Nehéz velük, de nélkülük nem élet az élet. - egyetértettem vele, de nem válaszoltam.
-V! - rongyolt ki J-Hope a szobájából - Nem itt kéne lenned.
-Na nem mondod? - kezdtem elveszteni a kontrollt.
-Apa, ma itt alszik V. - kapta el kezemet Hopi - Anya, ugye neked sem gond? - ráncigált szobája felé, miközben elhaladtunk anyukája mellett is, majd ahogy nem látták arcomat, elengedtem magam és kiszaladtak az első hangtalan könnyek.
-Csak suliból ne lógjatok! - kiabált utánunk az apukája.
-Nem fogunk! - csukta be az ajtót J-Hope - Mi történt V? - ültetett le székébe, kezemet teli nyomta zsebkendővel és elém guggolt.
-Yeeun...... odahívta a bátyját. - törölgettem le könnyeimet.
-Gjuhjont? Mit mondott az a szemét? Megütöm. Várj! Megütött? - húzta fel magát egy pillanat alatt.
-Nem. Nem vele van bajom, vagyis nem csak vele. Ahh Hoseok, mért velem történnek ilyesmik?
-Hogy legyen mit mesélni a kölköknek. - próbált mosolyogni és engem is jobb kedvre deríteni - mesélj nekem kicsi V! Gyorsan ess túl rajta, aztán felvidítalak.
-Direkt megkértem Yeeunt, hogy ezt hagyjuk. Mért nem lehet engem figyelembe venni? Soha senki nem figyel rám.
-Jaj, ez nem igaz. - simogatta térdeimet - Ne sírj kicsi Tae! Szomorú leszek.
-Jó-jó mindjárt. - szipogtam - És még Gjuhjon és veszekedett.
-Na mit hazudozott az a fasz?
-Úgy beszélt, mintha én kezdtem volna az egészet. Tök olyan volt, mintha azzal jött volna, hogy én őt szidtam mindenkinek.
-De ez nem igaz. Te imádtad őt. Még akkor is védted mikor már rég ütlegelt. Engem idegesített, hogy jókat mondasz róla.
-Össze-vissza hazudozott. De Yeeun mért? Mért nem bírta ezt annyiban hagyni?
-Sajnálom V....... és akkor most mi van?
-Nem tudom. Valószínűleg......... volt egy egy éjszakás kalandom.
-Jaj, ne tegyél le róla ilyen könnyen. Vittél végül ajándékot nem?
-De. Papa adott pénzt, hogy nagy csokor rózsát vigyek. - szabadultam meg utolsó csepp könnyeimtől is.
-Akkor biztos nem fogja ennyiben hagyni.
-Sose hagy annyiban semmit....... sajnos.
-Nem olyan biztos, hogy rossz ez............. Na gyere ide te! - állt fel és megölelt - Pakolj le, zuhanyozz egyet azt nézünk valami filmet. Az majd felvidít.
-Nézzünk Macskarisztokratákat! - csillantak fel a még kicsit könnyes szemeim.
-Rendben. Na szedd össze magad, addig elrohanok fürdeni. Vagy.... akarsz jönni?
-Hát..... apud nem fog furán nézni?
-Kezdi megszokni. - vigyorgott rám - Na gyere!

-Imádom ezt a mesét. Tök cukik a cicák. - jegyeztem meg.
-Igen. Kkanji is ilyen cuki volt, ugye macs? - simogatta meg a mellette fekvő macskát, ugyanis kitúrtam a helyéről, mert én feküdtem J-Hope pociján - Csak már nagy, lusta, dög. Pont, mint te. - kócolta össze a hajamat.
-Ez nem igaz. Nem vagyok lusta. - hessegettem el kezét.
-Tudom, hogy nem.
-Bár nem a hölgyek kezdenek harcolni, de képesek pontot tenni az összetűzések végére. - hangzott el a mesében a helyzethez illő mondat, amit Hoseok nem is hagyott figyelmen kívül.
-Ebben van valami. Talán...... engedned kéne Yeeunnek. - cirógatta újra tincseimet.
-Mindig engedek neki.
-Mert ő nő, és a nőknek engedünk. Gyengék vagyunk velük szemben. És azért, mert a szeretet azt jelenti, hogy valaki másnak a szükségletei sokkal fontosabbak, mint a sajátod.
-Te mindig disneyből idézel, ha szar a helyzet?
-Igen, mert néha a dolgok megijesztenek minket, de megtaláljuk a módját, hogy megbirkózzunk velük.
-Nagyon nem akarod elengedni Yeeunt. - jegyeztem meg, bár én sem szeretném,de nagyon rosszul esett, amiért nem vette figyelembe, hogy mit szeretnék.
-Ha már te ilyen könnyen lemondasz róla, valakinek ki kell tartani. De majd reggel már te is máshogy fogod gondolni.
-Reméljük. Fáradt vagyok Hoseok. - feküdtem hasra mellette, majd átdobtam rajta egyik kezemet.
-Rendben, akkor aludjunk. - kapcsolta ki a tévét.
Szerettem Hopival szunyókálni. Sokszor aludtunk egymásnál, a kocka partik miatt és vele tudtam eddig a legjobban kipihenni magam. Nem tudom mért volt ez és van is a mai napig, de akkor este is azonnal álomba merültem, ahogy már csak Kkanji dorombolását hallgattuk.


(folytatjuk és a hajrá jön :D)

Szenvedés és visszaérés (62)

Végre! Ágy! Ez volt az első gondolatom és az utolsó is. Ugyan éreztem az illatokat és kordult egyet a gyomrom, de az álmosság győzedelmeskedett. Utolsó erőmmel még magamra húztam egy takarót, majd elmerültem a Jines álmaimban.

Ez.... mi ez? Tértem magamhoz lassan egy dallamra, ami ismerős volt. Eltartott pár másodpercig, mire rájöttem, hogy ez az én telefonom, de amikor megcsillant a felismerés, azonnal felpattantam a puha mennyországból, majd mintha órák óta aludnék, kikerestem a mobilom a táskámból és gyorsan felvettem.
-Tessék? - szóltam bele, de ekkor meg is éreztem, hogy nem aludhattam túl sokat.
-Szia Franci! Felkeltettelek?
-Mondjad! - hulla voltam, így reméltem hamar elmondja mit akar, hogy visszafeküdhessek.
-Kéne a jövőheti foglalásról az igazolás, mert a szálloda elkevert valamit, nekem pedig nincs meg a gépen.
-Mindjárt elküldöm - tápászkodtam fel - csak nincs bekapcsolva a gépem. Ez Gellért szállós, ugye? - botorkáltam ki a nappaliba, ahol a többiek beszélgettek még, miközben vacsoráztak.
-Igen, az. Ők másik napot mondanak és másik lakosztályt, de nekem te mást írtál legutóbb.
-Szerintem tudom, mi lehet a baj. - vettem ki a laptopomat a táskájából, majd a pultra rakva bekapcsoltam - Változtatva lett, és szerintem ők még az előzőt látják. Mindjárt elküldöm.
-Rendben, köszi. Szia!
-Szia! - tettem le a telefont egy hatalmas ásítás kíséretében.
-Mért nem alszol? - intézte kérdését Jin felém, de eltartott egy darabig mire megértettem.
-Dolgozok. - csukódtak le majdnem a szemeim.
Kikerestem a kért e-mailt, majd azonnal tovább is küldtem, ám találtam egy másik bejövő levet "sürgős" címmel, így inkább odahúztam egy széket és zombi módban munkálkodtam tovább.
-Aludnod kéne. Látom, hogy majd elalszol. - jött oda Jin, kezében a vacsijával, amin azonnal meg is akadt a szemem - Kérsz? - kínált meg ahogy, meglátta, hogy szemezek vele.
-Igen. - raboltam rá és egy hatalmas falatot lapátoltam a számba - Fanni? - kérdeztem mialatt visszatértem a munkához.
-Fürdik. Mondjuk már jó ideje. - nézett a falon lógó órára.
-Ohh. Akkor már alszik. - keltem fel a székről. Szokásunk elaludni egy nagy kád vízben, aminek azonban mindig meg is van az ára, ugyanis reggelre kihűl az a víz.
A fürdőhöz mentem majd benyitottam, de betartottam a magánszféra szabályait, így az ajtóban megálltam és elkezdtem szólongatni.
-Fanni! - de semmi reakció. Ugyan csak a fejét láttam, mert a kád pont úgy volt beépítve, hogy az ajtóból ne lehessen belelátni, így is tudtam, hogy nem ébredt fel, így folytattam. Sokszor szólítottam, mire hümmögött egyet - Ne aludj! Jönnék én is, mielőtt visszafekszek. - de újabb hümmögést kaptam válaszul, semmi mozgást.
Gondoltam, majd mással felkeltem, így elmentem Jiminért, akit úgy kellett elrángatni V mellől.
-Gyere már! Keltsd fel Fannit! - de csak pislogott rám értetlenül, miközben a fürdő felé rángattam.
Az ajtóba érve hihetetlenül zavarba esett, de örült, hogy nem mentünk tovább..... azt hiszem.
-Mond, hogy Fanni. - súgtam oda neki, majd a földet nézve megszólalt.
-Fanni! - mire az említett összerezzent.
-Baszki, azt hittem behoztad. - fogta a fejét.
-Majdnem. Na pattanj ki, had feküdj be én is.
-Oké. Öt perc, addig egyél. Van még a serpenyőben paella.
-Köszi. Na gyere Jimin. - fordultunk ki a fürdőszobából és becsuktam az ajtót is.... bár jobban sietett volna, ha nyitva hagyom.
Megkerestem a konyhában az említett vacsorát, és tányér nélkül egyetlen villával odaültem elé. Jin már nagyban Vvel beszélgetett, aki nem nagyon mozdulhatott a kanapéról, ezért inkább mindig volt ott vele valaki. Csak pár falatot tudtam enni, amikor Fanni kijött a fürdőből és szólt, hogy mehetek. Minden gondolkozás nélkül berongyoltam miközben hálálkodtam. Vére fürödhetek! De rég volt ez is!

-Kicsim!...... Ébresztő! - hallottam Jin hangját, ahogy ébresztgetett, mire lassan kinyitottam szemeimet. Úgy látszott, én is eljátszottam azt, amit Fanni. Elaludtam a kádban - Ne itt aludj!
-Jó! - fordítottam el a fejem a másik irányba, és már szenderültem is vissza álmaimba.
Csak azt hallottam, ahogy Fannival elkezdenek társalogni koreaiul, majd pár perccel később éreztem, benyúlt alám a kádba két kéz.
-Mi a? - pattant ki a szemem, ahogy egy félmeztelen Jin felemelt.
-Szia! - vigyorgott, miközben Fanni rám dobott egy törülközőt.
-Ritka nagy szerencséd van ezzel a pasival. - jegyezte meg nyelvünkön, ahogy összeszedte Jin pólóját a földről.
-Jah. - bújtam a meleg hercegemhez.

-Legalább törülközz meg! Nem fekszek be melléd, ha minden csurom víz. - tett le az ágyra, de nem engedett eldőlni.
-Jó. - válaszoltam csukott szemmel és eleget tettem kérésének - Gyere. - dőltem el, majd beszenvedtem magam a takaró alá.
-Így, hogy meztelen vagy?
-Akkor hozz ruhát.
-Jó.
De nem öltöztem fel végül. Én ezzel tisztában is voltam, hogy nem fogok felvenni ruhát, amint kilépett az ajtón, én pedig eldőltem az ágyon. Csak éreztem, mikor egyszer bemászott mellém, mert odabújt hozzám és egy puszival fel is ébresztett, de csupán annyira, hogy pólójába kapaszkodva aludhassak vissza.

Hatalmas csörömpölésre, majd hosszú magyar káromkodásra ébredtem másnap reggel. Egyedül feküdtem a hatalmas ágyban és már kezdtem fázni, így inkább úgy döntöttem ideje felkelni, mintsem rendesen betakarózni. Ugyan Jin nem húzta fel a redőnyt, így még viszonylag sötét volt a szobában, de azért szűrődött be egy kis fény. Fanni.... meg kéne javíttatnod egyszer.
Kikeltem az ágyból, majd megkerestem a ruháimat, amiket még este hozott be Jin. Szegény, tényleg azt hitte, meg fogom várni és felöltözök. De jobb később, mint soha, így a pizsim végül csak reggel lett fellőve. Ezután pedig kibotorkáltam a többiekhez még kicsit kómásan, de már sokkal pihentebben, mint előző este.
-Mi a helyzet?
-Jó reggelt? Felébresztettünk? - kérdezte Fanni aki pakolászott a konyhában.
-Csak te a csörömpöléssel, meg a hosszú bazdmeggel.
-Bocsi. Csak kiesett minden. Ez egy szar.
-Szia Franciska! - jött oda Jimin Vtől, de mindketten engem néztek - Itt a telefonod. Már nagyon csörgött. - nyomta kezembe a mobilomat.
-Köszönöm. Hallod, - váltottam magyarra - nem zavart titeket a telóm? - néztem Fannira.
-Lenémítottam estére, így V is tudott aludni. De valahogy meg kell oldanunk, hogy ne egyedül aludjon. Reggel szóvá tette, hogy utál egyedül lenni.
-Oké, majd megoldom. Bakker! Huszonhét nem fogadott hívás, és még csak reggel kilenc van.
-Hát tudjuk, hogy sokat dolgozol. Rántotta lesz, jó? - pakolt ki a hűtőből.
-Persze. - ültem le a pulthoz, vissza a laptopom elé.
-Útban leszel ám itt.
-Akkor hova menjek?
-Menj be a dolgozószobámba. Ezért van.
-Oké, köszi. - szedtem össze a cuccaimat - Jin?
-A fürdőben.
-Rendben.

-Reggeli! - nyitott be Jimin hatalmas vigyorral.
-Megyek, köszönöm. - néztem fel a laptopomról, majd elküldtem még egy levelet és követtem.
-Jimine! - hallottam Fannit, majd kiabálni kezdett valamit koreaiul.
A konyhába érve láttam, hogy Jimin párnával ütlegeli Jint, amin Taehyung jót nevetett. Valószínűleg neki tartottak előadást, mert mikor Fannit megkérdeztem, mindez mért van, nem tudott jó választ adni.
-Nem tudom, hadartak, nem értettem. - válaszolt nekem, majd újra Jimin nevét kiabálta aki végre leállt.
Jin súgott neki valamit, meg Vnek is amin jót nevettek, aztán végre kiszúrt engem az én kis hercegem.
-Jó reggelt! - lépkedett felém.
-Szia! - mosolyogtam, ahogy odaért hozzám, majd megölelt.
-Kipihented magad? - támasztotta homlokát az enyémnek.
-Igen. Hogy bírtad ki? - céloztam arra, hogy ruha nélkül aludtam.
-Nehezen. - nevetett.
-Na ne itt turbékoljatok légy szíves! Jin, neked úgyis dolgod van. - szedett mindenkinek reggelit Fanni.
-Jaj, tényleg. - vágott szomorú arcot, de nem eresztett, miközben a többiek lassan körbeülték Vt. Ugyan az asztal nem volt messze, de nem akarták, hogy úgy érezze, kimarad valamiből.
-Mi a dolgotok? - érdeklődtem.
-A manager hívott. Jiminnek járnia kell a trickesekhez továbbra is míg itt vagyunk, nekem pedig el kell mennem a zeneakadémiátokra, beülni pár órára.
-Ohh. Szóval dolgoznotok kell.
-Igen.
-Gyertek már enni! - szólt ránk Fanni - Ott van a pulton a részetek!
Nehezen, de elengedett Jin, majd a tányérjainkkal leültünk mi is V köré. A tévében mese ment, persze vasárnap délelőtt mire is számítunk..... mondjuk a catroonon mindig mese megy.
-Tom és Jerry? - kérdeztem falatozásom közben magyarul.
-Ezt mindenki érti. - felelt Fanni, majd Vhez fordult és kérdezett tőle valamit.
Közben megszólalt a telefonom, amit a dolgozóban hagytam, de így is meghallottam, ezért felkeltem és érte mentem.

Akármennyire is szerettem volna, nem tudtam Jinnel lenni. Mivel elvileg nekem új csapatom jönne hétfőn, így rengeteg feladatom volt, mert át kellett azt adnom másnak, majd azt a más valakit tájékoztatnom kellett a részletekről. Senki sem számított rá, hogy egyel több emberre lesz majd szükségünk, de hál'istennek voltunk elegen, hogy megoldjuk a problémát. Másik szerencse pedig az volt, hogy nem konkrétan engem kértek, ahogy az esetek többségében szoktak, így tényleg könnyebb volt megoldani. Persze Jin így is mérgelődött. Velem szeretett volna lenni. Végre nem dolgozott, hanem pihent, ezért szerette volna a napját velem tölteni, mielőtt újra munkába fogják.
-Na elintéztem neked Jimin az edzést, bár minden nap nem fognak rád érni. Jin, - fordultam az említett felé, aki a fotelban heverészett és a telefonját nyomkodta - téged csak hétfőn tudlak majd.
-Rendben. - válaszolt, de rám sem nézett. Kicsit durcás volt, amiért csak délután tudtam szóba állni vele. Hát ez van! Dolgoznom kellett.
-Viszont most lehet ráérek kicsit.... - tartottam kis szünetet - Ha nem zavarok.
-Csak mi tudunk zavarni téged. - nézett fel rám Jin és éreztem, hogy veszekedni akar.
-Még mindig fáradt vagyok, de ha veszekedni akarsz, inkább dolgozok.
-Akkor menj csak vissza. Rám úgysincs időd. - merült vissza mobiljába, mire sóhajtottam egyet és már készültem is visszaindulni, amikor Fanni beleszólt.
-Jin olyan hülye vagy. Örülj neki, hogy ráér! Ahelyett, hogy baszogatod, inkább használd ki a lehetőséget.
-Igen hyung! - helyeselt V, majd koreaiul folytatta, amiből egy szót sem értettem, de Jint megérintette.
-Mit mondott? - kérdeztem Fannit, mert láthatóan mindannyian megsajnálták szegényt.
-Hogy ne legyen már ilyen.... puha pöcs nagyjából, mert hogy tök jó látni, hogy mennyire odavagytok egymásért, meg hogy ő nagyon boldog, ha rátok néz és neki még ez sosem adatott meg. Hogy a pasid fogja már fel mennyire szerencsés, hogy van valakije, mert ők egyedül vannak.
-Ohh..... - hallgattam el én is. Ennek nem kéne így lennie. Nagyon magányosak lehetnek - Magányosak, ugye? - kérdeztem újra magyarul.
-Tömören fordítottam, de ha százszázalékosan tettem volna, akkor sokkal jobban szíven ütött volna. Kegyetlen az ő életük.
-Igen...... tudom. - szomorodtam el és megfogadtam, hogy ezen változtatok. Még nem tudom hogyan, de változtatok.


(Folytatjuk :D Sorry amm csak nagyon nincs kedvem mostanság írni >< De, mint látjátok, néha ráveszem magamat. Címről most fogalmam sem volt, sem arról, hogy milyen napon vagyunk, szóval aki eddig követte, és most én eltértem, az.... törődjön bele XD)

RapMonster&Jungkook oneshot

Kook POV

-Suga ne segítsek? - szólaltam fel már sokadszorra. Rap Monster és Suga mögött ücsörögtem, amíg a többiek elmentek edzeni, mert én szerettem volna részt venni a zeneírásban, de nem nagyon engedték.
-Nem kell, köszönöm. - kaptam ugyanazt a választ.
-Nem akarsz inkább mégiscsak az edzőbe menni a többiek után? - fordult felém Rapmon, aki Suga mellett ült.
-Nem. Segíteni szeretnék.
-De most van ihlet. - szólt hozzá Suga, nekem továbbra is háttal ülve.
-Nekem is van néhány ötletem.
-Haaahhh! - sóhajtott - Jó. - állt fel a székből és felém fordult - Elmegyünk ebédelni Rapmonnal, addig élvezd a szabadságot.
-Komolyan? - csillantak fel szemeim.
-Igen.
-Csak ne okozz kárt! - kötötte ki a feltételeket a leader - Ne tegyél tönkre semmit, de legfőképpen ne ments rá a számokra. Figyeltél? - kérdezett vissza.
-Persze! - pattantam Suga helyére.
-Sietünk. Szia!
-Sziasztok! - köszöntem el tőlük, majd csapódott az ajtó, én pedig felvettem a fülest.
Belehallgattam Suga munkájjába és egy száma nagyon megihletett, így azzal kezdtem munkálkodni. Még egy jó szöveget is kitaláltam hozzá, amit elkezdtem megírni, plusz kiegészítettem a dallamot egy-két dologgal. Annyira megtetszett a végeredmény, hogy elakartam menteni, de béna voltam.
-Basszus! Ne-ne-ne! - kapkodtam, hátha vissza tudom hozni az alap dallamot, de nem tudtam.
Pedig Rapmon direkt kikötötte, hogy ne mentsek rá semmire, nekem meg csak sikerült. Egyszer már elkövettem ezt a hibát, pont ezért jegyezte meg külön, de mit ad Isten, megint megcsináltam.
Miután rájöttem, hogy nem fogom tudni visszahozni a dolgot, úgy döntöttem, hogy megpróbálom fejből újra megalkotni, de én nem vagyok egy Suga. Hiába igyekeztem, már nem emlékeztem pontosan a dallamra, így esély sem volt rá, hogy helyre hozzam a dolgokat. Suga meg fog ölni!

Még küzdöttem az utolsó pillanatig, majd ahogy nyílt az ajtó, szívem majd kiugrott a helyéről, hogy mi lesz. Legutóbb Suga iszonyatosan mérges volt, így reméltem, most jobban fogja fogadni a dolgot, mint anno.

-Na hogy állsz Kook? - lépett be Rapmon és azonnal felé fordultam. Suga még sehol sem volt, így felpattantam és a leaderhez siettem.
-Rapmon, én annyira sajnálom. Kérlek segít!
-Mit csináltál? - pislogott rám, ahogy ruháját ráncigáltam.
-Megint rámentettem Suga hyung számára. Hidd el, tök véletlen volt. De nagyon félek tőle. Kérlek segíts!
-Ahh Kook ez komoly?! - mordult rám, mire azonnal hátrébb húzódtam.
-Nam...... én
-Jaj, ne Namozz nekem! - söpört félre és a géphez lépett - Melyik volt az?
De én csak álltam ott. Nem tudtam válaszolni. Meglepett, hogy Rapmon mordult rám, ráadásul olyan hanggal, hogy az ütő is megállt bennem. Azt hittem majd megment, ehelyett pont hogy tőle kaptam. Ügyes vagy Kook, ez szép volt.
-Kérdeztem valamit! - emelte fel megint a hangját és felém fordult.
-Hát..... az a
-Mit üvöltöztök? - lépett be Suga - Mi történt? - nézett Rapmonra majd rám.
-Ez a kis tökkelütött megint rámentett valamit az egyik számodra. - pillantott rám a leader, de nem foglalkoztam vele, mert én már Suga dühét vártam.
-Hagyjad! - indult meg a gép felé, engem pedig ledöbbentett - Emlékszem még mindre, meg le is van írva valahova. Nem nagy gond.
-De ugye, hogy elmondtam neki direkt, hogy figyeljen oda. - kezdtek együtt kutakodni a gépen.
-Jó, van ilyen. Hibázhat. Emlékszek, így semmi gond. Ne támadd le ennyire!
-De muszáj, különben sosem fog odafigyelni. Mindig olyan szórakozott, sosem képes koncentrálni. - méltatlankodott tovább Rapmon.
-De egész jó lett szerintem most, amit csináltam. - szólaltam meg halkan.
-Te most inkább a bocsánattal foglalkozz! - nézett rám szúrós szemekkel a leader.
-Kook jobb, ha most elmész. - fordult felém Suga, miközben Rapmont igyekezte leültetni.
-Rendben. - néztem a földet és, mint egy megszidott kutyus indultam haza - Sajnálom Yoongi hyung. - suttogtam még az ajtóból.
-Felejtsd el. Szia! - sikerült végre egy székbe kényszerítenie Rapmont, majd én is elköszöntem tőlük és rohantam a dormba.

Mivel mindez délelőtt történt, a nap nagy része még hátra volt. Hazaérve a fiúk már otthon voltak, és épp ebédeltek, így engem is megkínáltak a finomsággal. Rossz kedvemet azonnal észrevették, ezért kifaggattak annak okáról. Félve és a lehető leghalkabban tudattam velük, mire mindannyian vigasztalni kezdtek.
-Mostanában Rapmon nagyon hirtelen haragú. - mondta Jin - Ne törődj vele! Biztos más miatt morcos, csak rajtad csattant éppen. Legutóbb Vn fente a nyelvét.
-Jah, ez igaz. - helyeselt az említett, aki közben nagyban ölelgetett - De később bocsánatot kért és pont ugyan ezt mondta, amit most Jin. Suga meg nem volt mérges, így nincs miért aggódnod.
-De kiabált és nagyon rémisztő volt a hangja. - turkáltam tálamban.
-Csak valami felbosszantotta, de biztos, hogy nem te. Na nyugodj meg és egyél. Ne izgulj ezen. - próbált vigasztalni Jin.
-Igaza van Jinnek. Elvégre te golden maknae vagy. Téged mindenki imád. - vidított fel Jimin.
-Köszönöm srácok. - erőltettem egy mosolyt arcomra, de akkor is rosszul éreztem magam.
Nem is nagyon volt sajnos étvágyam, így alig ettem, ami nagy hibának bizonyult, ugyanis ebéd után loholtunk próbálni.

Még a teremben is végig féltem Rapmontól. Szavai visszhangzottak a fejemben és nem hagytak nyugodni, ezért végig csöndben voltam. Csak a munkára koncentráltam, szünetekben pedig Jin mellé menekültem. Eomma mindig megvédett, plusz örült, hogy nincs egyedül, mert Suga mostanában sok zenét írt, a többiek pedig mindig pörögtek, így nem nagyon volt társasága az elmúlt napokban. Amikor pedig közeledett a nap vége nagyon megkönnyebbültem. A dormban azt reméltem, majd el tudok bújni a leader elől, de nem számoltam vele, hogy egy szobában alszunk, és erre csak Jimin hívta fel a figyelmemet.

-Akkor ma nálunk töltöd az estét? - kérdezte tőlem, miközben az autó ablakán pislogtam kifelé.
-Hmm? - fordultam felé, mert nem jutott el az agyamig az, amit mondott.
-Nálunk alszol? Csak mert ugye összevesztetek Rapmonnal, és ma egész nap kerülted is.
-Ohh tényleg! - világosodtam meg - Szobatársak vagyunk.
-Aludhatsz ám nálunk, nem zavarsz. - mosolygott rám kedvesen.
-Rendben. Köszönöm Jimin.
-Szívesen.

Hazaérve kicsit felderültem, hogy nem kell az oroszlán, vagy pontosabban a szörny barlangjában aludnom. Megvártam, míg mindannyian megfürdenek, megvacsiznak, majd átvándoroltam Vékhez. Kitűnő örömmel fogadtak, de a cuccom még nem mertem átvinni. Féltem Rapmon mit szólna, így próbáltam későbbre hagyni, hátha fáradtan már nem érdekli a dolog, de tévedtem.
-Kook, ugye nem akarsz itt aludni? - nyitott be a szobába, ahol négyen animéztünk.
-Hát.... de. - pislogtam rá. Vártam a reakciót, amitől féltem is nagyon.
-Hagyd szegényeket aludni. - folytatta lágy hangon, ami meglepett - Nincs elég ágy itt, kényelmetlen lesz, rosszul alszotok, senkinek sem jó. Aludj a saját ágyadban majd.
-Öhm.... rendben.
-De minket nem zavar Nam. - szólt közbe Hopi.
-De pihennetek kell. Ki kell aludnotok magatokat. Majd máskor itt alszik. Na de én megyek. Ne maradjatok fent sokáig! - csukta be maga mögött az ajtót.
-Nem akarok vele aludni.
-Most tök kedves volt. Látod már nem is haragszik. - simított a hátamra J-Hope.
-Nem lesz baj Kook. - bátorított V is, és kezdtem neki elhinni.

Az anime után, úgy tettem, ahogy a leader mondta. Elköszöntem a srácoktól és visszaosontam a szobámba. Amint óvatosan benyitottam láttam, hogy Rapmon még nem alszik, hanem a telefonját nyomkodja az éjjeli lámpájának fényénél. Csodás! Így még jobban kell vigyáznom, nehogy kiszúrjon, mert akkor tuti beszélgetni akar majd.
Remek ötletnek bizonyult az, hogy csendben elsettenkedek az ágyamig, és már majdnem sikerült is, amikor Rapmon kivette a fülesét majd megszólalt.
-Kook, ugye nem haragszol?
-Hagyjuk. Fáradt vagyok. Majd holnap megbeszéljük. - bújtam a takaróm alá. Ja persze, holnap. Mert akkor több kedvem lesz ehhez a beszélgetéshez.
-Jahj Kook, kérlek. Öt perc az egész. - ült fel ágyában és felém fordult.
-Jó éjt.
-Jungkook! - mordult fel kicsit, mire összerezzentem, majd megjelent az ágyam mellett guggolva - Csak bocsánatot akarok kérni. - de nem válaszoltam, inkább igyekeztem kerülni tekintetét, amivel az enyémet fürkészte - Ne haragudj. Más idegesített fel és pont rosszkor találtál meg. Nem gondoltam komolyan, amiket mondtam.
-Pedig úgy hangzott. - válaszoltam félénken, mialatt egyre jobban a takaró alá menekültem, mígnem már csak a szeme látszott ki alóla.
-Tudod, hogy nem igaz amit mondta. Én is szoktam hibázni. Ne haragudj, kérlek.
-Szerinted szórakozott vagyok?
-Mi? - lepődött meg, de tényleg ez zavart a legjobban. Igenis tudok koncentrálni arra, amire kell.
 - Azt mondtad, nem tudok koncentrálni. Azt biztos nem másra értetted. - néztem végre a szemeibe, de még mindig féltem mit fog tenni.
-Azt csak..... - sóhajtott - csak azért mondtam, mert sokat hülyültök a többiekkel. Tudsz figyelni arra, amire kell elvégre, te vagy az egyik legjobb táncosunk. Mindig te állsz elől. Nálad jobban senki sem tud összpontosítani. - mosolygott egy aprót.
-Köszönöm.
-Na! Ne legyél ilyen morcos! - rántotta le rólam a takarót - Olyan rossz volt, hogy ma nem voltál olyan vidám, mint szoktál. Fel a fejjel! - pöckölte meg az orrom.
-Ne bántalmazz! - ültem fel az ágyamban, míg ő továbbra is guggolt.
-Akkor mit tegyek, hogy mosolyogj?
-Hagyj Vékkel aludni! - vigyorogtam.
-Hagyd pihenni őket.
-Akkor semmit sem tudsz tenni. - fontam össze karjaimat magam előtt, ő pedig a földre ült.
-Talán egy valamit tudok. - szólalt meg hosszabb csend után.
-Mit?
-Csukd be a szemed!
-Miért?
-Csak csukd be!
-Jó. - tettem azt amit mond.

Ám azonnal kipattantak szemeim, amint megéreztem ajkaimon az övéit. Pólójához kaptam, de megfogta kezeimet, így nem tudtam ellenkezni. Lehunyt szemekkel ízlelgetett minden akaratom ellenére. Tiltakozó nyögéseim azonban hamar más irányba mentek tovább. Amint ráharapott alsó ajkamra sóhajtottam, minek hatására már befért nyelve az enyém mellé. Nem volt visszaút. Teljesen kisajátított, nekem pedig semmi beleszólásom sem volt...... de kezdtem azt érezni, hogy ez nem is baj. Valamit megmozdított bennem, és én ezt elég nehezen fogadtam el.
-Jóhh.... jóhh, mostantól vidám leszek - kapkodtam levegő után, majd nyeltem egyet - megígérem.
-Már nem érem be ennyivel. - döntött le ágyamra és elengedte kezeimet.
-Nehh! Rapmon kérlekhh! - kaptam vállaira, amint fölém helyezkedett, de semmi erő nem volt karjaimban, hogy eltoljam.
-Nem győztél meg. Folytasd kérlek. - hajolt nyakamra, majd apró csókokkal kezdett jutalmazni minden egyes nyögésemért.
-Ahh...... Rapmon......
-Hallgatlak. - haladt lejjebb egészen a kulcscsontomig, ami érzékeny területnek bizonyult.
-Haaaaahh! Kérlekkhhh..... nehhh..... ne hagyd abbahh. - el sem hittem mit mondtam, de annyira jól csinálta, hogy többet akartam.
-Ez a beszéd. - nyalt végig nyakam teljes hosszán, végül pedig fülembe harapott, mire újra felnyögtem - Halkanhh! - lihegett ő is - De azért ne fogd vissza magad teljesen. Hallani akarom az édes hangod, miközben megduglak. - Mi? Eddig a részig el sem jutottam még.
-Ne kérlek! Meggondoltam magamhh. - próbáltam menekülni alóla.
-Már késő. - kóstolta meg nyakamat is fogaival, mire újra felnyögtem, és elfordultam az ellenkező irányba.
-Neeeehh! - toltam el kicsit magamtól, de olyan helyen fogott meg, amire nem számítottam - A...... az...... az az enyém. - tátottam el számat és arcára kaptam tekintetem, amint mozgatni kezdte kezét.
-És milyen nagy. - harapott alsó ajkába.
Ahogy masszírozott odalent, egyszerűen nem tudtam mit csinálok. Magamtól húztam fel lábaimat apró terpeszbe, amit azonnal ki is használta és közéjük térdelt. Mellettem támaszkodó kezére simítottam miközben szemléltem, mit is tesz velem.
-Namhh! - ejtettem vissza a párnára fejemet.
-Csak nem nem férsz már el? - csúsztatta kezét alsómba, én pedig nem bírtam tovább látni, ahogyan rám néz. Annyira zavarba ejtően figyelt, hogy megadtam magamat, és lehunyt szemekkel élveztem tovább azt, amit velem tett.
Rajtam munkálkodó karját szorongattam, miközben vonaglottam alatta. Alig jutottam levegőhöz, ahogy hüvelykujjával makkomat masszírozta.
-Nammhh........ énhh - akartam szólni, de nem tudtam befejezni, azonnal megértette mit akarok.
-Imádom mikor így hívsz. - lehelte fülembe, majd felegyenesedett és lekapta pólóját - Nem kell ez sem. - bújtatta ujjait trikóm alá, én pedig segítettem neki a vetkőztetésemben - Már csak ez fölösleges. - kezdte lehúzni nadrágomat is boxerommal együtt, és megemeltem csípőmet, hogy könnyebben megfoszthasson tőle - Jó fiú. - simított végig merev férfiasságomon, mire hangosan felsóhajtottam.
Újra kaptam egy csókot, amit ezúttal annyira élveztem, hogy Namjoon nyakába kapaszkodtam és nem engedtem el percekig, míg kezei meztelen testemet simogatták. Ujjai mellbimbóimon álltak meg, majd játszadozni kezdett azokkal is, én pedig elszakadtam ajkaitól. Hajába túrtam és tovább vonaglottam alatta, ő pedig nyakamat kezdte csókolgatni.
-Nem bíromhhh..... Namhhh. - karmoltam végig vállain.
-Még egy kicsit tarts ki. - szakadt el tőlem és ő is megszabadult nadrágjától - Ez viszont fájni fog, de ne aggódj.
-Mihhh? - pillantottam fel rá, amint megemelte csípőmet, majd bejáratomhoz igazította magát.
-Kapaszkodj valamibe. - mosolygott ördögien és lassan kezdett befelé nyomulni.
-Ahhh Namhhh........ - akadozott lélegzetem a feszítő érzésre, ujjaim pedig a lepedőt találták meg - Fájhhh! Nehh! Lassít kérlekhh! - könyörögtem már lassan könnyes szemekkel, egyenesen az övéibe nézve.
-Mindjárt megállokhh. Kitartás! - dobott egy csókot felém, én pedig összeszorított szemekkel téptem ágyneműmet. Túl nagy!
-Haaaahhhh Naaaaam! - szinte sikítottam, mikor végre tényleg megállt, majd fölém támaszkodott.
-Nyugihh. Engedd el magad. - törölgette le könnyeimet.
Apró, sokkal lágyabb csókokkal halmozott el, miközben mozdulatlanul feküdtem alatta és próbáltam visszanyerni azt a vonagló énemet, amit előtte pár perccel hozott ki belőlem. Kis nyüszítő hangot adtam ki, mire megemelkedett és kérdően nézett rám. Utána mozdultam mire azonnal tudatosult benne, mit akarok, így ajkaimra hajolt. Hihetetlen finom csókban volt részem, minek hatására meg is mozdultam. Ezzel megéreztem magamban hatalmas, lüktető férfiasságát, de már nem feszített annyira, ezért újra megmozdítottam csípőmet.
-Jobbh? - vált el tőlem lihegve, én pedig csak bólintottam.
Lassan mozogni kezdett bennem, bár még nem volt túl kellemes, de már nem is fájt annyira. Kezeimmel igyekeztem őt is izgatni, így szinte mindenhol megsimítottam izzó bőrét, miközben elkezdett mély, férfias nyögéseket hallatni.
-Ha hoh! - dermedtem le, mikor érzékeny pontot ért el merevedésével.
-Mi az? - állt meg.
-Még egyszer! - és megismételte mozdulatát. - Igenhhh! Mééééégh! - feszült kis ívbe hátam az élvezettől, ami átfutott testemen.
-Vajon - lökött egy erősebbet újra jó pontot érve el - a többiek már alszanak?
-M....... mért érdekel...... ohh Istenem..... ez most? - kapaszkodtam mellettem támaszkodó kezeibe.
-Mert gyönyörű vagyhh..... és lehet több alkalmunk már nem lesz errehhh. - mozgott lassan, de ügyelve, hogy ne mindig érje el gyönyörközpontomat.
-Mit..... akarszhhh? - nem voltam magamnál, így nem értettem mit szeretne. Hatalmas, benne dobogó férfiassága teljesen elterelte a figyelmemet. Csoda, hogy értelmesen tudtunk beszélgetni.
-Na kapaszkodj! - nyúlt hirtelen csípőm alá, én pedig megijedtem, így azonnal nyakába karoltam.
-Ahhh.... ugye tudod, hogy.... most mit nyomszhhhh de nagyon. - nyögtem fülébe, miközben felállt velem, de testemet nem hagyta el.
Kicsit jobban megemelt, így már képes voltam kibírni azt a kis utat, ami a nappaliig vezetett. Lefektetett a kanapéra, ügyelve arra, hogy továbbra se csússzon ki belőlem. Az ablakon beszűrődő fény megcsillant izmain, ahogy újra megtámaszkodott mellettem, majd erőteljeseket lökött rajtam és hamar gyorsítani kezdett. Azonnal megtalálta a legjobb szöget, amivel hangosabb nyögéseket csalt ki belőlem.
-Halkanhh! - nézett rám, miközben továbbra sem lassított.
-Nemhh, nem tudokhh. Hah Namhh! - karmoltam végig mellkasán - Én... én mindjárthh. - éreztem, ahogy lassan robbanni fogok tempójától, amikor zajt hallottunk és megállt.
-Nehh! - kaptam kezeihez.
-Cssss! - intett csendre és figyelt.
Csak hallgatóztunk, ahogy valaki kibotorkált a konyhába, majd Namjoon újra mozogni kezdett, ami már csak a kegyelemdöfés volt számomra. Az adrenalin, hogy lebukhatunk, plusz a hatalmas férfiassága túl sok volt, így második lökésénél hasfalamra élveztem. Hihetetlen kínzás volt, hogy nem adhattam hangot érzésemnek, de amint becsukódott újra a szobaajtó, bepótoltam.
-Naaaaaamh! Lassítshhh!
-Mindjárthh. Nyögd a nevem! - hajolt hozzám, és figyelte az élvezettől szenvedő arcomat.
-Namjoooooonhh! Kérlekhhh! - borzongtam meg újra és újra, ahogy még mindig gyönyörközpontom volt a célpontja, pedig már mindent kiadtam magamból.
-Hoh igen, Kook! Olyan szűk vagy! - feszült ívbe háta, amint utolsót lökött rajtam, megint elérve leggyengébb pontom.
Éreztem, hogy megtölt forró nedvével, miközben megborzongva simítottam végig oldalán.
-Nehh! - kaptam tekintetem kezére, amivel hirtelen férfiasságomra simított.
-Akkor megbocsájtasz nekem? - mosolygott rám fáradtan.
-Méghh.... meglátom.
-Naaaaa. - kezdte újra makkomat cirógatni, amit tényleg nem bírtam már elviselni.
-Jó jó jóhh. Csak kérlek ne! - menekültem volna tőle - Neked tudnod kéne, milyen rossz ez ilyenkor. - ejtettem fejemet hátra, majd elengedett.
-Igen tudom. - kelt fel rólam és amint elhagyta testemet, hosszan felsóhajtottam - Menjünk vissza a szobába.
-Szerinted tudok járni? - feküdtem erőtlenül a kanapén.
-Muszáj lesz. - mosolygott rám.

-Jó reggelt! - köszöntem a csapatra, amint kiértem a nappaliban reggeliző srácokhoz.
-Jó reggelt hétalvó! Végre, csakhogy felkeltél. - köszöntött V.
-Hozok neked reggelit. - állt fel Jin.
-Köszönöm. - ültem le az asztalhoz.
-Hogy aludtál? - kérdezte Suga.
-Jól köszönöm.
-Akkor senkit sem keltettem fel, mikor kijöttem inni, ugye? - basszus ő jött ki? Ugye nem hallott?
-Engem biztos nem. - igyekeztem kerülni tekintetét.
-Mi van hyung, fázik a segged? - jelent meg Rapmon, egy szál törülközőben.
-Igen..... meg szerintem néha takarítani kéne a bútorokat is. - pislogott jelentőségteljesen Suga Rapmonra.
-Öhm... - nyelt egy nagyot Rapmon. Ezek szerint Suga nagyon is hallott minket, de legalább nem hozza fel nyíltan. Bár így is nagyon zavarba ejtő a dolog - Majd intézek valamit.
-Köszi.
-Mi van hyung, tisztaságmániás lettél? - tért vissza Jin.
-Fogjuk rá.
-Jó étvágyat! - kaptam ki Jin kezéből a tálamat, majd gyorsan falatozni kezdtem, nehogy véletlenül beszélnem keljen. Mit is gondoltunk? A nappaliban kefélni? Hahh, hülye Nam!