Vendég OS: Túra: YoonMin Yaoi OneShot

Egy bloggal még nem rendelkező írónő küldte el nekünk OS-ét és némi megbeszélés után most végre kikerül oldalunkra a legújabb vendég OneShot! Szerintem nagyon jó lett, nekem kifejezetten tetszik, reméljük nektek is fog!


Író: L. Júlia

Harmadik személy P.O.V.

Meleg, mégis kellemes nyári este a dormban, mikor a fiúk végeztek a napi teendőkkel. Mindenki pihent, vagy játszott, valamivel elfoglalta magát. Jin éppen a vacsorát csinálta, Jimin, Jungkook és V felelsz, vagy merszeztek, Suga pedig a hűvös stúdióban vett fel dalt, vagy esetleg aludt. J-Hope a szobájában volt, mivel ma ő dolgozott a legtöbbet, valószínűleg elbóbiskolt egy kicsit. RapMon egy telefonhívást intézett a menedzserükkel, amire a többiek nem is nagyon figyeltek.
-Persze - válaszolta a telefonba - Igen, holnap jó lesz. Nem, nem kell. Köszönöm! Viszlát. - kinyomta a mobilt, majd a többiekhez fordult - Srácok! - hívta fel figyelmüket a leader - Meg is van a holnapi programunk. Korán kell kelnetek, nehogy lekéssük a vonatot.
-Hova megyünk? - pattant fel V a helyéről.
-Úúú, vásárolni megyünk? - csillant fel Jimin szeme is.
-Nem, túrázni megyünk. Nagyon szép hely, aztán sok fotót csináljatok!
-Ne már! - pufogott Jungkook-Ez tök unalmas.
-Nem az, ránk fér a természet.
-A természet elmehet a búsba. - szólalt fel Hobi, ahogy belépett a szobába - Én biztos nem megyek.Dög fáradt vagyok.
-Most ezt mondjátok, de biztos jól fogjátok magatok érezni. - szólt hozzá a beszélgetéshez Jin is.
-Jah, persze... - dünnyögött a legkisebb.
RapMon sóhajtott egyet.
-Megyek szólok Sugának is. A végén még megharagszik amiért itt hagytuk.
-Nem fog belemenni. Hasztalan. - bizonytalankodott Hope, ahogy lehuppant a kanapéra.
-Majd én szólok neki. - ajánlotta fel Jimin.
A leader végül feladta s előreengedte a kisebbet.
-Suga! - nyitott be Jimin.
Suga a székben ült, lábai keresztben az asztalon, kezei hasán összekulcsolva.
-Mit akarsz? Legalább este ne basztassál.
A rapper csukva hagyta szemét, hogy ne kelljen ránéznie, túl fáradt volt bármihez is.
-Ez fontos. Holnap túrázni megyünk.
-Én nem. - szólt vissza durván - Nem kellenek kullancsok is.
-De neked is jönnöd kell. Már meg van beszélve.
-És engem megint nem vettetek bele.
-De hát éppen most szólok... - hajtotta le a fejét Jimin. Semmi válasz. Kifogyott volna a kifogásokból? - Hallod, ne legyél már ilyen! Majd úgyis befújunk valamivel, hogy ne csesztessenek a bogarak.
Suga sóhajtott, majd rávette magát, hogy a fiatalabbikra pillantson
-Elmegyek.
Az énekes nyugodtan felsóhajtott.
-...De csak ha nem baszogattok. És nem szóltok hozzám. Senki se. Főleg nem te meg az idegesítő kortársad.
-Nem értem miért vagy ilyen ellenszenves velem! - emelte fel a hangját.
-Na mi van, már vissza is szólsz?
-Elegem van, hogy úgy bánsz velem mintha nem is ismernél , vagy nem lennénk barátok.
Jimin csalódottan, fejét lehajtva indult ki a stúdióból.
Emiatt talán még maga Suga is kicsit megbánta amit mondott neki, talán rosszul érezte magát miatta. De ha utána menne, az már nem is ő lenne, nem? Inkább csak ott maradt és próbált elaludni.
Eközben Jimin könnyeivel küszköve ment vissza a dormba.
-Na, szóltál neki? - kérdezte a leader a konyhából, ahol mindenki ott volt, kivéve a rappert.
-Szóltam. - leült a helyére ő is.
-Bàntott? - kérdezte V.
-Nem bántott. - rázta meg csökönyösen fejét.
-Ahha - szólt közbe a maknae.
-Tuti bántott. - kezdett bele V, ahogy a kajáját kezdte enni. - Amúgy életvidámabb lennél.
-Nem szoktál még hozzá? - kérdezte Hobi teli szájjal - Mindig ilyen, főleg mostanában.
-Mint egy tini lány, akinek éppen havi problémái vannak - nevetett Jungkook.
-Lehet - mosolyodott el Jimin is végül.
Egyszerűen nem volt képes hozzászokni, hogy Yoongi mindig ilyen paraszt vele. Jimin már elég hosszú ideje kedvelte őt, sőt! Egyenesen szerelmes volt belé, de az istenit, hogy is mondhatná el pont egy ilyen embernek? Soha nem lenne hozzá bátorsága. Csak úgy elé állni, és megmondani az egyik bandatagnak, hogy szerelmes belé. De kinek lenne?
Elmélyült a gondolataiban, talán még a vacsoráját is csak túrta a pálcikával. Hirtelen ajtócsapódás hallatszott, amire egyből fel is kapta a fejét. Remek! Már csak ez hiányzott! Éppen kezdett kitisztulni a zavaros elméje, mikor felbukkan a zavarok fő oka.
-Meg tetszik jelenni a vacsorára végre? - kérdezte Namjoon.
Suga nem válaszolt, csak figyelmen kívül hagyta a kérdést. Egyenesen a szobája felé ment, de még mielőtt be is lépett volna, egy utolsó "Be ne merjetek jönni!" mondatot hagyott el a szája. Bizonyára eléggé elfáradt így estére, de azért nem kellene ennyire durvának lennie.
A többiek is csak vállat vontak, vagy nem érdekelte őket a dolog, egyedül Jimint zaklatta. Szinte biztos volt benne, hogy valami nincs rendben az idősebbel.
-Srácok, én megyek fürödni - szólalt fel végül V - Jön utánam aki akar.
-Majd én megyek utoljára... - ásított Jimin.
-Oké. Akkor majd én leszek a második - mondta a maknae, ahogy még egy utolsó falatot lenyelt.
Jin már a tányérokat és evőeszközöket szedte össze, RapMon pedig mosogatásra készen állt. Igazából mindenkinek volt valami dolga.
Jimin nagy levegőt vett, majd Yoongi ajtaja elé állt. Hatalmas bátorság kellett ugyan, de bekopogott. Úgy érezte készen áll, hogy Suga elküldje melegebb éghajlatra. Ennél jobban már nem sértődhetett volna meg.
-Mit akarsz?
-Csak...
Alig, hogy elkezdte mondatát, csak a rapper hangos sóhaját hallotta, egy halkabb morgással fűszerezve.
-Figyelj, bocs, hogy bunkó voltam. Csak hagyjál már, az istenit is!
-Jól van már... De én azt nem értem, hogy miért vagy ilyen. Valaki bántott? Azt mondták a többiek is, hogy már napok óta ilyen ingerült vagy. Ez nem fog jót tenni neked! - közölte Sugával aggódóan.
Csak egy morranás bentről, semmi más.
A fiatalabbik szomorúan, és még mindig nagyon aggódva a saját szobája felé vette az irányt. Már olyan fáradt volt, hogy szíve szerint csak ruhástul, mindenestül bevetődne a puha paplanok közé, de eszébe jutott, hogy fürödnie kell még.

Jimin P.O.V.

Nagyon későre járt már az idő, de mivel megígértem, hogy én megyek utoljára, úgy is lett. Mindenki lefürdött, csak én maradtam hátra.
Besétáltam a fürdőszobába, majd beleültem a már kihűlt vízbe. A hideg nem esett túl jól nekem, de ahhoz, hogy meleget engedjek, egyáltalán nem volt erőm. Legalább fél órát ott kuksoltam a kádban, és talán már el is bóbiskoltam, mikor Jin kopogott az ajtón.
-Jimin, te még mindig bent vagy? Igazán mehetnél aludni! Holnap fáradt leszel - anyáskodott felettem, de persze ezt már megszokhattuk tőle.
Nehezen, de kikászálódtam, és felvettem valami pizsamát. Mikor a szobámba léptem, ásítottam egyet. Reméltem, hogy nem túl hangos ahhoz, hogy felkeltse a morgós szobatársamat, Sugát. Már javában aludt. Leültem mellé az ágyára, majd óvatosan végigsimítottam selymes haján. Az arca is nyugodt volt, nem olyan, mint napközben. Mennyire édes! El tudnék olvadni a látványától... Azok a sötét szemek, a fehér bőr... minden olyan gyönyörű rajta és mégsem lehet az enyém...
-Oh, Suga... - motyogtam magamnak halkan - Bárcsak elmondhatnám, hogy mit érzek.Olyan nehéz ez, tudod. Egy fiúba vagyok szerelmes, mégpedig a saját szobatársamba... - sóhajtottam egyet, majd egy lágy puszit nyomtam az alvó arcára.
Végül én is nyugovóra tértem, reggel pedig V és Jungkook izgatott hangja keltett.
-Ne ordítsatok már! Én még aludni akarok! Halljátok? Gyökerek... - mondta Suga, miközben fejére húzta a vastag párnát.
-Igazuk van. Fel kéne kelned - dörzsöltem meg a szemeimet. Elég fáradt voltam, mit ne mondjak. Lehet, hogy a nap valamely részében még a végén összeesek a túra alatt.
-Suga, Jimin, keljetek fel! Már csak rátok várunk, hétalvók! - szólt be a szobába Namjoon, aki már teljesen útra kész volt.
-Én megyek már. Yoongit viszont még ki kell kaparni onnan, ha kell darabokban - kuncogtam, ahogy elővettem valami ruhát magamnak - Hát te miért vagy így felpakolva? Csak nem egy hétre megyünk?
-Nem, viszont három napra.
-Micsoda? - néztem rá értetlenül, ahogy átvettem a ruhám. - Azt hittem, hogy csak ezen a napon! Semmit nem pakoltam össze, ez nem ér! Mindenkinek szóltatok, csak nekem nem?
-Szóltunk volna, ha nem időzöl annyit a kádban tegnap.
-Biztos masztizott - nevetett magában a szobatársam.
-Nagyon vicces vagy bazdmeg. - néztem felé szúrósabb tekintettel - Mi lenne, ha inkább te is felöltöznél és pakolnál?
Semmi választ nem kaptam. Én viszont fogtam magam és néhány dolgot egy hátizsákba pakoltam. Elég nehéz volt, de ez van, ezt kell szeretni. Végül az épület előtt lévő buszra szálltunk fel. Szerencsére nem hagytunk otthon senkit sem. Azt hiszem, akkor éppen nem bántam volna, ha mégis vissza kellene valamiért, esetleg valakiért fordulni. Az egésztől elvették a kedvem, ami egyébként sem volt sok. Nem akartam hozzájuk se szólni. Úgy gondoltam, hogy inkább egyedül szeretnék ülni az ablaknál, és kifele bámulni. Sajnos ez sem jött össze, mert egy ismerős hang szólított meg.
-Jimin - megfordultam, és láttam, hogy Yoongi az - Leülhetek melléd?
Megvontam a vállamat, és bámultam ki tovább. Igazából sokkal izgatottabb voltam, mint amennyire mutattam. A szívem majd felrobbant, hogy ő maga jött ide, és kérdezett rá. Azt hittem, hogy egy életre utál engem, de lehet, hogy tévedtem.
Számat eltakartam kezemmel, és könyököltem az ablak mellett. Több kép is bevillant, hogy "mi lenne ha...". De ezek is csak egy feltételes módban, tehát természetesen nem mondtam ki semmit. Mi lett volna, ha nem engedem, hogy elüljön? Ha én is mindig olyan flegma hangnemben válaszolnék mint ahogyan ő szokott? Ennek ellenére nem sikerült megvalósítani egyiket sem a felsoroltak közül. Túlságosan szeretem, és az én kedves személyiségem csak rátett egy lapáttal. Próbálhattam, nem sikerült őt úgy megbántanom, ahogy ő szokott engem.
-Na mi az? Mitől vagy te ilyen csendes? - kérdezte végül a csendet megtörve.
-Nincs semmi, csak elment a kedvem a beszédtől.
-Pedig már reméltem, hogy ma egy kicsit hiperaktívabb leszel.
-A tegnapi után? Nekem a helyedben bátorságom se lett volna még megkérdezni, hogy leülhetek-e melléd.
-Tudod, mi két különböző személy vagyunk - magyarázta - És más a gondolkodásmenetünk.
-Jah, persze - néztem tovább a messzeséget a busz ablakából.
Egy ideig ismét csend volt. Magamban is elkezdtem gondolkodni. Csak nem személyiséget cseréltünk? Általában én akaszkodom rá, azaz én kezdeményezek beszélgetést, nem pedig ő. Lehet, hogy megbánta, amiért tegnap ilyen rondán beszélt velem. Vagy csak szórakozik, és ki akar készíteni. Minden alkalommal egyre jobban szeretem, és ez ellen nem tudok tenni semmit sem.
-Megérkeztünk! - kiabált elölről RapMon, mire én egyből felálltam és kirohantam a friss levegőre.
Valahol a hegyekben lehettünk, jó magasan.
-És mi most itt fogunk sátorozni? - kérdezte Hobi.
-Ez tök izgi! Majd mesélünk egymásnak rémtörténeteket este! - mondta Jungkook V - nek.
-Jaja! Egyébként hány személyesek a sátrak?
-Van amelyik kettő, van amelyik három. Döntsétek el, hogy ki kivel lesz.
-Én mindenesetre Namjoonnal leszek - mosolygott Jin kedvesen.
-Jungkook, V, leszünk egy sátorban? - karolta át őket J-Hope.
-Persze! - válaszolták egyszerre.
Szóval én Sugával leszek... Ez a nap jobb nem is lehetne, de tényleg!
-Muszáj? - kérdezte Suga - Otthon is vele vagyok összezárva.
-Mit panaszkodsz? Inkább nekem kéne! - szóltam vissza neki. Arcán pedig egy csepp meglepettség volt, mivel ha ilyet mond, én általában nem szólok vissza.
-Jól van. De ne baszogass, amúgy is azt beszéltük meg. Ez rátok is vonatkozik - nézett végig a többieken - Ne szóljatok hozzám, csak ha kérdezek.
Senki se válaszolt, elindultak. V, Jungkook és J-Hope egymás mellett sétáltak és beszélgettek, míg én Suga oldalán csendben lépegettem.
A két vezető elől. Semmi stáb, semmi kamera, csak magunk voltunk. Úgy látszott RapMonon és Jinen, hogy ismerik a környéket, ezért nem is nagyon foglalkoztam azzal, ha véletlen eltévednénk.

Délután egy óra lehetett, mire elértünk egy kis pihenő helyre. Fapadok voltak, és egy kis házikó, ami gondolom a mosdó volt. Gyorsan kipakoltunk néhány szendvicset, vizet, majd leültünk enni. Ez még legalább egy órába telt, de aztán újra elindultunk. Elég magasan járhattunk, és az idő is tikkasztó volt. Ahogy mentünk feljebb, egyszerre a nap jobban égetett, a hűvös levegőtől pedig kirázott a hideg is.
-Mikor érünk már oda? Egyáltalán hova megyünk? - panaszkodott Suga, ahogy egyre jobban lelassult mögöttünk.
Gondoltam bevárom, kedves haver módjára.
-Már nem sokára ott leszünk a sátorozó helynél. Valahol erre kell Lennie. - magyarázta Jin a térképen.
-Biztos nem tévedtünk el? - kérdezte Hoseok, miközben haját hátracsapta, így jól látszott az izzadság a homlokán.
-Biztos! Nyugi, tényleg nem soká odaérünk, csak még egy kicsi gyaloglás.
-Legalább öt kilót leadtam ez alatt basszus! - mondta Suga, ahogy kicsit fáradtan megállt. Senki se reagált semmit, csak én kuncogtam egy kicsit.
Mi kerültünk leghátra. Távolabb is voltunk a többiektől, így nem igen lehetett hallani, hogy mit beszélnek, vagy mi mit beszélünk.
-Mi van, kis szerelmes? - vigyorgott rám.
Micsoda? Hallotta amit mondtam tegnap éjjel?
Egy pillanatra lefagytam, szemeim kidülledtek a helyükről.
-Micsoda? - kérdeztem vissza, mintha nem is hallottam volna, és csak hallucináltam az egészet.
-Jól hallottad, ne játszd a hülyét, Jimin! - válaszolta, ahogy lehajolt hozzám. Ugyan csak egy centiméter volt a különbség, de nagyon a tudatomra akarta adni, hogy itt ő a domináns fél.
-Nem játszom - próbáltam meg nyugodt maradni.
A többiek jóval előttünk mentek, ami remek volt. Így nem hallottak minket beszélgetni, legalábbis remélhetőleg. Nyeltem egyet, de Suga tovább húzta az agyamat, és nem válaszolt semmit. Szívem szerint jól gyomorszájba rúgtam volna, ha csak magunk vagyunk. Miért kell ezt csinálnia velem?
-Jöttök már? - kiabált vissza Hoseok. Szemöldökét felhúzta, furcsállta a dolgot. Nem csodálom, én is így néztem volna az ő helyében.
-Megyünk! - mondtam, és egyből magam mögött hagytam Yoongit.
A nap maradék részében már nemigen beszéltünk. Ha nem volt muszáj, nem szóltunk egymáshoz, elkerülve a bajt.
-Te Jimin - nézett rám a mellettem sétáló maknae - Minden oké?
-Persze, - bólintottam - miért ne lenne?
-Valami nincs rendben Sugával. A szokásosnál is rosszabb, ahogy viselkedik. Te, mint idézőjeles legjobb barátja, nem akarsz beszélni vele?
-Minek? Próbáltam már, azt mondta, ne zaklassam.
-Kár... Azért majd ha ráveszi magát és elmondja mi a baja, azt nekünk is újságold, oké? - mosolygott édesen.
-Jó.
Már lassan a Nap is lemenőben volt. Az első nap rengeteget nevettünk, és jól éreztük magunkat, még így a nagypapa nélkül is. Ő nem akart csatlakozni, hát így járt.
Végre elérkeztünk a sátorozó helyre. Egy tipikus erdő közepén lévő kis üres terület.
-De király! Mindig is ki akartam ezt próbálni! - örvendezett Tae.
-Igen, én is! - mondta Hobi.
Ők ketten, és Jungkook, elkezdték felállítani a sátrakat, amikbe természetesen mi, többiek is segítettünk.
-Gondolom elfáradtatok. - kezdett bele Jin, aki a saját sátra felé vette az irányt - Én azt mondom, hogy menjetek most már aludni. Kezd lehűlni a levegő, és nem lenne jó, ha megfáznátok.
-Jól van, tudjuk anyu... - forgatta szemeit Kook.
Jin valamit odasúgott Namjoonnak, mire az egyetértően bólogatni kezdett. A jó Isten se tudja, hogy miket beszélgetnek ezek ketten!
Mindenesetre, én és Suga is elzárkóztunk mára.
-Elfáradtam - motyogta halkan, ahogy a takarókat rendezgette.
-Suga... Egész végig csak figyeltél minket.
-Az mindegy most. De a sétában elfáradtam.
-Mondjuk az igaz.
Úgy beszélgettünk, mintha az egész meg sem történt volna még ezelőtt.
-Figyelj, Jimin.
Na, kezdődik... Mély levegő, ki-be légzés. Azt hittem, ott helyben meghalok, úgy vert a szívem. Figyelmemet ugyan próbáltam elterelni róla, de nem ment.
-Mondjad. - mosolyogtam kínosan.
-Amiket mondtál nekem... Komolyan gondoltad? - kérdezte, miközben a paplanok között feküdt, és a sátor tetejét bambulta.
-Úgy hangzott, mint aki viccel?
-Nem. De most komolyan, Jimin? Miért pont én?
Hangjában egy csepp sajnálat is lehetett. Ekkor már úgy éreztem, vége, meghalok. Nem elég, hogy tudja, nem is tudja viszonozni.
-Honnan tudjam? Csak megtörtént. Szeretlek és kész. Ez van, el kell fogadnom...
Felült, és rám nézett. Nem volt messze tőlem, talán húsz centi lehetett köztünk. Egy ideig még bámult engem. Kezdett frusztrálni a dolog. Ekkor hittem azt, hogy ilyen nem létezik. Megcsókolt, erőszakosan és makacsul. Hátradőltem, le a takarók közé. Ő volt felettem, és hirtelen szorítást éreztem a két csuklómon. Hirtelen elkapott az a tipikus hasamban dobog a szívem dolog, mint amit a kis diákok a felelet közben éreznek.
-Mit csinálsz? - néztem sötét szemébe. Te jó ég, azok a gyönyörű szemek!
-Éppen próbálom a tudatodra adni, hogy viszonzom.
-Hogy? - nem hittem a fülemnek. A szívem majd kiugrott a helyéről, nem voltam képes elhinni azt, amit mondott.
-Ma tényleg ennyire süket vagy? Szeretlek, te hülye! - emelte fel hangját.
Fel sem tudtam fogni egy pillanatra, hogy mit is hallottam. Nagyot nyeltem mielőtt megszólaltam, kerestem a megfelelő szavakat.
-Jó, oké értem. - próbáltam nyugodtan válaszolni neki - De halkabban. A többiek is hallhatják.
-Ugyan már. A mi sátrunk egy jó öt méterre van a többiekétől. Nem fognak hallani semmit se. - vigyorgott rám.
-Semmit? Suga, mit tervezel?
Egy, az előzőnél sokkal puhább csókot adott. Éreztem a kicserepesedett ajkait az enyémeken. Olyan hideg volt, mégis szenvedéllyel teli olyan, amilyet már hosszú idők óta nem éreztem. Lehunytam szemeim, hogy jobban élvezhessem.
-Bebizonyítom, hogy csak az enyém vagy. - lehajolt hozzám, majd nyakamat kezdte el harapdálni. Itt-ott nyomokat is hagyott, amiket később nehéz lesz eltüntetni. De minden egyes pillanatért megérte, amit vele tölthettem.
Összeszorítottam fogaimat, egyelőre még húzni akartam az időt. Egyre csak haladt lejjebb, én pedig már nem bírtam tovább. Mikor kulcscsontomhoz ért, felnyögtem végre. Nagyon jól esett ez a kényeztetés!

Suga P.O.V.

Gyorsan lekaptam róla a pólóját, és izmost hasát kezdtem tapogatni, amit ő csendesen tűrt. Milyen régóta is vártam ezt a pillanatot! Egyszerűen hihetetlen, hogy amiről már olyan sok ideje fantáziálok végre itt van előttem. Hozzáértem, a jól ápolt bőrét súroltam ujjaimmal. Mikor nadrágjához értem végigsimítottam rajta kezeim, majd óvatosan lehúztam róla, amibe már ő is belesegített egy kicsit. Boxerén keresztül keményedő férfiasságára fogtam, mire ő hangosan felsóhajtott. Felemelkedett, így velem szemben ült. Elgondolkodtam, mit is mondhatnék neki. Most, hogy itt volt pont előttem, és várt a parancsra, valahogy más érzés fogott el. Egy sokkal jobb, amit ezelőtt soha nem éreztem. Nagy dilemmák között döntöttem: azt akartam, hogy a magáévá tegyen, hogy a kettőnk kapcsolatát egy új szintre emelje.
-Állj fel! - utasítottam, mire ő egyből engedelmeskedett is.
Lassan eltüntettem róla azt az egy ruhadarabot is, majd minden gondolat nélkül nagy méretét a számba vettem. Kezdetekben csak lassan és kínzóan kényeztettem ajkaimmal és nyelvemmel, mitől ő sóhajtozásba fogott. Fokozatosan gyorsítottam a tempón örömére, miközben kezemmel is dolgoztam rajta, amit ő nagyon is élvezett. Valahogy engem is örömmel töltött el, pedig sosem hittem volna, hogy valaha itt kötök ki, egy ilyen helyzetben. Kéjes nyögések és sóhajok ütötték meg a fülemet minden pillanatban, amik egyre csak izgattak. Hátradöntötte fejét, és a hajamba kapott kezével, szinte tépte. Eluralkodott rajta az élvezet és elengedte magát, többé nem fogta vissza vágyait, így engem irányítva egyre jobban lüktetett mérete számban, miközben levegő után kapkodott.
-Yoongi, én... - lihegett gyorsan.
Nem akartam, hogy még elélvezzen. Még nem. Amúgy is most kezdtük még csak, nem lehet ilyen rövid a tűrőképessége.
Kiengedtem számból, majd magam kezdtem el vetkőzni előtte. Én nem tétováztam, egyből az alsómtól is megszabadultam. Ültem, és vártam, hogy lépjen. Az első pillanatban, hogy meglátta az én csupasz testemet, kínosan éreztem magam. Nem voltam rendesen felkészülve erre, mindig csak rögtönözök, és lám mi a vége... Egy álom vált valóra!
Letérdelt hozzám, és egyik ujját a bejáratomhoz helyezte.
-Biztos? Ez az első alkalom, úgyhogy fájni fog az tuti. - hajolt közel hozzám, miközben cirógatott.
-Csak csináld már! - sürgettem, mire ő bedugta az első ujját.
Hihetetlenül fájt, de ő figyelt rám és igyekezett. Azon volt, hogy elengedjem magam, elfogadja őt testem is és felkészüljön hatalmas méretére, mely percekkel korábban még nyelvem mellett lüktetett számban, egy idő után pedig megszoktam. Ekkor jött a második ujja melyet lassan belém helyezte. Ollózó mozdulatokat végzett, hogy ellazítson, miközben én igyekeztem nem túl hangosan nyögni fájdalmamban, melyet lassan enyhített. Vállaiba kapaszkodtam szorításommal pedig tudattam vele, pontosan mennyire is kényelmetlen a helyzet, mikor pedig enyhültem már harmadik ujját is belém vezette, úgy tágított. Kellemetlen, egyszerre mégis jó érzés kapott el. Furcsa volt, de jól esett. Annyi gondolatom volt már erről, perverz álmom, hogy inkább örültem mindennek, így hamar elmúltak fájdalmaim és gyorsan haladtunk.
-Basszus! Tedd már be! - kiabáltam rá a nagy sóhajaim közepette. Kínzott a csendességével, hallani akartam, ahogy nyögdécsel tőlem úgy, ahogyan én tőle.
Óvatosan foglalta el jól kiérdemelt helyét, melyért meg is dolgozott, majd miután már kényelmesen kisajátított kezdett el bennem mozogni, ami először tényleg fájt, sőt! De utána, hogy megszoktam, többet akartam.
-Gyorsabban! Még! - nyögtem.
Felgyorsított a tempón, pont úgy, ahogy mondtam neki. Két lábamat vállára emelte, hogy kényelmesebben belém férjen, miközben kezeivel tovább simogatta testemet, de legfőképpen férfiasságomat, hogy biztosan élvezzem kemény munkáját ami értem tett. Ahogy Jimin és én szexeltünk, egyszerűen túl szép volt, hogy igaz legyen. Soha nem tudtam, hogy mit is érez, de ez fordítva szintén igaz volt. Instabil voltam az elmúlt néhány hónapban, mikor rádöbbentem mindarra, amit ebben a pillanatban is tudtam. Valószínűleg nem jött le neki, hogy én viszonzom.
Lassan végre ő is kezdte kiadni magából azokat a hangokat, amiket már olyan régóta hallani akartam! Igaz, szenvedtem alatta már szinte mindentől. A csípője mozgásától, a nyögéseitől, minden apró érintésétől, de még az izmos testének látványától is, amint megfeszültek izmai mikor újabbat és újabbat lökött rajtam. De megérte. A fájdalom amit először éreztem elmúlt és az élvezet vette át annak helyét.
Már ezektől mind képes lettem volna elélvezni egyenesen a karjaiban, nem is lett volna szükség rá, hogy megtalálja legérzékenyebb pontomat. De egyre erősebbeket lökött rajtam, és elérte azt a bizonyost, melytől hihetetlen jó érzés járta át testemet és kéjesen fel is nyögtem.
-Ott! Kérlekh, ott! - kérleltem, miközben a takarót szorongattam kezeimben.
Eleget tett a kérésemnek, és többször is sikerült eltalálnia azt a pontot. Már közel voltam ahhoz, hogy elélvezzek, de együtt szerettem volna vele, a szerelmemmel, ki hasonlóan küzdött láthatóan ugyan ezért a célért. Még párszor megismételte erőteljes lökéseit miktől szinte tökéletes összhangban nyögtünk és kapaszkodtunk inkább egymásba, mint a vékony lepedőnkbe alattunk. Körmeimet jól bőrébe mélyesztettem. Nem tudtam volna elereszteni, ha szerettem volna sem, hiszen pont abban a pillanatban váltunk egyé, éreztük ugyanazt a másik jóvoltából. Hah, micsoda felemelő érzés is volt!
Ám végül meggondoltam magam, mert máshogy szerettem volna befejezni és nagy nehézségek árán ugyan, de fölé kerültem. Rajta ültem, majd mozgatni kezdtem a csípőmet közben le-lepillantottam rá. Olyan édesen nézett fel, mint egy kis kutya, akit örökbe fogadtak. Rajta lovagoltam, kőkemény férfiassága bennem lüktetett és azt akartam, hogy belém élvezzen.
-Jimin, ah...
-Én mindjárt... hah, Yoongi! - kiáltotta nevemet, miközben szorosan csípőmre kapott, magára húzott és váladékát mélyen belém engedte. Izmai megfeszültek, háta ívbe meredt az orgazmustól, mely az én hatásomra futott végig tökéletes testén. Addig még nem is tűnt fel, de nagyon mélyre hatolt bennem, ezáltal pedig nedve is. Még egy kicsit mozgatott magán, hogy nekem is örömet szerezhessen, végül pedig sikerült neki is kiváltani belőlem utolsó, legerőteljesebb lökésével azt, amit néhány pillanattal korábban én értem el nála. Hasára élveztem, ahogyan rajta lovagoltam. Nedves ajkait harapdálta, amint látta mind azt a folyadékot kitörni belőlem, egyenesen rá. Sötét szemeiben még mindig ott égett a vágy, látszott rajta, hogy szeretne még egy menetet, ha lehetne.
Lihegve dőltem le mellé, mire ő először csak rám pillantott, végül azonban szorosan megölelt.
-Szeretlek, te gyökerek gyöngye. - mosolygott fel rám.
-Én is téged. - mondtam, majd megcsókoltam.
-Ugye tudod, hogy ezt titokba kell tartanunk? -nézett fel csillogó szemeivel.
-Tudom. De hát majd csak megoldjuk együtt. Jó?
-Jó.
Lehunytam fáradt szemhéjamat, közben sóhajtottam egyet halkan. Még most sem voltam hajlandó elhinni. Olyan jól esett! És úgy szeretem ezt az idiótát...

Harmadik személy P.O.V.

Kora reggel a három legaktívabb tag már rég fent voltak, és az idősebbeket zaklatták.
-Keljetek már fel! - kiáltozta V.
-Ja! Hasatokra süt a nap. Tök sok dolgot fogunk ma csinálni! - vígan verte fel Jinéket Jungkook.
J-Hope lassan odavánszorgott Jimin és Suga sátrához is, majd halk, fáradt hangon megszólalt.
-Tudjátok, legközelebb csendesebben kéne. Egyesek már aludtak...




(Köszönjük szépen és mint látjátok, bárkitől szívesen várjuk az OS-eket! :)

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )