Jin&RapMonster yaoi OneShot

(FIGYELEM! A fici fétist tartalmaz, mely mások számára undorító lehet. Így aki nincs megbékélve a pisiszexszel az bele se kezdjen!)

Harmadék fél szemszöge!

Jin és Rap Monster azok, akiket a Bangtan szüleinek tart mindenki. Anya és apa szerepet töltenek be a fanok szemében, de még sokszor egymáséiban is, hisz Jin rengetegszer főz a többiekre, takarít utánuk, ha kell, bár ezt már nem olyan szívesen, mint az előbbit. RapMon pedig az a személy akihez lelki problémáikkal fordulnak a tagok. Őt keresik meg, ha bizonytalanok, valami bántja a lelküket, vagy épp tanácsra van szükségük egy helyzet megoldásában. De persze szívesen segít a tanulásban is, ha valakinek az kell éppen. Ezért tartják őket a Bangtan szüleinek a legidősebb tagot és a leadert. Ehhez mérten pedig szoktak is veszekedni olykor-olykor, mikor már túl feszültek, fáradtak, nyugalomra van szükségük.

-Hideg van, esik az eső, mi meg forgatunk. - beszélt a kamerába Jimin - Valahogy nem így képzeltem a tengerpartot.

-De azért élvezzük. Vicces. - jelent meg Kook.

-Te nem fázol?

-Nem. Csak mozogni kell.

-Te könnyen mondod, folyton pattogsz. - nézett a fiatalabbra ki csak vigyorgott - Jin hyung ugye, hogy hideg van. - szólt társának, az pedig szintén beállt a kamera elé zsebre dugott kezekkel.

-Hát nem kellemes. Remélem hamar végzünk, mert így is durva, pedig én direkt hoztam meleg cuccot.

-Hallgatnunk kellett volna rád. - vacogott Jimin.

-Sose szoktatok. Csak Namra hallgattok, rám soha, aztán mindig nekem lesz igazam.

-Engem emlegettek? - totyogott oda a leader is.

-Igen. - válaszolt Jin ekkor pedig már Jungkook és Jimin is tudta, megint veszekedés lesz - Itt vacognak szegények, mert megint rád hallgattak.

-Szabad emberek, semmi közöm a döntéseikhez. - mentette magát RapMon.

-De igen, mert felnéznek rád és amit mondasz az szent nekik. Még ha be is fagy a seggük miattad. - morgott a legidősebb - Aztán megint én ápolhatok majd mindenkit.

-Én is szoktam segíteni.

-Te annyit szoktál, hogy nem vagy ott. Az nem segítség mikor a kicsik nyomják az ágyat. - vitatkozott Seokjin.

Jungkook ezt sosem tudta kezelni, rosszul viselte a vitákat, mert nagy részt békében éltek heten, sohasem voltak nagy balhék, ám az utóbbi időben a banda anyukája és apukája sokszor összekapott. Ilyenkor ő általában elmenekült a többiekhez messzire, ám most beszorult kettejük közé és ha a szavaknak lett volna fizikai erejük, Kookot ütötték volna minden pillanatban, ahogyan az egyik oldalról a másikat célozva repültek át rajta. Jimin természetesen tisztában volt ezzel, hiszen hozzá ment a maknae elsírni bajait. Ezért, és azért is, mert nem szerette ő sem a vitákat, próbált közbeavatkozni, leállítani az idősebbeket és megbékéltetni azokat.

-Szerintem, koncentráljunk a forgatásra, mit szóltok? - igyekezte elterelni a témát, ám nem sikerült, hiába próbálkozott, miközben Kook egyre jobban kezdte rágni ajkait szorongásában. Nagy fájdalom volt lelkének a veszekedés mely orra előtt zajlott legjobb barátai között és lassan kezdett pánikba esni, ami forgatás előtt pont nem jött volna jól.

-Jin kérlek, hagyd abba. Nincs semmi baj, nem kell majd minket ápolni, nem betegszünk meg. - ért hyugjához Jimin, hogy lenyugtassa.

-Jah persze, ne hazudj nekem. Vacogsz. Olyan beteg leszel estére, megmozdulni nem bírsz majd.
-Fiúk megbeszélés! - kiabált egy férfi a stábból, így végül ő mentette meg a helyzetet és a maknae lelkét.
Jin és RapMon azonnal abbahagyta a vitát, majd nem sokat beszélve egymással befejezték a napot. Összevesztek akár a házasok és haragudtak a másikra egy aprócska dolog miatt, csak sajnos emiatt a többiek szenvedtek, kik csapdába estek a csatamezőn. Hiába próbálták oldani a helyzetet, ha az egyikőjükkel beszélgettek, akkor a másik maradt ki és ült csendben a sarokban, ment el szobájába. Ez senkinek sem tetszett, érezték megbomlani a csapatot, ami még Sugat is frusztrálni kezdte lassan.

-Nem jó ez így. Kell megoldás! - ültetett le mindenkit a kanapéra, kivéve a baj két forrását - Tennünk kell valamit. Elegem van a folytonos vitákból és hogy dolgozni se tudunk már rendesen.
-Mi próbáltuk kibékíteni őket, de nem olyan egyszerű. - szólalt fel Hoseok.
-Ezért kell haditervet készítenünk. Rá kell venni őket, hogy beszéljék meg a problémáikat és ne veszekedjenek, hanem értsék meg a másikat.
-És ezt hogyan tervezed kivitelezni? - érdeklődött Jungkook.
-Zárjuk össze őket mikor érzelmes hangulatukban vannak.
-De az sosem egyszerre van.
-De mi össze tudjuk hozni, hogy egyszerre legyen.
-Hogyan? - kérdezett V.
-Én hallgattatok Nammal lelkis számokat, ti mutassatok Jinnek sírós filmeket.
-Mintha az olyan egyszerű lenne. Honnan szüljek neked időt filmnézésre? - tárta szét karjait Hopi.
-Holnap este korábban végzünk a csapatos dolgokkal.
-Hogy az egyéni lemaradásokat pótolja mindenki ott, ahol kell. - tette hozzá Jungkook.
-Igen, de most fordíthatjuk arra, hogy kibékítjük őket. Amíg pedig beszélnek mindenki mehet a maga útjára. Így jó?
-Hát... - gondolkozott el J-Hope.
-Szerintem jó. - szögezte inkább le Suga. Költői kérdésnek szánta azt a kérdést - Mai házi, keressetek Jinnek filmet.
-Hát csak arra van időnk. - morgott Jungkook.
-Ha akarsz végre rendesen aludni, rémálmok nélkül, akkor lesz rá időd. Hajrá! - fordított is nekik hátat Yoongi, majd eltűnt szobájában.
Feladta a leckét a többieknek, akiknek tényleg lett volna jobb dolguk az este, némi szabad elfoglaltság napok óta először, ám annyira rányomta már mindennapjaikra a bélyegét a csapat két szülőjének vitája, hogy inkább feladták azt a pár órát és a megoldáson dolgoztak. Késő estig keresték a tökéletes filmet Seokjin számára, melyet ők végig is sírtak, így biztossá váltak abban, hogy hyungjuk sem fog máshogy tenni, hiszen ő érzékenyebb lélek volt, főleg ha a filmeket nézzük. Beleélte magát a történetbe, átérezte mindig a szereplők helyzetét és olykor-olykor nagyon megsiratott egy-két elvesztett mellékszereplőt, vagy vallomást. Éppen ezért bármibe fogadtak volna, hogy az általuk választott mozifilm meg fogja hozni hatását, ha már ők is bőgtek rajta, kik amúgy nem szoktak. Míg pedig a maknae line és Hopi ezzel foglalkozott, addig Suga olvasott át millió dalszöveget és hallgatott meg ugyanannyi zeneszámot Namjoon számára. Olyat keresett, amire ráfoghatta a munkát, amivel kapcsolatban tehetett fel nem túl átlátszó kérdéseket, miközben a leader lassan magába tud nézni majd és elgondolkodni Seokjinnel folytatott vitáin. Végül összeállított egy jó pár számból álló listát másnapra, mely hajnalra lett kész, így a többiekkel szinte egyszerre dőltek be saját ágyaikba.

Következőnap, természetesen pont emiatt, zombiként másztak ki ágyaikból, míg a két jómadár, kik miatt virrasztottak, sokkal fittebben flangáltak a lakásban. Persze egymást messziről elkerülve. Ám a reggeli nyugalom nem tartott sokáig. Valamelyikőjüknek megint nem tetszett valami, amiért megtalált a másikat és bumm, már rágta is a legfiatalabb ajkait, oldalán pedig Tae körmeit, míg a csapat anyukája és apukája civakodott. Suga azonban ezt nem tűrte jól, így elhordta mindkettejüket, majd ment dolgára. Ennek hála a nap további részében csendben voltak, főleg mikor Yoongi a közelükben tartózkodott. Ezért aznap ő volt az, akihez annyira ragaszkodott a maknae, hiszen lelkének békét és nyugalmat hozott, mikor pedig nem volt ott, máris rágni kezdte puha ajkait, melyek egyre sebesebbek lettek a napok múlásával. Alig várták az estét mindannyian, miközben reménykedtek, hatásos lesz az, amit kitaláltak, ám végül nem is volt szükség rájuk.
-Na mindenki megy el itthonról, ugye? - tett le egy rekesz sört Sejin a dohányzóasztalra.
-Ummm.... nem terveztük. Az minek? - nézte Yoongi.
-Seokjin és Namjoon maradnak itthon, ezt megisszák és lerendezik bajaikat, mert nem tesz jót a bandának sem a kis feszültség köztük.
-Ha Nam alkalmazkodna, semmi baj sem lenne kettőnk között. - nyomkodta mobilját a kanapén ülve Jin.
-Te is pont ugyan olyan hibás vagy, mint ő. Na, mindenki szedje össze a cuccait, megyünk el, késő este jövünk. - sétált beljebb a lakásba Sejin, hogy összeszedje azokat a tagokat akiket el akart vinni otthonról.
Természetesen Jungkook pillanatok alatt készen volt, hiszen egy hatalmas tehertől készültek mentesíteni picike lelkét, ezért pedig sürgette is a többieket. Végül jól megdorgálta őt Suga, amiért siettette, ám ennyit megért a béke, így egy órával később már csak Jin ült a dohányzó asztal egyik felén, míg másikon Nam, a lakás többi része pedig üresen állt. Csupán pislogtak egymásra, de nem akartak megszólalni, végül azonban RapMon volt az, aki nem bírta tovább semmittevéssel tölteni drága idejét.
-Gyorsan beszéljük meg, hogy hülye voltál és menjünk dolgunkra. Neked is, nekem is van jobb jelenleg.
-Én voltam hülye? Te kötsz mindig belém. - kezdtek is bele - Most is te hülyéztél le.
-Mert minden az apró problémáid miatt van, amiket felfújsz.
-Ez egyáltalán nem igaz. - rázta fejét Jin.
-Hahh.... jah.... persze. - dörzsölte halántékát Nam, miközben megbontott egy üveg sört.
-Persze, igyál csak. Attól biztos okosabb leszel.
-Jelenleg megpróbálok lesüllyedni a szintedre, hogy meg tudjuk ezt beszélni.
-Na ez aztán tényleg iszonyat kedves volt tőled. - sértődött meg joggal Seokjin, bár Namjoon a viták szaporodásával néha egyre durvábbakat szólt vissza neki, melyeket kezdett megszokni - Állíthatnál magadon. Nagyon paraszt lettél. - nyitott ki inkább ő is egy sört, hiszen Sejin azt mondta, addig nem állhatnak fel onnan, amíg meg nem beszélik bajaikat, az alkoholtól pedig némi megváltást remélt, akárcsak a leader.
-Mert folyton felhúzol apróságokkal és csak szívod és szívod a vérem. Máshogy nem tudlak leállítani.
-Ha figyelnél rám, hallgatnál néha, nem vesznénk össze egyszer sem. - tértek is arra a pontra ami rendszerint rossz irányba szokott terelődni és ezúttal is elindultak egy újabb veszekedés felé.
Feljött a kor, melyre RapMon a mentális érettséget vetette be kontrának. A szokásos adok kapok is lassan megjelent, ám ahogyan fogyott a sör úgy váltak ők is egyre lágyabbá, ami meglepte mindkettejüket. Természetesen Seokjin volt az, aki elsőnek engedett, mire Nam észrevette magát és állított is stílusán. Hamarosan a szokásos heves vita csillapodni látszott, miközben ők egyre részegebbek lettek. Végül letargikus hangulatban kötöttek ki az asztalra dőlve, mialatt megállás nélkül kértek bocsánatot a másiktól mindenért. Már lassan azért is, hogy levegőt vesznek.
-Én tisztellek ám Jin. - motyogott Namjoon - Csak ne akarj ennyire anyáskodni.
-Csak féltelek titeket. De akkor csak messziről foglak.
-Majd tanulunk a saját hibáinkon. - állt fel RapMon és azonnal el is kapta a falat, hogy abba kapaszkodik.
-Hova mész? - emelte fel fejét Jin.
-Hugyozni. Meghajt a sör. - indult el lassan.

-Ummm, oké. - dőlt vissza az asztalra - Lehet nekem is kell.

-Lehet? Hogy-hogy nem tudod? - kérdezett vissza Nam amint már a mosdónál járt.

-Nem tudom. Ahhj, nem tudok én semmit. Hagyjál! - nyavalygott Seokjin.

-Ó, dehogynem. - hagyta nyitva az ajtót a leader és úgy végezte dolgát - Nagyon is sok mindent tudsz.

-Ez nem igaz. Én vagyok a leghaszontalanabb a csapatban. Nem tudok táncolni, sem dalt írni.

-Ebben tévedsz. Sokszor írtál már szövegeket, amik nagyon jók lettek.

-Azok pár sorok voltak. - pihent az asztalon a legidősebb.
-De akkor is jók lettek és nagy munka volt velük. - haladt Nam a mosdóbeli dolgaival.
-Az a néhány mondat semmi. Ti oldalakat írtok naponta. - szomorkodott.
-Na és aztán? Attól még sokszor van, hogy az a több oldal nincs olyan jó, mint az a pár sor amit írtál.
-Jah persze. - hitetlenkedett Seokjin.
-Igazat mondok hyung. Ügyes vagy ebben is, csak gyakorolni kéne.
-Mint a táncot. Amiben szintén borzalmas vagyok.
-Na és? Abban én is. - ment oda hozzá RapMon miután kezet mosott.
-De te van amiben jó vagy. Nekem nincs. Semmi.
-Dehogynem. Most mért mondasz ilyeneket? - simogatta Namjoon.
-Ti mindannyian jók vagytok valamiben. De nekem.... nekem nincs semmi erényem. Nem vagyok jó táncos, sem dalszöveg író, vagy zene komponáló. Nem vagyok szép sem és még csak jó színész sem. Nem kapok felkérést, míg benneteket megállás nélkül hívnak ide-oda. Én csak teher vagyok itt, plusz ember, akire amúgy semmi szükség. - temetkezett karjaiba az asztalon fekve.
-Jaj ne mondj ilyeneket. Igenis fontos tagja vagy a csapatnak. Tudsz táncolni és zenét is írni és nagyon jó színész vagy. A rajongók is imádnak, mert szép hangod van, plusz nagyon tetszel is nekik, mert szép vagy. Fontos tagunk vagy ugyanúgy, mint a többiek. Miért vagy most ilyen negatív, mi történt Jin?
-Sokak szerint semmi keresnivalóm itt. - hallgatott el kicsit - És tudod mit mondtak a többiek? Hogy anya folyton hisztizik és bosszantja apát. Ránk gondoltak, hogy veszekszünk, méghozzá miattam. Velem csak a baj van. - mocorgott.
-Dehogyis. Mindannyiunknak szokott nehéz időszaka lenni. Más is szokott veszekedni, mert olyan a kedve. Na Jin, nézz rám! - húzta el egyik kezét fejétől, mire a legidősebb az asztalon fekve pislogott rá - Fontos vagy és csak rossz időszakod volt. De már tudom mi a probléma és segítek neked. Csak kérlek, legyél rugalmasabb és nem gondolj hülyeségekre.
-Te könnyen beszélsz. Te tehetséges vagy. - ült fel.
-Te is. Csak nehezen viseled a támadókat. Jin, ne hallgass rájuk! Fontos vagy a fanoknak, nekünk, nekem. Szükségünk van rád, szedd össze magad.
-Nem tudom.
-De én igen. Na gyere, feküdj le aludni. - próbálta felsegíteni társát a leader - Pihend ki magad.
-Nem kell segítség. Ennyire azért nem vagyok terhetekre. - ült Namjoon előtt a földön.

-Hát jó, bocsánat. - térdelt vissza elé, ahogyan elengedte Seokjint, a legidősebb pedig hirtelen mozdulatot tett, amely meglepte RapMont. Néhány pillanatig nem is tudott mit tenni, azután pedig nem akart, ugyanis csak azért viselte el Jin civakodását heteken keresztül, mert érzett iránta valamit. Csupán ezért nem küldte el erőteljesebben melegebb éghajlatra és inkább visszafogta magát, ha társa morgott neki, mert nem akarta, hogy az megsértődjön, majd otthagyja. - Jin? - kérdezett azonnal, amint Seokjin elhúzódott.

-Annyira rég volt ilyenben részem, hogy muszáj volt. - ivott bele sörébe.

-És ennyire rossz volt, hogy innod kell rá?

-Nem. Csak szinten kell tartanom az állapotomat. Köszönöm. - nézett a leaderre Seokjin - Ez már nagyon hiányzott.

-Nem csak neked.

-Pisilnem kell. - mászott volna el RapMon mellett a mosódba, ám az ölébe ültetve ölelte magához.

-Nam?

-Jó illatod van. - sóhajtott nagyot.

-Elengednél kérlek?

-Most nem. Had ölelgesselek. Ha neked meg szabad engem csókolnod csak úgy, nem törődve az érzéseimmel, akkor nekem szabad téged ölelgetnem.

-Nem törődve az érzéseiddel? - lepődött meg Jin.

-Igen. Fel sem merült benned, hogy mért nem kéne, nem lesz jó vége, vagy én nem szeretném.

-Bocsánat.

-Nincs bocsánat. Ezért most szex lesz a vége. - csókolt Seokjin nyakába.

-Mi? Nam! - próbált szabadulni - Ez nagyon szar vicc.

-Mert nem vicc. - harapott fülébe is, mialatt nem engedte el társát. Erősen szorította így képtelen volt menekülni.

-Hagyjh!

-Ne ficánkolj! Bajod eshet. - fogta fogai közé társa puha bőrét és apró nyomokat hagyott végig nyakán.

-De... az egy dolog, hogy én csókra vágytam. Amit te akarsz az már sokkal...

-Jobb.

-Bajosabb. Én nem szeretném.

-Ne hazudj! Libabőrös lett a kezed.

-Mert jó pontot kaptál el.

-Mindjárt elkapok valami jobbat. - markolt Seokjin férfiasságára.

-Ahj! Pisilnem kell. Legalább oda engedj ki.

-Nem. Ez a revans, hogy elviseltem a vitákat. Engesztelj ki.

-Had pisiljek előtte.

-Nem mehetsz sehova. Tartsd vissza. - bújtatta ujjait Seokjin felsője alá.

Az este nem ennek indult, fel se merült a gondolat Namjoon fejében sem, hogy legnagyobb álmát válthatja valóra. Csupán egy hirtelen jött ötlet volt, mely Seokjin elhamarkodott csókjából pattant ki. Ezt pedig csak táplálta tovább gyenge védekezése és apró sóhajai, amint Rap Monster egyre több figyelmet szentelt neki. Hiába nem akarta, menekült volna, végül mégis ott maradt a leader karmai között az idősebb. Lassan hallgatott szavaira, egyáltalán nem mondott már ellent, miközben Nam elfogyasztatta vele söre utolsó kortyait is és addig vetkőztette, míg már semmi sem fedte puha bőrét. Seokjin hatalmasakat pislogott rá amint felállt és őt nézte, gyönyörködött testében. Pár pillanat múlva pedig Nam is elkezdett megszabadulni ruháitól. Ekkor Jinben felmerült a kérdés újból, de utoljára.

-Elmehetek pisilni? - érdeklődött félve. Igazából nem is értette, mért kérdezte ezt meg, hiszen már nem is tudott volna könnyíteni magán, mert Nam tett ennek érdekében.

-Nem. - kapta azt a választ, amit várt.

Ám ezúttal nem ellenkezett, nem is szomorkodott és nem is fortyogott magában. Elfogadta a szabályokat, majd már csupán várta a leadert, hogy visszatérjen hozzá. Nem kellett sok időt egyedül töltenie, Nam sietett vissza, mert nem szerette volna hosszú percekig magára hagyni a gyönyörű testet. Ledöntötte amint felé tornyosult, miközben Seokjin az ajkára tapadt és nyakába kapaszkodott. Egymásnak estek, a létező összes módon kényeztették a másikat. Ujjaik számtalanszor siklottak végig társuk testén, miközben ajkaikkal egymás vállát, vagy nyakát vették célba. Már Seokjinben sem volt egy csöppnyi ellenkezés sem, így ugyanolyan lendülettel izgatta Namjoont, ahogyan az őt. Még akkor sem szólt semmit, mikor a leader hirtelen fájdalmat okozott neki. Csupán felnyögött, rászorított karjaira, ám hamar engedett is fogásán, amint forró csókot kapott bőrére. Nem igazán azzal volt elfoglalva, hogy éppen milyen módon készíti fel őt társa, inkább azzal a problémával küzdött, hogy túl sokat ivott és hiába állt büszkén pénisze, már ez sem állt az útjába a problémának.

-Nagyon kell Nam. Nagyon kell pisilnem.

-Bírd még ki egy kicsit.

-Nem megy. Már nagyon kell. Nem bírom. - nyafogott.

RapMon ezért döntött és gyorsan karjaiba vette. A fürdőszobába vitte, majd lassan lefektette a hideg kőre, mely nem segített Seokjinen. Ettől csak még jobban szüksége volt a könnyítésre, ám nem kapott rá lehetőséget társától. Azonban mást igen. Egy forró csókot síró ajkaira és a leader férfiasságát ellazított bejáratához.

-Neh! - vált el Namjoontól - Előbb had

-Nem. - nyomult be lassan - Ki fogod bírni. Vagy ha nem.... hát....

-Ahh..... a fétised! - sóhajtott fel szenvedésében az idősebb.

-Látod? Okos vagy te. - foglalta el teljesen helyét Jinben.

Egy álma vált valóra ezzel, ráadásul olyan, melyre talán a legkevesebb esély látszott. Végigpillantott társa meztelen testén, majd szemeiben megállapodva forróság árasztotta el szívét. Seokjin lihegett, már akkor levegő után kapkodott, mikor pedig Nam még mozogni is kezdett csak romlott állapota. Egyre kevesebb oxigénhez jutott a nyögések miatt, melyek elhagyták puha ajkait amint a leader a felhők közé repítette. Remekül mozgatta csípőjét miközben lassan sarkaira ült, Jint pedig ölébe húzta. Így tökéletes kilátása volt az alatta vonagló testére, míg az kezeire kapott, mik lábait fogták. Kapaszkodnia kellet Rapmonba, ahogyan az csak fokozta élvezeteit sajátjaival együtt. Lassan már csak kettejük nyögéseitől visszhangzott az egész lakás, Seokjin pedig félni kezdett. Rossz érzése volt, hogy mi fog következni.

-Namh! - sóhajtott fel - Hah! Ne! - érezte amint rohamosan fokozódott teste minden porcikájában az élvezet - Pisilnem kell.

-Semmi sem gátol meg benneh! - nyúlt dereka alá a leader és egy pillanatra sem lassított.

-Nem bíromh!. Haaaaah! - feszültek meg izmai, a leader következő mozdulatára pedig saját hasára is élvezett hosszú nyögése közben.

Megremegett Namjoon karjaiban, miközben az továbbra sem állt meg, így szabályosan küzdött orgazmusával, melynek rengeteg hulláma futott végig testén. Amint pedig a leader keményebbeket kezdett lökni, ő kényszeresen zárta össze lábait, szorította szemeit és takarta el nemesebbik részét kezeivel.

-Álljh! Kérlek állj megh.

-Neh, neh, neh. Mindjárth. - támaszkodott Seokjin fölé miközben szétnyitotta újból lábait.

-Pisilnem kell! Állj megh.... ne olyan mélyen. - találta el újból gyönyörközpontját a leader - Neh! Ez furcsaaah! - nyögött fel.

-Ne küzdjh magaddal! Lazulj el! - mozgott tovább Nam, Seokjin pedig feladta.

Egész este folyamán ezzel szenvedett. Ő kérlelte már a másikat, engedje el, szólt neki előre, nem lesz jó vége, de nem hagyta neki, hogy megelőzze ezt, így most úgy volt vele, elég volt. Ezt már nem bírja tovább. Ellazult egész teste, minden izma Namjoon nagy örömére. Az végigpillantott a másikon, amint az idősebb újból átélte orgazmusát, majd rögtön utána könnyített is magán, végül Jin arcán állapodtak meg a leader szemei. Ő ettől készült ki, hogy láthatta társát, amint hosszan felsóhajtva válik tehermentessé és engedi el görcsösen feszülő izmait. Maga az összkép, az hogy kétszer érte el a csúcsot Seokjin és olyan sok nedvvel mutatta ki örömét elégítette ki Namjoont, ki utolsó mozdulatai után az idősebb testébe élvezett. Felmordult, amint Jin megérezte ezt és hátába mart, hogy fokozza orgazmusát, ami sikerült is. RapMon még sohasem érzett ilyet, így szabályosan szomorú lett mikor már több hullám nem kívánt végigfutni testén. Pedig annyira hajszolta őket, úgy vadászott rájuk, ám sajnos akkor csak egyre volt képes. A további mozgás inkább kellemetlen volt a forró testben, mintsem élvezetes.

-Szép vagyh. - ült sarkaira és végigsimított Seokjin nedves testén.

-Neh! - zárta össze lábait, majd elkapta Namjoon kezét.

-Mi az?

-Belenyúlsz.

-Szerinted ha zavarna, nem engedtelek volna akkor korábban el mosdóba? - vezette tovább ujjait.

-Ez nagyon megalázó. - fordult oldalára Jin és karjaiba temetkezett.

-Nem az. Szexi vagy, ettől pedig számomra csak még szexibb. - mászott újra fölé Nam és fülébe sugdosott - Ezzel bármire rá tudsz venni, bármit megteszek neked egy ilyen menetért. - csókolt vállára - Esküszöm neked hyung.

-Akkor segíts feltakarítani.

-Vagy inkább én kitakarítok, te pedig beülsz a kádba közben és fürdesz.

-Rendben. - nézett a leader szemeibe és zavarba esve pislogott nagyokat. Valami elindult lelkében ettől az estétől.

Azon az éjszakán megbeszélték gondjaikat, kibékültek és még tovább is léptek egyel. Mondhatni átestek a ló túloldalára, de erről nem tudott senki más, csak ők. Ám a békét mindenki felfedezte, ezért pedig hálásak voltak nekik. Végre Kook is el merte mondani az idősebbeknek, mennyire rosszul is érezte magát minden egyes alkalommal, mikor civakodtak, így még egy okuk lett, hogy mért ne veszekedjenek többé. De nem is tervezték. A Bangtan anyukája és apukája örökre kibékültek, sőt... titokban tényleg egy párt alkottak, kiknek a többi tag volt a gyermeke.

-Nam, gyere velem a svédasztalhoz. - hívta Jin a leadert egy fesztiválon, mikor még hátul ültek a sátorban és vártak sorukra.

-Nem. Én már tele ettem magam. Menj egyedül.

-Kérlek kísérj el!

-Nincs kedvem.

-Akkor gyere el velem mosdóba és utána a svédasztalhoz.

-Már oda is kellek? - pillantott fel az idősebbre, majd azonnal kapcsolt is. Nem pont azért hívta oda, amiért azt gondolta Namjoon. - Megyek. - tette le tabletjét és felpattant hozzá.

-Umm.... - nézte végig Tae, amint Seokjin és Nam pár pillanat alatt kisétáltak a sátorból - Ez mi volt?

-Nem tudom.... érdekes. - ráncolta szemöldökét Kook.

-Pedig én mentem volna vele. Ettem volna még. - mondta hangosan V.

-Új rész az Attack on Titanbóóóóól! - pattant fel Jimin - Megnézzük?

-Igeeeeen! - repültek rá a többiek és ezzel meg is menekült a kis pár. Pedig ha tovább gondolkodtak volna ketten ezen az egészen, lehet utánuk mentek volna, lebuktatták volna őket és hatalmas galibát okoztak volna. Így azonban nem volt mitől félniük. Nyugodtan élvezhették a másikat egy eldugott helyen, míg mindenki más semmit sem sejtett.

(Na hát akkor itt is egy ajándék OS :D Ezúton pedig szeretném megragadni a lehetőséget és egy linket megosztani veletek. Az oldal tulajdonosa ezen oldalra minden ficis blog linkjét összeszedte nektek, így ott elvileg mindent meg kell találjatok. LINK! Az oldalon oldalra majd kirakom ezt a linket is nektek!

Továbbá (ehhez majd lesz poszt is de ide először leírom) okt. 1.-jén indul a Koreai Kulturális Fesztivál, amin én is ott leszek a Fandommal. Várunk titeket sok szeretettel az ingyenes eseményen, melyen program is lesz számotokra, szóval alkothattok a fiúknak. Kis ajándékokat szeretnénk kiküldeni nekik amit ti csináltok. Tehát várunk szeretettel titeket majd szombaton a MOM Sportközpontban reggel 10-től egész nap!

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )