-Aim és a többiek? - pattantunk be a kisbuszba, ami értünk jött, miközben Jungkook érdeklődött.
-Későbbi géppel jönnek, ha jól tudom. - válaszolt neki Hoseok.
-Igen. A fokozott ellenőrzés miatt amúgy sem utazhattak a mi gépünkön fegyverrel. - folytattam.
-Azért kicsit félek így a MAMA-tól. - aggódott Taehyung.
-Nem csak te. De reméljük nem lesz semmi. - szólalt meg Suga is.
-Reméljük.
Egy biztos. A legjobbak ott lesznek, ha baj van. - nyugtattam őket, bár
én is aggódtam. Tényleg komoly fenyegetést kapott most a díjátadó,
amitől mindenki kicsit rettegett.
A szállásunkat is egyedül foglaltuk el, testőrjeink nélkül, kik még javában szenvedtek az utazás gyötrelmeivel, mint kiderült. Bár a hotel szintén biztosítva volt mások által, hiszen sok banda ott foglalt szobát, ahol mi, de ettől még nem éreztük jobban magunkat. Köztük volt néhány barát is, így míg volt pár szabad percünk átmentünk felfedezni egymás lakáját. Ám sajnos nem sok időnk volt, mert dolgoznunk kellett már onnan is. V live-ot nyomtunk a fanoknak, egyszerre több kamerával, így tudtak választani, kiket néznek. Kicsit bepillanthattak így a szobánkba és kaptak rólunk egy képet, hogy hogyan is vagyunk, mire számítsanak a nap folyamán. Utána loholtunk tovább próbálni és edzeni a fellépésre. Este pedig még mielőtt vacsorázhattunk volna a MAMA-s ruhákat is fel kellett egyszer vennünk, hogy tökéletesen ránk igazítsák. Így korgó gyomorral estünk be a hotelba és rohantunk az étterembe.
-Milyen finom illatok! - ültünk le, majd már terítettek is nekünk a megszokott kínai forgóasztalon - Addig fogok enni míg ki nem pukkadok. - szemlélte Jin az ételeket.
-Én nem eszek sokat. - fogott válogatásba Jimin.
-De neked is kell. Egyél rendesen. Most jó formában kell lenned. - szóltam rá, mert gyengélkedett a koplalástól.
-Pont ezért nem eszek, hogy izmos testem maradjon.
-Ez nem megoldás Jimin. Ha megint elájulsz a színpadon, akkor a fanok újra aggódni fognak. Plusz ez egy MAMA. Rendben kell mennie.
-Jó-jó. Eszek.
-Majd én figyelem. - nézte Jungkook.
-De ne így! Ez zavaró. - szólt rá Jimin, majd tovább nézelődött az asztalon - Hallod Kook?...... Neee! - nevetett zavarában, majd a fiatalok bele is fogtak szokásos hülyéskedésükbe.
-Aimékről tudni valamit? - érdeklődött közben J-Hope.
-Elvileg már leszálltak. - válaszolt Suga.
-Réges-rég. Itt kéne lenniük. - folytattam.
-Itt szállnak meg? - lepődött meg Taehyung.
-Most nagyon közel kell lenniük, így a mellettünk lévő szoba az övék. - folytattam.
-És együtt fognak lakni a fiúk vele?
-Szerintem igen.
-Fura.
-Hát nálunk nem megszokott, de ők testőrök. Szerintem nem zavarja őket.
-Biztos nem. Gondolom volt rosszabb is már. - válogatott Suga az ételek közül.
Valójában én is furcsálltam és kicsit zavart is, de tudtam, ők tényleg főnök-beosztott viszonyban állnak. Daniel és Jihyo sohasem tekintettek volna úgy Aimre, mint más nőre, akiknek udvarolnának. De azért féltékeny voltam.
Miután sikerült megvacsoráznunk és mindent eltüntettünk az asztalról visszaindultunk végre szobánkba. Tele hassal egy ilyen hosszú nap után mindannyian fáradtak voltunk, ezért mindenki gyors zuhanyra készült, majd alvásra. Ugyan másnap még nem MAMA várt minket, de a főpróba igen, ezért ki szerettük volna pihenni magunkat, mert később ez lehetetlennek bizonyult már akkor is a beosztás miatt. Mikor azonban felértünk lakhelyünkre testőrjeink vártak minket.
-Sokáig ettetek. - kutakodtak, miközben Daniel üdvözölt minket.
-Hogy jöttetek be? - lepődött meg Jungkook.
-Az a mi titkunk.
-Mit csináltok? - jött is a következő kérdés Sugatól.
-Leellenőrizzük a szobátokat. - nézte át rendesen az egyik éjjeliszekrény fiókjait Jihyo.
-Minek?
-Poloska, kamera, vagy rosszabb. Biztonság kedvéért.
-Aim? - érdeklődtem én is afelől, ami a legjobban érdekelt.
-Fürdőt fésüli át.
-Köszönöm. - mentem is be hozzá, de még hallottam, ahogy a többiek beszélgetni kezdenek a fiúkkal.
-Engem is tanítsatok meg, hogy jöttetek be! - kérte a testőrjeinek Jungkook.
-Az illegálisra nem, a másik meg, cég. - válaszolt neki Daniel.
-Szia! - csuktam be magam mögött a fürdő ajtaját.
-Szia! Jól laktatok? - ügyet sem vetett rám, folytatta ki ellenőrzését.
-Igen. Milyen volt az utatok?
-Borzasztó. Nem elég, hogy már a reptéren is külön tortúra ment, útközben még plusz biztonságiak mászkáltak non-stop fel-le a folyosón. Majd itt megint egy órás kihallgatások voltak fejenként. Már azt hittem használni fogom a fegyverem, ha még egyszer valaki megfog minket.
-Mikor érkeztetek?
-Max két órája. - csukta be a szekrényeket és felém fordult - Nem rég.
-Hallom Danielékkel egy szobában lesztek.
-Igen... mért? - érdeklődött.
-Csak... furcsa. Férfiakkal egy lakájban.
-Munka. Féltékeny vagy? - vigyorgott.
-Nem. Csak érdekes.
-Ahha. Idol vagy, ismerem a fajtád.
-Fajtám? Ez kedves. - húztam a számat.
-Féltékenyek vagytok mindenre és mindenkire. Ne aggódj, ez csak munka. Mi csak alszunk ott.
-És nincs véletlenül szabadidőd? Egy kávéra, vagy valami.
-Sajnálom. Ez most nem az a pár nap Nam. Majd máskor.
-És a chat?
-Az maradhat persze. Na engedj ki! Van még mit átnézni.
-Rendben. - álltam félre az ajtóból, majd mikor a kilincsért nyúlt láttam, tényleg nem tökély a válla.
-És mi van a válladdal.
-Alakulgat. - lépett ki a fürdőből én pedig mentem utána.
-De ilyen kis fém pálcikákkal kell, nem? - ültek az ágyakon a srácok, miközben Kook faggatta Danielt.
-Lehet úgy is. - kutakodott még.
Rendesen átfésülték a szobánkat, miközben a maknae line próbálta belőlük kihúzni, hogyan lehet feltörni egy zárat. Persze a fiúk nem akarták ezt elmondani nekik, filmes tapasztalataikat sem erősítették, vagy cáfolták meg, csupán kitértek kérdéseik elől. Daniel szivatta a legjobban őket, míg Jihyo csak nevetett, Aim meg oda sem figyelt.
Majd mikor végeztek megbeszéltük a beosztásokat és a különböző protokollokat. Minden lehetséges esetet felvázoltak nekünk, hogy mikor mit kell tennünk. Kicsit fáradtak voltunk hozzá, így meglepetésként ért mindannyiunkat, amikor felmerültek azok a témák, hogy hogyan reagáljunk, ha fegyverrel rohannak le minket. Kicsit lesokkoltunk, de ők csak magyaráztak tovább. Majd miután megbeszéltünk szerintük mindent, magunkra hagytak. Mi csak ültünk helyünkön és pislogtunk pár percig. Villámcsapásként ért, habár tudtunk jól a fenyegetésekről, de... valahol tényleg azt hittük, kamu az egész, nem éri meg vele foglalkozni. Ám ők nem. Felkészültek jobban, mint bármikor.
Miután magunkhoz tértünk végre elkezdtünk megzuhanyozni majd egyesével bedőlni ágyainkba, de nem tudtunk aludni. Izgulni kezdtünk és félni, ami ébren tartott mindannyiunkat.
Ezért másnap jó fáradtan keltünk. A főpróbán is hatalmasakat ásítottunk, miközben csak percekre láttuk testőrjeinket ahogy rohangálnak. Egész nap futkostak a helyszínen, beszéltek az összes staffossal és a helyszínről készült tervrajzokat tanulmányozták. Akkor már nem csak hárman voltak, hanem Aim még legalább négy ismeretlen embert irányított, akik láthatóan alátartoztak. Sokszor volt gondterhelt az arca egy-egy hosszabb beszélgetés után, miközben mi csak próbáltuk összerakni a fellépésünket és félszemmel figyeltük egymást. Talán pont ezért bénáztam annyit.
Nap végére azonban így is elfáradtam, ruhapróbán pedig legszívesebben állva aludtam volna, de a többiek is. Nagyon kimerültünk és vacsorázni sem volt kedvünk, de ránk erőszakolták. Három kedvenc testőrünk velünk evett, ők pedig kínoztak is minket, hogy szükségünk van energiára. Csak akkor engedtek fel minket, mikor már tényleg elfogyott minden étel. Aznap este is kaptunk fejtágítást, kis megnyugtatást, hogy ők látni fognak minket mindig, de lehet mi őket nem, de akkor se aggódjunk, mert ott vannak. Kaptunk kis vészhívót is mindannyian tőlük, így azonnal tudtunk szólni nekik, ha problémánk akadt. Ezzel sem nyugtatták meg a szívünket, mert egyre jobban féltünk. Túl nagy felforgás volt most a testőrök részéről, ami inkább félelmet keltett sokakban és bennünk is, mintsem biztonságérzetet.
Bár sikerült hamar elaludni így is fáradtan keltünk, de ekkor már idegesen is. Minden miatt aggódtunk ezúttal, nem álltunk meg csupán annyinál, hogy ki fog díjat nyerni, mit mondunk, ha esetleg mi kapunk, milyen lesz a fellépésünk stb., hanem továbbmentünk. Vajon ki fog ránk támadni? Na ilyen félelmünk még sosem volt, bár rengeteg rajongó tépett minket a reptereken, de ezúttal teljesen más miatt görcsöltünk. Pisztollyal még soha sem futottak felénk.
Ezért sokkal idegesebbek voltunk. Bár végig mellettünk voltak onnantól, hogy kiléptünk a hotelszobából, mégis izgultunk emiatt. Nyugtatgattak egész nap, de nem segített. Hiába tudatták velünk, golyó elé állnak majd, ez nem használt. Őket sem szívesen veszítettük el.
-Aim és a többiek már figyelnek, mi bent leszünk, csak ügyesen. - köszöntek el tőlünk, majd kiszálltunk az autóból.
Idegesen vonultunk végig a vörös szőnyegen, bár próbáltuk azt a látszatot kelteni, nyugodtan vagyunk. Pózoltunk a kameráknak ahogy szokás, majd egy rövid csevej után indultunk be elfoglalni helyünket asztalunknál. Nem láttuk testőrjeinket, egyiküket sem, ami kicsit zavart bennünket, de próbáltuk tényleg elhinni, ott vannak. Mikor leültünk és várnunk kellett nézelődtünk, őket kerestük, majd egy pillanatra ki is szúrta J-Hope Ameliet, de csupán ő egyedül. Mi nem láttuk és mozgásban volt, így mikor mondta, hol járt, hiába pillantottunk oda. Mindenesetre vigyázott ránk, ahogyan ígérte.
Görcsbe szorult gyomorral ültünk a MAMA megnyitóján, majd kezdtük el nézni ez előadásokat. Bár próbáltunk felengedni, táncikáltunk kicsit a számok alatt, azért tényleg idegesek voltunk, ami egyre rosszabbodott. Jött az egyik kategóriánk, amelyben jelöltek, így még feszültebbek lettünk pár pillanatra. Izgultunk már azon is, mikor pedig mi nyertük meg, leesett az állunk. Nem hittük, hogy rögtön az első jelölésünket el is visszük. Felmentünk a színpadra majd átvéve a nyereményünket mondtunk gyorsan pár szót. Nagyon boldogok voltunk, onnan fentről pedig megpillanthattuk testőrjeinket itt-ott, bár nem sokat láttunk belőlük, de ez megnyugtatott kicsit mindannyiunkat. Miután pedig végeztünk és a másik néhány díjat is átadták, kezdődött az újabb fellépési blokk, így rohantunk hátra átöltözni, mert abban mi is részt vettünk.
Kapkodtunk, sürögtek-forogtak körülöttünk az emberek és sikerült időre elkészülni. Felsorakoztuk a színpad mellett, miközben megjelent ott Daniel is egy ismeretlennel. Az ő feladatuk az volt, hogy ott vigyázzanak ránk, míg a többiek a közönségben voltak továbbra is elszórtan. Jelenlétük ezúttal is nyugtatólag hatott ránk, így tudtunk koncentrálni a koreokra amik szerencsére gördülékenyen mentek. Hiba nélkül letudtuk részünket és rohanhattunk is vissza asztalunkhoz, hogy innentől már végig ülve élvezzük a díjátadót.
Közben kezdtek szertefoszlani félelmeink. Ment a műsor elég gyorsan, bár lehet csak azért tűnt így számunkra, mert idegeskedtünk, de hamar végére értünk, miközben még kétszer fel kellett sétálnunk a színpadra díjakért amik csak egyre jobban felvidítottak minket. Tényleg megnyugodtunk, már nem volt sok hátra, amikor mozgolódni kezdett a tömeg tőlünk hátra és még az MC-k is megálltak beszédjükben. Mindenki megfordult, nem értette senki, mi az a kis hangzavar, majd megfagyott a vér is bennünk, amint a testőrök megjelentek mindenkinél és sietősen felállították ügyfeleiket.
-Mozgás! - tűntek fel mellettünk Aimék.
-Mi? - pislogtunk rá meglepetten.
-Felállni és futás!
-Minek? - kérdeztünk vissza, pedig megbeszéltük, nem tesszük, csak csináljuk amit kérnek, de annyira ledöbbentünk, hogy nem tudtunk értelmesen reagálni.
-Mert én azt mondta! - húzta fel Aim Kookot és Taehyungot karjaiknál fogva, miközben pisztoly dördült - Futás!
-Mozgás! - tessékeltek minket a kijárat felé, de a fegyverhang után vitt a lábunk is magunktól.
Miközben a kijárat felé szaladtunk más idolokkal és testőrjeikkel együtt, élen jó néhány fegyveres őrangyallal, még szemünk sarkából láttuk, az MC-ket is menekítik, de nem túl sikeresen. Egy testőr fennmaradt a színpadon, amitől elakadt lélegzetünk.
Jihyo rohant a kis csapatunk élén és biztosította az utat. Egy folyosóra értünk, a sarkon pedig megállítottak bennünket és a falhoz tessékeltek. Az élen haladók előrementek megtisztították a terepet, mialatt visszanézve még ráláttunk a kiürült nézőtérre, ahol fegyveres emberek sétáltak az első lövés irányába pont úgy, mint a katonák. Harc indult, mi pedig idegeskedtünk, hisz önmagunkat nem tudtuk megvédeni most.
-Indulás! - fordultunk be a sarkon és sietve mentünk a következőig, amin már túlhaladtak a fiúk, hogy biztosítsák tovább is a kiutunkat.
Elhaladni készültünk egy elágazásnál is, melynek kezdetén szintén állt egy fegyveres, hogyha onnan jön valaki, lelője azonnal. Már készen volt, a sarokra célzott, mi pedig közeledtünk felé. Majdnem az utolsók voltunk, így Aim a sarkunkban járt, ezért talán kevésbé féltünk, mint a többiek. Ő nem rohant előre, akárcsak mások testőrjei, hanem végig ott maradt a hátunknál. Már nem kellett sok és elértünk volna mi is a kereszteződésig, ám az ott álló férfi lőtt és üvöltött. Amelie azonnal elkapta Jin pólóját és visszarántotta, mialatt mi is megtorpantunk még pár idollal együtt. A testőr folyamatosan lőtt és fedezékbe akart hátrálni a többiek után, de neki már nem volt szerencséje. Épphogy csak belépett egyik lábával a fal mögé, eltalálták. Elengedte fegyverét és megszakadt terve, majd halálos golyót kapott, így a földre rogyott.
-Leülni! Mindenki a falhoz! - nyomott földre minket és a többieket is Aim, akiket nem is kellett volna védenie - Erősítést kérek! Jihyo, fordulj vissza! - szólt fülesébe, de valószínűleg társa nem tudott, mert látszott rajta, izgulni kezd.
-Aim! - remegett J-Hope.
-Semmi baj. Maradjatok itt! Bármi történik nem mozdultok. Nem pofáztok vissza, csináljátok amit kérnek!
-Itt hagysz? - kerekedtek el szemeink.
-Eszem ágában sincs. Itt maradtok! Nem mozdultok! - állt fel és rohant ahhoz a sarokhoz, ahol a minket védelmező férfi feküdt a földön én pedig csak reméltem, nem fog mellé feküdni. De kinézett a sarkon, bennem pedig az ütő is megállt.
(Folytatjuk az utolsó résszel. Befejezés következik. :3
Facebook oldalunk -->
LINK )
