VMin vendég Oneshot (Ayu)

Én annyira boldog vagyok gyerekek, hogy ezt oszthatom meg veletek :D Ayu oneshotja valami hihetetlen jó lett és aaaaah XDD Ezzel midnent elmondtam. Na gyoras, olvassatok, olvassatok! :3

Jimin POV

A diákok befelé özönlöttek az iskola kapuin. Épületből, épületre járkálva mentek egyik órájukról a másikra. Fél órás szünetek mellett természetesen mindenre volt idő. A papírjaikat rendezgették, magolták az új tananyagot, ettek vagy éppen beszélgettek és szórakoztak ilyenkor a legtöbben. Tipikus iskolai mámor érzése öntheti el azt, aki erre a területre téved, mivel ez egy közterület is egyben.

Én az irodám ablakából követtem az eseményeket. Öltönyben, lakkozott, fekete cipőben, tökéletesre fésülve hajam, hátam mögött összekulcsolt kezekkel álltam és vártam a csengő első rezdüléseit, amik azt jelezték, hogy nem sokára újabb óra kezdődik, amire nekem is sietnem kell. Szándékosan mindig késtem öt percet. Teszteltem, hogy a diákjaim ennek ellenére késnek-e. Ha igen, akkor feleltetek. Még ha nincs is vizsga idő, engem aztán nem hatnak meg. Viszont volt egy kivétel. Az összes tanuló közül egyetlen egy.

Biológia szakon oktattam. Kivételesen élveztem az egyik csoportban ezt tanítani. Abban, amelyikben az a különleges diákom volt. Elérkeztünk az embertanhoz, így természetesen hiába nem késik Ő, egész órán zaklatom. Folyamatosan a kérdéseimmel bombázom. Nagyon jó eszű gyerek.

Gyerek?

Nem. Egyáltalán nem az. Én még éppen a harmincas évemet kezdtem el tölteni, ő pedig a huszonkettőt. Meglehet, nagy a korkülönbség, de engem ez nem zavart. Tudtam, hogy őt viszont igen. Szerettem látni az arcát, mikor valami intimebb kérdést teszek fel neki, ő pedig pirospozsgás arccal, remegő ajkakkal adja meg a választ. Talán ebben közre játszik az is, amilyen tekintettel méregetem közben. Nem mintha szándéktalanul tenném. Célom van.

Ezekben a percekben is legbelül izgatottan vártam, hogy megszólaljon a csengő, akárcsak egy kisgyerek, mindössze azért, hogy kifaggathassam a legújabb anyagból. Az ablakon is éppen ezért lestem ki. Tudtam, hogy melyik épületből kell átjönnie most, de ez idáig nem láttam.

Ám elérkezett a várva várt pillanat. Az iskola ezzel a hanggal telt meg. A léptek megszaporodtak, én pedig még mindig az ablakban állva vártam érkezését, de csak nem jelent meg. A faliórára néztem. Ideje volt indulnom, különben a saját szabályaimnak mondanék ellent. Felvettem az asztalomra készített könyveket és füzeteket, és már el is hagytam az irodát.

Az előadóteremhez érve futó léptek ütötték meg fülemet. Ajkaim apró mosolyra húzódtak, ahogy oldalra tekintettem és megláttam, ahogy szétzilált hajjal, válláról félig leesett pulóverrel, táskája másik vállán pattogva fel-le rohan oda, ahová épp benyitni készültem. Kezeim a kilincsre tettem és mielőtt a közelembe ért volna kitártam azt. Fegyelmezetten, figyelve minden lépésemre indultam meg a tanári asztal irányába, miután gondosan bezártam az ajtót magam után. Ahogy letettem a könyveket a kezemből, abban a pillanatban lépett be ő is. A késett diák. Nem néztem rá, hiszen tudtam, hogy ki az. A többieken futtattam végig tekintetem, miközben feltettem neki az első kérdést.

- Kim Taehyung! - szólítottam nevén, mire a teremben ülők mindegyikének arcából kifutott a vér. - Ugye tudod, mit jelent, ha késnek az én órámról?

- E-elnézést, Park tanár úr! - nyelt egy nagyot, de nem mert megmozdulni onnan ahol állt. - De van rá magya...

- Engem nem érdekelnek a kifogások. - szemeimmel irányába néztem és láttam, hogy próbálja összeszedni magát. - Tedd le a holmidat, utána gyere ki a táblához. - parancsoltam rá.

Ahogy más, ő se mert ellenkezni. Felfutott a lépcsőn az ötödik sorig, ahol sűrű bocsánat kérések közepette befészkelte magát a helyére, majd haját simítgatva indult meg lefelé. A frizuráján ugyan nem tudott változtatni, de a ruháját megigazíthatta volna magán. De úgy tűnt, ez egyáltalán nem zavarja. Ki volt fulladva a sietségben, így bizonyára alapjáraton melege volt. Szíve valószínűleg már ettől hevesebben vert a kelleténél, viszont tudva, hogy elkésett az órámról, a pulzusa az egekbe szökött, én pedig a lehető legmélyebbre látó pillantásaimmal illettem, sokat ígérve a felelést illetően. Egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy megállt a tábla közelében és kicsit enyhítve érzésein, merészen szemeimbe nézett és állta a pillantásom.

- Rendben, kezdjünk valami könnyebbel. - dőltem neki tenyereimmel támaszkodva az asztalnak. - Sorold fel a prosztata régióit.

- Négy régióra oszthatóak fel. A perifériás, az átmeneti, vagyis a tranzicionális, a centrális és az elülső fibromuscularis zóna.

Tökéletes választ adott, így nem volt mibe belekötnöm, de általában mindig helyesen felel. Nagyon jól felkészül minden órára. Nem csalódtam benne, viszont szórakozni szerettem volna. Már nem fogom sokáig húzni a várakozással. Ahogy végigtekintek a szépen ívelt állán, a gyönyörű mogyoró barnán csillogó szemein, a szép arcán és a haján, ami olyan állapotban állt ezekben a percekben, mintha épp most jött volna egy jó szex után. Ez persze az én fantáziám is beindította. Nem lenne szabad diákokkal kikezdeni, de neki nem bírtam ellenállni. Muszáj volt megszereznem magamnak.

- Mekkora a prosztata átlagos mérete és súlya? - eresztettem meg egy alig észrevehető mosolyt, de tudtam, hogy neki feltűnt. Pontosan ezt szerettem volna elérni.

- Két-három centi... - nagyot nyelt, miközben pillantásaimmal határozottan feltüzeltem, ahogy alig észrevehetően végigmértem tetőtől talpig, kisebb ideig elidőzve azon a területen, amelyről szó volt, majd újra szemeibe néztem. Arca olyan vörös volt, akár az eper. Szívesen hintettem volna rá csókokat, hogy ez által még inkább piruljon. - Nagyjából hét-tizenhat gramm körüli... - remegett meg hangja.

- Bonkhoff és Remberger elmélete? - küldtem neki azonnal a kérdést, amint épp csak befejezte válaszát.

- Három sejttípusra érdemes koncentrálni. - felelte.

Csend ült a teremre. Mindenki feszülten figyelt és várta, hogy Taehyung folytassa a feleletét, viszont ő ujjait tördelve állt előttem.

- Nocsak! - rugaszkodtam el az asztaltól, elindulva felé. - Csak nem, nem készültünk? - húztam fel szemöldökeim egy mindent tudó mosollyal. - Tudod, mi jár azoknak, akik nem készülnek az órámra? - erőltettem magamra a legkomolyabb tekintetem, pedig legbelül nagyon is boldog voltam, hogy végre sikerült elkapnom.

- N-nem. - felelte, ahogy megálltam vele szemben és lesütötte szemeit.

- Mivel te egy kivételes diák vagy ezért nem foglak megbuktatni. Viszont van egy ajánlatom számodra. - huncut mosollyal néztem tovább, ahogy megszeppenten nézett ismét szemeimbe. - Ma este nyolc órára gyere át hozzám. Korrepetállak.

Kénytelen volt belemenni a dologba. Szünetben megadtam neki a címet és ennyivel le is rendeztük a dolgokat. Nem érdekelt a többi diák véleménye. Csak az számított, hogy ma este kettesben leszek vele. Végre olyan hosszú idő után! És most nem menekülhet. Abban biztos lehet. Nem fogom hagyni, elmenni anélkül, hogy ne kapnám meg, amit szeretnék. Ha csak egyetlen alkalommal is, bár többen reménykedek.

A csengő megszólalt és a bejárónőm már ment is a bejárati ajtóhoz. Hallottam, ahogy bemutatkozik, majd beljebb lépnek a nappaliba, ahol én is voltam és a kandalló előtt álltam.

- Park úr, a vendége megérkezett. - szólt a nő.

- Rendben, elmehet. Az este további részében ne zavarjon minket, ha nem keresem én magam. - adtam ki a parancsot.

- Értettem. - és elhagyta a helyiséget.

Megvártam, míg az ajtó bezáródik, majd pár másodperc múltán, mikor biztos voltam benne, hogy nem hallhat minket, megfordultam. Haja szépen homlokába fésülve állt. Ruhája rendezettebb volt, mint a nap folyamán, viszont nem gondolt arra, hogy kicsípje magát. Ugyanabban jött el, miben nap közben is láthattam.

- Jó estét, tanár úr! - üdvözölt tiszteletteljesen meghajolva. Ez tetszett. Még hasznomra válhat.

- Taehyung. - biccentettem. - Ülj csak le. - mutattam a bőrkanapék egyikére.

Ő eleget tett kérésemnek, miközben jobban szemügyre vette a helyet. Gondolom nem ilyenben él. Elég busás pénzt keresek, így a házam is nagy, és persze ami belül van se épp a legolcsóbb termékekből lett összeválogatva.

Taehyung a táskáját ölébe véve kezdett kutakodni benne. Előhúzta belőle a füzetét és tankönyvét, amiket letett az üveglapú asztalra, a táskát pedig a lábához a földre. Odaléptem hozzá és leültem mellé tartva a tisztes távolságot. Egyelőre...

- Mi is volt az, amit nem tudtál? Megtanultad? - tettem egyik karom a háttámlára és lábaimat keresztbe téve vártam, hogy összeszedje gondolatait.

- N-nem... azt még nem tanultam meg. Nem találtam hova jegyeztem fel.

- Akkor feljegyezzük most. Mire vársz? Vegyél elő egy tollat vagy azt sem hoztál magaddal?

- Mi az, hogy... - feleselt volna, de hamar észbe kapott.

- Parancsolsz? - húztam fel szemöldököm.

Megköszörülte a torkát, majd beismerte, hogy nem hozott magával, így én felálltam és egy fiókból szereztem neki íróeszközt, amit felé nyújtottam. Karját lassan emelte meg, majd megfogva a kis tárgyat kihúzta ujjaim közül.

- Köszönöm. - motyogta, és a füzete fölé hajolt.

Elfoglaltam helyem mellette és elkezdtem diktálni neki az elméletet, végig őt bámulva. Túl tökéletes volt. Az alakja, a bőre, az arca, az ajkai, mindene. Annyira kívánatos volt, hogy már a ruhás látványa beindított.

- Ne csinálja ezt! - szólt rám, mire gyorsan észbe kaptam.

- Mire gondolsz? - kérdeztem, mert a váratlan kérdésére valóban nem tudtam a választ megtalálni.

- Ne nézzen... ne nézzen így! - tette le a tollat a kezéből.

- Miért? - csúsztam kicsit közelebb hozzá. - Hogyan nézek? - ingereltem tovább azzal, hogy ismét lestíröltem, de csak egy másodperc erejéig, benne mégis számomra elképesztő kémiai reakció indult meg.

Most rajta volt a sor, hogy úgy tegyem, ahogyan én, de utána visszafordult a füzetéhez, mintha mi sem történt volna. Nem dörgöltem az orra alá. Tetszett, hogy legalább ezt is elértem. Igazán izgató volt.

- Ennyi lenne Bonkhoff és Remberger elmélete. - folytattam hivatalos hangnemben. - Most pedig rutin teszt.

- Tessék? - rémült meg.

- Ha már erről tanulunk, a következő kérdésem az lenne, tudod-e, a melegek hogyan izgatják a másikat? - tettem fel komoly arccal a kérdést.

- M-Mit? - húzódott arrébb.

- A prosztatával.

- I-igen... tudom. - makogta.

Közelebb csúsztam hozzá, mire ő is így tett az ellenkező irányba, de már elérte a kanapé végét, így nem tudott tovább hátrálni az én előnyömre. Az intimszférájába hatoltam és megfogtam csuklóját magamhoz rántva.

- Tudod-e milyen érzés, ha valaki hátulról hatol beléd és eléri azt a pontot? Hogy mennyire izgató tud lenni, mennyire Isten feletti érzés. - Suttogtam ajkaira lehelve.

- N-nem! - remegett, mint a nyárfalevél.

- Nem vagy kíváncsi? - suttogtam fülébe, mire libabőrös lett.

- Nem vagyok meleg! - rántotta ki kezét szorításomból és felpattant ültéből. - Nekem nőkkel szokás járni!

- Ó, nem is a járásról beszélek. - kuncogtam.

- Azt is! - fogta fel, miről beszélek és két keze közé fogta fejét. - Azt hittem, korrepetálás lesz!

Felnevettem, majd felálltam, miközben ledobtam magamról az öltönyt és a nyakkendőmet is meglazítottam.

- Természetesen a hiányosságaid pótlása miatt vagyunk most itt. - léptem oda hozzá és mielőtt még bármit tehetett volna megragadtam csípőjénél és magamhoz rántottam. - Márpedig te még férfival nem úgy néz ki, hogy létesítettél volna szexuális kapcsolatot. Hidd el, jobban fog menni a biológia e része, ha tapasztalod is. - nyaltam meg ajkaim, majd füléhez hajoltam és fülcimpájába harapva követeltem ki belőle egy nyögést, amit megkaptam, de azonnal próbált kézzel, lábbal eltolni magától, ám nem hagytam magam.

- Nem vagyok meleg!

- Biszex még lehetsz! - morogtam fülébe, majd nyakán haladtam végig apró csókokkal.

- De én ezt nem akarom! - kapálózott tovább, mire szabad kezem tarkójához tettem és erőszakosan rántottam bele egy csókba.

Ellenkezett. Nem akarta. Legalábbis az esze ezt diktálta, hiszen így nevelték, mint a legtöbb normális embert is, hogy az ellenkező nemhez kell vonzódni. De nem kötelező! Senki sem kötelezhet erre! És a teste márpedig mást mondott. Ahogy a csípőjét az enyémhez húztam, hogy éreztessem vele, máris mennyire kívánom, feltűnt, hogy ő sincs ezzel másképp. Ó, ez a férfi élet! Milyen jó, hogy nem tudja palástolni. Olyan egyszerűen meg tudom szerezni. Felhasználom ellene.

Addig-addig mozgattam ajkaim, míg nagy nehézségek árán, de megadta magát és visszacsókolt. Tudtam, hogy nem szívesen tette, de úgyse eresztettem volna, ami pedig csak neki lett volna rossz. Nyelvemmel próbáltam bejutni hozzá, de ezt már végképp nem hagyta. Szorosan összezárta ajkait, hogy ne jussak bentebb. Mivel visszacsókolt, már ez is valaminek számít, így elengedtem. Pulcsijának ujjával megtörölte száját, amit én kuncogva néztem végig, míg ő gyilkos szemeket meresztett irányomba. Mint aki finomat evett körbenyaltam ajkaim, amit ő elsápadva nézett.

- Ne tégy úgy, mintha nem élvezted volna! - szóltam rá.

- Nem élveztem! Pasival nem élvezem! Főleg nem... veled! - szemtelen módon közvetlenül szólított meg.

Mosolyogva hunytam le szemeim és fújtam ki a levegőt, hogy aztán a lehető legsokatmondóbban nézzek rá, ami sikerült is a reakciójából ítélve. Megremegett és hátrált is egy lépést, de alig mert megmoccanni.

- Ó, ha te tudnád, mire vállalkoztál ezzel a megszólítással. - mondtam egyre szélesedő mosollyal.

Nagyot nyelt.

- Nem érdekel! - merészkedett tovább. - Ez olyan, mintha megdugatnám magam a kettesért, mikor önerőmből is képes vagyok ötössel átmenni! - korholt.

- Ez kétséget kizáróan így van. - vigyorogtam. - Viszont neveletlen vagy. Büntetést érdemelsz. Mindenképp korrepetálásra jöttél. Meg kell nevelni téged. - nyaltam végig ajkamon.

Egy pillanattal később már ismét csókban forrtunk össze, amit természetes reakcióval, először nem akart és próbált ellökni magától, de miután ismételten belátta, hogy ezzel nem megy semmire - jóval hamarabb, mint az imént -, visszacsókolt. Megvártam, míg ellazul egy kicsit, és csak akkor próbáltam meg nyelvem átdugni hozzá, amit nagy meglepetésemre azonnal engedett. Ennek hálájából már nem erőszakoskodtam vele. Sokkal gyengédebben húztam magamhoz és nyelvem is lassabban mozgattam. Mintha isten igazából szeretném őt. Mintha egy törékeny porcelánbaba lenne. Nagyon úgy tűnt, hogy élvezi ezt a helyzetet. Sokkal szenvedélyesebben csókolt vissza, mint eddig. Kezeimmel az oldalát simogattam, a csípőjétől felfelé a válláig, ahol a pulóverébe akasztottam ujjaim és lassan kezdtem levenni róla. Amint lekerült róla, félredobtam egy fotelra, majd saját nyakkendőmtől is megszabadultam és az asztalra engedtem.

Alsó ajkába haraptam, majd torok vonalát csókoltam végig, mire egy sóhaj tört fel belőle.

- Olyan szép a bőröd. - suttogtam, amit ő pirulva fogadott. - Túl kívánatos vagy, ugye tudsz róla?

- Haahhh... - nyögte, ahogy egy megfelelőnek talált ponton a nyakán megharaptam és szívni kezdtem a bőrét. - Tudomhh...

- Micsoda egód van! Ebből is lentebb kellene faragni. - gondolkoztam hangosan, mire ő felnevetett, de elhallgattattam egy újabb harapással, így élvezettel nyögött fel.

Lassan a hálószoba felé vettem az irányt vele. Megtalálva az ajtót, heves csókunk közben, könyökömmel lenyomtam a kilincset és hátsó felemmel belöktem, mire csókunkba kuncogott, amit én azzal dorgáltam, hogy fenekébe markoltam.

- Ahh... tan... ura... - akadt el megszólításomban.

Becsaptam az ajtót, még egy csókot leheltem ajkaira, majd megfogva kezeit a franciaágyamig húztam. A takarót félre löktem és visszafordultam hozzá.

- Szólíts csak Uramnak. - vigyorogtam, mire hitetlenül húzta fel fél szemöldökét.

- És ha Jiminnek szólítanám? - pimaszkodott tovább.

- Akkor még keményebb nevelést kapsz, mint amire eddig gondoltam!

- Miféle kemény nevelést? - rémült meg, miközben magamhoz rántottam és lelöktem az ágyra, majd azonnal felé másztam.

- Az is lehet, hogy nem hagylak elélvezni. - szórakoztam jól reakcióján.

- Nem tennéd!

- Ha így beszélsz velem, akkor olyan dolgokra nyitom fel a szemed, amikről eddig álmodni sem mertél! - suttogtam úgy, hogy ajkaink egymásét súrolják.

Pólóját egyre fentebb húztam, így feltárulkozott előttem szépen kidolgozott felsőteste.

- Nem rossz, nem rossz. - mértem végig, ahogy megemelte magát az ágyról és lerántottam róla a felsőjét, félre dobva a földre. - Nem csodálom, hogy a lányok odáig vannak érted a suliban. - kuncogtam.

Pirulva fordította el arcát, amit nem hagyhattam ennyiben. Végigsimítottam rajta ujjaim és egy csókot nyomtam egyik oldalára. Lentebb haladtam. Végig a már bejárt útvonalon, a nyakán, le a kulcscsontjához, tovább a mellkasához, megállapodva az egyik mellbimbójánál. Azon nyomban ajkaim közé vettem és szívogattam. Néha fogaim is végighúztam rajta, mire a háta ívbe feszült, csípőjét megemelte az élvezettől, amit kéjes sóhajokkal nyugtázott. A nyögéseket próbálta magába fojtani, de megvoltak a módszereim, hogy kicsalogassam belőle. Olyanná fogom tenni, mint amilyen még sosem volt ezelőtt. Könyörögni fog, a nevemet sikítva fog élvezni.

Miután végeztem egyik bimbójával, ugyanannyi figyelmet szenteltem a másikra is, de még mindig csak apróbb sóhajok hagyták el ajkait. Én márpedig többet akartam. Váratlanul, de határozottan fogtam férfiasságára anyagon keresztül, mire ajkába harapott és összeszorította szemeit, hogy ne nyögjön fel.

Rendben van Kim Taehyung. Ha te így játszol, akkor én is így fogok.

Lerángattam róla a nadrágját is, ügyelve arra, hogy minél többször érintsem vele érzékeny területén. Miután ezzel megvoltunk, felálltam és magamat kezdtem el megszabadítani a ruháktól. Az fehér ingem gomboltam gyorsan ki, megmutatva a tökéletesre formázott testem, amit ő tágra nyílt szemekkel mért végig.

- Istenem... - mormogta az orra alatt a látványtól, mire élvezettel húztam szélesre ajkaim.

Nadrágomtól is hamar megszabadultam, majd egy fiókhoz léptem és gyorsan kikaptam belőle egy nyakkendőt. Taehyung értetlenül nézte, ahogy ismét fölé magasodom.

- Mit akarsz azzal? - kérdezte.

- Jó modorra nevellek!

Azzal fogtam mindkét csuklóját, a feje felé emeltem és az ágy rácsos végéhez nyomtam, miközben a nyakkendővel gyorsan és épp elég szorosan kötöttem össze karjait, hogy ne tudjon menekülni, de ne is fájjon neki. Természetes reakcióval állt elő. Próbált megszabadulni a fogságból azzal, hogy rángatta a karjait, de hamar rá kellett döbbennie, hogy ez nem fog összejönni. Az én görcsömet nem fogja ilyen egyszerűen feloldani.

- Most pedig választhatsz a megnevezések közül. - ültem csípőjére, karjaimmal pedig két oldalán támaszkodtam. - Uram, tanár úr, Park úr. - soroltam fel a lehetőségeket.

- Jimin! - vigyorgott.

- Úgy veszem észre, nem tűnt fel neked a jelentősége ennek az egésznek, tehát felteszem a kérdést újra. Hogyan fogsz hívni?

- Perverz, diákmolesztáló Jimin? - pislogott ártatlanul.

Abban a pillanatban megemeltem csípőm és egyszerű mozdulattal átfordítottam, hogy a hasán feküdjön. Kisebb nyögés szakadt fel belőle, de ettől többet akartam. Hátát cirógattam, mire felkuncogott.

- Ez a nagy büntetés? - szórakozott jól, mire abban a pillanatban a fenekéhez is elértem és éppen annyira, hogy csípője a bőrére rácsaptam. - Ahh! - nyögött fel és arcát a párnába temette.

- Kérsz még büntetést? - most rajtam volt a sor, hogy vigyorogjak.

A fejét rázta válaszul, mire ismét feltettem a kérdést, de ismételten rossz választ kaptam, így a hátsójának másik oldala is kapott egy bizsergető ütést. Harmadjára is feltettem a kérdést.

- Park úr! - nyöszörgött.

- Park úr, micsoda? Mit akarsz? - hajoltam le füléhez és csókoltam tarkójára.

- Ne kínozz tovább! - erre a megszólításra erőteljesen haraptam nyaka bőrébe, mire fájdalmasan felnyögött. - Haaaahh! Park úr!

- Park úr, micsoda? - harapdáltam tovább, de már korántsem olyan fájdalmasan, mint az előbb.

- Park úr, kéremh! Ne kínozzon!

Végre sikerült elérnem a célom, így elégedetten fordítottam vissza hátára. Megcsókoltam, közben mellkasán futtattam fel-le kezeim, majd beakasztottam ujjaim bokszerébe és lerántottam róla. A végén ő maga rugdosta le magáról. Helyezkedtünk egy kicsit. Kisebb terpeszbe rakta lábait, így én kényelmesen elfértem közöttük. Férfiasságára fogtam és lassan húzogattam kezem rajta fel-le. Mikor makkjára vezettem egyik ujjam, élvezettel nyögött fel. Lemásztam hozzá és ajkaim közé vettem lüktető szerszámát. Azonnal tövig vettem számba, mire az eddigi leghangosabb és legélvezettel telibb nyögéssel jutalmazott. Imádtam a hangját hallani. Ütemesen mozogtam. Közben kezeimmel belső combját markolásztam és simogattam.

- N-nehh! - nyögte. - Mindjárthh! Istenemhh! - nyöszörgött. - Kérleeekhh! - Erre csak még jobban ráfogtam. - Hahh! Park úr, kééreeem!

Nem is hagytam volna elmenni, így csak ingereltem ezzel, de mivel szépen kért, abbahagytam kényeztetését. Visszamásztam ajkaihoz, így azokat vettem birtokba, miközben egyik ujjam már belé is vezettem. Csókunkba nyögött, de nem hagytam abba ajkaimmal és ujjammal se a mozgást. Szerencsére hamar megszokta az új érzést, így a második is csatlakozott hozzá, amit már kevésbé tűrt jól, de próbáltam enyhíteni fájdalmán azzal, hogy simogattam és nyakát szívogattam. Mikor már a harmadik ujjammal is tágítottam és úgy éreztem, megfelelő idő eltelt, kihúztam belőle őket, gyorsan levettem magamról is a bokszert, és fölé magasodtam.

- Ez most egy kicsit fájni fog. – figyelmeztettem.

Lassan vezettem belé magam, hogy legyen ideje megszokni méretem, ami azért valljuk be, több volt, mint három ujjam együtt. Egy könnycsepp és végigfolyt halántékán, amit lecsókoltam. Mikor már tövig benne voltam, megálltam. Álltam, és vártam a jelre, hogy mikor áll készen.

- Annyira meleg vagy és szűkh! - nyögtem fülébe.

Pár perc múlva csípőjét megemelve jelezte, hogy mozoghatok, és így is tettem. Lassan kezdtem. Először még továbbra is fájlalta a számára új érzést, de egész hamar sikerült feloldódnia és élveznie a dolgot, így gyorsabb tempóra kapcsoltam. Helyezkedni kezdtem, lábait pedig úgy helyeztem, hogy a megfelelő pózt megtaláljam, amivel elérhetem a számára legjobb pontot. Már eléggé jártas voltam ebben szerencsére, így hamar megtaláltam.

- Ahh, hahhh, igennhh!! - nyögte teljesen elveszítve az eszét és mocorogva alattam. - Otthh!! Kérleeekhh! Mééégh!

- Hogy mondtad? - hagytam fel mindennemű mozgással, mire ő lihegve meresztett rám hatalmas szemeket. Legszívesebben felfalnám ilyenkor.

- K-kéremh! - nyelt egy nagyot.

- Helyes! - csókoltam ajkaira.

Tovább mozogtam úgy, hogy a lehető legtöbbször eltaláljam azt a pontját, ami sikerült is. Élvezettel nyögdécselt alattam, amit én szintén örömmel néztem végig. A szép arca, amin összerándulnak az izmok, akárhányszor eltalálom ott! Felbecsülhetetlen! Végül már nem bírtam tovább és megtöltöttem testét, aminek hatására őt is átjárták az orgazmus első hullámai és nem bántam, hogy ekkor a nevemen szólítva élvezett el. Az az arc mindent megért.

Pár levezető lökés után nyakába temettem arcom, majd miután helyreállt légzésünk, csak azután húztam ki magam belőle és terültem el mellette. Látszott rajta, hogy nagyon elfáradt.

- Nekem ennyi nem elég belőled. - sóhajtottam fáradtan, mire váratlan reakciót kaptam tőle. Elmosolyodott. - Miért nézel így? - húztam össze szemöldökeim.

- Többször is jönnék ide korrepetálásra. - harapott alsó ajkába, mire szívem nagyot dobbant. Csak nem kezdem megszeretni? Eddig azt hittem, csak testi vágy fűz hozzá.

- Hazaviszlek, mielőtt elalszol itt. - vigyorogtam és nekikezdtem csuklói feloldozásának.

2015 MAMA BTS szavazzatok!

Sziasztok!

Mivel év vége van, így jön a következő felhívás szavazásra. A 2015-ös MAMA-n a BTS két kategóriában is jelölt, így megkérnélek titeket, hogy twitterrel és facebookkal is szavazzatok a fiúkra, de két külön böngészőből, vagy eggyel telefonról, eggyel meg gépről, így elfogad a rendszer.
Hajrá ARMY-k terjesszétek! :D Kapjanak végre MAMA díjat is, ha már biztos fellépők :3

http://mama.mwave.me/vote

 

Vendég írókat várunk!

Sziasztok!

Anno, mikor kaptatok tőlem egy kis bemutatkozást, írtam a végére egy ilyet is, most pedig emlékeztetnék mindenkit, hogy már ilyen sokan vagyunk. Az e-mail címünk maradt :D

btsfanfictionsmayu@gmail.com

"

Szeretnénk kihirdetni, hogy szívesen várunk vendég írókat egy-egy oneshot erejéig. Írásaitokat posztoljuk az oldalon nevetekkel és blogcímetekkel együtt.
Néhány kikötés:

• Teljesen originálnak kell lennie. Hogy mit jelent ez? Eddig még nem posztoltad máshol, csak konkrétan erre az oldalra írtad. Persze ez után kirakhatod sajátodra.
• Miután kiraktad sajátodra, meg kell jelöld a blogunkat! Ha már ide írod és mi hirdetünk téged, ennyit megtehetsz te is.
• Nem kopi! Hasonlíthat az ötlet valakiére, de nem ragadunk ki belőle fontos, jellegzetes dolgokat. Én is futottam már bele utólag ficibe, hogy uhh b*zz, ez hasonlít az enyémre, de akkor kiírtam(vagyis fogom, mert még nem írtam meg), hogy saját ötletből jött, attól függetlenül, hogy az hasonlít erre és olvastam.
• Fenntartjuk a jogot, hogy ha elolvastuk és nem tetszik bármi miatt (grammatika, helyesírás, hiányos fogalmazás, KOPI), visszaküldjük az írónak. Ez nem azt jelenti, hogy olyat kell írod, amit mi szoktunk, csupán azt, hogy minőséginek kell lennie. Felőlem káromkodhatsz, verselhetsz, tagolhatsz máshogy, lehet fantasy, nem érdekel, de legyen egy szint amiből nem adunk lejjebb.
• Előző pontból pedig egyenesen adódik, hogy doc-ban kell elküldeni a ficit. Előtte azonban meg kell beszélnünk, hogy írhatsz-e, vagy szeretnénk-e, hogy írj hozzánk, hogy ne legyen felesleges a munkád. Ez annyiból áll, hogy te megkérdezel minket, hogy lenne-e igény vendégre most, ugyanis egy héten max egy vendég írót akarunk kirakni.
• Ezen felül pedig. Van néhány író akikért én rajongok(Mayu), így lesz akit majd én kérek fel oneshotra :D Szóval ne lepődjetek meg :D
• Plusz utolsó. Aki ideír, az ütőset írjon! Olyan különlegességeket akarunk itt látni, amik alig léteznek az éterben. Szóval a szokásos párosokat annyira nem csípjük, persze jöhetnek, de jobban örülünk egy olyannak, amihez hasonlót még csak nem is olvashattunk. Viszont ha szokásos páros akkor a sztori üssön! Essen le az álla az olvasóinknak :D "

•  Bármilyen műfajú lehet! 18+, 16+, 12+, yaoi, hetero, boys love, love story stb!

Three sides of life 35. rész: Újra hárman

Viszont mikor a gyűrű megcsillant a világítás alatt, kicsit megnyugodott. Hiába beszélgettek mellette Sugáék, ő csak Vre tudott gondolni és már nem is volt cseppet sem ideges. Még hogy el sem olvasta a feliratot. De! Nem is egyszer, a nap szinte majdnem minden percében, ha nem volt vele legalább az egyikük. Ám erről most az is eszébe jutott, hogy jobb, ha sietnek és gyorsan lerendezik ezt a kis vásárlást, mert ma Jinnel aludhat, mivel az idősebb pedig nagyon fáradt lesz, a kedvében akar majd járni. Még azonban nem tudta hogyan, de valahogy meg akarta könnyíteni az estéjét, mert maximum egy valamit csinálhat majd a másik, az pedig nem holmi vacsora készítés, vagy rendrakás lesz.

-Akkor mindened megvan? Mást nem akarsz? - sétáltak ki a plázából Yoongi legnagyobb örömére.
-Nem, köszi. De ha szeretnél még vásárolni
-Nem! - szakította félbe a kisebbet - Isten ments. Elég volt most minimum egy évre.
-Még amiatt a lány miatt sem mennél vissza? - érdeklődött Jungkook, mert elég szépen összemelegedtek, míg ő válogattam.
-Hmm... nem.
-Na mi az? Nem tetszik? - lepődött meg, mert nem úgy tűnt neki.
-De, de megvan a száma, így nem kell visszajönnöm.
-És a randi?
-Az máshol lesz. Hahh... de jó. Friss levegő, napsütés, szabadság. - könnyebbült meg az idősebb - Mész haza? - nézett testvérére, amint megállt a pláza előtt.
-Nem. Taehyunghoz megyek.
-Hogy-hogy nála vagy? Ennyire jóban lettetek? - gondolkodott el.
-Fogjuk rá. Így legalább nem vagyok egyedül, van kivel játszani, meg kimozdul, így anya örülhet. Nem a szobában ülök egész nap.
-Hmm.... jah. Azért ne lopd el Jintől a...... pasiját. Ahh ez nagyon fura. Sokáig fog tartani mire megszokom.
-Nem lopom, vigyázok rá tudod.
-Jah.... igen. Jó' van akko'. Szép napot meg mindent.
-Köszi. Szia! - indult is vissza Vhez, kezében szatyraival, ám Suga még utána kiabált.
-Aztán ne hozzon haza egy buliból se, hogy kész vagy.
-Nem fog. Szia!
-Szia!

-Taetae! Itt van Jungkook! - rontott be az idősebb szobájába öccse, miközben az ágyban aludt.
-Hmm? Kookie? - dörmögte álmos hangon és nyújtózkodni kezdett.
-Igen, anya beengedte. - ugrált Vn, akit csak takarója védett meg egy kicsit Minyoongtól.
-Nyugi öcsi! Ahh! Az a hasam volt. Szállj már le! - szorult be levegője, amint a legkisebb jól gyomron térdelte.
-Hahó! - nyitotta ki lassan a szobaajtót Jungkook halk jelzéssel, hogy itt van - Zavarok?
-Dehogyis. Menj már ki Minyoong!
-Jungkook, te játszol velem ugye? - állt fel és elkapta a másik fiú kezét.
-Hát.... nem tudom. Eléggé lefárasztott ez a nap és...... - nem tudta, hogy mondhatja-e, ezért inkább Vre nézett.
-Kettesben akarunk lenni öcsi. Menj és idegesítsd anyát.
-De játszatok veleeeeem!
-Nem. Mindjárt megyünk is el, nem is leszünk itthon. Játssz a gép ellen. - hessegette kifele kistestvérét, ám az ágyból nem volt hajlandó kimászni, csak kezével jelezte, hogy kint jelenleg tágasabb.
-Hova mentek?
-Jinhez.
-Mehetek én is?
-Ahhh! - kelt fel V, majd ki is szelelt a szobából - Anyaaaa!
-Hyuuuuung! Neeee! - ment utána öccse nyavalyogva, Jungkookot pedig otthagyták a szobában egyedül, aminek kicsit örült, mert kivételesen biztonságban érezte magát az oroszlán barlangjában.
Leült a földre, majd elkezdte kipakolni amiket vettek, hogy megmutassa majd párjának, mikor ráköszöntek.
-Szia! - hallatszott be Taehyung édesapjának hangja, aki éppen csak behajolt üdvözölni őt, mert meglátta.
-Umm.. - nézett fel meglepetten Jungkook - Jó napot! - kelt volna fel.
-Ó, maradj csak! Hagyjad! - ment is tovább.
-Szia apa! Hát te? - hallatszott amint Vvel is összefutott, aki nagyon meglepődött.
-Helló álomszuszék. Papírokért jöttem. De már megyek is.
-Azt hittem már végeztél.
-Háh, álmodban. Na szia!
-Este nem leszünk itt.
-Jó, de halkan gyertek majd megint haza.
-Másnap jövünk. Jinnél leszünk.
-Rendben.
-Na szia! - lépett be végül a szobába Taetae, amint befejezték a gyors csevejt édesapjával - Hú mennyi mindent vettél. - csukta be maga mögött az ajtót.
-Szia! Ümm.... ja, igen. - pakolászott.
-Baj van? - térdelt le elé V.
-Nem... csak.... sok család egyszerre. - pislogott zavarában.
-Még nem szoktad meg. Majd menni fog. - mosolygott az idősebb és megpuszilta a másikat - Jobb?
-Egy nagyon kicsit.
-Kis telhetetlen. - csókolták végül meg egymást, V pedig félve támaszkodott az újonnan vásárolt cuccokra, mert nem akarta egyből mindet összegyűrni - És most? - engedte el néhány perccel később a kisebb ajkait.
-Jobb.
-Na mutasd, miket vettél! - ült mosolyogva sarkaira Taehyung.
-Huh jó. Őőőőő. Vettem egy csomó pólót. Meg sikerült találnom az egyikhez boxert is. Bár Suga nem akarta, hogy megvegyük, de nekem nagyon tetszik. Nézd! Supermanes. - rakta egymás mellé a két darabot.
-Már csak fel kell húznod ezt egy nadrágra és te leszel Superman.
-És Superman kap szexet? - érdeklődött vigyorogva.
-Még mindig ez megy?
-Igen. Naaa!
-Ahh.... majd meglátjuk, jó?
-Fáradt vagy?
-Egy kicsit.
-Mikor megyünk Jinhez?
-Nem tudom. Majd ha végez hív. - sóhajtott V.
-Akkor addig feküdj vissza.
-De te nem vagy álmos. Nem kell picur, majd Jinnél alszok.
-Ott ne aludj! - állt fel Kook felhúzva magával Taehyungot - Gyere! Most pihend ki magad.
-Mért ne? - nézte végig V, amint Jungkookie bedől ágyába, majd rendezkedni kezd.
-Mert..... Hiányzik Jin és..... Ott ne aludj, na! Gyere! - kapta el kezét és berángatta magához a puha takaró alá.
-Miben mesterkedsz? - feküdt le mellé nagyot nyújtózva.
-Semmiben. - vigyorgott, de nem bírta leplezni, hogy hazudik.
-Nekem ne kamuzz picur. - kócolta össze a kicsi haját - Perverz gondolataid vannak megint? - mosolygott V is.
-Talán. - ölelte át a másik Jungkoook - Baj?
-Hát.... majd ha magamhoz tértem megmondom, jó? - ásított V.
-Rendben.
-De kelts fel nyugodtan. Neked szabad. Ne unatkozz. - helyezkedett kényelembe és behunyta szemeit.
-Nem fogok.
-Szép álmokat picur.
-Neked is...... bébi.
-Mi? - lepődött meg V és kipattantak szemei.
-Mindenkinek van neve a másikra, én is akarok.
-.... Ooookéééé. - kucogott Taehyung - Ahogy szeretnéd. - puszilta meg a kisebb fejét.


-Jin? - vette fel V telefonját Kookie.
-Picur? Na mi a helyzet? Baj van? - szólt boldogan Jin a vonal másik végéről.
-Nem, mért?
-Olyan fáradt a hangod.
-Jah. - nézett vissza Taetaera akin keresztbe fekve beszélt épp a legidősebbel, mert ő gyorsabban pattant a hívásra - Aludtunk. Fárasztó napunk volt és későn is feküdtünk le.
-Ohh.... nekem is.
-Végeztél hyung?
-Igen. Azért is hívtalak titeket. De ha fáradtak vagytok, pihenjetek csak.
-Nem! Megyünk. - ült fel azonnal Kook, majd Vt kezdte ébresztgetni - Bae! Kelj! Megyünk Jinhez.
-Bae? - lepődött meg Jin, miközben Taehyung már csak mosolygott. Ő tudta, mire fel ez a kis becézgetést.
-Igen..... én nem találhatok ki ilyesmiket? - dermedt le egy pillanatra.
-De... csak meglepett. Na gyertek, bár én is most sétálok hazafelé, de gyertek csak.
-Rendben. Rohanunk! Baeeee! Kelj már feeel!
-Csssss picur. - pisszegte le továbbra is vidáman a kisebbet V.
-Na várlak titeket. Sziasztok! - köszönt el Jin.
-Szia! - tette le a telefont Kookie - Taetae kelj már fel. Jin végzett. - pattant ki az ágyból és pakolni kezdte ruháit táskájába.
-Akarod hozni azt a nagy bőröndöt Jinhez? - nyújtózott V.
-Mért, miben vigyem a ruháimat? - ült le a földre és Taehyungra pillantott kérdően.
-Van táskám, abban elférünk.
-Mindketten?
-Mért ne. - könyökölt föl - Vagy.... rejtegetsz valamit?
-Nem, csak meglepődtem. És akkor melyikben megyünk? - nézelődött Jungkook.
-Mindjárt előkeresem.

Jinnek nagyon fárasztó napja volt, ahogy mindig, mikor dolgozott. Ez pedig, hogy egyhuzamban több napot is teljesen végig toporgott, kezdte kikészíteni. Azért az egyetem is durva, de nem ennyire. Így amikor hazaért és leült a kanapéra, ott helyben el is aludt. Csak a telefonjára ébredt fel, ami zsebében rezgett.
-Igen? - dörmögte bele álmosan.
-Itt vagyunk a kapuban. Fürdesz szerelmem? - szólt bele V.
-Nem. Megyek már. - kelt fel gyorsan és az ajtóhoz sietett.
-Aludtál? - kérdezte Taehyung, miközben behallatszott a beszélgetésbe, hogy ki is nyílt az ajtó.
-Csak elszundítottam. - dörzsölte szemeit az idősebb.
-Na mindjárt felérünk és aludhatsz.
-Nem. Veletek akarok lenni egy kicsit. Meséljetek. - támaszkodott a falnak szabad kezével.
-Majd délelőtt. Na mindjárt fent vagyunk. Leteszem, jó?
-Rendben. - nyomta ki telefonját, majd ki is nyitotta az ajtót és a keretnek dőlve várta szerelmeit.
Amint látta már, hogy a lift közeledik, egyre szélesebben mosolygott, amikor pedig kinyílt, a fiúkat meglátva majd kiugrott bőréből, bár annyira fáradt volt, hogy nem mutatta ki, csak mosolygott magában, mint egy hülye.
-Oké, de ömm..... Jin most nagyon fáradt, meg dolgozik, meg minden. - magyarázott V Junának, miközben Kook már rég Jin felé futott.
-Hyuuuung! - ugrott a legidősebb nyakába a legkisebb.
-Jó, de majd szóljatok. Szívesen látlak titeket. - tartotta az ajtót, hogy tudjon még beszélgetni a fiúkkal, közben pedig integetett Jinnek.
-Rendben, szia! - próbálta lerázni V és hátrált tőle.
-Sziasztok! - hagyta végre becsukódni a liftet Juna.
-Haaaaahhhh. - könnyebbült meg Taetae, majd irányba fordulva sétált a másik két fiúhoz - Nem szeretem ezt a lányt. - ért oda hozzájuk.
-Pedig kedves. Ne légy ilyen. - mosolygott rá Jin, miközben Kookie még mindig a nyakában lógott.
-Jó! De csak miattad.
-Köszönöm.
-Menjünk be! - engedte el hirtelen az idősebbet Jungkookie és karját elkapva húzta be a lakásba - Te pihenj le, - rángatta a hálóba - mi meg csinálunk vacsit.
-Jungkook én
-Nem! - döntötte le az ágyra az idősebbet - Pihenj! - fordult sarkon, majd sietett is Vhez.
-De Kook! - kiabált utána Jin.
-Hagyjad. - jelent meg a folyosó végén Taehyung, vállán táskájával amibe ketten pakoltak - Nem fog lenyugodni, de nem is akarom. Tényleg pihenj. - dobta le a szobába érve cuccát - Szia édesem! - mászott az ágyon fekvő fölé, majd az mellédőlve könyökölt fel, hogy lássa a hanyatt pihenő arcát.
-Szia kicsim.  - pislogott mosolygó szemekkel fel rá Jin - Milyen napod volt?
-Fárasztó. És neked? - simogatta a másik arcát.
-Nekem is. De örülök, hogy itt vagytok. - sóhajtott.
-Aludni szeretnél?
-Nem! Nem akarok. Mesélj valamit. Milyen volt ez a pár nap? - pislogott fel újra, fáradtan.
-Heh, - kuncogott fel egy kicsit - jó volt. Elvittem bulizni.
-És minden rendben volt? - kezdett aggódni Jin, elvégre legutóbb úgy kellett hazavinni a kisebbet.
-Igen igen, ne aggódj. Nem tévesztettem szem elől egy pillanatra sem.
-Már megijedtem.
-Ne félj. Vigyáztam rá. Bár nem egyszerű vele. Ha nálunk vagyunk, jön utánam.
-Tényleg? - nevetett.
-Igen. Sosem volt még senkinél elvileg és fél........ elvileg.
-Nagyon kis zárkózott amúgy, csak velünk mozdult ki egész életében.
-Észrevettem..... - játszott Jin tincseivel már - Hiányoztál.
-Te is nekem.
Majd V aprót mosolyogva hajolt le párja ajkaira és a rég látott párnákat óvatosan vette sajátjai közé, mert még mindig foltos volt a másik. Ám annyira vágytak már egymásra, hogy ezt nem hagyhatták ki.
-Nagyon fáj? - kérdezte pár centire elválva a másiktól Taehyung.
-Nem, ha te csókolsz.
-Hmm, - mosolyodott el - azért nem zargatlak. Gyógyulgass. - tapogatta meg óvatosan a sebes pontot.
-Nem zargatsz. Van időm gyógyulni. Most itt vagytok, most ti kelletek.
-Édes vagy.
-Jin! Mit kérsz enni? - rohant a szoba ajtajához Kook - Ohh! Lemaradtam.
-Gyere ide picur! - emelte fel fejét az idősebb, hogy lássa a kis hiperaktív fiút.
-Hyuuung! Álmos vagy? - férkőzött oda Jin arcához, V pedig hátrált kicsit, de maradt azért mellette a helyén.
-Kicsit. Milyen napod volt?
-Jó volt. Kaptam sok cuccot. Hoztam is belőle.
-Tényleg?
-Igen. Úgyhogy majd láthatod az egyik új boxeremet. - mosolygott.
-De, majd csak reggel. - szólt bele V.
-Jó! Nah! De akkor mond gyorsan, mit kérsz enni hyung!
-Hoztam haza az étteremből magunknak. De nem vagyok éhes, köszönöm.
-Akkor eresszek vizet neked? - ajánlotta fel szolgálatait a legfiatalabb.
-Nem kell. - mosolygott Jin - Mi ez a nagy segítőkészség hirtelen?
-Csak azt akarom, hogy pihenj.
-Fogok. - puszilta meg a kicsit, miközben felkelt - Ne aggódj. Gyorsan lezuhanyzok jó? - mászott ki az ágyból.
-Rendben! Addig csináljak valamit? - érdeklődött Jungkook.
-Nem kell. Nyugi van. Ti is pihenjetek. - szedte össze pizsamáját - Sietek. - suhant ki az ajtón.
-Te éhes vagy? - nézett Jungkook Vre.
-Nem. És te?
-A-a. Hmmm... mit csináljunk? - nézett Jin után, majd az el is tűnt a fürdőben.
-Pakoljunk elő, hogy hamar végezzünk a fürdéssel. - kelt fel Taehyung, majd a táskát magához véve kezdett benne turkálni - Akkor Superman?
-Igeeeeeen! - vigyorgott Kook örömében.
-Tessék. De a címkét vágd le! - adta kezébe a pólót és a boxert.
-Okééé! - rohant is ki a szobából.

-És ha itt lennénk mindennap mikor hazaérsz és csinálnák helyetted mindent? - faggatta Kookie Jint, mikor V is végzett utolsóként a zuhanyzással, majd a szobába érve lepakolt.
-Van hogy hazaérek és alszok picur. - válaszolt neki félálomban Jin, amint az középen feküdt, az idősebb pedig felé fordulva pihent a takaró alatt.
-De de de..... néha csak van pihid.
-Igen, van, és olyankor át is hívlak titeket.
-Hagyd aludni Jungkook. - kapcsolta le a lámpát V - Ohh..... nem látok.
-Várja! - szólt a kicsi.
-Ahh Kookie! - mordult fel Jin, mert rajta mászott át a kisebb telefonjáért, hogy világítson a másiknak.
-Bocsánat. - mondta vigyorogva, majd a legidősebb szemeibe világítva nevetett.
-De kis szemtelen lettél! Na csak keljek fel!
-Nyeeeem. Csak szeretlek. - puszilta meg Jint és a plafon felé fordította mobilját.
-Jól van, köszönöm. - mászott be hozzájuk V a szabad oldalra - Elteheted. Ú! Miénk a nagy takaró? Akkor nekünk kell osztozni?
-Igeeeeen. - fészkelődött a kisebb - Most te melegíted Supermant.
-Milyen béna Superman, hogy melegítenem kell. Ejnye.
-Naaaa! - morrant fel Jungkook, mire Jin kinevette - Ne nevess! - fordult vissza felé a legfiatalabb és V kuncogását is meghallotta - Ajj, ne már! Gonoszak vagytok! - mocorgott.
-Ne fészkelődj picur!  - fogta le Jin - Had aludjak.
-De nem hallottad? Lebénázott!
-De igen. Nyugi kis dalmata. Aludjunk. - mosolygott Jin egyre jobban, amint próbálta visszafojtani nevetését.
-Most már az is vagyok?! - morrant fel a legkisebb.
-Ez milyen találó! - jegyezte meg V - Kreatív vagy édes.
-Tudom.
-És egoista! - szólt bele a kicsi, akit lassan már Taehyung is próbált nyugalomra bírni.
-Pihenj már egy pöppet törpe! - harapta meg annak fülét - Vagy ha ennyi erőd van, fuss néhány kört.
-Nem......... gonoszak vagytok.
-Dehogyis. Csak szeretünk. - puszilta meg a kicsit Jin.
-Furcsán mutatjátok ki.
-Ez az egész helyzet furcsa. Nem tudom miben reménykedsz.
-Jó éjt édes! - váltottak volna egy gyors csókot Jungkook fölött Taetaeval, ám a legfiatalabb csak bámult fel a két sötét alakra.
-Én is kaphatok ilyet? - szólt közbe, mert V és Jin nem nagyon akarták abbahagyni, ám erre már kénytelenek voltak elengedni egymás ajkait.
-Pont ugyan ilyet? - néztek le rá.
-Igen. Mindkettőtöktől.
-Persze picur.


(Folytatjuk :D nem sok időm van, de szeretem ezt a ficit, szóval mindig lesz folytatás. Viszont indultunk Múzsával egy írói versenyen és ha az lement, akkor.... lehet tippelni milyen OS-el jelentkezünk majd :3 bár ez elég félrevezető XD)

Nyereményjáték nyerteseink!

Sziasztok!
Na lejárt a határidő, mi pedig sorsoltunk a jelentkezők közül. Folyamatosan írtuk a jelentkezőket olyan sorrendben, ahogyan.... jelentkeztek :D Szóval volt egy listánk és azt használtuk. Gratulálok, a három nyertesnek akik pedig:

Sajnálom azokat akik nem nyertek :( Én sem szoktam soha. De vigasztalásból olvassatok ficiket, mert azok feldobnak. Főleg mikor V ölében ül Kook és úgy játszanak a Three sidesban Jaj, ha csak belegondolok milyen cukik lehetnének a valóéletben belehalok XD

A nyerteseket értesítjük levélben is :)

Plusz infó: A magyar BTS fandom szervez megint csomagküldést, aminek lesz is találkozója majd decemberben Budapesten. Aki el tud jönni, az még talán velem is találkozhat, ha el tudok menni, plusz személyesen rakhatja bele a csomagba azt, amivel a fiúknak szeretne kedveskedni. Azt hiszem még videót is csinálnak, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Nos a lényeg, hogy gyertek, legyünk minél többen! Lehet postán is küldeni a csomagotokat nekünk, aki nem tud eljönni, mert azért elszórtan élünk. Aki pedig szeretne csatlakozni ehhez az egészhez az a Meglepi menüpont alatt megtalálja azt a posztot, ami erről szól :)

További jó olvasgatást és soha ne hagyjatok itt!

Imádlak titeket! :*