Gwiyomi! (46)

Jó V tényleg nevetett, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Tedd le mielőtt - mondatomat hatalmas puffanás szakította félbe.


Tomi azonnal megállt, én pedig leguggoltam Vhez, hogy megnézzem mi baja lett.
-Nyugiii! - nevetett továbbra is - Csak a telefonom. - lóbálta mobilját.
-Akkor is! Tamás tedd le! - néztem fel rá.
-Rendben-rendben. Teszem.
-Sziasztok! - hallottam Fannit.
-Óh. Szia! Akkor este! - megfordultam és integettem neki.
-Igen! Majd hívlak. - lépett ki az ajtón, nyomában Jiminnel.
Mostanában nagyon rátapadt szegényre. Remélem nem érzi már súlyosnak a társaságát.
-Na, próbálhatunk végre? - hallottam J-Hope hangját.
-Igen. - álltam fel és Tomi elkapott, majd magához szorított - Héééé! Eressz el!
-Csak egy ölelés volt. - nézett szúrósan Jinre, miközben elengedett.
Én is azonnal az ő arcát fürkésztem. Nem akartam, hogy még dühösebb legyen, de láthatóan elkéstem. Felé indultam és reméltem, hogy kapok tőle egy puszit, de inkább elment mellettem, hogy táncolhasson.
Jaj, mért pont most kell ezt? Nem elég, hogy egy exem van a nyakamon, ráadásul a legrosszabb, még pont meg is van most, így sokkal rosszabban esnek az ilyesmik. Hah! Mindegy. Nem sokat tehetek jelenleg ez ellen, max este. Addig viszont nekem is van dolgom.
Leültem a helyemre cuccaimmal és munkához láttam. Jobbnak tartottam, ha lekötöm figyelmemet, minthogy végig Jinen gondolkozzak. Nagyon hiányzott már, de most nem igazán akart velem foglalkozni és ez kikészített volna, ha nem temetkezek másba.

Végigugrálták a délutánt, én pedig végeztem a dolgomat. Az idő nagy részében hál'istennek egyedül, de miután Tomi is befejezte az edzését, megint mellém ült. Viszont most nem olyan közel, azonban így is aggódtam Jin reakciója miatt. Neki is hullámzó kedve van ma, így nem tudom mit szabad és mit nem.
-Franci! - jött oda Jimin - Mehetüüüüüüüünk! - vigyorgott miközben elém térdelt.
-Nem próbáltok még? - néztem fel a többiekre.
-Jimin nagyon meghajtott. Namjoon és Jin alig kapnak levegőt. - mutatott rájuk Kookie.
-Ohh. Akkor menjünk?
-Igeeeeen!
-Nem téged kérdeztelek Jimin! - dorgáltam meg.
-Szerintem még kétszer próbáljuk el és utána. - magyarázott J-Hope.
-Oké. Én meg felhívom addig Fannit. - keltem fel.
-Éljeeeeeen! Na gyorsan-gyorsan! - ugrott fel Jimin és rohant vissza próbálni.

Végül Fannit útközben vettem fel. Így volt a legegyszerűbb. Ő sosem közlekedik kocsival, ha nem muszáj. Inkább taxizik.
A lakásba érve már várt minket a még meleg, finom vacsora. Azonnal lerohanták a zsúfolt asztalt a srácok és falatozni kezdtek. Én Fannival poharakat kezdtem mosogatni, meg a reggeli tányérokat és közben beszélgettünk. Már nem volt szomorú amiatt a pöcs miatt, aki megint úgy felhúzta.
-Amúgy nem zavar Jimin? Már mint. Szólj, ha nagyon rád akaszkodik!
-Nem okoz problémát. Jelenleg nagyon jól esik egy kis figyelem.
-Azért ne játssz vele!
-Nem fogok. Hisz lassan elmennek. Semmi esély, hogy ebből lesz valami.
Igaz is.... Lassan elmennek. Elmegy mindenki..... Jin is. Bárcsak ne juttattad volna most ezt eszembe! Ez csak rátett egy lapáttal erre a gyönyörű napra.
Fájdalmasat sóhajtottam, miközben egyre régebb óta nem szóltunk semmit. Az utolsó pohárnál jártam, amikor Tamás felkapott és elejtettem, vissza a mosogató. Azonnal el is tört, én pedig nagyon dühös lettem.
-Mit képzelsz! Ne érj hozzám többet! - kiabáltam - Most nézd meg! Eltört miattad! - kapálóztam, de közben elengedett.
-Ne bántsd már! - hallottam Jin hangját, ahogy a konyhapult távolabbi feléről szól.
-Nem bántom. Félted? - nézett rá komoly arccal Tamás.
-Tőled igen. - vágott ugyan olyan fejet Jin is.
-Pedig én vagyok a legkevesebb. Megmutatom neked mitől kellene félned. - indult felé, de beelőztem.
-Na most már nagyon mérges vagyok! - álltam közéjük és továbbra is üvöltöttem - Te ne fogdoss többet! - mutattam Tomira - Te pedig ne légy ilyen.....fasz! - néztem Jinre - Mért kell ilyeneknek lennetek? - halkultam el és szenvedő hangra váltottam - Tök jól meglehetnénk. Mért kell így felhúzni mindig egymást? El sem hiszitek milyen rosszul esik ez nekem. - csuklott el hangom és feladtam. Tépjék szét egymást. Leszarom. Csak legyen már béke.
Elindultam az ajtó és Jin felé, de ő elém ugrott.
-Mit akarsz? - szólaltam meg elkeseredetten.
-Nem gondoltam, hogy ennyire ki fogsz borulni. Csak ugratni akartunk. - nézett szemeimbe és nem értettem mit akar ezzel mondani.
-Adj egy ötöst! - pacsiztak le Tomival, aki közben szintén elém sétált.
-Mi? Ezt most nem értem. - pislogtam nagyokat.
-Amikor végül külön aludtatok, én megbeszéltem mindent Jinnel. Azt is, hogy még gy kicsit szívatunk, amiért nem közöltél semmi információt rólunk a másiknak. Pedig kellett volna. Képzeld még Pertut is ittunk - magyarázott Tomi.
-Nem akartam, hogy ennyire felhúzd magad. Csak tréfa - de hatalmas pofon csattant Jin arcán, aki időközben közelebb hajolt hozzám.
Nagyon felhúzott. Tudja jól, hogy itt szenvedek, mert nő vagyok, erre ők pont most akarnak engem még ugratni. De már nagyon hiányzott. Így újra megmutatkozott az ilyenkor rendszeres hangulatingadozásom. Elkaptam pólóját és magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Még arcán volt keze, azon a helyen ahol megütöttem, de szívesen tapadt ajkamra és készségesen követte ritmusom.
Hahhh..... Istenem végre! Annyira kellett már ez nekem! És... most.... olyan jó! Te jó ég, de elérzékenyültem. Utálom magam ilyenkor! Mindjárt sírok.
Gyorsan eltávolodtam tőle és tenyerembe temettem arcomat.
-Jaj szegénykém! - szólalt meg Jin lágy hangon - Gyere ide! - szorított magához - Sajnálom nagyon! Többé hasonló sem lesz, rendben? - vigasztalt és nem eresztett.
-Csak nem azokban a napokban vagyunk? - hallottam, ahogy Tomi nevetni kezd.
-Nagyon eléggé benne. - felelt Jin, de egyáltalán nem volt értelmes a mondata, annak ellenére, hogy mindenki tudta mit akart mondani.
-Mi van? - nézte fel rá és kuncogni kezdtem, miközben még sírtam.
Mindenki nevetett a szuper angolján, ez pedig segített rajtam egy picit. Fanni hozott nekem zsepit, és miközben könnyeim törölgettem, végre képes voltam hosszabb mondatot is összerakni.
-És ki tudta még? - szipogtam, közben pedig próbáltam mély levegőt venni.
Síri csend. Senki sem szólalt meg. Kicsit meglepődtem.
-Mindenki tudott róla? - néztem végi rajtuk majd Fannin megálltam - Még te is?
-Hát ami azt illeti - mosolygott - Jimin mondta el a dolgot, mielőtt eljöttem délután. De na haragudj! Csak poén volt.
-Ohh - fájdalmasan nevettem kicsit - Azért máskor ne ilyen időben jó? Mert legközelebb lehet nem elsírom magam, hanem felfalok valakit.
-Én már csak tudom. Akkor törte el életemben először nő egy csontomat. - viccelődött Tomi.
-Mi? - nézett rá Jimin - Eltörte a csontod?
-Jah. Mikor még együtt voltunk. Már vagy két hete folyamatosan veszekedtünk, aztán még kieszeltem egy kis csínyt is ellene, erre úgy begurult, hogy eltörte két ujjamat, mikor rácsapta az ajtót. Nem vagyok rá büszke, de megesik az ilyen. - ült le a kanapéra.
-Na kezdek tőled félni. - nézett rám Jin.
-Van miért! - válaszolt neki Fanni - Én ezekben a hetekben még kerülöm is, ha lehet.
-De gonosz vagy! - fordultam rá.
-Mér? Ha neki eltöröd a csontjait, akkor velem mit tennél. - mutogatott és hátrálni kezdett.
-De ő férfi!
-Akkor Jint rakjuk golyóálló üveg mögé, hogy ne bántsd? Szegény így is fél tőled, pedig még nem is látott mindent.
-De nem fogom bántani.
-Ahha. - ráncolta homlokát Jin és arcát dörzsölgette - Észrevettem.
-Jó, de ahhj. - kezdtem nevetni és a többiek is már kuncogtak a háttérből - Ti ne nevessetek! - próbáltam rájuk mordulni, hogy csendben maradjanak, de pont az ellenkezőjét értem el.

Ezek után Jin azonnal elzavart zuhanyozni, hogy kicsit jobban legyek, utána pedig hercegnőként kezelt. Nem engedett el, csak addig, míg zuhanyzott.
-Te hol alszol Fanni? - kérdeztem barátnőmtől, aki a földön, Jimin és Kookie között ülve meredt a tvre.
-Nem tom. Hol alszom Jimin? - váltott angolra.
-Hát bent velünk, nem? Jin úgyis Franciskával alszik.
-Ez igaz. Akkor nem is aggódok, hogy nincs helyed. Csak nehogy gangbang legyen belőle. - erre nevetni kezdtek a fiúk.
-Nem is tudom ki akarja jobban. Én vagy ők? - húzta őket Fanni, amitől azonnal elhallgattak.
-Na gyere királylány! - Jött ki Jin a fürdőből köntösben.
-Jó éjt srácok! - álltam fel és mentem utána.
Együtt köszöntek el tőlem, de Tomi még hozzátette, hogy zárjuk be az ajtót rendesen.

-Hideg a kő! - kapkodtam lábam Jin után szaladva.
-Akkor hopp! - fordult vissza és felkapott.
-Neked nem hideg?
-Kibírom.
-Nehogy beteg légy!
-Ennyitől nem leszek.
Beértünk a szobába, és a szokásos 'ledob az ágyra' hadművelet helyett, lágyan tett be a puha takarók és párnák közé, majd az ajtóhoz sétált, hogy úgy tegyen, ahogy Tomi a lelkünkre kötötte.
-Na mi van veled?
-Mert? - jött vissza hozzám és ledobta köntösét, így csak egy fekete boxerban bújt be hozzám az ágyba.
-Hát.... Most nem ledobtál, ahogy szoktad, meg fel kaptál a folyosón. - vetkőztem én is fehérneműre és hozzábújtam a takaró alatt.
-Csak vigyázok rád. - hallgatott egy kicsit, majd ahogy észrevette, hogy ez nem elég, folytatta - Meg kicsit jóvá akarom tenni, hogy gonoszkodtunk veled.
-Elég az, hogy most kedves vagy. - tettem kezem mellkasára.
-Áhh nem! - fordult felém és megfogta ujjaimat - Jóvá kell tennem. Ezt a piros folt is bizonyítja. - mosolygott.
-Jaj ne már! Sajnálom nagyon!
-Én hibám. De nem fájt annyira, ne aggódj! Nem vagyok üvegből, hogy összetörjek ennyitől.
A sötétben hiába néztem szemeit, sajnos nem láttam tisztán azokat a barna szépségeket, így inkább mellkasába fúrtam arcomat. Egyik kezével hátamat simogatta, másikkal pedig fejemet. Éreztem lélegzeteit, ahogy lelassulnak kicsit, majd elkezdett dalolni valamit.
-Choko meopin han jogak sikyeonoko, Gosohan uyuhanjaneul gidaryeoyo.... - és így tovább, de a legcukibb a refrén volt - Ildeo hagi ileun gwiyomi!
-Ez mi? - néztem fel rá de folytatta és még fejét is mozgatta.
-Gwigwi gwiyomi! - dalolt és nagyon aranyos volt.
Végigénekelte, közben én nagyon élveztem a kis cuki előadását.
-Kis édes dal, pont mint te. - pöckölte meg orrom ahogy befejezte, majd magához húzott.
-Még egyszer! - suttogtam és elölről kezdte.
Vagy harmincszor kértem aznap este ezt az aranyos dalocskát. Addig énekeltettem vele, míg álomba nem szenderültem. Teste melegének és édes hangjának hála, olyan biztonságban éreztem magam, mint eddigi életemben még soha. Pedig aludtam már, egy hústorony testőr karjaiban is, de valahogy ez most még is más volt.


(Folytatjuk! :D Akit érdekel a cuki koreai dal, annak itt van : Gwiggwi gwiyomi! )

Rapmon hentai (oneshot)

Rapmon POV

Imádok koncertezni! Főleg külföldön. Teljesen más nemzet, más kultúra, más emberek. Szeretem ezt a sokszínűséget és a tudatot, hogy a zenénk mindenhova eljutott a Földön. Mikor ebbe belegondolok úgy érzem kifizetődött a sok szenvedés és kezdünk igazán jók lenni.
Ahogy ezen gondolkodtam, egy újabb koncertre készülődtem Thaiföldön. Minden tagot sminkeltek, beállították a hajukat és felöltöztettek. Lassan készültünk a koncertre és bemelegítettünk. Az utolsó simításokat is megtettük, majd felmentünk elkezdeni a műsorunkat.
Imádtam ezt a közönséget, pont úgy, ahogy ők minket. Nagyon kedvesek voltak és rengeteg ajándékot kaptunk. De egy lány nem hagyott nyugodni. Viszonylag messze állt a színpadtól de a fehér haját kiszúrtam. Akárcsak az én hófehér tarajocskám, olyan volt az övé is. Minden rajongóval ellentétben ő nem tombolt annyira. Nem tudtam eldönteni, hogy évezi-e egyáltalán a koncertünket, vagy csak valaki elrángatta magával. Így próbáltam a lehető legjobbat nyújtani. Végül hatalmas műsort adtunk, de így sem értem el azt a hatást a lánynál, amit szerettem volna.
-Van egy fehér hosszú hajú lány a nézők között. Hozzák hátra hozzánk! - mondtam az egyik őrnek, aki azonnal a füleséhez kapott és útjára indult.
Kíváncsi voltam, mért jön el valaki, ha nem szeret minket. De legfőképpen arra, hogy mért néz annyira, ha nem élvezi a koncertet.
Átmentem egy másik öltözőbe zuhanyozni, mert a mi zuhanyzónkat épp a kis maknae foglalta be, én pedig siettem volna. Épp egy szál törülközőben álltam a tükör előtt és hajamat igazgattam még csuron vizesen, amikor megjelent az egyik őr a lánnyal.
-Itt van. Zavarunk? - kérdezte, amint meglátta, hogy nem sok ruha van rajtam.
-Nem nem. Köszönöm. - gondoltam ha már ennyire utál, akkor most zavarba hozom a lányt - Szia! Rapmon vagyok. - üdvözöltem.
-T-t-tudom ki vagy. - habogta.
-Valóban? - sétáltam oda hozzá, konkrét céllal - Akkor mért voltál olyan közömbös, ha tudod ki vagyok? Ha tudod a nevem, akkor biztos ismered a bandát is. Vagy csak azért ismersz minket, mert utálsz? - hajoltam közelebb hozzá és közben bezártam az ajtót mögötte.
-Nem utállak. - nézett kicsit oldalra a zár felé - Mit csinálsz?
-Azzal te ne foglalkozz! Inkább válaszolj! Mért voltál olyan kedvetlen a koncert alatt? - néztem szemeibe.
-É-é-én nem voltam. - dadogott továbbra is és arca már nagyon piros volt - Szeretem a zenéteket.
-Akkor nem értelek. - eltávolodtam egy kicsit tőle és szemöldökömet ráncoltam.
-Cs-csak annyi, hogy igyekeztem átérezni a pillanatot. Amikor pedig észrevettem, hogy figyelsz, nagyon....... meglepődtem. - halkult el.
-Végképp nem értelek. Más rajongó kiugrott volna a bőréből is, ha észreveszi, hogy kiszúrtam magamnak.
-Ez igaz, csak nem hittem, hogy velem ez megtörténhet. - birizgálni kezdte hosszú haját.
-Ha eljöttél a koncertre mire számítottál? - támaszkodtam meg kicsit a mögöttem lévő smink asztalon, de még így is közel voltam hozzá. Legalább is a piros arca alapján.
-Nem hittem, hogy pont te fogsz észrevenni. A biasom. - nézett félre és behunyta szemeit. Nagyon zavarban volt.
-Én vagyok a kedvenced? - meglepődtem.
-Hát... - tekergette egyre jobban szögegyenes tincseit  - Nem voltam elég érthető az előbb!? Had ne mondjam még egyszer! Így is olyan zavarba ejtő ez a helyzet. - temette arcát kezeibe.
-Hééééj. - mentem oda hozzá és megfogtam csuklóit, hogy lássam tekintetét. - Inkább örülj ennek. Nem sok rajongónak van ilyen alkalma.
De erre végképp nem tudott mit reagálni. Sikerült teljesen lefagyasztanom. Most már számomra is kezdett kicsit kínossá válni a helyzet, pedig elvesztem azokban a szép barna szemeiben. Hát jó! Akkor lépjük meg, amit terveztem!
Elegem lett hát a patthelyzetből és megcsókoltam. Az elején még azért terveztem, hogy megkedveltessem magamat vele, de most már csak azért, hogy bocsánatot kérjek. Ilyen élménye ritkán van egy rajongónak a biasával.
-Remélem elnézed nekem, hogy félreértettelek. - távolodtam el tőle, de továbbra sem szólalt meg, csak aprókat lihegett.
Alig észrevehetően bólogatott és a számra szegeződött tekintete.
-Tetszett? - kérdeztem, mire hirtelen felpillantott szemeimbe - Nem kapok választ? - mosolyogtam.
-Öhhh - igyekezett felelni, de nem sikerült.
-Ebből nem tudom eldönteni. - kuncogtam.
-Ha azt mondom nem, mit kapok, hogy igen legyen?
-Milyen talpraesett lettél hirtelen! - lepődtem meg - Nos, ha nemleges a válasz, akkor kénytelen leszek többet tenni az ügy érdekében. - támaszkodtam meg mellette kétoldalt és közelebb hajoltam hozzá.
-És mégis mit? - kérdezte alig hallhatóan.
-Hát például ezt. - csókoltam meg újra és ezúttal viszonozta.
Készségesen követte ritmusomat. Úgy éreztem, nem tudom abbahagyni. Többet akarok belőle!
Megfogtam csípőjét és az ajtónak nyomtam, közben el nem engedve ajkait. Kezeit mellkasomra tette, majd lassan felcsúsztatta ujjait nyakamba. Végig simított államon, közben pedig lábujjhegyre állt. Megszakadt kicsit csókunk, de ugyan olyan közel maradtunk egymáshoz.
-Nos? - érdeklődtem levegő után kapkodva.
-Talán. - lihegett ő is.
-A fene! Akkor van még dolgom. - újra elkaptam és nem akartam elereszteni.
Végigsimított testemen, majd ahogy egyre lejebbért, keményebb lettem minden téren. Hevesebb harcot vívtak nyelveink és éreztem, ahogy elért törülközőm kezdetéhez. Gyorsan elkezdtem vetkőztetni. Nem akartam csak én ott állni előtte egy szál faszban. Amint megszabadítottam pólójától, visszatette kezét csípőmhöz és ezzel le is vette rólam védelmi vonalamat. Nyakát kezdtem csókolgatni, hogy ne tudjon azonnal megnézni, közben pedig kikapcsoltam melltartóját. Kezeit körbefonta nyakam körül és meghallottam első aprócska nyögését. Már nem nagyon bírtam magammal. Kezeivel ágaskodó férfiasságomra fogott, én pedig nadrágját kezdtem letépni róla. Nyakába haraptam, ahogy végigsimított rajtam és nagyot mordultam. Az ő hangját is újra hallottam, miközben kicsit rám szorított.
Végre megküzdöttem farmerjával és lehúztam róla.
-Szabadulj meg tőle! - lihegtem fülébe, mire megkapaszkodott vállamban és levette magáról - Ettől is! - csúsztattam ujjamat bugyija pántja alá, közben alsó ajkamba harapva.
Már nem volt olyan bátor ezzel, mint nadrágjával, de lehunyta szemet és megtette. Mindketten meztelenül álltunk egymás előtt és újra megcsókoltam. Egészen hozzám bújt, de így is befért egyik kezem közénk. Érzékeny táján kezdtem simogatni, amire halk nyögésekkel felelt. Majd lassan becsúsztattam egyik ujjamat, mire elengedte ajkaimat, fejét hátradöntötte és felsóhajtott. Csak néztem gyönyörű arcát és azonnal második ujjam is utat talált magának. Ezúttal még jobban hozzám simult, arcát nyakamba temette. Kicsit játszadoztam vele, de nyögései nem nagyon adtak nekem több időt. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy megcsókolhassam, ujjaimat kihúztam és felkaptam.
-Ne, várj! Nehéz vagyok. - lihegett újra távol ajkaimtól.
-Butaság! - nem engedtem messzire, újra érezni akartam édes ajkait.
Lassan ráengedtem hatalmas péniszemre és hosszan sóhajtott. Teljesen be volt szorítva az ajtó és közém, nem tudott menekülni. Vállamon támaszkodott, hogy levegyen egy kis terhet karjaimtól, de nem volt sok sikere. Ahogy mozogni kezdtem, elengedte nyelvem és kezeivel végigfutott feszülő izmaimon. Nyögdécselni kezdett és én is felmordultam. Hangja a legszebb dallam volt füleimnek, gyönyörű teste pedig a legcsodálatosabb látvány szemem világának. Igyekeztem minden egyes lökésemmel a lehető legnagyobb gyönyört nyújtani neki, és azt hiszem ezt sikerült is elérnem. Egyre hevesebben emelkedett mellkasa és végigkarmolta vállaimat. Kulcscsontját csókolgattam, miközben erőteljeseket löktem. Nyögései elvették az eszemet és bőrébe mélyesztettem fogaimat. Újabb hatalmas sóhajt engedett ki tüdejéből, közben végig karmolta testemet. Gyorsítottam tempómon és kiélveztem testét. Melleit harapdáltam és fenekét markoltam. A lehető legmélyebben hatoltam be minden egyes alkalommal, míg nem hatalmas nyögések közepette el nem élvezett. Nyakamba kapaszkodva feszült meg, de még tovább mozogtam. Nem sokkal maradtam le tőle, csak pár mozdulattal. Mélyre hatolva töltöttem meg testét, egy hangos férfias morgással kísérve.
-Na? Ez már tetszett? - suttogtam fülébe, miután már jutott vér a fejembe is.
Nem válaszolt. Inkább megharapta fülemet és egy utolsó aprót nyögött bele.
-Rapmon! Odabent vagy? Indulnunk kéne! - hallottam Suga hangját az ajtón keresztül, miután bekopogott.
-Igen! Egy pillanat és megyek! - válaszoltam, majd a lányra néztem és halkabbra váltottam - Most mennem kell. - tettem le és megpusziltam - Te majd néhány perccel utánam osonj ki! - kapkodtam ruháim után.
-O-oh. Rendben. - láttam kissé elszomorodott arcát szemem sarkából.
-Mond a számod! - rángattam magamra nadrágom.
-Mit? - pislogott.
-Telefonszám! Gyorsan! Sietnem kell. Mond és megjegyzem! - arca felderült, majd miközben ráterítettem törülközőm, megkaptam a számomra lélekmentő számsort.

Na ki a jobb? (45)

Nagyon reménykedtem, hogy rossz a rövidtávú memóriája, illetve abban, hogy nekem majd jobban fog menni. Na erre kíváncsi leszek!

Iszonyatosan izgultam végig, míg táncolt. A fene! Tudta az egészet hibátlanul. Na most már csak abban reménykedhetek, hogy a kis apró részletekkel fel tudom húzni az enyémet. Főleg a végén. Várjunk csak! Mi volt a vége? Ááááá basszus! Elfelejtettem.
Elkezdtem kapkodni a telefonomat keresve.
-E-e! - állt elém Jimin - Te jössz!
Vigyorogtam rá és a helyemre mentem. Csak reménykedtem, hogy menet közben eszembe fog jutni a tánc vége. Az elején nagyon jó voltam, ami természetes, hisz azt gyakoroltam a legtöbbet. A felénél már megremegett a léc, mert egy lépés kiesett, de az utolsó pillanatban még bevillant. A vége pedig teljesen elveszett. Megálltam az utolsó lépésnél amire emlékeztem és nagyon gondolkodtam, de túl sokáig, így elvesztettem a menetem. Elmosolyodtam , miközben még mindig az utolsó lépésben megdermedve álltam és gondolkoztam. A fiúk ugráltak örömükben és nevettek rajtam, én pedig morcos, de vigyorgós arccal sétáltam Fannihoz.
-Bocsi.
-Nem baj. - nevetett - Gondoltam, hogy Kookie győz. Neki nagyobb a gyakorlata.
Miközben ezt elmondta, leesett a vége.
-Ne várjatok! - mentem a fiúk felé - Még egyszer, lécci!
-Neeeeem nem. Mindenkinek egy lehetősége volt. Vesztettél! - gúnyolódott boldogan V.
-Akkor.... izé! - villant be új ötlet - Ez csak azt jelenti, hogy rossz a memóriám. Táncoljunk randomba. Rendes utcai verseny szerűen. Akié jobban tetszik az győz. Na?
-Hát. - nézett Rapmon Kookiera és lefordította neki.
-Akkor inkább én állok ki ellened! - lépett előre J-Hope.
-Jó!
-De én utca bajnok voltam. - hencegett széles vigyorral.
-Közülünk akkor is én vagyok a jobb sajnos. - sétáltunk a terem közepére -  Kai bai bo? - kérdeztem.
Kisorsoltuk ki kezdi és Suga elindított egy zenét. Persze megint csak második voltam,de most örültem neki. Így legalább előre fel tudtam mérni kivel állok szemben.
Megint csak nem volt gond az elejével, de amikor elkezdte a különleges trükkjeit csinálni kicsit bajba kerültem. Igyekeztem lépést tartani vele, viszont az én akrobatikus elemekkel teli táram elég picuri volt ehhez. Így hamar eldőlt, hogy vesztettem. A fiúk ujjongva pattantak fel és ölelgetni kezdték J-Hopeot, miközben tovább szólt a zene. Kicsit mérges voltam, hogy megint vesztettem, de csípőre tett kézzel vigyorogtam rájuk, miközben V a csúfolódásomba kezdett.
-Nem nyerhetsz, nem nyerhetsz! Bleee! - öltött nyelvet.
Na jó! Az lehet, hogy táncban nem tudom legyőzni egyiket sem, de van egy jobb fegyverem.
Megelégeltem a kis Alien gúnyolódását és határozottan felé indultam. Nagyon meglepődött döntésemtől, meg attól is, hogy egy szexi tánccal támadtam le. Sikerült annyira zavarba hoznom, hogy elhallgatott.
-Legközelebb ellened állnék ki, ha lehet. - mondtam rövid táncom után az arcába úgy, hogy orrunk majdnem összeért.
Fanni és Tomi nagyon nevettek, hallottam is hangjukat, majd Fanni felpattant.
-Jó, akkor következő verseny szám. - jelentette be nagy nehezen, nevetését elfojtva - Küzdősport! Jimin és Tomi! Érintéses, nem kiütéses! - ment közben mindenki félre, míg a a küzdőfelek elfoglalták helyüket - Nem akarjuk, hogy bárkin is maradandó sérülések mutatkozzanak. Főleg nem a kis ChimChimen. - vigyorgott.
-Na gyere! - szólt Tomira nagyképűen Jimin.
-Ugye tudod, hogy kétszer akkora vagyok mint te? - nézett rá értetlenül Tamás.
-Akkor sem tudsz legyőzni!
-Indul! - indította stopperjét Fanni és felvette a pontozó bíró szerepét.
Nekem kellett az időt néznem, miközben Jin mellém férkőzött és combomba csípett.
-Aúú! - nyögtem fel fájdalmasan.
-Csssss! - pisszegett le Suga.
-Mi van? - mordultam rá Jinre, már sokkal halkabban.
-Tudod te.
-Még is honnan tudnám?
-Megint pasizol.
-Az csak V volt. - emeltem fel újra a hangom mire már Rapmon és J-Hope is beszállt e lepisszegésembe.
-Majd megbeszéljük. - vált közömbössé Jin.
Hah szuper. Megint hisztizik. Rosszabb mint egy lány, aki épp menstruál.... vagyis rosszabb nálam!

Sajnos a küzdelem hamar lement, mert Tomi a termetéből és erejéből adódóan hamar elintézte Jimint.
-Jó akkor eddig 2-1. - jelentette be Fanni az eredményt.
-Milyen 2-1? - háborodott fel Rapmon - 2-2!
-Nem! A tánc csak egynek számít.
-Mi az fene?! Akkor semmi értelme nem volt. - mordult fel V.
-Ne kötekedj a rendszerrel! - intette csendre Fanni - Következő száááám aaaaaa........ az a ledöntős amit mondtatok, hogy pacsizni kell. Ez viszont körjáték, szóval mindenki játszik.
Fanni megmutatta a tábláját és elkezdtük a versenyt. Engem hamar lenyomott Kookie, már az első körben, így ki is estem. Tomi ugyan legyőzte Sugat, de ő sem bírt el Kookieval, hiába volt nagyobb és erősebb, pont ezt használta fel ellene. Egyedül Fanni bírta a végéig, ahol V-vel kellett megvívnia a döntő küzdelmet.
-Gyerünk Fanni! - kiáltott Jimin mire többiek lehurrogták.
-Te mit képzelsz kinek szurkolsz?! - mordult rá Jin.
-A gyengébbiknek. - mentette a helyzetet, de tudta jól mindenki, hogy a szerelmének.
Ugyan eltartott pár percig a harc és vicces mozdulatok is születtek, de akkor sem volt túl sok esélyünk. Fanni végül vesztett és a fiúk egyenlítettek, aminek nagyon örültek.
-Heheeeej! - ugrált Kookie - Na mi jön, na mi jön, na mi jön? - pattogott izgatottan Fanni előtt.
-Ha odaengedsz a füzetemhez, megmondom. - tolta arrébb, kicsit szomorkás arccal, majd megnézte jegyzeteit - Hmm.
-Mi jön? - ugrott mellé Kookie, de a jegyzetből semmit sem érthetett.
-Rajz! - derült fel Fanni arca.
-Óóóóó abban nem nyomnak le! - biztattam és mosolyogtam.
-Az biztos! - emelte fel állát.
-Én leszek az ellenfeled! - szólalt fel mellőlünk Kookie, aki az előbbi beszélgetésünket sem érthette, mert magyarul vittük végbe.
-Most kikaptok végreeee! - kiabáltam az ujjongó tömegnek.
-Mért? - nézett rám Suga.
-Rajz verseny! - vigyorogtam, mint a tejbetök.
-De Kook rajzol. Akkor nektek nincs esélyetek. - jött oda hozzám, nagyon magabiztosan.
-Te tudod mi Fanni végzettsége és munkája? - néztem rá kérdően.
-Nem.
-Márka és formatervező, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy minden nap rajzol.
-Ezt most nem értettem. - figyelt és nagyokat pislogott.
-A lényeg, hogy egész nap rajzol. Érted? Ez a munkája. - mutogattam.
-Attól még lehet szar.
-Hééééééj! - fordult vissza Fanni - Nem vagyok az! Na hozd a stoppert! - intett nekem, mire felálltam és odaültem eléjük.
-Amúgy mi a téma? - kérdeztem.
-Mondj valamit, ami mindkettőnktől messze áll. - mutogatott Fanni.
-Csak olyat tudok, ami max tőle áll messze. - böktem a kis maknae felé.
-Akkor olyat, ami hozzá közeli.
-Akkor mondjon ő. - néztem Jungkookra - Mi legyen a téma?
-Én? - mutatott magára.
-Igen.
-Hááááát.... - gondolkozott - Korea. Így jó?
-Na látod. Ő egyből megtalálta a tőlem távol állót, neked meg sosem sikerült volna. - morgott Fanni.
-Te, most mi egy csapatban vagyunk. Majd utána letépheted a fejemet, jó? - néztem rá - Akkor van fél órátok. Három..... kettő..... egy! Hajrá! - indítottam a stoppert.
Nagyon unatkozni kezdtünk már tíz perc után is, úgyhogy a mellettem unatkozó J-Hopeot kezdtem idegesíteni. Pöcköltem a lábát és fogdostam az odalát. Fél szemmel láttam a mellette ülő Jint, hogy megint mérges, így nem sokat birizgáltam szegényt. Pedig tök jól elvoltunk.
Az idő vége felé járva izgatottan néztük, hogy mit alkotottak. Sajnos Kookie rajzát nézve úgy láttam, hogy tényleg nagyon közel áll hozzá ez a téma, de ez csak természetes. Fannitól viszont meg olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől. Az elején vagy tíz percet gondolkodott, hogy mit kéne alkotni, és ahogy elnézem nem nagyon jutott jó döntésre.
-Vége! - szólalt fel Suga - Na lássuk!
Fanni idegesen simított végig tarkóján, Jungkook viszont mosolygósan emelte fel rajzát.
Mi a fene! Te jó ég! Kookie egy kész tájképet alkotott fél óra alatt. Egy hosszú hajú koreai lány van a központban, hajában a törökrózsával, ami Koreai nemzeti virága, a háttérben pedig a nemzeti zászló lobog úgy, ahogy a lány tincsei is. A többi háttérelemet pedig kis alakok és fák szegélyezik. Állam is leesett.
-Ez nagyon menő! - ámultam el - Fanni mond, hogy a tiéd jobb! - kaptam tekintetem a barátnőmre, de nem győzött meg az arca.
-Sajnálom! - nézett rám fancsali arccal.
Hát, valóban nem söpörte le Kookiét a porondról. Szintén egy lány volt a központban, de ő felnézett a toronyházakra a nagy városban állva. A felhőkarcolókon a rengeteg koreai márka felirata és bár láttam, hogy elkezdte a napot is belevinni a képbe, de nem volt elég ideje. Talán ha kapott volna még tíz percet, akkor ez vitte volna a prímet.
-Mi győztünk megint! - bökött meg J-Hope - Na most mi jön?
-Semmi. Ennyi volt.
-Szóval akkor... győztünk véglegesen is? - érdeklődött hitetlenkedve Kookie.
-Igen. - szomorodtam el - 3-2-re győztetek.
Ettől a hírtől hatalmas ujjongásban törtek ki és örömtáncot jártak.
-Bocs Franci. Tényleg nem volt ötletem. - sajnálkozott Fanni.
-Engem meg legyőzött egy kis törpe, egy testi játékban. Szerintem mindenki egyenlően hibás. Ne emészd magad ezen. - nyugtatta meg Tamás.
-Ja, igaza van. De ügyi voltál.
-Köszi! Viszont rohannom is kell. Még van munkám. - pattant fel Fanni és pakolni kezdett.
-Oké. - keltem fel vele együtt és segítettem neki.
-Már is elmész? - jött oda Jimin.
-Igen. Dolgoznom kell.
-Óóóóóó. - szomorodott el szegény - Este nem jössz át? - mosolygott.
-Hát.... - nem tudott mit válaszolni a meglepettségtől.
-Jimin! - szóltam rá.
-Mi van? Az a mi lakásunk, nem? Meghívhatom. - nézett rám.
-Végülis...... ebben igazad van.
-A-a-akkor nem is tudom. - habogott Fanni - Nem szeretek egyedül otthon lenni. Szóval, ha téged nem zavar Franci, akkor....
-Gyere csak. - néztem rá a többiekre és megijedtem - Tamás tedd le! - kezdtem feléjük iramodni.
-Csak játszunk! - nyugtatgatott.
-Úgy, hogy fejjel lefelé tartod és rázod Vt? - kiabáltam vele.
-Nyugi! Nem lesz baja. És nézd csak! Élvezi.
Jó V tényleg nevetett, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Tedd le mielőtt - mondatomat hatalmas puffanás szakította félbe.



(Haaaaah fiúk! :D Mindig hülyeségeket csinálnak aztán aggódhat az ember. Folytatjuk!)

Versenyzünk (44)

Viszont ennél fontosabb az, hogy remélem semmi gond nem lesz, míg nem vagyok ott. Valahogy viszont érzem, hogy ez nem így lesz. Jaaaaaaaj Ittenem! Előre félek.

Igyekeztem minél hamarabb megjárni a zsákmány körutam. Közben intéztem telefonokat is, amiket nem  fogok tudni majd a táncteremben.

-Igen? - fogadtam egy hívást.

-Szia Picilány! Itt az anyád.

-Hallgatlak.

-Szóval, kapott megrovást a Gréti és mivel már a kliensei is panaszkodnak rá néha, ezért szerintem lesz egy gyakornokunk valamikor a jövőben. - közölte a nap, nem is, az év hírét.

-Hohóóóó! Ezt örömmel hallom. - mosolyogtam, miközben sorban álltam a kínaiért.

-Nem mintha a kettő összefüggne. - hallottam hangjában a " de, nagyon is összefügg" lejtést.

-Hát persze, hogy nem. - helyeseltem.

-De majd neked kéne betanítani. Így nem aggódna és végezné rendesen a munkáját.

-Rendben. Szívesen képzem ki a kicsiket. Köszönöm. - kaptam meg az ebédeket.

-Jövőhéten kezdek csak interjúztatni, de tudod mennyire nincs időm. Úgyhogy nem tudom mikor fogsz kelleni. - hadart - Viszont rohannom kell kincsem. Jó munkát!

-Köszi, neked is! Szia! - de már rég letett.

Nagyon örültem magamnak. Végre történik valami jó dolog is a munkahelyen. Egyel kevesebb gyűlölőm lesz. Ez már haladás.

Összeszedtem az ebédet és még többet is mint amennyire szükség lett volna, hogy tudjanak majd válogatni. Ha maradna valami azt Tamás úgyis elpusztítja.

-Merre jársz? - hallottam az említett hangját.

-Úton vagyok. Tíz perc. Mért? - kérdeztem.

-Most végeztek. - tájékoztatott.

-Rendben. Akkor majd nem megyek be csak megcsörgetlek, hogy gyertek ki.

-Oké. - és le is tett.

Mindig is hatékony volt inkább, nem kedves.

Odaértem a tévéhez és a lehető legközelebb álltam meg a bejárathoz. Megcsörgettem Tomit, ők pedig azonnal megjelentek. Biztos rajtra készen álltak az ajtóban. Kinézem belőle, hogy katonásan odaállította a hét fiút. Gyorsan bepattantak a kocsiba, közben pedig újabb hívást kellett fogadnom, így nem tudtam rendesen köszönni. Mivel pedig senki sem küzdötte előre magát, így hamar tudtunk indulni.

-Kikötöttem a csajoknak, hogy ne szervezzenek be neki semmit, mert a kínaiak korábban jönnek. - méltatlankodtam az iroda egyik titkárnőjével - Mit szeretnél? Gyorsan mondd! - fordultam egy kicsit Tomi felé, aki előrejött kicsit hozzám, hogy közöljön valamit.

-Nem volt semmi gond. Gondoltam izgulni fogsz emiatt.

-Ja, igen. Köszi. - bólogattam, közben pedig hallgattam a kolléganőt - Nem tud menni, akármennyire is szeretnétek, nem fog osztódni egy perc alatt. Találjatok más!

-De Nem nagyon tudunk senkit.

Gyorsan végiggondoltam, hogy az én beosztottjaim közül kinek milyen napja lesz ma, de csak talánt tudtam mondani.

-Hívjátok fel a Szandit! Ő lehet, hogy be tud ugrani. Ha nem akkor a Rékát kérdezzétek meg. Viszont nekem nincs több emberem, aki ráérhet.

-Rendben köszi!

-Ha sikerült szerezni valakit, írjatok sms-t. Ha nem, akkor hívjatok csak.

-Oké-oké. Szia!

-Még mindig bénák? - kérdezte Tomi, aki nem ment vissza, miközben kinyomtam a telefonom.

-Eléggé. Rendet kéne tenni odabent. Csak senkinek sincs rá ideje.

Mikor a táncstúdióhoz értünk, Fanni már a teremben várt és rajzolt.

-Holaaaaa! - köszöntem és lepakoltam mellé a kajákat.

-Sziaaaa! Nézd! - mutatta rajzát.

-Óóóóó! Szeretem a szerelmes képeid. - néztem az ágyban fekvő pár pillanatképét.

-Tudom. Na mit eszünk? - nézett körbe a földön, majd a fiúknak is integetett, miközben leültem mellé.

-Amit akarsz. Van választék.

-Azt látom. - pakolta félre cuccait és nézegetni kezdte, hogy miből lehet válogatni.

-Annyeong Fanni! - pattant elé Jimin - Hogy vagy? - kérdezte angolul.

-Köszi, egész jól! - kezdtek beszélgetni, de Jin elterelte a figyelmemet.

-Jó étvágyat édes! - puszilt meg.

-Kööööszönöm. Neked is! Na milyen volt az interjú? - kezdtem kicsomagolni az ebédem.

-Egész jó! - kezdte enni a kínaiját - Kérdezték van-e barátnőnk. - kicsit megijedtem ettől a mondatától.

-És mit mondtál? - fogtam hozzá az ebédemhez.

-A kötelezőt. De rossz volt, hogy hazudnom kellett. - bújt hozzám.

-Tudom. De örülj, hogy van munkád. Majd egyszer elmondasz. - csodálkoztam kicsit.

Már nem haragudott annyira. Vagy legalább is most. Biztos az interjú hatása, de főleg a kérdése ez, hogy ilyen kedves.

Megebédeltünk, közben pedig beszélgettünk. Miután elpakoltunk kimentünk Fannival a mosdóba és kibeszéltük a pasi ügyét.

-Szóval akkor most mi van? - érdeklődtem.

-Semmi. Leszarom! Dögöljön meg. Már a telefonszámát is letiltottam. Csak akkor tud elérni, ha házhoz jön, de ahhoz meg elég lusta. - igazította meg ruháját.

-Hoh! Na ez a helyes hozzáállás! - néztem rá büszkén, miközben kezet mostam - Kinek akarsz tetszeni?

-Senkinek. Csak szeretek szép lenni. Baj? - nézett rám.

-Nem. - szembefordultam vele ő pedig rám nézett - De van egy rohadt nagy pattanás az állkapcsodon oldalt.

-Mi? - kezdte nézegetni magát a tükörben - Hol?

-Sehol. - nevettem és visszaindultam a terembe.

-Milyen kis geci vagy. - méltatlankodott.

-Nem szoktad még meg? - kuncogtam tovább magamban.

Ahogy visszaértünk a fiúkhoz, nagyban ment a férfiassági teszt. Jinen újra látszott az, hogy nem örül Tominak, aki épp Jiminnel versenyez, hogy ki tud többet fekvőtámaszozni.

-Mi a helyzet? - léptem oda a többiekhez.

-Kis vita pattant ki, hogy ki az erősebb. - válaszolt V, aki épp fényképezte a két versengőt.

-Egyenlőre semmi látható eredmény. - mosolygott J-Hope.

-Hát - néztem a küzdő fiúkra - Hajrá srácok!.

-Köszi! - válaszolt Tomi - De szerintem neki fog kelleni a támogatásod főleg. - nézett Jiminre önelégült mosollyal.

-Nem is te lennél, ha nem mondtad volna ezt. - fontam össze kezeimet mellkasom előtt.

Sokáig kellett várnunk mire elkezdett fáradni az egyikük, aki Jimin volt.Közben pedig fogadni akartak a fiúk, hogy ki lesz a győztes, de nem mentünk bele. Aminek tudjuk a végkimenetélt, arra nem fogadunk. Nem tisztességes.

Fanni odatérdelt a fáradó Jiminhez és közelebbről szurkolt neki. A fiúk pedig már a földön ülve drukkoltak.

-Ha azt szeretnéd, hogy legyen esély, ülj rám! - mondta Tomi.

-Oké! - pattant fel és odament hozzá - Gyerünk Jimin, már csak néhány! Utána velem úgysem bírja sokáig.

-Hát ezt igazán kétlem. - mosolygott Tomi.

Jimin nagy nehezen befejezte a sorozatát és Tomi következett. Fanni ráült, én pedig mellé álltam, hogy tudjon kapaszkodni és ne essen le. a Felénél kezdett lassulni Tomi, de még így is bőven meg tudta csinálni.

-Mondtam én! - vigyorgott önelégülten Fannira.

-A következő már nem fog menni.

-Szerintem nem lesz következő.

-Azért nem adom fel. - kezdte Jimin a sorozatát.

Sajnos igaza volt Tamásnak. Nem tudta már felvenni a versenyt vele.

-Látod! - mutatott rá Tomi - Mondtam.

-De kis önelégült paraszt vagy. - idegeskedett Fanni.

-Most mééééér? Csak erősebb vagyok nála. - kezdtek vitázni.

Jin közben felállt és felhúzott.

-Gyere! - mentünk kicsit arrébb és ő is fekvőtámaszhoz készült - Ülj rám! Kíváncsi vagyok, hányat tudok.

-Őőőőő. O-Oké. - ültem le rá.

-Telefon? - szólalt meg V, Jin pedig csak mutatta neki merre találja.

Rohant is Jin mobiljáért, hogy fényképezhessen. Csak néhányat tudott csinálni velem, de azért büszke volt magára egy kicsit.

-Ne, várj! Most feküdj ide! - mutatott maga elé miközben sarkain ült.

-Minek?

-Csak feküdj le!

Szót fogadtam és hanyatt lefeküdtem. Ő fölém mászott és nagyon zavarba jöttem. V pedig közelebb a telefonnal, hogy jobb képeket csinálhasson. Jin elkezdett fekvőtámaszozni és kaptam egy puszit, majd még egyet. Nagyon megörültem, hogy végre ilyen kis romantikus. Már hiányzott. Így mikor harmadszorra is lejött puszit adni, megfogtam arcát és megcsókoltam. Nem akartam elengedni, de elkezdett remegni a keze, hogy már fárad, ezért hagytam, hogy felemelkedjen. Ő azonban inkább egyik kezével megtámaszkodott, és megbontotta pózát, hogy pihenhessen kicsit. Mosolyogva nézett rám, ahogy kicsit eltávolodott és csak Fanni hangja rántott vissza minket a valóságba, aki fejemnél állt meg.

-Na versenyt indítunk ma! Meg is vannak a versenyszámok. - mutatta rajzos füzetét.

Felnéztünk rá, de nem zavarta, hogy rosszkor zavart meg minket.

-Milyen verseny? - érdeklődtem.

-Hogy miben ki a jobb. Mi, vagy ők. Na pattanj és háborút hirdetek. - intett.

-Rendben. Jin úgyis utál. - toltam ki magam alóla a vállára támaszkodva.

-Ez nem igaz. - nézett rám.

-Jó, most tényleg nem. De verseny alatt muszáj lesz. - álltam fel.

-Jó! - pattant fel ő is - Akkor harc!

-Na szóval! - kezdte Fanni - A fekvőben mi győztünk, ez egyértelmű. De lesz még tánc, küzdő sport, Rajz, az az eldöntős cucc, amit mondtatok, meg öltözködési verseny.

-Az mi az? - néztem rá összehúzott szemöldökkel.

-Az a fiúk dolga lesz. Boxerról kel minél gyorsabban felöltözni.

-Ugye mindenki részt vesz benne? - vigyorogtam.

-Majd sorsolnak. Na! Elsőnek kezdjük a táncot! Kookie és Franci.

-Mért pont én? Mért nem te? - mutogattam.

-Mert te vagy jobb. Na! Kerestünk J-Hopepal egy dance practices videót egy tök ismeretlen bandától. Nem hosszú, ne aggódjatok. Van tizenöt percetek megtanulni és aki szebben adja elő, meg hibátlanul, az győzött.

-Jeeeeeej! - ugrált Kookie.

-Na kezdjük! - szólt bele Jimin, aki időközben Fanni segédje lett.

Nagyon néztem a vidit és igyekeztem memorizálni, miközben Fanni teljesen elnémította a telefonomat. Örültem azért, hogy végre kicsit oldottabb a hangulat és játszunk egy pöppet. De aggódtam is, hogy így nem fognak végezni. Ám amikor rájuk néztem és láttam, hogy őket ez érdekli jelenleg a legkevésbé, megnyugodtam. Felvételt csináltak a gyakorlásunkról is, meg a fekvőverseny végéről is, így legalább lesz anyaguk a Bangtan Bombhoz és a menedzser is örülni fog. De nem akartam hagyni, hogy legyőzzenek minket, így mindent beleadtam a tánc megjegyzésébe.

-Lejáááááárt! - hallottam Fanni hangját a kamera mögül - Ki lesz az első?

-Kai bai bo? - fordult felém Kookie.

-Oké! - kezdtünk a kő papír ollóba, de végül Jungkook nyert.

Beállt Kookie a helyére és elindították a zenét. Nagyon reménykedtem, hogy rossz a rövidtávú memóriája, illetve abban, hogy nekem majd jobban fog menni. Na erre kíváncsi leszek!

(Kis házi bajnokságot tartunk :D Folytatjuk!)

Közérdekű közlemény!

Sziasztok!

Nos, ma úgy döntöttem pihenek. Tudom most szidtok, de ez van. Nagyon sajnálom. :( A helyzet az, hogy nagyon sok dolgom van és nagyon fáradt vagyok. Ma viszont úgy döntöttem kivételesen nem öt órát szeretnék aludni, vagy ha mégis, akkor most a ficire szánt időben bepótolnám a Bangtan fangörcs lemaradásomat. Mert rájuk sincs már időm és a netem is lefogyott. Mostantól pedig lehet számítani a rendszerezetlen fici kiadásra. Ezért rakjatok be a kedvencek listára, néha nézzetek ránk és a fanficton csoportban néha fogom posztolni, hogy haladunk. De a rendszer sajnos rendszertelenné válik. Lesz olyan, hogy két napig semmi és a harmadik nap hirtelen négy fici is lesz, mert hentai folytatás, hentai oneshot, yaoi oneshot és akarok majd two, vagy threeshotsokat is. Tényleg bocsássatok meg nekem, amiért nem tartom a már megszokhatott rendet, de rengeteg dolgom van. Amikor meg szabadidőm van, akkor meg a múzsa nincs a közelben, szóval XD hehe, elég bonyolult minden. Ne vessetek meg ezért. Viszont, csak hogy ne veszítsünk olvasót. Felvázolnám mire lehet számítani a jövőben :D Dobpergést kérek.!!!

-Farnciska hentai befejezése (mielőtt pánikolnál olvass tovább!)

-Suga becsajozik (kapcsolat lesz a Franciska hentaial)

-J-Hope becsajozik (kapcsolat a többi hentaial)

-Rapmon becsajozik (kapcsolat a többi hentaial)

-Kookie becsajozik (kapcsolat a többi hentaial)

-V becsajozik (kapcsolat a többi hentaial)

-Jimin becsajozik (kapcsolat a többi hentaial)

-Összes hentai sorozat összevonva egy nagyba (mindenkinek lesz barátnője, valszeg szabin lesznek így mindenki egyszerre fog a barátnőjével lenni, de még semmi pontosat nem tudunk erről)

-Már megjelent barátnők újra felbukkanása ugyan abban a szerepben

-Yaoi sorozat

-Hentai oneshotok

-Yaoi oneshtokok

-Kérésre írt hentai/yaoi részek

Amennyiben pedig marad még erőnk és időnk!

-Angol yaoik/hentaiok fordítása (esetleg ha van pontos kérésetek ez ügyben majd kiposztoljuk hogy lehet ilyen is kérni)

Szóval, mint látjátok, eszünkben nem áll befejezni a blogot, sőt! Nagyon is folytatni fogjuk. (Múzsával) Minden rajongónak a kedvére teszünk majd. Csak legyetek megértőek ránk nézve! Az életünket is rendeznünk kell.

Összefoglalva:(Máv dallam) Tisztelt utasaink! A btsfanficsneked.blogspot.hu mától megváltozott menetrend szerint közlekedik. Az éppen aktuális menetrendről tájékozódhatnak az oldalon a menüpontok alatt, a BTS Fanfiction Hungary csoportban, illetve munkatársainknál. Megértésüket köszönjük!

Ma is korán keltem,

Jin hangjára ébredve.

Újabb kemény nap - gondoltam.

Hát akkor csapjunk a lecsóba!

Végigjártam utamat,

fekvőt nyomtam,

hasizmot mozgattam,

osztályomba békét hoztam.

Haza érve székembe rogytam.

Mennyi dolgom van! - sóhajtottam.

Gyorsan tanulni kezdtem

s közben Fandom terelte el figyelmem.

Ahh BTS! Hiányzik már nekem,

de míg nem végzek, meg nem nézem.

Hét, nyolc, kilenc, tíz.

Te jó ég, hát ilyen nincs!

Elrepült a nap, már múzsám is alszik,

Rapmont meg most fogom csak hallani.

Se BTS, se fici, se semmi.

Sajnálom, de most muszáj aludni menni.

Ne legyetek rám mérgesek,

de most pihennem kell.

Életem egyre nehezebb

s ez csak rosszabb lesz.

De jönnek még majd részek,

jó szaftosak, ezt ígérem.

Viszont mostantól nem tudom, hogy leszek.

Ezért minden nap nagyon figyeljetek! ;)