Harmadik fél szemszöge
A legutóbbi comeback ezúttal December elejére sikeredett, ami azt eredményezte, hogy a karácsonyi és a szilveszteri fellépések mellé, a szokásos albummal és új számokkal járó megjelenések is társultak, a különböző díjátadókról pedig nem is beszélve. Ez rengeteg munkát jelentett mindenkinek, a diétától kezdve, az órás táncokon át, még a tanulás is különböző nehézségeket állított a fiúk elé, amiket mindannyian a maguk módján igyekeztek megoldani. Ez sokszor azt eredményezte hogy este jutott eszükbe aznap először enni, esetleg alig ittak, az alváshiányról nem is beszélve. Túl sok munka, túl kevés szabadidő, így ha ráértek, inkább játszottak, mint aludtak, aminek meg is lett az eredménye. Újra sorra szunnyadtal el sminkelés alatt, majd míg vártak a színfalak mögött, a hétből legalább öten inkább álmodtak.
-Most később kelünk reggel nem? - nyújtózott Jimin hatalmasat ásítva, amint felállt este az asztal mellől vacsora után.
-Nem sokkal, de igen. - evett tovább Jin.
-Akkor most kipihenem magam.
-Időben lefekszel? - kérdezte Rapmon.
-Igen.... fogjuk rá. Még nem tudom, de szeretnék. Aztán hogy sikerül-e, azt még nem tudom. - indult szobája felé, hogy ő rohanhasson el először fürdeni.
-Tele vagyok. - dőlt ki J-Hope - Imádom mikor főzöl hyung. Mindig olyan finom.
-Ne éld bele magad, nem sok időm van.
-Tudom. Kook lemegyünk gyakorolni? - pillantott a maknaera, mert kedve támadt lemozogni a vacsorát.
-Én játszani akartam. Beelőztek az egyik pályán, muszáj visszaelőznöm. - nyomkodta telefonját a legkisebb.
-Akkor egyedül megyek.
-Pihennetek kéne. - szólt hozzá a leader is.
-Én lemegyek veled Hoseok. - állt fel Tae - Csak összeszedem a cuccom.
-Srácok késő van, nem akartok aludni? - nézte végig RM, ahogy V elsétál szobájába.
-Nem maradunk sokáig. - válaszolt neki J-Hope.
-Hát jó.
-Én meg lemegyek a stúdióba. Van ötletem, muszáj megörökítenem. - kelt fel Suga kezében táljával, miközben az utolsó falatokat ette ki belőle.
-Kellek? - ajánlotta fel segítségét Rapmon.
-Nem-nem, kösz. - sétált el a konyhába, majd lerakva tálját ő is elkezdett készülődni.
Nem tervezett túl sokáig maradni, így nem is vitt magával sok cuccok. Csak a legfontosabbakat fogta kezébe majd el is ment a stúdióba alkotni, ahol teljes csendben volt egymaga a gondolataival. Ezért viszonylag gyorsan haladt, de végül nem csak egy ihletet mentett el. Mikor pedig eszébe jutott ránézni az órára hatalmasat sóhajtott.
-Már megint. - vette végül rá magát, hogy befejezze a munkálatokat, majd a tudattal, hogy maximum három teljes órát tud már csak aludni, visszavergődte magát a dormba.
Hatalmas csend volt az egész lakásban. Úgy tűnt, már csak ő hiányzott, mert a kis táncosok is saját ágyaikban álmodták édes álmaikat. Ezért igyekezett minél hamarabb letusolni a lehető legnagyobb csendben, majd Jinnel közös szobájába bedőlt saját takarójára. Szinte azonnal el is aludt. Érezte magán korábban is hogy fáradt, de mindenképpen meg akart csinálni egy-két dolgot, mielőtt lefeküdt volna, csak végük belemerült. Túlságosan is.
Másnap úgymond "szabadnapjuk" volt, mert nem mutatkoztak semmilyen tévéműsorban és rendezvényen sem kellett megjelenniük, így csak próbáltak egész nap. A szilveszteri műsort gyakorolták, meg a többi számot az új albumról, hogy hibátlanul teljesítsenek. Ezúttal végre ettek a nap folyamán is, ami nem rajtuk múlt, hanem a menedzseren, aki gondolt erre és hozatott nekik ebédet. Ez valamennyi pihenőt is jelentett, de nem eleget. Mindannyian álmosak voltak, bár más-más mértékben. A legkimerültebbnek azonban Suga bizonyult.
-Jól vagy hyung? - érdeklődött a leader - Olyan lassú vagy ma.
-Csak álmos.
-Sokáig voltál el?
-Eléggé.
-Akkor ma feküdj le korábban. Nehogy baj legyen.
-Jaj, ne aggódj már! Volt ez rosszabb is. - rázta le RM-et.
Vajon tényleg volt már rosszabb? Abban a pillanatban nem tudta eldönteni, de egy dologban biztos volt. Ha nem ihat még két kávét aznap, akkor tánc közben fog elaludni. Ám megkapta a kis koffeinbombákat, így tökéletesen bírta estig, amikor megint úgy döntött, hogy a stúdióban kívánja befejezni a napot. Rapmon határozottan kérte, hogy ne menjen, hanem pihenjen és inkább a füzetébe jegyzeteljen, de nem sikerült meggyőzni a rappert. Tahósága ugyanis kicsit sem fáradt el sőt, éppen hogy most volt a legjobb formában, így esélye sem volt a leadernek, hogy meggyőzze. Ezért megint összeszedte cuccait és levándorolt magányos kis zugába. Ám ezúttal nem bírta már olyan jól, mint előző este. Igyekezett koncentrálni és időhatárt szabni magának, de túl fáradt volt, így a stúdióban ülve aludt el, laptopjára dőlve. Nem pihent túl sokat, mert egy idő után megfájdult szinte mindene és megébredt. Ne tudta volna megmondani, hogy pontosan mi az, ami annyira hasogat, mert minden porcikájában érzett valamit. Az órára nézve pedig morgott egy hatalmasat. Megint nem volt sok ideje, amit ágyban tölthet, de legalább nem erőltette tovább a stúdiót. Végre beismerte, bár csak magának, hogy hihetetlenül elfáradt és már nincs ereje többhöz. Csupán hazaballagott, majd utolsó sóhajával kiterült ágyában.
-Hyung.... hyung. - ébresztgette a leader - Keljél, el fogunk késni.
-Hol a kávém? - dörmögte párnájában, miközben igyekezte összegyűjteni maradék energiáit.
-Mindjárt jön, de keljél. - slisszolt ki a szobából Rapmon, mielőtt Suga haragja is felébred tulajával együtt.
Hihetetlen nehézséget okozott neki kimászni a puha takaró alól, de sikerült. Azonban úgy érezte, mintha ólom súlyok lógnának lábairól és karjairól. Előre látta, hogyha ezt a napot sikerül túlélnie, akkor ma este tényleg időben fekszik le. Nem fogják érdekelni az új ötletek, de muszáj végre kicsivel többet aludni, különben a következő nap már tényleg nem lesz képes megmozdulni.
Nagyon küzdött végül. Kész szenvedésnek könyvelte el a napját, mert a legkönnyebb feladatok is most olyanok voltak, mintha egy koncertet táncolt volna végig. Igyekezett kedves lenni a fanokkal a fansignon, de ahhoz sem volt sok energiája. Hál'istennek a beszédhez sem, így inkább hallgatott ahelyett, hogy visszaszólt volna. Nem akart veszekedést, csak csendet és nyugalmat, ami még igen távolinak tűnt, tekintve hogy a napot próbákkal tervezték zárni.
-Suga, jól vagy? - kérdezte a manager, amint beszálltak az autóba, a rapper pedig szinte mindenhol kapaszkodott ahol tudott közben, pedig nem szokott.
-Jah, csak kicsit megszédültem. Van nálatok valami kaja?
-Van, de rendeset kéne enned. Biztos jól vagy? Ne menjünk orvoshoz? Hogy érzed magad? Ittál rendesen?
-Igen ittam, ne menjünk orvoshoz és adj kaját! - foglalta el helyét, miközben morogván válaszolt.
-Jó. - kezdett kutakodni a manager.
Ugyan nem volt sok, amit kapott végül, de jól esett neki. Megint nem evett sokat egész nap, ahogyan a többiek sem, de mivel ő még csak nem is aludt annyit, mint a srácok, így szüksége volt másra.
A próbaterembe érve már annak látványától morogni kezdett, ám csinálta rendesen, amit kértek tőle. Rengetegszer hibázott többször, mint szokott, végül pedig pihenőt is kért.
-Csak pár perc. - sétált táskájához, miközben kapkodta a levegőt. Inni szeretett volna, hátha az segít.
-Héj hyung, jól vagy? - vette észre most már Kook is, hogy valami nagyon nincs rendben.
-Persze. - ért táskájához, de hirtelen nagyon rosszul érezte magát, így megtámaszkodott a falon mielőtt neki esett volna.
-Hyung! - indultak azonnal felé a többiek, miközben Suga összerogyott.
Legközelebb egy csipogásra ébredt a rapper, ami egyenletesen hangzott el néhány pillanatonként. Ismerős hang volt, de nem gondolta volna, hogy itt fog kikötni. Kinyitotta lassan szemeit és a fehér plafont meglátva összeszorult gyomra. Sohasem érezte jól magát a kórházakban, mert mindig rossz élmény társult hozzájuk, most pedig újra bent feküdt ki tudja miért. Meg akart mozdulni, miközben felemelte fejét, hogy körbenézzen, de bal keze hihetetlen nehéznek bizonyult, ezért először azt pillantotta meg. Elkerekedtek szemei, amint meglátta társát, hogy karját szorongatva alszik ágya szélénél. Kicsit megnyugtatta, hogy nincs egyedül, de az már nem, hogy milyen hulla lehet a másik. Nem rég ő is ülve aludt és az kicsit sem volt kényelmes, most pedig Jimin szintén úgy szunyókált miatta. Ez nagyon zavarta. Miatta ne szenvedjen senki, de főleg ne ez a tünemény kórházi ágya mellett. Nem ér ennyit az egész.
-Jimin.... Jimin ébresztő. Ne itt aludj, menj haza! - keltette fel szabad kezével társát és meglátta az abból kilógó csövet. Az infúzió..... utálta ezt. Egy tű a testében, amitől egyébként is rosszul van, most pedig még szörnyűbb mint szokott lenni, mert érzi kézfejében. Igen, tisztán érzi a vasdarabot.
-Hyung? - emelte fel fejét a kisebb, szemei alatt pedig hihetetlen táskák foglalták el helyüket - Felébredtél? Hogy érzed magad? - egyenesedett fel.
-Jól vagyok. De te nem nézel ki valami jól. Mit keresel itt?
-Csak bent maradtam, míg fel nem kelsz. Aggódtam. - dörzsölte meg szemeit.
-És ezért itt aludtál?
-Csak elszenderültem. Szólok a dokinak, hogy felkeltél. - állt fel kis székéből és megindult kifelé a kórteremből.
-Aztán vissza ne gyere! Nem karlak itt látni. - felelt Suga a szokásos módján, de ezúttal Jiminért aggódott. Nagyon fáradtnak tűnt és nem akarta, hogy miatta még jobban kimerüljön. Érte ne mártírkodjon senki. Felesleges időpocsékolás.
Sugat végül este hazaengedték, bár bizonyos fenntartásokkal. Mint kiderült, egy fél napot aludt, ami nagyon is kellett a szervezetének. Az orvosok kikötötték, hogy most pár napig pihenjen és egyen rendesen, amihez kapott is egy tiltott ételek listáját, hogy ezeket azonnal kezdje el napi ötször minimum. A szervezete ugyanis nagyon kimerült a sok hajtástól és örülhet, hogy nagyobb baja nem lett.
-Suga ettél rendesen? - tépte fel szobája ajtaját Jimin - Nem vagy éhes? Ittál is? Hozzak gyümölcsöt?
-Állj már le törpe! Vacsoráztam, Jin megtömött a főztjével. Nem vagyok éhes, hagyjál! - merült vissza tabletjébe, miközben ágyában feküdt, ugyanis akárhányszor megpróbált felkelni valahonnan, minimum hárman ugrottak utána, hogy segítenek.
-De de de biztos? Szóljál!
-Hagyjál már a picsába! Idegesítesz. Foglalkozz a saját dolgaiddal. - próbálta lerázni a fiatalabbat, ami amúgy sikerülni szokott, de most valamiért sokkal harciasabbnak bizonyult.
-Lófaszt! - válaszolt, amin az idősebb szemei el is kerekedtek. Jimin káromkodik? - Akkor is kiszolgállak ha paraszt vagy, mert aggódunk érted és hülye voltál. Benned nem lehet megbízni, különben megint összeesel, mert három napja nem aludtál és nem ettél. - csapta be maga után az ajtót Sugat otthagyva ledöbbentve.
Jimin...... Jimin szembeszállt vele. Megvédte magát.... Várjunk csak... Magát védte volna? Hisz azért küldte el melegebb éghajlatra a másikat, mert gondoskodni szeretne róla, ami kedves, de bassza meg! Nem gyerek már.... bár az tény, hogy a kiszolgálás mindig jó.
-Jimin! - kiabált Suga.
-Mi van? - nyitott be az említett, miközben bunkón érdeklődött, hogy mért hívták, de nem emelte fel hangját.
-Hozol nekem almát? De összevágva.
-Igen, hozok. - fordult meg, majd tárva nyitva hagyva az ajtót elindult a konyhába.
Suga el sem hitte. Eddig nem akarták kiszolgálni soha. Mindig csak megkapta hogy, ilyen lusta nem lehetsz! Most pedig a kis kockahas ugrál neki, pedig aludnia kéne. Ez aranyos..... bár el sem hitte, hogy ezt kimondta, még hacsak halkan is. Tetszett neki ez a felállás, főleg az, hogy az a bizonyos tag leste kívánságait, habár ezt sohasem adta volna tudtára, de mikor Jimin visszaért, boldogan vette el a tálat, amire nem is vágyott, csak kíváncsi volt.
-Mért vagy még itt? - próbálta fenntartani a kialakított jellemét több-kevesebb sikerrel, miközben Jimin leült az ágya mellé és felkönyökölt rá.
-Megvárom, hátha kérsz még valamit. - dünnyögte, miközben alig látott már ki fejéből.
-Nem kéne neked aludni? Hullának tűnsz. - majszolta a gyümölcsöt, amihez semmi kedve sem volt, de elvitetni már nem akarta.
-Majd fogok. - válaszolt miközben lecsukódtak szemei, ám Suga nem vette észre.
-Többször kéne betegnek lennem. Tetszik ez a kiszolgálás.
- Ne légy.....
-Jimin?..... Alszol? - pislogott a fiatalabbra aki karjain feküdt csukott szemmel és már válaszolni sem volt ereje. Suga lepakolta maga mellé a tabletet és a tálat, majd Jimin könyökeit megfogva húzta be maga mellé a kisebbet - Gyere, feküdj le aludni! - vonta be ágyába a másikat, mert messzebb úgysem tudta volna vinni.
Így is alig ébredt meg, míg bemászott, de valószínűleg nem volt vele tisztában, hogy hova is fekszik. Suga betakarta, bár nem mintha számított volna, mert a kisebb elterült és meg sem mozdult többet. Ugyan az ágy nem két emberre volt kitalálva, de végül elfértek, mert el akartak, vagyis Suga el akart. Jól esett neki a törődés és a pihenés. Úgy látszik ez is kellett neki. Valaki a munka mellett, aki kicsit foglalkozik vele, még ha nem is sokáig, de figyel rá. Így sokkal jobban aludt aznap este, mint korábban, a mocorgó párna ellenére is.
Reggel azonban egyedül ébredt takarója alatt. Akkor nyitotta ki szemeit, mikor Jimin kisétált a szobából, amit még pont látott. Némi duruzsolást is hallott ajtaja elől és nem tudott visszaaludni. Az utóbbi két napban ugyanis annyi aludt, mint máskor egy hét alatt, ezért sikerült kipihennie magát, így megtehette, hogy forgolódott még kicsit ágyában.
-Mért nem jössz? - hallotta Kook hanjgát.
-Vigyázok hyungra.
-Nem gondolod, hogy kicsit feltűnő már amit csinálsz?
-Te csak azért veszed észre, mert elmondtam.
-Most is vele aludtál.
-Nem direkt jó? Az éjszaka közepén tűnt fel.
-Valld be, hogy örültél neki!
-......... Hozz chipset, ha jöttök vissza.
-Óóóóóó tudtam én! - kezdett hangosodni Kookie.
-Halkulj el!
-Kis szerelmes. - nevetett Jungkook.
-Fogd már be! Felkelted.
De Sugát már nem érdekelte a további beszélgetés. Jimin szerelmes?...... És belé? De mért belé? Hisz..... társak, barátok. Ez lehetetlen, hogy eddig nem vette észre. Ilyen vak lenne?
Merültek fel benne a kérdések, miközben a plafont bambulta. Már cseppet sem volt álmos azonban furcsán érezte magát. Rég nem észlelte már azt, amit Jungkook szavaitól. Szíve hevesebben vert és gyomrában pillangók röpdöstek, miközben Jiminre gondolva elvörösödött. Azt hitte csak képzelődött, mikor este valaki simogatta haját, de akkor valószínűleg a fiatalabb volt az mikor rájött, hogy ki mellett aludt el. Furcsa, de jólesett neki minden szó, amit hallott és boldog lett tőle. Fel is kelt azonnal, majd kisétált szobájából, mintha semmit sem hallott volna.
-Jó reggelt! - mosolygott az épp távozókra.
-Jó reggelt! Jobban vagy? - fordult vissza Jin érdeklődve.
-Igen, sokkal. Hova mentek?
-Én elmegyek bevásárolni Nammal, a többiek mennek a táncterembe.
-Oh...
-De Jimin marad veled, ha kell valami. Na de megyünk. Szia!
-Sziasztok! - köszönt el társaitól, majd kettesben maradt a dormban Jiminnel, akiről nem tudta hogy hol van, míg meg nem hallotta a zuhanyt. - Jimin? - sétált a fürdőhöz, majd lassan, hangtalanul nyitott be.
Nem akarta lebuktatni magát, így csak beosont, miközben szállt ki a gőz a zuhanykabinból. Igazából szerette volna szemügyre venni a kisebbet, hogy pontosan tudja, mit is kaphat meg, ha belemegy a kis játékba. Jimin észre sem vette, így könnyű dolga volt. A fiatalabb csak állt a zuhany alatt csukott szemmel, miközben zúdultak izmos testére a forró cseppek. Suga csupán pislogott pár pillanatig, míg végigmérte a tökéletes testet, majd megszólalt amivel halálra ijesztette a másikat.
-A forró víz nem tesz jót egy férfinak.
-Ahhh, te jó ég! - rezzent össze Jimin és mellkasára kapta egyik kezét, míg másikkal megtámaszkodott a csempén - Megijesztettél.
-Bocsánat.
-Baj van?
-Nem. Csak felkeltem rá, hogy beszélgettek. - indult ki a fürdőből.
-Mi? - állt meg az ütő Jiminben - Mire keltél? - fordult hyungja után aki már az ajtóban állt.
-Chipsem meg szerintem van, ha kérsz. - lépett ki rajta, majd becsukta maga mögött azt.
Jimin még jobban elvörösödött, mint amennyire a forró víztől, majd pánikba esett. Mit hallott? Mindent? Most mi lesz? Elásta magát teljesen. Esélye sincs. Pedig annyira óvatosan építgette kis várát, ami most Suga kidőlésével egyre szebb lett erre..... Kook.... ezt még megkeserülöd.
Hirtelen nem akart az idősebbel egy szobában lenni, de legszívesebben lement volna a táncterembe a többiekkel, csak ezt a kínos párost nem akarta, ami rá várt, mikor azonban kilépett a fürdőből, derekán törülközőjével...
-Látod? Van chipsem. - sétált el az ajtóban álló előtt az idősebb, miközben hatalmasat nyelt.
-Látom...... figyelj csak hyung? - ment utána. Talán nem hallott mindent - Mire keltél pontosan?
-Beszélgetésre. - zuhant a kanapéra és kibontotta a zacskó nasit.
-Jó, de mit hallottál?
-Kookot, amint szopat azzal, - evett bele - hogy szerelmes vagy belém. - figyelte a kisebb arcát, aki láthatóan azonnal zavarba esett és elsüllyedt volna szégyenében.
-Oké. - fordult sarkon, majd elsétált, ám Suga nem követte.
Innentől Jimin igyekezte kerülni, amit az idősebb nem hagyott. Ha valamit akart, csak kiabált a fiatalabbnak, azonban nem sokáig szolgálta az ki. Pár nap múlva már nem volt pihenő és ő is láthatóan jobban volt, így többé nem ugrálták körbe, ami zavarni kezdte. Igazából nem is a kiszolgálás hiányzott neki, hanem Jimin, de ezt sosem mondta volna ki. Inkább szenvedett magában az ágyába dőlve, miközben nem bírt aludni a fiataloktól. De nem sokáig tűrt. Mérgében felkelt, majd a zaj felé indult.
-Maradjatok már csendben a fasz kivan! Valaki aludni szeretne. - nyitott be Hopiékhoz, ahol épp Kook püfölte egy párnával Jimint, ami rosszul esett neki. Jimint ne püfölje senki!
-Bocs hyung! - nézett fel rá V - Csak kitört egy kis vita.
-Csak hallgassatok el. Kook, te meg ne püföld már Jimint! Pihenjetek!
-Épp azt tesszük! - vágott még egy utolsó hatalmasat a párnával az idősebb arcába, aki beletörődően feküdt a földön.
-Milyen savanyú vagy hyung. Mi csak játszunk. - dobott neki egy párnát Hoseok.
-Maradjatok csendben baszki. Ez olyan nehéz? - vágta le a földre azt Suga.
-Nyugi hyung! - bújt ki a párna alól Jimin, miközben a többiek ledermedtek a félelemtől - Csendben leszünk.
-Ajánlom is, vagy kibaszott szar napjaitok lesznek, ha rajtam múlik.
-Jól van. - mászott ki Kook alól - Nem kell fenyegetőzni, elsőre is értettük.
-Persze, hisz te is annyira figyelsz rám.
-Mi van?
-Semmi. Csak kuss legyen! - csapta be maga mögött az ajtót és visszavonult szobájába.
-Ez.... összevesztetek? - nézett Kookie Jiminre.
-Nem..... csak.... nem beszélünk.
-Szerintem ez a baja. - szólalt meg Hopi.
-Mi?
-Hogy nem beszéltek. Mióta nem foglalkozol vele annyit nagyon morcos. Folyton morog. Elég bosszantó néha már. Menj utána azt beszéljetek. Beszéljétek meg a dolgaitokat.
-Nem. Semmi értelme. Ez csak egyirányú dolog. Csak álmos azért morog. Semmi köze hozzám.
-Süket vagy? Pont rád mordult, hogy nem figyelsz rá. Szerintem nagyon is sok köze van hozzád.
-Nem akarok beszélni vele. Zuhanyzok és lefekszek. - ment ki a szobából.
-Ugye nem hagyjuk ennyiben? - érdeklődött Tae.
-Dehogyis. Gyertek! - állt fel J-Hope.
-Mi a fasz? Mit csináltok? Neeee! - ellenkezett Suga, miközben hárman kiemelték ágyából.
-Bocs hyung, van egy kis dolgod.
-Hova a faszomba visztek? Tegyetek le! - kapálózott, de félt is, hogy elejtik, így nem vitte túlzásba.
-Mindjárt. - nyitott ajtót Kook, majd lerakták a hideg kőre és kirohantak, becsapva maguk mögött a fürdő ajtaját, amit be is zártak.
-Mi a fasz? Engedjetek ki! - dörömbölt az ajtaján.
-Nem. Beszéljétek meg Jiminnel. - válaszolt Hopi - Elegem van, hogy folyton morogsz, az a hülye meg szomorú. Beszéljétek meg, aztán kijöhettek.
-Mi? - Jimin fürdik? - Jimin?
-Tessék? - válaszolt félve a fiatalabb. Nem akart beszélni, nem akarta felhozni a dolgokat. Ő csak békét akart, hogy legyen minden olyan, mint régen, amikor Suga még semmit sem tudott.
-Szomorú vagy? - sétált a zuhanyhoz - Mitől?
-Te pedig ideges. Mért morogsz folyton? Valami baj van? - fürdött inkább tovább, mintha egyáltalán nem hatná meg a beszélgetés.
-Én kérdeztem előbb.
-Hát.... - nyelt nagyot, miközben behunyta szemet és felnézett a zuhanyrózsába, így arcába zubogtak a forró cseppek - Nem akartam, hogy megtudd.
-Mit?
-Hogy..... szerelmes vagyok. Ezzel minden elromlott.
-Mért romlott volna emiatt? Csak a te hibád. Te kerülsz engem. - fonta össze karjai mellkasa előtt az idősebb.
-Te...... de nem is baj? - nézett rá meglepetten Jimin. Nem hitt a fülének.
-Meg sem kérdezted, hogy baj-e. Nem is beszéltünk róla, csak kerültél és hallgattál. Tudod, ez kibaszott idegesítő tud ám lenni, ha vonzódsz valakihez.
-Te vonzódsz hozzám? - lépett felé Jimin csillogó szemekkel - Tényleg?
-Hát.... nem tudom, de cuki vagy.
-Vonzódsz hozzám. Ez olyan jó! - mosolygott, majd elkapta vizes ujjaival a másik felsőjét.
-Eláztatod a ruhám.
-Nem érdekel. - húzta be a zuhany alá a másikat - Vonzódsz hozzám. - nyomta a falnak.
-Hányszor mondod még el?
-Sokszor. Hahh. - sóhajtott - Vonzódsz hozzám. - támaszkodott meg a csempén, majd az idősebb nyakába bújt.
-Talán. Mit csinálsz?
-Finom az illatod. Olyan jó volt veled aludni aznap. Lehet megint? - hajolt az idősebb füléhez - Kérlek. - harapta meg.
-Lehet, csak hagyd abba. - szorította össze szemeit Suga.
-Zavarban vagy? - távolodott el Jimin, hogy lássa arcát - És akkor én mit mondjak? Itt állok előtted teljesen meztelenül, lassan tettre készen. Csak egy kicsit engedj nekem. Csak ennyit. - puszilta meg a másikat.
-Elég lesz.
-Még nem. - csókolta meg a másikat, Suga pedig azonnal viszonozta. Erre volt szüksége, ez hiányzott - Még sem elég? - vált el tőle Jimin.
-Kérek még! - karolt nyakába és a másikat hajánál fogva húzta vissza magához.
Imádták egymást, nem is engedték volna el a másik ajkát, ha nem kopognak rájuk, mert elvesztették időérzéküket valahol félúton.
-Más is szeretne ám fürdeni. - szólt be Hopi, majd be is csukta az ajtót. Nem akart látni semmit sem.
-Meleg van Jimin. - kapaszkodott meg az izmosabb karjaiban - Nem kapok levegőt.
-A gőz. - kapcsolta hidegebbre a zuhanyt - Jobban vagy? Foglak. - karolta át derekát.
-Szédülök.
-Mindjárt jobban leszel. - zárta el inkább a vizet.
Végül Jimin félbehagyta a fürdést, majd az este további részét Sugával töltötte. Hál'istennek senki sem zaklatta őket, hogy mik történtek bent, így különösebb magyarázkodás nélkül tudtak befeküdni újra az idősebb ágyába. Utána pedig még Jimint is meglepte, hogy milyen aranyosan viselkedett vele a másik. Úgy bújt hozzá, mintha nem is önmaga lenne, éjszaka pedig tovább nőtt a cukisági faktora mikor Jimin megmozdult, mert követte és nem engedte, hogy eltávolodjon tőle. Reggel azonban bárcsak másra keltek volna, nem Jin ébresztgető hangjára. Suga morgott ahogy szokott, Jimin azonban azonnal kipattant az ágyból és otthagyta a másikat még forgolódni.
A nap folyamán igyekeztek úgy viselkedni, mint addig. Nem kimutatni, hogy valami változott, holott mindenki tisztában volt vele, mi is a helyzet. Ez elég nehéznek bizonyult, mert Suga ettől továbbra is egyedül érezte magát. Úgy látszik hamar hozzászokott a másikhoz, hogy ott van mellette az pedig, hogy egész nap távolságot tartott, nem tetszett neki. Ezt este fel is hozta a zuhany alatt.
-Mért voltál olyan messze ma?
-Tessék? - mosta Suga haját a fiatalabb.
-A közelembe se jöttél. Reggel is elrohantál. Mért?
-Senki sem tudhatja, hogy van valami köztünk.
-De a fiúk tudják. Legalább mikor csak magunk vagyunk gyere oda.
-Mér én menjek? Gyere te.
-Én nem fogok udvarolni. Az a te dolgod.
-Mért is? - döbbent le Jimin.
-Mert én lusta vagyok.
-Ennyire?
-Igen..... ma is velem alszol? - jutott eszébe amit Jin mondott.
-Ha szeretnéd, persze. Na gyere, mosd le. - húzta be a vízsugár alá a másikat.
Suga arcán hatalmas vigyor jelent meg, amit nem is tudott takargatni, Jimint viszont érdekelte, hogy mitől, de nem sikerült kiderítenie. Az idősebb nem mondta el, csak örült a fejének, miközben készült az estére. Zuhany után beszélt Jinnel, így az kipakolta takaróját és párnáját Jimin ágyába, majd Suga lelkére kötötte, hogy csendben legyenek. Mást nem érdekel, hogy ők hogy mulatnak.
-Miénk a szoba? Hogy-hogy?
-Megkértem Jint. - csukta be az ajtót Suga és annak dőlt - Remélem nem gond.
-Engem nem zavar csak örülök neki. Ahhh! - dőlt be Suga ágyába - Elfáradtam.
-Ohh..... nagyon? - sétált az ágyhoz és letérdelt mellé - Semmihez sincs erőd?
-Mihez kéne? - fordult felé Jimin.
-Hát.... nem is tudom. - vigyorgott.
-Nem! - kelt fel Jimin, amint rájött mit akar a másik.
-De mért nem? - kapta el csuklóit.
-Mert csak egy napja van valami és máris akarod?
-Igen. Hát hova ismerkedjünk? Ismerlek, együtt lakunk már mióta.
-De.... ez akkor is más.
-Szexelni akarok Jimin. Addig nem mehetsz el, míg nem csináljuk. Ezért vettem rá Jint, hogy máshol aludjon?
-De ez nem így megy. Sokkal bonyolultabb. Tudod, hogy fog fájni? Neked lesz rosszabb.
-Ne a szád járjon bassza már meg! - rántott le magához a fiatalabbat, majd megcsókolta és közben fölé mászott.
Jimin akart is, meg nem is ellenkezni, de a teste fölött inkább a "nem ellenkezek" uralkodott, így csak elkapta az idősebb derekát, miközben szájába férkőzött nyelvével. A csókjának nem tudott ellenállni, így győzelmet aratott a másik. Suga felette támaszkodott, miközben már ennyitől kezdett nyögdécselni, ami a fiatalabbat nagyon kikészítette. Csak simogatta a másik testét, bebújtatva ujjait annak pólója alá, majd mikor már nagyon kicsi volt nadrágja inkább az idősebb térdeire fogott és rákényszerítette, hogy ráüljön.
-Nagy vagyh. - foglalt helyet Suga a kényes ponton.
-Mit várszh? Akarlakh. - nyúlt a másik alá, majd megemelve felmászott vele az ágyra.
Azonnal levetkőztette az idősebbet, amiben segítséget is kapott és rendesen szemügyre vette az alatta fekvő hófehér testet.
-Ne bámulj!
-Te is szoktál. - mosolygott.
-De neked jó a tested, nekem nem.
-Nekem tökéletes a tested. - támaszkodott Suga feje mellé Jimin, majd megcsókolta, miközben szabad kezével végigsimított annak csupasz bőrén.
Muszáj volt érinteni, hisz még sosem érzett olyan selymességet azelőtt. Amint pedig elért az idősebb férfiasságához, az felnyögött egyenesen a csókba. Jimin vállaiba mart, ahogyan az lassan mozgatta ujjait. Suga a lassú kényeztetéstől már nem volt magánál, de egyet még tudott. A meztelen Jiminben akar gyönyörködni, annak minden izmában, így vetkőztetni kezdte. A fiatalabb elvált tőle majd felegyenesedve lekapta pólóját és messzire hajította. Megsimította az idősebb nemi szervét, miközben az nagyot sóhajtott.
-Lazíts! - hajolt a másik füléhez Jimin és bevezette első ujját.
-Hah! - szorított Jimin izmos karjaira - Ez rossz.
-Tudom. - harapott az idősebb nyakába - De muszájh.
-Bízom benned.... ahhh! - akadozott lélegzete.
Igyekezte megszokni a benne munkálkodó ujjat, de amint ez sikerült, jött a következő. Hangosan felnyögött, miközben Jimin szabad kezével befogta száját. Annak csuklójára kapott Suga, majd összeszorított szemekkel próbált lazítani, de a fiatalabb nem hagyta. Hiába csókolgatta nyakát, túlságosan kapkodott, így viszonylag hamar helyezte szolgálatba négy ujját is, miközben Suga csak vonaglott alatta. Jimin nem kívánta tovább halogatni a dolgot, így elhagyva a másik szűk testét térdelt fel és letolta pizsamanadrágját.
-Biztos, hogy akarod még? - kérdezte utoljára, miközben az idősebb karjai mögé rejtette arcát.
-Csináldh! - sóhajtozott.
Jimin megemelte a hófehér csípőt, majd igazodva testéhez, ami hamarosan csak az övé lesz, lassan kezdett benyomulni. Mivel térdelt, így Suga jobb híján a lepedőbe mart, miközben lélegzete újra akadozott. Felhúzta lábait, hogy segítse társa munkáját, aki megfogva térdeit figyelt, hogy kellő lassúsággal és odafigyeléssel munkálkodjon. Hamarosan úgy érezte, elég lesz, így egy pontnál megállt és várt.
-Ne tököljh! Csináld már! - kapta el kezeit az idősebb, mire Jimin óvatosan megmozdult.
Suga továbbra is levegő után kapkodott, ám nem díjazta a lassúságot, ezért inkább körbekulcsolta lábait a másik körül, az pedig előredőlt és megtámaszkodott mellette. Olyan mélyre merült a másikban, amitől neki is elállt lélegzete. Suga nyakába karolt, majd mélyeket kezdett lélegezni, amint Jimin csípője egy pillanatra sem állt meg. Ahogy gyorsított tempóján, lassan az idősebb is érezni kezdett valami új, de hihetetlen jót magában. A fiatalabb közelített valamihez, ami nagyon kellemes volt számára, majd mikor egyik alkalommal elérte, Suga újra felhúzta lábait.
-Mégh! - nyögött fel.
Jimin annyira belemerült, hogy megharapta a másik nyakát, miközben annak csípője alá nyúlva igazított helyzetükön.
-Keményebben! - mélyesztette körmét a másik hátába, mire Jimin felült és ölébe húzta Sugát.
-Keményebben? Akkor foltos leszelh.
-Ja, perszeh. - heccelte a kisebbet, hogy erőtejesebb legyen, ami sikerült is.
Hatalmasat csattant Jimin egyik tenyere fenekén, majd megigazítva a másikat folytatta munkáját, amitől az nagyokat sóhajtott. Már nem bírt magával sokáig, amikor Jimin újra megharapta nyakát, ezúttal a másik oldalon és nem kímélte a selymes bőrt.
-Baszkihh! - feszült ívbe háta és kettejük közé élvezett.
Lassan mozgott még, miközben a fiatalabb fogai szinte egész nyakát végigjárták. Nem is nyújthatott volna jobb orgazmust neki társa, de akarta látni a fiatalabbat is, amint a fellegek között jár, ezért ledöntötte az ágyra, majd teljesen kezébe vette az irányítást.
-Mit csinálszh? - lihegett Jimin és simogatta a rajta lovagolót, ameddig csak elérte, de inkább férfiassága érdekelte jobban.
-Élvezz belémh! Ahh! - nyögött fel, amint a fiatalabb megsimította érzékeny makkját.
-Így nem lesz nehézh. Nyögdécselj csakh! - szorított rá az idősebb combjaira - Te jó égh! - hunyta be szemeit Jimin, miközben Suga kezdte elérni azt, amit szeretett volna.
Kapkodta a levegőt, majd ráemelte tekintetét arra a pontra, ahogy kapcsolódtak és izmai hamarosan egytől-egyig megfeszültek. Lassabb lovaglásra bírta a csípőjén ülőt, mialatt felmordult. Alig tudta elhinni, hogy Suga maga akarta ezt elérni és még így is végig nyögdécselte, ettől pedig még tökéletesebbé vált az este számukra.
-Én be nem megyek. - hallatszott reggel az ajtó elől a kis maknae.
-Jó'van Kook vesztettél. Te kelted őket.
-Én ugyan nem. Leszarom, hogy vesztettem, be nem megyek. És ha úgy aludtak el, vagy valami. Nem akarom látni a homo dolgaikat, menjen más! - erre Jiminnek kuncognia kellett.
-Mi az? - mocorgott mellette Suga, de még aludni akart.
-Épp azon vitáznak, ki keltsen minket. Félnek olyat látnak amitől kisülne a szemük.
-Ne keltsen senki, hagyjanak aludni.
-Kelnünk kell. Munka van. - könyökölt fel Jimin, majd megpuszilta az idősebbet - Azért van egy ötletem. - mászott ki az ágyból.
Felvette pizsamanadrágját, majd az ajtóhoz sétálva kinyitotta azt.
-Jó reggelt! - mosolygott Hopi - Na mi újság?
-Semmi. - vakarta fejét az ajtóban állva - De szerintem Suga ma marad.
-Mert? - kerekedtek el szemeik.
-Ömmm.... nem tud járni. - sétált a fürdő felé.
-Ezt nem akartam tudni. - fordult el V és szobája felé vette az irányt.
-Ahogy mondja. A lelket is kikefélte belőlem, úgyhogy hagyjatok aludni.
-Fúúúj tesó! Ez nem érdekelt. - fintorgott RM.
-Ne hazudj! Ismerem a barátomat. Jimin sosem lenne képes rá. Na keljél, ne nyavalyogj.
-De ugye az én ágyamban nem volt semmi? - kapta el még Jin Jimint.
-Nem. De nem sokon múlott. Mert ha nem veszem rá, hogy a másik helyen csináljuk, akkor
-Ne! Hallgass el! - szakította félbe Jin - Nem érdekel hol csináltátok, de az ágyamat hagyjátok ki.
-Nem érintettük.
-Köszönöm.
-Suga hyung! - kiabált vissza Jimin.
-Mi va'!?
-Jössz...... zuhanyozni? - vigyorgott kérdését feltéve, egy kis cseles hangsúllyal - Suga? Ó, ohh! - lepődött meg, amint az idősebb már ott is termett előtte - Gyors vagy.
-Mit vársz? Na befelé!
-A zuhanyzó közös! Ne merészeljetek ott dugni! - kiabált utánuk Rapmon, amint kattant a zár - Halljátok?
-Nem!
(Na megint jó hosszú lett. Umm azért írtam, mert nincs energiám tanulni és magam alatt vagyok, de már megyek is vissza. Átolvasva nincsen, mert ahhoz sincs erőm, csak megírtam.
Fontos! Jan. 5.-én SZORÍTSATOK NEKEM! XD Át kell menjek. Muszáj és úgy érzem, semmit sem tudok. Szóval szurkoljatok.
Mellesleg Boldog Új Évet meg minden hülyeséget, amit ilyenkor szokás kívánni.)
