JinKookV yaoi twoshots 2. rész

Hát akkor a nép akarata alapján, folytatjuk!

3. fél szemszöge továbbra is!

-Hyuuung! - nyavalygott a legkisebb - Kérlek!
-Majd később. Na gyere V. - vette karjaiba a másikat - Fürödjünk. - indultak meg, majd eltűntek .
Jungook a tévére pillantott, amiben továbbra is pornó ment, majd támadt egy ötlete, de Jin valahogy megérezte.
-Ne merj magadhoz érni! - kiabált ki a fürdőből - Inkább gyere ide! Ezt látnod kell.

A kis maknae azonnal felpattant az idősebb szavaira. Nem tudta elhinni, mit kéne látnia ennyire, így rohamléptekkel ért a fürdőbe.
-Mért hívtad be? - mordult Jinre a kádban ülő Taehyung, aki feltehetően bemelegített a következő menetre, miközben egyre magasabb lett a víz szintje és több a hab.
-Mert ő még kanos.
-De..... én téged akartalak. - pislogott nagy szemekkel Jinre.
-Fárasztóak vagytok ám. - ült le a szőnyegre, majd a káddal szembeni falnak dőlt.
-Nekem elég ám, ha ülve maradsz. - térdelt le Jinhez a kis maknae - Semmit sem kell csinálnod.
-Nem Jungkook! - fogta le kezeit az idősebb - Pihenj le.
-Kérlek hyung!
-Nem.
-Akkor nekem hyung lééééégy szííííííveeeeees. - emelkedett fel kicsit V a kádból, majd megtámaszkodott annak szélén.
-Az Istenit már! Nem! - fogta össze Jungkook csuklóit egy kezébe, majd felállt vele és a kádhoz kísérte - Fürödjetek és aludjunk! - ültette be a másik mellé a kis maknaet.
-Nee hyuuuung! - nyavalyogtak mindketten.
-Csend legyen! - pöckölte meg orrukat - Fürdés! - fordult meg, majd elzárta a csapot és visszaült helyére, ahonnan biztonságos távolságból szemmel tarthatta a kicsiket.
Jungkook és V durcáskodva ültek percekig a nagy kád vízben, majd V súgott valamit a kisebbnek. Az láthatóan először nem értett egyet a másikkal, de egy döntő mondattal lerendezték az egészet.
-A hyungod vagyok.
-..... Rendben. - hajtotta le fejét behunyt szemekkel Jungkookie.
Taehyung vigyorogva nézett Jinre, amiből az idősebb is tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. V visszafordult Kookhoz, majd fülébe harapott és Jin azonnal rájött a turpisságra, amint a legkisebb felsóhajtott.
-Nem tudtok felhúzni, fáradt vagyok. - de a kicsik folytatták.
V keze ugyan nem látszódott tisztán a habtól, de egyértelmű volt, hogy átnyúlt Jungkookhoz. Lassan mozogtak ujjai annak már így is félig merev péniszén, miközben az előbb tanultakat alkalmazta. Most rajta volt a sor, hogy gyakoroljon, így végigcsókolta Kook nyakát egészen kulcscsontjáig. Félszemmel Jinre pillantott, aki továbbra is csak nézte őket majd, hogy jobban hallja a kisebb hangját, annak vállába harapott. A maknae hangos sóhaj kíséretében húzódott el kicsit a másiktól, és résnyire nyitott szemekkel fordult felé. Elfogadta a helyzetet, hogy most vele játszanak, nem fordítva, lassan pedig kezdte is megkedvelni a kényeztetést.
-Hyung én
-Cuki vagy most, hogy nem te irányítasz. - szakította félbe a másikat és megcsókolta a kisebbet.
Jungkook V szájába nyögve fordult szembe vele, majd vállaiba kapaszkodva mászott ölébe, miközben Taehyung lassan elfeküdt a kényelmes kádban, ahogy a maknae fölé helyezkedett. Elengedte Kook péniszét és ujjaival a másik bejáratánál körözött. Fel akarta készíteni, mert rémlett neki valami, de a kisebb megszakította csókjukat.
-Nem kell. - fogta meg a másik csuklóját.
-Biztos? Nagyon tud fájni.
-Sajnálom..... - sütötte le szemeit Kook és a másik nyakába hajolva kezdte kényeztetni az alatta fekvő Vt - Most nem fog. - engedte el Taehyung kezét, majd annak férfiasságára fogott, hogy magához igazítsa és lassan ráült a másikra.
-Ohh..... Kook! - sóhajtott az idősebb és az említett testét kezdte simogatni.
Jungkook felegyenesedett, majd mozogni kezdett, mialatt V mellkasán támaszkodott, hogy megtartsa egyensúlyát.
Jin pedig csak figyelte a fiatalokat a fürdőszoba másik végéből. Hiába hitte, hogy túl fáradt ehhez, a kicsiknek mégis sikerült megmozdítani valamit, amit nagyon nem szeretett volna. Ezért inkább összegubózott, hogy ne lássa a szeme előtt zajló eseményeket, de a hangokat nem tudta kizárni, így hatalmas harcba kezdett önmagával, miközben a fiatalok csak nyögtek, a víz pedig ide-oda csapódott a kádban.
V gyönyörködött a látványban, ahogy a kis maknae habosan lovagolt rajta, miközben édesebbnél édesebb hangokat hallatott. Arcára simított és Kook belebújt forró, vizes tenyerébe, majd lágyan beleharapott hüvelykujjába, ahogy előredőlt, egy kellemesebb szög érdekében. Taehyung vállaiba kapaszkodott, mialatt hangosan zihált, majd megtalálta a legélvezetesebb pózt. Hosszasan felnyögött, ahogy lassan újra meg újra ráereszkedett a másikra és végigsimított annak felsőtestén. V minden egyes alkalommal érezte a megremegő Jungkookot ölében, és hallotta is azokat a kéjes nyöszörgéseket, amik elhagyták torkát, amint enyhébb tempóra váltott, hogy kényeztesse saját magát. Mindeközben Taehyung hiába csodálta a legfiatalabbat ölében és már dobogott szíve a torkában, nem tudta elfelejteni, hogy mért is kezdtek bele, ezért kinézett az okra. Kicsit csalódott, amiért csak egy összegubózott Jint látott, aki ügyet sem vetett rájuk, így Kook füléhez hajolt.
-Másszunk kihh! - nyúlt a másik alá, miközben lassan felültek - Gyere Jinért. - lihegett, mialatt a maknaet kivette öléből és arrébb rakta, hogy ki tudjon szállni a kádból, majd az mellett állva visszafordult hozzá - Gyerehh. De halkan. - húzta fel a felizgatott Jungkookot és kisegítette a vízből.
Jinnek fel sem tűnt, hogy elhalkult a fürdőszoba, így nagyon meglepődött, amikor V megharapta fülét. Felkapta fejét, Taeyhung pedig megfogta kezét, hogy más pózra kényszerítse.
-Még hogy nem tudunk felhúzni. - vigyorgott az idősebbre.
-Kook! - fordult Jin a kis maknae felé, aki már feszítette szét lábait, hogy az ölébe mászhasson.
-Ne hagyjatok egyedül. - férkőzött a legidősebbhez, aki azonban megfogta, hogy ne tudjon ráülni.
-Fáradt vagyok.
-Jiiiiin! - nyavalygott és előrehajolt, hogy egy csókkal elterelje figyelmét, de az említett elfordult.
-V, kezdj vele valamit!
Taehyung pedig azonnal ment is a helyére a maknae mögé. Átnyúlt annak lábai alatt és az ölébe emelte, Jin pedig segített neki, nehogy elejtse. A lehető legközelebb ültek az idősebbhez, úgy folytatták azt, amibe a kádban belefogtak. Jungkook Jin vállaiba kapaszkodott, mialatt V mozgásra bírta és elég hamar meg is találták Kook legérzékenyebb pontját, amitől a maknae jólesően felnyögött. Fejét zihálva hátraejtette, Jint pedig megszorította minden egyes olyan lökésnél amikor azt hitte, most fog elélvezni. V előre dőlt és megfogta az idősebb kezeit, hogy magához húzza, így tudott egy csókot lopni. Igaz, most Jint akarta volna inkább érezni, de végül Kookkal annyira belemelegedtek, hogy elfogadta a helyzetet és kiélvezte a legkisebb minden mozdulatát. Jungkook megharapta az idősebb ajkát, miközben péniszét kezdte simogatni, mire az V szájába nyögött. Összefonták ujjaikat, Jin pedig igazított a másik kezén, hogy Kook férfiassága se maradjon ki a jóból, de Jin is érezhesse őt, így kettejüket összefogva folytatták V ötletét. Megszakadt csókjuk, amint a maknae rászorított Taehyungra, mert megérezte kezét hosszán, és fejét az előtte ülő vállára hajtotta.
-Hahh... Kookh! - mordult fel V a forró, szűk érzésre és az említett tarkójára csókolt, amitől a másik testén kellemes borzongás futott végig.
-Vé.. véghem vannnn! - lihegett a maknae, majd megfeszült és Jin hasára élvezett.
Az idősebb nyakába karolt, amint V a csípőjére fogott egyik kezével, és további mozgásra bírta az egyre szűkebb Jungkookot. Már Jin is halkan sóhajtozott, miközben még magát kényeztette, majd ahogy a maknae elnyújtottan felnyögött a csúcsra érő Vtől, kezébe élvezett és viszonozta Taehyung ujjainak szorítását sajátjai körül.
Ahogy Kook lassan megállt a mozgásban, V pedig ölelgetni kezdte a legkisebbet, Jin felszólalt.
-Most már fürödtök?
-Mindjárth. - csókolgatta V Jungkookie hátát.

-Kook...... alszol? - szólalt meg Taehyung, ahogy már az ágyban feküdtek síri csendben.
Jin ugyanis hamar lerendezte a fürdést, majd elsőként dőlt ki aznapi ágyában. Nem akart megkockáztatni még egy menetet. Így is hulla volt már a másodiknál is.
-Nem. Nem tudok.......
-Én sem.
-Hyung?
-Mi az?
-Mennyire vagyok rossz ember, ha téged és Jint is ugyanannyira szeretlek, de máshogy, mint a többieket.
-Te is ezen gondolkozol? - fordult szembe V Jungkookieval.
-Te is?
-Igen. De szerintem nem rossz. Mármint....... én nem tudnék választani köztetek. Mindkettőtöket imádlak.
-Én is így vagyok vele. De.......... nem csak egy embernek szabadna tetszenie?
-Nem hiszem, hogy parancsolhatsz a szívednek.
-És a hűséggel mi lesz?
-Egymáshoz azok vagyunk. Senki sem mondta, hogy ez így eget rengető bűn.
-Igaz........ Jinnel akarok aludni.
-Nem örülne. - feküdt hanyatt V és a plafont nézte a sötét szobában.
-De csak aludni. Semmi több. Menjünk át! - mászott ki az ágyból Kook.
-Menjünk? - ült fel V és a maknaera nézett, de csak annak sötét alakját látta.
-Te is jössz, nem?
-Hát.... azt hittem csak vele akarsz aludni?
-Most mondtam, hogy mindkettőtöket imádlak. Mért akarnék akkor csak vele aludni?
-Nem tudom.
-Na látod. Gyere. - sétált az ajtóhoz és halkan kinyitotta.
V követte a kis Kookot, aki halk léptekkel osont afelé a szoba felé, ahol Jin már javában aludt. Az ajtaja nyitva állt, így további zajongás nélkül jutottak be hozzá.
-Enyém a jobbja. - suttogott V fülébe Kook.
-Oké.
-Mondom, enyém a jobbja. - szólt újra a maknae, miután egy irányba indultak.
-Neked, vagy neki jobb?
-Mondom jobbja.
-Szóval neki?
-Igen.
-Jaaaaaa, jó.
-Baj van fiúk? - dünnyögött Jin, akit sikeresen felébresztettek suttogásukkal.
-Azt hittük alszol. - szólalt meg V.
-A pusmogás felkeltett. - feküdt hanyatt, majd álmos hanggal folytatta - Mi baj?
-Semmi. - fordult meg V és megfogta Jungkookot, hogy visszamennek szobájukba, de Kook nem akart.
-Veled szeretnénk aludni.
-Ahhj! - temetkezett vissza a párnájába Jin - Menjetek vissza.
-Nem hyung. Nem tudunk aludni. - hallgatott el válaszra várva, de nem kapott - Nem hagyunk aludni, amíg nem fekhetünk be melléd.
-Ez kétszemélyes ágy, nem három.
-El fogunk férni. - szólalt meg végre V is.
-Igen. Ne aggódj!
-Hahhh. Jó! Gyertek gyorsan aztán hagyjatok aludni.
-Te fekszel középre. - szaladtak az ágy két szélére hatalmas vigyorral, miközben Kook ismertette a felállást.
-Mért? - nézett fel kicsit Jin.
-Mert..... imádunk. - emelte fel az idősebbről a takarót.
-Gyere már ide! - fogta meg Kook a kezét és középre húzta.
Jin teljesítette utolsó kérésüket is, ezáltal bekerül kettejük közé. V balról azonnal átkarolta pont úgy, ahogy a párnával szokott aludni, fejét a másik mellkasára tette és nagyot sóhajtott. Kook csak jobb kezét sajátította ki. Összefonta ujjait az idősebbel, majd vállához hajtotta fejét.
-Mi ez a hirtelen imádat? - kérdezte Jin, amint feleszmélt.
-Semmi. - bújt hozzá még jobban Kook.
-Ne hazudj te! - húzta ki kezét a szorításból és átölelte a kis maknaet, hogy magához vonhassa, így Kook feje immár vállán pihent a negyed párna helyett.
Vt is átkarolta, majd mindkettejük fejére adott egy-egy puszit.
-Remélem most már hagytok pihenni.
-Igen. - válaszoltak.
-Akkor jó éjt!
-Jó éjt! - ismételte V.
-....... Kookie! - mordult fel Jin.
-Csak viccelek. Jó éjszakát! - húzta össze magát Kook és belebújt a másik nyakába.
-Azért. Szép álmokat!

Reggel Jin ébredt elsőnek, habár amúgy sem aludt túl sokat. A két fiú mindig máskor mocorgott két oldalán, ő pedig minden egyes alkalommal felkelt erre. Túl kicsi volt az az ágy hármuknak, de máshogy nem tudta lefektetni a fiatalokat. Amikor pedig felkelt, ötlete sem volt, hogyan mászhatna ki közülük úgy, hogy egyikük se keljen fel. Kook a hasát használta ezúttal párnának, V pedig a felé eső kezét. Sokat gondolkozott, hogy hogyan keljen ki, végül pedig arra jutott, hogy sehogyan. Inkább visszaejtette fejét a párnára és szabad kezével Kook fejét kezdte lágyan simogatni. Percekig lapogatta lassan a kócos fekete tincseket, mire tulaja szinte csukott szemekkel "felnézett" rá.
-Szép reggelt! - köszöntötte Jin, de Jungkookie csak nyöszörgött egyet, majd feljebb kúszva  a párnába fejelt, miközben megfogta a másik kezét.
-Én felkelek. - súgta fülébe az idősebb és a maknae elengedte.
Jin lassan felemelkedett, majd óvatosan kihúzta kezét V alól. Mire visszanézett maga elé, szeme sarkában meglátta Kookot, aki szintén felült. Odafordult hozzá és kérdően pislogott, mire a maknae saját arcára bökött. Jin összevonta szemöldökét, majd azt az egyetlen mozdulatot tette, amit szerinte akart a kis Jungkookie. Egy puszit nyomott arra a pontra, ahova a kisebbik mutatott, mire az vissza is dőlt aludni. A idősebb elmosolyodott a cuki tetten, majd gyorsan felkelt, nehogy valamelyikük megtalálja és újra belé csimpaszkodjon. Kiosont a szobából, becsukta az ajtót, de továbbra is halkan közlekedett. Nem akarta felkelteni őket, így igyekezett csendben kijutni a konyhába.

V félálomban volt és szeretett volna Jinhez bújni, mielőtt felkel, de nem találta az ágyban. Fejét arra fordította ahol az idősebbnek feküdnie kellett volna, ám csak a kicsi Kookot látta maga mellett. Odabújt hát hozzá hátulról, mire az is felébredt.
-Hmm.... mi az hyung? - nyöszörgött és szemét dörzsölgette.
-Nincs itt Jin. - válaszolt lassan Taehyung.
-Tudom. Felkelt előbb, ahogy szokott. - fordult szembe Vvel Kook és összeölelkezve akartak tovább ébredezni.
-Mikor volt ez? - bújt a másik hajába V.
-Nem tudom. Nem néztem az órát.
Pár perc múlva, amit végigsóhajtoztak, meg nyöszörögtek, nyílt az ajtó. Mindketten felnéztek, majdhogynem le is fejelték egymást, de hatalmas mosoly jelent meg az arcukon, amint meglátták Jint.
-Felébredtetek? Jó reggelt! - lépett beljebb.
-Hyuuung! Gyere ide! - engedte el V Kookot és széttárta karjait.
-Nem fekszek már vissza. Csak ruháért jöttem. Hozok reggelit. - sétált táskájához.
-Naaaa!
-Mennyit nyafogtok! - fordult a kicsik felé.
-Csak pár perc hyung. - vigyorgott Kook.
-Oké. Megvárom, míg visszaalszotok. Addig mondjátok meg, - mászott be közéjük - mit kértek reggelire! - feküdt hanyatt a másik két fiúval oldalán.
-Téged. - vágta rá Kook.
-Ételre gondoltam. - nézett rá morcosan Jin, mire a kisebb mosolyogva összehúzta magát.
-Hyung. - szólt V.
-Tessék? - fordult felé.
-Ha választanod kéne, kit választanál közülünk?
-Mért kéne választanom?
-Hát hogy kit szeretsz jobban.
-Ne kérdezz hülyeséget.
-Lesz még olyan este, mint tegnap? - kérdezte a következőt Kook, Jin pedig ránézett.
-Hát őőőő........ azt nem nagyon kéne.
-Naaa!
-Akkor minek kezdted el, ha nem akarod folytatni? - ült fel morcosan V.
-Azt hittem nem mentek bele.
-De belementünk és ezt folytatnod kell. Együtt kell ennünk, tévéznünk, fürödnünk, - számolta ujjain - szeretkeznünk, aludnunk, ébrednünk, eljárnunk mindenhova és minden! Mi az? - nézett Jinre aki mosolyogva figyelte a lelkes Taehyungot.
-Semmi.
-Na benne vagy hyung? Mond, hogy igen! - ült fel Kook is.
-Mért akarjátok ezt ennyire?
-Mert....... - nézett elpirulva Jungkookra V. Valahogy a kisebbel ezt könnyebb volt megbeszélni este.
-Hát...... - pislogott Kookie is zavarában.
-Hahhhh. Tudjátok mi a különbség szex és szeretkezés között? - nézett felváltva a srácokra Jin.
-Ömmm..... két külön szó?..... Nem tudom. - fogta fejét a maknae.
-Szeretkezni a szerelmeddel szoktál. - válaszolt V.
-Akkor direkt mondtad így?
-Hát..... talán. - kerülte Jin tekintetét.
-De.... nem értelek titeket. - ült fel Jin és az ágy támlájának támaszkodott - Most mindketten velem akartok? Vagy csak te? Vagy mi van?
-Imádunk Jin! - bújt hozzá Kook - Megbeszéltük.
-Mit?
-Hát.... ez hülyén fog hangzani, de azt, hogy így hárman pont jó.
-Mi?
-Jó illatod van. - bújt Jin nyakába Kook, miközben V próbálta megmagyarázni a dolgot.
-Hogy nagyon szeretjük egymást és nem tudunk választani. De ez szerintünk nem baj, ha megbeszéljük. - gyűrte pólóját V.
-Ohh! Kook! - kapta el az említettet Jin és kiemelte nyakából, amire az előbb nyomott egy csókot a legkisebb - Épp fontos dolgot beszélünk meg.
-De kívánlak. - pislogott nagy szemekkel, hátha meghatja az idősebbet.
-Hát szóval igen. Én is..... mármint - nézte a kis párt V - most Kookot, mert nagyon aranyos. - mosolyodott el.
-Tényleg így hármasban akarjátok? Ez elég fura. Nem elég, hogy férfiak vagyunk, még hármasban is?
-Gondolkodtál volna erre akkor, amikor tegnap elkezdtél oktatni. - mordult rá Kook pár centiről.
-Jó na! Bocsánat. - lepődött meg Jin.
-Igen. De csak ha benne vagy persze. Én nagyon szeretlek titeket, de semmit sem akarok erőltetni.
-Hoseokot is nagyon szereted.
-De titeket máshogy. Főleg az este után.
-Hát..... ez igazán fura. - kezdett valamiféle válaszba Jin, Jungkook meg V pedig feszülten figyeltek - Viszont, ha ennyire akarjátok, megpróbálhatjuk.
-Jippi! - mozdult a kis maknae Jin felé, de az ellentartott, ám Vt már nem tudta visszafogni.
Végül mind a ketten nyakába ugrottak és ölelgették, amíg meg nem szólalt.
-Nincs itthon semmi ennivaló.
-És? - kérdezte V.
-El kell menjek boltba. Szóval engedjetek felkelni.
-Mindjárt....

J-Hope&Gayoon 2. rész

-Igen. És amúgy, ha arrébb álltok. - hessegettem őket - Ő ott Im Gayoon. - mutattam rá, és nagyon meg volt lepődve az említett.
-Ohh, de szép vaaaaagy! - indult felé a húgom - De szép fekete a hajad!
A fekete hajú lány! Ő volt az! Fel sem tűnt, pedig ismerős volt a hangja. Nem csakhogy bejárt, de még mesélt is nekem! Valóban, úgy ahogy mondta. Túl kedves.

-És muti a körmöd! - kapta el kezét is drága kistestvéren, és csak akkor vettem észre, hogy milyen szépen ápolt minden ujja. Szebb, mint a másik Gayoonnak - De gyönyörű. Magadnak csinálod?
-N-nem. Körmöshöz járok.
-Kislányom, ne zaklasd szegényt. - húzta el édesanyám Gayoontól - Örülök, hogy végre találkozunk. - hajolt meg enyhén apukámmal egyszerre, de hangja még mindig remegett.
-Én is nagyon. - mutatta ki tiszteletét - szerettem volna találkozni már magukkal, de nem igazán sikerült. - ez végül is igaz.
-Egye fene. Örülök, hogy végül itt és nem egy szomorúbb helyen ismerhettelek meg. - tört volna rá megint a sírás, mire apám átvette a szót.
-Köszönjük, hogy megmentetted. - hajolt meg édesapám olyan mélyen, ahogy addig még senkinek sem, vagy legalábbis én nem láttam. Ettől viszont Gayoon látványosan rosszul érezte magát.
-Más is megtette volna.
-Nem biztos ám. Ezért köszönjük. Ha bármire szükséged van szólj csak.
-Köszönöm, de nem kell semmi.
-És én? - szóltam közbe - Éhes vagyok..... de nagyon.
-Megkérdezem a doktor urat, hogy mit ehetsz. - ment ki édesanyám és húzta magával a családom többi tagját is - Gyertek segíteni.
-Had járjak én is körmöshöz anya, kérlek! - hallottam még húgom nyafogását.
-Nem.
-Naaaaa!
-Nem kellett volna hazudni. - állt továbbra is zavarban Gayoon.
-Így könnyebb volt. - fújtam ki magam.
-A könnyebb út nem mindig a helyesebb. De lustának lenni és meneküli a felelősség elől valóban egyszerűbb. - fordította el fejét.
-Még mindig idősebb vagyok.
-És butább is.
-Gayoon! - mordultam rá.
-Nem foglak tisztelni! - nézett rám morcosan - Nem érdemled meg. Majd ha megküzdöttél érte és azt mutatod, hogy valóban idősebb vagy minden tekintetben, akkor megadom neked a tiszteletet. De most nem érdemled meg. Sokkal érettebb vagyok nálad, hiába az a két év.
-Te mással is így beszélsz? - váltottam normális hangnemre.
-Az kap tiszteletet aki megérdemli. A korábban való születés pedig nem tartozik a szempontjaim közé. - halkult ő is.
-..... Mindegy. Úgysem érdekel. Menj haza és vissza se gyere.
-Az előbb még azt mondtad, ne menjek sehova. - lepődött meg.
-Akkor még kedves voltál. - fordultam el - Menj! Aludni akarok.
-Hülye gyerek. De ennyivel nem szabadulsz meg tőlem. - trappolt ki a szobából.
Nem tudtam aludni, csak azt akartam hogy elmenjen. Rosszul esett, hogy ennyire lekezelt és egyáltalán nem tisztelt. Ám főleg az zavart, hogy igaza van. Nem is érdemeltem meg azután, amit tettem. Fájt az igazság és nem akartam hallgatni.

Pár napot még bent kellett töltenem, mialatt Gayoon mindig bejött, de nem nagyon beszéltünk. Továbbra sem tisztelt, engem pedig ez ugyan úgy zavart, így nem szóltunk túl sokat egymáshoz. Csak ült a fotelban velem szemben és néztük egymást. Arra vártunk, hogy a másik végre megadja magát, de ez nem történt meg. Utolsó nap azonban meglepett.
-Na kérem, had vigyem be! - hallottam hangját a folyosóról, miközben telefonomat nyomkodtam.
-Állatot tilos behozni.
-De ez gyógykutya! Nézze meg!....... Amúgy is csak addig viszem.
-Nem kisasszony, sajnálom.
-Tudja ki fekszik ott? Muszáj ezt a cukorfalatot bevinnem!
-Nem! Kisasszony álljon meg! Jöjjön vissza! - kiabáltak.
-Nope! Bejutottam. Már minek? - hallottam hangját közeledni - Tádá! - állt meg az ajtómban és egy aranyos kiskutyát nyújtott be, aki csóválta farkincáját és láthatóan nagyon örült nekem - Hoztam cukiság faktort. - vigyorgott Gayoon, amint kikukucskált mögüle rám.
-Kisasszony, - jelent meg a nővér - vigye ki a kutyát!
-Nem lesz semmi baja senkinek. Ide meg már úgyis behoztam. - tette le - Már fertőtleníteni kell a szobát, ha ez a problémája. - tárta szét karjait, mintha nem az ő hibája lenne.
-Ahh. - sóhajtott az ápoló - Akkor én nem láttam. Maga becsempészte. - fordult meg.
-Oké. - kapta fel a kutyát Gayoon, majd az ölembe rakta - Cuuuuuukiiiiiiii! - simogatta meg és engem nézett.
-Nagyon aranyos. - tettem le telefonomat, majd én is játszani kezdtem vele.
-Mosolyogsz! - kezdett örülni, amint a kis csöppség megnyalta arcomat, én pedig valóban kicsit boldog voltam.
-Édes a kutya. Tiéd? - kérdeztem, miközben birkóztam a szőrgombóccal.
-Szomszédé. De kölcsönadta. Kutyatenyésztő..... Örülök, hogy mosolyogsz. - telepedett le a fotelébe és sokkal lágyabban nézett rám, mint az előző napokban - You are my sunshine, my only sunshine. You make me happy when skies are grey. - énekelt.
-Ne erőlködj, szar a hangod. - de nem hagyta abba. Énekelt tovább, miközben már csak rá tudtam figyelni.
-You'll never know dear, how much I love you. Please don't take my sunshine away.
-Ez mi?
-You are my sunshine. De csak ez a része boldog. A többi szöveg szomorú.
-És ez miről szól?
-Hogy te vagy az én napsugaram és felvidítasz, még ha szürke is az égbolt. És hogy sosem fogod tudni mennyire szeretlek is...... de kérlek ne vidd el a napsugaram. Nagyjából erről szól.
-Ohh. Tényleg szép. De mért szomorú tovább? Miről szól?
-Arról, hogy nincs vele a párja. Hogy vele álmodik, de még sincs ott. De ha tényleg elhagyja, hogy mást szeressen, akkor viszont bánni fogja. Ám ezek ellenére mindig is boldoggá fogja tenni, mondjon bármit. Valójában arról szól, hogy szeretett valakit, aki elhagyta, de annyira imádja, hogy nem képes elengedni. Legalábbis szerintem. Kicsit rád illik.
-Kicsit. - néztem inkább a kutyusra, aki nem is ismert, mégis hihetetlenül örült nekem.
-Nem minden ember olyan mint a másik Gayoon.
-Hm? - pillantott fel rá.
-Van aki olyan, mint az a szőrmók. Tégy vele bármit, akkor is szeretni fog. Várja, hogy hazaérj és megsimogasd. Nem csak ő létezik ám a világon.
-Nekem igen.
-Rossz meglátás. De majd felnyitom a szemed.
-Mért nem hagysz békén?
-Mert jó kihívás vagy. - mosolygott eltökélten.
-Kösz.
-Szívesen.
Hagyta, hogy játsszak a kiskutyussal, ameddig csak lehet, mialatt ő teljes csöndben ült helyén. Végül egy órával később, amit észre sem vettem, hogy elrepült, az orvosom toppant be és kicsit sem volt boldog. Bár nem szidta le előttem Gayoont, de kikísérte a szobámból a szőrgombóccal együtt.
-Holnap jövök. - tért vissza percek múlva vigyorogva.
-Kifelé a kutyával! - hallottam doktorom hangját.
-Rendben, megyek már. Sziaaaaa!
-Szia! - távolodtak léptei, ahogy gyorsan én is elköszöntem tőle.
Örültem, hogy bejött és elgondolkodtam. Lehet kéne nekem egy olyan kis izé. Talán sokat segítene.
Meg is lepődtem magamon, hogy ezen gondolkoztam és nem azon, hogy legközelebb miként kössek ki az alagsorban, ne pedig a második emeleten.

Másnap reggel boldogan ébredtem. Végre elhagyhattam a kórházat, így azonnal felöltöztem és édesanyámat vártam, hogy jöjjön értem, miközben a fiúkkal beszélgettem, akik küldözgették a hülye képeket és megállás nélkül baromkodtak. Nem is tudtam elképzelni, hogyan képesek ennyi eszetlenséget összehordani. Mondták, hogyha hazakerültem, meglátogatnak egy nagy halom édességgel, de csak délután, mert még javában suliban ülnek.
-Jó reggelt! - toppant be az ajtón Gayoon.
-Szia! Megijesztettél. Nem kéne iskolában lenned? - néztem rá.
-Nem. Nekem már szünet van.
-Azt meg hogy?
-Úgy, hogy fontosabb dolgom van. Na hol vannak a cuccaid? - nézelődött.
-Itt az ágyam mellett?
-Szupi. Na gyere! - ment a táskámhoz, felkapta, majd megindult.
-Mit csinálsz?
-Hazaviszlek.
-Nem anyum jön?
-Dolga van. - fordult vissza - ..... Lebeszéltem..... Van egy tervem gyere már!
-Ugye tudod, hogy fáradt vagyok ám még. - keltem ki ágyamból.
-Igen. De ez nem lesz fárasztó. Gyere már, de lassú vagy. Még egy csomó papírt alá kell írod.
Húzott maga után a nővérpulthoz, ahol tényleg rengeteg nyomtatvány várt rám. Mindegyikre odafirkantottam a nevemet, majd hatalmas mosollyal az arcukon kiengedtek Gayoonnal az oldalamon. El akartam venni tőle a táskámat miután kiléptünk a bejáraton, de nem eresztette el, így ő hozta.
-Hova megyünk? Sokat kell sétálni? - cammogtunk egy buszmegálló felé.
-Nem, és ne nyavajogj!


Végül tényleg nem kellett sokat gyalogolni, mert még az utolsó tömböt is busszal tettük meg séta helyett. Amikor odaértünk, valami fesztiválba botlottunk Seoul legnagyobb terén. Virágok voltak mindenhol, miközben rengeteg külföldi táncolt. Még kis hullámvasút is volt felállítva, meg minden ami csak kell egy kis vidámparkhoz.
-Ez mi? - ültünk le egy padra, ahonnan jól láttuk a mulató embereket.
-Nem tudom. Valami európai fesztivál. Feléd menet láttam a plakátját, gondoltam megnézzük.
-Ha nem is ismered, minek jöttünk el? - néztem rá.
-Mert ez egy fesztivál sok vidám emberrel. Tanuld már meg értékeli az apró dolgokat. - bökött oldalba.
-Azt sem tudod, mit ünnepelnek. Így mi értelme? - néztem az embereket.
-Az, hogy új. Színes és érdekes. Majd ezek az emberek felvilágosítanak, hogy ez miért van. Addig is - vette le a táskát - én megyek táncolni. Jössz?
-Hát..... vigyázni kell a táskára.
-Ahh. - fordult egy nénihez aki a mellettünk lévő padon ült és tapsolva nézte az ugráló fiatalokat - Elnézést. Vigyázna a táskánkra, míg táncolunk egyet?
-Persze, szívesen aranyom. Én úgysem állok fel innen egy darabig.
-Köszönjük. - rakta oda a lábához táskámat - Na jössz? - fordult felém és megfogta kezemet.
-Fáradt vagyok. - próbáltam rábírni, hogy eresszen el de csak felállított, majd maga után húzott.
-Majd este pihensz. Huhúúúú! - kezdett ugrálni.
Hamar megtaláltak minket a táncosok és elkezdtek oktatni, hogy hogyan kell csinálni. Gayoon nagyon élvezte a dolgot, majd el is kapta egy srác, így párosban nyomták tovább, miközben fekete haja csak úgy lobogott. Rengeteg energiája volt, plusz nagyon boldog is lett. Végül annyira beleélte magát, hogy megláttam a lehetőséget a menekülésre, így elindultam vissza a cuccunkhoz, de elkapta a karomat.
-Nincs menekvés! Gyere, tök jó buli. - fordított szembe magával - Nézd, így fogj meg. Ez könnyű. - karolt át, ahogy az előbb az ismeretlen srácot, majd el is kezdett velem táncolni.
Követtem lépéseit, amik tényleg nem voltak nehezek. Hamar ráéreztem a dologra, ezért egy idő után már én vezettem. Édes mosolya és vidám hangjai pedig csak hajtottak előre. Végig arcát néztem, miközben fáradhatatlanul ugráltunk körbe-körbe a hangos, vidám zenére. Nem tudom, hogyan tudott rávenni minderre, mert fáradt voltam nagyon, de végül kihatott rám jókedve és én is nagyon kezdtem élvezni. Sok számot végig táncoltunk, mikor egy fiú mellénk toppant és elmagyarázta nekem, hogy a szám végén fel kell emelni a lányokat, mi pedig belementünk. Vagyis Gayoon nagyon örült neki, majd megnyugtatott, hogy el fogom bírni, így figyeltük a többi táncoló embert, hogy mikor fogják meg párjukat. Ahogy a srácok lehajoltak, hogy felkapják az előttük táncolókat, én követtem példájukat. Szinte mindenki egyszerre fogta össze a lányok lábát, majd a lehető legmagasabbra emelték őket, azok pedig, akik beavatottak voltak a kezdetektől fogva, virágot szórtak, tapsoltak és kiabáltak, de én Gayoonnal voltam elfoglalva. Felnéztem, hogy lássam mennyire élvezi a dolgot és ujjong, amitől kezdtem úgy érezni, igaza van. Ez az élet lehet gyönyörű, ám biztos, hogy nem egyedül.
A nagy finálé után lassan leengedtem, ő pedig vállamon támaszkodva segítette dolgom.
-Ugye, hogy mókás? - nézett fel rám, amint földet ért.
-De csak miattad. - mosolyogtam rá.
-Csak bevállalósnak kell lenned és akkor én sem kellek..... elengedhetsz ám. - pihentette kezeit mellkasomon, mert továbbra is magamhoz ölelve tartottam karjaimban.
-Bocsánat. - távolodtam el tőle.
-Semmi baj. - tűrte füle mögé haját - Keressük meg a táskát, aztán menjünk kipróbálni mindent. - indult a pad felé, amin még a nénike ült.
-Milyen jó látni egy ilyen boldog, fiatal párt. - szólalt meg, ahogy odaértünk.
-Ó, mi nem - vette fel a cuccomat Gayoon, de a néni folytatta.
-Szépen mutattok egymás mellett. Sok boldogságot. Még előttetek az élet.
-Köszönjük. - válaszoltam Gayoon helyett - További szép napot! - indultunk tovább.
-Akkor mostantól mindig azt hazudjuk, hogy egy pár vagyunk? - kérdezte, ahogy távolabb értünk.
-Így könnyebb.
-Igen, tudom. Hazudni mindig könnyebb. - durcázott - Ó azt nézd! Gyere célbadobálni! - kapta el csuklómat és újból húzott maga után - Fogadjunk, jobb vagyok.
-Na persze! Egy férfinál?
-Azt mondtad fáradt vagy. Meg nem is tűnsz túl versengőnek. - léptünk a tulajhoz - Egyet szeretnék.
-Egy menet három labda. Ha mindent ledobsz hátulról is, választhatsz a nagy plüssök közül, ha csak az egyik torony megy le teljesen, akkor csak a kicsik.
-Úúúúú, szupi. Acca! - nyúlt a labdákért miután kifizette azt az egy menetet, majd megpróbálta letakarítani a pályát.
-Na, de béna vagy. - jegyeztem meg, ahogy már csak egy labdája volt, de még mindkét torony állt úgy-ahogy.
-Jó na! Nehezek a labdák. Ahh, fene! Nem nyertem semmit. - szomorkodott, miután az utolsót is eldobta.
-Még egyet kérnénk.
-Megpróbálod?
-Nem próbálom. Szerzek neked egy plüsst.
-Na azt megnézem.
-Mit kapok, ha sikerül?
-Öhmmm...... Mit szeretnél?
-Ha én döntöm el, nem jársz jól. - mosolyogtam.
-Ameddig boldog vagy, nem is számít. Na mondjad!

(Folytatjuk! :D Lassan, de biztosan mindennel haladunk, így érdemes feliratkozni a blogra, amit jobb oldalt meg is tehettek)

V&Jungkook yaoi oneshot

V Pov

-Mi az Kook? - kérdeztem mellette ülve, ahogy épp senki sem tolta elénk az albumot, hogy írjuk alá.
-Ilyen izé. Tudod amibe ha belefújsz, akkor letekeredik az a cucc. - forgatta a kapott kis játékát.
-Úgy érted anyósnyelv csak három nyelvvel?
-Igen. - fordult felém majd belefújt, így pont el is ért a kis ketyeréjével, amit egy hatalmas vigyorral nyugtázott.
-Kipróbálhatom? - nyúltam érte, de megfogta a kezemet és újra az arcomba fújta - Várjál, várjál. Beletalálsz a fülembe? - kérdeztem mire elfordultam, hogy megpróbálja.
Mindig benne volt minden hülyeségben, így azonnal tett is egy kísérletet, de mivel ő a golden maknae, neki ez elsőre sikerült. Fülemhez kaptam a fura érzésre és egymásra nézve nevettünk. Én is ki akartam próbálni játékát, de jöttek máris a fanok, így Kook lerakta maga mellé, és pár másodperc múlva elvették tőle. Néha azért zavart, hogy azonnal kikaptak mindent a kezünkből fansign közben, de haladnunk kellet, így megbékéltem vele. Ám aznap kaptam egy gumis, nyúlós játékot, ami nagyon megtetszett és percekig szorongattam meg játszottam vele. Még Kook is kezébe vette, mikor nem volt nála senki, hogy a rá jellemző módon szemügyre vegye. Viszont mikor visszarakta kettőnk közé, elvették tőlünk, amit azonnal ki is szúrtam.
-Ne ne ne. Azt kérem vissza, légy szíves! - forogtam, míg volt egy pillanatom a következő emberig.
-Ezt? - lógatták az orrom elé.
-Igen. Köszönöm! - vettem el majd újra gyűrni kezdtem és hatalmas vigyorral fogadtam a következő lányt is.
-Ohhmmm. - szomorodott el Kook, majd hatalmasat sóhajtott az összes rajongó.
-Mi az? - kérdeztem miután továbbment Jinhez a lány tőlem.
-Elvették az M&M's-emet. Szia! Hogy hívnak? - fogadta a következő fant egy gyors válasz után.
-Kérem vissza a csokit iiiiiis! - gyűrtem a gumis játékomat,miközben hátradőlve kérleltem segítőinket.
-Milyen csokit?
-Amit Kooktól vettek el az előbb.
-Hol az a doboz Juna?
-Ideraktam valahova.
-Add vissza a fiúknak!
-Köszönöm. - kaptuk vissza asztalunkra.
-Köszönöm. Kérsz csokit? Én szeretem. - kínálta meg a lányt Kook, aki már mászott is hozzám, de zavarában még élt a lehetőséggel, és vett egy szemet - Vegyél többet!
-Csak csokis kézzel meg ne fogd az albumot. - vigyorogtam a lányra, majd folytattam dolgomat.

A fansign hátralévő részében is hasonló hangulatban voltunk és igyekeztünk mindenkit megmosolyogtatni. Ez sikerült, de főleg Kook érdeme volt, mert jó kedve jóvoltából egyre nagyobb hülyeségeket talált ki, amin mindenki nagyokat nevetett. Így a lehető legjobb műsort nyújtottuk, amivel mindenki elégedett volt. Még a manager is megdicsérte, majd elvitt minket vacsorázni.
-Jin hyung megint felveszi ahogy eszik. - jegyezte meg Kook, amint megkaptuk ételeinket.
-Ő ezzel kedveskedik a rajongóknak. Jó étvágyat! - látott hozzá Rap Monster.
-Jó étvágyat! - válaszoltuk szinkronban.
-V nézd! Megelőztelek. - mutatta telefonját Hopi.
-Enned kéne nem játszani.
-Most kaptuk meg, mindjárt eszek. De most előzz be!
-Majd be foglak.
-Mivel játszotok? - nyújtózkodott Kookie, aki velem szemben ült.
-Crossy Road, tudod.
-Inkább egyél kis maknae. - bökte oldalba Jimin - Tankolj fel holnapra.
Miközben mi továbbra is nyomkodtuk J-Hope telefonját kaja közben, Kook folyton kérdezgetett, hogy mit csinálunk. Még Jimin is bekapcsolódott hozzánk, majd a folyton érdeklődő makae arcát kezdte el nyomkodni.
-Félsz, hogy kimaradsz valamiből?
-Csak érdekel a játék.
-Jaj egyem a kis pofid. - gyűrte a kisebbik arcát Jimin és nevetni kezdett.
-Így pont olyan volt, mint egy kisbaba. - kuncogott Hopi is.
-Kéne megint az az óriás nyalóka. - csatlakoztam hozzájuk.
-Nyah. - tolta el Jimin kezeit a mosolygó maknae, majd úgy bújt tányérjába, mint a vacsora alatt addig soha.
-Jaaaaj megsértődött a kis cukorfalat. - folytatta heccelését J-Hope - Hozzatok neki fánkot, attól jó kedve lesz. - nevettünk Kookkal együtt, bár rajta látszott, hogy kicsit zavarja amiért hárman is megtaláltuk egyszerre, ám mivel kisebb, nem tehet ellenünk semmit.
A vacsora hátralévő részében sem tévesztettük szem elől Jungkookot és szinte mindennel betaláltuk. Mikor már nagyon kiült az arcára, hogy nem tetszik neki, meg mondta is, a tudtára adtuk, hogy reméljük tudja, ezek csak viccek és mi nagyon szeretjük, de ettől még kicsit meghúzta magát az este további részében. A kocsiban ülve is csak figyelt, hangját pedig alig hallottuk.

A nap végére nagyon elfáradtunk és Jiminnel meg Hopival kockultunk a szobánkban, miközben a fürdőre vártuk.
-Mit csináltok? - toppant be Kook, szinte még vizesen, de felöltözve.
-Rád vártunk. - keltem fel, majd megelőzve Jimint léptem ki az ajtón - Most én megyek.
-Naaaa Taetae! A hyungodnak elsőbbsége van. - szólt utánam.
-Ugyan Jimin. Ez V. Mit vársz tőle? - hallottam még Hoseokot, majd birtokba vettem a fürdőt.
Siettem, mert szerettem volna még játszani a fiúkkal, mielőtt végleg kifáradnak, így néhány perc múlva már loholtam is vissza a szobába, miközben arcomat kentem be az új krémmel, amit Jin hyung vett.
-Na mehetsz Jimin. - ültem le és a telefonomat kerestem, amit végül Jungkook kezében találtam meg.
-Megkérdezted? - mordultam rá.
-Csak játszottam. - nyújtotta vissza.
-Viccelek. Na muti, meddig jutsz. - ültem mellé és figyeltem, ő hány pontot ér el a kedvenc játékomban.
-De ááááh hyung. Ha onnan is jönnek, meg innen is - mutogatott - akkor merre menjek? Ez a játék szar. - dőlt nekem, mire derekát átkarolva lestem válla fölött, ahogy bosszúsan új menetbe kezdett.
-Néha szivat a játék, de menni fog. Egész szép pontod volt így is. - bambultam a telefonom kijelzőjét, majd megcsapta orromat Jungkook tusfürdője - Találtál a kedvencedből? - szagoltam nyakába.
-He?
-Tusfürdő.
-Jah igen. Managershi hozta nekem. Basszus meghaltam megint!
-Ne káromkodj! - szólt rá Hopi, de Jungkookie meg sem hallotta.
-Jó az illata.
-Köszönöm...... na itt, hogy menjek át? Teljesen lehetetlen. - mutatta a játékot, ami lassan kezdte kicsit felidegesíteni.
-Menj ki a szélére, mert mire eljutsz a közepéig, kivisz a pályáról, ha itt maradsz.
-Oké. - folytatta és megfogadta tanácsomat, miközben én továbbra is nyakába bújva figyeltem, ahogy játszik.
Jimin is viszonylag hamar elkészült, majd valami videót nézett a mobilján, így az ágyában fetrengett és semmit sem hallott belőlünk. Mikor Hopi is végzett, a szobába jövet megkért minket, hogy maradjunk csendben, mert ő nagyon fáradt és aludni szeretne, de Jungkook játékát nézve én is elálmosodtam.
-Inkább alszunk mi is. - dőltem be az ágyamba.
-De neeee! Játszunk még. - nyavajgott Kook.
-Fáradtak vagyunk Kookie. Majd holnap. - dünnyögtem a párnámba - Rakd fel a telefonom töltőre kérlek.
-Óóóóóó. - szomorodott el - Rendben.
Kérésemet teljesítette, majd az ágyam mellé térdelve sugdosni kezdett.
-Taetae......... Taehyung - hagosodott - V.
-Mi van? - fordultam felé.
-Aludhatok itt?
-Jimin szerintem már elaludt.
-Akkor veled? Nem fogok tudni elaludni a horkoló Rap Monstertől.
-Hahhh... jó csak siess, mert én is elalszok.
-Oké. - pattant fel és a lehető leghalkabban próbálta meg áthozni takaróját, meg párnáját.
Szerencséjére még félig magamnál voltam, így képes voltam beengedni az ágyamba, ám mivel nem tudtam a párnámat ölelgetni, ezért Kookot karoltam át, de ezt már kezdte megszokni, hisz sokszor kötött ki mellettem, amint elszenderültem valahol.
-Köszönöm hyung. - súgta - Jó éjszakát!
-Csak aludj már.
-Cssss. - pisszegett le minket Hopi, de nem volt rá szükség, mert anélkül is csendben maradtunk volna.

-Hyung, a telefonod. - keltett fel Kookie, aki az ágy mellett térdelt hihetetlen álmos tekintettel és a mobilomat nyújtotta felém, amin szólt az ébresztő.
Kikaptam kezéből, kinyomtam, majd másik oldalamra fordulva szerettem volna még öt percet aludni. A kis maknae pár pillanattal később visszamászott és enyhén dideregve hozzám bújt.
-Beteg vagy? - kérdeztem halkan, mert még semmi erőm sem volt.
-Reggel van és póló nélkül vagyok.......jó meleg vagy.
-Gyere. - fordultam meg és magamhoz ölelve próbáltam visszaaludni.
-Öhmm... Taetae.
-Mint mondtad, reggel van.
-Igen, de..... legalább.... akkor úgy, hogy a hasamnak.... ne másnak.
-Csússz lejjebb, ha zavar. Én aludnék még. - bújtam a párnába, mert kicsit zavarban voltam, mikor rávilágított, hogy tulajdonképpen összeérnek sátorjaink.
Kis fészkelődés után, már kezdtem visszamerülni álmaimba, amikor Jin hyung jött be a szobába és ébresztgetett. A maga szokásos kedvességével próbált minket is felkelteni, majd Hopira hagyta, hogyha végeztek a fürdőben ébresszenek fel minket is.
-Hyung
-Szabad a többi ágy, ha nem hagysz aludni. - szakítottam félbe morcosan.
-Milyen érzés, ha más csinálja?
-A baszogatást reggel mikor aludnék? Ugyan ilyen.
-Nem azt. Tudod.... azt. Amit magunknak szoktunk.
-Mond már mit akarsz aztán csend legyen.
-Amitől vírusos a közös gép.
-Nem mered kimondani? - nyitottam végre ki szemeimet és elkaptam kíváncsi tekintetét.
-Hát.... ez olyan.
-Magunk vagyunk és mind a ketten férfiak. Amúgy, biztos jó. Nem tudom. - hunytam vissza szemeimet és fészkelődtem kicsit.
-Te se tudod?
-Nem volt még "úgy" barátnőm.
-Nekem sem........ de mond
-Ne fogdoss ott! - bújtam még jobban a párnámba, amint Kook elkapott odalent.
-Csak kíváncsi vagyok, milyen érzés. Mond eeeel. - nyafogott.
-Kérlek eressz el. - fordultam hátamra, hátha messze leszek neki és békén hagy, de nem így lett. Jött utánam.
-Na mond. - ült sarkaira és szemeimbe nézett.
-Hahh Kook...... - nyeltem nagyot miközben arcomat kezeimbe temettem - Hagyd abba!
-Mond el és leállok.
-Aghh! - túl jól csinálta - Nem lehet leírnihh. - martam a lepedőbe - Haaaahhh. Eressz el, könyörgök.
Hál'istennek elengedett..... vagy nem is tudom. Igazából nem akartam ott, pont tőle elélvezni, ráadásul a nadrágomba. Azt sem tudtam, hogy volt képes ennyire felhúzni még azon a rohadt anyagon keresztül is, plusz ő is... férfi. Nem is szabadott volna ennyire ráizgulnom.
-Jól vagy? - hajolt arcomhoz - Ne folytassam?
-Mi? - lepődtem meg.
-Na ébren vagytok? - lépett be Jimin és vastag szemüvegét törölgette, így biztos voltam benne, hogy maximum csak egy foltot lát belőlünk - Hopi üzeni, hogy két perc és mehettek.
-Rendben. - pattantam fel párnámat szorongatva, majd kiszeleltem a szobából.
Szerencsére nem szúrt szemet senkinek, mert sokszor ölelgetek valamit, így feltűnés nélkül tudtam összeszedni ruháimat, majd Hopi után berohanni a fürdőbe.
-A fene..... csak ne járnának ilyen gondolatok a fejemben! - támaszkodtam meg a mosdón - Így pisilni se fogok tudni. Talán jobb lenne ha...... egyszerűbben oldanám meg a dolgot és nem szenvednék. - beszéltem magamban, majd döntöttem.
Viszont azt nem értettem, mért az járt a fejemben, ahogy Kook folytatja munkáját. Nem tudtam másra gondolni, pedig szerettem volna, de ledöbbentett, hogy ettől egyáltalán nem lankadt a "kedvem" sőt..... tovább vittem a dolgot. Végül egészen addig jutottam, hogy ott, a mosdóban ülök a vécén, miközben Jungkookie előttem térdel és a keze helyett száját használja. Elég volt a gondolat, hogyha a kezével ilyen jól csinálja, akkor vajon a szájával milyen, máris saját markomba élveztem. Pár mélyebb lélegzet és perc után el is szégyelltem magam. Hogy gondolhattam egy férfira, ráadásul az egyik legjobb barátomra? Hihetetlen rosszul éreztem magam a gondolattól, de muszáj volt folytatnom a dolgomat, mert Suga be is kopogott pont a "dolog" után, hogy ne húzzam az időt.

A nap folyamán igyekeztem úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ám nem is tudom. Olyan furcsán éreztem magam Kook közelében és el akartam neki mondani, de nem mindenki előtt. Ezért a próbák közbeni szünetben igyekeztem félrevonni, ami sikerült is. Eljött velem a mosdóba vízért, így kettesben maradtunk.
-Figyelj Kook. A reggeli dolog....
-Bocsánat hyung. Tiszteletlen voltam sokszorosan is. Az a te magán dolgod én meg....... jaj Istenem nagyon sajnálom! - térdelt le előttem, hogy bocsánatot kérjen.
-Ne térdelj le kérlek. - jutott egyből eszembe a kép, ami reggel sem hagyott nyugodni.
-Bocsáss meg!
-Állj már föl különben bajban leszek. - húztam fel magamhoz.
-Bajban? - pislogott.
-Igazából nem ezért hoztam fel.... - kerültem tekintetét - Hanem mert........ utána nagyon készen voltam. Gondolom észrevetted.
-Nehéz volt nem kiszúrni. - hajtotta le fejét zavarában.
-Szóval...... nem tudtam semmit se csinálni....... meg aztán a "Ne folytassam?" mondatod után beindult a fantáziám. - de továbbra sem mert felnézni rám, csak összeszorította szemeit - Így...... reggel kénytelen voltam
-Nem érdekelnek a perverz dolgaid. - fogta be füleit.
-De muszáj elmondanom. - húztam le kezeit fejétől - Különben engem fog bántani a lelkiismeretem, vagy mi a fene. Szóval rólad fantáziáltam közben. Huh, na! Felejtsd is el, menjünk vissza! - fogtam az üvegem, megtöltöttem és Kookkal a nyomomban visszaindultam edzeni.
A nap hátralévő részében nem nagyon beszéltünk egymással, de én belemerültem a telefonomba, így nem vették észre rajtam. A Kis maknaen viszont igen, ezért rá is szállt mindenki, de nem heccelték sokáig, mert látták, hogy nem fogják tudni kihozni belőle azt a jókedvet, amit szeretnének. Délután viszont muszáj volt folyton mosolyognia, ugyanis felvételre mentünk, ahol kötelezően boldognak kellett lennünk. A műsor előtt szórakoztunk is Hopival, majd Jimin szerzett valahonnan egy műanyag kalapácsot, amivel azonnal Kookot találta meg. Azonban nem sokat volt a kezében, Jungkookie ugyanis elvette tőle és meglepetés szerűen ütögetett vele szinte mindenkit. Még hozzánk is odajött, majd kiosztott egyet Hoseoknak hatalmas vigyora kíséretében. Az én fejem felett viszont megállította. Nem mert megütni valamiért, de készségesen fordultam a kis kalapács felé, így nem maradtam ki semmiből sem. Ezután Hopihoz került a játék, és jól megkergette a maknaet.
A felvétel remekül sikerült a kis bemelegítésünk után. Mi is feloldódtunk Kookkal, így nem látszott semmi a videón szerencsére. Munka után, a szokáshoz híven, elmentünk enni. Ott pedig amíg a kajákra vártunk játszottunk Jungkookkal. Egyszerű kő-papír-olló és aki vesztett, az kapott egy pöcit a fejére. Én nem mertem nagyon megütni, mert a többiek eleget pesztrálták egész nap, így hagytam is, hogy most ő ütlegeljen engem, amit nagyon évezett, és megnyugodtam, hogy már nem feszült a közelemben.

A vacsora után hazamentünk, ám Rap Monster és Suga visszamentek a stúdióba írni, mert elemükben érezték magukat, plusz volt sok felvázolt számuk és még energiájuk is rá. Így csak öten maradtunk a dormban aminek hála, hamar megfürdött mindenki.
-Szeretem ezt a pár napot, - ropogtatta Jin hyung a nyakát - hogy hagynak aludni és nem merítenek kifulladásig minket.
-Igen, ez pont jó. Mit főzöl? - tébláboltam a konyhában.
-Csak egy kis nasit magamnak.
-Jó illata van.
-Tudom.
-Mit sütsz hyung? - jelent meg Kook is.
-Disznó hús különleges fűszerrel. De ez az enyém. Maximum egy falatot kaphattok majd.
-Jó. Nem is azért jöttem, nem tudnék enni, tele vagyok, csak jó az illata. V! - fordult felém - Add ide a telefonod, had játszak. - kérlelt.
-Rendben. - indultam a szobánkba ahol Jimin és Hopi közösen néztek valami videót - Tessék. - nyújtottam neki, majd leültem az ágyamra.
-Köszönöm. - vette el és elment, de követtem egészen a szobájába.
-Hogy-hogy nem maradsz ott nálunk? - álltam meg az ajtóban,amint befeküdt ágyába.
-Nem akarlak zavarni. Mármint...... nem akarom, hogy megint. Szóval...... mint reggel. - dadogott össze-vissza.
-Ennyitől már csak nem.
-Biztosra megyek. - meredt rám.
-Azért maradhatok?
-Ha szeretnél persze. Egyedül leszek egy darabig szerintem.
-Hát az biztos. - csuktam be az ajtót, majd beültem mögé, ahogy szoktam, hogy lássam, amint játszik.
Átkaroltam derekát és vállára raktam állam, így tökéletesen ráláttam a telefon kijelzőjére. Néhány lélegzet vétel múlva azonban újra megéreztem illatát. Azt a finomat, ami minden egyes tusolása után leng szinte az egész házban és árad belőle.
-Szeretem ezt a tusfürdőt. - szagoltam hajába, de nem válaszolt. Csak mikor visszanéztem egy mély lélegzet után láttam, hogy elrontotta, pedig nagyon belejött még az előbb - Na mi van? Nem érzékelt a telefon?
-Elbambultam. - nyelt egyet.
-Ejnye. - szorítottam kicsit ölelésemen, ő pedig újba kezdett, de megint hamar meghalt - Nem megy ez ma neked.
-Nem....... hyung! - tette le a telefonomat és szembe fordult velem - Azt mondtad nem lehet leírni.
-Mi van?
-Akkor mutasd meg nekem. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet. - pislogott rám és kicsit zavarban volt, de nagyon eltökéltnek tűnt - Téged kikészített, ezért hihetetlenül érdekel. Na, csak egyszer, kérlek!
-Ezt nem szabad. Egyáltalán nem is helyes, hisz a csapattársam vagy. Nem mellesleg férfi. Mégha
-Te gondoltál rám mikor kiverted magadnak. - el is akadt szavam, ahogy félbeszakított és ezúttal ki is mondta azt, amit reggel még nem tudott.
-..... Kook......
-Kérlek! Csak egyszer.
-De ez......... nem helyes.
-Akkor sem, ha az jár a fejedben, hogy reggel megszabadítalak a pizsidtől és úgy folytatom tovább? - fogott meg újból nadrágomon keresztül.
-De.... te még..... kicsi vagy.
-Akkor is ráveszlek. - kezdett markolgatni, nekem pedig a fejemből lassan minden vér máshová áramlott.
-Ezthh - sóhajtoztam - nem kéne.
-Milyen kemény vagy már most. Vajon nekem is meg tudod csinálni ilyen hamar? - nézett érdeklődve szemeimbe.
-Hahh... basszus Kook! - nyögtem.
-Csináld nekem is! - eresztett el, én pedig újból nem tudtam, hogy ez áldás-e vagy átok.
-Én....
-Nem mehetsz ki és nem érhetsz magadhoz, amíg nem csináltad nekem is.
-Kookiehh..... ez nagyon gonosssssz. - csóváltam fejemet, de erősebb volt nálam, így ha ezt ő elhatározta, akkor én nem tudtam volna ellene tenni semmit sem - De csak egy kicsit.
-Ez az!

-Halkan. - fogtam meg én is őt nadrágján keresztül.
-Jóhh..... uhh, ez fura.
-Szólj, ha abbahagyjam! - mozgattam lassan ujjaimat.
-Ne merdhh! - sóhajtott egyet.
Ahogy egyre jobban és határozottabban mozogtam, Kook egyre keményebb lett. Lassan már alig látott ki pillái alól, amint lélegzete felgyorsult, majd hátradőlt ágyán.
-Kook? - álltam meg, ő pedig letolta nadrágját, így teljes mérete tárul szemeim elé.
-Foly...... folytasdhh. - nyelt egyet - Kérlekhh.
Élvezettel teli hangjától éreztem, ahogy nadrágomban megrándul saját férfiasságom is. Felizgatott a látvány, ahogy a kis édes Jungkookie fekszik előttem és nekem könyörög, hogy kényeztessem. Immár fedetlen péniszére fogtam, mire lélegzete elakadt. Lassan mozgatni kezdtem kezemet, ő pedig szaggatva kapkodott levegő után, főleg mikor édes, érzékeny makkjával játszadoztam, amit sokszor tettem, mert apró rezdüléseitől én is egyre jobban beindultam.
-Kookh. - másztam hirtelen fölé - Én nem bírom csak ennyivelhh. - kapkodtam levegő után - Engedj kihh, kérlekh.
-Folytasdh.
-Könyörgömhh. - hajtottam fejemet nyakába - Már fájhh.
-Csináldhh.... itth. - nyúlt be nadrágomba, és megéreztem hideg ujjait férfiasságom körül, mire felmordulva a fülébe haraptam.
-Arrghh! Kookiehh......
-Nekem issh! - fordult kicsit felém, hogy egyenesen a fülembe leheljen, miközben szabad kezével a pólóm alá nyúlt.
-Nem..... nem fogok tudni megállnihh! - küzdöttem magammal.
-Nem kellh.
Ez a mondat elég volt. Ha mást válaszolt volna, igyekeztem volna erőt venni magamon, hogy abbahagyjam, így azonban elvesztettem utolsó csepp józan eszemet és bár tudtam, hogy ez után nagyon fogjuk magunkat szégyellni, mégis továbbmentem. Feltérdeltem, gyorsan lekaptam pólómat, majd Kookról teljesen lehúztam nadrágját, és hasát végigcsókolva haladtam férfiassága felé, ami hozzáért torkomhoz, mire Jungkook lélegzete elakadt egy pillanatra. Háta kis ívbe feszült, majd újra kapkodni kezdett levegő után. Amint pénisze hegyére csókoltam, rám kapta tekintetét. Láttam rajta, hogy mennyire élvezi és hogy nagyon kell figyelnem rá, különben a végén még a számba élvez, amit nem szerettem volna abban a pillanatban. Lassan vettem nyelvem mellé, miközben mélyeket lélegzett, majd hajamba túrt és rányomott hosszára. Felmordult, amint torkomnak ütközött és fejét hátravetette. Megfogtam csuklóit, hogy én irányítsak, ne pedig ő, mert ha rajta múlt volna, azonnal megtöltötte volna számat. Csak párat mertem mozdulni, majd elengedtem és feltérdeltem. Saját ujjaimat nyálaztam be, míg ő csukott szemmel próbált mélyeket lélegezni és megnyugodni. Ám azonnal rám kapta tekintetét, amint megérzett magában és karjaim után nyúlt.
-Állj!
-Én szóltam. Már nem tudok mit tennihh. - hajoltam közelebb hozzá, miközben szabad kezemmel férfiasságát kezdtem kényeztetni - Lazíts! - néztem szemeibe - Érzed ezt. - értünk össze, mire aprót nyögött - Csak miattad tiszteleg.
-F-furcsahh. - ejtette vissza fejét - Nagyonhh. - nyögött, ahogy mozgatni kezdtem benne ujjamat.
-Élvezni fogodhh. - nyomtam homlokának enyémet és beharaptam alsó ajkamat, miközben ő behunyt szemmel nyögött tovább.
Piros, telt ajkai szinte csábítottak, így birtokba vettem azokat, mire nyakamba karolva engedte be nyelve mellé enyémet. Meglepődtem, amint azonnal visszacsókolt, majd tincseim közé túrva el nem eresztett. Ezáltal lehetőségem adódott percekig játszadozni vele és második ujjaimat is becsúsztatni, ám arra felnyögött. El akarta engedni ajkaimat, de nem hagytam neki, így minden hangját azonnal elnyeltem. Vállaimra fogott, hogy valahogy szabadulni tudjon, ám megsimítottam makkját, amitől csak elvesztette erejét, ezután pedig végre hagytam levegőhöz jutni.
-T-Taehh - kapkodott - nemhh.... nem bíromhh.
-Várjál méghh. - fogtam össze mindkettőnk férfiasságát, majd harmadik ujjamat becsúsztatva tágítottam tovább - Most jönhh, ohh Istenemhh, a javahh. - küzdöttem én is magammal, mert legszívesebben ott élveztem volna el vele együtt kockás hasára.
Pólóm alá nyúlva fogdosott, miközben hagyta, hogy rendesen felkészítsem, így pár perc után már sarkaimra térdelve igazítottam magam ellazult bejáratához, és csípőjét megemelve hatoltam be.
-Taehhh! - nyögött, amint lassan elmerültem benne, mialatt simogatott ameddig elért.
Visszatámaszkodtam fölé, majd mozogni kezdtem. Sajnos éreztem, hogy ezt nem fogom sokáig bírni, így figyelmeztettem is.
-Ezhh~ nem lesz hosszúh. - de nem tudott válaszolni, csak nyögdécselt.
Ám ahogy ezt kimondtam, meghallottam Jimin és Hoseok hangját. Nem értettem miről beszélnek, mindenesetre kicsit megijedtem, így megálltam. Megvártam míg eltávolodnak, majd folytattam mozgásomat és éreztem, hogy ennek hála, talán bírni fogom. Kookie csimpaszkodott rajtam, miközben lágy ütememre mozogtunk mindketten. Halkan nyögdécseltünk és sóhajtoztunk, ahogy a másik teste egyre nagyobb élvezetet nyújtott. Egy alkalommal még meg is szorított, mire megálltam. Féltem, ha megmozdulok, akkor vége az esti programnak.
-Ne hagyd abbah! Most nehh! - karolt nyakamba és lehúzott, hogy homlokunk újra összeérjen.
-Akkor engedjh kicsith. Különben felrobbanokh. - kapkodtam a levegőt és igyekezett ellazulni.
Amint nem szorított már úgy, újra megmozdultam, ám olyan helyen sikerült eltalálnom amitől teljesen megfeszült. Hasfalára élvezett egy kicsit hangosabb nyögés kíséretében, én pedig újra megálltam. Elképesztő látvány volt, ahogy minden izma tökéletesen kirajzolódott, és az általam okozott gyönyörben fürdött. Hihetetlen szép volt, amint levegő után kapkodott, teste pedig csillogott az izzadságtól. Még egy látvány sem izgatott ennyire, mint ez az élvező kis maknae allattam. Lenézett saját péniszére, amit azonnal meg is fogtam, hogy az utolsó cseppeket is kimasszírozzam belőle. Ettől tovább vonaglott alattam, majd elfordította fejét és nem bírtam érintetlenül hagyni eres nyakát. Megcsókoltam, végignyaltam, harapdáltam. Minden létező módon kényeztettem még utoljára, mielőtt kihúzódtam belőle és hátamra feküdtem. Férfiasságomra fogtam, hogy befejezzem magamnak, de felült.
-Várjhh. - kapkodott még levegő után, és nem tudta merre jár, de azt igen, hogy mit akar tenni - Had én!
Nem tudtam neki ellent mondani. Elengedtem magamat, mire ő rám fogott. Ütemesen mozgatta kezét, minek hatására újra éreztem azt a gombócot összegyűlni alhasamban. Majd olyat tett, amire nem számította. Szájába vette makkomat és nyelvével kényeztetett tovább kezével összhangban, amitől tudtam, hogy hamar elélvezek.
-Kookh. Mosth....most fogokhh. - figyelmeztettem, de nem engedett el.
Csak folytatta nyelve munkáját, én pedig pár pillanattal később szájába robbantam. Nem is zavarta, csak térdelt mellettem és lenyalogatta rólam az utolsó cseppet is, ami számomra igen furcsa érzés volt.
-Ohh. Ott neh! - feszült meg kicsit hasizmom, ahogy érzékeny pontot simított meg nyelve.
-Bo.... bocsánath. - nyögdécselt még ő is, majd lihegve felegyenesedett.
-Jól vagyh? - de csak bólintott - Nem kellett volna ezth. Nem akartamh. Nem szeretem.
-Ki akartam próbálni. - emelte kezét szájához.
-Te mindent ki akarsz próbálni? - ültem lassan fel.
-Igenh. - nézett rám szégyellősen.
-Akkor majd igyekszek segíteni. - túrtam hajába - De nagyon szép voltál.
-Hm?
-Ahogy elélveztél alattam. - mosolyogtam és alsó ajkamba haraptam - Azt szeretném még látni.
-Háth...... - nézett szemeimbe - Te mondtad, hogy nem szabad.
-Meggondoltam magam. Csak másnak ne mond el.
-Nem akartam.
-Akkor lehet. - húztam számra, hogy kicsit józanabb ésszel is érezzem édes csókját.

-V. - ébresztgetett Hoseok suttogva - V.
-Hmm.... igen? - néztem fel rá.
-Nem jössz a helyedre? Kook már elaludt. - nézett a kis maknaera, aki engem ölelgetve szunyókált.
Az ő ágyában aludtunk el, de még sosem voltunk úgy együtt, hogy egymással szembefordulva szorongattuk a másikat.
-Nem akarom felkelteni. - bújtam vissza hajába és beszívtam azt a finom illatát.
-Jó, de Rapmon hazaért. Horkolni fog.
-Kibírom most egy estére. De ha nem, akkor majd átmegyünk.
-Rendben. Beágyaztam neked. Jó éjszakát!
-Jó éjt. - szenderültem vissza.
-Így is felkeltem. - suttogta Kookie, miután J-Hope becsukta maga mögött az ajtót.
-Tudom.
-Honnan?
-Megszorítottál, amikor megkérdezte, hogy nem megyek-a helyemre.
-Ohh...... azt hittem elmész, csak azért.
-Ne reménykedj. Többet nem alszol nélkülem.
-De kár. Pedig akartam még új vírusokat a gépre. - hallottam kuncogását álmos hangjában.
-Nyah! - csíptem puha bőrébe - Itt hagylak.
-Neeeee! - bújt még jobban hozzám.
-Akkor óvatosan.
-Rendben.... csendben maradok.
-Nocsak! Arra is képes vagy?
-Aish milyen vagy.
-Milyen? - de nem válaszolt mert nyílt az ajtó.
Nem tudtuk ki az, ám mivel bent maradt, majd a takaró susogását hallottuk arra gondoltunk, hogy Rapmon.
-Jó éjt! - súgta olyan halkan Kook, hogy én is alig hallottam.
-Neked is! - hajtottam kicsit lejjebb fejemet, majd édes illatfelhőjében fürödve zuhantam végül álmaimba.

Hiányoztál (63)

-Ohh..... - hallgattam el én is. Ennek nem kéne így lennie. Nagyon magányosak lehetnek - Magányosak, ugye? - kérdeztem újra magyarul.
-Tömören fordítottam, de ha százszázalékosan tettem volna, akkor sokkal jobban szíven ütött volna. Kegyetlen az ő életük.
-Igen...... tudom. - szomorodtam el és megfogadtam, hogy ezen változtatok. Még nem tudom hogyan, de változtatok.

Taehyung szavai tényleg elszomorítottak egy pillanatra mindenkit, majd Jin volt az, aki megtörte a csendet.
-Nézünk egy filmet? Ha már ráérsz. - tette le telefonját a fotelba, amiben ült.
-Töltsünk le valamit, amit értetek. Gyere. - fordultam meg, majd visszaindultunk ketten a laptopomhoz.
Jin nagyon megváltozott V szavaira. Felismerte, mennyire igaza van a másiknak és hogy tényleg becsülni kell ezeket a pillanatokat, nem elpazarolni hisztikre. Így amint beértünk a dolgozóba, letámadott. Elkapott és maga felé fordított, majd percekig el sem engedte ajkaimat. Szorosan ölelt magához, mintha el akarnék szökni, de ez meg sem fordult a fejemben. Csak átkaroltam nyakát, miközben élveztem azt a lágy csókot, amivel mindig is kínálni szokott.
-Ma velem alszol. - simított egyik kezével arcomra.
-Mindig veled alszok. - bújtam tenyerébe lehunyt szemekkel.
-De.... nem az lesz a lényeg.
-Hiányolsz? - mosolyogtam, miközben egy csókot nyomtam tenyerébe.
-Eléggé. - bújtatta szabad ujjait felsőm alá, de megfogtam csuklóját.
-Akkor este. - néztem fel rá - Nem most. Keressünk egy filmet. - fordultam laptopomhoz.
-Rendben. Vicces kell Vnek. Eléggé letört és rossz így látni. - támaszkodott meg mellettem az asztalon Jin.
-De azt elismered, hogy igaza volt, ugye?
-Igen. Neki kéne barátnő nem nekem. Ő sokkal...... jobban rászorul.
-Majd kitalálok valamit, hogy ne érezze magát annyira egyedül.
-Köszönöm...... van egy ötletem, mit nézzünk. - hessegetett félre a gépemtől és kezébe vette az irányítást.
Tökéletes filmet választott, amit ugyan eltartott egy darabig, hogy beszerezzek, azonban végig nevettük az egészet. Nagyon megnyugodtam, amikor V arcán mosolyt láttam és azon kezdtem gondolkozni, hogy ezt hogyan kéne fenntartanom az elkövetkezendő időben míg itt lesznek. Sajnos semmi ötletem sem volt, de reméltem majd megálmodom, vagy belefutok másnap a megoldásba, elvégre mindenki dolgozni fog, még Fanni is. Hiába lesz a házban, rajzolni fog, Vnek viszont társaságra lesz szüksége.

-Had szeretgesselek. - lépett be a hálóba Jin egy szál törülközőben, miközben én már az ágyban feküdtem, de a laptopomon gépeltem.
-Várjál.
-Nem. - mászott be hozzám és lecsukta a laptopom, ami alól épphogy kikaptam ujjaimat, majd elvette az ölemből - Nem bírok.
-Dolgoztam. Ne legyél tahó! - mordultam rá.
-Holnap ráérsz dolgozni. Már nem sokáig vagyok itt és nagyon szeretlek. - kezdte csókolgatni nyakamat.
-Én is szeretlek. - simogattam meg a még vizes bőrét - De légy tekintettel.
-Nem hallom. - harapott gyengéden a fülembe.
-Jin! - nevettem ahogy ráfújt nyakamra nedves csókjai után.
-Megeszlek. - nézett szemembe és ő is nagyon mosolygott.
-Rendben. Jó étvágyat.
-Meglesz. - csókolt meg.
Már nagyon hiányzott. Az alatt a pár nap alatt míg távolságot kellett tartanunk, szinte minden alkalommal meghaltunk kicsit. Ott voltunk egymás mellett, mégsem nézhettünk úgy a másikra, vagy foghattuk meg egymás kezét, így ez most áldás volt mindkettőnk számára. Éreztem én is rajta, ahogy ő rajtam, hogy mennyire hiányzott. Alig akartam elengedni puha ajkait és édes nyelvét, miközben már ennyitől is halk nyögdécselésbe kezdtem. Ahhoz képest, hogy milyen régen is élveztük a másikat, egyáltalán nem kapkodott ő sem. Lágyan csúsztatta ujjait felsőm alá, és mivel már én is a pizsamámban feküdtem, nem volt nagyon sok ruha rajtam. Megmarkolta melleimet, majd végigsimított oldalaimon és hagyott fellélegezni. Vizes tincsei közé túrtam, ahogy újabb csókot kaptam nyakamra, mielőtt lekapta rólam pólómat. Folytatta útját lefelé és lágyan megharapta érzékeny bőrömet, miközben halkan nevét nyögtem. Nyelvével végigszántott testemen egészen az utolsó ruhadarabomig, majd a vékony anyagon keresztül lehelt egy puszit legérzékenyebb pontomra, amitől hangos sóhajtozásba kezdtem. Reflexszerűen akartam összezárni lábaimat, de nem engedte. Lassan játszott velem, miközben én már az ágyneműt téptem. Mikor már nem bírtam tovább nélküle, felültem és inkább felhúztam magamhoz, hogy egy újabb csókot lopjak. Közben lekaptam róla a törülközőt, mert én is akartam őt kényeztetni, de nem engedte, hogy én kerüljek felülre, birkózni pedig nem akartam vele. Fölém mászott, hogy visszafektessen az ágyra, miközben tovább élvezhettem lágy mozgását ajkainak. Elértem férfiasságát, így én is tudtam kényeztetni a már ágaskodó péniszét, hogy feltüzeljem amennyire csak lehet. Ritmusosan mozgattam egyik kezemet merev részén, másikkal pedig végigkarmoltam oldalán, amitől felmordult csókunkba. Simogattam izmos testét, miközben férfiasságát sem hagytam nyugodni. Végül ő szakította meg csókunkat, majd az éjjeli szekrényről lekapta a legfontosabb kelléket. Nyakamtól haladt lefelé apró csókokkal, mialatt mindketten sóhajtoztunk. Hamar feltérdelt, hozzám igazítottam magát, majd fölém könyökölve hatolt belém, amit egy hangos, elnyújtott sóhajjal nyugtáztam. Átkaroltam izmos testét és lassan mozogni kezdett, én pedig a ritmusát követve nyögdécseltem minden alkalommal, amikor megéreztem bennem lüktető méretét.
Teljesen más volt az az alkalom. Igazi szeretkezés volt, mialatt egy pillanatra sem pihent kezünk. Hajával játszadoztam és meg-megfeszülő izmait simogattam, ahogy egyik keze mindig levándorolt csípőmre, hogy mind más szögben hatolhasson be, nyakamat pedig nyelve nem hagyta lehűlni. Egyenletes tempóban mozgott, mégis hihetetlen élvezetet nyújtott. Egy cseppnyi levegő sem volt köztünk, mert érezni akartuk a másik minden rezdülését, lélegzetvételét és hallani a legapróbb hangokat is, így rengetegszer tudtam ajkai után kapni. Hihetetlen mennyire kikészített ezzel a lassú tempójával is. Vonaglottam alatta, ahogy egyre durvább lett, mély mordulásai pedig csak tetőzték a helyzetet, amitől már így is mindketten felforrtunk.
-Ahh...... Jhin! - utolsó lökéseinél hátába karmoltam és nevét nyögve élveztem alatta, ám annyira közel jártunk mindketten, hogy amint megfeszültek izmaim és megszorítottam férfiasságát, ő sem bírta tovább.
Azt a nyögését még sosem hallottam azelőtt, ami akkor feltört torkából. Beleremegtem hangjába és további lassuló mozgásába. Kezeim lágyabban simogatták már azt a pontot, ahol egy pillanattal azelőtt még körmeimet éleztem és nem akartam elengedni. Éreztem a még mindig égetően forró bőrét és leheletét, amint nyakamba hajolva kapkodta a levegőt, miközben még mozgatta csípőjét.
-Jhin
-Imádlak. - szakított félbe, de én is ugyan ezt akartam mondani.
-Én is szeretlek. - öleltem magamhoz, ahogy teljesen abbahagyta mozgását.
Átnyúlt hátam alatt és kicsit megemelve, ő is magához szorított, mintha egy világ dőlne össze, ha elengedne.

Ugyan ilyen szoros ölelésben aludtunk el, mert nem volt hajlandó elereszteni. Bár reggelre már nem abban a pózban ébredtünk, de a szokásos érintkezésünk megvolt. Valahogy mindig volt kapcsolat köztünk, ha aludtunk, különben valamelyikük felébredt és visszakúszott a másikhoz. Csak azért nem szerettem ezt, mert így viszont minden reggel felébredt, amikor felkeltem a telefonomhoz. Másnap reggel is ez történt, és akármennyire is próbáltam visszaaltatni sok apró csókkal, nem sikerült. Így sokkal korábban, mint kellett volna, de felkelt. Felöltöztünk, majd halkan kiosontunk Vhez, hogy megnézzük, hogy van, ám feleslegesen aggódtam. Fanni mellette aludt..... majdnem. Taehyung ágya mellett ugyanis egy másik kinyitható volt, amin Jimin szunyókált, Fanni pedig az mellett feküdt a földön. Még jó, hogy lett volna szoba nekik is, de mindketten kint aludtak Vvel.
Miután megnyugodtam, hogy semmi baja és még egyedül sincs, a fürdőbe indultam ahova Jin tovább követett.
-Te mit koslatsz még utánam? - fordultam felé mosdó előtt állva.
-Tessék? - kérdezett vissza, mert nem értette.
-Mit szeretnél?
-Csak jöttem veled.
-Semmi hátsó szándék?
-Semmi. - csóválta fejét.
-Hát jó. - fogtam bele reggeli tortúrámba.

Miután elkészültünk, felkeltettük a többieket is. V megkapta gyógyszereit a reggelije mellé, majd Jimin vitte ki a mosdóba, amitől a kisebbik még mindig rosszul érezte magát, hogy jelenleg másra van utalva. Amíg a fiúk magukkal foglalkoztak, Fanninak elmondtam a napi tervemet.
-Akkor ma nem mész sehova? - kérdeztem miközben én még a reggeli teámat csináltam.
-Nem nagyon kell mostanában. Rajzolnom kell, azt meg itthon is tudok. - kortyolt kávéjába.
-Szuper. Foglalkoznál Vvel?
-Nem tudom mennyire fogok ráérni, de igyekszek majd.
-Köszönöm. Holnap már tudok innen is dolgozni, de ma be kell menjek, meg máshol is van dolgom.
-Jól van. Fiúkat te viszed?
-Igen. Viszem, hozom. Este hatra megyek Jinért, Jimin viszont nem tudom mikor végez. Lehet már napközben hazadobom.
-Oké. Csak szólj, hogy felkészüljek rá lelkiekben.
-Rendben. - nevettem, amint elkészült a teám.
Miután elfogyasztottam és a fiúk is elkészültek, elindultunk a napi dolgainkra. A telefonom már javában csörgött, amikor elvittem Jimint a trickesekhez, ám Jin és a zeneakadémia miatt le kellett némítsam egy rövid időre.

Végigkísértem Jint a melléosztott felügyelővel együtt, majd megtudva a napi programját, nyugodt szívvel hagytam ott és indultam vissza az autóhoz. Sokat kellett sétálnom, mert szinte az épület másik végében álltam meg és a telefonomat továbbra sem vehettem fel, nehogy megzavarjak egy órát, így hatalmas léptekkel rohantam, amikor egy ismerős hang a nevemen szólított. Le is döbbentem, mert nem számítottam rá, hogy egyszer még újra hallom majd.
-Rég láttak piroska?
-Hát te, hogy kerülsz ide? - pislogtam fel rá hatalmas szemekkel.
-Most itt tanítok.
-Azt mióta?
-Már vagy két éve. De rád nem számítottam. Mit keresel itt?
-Dolgozok. Hoztam ide egy ügyfelet.
-Még mindig rohansz mindennap?
-Igen.
-És egy kávéra lenne időd?
-Hát..... ma sok a dolgom.
-Persze nekem is. De valamikor csak pihensz. Én ötig tartok órát. Utána?
-Hatra jövök vissza..... max utána. - gondolkoztam rajta, hogy akármennyire is van kedvem hozzá, igen sok dolgom van, meg lehet a srácok se örülnének neki.
-Akkor utána. De csak ha nem zavarok. Nem akarok terhedre lenni.
-Nem leszel szerintem. Bár...... megoldom. Rég láttalak, úgyhogy szakítok rád időt most az egyszer. - mosolyogtam fel rá, és bevillant egy ötlet - Vannak állataid még?
-Igen.... mért?
-Mid van?
-Macska. Kettő.
-Kölcsönadsz egyet?
-Hát... attól függ minek? - ráncolta szemöldökét.
-Van valaki, akinek nagy szüksége lenne rá az elkövetkezendő héten. - zseni vagyok!

(Folytatjuk :3 Mindig folytatjuk, csak nem sok kedvem van írni, szóval bocsánat.)

Jimin hentai oneshot

Harmadik fél szemszöge!

Mióta kijött a srácok új száma a Dope, azóta mindannyian arra vártak, hogy eljöjjön végre a pillanat, amikor mind a heten a rendőr ruhában állhatnak a rajongók elé. Így amint elérkezett ez az alkalom, szinte alig bírtak a seggükön megmaradni, míg kisminkelték őket, majd felpattantak és rohantak, hogy felöltözhessenek. Éppen Jiminen igazították a jelmezt, ám persze ez sem ment olyan hű de egyszerűen, mert hihetetlen jókedvük volt.
-Már csak színváltós haj kéne neked és mehetnél forgalom irányítónak Jimin! - heccelte a maknae, akit egy méterrel odébb öltöztettek - Mit lámpa a forgalomba, ha ott vagy te.
-Na tudd hol a helyed maknae! - kapott a vigyorgó Kook felé.
-Ne ficánkolj! - szólt rá a stylist.
-Igen Jimin, ne ficánkolj! A lámpák sem mozognak.
-Jungkookie! - lépett egyet a maknae felé és el is kapta, ám az öltöztető hihetetlen mérges lett.
-Mondtam, hogy ne mozogj! - üvöltött rá, de a fiúk csak nevettek.
-Sajnálom noona. Kook hibája.
-Persze, kend rám.
-Azt teszem.
-Elszakadt. Vedd le!
-Most vettem fel. Nem akarom levenni. - engedte el Kookot Jimin, majd kiskutyaszemekkel nézett stylistjára - Meg tudod te oldani így is. Zseni vagy.
-Hahh! - sóhajtott - Jól van. Akkor viszont gyere! A másik öltözőben van ehhez a cuccom. - kelt fel és indult meg az ajtó felé.
-Rendben. - követte Jimin.
-Akkor már a haját is fessétek be Sunyoung. Kell még bele zöld, meg sárga! - vigyorgott tovább Kook.
-Csak várd meg míg visszajövök! - szólt vissza Jimin, majd kilépett az ajtón.

-Ehhez mért kellene amúgy levennem? - ült le a székbe Jimin.
-Mert csak a feléig volt varrva géppel, hogy majd itt rád tudjam igazítani, de amikor megmozdultál, a kezemben maradt, mert még nem volt elég erős. Mondtam, hogy ne mozogj. - ült le Jimin mellé a földre, hogy újra megcsinálja a varrást a nadrág szárán.
-Bocsánat..... Áu! Mit csinálsz?
-Mondtam, hogy vedd le. Épp összetűzöm, hogy egyenesen tudjam megvarrni.
-Akkor óvatosabban. Á! Inkább leveszem. - állt fel Jimin.
-Már késő. Végig fognak karcolni a tűk. - nézett fel rá Sunyoung.
-Akarsz még szurkálni bele?
-Igen.
-Akkor leveszem. - kezdett vetkőzni Jimin, de félúton rájött, hogy Sunyoungnak bizony igaza volt - Ááááá! Ez végig karcolta a lábam. - dobta el a nadrágot.
-Pont ugyan ezt mondtam. Muti! - hajolt kicsit előre, hogy megnézze Jimin lábán a sérülést - Ez csak felszíni.
-Akkor, mért vérzik?
-Mert attól még megsértett. - állt fel Sunyoung és a táskájához sétált - Csak letöröljük és nyoma sem lesz. - vette elő az elsősegély cuccait, majd visszaült a szék mellé - Gyere vissza. Megcsinálom.
Jimin eleget tett kérésének és helyet foglalt, majd Sunyoung elkezdte letörölgetni az apró cseppeket.
-Látod? Még a sebed sem összefüggő, hanem sok kicsi pötyi. Alig vérzik. Hamar meg is fog gyógyulni. Ne aggódj. Amúgy meg nem is látszik.
Miután már semmi jele sem volt a sérülésnek, Sunyoung kezébe vette a nadrágot és folytatta munkáját.
-Ne segítsek? - érdeklődött Jimin - Ha már én szakítottam el.
-Segíthetsz. Dugd bele a kezed és nyisd szét az ujjaid! - húzta a fiú karjára a ruha szárát - Köszönöm.
-És hogy fogod megcsinálni?
-Ameddig meg volt varrva újra végigvarrom, majd felveszed, nem mozogsz - nézett Jimin szemébe - és befejezem.
-Oké. És ez mennyi idő?
-Nem tudom, sietek, de van még időd. - folytatta munkáját.
-Tudom. Csak unatkozok itt egyedül.
-Itt vagyok én.
-Jó, de..... ne sértődj meg, de veled nem tudok úgy hülyéskedni.
-Nem veszem magamra, ne aggódj. Csak a ruhád miatt vagyok itt, nem azért, hogy puszi pajtik legyünk. Mellesleg alig találkoztunk még. Kookon csodálkoztam is, hogy emlékszik a nevemre, mert aztán vele tényleg nem beszéltem sokat.
Mert mióta egyre híresebbek a fiúk, és egyre több koncertet adnak, a manager úgy döntött, hogy mindenki kap egy saját öltöztetőt, így gyorsabban haladnak a ruhák legyártásával. Elvégre rengetegszer kell új fellépő jelmezt varrni hihetetlen rövid idő alatt.
-Hát igen. Áu! Többet nem segítek. - kapta le kezéről a nadrág szárát.
-Megint megszúrtalak?
-Igen. Nézd meg, ez jobban vérzik. - tartotta oda kezét Sunyoung elé - Ennyire kezdő vagy?
-Bocsánat, de nem szoktam más kezét használni, ha dolgozok. - fogta meg a csuklóját mérgelődve és közelebb húzta magához Jimin kézfejét, hogy jobban szemügyre vegye a sebet - Azért vérzik ennyire, mert vékony itt a bőr. De pár pillanat és eláll. - vette a szájába a puha felületet, hogy segítsen kis áldozatán.
-Ez...... egyáltalán nem fontos. - pirult bele a mozdulatba Jimin, amint megérezte a lány nyelvét, hogy az előbb még fájdalmas részt simogatja, így nem akarta elhúzni kezét.
Kicsit rosszul érezte magát, amiért az előbb úgy leordította hirtelen, de elég idegszaggató, ha szurkálják az embert. Viszont kettejük közül Jimin volt egyedül zavarban. Sunyoung folytatta munkáját és egyáltalán nem zavarta a plusz kéz, ami szájában pihent. Pár percig ültek a szobában, miközben csak az anyag súrlódása hallatszott, majd Sunyoung elengedte Jimint.
-Elállt? - nézte az érintett területet - Na nézd csak! Elállt. Semmi bajod. Nem is látszik.
-A nyelved sokkal lágyabb, mint a kezed.
-Hmm? - nézett fel Jiminre Sunyoung.
-Folyton megszurkálsz, de a nyelved nagyon puha. Azzal kéne dolgoznod. Óvatosabb lennél.
-Az másfajta munka...... kicsit..... nagyon. - pirult el Sunyoung és gyorsan visszakapta inkább tekintetét a feladatra - Különben sem vagyok olyan jó, hogy megélhessek abból.
-Lehet valaki rossz benne? - pislogott nagyokat Jimin.
-Mindenben vannak jobbak és rosszabbak. Én más téren vagyok kiváló nem...... abban.
-Biztos vagyok benne, hogy igenis jó vagy.
-Én tudom milyen vagyok, és az távol van a jó fogalmától. - állt fel Sunyoung, de Jimin elkapta a kezét.
-Akkor honnan veszed, hogy rossz vagy benne? - nézett fel rá - Esetleg volt, hogy nem élvezted? Mert az meg nem a te hibád.
-Muszáj a nemi életemet megbeszélnünk? - grimaszolt Sunyoung - Inkább engedj el, had dolgozzak.
-Még rengeteg időnk van, ráérsz.
-A noonád vagyok.
-Nem érdekel. Segíteni akarok. Amúgyis mennyivel vagy öregebb? Maximum egy évvel, de inkább pár hónappal.
-Akkor is idősebb vagyok, így szót kell fogadnod. - próbált szabadulni Sunyoung.
-Hát most nem fogok. - húzta közelebb magához Jimin, aki még mindig ült - Szóval nem élvezted?
-Had ne keljen már válaszolnom. - szorította össze szemeit, miközben igyekezte lefejteni Jimin ujjait csuklójáról, de nem sok sikerrel.
-Válaszolj már. Nem mondom el senkinek. - pislogott nagy, ártatlan szemekkel.
Sunyoung nagyot sóhajtva nézett Jiminre, majd feladva a harcot erőt vett magán, hogy feleljen a kérdésre.
-Nem....... elengedhetsz. - hajtotta le fejét, mint aki szégyenli magát.
-Na az egyáltalán nem a te hibád. És erre mondták, hogy rossz vagy?
-Egyszer már válaszoltam, muszáj még erre is? Eressz el!
-Majd elengedlek. - húzta még közelebb Sunyoungot, hogy az ölébe kényszerítse.
-Mit csinálsz?
-Így szabad lesz a kezem és neked is kényelmesebb. Ne ellenkezz, mert leesel.
-Jimin te... ahh... ne már, jó. - adta fel teljesen a küzdelmet, amint Jimin beültette ölébe magával szemben - De akkor gyorsan kérdezz, legyünk túl rajta minél előbb.
-Nem szabad így hozzáállni. Ki kell élvezni minden percét.
-Nem arról beszéltem.

-Ez a világ legjobb dolga. Érezni a másikat, hogy olyan közel van hozzád. - simított fel Sunyoung combjain.
-Hagyd abba. - szólt rá, bár elég halkan, így el sem ért Jimin tudatáig, hogy mit kértek tőle.
-Hallhatod minden egyes pici sóhaját. - hajolt Sunyoung nyakához, aki Jimin egyenruhájába markolva tűrte azt, amit vele tettek - Érzed szerelmed minden rezdülését. - az utolsó mondattól azonban megborzongott.
Jimin forró lehelete végigfutott egész testén, szavai pedig ott csengtek fülében. Behunyta szemeit, amint a fiú keze lassan feljebb vándorolt, miközben becsúsztatta ujjait a lány blúza alá.
-Engedj el.... - kezdett sóhajtozni.
-Nem vagy rab. - csókolta meg Sunyoung nyakát, majd apró puszikkal haladt kulcscsontja felé.
-De...... nem engedsz el....... nem hagyod.... hogy felálljak.
-Ez nem erőszak. - dőlt vissza a szék háttámlájának Jimin és felemelte kezeit, miközben Sunyoung szemeibe nézett - Ezt élvezni kell. Csak segíteni akartam.
Hosszú pillanatoknak tűnt az a pár másodperc míg elmerengtek egymás tekintetében. Jimin nem akarta elzavarni, mert folytatni szerette volna, Sunyoung pedig nem tudta eldönteni, hogy mit is kéne tenni.
-Nem mész? - tette le kezeit combjára Jimin.
-Nem tudom. - erre a válaszra azonban nem számított, így meglepődött, ám azonnal visszatért Sunyounghoz, de sokkal hevesebben, mint ahogy indult.
-Jimin! - szólt rá, amint az említett már a harmadik gombnál járt.
-Mi az? - kapta fel tekintetét a lány mellei közül.
-Nem kéne.......
-Előbb még nem tudtad.
-Mert..... most már pont olyan, mint.... - nézett el.
-Lassítok. - villantott egy szívdöglesztő mosolyt, majd egy puszit nyomott a lány arcára.
Sokkal lágyabban gombolta ki blúzát, miközben Sunyoung kezei már haját túrták. Ahogy megérezte Jimin hideg ujjait oldalain, mély levegőt vett és aprót nyögött. Az énekes végignézett a lány testén, miközben az becsukta szemeit, hogy érezze a másik minden egyes rezdülését. Megmarkolta a még melltartó által takart melleket, majd segített Sunyoungnak levenni a blúzt. Lágyan csókolt a lány vállára mire az a másik felsőjét szorította és nyögdécselt az elcsattanó puszikkal szinkronban. Ahogyan egyre hevesebben lélegzett, Jimin a feneke alá nyúlt, majd felállt a székből. Sunyoung megijedve karolta át nyakát, mire a fiú csak egy édes vigyorral válaszolt.
-Nem ejtelek el. - térdelt le lassan, majd elterítette a földön.
-Meglepődtemh.... a földön? - feküdt hanyatt a földre, ahogyan Jimin leengedte.
-Tudsz ágyat? - mosolygott továbbra is.
-Nem.
-Akkor igen. - támaszkodott a lány feje mellett egyik kezével, miközben az még mindig szinte a nyakában lógott, és elkezdte kigombolni a testhez simuló farmert.
Sunyoung kicsit zavarba esett amint megpillantotta, hogy Jimin milyen éhes tekintettel néz végig rajta, mialatt megnyalja alsó ajkát és be is harapja azt. Hamar megszabadult a szűk farmertól ami útját állta, majd az édes csipkés bugyi peremétől csókolta végig Sunyoung testét. A melltartónál elidőzött, miközben lassan azt is kikapcsolta, hogy olyan helyre adhasson puszit, amibe a másik még jobban beleremeg. Amint már nem volt akadály előtte, azonnal lejjebb vándoroltak ujjai és az utolsó ruhadarab alá csúsztak. Sunyoung a vállaira kapott, mikor megérezte a másik nyelvét érzékeny mellén, majd felnyögött a hideg kéztől. Megszólalni azonban nem bírt. Hatalmas különbség volt Jimin és az előző partnerei között, amitől még a lélegzete is elakadt. Jimin azonnal tudta, hogy mit tegyen, hova nyúljon és hogy érintse meg, amitől Sunyoung már gondolkodni sem tudott.
Mindenhol érték az apró, forró csókok, majd egy-két gyengéd harapás is. Csak Jimin vállába kapaszkodott és annak tincseivel is játszott, miközben az énekes ujjai sem pihentek. Tökéletes munkájától már szinte remegett Sunyoung a hozzáértő fiú alatt, amikor az újra beleharapott egyik mellébe, majd hirtelen felemelkedett. Lekapta magáról felsőjét, amit nemrég még mindketten féltettek volna, majd a lány bugyijának pántjait megfogva sarkaira ült, lehajtotta fejét és megállt.
-Maradj csakhh. - lihegett, amint Sunyoung fel akar kelni - Koncentrálokhh.... nem akarom elrontani, hogy sietekh.
-Pedig nem kapkodszh. - simította meg Jimin karjait.
-Innentől szoktamhh. - nézett Sunyoung szemeibe, miközben sziszegett fogai közt a levegő.
-Gyere már! - fogta meg Jimin csuklóit és újra magára húzta - Csináldhh! - közelített ajkai felé, amit végül a másik ki is használt.
Először csókolták meg egymást, de annyira belemerültek, hogy összehangolódjanak, hogy percekig csak a másik nyelvével játszadoztak. Jimin csak egyik kezén támaszkodott, miközben másikkal Sunyong arcára simított, az pedig nyakába karolva élvezte a szintén tökéletes ritmust. Csak akkor jöttek rá, hogy hol tartanak, mikor Jiminnek már fájdalmasan szűk volt boxerja és kénytelen volt felkelni, hogy levegye. Meglepődött, mert közben végignézte, ahogy Sunyoung saját bugyiját dobja el, majd azonnal lábai közé engedi a másikat.
-Pedigh, hogy ellenkezthél. - hajolt vissza rá Jimin és lassan a bejáratához igazította magát.
Sunyoung a hátára simított és csak húzta közelebb a másikat, hogy minél hamarabb magában érezhesse Jimint. Nagyot sóhajtva fogadta be méretét, miközben végigkarmolta az énekes puha bőrét. Ez elég volt ahhoz, hogy egy pillanatra elveszítse a kontrollt és heves tempóba kezdjen. Sunyoung mellett támaszkodva igyekezte a lehető legnagyobb gyönyört nyújtani a másiknak, majd ahogy meglátta, amint a lány már egyre közelebb jár a csúcshoz, lassított, mert eszébe jutott, mért is kezdtek bele.
-Nem vagy rosszhhh. - folytatta, de sokkal kedvesebb tempóban - Ne hazudozz.
Sunyoung azonban nem tudott válaszolni, csak nyögdécselt és simogatta a másik izmos testét. Majd amint kicsit csillapodott, Jimin újra gyorsított és Sunyoung csípője alá nyúlt, hogy még kellemesebb szögben hatolhasson be. A lány csukott szemmel vonaglott karjaiban hangos nyögések közepette. A másik csuklóira fogott, majd ahogy egy érzékeny pontot ért el Jimin, nevét nyögte.
-Ji.... Jiminhh.... én...... ahhh mindjárt! - feszült ívbe háta és eleresztette az említettet.
Hosszú elnyújtott nyögés hagyta el torkát, miközben Jiminre szorított a gyönyörtől. Ettől az énekes is pár lökéssel később, egy morgás kíséretében érte el a csúcsot. Visszahajolt Sunyoung felé és lassú mozgással élvezték ki a gyönyör utolsó hullámat. Jimin a lányt testét szemlélte, ahogy mellkasa továbbra is hevesen emelkedik, majd elkapták arcát, amin meglepődött. Sunyoung újabb csókot követelt, amit ezúttal sem hagytak abba hosszú percekig. Jóleső nyögések törtek fel torkaikból, pedig már csak a másik nyelvét és ajkait ízlelgették, mert ez teljesen más volt, mint amire számítottak.

-Hol van Jimin?! - jelent meg egy nagyon fontos embernek tűnő valaki.
-Nincs meg? - kérdezte Jungkook, aki már rég a telefonját nyomkodta és várt arra, hogy hívják őket a színpadra.
-Nincs. Sehol sem találjuk, pedig már agyon kéne!
-Legutóbb a ruháját mentek el megvarrni. Azóta nem láttam. De utána nézek. - kelt fel a kis maknae.
Elindult a folyosón, maga se tudta merre, de minden öltözőbe benyitott, hátha Jiminre lel. Meg is találta keresett társát, aki már teljesen felöltözve sétált szembe vele.
-Merre jártál? Mindenki téged keres.
-Rendet tettem, mint a rend éber őre.
-A hajad mégsem színes...... kis lámpa. - vigyorgott Kook.
-Vigyázz magadra maknae. - mosolygott Jimin is - El sem hiszed, hogy fel vagyok töltődve.
-Tudtál aludni?
-Annál sokkal jobbat tudtam..... de te még kicsi vagy hozzá. - villantott gonosz vigyort - Na ki keresett engem? - sétált el a maknae mellett.
-De Jimin mégis mit csináltál? - ment utána.
-Semmi közöd hozzá. - sétáltak ezzel a vitával vissza a közös öltözőjükbe.

-Mindened megvan? - igazgatta ruháját Sunyoung.
-Igen..... még a botom is. - hangsúlyozta ki a lényeget.
-Vigyázz rá! - nézett szemeibe Sunyoung - Kelleni fog még.
-Óóóó reméltem is.
-Pótolhatatlan.
-Hát igen. Senki másé nem léphet a helyébe.
-Muszáj itt perverzkedni? - szólalt meg Jin akit mellettük igazgattak - Menjetek szobára.
-Ez remek ötlet!
-Mi?