(Ez most nem akart összejönni :/ )
3. fél szemszöge!
A BTS hosszú fáradtságos munka utána végre, kapott egy hét szabadságot, amit minden tag máshogy kívánt eltölteni. Ám az első pár napon még nem szivárogtak el annyira a fiúk, viszont Jin már ekkor is szerzett magának feladatot rögtön az első éjszakára.
-Fiúk, nekem át kell mennem anyuék házába, mert még nyaralni vannak, így én vigyázok este a lakásra. - pakolta el Jin utolsó cuccait is sporttáskájába.
-Úúúú! Tök egyedül? - kérdezte V, aki eddig a telefonjába merülve ült a nappali kanapéján.
-Igen. Ha gondolod jöhetsz te is. Nagy az a ház. Nem szeretek este egyedül lenni ott.
-Tényleg mehetek? - derült fel Taehyung arca.
-Persze nyugodtan.
-Én is hyung? - kérdezte Jungkook, aki viszont tovább játszott a tabletjén.
-Ha akartok, persze. Én csak örülök, hogy nem kell egyedül lennem. Csak akkor pakoljatok gyorsan.
-Oké! Kook összedobálok neked is pár cuccot. - rohant V a szobájába.
-Rendben hyung! Mindjárt megyek. - kockult tovább a legkisebb.
Menedzserük vitte át őket Jin szüleinek házához, így kényelmes és gyors utuk volt.
-Szép házatok van. - tátotta el száját V, ahogy ledobálták cipőiket az előszobában.
-Köszi! Pakoljatok be a szobámba. Én a szüleim ágyában alszok, ti alhattok az enyémben.
-Rendben. Melyik a te szobád?
-Háhá, hát erre hamar rájöttök majd.
-Én már látom. - indult meg Kook - Csak nem ez? - állt meg a három különböző méretű Marionál, amik egy ajtó mellett foglaltak helyet.
-Igen az. - mosolygott, és követte a legkisebbet - Na gyertek! Megmutatom milyen. - nyitott be saját szobájába, és a másik két tag elámult a gyűjtemény láttán.
-Nem is gondoltam volna, hogy ennyi Mariot adtak ki. Ez rengeteg. - nézelődtek a fiúk.
-Jah elég sok van, bár így sincs meg minden. - válaszolt a szoba tulaja, mialatt büszkén szemlélte gyűjteményét.
-És a Mekis Mariokat, hogy fogod összeszedni? Te nem szereted a hamburgert. - kérdezte V az idősebbre nézve.
-Majd a barátaim, meg a családom összegyűjti nekem. Vagy elmegyek veletek enni. - mosolygott Jin - Erről jut eszembe. Rendeljünk pizzát! Éhes vagyok, de a hűtő üres. - indult ki szobájából.
-Oké! - pattant le az ágyról a legkisebb, aki időközben azon állva szemlélte a gyűjteményt - Húsosat rendeljünk Jin!
-Jól mondja Kook. Ne akarj megint zöldséget ránk tukmálni. - nyilvánított véleményt V is.
-Jó-jó! Húsos lesz. - vette elő mobilját Jin és tárcsázott.
-Most ezt nem értem. - állt meg a csámcsogással Kook, miközben hárman ültek a kanapén és a pizza mellett filmet néztek - Ha a srác elmondta neki mit érez, akkor most mi baja ennek a csajnak? Mért nem megy vissza hozzá? Elvégre, eddig az volt a baja, hogy a pasija egy fasz, és szerelmes abba a srácba, de nem tudta, hogy kölcsönös-e. Most meg... nem értem. - döntötte oldalra a fejét, mint a kiskutya ki új dolgot lát, majd folytatta az evést.
-Ahh Kook ezt nem értheted! - mordult rá V, miközben Jin továbbra is csendben ült másik oldalán - Ez tömény romantika. Jin elmagyarázod neki?.... Jin - fordult az idősebb felé a középen ülő, de nagyokat pislogott mikor meglátta azt könnyes szemekkel.
-Ez olyan megható volt. Imádom ezt a filmet. - szipogott, ahogy már későre járt az idő.
-Jaj hyung, ez csak egy film. - ölelte meg V.
-Tudom, persze. - nyugodott le, miközben reklám ment a tévében, majd egyszer csak..... más csatorna indult - Hol a távirányító? - tért azonnal magához és megszabadult V szorító karjaitól.
-Nem tom, nem láttam. - nézett körbe Kook - Mért ez mi? - pillantott vissza a tévére.
-Semmi. - pattant fel, majd kutakodni kezdett - Hol van az a szar? - és elkezdődött az a reklám, amit el akart kerülni.
-Úúú hyung! El ne kapcsolj! - kerekedtek el Kook szemei és tátva maradt szája.
-Aaaah neee! V segíts már! - dobálta szét a párnákat, de a tévében már megindultak az események, a fiúk viszont nem mozdultak meg.... legalább is nem látványosan.
Tátott szájjal nézték a történéseket, ahogy az első lány nyögdécselni kezdett, majd hatalmasat nyelt a két fiatalabb. Vnek már muszáj volt megmozdulnia, mert túl kényelmetlené vált számára nadrágja, de ekkor kiderült hol a távirányító.
-Ahh hyung, gyorsan! Kapcsolj vissza! - kapkodott végre Kook és V felpattant.
-Az kéne még csak! Adjátok ide!
-Nem! - tértek vissza az előbbi csatornára, miközben a lehető legtávolabb tartották a kapcsolót Jintől.
-Most komolyan pornót akartok nézni? - adta fel az idősebb.
-Igen. - suttogta a lehető leghalkabban V.
-Ahhj, Istenem! Jó. - zuhant vissza a kanapéra - Hú ez agyon kényelmetlen póz ám. - fűzte hozzá véleményét a műsorhoz pár perccel később.
-Tudom. - válaszolt még hallhatatlanabbul V.
-Mért? - kérdezte a kis zöldfülű.
-A lánynak nagyon kényelmetlen..... és a pasinak is fárasztó. A legjobb az, amikor az öledben van a másik és.... ahh, kapcsoljunk már el.
-Ne ne ne! Engem érdekel. - nézett Jinre a kicsi Kook előrehajolva, mert V továbbra is köztük foglalt helyet - Taníts mester!
-Ömm... - viszonozta a pillantást, de ki is szúrta az elkalandozott Vt kettejük között, ki számára megszűnt a világ - Hát először is nem így kezdjük. - változtatott saját pózán, mert már neki is szűknek bizonyult alsója - Hanem kényeztetni kell a másikat. Például megharapod a fülét, valahogy így. - hajolt Vhez, akinek fel sem tűnt mi folyik körülötte, míg Jin ajkai meg nem érintették.
Jól esően felsóhajtott, ahogy a legidősebb megcsókolta, majd fogai közé vette hallószerve peremét. Nyelvével cirógatta, miközben apró lélegzeteit tisztán hallotta Tae és lassan kezdett megőrülni azoktól.
-Aztán….. lassan végigcsókolod a nyakát. - folytatta a másik kényeztetését, aki mély levegőket véve nyugtázta a dolgot, hogy nagyon is élvezi.
Jungkook készségesen lemásolta Jin tetteit, V pedig nem tudta kihez simuljon. A két nyelv egyszerre szánkázott végig nyakán, mire kiszaladt száján az első hang is. Lehunyta szemeit és átadta magát társainak, akik szinte egy időben értek a pólója alól kikukucskáló kulcscsontjához, amit a kis maknae gyengéden meg is harapott. Újabb nyögés csúszott ki száján és fejét hátraejtetve, miközben kezdett egyre gyorsabban lélegezni. Jin lassan becsúsztatta kezét V pólója alá, majd az érzékeny bimbóval kezdett játszadozni, mire az áldozat nem tudta mit tegyen. Már nem bírt csendben maradni, csak engedett a többieknek. A legidősebb levetkőztette majd ajkai közé vette az érzékeny bimbót. Jungkook megharapta V nyakát, mire az felnyögött és Kook felé fordult. Alig látott ki pillái alól, de találkozott tekintetük. Alsó ajkába harapott, majd megfogta a kis maknae pólóját és magához húzta. Falták egymást, szinte nem bírtak betelni a másikkal, miközben Jin lejjebb haladt csókjaival. Felkelt a kanapéról, ledobta pólóját és felmordult, ahogy a fiatalok heves harcát megpillantotta. Megfogta Kook felsőjének alját és lassan lehúzta róla, de csak annyi időre engedték el a kisebbek a másik nyelvét, hogy Jungkook levetkőzhessen. Viszont Jin érzékeltetni akart vele mindent, ezért sunyi módon apró, de annál forróbb puszit lehet a legkisebb nyakára is, aki ettől a csókba nyögött, majd el is engedte V ajkait. A legidősebb kigombolta Tae nadrágját, lehúzta a cipzárt, miközben végignyalt Kook bőrén, majd a földre térdelt V elé. Kook pár centire V puha párnáitól nyögdécselt, mialatt Tae csak gyönyörködöt az élvezkedő hangjaiban. Boxeron keresztül fogta ajkai közé Jin a már merev péniszt, és Taehyung is egyre csak hangosodott. Hajába túrt, miközben fejét újra hátra ejtette és igyekezett koncentrálni. Ez alatt Kook levetkőzött teljesen, és ahogy Jin lassan lehúzta Vről alsóját, majd apró csókokat lehet a csupasz péniszre, a V torkából feltörő hangok, amik megtöltötték a szobát, őt is megfosztották józan eszétől. Már épp saját férfiasságára akart ráfogni, hogy enyhítsen szenvedésén, amikor Jin Tae makkját kezdte szopogatni és felnézett a kisebbekre. Nem akarta, hogy bárki is önmagával játsszon, így megfogta V csuklóját és Kook péniszére vezette. V lélegzete akadozott, miközben végig szemlélte, mit művelnek vele. De engedelmesen dolgozni kezdett a legkisebben, aki el sem hitte mi történik. Különös érzés járta át testét, ahogy Tae mutatóujjával dörzsölte merevedése hegyét. Úgy érezte hamar el fog elélvezni, ha még sokáig csinálják ezt vele, így egyik kezével más mozgásra bírta társa ujjait, miközben remegő nyögéseket hallatott és meg-megrándult pénisze. Ezalatt V férfiassága teljesen elmerült az idősebb szájában, minek hatására hatalmasat nyelt. Jin olyan hozzáértéssel csinálta, hogy minden mozzanatába beleremegett. Ütemesen munkálkodott, és nyelvével sem tétlenkedett, így Tae kezdett megfeledkezni a kisebbről, ahogy egyre csak nyögött a szorgos szájtól. Annyira jól dolgoztak rajta, és olyan rég nem volt már ilyenben része, hogy érezte amint felgyülemlik benne az élvezet, de Jin még időben abbahagyta.
-Gyere Kookhh! - fogta meg a legkisebb csuklóját, mialatt Vt ledöntötte a kanapéra - Vigyázz rá, és csak lassan! - vezette V lábai közé.
Jungkook azonnal tudta mire gondol Jin, így mikor elengedték kezét, rögtön lüktető férfiasságára fogott és lassan kezdett behatolni.
-Nehhhh! - ült fel V, majd a kisebbik vállaiba kapaszkodott - Aaaahhh! Kooookhh! - zihált mire Jungkook megállt.
Rosszul érezte magát a fájdalomtól, amit okozott a másiknak, de alig bírta megállni, hogy ne nyomuljon tovább, mert V teste aköré a pár centi köré feszült, amivel már érezte a forróságát. Azonban Jin segített. Gyorsan megszabadult felesleges ruháitól, majd V füléhez hajolt, miközben péniszére fogott. Suttogni kezdett, hogy lazítson és harapdálta, nyalogatta a másikat, ezzel édes hangokat csalva ki belőle. Tae egy pillanatra megfeledkezett a kellemetlenségről, ahogy Jin férfiasságával és fülével játszadozott, majd Jungkook újra megmozdult. Fájdalmasan felnyögött, már szinte nyüszített, de ezúttal Kook nem állt meg, míg teljesen be nem hatolt. Ekkor visszadöntötte párját a kanapéra, megtámaszkodott mellette és várt, mert a feszülő testtől már nagyon a határra került. Azt hitte azonnal felrobban a másikban, de ezt nem akarta még. Lihegett és próbált úrrá lenni magán, amikor megérezte Jint maga mögött. A legidősebb kiesett a játékból, amint V újra a kanapéra dőlt, így kénytelen volt mással lekötni magát. A ziháló Jungkookhoz igazodott, majd végigcsókolt gerincvonalán, miközben egyik ujjával tágítani kezdte. A legfiatalabb a fájdalom hatására már képes volt megmozdulni, így lassan kicsúszott kicsit Taeből, majd erőset lökött az alatta ziháló társán. V kapkodta a levegőt. Fájt neki, de közben érezte a benne dobogó méretet is, amitől csak többet akart a másikból. Megmozdította csípőjét, mire a fiatalabbik eltátotta száját és hangosan felnyögött. Meglepődött, de annyira jól esett neki, hogy elkezdett ütemesen mozogni. Ezzel rájátszott Jinre is, aki időközben már két ujjával készítette fel a másikat, de úgy érezte, ennyi elég is volt, hisz a kisebbnek egyáltalán nem okozott fájdalmat az, amit csinált. Gyorsan Kook mögé helyezkedett, és ahogy az diktálta az ütemet az alatta nyögdécselő Taehyung számára, szinte nekitolta bejáratát Jinnek. Amint a legidősebb elmerült a fiatalabb forró testében, Kook megállt. Csak lihegett és nem tudta mit tegyen. Jin lassan kezdett mozogni, de ahogy lökni akart egyet, Jungkook neki tolta fenekét és teljesen befogadta férfiasságát.
-Jiiinhhh! - remegett a két fiú között.
Mindegy volt, hogy merre mozdult, mert mindkét irányból kényeztették, így teljesen magánkívül volt. Jin diktálta a tempót, ami Vt is meglepte, mert olyan erőteljes volt, hogy Kook egyre mélyebbre és mélyebbre ért, míg nem elérte azt a pontot amitől Tae egy pillanatra megfeszült.
-Hyuuuung! - markolt a kanapéba - Méghhh! - de nem is kellett mondania, mert Jin nem lassított.
Újra erőteljeset lökött a legkisebben, aki megint elérte V gyönyörközpontját és az hasfalára élvezett. Összeszorította szemeit és gerince ívbe feszült. Nyöszörgött még Kook alatt, ahogy társai továbbra sem lassítottak, viszont még mindig elérték legérzékenyebb pontját, ami már szinte kínzásnak számított. Újra és újra megremegett, miközben azt se tudta hol van, majd Jungkook megsimította férfiassága hegyét, mire felnyüszített.
-Aahhh…. é… érzékeny. - nézte társa ujjait - Neh…. ahh! - rándult meg férfiassága, ahogy csak nem hagyta abba a legkisebb a cirógatást, mialatt Jin folytatta mozgását, és már Kook hangja volt az, ami megtöltötte a házat.
Lehunyt szemekkel fogadta az idősebb lökéseit, miközben ujjaival V-t kínozta. De Jin máshogy kívánta befejezni. Leült a kanapéra, elhagyva a kisebb testét, majd Kookot maga felé fordítva az ölébe vette, és péniszére ültette.
-Kapaszkodj! - utasította Jungkookot, aki szorosan átkarolt a másik nyakát.
Ugyan olyan ütemben folytatta, ahogy félbehagyta, de az új póz miatt egyre mélyebbre ért a másikban. Igyekezte megtalálni annak gyenge pontját. Ám Jungkook annyira kéjesen nyögött, hogy nem tudta mikor érte el, de Kook egyre jobban szorított. Lélegzete akadozott, és Jin nyakába temetkezett.
-Hahh….. hyung én… én mindjárt! - simult jobban a másikhoz és tényleg nem bírta tovább.
Édes hangján felnyögött, miközben kettejük közé élvezett, majd egyre jobban megfeszült ő is. Jin pénisze már lüktetett testében, amikor annyira összeszűkült, hogy végül az idősebb sem bírta tovább. Pár erősebb lökés után megtöltötte Kookot. A legkisebb érezte, ahogy a forróság elönti, és csípőjével belemozgott még a másik élvezetébe, amitől hosszú sóhajokat váltott ki Jinből.
-Látod mennyivel jobb.... ha ilyen pózban csináljátok?..... Sokkalhh.... közelebb vagy hozzám. - nézett Jungkook szemeibe, az pedig csak bólintott, mert még nem volt ereje semmihez - V! - nézett át a kis maknae vállai felett, az említett pedig álmosan pislogott vissza rá. Lélegzete már viszonylag visszaállt, de azért a látvány nem hagyta elbóbiskolni - Jól vagy? - de csak halványan bólintott, miközben Kook újra megmozdult - Ezt ne! - állította le azonnal Jin.
-Mért?
-Mert…. ilyenkor nagyon más.
-De én még akarom.
-Akkor majd gyakorolsz Vn. - pillantott a másikra, aki még mindig csak feküdt és pislogott - De most hagyd pihenni! Meg engem is. - tette le öléből Kookot és Vhez sétált.
-Hyuuung! - nyavajgott a legkisebb - Kérlek!
-Majd később. Na gyere V. - vette karjaiba a másikat - Fürödjünk. - indultak meg, majd eltűntek .
Jungook a tévére pillantott, amiben továbbra is pornó ment, majd támadt egy ötlete, de Jin valahogy megérezte.
-Ne merj magadhoz érni! - kiabált ki a fürdőből - Inkább gyere ide! Ezt látnod kell.
(Lett folytatása!!!)
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
2015. június 6., szombat
2015. június 4., csütörtök
V&Yeeun 4.rész
-Mi ez? - kérdezte Suga.
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.
Miután Kook összeszedte a telefonszámokat, lassan megérkeztek a szülei is két kocsival. Mi, a szokásos négyes, elköszöntünk a többiektől, majd beültünk Kookie anyukája mellé.
-Na hallom srácok, kaptatok kicsit. - kezdte a beszélgetést.
-Hát csak Suga. A többiek csak dulakodtak. - válaszolt neki Kook.
Majd az estéről kezdtek beszélgetni, én pedig az ablakon bámultam kifelé.
-Ugye jól elraktad? - sugdosott fülembe Hoseok.
-Mit? - fordultam felé.
-Hát a számát.
-Jah, igen.
-Na akkor holnap fel kell hívnod.
-Majd.... majd. - néztem ki újra az ablakon.
-Jaj milyen kis nyuszi vagy Taetae. - csípte meg arcomat.
Kook anyukája engem vitt haza elsőnek, így viszonylag hamar ágyba kerültem. Mielőtt azonban még elaludtam volna, beszélgettem a fiúkkal a csoportunkba. Mindannyian Suga után érdeklődtünk, aki viszont a legkésőbb jutott internethez. Elmondta, hogy anyuja felkelt arra, hogy hazaért, majd rendesen le is baszta, hogy hogy lehet ilyen béna, miközben a fejét borogatta. De jót nevettünk a dolgon és megnyugodtunk, hogy semmi komoly baja. Legvégül pedig Hopi írt nekem, hogy ha gondolom, másnap átmehetek hozzá játszani. Persze azonnal rávágtam, hogy tuti megyek és készüljön, így húztam magamnak órát, majd mély álomba szenderültem
Nem akartam sokat aludni, mert akkor elmegy nap, ezért az ébresztőm keltett. Persze lenyomtam vagy háromszor, de számítottam erre is, így rengeteget állítottam be. Az utolsóra végül fel is tápászkodtam. Rendbe szedtem magam, és még a fürdőt se foglaltam sokáig, majd kimentem mamáékhoz a konyhába.
-Jó reggelt mama és papa! - köszöntem rájuk, miközben ők már nagyban reggeliztek.
-Szia kincsem! Mit kérsz reggelire?
-Nem tudom. Szerintem csak iszok egy kakaót és átmegyek Hoseokhoz.
-Milyen volt a tegnapi buli?
-Jó. Bááár.... verekedésbe keveredtünk, így korábban hazajöttünk. - pakoltam elő a kakaóhoz.
-Verekedés? - csodálkozott mama.
-Na mi van, a kis unokám férfivá érett? - tette le papa az újságot.
-Nem volt semmi különös, Csak Yoongi kapott, minket pedig csak lökdöstek.
-Na, ha ezt elmondod anyádnak biztos felmegy benne a pumpa. - kacagott papa.
-Hogy lehetsz ilyen papus? - csapta meg saját újságjával mama.
-Tényleg, amúgy beszéltetek velük? Tegnap nem tudtam felhívni őket. - sétáltam az asztalhoz, miközben belekortyoltam kakaómba.
-Igen. Kisöcsédnek nagyon jól sikerülnek a dolgozatai.
-Jaj de jó! - örvendeztem - Na ma felhívom őket.
-Mama add vissza az újságom! - kezdetek vitatkozni, miközben elszürcsöltem reggelim, és épp elraktam a poharat a mosogatógépbe.
-Nem adom, me' folyton olvasol. Sosem beszélgetünk.
-Na de mama! Én se veszem el a fakanalad. - háborodott fel papa.
-Megyek. - pusziltam meg őket - Majd jövök este felé.
-Rendben kis unokám. Vigyázz magadra!
-Ne aggódjatok. Sziasztok! - indultam öltözni, de ők tovább vitatkoztak.
-Taehyungi szólj rá mamára, adja vissza!
-Én már elmentem papó! - szóltam vissza miközben felhúztam cipőmet.
-Mamus add vissza, vagy elmegyek a kocsmába. - fenyegetőzött és jót nevettem magamban.
-No csak az kéne még! Ma segítesz nekem mosni papus.
-Most, hogy így mondod mamus, fáj a derekam. Inkább ledőlök a kanapéra.
-Na ne színlelj papi! Készülj fel inkább a mai napra.
-Megyek sziasztok!
-Szia édeském! - köszönt el mama.
-Várj Tae! Nem akarsz itthon maradni segíteni papának? - kiabált utánam papa.
-Szia papaaaaa! - csuktam be az ajtót.
-Jó reggelt! - köszöntem Hoseok anyukájának - Hopi mondta, hogy jöjjek át.
-Igen tudom, már egy órája itt sertepertél. Gyere csak be!
-Köszönöm.
-V! - jelent meg Hoseok - Ezt hozzad! Na gyere! - nyomott a kezembe két nagy üveg üdítőt - A szobámban leszünk anya. - indultunk meg Hopival.
-Rendben. Ha kértek valamit szóljatok!
-Jó-jó. - válaszolt, majd becsukta a ajtaját. - Na előkészítettem a kedvencet. Bár lassan kivégezzük.
-Naruto? - helyeztem kényelembe magamat tévéje előtt.
-Igen. Na te vagy a másik még mindig.
-Tudom. Húúú.... már elfelejtettem, mi hogy volt.
-Akkor menjünk egyet előtte az edzős pályára.
-Oké. - kezdtünk játszani, majd pár perc után témát váltott.
-Felhívtad már Yeeunt?
-Mi?
-Yeeun. Felhívtad ma már?
-Jah.... nem, még nem. - igyekeztem elbújni előle. Éreztem mi jön.
-Kim Taehyung! - állította le a játékot és felém fordult - Mért nem hívtad még?
-M... még korán van és biztos sokáig dolgozott.
-Hmmm.... na jó ez igaz. - fészkelte vissza magát - Ebédidőben felhívjuk.
-Juk?
-Igen. Kihangosítod és segítek. - nyomta vissza a játékot.
-Öhm.... oké.
-Jaj, csak nem zavarban vagy drágaság? - vigyorgott.
-Hagyjuk Hopi!
-Jaj de ééééédes. - nevetett és játszottunk tovább.
-Hakuna matat! Milyen gyönyörű szó! - kezdett énekelni, ahogy megszólalt a zene.
-Nem veszed fel? - kérdeztem miközben a játékot újra lestoppoltuk.
-De minnyá'. Szép az élet itt leeeeeeent!
-Vedd már fel!
-Jó van, na! Igen? - végre! - Suga az. - súgta nekem.
-Ohh. Hogy van?
-Hogy vagy? - ismételte kérdésem - Azt mondja jól, de nem ezért hívott.
-Akkor mért?
-Akkor mért hívtál? - Kezdett kicsit komikussá válni a helyzet.
-Azt mondta, haladjunk, és ne tolmácsoljak neked. - közvetített nekem megint, de már hallottam Suga hangját a telefonba, hogy üvölt Hoseoknak.
-Akkor mondja gyorsan.
-Akkor mondd gyorsan. - szólt Sugához tök nyugodtan, aki viszont szerintem már sík ideg volt.
-Azt kérdezi, van-e angol szótáram, mert kell az öccsének a vizsgához.
-Nem tudom, van? Nézzük meg! - keltünk fel és az íróasztalához mentünk
-Nem tudom. Megnézzük. - jött utánam - Azt mondja, hangosítsam ki, ha nem hagyom abba az ismételgetést.
-Akkor hangosítsd. - kutakodtunk a fiókjaiban, miközben meg is tette.
-Isten áldjon meg Hoseok, hogy lehetsz ilyen hülye baszki? Már rég végeztünk volna, ha nem ismételgeted. - hallatszott Suga dühöngése.
-De itt van V is, és nem hagyom ki semmiből.
-Akkor legközelebb fogd a kezét miközben a vécén ülsz!
-Szoktam - szivatta Hopi Sugát, aki le is döbbent.
-Nem szokta. - szólaltam meg végül.
-Basszus, pedig már kezdtem elhinni! Na találtatok már nekem szótárat?
-Nem igazán. Nem tudom hova lett. - válaszolt neki Hoseok - Hívd fel Kookot, már tuti felkelt. Azt mondta átjön, szóval siess.
-Oké, köszi. Akkor sziasztok.
-Szia! - köszöntünk el tőle.
-Na felhívod Yeeunt? - sétáltunk vissza a kanapéjához.
-Még korán van.
-Naaaa! Hívd fel. Azt ha alszik, akkor majd mondod neki, hogy leteszed és reméled veled fog álmodni.
-Te hogy tanultál csajozni Hoseok? Ez nagyon szar szöveg lenne. - beszélgettünk még a játék helyett.
-De akkor veled fog álmodnik és a randin majd a nyakadba ugrik. - kezdett el ölelgetni, hogy szimulálja mi fog történni.
-Honnan veszed, hogy ez lesz?
-Mert te cuki vagy és vicces. Biztos imádni fog. Jaaaj Tae! Annyira szeretek veled játszani. Vevő vagy mindenre.
-Na az biztos! Játszunk a macskáddal?
-Ahha! - eresztett el és felpattant - Kkanji! - nyitotta ajtaját és üvölteni kezdett - Anya hol van Kkanji? - kezdtük keresni a cicust a lakásban.
-Nem tudom! - válaszolt, miközben csengettek. Anyukája ajtót nyitott és hallottuk Kook hangját - Kicsim itt van a kis Kook is!
-Engedd be!
-Nem, majd kizárom.
-Hehe! Csókolom! - lépett be Jungkook és levette cipőjét.
-Szia kincsem. Épp macskát keresnek.
-Ohh! Nincs meg?
-Gondolom csak nyúzni akarják, ezért menekül előlük, de valahol meg kell lennie.
-Segíts Kook! - szólt rá Hoseok, miközben a szokásos helyein kerestük a macskát.
Ciccegtünk, de nem volt hajlandó megjelenni, végül azonban Kookie lelt rá. A fürdőszoba csapjában feküdt és úgy nézett ránk, mintha nem egy órája keresnénk. Én azonnal felkaptam majd a nappali közepén leültünk játszani és beszélgetni.
-Kookie te felhívtad már a lányt? - kezdte Hoseok.
-Hjojont? Ahha mikor felkeltem.
-És nem volt álmos?
-Nézd mekkora a szeme! - mondtam a fiúknak, ahogy Kkanji egyre jobban élvezte a kis játékát.
-Kicsit álmos volt, de azt mondta ők is hamar eljöttek. Nélkülünk nem volt jó a buli. - vigyorgott.
-Óóóóóó! Akkor neked nyert ügyed van. Látod Tae, neked is fel kéne hívnod. - bökött meg.
-De Yeeun ott dolgozik. - néztem rájuk - Kétlem, hogy hazaengedték volna. Vagy.... lehet elengedték?
-Hát figyelj Tae, ő a főnök húga. Tuti hazamehetett azok után. De hogy ez eddig nem jutott eszembe! - mondta Hoseok.
-A főnök húga. Lol, ezt nem is tudtam. - lepődött meg Kook - De ha tényleg így van, akkor tuti hazament az események után.
-Ja Tae, hívd már fel na.
-Jó' van felhívom. Hol a telefonom?
-Keressétek a földön. - nevetett Kookie.
Végül Hoseok hozta ki a mobilomat. A kanapéja mellett volt a padlón, szóval Kooknak megint igaza volt.
-De mit mondjak neki? - kerestem ki a számát.
-Talán kérdezd meg majd, hogy hogy van. - tanácsolta Jungkook.
-De előbb kezd a "Nem zavarlak?" mondattal. - javította kis Hoseok.
-Aztán meg mond neki, hogy pihenjen.
-És ebből, hogy lesz randi? - pislogtam rájuk.
-Úgy, hogy megkérdezed, hogy ki akar-e mozdulni, és ha igent mond, elhívod... fagyizni vagy nem tom. - válaszolt Kook.
-Vagy inkább megkérdezed, hogy segíthetsz-e neki valamiben, hogy tudjon pihenni.
-Másodikat választanám Kook.
-Semmi baj. - vigyorgott - Én is azt tenném. Na hívjad már!
Jó-jó. - nyomtam rá nagy nehezen a hívás gombra.
Ahogy egyre többet csörgött éreztem, hogy felkeltettem, így inkább le akartam tenni, de pont felvette, Hoseok pedig a fülemhez tapadt a telefon túloldaláról.
-Jó napot! Yeeun vagyok. Miben segíthetek? - szólt bele, én pedig mindent elfelejtettem szinte.
-Öhm. Szia! Taehyung vagyok a klubból.
-Jaaaj! Szia Taehyung! Mi a helyzet?
-Semmi különös. Csak gondoltam felhívlak, hogy hogy vagy.
-Jaj köszönöm, jól.
-Nem keltettelek fel?
-Nem. Már ébren vagyok egy ideje. Bátyámmal elmegyünk vásárolni, úgyhogy felkeltem.
-Óóó! - megakadtam.... Kimozdul. Most mit kérdezzek?
-Fagyi holnap? - suttogta Hoseok
-És holnap lenne kedved megint kimozdulni? - kérdeztem, miközben a cicát simogattam.
-Persze! Hova mennénk?
-Gondoltam elmehetnénk fagyizni, aztán sétálgatnánk egy... parkban.
-Jaj ez szuperül hangzik. És mikor?
-Hát őőő.... délután? Olyan három, négy felé? De majd még felhívlak pontosan mikor, jó?
-Rendben. Viszont most rohanok. Még beszélünk. Szia Taehyung!
-Szia! Jó vásárlás!
-Köszi, pusza! - tettük le.
-Eeeeeej! - ujjongtak a srácok - Akkor ma átvesszük a csajozós dumákat. - mondta Hoseok - Anya! Adj valami női ruhát?
-Minek az Hopi? - pislogtam.
-Én leszek a csaj, és neked el kell csábítani.
-Loool! - kezdett nevetni jó hangosan Kookie.
-Anya az a rózsaszín egyberuhád megvan még? - ment anyukája felé.
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!
(Folytatjuk :D)
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.
Miután Kook összeszedte a telefonszámokat, lassan megérkeztek a szülei is két kocsival. Mi, a szokásos négyes, elköszöntünk a többiektől, majd beültünk Kookie anyukája mellé.
-Na hallom srácok, kaptatok kicsit. - kezdte a beszélgetést.
-Hát csak Suga. A többiek csak dulakodtak. - válaszolt neki Kook.
Majd az estéről kezdtek beszélgetni, én pedig az ablakon bámultam kifelé.
-Ugye jól elraktad? - sugdosott fülembe Hoseok.
-Mit? - fordultam felé.
-Hát a számát.
-Jah, igen.
-Na akkor holnap fel kell hívnod.
-Majd.... majd. - néztem ki újra az ablakon.
-Jaj milyen kis nyuszi vagy Taetae. - csípte meg arcomat.
Kook anyukája engem vitt haza elsőnek, így viszonylag hamar ágyba kerültem. Mielőtt azonban még elaludtam volna, beszélgettem a fiúkkal a csoportunkba. Mindannyian Suga után érdeklődtünk, aki viszont a legkésőbb jutott internethez. Elmondta, hogy anyuja felkelt arra, hogy hazaért, majd rendesen le is baszta, hogy hogy lehet ilyen béna, miközben a fejét borogatta. De jót nevettünk a dolgon és megnyugodtunk, hogy semmi komoly baja. Legvégül pedig Hopi írt nekem, hogy ha gondolom, másnap átmehetek hozzá játszani. Persze azonnal rávágtam, hogy tuti megyek és készüljön, így húztam magamnak órát, majd mély álomba szenderültem
Nem akartam sokat aludni, mert akkor elmegy nap, ezért az ébresztőm keltett. Persze lenyomtam vagy háromszor, de számítottam erre is, így rengeteget állítottam be. Az utolsóra végül fel is tápászkodtam. Rendbe szedtem magam, és még a fürdőt se foglaltam sokáig, majd kimentem mamáékhoz a konyhába.
-Jó reggelt mama és papa! - köszöntem rájuk, miközben ők már nagyban reggeliztek.
-Szia kincsem! Mit kérsz reggelire?
-Nem tudom. Szerintem csak iszok egy kakaót és átmegyek Hoseokhoz.
-Milyen volt a tegnapi buli?
-Jó. Bááár.... verekedésbe keveredtünk, így korábban hazajöttünk. - pakoltam elő a kakaóhoz.
-Verekedés? - csodálkozott mama.
-Na mi van, a kis unokám férfivá érett? - tette le papa az újságot.
-Nem volt semmi különös, Csak Yoongi kapott, minket pedig csak lökdöstek.
-Na, ha ezt elmondod anyádnak biztos felmegy benne a pumpa. - kacagott papa.
-Hogy lehetsz ilyen papus? - csapta meg saját újságjával mama.
-Tényleg, amúgy beszéltetek velük? Tegnap nem tudtam felhívni őket. - sétáltam az asztalhoz, miközben belekortyoltam kakaómba.
-Igen. Kisöcsédnek nagyon jól sikerülnek a dolgozatai.
-Jaj de jó! - örvendeztem - Na ma felhívom őket.
-Mama add vissza az újságom! - kezdetek vitatkozni, miközben elszürcsöltem reggelim, és épp elraktam a poharat a mosogatógépbe.
-Nem adom, me' folyton olvasol. Sosem beszélgetünk.
-Na de mama! Én se veszem el a fakanalad. - háborodott fel papa.
-Megyek. - pusziltam meg őket - Majd jövök este felé.
-Rendben kis unokám. Vigyázz magadra!
-Ne aggódjatok. Sziasztok! - indultam öltözni, de ők tovább vitatkoztak.
-Taehyungi szólj rá mamára, adja vissza!
-Én már elmentem papó! - szóltam vissza miközben felhúztam cipőmet.
-Mamus add vissza, vagy elmegyek a kocsmába. - fenyegetőzött és jót nevettem magamban.
-No csak az kéne még! Ma segítesz nekem mosni papus.
-Most, hogy így mondod mamus, fáj a derekam. Inkább ledőlök a kanapéra.
-Na ne színlelj papi! Készülj fel inkább a mai napra.
-Megyek sziasztok!
-Szia édeském! - köszönt el mama.
-Várj Tae! Nem akarsz itthon maradni segíteni papának? - kiabált utánam papa.
-Szia papaaaaa! - csuktam be az ajtót.
-Jó reggelt! - köszöntem Hoseok anyukájának - Hopi mondta, hogy jöjjek át.
-Igen tudom, már egy órája itt sertepertél. Gyere csak be!
-Köszönöm.
-V! - jelent meg Hoseok - Ezt hozzad! Na gyere! - nyomott a kezembe két nagy üveg üdítőt - A szobámban leszünk anya. - indultunk meg Hopival.
-Rendben. Ha kértek valamit szóljatok!
-Jó-jó. - válaszolt, majd becsukta a ajtaját. - Na előkészítettem a kedvencet. Bár lassan kivégezzük.
-Naruto? - helyeztem kényelembe magamat tévéje előtt.
-Igen. Na te vagy a másik még mindig.
-Tudom. Húúú.... már elfelejtettem, mi hogy volt.
-Akkor menjünk egyet előtte az edzős pályára.
-Oké. - kezdtünk játszani, majd pár perc után témát váltott.
-Felhívtad már Yeeunt?
-Mi?
-Yeeun. Felhívtad ma már?
-Jah.... nem, még nem. - igyekeztem elbújni előle. Éreztem mi jön.
-Kim Taehyung! - állította le a játékot és felém fordult - Mért nem hívtad még?
-M... még korán van és biztos sokáig dolgozott.
-Hmmm.... na jó ez igaz. - fészkelte vissza magát - Ebédidőben felhívjuk.
-Juk?
-Igen. Kihangosítod és segítek. - nyomta vissza a játékot.
-Öhm.... oké.
-Jaj, csak nem zavarban vagy drágaság? - vigyorgott.
-Hagyjuk Hopi!
-Jaj de ééééédes. - nevetett és játszottunk tovább.
-Hakuna matat! Milyen gyönyörű szó! - kezdett énekelni, ahogy megszólalt a zene.
-Nem veszed fel? - kérdeztem miközben a játékot újra lestoppoltuk.
-De minnyá'. Szép az élet itt leeeeeeent!
-Vedd már fel!
-Jó van, na! Igen? - végre! - Suga az. - súgta nekem.
-Ohh. Hogy van?
-Hogy vagy? - ismételte kérdésem - Azt mondja jól, de nem ezért hívott.
-Akkor mért?
-Akkor mért hívtál? - Kezdett kicsit komikussá válni a helyzet.
-Azt mondta, haladjunk, és ne tolmácsoljak neked. - közvetített nekem megint, de már hallottam Suga hangját a telefonba, hogy üvölt Hoseoknak.
-Akkor mondja gyorsan.
-Akkor mondd gyorsan. - szólt Sugához tök nyugodtan, aki viszont szerintem már sík ideg volt.
-Azt kérdezi, van-e angol szótáram, mert kell az öccsének a vizsgához.
-Nem tudom, van? Nézzük meg! - keltünk fel és az íróasztalához mentünk
-Nem tudom. Megnézzük. - jött utánam - Azt mondja, hangosítsam ki, ha nem hagyom abba az ismételgetést.
-Akkor hangosítsd. - kutakodtunk a fiókjaiban, miközben meg is tette.
-Isten áldjon meg Hoseok, hogy lehetsz ilyen hülye baszki? Már rég végeztünk volna, ha nem ismételgeted. - hallatszott Suga dühöngése.
-De itt van V is, és nem hagyom ki semmiből.
-Akkor legközelebb fogd a kezét miközben a vécén ülsz!
-Szoktam - szivatta Hopi Sugát, aki le is döbbent.
-Nem szokta. - szólaltam meg végül.
-Basszus, pedig már kezdtem elhinni! Na találtatok már nekem szótárat?
-Nem igazán. Nem tudom hova lett. - válaszolt neki Hoseok - Hívd fel Kookot, már tuti felkelt. Azt mondta átjön, szóval siess.
-Oké, köszi. Akkor sziasztok.
-Szia! - köszöntünk el tőle.
-Na felhívod Yeeunt? - sétáltunk vissza a kanapéjához.
-Még korán van.
-Naaaa! Hívd fel. Azt ha alszik, akkor majd mondod neki, hogy leteszed és reméled veled fog álmodni.
-Te hogy tanultál csajozni Hoseok? Ez nagyon szar szöveg lenne. - beszélgettünk még a játék helyett.
-De akkor veled fog álmodnik és a randin majd a nyakadba ugrik. - kezdett el ölelgetni, hogy szimulálja mi fog történni.
-Honnan veszed, hogy ez lesz?
-Mert te cuki vagy és vicces. Biztos imádni fog. Jaaaj Tae! Annyira szeretek veled játszani. Vevő vagy mindenre.
-Na az biztos! Játszunk a macskáddal?
-Ahha! - eresztett el és felpattant - Kkanji! - nyitotta ajtaját és üvölteni kezdett - Anya hol van Kkanji? - kezdtük keresni a cicust a lakásban.
-Nem tudom! - válaszolt, miközben csengettek. Anyukája ajtót nyitott és hallottuk Kook hangját - Kicsim itt van a kis Kook is!
-Engedd be!
-Nem, majd kizárom.
-Hehe! Csókolom! - lépett be Jungkook és levette cipőjét.
-Szia kincsem. Épp macskát keresnek.
-Ohh! Nincs meg?
-Gondolom csak nyúzni akarják, ezért menekül előlük, de valahol meg kell lennie.
-Segíts Kook! - szólt rá Hoseok, miközben a szokásos helyein kerestük a macskát.
Ciccegtünk, de nem volt hajlandó megjelenni, végül azonban Kookie lelt rá. A fürdőszoba csapjában feküdt és úgy nézett ránk, mintha nem egy órája keresnénk. Én azonnal felkaptam majd a nappali közepén leültünk játszani és beszélgetni.
-Kookie te felhívtad már a lányt? - kezdte Hoseok.
-Hjojont? Ahha mikor felkeltem.
-És nem volt álmos?
-Nézd mekkora a szeme! - mondtam a fiúknak, ahogy Kkanji egyre jobban élvezte a kis játékát.
-Kicsit álmos volt, de azt mondta ők is hamar eljöttek. Nélkülünk nem volt jó a buli. - vigyorgott.
-Óóóóóó! Akkor neked nyert ügyed van. Látod Tae, neked is fel kéne hívnod. - bökött meg.
-De Yeeun ott dolgozik. - néztem rájuk - Kétlem, hogy hazaengedték volna. Vagy.... lehet elengedték?
-Hát figyelj Tae, ő a főnök húga. Tuti hazamehetett azok után. De hogy ez eddig nem jutott eszembe! - mondta Hoseok.
-A főnök húga. Lol, ezt nem is tudtam. - lepődött meg Kook - De ha tényleg így van, akkor tuti hazament az események után.
-Ja Tae, hívd már fel na.
-Jó' van felhívom. Hol a telefonom?
-Keressétek a földön. - nevetett Kookie.
Végül Hoseok hozta ki a mobilomat. A kanapéja mellett volt a padlón, szóval Kooknak megint igaza volt.
-De mit mondjak neki? - kerestem ki a számát.
-Talán kérdezd meg majd, hogy hogy van. - tanácsolta Jungkook.
-De előbb kezd a "Nem zavarlak?" mondattal. - javította kis Hoseok.
-Aztán meg mond neki, hogy pihenjen.
-És ebből, hogy lesz randi? - pislogtam rájuk.
-Úgy, hogy megkérdezed, hogy ki akar-e mozdulni, és ha igent mond, elhívod... fagyizni vagy nem tom. - válaszolt Kook.
-Vagy inkább megkérdezed, hogy segíthetsz-e neki valamiben, hogy tudjon pihenni.
-Másodikat választanám Kook.
-Semmi baj. - vigyorgott - Én is azt tenném. Na hívjad már!
Jó-jó. - nyomtam rá nagy nehezen a hívás gombra.
Ahogy egyre többet csörgött éreztem, hogy felkeltettem, így inkább le akartam tenni, de pont felvette, Hoseok pedig a fülemhez tapadt a telefon túloldaláról.
-Jó napot! Yeeun vagyok. Miben segíthetek? - szólt bele, én pedig mindent elfelejtettem szinte.
-Öhm. Szia! Taehyung vagyok a klubból.
-Jaaaj! Szia Taehyung! Mi a helyzet?
-Semmi különös. Csak gondoltam felhívlak, hogy hogy vagy.
-Jaj köszönöm, jól.
-Nem keltettelek fel?
-Nem. Már ébren vagyok egy ideje. Bátyámmal elmegyünk vásárolni, úgyhogy felkeltem.
-Óóó! - megakadtam.... Kimozdul. Most mit kérdezzek?
-Fagyi holnap? - suttogta Hoseok
-És holnap lenne kedved megint kimozdulni? - kérdeztem, miközben a cicát simogattam.
-Persze! Hova mennénk?
-Gondoltam elmehetnénk fagyizni, aztán sétálgatnánk egy... parkban.
-Jaj ez szuperül hangzik. És mikor?
-Hát őőő.... délután? Olyan három, négy felé? De majd még felhívlak pontosan mikor, jó?
-Rendben. Viszont most rohanok. Még beszélünk. Szia Taehyung!
-Szia! Jó vásárlás!
-Köszi, pusza! - tettük le.
-Eeeeeej! - ujjongtak a srácok - Akkor ma átvesszük a csajozós dumákat. - mondta Hoseok - Anya! Adj valami női ruhát?
-Minek az Hopi? - pislogtam.
-Én leszek a csaj, és neked el kell csábítani.
-Loool! - kezdett nevetni jó hangosan Kookie.
-Anya az a rózsaszín egyberuhád megvan még? - ment anyukája felé.
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!
(Folytatjuk :D)
2015. június 3., szerda
Jimin&Jungkook yaoi oneshot (kérésre szadomazo)
Aki nem szereti a szadomazo szexet az ne kezdje el! Én szóltam előre, innentől reklamációt nem fogadunk el!
Jimin POV
Sokáig voltunk a turnén, így jó darabig nem jutottunk hozzá a fanok által küldött cuccokhoz. Amikor pedig hazaértünk kiderült, hogy kettő irodát is telepakoltak csak a nekünk szánt rajongói holmikkal. Na az 'egy nap alatt lerendezzük' ekkor kiszállt a játékból, így új megoldáshoz folyamodtunk. Egy héten keresztül mindennap ezekkel fogunk foglalkozni.
-Na ki kezdi a sort? - kérdezte a leader az első otthon töltött este után.
-Én biztos, hogy visszafekszek a reggeli után. - közölte Suga.
-Én mosok Vel. megígérte, hogy segít. - nézett az említettre Jin, aki viszont kicsit megbánta amit mondott.
-Nekem meg a saját albumommal kell foglalkoznom most. Hát akkor srácok.... csak ti maradtatok. - fordult felénk Rapmon - Ti kezditek Kookkal, jó?
-Nekem jó. Semmit sem terveztem mára. - bólogattam
-Jungkook?
-Nincs ellenvetésem. - csámcsogott reggelijén.
-Rendben, akkor pakoljatok! Sok cucc van szóval ellesztek azzal egész nap. Vigyetek valami kaját is.
-Oké. - indultam a konyhába.
-Jin hyuuuuung! Készíts nekünk valami finomaaat! - zendített rá Jungkook és el is kezdődött a mini vita.
-Úristen! - nyitottuk be az irodába - Ez.... erre nem lesz elég egy hét. - állapítottam meg.
-Hát nem. - jegyezte meg a kis titkárnő, aki odavezetett minket - Na hajrá fiúk! Ha kell valami gyertek ki szólni. Sok sikert! - ment el.
-Köszönjük. - csukta be Kook az ajtót - Aaaaa néééézd hyuung! - rohanta le az egyik dobozt, amiből kikandikált valami - Nyuszífűűűűl! - vette fel - Na milyen?
-Aranyos.
-Imádni fogom ezt! - kutakodott tovább - Nézd! Ördög szarvak! Juj ezt te kapod. - sietett hozzám és a fejemre rakta - Illik hozzád.
-Hozzám? Mért? - kerekedtek el szemeim, miközben kezembe vettem a fejdíszt.
-Mindig rám szólsz!
-Ez nem igaz.
-De igen. Na de láttam még ott érdekes dolgokat. - fordult meg és visszaindult.
Lepakoltam cuccainkat, majd utána mentem. Pár dobozt arrébb raktam, így egy kis vár közepén ült le és kutakodott tovább. Egyszer csak megállt és lassan, megfontolva előhúzott valamit.
-Ez..... mi? - pislogott, majd megláttam, mit tart kezében. Egy korbács volt az - Ezt... mért? Hogy? Kitől?
-Őőőőőő. - egyből beindult a fantáziám. Mennyi mindent lehetne azzal csinálni.... - Ezt inkább add ide! - vettem ki kezéből, majd elkezdtem jobban szemügyre venni a tárgyacskát.
-Omg hyung! - vett elő egy.... el sem hittem.... SZÁJPECEK?
-Úristen Kook, ne kutakodj ebben tovább! - kaptam ki azt is kezéből, miközben a korbácsot magam mögé dobtam.
-Ez egyre jobb! - kotorászott tovább.
-Nem Kook, ez nem jó! Milyen elmebeteg küld ilyeneket? - néztem a dobozba.
-Az aki küld harisnyakötőt is. - vigyorgott, miközben egy rózsaszín kis legényfogóval kezdett játszadozni.
-Inkább ezt átnézem én. Te menj másikhoz jó?
-Mért? Ezt élvezem a legjobban. - vágta hozzám a ruhadarabot - Omo nézd! Lovaglópálca! - húzta elő az említett dolgot is.
-Mondom, ez nem neked való doboz. - néztem rá, miközben arcomat csapkodta vele - Ez most hagy abba!
-Látod? Megint rám szólsz! - tért át nyakamra, de csak gyengéden folytatta, mialatt mosolya egyre szélesebb lett.
-Kook!
-Mi az? Tök izgató ez a cucc. - húzta végig nyakam vonalán, miközben mosolya fokozatosan eltűnt arcáról, én pedig ledöbbentem.
-Mi izgat téged ebben?
-Hogy..... olyan hangja van, amilyen. - ért a pácával pólóm pereméhez és alsó ajkába harapott, mialatt végig a bőrömet simító tárgyat követte szemeivel.
-Mi jár a fejedben? - kérdeztem a lehető leghalkabban. Reméltem, hogy nem az, ami az enyémben.
-Hát.... nem is tudom. - billentette oldalra fejét, miközben tovább birizgálta nyakamat.
-Nagyon rossz vagy, ugye tudod? - tettem le a játékszereket kezemből és megfogta a pálcát.
-És akkor most megbüntetsz? - emelte vissza fejét, majd találkozott tekintetünk.
-Lehet - húztam ki kezéből a lovaglópálcát, ő pedig közelebb mászott hozzám - Mi van kicsi maknae?
-Tervezgetem, hogy mi lesz veled.
-Velem? El vagy te tájolva.
-Pedig te vagy a szendébb. - kúszott még közelebb, így már alig voltak pár centire ajkai az enyémektől.
-Azt csak hiszed. - csaptam fenekére a pálcával, mire feljebb emelkedett és halkan felnyögött. Istenem! Ezt hallani akarom még!
-Így fura hangja van. - hunyta le szemeit látható zavarában.
Nem bírtam tovább nélküle. Túl édes volt, ahogy minden gátlását félredobva, tulajdonképpen megkért, hogy fenekeljem el. Megmarkoltam pólóját és csak egy kicsit rántottam magamhoz, de ez is elég volt, hogy megízlelhessem ajkait. Kicsit sem ellenkezett sőt, inkább csak egyre jobban behódolt nekem, ahogy nyelveink harcot vívtak, de végül az ő szájában kötöttek ki. Feltérdeltem, majd lassan sarkaira kényszerítettem. Mialatt faltuk egymást, megszabadultam a pálcától is, és elkezdtem vetkőztetni áldozatomat, aki időközben belenyögött csókunkba. Nem hittem el mit teszek, de nagyon élveztem és ő is, ezért fel sem merült, hogy megállok. Levettem pólóját, majd áttértem nadrágja övére. Segített nekem és felállt, megszakítva ezzel csókunkat addig, amíg levette magáról farmerjét, én pedig messzire hajítottam felsőmet. Önként mászott ölembe, mialatt legeltettem tökéletes testén szemeimet. Amint ráült a már kemény férfiasságomra, felmordultam és ezúttal kezemmel csaptam fenekére.
-Még mindig nem az igazi. - jegyezte meg.
-Haaahhh! Túl sokat beszélsz. - néztem magunk mellé, majd felkaptam a szájpecket.
-Hyung.... - szólt halkan, amint meglátta, hogy a kis piros labdát emelem szájához.
-Ááááá. - tátottam el számat, majd újra lehunyt szemekkel, követte példám - Így csak azokat a vadító nyögéseid fogom hallani. - igazítottam meg rajta a kis kelléket.
Mivel már nem élvezhettem csókjait, így nyakra tévedtem, miközben egyre erősebben markoltam fenekét. Bőre egyre pirosabb lett, ahogy nyögéseitől, simogató kezeitől forrósodott vérem, és nem bírtam türtőztetni magam, megharaptam. Kezeit mellkasomra kapta, közben egy fájdalmas elnyújtott nyögéssel próbált eltolni. Elkaptam csuklóit és egy kezembe fogtam azokat, majd tovább haladtam lefelé. Mellbimbójához érve tényleg elvesztettem minden kontrollomat. Az a nyüszítés, ami feltört torkából mikor még csak nyelvemmel cirógattam, volt az utolsó döfés józan eszemnek. Hirtelen ráharaptam az érzékeny részre, mire újra ficánkolni kezdett. Élvezkedő nyögéseket hallatott annak ellenére, hogy szabadulni akart. Megelégelve küzdését, a földre ültettem, felálltam és körbenéztem még a dobozban.
-Mit kereselhh? - lihegett, de meg is találtam amiért mentem. Csak reméltem, hogy lesz, de szerencsém volt.
-Ne vedd ki azt a szádból! - tértem vissza hozzá, mire engedelmesen visszahelyezte fogai közé a labdácskát.
Mögé ültem és kezeit hátrafogtam, majd összekötöztem azokat a kötéllel, amit találtam.
-Valaki nagyon azt akarta, hogy ilyeneket játszunk. - súgtam fülébe, miközben szorosra húztam a kötelet csuklói körül és újabbakat nyögött.
Ledöntöttem a földre, hogy le tudjam róla húzni boxerját, amin keresztül már tisztán kivehető volt mérete. Ahogy eldobtam alsóját, eszembe jutott a pálca és hogy mennyire odavolt érte. Kezembe vettem, majd végigsimítottam vele immár csupasz testén. Lihegve szemlélt engem, olykor apróbbakat nyögve, de amint péniszéhez értem, hosszan sóhajtott és hátra csapta fejét. Iszonyatosan tetszett neki, én pedig tovább akartam fokozni élvezetét, ezért olyan gyengén ahogy csak lehet, rácsaptam férfiasságára. Elnyújtott nyögéssel reagált, miközben újra rám nézett. Miközben tovább simogattam a pálcával merev részét, olykor megmozdult, és abban a pillanatban mindig hallhattam Kook édes hangját. Ahogy másodszorra kicsit erősebben csaptam az érzékeny területre, újra nyüszített, akárcsak egy kiskutya. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan reagálhat arra, ha azt teszem amire először kért. Felsegítettem, négykézlábra térdepeltettem, és vállaival a földön támaszkodott.. Gyorsan megszabadultam nadrágomtól, miközben ő engem szemlélt. A kis piros labdáról már csöpögött nyála, ami a kéjtől felgyülemlett szájában, és jobb ötletem támadt a fenekelésnél, de akkor is nagyon kíváncsi voltam. Ezért rácsaptam a pálcával csupasz fenekére, amivel a várt hatást értem el. Olyan szenvedélyesen nyögött fel, mint addig még soha. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogja élvezni, de azt sem, hogy én is. Újabbat csaptam hamvas, formás hátsójára, ő pedig megint érzékeltette, mennyire tetszik neki a dolog. Szabad kezemmel kénytelen voltam saját férfiasságomra simítani, mert a hangoktól már nem bírtam a szűk boxerban egyedül. Tovább fenekeltem, olykor pedig végigsimítottam újra péniszén, így sikerült lassan az őrülete kergetnem. Ám hangos nyöszörgéseitől én is kezdtem becsavarodni. Utoljára hatalmasat csattant a pálca Kook hátsóján és újra nyüszített. Kikészültem. Túlságosan hiányzott már, így szabaddá tettem kezeimet, felsegítettem a kis maknaet, majd sarkamra ültem. Kivettem szájából a labdát, amiről már vékony nyálcsíkok lógtak, és mélyen megcsókoltam. Faltam szinte, miközben bele-bele nyögött számba. Túlságosan feszültem már, ezért elengedtem nyelvét és kicsit hátrébb kényszerítve őt, letoltam boxeromat amíg tudtam. Nem is kellett ráerőszakolni a dolgot, mert azonnal tudta mit szeretnék. Ölembe hajtotta fejét és sikamlós ajkai közé vett. Hátraejtettem fejem, ahogy megéreztem nyelvét péniszem körül. A fellegekben jártam, miközben rajtam munkálkodott. Lassan kezdett annyira a szájába engedni, hogy torkát is megéreztem, de nem maradt sokáig olyan mélyen. Engem viszont csodás érzés járt át ettől, így tincsie közé túrtam, majd lenyomtam kicsit fejét és pár pillanatig tartottam, aztán elengedtem. Megremegtem a kellemes forróságtól, amit Kook nedves szája nyújtott nekem. Meglepően jól viselte a dolgot, így többször is megismételtem, amíg csak bírta. Számtalanszor érte el makkom torka kezdetét, és legalább ugyan ilyen sokszor szívott nagyot lüktető farkamon. Elképesztően jól csinálta, mindaddig míg már úgy éreztem, hogy ha nem váltunk gyorsan, akkor száját fogom megtölteni nedvemmel. Ezért felhúztam magamhoz, megcsókoltam, majd elterültem a földön és férfisságom fölé vezettem. Hátrakötözött kézzel térdelt felettem, miközben végigsimítottam combjain és felnéztem rá. Szája szélén kifolyt nyála, meg azok a ködös tekintetek meggátoltak abban, hogy gyengéd legyek. Csípőjére fogtam és minden előkészítés nélkül kezdtem behatolni. Ajkai még távolabb kerültek egymástól, miközben fájdalmasan sóhajtozott, majd mikor már egyre kevésbé tudta elviselni feszítő péniszemet, rám feküdt. Nyakamba temetkezett, mialatt továbbra sem álltam meg, csak mikor már tövig elmerültem benne.
-Ahh... hh Jiminehh.... fááájhh. - nyögdécselt fülem mellől.
-Csendben csak. Messze a szájpecek. - vigyorogtam kicsit oldalra fordítva fejem, de nem nézett rám. Csak összeszorította szemeit és lihegett - Lazíts! - csaptam fenekére és egy aprócska kéjes nyögést hallatott - Úgy-úgy.
Megharaptam nyakát, majd fülcimpáját kezdtem marcangolni, miközben fenekét markoltam és olykor rácsaptam. Már az én kezem kezdett fájni, de ő továbbra is élvezte.
Hamar meguntam a tétlenséget, ezért megmozdítottam őt magamon, amitől azonnal szóra nyitotta száját.
-Nehh! Még egy kicsithh.... nhhh - egyenesedett fel - fájhhh.... Jiminehh! - szólt rám, de mintha meg sem hallottam volna, folytattam.
Olyan szűk volt, hogy nem bírtam leállni. Lélegzete akadozott és lassan kezdtek nyüszítése kéjes nyögésekké alakulni. Felültem hozzá, miközben már magától lovagolt merev részemen, majd megállt egy kicsit, míg fogaim közé vettem egyik érzékeny bimbóját, és meglepetten felnyögött. Másik kezemmel is izgattam, de az hamarabb elvándorolt érzékenyebb területre. Lassan kezdte mozgatni csípőjét újból, én pedig csókokkal és harapásokkal haladtam felfelé. Mindenhol megízleltem ahol csak elértem, majd erősebbet haraptam nyakába, mire ő gyorsított. Péniszét kezdtem simogatni, majd ütemesen húzogattam rajta kezemet. Már nem volt egy pillanatra sem csend a szobában, mert édes nyüszítései és mély mordulásaim megtöltötték azt. Ahogy mélyen beleült miden alkalommal férfiasságomba rájött, mi a legjobb szög számára, így igyekezett csak úgy mozogni ahogy neki tökéletes.
-Haaaaaah..... Jimineee.... én....... nem bírom márhh! - csapta hátra fejét és megremegett, miközben markomba folyt édes nedve.
Lassítani akart, de nem hagytam neki. Belemozogtam még ringatózó csípőjébe és szabad kezemmel jobban magamra húztam, így viszonylag hamar, mély lökések közepette robbantam belé. Nagyot mordultam fülébe, majd kíméletlenül megharaptam. Továbbra is hátrakötözött kezei miatt pedig, nem tudott ellenállni.
-Na! - csattant kezem csupasz fenekén - Ne ficánkolj!
-Csakhhh..... ez már nem esett jól. - válaszolt halkan.
-Hmm.. láttam még ám abban a dobozban pár dolgot, ami lehet tetszene neked. - mosolyogtam és tekintetét fürkésztem, amit sikerült is elkapni, mihelyst mondatom végére értem.
-Mi? - pislogott.
-Van egy napunk Kookie. Használjuk ki! - simogattam meg péniszét és halkan sóhajtott.
-R..... rendben. De éhes vagyok.
-Van egy ötletem mit fogsz ebédelni. - szárnyalt tovább a fantáziám.
Jimin POV
Sokáig voltunk a turnén, így jó darabig nem jutottunk hozzá a fanok által küldött cuccokhoz. Amikor pedig hazaértünk kiderült, hogy kettő irodát is telepakoltak csak a nekünk szánt rajongói holmikkal. Na az 'egy nap alatt lerendezzük' ekkor kiszállt a játékból, így új megoldáshoz folyamodtunk. Egy héten keresztül mindennap ezekkel fogunk foglalkozni.
-Na ki kezdi a sort? - kérdezte a leader az első otthon töltött este után.
-Én biztos, hogy visszafekszek a reggeli után. - közölte Suga.
-Én mosok Vel. megígérte, hogy segít. - nézett az említettre Jin, aki viszont kicsit megbánta amit mondott.
-Nekem meg a saját albumommal kell foglalkoznom most. Hát akkor srácok.... csak ti maradtatok. - fordult felénk Rapmon - Ti kezditek Kookkal, jó?
-Nekem jó. Semmit sem terveztem mára. - bólogattam
-Jungkook?
-Nincs ellenvetésem. - csámcsogott reggelijén.
-Rendben, akkor pakoljatok! Sok cucc van szóval ellesztek azzal egész nap. Vigyetek valami kaját is.
-Oké. - indultam a konyhába.
-Jin hyuuuuung! Készíts nekünk valami finomaaat! - zendített rá Jungkook és el is kezdődött a mini vita.
-Úristen! - nyitottuk be az irodába - Ez.... erre nem lesz elég egy hét. - állapítottam meg.
-Hát nem. - jegyezte meg a kis titkárnő, aki odavezetett minket - Na hajrá fiúk! Ha kell valami gyertek ki szólni. Sok sikert! - ment el.
-Köszönjük. - csukta be Kook az ajtót - Aaaaa néééézd hyuung! - rohanta le az egyik dobozt, amiből kikandikált valami - Nyuszífűűűűl! - vette fel - Na milyen?
-Aranyos.
-Imádni fogom ezt! - kutakodott tovább - Nézd! Ördög szarvak! Juj ezt te kapod. - sietett hozzám és a fejemre rakta - Illik hozzád.
-Hozzám? Mért? - kerekedtek el szemeim, miközben kezembe vettem a fejdíszt.
-Mindig rám szólsz!
-Ez nem igaz.
-De igen. Na de láttam még ott érdekes dolgokat. - fordult meg és visszaindult.
Lepakoltam cuccainkat, majd utána mentem. Pár dobozt arrébb raktam, így egy kis vár közepén ült le és kutakodott tovább. Egyszer csak megállt és lassan, megfontolva előhúzott valamit.
-Ez..... mi? - pislogott, majd megláttam, mit tart kezében. Egy korbács volt az - Ezt... mért? Hogy? Kitől?
-Őőőőőő. - egyből beindult a fantáziám. Mennyi mindent lehetne azzal csinálni.... - Ezt inkább add ide! - vettem ki kezéből, majd elkezdtem jobban szemügyre venni a tárgyacskát.
-Omg hyung! - vett elő egy.... el sem hittem.... SZÁJPECEK?
-Úristen Kook, ne kutakodj ebben tovább! - kaptam ki azt is kezéből, miközben a korbácsot magam mögé dobtam.
-Ez egyre jobb! - kotorászott tovább.
-Nem Kook, ez nem jó! Milyen elmebeteg küld ilyeneket? - néztem a dobozba.
-Az aki küld harisnyakötőt is. - vigyorgott, miközben egy rózsaszín kis legényfogóval kezdett játszadozni.
-Inkább ezt átnézem én. Te menj másikhoz jó?
-Mért? Ezt élvezem a legjobban. - vágta hozzám a ruhadarabot - Omo nézd! Lovaglópálca! - húzta elő az említett dolgot is.
-Mondom, ez nem neked való doboz. - néztem rá, miközben arcomat csapkodta vele - Ez most hagy abba!
-Látod? Megint rám szólsz! - tért át nyakamra, de csak gyengéden folytatta, mialatt mosolya egyre szélesebb lett.
-Kook!
-Mi az? Tök izgató ez a cucc. - húzta végig nyakam vonalán, miközben mosolya fokozatosan eltűnt arcáról, én pedig ledöbbentem.
-Mi izgat téged ebben?
-Hogy..... olyan hangja van, amilyen. - ért a pácával pólóm pereméhez és alsó ajkába harapott, mialatt végig a bőrömet simító tárgyat követte szemeivel.
-Mi jár a fejedben? - kérdeztem a lehető leghalkabban. Reméltem, hogy nem az, ami az enyémben.
-Hát.... nem is tudom. - billentette oldalra fejét, miközben tovább birizgálta nyakamat.
-Nagyon rossz vagy, ugye tudod? - tettem le a játékszereket kezemből és megfogta a pálcát.
-És akkor most megbüntetsz? - emelte vissza fejét, majd találkozott tekintetünk.
-Lehet - húztam ki kezéből a lovaglópálcát, ő pedig közelebb mászott hozzám - Mi van kicsi maknae?
-Tervezgetem, hogy mi lesz veled.
-Velem? El vagy te tájolva.
-Pedig te vagy a szendébb. - kúszott még közelebb, így már alig voltak pár centire ajkai az enyémektől.
-Azt csak hiszed. - csaptam fenekére a pálcával, mire feljebb emelkedett és halkan felnyögött. Istenem! Ezt hallani akarom még!
-Így fura hangja van. - hunyta le szemeit látható zavarában.
Nem bírtam tovább nélküle. Túl édes volt, ahogy minden gátlását félredobva, tulajdonképpen megkért, hogy fenekeljem el. Megmarkoltam pólóját és csak egy kicsit rántottam magamhoz, de ez is elég volt, hogy megízlelhessem ajkait. Kicsit sem ellenkezett sőt, inkább csak egyre jobban behódolt nekem, ahogy nyelveink harcot vívtak, de végül az ő szájában kötöttek ki. Feltérdeltem, majd lassan sarkaira kényszerítettem. Mialatt faltuk egymást, megszabadultam a pálcától is, és elkezdtem vetkőztetni áldozatomat, aki időközben belenyögött csókunkba. Nem hittem el mit teszek, de nagyon élveztem és ő is, ezért fel sem merült, hogy megállok. Levettem pólóját, majd áttértem nadrágja övére. Segített nekem és felállt, megszakítva ezzel csókunkat addig, amíg levette magáról farmerjét, én pedig messzire hajítottam felsőmet. Önként mászott ölembe, mialatt legeltettem tökéletes testén szemeimet. Amint ráült a már kemény férfiasságomra, felmordultam és ezúttal kezemmel csaptam fenekére.
-Még mindig nem az igazi. - jegyezte meg.
-Haaahhh! Túl sokat beszélsz. - néztem magunk mellé, majd felkaptam a szájpecket.
-Hyung.... - szólt halkan, amint meglátta, hogy a kis piros labdát emelem szájához.
-Ááááá. - tátottam el számat, majd újra lehunyt szemekkel, követte példám - Így csak azokat a vadító nyögéseid fogom hallani. - igazítottam meg rajta a kis kelléket.
Mivel már nem élvezhettem csókjait, így nyakra tévedtem, miközben egyre erősebben markoltam fenekét. Bőre egyre pirosabb lett, ahogy nyögéseitől, simogató kezeitől forrósodott vérem, és nem bírtam türtőztetni magam, megharaptam. Kezeit mellkasomra kapta, közben egy fájdalmas elnyújtott nyögéssel próbált eltolni. Elkaptam csuklóit és egy kezembe fogtam azokat, majd tovább haladtam lefelé. Mellbimbójához érve tényleg elvesztettem minden kontrollomat. Az a nyüszítés, ami feltört torkából mikor még csak nyelvemmel cirógattam, volt az utolsó döfés józan eszemnek. Hirtelen ráharaptam az érzékeny részre, mire újra ficánkolni kezdett. Élvezkedő nyögéseket hallatott annak ellenére, hogy szabadulni akart. Megelégelve küzdését, a földre ültettem, felálltam és körbenéztem még a dobozban.
-Mit kereselhh? - lihegett, de meg is találtam amiért mentem. Csak reméltem, hogy lesz, de szerencsém volt.
-Ne vedd ki azt a szádból! - tértem vissza hozzá, mire engedelmesen visszahelyezte fogai közé a labdácskát.
Mögé ültem és kezeit hátrafogtam, majd összekötöztem azokat a kötéllel, amit találtam.
-Valaki nagyon azt akarta, hogy ilyeneket játszunk. - súgtam fülébe, miközben szorosra húztam a kötelet csuklói körül és újabbakat nyögött.
Ledöntöttem a földre, hogy le tudjam róla húzni boxerját, amin keresztül már tisztán kivehető volt mérete. Ahogy eldobtam alsóját, eszembe jutott a pálca és hogy mennyire odavolt érte. Kezembe vettem, majd végigsimítottam vele immár csupasz testén. Lihegve szemlélt engem, olykor apróbbakat nyögve, de amint péniszéhez értem, hosszan sóhajtott és hátra csapta fejét. Iszonyatosan tetszett neki, én pedig tovább akartam fokozni élvezetét, ezért olyan gyengén ahogy csak lehet, rácsaptam férfiasságára. Elnyújtott nyögéssel reagált, miközben újra rám nézett. Miközben tovább simogattam a pálcával merev részét, olykor megmozdult, és abban a pillanatban mindig hallhattam Kook édes hangját. Ahogy másodszorra kicsit erősebben csaptam az érzékeny területre, újra nyüszített, akárcsak egy kiskutya. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan reagálhat arra, ha azt teszem amire először kért. Felsegítettem, négykézlábra térdepeltettem, és vállaival a földön támaszkodott.. Gyorsan megszabadultam nadrágomtól, miközben ő engem szemlélt. A kis piros labdáról már csöpögött nyála, ami a kéjtől felgyülemlett szájában, és jobb ötletem támadt a fenekelésnél, de akkor is nagyon kíváncsi voltam. Ezért rácsaptam a pálcával csupasz fenekére, amivel a várt hatást értem el. Olyan szenvedélyesen nyögött fel, mint addig még soha. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogja élvezni, de azt sem, hogy én is. Újabbat csaptam hamvas, formás hátsójára, ő pedig megint érzékeltette, mennyire tetszik neki a dolog. Szabad kezemmel kénytelen voltam saját férfiasságomra simítani, mert a hangoktól már nem bírtam a szűk boxerban egyedül. Tovább fenekeltem, olykor pedig végigsimítottam újra péniszén, így sikerült lassan az őrülete kergetnem. Ám hangos nyöszörgéseitől én is kezdtem becsavarodni. Utoljára hatalmasat csattant a pálca Kook hátsóján és újra nyüszített. Kikészültem. Túlságosan hiányzott már, így szabaddá tettem kezeimet, felsegítettem a kis maknaet, majd sarkamra ültem. Kivettem szájából a labdát, amiről már vékony nyálcsíkok lógtak, és mélyen megcsókoltam. Faltam szinte, miközben bele-bele nyögött számba. Túlságosan feszültem már, ezért elengedtem nyelvét és kicsit hátrébb kényszerítve őt, letoltam boxeromat amíg tudtam. Nem is kellett ráerőszakolni a dolgot, mert azonnal tudta mit szeretnék. Ölembe hajtotta fejét és sikamlós ajkai közé vett. Hátraejtettem fejem, ahogy megéreztem nyelvét péniszem körül. A fellegekben jártam, miközben rajtam munkálkodott. Lassan kezdett annyira a szájába engedni, hogy torkát is megéreztem, de nem maradt sokáig olyan mélyen. Engem viszont csodás érzés járt át ettől, így tincsie közé túrtam, majd lenyomtam kicsit fejét és pár pillanatig tartottam, aztán elengedtem. Megremegtem a kellemes forróságtól, amit Kook nedves szája nyújtott nekem. Meglepően jól viselte a dolgot, így többször is megismételtem, amíg csak bírta. Számtalanszor érte el makkom torka kezdetét, és legalább ugyan ilyen sokszor szívott nagyot lüktető farkamon. Elképesztően jól csinálta, mindaddig míg már úgy éreztem, hogy ha nem váltunk gyorsan, akkor száját fogom megtölteni nedvemmel. Ezért felhúztam magamhoz, megcsókoltam, majd elterültem a földön és férfisságom fölé vezettem. Hátrakötözött kézzel térdelt felettem, miközben végigsimítottam combjain és felnéztem rá. Szája szélén kifolyt nyála, meg azok a ködös tekintetek meggátoltak abban, hogy gyengéd legyek. Csípőjére fogtam és minden előkészítés nélkül kezdtem behatolni. Ajkai még távolabb kerültek egymástól, miközben fájdalmasan sóhajtozott, majd mikor már egyre kevésbé tudta elviselni feszítő péniszemet, rám feküdt. Nyakamba temetkezett, mialatt továbbra sem álltam meg, csak mikor már tövig elmerültem benne.
-Ahh... hh Jiminehh.... fááájhh. - nyögdécselt fülem mellől.
-Csendben csak. Messze a szájpecek. - vigyorogtam kicsit oldalra fordítva fejem, de nem nézett rám. Csak összeszorította szemeit és lihegett - Lazíts! - csaptam fenekére és egy aprócska kéjes nyögést hallatott - Úgy-úgy.
Megharaptam nyakát, majd fülcimpáját kezdtem marcangolni, miközben fenekét markoltam és olykor rácsaptam. Már az én kezem kezdett fájni, de ő továbbra is élvezte.
Hamar meguntam a tétlenséget, ezért megmozdítottam őt magamon, amitől azonnal szóra nyitotta száját.
-Nehh! Még egy kicsithh.... nhhh - egyenesedett fel - fájhhh.... Jiminehh! - szólt rám, de mintha meg sem hallottam volna, folytattam.
Olyan szűk volt, hogy nem bírtam leállni. Lélegzete akadozott és lassan kezdtek nyüszítése kéjes nyögésekké alakulni. Felültem hozzá, miközben már magától lovagolt merev részemen, majd megállt egy kicsit, míg fogaim közé vettem egyik érzékeny bimbóját, és meglepetten felnyögött. Másik kezemmel is izgattam, de az hamarabb elvándorolt érzékenyebb területre. Lassan kezdte mozgatni csípőjét újból, én pedig csókokkal és harapásokkal haladtam felfelé. Mindenhol megízleltem ahol csak elértem, majd erősebbet haraptam nyakába, mire ő gyorsított. Péniszét kezdtem simogatni, majd ütemesen húzogattam rajta kezemet. Már nem volt egy pillanatra sem csend a szobában, mert édes nyüszítései és mély mordulásaim megtöltötték azt. Ahogy mélyen beleült miden alkalommal férfiasságomba rájött, mi a legjobb szög számára, így igyekezett csak úgy mozogni ahogy neki tökéletes.
-Haaaaaah..... Jimineee.... én....... nem bírom márhh! - csapta hátra fejét és megremegett, miközben markomba folyt édes nedve.
Lassítani akart, de nem hagytam neki. Belemozogtam még ringatózó csípőjébe és szabad kezemmel jobban magamra húztam, így viszonylag hamar, mély lökések közepette robbantam belé. Nagyot mordultam fülébe, majd kíméletlenül megharaptam. Továbbra is hátrakötözött kezei miatt pedig, nem tudott ellenállni.
-Na! - csattant kezem csupasz fenekén - Ne ficánkolj!
-Csakhhh..... ez már nem esett jól. - válaszolt halkan.
-Hmm.. láttam még ám abban a dobozban pár dolgot, ami lehet tetszene neked. - mosolyogtam és tekintetét fürkésztem, amit sikerült is elkapni, mihelyst mondatom végére értem.
-Mi? - pislogott.
-Van egy napunk Kookie. Használjuk ki! - simogattam meg péniszét és halkan sóhajtott.
-R..... rendben. De éhes vagyok.
-Van egy ötletem mit fogsz ebédelni. - szárnyalt tovább a fantáziám.
2015. június 1., hétfő
Telefon telefon hátán (60)
Tényleg fogalmam sem volt, hogy honnan szerzek négyünknek szállást. A kocsi még nem olyan nagy gond, mert nem kisbusz, így tuti lesz, na de lakás! Az enyémben mégse nyomoroghatunk ott, addig míg V fel nem épül. Ráadásul neki luxus kényelem kell. Nem akarom, hogy rosszabbul legyen egy kicsit is. Ahhj mennyi bajom van, és még egyről se tudom, hogy hogy fogom megoldani. De legalább nem kell félnem, hogy elalszok a volánnál.
-Anya!..... Anya!... Ébresztő, segíts nekem! - szólongattam a telefonban.
-Csssss!
-Anya? - pislogtam meglepetten az első ülésen ülve, miközben Tomi kacskaringózott a városban.
-Várjál kicsim, olvasok.
-Jó.....
-Mi van? - kérdezett közbe Tamás.
-Olvas.
-De akkor nem keltetted fel?
-Még sosem sikerült felkeltenem, csak fordítva. - mire Tomi elmosolyodott.
-Na mondjad kicsim, mért vagy még fent?
-Ezt én is kérdezhetném. De segítened kell. Kéne nekem egy lakás négy főre. Vagy három is jó, alszok én a földön.
-A srácok miatt?
-Igen. Maradnak még kicsit, amíg fel nem épül az egyik tag.
-Igen, hallottam a balesetről. Hát most így hirtelen nem tudok neked semmit. De mindjárt körbenézek. Bár tényleg tele vagyunk.
-Tudom anya, de kérlek! Segítened kell.
-Igyekszek kicsim. Igyál sok kávét! Egyedül vagy?
-Nem. Tomi eljött. Vezet helyettem.
-Akkor jó. Na körbe nézek és szólok. Kávé, kávé, kávé. Rendben?
-Tea, anya.
-Az most lepkefing ide. Kávézz! Na szia! - tette le.
-De nem szeretem a kávét. - dünnyögtem a már megszakadt vonalnak.
-Pedig most tényleg az kéne. - tette hozzá Tomi is - Nem akarom rád erőszakolni, de hosszú... napod... estéd lesz. Főleg, ha tényleg nem akarsz aludni.
-Nem lesz időm.
-Akkor kávé.
-De majd csak ez után! - válaszoltam neki, ahogy megálltunk az első lakásnál, amit le kellett ellenőriznem.
A gondos terepszemlém után örömmel konstatáltam, hogy ezt most sikerült megfelelően összehozni a csajoknak, és semmi baj nincs vele, így hamar indulhattunk tovább minden probléma nélkül.
-Igen? - vettem fel a telefonomat, ahogy az autó felé sétáltunk.
-Nincs semmink. Nem tudok neked lakást adni. Nálad nem jó?
-Anya az a lakás tök üres. - szálltam be a kocsiba.
-Mondtam, hogy rendezd be!
-Nem kell!
-De, most kellene.
-Megoldom akkor máshogy. - fortyogtam magamban, hogy nem segít.
-Azért még nézelődök, meg telefonálok. Kocsid van?
-Gondoltam majd reggel felhívom őket.
-Majd én mindjárt rájuk szólok!
-Köszönöm. - tettem le a telefont.
-Na mi az? Nincs hol aludni? - kérdezte Tamás.
-Nem, de felhívom a mentőövemet.
-Jaj, de sajnálom szegényt. - kuncogott, miközben tárcsáztam.
-Szia. Alszol? - szóltam a telefonomba, amit megszűnt a csengés.
-Már nemhh..... mit akarsz? - szólt álmosan Fanni.
-Hozzád költözhetnék három fiúval?
-....... alszok.
-Jaj, ne már Fanni! Neked nagy és kényelmes lakásod van.
-Mért nem mentek hozzád?
-Mert Vnek kényelem kell, nem egy matrac a földön. - mire elhallgatott, de pár perc csend után újra megszólaltam - Fanni!
-Gondolkozok......... Kikkel jönnél?
-V, Jin, Jimin.
-Gyertek.
-A varázsszó, mi? - nevettem fáradtan.
-Hehe. - gúnyolódott - Mikor jöttök?
-Elmegyek érted reggel, elköszönsz a srácoktól és.... utána. Ráérsz holnap?
-Dolgoznom kéne délután.
-Szóval kéne?
-Igen. Tehát segítek költözni.
-Király. Köszönöm.
-Semmiség. Na de hagyj aludni!
-Oké, szi..... - kinyomott - a. Ma mindenki lecsapja a telefont.
-Hajnali fél háromkor mire számítottál? - kérdezte Tomi.
-Ahh elszaladt az idő. Siess!
-Azt teszem.
De csörgött újra a telefon és anyum volt az.
-Lett kocsi. - jelentettem ki.
-Lett. Mikor visszaviszed, adnak másikat. Még nem tudom milyet.
-Szuper. Köszönöm anya.
-Szívesen. Lakást viszont nem kaptam.
-Szereztem.
-Na, az jó. Akkor minden megvan.
-Igen, köszönöm. Na jó éjt anya.
-Neked is kicsim, kitartás. Szia!
-Szia! - tettem le - Te mit csinálsz? - kérdeztem Tomit, aki befordult egy McDriveba.
-Szerzek kávét. Helló! - köszönt az automatának - A legerősebb kávétokból kérünk négyet.
-Nagyot adhatok? - kérdezett vissza a srác.
-Legnagyobbat és mást nem, köszi.
-Rendben. A kettes ablaknál fogjátok megkapni és majd ott is kell fizetni.
Szóval Tomi bevásárolt, majd amíg egyet el nem fogyasztottam, nem engedett kiszállni a kocsiból.
-Ahhh! Tudtam, hogy a kettőből egy nem fog összejönni. - fogtam fejemet, ahogy beléptünk a második ellenőrizendő lakásba, majd azonnal tárcsáztam a felelőst.
-Tyűűűű! Az már aztán csakugyan. - lepődött meg Tomi is a hatalmas rendetlenséget látva.
-Miklós! Mit csináltatok? Hogy néz ki ez a lakás!? - kezdtem szidni kedves munkatársam.
-Mi? - válaszolt álmosan. Biztos őt is felkeltettem, de nem érdekel. Tízre jön az ügyfél, és addig ezt rendbe kell hozni.
-A lakás Miklós! Ébresztő! Tízre jön a kliensed és romokban a lakás.
-Jah.... igen..... izé. Lassan kelek, és rendbe szedem. Megleszek addig, ne aggódj.
-Nem érek rá téged ellenőrizni, de az biztos, hogy ha elégedetlen lesz az ügyfeled, elköszönhetsz az állásodtól és vele együtt mindentől.
-Igen tudom, tényleg semmi gond. Megoldom. Felkelek most, hogy biztos végezzek.
-Hát ajánlom is! - csapta rá a telefonom - Gyere segíts Tomi, ha már itt vagy.
-Mibe? - rakta le a kávéját.
-Összeszedem a szemetet, te meg told a helyére a bútorokat.
-Mindet? - kerekedtek el szemei.
-Nem! Csak itt ezt a hármat. Az ülőgarnitúra legyen legalább meg. - szedegettem fel a fóliát, meg egyebeket.
Annyi csomagoló papír volt a bútorok miatt, hogy már ő is rég végzett a rendezkedéssel, mikor én még a felét sem szedtem össze.
-Könnyebb lenne, ha szereznél valami zsákot, vagy...... nem is tudom.
-Szülsz nekem, drága? - kérdeztem vissza.
-Felfogtam. - már mindketten morcosak voltunk az álmosságtól, de lassan kúszott fel a nap, így esély sem volt arra, hogy aludjunk.
Kapkodni kezdtünk, majd a felénél feladtam. Nem akartam elhalasztani a srácokat, így inkább rohantuk Fanniért.
-Kész vagy? - kérdeztem a telefonban.
-Igen, csak hajat vasalok.
-Tíz perc és ott vagyunk.
-Oké. Majd rendet kell rakni, ha jöttök.
-Ez legyen a legnagyobb bajod.
-Jelenleg az is.
-Szia!
-Szióka! - rakta le a telefont.
-Ahh, de szar ez a kávé! - ittam bele a második adagomba.
-Régi. Kapaszkodj! Ezen még átérünk. - csúsztunk át a rózsaszínen, és be is fordultunk a következő utcába.
-Emlékszem már, mért imádtam, amikor vezettél. - kortyoltam bele a förtelembe, ami majdnem kiborult nem is olyan rég.
-Na mért?
-Mert izgalmas.
-Jah - nevetett - Hát igen. De sietünk, nem?
-De. Nagyon is. - vettük be a következő, vidámparkba illő kanyart.
Fanni lakásához érve, Ildi felhívott telefonon, hogy akkor megyek-e vagy neki kell kivinni mindenkit. Végül abban maradtunk, hogy ő lesz az aki hurcolja a srácokat és majd el is megy a kocsimért.
-Jó reggelt! - léptünk be a kórházba - Egy koreai férfi van önöknél. Hozzá jöttünk.
-Ja igen-igen. De nincs látogatás még.
-Az orvosával szeretnék beszélni.
-Nincs bent a doktor úr.
-Akkor egy helyettessel, aki dönthet afelől, hogy kiengedik vagy sem?
-Sajnálom, de erről csak az orvosa dönthet.
-Na idefigyeljen! - lépett fel Fanni - Ez a gyökér felkeltett engem hajnali.... szóval későn. Azonnal adjon valakit aki kiengedheti, különben hatalmas hisztit csapok.
-Sajnálom.
-Elnézést asszonyom. - söpört félre minket Tomi - Beszélhetnénk? - vonta félre.
-Álmos vagyok. - közöltem Fannival.
-Én is.
-Te mitől? - néztem rá.
-Felhívtál az éjszaka közepén, te állat.
-Én meg huszonnégy órája nem aludtam.
-Utána már én sem tudtam.
-Ugyan, mért nem?
-Takarítottam.
-..... Minek?
-Mert ma jöttök.
-Jaj! Olyan hülye vagy néha. - fogtam fejemet, mire arrébb lökött.
Közben egy hosszú beszélgetés után, Tamás végül meggyőzte valahogy a kis nővérkét, vagy kicsodát, hogy toljon az orrunk alá egy papírt, amit ha Vvel aláíratunk, már vihetjük is haza. Így hatalmas léptekkel suhantam el a szunyókáló őreink előtt, akiket ezután Tomi el is kezdett felverni édes álmaikból, majd a kórházi szoba ajtaját lassan kinyitva próbáltam hangtalanul belépni. Gondoltam, ha még alszik V, nem fogom felkelteni, ám már fürkésző szemekkel kémlelete a bejáratot, és nagyon megörült, amikor ismerős arcot látok. Én is kivirultam. Sokkal jobban volt.
-Anya!..... Anya!... Ébresztő, segíts nekem! - szólongattam a telefonban.
-Csssss!
-Anya? - pislogtam meglepetten az első ülésen ülve, miközben Tomi kacskaringózott a városban.
-Várjál kicsim, olvasok.
-Jó.....
-Mi van? - kérdezett közbe Tamás.
-Olvas.
-De akkor nem keltetted fel?
-Még sosem sikerült felkeltenem, csak fordítva. - mire Tomi elmosolyodott.
-Na mondjad kicsim, mért vagy még fent?
-Ezt én is kérdezhetném. De segítened kell. Kéne nekem egy lakás négy főre. Vagy három is jó, alszok én a földön.
-A srácok miatt?
-Igen. Maradnak még kicsit, amíg fel nem épül az egyik tag.
-Igen, hallottam a balesetről. Hát most így hirtelen nem tudok neked semmit. De mindjárt körbenézek. Bár tényleg tele vagyunk.
-Tudom anya, de kérlek! Segítened kell.
-Igyekszek kicsim. Igyál sok kávét! Egyedül vagy?
-Nem. Tomi eljött. Vezet helyettem.
-Akkor jó. Na körbe nézek és szólok. Kávé, kávé, kávé. Rendben?
-Tea, anya.
-Az most lepkefing ide. Kávézz! Na szia! - tette le.
-De nem szeretem a kávét. - dünnyögtem a már megszakadt vonalnak.
-Pedig most tényleg az kéne. - tette hozzá Tomi is - Nem akarom rád erőszakolni, de hosszú... napod... estéd lesz. Főleg, ha tényleg nem akarsz aludni.
-Nem lesz időm.
-Akkor kávé.
-De majd csak ez után! - válaszoltam neki, ahogy megálltunk az első lakásnál, amit le kellett ellenőriznem.
A gondos terepszemlém után örömmel konstatáltam, hogy ezt most sikerült megfelelően összehozni a csajoknak, és semmi baj nincs vele, így hamar indulhattunk tovább minden probléma nélkül.
-Igen? - vettem fel a telefonomat, ahogy az autó felé sétáltunk.
-Nincs semmink. Nem tudok neked lakást adni. Nálad nem jó?
-Anya az a lakás tök üres. - szálltam be a kocsiba.
-Mondtam, hogy rendezd be!
-Nem kell!
-De, most kellene.
-Megoldom akkor máshogy. - fortyogtam magamban, hogy nem segít.
-Azért még nézelődök, meg telefonálok. Kocsid van?
-Gondoltam majd reggel felhívom őket.
-Majd én mindjárt rájuk szólok!
-Köszönöm. - tettem le a telefont.
-Na mi az? Nincs hol aludni? - kérdezte Tamás.
-Nem, de felhívom a mentőövemet.
-Jaj, de sajnálom szegényt. - kuncogott, miközben tárcsáztam.
-Szia. Alszol? - szóltam a telefonomba, amit megszűnt a csengés.
-Már nemhh..... mit akarsz? - szólt álmosan Fanni.
-Hozzád költözhetnék három fiúval?
-....... alszok.
-Jaj, ne már Fanni! Neked nagy és kényelmes lakásod van.
-Mért nem mentek hozzád?
-Mert Vnek kényelem kell, nem egy matrac a földön. - mire elhallgatott, de pár perc csend után újra megszólaltam - Fanni!
-Gondolkozok......... Kikkel jönnél?
-V, Jin, Jimin.
-Gyertek.
-A varázsszó, mi? - nevettem fáradtan.
-Hehe. - gúnyolódott - Mikor jöttök?
-Elmegyek érted reggel, elköszönsz a srácoktól és.... utána. Ráérsz holnap?
-Dolgoznom kéne délután.
-Szóval kéne?
-Igen. Tehát segítek költözni.
-Király. Köszönöm.
-Semmiség. Na de hagyj aludni!
-Oké, szi..... - kinyomott - a. Ma mindenki lecsapja a telefont.
-Hajnali fél háromkor mire számítottál? - kérdezte Tomi.
-Ahh elszaladt az idő. Siess!
-Azt teszem.
De csörgött újra a telefon és anyum volt az.
-Lett kocsi. - jelentettem ki.
-Lett. Mikor visszaviszed, adnak másikat. Még nem tudom milyet.
-Szuper. Köszönöm anya.
-Szívesen. Lakást viszont nem kaptam.
-Szereztem.
-Na, az jó. Akkor minden megvan.
-Igen, köszönöm. Na jó éjt anya.
-Neked is kicsim, kitartás. Szia!
-Szia! - tettem le - Te mit csinálsz? - kérdeztem Tomit, aki befordult egy McDriveba.
-Szerzek kávét. Helló! - köszönt az automatának - A legerősebb kávétokból kérünk négyet.
-Nagyot adhatok? - kérdezett vissza a srác.
-Legnagyobbat és mást nem, köszi.
-Rendben. A kettes ablaknál fogjátok megkapni és majd ott is kell fizetni.
Szóval Tomi bevásárolt, majd amíg egyet el nem fogyasztottam, nem engedett kiszállni a kocsiból.
-Ahhh! Tudtam, hogy a kettőből egy nem fog összejönni. - fogtam fejemet, ahogy beléptünk a második ellenőrizendő lakásba, majd azonnal tárcsáztam a felelőst.
-Tyűűűű! Az már aztán csakugyan. - lepődött meg Tomi is a hatalmas rendetlenséget látva.
-Miklós! Mit csináltatok? Hogy néz ki ez a lakás!? - kezdtem szidni kedves munkatársam.
-Mi? - válaszolt álmosan. Biztos őt is felkeltettem, de nem érdekel. Tízre jön az ügyfél, és addig ezt rendbe kell hozni.
-A lakás Miklós! Ébresztő! Tízre jön a kliensed és romokban a lakás.
-Jah.... igen..... izé. Lassan kelek, és rendbe szedem. Megleszek addig, ne aggódj.
-Nem érek rá téged ellenőrizni, de az biztos, hogy ha elégedetlen lesz az ügyfeled, elköszönhetsz az állásodtól és vele együtt mindentől.
-Igen tudom, tényleg semmi gond. Megoldom. Felkelek most, hogy biztos végezzek.
-Hát ajánlom is! - csapta rá a telefonom - Gyere segíts Tomi, ha már itt vagy.
-Mibe? - rakta le a kávéját.
-Összeszedem a szemetet, te meg told a helyére a bútorokat.
-Mindet? - kerekedtek el szemei.
-Nem! Csak itt ezt a hármat. Az ülőgarnitúra legyen legalább meg. - szedegettem fel a fóliát, meg egyebeket.
Annyi csomagoló papír volt a bútorok miatt, hogy már ő is rég végzett a rendezkedéssel, mikor én még a felét sem szedtem össze.
-Könnyebb lenne, ha szereznél valami zsákot, vagy...... nem is tudom.
-Szülsz nekem, drága? - kérdeztem vissza.
-Felfogtam. - már mindketten morcosak voltunk az álmosságtól, de lassan kúszott fel a nap, így esély sem volt arra, hogy aludjunk.
Kapkodni kezdtünk, majd a felénél feladtam. Nem akartam elhalasztani a srácokat, így inkább rohantuk Fanniért.
-Kész vagy? - kérdeztem a telefonban.
-Igen, csak hajat vasalok.
-Tíz perc és ott vagyunk.
-Oké. Majd rendet kell rakni, ha jöttök.
-Ez legyen a legnagyobb bajod.
-Jelenleg az is.
-Szia!
-Szióka! - rakta le a telefont.
-Ahh, de szar ez a kávé! - ittam bele a második adagomba.
-Régi. Kapaszkodj! Ezen még átérünk. - csúsztunk át a rózsaszínen, és be is fordultunk a következő utcába.
-Emlékszem már, mért imádtam, amikor vezettél. - kortyoltam bele a förtelembe, ami majdnem kiborult nem is olyan rég.
-Na mért?
-Mert izgalmas.
-Jah - nevetett - Hát igen. De sietünk, nem?
-De. Nagyon is. - vettük be a következő, vidámparkba illő kanyart.
Fanni lakásához érve, Ildi felhívott telefonon, hogy akkor megyek-e vagy neki kell kivinni mindenkit. Végül abban maradtunk, hogy ő lesz az aki hurcolja a srácokat és majd el is megy a kocsimért.
-Jó reggelt! - léptünk be a kórházba - Egy koreai férfi van önöknél. Hozzá jöttünk.
-Ja igen-igen. De nincs látogatás még.
-Az orvosával szeretnék beszélni.
-Nincs bent a doktor úr.
-Akkor egy helyettessel, aki dönthet afelől, hogy kiengedik vagy sem?
-Sajnálom, de erről csak az orvosa dönthet.
-Na idefigyeljen! - lépett fel Fanni - Ez a gyökér felkeltett engem hajnali.... szóval későn. Azonnal adjon valakit aki kiengedheti, különben hatalmas hisztit csapok.
-Sajnálom.
-Elnézést asszonyom. - söpört félre minket Tomi - Beszélhetnénk? - vonta félre.
-Álmos vagyok. - közöltem Fannival.
-Én is.
-Te mitől? - néztem rá.
-Felhívtál az éjszaka közepén, te állat.
-Én meg huszonnégy órája nem aludtam.
-Utána már én sem tudtam.
-Ugyan, mért nem?
-Takarítottam.
-..... Minek?
-Mert ma jöttök.
-Jaj! Olyan hülye vagy néha. - fogtam fejemet, mire arrébb lökött.
Közben egy hosszú beszélgetés után, Tamás végül meggyőzte valahogy a kis nővérkét, vagy kicsodát, hogy toljon az orrunk alá egy papírt, amit ha Vvel aláíratunk, már vihetjük is haza. Így hatalmas léptekkel suhantam el a szunyókáló őreink előtt, akiket ezután Tomi el is kezdett felverni édes álmaikból, majd a kórházi szoba ajtaját lassan kinyitva próbáltam hangtalanul belépni. Gondoltam, ha még alszik V, nem fogom felkelteni, ám már fürkésző szemekkel kémlelete a bejáratot, és nagyon megörült, amikor ismerős arcot látok. Én is kivirultam. Sokkal jobban volt.
J-Hope&Jin yaoi oneshot
J-Hope POV
-Ébresztő! - üvöltött be Jin hyung a szobánkba - Iparkodjatok!
-Ahhh hyung! Minek? - fordult át másik oldalára V - Szabadnapunk van.
-Nem, nincs! Négy napja könyörgök, hogy takarítsatok, és mivel ma ráértek, ezért ma fogtok. Na keljetek! Vagy estig akartok dolgozni?
-Nem. - dünnyögte a párnájába V.
-Akkor mozgás! - hagyta el a szobánkat Jin, majd hallottuk, ahogy a másikban is üvöltözni kezd.
-Gyere V keljünk! Jimin ébresztő! - de ő csak legyintett, mialatt én felültem ágyamban. Nem baj. Akkor kimegyek és megpróbálom lebeszélni hyungot a dologról.
Kikeltem ágyamból, majd a konyhába indultam, azonban félúton összefutottam vele. Kezében egy lábast meg egy fakanalat tartott, amit a szobákhoz közeledve el is kezdett ütögetni és kiabált közbe, hogy mindenki keljen fel.
-Hyung hagyd aludni őket. - kérleltem.
-Már mindegy. - tántorgott ki Suga a szobájából - Felkeltünk. - botorkált a fürdőbe.
-Hangos vagy hyung. - jött ki Kook is és a nappaliba indult.
-Ha kitakarítottunk, akkor mehettek amerre akartok.
-Hah, oké. Csak csináljuk gyors. - öltözött fel a leader.
A fiúk megreggeliztek lassan, majd egyesével dőltek el a kanapén szép sorban.
-Jin hyung figyelj! - mentem oda a már sürgő forgó Jinhez - Hagyd őket, majd én segítek.
-De ez nem fer, hogy sosem csinálnak semmit. - nyavajgott az édes kis hangján, ahogy szokott - Csak kupit hagynak maguk után és még az ebédben sem segítenek soha. - fordult felém, miközben még rajta volt a takarítós kesztyűje.
-És ha hoznak kaját, elnézed nekik a mai napot?
-Aaaajjjhh! - nyafogott - Jó csak ne legyetek itt, amíg takarítok, mert csak zavartok. - ment tovább.
-Jó! - indultam meg a srácok felé - Hé fiúk! - virultam - Mehettek amerre akartok, csak hagyjatok minket takarítani és majd hozzatok ebédet.
-Komolyan? - vigyorgott Kook - Akkor nyomás! Gyere V, irány a vidámpark!
-Éljeeeeeen! - pattantak fel.
-Te nem jössz hyung? - fordult vissza Jimin az ajtóból.
-Nem. Segítek Jinnek. Így nem lesz majd olyan mérges legközelebb.
-Hát jó. - mentek el, miközben hangosan elköszöntek Jintől, aki viszonozta azt.
-Na, miben segítsek? - kaptam el a fürdőben.
-Ahh! Hoseok! Azt hittem elmentél. - állt fel - Segíteni akarsz? - csodálkozott.
-Igen. Gondoltam maradok. Nem hét fő, de azért mégis több mint a semmi.. Így hamarabb végzünk és te sem fáradsz le annyira.
-Ez nagyon kedves tőled. - csimpaszkodott a nyakamba - Köszönöm! - ölelgetett.
-Semmiség. - pirultam kicsit. Nem szokott engem ennyire ölelgetni - Miben segítsek?
-Rendet raknál a konyhában? - távolodott el - Most a fürdőt sikálom. Kérleeek! Nagyon nagy segítség lenne.
-Tudod, hogy azt utálom. - vakartam fejemet.
-Hoseooook!
-Jó-jó! Megcsinálom. - indultam el.
-Köszönöööööm!
-Semmiség. - legyintettem
Iszonyatosan utálok mosogatni. Olyan... gusztustalan. Egyáltalán nem férfinak való munka. De nem baj. Jin megkért és én segítek neki.
-És most? - mentem vissza fürdőbe, de Jin nem volt ott - Jin?!
-Itt vagyok! A nappaliban!
-Mit segítsek? - mentem utána, és láttam hogy egy szék tetején egyensúlyozik - Óvatosan hyung! Le ne ess!
-Nem fogok. Van neked is egy portörlő, kiraktam.
-Hol? - néztem körbe.
-Ott! - hagyta abba amit csinált és mutogatni kezdett, miközben kicsit imbolygott.
-Te inkább szállj le onnan! - lépkedtem felé.
-Nem, de nézz már oda Hopi! - nyújtózkodott, majd utoljára megingott és a gravitáció eluralkodott rajta, de láttam előre, hogy ez lesz, így sikerült elkapnom.... úgy ahogy. Úgy mondanám inkább, hogy tompítottam érkezését a kemény padlóra.
-Bocsánat Hoseok. Nagyon fájt? - emelkedett fel kicsit.
-Nem vészes. Ahh. - azért megéreztem. Főleg, mert kis csontos, és pont megtalálta pár érzékenyebb részem.... a többiről meg ne is beszéljünk... túl közel van.
-Biztos? Jaj, hol ütötted meg magad. - hátrált.
-Sehol Jin nyugi! Jól vagyok, ne aggódj.
-Biztos? Mutasd magad! - mászott még hátrébb egyenesen a szekrénybe ütközve, ami ettől megremegett és elkezdtek lepotyogni a kacatok róla.
-Jin! - kaptam el pólóját és arrébb rántottam, hogy ne essenek rá a dolgaink - Óvatosan! - tornyosultam fölé.
-Bocsánat. - sütötte le szemeit.
-Mindegy is. Jól vagy?
-Igen.... csak.... - nézett el.
-Mi az? - jaj ne már! Megsérült volna?
-Hoseok! - pillantott újra rám és egyre pirosabb lett.
-Mondd!
-Nyomsz. - de csak pislogtam. Nem értettem mire gondol hisz, nem rajta támaszkodtam - Odalent Hoseok!
-Mi? - néztem le. Ahh fene! Mért pont ma kellett ilyen lenge nadrágban flangálnom?
-Ahhm.... Hoseokhh.
-Az ég szerelmére, ne nyögj nekem ilyen kéjesen! - keltem volna fel róla, de megfogta felsőmet - Mit csinálsz? - lepődtem meg.
-És mi lesz, ha..... ha tovább nyögdécselek? - pislogott, miközben megnyalta alsó ajkát.
-Mért csinálod ezt? - nyelem nagyot.
-Mert...... rebesgetnek valamit.
-Mit?
-Hogy... aki jó táncos az jó... másban is.
-Nem mondod, hogy érdekel is.
-De igen. Nem tudja meg senki. Kérlek Hoseokhh! - nyafogott.
-Nem Jin. Ezt nem kéne!
-Hoseooookh! Ahhh! - tette terpeszbe lábait, majd térdei közé fogta csípőmet, hogy ne tudjak megmozdulni, miközben újabbat nyögött.
-Nehh..... Jin. Neked kéne észnél lenni. Te vagy az idősebb.
-De én most akarlak Hoseok. Mutasd meg nekem, hogy milyen jó vagy! Had érezzelek!
Kész. Ennyi elég volt. Tényleg nem bírtam magammal, pedig van rá tanúm, hogy én megpróbáltam. Ott ágaskodtam, mégis szembeszegültem, de egy ilyen kérésnek hogyan állhatnék ellen?
Ahogy csimpaszkodott pólómba, tényleg feladtam a küzdelmet. Ajkaira martam, miközben hevesen fújtattam. Isteni volt csókja. Igyekezett lépést tartani velem és követni mozgásomat, mialatt lassan vetkőztetni kezdtem. Bebújtattam ujjaimat pólója alá, amivel újabb nyögéseket csaltam ki belőle. Hajamba túrt egyik kezével, másikkal pedig lesimított oldalamon, majd a lenge kosaras nadrágomon keresztül ráfogott merevedésemre, mire elszakadtam tőle.
-Ahh Jin! - mordultam fel, mire ő is újabb vékony nyögést hallatott - Hogy lehetsz ilyen édes?
-Hoseokhh! Nem bírom. Szűk. - mozgatta lassan kezét legérzékenyebb részemen.
-Azonnal segítek rajtad, csak.... - fogtam meg törékeny csuklóját és elvettem merev tagomtól - pihentesd kicsit a kezed!
Lejjebb kúsztam picit róla, hogy el tudjam kezdeni levenni róla nadrágját, ő pedig kihasználva helyezkedésemet, lassan lehúzta rólam pólómat. Ujjaival végigsimított vállamon, majd kulcscsontomat kezdte cirógatni és alsó ajkát harapdálta. Nagyon kívánhatott, mert csípőjét direkt megemelte, hogy könnyebben megszabadíthassam nadrágjától. Amikor pedig, vissza akartam mászni fölé, ő saját boxere pántja alá nyúlt és levette.
-Ohh Jin!
-Vedd le te is! - emelkedett fel és vetkőztetni kezdett.
Megszólalni sem tudtam bátorságától. Szinte azonnal megfosztott nadrágomtól, majd becsúsztatta kezét péniszemhez. Ahogy ujjai körbefonódtak férfiasságom körül, felmordultam, amit egy újabb vékony nyögése követett. Mért ilyen észveszejtő? Istenem, nem bírom!
- Aaaaah! - keltem fel és levettem én is alsómat, miután párszor megmozdította kezét férfiasságomon - Gyere! - ültem sarkamra és magamhoz húztam.
Gondosan férfiasságom fölé helyezkedett, de éppen hogy csak érintettem bejáratát. Nem akartam még fájdalmat okozni neki, ezért mialatt vállaimon támaszkodva megcsókolt, én közben segítettem neki megmaradni abban a magasságban és egyik ujjamat becsúsztattam neki.
-Nhhh.... Hoseokhh! - szakította meg nyelveink harcát.
-Nehhh! Gyere vissza! Szomjazokhhh. Segíts csillapítani! - szinte könyörögtem újra mézédes csókjáért és lassan meg is kaptam.
Remegve bár, de újra ajkaimra tapadt. Nagyon igyekeztem, hogy csak arra figyeljen, és ne a benne munkálkodó ujjamra. Hamar el is értem célomat. Már ő falt engem, amikor második ujjamat bevezetve, belenyögött számba. Hajamba túrt, mialatt megfeledkezett arról, hogy saját magát tartsa, így teljes súlyával nehezedett karjaimba. Kihasználva figyelmetlenségét, kihúztam belőle ujjaim és lassan elkezdtem ráengedni kőkemény péniszemre.
-Haaaaaah! Hoseooookhhh! - vetette hátra fejét egy hosszú, elnyújtott nyögés kíséretében, ahogy megérzett engem önmagában.
-Ne ne ne! - tartottam meg, mert vissza akart dőlni a földre - Így jobban érezlek. Kapaszkodj a vállamba! - engedtem még lejjebb, mire nyakamba temetkezett.
-Nnnghhh.... H-Hoseokhh! - nyögdécselt megszakítás nélkül.
Ahogy tövig merültem a teste által nyújtott gyönyörben, megálltam egy pillanatra. Teljesen rám feszült és ezt nem bírtam koncentrálás nélkül. Túl rég volt alkalmam hasonlóban! Behunytam szemeimet és nagyot sóhajtva mozdítottam rajta egyet. Kapkodtuk a levegőt, miközben egyre bátrabban lovagolt ölemben. Éppen megtaláltam gyönyörközpontját, amit egy újabb hangos nyögéssel jelzett nekem, mikor a földön heverő nadrágom zsebében lévő telefonom megszólalt.
-Nhh nem veszed fel? - állt meg.
-Mért tenném? Épp szeretkezünk.
-És ha fontos?
-Ahhj! Ha ennyire szeretnéd. - terítettem le a földre, miközben vigyáztam, hogy ki ne csússzak belőle, majd megkerestem telefonomat. - Mi azhh? - szóltam bele.
-Szia hyung! - köszönt rám V - Baj van?
-Mi? Nem dehogyishh. - igyekeztem koncentrálni, de Jin megmozdult, ami nem segített rajtam. Szabad kezemmel azonnal megfogtam kemény férfiasságát és folytattam - Mit szeretnél? - kérdeztem, mialatt lassan mozogni kezdtem.
-Csak azt, hogy mit vigyünk nektek?
-Tök mindegy. - kínoztam tovább ezalatt Jint, aki alig bírta visszafogni édes kis hangját.
-Biztos?
-Biztos V. Jöhet bármi. Felőlem hotdog is lehet.
-Oké. Jin is beleegyezik? Csak mert ő nem vette fel.
-Nagyon elmerültünk a dolgokban, - löktem rajta egyet és láttam, hogy hihetetlenül küzd, hogy csendben maradjon - de neki is jó bármi.
-Rendben. Na szia! - tette le a telefont és én is ledobtam a földre, mire Jin újra hangos lett. - Nyögh! Imádomhhh! - emeltem fel lábait, majd mozogni kezdtem.
Vállamba kapaszkodott, mialatt döngettem és megállás nélkül nyögdécselt. Lehúzott ajkaihoz, majd mikor már nem jutottunk levegőhöz, csak homlokunkat és orrukat összeérintve élveztük a másikat. Újra eltalálva gyönyörközpontját, háta ívbe feszült, ezáltal kicsit elszakadt tőlem, én pedig megremegtem, ahogy rám szorított. Tovább mozogtam, minden egyes alkalommal elérve a számára legkellemesebb pontot, és nevemet kezdte nyögni.
-Hohh... Hoseokhh... még egy kicsit. Otth! - vonaglott alattam.
Könyörgése volt számomra a kegyelem döfés. Utolsó, erőteljes lökésemnél olyan mélyre jutottam benne, mint eddig még soha, és szinte egyszerre élveztünk el. Lélegzetem is elakadt a már nagyon régóta át nem élt érzéstől, de ő is hasonlóan volt ezzel, mint én. Kezei erőtlenül hullottam a földre, miközben hevesen lélegzett.
-Jinhh - nyeltem nagyot - J.... jól vagy? - de nem válaszolt, csak hümmögött és bólogatott, miközben szemeit lehunyva tartotta - Jinhh!
-Nem csakhh.... pletyka volt. - érintette ujjait szájához.
-Ohhm. - pirultam el - Édes vagy.
-Te pedig hatalmas.
-Ezt most hagyd abba! - másztam le róla óvatosan.
-Mért - nézett rám kérdően.
-Mert különben kapkodhatunk ebéd előtt.
-Hahh! Képes lennél még?
-Jelenleg akármennyire, de azt te nem bírnád és amúgy sincs rá időnk. - ültem mellé és gyönyörködtem látványában. Milyen.... hahh... felzabálom, ha még sokáig meztelenkedik.
-Akkor.... hmm... gyere! - állt fel lassan.
-Hová?
-Avassuk fel a fürdőt!
-Nem tudod, mire vállalkozol. - keltem fel én is.
-De igen. Rád!
-Ébresztő! - üvöltött be Jin hyung a szobánkba - Iparkodjatok!
-Ahhh hyung! Minek? - fordult át másik oldalára V - Szabadnapunk van.
-Nem, nincs! Négy napja könyörgök, hogy takarítsatok, és mivel ma ráértek, ezért ma fogtok. Na keljetek! Vagy estig akartok dolgozni?
-Nem. - dünnyögte a párnájába V.
-Akkor mozgás! - hagyta el a szobánkat Jin, majd hallottuk, ahogy a másikban is üvöltözni kezd.
-Gyere V keljünk! Jimin ébresztő! - de ő csak legyintett, mialatt én felültem ágyamban. Nem baj. Akkor kimegyek és megpróbálom lebeszélni hyungot a dologról.
Kikeltem ágyamból, majd a konyhába indultam, azonban félúton összefutottam vele. Kezében egy lábast meg egy fakanalat tartott, amit a szobákhoz közeledve el is kezdett ütögetni és kiabált közbe, hogy mindenki keljen fel.
-Hyung hagyd aludni őket. - kérleltem.
-Már mindegy. - tántorgott ki Suga a szobájából - Felkeltünk. - botorkált a fürdőbe.
-Hangos vagy hyung. - jött ki Kook is és a nappaliba indult.
-Ha kitakarítottunk, akkor mehettek amerre akartok.
-Hah, oké. Csak csináljuk gyors. - öltözött fel a leader.
A fiúk megreggeliztek lassan, majd egyesével dőltek el a kanapén szép sorban.
-Jin hyung figyelj! - mentem oda a már sürgő forgó Jinhez - Hagyd őket, majd én segítek.
-De ez nem fer, hogy sosem csinálnak semmit. - nyavajgott az édes kis hangján, ahogy szokott - Csak kupit hagynak maguk után és még az ebédben sem segítenek soha. - fordult felém, miközben még rajta volt a takarítós kesztyűje.
-És ha hoznak kaját, elnézed nekik a mai napot?
-Aaaajjjhh! - nyafogott - Jó csak ne legyetek itt, amíg takarítok, mert csak zavartok. - ment tovább.
-Jó! - indultam meg a srácok felé - Hé fiúk! - virultam - Mehettek amerre akartok, csak hagyjatok minket takarítani és majd hozzatok ebédet.
-Komolyan? - vigyorgott Kook - Akkor nyomás! Gyere V, irány a vidámpark!
-Éljeeeeeen! - pattantak fel.
-Te nem jössz hyung? - fordult vissza Jimin az ajtóból.
-Nem. Segítek Jinnek. Így nem lesz majd olyan mérges legközelebb.
-Hát jó. - mentek el, miközben hangosan elköszöntek Jintől, aki viszonozta azt.
-Na, miben segítsek? - kaptam el a fürdőben.
-Ahh! Hoseok! Azt hittem elmentél. - állt fel - Segíteni akarsz? - csodálkozott.
-Igen. Gondoltam maradok. Nem hét fő, de azért mégis több mint a semmi.. Így hamarabb végzünk és te sem fáradsz le annyira.
-Ez nagyon kedves tőled. - csimpaszkodott a nyakamba - Köszönöm! - ölelgetett.
-Semmiség. - pirultam kicsit. Nem szokott engem ennyire ölelgetni - Miben segítsek?
-Rendet raknál a konyhában? - távolodott el - Most a fürdőt sikálom. Kérleeek! Nagyon nagy segítség lenne.
-Tudod, hogy azt utálom. - vakartam fejemet.
-Hoseooook!
-Jó-jó! Megcsinálom. - indultam el.
-Köszönöööööm!
-Semmiség. - legyintettem
Iszonyatosan utálok mosogatni. Olyan... gusztustalan. Egyáltalán nem férfinak való munka. De nem baj. Jin megkért és én segítek neki.
-És most? - mentem vissza fürdőbe, de Jin nem volt ott - Jin?!
-Itt vagyok! A nappaliban!
-Mit segítsek? - mentem utána, és láttam hogy egy szék tetején egyensúlyozik - Óvatosan hyung! Le ne ess!
-Nem fogok. Van neked is egy portörlő, kiraktam.
-Hol? - néztem körbe.
-Ott! - hagyta abba amit csinált és mutogatni kezdett, miközben kicsit imbolygott.
-Te inkább szállj le onnan! - lépkedtem felé.
-Nem, de nézz már oda Hopi! - nyújtózkodott, majd utoljára megingott és a gravitáció eluralkodott rajta, de láttam előre, hogy ez lesz, így sikerült elkapnom.... úgy ahogy. Úgy mondanám inkább, hogy tompítottam érkezését a kemény padlóra.
-Bocsánat Hoseok. Nagyon fájt? - emelkedett fel kicsit.
-Nem vészes. Ahh. - azért megéreztem. Főleg, mert kis csontos, és pont megtalálta pár érzékenyebb részem.... a többiről meg ne is beszéljünk... túl közel van.
-Biztos? Jaj, hol ütötted meg magad. - hátrált.
-Sehol Jin nyugi! Jól vagyok, ne aggódj.
-Biztos? Mutasd magad! - mászott még hátrébb egyenesen a szekrénybe ütközve, ami ettől megremegett és elkezdtek lepotyogni a kacatok róla.
-Jin! - kaptam el pólóját és arrébb rántottam, hogy ne essenek rá a dolgaink - Óvatosan! - tornyosultam fölé.
-Bocsánat. - sütötte le szemeit.
-Mindegy is. Jól vagy?
-Igen.... csak.... - nézett el.
-Mi az? - jaj ne már! Megsérült volna?
-Hoseok! - pillantott újra rám és egyre pirosabb lett.
-Mondd!
-Nyomsz. - de csak pislogtam. Nem értettem mire gondol hisz, nem rajta támaszkodtam - Odalent Hoseok!
-Mi? - néztem le. Ahh fene! Mért pont ma kellett ilyen lenge nadrágban flangálnom?
-Ahhm.... Hoseokhh.
-Az ég szerelmére, ne nyögj nekem ilyen kéjesen! - keltem volna fel róla, de megfogta felsőmet - Mit csinálsz? - lepődtem meg.
-És mi lesz, ha..... ha tovább nyögdécselek? - pislogott, miközben megnyalta alsó ajkát.
-Mért csinálod ezt? - nyelem nagyot.
-Mert...... rebesgetnek valamit.
-Mit?
-Hogy... aki jó táncos az jó... másban is.
-Nem mondod, hogy érdekel is.
-De igen. Nem tudja meg senki. Kérlek Hoseokhh! - nyafogott.
-Nem Jin. Ezt nem kéne!
-Hoseooookh! Ahhh! - tette terpeszbe lábait, majd térdei közé fogta csípőmet, hogy ne tudjak megmozdulni, miközben újabbat nyögött.
-Nehh..... Jin. Neked kéne észnél lenni. Te vagy az idősebb.
-De én most akarlak Hoseok. Mutasd meg nekem, hogy milyen jó vagy! Had érezzelek!
Kész. Ennyi elég volt. Tényleg nem bírtam magammal, pedig van rá tanúm, hogy én megpróbáltam. Ott ágaskodtam, mégis szembeszegültem, de egy ilyen kérésnek hogyan állhatnék ellen?
Ahogy csimpaszkodott pólómba, tényleg feladtam a küzdelmet. Ajkaira martam, miközben hevesen fújtattam. Isteni volt csókja. Igyekezett lépést tartani velem és követni mozgásomat, mialatt lassan vetkőztetni kezdtem. Bebújtattam ujjaimat pólója alá, amivel újabb nyögéseket csaltam ki belőle. Hajamba túrt egyik kezével, másikkal pedig lesimított oldalamon, majd a lenge kosaras nadrágomon keresztül ráfogott merevedésemre, mire elszakadtam tőle.
-Ahh Jin! - mordultam fel, mire ő is újabb vékony nyögést hallatott - Hogy lehetsz ilyen édes?
-Hoseokhh! Nem bírom. Szűk. - mozgatta lassan kezét legérzékenyebb részemen.
-Azonnal segítek rajtad, csak.... - fogtam meg törékeny csuklóját és elvettem merev tagomtól - pihentesd kicsit a kezed!
Lejjebb kúsztam picit róla, hogy el tudjam kezdeni levenni róla nadrágját, ő pedig kihasználva helyezkedésemet, lassan lehúzta rólam pólómat. Ujjaival végigsimított vállamon, majd kulcscsontomat kezdte cirógatni és alsó ajkát harapdálta. Nagyon kívánhatott, mert csípőjét direkt megemelte, hogy könnyebben megszabadíthassam nadrágjától. Amikor pedig, vissza akartam mászni fölé, ő saját boxere pántja alá nyúlt és levette.
-Ohh Jin!
-Vedd le te is! - emelkedett fel és vetkőztetni kezdett.
Megszólalni sem tudtam bátorságától. Szinte azonnal megfosztott nadrágomtól, majd becsúsztatta kezét péniszemhez. Ahogy ujjai körbefonódtak férfiasságom körül, felmordultam, amit egy újabb vékony nyögése követett. Mért ilyen észveszejtő? Istenem, nem bírom!
- Aaaaah! - keltem fel és levettem én is alsómat, miután párszor megmozdította kezét férfiasságomon - Gyere! - ültem sarkamra és magamhoz húztam.
Gondosan férfiasságom fölé helyezkedett, de éppen hogy csak érintettem bejáratát. Nem akartam még fájdalmat okozni neki, ezért mialatt vállaimon támaszkodva megcsókolt, én közben segítettem neki megmaradni abban a magasságban és egyik ujjamat becsúsztattam neki.
-Nhhh.... Hoseokhh! - szakította meg nyelveink harcát.
-Nehhh! Gyere vissza! Szomjazokhhh. Segíts csillapítani! - szinte könyörögtem újra mézédes csókjáért és lassan meg is kaptam.
Remegve bár, de újra ajkaimra tapadt. Nagyon igyekeztem, hogy csak arra figyeljen, és ne a benne munkálkodó ujjamra. Hamar el is értem célomat. Már ő falt engem, amikor második ujjamat bevezetve, belenyögött számba. Hajamba túrt, mialatt megfeledkezett arról, hogy saját magát tartsa, így teljes súlyával nehezedett karjaimba. Kihasználva figyelmetlenségét, kihúztam belőle ujjaim és lassan elkezdtem ráengedni kőkemény péniszemre.
-Haaaaaah! Hoseooookhhh! - vetette hátra fejét egy hosszú, elnyújtott nyögés kíséretében, ahogy megérzett engem önmagában.
-Ne ne ne! - tartottam meg, mert vissza akart dőlni a földre - Így jobban érezlek. Kapaszkodj a vállamba! - engedtem még lejjebb, mire nyakamba temetkezett.
-Nnnghhh.... H-Hoseokhh! - nyögdécselt megszakítás nélkül.
Ahogy tövig merültem a teste által nyújtott gyönyörben, megálltam egy pillanatra. Teljesen rám feszült és ezt nem bírtam koncentrálás nélkül. Túl rég volt alkalmam hasonlóban! Behunytam szemeimet és nagyot sóhajtva mozdítottam rajta egyet. Kapkodtuk a levegőt, miközben egyre bátrabban lovagolt ölemben. Éppen megtaláltam gyönyörközpontját, amit egy újabb hangos nyögéssel jelzett nekem, mikor a földön heverő nadrágom zsebében lévő telefonom megszólalt.
-Nhh nem veszed fel? - állt meg.
-Mért tenném? Épp szeretkezünk.
-És ha fontos?
-Ahhj! Ha ennyire szeretnéd. - terítettem le a földre, miközben vigyáztam, hogy ki ne csússzak belőle, majd megkerestem telefonomat. - Mi azhh? - szóltam bele.
-Szia hyung! - köszönt rám V - Baj van?
-Mi? Nem dehogyishh. - igyekeztem koncentrálni, de Jin megmozdult, ami nem segített rajtam. Szabad kezemmel azonnal megfogtam kemény férfiasságát és folytattam - Mit szeretnél? - kérdeztem, mialatt lassan mozogni kezdtem.
-Csak azt, hogy mit vigyünk nektek?
-Tök mindegy. - kínoztam tovább ezalatt Jint, aki alig bírta visszafogni édes kis hangját.
-Biztos?
-Biztos V. Jöhet bármi. Felőlem hotdog is lehet.
-Oké. Jin is beleegyezik? Csak mert ő nem vette fel.
-Nagyon elmerültünk a dolgokban, - löktem rajta egyet és láttam, hogy hihetetlenül küzd, hogy csendben maradjon - de neki is jó bármi.
-Rendben. Na szia! - tette le a telefont és én is ledobtam a földre, mire Jin újra hangos lett. - Nyögh! Imádomhhh! - emeltem fel lábait, majd mozogni kezdtem.
Vállamba kapaszkodott, mialatt döngettem és megállás nélkül nyögdécselt. Lehúzott ajkaihoz, majd mikor már nem jutottunk levegőhöz, csak homlokunkat és orrukat összeérintve élveztük a másikat. Újra eltalálva gyönyörközpontját, háta ívbe feszült, ezáltal kicsit elszakadt tőlem, én pedig megremegtem, ahogy rám szorított. Tovább mozogtam, minden egyes alkalommal elérve a számára legkellemesebb pontot, és nevemet kezdte nyögni.
-Hohh... Hoseokhh... még egy kicsit. Otth! - vonaglott alattam.
Könyörgése volt számomra a kegyelem döfés. Utolsó, erőteljes lökésemnél olyan mélyre jutottam benne, mint eddig még soha, és szinte egyszerre élveztünk el. Lélegzetem is elakadt a már nagyon régóta át nem élt érzéstől, de ő is hasonlóan volt ezzel, mint én. Kezei erőtlenül hullottam a földre, miközben hevesen lélegzett.
-Jinhh - nyeltem nagyot - J.... jól vagy? - de nem válaszolt, csak hümmögött és bólogatott, miközben szemeit lehunyva tartotta - Jinhh!
-Nem csakhh.... pletyka volt. - érintette ujjait szájához.
-Ohhm. - pirultam el - Édes vagy.
-Te pedig hatalmas.
-Ezt most hagyd abba! - másztam le róla óvatosan.
-Mért - nézett rám kérdően.
-Mert különben kapkodhatunk ebéd előtt.
-Hahh! Képes lennél még?
-Jelenleg akármennyire, de azt te nem bírnád és amúgy sincs rá időnk. - ültem mellé és gyönyörködtem látványában. Milyen.... hahh... felzabálom, ha még sokáig meztelenkedik.
-Akkor.... hmm... gyere! - állt fel lassan.
-Hová?
-Avassuk fel a fürdőt!
-Nem tudod, mire vállalkozol. - keltem fel én is.
-De igen. Rád!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)